Most dolgunk van, nincs idő ilyesmire, de még az ősz illatainak beszippantására sincs egy fél perc, mert futunk, rohanunk, intézkedünk mindig valami ideális, nagybetűs megállás illúzióját kergetve. 

Ez az eszményi cél azonban rendre töredékes marad, mert a célszalaghoz érve kifáradunk, esetleg épp akkorra kap el a nátha, vagy már a kedvünk is elmegy az egésztől…

Ha túl sok a készület, és nem a maguk idejében és egyszerűségében történnek meg a dolgok, a varázs megtörik, a vágyakozó lélek kitikkad és már csak a csendre vágyik.

Sok tényező hat a ritmusos, élhetőbb élet ellen: az információáramlás felgyorsulása, az érzelmi ingerküszöbünk mesterséges emelése és a hasznosság kultusza mind azt sugallja, hogy csak az a tevékenységünk mehet át egy láthatatlan társadalmi szűrőn, amelyiknek konkrét – lehetőleg gyorsan megvalósuló - célja és eredménye van. Nincs helye a  megállásnak, de még a megtorpanásnak sem, pláne nem csak úgy, a szétnézés öröméért…

Ami pedig még tovább fokozza az űzöttségünket, az a kereskedelem szereplőinek profitmaximalizálási törekvésből adódó bosszantó gyakorlata. Az üzletek egymást próbálják túllicitálni a gyorsaságban és a kínálatban, ezzel provokálva a fogyasztói társadalom vásárlási kényszerét. 

Az ősz beköszöntével egyre látványosabb ez a jelenség, hisz már szeptember végén, október elején megjelenik a boltok polcain a tengernyi szezonális, karácsonyi termék. Ezt az októberi „csendéletet” például tegnap délután lőttem egy váci Kik áruházban, ahol négyéves kislányomnak kerestem átmeneti kabátot.

Kép: Máthé Zsuzsa

Őszi kabátkát ugyan nem találtam, de a 25 fokos melegben kéretlenül és átmenet nélkül pottyantunk advent kellős közepébe, épp csak a Jingle bells nem szólt.

A kerek szemeket meresztő és a látványtól azonnal izgalomba jövő lánykámat alig tudtam elrángatni a csüggedt rénszarvasok és műanyag hóval festett fenyők elől, és persze egész este hallgathattam, hogy mit hozzon neki „holnap” a Jézuska.

De vajon tényleg birka módjára el kéne viselnünk ezt a ránk oktrojált, ízléstelen és tolakodó gyorsítást, s vele az ünnepeink devalválását? Biztos, hogy júniusban az iskolakezdéssel kell foglalkozzunk, októberben pedig a karácsonnyal? 

Ha rákerestek az interneten, persze van egy csomó recept, csak én nem szeretek egy ilyen teljesen hétköznapi dolgot, mint az esti boldogságnövelés célú sütisütés olyan receptekre alapozni, amelyekhez nem lehet az alapanyagokat beszerezni a sarki boltban vagy legalább az útba eső hipermarketek valamelyikében. Nem a reklám helye, de mi leginkább Tescóban és Aldiban szoktunk vásárolni, mert ezek esnek közel a lakóhelyünkhöz, az alábbi sütik alapanyagai tehát ezekben biztosan kaphatóak.

A hétköznapiságból még egy dolog következik: ezek kifejezetten egyszerű és gyors receptek. És a harmadik: a mentes cukrászdák mentes sütijei nagyon ritkán igazán finomak. Vagyis nem ez a jó kifejezés, mert persze a maguk módján finomak – csak nem emlékeztetnek minket a nagymamák sütijeire, amelyek igazán boldoggá tettek minket gyerekkorunkban. Furák. Hát ezek a receptek itt nem furák. A gyerekeim kedvencei, nekünk nagyon beváltak. Nem mindenmentesek, mert vannak bennük diófélék meg cukor is. Olykor nem is kevés cukor. De nincs az a családi rosszkedv, amit egy tepsi meleg és édes sütivel – ezeken a szeles, őszi napokon is – el ne lehetne oszlatni.

Glutén-, tej- és tojásmentes diós-csokis szeletek

(ez inkább téli süti)

• 1,5 bögre gluténmentes liszt (én többnyire Schär lisztet használok, mert az több helyen kapható – de másmilyet is lehet)
• 1 bögre darált mogyoró vagy dió
• (Ha rizsliszted van, akkor inkább egy bögre rizsliszt és két bögre darált dió).
• 1,5 bögre rizstej/mandulatej
• 3/4 bögre barna cukor
• egy sütőpor, egy vaníliás cukor
• egy citrom reszelt héja
• 2 tábla étcsokis bevonó

Ezt jól összekeverem és sütőpapíron megsütöm 180 fokon, alul-felül sütőprogrammal. Erre teszem a csokimázat (az étcsokis bevonók többnyire mentesek, de olvasd el gondosan az összetevőket – tejmentes margarinnal vagy kókuszzsírral szoktam összeolvasztani, kikeverni.)

Ez a süti jól kockákra vágható, már csak a máz miatt is, tehát hiába nincs benne tojás, nem fog szétesni, gyerekzsúron felkínálható, uzsonnásdobozba tehető. Tortalapként viszont nem érdemes vele próbálkozni, mert morzsolódik, nem fogod tudni szép lapokra vágni és megtölteni.

Glutén-, tej- és tojásmentes morzsasüti recept

(ez inkább nyári süti)

Kimargarinozott sütőtálba a fagyott bogyós gyümölcsöt (kb 300 gr) kiterítem, egy kanál barnacukorral megszórom. Friss gyümölccsel is lehet készíteni, pl. sárgabarackkal különösen finom szerintem. Az alma és a körte nem fog ilyen hamar megpuhulni, azt esetleg párold meg előtte vagy vágd nagyon apróra.

Erre jön a morzsa:

• 100 gr rizsliszt
• 100 gr zabpehely
• 100 gr darált mandula
• 100 gr barnacukor
• összevegyítve és belemorzsolva 150 gr puha margarinba.

Ha kell, 1-2 kanál vízzel segítek a morzsásodáson.

Ezt ráterítem a gyümölcsre, megcukrozom a tetejét (vagy mandulalapocskával megszórom, vagy mind a kettő), és 180 fokon sütöm, amíg a széleken fel nem bugyog lekvárszerűen a gyümölcs.

Amikor februárban egy hónapig Koreában voltam, a férjem megpróbálta reprodukálni ezt a sütit a gyerekeknek, de pont a lényegre nem emlékezett: alulra tette a tésztát, rá a gyümölcsöt, és nem értette, hogy mi az, ami nem stimmel… Állítólag így is megették.

Ezt a sütit nem lehet jól szeletelni, kanállal kell enni, és – ínyenceknek – forrón, de fagyival.

Glutén-, tej- és tojásmentes morzsasüti. Kép: Molnár-Bánffy Kata

Glutén-, tej- és tojásmentes almás pogácsa recept

(ez meg őszi süti!)

Kell hozzá először is három-négy alma héjastul lereszelve.

Ehhez adunk egy bögre gluténmentes lisztet, egy sütőport, egy kanál lenmaglisztet és egy kanál útifűmaghéj-lisztet (ezekből egyszer beszereztem egy-egy zacskóval, és hosszasan használom, mert mindig csak egy-egy kanál kell). Keverjünk még hozzá háromnegyed bögre barna cukrot, valamint egy teáskanál fahéjat.

Ez a massza nem lesz homogén, elég almás, ilyennek is kell lennie. Muffinsütőt kenek ki egy kis zsiradékkal, akár olajjal is lehet, ebbe adagolom a tésztát, és 180 fokon megsütöm tűpróbáig. A megsült süti állagán is látszik a reszelt alma. Ha szeretnék valamit a tetejére, megszórom fahéjas porcukorral, vagy – ez is nagyon finom – egy kevés citromlét kikeverek sok porcukorral, és ezt a mázat folyatom az almás pogácsák tetejére, csak olyan lefolyósan, rendetlenül. (Csak várd meg, amíg a tészta előbb meghűl egy kicsit!)

(Ennek a sütinek az eredeti ötletét loptuk egy nagyon kedves vegán pékségtől – de hát akkora pazarlás egy ilyen kis sütikéért kiadni egy csomó pénzt, amikor otthon is könnyen elkészíthető, nem igaz?)

Süssetek sütit! Attól biztosan jobb lesz a világ!

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

Tetszettek a receptek? Mutatunk három gluténmentes, tejmentes, tojásmentes ünnepi süteményt is>>

Október 13-án 16 órakor, a Nyugati téren kezdődik a Másállapotot a szülészetben! mozgalom rendezvénye, amelyen több hasonló célkitűzésű szervezet is részt vesz, akik sok éve küzdenek a kórházi szülés természetességéért.

Nem az otthonszülésért kampányolnak, hanem azért, hogy a vajúdás a lehető legkevesebb és valóban indokolt orvosi beavatkozással történjen.

A törekvés érthető, ugyanis miközben az orvosi etika meghatározó elve a „ne árts”, addig a hazai szülészeti ellátásban évtizedek óta alkalmaznak bizonyítottan fölösleges és káros beavatkozásokat. Emiatt lenne fontos elérni, hogy ne idejétmúlt szokások határozzák meg az ellátást, hanem korszerű és bizonyítékokon alapuló irányelvek, amelyek lehetővé tennék, hogy a nők méltó módon szülhessenek, minden beavatkozásról tájékoztassák őket, a kisbabák pedig gyengéd fogadtatásban részesüljenek.

Mivel a szülési traumák csökkentik a gyermekvállalási kedvet, a kormány is próbálja kiiktatni ezeket családbarát szülészetekkel, amelyeknek a kialakítására közel 8 milliárd forintot szán. A kórházak október 15-ig pályázhatnak az ezt célzó pénzügyi támogatás első ütemére. Erről még lemondása előtt beszélt Nagy Anikó államtitkár, aki elmondta, hogy az állami forrás idei keretösszege 3 milliárd forint, a jövő évi pedig 5 milliárd.

Nem futószalag

A családbarát szülészetek létrehozásáról határozott véleménye van a Másállapotot a szülészetben! mozgalomnak, amely az elmúlt két évben irányította rá a figyelmet az ellátás hiányosságaira. Egyik tagjuk, Roszik Linda klinikai szakpszichológus egy riportban felhívta rá a figyelmet:

A szülés traumatikus lehet akkor is, ha fizikailag rendben folyt le.

Az olyan szülési epizódok, mint az orvos durvasága vagy az anya kétségbeesettsége, semmilyen formában nem kerül bele a szülés dokumentációjába, pedig ez az élmény is az élete végéig kíséri az anyát. Ezért lenne elengedhetetlenül fontos, hogy az ő tapasztalataikat is figyelembe vegyék a fejlesztéseknél.

A pszichológus kiemelte azt is, hogy nem a szüléssel járó természetes fájdalom az, amit a nők sérelmeznek, hanem a szakemberek sokszor durva viselkedése, megjegyzései, vagy akár a türelmetlenségük, figyelmetlenségük. A mozgalom emiatt tartaná fontosnak azt, hogy a szülés két meghatározó elemét, a bánásmódot és az anyai megélést itthon is monitorozzák, legyenek visszajelző rendszerek, korszerű, országos szülészeti irányelvek. Hozzájuk például rengeteg olyan szüléstörténet fut be, amelyben az anyák leírják, milyen bántó, sértő szituációkban volt részük, mialatt világra hozták a gyermekeiket. Volt olyan anya is, aki vérzett, de felszólították, nehogy lelépjen a rongyról, mert összekoszolja a szülőszobát.

Stresszmentes környezet

A megfelelő bánásmód mellett fontos lenne az is, hogy az orvosi szakértelem ne kizárólagos döntési jogkört jelentsen, hanem inkább szakértői támogatást az anyák döntéseihez. A szakembereknek kötelességük lenne érthető módon elmondani, hogy mi fog történni a kismamákkal, mik a kockázatok, melyek a tervezett beavatkozás előnyei, hátrányai. Mivel nincs bejáratott útja annak, hogy a nők visszajelzései hogyan jutnak el a döntéshozókhoz, a mozgalom képviselői az elmúlt két évben többször is leveleztek az Emberi Erőforrások Minisztériumával.

Kép: Unsplash

A szervezethez visszajutó jelzések szerint gyakoriak az olyan korlátozások is, amelyek az anyai tapasztalatok alapján és a tudományos bizonyítékok szerint is feleslegesek, sok esetben pedig kifejezetten károsak.

Például sok helyen nem engedik, hogy az anya vajúdás alatt egyen vagy igyon, szabadon mozoghasson, megválaszthassa a kitolás pozícióját.

Pedig a legtöbb esetben semmilyen tudományos indoka nincs annak, hogy az anyát hanyattfekvésre kényszerítsék. Nagy hiba az is, ha a babát a szülés után szeparálják, ugyanis bizonyítottan érzelmi-élettani előnyei vannak annak, ha a kicsit egyből az anya mellkasára teszik, és ott egy-két óráig nem zavarják. Ezt a legtöbb esetben meg lehetne tenni, mert a baba vizsgálata és felöltöztetése általában nem sürgős feladat. Fontos az is, hogy ha az elválasztás okkal történik, akkor azt úgy indokolják meg, hogy az anya is megértse. Arról nem is beszélve, hogy eleve kerülni kellene a szükségtelen gát- és császármetszéseket.

Minta legyen a Bethesda!

Hasonló céljai vannak a Szülők a természetes kórházi szülésért mozgalomnak. Három fiatal anyuka indította azt a petíciót 2014-ben, amely azt szorgalmazta, hogy létesüljön Magyarországon olyan referenciaintézmény, amelyben kórházi adottságok mellett, de természetes módon, orvosi beavatkozások nélkül tudnak szülni a kismamák. Ez hamarosan valóra is válik:

a Bethesda Gyermekkórház és a Budai Irgalmasrendi Kórház együttműködésében létrejön ugyanis egy olyan új szülészeti és terhesgondozási intézményi egység, amely ezeknek a törekvéseknek megfelel majd.

Ennek koncepcióját Bálint Balázs szülész-nőgyógyász dolgozta ki, általa pedig lehetővé válik a természetes szülés, vagy másképp fogalmazva a „kórházi otthonszülés” – a megszokott betegbiztonsági háttér és infrastruktúra mellett. Az új egységben nem végeznek majd abortuszt sem, így a babát váró – vagy vetélés miatt kórházba került – anyukáknak nem kell szülés előtt szembesülniük a gyermekük elvetetésére készülők szándékával.

A mozgalomnak most is vannak tervei. Egyik tagjuk, Entz Sarolta például arról számolt be, hogy a jó szülésélményért ugyan sokat tehetnek az intézmények és az orvosok is, de sok múlik a kismamákon is. Emiatt lenne fontos, hogy az anyukák tájékozottabbak, felkészültebbek legyenek, mire odaérnek a szülőszobára. Egyik társával együtt emiatt végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem perinatális szaktanácsadó képzését, és emiatt tervezik ilyen témájú felkészítő programok indítását.

Az édesanya és a kisbaba elválaszthatatlan!

A Nemzetközi Anya- és Bababarát Szülészeti Ellátásért Kezdeményezés magyar szervezete még 2010-ben indított petíciót több kisebb nőszervezet összefogásával annak érdekében, hogy jobb lehessen a szülésélmény. Képviselőjük, Csomóné Lindmayer Katalin szintén a Bethesda Gyermekkórházban induló új szülészetet tartja a legfontosabb eredménynek. Mint mondja,

az édesanya és a kisbaba elválaszthatatlan egységet alkot, érdekeik nem választhatók szét, nem lehet őket külön kezelni.

Kiemeli, hogy a szülés egy normális, természetes és egészséges folyamat, amelyet a nők nagy része képes beavatkozások nélkül átélni abban a pozícióban, amely neki legmegfelelőbb. Ehhez képest hazánkban nagyon kevés nő élvezi a teljes mértékben beavatkozásmentes, háborítatlan szülést, nagyon kevés kisbaba születhet meg úgy, hogy élete első óráit békés családi körben, szoptatva tölthesse.

Csomóné Lindmayer Katalin beszámol arról is, hogy tevékenységüknek köszönhetően született meg az a kormányrendelet, amely az intézeten kívüli szülést szabályozza, illetve ennek mentén vizsgálták fölül a szülésznők által is végezhető várandósgondozást. Az ezt szabályozó rendelet lényegesen át is alakult. Az alapvető jogok biztosa vizsgálta a szülészeti ellátást is, módosult az anyatej ellátását szabályozó törvény. A mozgalmi munka tehát megérte, már csak arra van szükség, hogy mindez jobban átkerüljön a napi gyakorlatba.

Ő tényleg nagymester: kiszámíthatatlan, varázslatos és szeretetre méltó. Nagyon közel érzem magam hozzá, amikor olvasom, mert közel enged, miközben szemérmesen és ravaszul el is rejtőzik előlem.

Ishiguro 1954-ben született Japánban, Nagaszakiban (éppen ott!), de még gyerekkorában Nagy-Britanniába költözött a családja. Ő azóta Londonban él, és angol írónak vallja magát. A költözés után évtizedekig nem látta Japánt, de a fejében mindig sok különös kép élt a távoli országról, ahonnan származik.

Legutóbbi regényének fordítója, Falcsik Mari azt mondta: „a szép, egyszerű, vékony vonásokkal odakanyarintott bonyolult cselekményben, (…) a végletekig kifinomult dialógus-hangnemben, a csöndes titokzatosságban, amit a regényei utolsó mondatáig képes megőrizni – minden módszerében ott lebeg a távol-keleti művészet szelleme.”

Ishiguro nem írt igazán sokat, összesen hét regénye (sajnos magyarul csak hat) és egy novelláskötete jelent meg.

Legismertebb könyve talán a „Napok romjai” (The Remains of the Day, 1989.), amelynek filmadaptációjában Anthony Hopkins és Emma Thompson játszotta a főszerepeket.

A regénybeli elbeszélő, egy Stevens nevű főkomornyik a harmincas években egy gazdag angol lordnál szolgált, erre az időre emlékszik vissza húsz év múltán. A történelem kereke éppen abban az időben fordult nagyot, és az ő munkaadója, Lord Darlington naiv angol főúrként Németország érdekében folytatott titkos tárgyalásokat a kastélyában – vagyis utólag nézve rossz oldalon állt, háborús bűnös volt. Mindezzel Stevens akkoriban egyáltalán nem foglalkozott.

Nem érezte, hogy a hatáskörébe tartoznának a világ dolgai, a politika – vagy akár a szerelem, a saját boldogsága. Ő csak azért volt felelős, hogy jól helyezkedjen el az asztalon desszertvilla és makulátlan legyen az inas libériája. De egyszer rá kell döbbennie, hogy elment a saját élete mellett.

Hasonlóan a „Ne engedj el!” című regény elbeszélő-hőséhez, Kathy-hez, aki egy nyomasztó légkörű bentlakásos iskola tanulója. Az író itt is lassan adagolja az információt, és az időben összevissza bevillanó emlékekből lassan rájövünk, hogy a történet valamiféle elképzelt jövőben játszódó, sejtelmes disztópia.

Bizonyos dolgok furcsa módon tilosak itt, úgy mint szerelem, barátság, házasság, művészet – olyasmik, amitől végül is ember az ember. (Szerintem ez is az alapkérdése ennek a regénynek: mi tesz minket végül is emberré? És mik vagyunk ezek nélkül?) Nem akarom lelőni a poént, de annyit elárulok: a könyv végére legsötétebb gyanúink válnak valóra.

Ishiguro azért egy nagy huncut. Úgy játszadozik az olvasóval, mint macska az egérrel. 

Általában egyes szám első személyben mesél nekünk a nem mindig éles eszű, de rendkívül szerethető főhős. Ilyen a „Napok romjai” korlátolt Stevens komornyikja, a naiv, beletörődő Kathy a „Ne engedj el!”-ből, vagy az egyik kevésbé ismert (de nagyszerű!) regényének, az „Árva korunkban” címűnek a narrátora, egy kissé autisztikus, de imádnivaló magánnyomozó. Mindegyiküket hamar szívünkbe zárjuk – és csak a regény második felében kezdünk gyanakodni, hogy kis kedvencünkkel talán valami nem egészen stimmel…

Az író aprócska, keleties finomsággal kidolgozott kis csúsztatásai ingoványossá teszik a talajt alattunk. Lehetséges, hogy elbeszélőnk nem egészen őszinte velünk…? De végül már ebben sem vagyunk egészen biztosak.  

Kép: Wikipédia

Nagy várakozás előzte meg a 2015-ös, legutóbbi regényét, „Az eltemetett óriás”-t. Akkor már tíz éve, a „Ne engedj el!” óta nem jelent meg műve, de ez az új sokaknak csalódást okozott. Talán azért, mert az eddigiekhez képest eléggé misztikus, meseszerű. Be kell vallanom, nekem ez a kedvenc regényem Ishigurótól. Artúr király idejében játszódik a történet, egy elképzelt, fantasy-elemekkel dúsított középkorban – kicsit olyan az egész, mint egy értelmes Trónok harca.

Az alapötlet lélegzetelállító, végül is az, ami a szerzőt a legjobban érdekelte mindig: az emlékezés és felejtés. Egy olyan világban járunk, ahol az emberiségnek politikai és személyes szinten is megszűnt az emlékezete.

Egy gonosz sárkány pusztította el az emlékeket, vagy maguk az emberek akartak felejteni? Senki nem tudja a választ – igaz, a legtöbben már a kérdést is elfelejtették.

Egy öreg házaspár vándorútra indul, hogy felkutassa régen eltűnt (hova? mikor?) fiukat. Mélységes szerelmet éreznek egymás iránt (miért? mióta?), de emlékeik nincsenek. Ahogy vándorolnak a külső, egyre veszélyesebb tájakon, végül is a saját elméjük labirintusában kell keresniük az elég ijesztő válaszokat. Amiknél lehet, hogy még a felejtés is jobb volt.

Beszélnünk kell még Ishiguro finom, mégis fergeteges humoráról! Én szinte soha nem nevetek hangosan irodalmi műveken, vén cinikus vagyok már. De a „Noktürnök” című novelláskötete némelyik írásán hangosan röhögtem. 

2017-ben Kazuo Ishiguro megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklásban ez állt: „Nagy érzelmi erejű regényeiért ítélték oda, amelyekben feltárta a világgal való kapcsolatunk illuzórikus érzése alatt tátongó szakadékot.”

Kazuo végtelenül szerény ember, legalább olyan szeretetre méltó, mint a hősei. (De remélhetőleg kevesebbet hazudik.) Jellemző rá, hogy átverésnek tartotta, amikor megtudta, hogy ő kapta a díjat.

Pappá szentelése után jogot tanult, majd a prágai érsek általános helynöke lett. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A bizalmatlan király szerette volna megtudni Nepomuki Jánostól felesége gyónásainak tartalmát. Mivel János nem volt hajlandó megszegni a gyónási titkot, a király elfogatta, kegyetlenül megkínoztatta, és végül a Károly hídról a Moldva-folyóba dobatta. Földi maradványait a prágai Szent Vitus-székesegyházban helyezték nyugovóra.

Jánost 48 évesen azért ölték meg, mert nem adta ki egy másik ember titkát. Ha ezt lefordítjuk a mi életünkre, ő a diszkréció szentje, aki nem pletykálja ki embertársát.

Ferenc pápa beszédeiben rendszeresen és határozottan óv bennünket a fölösleges, gonosz beszédtől, a pletykálkodástól. A Hegyi beszéd radikális kijelentései között találjuk Jézusnak ezt a felhívását: „Legyen a ti beszédetek igen–igen, nem–nem” (Mt 5,37), és hozzáteszi: „ami ezeknél több, a gonosztól van”. Ez nem azt jelenti, hogy aki másokkal vagy másokról beszélget, az rossz úton jár, hiszen szükségünk van arra, hogy véleményt alkossunk a világról és a többi emberről. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a pletyka az emberi természet része. Mindig volt és lesz is.

A kérdés az, hogy milyen szívvel fordulok oda a társaimhoz. A jót vagy a rosszat akarom észrevenni a másikban?

Örömet okoz-e, fontosabbnak érzem-e magam azzal, hogy híreket „szállítok” másokról? Beszédem megoszlást, ellenségeskedést szül-e vagy békét és egységet?

Aki a lelkében szegény, szelíd, irgalmas, aki tiszta szívű, aki egységben él Istennel és önmagával, az az ember békességszerző. Nepomuki Szent János élete felhívja a figyelmünket arra, hogy legyünk figyelmesebbek, szívünk milyen szándékával beszélünk másokról! Talán közelebb kerülhetünk a Hegyi beszéd tanításához, amely azt tanácsolja: „Legyen a ti beszédetek igen–igen, nem–nem”.

Ápolási díjra az a hozzátartozó jogosult, aki állandó és tartós gondozásra szoruló súlyosan fogyatékos vagy tartósan beteg rokonát ápolja. Az ápolást végző személy egyidejűleg csak egy ápolási díjra jogosult, függetlenül az ápoltak számától, és egy ápolt személyre tekintettel csak egy ápolást végző számára állapítható meg ápolási díj.

Ápolási díj összege 2018-ban

Alapösszegű ápolási díjra az jogosult, aki állandó és tartós gondozásra szoruló súlyosan fogyatékos vagy 18 év alatti tartósan beteg gyermek gondozását, ápolását végzi. Az ápolási díj alapösszegét a költségvetési törvény határozza meg, ez 2018-ban 32.600 Ft.

Emelt összegű ápolási díj annak állapítható meg, aki fokozott ápolást igénylő súlyosan fogyatékos személyt gondoz, akinél legalább három fennáll a következő feltételekből: önállóan nem képes étkezni, vagy tisztálkodni, vagy öltözködni, vagy illemhelyet használni, vagy lakáson belül - segédeszköz igénybevételével sem - közlekedni. Az emelt összegű ápolási díj összege a költségvetési törvényben meghatározott alapösszeg 150%-a, azaz 2018-ban 48.900,- Ft.

Kiemelt ápolási díjra jogosult az, aki olyan személy ápolását, gondozását végzi, aki a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján az „E” minősítési kategóriába tartozik (rehabilitációja nem javasolt, egészségkárosodása jelentős és önellátásra nem, vagy csak segítséggel képes), vagy aki után a magasabb összegű családi pótlékot miniszteri rendeletben meghatározott súlyosságú betegségre vagy fogyatékosságra tekintettel folyósítják. A kiemelt ápolási díj az alapösszeg alapösszeg 180%-a, azaz 2018-ban 58.680,- Ft.

Ápolási díj emelése

2019. január 1-től az ápolásra szoruló gyermekek után járó díj összege egységesen havi 100 ezer forintra nő. Az emelés folytatódik a következő években is, a cél az, hogy 2022-re - három lépésben – az ápolási díj mértéke elérje az akkori minimálbér összegét.

Azok a családok, amelyek több önellátásra képtelen gyermeket gondoznak, nevelnek, másfélszeres összegű gyermekápolási díjat kapnak.

Azokban a családokban, ahol nem gyermeket, hanem felnőttkorú hozzátartozót ápolnak, szintén emelkedik az ápolási díj: jövő évtől 15 százalékkal, majd 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben további öt-öt-öt százalékkal. „Így azok, akik nem a gyermekükről gondoskodnak, de ápolási díjra jogosultak, 2022-re 30 százalékkal nagyobb összeget fognak kapni, mint jelenleg” – összegezte Novák Katalin a sajtótájékoztatón.

A legalapvetőbb szűrővizsgálatot általában nem is tartjuk szűrésnek, pedig alapvetően az: ez a vérnyomásmérés, amely a szív- és érrendszeri megbetegedések tájékoztató jellegű szűrésére alkalmas, és amelyet évente egyszer mindenkinek célszerű kérnie a háziorvosától.

Negyven fölött már érdemes évente egyszer szívultrahangra és terheléses EKG-vizsgálatra is elmenni, és szintén évente, de legalább kétévente tanácsos olyan laborbeutalót is kérni, amely a veseműködési problémák, az esetleges húgyúti fertőzések és a cukorbetegség szűrését teszi lehetővé. Emellett érdemes elmenni rutin vérvételre is.

A tüdőszűrés mindenkinek fontos, aki dohányzik vagy passzív dohányos: nekik 40 éves koruk után évente egyszer érdemes tüdőröntgenre elmenniük.

A rizikócsoportnak fogorvoshoz sem csak amiatt kell évente járnia, hogy a rossz fogakat észrevegyék, hanem azért is, hogy a szájüregi daganatokat is időben felfedezzék. A dohányosoknál ugyanis azoknak is magasabb a kockázata. A szűrés nagyon egyszerű, a szájüreg megtekintését, tapintását jelenti – ezt a fogorvosok mellett térítésmentesen megtehetik a háziorvosok is.

Szem-, bőr- és csontsűrűség-vizsgálat

Az anyajegyeket évente egyszer ajánlott bőrgyógyásszal átnézetni, ha pedig sok van belőlük, akkor akár félévente is meg lehet ezt ismételni.

A nagyobb biztonságra főképp azoknak kell törekedniük, akik korábban – pláne gyerekkorban – többször is leégtek, az ugyanis többszörösére emeli a bőr daganatos megbetegedésének rizikóját.

A szemészeti szűrővizsgálat kétévente panasz nélkül is ajánlott, akinek pedig a családjában előfordult zöldhályog vagy valamilyen öröklődő szembetegség, annak évente javasolt a szemészeti vizit.

Szintén évenkénti szűrés javasolt azoknak, akik cukorbetegek vagy magas a vérnyomásuk, bármely keringési vagy anyagcserebetegségük, esetleg pajzsmirigybetegségük van. Ugyancsak fontos a gyakoribb szűrővizsgálat bizonyos gyógyszerek, így például szteroidkészítmények hosszabb ideig történő szedése mellett. 

Idősebb korban nagyon fontos a csontsűrűség mérése is, amit az általános állapottól és rizikófaktoroktól függően 1–3 évenként ajánlanak a 65 év fölötti nőknek és a 70 év feletti férfiaknak. Persze aki biztosra akar menni, az a szűrést már 50 éves korban megkezdheti, pláne ha rizikófaktorai is vannak.

Kép: Unsplash

Maga a vizsgálat azért fontos, mert már akkor figyelmeztet a csontritkulás veszélyére, mielőtt komoly panaszok jelentkeznének, ezáltal a kezelés időben megkezdhető. Maga a szűrés egyszerű, teljesen fájdalommentes, elég hozzá néhány percig mozdulatlanul feküdni a vizsgálógépen.  

Életmentő kellemetlenség

Negyvenöt év felett már a gyomor- és bélrendszer-eredetű vérzések szűrése is ajánlott – ezek első körben székletmintából mutathatók ki. Mindez a korai rákok felismerését azért segíti, mert például a vastagbélrák megelőző állapotának tartott polipok időszakosan és kismértékben, amúgy nem észrevehetően véreznek. Laboratóriumi módszerekkel ez észlelhető, ezáltal pedig a rákmegelőző állapot is felfedezhető.

Akinek a családjában már előfordult emésztőrendszeri daganat, elsősorban vastagbélrák, annak már fiatalabb korban is célszerű szűrésre mennie.

Ha ez alapján gyanú merül föl, kolonoszkópiára van szükség, ami bódításban és altatásban is végezhető. Ha a vastagbéltükrözés során polipokat fedeznek fel, akkor azokat könnyen el tudják távolítani. Ilyenkor a kezdődő daganatot is könnyebben lehet műtétileg kezelni. Mivel a vastagbéldaganat nagyon lassan alakul ki, kolonoszkópiát elég 5–10 évente végeztetni.

Cikkünk második részében a nőgyógyászati és urológiai szűrővizsgálatokat tekintjük majd át.

– Hogyan bírod a tűző napot, a víz felett fújó szelet? Mit teszel, hogy ne égjen le a bőröd, ne tegye tönkre az erős fény a szemed?
– Minden időjárási körülményre van ruhánk, amely élhetővé teszi számunkra a környezetet, tompítja a külső hatásokat. A szabad bőrfelületet persze napvédő krémmel kenjük. Nem szeretek napszemüveggel vitorlázni, ezért inkább baseballsapkával árnyékolom a szememet.

– Tíz-húsz év múlva olyan „szélcserzett” arcod lesz, mint a régi tengerészeké és hajóskapitányoké?
– Már most is közelítek hozzá. (Nevet, és nevetőráncok szaladnak a szeme köré.)

– Tehát figyelitek az időjárás-jelentést, és annak megfelelően öltöztök. Megbízhatóak ezek az előrejelzések?
– Egyre jobbak, körülbelül hetven százalékban bekövetkezik, amit ígérnek.

– Más típusú hajóval kezdted a versenyzést, mint amilyennel most világbajnok lettél. Életkortól vagy testi adottságtól függ, hogy érdemes-e hajótípust váltani?
– A testi adottságoktól függ, hogy ki milyen típusú hajóval kezd versenyezni. Más hajóosztály felel meg egy alacsony, zömök embernek, mint egy magas vékonynak. A testi jellemzők idővel változhatnak is. És persze emberfüggő az is, hogy valaki egyedül szeret-e vitorlázni vagy párban – ez már kiskorban eldől. Én a kezdetektől egyszemélyes hajóosztályban vitorlázom. Ahogy egyre magasabb lettem és nőtt a testsúlyom, úgy váltottam hajóosztályokat. Ha elérsz egy bizonyos súlyt, nehéz leszel az addigi hajódnak, és át kell ülni egy másik típusba. Gyakorlatilag az emberrel együtt nő a vitorla felülete és a hajó mérete is. Nemrég én is váltottam laserről finn dingire.

– Mi köze a finneknek a dingihez?
– Az 1952-es helsinki olimpiára építették meg először ezt a hajótípust, ezért nevezték el finn dinginek.

– Érdekes dolgokat tudhatunk meg rólad egyik korábbi interjúdból. Ezt mondtad: „A laserben állandóan szenvedtem. 82 kilós voltam, négy százalékos testzsír-aránnyal, amit nagyon nehéz volt tartani.” Ez azt jelenti, hogy nem volt szabad meghíznod? Nagyon vissza kellett fognod magad az evésben?
– Így van. Gyakorlatilag koplalnom kellett, hogy tartani tudjam a versenyzéshez ideális testsúlyomat, mindig ott voltam a felső határon. Ha én rendesen étkezhetek, 85-86 kiló a normális testsúlyom. Elegem lett a hajóosztályból is és a koplalásból is.

 Kép: Páczai Tamás

– Rosszkedvűvé, ingerültté tett az éhezés?
– Nem, hanem inkább erőnléti problémáim adódtak ebből. Azt tapasztaltam, hogy egy megterhelőbb napon, amikor több futam volt egymás után, már nem maradt tartalék energiám, mert nem voltak zsírtartalékaim.

– Van még olyan hajóosztály, ahová tovább tudsz fejlődni?
– Nincs, amíg aktívan sportolok, finn dingi lesz az én hajóm.

– Sok vitorlázós videót megnéztem, a te futamaidat elsősorban. Nem gondoltam korábban, hogy a vitorlázás ilyen komoly fizikai munka. A laikusok többségében az a kép él, ahogy a vitorlás jachtokon az emberek pihennek, miközben lassan sodorja a szél a hajót. Turistasport, wellness… A versenysport azonban minden, csak nem pihenés.
– A teljes test egyensúlyozza a hajót, ami meghatározza, hogyan halad. Egész testet megmozgató, nagy erőnlétet kívánó sport.

– Milyen életkorig lehet űzni ezt a nagy fizikai erőt követelő sportot?
– Szlovén edzőpartnerem, aki az előző olimpián ezüstérmes lett, akkor negyvenéves volt. Én a negyven évet érzem határnak, utána is lehet versenyezni, de akkor már szerintem csak évi egy-két versenyre lehet felkészülni rendesen, a sorozatterhelés nem megy. Én is szeretnék a lehető legtovább versenyezni.

– Igazi nagycsaládban nőttél fel, hatan vagytok testvérek. Hogyan találtál rá a vitorlás sportra?
– Édesapám vitorlázott, fiatalon még versenyzett is, de később csak hobbi szinten űzte. Bátyám már komolyabb eredményeket is elért a vitorlázásban, de az élete úgy alakult, hogy tizenkilenc évesen abba kellett hagynia. Ennek ellenére nem erőltették, hogy én is vitorlázzak. Egyik nyáron megkérdezték, lemennék-e egy kezdő vitorlás táborba, Agárdra. Nekem pedig megtetszett, megszerettem. Egyébként a húgom, Zsófi is tehetséges vitorlázó volt.

– Veszélyes ez a sport? Voltak sérüléseid?
– Még soha nem sérültem meg maradandóan a vitorlás hajóban. Idén viszont volt egy biciklis balesetem, ami miatt eltört egy ujjam, ezért három és fél hónapig nem tudtam vitorlázni, mert nem tudtam használni a kezemet. Másfél hónapom maradt csak, hogy felkészüljek a világbajnokságra.

Kép: Páczai Tamás

– Ez is azt mutatja, hogy a mentális készenlét ugyanannyira fontos egy versenyen, mint a fizikai felkészültség.
– Nagy tudatosságot igényel, hogy végiggondoljak minden hibát és minden jó eredményt hozó tettet a készülés során. Az ujjam gyógyulása idején, amikor itthon voltam három hónapig, komoly segítséget kaptam egy sportpszichológustól. Feleségem kérésére-javaslatára fordultam hozzá, és a vele folytatott intenzív munka – utólag így látom – kulcsfontosságú volt abban, hogy én világbajnokságot tudtam nyerni.

– Ha nincs ez a kényszerű megállás és lelki edzés, akkor másképp készülsz, és talán nem értél volna el ennyire jó eredményt.
– Abszolút igaz.

– A dániai világbajnokságról azt nyilatkoztad, hogy viharos szél támadt fel, és ez több versenytársadat is megzavarta, nem tudtak olyan jól úrrá lenni a helyzeten, mint te. Így ugrottál előre a harmincadik helyről a hetedikre, ami az utolsó futamban nagy előnyt jelentett. Fel lehet készülni egy ilyen váratlan külső körülményre?
– Hát hogyne. Középszél volt, és az utolsó szakaszra vihar tört ki. Előnyben van ilyenkor az, aki sokat vitorlázik nagy szélben, és nem rémül meg ettől, magabiztosan tudja irányítani a hajót. De ez már az első pillanatban eldől: látszik, hogy valaki örül-e a nagy szélnek, vagy le van sújtva miatta. Ha úgy áll hozzá, hogy „jaj, most mi lesz?”, akkor biztosan felborul. Aki lehetőségként tekint a nagy szélre, hogy most fel lehet jönni, az magabiztosabb lesz a manőverek során is. Velem ez történt: nekem nem volt vesztenivalóm, csak nyernivalóm, és láttam, ahogy az előttem futók sorra felborulnak. Örültem a szélnek mint előreugrási lehetőségnek.

– Most vagy a csúcson. Ha gondolatban előre ugrunk jó tíz évet, amikor már nem fogsz világversenyeken részt venni – hogyan képzeled el magadat?
– Külföldön valószínűleg sokat tudnék keresni, de nekem nincsenek ilyen ambícióim, én az itthoni utánpótlásnak szeretnék segíteni. A tapasztalataimat szeretném megosztani velük. Egy vitorlás akadémiát szeretnék alapítani. Ezért is vágtam bele Ugron Gáspár Gáborral együtt a „Balatoni Yacht Club 1912” vezetésébe, amely a legrégebbi vitorlásklub, 106 éve létezik, Siófokon volt a székhelye, de az utóbbi időkben alig volt tagja. Amikor felmerült bennünk, hogy egyesületet szeretnénk váltani, Dulin Jenő tiszteletbeli elnök felajánlotta nekünk, hogy vigyük tovább és újítsuk meg a klubot, a hagyományt. A kezdetektől az utánpótlás nevelése a célunk.

– Ezek szerint nagyon fontos számodra, hogy Magyarország élen járjon a vitorlás sportban, noha te otthon érezheted magad nemzetközi társaságban is, hiszen rendszeresen külföldön edzel, külföldi versenyeken veszel részt.
– Örülök a külföldi lehetőségeknek, de itt vagyok itthon.

– Néhány nap múlva kezdődik a finn dingi magyar bajnokság. Számít még neked egy ilyen kis megmérettetés az olyan nagy mellett, mint amilyen a világbajnokság volt?
– Ez gyakorlatilag az év legjobb finn dingi-versenye lesz. Keveset vagyok itthon, és alig találkozom a hazai finnesekkel. A verseny négy napja alatt mindenkivel találkozhatok újra, jól érezzük magunkat, sokat beszélgetünk. Főleg „rutinrókák” vannak ebben a hajóosztályban, tehát nálam idősebbek, tapasztaltabbak – jó velük lenni. 

– Hátrányos lehet számotokra, hogy az eredményeiteket kevesebb ember követi figyelemmel, mint más, népszerűbb sportágak versenyzőiét.
– A nézők számára nem olyan érdekes egy vitorlás verseny, mint a benne részt vevők számára. Egy futam 50–60 perc, és van tíz futam – unalmas lehet végignézni. Szerencsére ez lassan változik, mert már annyit fejlődött a videóközvetítések minősége, hogy talán élvezhetőbb lesz a nagyközönség számára is. Ez talán kinyitja majd a sportág kapuit.

Berecz Zsomborral és feleségével páros interjút is készítettünk.

Legyünk kicsit gyerekek!

A gyermekek kíváncsiak és felfedezők, zsigerileg bennük a kíváncsiság. Ha gyerekként lehetőségünk van többféle sportot kipróbálni, és ha hagyják, hogy azért csináljuk, mert mozogni jó, mert örömünket leljük benne és sikerélményünk van, akkor könnyűszerrel és ösztönösen megtaláljuk a hozzánk passzolót.

A gyermek a sport által megtanulhatja, hogy mennyi minden múlik rajta, hogy ha keményen és kitartóan dolgozik, növeli a siker valószínűségét, a belefektetett munka megtérül. Fontos, hogy olyan környezetben sportolhasson, ahol megérti, mi a fair play, hogyan vihető ez tovább az élet többi területére.

Attól, hogy gyerekként tehetségesek vagyunk egy sportágban, még nem biztos, hogy később is azok leszünk. Ez sok mindentől függ. Függ attól, hogy önazonos-e az adott sportág, mert motivációt hosszú távon akkor tudunk meríteni. Fontosnak tartom, hogy különbséget tegyünk aközött, hogy versenysportot vagy hobbisportot űz egy gyerek. Szülőként felelős döntést e téren akkor tudunk hozni, ha tisztázzuk a célokat magunkban, és őszintén elfogadjuk és integráljuk, amit egy szakértő, egy edző lát.

Ugyanakkor tudnunk kell, és ezt a gyerekkel is fontos éreztetni: a valódi önbecsülés nem a teljesítményhez kötődik, önmagunk szeretetét sem szabad a sikerhez kötni.

Egyből lesz csak bajnok. Ha mindent egy lapra teszünk fel, nagyot lehet bukni: el lehet veszíteni az önértékelést, az „elég jó vagyok” érzését. Nem a sport az egyetlen út a sikerhez, hagyjuk a gyereket, hogy felfedezze, ki ő valójában, és milyen utat akar bejárni.

Kép: Unsplash

Vissza önmagunkhoz!

Hagyjuk meg magunknak is a választást, ahogy a gyereknek, hogy szabadon kipróbáljunk több mozgásformát, és amellett tegyük le a voksunkat, ami igazán a miénk. Ahogy egy gyermeket is inkább terelgessünk, bátorítsunk, jelöljünk ki perspektívát, de ne forszírozzunk mindenáron, úgy magunkat se kényszerítsük! A cél az, hogy involváltak, azaz érintettek maradjunk, ez pedig akkor valósulhat meg, ha önmagunk lehetünk közben, élvezettel és magabiztossággal. A legjobb sport az, ami nekem a legjobb. A sport autonómia: vagyis önmagam lehetek abban, amit csinálok.

A sport belső kontroll. Szolgál, és közben én is szolgálom magam. Szolgálja az egészséget, a testi-lelki jóllétet, a pszicho-neuro-immunrendszer kiegyensúlyozottságát és erősödését.

A sport tehát nemcsak a fizikai, hanem a mentális egészségről is szól. Vagyis az örömről, a szenvedélyről, az élvezettel végzett cselekvésről. Arról is, hogy ezen keresztül tanulhatunk magunkról, új skillekre tehetünk szert, amelyeket az élet minden területén kamatoztatni tudunk. Kitartáshoz és belső tartáshoz segít hozzá. Kell küzdeni, és sokszor fáj. De a fájdalom jön és megy, közben pedig nő a fizikai és a mentális állóképességünk is.

Változunk. Ha jóban vagyok magammal, akkor figyelek arra, épp mire van igényem. Ha nem, vagy elveszítettem a kapcsolatot magammal, akkor a sporton, egy jól megválasztott mozgásformán keresztül visszatalálhatok. Mert a mozgás olyan intenzív testi érzetekhez juttat, amelyeket ha megértek, magamról is sokat megtudok.

Mire van most szükségem?

Változom. Különböző élethelyzetekben másra lehet szükségem. Amikor az erőre vagy az akaratra, akkor megtalálhatom magam valamilyen erőnléti edzésben, a crossfitben vagy valamely robbanékonyságot igénylő sportban. Ahogy a testem erősödik, és az izmaim épülnek, úgy érezhetem magam egyre erősebbnek és ellenállóbbnak más kihívásokkal szemben is.

Kép: kaboompics.com

Van, hogy egész nap nyüzsgés vesz körül, szervezési, irányítási, strukturálási feladataim vannak, vagy elakadtam egy probléma, élethelyzet megoldásában, túlterheltnek érzem az idegrendszerem, és túlpörgetem magam. Ilyenkor olyan sportok adhatnak szabadságérzetet, amelyek során ciklikus mozgásokat hajtunk végre – ilyen a gyaloglás, futás, úszás vagy kerékpározás. A monoton, ciklikus mozgások képesek áthangolni és lecsillapítani a magas fordulatszámon pörgő idegrendszert, és úgy hozhatnak válaszokat a kérdéseinkre, elakadásainkra, hogy közben olyan, mintha nem is gondolnánk „semmire”, vagy épp csak szabadon hagynánk áramolni a gondolatainkat.

Az életünk elakadásain a „mozgásban vagyok, s haladok előre” fizikális élménye átlendíthet. Bátran próbáljuk ki, hogy melyik áll hozzánk a legközelebb!

Ha valamelyik labdajáték a szívünk csücske, akkor erős lehet bennünk a vágy a fesztelen játékra, az ellenféllel való megmérkőzésre, az együtt­játszás, együttműködés élményére. Fontos, hogy ez teret kaphasson az életünkben, ha szükségünk van rá.

Előfordulhat, hogy olyan élethelyzetbe kerülünk, ahol az önismeret, a befelé fordulás, a bensőnkre figyelés igénye erősödik fel. Ilyenkor olyan testi tudatosságot is növelő mozgásformák szólíthatnak meg, mint a Pilates vagy a jóga. A testi érzetek megtapasztalásán keresztül, a lassítással, a légzéssel, az elcsendesüléssel sokkal intenzívebbé válik a befelé fókuszálás, a belső érzetekre, élményekre figyelés. Talán leginkább ezek a mozgásformák segítenek felismerni és megérteni pszichés folyamatainkat. Egy olyan önismereti utat jelenthetnek, ahol a mozgásos élmény tükröt mutathat a belső világunknak.

Bármilyen sportot, mozgásformát is választunk, a lényeg, hogy ez már nem verseny a külvilággal. Nem az első helyről szól, hanem az örömről, a fejlődésről, önmagunk meghaladásáról.  

 A cikk a Képmás magazin 2018. áprilisi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A Gyulai Várszínház nyáron kétnapos programsorozattal próbálta felhívni az életmű teljességére a figyelmet.

Október 17-én és 18-án a programsorozat minden eleme Budapesten is látható, átélhető lesz. 17-én a Vigadó Sinkovits termében megrendezett tudományos konferencia előadói: Bertha Zoltán, Elek Tibor, Falusi Márton, Szakolczay Lajos és Szász László a lírai, prózai, drámai, esszéírói életmű legfontosabb darabjait és kérdéseit tárgyalják. Ugyanott az Én és a világ című előadói est során Henn János, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színművésze a lírai életmű legkarakteresebb darabjaiból ad elő egy válogatást. 17-én este a Dózsa című monodráma (Bartus Gyula megformálásában) és a 18-ai programok: A nyugati hadtest című novelláskötetből készített hangfelvétel bemutatása, a kerekasztal-beszélgetés Ráhangolóként és Caligula helytartója című dráma előadása már a Nemzeti Színházban lesz látható.

A PROGRAM | Székely János Napok Budapesten | Október 17-18.
Helyszínek: Vígadó, Nemzeti Színház

Október  17.  15 óra - Tudományos konferencia | Budapesti Vigadó – Sinkovits Terem

Előadók: Bertha Zoltán, Elek Tibor, Falusi Márton, Szakolczay Lajos, Szász László

Október 17.  17.30 - Én és a világ – Előadói est Székely János költészetéből | Budapesti Vigadó – Sinkovits Terem

Előadó: Henn János
Szerkesztő-dramaturg: Elek Tibor
Rendező: Gáspárik Attila
A Gyulai Várszínház és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház közös produkciója

Október 17.  19.30 -  Székely János: Dózsa – monodráma | Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem

Játssza: Bartus Gyula
Zenei közreműködő: Pribojszki Ferenc
Rendező: Árkosi Árpád
A Gyulai Várszínház előadása

Kép a Dózsa c. előadásból

Október 18.  16 óra - A nyugati hadtest | Nemzeti Színház – Kaszás Attila Terem

Hangfelvétel Székely János novelláiból – CD bemutató
Előadják: Schnell Ádám, Horváth Lajos Ottó, Széles Tamás
Közreműködik: Dresch Mihály
Rendező: E. Román Katalin
A Gyulai Várszínház és a Magyar Katolikus Rádió közös produkciója
 

Október 18.    Székely János és a Caligula helytartója

Ráhangoló – beszélgetés
Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad előcsarnoka
17.30 óra | Közreműködők: Balázs Gábor, Elek Tibor, Markó Béla, Szász János
Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad előcsarnoka

18.45 óra | A Gyulai Várszínház nívódíjainak átadása

Október 18.  19 óra  Székely János: Caligula helytartója

Nemzeti Színház – Gobbi Hilda Színpad
A főbb szerepekben: Trill Zsolt, Horváth Lajos Ottó, Bodrogi Gyula, Rácz József, Bordás Roland, Kristán Attila, Bölkény Balázs e. h.
Rendező: Szász János
A Gyulai Várszínház és a Nemzeti Színház közös előadása