Már jó ideje nyilvánvaló, hogy az egymással legélesebben szemben álló két fél: egyrészt a magukat szuverén nemzetállamokként, továbbá keresztény berendezkedésű és értékrendű, családban és közösségben gondolkodóként definiáló tagállamok; másrészről pedig a liberális, szekuláris, globális szemléletet valló, nemzetek fölötti szorosabb együttműködést szorgalmazó tagállamok.

Ez a törésvonal pedig nem csupán Nyugat és Kelet között húzódik, hanem egybeesik az Unió gazdaságilag fejlett és kevésbé fejlett térségei közötti választóvonallal is.

Azt is látni kell, hogy az előző csoport jelentős részben megegyezik a XX. század nagy gyarmatosítóinak körével, a világháborúk győzteseivel, és akik az elmúlt évtizedekben több millió embert fogadtak be volt gyarmataikról. Az értékrendről és belügyekről szóló uniós vitákban a pénz (itt: Kohéziós Alapok) is egyre gyakrabban válik politikai gumibottá: „álljatok be a sorba, különben nincs több pénz” – mondják a másként gondolkodóknak. Holott a gazdaságilag kevésbé fejlett tagállamok éppúgy megnyitották piacaikat az anyagilag tehetősebbek előtt, gyakran a hazai termelés kárára, miként azt az előzőek tették. Hasonlóan faramuci érvelés lenne, ha a gazdaságilag kevésbé acélos tagállamok részéről olyan érvelések hangoznának el, miszerint „fizessetek nekünk többet, mert elárasztottátok a kontinenst irreguláris migránsokkal és veszélyes iszlamistákkal, akikből mi nem kértünk”.

A „náci kártya”

A szociáldemokrácia – és általában a baloldali pártok – jelentős, szavazatcsökkenésben is mérhető válsága a nyugati országokban részben a szükséges ideológiai megújulás elmaradásával és a tömeges bevándorlás okozta súlyos társadalmi feszültségekkel magyarázható. Mintha egyre nőne az űr a politika által adott válaszok és a valóság között – hallottuk már számtalanszor. Ezt természetesen a politikusok is érzékelik, amikor a politikájuk által előidézett, teljesen jogos népharaggal szembesülnek. Ezért is érezhetik szükségét annak, hogy mind pszichológiai, mind pedig retorikai szinten sokkal hevesebb érzelmek kiváltására törekedjenek a kialakult helyzetre adott válaszaikban, ezért alkalmazzák a fasizmust, nácizmust idéző párhuzamokat.

Ilyen párhuzamokat vonni nem csupán durva relativizálása a történelemnek, hanem az említett időszakok áldozatainak politikai célokra történő cinikus felhasználása is egyben.

Emellett megsérti mindazon országok méltóságát is, akik mind a mai napig bőrükön érzik a világháború(k) következményeit.

Hasonlóképp ilyen, a jelenséget relativizáló megnyilvánulás az antiszemitizmus vádjának cinikus és szelektív alkalmazása, mivel aktuális felmérések szerint az európai antiszemiták jelentős része muzulmán hátterű, vagyis nem elhanyagolható arányban olyanok is érintettek, akiket Európa befogadott a liberális bevándorlási politikának köszönhetően. Tavaly decemberben jelent meg az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének második felmérése az Európai Unió tagállamaiban érzékelhető antiszemitizmusról: a felmérés alapját 12 tagállam 15,500 lakosa képezte.

A felmérés megerősíti, amit sokan tudnak, de kevesen mernek kimondani: az európai antiszemitizmus főként muzulmán hátterű személyek körében erős, őket kevéssel lemaradva egyes baloldali beállítottságú körök követik.

Azon válaszadók szerint, akik az elmúlt öt év során valamilyen antiszemita zaklatást tapasztaltak, az „elkövetők 30 százaléka muzulmán volt, 21 százalékuk baloldali nézetet vallott, és 13 százaléka jobboldali szemléletű volt.”

A jobboldali szellem

A kampány hangulatát már év elején megalapozva és remekül időzítve (január 27-én, a holokauszt nemzetközi emléknapján), harminc európai baloldali és liberális beállítottságú közéleti értelmiségi írt alá és tett közzé egy nyilvános petíciót „Már ég a ház!” címmel, amelyben az európaiakat arra szólítják fel, hogy egy toleráns, befogadó, multikulturális és egyesült Európáért küzdjenek, szemben a „kontinens sírásóinak” kikiáltott, nemzetállamokban gondolkodó országokkal. Az aláírók közt található több Nobel-díjas író (Mario Vargas Llosa, Milan Kundera, Elfride Jelenik, Herta Müller), magyar vonatkozású aláírói Heller Ágnes és Konrád György.

Kép: Wikipédia

A szinte kivétel nélkül mind baloldali eszméket valló aláírók disztopikus és drámaian fekete képet festenek Európa jövőjéről, amennyiben tovább erősödnek a számukra „emelkedő, habzó, piszkos áramlatot” jelentő, nemzetben gondolkodó (és a korlátlan bevándorlást ellenző, a liberalizmus jelenlegi műfaját elutasító és a keresztény értékek szerint élni kívánó) áramlatok a kontinensen. Említik az immár szinte kötelező párhuzamot az 1930-as éves fasizmusával és totalitarianizmusával, amit a szövegkörnyezetben használt erőteljes kifejezések („elpusztulunk”, „megfulladunk”) hivatottak erősíteni.

Azóta Európa-szerte egyre csak inflálódtak az ehhez hasonló jelzők és érvelésnek csúfolt szavak a politikai kampányokban. „Az idei EP-választás a demokrácia vagy a szélsőjobboldal közötti választásról szól” – nyilatkozta a svéd szociáldemokrata párt legesélyesebb jelöltje, Heléne Fritzon. Egy másik interjúban hozzátette azt is, hogy az „olyan” országoknak, mint Magyarország és Lengyelország nem kellene kapniuk „egy fityinget sem” az Unió költségvetéséből. Korábban a svéd szociális ügyekért felelős miniszter hasonlította a magyar kormány által beharagozott családpolitika újabb lépéseit a „harmincas évekhez” (értsd: Náci-Németország). Ez csak két példa, akadna több is.

A „jobboldali szellem” egyre kreatívabb és színesebb alkalmazása nem más, mint annak a burkolt beismerése, hogy nincs több megalapozott érv, ami az adott politika folytatása mellett szólna.

Hogy nem maradt más hátra, mint egy heves érzelmekre apelláló riogatással szőnyeg alá seperni dilettáns politikai erők által okozott egyre nyilvánvalóbb társadalmi feszültségeket és elégedetlenséget.

Ki az európai hazafi?

Európai történelmünk során többször megtapasztalhattuk a kudarcba fulladt birodalomépítési törekvéseket, amikor a túlerőben levők érezték magukat kompetensebbnek a kisebb államoknál a döntésekben – egy ilyesfajta magatartás köszön vissza most is. Részben a kiskorúsítás, részben a be nem vallott lenézés ötvözete. Ezért az EP-kampány egyik gyakran elhangzó érve, hogy majd egy adott párt védi meg az európai demokráciát a „szélsőjobbtól”. A fent említett petícióban is azt állítják magukról az aláírók, hogy ők „az európai hazafiak”, akik majd megmentik a kontinenst a jobboldali szellemtől.

Én úgy gondolom, hogy azok a hazafiak, akik a – nem jó irányba ható ideológiai elképzelések és politikák miatt – idáig jutott Európát, ezen belül pedig a saját közösségeiket próbálják megmenteni, támogatni, erősíteni, felvirágoztatni. Amíg még lehet, amíg még bírjuk. A szavazás ezért mindannyiunk felelőssége.

A látásunk, amiben annyira megbízunk a hétköznapokban, különös tréfákat űzhet velünk. Optikai illúziók sora bizonyítja, hogy még a fizikai környezetet sem olyannak látjuk, mint amilyen valójában, hanem sokszor olyannak, amilyennek hisszük, vagy amilyennek szeretnénk látni. A valóságnak hitt látvány egy jelentős része a szemünkben és a fejünkben van – és alig van köze a külső valósághoz. De hogyan jön mindez a boldogsághoz?

Kapcsolataink alakulása szempontjából különösen fontos, hogy hogyan látjuk a másikat.

Jóindulatúnak vagy ellenségesnek? Elbűvölőnek vagy unalmasnak? Szeretetteljesnek vagy közömbösnek? Kapcsolataink alakulása pedig alapvetően befolyásolja az érzéseinket, hangulatunkat, közérzetünket. Persze tudjuk ezt mi is, ezért gyakran hosszú listát készítünk magunkban arról, hogy milyennek kellene lennie a másiknak ahhoz, hogy mi magunk boldogok és elégedettek lehessünk – hogyan kellene megváltoznia, mit kellene másképp tennie, és így tovább.

De mi van akkor, ha ennek a látásnak a jelentős része is a mi szemünkben és fejünkben van csak meg?

Mit jelentene, ha kiderülne, hogy saját félelmeink, elvárásaink, elfogult véleményeink és hiányos tapasztalataink foglyai vagyunk, és néhány problémánkért mi is felelősek vagyunk?

Boldogabbak lehetnénk a kapcsolatainkban, ha jobban látnánk egymást. Az idealizálás rózsaszín szemüvegének az ellentéte valójában nem a csalódás sötét lencséje, hanem az, ha lehetőleg nem is veszünk fel semmilyen szemüveget.

Tipp: Dobd el a szemüveget!

Persze nem az igazit, hanem azt, amelyiken keresztül a fontos kapcsolataidat látod. Gondolj valakire, aki fontos neked, de a kapcsolatotokban vannak feszültségek. Próbáld meg most úgy látni őt, mintha először látnád. Ehhez képzeletben lassan ereszd el, tedd le azokat a szemüvegeket, amelyek a mindennapokban befolyásolhatják a látásodat. Néhány lehetőség:

Ha saját torzító lencséid nélkül, szabadabban látod őt, több esélyed lesz észrevenni a benne rejlő lehetőségeket, jóságot, kreativitást, de a fájdalmakat vagy negatív indulatokat is. Végre őt látod, nem saját magadat őbenne. Ez lehet zavarba ejtő, lehet felszabadító. Arra biztosan esélyt ad, hogy valódi kapcsolatotok legyen. És ez sokat megér.

A boldogságcseppek: bárki által gyakorolható, egyszerű lépések, amelyekkel javíthatjuk a magunk és környezetünk közérzetét. Csodavárás és panaszkodás helyett. Kockázatok és mellékhatások nélkül. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

– Zsombor, ti hatan vagytok testvérek – három lány, három fiú –, te vagy az ötödik a sorban. Kisgyerekkorodtól vitorlásversenyzőnek készültél?

Zsombor: Édesapám, bátyám, később pedig Zsófi húgom is vitorlázott. Egyik nyáron beírattak egy kezdő vitorlás táborba, Agárdra, és ott megszerettem ezt a sportot.

– Nóri, te hogyan ismerkedtél meg a vitorlázással?

Nóri: Ha jól emlékszem, nekem is egy gyermekkori táborban tetszett meg. Persze a szüleim azért írattak be oda, mert mindketten vitorláztak hobbiszinten.

– Ezek szerint ti sem beszélnétek le a gyerekeiteket, ha érdeklődnének a vitorlázás iránt?

Nóri: Ha hobbiszinten, akkor nem.

Zsombor: Nem tudom. Én inkább annak örülnék, ha nem vitorláznának.

– Érdekes, nem nagyon találkoztam még olyan emberrel, aki a maga hivatásában szerette volna látni felnőttként a gyerekeit. Talán azért, mert mindenki nagyon kiismeri a szakmája árnyoldalait?

Nóri: Látjuk, hogy ha egy gyerek elkezd vitorlázni, és ráadásul jól is megy neki, akkor ez nagyon komoly anyagi áldozat a család részéről. Legalábbis az első jónéhány év, amíg a versenyeken nem ér el jó eredményeket.

Zsombor: A szüleim sok versenyre vittek, de viszonylag korán elengedték a kezemet, mert szerencsésen alakult a sorsom: húszéves koromban már sikerült olimpiai szintet futnom, onnantól nem kellett rám pénzt költeniük. De még akkor is nagy szerencsének számított, hogy találtam olyan szponzort, aki támogatta és a mai napig támogatja a vitorlázásomat.

Berecz Zsombor feleségével, Nórával és Anna lányukkal​​​​​​​

– Zsombor, ahhoz, hogy te a versenyekre készülhess, Nórinak kell fenntartani a családi hátországot. Vannak olyan élsportolók, akik nem alapítanak családot, mert úgy gondolják, nem fér bele az életükbe.

Zsombor: Nem családot nem akarnak, hanem olyan rendes párt nem találnak, aki felvállalja ezt az életformát.

– Nóri, sosem mondtad azt Zsombornak, hogy „vagy én, vagy az élsport”?

Nóri: Nem, mi így rendeztük be az életünket.

– Te is vitorláztál. Mikor engedted el azt a vágyat, hogy élsportoló legyél?

Nóri: Amikor jött az egyetem, akkor dönteni kellett. A kettőt együtt ugyanis nem lehet százszázalékosan csinálni. Zsombor feladta az egyetemet a sportért, de neki érdemes volt. Én mindig kétszemélyes hajóval vitorláztam, de én nem voltam annyira tehetséges, hogy a junior kategóriából kilépve felnőttversenyeken is részt vehessek. És sajnos számított a pénz is, ugyanis ez egy nagyon drága sport, amíg nincsenek jó eredmények, és nem sikerül szponzort találni. Én tehát a Budapesti Gazdasági Főiskola gazdálkodás szakát választottam. Apukám közgazdász egyébként. Egyetem után egy hajógyártó cégnél, a Style Jachtnál kaptam állást, a pénzügyeiket intéztem – itt mindkét területen, a vitorlázásban és a pénzügyek terén szerzett tapasztalataimat is hasznosítottam, két nyelven, németül és angolul is. Most az alsóörsi „Balatoni Yacht Club 1912” működtetését fogom segíteni, amennyire a két óvodás mellett az időmbe belefér.

– Nagycsaládot szeretnétek?

Nóri: Nekem csak egy testvérem van, de én még szeretnék gyereket, Zsombor viszont azt mondta, hogy egy kicsit pihenjünk, mert nagyon gyorsan, tizenöt hónapra érkezett Botond után Nusi, aki alaposan megdolgoztat minket.

Zsombornak se könnyű itt hagyni a családot, amikor külföldre kell mennie. Amikor skype-olunk, és a képernyőn lát minket, fáj a szíve, hogy nem lehet velünk. „Na jó, ennyi elég lesz, mert nagyon hiányoztok” – mondja időnként.

– Sokan úgy értelmezik a hozzátok hasonló házaspárok helyzetét, hogy a férfi szabadon utazgat, „éli világát”, építi a karrierjét, miközben a felesége kényszerűen otthon van, „röghöz kötve”.

Zsombor: Rosszul gondolja, aki azt hiszi, hogy nekem szórakozás a sok edzés és távollét. Mindamellett nem cserélnék Nórival, mert az ő sok munkája a gyerekekkel talán nehezebb, mint az enyém. Amikor távol kell lennem, igazából nincs más választásom, és ezt őértük is teszem, a szeretteimért, a családomért. Nekem ez a munkám, attól függetlenül, hogy szeretem. Nórival tudtuk, hogy ezt az életformát vállaljuk, és ebben jól érezzük magunkat.

Nóri: Mindennek van jó és rossz oldala. Rossz, ha sokáig van távol, de az jó, hogy egyben több hetet tölt itthon. Mindketten nagyra értékeljük az egymással töltött időt, éppen azért, mert sokszor vagyunk távol egymástól, amikor nem alszunk együtt, nem tudunk együtt reggelizni vagy vacsorázni. A hosszabb itthonlétei idején jut idő arra, hogy újra összehangolódjunk, és ő többet foglalkozhasson a családdal. Néha az is előfordul, hogy kiutazom hozzá külföldre, ha a nagyszülők vállalják a gyerekeket.

Ha ma választhatnék a sportoló Zsombor és egy átlagos foglalkozású Zsombor között, én a vitorlázó hivatással választanám őt, mert a hosszú itthonlétei értékesebbek számomra, mint ha naponta reggel elmenne munkába és késő este jönne haza. Ki az, aki háromhetes szabadságokat kivehet egyben? Szinte senki.

Berecz Zsombor feleségével, Nórával és lányukkal, Annával

– Zsombornak idén egy biciklis balesetben eltört az ujja, emiatt több mint három hónapos kényszerpihenőre szorult, de ezt az időt is a világbajnoki felkészülés javára tudta fordítani. Úgy tudom, Nóri, nagy szereped volt ebben, mert te biztattad, hogy vegye igénybe pszichológus segítségét.

Nóri: Újra csak arra példa, hogy minden rosszban van valami jó. Nem volt ez könnyű, egy közös barátunk is segített a meggyőzésében. Fizikai edzést csak a lábával tudott végezni. Mi maradt? A szellemi edzés, ami hozzájárult a sikeres szerepléséhez a világbajnokságon.

– Van-e csak kettőtökre fordítható időtök?

Nóri: Anyukám segít a gyerekvigyázásban. A világbajnokság előtti edzőtáborban is kint voltam Zsombornál öt napot. A világbajnokság hosszú, mindennap két futam, és ha összegyűlik a tíz, következik az éremfutam. A döntő napra is kiutaztam hozzá, és maradtam négy napot, azután együtt vezettünk haza. Ha elmegyünk valahová vacsorázni, akkor is megkérhetem Anyát, ő átjön és vigyáz a gyerekekre, elaltatja őket.

– Hogyan képzelitek el a közös életeteket, amikor a gyerekek már nagyok lesznek?

Zsombor: A versenyzésből visszavonulva elsősorban nem külföldi munkában gondolkodom, hanem inkább az itthoni utánpótlásnak szeretnék segíteni. Úgy vélem, hogy azt a szakmai utat, amit én az olimpiáig bejártam, le lehet rövidíteni a jövőbeli versenyzők számára, meg lehet könnyíteni a gyerekek és a családok helyzetét.

Egy vitorlásakadémiát szeretnék majd alapítani, ennek érdekében vállaltam fel társaimmal a „Balatoni Yacht Club 1912” működtetését is.

Nóri: Remélem, hogy Zsombor megvalósítja a terveit, és én is szívesen bekapcsolódom majd ebbe, segítek neki, amiben csak tudok. A Balaton mellett fogunk élni akkor is, bár én szívesen töltenék néhány évet külföldön is.

– Az utazási vágyad abból fakad, hogy te ritkábban mentél külföldre?

Nóri: Valószínűleg igen, de itthon is nagyon jól érzem magam.

– Tudnátok egymás mellett dolgozni?

Zsombor: Nóri most is sokat segít nekem, intézi az utazásokkal kapcsolatos szervezést, a repülőjegyeket, a szállást.

Nóri: Azt csinálom, amit Zsombor nem szeret. (Nevet.) A papírmunkát például, az adminisztrációt, amíg ő a konditeremben húzogatja a súlyokat.

Magyarországon évente több ezer ember hal meg hirtelen szívmegállás következtében utcán, közterületen. A szívhalálban elhunytak többsége megmenthető lenne, ha valaki perceken belül megkezdené az újraélesztést, azaz a mellkasi nyomásokat.

„A mentők által évente észlelt mintegy hatezer hirtelen vérkeringés-megállás esetében csak akkor van igazi esélyünk az újraélesztésre, ha a mentő megérkezéséig valaki elkezdi a mellkasnyomásokat”

– mondja a kepmas.hu-nak Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és PR-vezetője. Az OMSZ az elmúlt időszakban számos kampányt indított annak érdekében, hogy minél többekkel megismertesse, pontosan mi a teendő az életmentés során. A mentőállomásokon Hősképzést indítottak, ahol az életmentéshez kedvet és bátorságot érző laikusok minden hónapban ingyenes újraélesztés-oktatáson, gyakorláson vehetnek részt. Ezeken túl fiatalokat tanítanak újraéleszteni iskolákban, fesztiválokon, valamint közterületi plakátokon is népszerűsítik az életmentő ismereteket. Élet Mentő Pont néven pedig egy társadalmi felelősségvállalást tükröző márkát alapítottak, amelyhez cégek, vendéglátóhelyek, üzletek, sportlétesítmények, szolgáltatók csatlakozhatnak annak fejében, hogy megteremtik az azonnali életmentés feltételeit.

Telefonos segítség

„Egy rádióműsorban hallottam a Szív City alkalmazásról, és még akkor, azon nyomban le is töltöttem” – meséli Szerdahelyi Roland, aki az alkalmazást már éles helyzetben is használta. „Ültem az irodában, és egyszer csak jött egy riasztás. Mivel előtte nem találkoztam efféle jelzéssel, először fel sem fogtam, mit kell tennem. Majd a navigációs térkép segítségével gyorsan kirohantam a tőlem pár száz méterre lévő helyszínre, ahol akkor már nagyon sokan állták körbe a földön fekvő, egyébként a közeli építkezésen dolgozó munkást – de senki nem tudta, mit csináljon. Letéptem az ingét, majd elkezdtem újraéleszteni, amíg a mentők meg nem érkeztek”.

A Szív City életmentő applikáció segítségével eddig már 24 életet sikerült megmenteni.

Az alkalmazás lényege, hogy a felhasználó azonnali riasztást kap mobiltelefonjára, ha a közelében közterületi újraélesztésre van szükség. Az applikáció összeköttetésben áll a mentők irányítórendszerével, így az oda beérkező segélyhívás alapján a mentésirányító nem csak a mentőautót indítja a helyszínre, hanem egy gombnyomással riasztja a legközelebbi Szív City elsősegélynyújtókat is, így a mentők kiérkezése előtt már megkezdődhet az újraélesztés, esélyt adva a betegnek a túlélésre.

Kép: Országos Mentőszolgálat

Roland azt is hozzáfűzi, hogy az emberek nagy része egyfajta varázslásként tekint az újraélesztésre, pedig szerinte egyáltalán nem az. „Sokan attól félnek, hogy a segítségnyújtás során bajt okozhatnak, közben ha egyszer részt vennének egy újraélesztés-oktatáson, azonnal látnák, hogy egyáltalán nem egy ördöngősség. Ugyanakkor elismerem, hogy az életmentés lelkileg valóban megterheli az embert, még a mentőket is, nem hogy egy laikust, aki a hétköznapi életben teljesen mással foglalkozik” – teszi hozzá az alkalmazást a telefonján azóta is futtató fiatalember. 

Az applikáció egyébként 2017. október 16-tól érhető el Android és iOS operációs rendszereken, és eddig több mint 21 000-en töltötték le. Az ötlet pedig egy akkor végzős orvostanhallgató, Fejes Marianna fejéből pattant ki.

ÉletMentő app: megkönnyíti a mentőhívást

Újdonság, hogy idén ősztől elérhető lesz a mentőhívást megkönnyítő új applikáció, az ÉletMentő is, amely egyben számos hasznos egészségügyi információt és szolgáltatást tartalmaz majd.

A mobilalkalmazás magyarországi bevezetésére már megállapodást kötött az Országos Mentőszolgálat és a Vodafone Alapítvány. Ez a Csehországban és Ausztriában már működő rendszer magyar sajátosságokhoz igazodó fejlesztésével többek között lehetővé teszi, hogy az ellátásunkhoz szükséges fontos adatainkat (ismert betegség, kezelés, gyógyszerérzékenység, stb.) előre megadjuk, így azok egy gombnyomásra a segélyhívással egyidőben láthatók lesznek a mentésirányítóknál. „A mentők így nemcsak a bajbajutott személy pontos tartózkodási helyét, hanem egyebek mellett még telefonjának töltöttségi szintjét is látják majd, ami a készülék lemerülése esetén hasznos információt jelenthet. Az ingyenes alkalmazás letöltője ilyen módon gyorsan megtalálhatja a legközelebbi gyógyszertárat vagy fogorvosi rendelőt, sőt akár praktikus segítséget is kaphat az elsősegélynyújtáshoz is” – teszi hozzá Győrfi Pál, a mentők kommunikációs és PR-vezetője.

Az Országos Mentőszolgálat mindent megtesz, hogy vészhelyzetben bárki könnyen segíthessen.

A kérdés már csak az, vajon mi magunk megtesszük-e a szükséges lépést a másik felé? 

A festményt 1907-ben a Nemzeti Szalonban már láthatta kiállításon a magyar közönség, ám akkor a múzeum nem tudta megvásárolni.

A legünnepeltebb francia impresszionisták közé tartozó Pierre-Auguste Renoirt az életöröm festőjeként tartják számon. Derűs zsánerképein, tetszetős portréin az emberi alakot avatta művészete középpontjává; az akt műfaja végigkísérte életművét. A most megvásárolt csaknem életnagyságú, reprezentatív Fekvő női akt tisztelgés a műfaj nagymesterei, mindenekelőtt Tiziano és Ingres előtt, ugyanakkor Renoir saját érzéki megközelítését is kiválóan illusztrálja. Visszafogott ecsetkezelés, harmonikus színhasználat jellemzi a képet, amely a mester századfordulós, klasszicizáló időszakából való. A képen Gabrielle Renard, a festő egyik kedvenc modellje jelenik meg, aki számos kései remekművét ihlette. Renoir kisebb-nagyobb módosításokkal többször megismételte a kompozíciót, amelynek három verziója ismert: a most magyar tulajdonba került az első változat. A későbbieket a párizsi Muséed’Orsay és a Musée de l’Orangerie gyűjteményeiben őrzik. A remekművet a május 24-én nyíló kamarakiállításon a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött, korábbi Renoir-festmény (Fiatal nő mellképe) és néhány modern francia műalkotás – Paul Gauguin, Paul Cézanne, Eugène Boudin, Maurice Denis, Charles-FrançoisDaubigny, Camille Pissarro és Pierre Puvis de Chavannes festményei – társágában láthatja a nagyközönség augusztus 20.-ig, a múzeum Michelangelo termében.

(forrás: Szépművészeti Múzeum)

Pierre-Auguste Renoir: Fekvő női akt (Gabrielle)
1903
Olaj, vászon
65,3 × 155,3 cm

Epres tortácska

Hozzávalók: 
1 kg eper, 1 zacskó gyümölcszselé. 
A töltelékhez: 25 dkg mascarpone sajt, 1 zacskó tejszínes pudingpor, 5 dl tej, 3 evőkanál cukor
A torta alaphoz: 25 dkg vaj, 15 dkg kristálycukor, 10 dkg méz, 30 dkg durvára aprított dió

Elkészítés:
Az epret tisztítsuk meg alaposan és szárítsuk meg. Osszuk el kis tálkákba, majd öntsük le gyümölcszselével, hogy éppen ellepje, hagyjuk megszilárdulni. Készítsük el a pudingot, ha kihűlt, keverjük a mascarponéhoz. Öntsük az eperre.

Készítsük el a mézes-diós lapot. Folyamatosan keverve kezdjük el megpirítani a cukrot, majd adjuk hozzá a mézet. Tegyük rá a vajat, hagyjuk, hogy elolvadjon, de vigyázzunk, nehogy megégjen, mert keserű lesz. Keverjük hozzá a diót. A masszát öntsük sütőpapírra, kenjük szét lapáttal egy centi vastagra és egy tálkával nyomjunk bele korongokat. Ha kihűlt és megszilárdult, egy kés segítségével szedjük fel a mézes-diós lapokat, tegyük tányérra és borítsuk rá az epres pudingos krémet.

Eperöntet

Ezt az öntetet hidegen készítjük, a citromlé még jobban kiemeli az eper aromáját, illatát.

Hozzávalók: 
2 kg eper, 5 dl víz, 0,5 kg cukor, 2 citrom leve, 1 kávéskanál citromsav vagy borkősav

Elkészítés: 
A megmosott, megtisztított epret botmixerrel összezúzzuk, és a citromlével együtt egy nagy edénybe tesszük. A vizet felforraljuk, kihűtjük, majd belekeverjük a citromsavat vagy a borkősavat és az eperre öntjük. Ha télire tartósítani akarjuk, fél kávéskanál tartósítószert keverjünk még hozzá. Adjuk hozzá a cukrot és hűtőszekrényben hagyjuk állni egy napig. Közben többször keverjük fel, hogy a cukor feloldódjon benne. Tartósítószer nélkül néhány napig a hűtőszekrényben eláll, vagy le is fagyaszthatjuk télire. Süteményekre, fagylaltra öntve fogyasszuk, friss menta vagy citromfű levelet, reszelt gyömbért adhatunk még hozzá. Ha valakit zavarnak az apró magok, szitán passzírozza át az epervelőt, de úgy, hogy a gyümölcs húsa az öntetbe kerüljön.

Epres babapiskóta-szívek

A babapiskóta-szívek finom és látványos kiegészítői a fagylalttal és tejszínhabbal tálalt epernek és eperöntetnek. A kompozíciót díszíthetjük mentalevéllel, megbolondíthatjuk egy kis alkohollal is.

Hozzávalók a babapiskótához: 
4 tojás, egy csomag szalakáli, 12 evőkanál porcukor, 4 evőkanál olvasztott vaj, 4 evőkanál tejszín, kb. 20 dkg liszt

Elkészítés:
A tojást, a vajat és a cukrot keverjük habosra. Adjuk hozzá a szalakálival elkevert tejszínt és a lisztet. Jól gyúrjuk össze, hogy könnyű tésztát kapjunk. Ha ragad, adjunk hozzá még lisztet. Vékonyra nyújtsuk ki és szív alakú formával szaggassuk ki. Sütőpapírral bélelt tepsiben, alacsony hőmérsékleten süssük világosra.

A recept a Képmás magazin 2012. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A játék nem csak szórakozás!

Ha szülőként már éppen legyintenénk, mondván, itt egy újabb játszótér a sok közül, ne tegyük! A Tarzan™ Park* ugyanis nem csak a szórakoztatásról szól, hanem a gyerekek testi és lelki fejlődését is szolgálja. A hatalmas szabadtéri játszótéren a gyerekek olyan izgalmas játékokkal találkozhatnak, amelyek egyben tudatosan tervezett mozgásfejlesztő-eszközök is. A szakemberek tervei és ötletei alapján megvalósult parkban a játékok észrevétlen módon fejlesztik a gyerekek mozgáskészségeit.

A parkban 13 játéksziget található, melyek mindegyikén a legjobb fejlesztő hatással bíró nagy- és finommozgásra, szerepjátékokra alkalmas szabadtéri mozgáseszközök lelhetőek fel.

A gyerekek itt kúszhatnak, mászhatnak, kötélhágcsón egyensúlyozhatnak, hintázhatnak, gumidombon ugrálhatnak. Sőt, még a sarazás is megengedett! Jó időben pedig mindenki nyakig vizes lehet.

Kép: Tarzan™ Park

Picurvártól a Zsiványtengerig

A Picurvárban a legkisebbek érezhetik magukat igazán otthonosan: mászóvár, csúszda és mászócső várja, hogy felfedezzék, és mint a nagyok, kötélen, fémrúdon, falétrán is felmászhatnak, és anyának akkor sem kell szívinfarktust kapnia, ha esnek egyet, hiszen itt mindent gumiborítás fed.

A homokfüggők számára is van egy jó hírünk: a Homoktengerben a homokvár- és alagútépítés nagymesterei is elégedetten csettinthetnek, itt ugyanis minden, homokkal kapcsolatos vágyukat kiélhetik – egyet kivéve, homokot enni itt sem szabad.

A parkba visszajárók nagy kedvence a Homokbánya (már a neve is sokat sejtet), ahol rendkívül jól lehet sarazni. Gátrendszerek, zsilipek, kutak és vödrök segítik az önfeledt dagonyázást.

Kép: Tarzan™ Park

A mászás szerelmesei is megtalálják a parkban a számításukat. A Liándzsungelben köteleken, lépcsőkön, mászófalon lehet próbálkozni, hogy feljussunk a gólyafészekbe (ami valójában nem az, csak egy arra hasonlító nagy kosár). De ha jobban szeretnénk csúszdán leereszkedni a magasból, akkor a Felhővárat kell bevenni, ízlés szerint, kötélen, létrán vagy mászófalon.

A Zsiványtenger kalózhajója, rengeteg be- és lejutási lehetőséggel és játékelemmel, forgó gumikerék hintával, ágyúkkal és csőcsúszdával minden gyerekben feléleszti a kalóz szellemet, így ha oda látogatunk, számítsunk arra, hogy kimagasló lesz az egy négyzetméterre eső zsiványok száma.

Nagy melegben a sláger vitathatatlanul a Placcs Placc, ahol minden megengedett, ami vízzel kapcsolatos, legyen szó locsolásról, vízben tapicskolásról vagy egy kiadós vizes lövöldözésről.

Kép: Tarzan™ Park

Vajon ki tudja bevenni a vizesárokkal körbevett Tornyoktava óriás tornyát és lecsúszni onnan a kanyargós csúszdán? Bizonyára erre is lesz jelentkező szép számmal.

A Tarzan^TM Park nem csak akkor jó választás, ha egy – minden családtag számára – valóban tartalmas programot szeretnénk, hanem akkor is, ha gyermekünknek születésnapi helyszínt keresünk. Egy dolgot azonban mindenképpen tegyünk meg, mielőtt elindulnánk! Ellenőrizzük a park honlapján vagy Facebook oldalán, hogy aznap valóban kinyit-e a park, mert esős időben zárva tartanak.

Sokáig lehetne még folytatni, mennyi érdekes és igényes játék várja a családokat a TarzanTM Parkban, és mi mindent lehet ott kipróbálni, de az az igazi, ha mindezt személyesen tapasztaljuk meg, hiszen a puding igazi próbája mégiscsak az evés. Egy azonban biztos, itt a mozgás garantáltan valódi élménnyé, igazi örömforrássá válik!

Bővebb információ: 
Tarzan^TM Park Facebook-oldala
Tarzan^TM Park holnapja

*A TARZAN ^TM védjegy, Edgar Rice Burrough, Inc. tulajdonában és engedéllyel használva

Támogatott tartalom. A cikk az UV Újpesti Vagyonkezelő Zrt. megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével készült.

Mit akar a munkavállaló? Hogy lehet a HR-stratégiába beépíteni a munka-magánélet egyensúlyát szolgáló intézkedéseket? Hogyan lehet sikeresen megtartani a szakembereket? A válaszokat a tavalyi nyertes családbarát vállalatok képviselői adták meg az ExxonMobile székházában tartott sajtótájékoztatón tegnap.

A tavalyi év kisvállalati kategória győztese, a Bepatek Kft. marketingvezetője, Vitéz Éva elmondta, hogy náluk elsődleges a „munkavállaló-barát munkahely" építése, melyen keresztül egyenes út vezet a családokig, s így a családbarát munkahelyig. „Fontos, hogy biztos alapokat és megfelelő hátteret nyújtsunk a munkavállalóknak, hogy ezt a szellemiséget tudják továbbadni az ügyfeleknek, és otthon a családnak is, mert tudjuk, hogy ez visszahat a cég működésére.”

A tavalyi nyertes középvállalatot, a BPO Adudit Tax Kft-t Bögre Csilla ügyvezető igazgató képviselte. Ő elmondta, hogy „egy szervezetnek olyan belső szabályrendszert kell kialakítania, amely egyrészről az ügyfelei igényeit ki tudja elégíteni, de megőrizve azt, hogy a munkavállalói számára is egy élhető és szerethető környezetet biztosítson. Akkor jó ez a belső szabályrendszer, ha ezen belül a munkavállalóknak van elegendő választási lehetőségük, hogy a saját élethelyzetüknek megfelelően tudjanak dolgozni.”

Nagyvállalati kategóriában tavaly a Grundfos Magyarország Gyártó Kft. vihette haza a fődíjat. Gelbmann Szigetvári Csenge HR vezető kiemelte, gyártó vállalatként nagyon büszkék rá, hogy a gyártósoron dolgozó munkatársak számára is tudtak családbarát intézkedéseket hozni. A reggel 8-tól 4-ig tartó kismama műszak és a job sharing például nagyon sikeresnek és népszerűnek bizonyultak.

Tavaly különdíjat kapott a házigazda, Exxon Mobile. Vörösné Nagy Sarolta Family Advisor elmondta, hogy nagy figyelmet fordítanak a várandós kismamákra és gyermekükkel otthon lévő szülőkre, programokkal és tanácsadással is segitve őket. Visszatérő kollágáikat pedig családbarát kultúrával, befogadó környezettel és rugalmas munkakörökkel várják, így könnyítve meg a család és a munka összehangolását.

A beszélgetést követően Ujvári Enikő, a Mozgalom alelnöke röviden ismertette a pályázat legfontosabb tudnivalóit. A pályázatra a regisztráció ingyenes és folyamatos a www.csaladbaratvallalat.hu oldalon. A pályázatok 2019. szeptember 16-ig küldhetőek be, a [email protected] e-mail címre. Eredményhirdetés 2019. november közepén lesz, a Családbarát Vállalt 2019 gálán.

1. Ki ne örülne annak, hogy ma már gyakorlatilag útlevél nélkül lehet bejárni Európa legnagyobb részét?

A Schengeni Egyezmény alapján az EU közösen védi külső határait, belső határait pedig átjárhatóvá tette, ezeken tehát már nincs határellenőrzés, a határátlépést pedig megkönnyíti, hogy már elég egy személyi igazolvány is hozzá. Ez a vívmány az unió egyik alapelvének számító mobilitáshoz, azaz a személyek szabad mozgásához való jogot segíti elő.

2. Ott vállalhatunk munkát, ahol akarunk.

A szabad munkaerőpiaci áramlás is az EU-s tagság eredménye. Könnyebben elbírálhatóvá teszi a jelentkezéseket az egységes pályázati rendszer, valamint az iskolai végzettséget igazoló okiratok (diplomák, oklevelek) szintén egységes uniós besorolási keretrendszere.

Más EU-s államokba utazva vagy települve hordozhatjuk magunkkal a nyugdíjra vagy akár a munkanélküli segélyre vonatkozó jogosultságainkat is, az egységes európai egészségbiztosítási kártya minden tagállamban lehetővé teszi hozzáférésünket az egészségügyi alapellátáshoz.

3. Nagy lehetőségeket kapnak a fiatalok, hogy külföldön is tanulhassanak.

Az egyetemista korosztály részére létrehozott Erasmus-program keretein belül az Unió összes tagállamába (+ négy partnerországba) jelentkezhetnek partneregyetemek képzéseire a hallgatók. Az átlagosan 4–6 hónapos ösztöndíjak segítségével a diákok nemcsak tanulmányaikban szerezhetnek új tapasztalatot, de a külföldön eltöltött időszak hozzájárul személyiségük és ismereteik formálásához is. 2014-től a programot a sporttal bővítették, az egyszerűsített pályázati eljárás pedig tovább segíti a hozzáférést.

4. A 18 évet betöltött diákok egyszer ingyen elutazhatnak Európa bármely országába.

2018-ban indult el a DiscoverEU-program, ami segíti a fiatalok világképének, kulturális intelligenciájának fejlesztését, és nem utolsósorban kapcsolati tőkéjük erősítését is. Magyar vonatkozás, hogy 2019. őszéig Navracsics Tibor az ifjúsági és oktatásügyek uniós biztosa, akinek vezetésével a tárca elismertsége és tekintélye jelentősen megnőtt. Ennek egyik látható jele az is, hogy a következő hétéves uniós költségvetésben a határvédelem és biztonságpolitika mellett az oktatásügy kapta a legfontosabb szerepet – és anyagi forrást.

5. Magyarország azok közé a tagállamok közé tartozik, amelyek több támogatást kapnak az EU-tól, mint amennyit a közös kasszába befizetnek.

Ezek a felzárkóztatási és más, az európai életszínvonal elérését segítő alapok 2014 és 2020 között csaknem 8 ezermilliárd forintnyi összeggel segítik a magyarországi beruházásokat.

6. Fejlesztések európai uniós segítséggel, amelyekre büszkék vagyunk: Margit híd, 4-es metró, Kodály Központ, Mol BuBi…

Számtalan műemlék felújítása mellett több tízezer EU-s projekt segítette az autópályák és vasútvonalak bővítését, a 4-es metróvonal megépítését, iskolák, közösségi intézmények építését és felújítását. Csak néhány példa: 100 százalékig uniós pénzből újították fel a Margit hidat, az Aquincumi Múzeum felújítását 90 százalékban állta Brüsszel, míg a világhírű hangverseny- és rendezvényközponttá lett pécsi Kodály Központ létrejöttét 72 százalékban segítette az EU. Szintén 70 százalékban fedezte az EU a szolnoki Tiszavirág-híd felújítását, de csaknem teljes egészében uniós pénzből jött létre az egyre népszerűbb járműmegosztó hálózat első eleme, a Mol BuBi is.

Az Európai Unió kapcsán gyakran elfelejtünk a számok fölé, az eszmékre nézni. Magyarország Európa egyik legrégebbi állama, és több mint 1100 éves történelme során gyakran fontos szereplője és alakítója volt a kontinens életének. Az elmúlt 15 évben ismét nemcsak sóvár szemlélői, hanem potenciális alakítói is lettünk annak az európai államszövetségnek, amely a béke és a közös boldogulás vízióját szem előtt tartva jött létre.

Megtalálva az összhangot a szuverenitás és az együttműködés között, együtt erősebbek vagyunk – együtt vagyunk erősebbek.

– A regény két kamasznak, egy fiúnak és egy lánynak a világra azonnal reflektáló, tabuk nélküli gondolatfolyama. Bár van két nagyon szubjektív nézőpontból elmesélt történetszála, mégis, szinte bármelyik pár bekezdéses részlete kerek egészként is olvasható. Amikor hozzákezdtél, ilyen szerkezetet képzeltél el?

– A rövid, egyperces videók, az instant sztorik korát éljük, és mivel mindkét beszélő vagány, mai figura, ezekben a rövid lendületekben gondolkodnak. A lány, aki amúgy vak, konkrétan valakihez beszél, és többnyire a saját, elég kemény élettörténetét meséli. A fiúnak viszont átlagos az élete, míg a címben jelzett levágott fület meg nem találja, amitől aztán minden a feje tetejére (vagy a füle tetejére) áll, indul a krimi, az ámokfutás. Ellenben ő nem nagyon mer másokkal kommunikálni, inkább csak magában fortyog. Belül viszont rengeteg minden foglalkoztatja: hogyan hekkeli meg egy magyar srác a NASA honlapját, hogyan harapja le valaki a párja ujját idegességében, hogyan lehet megszabadulni egy feleslegessé vált kutyától, hová tűnt a csavargó fél lába, hogyan néz ki a Háttérhatalom, ha van... Csomó vad és érthetetlen történet, rengeteg kérdés.

Vajon valóban bármi lehet belőlünk? Egyetlen X-faktor-fellépés, és az árufeltöltő sztár lesz? És akkor mi van? Boldogok az árufeltöltőből lett sztárok? Vajon mindenki olyan, amilyennek látszik, vagy épp titokban aljas üzelmeket forralnak az emberek, mint a krimikben? Miért gyilkolásszák szóval és tettel szeretteiket nap nap után?

Isten hogyan irányít, mennyire törődik velünk, hol van az örömben, hol a fájdalomban? Szóval ilyen zaklatottan foglalkoztatja őt az élet.

– Az elbeszélésmód azt eredményezi, hogy nagyon elmosódott a határ a képzelet és a valóság között. Szinte végtelen számú értelmezése lehetne a regénynek, ha különbözőféleképpen kiválasztanánk, melyik fikció, melyik valóság… Fontos, hogy mi az, ami megtörtént, és mi az, ami csak a főhősök képzeletében van jelen?

– Sokszor amit elképzelünk, valóságosabb, mint amit átélünk. Gyerekkori szomszédunk arcát minden áldott nap láttam, mégsem tudnám felidézni. Némelyik kalandot, amelynek során lányokat mentettem meg a tűzvésztől vagy rájuk támadó gonosztevőktől, elevenen őrzöm, holott elvileg meg sem történtek. A regény cselekménye valós, tudható, mikor hol vagyunk, de álomszerűen furcsa dolgokból is akad elég. Továbbá egy feldúlt, rettegő, berúgott, elájult vagy épp halálra dolgoztatott kamasz (alapjáraton is elég élénk) képzelete is csodákra képes. Így aztán a belső és külső utazás nem mindig kristálytisztán különíthető el.

Lackfi János, kép: Páczai Tamás

– A regény írójaként sajátos területek tudorának is tűnsz. Ezek az életed részei vagy tudatosan továbbképezted magad a különböző témákban?

– Utánaolvastam természetesen főként a vakságnak, egyes betegségeknek. A dzsúdó és a ministrálás világa, amelyben főszereplőm otthonosan mozog, az én életemnek is részei voltak, ezért ebben nem kellett külön elmerülni. Ahhoz viszont, hogy beleéljem magam a szituációba, hogy tényleg ott legyek, ahol a hősöm jár, muszáj otthonosan mozogni egyes területeken.

Arni, az őrült komputerzseni és összeesküvéselmélet-függő külön eset, számos ilyen honlapot böngésztem már korábban is a neten, mert érdekelnek az emberi agy őrült csapongásai. Rengetegen élnek lázas képzetek között, csak mert az életük amúgy kibírhatatlan vagy éppen túlságosan átlagos lenne.

– A „Levágott fül” két ember titkos belső világát nyitja ki. Ez a kamaszlét viharaiban, indulataiban és marcangoló kérdéseiben drámaian, mégis szórakoztatóan megjeleníthető. Mindez véget ér a felnőtté válással?

– Igen is, nem is. Az emberagy forrongásait nem lehet varázsütésre lecsillapítani. Ráadásul ma divatos és üzleti modellként is kidolgozott szerep örök kamasznak lenni. Árulnak rózsaszín surranót nyugdíjas változatban, járókeretből is van „metallicás”. Sosem fogyott ennyi pornó és horror, de ennyi plüssállat sem.

Rengetegen maradnak kamaszok negyven-ötven éves korukra is akár. Tágabb értelemben mindannyiunkban ott lapul egy mohó, szégyenlős és szemérmetlen, agresszív és félénk pubi, de érdemes őt kordában tartani.

Új impulzusokat, bátorságot meríthetünk tőle. Nagy dolog viszont, ha nem adjuk át magunkat a belső kamasz hangulatváltozásainak, és nem válunk nassoló, vágyról vágyra élő, hamar lelkesülő, hamar kiégő indulatlényekké.

Lackfi János „Levágott fül” című regényének borítója 

– Csak én érzem azt, hogy ez a regény valahogy személyesebbre sikerült, mint némelyik versed?

– Minden Bovaryné én vagyok. Ha nem élem át, amit írok, más se fogja elhinni. Az egyes szám első személy amúgy is csábít az alámerülésre. Ahogy ez a fiú apjával, családjával, tanáraival, edzőjével, barátaival, a nőkkel, papokkal, társadalommal, Istennel vívódik, ahogy magát teszteli és keresi, azon a folyamaton én is átmentem, és most vele együtt újra kellett járnom ezt az utat.

– Az elképzelt olvasótáborod kikből áll? A kamaszokból, a kamaszokat nevelő felnőttekből vagy minden egykori kamaszból?

– A helyzet, az életkor, a kamaszos világlátás alapvető ebben a könyvben, de végül is csak egy (fontos) körülmény. Egy sztorit szerettem volna elmesélni meg csomó mindent megmutatni az életből. A Hamlet olvasásához nem kell középkorszakértőnek lenni, Az öreg halász és a tenger olvasható halászati ismeretek nélkül. Ezek persze óriási művek, nem mérném hozzájuk az enyémet, csak ugyanígy van egy intenzív közegük, miközben voltaképp mindenkihez szólnak.

Persze igazad van, a kamaszkor igazságkeresését senki nem ússza meg.

– Kedvet kaptál a regényíráshoz?

– Már gyerekkoromban folytatásos indiántörténeteket meséltem elalvás előtt a testvéreimnek, és rengeteg regényt olvastam. Legalább tizenöt éve gyúrok a regényírásra, ehhez képest tizenegy éve, 2007-ben jelent meg az előző, Halottnéző címmel. Most viszont megtaláltam a módszert, és az idősávot is kialakítottam életemben a nagyprózaíráshoz. Ha minden jól megy, sorban jön majd az elkövetkező években az a négy-öt, épülőfélben lévő regény, amely most a számítógépemben hever, hibernálódott állapotban.

A cikk a Képmás magazin 2018. októberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>