Barát vagy ellenség?

Munkahelyi sikereink csupán 25 százalékát jelzi előre az intelligenciánk, a maradék 75 százalékért az optimizmusunk, a társas támogatottságunk, illetve az a képességünk felelős, hogy a stresszt nem fenyegetésként, hanem kihívásként értékeljük – állítja Shawn Achor, a pozitív pszichológia egyik legismertebb kutatója. Ez a kutatási eredmény pedig felvet egy új szempontot: nem az a fontos, hogy mennyi stresszt élünk át, hanem hogy miként tekintünk rá.

Pontosan erről beszél Kelly Mcgonigal egészségpszichológus, „A stressz napos oldala” című könyv szerzője is, akinek a stresszel kapcsolatos véleményét egy tanulmány eredménye változtatta meg. A tudósok nyolc éven keresztül követtek nyomon harmincezer felnőttet az Egyesült Államokban, és a kutatás során feltérképezték, hogy a vizsgálati személyek mennyi stresszt éltek át az elmúlt évben, illetve azt is, hogy mi a véleményük a stressz egészségre gyakorolt hatásáról, majd megvizsgálták a halálozási statisztikákat. Az eredmények szerint az elmúlt évben átélt magas stressz 43 százalékkal megnövelte az elhalálozás kockázatát, de kizárólag abban az esetben, ha a vizsgálati személy úgy vélte, hogy a stressz ártalmas az egészségre. Ugyanakkor a magas stresszt átélőknek volt egy csoportja, akiknek mindenkinél alacsonyabb volt a halálozási kockázata, lekörözték még azokat is, akik kevés stresszt éltek át. A titkuk abban rejlett, hogy ők nem hittek abban, hogy a stressz károsan befolyásolná az egészségüket.

A kutatások eredményei szerint a stresszről alkotott véleményünk megreformálásával képesek vagyunk a testünk stresszre adott válaszát is megváltoztatni.

A stressz hatására a pulzusunk felgyorsul, a légzésünk szapora lesz, elkezdünk izzadni. Ezeket a reakciókat többnyire szorongásnak címkézzük, és úgy gondoljuk, hogy ez biztos jele annak, hogy képtelenek vagyunk megbirkózni a nyomással. Beindul egy ördögi kör, a lelkesedésünk és energiánk szertefoszlik, amit hosszú távon a kapcsolataink is megsínylenek, és lassanként elveszítjük az önbizalmunk utolsó morzsáit is. A fenti forgatókönyv azonban tudatosan átírható, a testünk reakciót értelmezhetjük egyfajta segítségként is: a szapora légzés, a magas pulzus ugyanis annak a jele, hogy a testünk felkészít minket, hogy megbirkózzunk a kihívással. Amennyiben így viszonyulunk a stresszes helyzetekhez, bár a légzésünk ugyanúgy felgyorsul, és a szívünk is gyorsan ver, de a véredényeink a tipikus stresszválasztól eltérően ellazultak maradnak, pontosan úgy, mint amikor boldognak és bátornak érezzük magunkat.

Egy tanulmány szerint azok, akik tudatosították magukban, hogy a testi reakcióik valójában segítik őket, hogy kibontakoztassák a tudásukat, képességeiket, és mozgósítsák az energiáikat, nyugodtabbak, illetve magabiztosabbak voltak stressz esetén, mint azok, akik nem.

Ismert tény, hogy kismértékű stressz esetén felszabaduló adrenalinlöket segít a stresszes helyzetek megoldásában. Mindezek alapján azonban úgy tűnik, hogy a stressz pozitív hatásai nem csupán a stressz mértékével vannak összefüggésben, hanem azzal is, hogy az agyunk miként értékeli a stresszhelyzetet. Amikor a stresszhelyzetet kihívásként értelmezzük, kilépünk a passzív szerepünkből, visszaszerezzük a kontrollt, úgy érezzük, van befolyásunk a végkimenetelre, ezáltal pedig csökken a helyzettel járó belső konfliktus.

A stressz akkor válik károssá, amikor feladjuk, amikor azt érezzük, hogy összecsaptak a fejünk felett a hullámok, és már elvesztettük a kontrollt a történések felett. Amíg lelkesek, pozitívak, aktívak tudunk maradni, addig a stressz segít, hogy versenyt fussunk, megküzdjünk, harcoljunk, célba érjünk és győzzünk.

Nagy Tamás, aki a negatív érzelmekkel járó distressz, illetve a pozitív érzelmekkel járó eustressz pszichofiziológiáját és szervezetre gyakorolt hatásait vizsgálta, arra jutott, hogy a pozitív érzelmekkel járó fokozott izgalmi állapot során (tipikusan ilyen a videojáték), a játékosok (a nyertesek és a vesztesek egyaránt) a stresszhelyzetre jellemző felfokozott érzelmi állapotba kerülnek, de mindeközben a kortizol (stresszhormon) szintjük nem növekszik, hanem csökken. Ez azért lényeges, mert ennek a hormonnak a termelődése gátolja az immunrendszer egy részének a működését, így a pozitív stressz kortizolcsökkentő hatása fontos tényező.

A szapora légzés, a magas pulzus annak a jele, hogy a testünk felkészít minket, hogy megbirkózzunk a kihívással.

Stresszcsökkentés a munkahelyen

A stresszt lehetetlen kiiktatni az életünkből, és ez nem is cél. A munka világában, ahol fokozott teljesítményhelyzettel, határidőkkel és elvárásokkal kell szembenézni, mindemellett pedig a kollégákkal vagy ügyfelekkel is meg kell találni a közös hangot, megszokott, hogy olykor úgy érezzük, a feszültségtől mindjárt felrobbanunk. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak a negatív életesemények, hanem a pozitív történések is stresszorként hatnak ránk, tehát egy előléptetés vagy pozitív irányú munkahelyváltás is változással és ezzel együtt stresszel jár.

Bár a fent leírt szemléletmóddal hatékonyan csökkenthetők a stressz szervezetre gyakorolt negatív hatásai, ez nem ad felmentést a vezetőnek, hogy ne próbálja meg minimalizálni a felesleges stresszfaktorokat a munkahelyen.

Annál is inkább, mert a munkatársak frusztráltsága, feszültsége és lehangoltsága együtt jár a motiváció csökkenésével, a hibázások, tévedések előfordulásával, a betegségek kockázatával, illetve a felmondások és a fluktuáció növekedésével is.

Melyek azok a helyzetek, amelyek a legnagyobb stresszt okozzák a munkavállalóknak? Például zaj, túl kis tér, túl sok/túl kevés fény, túlzott elvárások, fokozott érzelmi megterhelés – első körben ezeket érdemes felmérni.

A szükséges változtatásokat nem érdemes egyik pillanatról a másikra, előzetes egyeztetés nélkül bevezetni. Legyenek bármilyen nehezek is, a már megszokott körülmények jelentik a biztonságot, ezért érdemes átbeszélni a munkatársakkal a változások okát és folyamatát, ezzel megnyerve az együttműködésüket.

Az atipikus foglalkoztatási formák bevezetése fontos szempont lehet: a részmunkaidő, illetve az otthonról végezhető munka lehetősége segít a munkavállalóknak, hogy rugalmasabban szervezzék a mindennapjaikat, és megkönnyíti a család és a munka összehangolását, ezáltal csökkentve a kimerültség, az ingerültség és stressz szintjét. Az előzetes vélekedésekkel ellentétben ez a munkáltatónak is megéri, ugyanis a munkavállaló olyannyira értékeli ezt a lehetőséget, hogy lojálisabb a munkáltatójához, szívesebben és nagyobb odaadással dolgozik.

A stressz enyhítésében sokat segíthet egy olyan helyiség kialakítása, ahol lehetőség nyílik a pihenésre, egy kis szünetre, elvonulásra. Szerencsés, ha a munkáltató anyagilag vagy a munkarend rugalmas szervezésével támogatja a munkatársakat abban, hogy sportoljanak. A rendszeres mozgás ugyanis kiválóan véd a stressz káros hatásaitól, aminek a hátterében többek között az áll, hogy az önirányítás megtapasztalása pozitívan hat a pszichés egészségre.

Lényeges, hogy a munkatársaknak legyen lehetőségük elmondani az aggályaikat, megosztani azt, ami feszültséggel tölti el őket. Ugyanis a megküzdést nagymértékben támogatja, ha nem vagyunk magunkra hagyva a problémáinkkal. Ez egyrészt a vezető felelőssége, aki meghallgatja a munkatársakat és visszajelzést ad nekik, másrészt a szervezet alkalmazhat szakembert is erre a feladatra. Amikor stresszes helyzetben megoszthatjuk a félelmeinket, aggodalmainkat valakivel, aki meghallgat, esetleg segít egy másfajta nézőpontból rátekintenünk a történetre, akkor csökken a feszültségszintünk és megnő a teljesítményünk, hatékonyságunk.

Az őszinte, nyílt légkör hozzájárul, hogy kérdések, nehézség esetén segítséget merjünk kérni, ami szintén enyhíti a stressz káros mellékhatásait. Stressz esetén ugyanis nemcsak adrenalin és kortizol termelődik a szervezetünkben, hanem oxitocin is, ami arra késztet, hogy társas támogatást, segítséget keressünk. „Az emberi érintkezés stresszreakciónk veleszületett eszköze a stresszből való felépülésre” – állítja Kelly Mcgonigal. Az oxitocin stressz esetén megóvja a szív- és érrendszerünket, természetes gyulladáscsökkentő, így a társas támogatás egészségesebb stresszreakcióval és gyorsabb felépüléssel jár együtt.

Tegyünk aktívan a lelki egyensúlyért!

Természetesen nemcsak a munkáltató felelőssége, hogy megbarátkozunk-e a stresszel, nekünk magunknak is tenni kell ez ügyben.

1. Próbáljuk átállítani a stresszről való gondolkodásmódunkat! Ezzel sokat tehetünk a lelki egészségünkért.

2. Mozogjunk! A mozgás az egyik legjobb módszer arra, hogy levezessük a mindennapokban felgyülemlett feszültséget, oldjuk a szorongást, és felvegyük a kesztyűt a rossz hangulattal szemben.

3. Legyen hobbink! A hobbitevékenységek segítenek, hogy egyre inkább megismerjük önmagunkat, és rejtett képességeinket kibontakoztassuk. Strukturálja az időnket, jobban szervezzük a munkahelyi tevékenységeinket, hiszen nem szeretnénk túlórázni, amikor a kedvenc hobbink vár minket munka után. A tevékenység közben átélt öröm és elmélyülés pedig segít eltávolodni a munkahelyi stressztől.

4. Kérjünk segítséget! Ne tartsuk magunkban a problémáinkat, osszuk meg másokkal, bátran kérjük a segítségüket. Nem kell mindent egyedül megoldanunk, kölcsönösen segíthetjük egymást a problémák megoldásában. Már az elmesélés által is megkönnyebbülést fogunk érezni, de vigyázzunk, hogy ez ne torkolljon parttalan panaszkodásba.

5. Segítsünk másokon! Nemcsak a segítségkérés, hanem a segítségnyújtás is csökkenti a stressz káros hatásait. Egy 1000 felnőttel végzett kutatásban a tudósok megvizsgálták, hogy a résztvevők mennyi stresszt éltek át az elmúlt évben, illetve azt is, hogy mennyi időt szántak a másokon való segítésre, majd öt éven keresztül követték nyomon a halálozási statisztikákat.

Az eredmény szerint minden nagyobb stresszes tapasztalat 30 százalékkal növelte az elhalálozás kockázatát, de csak azok esetében, akik nem gondoskodtak másokról – mert a gondoskodók körében a stressz és a halálozási kockázat közötti összefüggés egyáltalán nem jelent meg!  

Stressz esetén érdemes egy pillanatra megállni és átgondolni, miért tölt el ekkora feszültséggel az adott helyzet. Lehet, hogy a határokat nem tudom jól kezelni, vagy a saját magammal szembeni túlzott elvárások miatt vagyok stresszes? Esetleg azért, mert a környezetem állít túlzott elvárások elé, amit meg kellene tanulnom hatékonyan kivédeni? A korábbi élettörténetemben gyökerezik, hogy megbénít ez a helyzet, és ahelyett, hogy kihívásként tekintenék rá, letaglóz a félelem? Miként tudnék ezen változtatni?

Ez a cikk a Képmás magazin 2018. szeptemberi számában jelent meg. A lapra előfizethetsz itt.

András: Ő volt a város legszebb lánya, én sosem láttam nála szebbet. Még most is emlékszem a hosszú szőke hajára, az élénkzöld szemeire, arra a bájos arcra, amire mindig öröm volt ránézni. Az idő elment és sok mindent elvett tőlünk, a külsőnk már korántsem olyan, mint akkor, amikor egymásba szerettünk. De tudod, ez fel sem tűnik nekünk.

Amikor két ember egymás mellett öregszik meg, hozzászoknak egymás külsejéhez, átalakulásához, hiszen ez egy természetes folyamat, amiben van valami szomorúan szép és érdekes.

Én még most is szépnek látom őt, persze másképp, mint a kezdetekkor. Mivel szeretem, nekem örökre szép marad.

Éva: Te sem néztél ki rosszul! (nevet) Szembe hulló laza szőke haj, ami alól titokzatosan pislogtál az apró barna szemeiddel, és az a félmosoly, amivel azt üzented a világnak, hogy tudod, hogy fiatal vagy, jóképű, és bármit-bárkit megszerezhetsz. Kivéve engem. Legalábbis szerettelek volna abba a tudatba ringatni, hogy kár minden erőfeszítésért, én nem leszek a tiéd.

András: 1964 nyarán meg voltam őrülve Mick Jaggerért, ezért varrattam magamnak – anyukám nagy „örömére” – egy csíkos Rolling Stones-os pulcsit, ez volt rajtam és egy trapéz nadrág, amikor Éva először meglátott. Egy klubban találkoztunk, ahol én a fellépő zenekar gitárosa voltam.

Éva: Mentünk hazafelé a barátnőmmel tornaedzésről (tornászlányok voltunk), és meghallottuk, hogy milyen jó kis zene szól abban a klubban. Nagyon szerettünk táncolni, úgyhogy bementünk.

András: Láttam a kis színpadról, ahogy elkezdenek nyüzsögni körülötte a fiúk. Sorban szerették volna felkérni őt. Amikor elindultak a lányok hazafelé, követtük őket.

Éva úgy nézett ki, mint a Hungária együttes egyik háttértáncosa, imádnivaló, bő, pöttyös szoknya volt rajta. Azóta többször is meglátogattuk ezt a helyet, ahol először megláttuk egymást.

Éva: Még ma is mosolygok azon, hogyan lengett a bokád körül az a bőszárú nadrág. (nevet)

András: Évának rengetegen udvaroltak, sok riválisom volt, úgy éreztem, hogy állandó „veszélyben” vagyok, de annyira szép volt a számomra, hogy eszembe sem jutott, hogy esetleg nincs esélyem.

 

Éva: Sokáig nem értettem, miért tetszem annyira a fiúknak, de állítólag babaarcom volt, emiatt el is neveztek Babinak, ez lett a becenevem. 14 éves koromban kezdtek felfigyelni rám a fiúk – ekkor már majdnem mindennap kaptam egy meghívást, hol moziba, presszókba, hol sétálni hívtak – de visszautasító voltam. András persze egyből a strandra hívott, na oda meg aztán pláne nem mentem el. (nevet)

András: „Velem eljött Babi sétálni!” „Velem meg moziba!” – hallottam a fiúktól. Nagyon rosszul esett, hogy egyedül engem utasított vissza.

Éva: Ez persze nem volt igaz, de ezt ő nem tudhatta. Eltűnt, nem is hallottam róla egy darabig, de mivel közel laktunk egymáshoz, figyeltem, hogy mikor futunk majd újra össze… 1965 augusztusában elmentem egy ifjúsági táborba, ahonnan küldtem neki egy képeslapot.

András: Nem értettem az egészet, nagyon meglepődtem, úgy éreztem, hogy provokál, mert zavarja, hogy feladtam. Ennek a bizonyos képeslapnak az alján volt öt betű: ABACS. Napokat gondolkodtam rajta, hogy ez mit jelenthet, majd a válaszlevelemben megkérdeztem. „Ahány betű, annyi csók.” (mosolyog) Innentől kezdve nem volt megállás. Én 17, Babi pedig mindössze 14 éves volt, amikor a kapcsolatunk elkezdődött. Levelekben szerettünk egymásba. Levélben mertünk bátrak lenni.

Éva:

Szégyenlősek voltunk, amikor találkoztunk, még közel menni sem mertünk egymáshoz. Levélben viszont közvetlenek és szabadok voltunk.

Búcsúzásnál mindig átadtuk az egymásnak írt levelünket, és alig vártuk, hogy otthon elolvashassuk. Amit nem mertünk elmondani szóban, elmondtuk írásban. Nem haladtunk gyorsan, egy év telt el az első csókunkig. Majd rájöttünk, hogy anyukámék olvassák a leveleinket, emiatt kitaláltunk egy titkosírást, amit csak mi értettünk. Nehéz volt és időigényes, de ekkor már nagyon szerelmesek voltunk egymásba.

 

András: Sokat matekoztunk Babival, mert engem közben felvettek az egyetemre, ahol mérnök szakot végeztem. 19 évesen írtam egy okmányt, amelyben vérszerződést kötöttünk és megfogadtuk, hogy szeretni fogjuk egymást. Így visszatekintve nagyokat tudunk nevetni azon, hogy miket csináltunk. (mosolyog)

 

Éva: Örülök, hogy eltettük emlékbe ezeket a leveleket, jó érzés elővenni; így kézzel fogható bizonyítékom van, mennyire szerettél. (nevet)

András: 21 éves egyetemista voltam, amikor az esküvőnkre sor került, Babi pedig már állapotos volt, és egy ékszerész szakközépiskolába járt. Eredetileg fodrász akart lenni, de végül ötvös ékszerész lett. A szüleink, a testvéreink mind nagyon mellettünk voltak. Szeretettel fogadták a fiunkat.

Éva:

A fiunk születése után kezdődtek az első problémák. A szüleink annyira a gyerekkel akartak lenni, hogy úgy éreztük, mindent helyettünk döntenek el.

Nem engedték – persze nem tudatosan –, hogy mi neveljük a gyerekünket úgy, ahogyan mi szeretnénk. Sokáig nem mertünk nekik szólni, hogy ez így rossz, hagyják, hadd csináljuk mi. Nagy tisztelettel voltunk a szüleink felé, nem mertünk nekik ellent mondani, csak sodródtunk. Biztos sokan ismerik azt a szituációt, amikor a nagyszülők inkább szülők akarnak lenni, és nehezen hiszik el, hogy mi is készen állunk a gyereknevelésre.

András: Fiatalok voltunk, nem tudtuk, hogyan kezeljük ezt a helyzetet. Viszont ebből is szövetségesekként jöttünk ki. Sosem hibáztattuk egymás szüleit, szerintünk azt nem szabad, és nem is vezet sehová. Mi mindig szövetségesekként tekintettünk egymásra, akik sosem voltak egymás ellen; tudtuk, hogy akármi is történik, egymásnak mindig a cinkostársai maradunk. (mosolyog)

 

Éva: 50 éve vagyunk házasok, de nem tudjuk elmondani a házasságunk titkát. Nincs. Házasságkötésnél kimondtuk, hogy „veled megelégszem” és ez tényleg így van, pedig korántsem tökéletes egyikünk sem. A mi időnkben nem tévéztünk, nem telefonoztunk, helyette olvastunk, kirándultunk, esténként, lefekvés előtt egymás felé fordultunk és beszélgettünk. Minden áldott nap figyeltünk egymásra, így tudtunk egy irányba változni az évek alatt.

András: Lepergett ez az 50 év. Rengeteget dolgoztunk, utaztunk, tájfutottunk, megmutattuk a fiunknak a világot. Fontosak a közös programok, az együtt megélt élmények – ezek mind összehoztak és összetartanak minket. Az emberben idővel kialakul a ragaszkodás, a kötődés a másik iránt.

Sokan mondják, hogy a megszokás a kapcsolat halála – de ugyan hogyan ne szoknád meg azt, akivel ötven éve nap mint nap felkelsz, lefekszel? Nem értem, hogy ezt miért tartják egyesek rossznak.

A megszokás elkerülhetetlen. Akár 5–10–15–20 éve élsz együtt valakivel, azt az embert megszokod, megismered, így lesz számodra otthona-társa az életednek. Szerintem nagyszerű érzés úgy ismerni a kedvesedet, ahogyan senki mást. Megismerni a gondolatait, a mozdulatait, hogy mit szeret és mit nem, szavak nélkül is érteni őt…

Éva: Nem is olyan régen volt egy súlyos betegségem, mellrákot diagnosztizáltak nálam. Teljesen váratlanul ért a dolog, nem éreztem rosszul magam, nem volt semmilyen előjele. Csontritkulás miatt mentem orvoshoz, majd úgy jöttem ki, hogy hát igen, baj van. András talán jobban megijedt, mint én. Mindent elolvasott, mindennek utánajárt, mindent megkérdezett. Szó szerint harcolt értem, szinte pánikolt, hogy elveszíthet.

András: Bele sem merek gondolni, hogy nélküle maradjak… Ha valakivel együtt élsz 50 éve, utána mi lesz veled nélküle?  

A cserét követően olyan tüzelőberendezések kerülnek majd a családok otthonába, amelyek gazdaságosabb működésűek és környezetkímélők. Az ilyen modern kazánok esetében a szénmonoxid mérgezéstől sem kell tartani. 

Olyan családok jelentkezését várják, akik számára önerőből nem lenne lehetséges egy ilyen csere. Az új kazán bekötésével járó engedélyek beszerzését is vállalja a cég. 

A pályázatra jelentkező családok közül a FICSAK és az InnovaBau Kft. vezetői választják ki azokat, akik részesülnek a támogatásban. Bővebb információ a FICSAK oldalán.

A nők elleni erőszak megfékezése és a nők helyzetének, életkörülményeinek javítása érdekében tárgyaló nemzetek minden évben összefognak és lépéseket tesznek többek között a gyermekházasságok visszaszorítása, a rituális csonkítások megszüntetése vagy a nők és férfiak közötti bérkülönbségek csökkentése érdekében. Ezekben a kérdésekben többnyire egyet is értenek a delegációk az ENSZ New York-i székházában minden márciusban megrendezett ülésszakon.

A család társadalomban betöltött szerepe és az abortusz kérdése körül viszont olyan éles vita alakult ki az utóbbi években, hogy idén már a saját szabályait kellett felrúgnia a bizottság elnökének, hogy célt érjenek a progresszív feminista törekvések.

Miről is van szó? A szexuális és reproduktív egészség és jogok szépen megfogalmazott álcája alatt bekúszik az egyezmények nyelvezetébe az „abortuszhoz való jog”. Azok, akik a születés előtt álló emberről szinte tudomást sem vesznek, akik az abortuszra jelentkező kiskorú szüleinek a hozzájárulásáról se akarnak hallani, lesöprik a színről azokat, akik ellenállnak a nyomásnak. Sőt! Ha arra jár egy magzat képével felmatricázott busz „Engedj élnem!” felirattal, már zaklatásnak veszik egyesek, és ennek hangot is adnak.

Így alakítják a hangulatot és forradalmasítják az abortuszt propagáló nyelvezetet a nemzetközi intézményekben. Figyelmen kívül hagyják a korábban elfogadott egyezményeket is, amelyek a szülői jogokat vagy a család társadalomépítő szerepét fogalmazzák meg, hiszen csak gátolják a társadalomátalakító elgondolásokat.

Most ismét összecsaptak a hullámok az abortusz és a család fogalma körül, és a diplomatákra oly jellemző merev tartás és cizellált szóhasználat már-már megtörni látszott.

Az ülést vezető ír elnök ugyanis – miután meghallgatta a szaúd-arábiai és bahreini delegált egyértelmű kritikáját a dokumentumtervezettel szemben – egy utolsó „Nincs ellenvetés?” kérdést követően gyorsan lezárta az ülést és elfogadottnak nyilvánította az egy perccel korábban még élesen vitatott pontokat.

A történteket élesen kritizálta az Egyesült Államok képviselője, aki végre tiszta vizet öntött a pohárba a fogalmakat illetően. Hangsúlyozta, hogy az abortuszt nem ismerik el családtervezési módszerként, és nem támogatják azt. „Az utóbbi években egyes ENSZ-szervek a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások kifejezésbe beleértették az abortusz előmozdítását és az abortuszhoz való jogot. Ez – amint azt más országok is kifejezték már – az Egyesület Államok számára sem elfogadható.”

Az ENSZ-egyezmények esetében alapesetben csak olyan szöveget fogadnak el, amelybe minden aláíró állam beleegyezik. Ezért is hívják egyezménynek. Ha valakinek nem tetszik, nem írja alá vagy kilép az egyezményből. Az ír feminista ülésvezető drasztikus, a saját történelmüket és kultúrájukat képviselő országokat semmibe vevő lépése azonban hiteltelenné teszi az ENSZ-tárgyalásokat, az egyezmények kialakulását, és csorbítja a nemzetközi intézményekbe vetett bizalmat. Kérdés, hogy hogyan tudják orvosolni és meg nem történtté tenni az eseményeket. Már ha van ilyen szándék.

Amíg az ENSZ ilyen módon „hangosítja ki” a világ minden női hangszínét megtestesítő „egyetlen dallamot”, addig itthon és a világ minden pontján nevelgessük lányainkat az önismeretre és az otthonteremtő nőiességre, fiainkat a felelősségvállalásra és az egymást megbecsülő férfiasságra. Mert az igazi változás otthon kezdődik.

Az Európai Parlament (EP) szerdán szavazta meg elsöprő többséggel (560:35 arányban) a műanyaghulladék mennyiségének visszaszorítását célzó szigorúbb szabályokat, amelyeket még a tagországok kormányait tömörítő tanácsnak is jóvá kell hagynia – írja az MTI. 

Az egyezség értelmében betiltják többek között a műanyag fülpiszkálókat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és léggömbpálcikákat – ezeket kizárólag fenntartható anyagokból lehet majd készíteni.

Újrahasznosítás és korlátozás

Azoknál a termékeknél, amelyeknél még nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák, a hangsúly elsősorban a használat korlátozásán és az újrahasznosításon lesz. A tagországoknak csökkenteniük kell a műanyag élelmiszertárolók és poharak használatát, és előírhatják például azt is, hogy egyszer használatos műanyagtermékeket ne lehessen ingyenesen kínálni. Az egyszer használatos műanyag flakonok esetében 2025-re gondoskodniuk kell azok legalább 25 százalékának újrahasznosításáról, 2029-re a flakonok 90 százalékának összegyűjtéséről, míg 2030-ra már 30 százalékban újrahasznosított anyagból kell készülniük.

A szennyező fizet

A jogszabály bevezeti a gyártók kiterjesztett felelősségét is, azaz a „szennyező fizet"-elvet: a dohányiparnak a jövőben viselnie kell a cigarettacsikkek begyűjtésének, elszállításának és kezelésének költségeit, míg a halászfelszerelések gyártóinak a tengeren elvesztett halászhálók begyűjtésének költségeit.

Bizonyos termékeket, pl. a nedves törlőkendőket, egészségügyi betéteket, műanyag füstszűrős cigarettákat világos és szabványos címkével kell majd ellátni, amely ismerteti, hogyan kell ártalmatlanítani a terméket, annak milyen káros hatása van a környezetre, és mennyi műanyagot tartalmaz.

A műanyag-felhasználás csökkentése menő

Míg az EP által megszavazott jogszabály csak két év múlva, 2021-től lép életbe, néhány áruházlánc már tavaly megkezdte a műanyag-felhasználás csökkentését.

A Lidl Magyarország 2018-ban jelentette be, hogy 2025-re 20 százalékkal csökkenti a műanyag felhasználását, saját márkás termékei plasztik csomagolásainak újrahasznosítását pedig 100 százalékig biztosítani fogja. 2019 végéig az áruházlánc megszünteti az egyszer használatos műanyag termékek (szívószálak, eldobható műanyag poharak, tányérok és evőeszközök, műanyag fültisztító pálcikák) értékesítését. Pénteken pedig arról tájékoztatták az MTI-t, hogy további 210 tonnával csökkentik a műanyag-felhasználást év végéig, és ezt a saját márkás ásványvizek PET-palackjainak súlycsökkentésével és műanyagcsomagolásának visszaszorításával éri el. Azáltal, hogy átlátszó, vékonyabb és festékmentes fóliát használnak az ásványvizek egységcsomagolására, kevesebb fóliára lesz szükség, és a nyomatlan fóliát könnyebb újrahasznosítani is.

Az ALDI Magyarország március közepén jelentette be, hogy 2025-re 15%-kal csökkenteni fogja a csomagolóanyag felhasználását, és a saját márkás termékek esetében 100%-ban újrahasznosítható csomagolóanyagot vezet be. 2019-ben szintén kivezetnek a kínálatból számos, egyszer használatos műanyag terméket, és megszüntetik a helyben sütött pékáruknál az egyszer használatos műanyag kesztyűk használatát – helyettük fém fogóeszközöket vezetnek be.

A SPAR új kezdeményezése a műanyag zacskóknak üzen hadat: szegedi, győri és tatabányai áruházaiban újrahasználható zöldség- és gyümölcstároló tasakokat vezettek be, amelyeket a vásárlók akár több éven keresztül is használhatnak. A zöldség-gyümölcs részlegekre kihelyezett zsákok egységcsomagjai három darab mosható és szalaggal jól zárható, tartós, többször használatos tasakot tartalmaznak.

 

Csökkentsük a műanyag-felhasználást otthon is!

Ha nem szeretnénk a törvényhozókra, a gyártókra és az áruházláncokra várni, már ma elkezdhetjük a műanyagok mennyiségének csökkentését a saját háztartásunkban. „Ma már nem elég, ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot, a megelőzésre kell törekedni, arra, hogy ne állítsunk elő még több szemetet” – mondja Lay Boglárka, a Bogbag környezettudatos termékek tervezője és készítője, aki javasolt is négy egyszerű módszert erre:

1. Vásároljunk egyszer használatos nejlonzacskó helyett pamut zsákokba, szatyrokba! Mi magunk is varrhatunk ilyet egy régi függönyből, de ha mutatósabbat szeretnénk, több magyar mikrovállalkozótól is beszerezhetünk ilyet.

2. Kerüljük a műanyagba kis mennyiségben csomagolt zöldségeket és gyümölcsöket, például a fóliázott kígyóuborkát, a négy darabos almát, paradicsomot, vásároljunk inkább az ömlesztett (lédig) áruból.

3. Válasszuk a nagyobb kiszerelést, így kevesebb műanyagot használunk, például 100 db-os zsebkendőt a 10 db-os kiszerelés helyett, mosószert nagy kiszerelésben a párnás változat helyett.

4. Folpack és uzsonnás zacskó helyett csomagoljuk a szendvicseket környezetbarát „újraszalvétába”, azaz mosható, többször felhasználható textilszalvétába. Az ebédet újra felhasználható tárolóban, a vizet saját kulacsban vigyük magunkkal az eldobható csomagolások helyett.

5. Használjunk „pucér” (azaz csomagolásmentes) tisztálkodószereket, például szilárd sampont, tusfürdőt vagy szappant a folyékony szappan, tusfürdő, sampon helyett.  

„Reggelente és esténként mindig előzékenyen »jó reggeltet« vagy »jó éjszakát« kívánt üzenetben. Még soha nem volt senki ilyen figyelmes velem, de nem arra volt szükségem, hogy valaki a napirendemet nyilvántartsa, hanem arra, hogy izgalmas élményekben legyen részünk együtt. Nem volt közös jövőnk” – vallotta egy fiú, amikor azon sajnálkozott, hogy egy ígéretes partnerjelöltről miért kellett lemondania.

Üzenetkémia, nevezzük valahogy így az angol „textual chemistry”-t lefordítva. Pár éve kezdték el használni a kifejezést arra a jelenségre, amikor a két ember közötti vonzerő az egymásnak küldött digitális rövid üzenetekben jön létre. Ha a másik például minden hosszú üzenetre röviden, vakkantósan válaszol, ha az átvitt értelműre szó szerint reagál, ha megvárat a válasszal vagy éppen akkor is ír, amikor nem kéne, ezek „válóokok”.

Ha nem veszi az iróniát és megsértődik, ha személytelenül udvarias, vagy ha olyan szókapcsolatokat, kifejezéseket használ, amelyektől szinte „megundorodunk”, akkor biztosan nem lesz hosszú életű a bimbózó viszony. „Helló, csákóka” – üzen a fiú, és a lány már tudja, nem az ő embere. „Hogy vagy ma, Édes?” – kérdezi a lány az első találkozás után, és a fiú siet kitörölni a telefonkönyvéből a számát.

És akkor az emotikonokról – a szavakhoz és betűkhöz kapcsolódó, azokat felváltó képekről, jelekről – még nem is beszéltünk! Vagy azokról a fotókról, amelyek a feleslegesnek tartott udvarlási periódust lerövidítve azonnal a nyers, pucér lényeget mutatják (ezt szextingnek, szex-üzenésnek is becézik).

Az üzenetkémia a stílus összecsengése, a hangnem és a kifejezési mód sokszor minden mást háttérbe szorító harmóniája. Sokan mindennél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak neki. Mert ugyebár hiába a szemtől szembeni összepasszolás, ha utána nem jön szöveg, ha nem az jön, ami illene, amit vártunk… Ha agyonüti a fizikai tapasztalatot a digitális. Itt mindennél igazabb, hogy a stílus maga az ember, az okostelefonra érkező üzenet pedig maga a stílus. Vagyis a „perfect match”-hez, a tökéletes összepasszoláshoz vagy dobjuk el az okostelefont, vagy váljunk digitálisan is sikeres hullámhossz-szakértővé.

Ma, amikor már az üzeneteink egy része robotoktól, csetbotoktól érkezik, különösen izgalmas kihívás lesz beilleszteni az SMS-t, a Messenger (üzenetküldő) szolgáltatások szövegeit az evolúciós elméletek megfelelő, fajfenntartást érintő fejezeteibe. Például az „SMS mint reprodukciós faktor” munkacímmel…  

Ez a cikk a Képmás magazin 2018. szeptemberi számában jelent meg. A lapra előfizethetsz itt. 

A fesztivál az Újszínház előadásával, a Balogh Elemér és Kerényi Imre szövegkönyve alapján készülő Csíksomlyói passióval indul – közölte. A rendezvény második napján a Békéscsabai Jókai Színház lép fel Rákosi Viktor-Nemlaha György Elnémult harangok című színművével.

Április 28-án, vasárnap a Dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház adja elő Páskándi Géza Lélekharang című drámáját az Újszínház nagyszínpadán, a Bubik István Stúdiószínpadon pedig Csernus Mariann Vizsolyi Biblia estjét láthatják az érdeklődők.

Másnap Böjte Csaba ferences rendi szerzetes és színjátszó gyerekek lépnek fel, akik már korábban is nagy sikert arattak a szentek életéből előadott példázatokkal. Az egri Gárdonyi Géza Színház Fekete Sándor Lenkey tábornok című történelmi drámájával szerepel a fesztiválon. Az utolsó napon Mihályi Győző színművész előadóestje kerül színpadra, a fesztivált pedig a Bolyki Brothers koncertje zárja – ismertette Dörner György.

Piroska két szempontból is védtelen és ártatlan: gyermek is, lány is, ráadásul egyedül teszi meg az utat az erdőben – veszélyekkel teli terepen. Nincs felkészülve arra, hogy olyasvalakivel találkozzon, aki rosszakaratú.

A kislány színe piros: a vér, az élet, a beavatás, sőt, a szexualitás színe

Az ösvényről letérni sorsszerű: nem ismerek olyat, akinek végig egy biztonságos ösvényen telt az élete. Piroskával a farkas jön szembe, és bár elvileg tudja, hogy veszélyes, ezt szemtől szembe valahogy nem érzékeli, sőt, első szimpátiájában kitárulkozik, s ő maga adja meg mindazt az információt, amire a farkasnak szüksége van: hogy pontosan hova megy, kihez, és mit csinál ott. A farkas pedig szemrebbenés nélkül kihasználja ezt.

Mire Piroska odaér, a farkas már mindent előkészített: egy rámenős mozdulattal eltünteti a gyönge nagymamát, majd álruhát ölt, s úgy tesz, mintha ő lenne az, akiben tökéletesen meg lehet bízni.

Piroskát ugyan az intuíciója figyelmezteti, hogy valami nincs rendben, de a farkas viselkedése miatt elhiteti magával, hogy ő téved, hogy ővele nincs rendben valami, s innen már egyenes út vezet a szőröstül-bőröstül való lenyeletésig.

Italo Calvino olasz változatában a farkas maga mellé fekteti a kislányt az ágyba. Pont, vége is lenne a történetnek.

A vadász: a külső segítség, a megérzés, az éleslátás, a belső erő

Az öreg és a kicsi nyom nélkül eltűnnek, nincs bicskájuk, mint az egyszeri kiskondásnak, hogy kivágják magukat a kis gömböc gyomrából; a segítség kívülről jön, a vadász képében. A vadász a mesékben általában a bölcs segítő, titkos dolgok tudója. Ő az irgalmas, aki nem öli meg Hófehérkét vagy az elűzött kiskirályfit; a halló, aki azt is hallja, amit az elkábított főhős nem hall éjszakánként. Mégsem csupán külső segítség, hiszen a vadász is bennünk él, ő lehet a megérzés, az éleslátás, vagy a belső erő, amely segítségért fordul. A vadász először is arra jár: dolga van arra. Aztán: meghallja a horkolást (hallható, látható, hogy nincs rendben valami). Majd gyanút fog, hogy valami nincs rendben. És legfőképp: nem fordítja el  fejét, hanem közbelép, s a házon belül egyből átlátja a dolgokat. Először indulatból előveszi a puskáját – de végül finoman lát munkához, mint egy sebész, hogy senkiben ne essen még nagyobb kár.

Vegyük észre, a farkas vesztét a tettének a szó szerinti súlya okozza, hiszen a kövek, amelyeket visszatöltenek a hasába, pont annyit nyomnak, mint a két lenyelt nő.

A farkasnak, illetve annak a tettnek, amelyet elkövetett s amelyet szimbolizál, nincs mentsége – pusztulnia kell.

Amikor Piroska legközelebb találkozik egy ugyanilyen farkassal, már tudja, hogy mit tegyen: a nagymamával együtt csellel elbánnak vele. Már egyszer kiszabadult egy bántalmazó helyzetből, így nagyobb eséllyel lát át a hamis szándékon; tudja, hogy a szégyen nem az övé, s azt is, hogy egyedül nem megy. Ehhez azonban először meg kell szabadulni.

A kalapvári kisasszony, akit a saját apja akar feleségül venni

Másfajta történet a kalapvári kisasszonyé, akit a saját apja akar feleségül venni, mert az anyja szakasztott mása – és itt széles skálája nyílik annak, hogy ez mit is jelenthet, az erőszakosságtól az incesztusig. Legtöbbször egy bölcs asszony/bába/boszorkány javaslatára a lány lehetetlennek tűnő eljegyzési ajándékot kér az apjától: ezüstruhát, aranyruhát, gyémántruhát, majd bolhabőr ruhát, amelyben végül elmenekül. A faruhás változatban az anyja a halála előtt odaadja neki az esküvői cipőjét, hogy az segítsen neki menekülni, amilyen messzire csak lehet: a tengeren túlra, az apa által épített hidat összerontva. A segítő asszony, ahogy erejéből telik, előkészíti a menekülőutat, s felkészíti a következő életére és a szép ruhákban a méltóságára. A lánynak azonban magának kell elmennie.

Megszabadulván a zaklató apától, a lány álruhát kezd viselni: undok bolhabőrt, vagy faruhát; valamit, ami eltakarja a valódi lényét. Páncélt és tüskéket növeszt, hogy ne bánthassa többé senki.

Hosszú időnek kell eltelnie, míg valakit közel enged magához, míg az álruhát a gyémántruhára cseréli, s elfogadja, hogy ő is szeretetre méltó.

A faruhás lány változatban a királyfi látja meg véletlenül a lányt faruha nélküli szépségében, ahogy az mosdik libaőrzés közben, és megmutatja őt a szüleinek is: kiszeretgeti őt a védőpáncéljából. A kalapvári kisasszony-változat azonban kicsit más: a lány saját lábra állván Hamupipőkeszerűen szolgálatot végez a királyi palotában, ahol a királyfi beleszeret – amikor a szép ruhában látja őt. Piszkos rongyokban azonban üti, vagy hozzávág valamit. A lány végül, miután szembesíti azzal, hogy ő volt az, akit bántott szolgálói mivoltában, mégis hozzámegy; talán azért, mert ezt a bántalmazó mintát ismeri, vagy mert reménykedik benne, hogy királylányi minőségében nem bántja őt a királyfi. Azt nem tudjuk, hogy valóban boldogan éltek-e. Mindkét félnek a belső, lelki munkája nélkül bizonyára nem megy, de a mese megadja az esélyt erre is.

Felmerül bennünk a kérdés: ezek valóban gyerekmesék?

A gyermekek lelkivilágát féltendő a Piroska és a farkasnak több szelíd, kissé kizsigerelt változata született. A mesék azonban nem véletlenül olyanok, amilyenek. A gyermekeket nem kell óvni a meséktől, főleg, ha hallgatják őket, hiszen pont annyit fognak befogadni belőle, amennyit fel tudnak dolgozni.

A mesék pontosan leírják a világot annak valós veszélyeivel, de utat is mutatnak: hogyan lehet erőt gyűjteni és kilépni egy bántalmazó kapcsolatból.

És ha neadj' Isten szükség volna erre a tudásra és a belső erőforrásokra, akkor ezek a történetek előbukkanhatnak, és megvilágíthatják a menekülés és az én újraépítésének útját.

Források:
Hercsel Adél: Láthatatlan pokol. Túléléstörténetek a családon belüli erőszak hőseiről. Partvonal, 2018.
Grimm legszebb meséi, Móra, 1955.
Horger A.: Hétfalusi csángó népmesék. Athenaeum, 1908. (A kendőütött-papucsütött-ingütött városi királykisasszony)
A gyöngyszemet hullató lány. Drávamenti népmesék, Móra, 1994. (A faruhás lány)
A kalapvári kisasszonyról (AaTh 510 B) bővebben Zalka Csenge Virág mesemondó blogján olvashatnak.

A megmozdulás helyszínein koordinátorok igazították el az érdeklődőket, Kőbányán Dobi József ügyelt a rendre. A környék igen közel áll hozzá, baráti körével ide szoktak járni edzeni, ezért elfogadhatatlannak tartja, hogy mindenütt szemétbe botlik. Először két évvel ezelőtt vett részt koordinátorként a programon, és akkor olyan pozitív tapasztalatokat szerzett, hogy idén három napon is szemétszedést hirdetett a Köki Terminál melletti erdős területen.

Szombatra tizenkilenc ember regisztrált. A tíz órai kezdés előtt tíz perccel még senki sem volt a megbeszélt találkozási ponton; a Lehel utca és a Vak Bottyán út sarkán összegyűjtött telepakolt szemeteszsákokból arra következtettem, előző nap olyan eredményesek voltak az önkéntesek, hogy mára már nem is maradt tennivaló. Nem sokkal később azonban mindenki befutott, s József végül több mint húsz főnek tarthatott balesetvédelmi tájékoztatást, mielőtt kiosztotta volna a munkához szükséges fehér szemeteszsákokat és a gumikesztyűket. Az elemek, akkumulátorok, gyógyszerek, vegyi anyagok, intravénás tű mind veszélyes hulladékok, amiket nem szabad fölemelni a földről, emellett az éles tárgyakkal is vigyázni kell, mert elszakíthatják a kesztyűt vagy a zsákot, és sebet ejthetnek az önkénteseken – intette óva a jelenlevőket.

Amikor elmeséltem ismerőseimnek, hogy hová készülök, volt, aki aggályát fejezte ki amiatt, hogy én szedem fel más szemetét. József szerint valakinek muszáj elvégeznie a piszkos munkát, különben még jobban eluralkodnak az áldatlan állapotok.

„Ha megvárjuk, hogy teljesen elborítson minket a mocsok, úgy járunk, mint a középkorban, és elszaporodnak a patkányok” – figyelmeztet a nemkívánatos következményekre, és nem a levegőbe beszél: rágcsálókat már most is látni erre.

De Kőbánya-Kispest patkányok nélkül sem épp vidító látvány. „Felháborító, hogy a repülőtérről ideérkező külföldieket ez a kép fogadja először” – mondja az egyik önkéntes, Bernadette, aki abban bízik, egyszer divat lesz rászólni azokra, akik illegális szemétlerakó helynek használják a köztereket. Ő sem hagyja szó nélkül, ha valakit szemetelésen rajtakap, de kioktató hangnem helyett diszkrét módon teszi: egyszer például zacskót adott egy nőnek, aki nem takarította fel a kutyája piszkát, mire az láthatóan zavarba jött.

 

A Kiserdő kitakarítása idősebbeket és a fiatalokat egyaránt megmozgatott, a középkorúak mellett tinédzserek és két óvodáskorú kisgyermek is gumikesztyűt ragadott. Edina hat és tizenkét éves lányával érkezett. Az édesanya elkötelezett környezetvédő: igyekszik csomagolásmentes élelmiszert vásárolni, kertjében komposztál, gyakran vesz használt ruhákat és más gyerekek megunt játékait. Kisebbik lánya lelkesen követi példáját. „Zsófi nagyon szeret szemetet szedni, az óvodában is szokott. Otthon előre megbeszéltük, mihez nyúlhat hozzá, és ő maga is szól, ha valami olyat talál, a műanyag flakonoktól pedig nem lehet baja” – mondja.

Tímeát kamaszlánya, Janka és tanítványai kísérték el, akiket nem kellett noszogatnia, maguktól jelentkeztek a feladatra. A tanárnő szerint elsősorban a szülők dolga, hogy környezettudatosságra neveljék gyerekeiket, de iskolai keretek között is érdemes foglalkozni a témával, emellett a diákok is hatást gyakorolhatnak kortársaikra.

Jó eszköz ehhez a nemrég indult #trashtag kihívás, amelynek lényege, hogy a vállalkozó szelleműek összeszedik valahol a szemetet, majd előtte-utána fotót posztolnak a területről az interneten.

 

„Motiválhatja a fiatalokat, ha azt látják, társaik milyen jó kedvvel végzik az önkéntes munkát” – véli Tímea. A tizenhat éves Réka és barátnője is klassz buliként fogták föl a szemétszedést: töretlen jókedvvel dobálták zacskóikba a különböző ételmaradékokat, szendvicseket, tésztát.

A talált tárgyak listáján előkelő helyet foglaltak el a sörösüvegek, PET-palackok, nejlonzacskók, cigicsikkek, ruhadarabok és újságpapírok, de az emberi végtermékek is, amelyek mind életvitelszerű tartózkodásra utalnak: az erdő több hajléktalannak is otthonául szolgál. Rajtuk kívül rendszeresen járnak ide kábítószerfüggők, akik véres zsebkendőket és intravénás tűket hagynak maguk után. Mindez nem riasztotta el az önkénteseket, akik egészen meglepő dolgokra is bukkantak: Adriánnak egy „Valami Amerika 3” DVD akadt a kezébe, de a fák árnyékában végezte egy doboz karácsonyfadísz, egy forgószék és egy pár kézi súlyzó is.

A szemétszedés kellemes hangulatban telt, és a barátkozásra is jutott idő. „Nagyon jó csapat gyűlt össze, és rengeteget nevettünk” – összegezték a délelőttöt Rékáék, akik miután végeztek, egy itt megismert fiúval indultak útra.

Mindez azonban nem ment a munka rovására: másfél óra leforgása alatt több tucat teli szemeteszsák gyűlt össze (alig fértek rá a fotóra), Petra például hármat is megtöltött, míg más kereken tízet. A lány nem bánná, ha rendszeressé válnának a szemétszedések, Adriánnal már utána is jártak, hol van erre lehetőség a környékükön, és milyen feltételek mellett végezhetik. Példájukat bárki könnyedén követheti, elvégre, ahogyan mondják: „A szemétszedéshez nem kell más, csak pár szabad óra és két üres kéz.”

A Banff Centre Mountain Film Festival a világ legnagyobb és egyben legrangosabb hegyifilm fesztiválja. Az őszi kanadai bemutatókat követően a legjobb filmek útnak indulnak, hogy meghódítsák a nemzetközi közönséget is. Idén több mint 40 országban, 550 helyszínen láthatjuk a mozivásznon a fesztivál legjobb extrém- és kalandsport filmjeit.

A 2019-es világkörüli filmturné igazi csemegéket kínál: egzotikus tájak, távoli kultúrák, adrenalinban dús kalandok, a hegyek világának legizgalmasabb pillanatai! 

A kanadai fesztiválra benevezett 400 film legjobbjai kerültek be a Banff Hegyifilm Fesztivál budapesti műsorába – díjnyertes alkotások és közönség kedvencek egyaránt. A hegyisportok széles palettáját felvonultató, 180 perces Banff vetítés szórakoztató programot kínál a megszállott kalandorok és a nagyözönség számára is.