Egyre több bizonyíték áll rendelkezésre, hogy az ételszínezékekben, tartósítószerekben és csomagoló anyagokban találgató vegyületek némelyike káros lehet a gyermekek egészségére. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics, AAP) ezért szakpolitikai állásfoglalást adott ki, amely az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó engedélyezési folyamat sürgős reformjára szólítja fel az Egyesült Államokat. A Pediatrics szakfolyóirat 2018. augusztusi számában megjelent „Élelmiszer-adalékanyagok és gyermekegészségügy” című beszámoló szerint a jelenleg engedéllyel rendelkező vegyületek némelyike kerülendő – különösen gyermekeknél.

Egyre több vizsgálat veti fel, hogy egyes élelmiszer-adalékanyagok hatással lehetnek a gyermekek hormonjaira, növekedésére és fejlődésére. Az adalékanyagok némelyike fokozhatja a gyermekkori elhízást is, amelynek előfordulási gyakorisága megháromszorozódott az 1970-es évek óta.

Az Amerikai Egyesült Államokban több mint 10 000 adalékanyag engedélyezett, melyeket az élelmiszerek tartósítása, csomagolása során, illetve az íz, a küllem, az állag és a tápanyagtartalom módosítására használnak. Sok adalékanyag engedélyezésére az 1950-es évek során került sor, és mintegy ezret közülük a „Generally Recognized as Safe” (általában biztonságosnak tekintett) besorolás szerint alkalmaznak, amelyhez nincs szükség az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatalának jóváhagyására.

A legproblémásabb adalékanyagok

Egyes adalékanyagok közvetlenül az élelmiszerekbe kerülnek, míg az ún. „közvetett” adalékanyagok a feldolgozáshoz és csomagoláshoz alkalmazott műanyagban, ragasztókban, festékekben, papírban, kartonban és különböző bevonó anyagokban találhatóak meg. A beszámolóban idézett kutatási eredmények alapján a következő adalékanyagok a legproblematikusabbak:

• A műanyag tartályok keményítésére és a fémdobozok belső felületének bevonására használt biszfenolok például a BPA, ösztrogénszerű hatást fejthetnek ki a szervezetben, és hatással lehetnek a pubertás időpontjára, csökkenthetik a termékenységet, növelhetik a testzsírszázalékot, valamint hatással lehetnek az idegrendszerre és az immunrendszerre is. Ma már tilos a BPA felhasználása cumisüvegek és csőröspoharak előállítása során.
   
• Az ipari élelmiszergyártás során használt műanyag és vinilcsövek rugalmasságáért felelős ftalátok befolyásolhatják a férfi nemi szervek fejlődését, fokozhatják a gyermekkori elhízást, és hozzájárulhatnak a szív-érrendszeri betegségek kialakulásához. 2017-ben a Fogyasztói Termékbiztonsági Bizottság (Consumer Product Safety Commission) betiltotta egyes ftalátok alkalmazását a gyermekápolási termékek, például fogzást segítő rágógyűrűk előállítása során.
   
• Az élelmiszerek zsírálló papír és kartonpapír csomagolásához használt perfluoralkil vegyületek (PFC-k) csökkenthetik az immunitást, a születési súlyt és a termékenységet. Kutatások igazolták, hogy a PFC-k hatással lehetnek az anyagcserében, emésztésben, izomműködésben, agyi fejlődésben és a csontrendszer erejében kulcsszerepet játszó pajzsmirigy-hormonrendszerre is.
   
• A száraz élelmiszerek csomagolásában a statikus elektromosság csökkentése érdekében alkalmazott perklorát ismerten károsítja a pajzsmirigyműködést, a korai agyi fejlődést és a növekedést. 
   
• A gyermekek számára készülő élelmiszerekben gyakran alkalmazott mesterséges ételszínezékek fokozhatják a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (attention-deficit/hyperactivity disorder, ADHD) tüneteit. A beszámolóban hivatkozott vizsgálatok azt igazolták, hogy számos gyermeknél, akiknél minimálisra csökkentették a szintetikus ételszínezékek étrendi bevitelét, az ADHD tünetei is csökkentek.
   
• A nitrátokat/nitriteket az élelmiszerek tartósítására és színének fokozására használják, elsősorban pácolt és feldolgozott húskészítményekben. Ezek a vegyületek megzavarhatják a pajzsmirigyhormon termelődését és a vér oxigénszállító képességét. Összefüggést mutattak ki továbbá a nitrátok és nitritek, valamint a gyomor-bélrendszeri és idegrendszeri daganatok között.

A gyermekek különösen érzékenyek

Az APP szerint az élelmiszer-adalékanyagok potenciális káros hatásai különösen aggasztóak gyermekeknél. A gyerekek érzékenyebbek a vegyületekkel szemben, mivel testtömegükhöz képest többet esznek és isznak, mint a felnőttek, valamint növekednek és fejlődnek is.

„Az endokrinrendszert befolyásoló vegyületek hatása például gyermekeknél tartós lehet, mivel a hormonok koordinálják a szervezet összetett funkcióit – mondta dr. Trasande. – A fejlődés kulcsfontosságú mozzanatainak akár apró megzavarása is életre szóló következményekkel járhat." Hozzátette, hogy az endokrinrendszert megbontó vegyületekkel összefüggő költségek a becslések szerint évente mintegy 340 milliárd USD-t tesznek ki.

 

„További kutatásokra van szükség, hogy jobban megértsük, hogyan hatnak az élelmiszer-adalékanyagok az emberek egészségére – mondta dr. Jennifer Lowry, MD, FAAP, az AAP környezet-egészségügyi tanácsának elnöke. – Újbóli bevizsgálásra elsősorban azon vegyületek esetében van szükség, amelyeknél egyre több bizonyíték szól a kockázatok mellett, valamint azoknál, amelyek biztonságossági adatai elavult vizsgálómódszerek vagy állatvizsgálatok alapján keletkeztek.” Dr. Lowry rámutatott:

Közel 4000 élelmiszer-adalékanyag áttekintése a közelmúltban azt igazolta, hogy ezek 64 százalékánál semmilyen kutatás nem mutatta ki, hogy emberek számára biztonságosan fogyaszthatók!

Így kerülheted el a káros anyagokat!

Az AAP egyes ajánlásai kongresszusi beavatkozást igényelnek. Addig is az APP egyszerű biztonsági lépéseket javasol, amelyek követésével a családok korlátozhatják a legproblematikusabb vegyületek bevitelét. Ezek a lépések a következők:

• Vásároljanak és fogyasszanak több friss vagy fagyasztott gyümölcsöt és zöldséget és kevesebb feldolgozott húsárut, különösen a várandósság ideje alatt.  
   
• Minthogy hő hatására BPA és ftalátok kerülhetnek az élelmiszerekbe, lehetőség szerint ne alkalmazzanak műanyag edényeket az ételek és italok (ide tartozik a tápszer és a lefejt anyatej is) mikrohullámú sütőben történő melegítéséhez. A műanyag edényeket a mosogatógépbe se helyezzék be.
   
• Lehetőség szerint használjanak alternatív megoldásokat a műanyag helyett, például üveg- és rozsdamentes acéledényeket.
   
• Kerüljék a 3-as (ftalátok), 6-os (sztirén) és 7-es (biszfenolok) újrahasznosítási kóddal jelölt műanyagokat, kivéve, ha a „biobased” (biológiai alapú) vagy „greenware” (zöld edény) felirat szerepel rajtuk.
   
• Az élelmiszerek megérintése előtt és után mossanak kezet, és mossák meg az összes olyan gyümölcsöt és zöldséget, amit nem lehet meghámozni.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics) az elsődleges ellátásban dolgozó gyermekgyógyászokat, gyermekgyógyászati alterületeken dolgozó szakorvosokat, valamint gyermeksebész szakorvosokat tömörítő szervezet, amelynek 67 000 tagja elkötelezett a csecsemők, gyermekek, serdülők és fiatal felnőttek egészsége, biztonsága és jólléte irányában. További tájékoztatásért látogasson el a www.aap.org oldalra.

Az eredeti, angol nyelvű cikk itt olvasható.

Ha sikerül érdeklődését felkeltenem, akkor előző nap, amikor hazaér meleg otthonába, és szusszan egyet, szeretettel várja a kevély „tanmenetek” névre hallgató dokumentumcsomag, és a lehetőség, hogy olyan játékos feladatokat keressen, amelyekkel leköti a legádázabban huncutkodó kiskorúak figyelmét is. Őket ugyanis nem érdekli a szónoklat. A monológok élvezete helyett papírgalacsinokat gyártanak, és igyekeznek azokat ballisztikus pályára állítani egy vonalzóból és radírból készült katapult segítségével.

Egy kellő gyakorlattal bíró tanítónak nem is kell már három óránál több időt szánni a felkészülésre, akad, akinek elegendő kettő és fél. Ez kiegészülhet a kedvenc filmünk alatt kivagdalt sablonok, papírtálca-szövőkeretek és más mókás dolgok elkészítésével. Derricket vagy Columbót ajánlom, mert ott már az első percekben kiderül, ki a gyilkos, nem akasztja meg munkánkat a találgatás.

 

Reggel korán csörög a vekker. Maczkó úr, ébresztő! Irány a mosdó, most vagy soha! A máskor oly természetes, anyagcseréjével kapcsolatos tevékenységeit a lakás ajtaján kilépve el kell felejtenie, mert sokáig nem lesz rá ideje. Úgy fogja érezni, hogy az iskolai felnőttmosdó kizárólag azt a célt szolgálja, hogy rajzóra előtt onnan vételezzük a festéshez a vizet, és ott tároljuk a felmosót, amivel fel kell azt törölni.

Ha esetleg ön ma az ügyeletes pedagógus, az iskola felé haladva félpercenként ismételgesse a riasztó számkombinációját! Ugyanis ha rosszul nyomkodja, beindul a vijjogás, és néhány perc alatt akciófilmet lehet forgatni az utcában a kivonuló rendőrök és felizgatott szomszédnénik közreműködésével.

Az iskolába lépés első percétől mosolyogjon, ez nem nehéz, ha szívből jön. Egy kedves megjegyzés csodákat tesz, például „neked is jó reggelt, Ödönke, de ügyes vagy, hogy ma végre köszöntél!” Időben indítsa el a gyerekeket átöltözni, mert testnevelés az első órájuk! Ki kell nyitni a tornatermet, de a fiúmosdóban konfliktus alakult ki két kisfiú közt. (De jó, hogy ön bátran beléphet oda!) A fénymásoló pont most romlott el. Telefonon keresi egy anyuka, mert a gyermeke beteg, ajaj, a telefont letéve cipőt kellene váltani, a tornaterem kulcsát meg kellene keresni, másik két kisfiú közt is békét teremteni, és az első óra még el sem kezdődött.

 

A reggeli imádság megnyugtatja a szívet és a fület, nagyon kedves a tornaterem padlóján ülve körbe adni az imalabdát. Maczkó úr, most van ideje utoljára egészségesen mélyeket lélegezni!

Ha ideggyulladás van a lábában, előkelő óvatossággal pakolja ki a tornaszereket! Az elrakásban majd segítenek a gyerekek. Vigyázzon, nehogy közel kerüljenek egymáshoz a korábban összeveszett fiúk, és minden erővel akadályozza meg, hogy egyesek a már elhelyezett zsámolyok tetején akrobatamutatványokkal szórakoztassák baráti körüket!

Tesi után következik az átöltözés felügyelete, újabb viták megelőzése, figyelni, hogy mindenki igyon (nekik lehet, sőt kell). Majd jöhet az adathordozó benyomkodása a beüzemelt számítógépbe, a Jancsi bácsinak elnevezett vetítő beindítása, hogy láthatóvá tegye a diasorozatot, amit előző nap két kerek órán át készített a gyorsolvasás gyakorlásához, mindez férjen bele tíz percbe! A legnagyobb autóverseny kerékcseréje ehhez képest semmi.

Remek volt az olvasás óra, hadd szorítsam meg a mancsát!

Tízórai. Megsaccolom életkorát, Maczkó úr, így érthető szomorú ábrázata, amikor sonkagyűlölő és paradicsombecsmérlő gyerekeket lát. Nem érdemes mesélnie nehéz gyerekkoráról, amikor a sonka még ünnepi eledel volt.

 

Tízórai után elpilled a társaság, ez az óriáskígyó állapot. Kiváló lehetőség a zsírkrétával való alkotáshoz. Maczkó úr, megint rekordot dönthet, kettő perc alatt kell eltűnnie a tízórai minden nyomának, asztalra kerülni a rajzlapoknak, krétáknak. A hetesek csodákra képesek, de kell a lelkesítés.

Az olvasáshoz kapcsolódó motiváció jó volt, rajzórán készülnek a remekművek. A rajz utáni szünetből már lecsíphet egy egész szabad percet, nosza, igyon egy pohár vizet, hiszen ének lesz! A mindent elnyelő szekrények befogadják a krétákat, kiárasztják az ének felszerelést, az elkészült rajzok szinte maguktól repülnek a mágnestáblára. A harmadik osztály varázsa, hogy minden olajozottan működik. Dicsérje meg őket!

Észre kell vennie, Maczkó úr, hogy két kislány csúnyán néz egymásra, ebből vita lesz. Ha nem óvatos, a hangszereket szimpátia alapján osztják ki. A legjobb barátnő fémháromszöget kap, a kevésbé rokonszenves csak rizses dobozkát. Remélem, jól megy a szolmizálás, a kétszólamú ének, és minden más csodás dolog, ami egy medve fülének is kellemes. Ha kétségei vannak, akkor figyelmébe ajánlok egy kedvezményes költségű, négy teljes hétvégén elvégezhető hatvanórás tanfolyamot! Mindent bele, mert ha nem pörög az óra, jön a radír-katapult!

 

Ének után nagyszünet. Ha ügyeletes, kedves Maczkó úr, szaladnia kell a bejárathoz, mert ott toporog a fél perc alatt felöltözni képes, friss levegőre vágyó fiatalság. Arra még lesz ideje, hogy bundájába ugorjon, de a kávé várhat, úgyis kihűlt. Ne felejtkezzen el a haragban levő kislányokról, és tartsa szemmel a veszélyes üzemmódban közlekedőket! A mászókán denevérpózban lógó lányok látványa szívrohamot okozhat. A fiúk hajlamosak a téglakerítésen átbikázni a focit a szomszédos fatelepre. Ugye felszerelte magát papírzsebkendővel? Legalább tíz gyerek fog érte jelentkezni. A szünet végét jelentő jelzőcsengő reményt ad a maradék hideg kávé elfogyasztására. A kibékült kislányok látványa feledteti, hogy az egész szünetet papucsban töltötte a hideg udvaron.

Már csak egy tanítási óra, és lesz ideje lassan meginni egy nagy pohár vizet! A sakk rengeteg eszközt igényel. Maczkó úr, felejtse el azt az ideggyulladást, már nincs is semmi baja a lábának! Csak egy kis járkálás, ingázás, susztermatt várja. Ha nehezen tűri a kudarcokat, akkor a csíkos pulóveres kisfiúval nem érdemes rapid partit játszania, tuti megveri. Az óra befejezésekor az eszközök villámgyors elpakolása (de jó ez a nagy szekrény), és a gyerekek udvarra terelése után akár le is ülhet.

Az örömöt kicsit beárnyékolja, hogy fél óra múlva ismét várja a kinti ügyelet, majd egy újabb kihívás az ebédlőben. Egy nagy csapat gyereket kell rávenni, hogy kulturált módon fogyassza el az ebédet, amely nem nyeri el mindenki tetszését, de éhesen senki sem mehet ki. Talán segítenek a cselek és fortélyok, a legfinnyásabbak lelkére ható brummogás. Addig van ideje kidolgozni stratégiáját, amíg megmelegíti két ételérzékeny gyerek ebédjét.

Kedves Maczkó úr, most pihenhet egy kicsit! Ajándék minden perc a legkisebb helyiségben és egy kis csend a tanáriban. Meglátja, rövid időre képes lesz lelki füleit becsukni, hogy feltöltődjön. Addig, amíg nem kopogtatnak a tanári ajtaján. Térdeken és könyökökön keletkezett valódi és szemmel nem látható sérüléseket kell kezelnie ragtapasszal és más eszközökkel. Utána talán meg is tud ebédelni.

Ugye, milyen szép az élet?  Jó hírem van: ma váltótársa felügyeli a délutáni órákat.

Már csak az adminisztrációt kell elkészítenie, az elektronikus naplót megírni – ha talál szabad és működőképes számítógépet a tanáriban –, kijavítani két csomag füzetet (majdnem ötvenet). A többi munkát haza is viheti. Nahát, már ennyi az idő?

Kedves Maczkó úr, remélem, jól érezte magát nálunk! Nem babázunk, de ezt már tudja. Csak azért alkotott elhamarkodott véleményt, mert nem ismert minket. Most már tudja, hogy fárasztóan gyönyörű és mozgalmas hivatás a mienk. Szeretettel várjuk újra a farsangi szezonban! Brumm!

 

A veszprémi Polgármesteri Hivatalban tartott sajtótájékoztatót Tóth Simon Ferenc, a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány kuratóriumi tagja nyitotta meg. Hangsúlyozta: az a tény, hogy a Jószolgálat-díj 2016-os alapításakor támasztott elképzeléseket már a második évben visszaigazolták a jelölések számai és a különböző kommunikációs csatornák, jól mutatja, hogy társadalmunk fogékony a jótékony cselekedetek iránt, és a mai világban még inkább fontos az, hogy a rászorulókon segítő emberekre, valamint szervezetekre minél nagyobb hangsúlyt fektessünk, megbecsültségüket növelni tudjuk hiánypótló tevékenységeik elismeréseként.

A 2018/19-es évadban eddig közel 300 jelölés érkezett a bejelentés óta, 2018. november 30-ig még lehet jelölni a három fő kategóriában (hivatásszerűen végzett szociális munka, önkéntesen végzett szociális munka, életműdíj) a díj honlapján: http://www.joszolgalatdij.hu/jeloles keresztül. A díjazottak a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány felajánlásából pénzjutalomban részesülnek: az életműdíjjal 1.000.000 forintos, a szervezeti kategóriák 2.000.000 forintos, míg az egyéni kategóriák díjaival fejenként 500.000 forintos elismerés jár. Továbbá a Jószolgálat-díjasok egy egész éven át tartó médiakampány során támogató partnereink az Index.hu, Mediaworks Hungary Zrt., Képmás magazin és Családháló.hu oldalain kerülnek bemutatásra.

Brányi Mária, Veszprém alpolgármestere gratulációját fejezte ki Kisné Lovasi Mária részére, aki 2018-ban elnyerte a Jószolgálat-díj életműdíját. Elmondta, hogy a város vezetése mindig is fontosnak tartotta a rászorulók segítését, támogatását, hiszen nagyon sok olyan ember él szűkebb-tágabb környezetünkben, aki súlyos egészségügyi vagy anyagi problémákkal küzdenek, és egyedül, segítség nélkül még nehezebb lenne az életük. A polgármester kiemelte azokat a városban folyó tevékenységeket, amelyek nélkülözhetetlenek, mint a családsegítés, a szociális étkeztetés, a házi segítségnyújtás, az idősek nappali ellátása, az idősek otthonának működtetése, valamint a hajléktalanok ellátásának biztosítása.

 

Kisné Lovasi Mária, a 2017/18-as évad életműdíjasa beszédében hangsúlyozta, hogy sosem az motiválta, hogy példaképpé váljon, hanem az, hogy hasznossá tegye magát, és segítsen azokon, akiknek szüksége van rá. Mindenkinek emberi küldetése az, hogy észrevegye, ha valaki bajban van, és segítsen.

Kisné Lovasi Mária a semmiből teremtette meg Veszprém város szociális ellátását és négy évtizeden át működtette, irányította azt. Sokáig dolgozott a veszprémi Egyesített Szociális Intézmény vezetőjeként, ami 950 időskorú ember gondozásáról, ellátásáról gondoskodik tizenegy településen. Alapított két idősek otthonát, és tíz éven át foglalkozott hajléktalanokkal és felnőtt fogyatékkal élőkkel. Nyugdíjasként alapította meg a Kislődi Karitász csoportot, amellyel rászoruló családokat támogatnak. Tanára volt a Veszprémi Hittudományi Főiskola szociális munkás szakának is.

A Jószolgálat-díj díjazottjait bemutató szabadtéri kiállítás november 30-ig ingyenesen megtekinthető az Óváros tér Városháza előtti területén.

Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a császármetszések arányát 10–15 százalékosra kellene csökkenteni.

Ennek ellenére ma Magyarországon százból negyven nő számíthat arra, hogy ilyen módon fogja világra hozni gyerekét.

Ehhez képest a kismamák tájékozatlanok a beavatkozással kapcsolatban, a témát a mai napig rengeteg tévhit övezi, sokan tabuként kezelik magát a kérdéskört is. Arra még a szülésfelkészítőkön is minimális idő jut, hogy elmondják a leendő anyukáknak, mire számítsanak, ha a vajúdás császármetszéssel végződik, a műtét után pedig gyakran csak a sebkötözés lépéseiről kapnak tájékoztatást. Pedig a megfelelő gyógyuláshoz arra van szükség, hogy az érintett édesanyák ezen túlmenően is figyeljenek a felépülésre.

Nem várt császármetszés

„2014-ben hoztam világra első kisfiam, császármetszéssel. Ennek lehetőségét orvosom többször is belengette arra hivatkozva, hogy számítani kell rá, mert túl nagy a baba. Ennek ellenére reménykedtem, nem erre készültem. Tudtam ugyanis, hogy önmagában a nagy súly nem indokol császárt, csak az orvosok a hiányos irányelvek és a jogi környezet miatt – Magyarországon évek óta nincs érvényes nőgyógyászati protokoll! – gyakran indokolatlanul terelik ebbe az irányba a kismamát.

Egy elvégzett császárért ugyanis ritkán perelnek, egy el nem végzettért inkább, ha baj van” – mondja Kiss Verus.

Egészségügyi újságíróként a témára az átlagnál nagyobb rálátása volt, mégis azon kapta magát, hogy tizenkét óra vajúdás után ott fekszik a műtőasztalon, és a kiszolgáltatott helyzetben és a módosult tudatállapotban még kérdezni sincs ereje. Bár elméletileg tudta, miként zajlik a beavatkozás, senki nem mondta el neki, hogy mit kell tennie a heggel, hogyan segítse elő a sebgyógyulást. A kórházban ugyan találkozott gyógytornásszal, de ő csak leszidta, hogy elefántnyira dagadt a lába, miért fekszik még mindig – azt viszont senki nem mondta, hogy ha mihamarabb felkelne, és célzott gyakorlatokat végezne, akkor mindez mérsékelhető lenne. Gyermekét ráadásul az „aranyórára” sem kaphatta meg, majd órákra szeparálták, ami rányomta a bélyegét a gyermekágyi időszakra.

Kihívás az orvoskeresés

Második kisfia 2016-ban jött világra, kórházváltást követően, ismét császármetszéssel, annak ellenére, hogy nem rohant az első fájásokkal az intézménybe, és több fórumon tájékozódott a császár utáni hüvelyi szülés lehetőségeiről. Viszont ez a szülés már „gyógyító” volt: második fia azonnal vele lehetett, mellre kerülhetett, az apa is megkapta „szőrkontaktusra”. A babát nem adta be a csecsemősökhöz sem – a csodálkozó tekintetek ellenére –, tudván, az első órák és napok rendkívüli jelentőséggel bírnak a későbbiekre nézve. A műtét után már gyógytornára járt, rengeteg kezelést kapott, sok egyéb mellett kipróbálta a kineziotape-et, a manuális terápiákat. Nem sokkal a pici érkezése után lakhelyet is váltottak, a fővárosból egy agglomerációs településre költöztek. Ott ismerte meg Rákosi Dóra gyógytornászt, aki maga is négyszeres császáros anyuka.

A csoportos tornák után rengeteget beszélgettek, megvitatták azt is, hogy a műtéti úton szülő kismamák mennyire nem találják a helyüket a Facebook-csoportokban, hogy a császáros anyukák a sebkezelésen túl nem tudják, mire kell még figyelniük a műtétet követően, vagy hogy milyen szövődményekkel járhat egy ilyen hasi műtét.

Mozgásban maradni

„Én is csak Dórától hallottam arról, hogy a heggel érdemes foglalkozni, masszírozni, kenegetni. Ugyanilyen fontos a mozgás: a császárral szült anyukáknak már a kórházban el kellene kezdeniük a gyógytornát, erre bátorítani kellene őket akkor is, ha szakember nem áll rendelkezésre. Az orvos és a szülésznő arra sem hívta fel a figyelmem, hogy a műtét utáni összenövések kialakulásának esélyét tornával tudom csökkenteni. Azt sem mondták el, hogy mik az esélyeim a császár utáni hüvelyi szülésre” – mondja Verus. Akarnak ugyanis harmadik gyereket, és ugyan elméletileg nem kizárt a természetes út, az orvosok többsége (két) császár után már lehetőséget sem ad erre. Ezt sok helyen a nem naprakész kórházi protokollok sem engedik. Pedig egy újabb műtét mindig nagyobb rizikó, mint egy hüvelyi szülés, pláne, ha nem is áll fenn nyomós indok.

Ennek ellenére a kismamák is evidenciaként kezelik, hogy a műtét után már kizárt a hüvelyi szülés, ebbe belenyugszanak egy esetlegesen traumatikus szülésélmény után is.

 

Tévhitek kereszttüzében

„Dóra és én egyaránt néztük a fórumokat, amelyeken folyamatosan tévhitekkel, nagyfokú tájékozatlansággal találkoztunk. A közvélemény pedig sokszor elítéli a császáros anyukákat” – emeli ki Verus. Megszületett a kismamáknak hiteles információt és segítséget jelentő Császárvonal gondolata. A projektről Dórával ötleteltek a legtöbbet, lektorokat kértek fel, hogy hitelesítsék munkájukat. A tartalmi rész java részét Verus írta, és olyan dúlával, szülésznővel, aneszteziológussal, háziorvossal, szexológussal, hordozási tanácsadóval, pszichológussal lektoráltatta, aki maga is császárral szült. Olyan szülész-nőgyógyászt is kerestek, aki a témáról naprakész, tudományos bizonyítékokon alapuló információkkal rendelkezik, így lett a projekt védnöke dr. Prosszer Mária, aki egyben lektorálta is a szövegeket. A szoptatás- és kötődéspárti anyag az applikációban 100 oldalnyi lett, rengeteg gyakori kérdéssel, tippel, szótárral, szülési terv- és kórházipakk-összeállítóval, gyógytornavideókkal. Az applikációt Verus szoftverfejlesztő férje készítette, a munkát éjjelente végezték, miután elaludtak a gyerekek. Bár a projekt még nincs teljesen kész – három lába lesz, abból a Facebook-közösség és az androidos applikáció már működik, de hamarosan a weboldal és az alkalmazás iOS-verziója is elkészül. Sok kismama kaphat itt segítséget.

Hiába cél ugyanis, hogy a császárok száma csökkenjen, pusztán emiatt nem lehet a műtéti úton szülő kismamákat magukra hagyni. Segíteni kellene, hogy az érintetteket minél kevesebb meglepetés érje. Az utólagos feldolgozás is könnyebb akkor, ha az anyukák előre készülnek erre az eshetőségre is.  

Gyógyító mozgás

„Nem reprezentatív felmérésünk szerint – 3636 édesanyát kérdeztünk meg tavasszal – a császáros kismamák 86 százaléka egyáltalán nem találkozik gyógytornásszal a műtét után, pedig a megfelelő testmozgás nagyon fontos. Keringésjavító, átmozgató gyakorlatokra – ami ilyenkor még inkább csak bokakörzés, combfeszítés, térdhajlítás, popsiemelés, ágy szélére való kiülés – egyből szükség lenne, amint az érzéstelenítő hatása megszűnik. Tehát a műtét után már hat órával” – mondja Rákosi Dóra gyógytornász. Hozzáteszi, a mozgás nemcsak a regenerálódást és a szöveti gyógyulást segíti, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a kismama pszichésen is jobban érezze magát, és a kicsit könnyebben el tudja látni. A fizikai aktivitás a fájdalmat is csökkenti. A kismamáknak a mozgás mellett a testtartásra is érdemes figyelniük, az ugyanis az egész testre és a hegre is hat. Az etetésnél, pelenkázásnál, játék közben használt előre görnyedő tartás állandósulása kihathat a seb keringésére. Sokszor a kismamák a heg miatt nem mernek törzsfordítást sem végezni, félnek a természetes mozgásoktól. Az ezt is korrigáló gyógytorna az első három hónapban mindenképpen fontos. Ha nincs panasz, akkor ezt követően már kezdődhet a törzsizom és a szétnyílt hasizom erősítése, de a császárral szült édesanya csak fokozatosan térhet vissza korábbi rutinjához.

Dóra azt szokta javasolni, hogy futással például legkorábban csak hét hónappal később próbálkozzanak az anyukák (ha nincs semmi panaszuk az addigi mozgásoktól), addig tartózkodjanak minden olyan mozgástól is, amely komolyabb ugrálással jár.

A futás a műtét után három hónappal még azoknak sem javasolt, akik amúgy hozzá vannak szokva a rendszeres edzéshez. Fontos, hogy az anyák figyeljenek a testük jelzéseire is, hogy mi az a mozgás, ami jólesik és nem túl megterhelő.

Ráérős hétvégi ebéd a teraszon, majd hátradőlünk a széken, arcunkat a nap felé fordítjuk, és élvezzük a meleg sugarak simogatását. Délután körbesétálunk a kertben, látjuk, hogy már készülődik a virágzásra a tulipánfa, és rügyezik az áfonyabokor. Idilli kép, ugye, kedves Olvasó?

A bökkenő csak az, hogy novembert írunk. A télikabátokat már elhoztam a tisztítóból, a sálak, sapkák kimosva várnak a bevetésre, de egyelőre hiába. Mint mindenki, én is olvasom a híreket arról, hogy az elmúlt napokban ötvenéves hőmérsékleti rekordok dőltek meg. Persze lehet legyinteni, és azt mondani, hogy máskor is volt már enyhe a november, de attól még a tények makacs dolgok. Aki nap mint nap küzd a poloskainvázióval, az pláne érzékeli…

A klímaváltozás, a környezetvédelem, a zöld életmód része lett a közbeszédnek, és ez mindenképpen jó dolog. Azt tapasztalom, hogy rendre előkerül ez a téma a munkahelyeken, a baráti társaságokban, a családokban. Jó látni, hogy egyre többen tekernek bringával a melóba, hordanak magukkal vászonból készült bevásárlószatyrot, és valóságos divat lett piacra járni. Keresztény körökben azonban csak elvétve találkoztam a témával, ami elgondolkodtató.

Kereszténység és környezetvédelem? Hogy jön ez a kettő egymás mellé?

Lehet, hogy a fogalmak párosítása elsőre meglepő, de ha komolyabban belegondolunk, a teremtett világunk védelme tulajdonképpen keresztény kötelességünk. Hiszen ajándékba kaptuk ezt a Földet és annak javait…

Ha zöldíteni szeretnénk háztartásunkat, az kicsit olyan, mint a megtérés folyamata: kezdetben csak azt érzékeljük, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, elégedetlenek vagyunk, aztán keresni kezdjük a változás módját, majd eljutunk egy magasabb minőséghez.

Látjuk a hétről-hétre felhalmozódó PET-palackokat a konyhai szemetes mellett, a folyton dugig megtelő kukát, a felesleges szórólapokat és reklámkiadványokat a postaládánkban. Látjuk, és egy szép napon elegünk lesz. És beszerzünk egy vízszűrőt. Nem fogadunk el mindenhez külön zacskót. Jól látható helyre kiírjuk, hogy nem kérünk több ingyenes újságot.

A túlfogyasztás mérséklése, a felesleges dolgokról való lemondás nemcsak a környezetünknek tesz jót, hanem természetes egy hívő ember számára. Vagy legalábbis az kellene, hogy legyen.

Gondoljuk csak bele! Valahányszor úgy döntünk, kidobás helyett elajándékozzuk a megunt vagy épp kinőtt ruhákat, cipőket, jót teszünk egy felebarátunkkal. Minden alkalommal, amikor az avokádó és a mangó helyett a helyi, szezonális gyümölcsöket választjuk, gyakoroljuk egy kicsit a lemondást. Ha nem cseréljük le évente a mobilunkat, elektronikai cikkeinket, csak mert épp kijött valami újabb és menőbb modell, ha elromlott tárgyaink nem a szemétben végzik, hanem megjavíttatjuk őket, akkor az mi, ha nem az önmérséklet és az alázat szép példája? Ha vásárlás helyett magunk készítünk meglepetést családtagjainknak, barátainknak, a Láthatatlan Szeretetet tesszük láthatóvá.

„Ha tudnám is, hogy holnap elpusztul a világ, még akkor is ültetnék egy almafát” – mondta Luther Márton. A zöld életmód, a fenntarthatóság elvének gyakorlása logikusan következik a keresztény értékrendünkből. Jó lenne, ha ezt a templomainkban is hallanánk időnként. Mert az nem elég, ha csak egymás között beszélgetünk a témáról, vagy riogató, valóságos földi pokolt vizionáló, a klímaváltozás veszélyeit taglaló cikkeket osztunk meg a közösségi oldalakon. A lájkok és a megosztások gyűlnek ugyan, de változás ettől még nem lesz. Ahhoz tudatosság, cselekvő szeretet és remény kell. És hit abban, hogy már egyetlen felelős döntés is számít.

Ráadásul, ha még szeretnénk szülni, esetleg ugyanott, ugyanannál a szülészorvosnál, ahol korábban, akkor igazán nem szeretnénk megterhelni kapcsolatunkat vele. És végül: mások történeteit megismerve úgy érezhetjük, hozzájuk képest „könnyen megúsztuk”: túléltük, felépültünk, gyermekünk egészséges – egyszóval nincs is „igazi”, dramatizálható sztorink, traumánk. De aztán szép lassan kiderül, hogy mégiscsak van.

„Akkor ma szülünk”

Első fiunk a vártnál két héttel korábban érkezett. Egy reggeli erőteljes és fájdalmas méhszáj-vizsgálat után délre teljesen megkeményedett a hasam, és aznap este a kórházban kötöttünk ki férjemmel, ahol választott szülészorvosom a világ legtermészetesebb hangján közölte: „akkor ma szülünk”. De hiszen még van két hetünk – gondoltam kétségbeesve, de „természetesen” nem szóltam semmit, és így tett a szülésnél jelen lévő férjem is – mégiscsak a szülészorvos a szakember, nekünk semmilyen tapasztalatunk nincs még ezen a téren.

Az orvos a magzatburok megrepesztésével megindította a szülést, elfolyt a magzatvíz, és azonnal, minden átmenet nélkül félperces fájásaim kezdődtek. Mindez annyira váratlanul és felkészületlenül ért, hogy alig bírtam eljutni a fürdőszobától a szülőszobáig, ahol aztán óriási lett a kapkodás, mert még a kórházi személyzet sem számított ilyen viharos gyorsaságra. Kánikula volt akkoriban, ezért hittem sokáig azt, hogy a melegfront miatt szültem olyan hirtelen; csak később, a varratszedéskor jöttem rá, hogy mi is történt valójában:

szabadságra készülő orvosom méhszájtágítással siettette a szülést két héttel a kiírt időpont előtt.

A váratlanul erős fájdalom miatt nem emlékeztem semmire a szülésfelkészítésen „tanultakból”. Az addig mindig nyugodt, derűs orvosom egyre feszültebb lett, egyre ingerültebben szólt rám, én pedig egyre jobban szégyelltem magam, hogy nem úgy végzem a dolgom, ahogy tőlem elvárják. A belőlem hamarosan kicsusszanó – pontosabban kirobbanó –gyermekemet ugyan a mellemre fektették, és azonnal szopni kezdett, de hamarosan elvették, és – miután tisztába tették és lemérték – odaadták férjemnek, hogy kezében tartsa, amíg engem „összevarrnak”. Az orvos magyarázkodott: „Nem volt kérdés, hogy vágni kell, nagyon merev volt a gátja, és a rohamszülés miatt még kockázatosabb lett volna, hogy teljesen szétreped, ha nem vágunk” – mondta utólag.

Ez az ún. „helyreállító műtét” több mint egy órán át tartott, így a hármunk számára megengedett két órás együttlét (az ún.„aranyóra”) csak kétszer negyedóra volt, de „természetesen” emiatt sem panaszkodtam, csak örültem, hogy végre vége a szülésnek – nem tudva, hogy még napokig fájdalmaim lesznek, és közel egy hónapig nem tudok felegyenesedve járni.

„Úgysem tudja, mit kell tennie”

Kisbabámat csak másnap reggel láttam újra, egy cukros vizes cumisüveg társaságában. Olyan gyenge voltam, hogy csak görnyedve bírtam felállni, a három kilós csecsemőt ólomsúlyúnak éreztem, és csak pillanatokra tudtam megtartani a kezemben. Így akkor nem is bántam, hogy nem nekem kell gondját viselnem, hiszen a csecsemős nővérek láthatóan nem értek rá segíteni nekünk, csak ha feltétlenül szükségesnek ítélték, a férjem pedig nem lehetett mellettem, hiszen egy négyágyas szobában voltam. A közös szobában egy pillanatig sem tudtam pihenni, mert iszonyatos fájdalmaim voltak, mert a nővérek állandóan csapkodták az ajtót, és mert a másik három kismama és kisbabája állandó zajforrást jelentett. Zajforrást, és nem társaságot, ahogy a különszobás kérésemről lebeszélő orvos és a nővérek emlegették: „először szülő anyukának jobb, ha társaságban van, úgysem tudja, mit kell tennie”.

 

Ezzel az állítással nem tudtam vitatkozni, hiszen lánykoromban nem született a rokonságban kisbaba, édesanyám, akihez fordulhattam volna, már nem élt, barátnőim ugyan nemrég szültek, de ezekről az első órákról, napokról nem meséltek. Két nap után kikönyörögtem, hogy pocsék állapotom ellenére engedjenek haza. Otthon végre tudtam pihenni, a férjem sokat segített. De így is eltelt egy hónap, mire görnyedés nélkül tudtam állni, és el mertem indulni babakocsis sétákra. Emlékszem, ahogy nehezemre esik megemelni a babakocsit a járdaszélen, de közben örülök, hogy már kiegyenesedve járok, ahogy hunyorgok a lemenő nap fényétől miközben büszkén nézem a babakocsiban elvesző parányi babát és a mellettem sétáló férjemet, és ahogy elönt a boldogság, hogy végre vége a sok szenvedésnek…

Túlmozgás és nyughatatlanság

Első szülésélményemről tíz évig hallgattam, pedig a téma számtalanszor előbukkant, arra kényszerítve, hogy valahogy foglalkozzam vele. Először akkor, amikor az egyéves fiamat először hagytam egy közeli játszóházban, ahol ijedt arccal fogadtak félóra múlva: „A kisfiú folyton elesik, vajon minden rendben vele?” Különböző orvosi vizsgálatok elvégzését javasolták, amit elsőgyermekes szülőként természetesen mind elvégeztünk. Ezekből aztán újabb és újabb fejlesztések következtek, miközben a gyermekünk látszólag rendben volt, bár valahogy tényleg mindig más volt, mint a többi.

Robbanékony természete, állandó túlmozgása és nyughatatlansága megmaradt minden orvosi vizsgálat és fejlesztő torna ellenére is.

Öt év után fáradtunk bele a folyamatos fejlesztésekbe, akkor hagytuk abba a tornákat, helyette inkább sportolni vittük.

A következő „apropó” az iskolaérettségi vizsgálat volt, ahol a pszichológus élénken érdeklődött a gyermek születésének körülményei iránt. Először ideges lettem a kérdéstől, nem értettem, miért kell ennyire visszamenni az időben, de végül én lepődtem meg a legjobban, mennyi mondanivalóm volt. És azon is, ahogy az addig kedélyes pszichológusnő egyre jobban elkomorodott. Ugyanez az élmény megismétlődött három évvel később egy neves idegorvosnál, ahova azért kerültünk, mert a kilencéves fiúnk még mindig nem nőtte ki teljesen „a mozgásbeli esetlenségeket”.

Soha egyetlen szakember sem mondta ki (és pláne nem írta le), hogy a két héttel korábban beindított ún. rohamszülésre vezethetők vissza a részben még mindig fennálló mozgáskoordinációs és figyelemzavarok, a robbanékony természet, a hirtelen hangulatingadozások – de sokatmondó pillantásaik, a szülés részletei iránti élénk érdeklődésük egyértelműen árulkodott. A teljes igazságot pedig úgy tűnik, nem fogjuk megtudni soha.

„Nem ilyen szülést szeretnék”

Két év múlva megszületett a második fiunk, majd még három év múlva a kislányunk.

Az ő szüléstörténetük viszont egészen másként alakult. Nem is kellett fejlesztésekre járni velük.

Második terhességemkor új orvost kerestem, és elmentem elbúcsúzni az előzőtől. Amikor megkérdezte, miért, csak ennyit mondtam: „nem ilyen szülést szeretnék”. Ahelyett, hogy felháborodott vagy megsértődött volna, csak annyit mondott: „Minden szülés más, nem kell aggódnia amiatt, hogy ugyanez fog történni, én is figyelek majd arra, hogy minden úgy legyen, ahogy szeretné”. Hitetlenkedve hallgattam, de adtam neki még egy esélyt, és nem bántam meg. Mert tényleg minden másképp alakult. Nemcsak én lettem tapasztaltabb és határozottabb, de az orvos is lényegesen együttműködőbbé vált: nemcsak elfogadta az új, természetes szüléspárti szülésznőválasztásomat, hanem a szülőszobában gyakorlatilag teljesen rábízott, és csak a legszükségesebb pillanatokban jelent meg.

A gátmetszést ugyan továbbra sem úsztam meg (az elsőre hivatkozva tartották később is szükségszerűnek; mindezek miatt később kétszer is kellett mennem ún. nőgyógyászati plasztikai műtétre), viszont a második és harmadik szülésem a maga idejében történt, nyugodt tempójú felkészüléssel és normális ütemben sűrűsödő, elviselhető fájásokkal, amelyekre a testem végre fel tudott készülni.

Komplikációmentes, gyönyörű emlékű szülések voltak.

A szokásos kórházi protokoll ellen továbbra sem tudtam mit tenni – a kisbabáimat elvitték és csak órák múlva hozták vissza –, de amint megkaptam az ezúttal sikeresen kiharcolt külön szobámat, mellettem lehettek, és el mertem utasítani a cukros vizet is. Két nap múlva majdnem szaladva jöttem haza a kórházból, a harmadiknál még ebédet is főztem aznap. Végre a magam és a testem ura voltam. Hát nem csoda, hogy ezek után még jobban igyekeztem elfelejtetni az első szülés emlékét?!

Miről szóljak kezdő felütésként? Hogyan válasszam ki a legjobb első témát? Esetleg foglaljam össze és mutassam be röviden a hivatásom, és hogy mi motivál engem, egy pro-life lányt? Annyi minden kavargott bennem, ahogy teltek-múltak a napok, és csak nem küldtem el az írást, mert valahogy még mindig nem volt az igazi.

Tegnap délután viszont megnyitottam ezt a videót, és tudtam, hogy megtaláltam! Nincs szükség hosszú bekezdéseken át magyarázni, hogy mit csinálunk és miért, vagy hogy mit jelent egyáltalán életekért küzdeni. Az egyperces kisfilmet megnézve mindezt megérti az Olvasó. Hisz ő egy kisbaba!

 

„Egészen különleges atmoszférájú helyszín, nekem bejött.”

„Minden szuper volt, imádtuk minden percét! Minden úgy volt, ahogy megálmodtuk.”

„Ötcsillagos élmény, fantasztikus emberek és csodálatos panoráma.”

Minden cég azt kívánja, bárcsak az ő rendezvényéről is ilyen vélemények születnének. „Ez egyáltalán nem lehetetlen, csupán néhány dolog van, amire érdemes nagyon odafigyelni”– mondja a Gála Eseményszervező Kft. menedzsere, Teklits Tekla. Sokéves tapasztalataiból kiindulva ad hasznos tanácsokat, hogyan érdemes kiválasztani a megfelelő helyszínt rendezvényünknek.

A tökéletes helyszín 6 ismérve

Kellően rugalmas

Attól függően, hogy mikorra tervezzük a rendezvényt, dönthetünk kültéri vagy beltéri rendezvény mellett. Ha egy helyszín mindkettőt tudja, az külön öröm, hiszen ha kellően rugalmas a helyszínt biztosító rendezvényközpont vagy szálloda, pár nappal a nagy nap előtt áthangszerelhetjük az eseményt az időjárásnak megfelelően.

„A rugalmasság fontos fokmérője, hogy mennyire barátságos, segítőkész és hozzáértő a személyzet, könnyen elérhető-e a kapcsolattartó. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kéréseink süket fülekre találnak, és van választási lehetőségünk, akkor inkább keressünk tovább, mert ha már a szervezés kezdeti stádiumában merevségbe, elutasításba ütközünk, az nem sok jót ígér a továbbiakra nézve sem”- tanácsolja a szakértő.

 

Jól megközelíthető és van parkolója

Még a legnívósabb konferenciát is elronthatja, ha nem egyértelmű, hogyan lehet megközelíteni vagy nincs a közelében parkolási lehetőség.  Ne áldozzuk azonban fel a jó megközelíthetőség oltárán a különleges helyszíneket! Ilyen esetben csak annyi a teendőnk, hogy egyértelmű leírást, pontos GPS koordinátákat adunk a kedves résztvevőknek.

Megfelelően felszerelt

Nagyon fontos, hogy a kiválasztott helyszín rendelkezzen megfelelő számú kiszolgáló helységgel – mosdókkal, ruhatárral, raktárral – és többnapos rendezvény esetén nem elhanyagolható szempont, hogy van- e megfelelő kapacitása a résztvevők szállásának biztosítására.

 

Technikailag felkészült

Mivel a 21. századról beszélünk, nem elég egy számítógép és egy projektor. Ha igazán nívós eseményt szervezünk, ne a technika – pontosabban annak hiánya – legyen az, amire mindenki emlékezni fog! A légkondicionáló, a fény- és audiovizuális háttértechnika mellett alapvető a biztos – jó lefedettségű és minőségű - internethálózat is.

 

Kiváló minőséget szolgáltat

Bár azt gondolhatjuk, hogy a vendégek szakmai rendezvényre érkeznek – ha az volt meghirdetve –, ám elvárják, hogy kulináris értelemben is lenyűgözzék őket. A kiválasztott helyszín cateringjének, azon felül, hogy változatos, fantáziadús, látványos és ízletes menü-variációkat rak össze, tudnia kell kezelni az ételallergiát és egyéb érzékenységeket is.

 

Különleges

A rendezvény helyszínének különlegessége állhat csodálatos földrajzi elhelyezkedésében, exkluzív berendezésében és hangulatában, átlagon felüli szolgáltatásaiban, rugalmasságában. Egy rusztikus épület, különleges vintage eleganciával, ősfás park, csodás panoráma, csak pár a sok lehetőség közül, ami emeli az esemény fényét.

+ 1 Tipp:

Végül, de nem utolsó sorban azt javasoljuk, hogy készítsünk egy listát az elvárásainkról, és mindenképpen nézzünk meg több helyszínt, személyesen járjuk be mindegyiket és mindig vegyük végig, minden kívánalomnak megfelelnek-e, s nem utolsósorban hallgassunk a megérzéseinkre! Ahol a helyszín csodaszép, az infrastruktúra adott és a személyzet kedves, rugalmas, ott a helyünk!

 

A mi kedvenc helyszínünk az egykori Petneházy lovardából átalakított Csillagkert Eseményközpont,  amely  a fentiekben felsorolt hat kívánalom mindegyikét maximálisan teljesíti, legyen szó céges tréningről, konferenciáról vagy akár olyan jeles családi eseményekről, mint egy esküvő vagy házassági évforduló.

A tartalom a Gála Eseményszervező Kft. megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével jött létre. Szöveg: Jean Orsolya, képek: Gála Eseményszervező Kft.

Voltak hibái, de legalább ugyanannyi előnye is volt a lakástakaréknak, amelynek állami támogatását nemrég szüntették meg. A vásárlás és építkezés mellett használható volt felújításra és hitel végtörlesztésére is, azok is élhettek vele, akik nem rendelkeznek több milliós megtakarítással.

Volt edukációs célja is, hiszen arra ösztönözte a fiatalokat vagy éppen a gyerekeiknek takarékoskodó szülőket, hogy legalább négy, de inkább tíz évig minden hónapban lakáscélra tegyenek félre. Ennek lett most vége: a korábban kötött szerződések még kifuthatnak, azokra a futamidő végéig jár a 30 százalékos, évi maximum 72 ezer forintos állami támogatás, de új szerződéseket már senki nem köthet, nem lehet hosszabbítani sem.

Átkerült a csokhoz

A bejelentés szerint a lakáskasszarendszer átalakításából felszabaduló forrásokat a csok kibővítésére fordítják.

„Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kétgyermekes családokra is kiterjesztik a 10 millió forintos kedvezményes kamattámogatású kölcsönt, a háromgyermekeseknél pedig a kölcsönfelvétel lehetőségét 10 millióról 15 millió forintra emelik. A kedvezményes hitel azért jelent különösen nagy segítséget, mert 3 százalékos kamata 25 évre fixált. Ezt a piacon 4-5 százalék körül adják a bankok, ami összességében sokkal drágább hitelt jelent” – mondja Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági elemzője.

Ebből adódóan a lakáskassza támogatásának megszüntetése a fiatal házaspárokat hozza a legkevésbé nehéz helyzetbe. Bár az igaz, hogy jelentős családi támogatás nélkül számukra is lehetetlen a lakásvásárlás, mert például Budapesten nincs esély arra, hogy 25 millió forintból a kritériumoknak megfelelő újépítésű otthont lehessen vásárolni.

Az összeg ugyanis kizárólag új ingatlanra költhető, azok pedig különösen drágák.

Ráadásul áruk emelkedni is fog, ugyanis az új lakások áfája csak 2019 végéig marad 5 százalékos, utána visszaemelkedik a korábbi 27 százalékra. A kitolódást az segítheti, hogy az addigra szerkezetkész állapotban lévő épületek lakásai 2019 után is eladhatók 5 százalékos áfával, már amennyiben az erre vonatkozó adásvételi szerződést 2020 előtt benyújtják a földhivatalhoz.

Friss: 2018. november 13-án az Országgyűlés elfogadta a kormány legfrissebb adócsomagját, amely egyebek mellett 2023 végéig meghosszabbította a kedvezményes, 5 százalékos áfakulcs alkalmazását azon új lakóingatlanok értékesítésekor, amelyek idén november 1-jén végleges építési engedéllyel rendelkeztek. A változtatás után 2023. december 31-ig minden - a törvényi feltételeknek megfelelő - új építésű lakóingatlan - 300 négyzetméternél nem nagyobb egylakásos lakóingatlan, 150 négyzetméternél nem nagyobb többlakásos lakóingatlanban kialakított lakás - értékesítése után a legalacsonyabb mértékű, 5 százalékos áfát számítják fel. (MTI)

Kell a családi segítség

Ma azok vannak könnyebb helyzetben, akiknek már van saját lakásuk, mellette pedig három csemetét terveznek, esetleg már van is gyerekük. „Ők otthonuk értékesítésével – mivel az elmúlt években a használt lakások is nagyon megdrágultak – szert tehetnek arra az összegre, ami a 10 milliós támogatást és a 15 milliós kölcsönt kiegészítheti annyira, hogy abból már lehessen újépítésű otthont venni” – mondja Beák Attila, a Beák és Társa Ingatlaniroda vezetője.

Akik viszont albérletben élnek, még akkor is csak családi segítséggel vehetnek új lakást, ha a támogatást maximálisan ki tudják használni, tehát három gyerek mellé megkapják a 10 milliós segítséget és a 15 milliós támogatott kölcsönt.

Számukra forrást még az adhat, ha a nagyszülők összeköltöznek a szülőkkel, és így eladhatóvá teszik kisebb lakásukat.

Friss: 2018. december 1-jével megnyílik a 10 millió forintos kedvezményes kamattámogatású kölcsön igénylésének lehetősége a kétgyermekes családok számára, a háromgyerekes családok pedig szintén december 1-jétől igényelhetik az 5 millió forinttal megemelt, összesen 15 millió forintos kedvezményes kamattámogatású kölcsönt -  jelentette be Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára november 13-i budapesti sajtótájékoztatóján. (MTI)

Ha ilyen lehetőség nincs, akkor a további hitelfelvétel jelenthet megoldást, bár annak gátat szab az idén augusztusban módosított adósságfék-szabály is. E szerint októbertől az 5 évnél rövidebb kamatperiódusú jelzálog-hiteleknél a havi törlesztőrészletek összege – 400 ezer forintos nettó jövedelem alatt – nem haladhatja meg az adós jövedelmének 25, afölött pedig 30 százalékát. Ez az arány az 5 évnél hosszabb, de 10 évnél rövidebb kamatperiódusú hiteleknél sem lehet nagyobb 35, illetve 40 százaléknál.

A korábbi 50, illetve 60 százalékos limit csak a legalább 10 évre vagy a futamidő végéig fixált kamatozású jelzáloghiteleknél marad. Ez a kiszámíthatóság miatt valóban nagyobb biztonságot jelent a családoknak, ugyanakkor nagyobb terhet is: míg a rövidebb kamatperiódusú hitelek kamata 3 százalék alatti is lehet, addig a hosszú távra fixáltak jóval drágábbak, piaci kamatuk 4-5 százalékos.

Lehetnek új ötletek

Azok nehezebb helyzetben vannak, akik nem fiatalok, vagy nem házaspárok, így nem jogosultak a csokra. Nekik a lakástakarékok támogatásának megszüntetésével egy 20 éve bevált lakáscélú megtakarítási formát kell kiváltaniuk. Számukra a jó hír az, hogy a kasszákat üzemeltető szolgáltatók már elkezdtek ötletelni azon, hogy a megtakarítások érdekében milyen termékekkel tudnának előállni. Ez nekik is érdekük, ez a megtakarítási forma ugyanis üzleti alapon is kifizetődő lehet, hiszen a bankok a futamidő végén olyan embereket hitelezhetnek, akik sok évig készülnek tudatosan a kölcsönfelvételre, így megbízható adósok lehetnek.

A Fundamenta például már elő is állt olyan lehetőséggel, amelynél saját forrásból fizetett 5 százalékos támogatással pótolná az állami hozzájárulást.

Ennél a minimális megtakarítási idő 6 év lenne, amelynek végén fix 2,9 százalékos hitelhez lehet jutni – innentől kezdve pedig a cégnek is megtérülővé válna a korábbi támogatás.

A nok megmarad

Lehetőség még a lakáslottóként emlegetett nemzeti otthonteremtési közösségekbe (nok) való belépés. Ennél a tagok arra vállalnak kötelezettséget, hogy előre rögzített ütemben befizetnek egy meghatározott összeget, majd akár 2-3 év múlva birtokba is vehetnek egy új építésű ingatlant. Ilyenkor az általuk letett összeget az állami támogatás és a tagtársak befizetései egészítik ki arra a tételre, amely fedezi az eredetileg tervezett vételárat. Velük szemben mások akár 15 évig is fizethetnek részleteket úgy, hogy addig egy négyzetméternyi lakáshoz sem jutnak. Az nem egészen a véletlenen múlik, hogy ki lesz az a szerencsés, aki hamarabb otthonhoz jut, a kiválasztás során ugyanis az élvez elsőbbséget, aki nagyobb, illetve 20 százaléknál magasabb előtakarékossági befizetést vállal. Ha több tag rendelkezik azonos mértékű előtakarékossággal, akkor a nyertesről sorsolással döntenek.

Ez a konstrukció több mint egy éve működik, igaz, mögötte még csak nem olyan régen jelentek meg az első olyan piaci szereplők, amelyek ténylegesen elkezdtek közösségeket szervezni.

A kezdeményezés a jövőben amiatt erősödhet, mert ez az egyetlen olyan lakáscélú megtakarítás, amelyhez 30 százalékos – évi maximum 300 ezer forintos – állami támogatást lehet kapni.

Eredményeit még nem nagyon lehet kiértékelni, egyedül az látszik, hogy első körben csupán néhány száz ember csatlakozott ezekhez az otthonteremtési közösségekhez. Ennek oka az lehet, hogy a konstrukció a lakástakarékoknál kockázatosabb és nehezen kiszámítható. Különösen azoknak a fiataloknak nem előnyös, akik kevés félretehető pénzzel rendelkeznek, hiszen nekik a játékszabályokból adódóan akár 15 évet is várniuk kell arra, hogy megtakarításukat a támogatással együtt megkaphassák, ezáltal ingatlanhoz jussanak.

Diákként mindig kaptam egy kis pénzt otthonról, de én olyannak születtem, akinek folyton dolgoznia-csinálnia kell valamit, így az iskola mellett még hivatali büfében is dolgoztam. Később, könyvelőként hamar rájöttem, hogy az irodai levegőt egyáltalán nem bírom, nem az én világom. A fogtechnikus szakma viszont nagyon tetszett. Érettségi után három év alatt el is végeztem. Vörösdiplomát kaptam. Ment, mint a karikacsapás, nekem találták ki.

A büfé mégis fontos momentum. Itt találkoztam először a későbbi első férjemmel. Elegáns férfi volt, mindig jól szabott öltönyt viselt, finom ízléssel kiválasztott, hozzá illő nyakkendővel. Nagyon imponált nekem a stílusa. Húsz évvel idősebb volt nálam. „Kisasszony, magának nem itt lenne a helye. Miért nem tanul tovább?” – kérdezte egy alkalommal, miközben épp kávét készítettem neki. „Tanulok, ez csak egy kis mellékállás – mondtam. – A nővéremnél lakom, a szüleim vidéken élnek, és én szeretek dolgozni.”

Művelt férfi, kifogástalan öltönyben

A Nyugati pályaudvar közelében, egy jó nevű étteremben volt az első randevúnk. Nagyon zavarban voltam. Izgultam, pedig napokig készültem ruhával, frizurával. Teljesen odavoltam érte, úgyhogy érthető, hogy nagyon akartam tetszeni neki. Az első közös ebédünk után el is határoztam, hogy ő lesz a férjem. Mindig heves szívdobogást kaptam, amikor közeledett felém. Vonzódtunk egymáshoz. Intelligens, különleges, művelt férfi volt, akire felnéztem. Nagyra becsültem a tudását, az észjárását, boldog voltam, hogy tanulhatok tőle, fejlődhetek általa. Tiszteltem. Ha a férjedet nem nézed semmibe, nem tudsz igazán szerelmes lenni belé, akkor nem tudjátok „felfelé húzni” egymást.

A nagy korkülönbség miatt a családom nem támogatta a kapcsolatunkat.

Amikor el akartunk utazni vonattal Szarvasra, és fel kellett volna kelnem hajnali 5 órakor, a nővérem elállította az ébresztő órámat, azt remélve, hogy elalszom, és lekésem a találkozót. Puszta jószándékból tette, mert az volt a meggyőződése, hogy nem lesz ez jó nekem... De megállíthatatlan voltam. 19 évesen ismertem meg, 20 évesen pedig már a felesége lettem.

Megérte, mert különlegesen szép és boldog éveket töltöttünk együtt, amelyeknek az emlékei nélkül ma biztosan nem ugyanez az ember lennék.

Sosem bántam meg, hogy rábíztam magamat.

Akkor sem, amikor valami elromlott közöttünk, és úgy döntöttünk, hogy elválunk. Inkább csak valamiféle szégyenérzésem volt, hiszen engem úgy neveltek, hogy elvált asszonynak lenni nem illő dolog. Mégis akkor ez tűnt a legjobb megoldásnak, pedig a fiunk még két éves sem volt. Szerettük egymást, valamit mégis rosszul csináltunk, megingott a bizalmunk, és már nem tudtuk a kapcsolatot megjavítani.

 

Nagyon megszenvedtem a válást. Azt hiszem, mindkettőnknek az segített az új élet felépítésében, hogy ott volt a fiunk, így mindketten inkább őrá figyeltünk.

Védő kapcsolatból a valódi társhoz

A válásom után évekkel később volt egy „védő” kapcsolatom, egy olyan férfival, aki érzelmi biztonságot nyújtott. Azért védő, mert nem akartam, hogy tudják, egyedül vagyok, ezért ne tekinthessenek rám idegen férfiak lehetséges célpontként. Idő kellett, hogy meg tudjak erősödni. Tudtam, hogy ez nem szerelem – de szeretettel voltunk együtt, egészen addig, amíg egy nyáron szembe nem jött velem életem legfontosabb útitársa.

1985-ben egy konferencián vettem részt mint fogtechnikus. A nagy Ő pedig – szintén szakmabéli – oktatóként volt jelen. Hat nyelven beszélt, mert eleinte nyelvésznek készült.

Idegesített. Sehogy sem tudtam felhívni magamra a figyelmét, egyszerűen észre sem vett.

Az egyik este felvettem a rövid citromsárga ruhámat, amely az egyik kedvencem volt és irtó jól állt a hosszú fekete hajamhoz. Na, ekkor már végre feltűntem neki.

Egyébként egyáltalán nem volt a férfiideálom, de kíváncsi voltam rá. „Marika, nem jönnél oda hozzánk, az asztalunkhoz koccintani egyet?” – jött oda hozzám a barátja. Furcsa volt a szituáció. Odamentem, ittunk egy pezsgőt, majd ő felkért táncolni, és onnantól kezdve nem engedett el. Hajnali 4-kor a takarító hölgy szólt ránk, hogy most már szeretné a táncteret felseperni. Imádott táncolni. Megkért, hogy többé soha senki mással ne táncoljak, csak vele. Tánc közben felajánlotta, hogy hazavisz, de engem úgy nevelt az anyukám, hogy idegenek kocsijába ne üljek be. Így hát hagytam küzdeni.

Három hónap telt el, mire eljutottunk odáig, hogy igazán közeledni mert hozzám. Éjszakákon át beszélgettünk, rengeteget szakmáztunk. Később meg is beszéltük, hogy milyen hülyék voltunk, órákon keresztül csak a munkáról értekeztünk, ahelyett, hogy szerelmeskedtünk volna.

„Mindketten figyeltünk arra, hogy jók legyünk egymáshoz.”

Rengeteget ingázott Magyarország és Németország között, mert az utóbbihoz kötötte a munkája. Kétlakiak voltunk. Amikor csak lehetett, kimentem hozzá a gyerekekkel, ő pedig amikor csak tudott, hazajött. Ahogy a gyerekek nőttek, ez egyre nehezebbé vált, egyre többet kellett itthon maradnunk a suli és az óvoda miatt. Sokszor hiányzott, de én azt mondom, hogy a távkapcsolatnak is megvan a maga varázsa. Annyira jó érzés volt hazavárni őt, hogy újra lássam, öleljem. Egyáltalán nem rossz, ha néha kicsit távol vagytok egymástól.

 

Ez egész más szerelem volt, mint az első, sokkal több bizalmam volt felé. Az elsőnél túl gyerek voltam még, mellette azonban igazi nővé értem, felszabadultam, megnyitotta nekem a világot.

Lehet, ha az első házasságom krízisét a mostani eszemmel kezelem, nem váltunk volna el.

Utólag a volt férjem is bevallotta, hogy sajnos a házasságunkat ketten együtt rontottuk el. De ennek így kellett történnie, mert különben sosem ismertem volna meg a legjobb barátomat, lelki társamat: a férjemet, és nem születik meg a kislányom, akiért – akárcsak a fiamért – szintén tűzbe mennék.

Harminc évig éltünk együtt, és ő úgy tudott engem szeretni, ahogy nekem jó volt. Mindketten figyeltünk arra, hogy jók legyünk egymáshoz. A férjem halála után két évig használhatatlan voltam. Már három éve, hogy elment, de lényegében most is velem van. Ahogyan én tekintettem rá, úgy nem látta senki. Ameddig hát emlékezem, addig ő is létezik. Velem.