Gyerekkel a buszon – undorító?
Jelleke Vanooteghem on Unsplash
Szia, mondom, Gabi vagyok.
A kisfiú kicsit megáll, megint rikkant, örül. Kekszes nyálas kezével kapaszkodik, megfogja kinyújtott kezem. Játszunk. Peti a neve, mondja anyuka. Mást is mondana. Peti huncutul hintázik jobbra és balra, meg-megérinti a kezem, nagyokat rikkant bújócskázik.
A mellettem álló trikós úr megunja: Minek ILYENNEL buszra szállni, tisztára undorító!
Megdöbbenek. Senki nem szól. Van, aki zordan bólogat, van, aki egy arcjáték erejéig megbotránkozik a férfi szavain.
Anyuka kevésbé. Megszokta. Zsebkendőt vesz elő. Én is törlőkendőt veszek elő. Letakarítjuk Peti nyomait. Együtt vagyunk. Peti vidáman figyel minket. Egy tiszta zsepivel megcsikizem a kezét. Peti hangosan örül, a zord ember majd' felrobban.
Együtt szállok le Petiékkel a Keletinél. Megsimogatom a kisfiú vállát, ő erősen megölel. Nem mindenkit szokott, mondta anyukája. Nem folytatja. Sietve indulnak, Peti hátrafelé megy, és lóbálja kezét. Nagyokat rikkant.
Szia, Peti!
Kép: Jelleke Vanooteghem on Unsplash
Valódi történetek. Valódi értékek. Segíts megőrizni!
A Képmásnál hiszünk abban, hogy a család, az emberség és a minőségi újságírás iránytű a mai világban. De ahhoz, hogy cikkeink, podcastjaink és videóink továbbra is elérhetők maradjanak, rád is szükségünk van. Ne csak olvasd, tartsd is életben a Képmást! Légy a támogatónk, és építsük együtt ezt a közösséget!
Támogatlak titeket>>
