Hogyan segíthetjük az iskolai közösségek újraalakulását, működését?

Bár – különösen a kamaszok – hajlamosak panaszkodni az iskolára, most megtapasztalhattuk, mekkora szükségük van a jól szervezett oktatási keretekre pszichés egészségük megőrzése érdekében. A kortárs csoport kielégíti a fiatal valahová tartozás iránti alapvető igényét. A munkamegosztás segítségével megtapasztalhatja a gyerek, mennyivel könnyebb együttműködve eredményt elérni, megvalósítani a kitűzött célokat. Információhoz, tudáshoz juthat a társak jóvoltából. A jól felépített csoport biztonságot nyújt, erősíti a társas tudatot, lehetőséget ad a tagok közötti érzelmek megélésére, valamint kifejleszti a szociális identitást. 
A legkisebbek az egyszerű együttlétet is közös játéknak élik meg, és ez önmagában örömforrást jelent számukra. Vagyis a strandon egymás mellett pancsoló, a játszótéren közösen lapátoló háromévesek több élményhez jutnak, mint elszeparált társaik. Később pontosan ezért unnak rá hamar a saját udvaron kialakított homokozóra, hintára, a drága trambulinra és medencére, hacsak nem hívunk gyerektársaságot. 

Szereposztások 

A szerep az érzékelt és elvárt viselkedések összessége egy bizonyos helyzetben. Először az oviban alakulnak ki olyan csoportok, ahol kezdetleges szerepek jelennek meg. A vezető a legóvár építése közben képes érvényesíteni akaratát a többiekkel szemben, míg a tagság együttesen kontrollálja az ő hatalmát. Míg Máté irányítja a folyamatot, addig Márk és Ákos elmélyülten építenek, Peti és Bálint pedig boldogan hordják az építőanyagot a brigádnak. A szerepek gyakran felcserélődnek, bár vannak, akik hajlamosabbak magukhoz ragadni a kezdeményezést, míg mások szívesebben engedelmeskednek. 
Az iskolai csoportok bonyolultabbak, különböző szerepek jönnek létre attól függően, hol tart a közösség kialakulásának folyamata. Az ismerkedés fázisában mindenki a jó arcát igyekszik mutatni, majd ezt követően a tagok megpróbálnak a saját érdekeiknek érvényt szerezni. Megjelenik a rivalizálás, koalíciók kialakítása, kritizálás, de a háttérbe húzódás, visszavonulás is. 
Lassan, a felnőtt irányító mellett megjelennek azok a belső vezetők, akik át tudják venni ezt a funkciót, ebben érdemes őket támogatni.

Ugyanakkor jó, ha nem egyetlen személy gyakorolja a hatalmat, hanem változik, ki a leginkább befolyásos tag.

A tagok egy része inkább az összetartásra koncentrál, és érzelmileg támogatja a többieket, ami hasznos a kohézió szempontjából. Mások a feladatokra fókuszálnak: kezdeményezéssel, információcserével, tervek szövésével, kérdések tisztázásával és a helyzet összegzésével segítik a közös munkát. 

Mikor avatkozzunk be? 

A szerepeket maga a csoport ruházza rá a tagokra. Míg egyeseket elfogad vezetőnek, másokat ignorál. Az egyén adottságainak megfelelően, az első, viharos időszakban osztják szét maguk között a gyerekek a pozíciókat. A felnőtt támogathatja őket ebben, ám később, amikor már kialakultak a szabályok, nehezen fogadják el a beavatkozást. Érdemes még az elején segíteni a szótlan vagy védekező álláspontra helyezkedő gyerekek bevonódását. A túl sok passzív résztvevő rontja a csoportkohéziót. 

Deviánsok, humorheroldok, kapuőrök 

Legtöbbször megjelenik egy-két tag, akik nem akarnak részt venni a feladatokban, és viselkedésük eltér a csoport alakuló normáitól. Fontos megfejteni, mit próbálnak kommunikálni ezáltal.

Például előfordulhat, hogy nem fogadják el a belső vezetőt, nem tudnak azonosulni a céllal, unatkoznak, vagy hasznos szerep híján maradt rájuk a deviáns pozíció. Ilyenkor érdemes sikerélményt nyújtó küldetést felajánlani számukra. 

A csoporton belüli folyamatok szabályozását is magukra vállalhatják azok a gyerekek, vagyis őrzők, akik egy ponton viccelődni kezdenek, elterelik a témát vagy bohóckodnak, ezzel fontos jelzéseket küldenek a vezetőnek a csoport aktuális állapotáról. Ez a viselkedés gyakran nem az egyén szándéka, hanem maga a csoport jelöli ki őket erre a feladatra, lassítva a céltudatos munkát, megakadályozva a túlterhelődést. 

Bűnbak nélkül 

A felnőtt egyik legfontosabb feladata a bűnbakképzés elkerülése a gyerekek közösségeiben.

Ilyenkor a csoport folyamatos támadásnak teszi ki egyik tagját, aki valójában olyasmit testesít meg, amit a többiek nem bírnak elviselni saját magukban.

Erős teljesítménymotiváció esetén ez lehet valamilyen alkalmatlanság, ügyetlenség. Máskor a csendesség, visszahúzódás, kommunikációs deficit váltja ki a többségből az agressziót. Ilyenkor fontos feltárni a mögöttes tényezőket, különben a gyerekek a felszínen ugyan elfojtják az erőszakot, ám rejtett módon megtorpedózhatják a vezető szándékát. Például, ha valakit a gátoltsága miatt bántanak, érdemes őt helyzetbe hozni abban, amiben tehetséges, nem elég csupán megvédeni. A hiper­aktív tag energiáit csatornázzuk értelmes tevékenységbe, akár vezetői pozícióban is kipróbálhatjuk! Az okos, ám öntörvényű gyerekre bízzunk bátran komolyabb részfeladatokat, és engedjünk teret ötleteinek! Mindemellett ügyeljünk a szerepek váltogatásának lehetőségére, amivel a gyerekek társas képességeit fejleszthetjük!

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>