Aki lehetőségként tekint a nagy szélre – Berecz Zsombor vitorlázó világbajnok

– Hogyan bírod a tűző napot, a víz felett fújó szelet? Mit teszel, hogy ne égjen le a bőröd, ne tegye tönkre az erős fény a szemed?
– Minden időjárási körülményre van ruhánk, amely élhetővé teszi számunkra a környezetet, tompítja a külső hatásokat. A szabad bőrfelületet persze napvédő krémmel kenjük. Nem szeretek napszemüveggel vitorlázni, ezért inkább baseballsapkával árnyékolom a szememet.

– Tíz-húsz év múlva olyan „szélcserzett” arcod lesz, mint a régi tengerészeké és hajóskapitányoké?
– Már most is közelítek hozzá. (Nevet, és nevetőráncok szaladnak a szeme köré.)

– Tehát figyelitek az időjárás-jelentést, és annak megfelelően öltöztök. Megbízhatóak ezek az előrejelzések?
– Egyre jobbak, körülbelül hetven százalékban bekövetkezik, amit ígérnek.

– Más típusú hajóval kezdted a versenyzést, mint amilyennel most világbajnok lettél. Életkortól vagy testi adottságtól függ, hogy érdemes-e hajótípust váltani?
– A testi adottságoktól függ, hogy ki milyen típusú hajóval kezd versenyezni. Más hajóosztály felel meg egy alacsony, zömök embernek, mint egy magas vékonynak. A testi jellemzők idővel változhatnak is. És persze emberfüggő az is, hogy valaki egyedül szeret-e vitorlázni vagy párban – ez már kiskorban eldől. Én a kezdetektől egyszemélyes hajóosztályban vitorlázom. Ahogy egyre magasabb lettem és nőtt a testsúlyom, úgy váltottam hajóosztályokat. Ha elérsz egy bizonyos súlyt, nehéz leszel az addigi hajódnak, és át kell ülni egy másik típusba. Gyakorlatilag az emberrel együtt nő a vitorla felülete és a hajó mérete is. Nemrég én is váltottam laserről finn dingire.

– Mi köze a finneknek a dingihez?
– Az 1952-es helsinki olimpiára építették meg először ezt a hajótípust, ezért nevezték el finn dinginek.

– Érdekes dolgokat tudhatunk meg rólad egyik korábbi interjúdból. Ezt mondtad: „A laserben állandóan szenvedtem. 82 kilós voltam, négy százalékos testzsír-aránnyal, amit nagyon nehéz volt tartani.” Ez azt jelenti, hogy nem volt szabad meghíznod? Nagyon vissza kellett fognod magad az evésben?
– Így van. Gyakorlatilag koplalnom kellett, hogy tartani tudjam a versenyzéshez ideális testsúlyomat, mindig ott voltam a felső határon. Ha én rendesen étkezhetek, 85-86 kiló a normális testsúlyom. Elegem lett a hajóosztályból is és a koplalásból is.

 Kép: Páczai Tamás

– Rosszkedvűvé, ingerültté tett az éhezés?
– Nem, hanem inkább erőnléti problémáim adódtak ebből. Azt tapasztaltam, hogy egy megterhelőbb napon, amikor több futam volt egymás után, már nem maradt tartalék energiám, mert nem voltak zsírtartalékaim.

– Van még olyan hajóosztály, ahová tovább tudsz fejlődni?
– Nincs, amíg aktívan sportolok, finn dingi lesz az én hajóm.

– Sok vitorlázós videót megnéztem, a te futamaidat elsősorban. Nem gondoltam korábban, hogy a vitorlázás ilyen komoly fizikai munka. A laikusok többségében az a kép él, ahogy a vitorlás jachtokon az emberek pihennek, miközben lassan sodorja a szél a hajót. Turistasport, wellness… A versenysport azonban minden, csak nem pihenés.
– A teljes test egyensúlyozza a hajót, ami meghatározza, hogyan halad. Egész testet megmozgató, nagy erőnlétet kívánó sport.

– Milyen életkorig lehet űzni ezt a nagy fizikai erőt követelő sportot?
– Szlovén edzőpartnerem, aki az előző olimpián ezüstérmes lett, akkor negyvenéves volt. Én a negyven évet érzem határnak, utána is lehet versenyezni, de akkor már szerintem csak évi egy-két versenyre lehet felkészülni rendesen, a sorozatterhelés nem megy. Én is szeretnék a lehető legtovább versenyezni.

– Igazi nagycsaládban nőttél fel, hatan vagytok testvérek. Hogyan találtál rá a vitorlás sportra?
– Édesapám vitorlázott, fiatalon még versenyzett is, de később csak hobbi szinten űzte. Bátyám már komolyabb eredményeket is elért a vitorlázásban, de az élete úgy alakult, hogy tizenkilenc évesen abba kellett hagynia. Ennek ellenére nem erőltették, hogy én is vitorlázzak. Egyik nyáron megkérdezték, lemennék-e egy kezdő vitorlás táborba, Agárdra. Nekem pedig megtetszett, megszerettem. Egyébként a húgom, Zsófi is tehetséges vitorlázó volt.

– Veszélyes ez a sport? Voltak sérüléseid?
– Még soha nem sérültem meg maradandóan a vitorlás hajóban. Idén viszont volt egy biciklis balesetem, ami miatt eltört egy ujjam, ezért három és fél hónapig nem tudtam vitorlázni, mert nem tudtam használni a kezemet. Másfél hónapom maradt csak, hogy felkészüljek a világbajnokságra.

Kép: Páczai Tamás

– Ez is azt mutatja, hogy a mentális készenlét ugyanannyira fontos egy versenyen, mint a fizikai felkészültség.
– Nagy tudatosságot igényel, hogy végiggondoljak minden hibát és minden jó eredményt hozó tettet a készülés során. Az ujjam gyógyulása idején, amikor itthon voltam három hónapig, komoly segítséget kaptam egy sportpszichológustól. Feleségem kérésére-javaslatára fordultam hozzá, és a vele folytatott intenzív munka – utólag így látom – kulcsfontosságú volt abban, hogy én világbajnokságot tudtam nyerni.

– Ha nincs ez a kényszerű megállás és lelki edzés, akkor másképp készülsz, és talán nem értél volna el ennyire jó eredményt.
– Abszolút igaz.

– A dániai világbajnokságról azt nyilatkoztad, hogy viharos szél támadt fel, és ez több versenytársadat is megzavarta, nem tudtak olyan jól úrrá lenni a helyzeten, mint te. Így ugrottál előre a harmincadik helyről a hetedikre, ami az utolsó futamban nagy előnyt jelentett. Fel lehet készülni egy ilyen váratlan külső körülményre?
– Hát hogyne. Középszél volt, és az utolsó szakaszra vihar tört ki. Előnyben van ilyenkor az, aki sokat vitorlázik nagy szélben, és nem rémül meg ettől, magabiztosan tudja irányítani a hajót. De ez már az első pillanatban eldől: látszik, hogy valaki örül-e a nagy szélnek, vagy le van sújtva miatta. Ha úgy áll hozzá, hogy „jaj, most mi lesz?”, akkor biztosan felborul. Aki lehetőségként tekint a nagy szélre, hogy most fel lehet jönni, az magabiztosabb lesz a manőverek során is. Velem ez történt: nekem nem volt vesztenivalóm, csak nyernivalóm, és láttam, ahogy az előttem futók sorra felborulnak. Örültem a szélnek mint előreugrási lehetőségnek.

– Most vagy a csúcson. Ha gondolatban előre ugrunk jó tíz évet, amikor már nem fogsz világversenyeken részt venni – hogyan képzeled el magadat?
– Külföldön valószínűleg sokat tudnék keresni, de nekem nincsenek ilyen ambícióim, én az itthoni utánpótlásnak szeretnék segíteni. A tapasztalataimat szeretném megosztani velük. Egy vitorlás akadémiát szeretnék alapítani. Ezért is vágtam bele Ugron Gáspár Gáborral együtt a „Balatoni Yacht Club 1912” vezetésébe, amely a legrégebbi vitorlásklub, 106 éve létezik, Siófokon volt a székhelye, de az utóbbi időkben alig volt tagja. Amikor felmerült bennünk, hogy egyesületet szeretnénk váltani, Dulin Jenő tiszteletbeli elnök felajánlotta nekünk, hogy vigyük tovább és újítsuk meg a klubot, a hagyományt. A kezdetektől az utánpótlás nevelése a célunk.

– Ezek szerint nagyon fontos számodra, hogy Magyarország élen járjon a vitorlás sportban, noha te otthon érezheted magad nemzetközi társaságban is, hiszen rendszeresen külföldön edzel, külföldi versenyeken veszel részt.
– Örülök a külföldi lehetőségeknek, de itt vagyok itthon.

– Néhány nap múlva kezdődik a finn dingi magyar bajnokság. Számít még neked egy ilyen kis megmérettetés az olyan nagy mellett, mint amilyen a világbajnokság volt?
– Ez gyakorlatilag az év legjobb finn dingi-versenye lesz. Keveset vagyok itthon, és alig találkozom a hazai finnesekkel. A verseny négy napja alatt mindenkivel találkozhatok újra, jól érezzük magunkat, sokat beszélgetünk. Főleg „rutinrókák” vannak ebben a hajóosztályban, tehát nálam idősebbek, tapasztaltabbak – jó velük lenni. 

– Hátrányos lehet számotokra, hogy az eredményeiteket kevesebb ember követi figyelemmel, mint más, népszerűbb sportágak versenyzőiét.
– A nézők számára nem olyan érdekes egy vitorlás verseny, mint a benne részt vevők számára. Egy futam 50–60 perc, és van tíz futam – unalmas lehet végignézni. Szerencsére ez lassan változik, mert már annyit fejlődött a videóközvetítések minősége, hogy talán élvezhetőbb lesz a nagyközönség számára is. Ez talán kinyitja majd a sportág kapuit.

Berecz Zsomborral és feleségével páros interjút is készítettünk.