– Létezik ideális életkor a nyelvtanulás elkezdéséhez, és ha igen, mikor jön el az ideje?

Somogy-Tóth Katalin: Számos konferenciát tartottak már a témában, tanulmányok, kutatások bizonyították ezt is, azt is. Amiben viszont egyeznek a szakmai vélemények, hogy nem annyira a konkrét életkor számít, mint az, hogy milyen minőséget kap a gyermek. Minél lejjebb megyünk életkorban, annál inkább szükség van minőségre.

Borsos Andrea: Természetesen sosem késő idegen nyelveket tanulni, ám tanulmányok sora bizonyítja, hogy minél fiatalabb korban sajátítunk el egy nyelvet, annál könnyebben és természetesebben használjuk.

Egyes kutatások szerint a 7 éves kor előtt elkezdett nyelvtanulás a leghatékonyabb és a legtöbb hosszú távú előnnyel rendelkezik,

de manapság már pár hónapos kortól is ajánlják az elkezdését, hiszen a babák megtanulják az illető nyelv hangjait és intonációját, úgy, ahogy később már ez nem lehetséges.

– Mire kell figyelni a korai nyelvtanításnál, milyen speciális igényeknek kell megfelelni?

Somogyi-Tóth Katalin: A gyerek életkorának és természetes érdeklődési körének megfelelően kell tanítani a nyelvet. Nézzük meg, hogy a kisgyermek milyen fajta játékokkal szeret játszani, milyen énekeket vagy mondókákat kedvel, miről szeret beszélgetni. Egy hatévesnek már ne akarjunk két‑ vagy hároméveseknek való rigmusokat tanítani. Lényeges a tanár személyisége, hogy ért-e a gyermek nyelvén, meg tudja-e ragadni a figyelmét, tudja-e inspirálni, képes-e bevonni, megtalálja-e a közös hangot vele, mennyire karizmatikus egyéniség. Kulcsfontosságú, hogy a tanár jól ismerje a nyelvet, szép kiejtéssel beszéljen. Nem igaz, hogy minél kisebbeket tanítunk, annál kevesebb nyelvtudással nekieshetünk.

A kicsik, mint a szivacs, úgy szívják magukba a nyelv zeneiségét, hangzását, a nyelvtant.

Borsos Andrea: A nálunk használt módszer egyik alappillére, hogy napi szinten szükséges hallaniuk a gyerekeknek a nyelvet, a másik pillér pedig a pozitív megerősítés. A gyerekek az anyanyelvüket is úgy sajátítják el, hogy előbb sokszor hallják, elkezdik imitálni a hangokat, szótagokat, majd ismételgetik a szavakat és mondatokat, amire többek közt a szülők pozitív reakciója sarkallja őket. Bármilyen módszerrel is dolgozzon a pedagógus, elengedhetetlen a pozitív, támogató környezet megteremtése, valamint a játék mint központi elem.

– Lehetnek-e hátrányai, ha kiskorban forszírozzuk a nyelvtanulást?

Borsos Andrea: Ha a gyerekek ezt nem tanulásként élik meg, hanem a játék, mozgás és zene eszközeivel észrevétlenül tanítják őket egy adott idegen nyelvre, akkor nem. Erdélyi magyarként személyes tapasztalatom is van erről. Négyévesen kerültem az óvodába, román csoportba, a körzetes oviban ugyanis már nem volt hely a magyar csoportban.

Néhány hónap alatt folyékonyan beszéltem románul. Nem emlékszem, hogy „tanultam” volna.

Míg a többi magyar gyerek csak 6–7 évesen, az iskolában kezdett el románul tanulni, és a többségnek akadtak vele problémáik, én teljes könnyedséggel vettem a román nyelvű iskola kihívásait.

– Hogyan tudom szülőként eldönteni, illetve biztosítani, hogy gyermekem a megfelelő helyen, megfelelő módon tanuljon?

Somogyi-Tóth Katalin: Én mint négygyerekes anya, illetve mint aki benne van már a témában negyven éve, azt mondanám, hogy csakis olyan helyre vinném a gyermekem, ahol megengedik, hogy beüljek a foglalkozásra, és személyesen megnézhessem, ki fogja tanítani a gyerekemet. Az ember ösztönösen érzi, mi a jó az ő gyerekének. Az angol nyelvi szintről persze nem minden szülő tud dönteni, ezért meg kell nézni, hogy az adott iskola kiket alkalmaz.

– Egyre gyakrabban találkozom olyan családokkal, ahol bár mindkét szülő magyar anyanyelvű, egyikük csak idegen nyelven beszél a gyermekéhez.

Borsos Andrea: A többnyelvű családoknál ez egyszerűen működik, ha például anya magyar, akkor csak magyarul beszél a gyerekhez, apa angol, ő csak angolul. A picik az adott nyelvet az adott nyelven beszélő személyhez kapcsolják, ezért nagyon fontos, hogy ez következetes legyen. Tehát akkor anya ne beszéljen angolul néha a gyerekkel.

Azt viszont nehezen tudom elképzelni, hogy egy magyar szülő csak és kizárólag angolul beszéljen a gyerekéhez születésétől fogva.

Somogyi-Tóth Katalin: Amennyiben a szülő otthon érzi magát abban a nyelvben, élvezni tudja a hangzását, képes játszani azon a nyelven, nem találok ebben kivetnivalót. Ha azonban ez a szülő és a gyerek közé valamifajta lelki gátat emel, valamiféle mesterkéltséget visz a kapcsolatba, ha mondjuk a gyerek elutasítja, mert érzi, hogy nem jön természetesen, akkor nem csinálnám. Vekerdy Tamás azt mondja, hogy a szülő ne legyen tanára a gyerekének. Szerintem rövid kis dolgokat lehet otthon együtt is csinálni.

Ma már hihetetlen tárháza van a lehetőségeknek, a YouTube-tól a BBC „Learning English” oldaláig tele van az internet kis dalokkal, mondókákkal, mesékkel.

Így az a szülő is könnyedén alkalmazhatja ezeket, aki a saját nyelvtudásában kevésbé magabiztos. A gyereknek nem jó a képernyő ötéves kor előtt, de ha naponta csak 5–10 percre együtt leülünk, és megnézünk egy mesét, majd megbeszéljük, miről volt szó, vagy meghallgatunk egy dalt, és megpróbáljuk együtt elénekelni, ez hasznos és ugyanakkor élvezetes dolog lehet. Hetente egyszer ennek nem sok értelme van, túl kevés. Azt sem lehet, hogy azt mondjuk, „márpedig most angolóra van, és 45 percet angolozol velem”. Mindennap egy kis játékos együttlét, úgy, ahogy magyarul is csinálnánk, csak most éppenséggel egy másik nyelven – ez működhet. A rendszeresség és a természetesség.

Molnár Ferenc a XXI. Ilcsi Kongresszuson, 2018. április 15-én - Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Az Ilcsi Kongresszusok szokásos helyén, a MOM Kulturális Központban zajló egésznapos eseményen a hivatalos megnyitó után a Bojtár néptáncegyüttes szórakoztatta a közönséget, majd Ilcsi néni fia, Molnár Ferenc beszélt az elmúlt 60 év legfontosabb eseményeiről és az újdonságokról.

Ilcsi nénit munkájában mindvégig segítette a családja: fia után unokái is. A három fiúunoka már a családi vállalkozásban dolgozik, és várják oda a legkisebb lányunokát, Pankát is. Szakmai életének mérföldkövei tehát egyben a Molnár család életének fontos eseményei is voltak:

1958. június 19-én Molnár Dánielné, Ilcsi néni elkezdte kivételes kozmetikusi munkáját (a munka- és TB könyve igazolja ezt a dátumot – fia ezt fontosnak tartotta kihangsúlyozni, sőt, kivetíteni is). Ilcsi félresöpörte a megszokott vazelin- és paraffinalapú készítményeket, és megalkotta első növényi alapú kozmetikumait, a nagy sikerű csipkerózsás, kövirózsás, vörös rózsás krémeket.

Bojtár néptáncegyüttes - Kép: Antal-Ferencz Ildikó​​​​​​​

A ’60-as években a kollégák csodájára jártak, ahogy Ilcsi a saját, Patkó közi konyhájában, egyszerre tíz turmixgépben készítette a kozmetikumait. Az 1970-es években Ilcsi néni egyszerre képezte magát és képzett másokat. Szakmai rendezvényeken tartott előadásokat, külföldi tanulmányutakra járt, letette a mestervizsgát, és „beavatta” fiát. Az 1980-as években a kozmetikumok népszerűsége és forgalma már professzionális működtetést kívánt, így 1984-ben létrejött az Ilcsi Szépítő Füvek, szó szerint is családi vállalkozásként: Ilcsi néni kezében maradt a szakmai irányítás, a cég vezetését pedig fia, Ferenc vállalta. A ’90-es években Ilcsi néni állandó vendége volt a legrangosabb külföldi szakmai konferenciáknak, szinte hazánk CIDESCO nagykövetévé vált. Elkezdődtek az Ilcsi szakmai továbbképző tanfolyamok, megrendezték az első Ilcsi Kongresszust, és megérkeztek az első külföldi rendelések. A 2000-es években ötvözték a tiszta forrás igényét az újító technológiával: az Aloe arborenscens-t és a szőregi vörös rózsát már saját ültetvényen termesztették, ugyanakkor a legkorszerűbb gépekkel állították elő az egyre több országban keresetté és elérhetővé vált kozmetikumokat. Közép-Kelet-Európában elsőként az egyes Ilcsi termékek kapták meg az ún. BDIH-minősítést.

Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök, táplálkozáskutató - Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Ma, 2018-ban megújult külsővel és friss lendülettel, Ilcsi néni örökségének szellemében haladnak tovább, a lehető legtisztább natúrkozmetikumokkal látják el a hazai és nemzetközi kozmetikusokat és általuk vendégeiket. Ilcsi-Webshopot indítanak hamarosan, amellyel közvetett módon is toborozhatnak új vendégeket. Ez nem lesz riválisa az Ilcsi-kozmetikusoknak, hanem segíti az ő munkájukat, üzletüket, ugyanis csak két, viszonylag kisfogyasztású termékre vonatkozik (arctej és testápoló), amelyek csak limitált számban és 10%-os felárral lesznek elérhetők azok számára, akik még nem járnak kozmetikushoz.

Előadása végén kiemelte, hogy április 12-én kapták meg nyolcadik alkalommal a Magyar Brands elismerést, majd röviden ismertette a 2018-as év három új, probiotikumot tartalmazó termékét. Végül bemutatta az új Ilcsi-központ terveit, amelyben egy új labor, egy iroda és egy oktató és iskolahelyszín is helyet kap, valamint lesz benne egy nyitott látogatóközpont és egy miniarborétum.

Tóth Gábor élelmiszeripari mérnök, táplálkozáskutató előadása a megfelelő táplálkozásról és a bőr jó minőségének szoros összefüggéseiről szólt. Beszélt a pre- és probiotikumok fogyasztásának fontosságáról és az ún. szuperélelmiszerekről (algák, csírák, chiamag, acai).

Szanyi Ágota szakmai vezető részletesen ismertette a bőr önmegújító folyamatát javító termékújdonságaikat: a probiotikumos krémpakolást (tápláló, ránccsökkentő hatású, vízhiányos bőrre), a probiotikumos hidratáló krémet (revitalizáló, rugalmasító hatású krém érett, vízhiányos bőrre) és a probiotikumos szérumot (regeneráló, bőrsimító szérum, aknés bőrre).

Barangolás a könyvek sötét erdejében

Miután részleteiben megismerte a vonatkozó szakirodalmat, olyan érzése támadt, mintha a hidegrázós filmekből ismert erdőben lenne: nem elég, hogy koromsötét van, de tízpercenként választani kell két útelágazás közül, míg végül egyre kisebb lesz a remény, hogy valaha kijut innen.

Először is: ha a baba császárral jön a világra, visszafordíthatatlan károkat szenved immunitás tekintetében, hiszen nem érhetik bőrét az anya baktériumai közvetlenül a szülés után. Ha természetes úton születik, szükség lehet az epidurális érzéstelenítésre, amely több tanulmány szerint a babát is bekábítja, lassítva, nehezítve ezzel a folyamatot.

Következő elágazás: kórház kontra otthonszülés. A kórház steril közegében esély sincs arra, hogy normálisan induljon az anya-gyerek kapcsolat, az otthonszülést viszont sokan életveszélyesnek tartják – bizonyára jogosan, gondoljunk csak a komplikációkra.

Aki szoptatásra vállalkozik, készüljön föl az elviselhetetlen fájdalmakra és a mellgyulladásra, aki nem szoptat, annak el kell fogadnia, hogy gyermekének nem tudja megadni a lehető legegészségesebb táplálékot: az anyatejet.

Nemcsak az fontos, hol születik a csöppség, hanem az is, hogy hol alszik: ha kiságyba fekteti a picit, nem adja meg neki a biztonságot adó testi közelséget, ha viszont mellette alszik az ágyban, végérvényesen elkényezteti.

Zsófi szerencsére nem hitte el fenntartások nélkül a fenti állításokat, így tudta meg, hogy vannak szoptatást segítő kenőcsök, természetes szüléspárti kórházak, és hogy a világ nem is annyira fekete-fehér, mint ahogy az egyes nézetek képviselői lefestik.

Bölcs tanácsok útvesztője

Mint mindenkinek, Zsófinak is van két-három olyan ismerőse, aki a fenti témák „okleveles szakértője”, és természetesen meghagyja neki a döntés jogát, merthogy „te tudod, mit csinálsz, de ha nem szoptatod szegényt, akkor biztos, hogy allergiás lesz”.

Le a kalappal az előtt a hölgy előtt, aki megfelelően tudja kezelni az ilyen önjelölt tanácsadókat.

Átkelés az axióma-hegyen

A lelki felkészülésre fókuszáló könyvek hangsúlyozzák, hogy mindennél fontosabb a kismama nyugalma. Miután Zsófi azzal szembesült, hogy döntenie kell a szülés helyéről, módjáról, az alvásról, a szoptatásról, közölték vele: „Nyugodj meg, attól megnyugszol!”

De nem nyugodott meg, úgyhogy magára vessen, ha idegeskedésével árt a pocaklakónak. S ha emiatt bűntudata támad, ne merészeljen idegeskedni!

Amikor drága barátnőm úgy érezte, ez a sok könyv már nem a szülést, hanem az idegeskedést és a koraszülést „segíti”, akkor felismerte a veszélyt, és többé nem engedte meg magának, hogy pánikba essen. Végül mégis megfogadta az egyik könyv tanácsát: megvizsgálta az érveket és ellenérveket, majd a személyiségéhez legközelebb álló megoldásokat választotta. És megnézte „A tehetség” című filmet (Gifted), mert állítólag sok egyéb mellett arról is szól, hogy mire van a leginkább szüksége egy gyereknek. Az anyja tanácsolta, hogy nézze meg.

„... megpróbáltam elképzelni, hogy ha a Mester ma élne, és lenne egy ilyen nagyszerű jazz-triója, mint nekem, hogyan hangszerelné át a saját darabjait. Úgy gondolom, ma is merész, karakteres és újító szellemű lenne.” (Sárik Péter)

A 2015-ös Beethoven Budán Fesztiválon hangzott el először a Sárik Péter Trió Beethoven műveinek jazz-feldolgozásait tartalmazó műsora, melyből lemez is készült X Beethoven címmel a Rózsavölgyi Kiadásában. A bemutató harmadik évfordulójára elkészült a program vonószenekarral kibővített változata, amely a pécsi Kodály Központban megtartott premier után május 3-án először hangzik fel Budapesten a MOMKultban.

A feldolgozásokból készült CD-t telt ház előtt, óriási sikerrel mutatták be a Zeneakadémia Nagytermében 2016-ban, és játssza a trió folyamatosan Magyarország és Európa koncerttermeiben jazz-klubjaiban.

„Sárik Péter (...) rendkívüli mélységben érzi a művek alapüzenetét, és nem változtat rajtuk semmit. Hihetetlen alázat és tisztelet jellemzi a hozzáállását, nem ő maga a fontos az átiratnál, hanem Beethoven. (..) a mai korra színezte át a darabokat, mégsem változtatta meg őket.” – írta a lemezről Kiss Eszter Veronika (Magyar Nemzet)

A vonószenekarral kibővített jazzes Beethoven program igazi különlegesség, a Mester művei ebben az értelmezésben most hallhatók először.

A Sárik Péter Trió az elmúlt tíz évben Magyarország egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb jazz-zenekarává vált. Sikerük egyik záloga, hogy mindhárman nagyon nyitott, sokoldalú muzsikusok, így a zenekar a közönség sokkal szélesebb rétegét szólítja meg, mint a jazz-zenekarok többsége. A Trió koncertjeinek hangulata sokszor inkább pop vagy rock koncerthez hasonlatos, még akkor is, ha a Zeneakadémián, vagy a legkomolyabb koncerttermekben játszanak. A zenekar közvetlenségével, energiájával sok új rajongót hoz a jazznek. 

A BTA Szimfonikusok fő célkitűzése, hogy a korábbi évszázadok szakrális művei mellett kortárs egyházzenei kompozíciókat is népszerűsítsen úgy templomokban, mint az ország számos koncerttermében. Ezek mellett gyakran közreműködnek gospel, könnyűzenei és jazz produkciókban is.

A zenekar nagysikerű , teltházas hangversenyeket adott többek között a pécsi Kodály Központban, a Pesti Vigadóban, a debreceni Főnix csarnokban, valamint a Papp László Sportarénában is. Az együttes művészeti vezetője és karmestere Dr. Almási Kornél Zsolt, a BTA művészeti rektorhelyettese.

„Minden feldolgozásnak csak akkor van értelme, hogy ha az hozzá tud valamit tenni az amúgy önmagában tökéletes műhöz, úgy, hogy annak eredeti üzenete megmaradjon.  Az még jobb, ha az átdolgozás olyanok érdeklődését is felkelti, akik jelen esetben nem klasszikus zene, vagy Beethoven rajongók. A Beethoven estjeink közönségének lelkes visszajelzései alapján úgy látom, jó úton járunk, hisz a cél az, hogy minél több új arcot láthassunk a koncerttermekben." - nyilatkozta Sárik Péter

MOMKult, 2018. május 3. (csütörtök) 19.30

Sárik Péter Trió X Beethoven
feat. BTA Szimfonikusok Vonószenekara
Budapesti premier

Sárik Péter: zongora
Fonay Tibor: nagybőgő
Gálfi Attila: dob
Almási Kornél: karmester

Jegyek vásárolhatók a MOMKult weboldalán: http://momkult.jegy.hu/program/sarik-peter-trio-xbeethoven-feat-bta-szimfonikusok-77081/417919

Néhány linkelhető videó a trió felvételeiből:

https://www.youtube.com/watch?v=zE08CEBfElo

https://www.youtube.com/watch?v=Wz1rlGZweSc

https://www.youtube.com/watch?v=ZS7rDFZVM70

https://www.youtube.com/watch?v=9sgZkNHI3D0

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

A helyszínen tartott projektindító sajtótájékoztató házigazdája az egyik ötletgazda, Vecsei H. Miklós színművész volt. Mint mondta, számára hatalmas öröm, hogy a két művésztársával alapított, a generációk közötti és azon belüli egymásra figyelést hirdető STALKER csoport tagjainak újabb ötlete valósul meg, ráadásul nagyon széles állami, kulturális és civil szervezeti támogatással.

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében és támogatásával átadott automata ötletét és a hozzá kapcsolódó olvasásnépszerűsítő kampányt Bán Teodóra, a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ (BFTK) igazgatója és Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója is méltatta, mindketten hangsúlyozták a közösségi élmény és az kultúra fontosságát.

Bán Teodóra arra biztatott, hogy vegyük kezünkbe az irodalmat, mert üzenni egymásnak lehet a szövegen, a zenén, de a tárgyakon keresztül is. Ezek a zsebkönyvek összekötik a kitalálókat, a megvalósítókat és a majdani olvasókat – mondta. Káel Csaba szerint ezekkel a könyvekkel lázadnak a tévhit ellen, hogy nincs szükség kultúrára és emberi kapcsolatokra. A könyv illata és tapintása egy olyan élmény, amit érdemes átélni és megosztani egymással, és ezáltal is együtt vagyunk. A Budapesti Tavaszi Fesztiválnak is épp ez a célja – tette hozzá.

A projektet az EMMI is támogatta, többek közt azzal az elektromos kisbusszal, amelyben egy könyvekkel megtöltött kisebb automatát helyeznek el. A járművel Vecsei H. Miklós és Grecsó Krisztián író nyáron körútra indulnak, hogy az ország különböző fesztiváljain, ősztől pedig a legkisebb falvakban is népszerűsítsék a kezdeményezést, az olvasás és a közösségépítés fontosságát.

A mai instant világban – ahol porlevesekkel élünk és vízzel méretre növelhető törülközőket használunk – nagyon jó, hogy megjelenik a valódi kulturális érték is, és egy automatából már nem csak testi, hanem szellemi és lelki szükségleteket is ki lehet elégíteni irodalmi olvasmányok formájában – fejezte ki örömét Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. A kezdeményezés a fiatalokhoz hozza közelebb újszerű, szerethető és hozzájuk szóló formában az olvasást és a könyv szeretetét – hangsúlyozta. A költészet napi időzítés találó – tette hozzá, hiszen a kultúra közel hoz egymáshoz, az olvasás a tartalmas csendek, a felnézések és az élménymegosztás révén közösségformáló is. Végül reményét fejezte ki, hogy az ötlet hungarikumként elterjed külföldön is.

Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Vecsei H. Miklós elárulta: a válogatás a környezetükben élő fiatalok megkérdezésén alapult, tehát teljesen szubjektív döntés volt. A könyvsorozat öt kötettel indul, és mindegyiknek van egy nagykövete: Szerb Antal „Utas és Holdvilág” (Rudolf Péter), Esterházy Péter „És mesélni kezdtem” (Dés László), Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk” (Geszti Péter) , Csáth Géza „Egy elmebeteg nő naplója” (Zacher Gábor) és Krúdy Gyula „Ady Endre éjszakái” (Lábas Viki). Elmondta azt is, hogy a hét budapesti automata most a Budapesti Tavaszi Fesztivál logóját viseli, de annak leteltével újrafóliázzák majd, és mindegyik egy-egy színház nevét kapja. Nehéz most közös pontokat találni, de legalább a kultúrában lehetséges, hiszen közös ügyünk – zárta a hivatalos eseményt, majd a többi felszólalóval és Esterházy Gittával, a nemrégiben elhunyt Esterházy Péter író özvegyével közösen leleplezte a színház előtti automatát.

A történet

Frank Adler (Chris Evans) és unokahúga, a kis Mary (Mckenna Grace),  A tehetség (Gifted) című film főhősei látszólag békésen tengetik közös életüket egy amerikai kisvárosban, egy olyan lakótelepen, ahol dobozházszerű építmények vannak, és rengeteg szomszéd, akik közül a kedves, jólelkű, mosolygós Robertára mindig lehet támaszkodni. Őket nézve nem is gondolnánk, hogy az iskolakezdés bizonyos embereknek nemcsak a nagy változásról, a nehéz iskolatáskáról, a rengeteg új tankönyvről és a megszerzendő ismeretekről szól, hanem valami sokkal nagyobbról. Számos gyermeknek ez a fordulópont az egész életét kifordítja a sarkaiból, és olyan kihívások elé állítja őt, amelyre nem biztos, hogy fel van készülve.

Mary kivételesen tehetséges a matematikában, elképesztő számokat szoroz össze és emel négyzetre fejben, olyan egyenleteket old meg, amelyektől néhány matematika szakos egyetemista is hidegrázást kapna. Világlátása, szókincse is sokkal érettebb, mint amit egy hétévestől elvárhatnánk.

Minden módon próbál beilleszkedni, szeretne barátokat szerezni és normálisan élni, de nyilvánvaló, hogy neki más utat szánt a sors.

Nagybátyja, Frank is ódzkodik ettől a helyzettől, mert megélte, min ment keresztül a testvére, Mary édesanyja, aki maga is rendkívül tehetséges matematikai zseni volt, s úgy kellett felnőnie, hogy nem volt saját élete, minden a számokról és az egyenletekről szólt. Tragikusan fiatalon távozott az élők sorából, és

Frank megfogadta, hogy Mary élete más lesz, tele élménnyel, barátokkal, nevetéssel, egyszóval gyerekségekkel – de nem számolt a semmiből felbukkanó, nagyravágyó nagymama személyével, aki rögtön lecsap a lehetőségre, hogy be nem teljesült álmait ezúttal Maryn keresztül valósítsa meg.

Pert indít Mary kizárólagos felügyeleti jogáért, ezzel pedig a nézőben is etikai és morális dilemmákat indít el.

Tehetség: áldás vagy átok?

Minden gyermek alapvető sajátossága, hogy kíváncsi, és szeretné felfedezni a világot. A tehetséges gyermekekben ez a tudásszomj még csillapíthatatlanabb, s egy részüknél a speciális érdeklődés is hamar megmutatkozik. Sokuk megéli a kirekesztettség és a magányosság érzését, mert a kortárs kapcsolatok építésének alappillére a közelség, valamint a hasonlóság, s ebbe a közös érdeklődési kör is beletartozik.

Mivel őket legtöbbször más, összetettebb dolgok érdeklik, mint a korosztályukat, képesek felfogni és megérteni akár felnőttproblémákat is, elszigeteltnek érezhetik magukat, mert élményeiket nincs kivel megosztaniuk.

Mindez sokszor opponálásban, viselkedéses és magatartási problémákban érhető tetten, és a pedagógus számára elsőre úgy tűnhet, egy újabb renitenssel van dolga. Az oviban, majd az iskolában rendetlenkedő, a szüleinek és a pedagógusoknak visszabeszélő, a szabályokat folyton áthágó, az óvodai foglalkozások vagy iskolai órák alatt figyelmetlen gyermekről tüzetesebb vizsgálódás után sokszor kiderül, hogy egy vagy több területen kiemelkedően tehetséges. Gyarmathy Éva, aki Magyarországon rendkívül sokat tett a speciális nevelési szükségletű gyermekek segítése terén, gyakran hangsúlyozza, hogy a kiemelkedő teljesítményre képes, tehetséges gyermekek jellemzőiben és az ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás) tüneteiben sok hasonló pont található, többek között az impulzivitás, a gyors reakcióidő, a kíváncsiság, az aktivitás és az alkotás iránti vágy, a monotóniatűrés alacsony szintje vagy a tekintély megkérdőjelezése. A társas beilleszkedés nehézségeit, illetve az egy irányba mutató, szinte hihetetlen érdeklődést és motivációt pedig olykor autisztikus tünetként értelmezi a környezet.

Amikor egy tehetséges gyermeket elképzelünk, általában egy idealisztikus kép, nem pedig a fenti tulajdonságok jutnak eszünkbe, hiszen ezek hosszútávon mind a szülők, mind a pedagógusok számára igen fárasztóak lehetnek.

A filmbéli Mary-nek azonban szerencséje van, mert pedagógusa jól érti és kezeli azt a belső hajtóerőt, ami megfelelő kihívás nélkül deviáns viselkedéshez és magatartási problémákhoz vezethetne. Így a kislány teret kap a benne rejlő zsenialitás kibontakoztatására.

Zseni és/vagy gyermek

Mindamellett, hogy a gyermek különleges képességeit nyilvánvalóan gondozni és segíteni kell, felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet a gyermek többi szükségletével? A biztonságérzettel, a szeretettel, az intimitással és azzal a jogával, hogy gyermek lehessen? Hol van a határ, amikor bizonyos áldozatok túl drágának és kockázatosnak bizonyulnak a nagyszerűséghez vezető úton? Ki és hogyan dönthet, és mi a legjobb döntés egy különleges gyermek esetében? A célunk nem lehet annyi, hogy sikeres és kiemelkedő eredményeket elérő felnőtteket neveljünk, ugyanilyen fontos a boldog, kiegyensúlyozott érzelmi élet, illetve a harmonikus társas kapcsolatok is.

A kutatások szerint a kiemelkedően tehetséges gyerekek kevésbé népszerűek, hiszen koraérett szemléletmódjuk, életkoruktól eltérő érdeklődésük, impulzivitásuk megnehezíti beilleszkedésüket, ami súlyos érzelmi terheket ró rájuk.

A felnőtt környezet feladata, hogy segítse ezen gyermekek szocio-emocionális készségeinek fejlődését. Jó, ha van olyan gyerekközösség, ahol barátságokat tudnak építeni, és a hasonló képességű gyerekekkel motiválhatják egymást, a gyengébb képességű vagy más területen tehetséges gyerekekkel való találkozásból pedig megtapasztalhatják a sokszínűség elfogadását, egymás segítését.

További nehézséget jelenthet, hogy a tehetséges gyerekek korábban találkoznak azokkal témákkal, amelyek feldolgozására érzelmileg még éretlenek, ami miatt súlyos szorongást élhetnek át. Marynek ebből a szempontból is szerencséje van, mert míg ő matematikai tehetség, nagybátyja igen tehetséges nevelőnek bizonyul, akihez bármikor bizalommal fordulhat a legnehezebb kérdésekkel is, és aki őszintén, egyszerűen, türelemmel, Mary érzelmi és értelmi életkorát egyaránt figyelembe véve válaszol neki. Érzelmi biztonságot nyújt, sok időt tölt a kislánnyal, különféle közös tevékenységben vesznek részt, és egyértelművé teszi, hogy nem a képességei miatt, hanem önmagáért szereti, továbbá nem használja arra a tehetségét, hogy mások előtt felvágjon vele. Megengedi neki, sőt motiválja, hogy gyerekként viselkedjen, életkorának megfelelő játékai és hobbijai legyenek. Ugyanakkor a régmúlt negatív tapasztalatai miatt nehezen engedi, hogy a tehetségével kapcsolatos tevékenységekben elmerüljön, nehezére esik olyan környezetet biztosítani számára, ami elősegítené Mary átütő tehetségének kibontakozását.

A film során végigkövethetjük azt a folyamatot is, hogy ezen a téren miként csiszolódnak Frank elképzelései, és végül hogyan lábalnak ki a nehézségekből és találnak megoldást problémájukra.

A tehetség öt árnyalata

Mary különleges, és nemcsak abban, hogy hihetetlen képességekkel bír a matematika területén, hanem sajátos észlelés, viszonyulás és szocio-emocionális vonások jellemzik. Lovecky szerint a tehetségre öt olyan személyiségvonás jellemző, amely hozzásegíti őket a tehetségük kibontakoztatásához, ám ezzel együtt érzelmileg sebezhetővé teszi őket, így érdemes külön figyelmet fordítani ezekre.

1. Divergens gondolkodás: Amikor a tehetséges gyermek egy problémával találkozik, általában a többségtől eltérő, kreatív, szokatlan válaszokat ad, amit a környezet könnyen lázadásnak címkézhet, főként, ha ez a tekintély megkérdőjelezésével társul. Fontos ezért megtanítani neki, hogy miként igazodhat el a társas kapcsolatok és szabályok útvesztőjében, és hogyan tudja a kritikát jól kezelni.

Jó, ha van olyan érzelmi biztonságot adó kapcsolat, ahol szabadon kifejezheti ötleteit és gondolatait.

2. Érzékenység: Amikor Mary a szemtanúja volt az egyik társa megalázásának, pontosan azzal a szenvedélyességgel reagált, ami a tehetséges gyermekek sajátja, sőt, annak erkölcsi helyességéről is meg volt győződve. A könyörület és az empátia nagyon jó tulajdonságok, de fontos figyelmet fordítani arra, hogy a gyermek megtanulja kezelni ezeket a mély érzelmeket, illetve elkülöníteni a saját érzéseit a másokétól.

3. Kiváló ítélőképesség: A tehetséges gyermekek hamar észreveszik a dolgok lényegét, az igazságosság mindennél fontosabb számukra. Mindazonáltal lényeges, hogy ne elvont fogalmak vezéreljék őket, hanem észrevegyék a másik szükségleteit, illetve elfogadják azt, hogy mások nem feltétlenül rendelkeznek az ő éleslátásukkal.

4. Belső vezérlő elv: A Maryhez hasonló gyermekek erős akarattal, nagy lelkierővel menetelnek a céljaik felé, de hatalmas segítséget jelenthet nekik, ha eközben megtanítjuk nekik azt is, hogy miként tudnak igaz barátságokat kötni.

5. Ingerlékenység: A tehetséges emberek általában keresik a kihívásokat és kockázatvállalók, de az iskolában ezek a tulajdonságok mások számára zavaróvá válhatnak.

Lényeges ezért a tehetséges gyermekek energiájának konstruktív irányba terelése, illetve önismeretük fejlesztése, hogy szabályozni tudják az őket érő ingerekre adott válaszok intenzitását.

Láthatjuk tehát, hogy a tehetség egy rendkívül összetett, többtényezős jelenség, amely még csak a csiszolatlan gyémánt állapota. Ahhoz, hogy valódi drágakő válhasson belőle, rengeteg energiát kell belefektetni, kitartóan és odaadóan dolgozni a célért, ezt a terhet pedig jó esetben nem egyedül viseli a gyermek, hanem a körülötte lévő támogató környezetet is mozgósítja. Ők gondoskodnak arról, hogy ezek az energiák inkább a magasságok, és ne a mélységek felé orientálódjanak. 

Életrajzi filmet forgatni az Újszövetség bármelyik mellékszereplőjéről azért is nehéz, mert személyes életútjukról alig-alig árul el valamit a nagyon tömör, lényegre koncentráló Szentírás. Emiatt keletkeztek később az apokrif evangéliumok, majd a legendák, hogy részben szájhagyományban megőrzött, részben kitalált eseménysort kanyarítsanak a szentek alakja köré, emberközelbe hozva vagy csodás közegbe emelve ezzel a szűkszavúan jellemzett figurákat. Nem tarthatjuk ezt hamisításnak akkor, ha a költött epizódok illeszkednek az evangéliumok erkölcsi és lelki tanításához és hétköznapi egyszerűségéhez, amelyből hatalmas intenzitással fénylenek ki a szintén egyszerű gesztusokkal véghez vitt csodák.

A „Mária Magdolna” című film ezt a nemes hagyományt folytatja.

Nem akarja kreatívan és nagyképűen átírni a Bibliát, materialista magyarázatokat adni a csodákra, nem visz bele show-elemeket.

Nem akar beállni a kegyeskedő (gyenge minőségű) bibliaillusztrációk vagy az öncélú, de kevés mondanivalójú történelmi tablók sorába sem. Mellőzi a negédes, hatásvadász vallásosságot, helyette megtalálja az egyensúlyt az objektivitás, az érzelmesség és a megrendülés között.

Lábra kapott a „feminista” jelző a filmmel kapcsolatban. Amennyiben azt jelenti, hogy egy nőt helyez a középpontba, az ő sorsát, érzéseit, indítékait mutatja be, akkor igen, ez a film feminista, vagyis női nézőpontú, ahogyan például a „Mária, Jézus anyja” című film is.

A női szemszög valóban ritkaságnak számít a bibliai témájú filmek között. Különösen Mária Magdolna, helyesebben Magdalai Szent Mária alakja izgalmas, akit a bulvárkereszténység csak „bukott nőként” ismer, holott három különböző bibliai nőalak fonódik össze – tévesen – a Mária Magdolnának nevezett figurában. Alakjának hiteles bemutatását (éppen a háromféle nőalak összekeverése miatt) az egyház tanítása és liturgikus gyakorlata se szolgálta egészen Ferenc pápáig, aki a tisztelet őt megillető helyére helyezte. Joggal figyelmeztetnek tehát erre az alkotók a film végén, arra késztetve a nézőket, hogy maguk is tisztázzák Magdalai Mária eddig „elmaszatolt” alakját.

Nehéz a filmből kiemelni szép és lelket emelő epizódokat, mert nagyon sok van.

Számomra legemlékezetesebb az a különbség, amely Mária rokonainak irgalmatlan „ördögűzése” és Jézus gyógyító, irgalmas „ördögűzése” között feszült.

Egyes filmkritikák keresztény szempontú kifogásokat is megfogalmaztak. Akik bibliai illusztrációt várnak, érthető, hogy számonkérik a cselekmény egy-egy epizódjának különbözését a szentírási szövegtől (Jézus például nem szamárháton vonul be Jeruzsálembe, az utolsó vacsorán se a megszokott szavakat mondja, és vitát váltott ki, vajon keresztelhetett-e vízzel Jézus). Komoly hitelességi problémának tartják sokan, hogy az apostolok közül többen színesbőrűek. Pedig a színesbőrű szereplők éppen úgy illenek ebbe az amerikai filmbe, mint ahogyan az ázsiai szereplők illenének bele, ha történetesen Dél-Koreában forgatták volna.

Akik azonban elfogadják, hogy egy bibliai témát fel lehet dolgozni egyéni, művészi interpretációként, sőt, ennek néha nagyobb evangelizációs ereje lehet, mint a korhű és szöveghű alkotásnak, azok nagy gyönyörűséggel nézhetik ezt a filmet.

Annál is inkább, mivel nem csúszik bele modernkedő klisékbe sem (Mária Magdolna nem lesz szerelmes Jézusba, Jézus nem ateista, nem mentálisan terhelt, és Júdást sem mentik fel árulása alól, noha szánalommal ábrázolják a neki tulajdonított téveszmét).

A címszereplő Rooney Mara és a Jézust alakító Joaquin Phoenix filmográfiájában nem szerepelnek keresztény filmek, azonban kiváló színészek, akik lenyűgöző erővel képesek elénk állítani a két alakot.

Phoenix Jézusa nem égre emelt szemű szépfiú, nem is valamiféle aszkéta. Szeretet sugárzik a mozdulataiból, ahogyan megérinti tanítványai arcát, még Júdásét is.

Egyszerre hétköznapi, két lábbal a földön járó ember, ugyanakkor karizmatikus gyógyító, aki a szenvedést és gyarlóságot mély együttérzéssel, fájdalommal éli át. Nem kiegyensúlyozott és fennkölt ember benyomását kelti, ami persze megijesztheti azokat a hívőket, akik nem szembesülnek azzal, hogy Jézus is meg tudott rendülni, hajlamos volt elveszíteni a béketűrését, a gyógyítások pedig fizikai erőt vettek el tőle.

Lelkünket és tisztánlátásunkat építheti ez a film, ha nyitottan állunk hozzá. Nekünk, nőknek pedig megerősítheti önértékelésünket keresztényként is.

 

Kásler Miklós professzor a konferencián - Kép: Antal-Ferencz Ildikó

Hiába értem oda időben a konferenciára, az utcán kígyózó sor annyira lassan haladt, hogy mire túljutottam a beléptetésen és ruhatáron, már javában zajlott az első előadás, így sajnos prof. dr. Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója előadásának csak utolsó gondolatait sikerült elkapnom. Érkezésemkor arról beszélt, hogy aki betartja a Tízparancsolatot, kétszeresen jól jár: nem ütközik sem a jog, sem a társadalom törvényeibe.

A hit és a ráció egyensúlya tartja a világot és benne az emberiséget egyensúlyban: minél többet tudunk a világról, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy az nem megismerhető.

Ha pedig a világban nem lenne egy összetartó erő, akkor már mi sem léteznénk – fejtette ki, hozzátéve: mivel a természet törvényei nem képesek irányítani a világot, lennie kell valakinek, aki ezt meg tudja tenni.

Varró Szilvia és Simándi Szelim, az Aeffect Communication ügyvezetője és kommunikációs igazgatója a Bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor kommunikációs kampányát mutatták be.

Szilvia először azt mesélte el, miért adta fel újságírói munkáját tíz éve a cigánygyilkosságok hatására, és kezdett el egyéb társadalmi ügyekkel – elsősorban szűkebb kisebbségek, mint például az SOS gyermekfalvak – ügyeivel foglalkozni. Elmondása szerint a bakonybéli monostor kampányának ötletét gyermekei nagypénteki beszélgetése adta, akik az ott lakó Izsák atyát arról kérdezték: lesz-e a mennyben csirkepörkölt, miért engedi Isten a rosszat, lehet-e nő a pápa, mit csinál, és hogyan jut előre a ranglétrán egy szerzetes, csókolózott-e már nővel… E beszélgetés során jutott el Szilvia arra a meggyőződésre, hogy nagyon fontos lenne, ha (hatékonyabban) kommunikálna a Katolikus Egyház. A magyar fiatalok körülbelül kétharmada hitetlen, s a lelkek piacán is nagy a verseny – fogalmazott –, hiszen sokaknak izgalmasabbnak tűnik egy mindfulness vagy jóga tréning, mint a vallás.

Ugyanakkor az egyház üzenete 2000 éve változatlan, Jézus lenyűgöző és hiteles kommunikátor, az apostolok munkaköri leírásába tartozott a kommunikáció, és erre való a szószék is.

Már van jó példa a sikeres közösségi kommunikációra is, Benedek pápa személyében, akitől Ferenc pápa „csak” átvette a stafétát. Neki jelenleg 42 millió követője van, de a számoknál is fontosabb, hogy ezeken az online csatornákon a nem hívőkkel is kommunikál.

Az ügyvezető szerint a bakonybéli monostor kommunikációs kampányának célja az volt, hogy betekintést adjanak a testvérek életébe – nemcsak a mindennapi életükbe, hanem megmutatni a krízishelyzethez, a halálhoz, a szexualitáshoz való viszonyukat is; bemutatni az egyéniségeket, és eljuttatni mindezt minél több fogadókész félhez.

Ennek eszközei a szerzetesekkel készített mélyinterjúk. Szelim a Facebook pontos mérhetőségéről és a kampány sikeréről számolt be: 2500 követőtől eljutottak 26 000 fő elérésig. Megmutatta továbbá, hogy milyen üzeneteik vannak a számok mögött: „bízz a közösség erejében” (Günter testvér vallomására érkező pozitív reakciók), „merj kinyúlni a követőkhöz” (János testvér rendszeresen válaszol a Facebookon felmerülő kérdésekre), „érdemes átvinni a beszélgetést offline” (Illés testvér kávéházi beszélgetésre hívta a vele online vitatkozókat), „ne feledkezzünk meg a mindennapi kihívásokról” (Izsák atya vallomása a kiégésen való felülemelkedésről). Az előadók szerint a kampány sikerének köszönhető a sajtó nagy érdeklődése, további céljuk pedig az ottani vendéglátás és a helyi termékek népszerűsítése.

Lelki tartalom és üzlet összeegyeztethető tehát – összegezték. 

*

A következő előadó egy meglepő témájú és izgalmas előadással érkezett. Incze Nikoletta, a CSPI Magyarország (Politikai Iszlám Tanulmányok Központja) képviseletében arról beszélt, hogy miért fontos megismernünk az iszlámot, és miért nem vallásként, hanem politikai jelenségként kell tekintenünk rá.

Az előadó szerint a politikai iszlám megismerésének öt kulcsa van:

Hitelesség, tudás. Az iszlámról általában csak másodlagos véleményekből hallunk, miközben nagyon fontos lenne hiteles forrásból tájékozódnunk – ez pedig kizárólag a Trilógia: a Korán, a Szíra (Mohamed életrajza) és a Hadisz (feljegyzések Mohamed személyéről és tanításáról). Az előadó ismertette: a CSPI doktrinális módszere a statisztika, az objektív, racionális és kritikai gondolkodás, amely tudományosan mérhető megközelítést, tehát tényeket, és nem véleményeket jelent. Egy példa: a Korán szövegének mindössze öt százalékában jelennek meg a nők a férfiakkal egyenrangúként, és kizárólag az anyaszerepre vonatkozón.

Káfírok. Ez a kifejezés mindenkire vonatkozik, aki nem ismeri el, hogy Allah az egyetlen Isten, és Mohamed az egyetlen próféta. Ezt tehát hívő embereknek lehetetlen teljesíteniük, így a gyaurhoz hasonló káfír kifejezés a zsidókra és a keresztényekre is vonatkozik. A Korán–Szíra–Hadisz trilógia 51 százaléka velük foglalkozik, ismertetve, hogy őket be lehet csapni, ki lehet gúnyolni, rabszolgává lehet tenni, vagy akár megkínozni vagy megölni, de például barátnak fogadni őket nem lehet.

Politikai iszlám. Ahhoz, hogy megértsük az iszlámot, meg kell értenünk Mohamed életét. Az ő sikerének titka éppen az, hogy nem vallásként tekintett az iszlámra, hanem politikai tényezőként; hozzá kötődik a dzsihád, ami erőszakos politizálást (pénzt, fegyvert, ideológiát) jelent Allah védelmében. Az iszlám 1400 éve töretlen sikerének titka a komplex életmód, az élet minden területére kiterjedő saría, amelynek alapja az említett Trilógia. A saríában nincs vallás-, szólás-, vélemény- és művészeti szabadság, nincs női egyenjogúság, egyenlőség, aranyszabály, és nincs demokrácia; a nem muszlimok alsóbbrendűek, alacsonyabb társadalmi és erkölcsi státuszúak (az előadó közlése szerint Angliában egyes helyeken a családjogban már érvényesül is a saría).

Kettősség. A Trilógiát a dualisztikus logika, az ellentmondások jellemzik, így benne két egymásnak ellenmondó tény egyszerre lehet igaz, amelyet az ún. abrogáció old fel, amely szerint a frissebb üzenet erősebb a korábbinál, de azt nem érvényteleníti, különben Mohamed nem lehetne tökéletes, nem alkothatott volna tökéletest. Az előadó idézte Mohamed utolsó, keresztényekre és a zsidókra vonatkozó szavait: „harcoljatok a könyvek népei ellen”.

Behódolás. Három különböző ideológiai nézőpont van, amely a 800 zsidó lefejezésének története kapcsán így értelmezhető: a muszlim álláspont szerint ez egy diadalittas cselekedet, a káfír szerint ez népirtás, aminek nem szabad megismétlődnie, az ún. apologéta (hitvédő) szerint pedig történt már ilyen, sőt, volt már rosszabb is. Az előadó szerint mindebből egyértelműen következik, hogy a keresztény–zsidó és a muszlim nézőpont összeegyeztethetetlen, Allah nem egyenlő Istennel, sőt, nagyon kevés közös pontjuk van.

A migráció és az iszlamizáció kapcsán az előadó ismertette a tapasztalatot: a lakosság 10 százaléka már képes megváltoztatni a társadalmi fejlődés irányát, és kb. 100 év kell ahhoz, hogy egy nép behódoljon az iszlámnak.

Szerinte Franciaországban 10–15 év múlva már visszafordíthatatlan lesz a folyamat. Magyarország egyelőre elszigetelte magát a jelenségtől, de erős politikai és társadalmi akarat kell ennek fenntartásához.

És hogyan viszonyuljunk mindehhez? Erősítsük saját értékeinket és identitásunkat, védjük meg a jogrendszerünket, és ne engedjük meg a párhuzamos jogok gyakorlását. Védekezzünk e kettőség ellen tudással, a behódolás ellen szabadsággal. Az előadó végkövetkeztetése: van lehetőség az erőszakmentes ideológiai hadviselésre, de azt csak alapos felkészültséggel lehet és kell megtenni.

– Milyen praktikák rejlenek még a táskátokban a fém szívószálon kívül?

Dóri: Egy mosható textilzacskó, egy szendvicstároló és egy méhviaszos frissen tartó kendő, amely úgy működik, mint az alufólia, testhőre meglágyul, és a szükséges formára tudod hajtogatni. Ez pedig egy sima, általam varrott zsák, ebbe szoktam beledobni a péksütit.

– Nem szoktak furcsán nézni rátok, amikor vásárláskor visszautasítjátok a nejlonzacskót?

Dóri: Többnyire nagyon pozitívan állnak hozzánk az eladók. Vannak olyan helyek, ahol nem tehetnek a mérlegre kívülről jövő, idegen anyagot. Olyankor azt szoktuk mondani, hogy csak tegyék le a pultra, nem is kell hozzáérniük a textilhez. Néhány hete jöttünk vissza Montenegróból, és ott például a zöldséges néni odáig volt értünk. Már a második vásárlásnál bemutatott minket a többi vásárlónak, hogy mi vagyunk azok, akik nem kérünk zacskót. Az emberek többsége inkább csak megmosolyogja ezt, de sokan mondják azt, hogy milyen jó ötlet, erre nem is gondoltak.

Edvárd: Megindult a világban egy környezettudatos szemléletváltás.

Épp most olvastam, hogy Kenyában betiltják a nejlonzacskó használatát, negyvenezer dollár büntetés jár a birtoklásáért, de szélsőséges esetben akár négy év letöltendő börtönbüntetéssel is sújthatják az illetőt.

Számos más országban is részben vagy teljesen betiltották már a zacskókat, így például Costa Ricában vagy Nepálban. Környezettudatosan élni igazából annyit jelent, hogy az ember egy kicsit többet kérdez. Legfeljebb azt mondják, hogy nem. Igazából senki nem szereti a műanyag zacskókat, és szerencsére egyre több olyan hely van Budapesten is, ahol csomagolásmentesen lehet vásárolni.

– Vajon miért a fejlődő országokban kezdődött meg ez a változás?

Dóri: Mert ott nincs megoldva a hulladékgazdálkodás. Ha mi is térdig gázolnánk a szemétben, máshogy állnánk hozzá a műanyag zacskók használatához. Nagyon kényelmes helyzetben vagyunk, mert onnantól kezdve, hogy bedobjuk a kukába a szemetet, nem nagyon tudjuk, hogy mi történik vele. Nem lenne baj egyébként a műanyaggal vagy a papírral, ezek nagyon hasznos és fontos dolgok. A probléma a folyamatos, gyors fogyasztással és energiafelhasználással van.

Kép

Kép: Talpalatnyi történetek blog

Edvárd: Ez a rengeteg csomagolóanyag azért jön létre, mert kényelmesek vagyunk. Az ember csak leugrik a boltba, és bármit megvehet. Ahhoz azonban, hogy bébikukoricát ehess olasz mortadellával, mindenképp kell tartósítás. A műanyag vákuumcsomagolás ugyan hosszú ideig megőrzi az ételek frissességét, de milyen áron? Biztos, hogy télen spanyol, melegházi paradicsomot kell ennünk, és nem azt, amit az idény lehetővé tesz?

– A barátaitok, a család hogyan viszonyul ahhoz, hogy szelíden, de nagyon eltökélten harcoltok a megszokások ellen?

Edvárd: Nagyon sok apró, de pozitív változás indult el a környezetünkben. Én ingatlanosként dolgozom, és elértem azt, hogy például ne műanyag lábzsákokat használjunk egy elegáns ingatlanba belépve, hanem mosható, pamut anyagból készülteket.

A montenegrói utunk során pedig az a porschés üzletember, aki stoppoláskor felvett minket, a mi hatásunkra nem vett műanyag kanalat a kávéjába, hanem ő is inkább a fémet választotta.

Dóri: Nekem pedig ma egy náthás kolléganőm mutatta büszkén a textilzsebkendőjét, mert tudja, hogy bojkottálom az eldobható zsebkendőket.

– Számontartottátok, hogy a világkörüli út során hányszor aludtatok idegeneknél?

Edvárd: A 347 napos utazás során, a 14 országban 162 ágyban aludtunk, és úgy 60–70 vendéglátónál jártunk, akikkel gyakorlatilag intimebb viszonyunk alakult ki, mint sokszor a barátainkkal. Odaültettek minket az asztalukhoz, láttuk a szokásaikat, ahogyan egymással vagy a gyerekükkel bántak. Az, hogy ennyi kultúrával és életmóddal találkoztunk, sokkal inkább nyitottá tett minket, és azóta sokkal könnyebben megértjük és elfogadjuk az embereket.

– Mi változott meg bennetek a sok utazás hatására?

Edvárd: Nagyfokú bizalom alakult ki bennünk a Gondviselés iránt. Dóri korábban sokkal inkább aggódott a jövő miatt, de ha ennyiféle szituációba csöppensz bele, ennyiféle emberrel elegyedsz szóba, akkor nagyon erős hit alakul ki benned az iránt, hogy bárhová mész, megállod a helyed, és hogy a világ sokkal befogadóbb hely, mint azt korábban gondoltad volna. A hitem tehát nagyon megerősödött, a vallásokban viszont nagyon nagyot csalódtam. Az emberek szinte sehol sem élnek olyan alapvető értékek alapján, ahogy azt a vallásuk elvileg megköveteli. Ázsiában a hétköznapok szintjén ugyan jobban jelen vannak a vallási rítusok, viszont itt sincs több spirituális tartalmuk, mint Európában, megrekedtek a tradíció szintjén. Elkészítik a reggeli áldozati kosarat, füstölőznek, leborulnak, de utána ugyanúgy át akarnak verni, mint az ima előtt. Persze mindig vannak kivételek…

Kép

Kép: Talpalatnyi történetek blog

Dóri: Itthon hatalmas volt a váltás az addigi folyamatos újdonságokkal teli, sokszor igen komfortszegény életmódhoz képest. Furcsa volt, hogy nem kellett kitalálni, hogyan jussunk el valahova, mert menetrend szerint jött a busz. Jó volt látni a barátainkat, akik nagyon hiányoztak. Hosszú időt igényelt viszont, amíg újra egy hullámhosszra kerültünk.

Budapestre is más szemmel nézünk a hazatérésünk óta. Ha lehet, még jobban imádjuk. Azóta azt érezzük, hogy a lehető legjobb város. Minden szempontból.

Megfizethető, élhető, könnyen juthatunk minőségi élelmiszerhez, kultúrában és szépségekben gazdag. Büszkén mutatjuk be a mi vendégül látott couchsurfereinknek.

– Ha nem a világot járjátok, akkor a világot látjátok vendégül?

Dóri: Szeretnénk ily módon is meghálálni azt a rengeteg élményt és szeretetet, amit kaptunk. A blogunkon keresztül pedig szeretnénk minél több információt megosztani más nyitott, környezettudatos és felelős utazókkal. Amikor ugyanis valaki elutazik, akkor reprezentálja a saját országa és kontinense kultúráját is. Ázsiában mi voltunk a Nyugat. Érdekes módon még mindig valamilyen misztikus, követendő világ vagyunk a számukra. Sokszor szégyenkeztem a többi turista miatt. Mert ha te három szívószálat kérsz az italodba, kis esernyőcskével, és utána az egészet egy laza mozdulattal eldobod a strandon, akkor ők azt fogják gondolni, hogy erre megy a világ. Az utazás nagy felelősség. Van valami visszásság abban, hogy az ember „boldogan” nyaral, és tönkreteszi az életmódjával azt a környezetet, ami az örömöt és a felszabadulást okozza.

– Az egyetem első évétől ismeritek egymást. Egyéves világkörüli út és közel három hónap Dél-Amerikával a hátatok mögött, egy rövidebb utazás során lehet még a másikról valami újat tanulni?

Edvárd: Hogyne, még a mai napig tanuljuk egymást. Az utazásnak ugyanis van egy terápiás jellege.

Olyankor 100 százalékig egymásra vagyunk utalva, ami egy nagyon jó állapot. Akkor kijön, hogy mennyire jó páros vagyunk, másrészt viszont kibukik minden olyan apróbb probléma, amit egy ideje hurcolunk magunkkal, csak épp a hétköznapi rohanásban nincs idő tisztázni.

Dóri: Utazáskor nemcsak az adott országra tekintünk frissebb, befogadóbb szemmel, hanem egymásra is, és ez valóban egy gyógyító állapot.

Steinway Spirio – Kép 

New York és Hamburg után Budapesten is bemutatkozott a Steinway Spirio.

A felhasználók a zeneművekhez iOS eszközükön, Steinway & Sons applikáción keresztül tudnak hozzáférni (iPad-et kapnak a Steinway Spirióval együtt a vásárláskor). A kiválasztott művet a zongora önmaga játssza le: a hagyományos módon kalapácsokkal, húrokon szólaltatja meg a hangokat. Így koncertminőségben hallgathatjuk meg a múlt legendás zongoraművészeinek koncertjeit vagy a több mint 1700 Steinway Artist-felvételt, a klasszikus zenétől a jazzig, többféle műfajban. A választható művek köre egyre bővül, az új felvételeket a cég csúcstechnológiás New York-i és hamburgi stúdiójában rögzítik, és saját kiadót hoztak létre a Spirióhoz. A magyar művészek közül ma még csak Farkas Gábor zongorajátéka kapott helyet a választható művek között, de szándékuk szerint a magyar művészek adatbázisa is bővülni fog a jövőben. Ezzel a fejlesztéssel egy új célcsoport felé nyitnak: a művészek és koncerttermek mellett ezentúl a zongorázni nem tudó, zeneszerető magánemberek kereslete is megnövekszik a Steinway zongorák iránt. Eddig több mint 1300 Spirio kelt el.

Mi a varázsa a Steinway Spiriónak?

Az élő előadások rendkívül élethű reprodukcióját adják, szinte koncertélményt nyújtanak. Ezt a lehető legmagasabb felbontású felvételekkel érik el. Lenyűgöző pontossággal rögzítik a kalapácsok sebességét, valamint a billentyű- és pedálmozgás helyzetváltozásait. Szinte ezredmásodpercenként rögzítenek egy-egy módozatot. Érzékelhetők lesznek a művész előadásmódjának legfinomabb rezdülései, árnyalatai. A Steinway zongorákba a Spiriót a gyártás folyamán helyezik be (utólag nem lehet ezt a már kész zongorákba beépíteni), ügyelve arra, hogy a külső megjelenés és a zongora hangjának minősége az eddig megszokott magas színvonalat hozza.

Az új zongorát Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművész szólaltatta meg itthon először a szakmai érdeklődőknek, az Opera Zongoraszalonban.

Először közvetlenül a billentyűkön játszott, majd hirtelen váltással az applikációban található felvételét hagyta „szóhoz jutni”, bemutatva ennek a fejlesztésnek remek kvalitásait. Hans Heinrich Schalkovski, a Steinway európai értékesítési igazgatója pedig a hangszer megszületéséről, készítéséről, valamint a működéséről adott tájékoztatást. Az is kiderült, hogy a Spirio a zongoristák zeneművészeti tanulmányait is hatékonyan segítheti, hiszen ennyire közvetlen bepillantást a nagy művészek „műhelytitkaiba” sem a hang-, sem a videófelvételek, sőt, még a koncertlátogatás sem enged.