– Egészen fiatalkori ismeretség a tietek, jól tudom?

Gábor: Igen. Tizenévesek voltunk, a XVII. kerületben laktunk – Kata a Rákosligeten, én Rákoscsabán –, közös ismerősökön keresztül kerültünk egy társaságba; sokat bicikliztünk és buliztunk együtt.
Kata: Tizennégy-tizenöt évesen találkoztunk először a jégpályán. Gábornak gyerekszínészként akkoriban volt egy dohányzásellenes reklámfilmje: „Hagyd már abba és kész”. A barátnőm egyszer rámutatott a koripályán: „Nézd, nézd, ott van a Csőre Gábor!”, én pedig: „Jó, és akkor mi van?”. (nevet) Később közös társaságba és egy iskolába jártunk, de eleinte egyáltalán nem voltunk jóban...
Gábor: Annyira, hogy Kata egyszer kifejezetten kérte, hogy engem ne hívjanak meg egy házibuliba.
Kata: Neeem, amire te gondolsz, az egy nyári kirándulás volt, és már előre le volt osztva, ki kivel van, ezért „nem kellettél” oda. De akkor még tényleg gyerekek voltunk. Később, amikor én tizenhat, te pedig tizenhét voltál, szerveztünk egy házibulit, ahová sok szeretettel meghívtunk téged is. (nevet)
Gábor: Tényleg! A rendszerváltás környékén volt mindez, minden kicsit szabadabb lett.

Úgy éltünk, mint Sophie Marceau-ék a Házibuliban... Na és volt az az Alphaville-szám...

Kata: Neeem, az egy Gianni Morandi‑szám volt, és már nagyon a buli végén...(nevet)
Gábor: ...amikor Kata megkérdezte: „Na, akkor most meg akarsz csókolni vagy sem?” Akartam. (nevet) A kerületben mindenki bringázott. Katának menő bicaja volt, azt hiszem Favorit, nekem talán Csepelem volt...
Kata: Neked motorod volt...
Gábor: Ja, tényleg. Egy almazöld színű Simson S51 B. Akkor én is menő voltam, igaz? (nevet)
Kata: Igen!
Gábor: A gimiben együtt jártunk énekkarra, és sokat utaztunk külföldre. A suli és a közös baráti társaság nagyon összetartott minket; ki sem tudtuk volna kerülni egymást. A baráti társaság egyébként azóta is megvan; sokan elköltöztek, szétmentek, de hellyel-közzel tartjuk a kapcsolatot. Ja, és azt tegyük gyorsan hozzá, hogy szüleink, főleg Kata szülei, nem annyira örültek a kapcsolatunknak. Ők mind racionális emberek – jogászok, mérnökök, nagyapja híres vegyészmérnök – és tartottak a művészemberektől. De elfogadtak. 

– Mi tartott titeket össze a suli után?

Kata: Gábor harmadszorra jutott be a Színművészeti Főiskolára, addig a Nemzeti Színház stúdiójába, majd a Bodnár Sándor Drámai Akadémiára járt. Nekem sem elsőre sikerült a Közgáz, így érettségi után a Gellért Szállóban kezdtem dolgozni. Annyira szerettem, hogy nem hagytam abba az egyetemi évek alatt sem.
Gábor: Engem viszont nyomaszott, hogy Kata olyan jól keres. Én eléggé pénzközpontú voltam akkor...is, mert gyerekkorom óta dolgoztam az apám mellett mint segédmunkás, s közben gyerekszínészként is jól kerestem. Számomra lehetetlen volt, hogy Kata fizessen nekem egy fagyit, bármennyire szívesen tette volna, vagy néha tette is, ha éppen úgy alakult. Ezért barátaimmal szórólap- és újságkihordást is vállaltam egy utánfutóval. 

Kata: Én pedig időnként elmentem vele hajnalban újságot hordani, hogy együtt lehessünk. 

Kép

Kép: Páczai Tamás 

– Gábor, ezt az önérzeted vagy a szükség diktálta?

Gábor: Csakis az önérzetem. A szüleimtől megkaptam mindent, nem azért dolgoztam. És ezt ma is így tartom normálisnak. Tudom, ez egy macsó gondolat, de nem szívesen adok le ebből. De azért persze voltunk együtt is, munkán kívül is, hiszen akkor még nem volt háztartás, gyerek – ma is ez viszi el a legtöbb időnket. 
Kata: Az első időkben Gábor sokat volt Kassán is, ahol Rómeót játszotta, én pedig úgy intéztem a dolgaimat – a munkát és a tanulást –, hogy minél gyakrabban meg tudjam látogatni. Nagyon szép időszak volt...
Gábor: Volt egy aranyszínű VW Bogaram, és azzal nagyon szép túrákat tettünk Kassa környékén, meg persze a Balatonon.

Kata belevaló csaj volt. Kint aludt velem a földvári mólón, hogy én horgászhassak. Ő merítette meg a hatalmas pontyot, amit fogtam. Nagyon boldog voltam.

Kata kiváló szervező is, az esküvőnket fantasztikusan megszervezte, és minden mást is. 

– A Színművészeti alatt hogyan sikerült együtt maradnotok?

Kata: Az volt az első igazi nagy próbatétel. Beköltöztek a főiskolára, és négy évig gyakorlatilag ki sem jöttek onnan. Hetekig nem láttam. És közben izgultam, nehogy vidéki színházba szerződtessék... Nem volt könnyű. 
Gábor: Nyilván nekem sem volt könnyű. Míg máshol számokkal, mi a lelkünkkel és a testünkkel dolgoztunk, és ez valóban lehetőséget adott mindenféle buktatókra. Ugyanakkor Kata bizonyos szempontból már hozzá volt edzve ehhez, hiszen előtte is hasonló iskolákba jártam. A civil embert nagyon meg tudja zavarni, ha a párját mással látja csókolózni, de Katát ez annyira nem zavarta. Ugye? (nevet)
Kata: Nem, de nyilván nem volt jó érzés. De ahhoz már elég régóta ismertük egymást, hogy tudjam: egyfelé tartunk és nem szét. 
Gábor: Most, hogy erről beszélünk, én is emlékszem, hogy Kata mennyire parázott, hogy mi lesz utána. De ez minden változásnál és általában mindenkivel így van. Én is féltem. De szerencsém volt; be kellett ugranom az első Alföldi által rendezett darabba, és nem sikerült rosszul. 

Kép

Kép: Páczai Tamás

– Így kerültél a Vígszínházhoz, és akkor jöhetett az esküvő, majd a gyerekek. 

Gábor: Nekem nagyon fontos volt, hogy legyen valami, amire alapozzuk az életünket, ezért megvártuk, amíg befejeztem a főiskolát és szerződést kaptam. Az első babánkat sajnos elvesztettük; ez földhöz vágott minket, ugyanakkor megerősített engem, hogy szeretnék apa lenni. Nagyon szerettem volna egy fiút, ezért állandóan Somlói Juhfarkot itattam Katával. Egyszer ittunk Chardonnayt, és kilenc hónap múlva megszületett a most 18 éves Csenge Sára... (nevet) Hat évvel később pedig megérkezett Bendegúz Benjámin. Most akár több gyereket is el tudnék képzelni, ha nem érezném magam már túl öregnek hozzá...

Kata: Sosem volt kérdés, hogy összeházasodunk, de az időzítés így tűnt jónak.Később átkerültem az Intercomba; filmforgalmazással és marketinggel foglalkoztam. Nagyon felelősségteljes munka volt, az amerikai stúdiók irányításával. Kemény volt, de nagyon szerettem, 18 évig dolgoztam ott. És igen, közben megszülettek a gyerekek...

Kétéves koruk körül visszamentem részmunkaidőben dolgozni, de most épp nem dolgozom. Fiunknak nehézségei támadtak az iskolában, osztályt kellett váltania, és nagyon szerettük volna azt is, ha a nővére után ő is bejut a Balassi Bálint nyolcosztályos gimnáziumba, ahova mi is jártunk és imádtuk. Ezért egy időre abbahagytam a munkát. Bendegúznak jót tett a több törődés, sikerült a felvételi, és nagyon jó lett a kapcsolatunk. Jó érzés szülőként megélni, hogy a gyereked látja: bármi gondja van, hozzád fordulhat. Nem mindegy, milyen érzelmi hálóban nő fel. Azóta elvégezte az ötödiket, és most újra dolgozni szeretnék. 
Gábor: Kata olyan hátteret,központot teremt otthon, ami meglátszik a gyerekeken. Egyszer láttam egy távol-keleti műsort: nagyon sokat fektetnek bele a gyerekbe, mert tudják, hogy majd ő fogja eltartani a családot. Régebben nálunk is így gondolták az emberek; szerintem ma is a gyerek a legjobb befektetés. Pénzügyileg is, de persze nem csak ebben az értelemben. 

– Így még többet dolgozol. Azért marad időd a családra?

Gábor: Hajnaltól késő estig dolgozom, de ez mindig is így volt. Előfordult, hogy 32 előadást játszottam egy hónapban, és közben naponta próbáltam, miközben egy színésznek 15-20 előadásnál többet nem tanácsos vállalnia. Kata ezalatt otthon volt a gyerekekkel, s még karácsonyunk sem igazán volt. Viszont akkor álltunk anyagilag a legrosszabbul, amikor három bemutatóm volt egyszerre; ezért is vállaltam annyi szinkront. Most kevesebb az ilyen jellegű munkám; helyettük két tévéműsort vezetek, és elkezdtem forgatni egy sorozatot. 
Én azzal járulok hozzá a családi élethez, amit megkeresek. Sosem voltam az az apatípus, aki hazamegy a munkából és leül a gyerekkel társasozni. Nekem először ki kell pihennem a munkám feszültségét, és csak utána tudok jó apa lenni. De természetesen igyekszem minél többet együtt lenni velük. Inkább hétvégén érek rá; ilyenkor elviszem a fiamat horgászni vagy vadászni. Vagy épp kerítést festeni. De nehogy azt hidd, hogy ez harcok nélkül megy, nem könnyű őt sem kirobbantani a számítógép mellől. Szülőként nem szabad feladni, hogy gyerekünk kapcsolatban maradjon a külvilággal és persze velünk. Ami az utazásokat illeti, Katának köszönhető, hogy a gyerekek hajlandók velünk jönni, sőt, egyelőre ez nem is kérdés. 
Kata: Gábor idén egész nyáron dolgozott, de így is belefért egy olasz tengerparti hét, és sok időt töltünk a dunakeszi nyaralónkban is, Gábor sokszor onnan jár be dolgozni.

Családi hagyomány lett hosszú hétvégéken felfedezni egy európai nagyvárost; voltunk már Berlinben, Prágában, Koppenhágában, Párizsban, Rómában. A gyerekekben így jobban megmarad, amit a suliban tanulnak. Budapesten is szervezünk kulturális sétákat, baráti családokkal együtt, és így a gyerekek is szívesebben jönnek.

Legutóbb például a Ludwig Múzeumban béreltünk egy túravezetőt és utána együtt ebédeltünk. Törekszünk arra is, hogy gyerekek nélkül is legyünk, kettesben színházba, vacsorázni járunk, barátokkal pedig legújabban bortúrákra megyünk. Sokat segít, hogy közös a baráti társaságunk. Pár éve elkezdtük, hogy évi kétszer elmegyünk kettesben is pár napra. Galyatető volt az első helyszín, és azóta évente visszajárunk: sétálunk egy nagyot a havas erdőben, egy üveg borral és egy tábla csokival a kezünkben, és mire visszaérkezünk a szállodába, szétfagyunk, de nagyon jó a kedvünk. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Bár a köztudatban az terjed, hogy a koronavírus csak az idősekre veszélyes, a statisztikákból kiolvasható, hogy egyre több a fiatalabb fertőzött, és a halálesetek 20 százalékában 60 év alattiak voltak a betegek.

Még mindig nagyon sokan legyintenek a koronavírusra, mert „influenzaszerű tünetei vannak”, de az igazság az, hogy akik nem csupán megfertőződnek, hanem meg is betegednek, azok esetében a betegség súlyos lefolyását akár egy hosszabb rehabilitáció is követheti.

„Úgy érzem, hogy sokan még mindig nem mérik fel a helyzet súlyát, hiszen még mindig túl sok embert látok az utcán és a boltokban. Nem lehet legyinteni, és azt mondani, hogy  »ez a járvány engem nem érint«, mert mindenkit érint, a fiatalokra nézve is veszélyt jelenthet a vírus! A fertőzöttek 80 százaléka valóban enyhe tünetekkel vagy tünet nélkül átvészeli a fertőzést, de a maradék 20 százaléknak nagyon komoly tünetei vannak. Látjuk New York példáját, ahol a betegek majdnem fele 45 év alatti, de Olaszországban, Spanyolországban és Angliában is kerültek látszólag egészséges, életerős fiatalok kórházba. Ezekben az esetekben nem beszélhetünk enyhe lefolyású betegségről, hiszen akár 3-6 hétig is ápolásra szorulhatnak a fertőzöttek, ráadásul az eddigi tapasztalatok alapján, a felgyógyulást követően még hetekig jelentkezhet nehézlégzés, amely a napi rutin tevékenységek elvégzését is megnehezíti” – nyilatkozta megkeresésünkre dr. Pusztai Zsófia, a WHO Magyarországi irodájának volt vezetője.

A szakértő arról is beszélt, hogy a nyájimmunitásban nem bízhatunk, hiszen a járványügyi szakemberek modelljei alapján elmondható, hogy hatalmas áldozattal járna, ha hagynánk, hogy szabadon terjedjen a vírus.

„Minden kormány, köztük a magyar is, tett lépéseket, amelyeknek az a céljuk, hogy lelassuljon a járvány terjedése, és ehhez minden lehetséges járványügyi lépést figyelembe kell venni és követni.

Kiemelten fontos, hogy minden gyanús esetet tesztelni kell! Emellett az is lényeges, hogy megfelelően izolálják a fertőzötteket, kezeljék és nyomon kövessék, a karantént pedig szigorúan be kell tartatni!

 Egy globális járvány kellős közepén vagyunk, és egyáltalán nem mindegy gazdasági és társadalmi szempontból sem, hogy ezt milyen hatékonysággal sikerül kezelni” – fejtette ki a szakértő.

A WHO magyarországi irodájának volt vezetője arra kéri a fiatalokat, hogy ne ringassák magukat abba a tévhitbe, hogy velük minden rendben lesz.

„Meg kell érteniük, hogy a betegség rájuk nézve is lehet veszélyes. Emellett azt is látniuk kell, hogy ők egy közösség részei, és ha nem kapják el a betegséget, akkor is óriási felelősségük van abban, hogy a szüleik és nagyszüleik generációját megvédjék.” – tette hozzá a szakember.

Dr. Pusztai Zsófia úgy látja, hogy az emberek nagy része megértette, hogy milyen fontos most otthon maradni, és arra is fel kell készülni, hogy még hosszú hetekig velünk marad a vírus, és vele együtt bizonyos korlátozások is, de minél többen veszik komolyan a helyzetet, és az intézkedéseket, annál hamarabb lesz vége a járványnak.  A WHO hazai irodájának korábbi vezetője ezért többek között azt javasolja, hogy próbáljuk a lehető legjobban lecsökkenteni a személyes találkozásokat, és a rokonokkal, barátokkal, kollégákkal inkább a virtuális térben tartsuk a kapcsolatot. 

A háznak, ahol felnőttem, s ahol az apám is felnőtt, elvadult, sötét kertje volt. A nap-nem-járta udvart V-alakban fogta körül a negyven lakásos bérház. Biztos voltam benne, hogy a műveletet jó néhány szempár kíséri éber kíváncsisággal a gangra nyíló, csukott ablakok mögül, de senki nem kérdezett, nem tette szóvá, hogy már megint mit csinálunk, legfeljebb kipletykálták másnap egymás között a földszinten lakó nénik a legújabb bolondériánkat. Nem ez volt az első húzásunk, próbáltunk mi már egy- s mást, például rendbe tenni, befüvezni az udvart, homokozót építeni a poroló tövében. Azt is ránk hagyták, persze az özvegy doktorné a második emeletről továbbra is a kertbe borogatta a konyhaablakból a leszopogatott csirkecsontokat, amik így egyenesen a homokozóban landoltak. Bírtuk a ház jóindulatát, nem szóltak tehát azért, hogy az udvaron mossuk, sikáljuk a kopott szuszékot, mígnem a barna máz alól végre előtűntek a belekarcolt, geometrikus minták. Hogy gömöri vagy baranyai minták, azt soha nem tudtam meg, hiszen a néprajz iránti fellángolás végül nem mélyült komoly tudássá bennem.

A szuszék sokáig az ablak előtt állt, tartottunk benne társasjátékot, majd kerti párnákat, aztán a kifogyhatatlan vasalnivaló állandó rejtekhelye lett, hiszen csak lecsukom a fedelét, ráterítem a terítőt, és csiribú-csiribá, eltüntetem szem elől a kásahegyet.  

A legtöbbet mint ló szolgált a szuszék. Igen, ló, hiszen ló volt már azelőtt is, hogy a férjem egy nyáron rászerelte volna azt a lófejet, amit vesszőparipának faragott egy nyári népművészeti táborban.

Gyönyörű szépre sikerült az a lófej, okos tekintetűre, kifaragta végig a cakkos sörényét is a puhafából, egyik pofájára a napot, másikra a holdat véste fel. Füle is volt a lónak eredetileg, sőt, évekig volt füle, áramvonalasan simult a sörény fölé az a kecses fül.

Lónak használtuk tehát a szuszékot a legtöbbet, amióta nálunk van. Ült rajta előbb a két nagy, hosszú órákon át, amikor még két kicsi voltak, itt beszélték meg a világ dolgait, vállt vállnak vetve, innen nézték az utca csenevész fáit meg a szomszéd ház ablakairól visszatükröződő napfény játékát, ütemesen dübögtek a gyereklábak a láda oldalán. A szuszék-lovon, ló-szuszékon ültek a költözés előtti estén is, innen búcsúztak a régi otthonunktól, amikor már mindent összecsomagoltunk, és csak ez a bútor maradt még valamiért az üres lakásban. Ült rajta aztán a két kicsi is, amikor még tényleg kicsik voltak, átvetett lábbal, lovaglóülésben egymás mögött, rángatták az istrángot – csoda-e, hogy letörött a paripa füle és elkallódott, elveszett?

Felnyitom a szuszék fedelét, végigsimítom rajta a horpadást. De talán nem is az enyéim horpasztották így be, talán mások, azok az ismeretlen elődök, akik a szuszékot ácsolták, vagy akik hozományul adták a lányukkal.

Talán kelengyét tartottak benne, talán rajta utazott egy eladósorba került lány, vagy néhány kisgyerek, amikor egy család költözött, vagy éppen menekült valahonnan, ütemesen dübögtek a gyereklábak a láda oldalán, míg döcögött velük a szekér a göröngyös falusi utakon. Talán ebben vitték mindenüket, amire szükségük volt, amivel el akartak kezdeni egy jobb életet.

Már kiraktam a vasalnivalót, tartom az üres szuszék fedelét, és azon tűnődőm, most mit kellene belerakni. Mennyi liszt, cukor és só kell ahhoz, hogy egy nagycsalád abból ideig-óráig megéljen? Bámulok az üres ládába – belül nem csiszoltuk le rendesen azt a barna mázt –, és a nagyanyámat látom, ahogy a két kezével végigsimítja mindig ropogós, apró virágos kékfestő kötényét, nevetőráncai körül pedig egy rakoncátlan, göndör hajtincs kunkorodik.

Hogyan vitte ő át a családját a kilenc gyerekkel a háborún és az ötvenes éveken? Hogyan varázsolt változatos étkeket abban az időben, amire nem lehetett felkészülni, de még túlélni se nagyon?

Eszembe jutnak a sokat hallott történetek a kilenc fele vágott cukorkáról, csalánfőzelékről, kukoricamáléból sütött piskótáról. Tartalékolni, azt biztos nem tudott a nagyanyám, mert ha volt is valami a kamrában, azt biztos kisöpörték előbb a német, aztán az orosz tisztek, akik a falu közepén álló házba egymás után bekvártélyozták magukat. (Valamivel később került a házhoz egy rövid időre Alexandra Szuszekina, a háborús menekült, aki besegített ugyan valamicskét a háztartásba, de mivel nem beszéltek közös nyelvet, soha nem tudta meg a család, mit élt át, ami miatt minden éjjel eltorlaszolta belülről a szobája ajtaját-ablakát, a nagykést pedig odakészítette a keze ügyébe.)

Nézem az üres ládát: mi kerüljön bele? Nem is liszttel kellene telerakni, nem cukorral meg olajjal, hanem azzal a derűvel meg bizalommal, ami nagyanyámnak kifogyhatatlanul ott volt a keze ügyében, és amivel viszonylagosan védett és boldog gyerekkort tudott biztosítani a gyerekeinek a világégés kellős közepén.

Találékonysággal kellene telerakni azt a ládát, reménnyel meg humorral és hálával az apró dolgokért.

Az első sárga lepkéért, a pattanó rügyekért, a szép mintájú, kedvenc sálamért, amiben nap mint nap gyönyörködök, amikor a nyakam köré kanyarítom a csípős márciusi reggeleken. Hálával, leginkább azért, hogy van kiért aggódni, van kiről gondoskodni.

Visszacsukom a láda fedelét, ráterítem a takarót, fedje csak el azt a horpadást a fedelén.

Mégiscsak meg kellene javítani a lovacska fülét, újrafaragni, visszaragasztani. Fel is kellene fényezni egy kicsit, hogy ragyogjon a pofáján a nap bal felől, a hold pedig jobb felől. Szeptemberben érkezik az első unokánk.

A játékos, ám mégis komoly tartalmú kihívás így szól:

Teljesíts legalább egyet az ötből!

1. Hívd fel a családod legidősebb tagját!

2. Írj egy levelet a szüleidnek/gyerekeidnek/házastársadnak/egy közeli embernek, amit majd akkor lehet felbontani, ha véget ért a járvány. Tedd el jól!

3. Ha van a családban/ismeretségi körödben olyan idős ember, akivel most nem találkozhatsz, készíts neki valamit, amivel legalább három órára elfoglalhatja magát. (Egy rejtvényt, egy kincskereső játékot, egy receptet, amit el tud készíteni az otthoni dolgaiból, válassz neki egy hosszabb novellát vagy egy hangoskönyvet, jó zenei albumot, filmet, írj össze neki egyszerű tornagyakorlatokat. A lényeg, hogy találj ki számára olyan dolgokat, amikkel értelmesen eltölt három órát, és közben Rád (is) gondol.)

4. Írj egy listát arról, hogy mit köszönhetsz a szüleidnek, nagyszüleidnek, az általad ismert idős embereknek! (Később kiegészíteni is ér.)

5. Írd össze az összes családtagod nevét (a nagy családban), és mindegyikükhöz írj egy-egy jó tulajdonságot.

Fontos, hogy a kihívást akkor teljesítik, ha használják a következő hashtagek egyikét, dokumentálják a kihívás teljesítését, legalább három embert megneveznek, akik szintén beszállnak a Vigyázzunk Egymásra Kihívásba. #családikihívás #vigyázzunkacsaládunkra #vigyázzunkegymásra

Az ok többnyire egészen egyszerű: a nagyobb gyerekek esetében a szülők nagyobb hangsúlyt helyeznek a tanulmányi előmenetelre, mint a mozgásra. Ez érthetőnek is tűnik, csak az vele a baj, hogy olyan, mintha nagy hangsúlyt fektetnénk a növénytermesztésre, miközben nem műveljük a földet.

Ma már tudományos és számszerűsíthető tény, hogy a rendszeres mozgás jobb tanulmányi eredményekhez vezet.

Nemcsak a jobb vérkeringés és a levezetett energiák miatt, de konkrétan a szellemi képességek javulnak a mozgásnak köszönhetően. Nem beszélve arról, hogy a sport kiegyensúlyozottá és egészségesebbé tesz. Csökkenti a stresszt, gátolja a szorongást, javítja hangulatot.

Mindehhez nem kell sem versenyszerűen sportolni, sem évekig várni a hatást. Túl egyszerűnek tűnik? Talán.

Anders Hansen svéd pszichiáter, az „Edzett agy” című könyv szerzője szerint azért nem érik el az ingerküszöbünket a mozgás pozitív hatásait bemutató eredmények, mert nincs benne pénz.

A napi séta, kocogás, nyitott ablaknál végzett torna vagy aktív játék ugyanis nem kerül pénzbe, és nem megvásárolható csodapirula formájában. A mai információs hangzavarban pedig csak az erősen szponzorált kampányokat halljuk meg, és azt már én teszem hozzá, hogy mi is komolyabban veszük azt, ami pénzbe kerül.

Íme, néhány állítás a könyvből, amely az agykutatás legfrissebb eredményeit mutatja be érthető formában, valamint olyan svéd és nemzetközi felméréseket, amelyek igazolják, hogy a sport okosít és segít a sikeres életben (amellett, hogy szépít és boldoggá tesz).

- Több tesi, jobb jegyek. Összehasonlító vizsgálatokból kiderült, hogy amikor semmi más különbség nem volt két osztály között, ott lettek jobbak a jegyek nyelvből és matematikából, ahol több volt a testnevelésóra.

- Már egyetlen edzés is csodákra képes. Kilencévesek vizsgálatakor húsz perc mozgás után jobb lett a gyerekek szövegértése.

- Legjobb a rendszeres, legalább 30 perces intenzív mozgás. A mozgás akkor intenzív, ha elérjük a 150-es pulzust.

- Átmenetileg már egyszeri 10-40 perces mozgástól is javul a gyerekek munkamemóriája, szövegértése és koncentrációs képessége.

- 2-3 hónapon át végzett rendszeres mozgás után állandósulnak a pozitív eredmények: javul a matematikai készség, a kreativitás és a végrehajtó kontroll, vagyis a gyerekek jobban tudnak tevékenységeket tervezni és elkezdeni, összpontosítani és kizárni a figyelemelterelő ingereket.

Kép

Kép: Freepik

És mi a helyzet a felnőttekkel?

- Nincs olyan életkor, amelyben a mozgás ne javítana az agyunk állapotán. Sőt, bizonyított, hogy az agyi öregedési folyamatok lassíthatók és részben visszafordíthatók.

- Az agyunkat nemcsak a mérete, tehát a sejtek vagy a szinapszisok száma jellemzi, hanem az is, hogy milyen szoros a kapcsolat a különböző agyterületek között. Ezeket az összeköttetéseket pedig mozgással erősíthetjük.

- Az agy halálunkig képes a változásra. Folyamatosan új kapcsolatok tudnak létrejönni az egyes agyi területek között, de bizonyos meglévő területek is képesek új funkció ellátására. Ezt nevezzük agyi plaszticitásnak.

- Aki rendszeresen mozog, annak agya plaszticitás tekintetében hasonlítani kezd a gyerekekére. A mozgás ugyanis megváltoztatja a GABA (gamma-amino-vajsav) aktivitást, ami az agy fékje. Ha a GABA aktivitás csökken, az agyunk rugalmasabb lesz.

- A mozgás pontosan azt a kémiai folyamatot idézi elő az agyunkban, mint az antidepresszánsok. Pánikbetegség esetén is alkalmazható, mert arra kondicionál, hogy a pulzusemelkedés nem szükségszerűen egyenlő a vészhelyzettel. Ilyenkor ajánlott nem durván intenzív edzésekkel kezdeni sportolást, kezdetben elég az intenzív séta is.

- A koncentrációzavar nem egyetlen tényező függvénye, de mozgással mindegyik befolyásolható pozitív irányban. Az edzés hatására azonnal jobban tudunk koncentrálni, de léteznek hosszú távú hatásról szóló megfigyelések is. Amerikai kutatók egy 25 éves kísérlet során mintegy 3200 fiatal amerikairól gyűjtöttek adatot. Közülük, akik különösebben nem mozogtak, rosszabb volt a koncentrációs képességük és a memóriájuk, valamint lassabban gondolkodtak. A legrosszabb eredménye végül azoknak lett, akik nem mozogtak, és naponta legalább három órán át néztek tévét.

- A csikóhal alakú hippokampusz, amely az agyunk memóriáért, térlátásért és kreativitásért elsősorban felelős része, évente átlag 1%-kal zsugorodik. Emiatt tapasztaljuk, hogy az öregedéssel együtt romlik a memóriánk. Korábban azt hittük, hogy ez a folyamat a káros szokásoktól függően legfeljebb gyorsítható. Kiderült azonban, hogy rendszeres intenzív mozgással a hippokampusz mérete növelhető is. Amerikai kutatók 120 személyt figyeltek meg egy éven keresztül, agyukról MR felvételeket készítettek a folyamat elején és végén. A csoport egyik fele kardió edzést végzett, míg a másik pulzusszámot nem emelő gyakorlatokat. A lassú csoport hippokampusza átlagosan 1,4%-kal lett kisebb, a kardiós csoporté ellenben 2%-kal nőtt. Ezt az eredményt heti háromszori intenzív, pulzusemelkedéssel járó 40 perces sétával érték el.

Az edzés jótékony hatását több területen is észrevehetjük: javul a memóriánk, jobban kezeljük az érzelmeinket, negatív helyzetekre nem reagálunk olyan hevesen, jobban tájékozódunk térben, és jobban látjuk az összefüggéseket.

- A mozgástól színesebbek az emlékek. A mozgás serkenti az új idegsejtek létrejöttét, és ezek többsége a hippokampusznak az úgynevezett mintázat-különválasztó részében jönnek létre. Agyunk minden egyes emléket külön tárol, de a köztük levő különbségtétel a mintázat-különválasztó részben történik. Nélküle az emlékeink összefolynának. Minél élénkebb agyunknak ez a területe, annál árnyaltabb emlékeink jöhetnek létre.

- Hogyan eddzünk, hogy javuljon a memóriánk? Nem kell túlerőltetni magunkat, elég, ha sétálunk vagy kocogunk. Egy alkalom után közvetlenül javul a teljesítményünk, de állandó hatás csak néhány hónap rendszeres mozgás után jelentkezik.

- Legjobb, ha váltogatjuk a kardió- és izomedzéseket, mert azok a memóriánk különböző területeire hatnak. Többet tudunk a kardióedzés pozitív hatásairól, a memóriánkat illetően például idegen szavakat séta vagy kocogás közben vagy után könnyebben tanulunk. De az izomerősítés az asszociatív memóriánkat erősíti, például amikor arcokhoz neveket akarunk párosítani.

- Talán nem meglepő, hogy a mozgás a kreativitásunkra is hatással van.

Mondhatjuk, hogy már az ókori görögök is tudták, amit most kreativitás-tesztekkel mérve bizonyítottak: a séta serkenti a kreativitást. Gondolkodni, ötletelni leginkább séta közben vagy egy kiadós séta után tudunk. Nem tudom, jó lenne-e, ha az erdők megtelnének tanárok, professzorok és diákjaik csoportjaival. Számukra biztos gyümölcsöző lenne, az erdeinknek talán kevésbé. Esetleg, ha több erdőnk és ligetünk lenne…

- Lehet, hogy rossz hír, de az alkalomszerű sétáknál sokkal jobb, ha általában edzettek vagyunk, vagyis az életvitelünkhöz hozzátartozik a rendszeres testmozgás.

Aki elvesztette a lendületét, hogy a gyerekét sportolni, mozogni vigye, kimozdítsa kamasz gyerekét a szobából, és nem elég hiú ahhoz, hogy rávegye magát a mozgásra, annak ajánlom, hogy olvassa el Anders Hansen könyvét! Annyi előnyét sorolja fel a könnyű de rendszeres sportnak, aminek egyszerűen nem lehet ellenállni!

– Mit a legnehezebb megszokni az otthonülésben?

– Introvertáltként mindig is szerettem az otthonülést.

Eleve úgy választottam lakókörnyezetet, hogy sehova ne vágyódjak belőle. Magával az otthonüléssel semmi bajom nincs. Azt viszont nagyon nehéz feldolgozni, hogy amíg én itthon az előrehozott nyári alkotói szabadságomat töltöm, mások a bőrüket viszik a vásárra, és én nem tudom, hogyan segíthetnék anélkül, hogy a velem egy fedél alatt élők egészségét tenném kockára. Ha erre van tippetek, azt szívesen venném.

– Mi az, amiről nem is gondoltad volna, de egyáltalán nem okoz nehézséget?

– Féltem attól, hogyan leszek majd egyszerre apja, tanító bácsija, edzője, cserkészfőnöke, fellebviteli bírósága, konyhás nénije és animátora a három gyerekemnek úgy, hogy közben a saját munkáimmal is haladjak. De valahogy mindig összejön, még ha hosszabbra is nyúlnak a napok, mint eleinte gondoltam.

A NetPincér például már a járvány előtt is több mint 2000 partnerrel dolgozott országszerte, valamint futárpartnerei száma is közelített a 2000-hez, amelyekhez az elmúlt két hétben további 135 partnert szerződtetett le, és a bővítésen jelenleg is dolgozik. Továbbá számos intézkedést vezetett be a cég annak érdekében is, hogy az éttermek gyorsított folyamattal tudjanak csatlakozni a kiszállításhoz és minden, a helyzethez szükséges támogatást megkapjanak.

A nagyok is a házhoz szállítás mellett döntöttek

A magyarok a járványt megelőző időszakban is gyakran rendeltek ételt, így nehéz pontosan megállapítani, hogy az elmúlt pár intenzív hét növekedéséhez mennyiben járult hozzá a vírus.

A NetPincérhez az elmúlt hetekben többek között olyan éttermek és étteremláncok csatlakoztak, mint a Pad Thai, a Pata Negra, a VakVarjú Étterem, a Kiosk Pest és Buda, a Fagel, a Bamba Marha, a Zing Burger, a Kandalló Pub, a Khan Asian Food&Bar, a SAO vagy Földes Józsi Bisztrója, ezek mellett pedig több száz további új étteremmel fog bővülni az elérhető vendéglátóhelyek száma országszerte.

A gyorsított csatlakozási lehetőségeken túl a cég meglévő partnerei részére felajánlotta az ideiglenes, heti elszámolási lehetőséget is, így kompenzálva a beülős éttermi forgalomcsökkenésből adódó, hirtelen felmerülő likviditási problémákat.

Két hét alatt 135 új futár

A vállalat futárszámbővítéssel is reagál a növekvő rendelésekre, és folyamatosan dolgozik azon, hogy a járvány idején online platformra terelje a felvételi folyamatot, így személyes kapcsolat nélkül, biztonságosabban és a korábbinál is gyorsabban tud szerződni futárpartnereivel. Március első két hetében, országos szinten 135 új futárpartner szerződött, akiknek többsége rögtön el is kezdett dolgozni, hiszen akár saját jármű nélkül is munkába lehet állni a kölcsönzési lehetőségeknek köszönhetően. Minden új és már meglévő futárpartner részletes járvánnyal kapcsolatos tájékoztatást és kézfertőtlenítőt kap a cégtől a biztonságos munkavégzéshez.

A futárok megbetegedés esetén a gyógyulásukig, de minimum két hétig nem dolgoznak, ugyanakkor a csoportbesorolásukat – amit eddigi teljesítményük alapján értek el – megtarthatják, így nem veszik kárba az addig elért pozíciójuk és értékelésük. A vállalat egy 2020 Koronavírus Futártámogatási Programot is indít, amelynek keretében pénzügyi támogatást nyújt azoknak a futárpartnereknek, akiknél megállapítják a COVID-19 fertőzést, és akiket emiatt hivatalosan karanténba helyeznek.

A biztonság az első

A NetPincér számos intézkedést vezetett be a biztonságos házhoz szállításért: minden futárpartnert részletesen tájékoztat a szükséges higiéniai előírásokról, valamint kézfertőtlenítőt is biztosít számukra.

Az egyre növekvő érintkezésmentes rendeléseknek köszönhetően a futárok sok esetben már nem is találkoznak a felhasználókkal. Az ételrendelők ugyanis egy checkbox kipipálásával vagy kommentmezőben jelezhetik, ha az ajtó elé vagy a kapuhoz kérnék megrendelésüket.

Amennyiben online, SZÉP- vagy bankkártyával fizetnek, egyáltalán nem kell fizikai kapcsolatba kerülniük a futárpartnerekkel.

A NetPincéren keresztül jelenleg 2000-nél is több étteremből és országosan több mint 800 településről lehet ételt rendelni, amelyek közül 23-ban már a vállalat saját futárszolgáltatása is üzemel. Amellett, hogy a cég szakmai és sok esetben pénzbeli támogatást is nyújt meglévő partnereinek, a NetPincér most azon is dolgozik, hogy segítséget nyújtson egy rendszeresen frissített tájékoztató oldal létrehozásával, amely iránymutatást ad az iparág szereplőinek, ezzel támogatva az összes többi futárt, éttermet és versenytársaikat is a kialakult helyzetben. A most még kidolgozás alatt álló tájékoztató oldal az alábbi linken érhető el.

Az egység a nap 24 órájában, három műszakban megállás nélkül dolgozik és termeli ki a napi mintegy 50 000 literes mennyiséget, amivel a Mol jelentősen hozzá tud járulni a koronavírus okozta higiénés helyzet eredményes kezeléséhez. A két új termék receptúrája az WHO ajánlása alapján készült, amelyeket a Nemzeti Népegészségügyi Központ a helyzetre való tekintettel rekordgyorsasággal vizsgált be és hagyott jóvá. A kézfertőtlenítőhöz szükséges etanolt magyar forrásból szerezte be a Mol Lub, így magyarországi beszállítótól, magyarországi cég állítja elő a hazai higiéniás termékeket.

Az első legyártott mennyiségeket a Mol Lub már le is szállította az Operatív Törzs által meghatározott és a koronavírus kezelésében kiemelt fontossággal bíró állami intézményeknek (például kórházaknak, hulladékkezelőnek, közüzemeknek) és önkormányzatoknak. A termelés és a kiszállítás folyamatos lesz, ezzel megszűnhet az ellátási probléma.

A Mol finomítóiban, üzemeiben és töltőállomásain dolgozó szakembereit is ezzel a fertőtlenítőszerrel védi a vírus ellen annak érdekében, hogy mindig megfelelő létszámú állomány tudja biztosítani az ország energiaellátását. A Mol Lub egyúttal azon is dolgozik, hogy mihamarabb elindulhasson a termék kiskereskedelmi értékesítése, hogy a lakosság is hozzáférhessen a jelenleg hiánycikknek minősülő termékhez.

A Mol Hygi egyelőre 2 literes, újrahasznosítható műanyagból készült flakonban érhető el, de a Mol Lub kisebb kiszereléseket is alkalmaz majd a jövő hónaptól.     Közölték, hogy ezen felül a Mol-csoport Szlovákiában és Horvátországban is megkezdi fertőtlenítők gyártását a helyi üzemeiben az országos igények lefedésére.

Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a közleményben kifejtette, az egész világon hiánycikk a fertőtlenítőszer, ami a koronavírus elleni védekezés egyik legfontosabb eszköze. „A járványhelyzet fokozódásával úgy döntöttünk, hogy almásfüzitői üzemünk egyik gyártósorát a vírus elleni védekezés szolgálatába állítjuk. Egyúttal szoros egyeztetésben Magyarország kormányával megkezdtük a termékek kiszállítási rendszerének kidolgozását is" - mondta.

Az elnök-vezérigazgató kiemelte, rendkívüli helyzetek, rendkívüli megoldásokat igényelnek. Rekordidő, mintegy két hét alatt sikerült átállítani a gyárat, megszerezni a szükséges engedélyeket és kialakítani a gyártási folyamatokat. „Nagyon reméljük, hogy az Almásfüzitőn előállított kézfertőtlenítők érdemi segítséget adnak a járvány elleni védekezésben" - tette hozzá.

„Szeretném megköszönni Mol Lub-os kollégáimnak ezt az emberfeletti munkát. Ez is jól mutatja a Mol-csoport munkavállalóinak elköteleződését az ország biztonsága és energiaellátása iránt. Amíg a Mol működik, az ország működik. Felelősségünk, hogy mindenáron biztosítsuk a hazai energiatermelést, finomítást, szállítást és kereskedelmet - még a legnehezebb időkben és gyakran nagy áldozatok árán is. De ezeket az áldozatok a Mol-csoport mindig meg fogja hozni - fogalmazott Hernádi Zsolt a közleményben.

Öveges József 1895-ben Zala vármegyében született, Göcsej Páka nevű kis falujában, ahová élete végéig hazajárt. Édesapja, maga is József, néptanító volt, vagy ahogy joggal nevezték őket, „a nemzet napszámosa” – ahogy közel két évszázada valamennyi felmenője. A pákai körorvos lányával kötött házasságot, négy gyermekük született, az ifjabb József volt az első. A család Pákáról a Győr vármegyei Pérre került át, és a vallásos szellemben nevelt értelmes kisfiú itt végezte az elemi iskolát. 1906-ban került a győri bencés gimnáziumba, amely akkoriban az ország egyik legnívósabb, tudós szerzetestanárok által vezetett iskolája volt. 

Az iskola falai között egyszerre érlelődött meg benne a papi, szerzetesi és a tanári hivatás, a teremtett világ és a Teremtő iránti szenvedélyes érdeklődés és tudásvágy.

Mivel akkoriban a bencés szerzeteseknek csak egy része foglalkozott tanítással, ő pedig mindenáron a katedrára vágyott, tizenhat esztendősen úgy döntött, hogy a vérbeli tanítórendnek számító piaristákat választja. A jelölti, novíciusi időt a váci rendházban töltötte, a gimnázium utolsó két osztályát pedig a kecskeméti piarista gimnáziumban végezte el, és itt is érettségizett 1915-ben, kiváló eredménnyel. Pestre került, ahol az egyetemen a matematika és fizika szakot végezte, közben a rendi főiskolán teológiát tanult. Két év múlva tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmat, tanári diplomáját pedig olyan kiváló eredménnyel szerezte meg, hogy tanára, a később világhírűvé lett, Nobel-díjas fizikus, kémikus, vegyész Hevesy György maga mellé kívánta venni tanársegédnek. 

A tanári pályán

Rendi elöljárói azonban másként döntöttek, és 1919-ben Szegedre küldték, az ottani gimnáziumba, ahol a következő három évben matematikát, hittant, történelmet és földrajzot tanított, nagy bánatára azonban fizikát ekkor még nem. Mivel a piarista tanárok gyakran váltottak iskolát, Szegedről Tatára, onnan Vácra került, ahol már fizikát is tanított, 1930-tól azonban visszatérhetett az Öreg‑tó felett magasodó tatai rendházba és gimnáziumba. Vácra kerülésének évében jelent meg első könyve, az „Időjóslás és időhatározás”, Tatán pedig mint vérbeli pedagógus, már sorra adta ki eredetileg tankönyvnek szánt, a fizika világába bevezető munkáit. Nemcsak tanított, hanem a piarista hagyománynak megfelelően nevelt is; vezetője volt a helyi cserkészcsapatnak. A fizika titkai mellett szenvedélyesen szerette a természetet, bejárta Tata környékét, rendszeresen úszott, télen korcsolyázott. 

Mókás látvány lehetett, ahogy a befagyott Öreg‑tó jegén reverendában rótta a köröket. Maga és diákjai szórakozására új sportágat is kitalált, a vitorlás korcsolyázást.

1940-ben került fel Pestre, az itteni piarista gimnáziumba, ahol hat éven keresztül tanított. Ekkor már ismert és elismert tanárnak számított, aki a háború után néhány évig, a gimnáziumot odahagyva a Műegyetemen, majd a Közgazdasági Egyetem gazdasági szaktanári tagozatán tanított fizikát. 1948-tól végleg állami állást vállalt, a Budapesti Pedagógiai Főiskola fizika tanszékének lett 1955-ös nyugdíjba vonulásáig a vezetője, de hitét és szerzetesi hivatását ekkor sem tagadta meg. Néhány évvel később még hívták a Miskolci Nehézipari Egyetemre, de nem vállalta, mert le kellett volna mondania élete céljáról és értelméről: a rádiós, televíziós ismeretterjesztő munkáról. Még 1948-ban, az adományozás első évében lett a Kossuth-díj kitüntetettje egy másik piarista szerzetes, Sík Sándor társaságában, aki irodalomtörténész volt és Radnóti Miklós hajdani lelkiatyja. 

Kép

A képernyő sztárja

Az ötvenes években a tudományos ismeretterjesztés mellett kötelezte el magát. Tagja lett és haláláig maradt is elnökségi tagja a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnak, szerkesztője és munkatársa, állandó szerzője az „Élet és Tudomány” című folyóiratnak, állandó szereplője a Magyar Rádió műsorainak. 1958-tól, a televíziózás hőskorától dolgozott a Magyar Televízióban. Szerkesztette és vezette a „100 kérdés–100 felelet” című tudományos ismeretterjesztő sorozatot, „Legkedvesebb kísérleteim” című műsorában a fizika titkaiba vezette be a legendás kis figura, Heki kutya társaságában a nézőket, fiatalokat és időseket. Törékeny, félszeg, már-már komikus alakja, gyermeki öröme, jellegzetes hangja, hanghordozása, amelyet máig őriz a televízió archívuma, gyerekek és felnőttek sokaságát ültette le a képernyő elé, hogy játékosan, tréfásan, kísérletezve ismerkedjenek meg a fizika világának titkaival,

olyan rejtélyekre keresve a választ, mint az, hogy miért nem esnek le a felhők az égről, hogyan kerül ép tojás a szűknyakú üvegbe, vagy van-e árnyéka a levegőnek.

Sorra jelentek meg közben népszerű, de szakszerű könyvei a fizika világáról; csak a háború után 24, összesen 37, a fizika szinte minden területét tárgyaló kötet borítóján szerepelt a neve. Munkatársai, nézői szerették, elismerték a munkáját: így kapott a TV-ben nívódíjat, több tudományos társasági elismerést, 1966-ban Tata városa díszpolgárává fogadta. 
1979-ben Öveges professzor távozott az élők sorából. Kívánsága szerint Zalaegerszegen temették, édesanyja sírja közelében. Még abban az évben megrendezték egykori tatai gimnáziumában az Öveges Fizikai Emlékversenyt, amelyből idővel hagyomány lett, iskolák vették fel a nevét, emléktáblák tisztelegnek előtte; Tatán, a vár alatt, az Öreg‑tó és az Általér találkozásánál pedig köztéri szobra áll. A fizikustársadalom, a Magyar Fizikai Társulat azóta is tisztelettel adózik emléke előtt, hiszen, ha nem is fűződnek nagy felfedezések, világraszóló eredmények Öveges József nevéhez, de valamit minden kollégánál jobban tudott.

Tudta, hogyan kell megszerettetni, játékosan, kísérletezve megtanítani a fizikát kicsiknek és nagyoknak; hogy a látvány, a kísérletezés páratlan eszköz lehet a tárgyi világ, a természeti jelenségek és törvények megismerésében. 

A Nemzetközi Csillagászati Unió kisbolygót nevezett el róla, az Öveges-díj pedig közel másfél évtizede azoknak a tanároknak jár, akik a legsikeresebben tanítják a középiskolákban a kísérletes fizikát. Megvalósult legtitkosabb álma is: a Csodák Palotájának nevét viselő terme olyan interaktív, játékos teret kínál a gyerekeknek, ahol a fizika Öveges József szellemében csodákkal és varázslatokkal kápráztatja el az odalátogatókat.

Ez a cikk Horváth Pál „Magyar példaképtár” című sorozatában jelent meg. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A magyar egészségügyi vezetés iránymutatása a táplálékkiegészítők szedéséről, különös tekintettel a C-vitaminra, az új koronavírus-fertőzések idejére:
„A szervezet ellenállóképességét, az immunrendszert különböző vitaminok szedésével erősíteni lehet. Vírusellenes vitamin nincsen, de a szervezet védekezésében meghatározó sejtjeink működése külső támadás esetén fokozottan igényelhet külső erőforrásokat. A C- és D-vitamin esetében nem a speciális hatásaik, hanem az általános kondicionáló szerepük fontos. További szempont, hogy a fokozott sejtanyagcsere olyan saját anyagok termelését is megemeli, amelyek nagyobb mennyiségben képződve károsítóvá válhatnak, és a C-vitamin, illetve a szelén és a cink többek között ezek ellen is véd. Ezért fontos a megfelelő mennyiségű vitamin és nyomelem bevitele, amelyet a kora tavaszi hónapokban a természetes forrásokon kívül vitaminkészítmények szedésével lehet elérni.” 
A 2020. évben azonosított új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta fertőzések (COVID-19) megelőzésének és terápiájának kézikönyve (2020. március 25.) 5. oldal

Kutatók, akik pályájukat a C-vitaminnak szentelték

Az egyik legnagyobb jelentőségű kutató a C-vitamin történetében Dr. Frederick Robert Klenner (1907–1984). Ő kezdte alkalmazni a nagy dózisú C-vitamint számos betegség, különösen a mai napig gyógyíthatatlanként nyilvántartott gyermekbénulás (poliomyelitis) kezelésekor. Bár elsősorban klinikai orvos volt, nem egy intézményhez kötött kutató, életében összesen 28 kutatási jelentést tett közzé, szakmai munkája azonban javarészt feledésbe merült.

A másik Irwin Stone (1907–1984) amerikai biokémikus, vegyészmérnök. Ő volt az első, aki aszkorbinsavat használt az élelmiszerfeldolgozó-iparban tartósítószerként. Élete nagy részét a C-vitamin hatásainak tanulmányozására szentelte, és 40 éves kutatás után az alábbiakat fogalmazta meg:

A C-vitaminnal kapcsolatos eredményeiről és felfedezéseiről szól „The Healing Factor” című 1978-ban megjelent könyve, amelynek előszavát két Nobel-díjas kutató, Dr. Linus Pauling és Dr. Szent-Györgyi Albert írta. Ők hitet tettek a nagy dózisú C-vitamin egészségmegőrző hatásáról munkásságukkal és személyes életmódjukkal, táplálkozásukkal is.

Miért olyan fontos számunkra a C-vitamin?

Szent-Györgyi Albert úgy vélte, a sejtek közötti energiacsere csak akkor jöhet létre, ha elektron-egyensúlyhiány van a molekulák között, mert ez biztosítja a testben az elektronok természetes áramlását és a biológiai elektromosságot. A C-vitamin, úgy tűnik, ennek az elektromos áramlásnak a legfontosabb stimulálója. Ez azonban csak egy az azóta felfedezett rengeteg, pótolhatatlan élettani hatása közül.

Szerepet játszik a hajszálerek, a csontok és az inak felépítésében, szükséges az egészséges fogínyhez, egyes hormonok termeléséhez, valamint létfontosságú a fertőzések elleni védekezésben.

Az állatok többsége, szinte az összes emlős, hüllő és kétéltű képes a C-vitamin szintézisére. Az ember viszont nem tudja szintetizálni a C-vitamint egy genetikai adottság, az L-gulonolakton oxidáz (GLO) nevű májenzim hiánya miatt. (A GLO a glükózból – vércukorból – képes a C-vitamin előállítására.) Ez a képesség tehát teljesen hiányzik az embernél, a főemlősöknél, a gyümölcsevő denevéreknél és a tengerimalacoknál. Egyes kutatók feltételezik, hogy a tengerimalac és a főemlősök (beleértve az embert is) emiatt lehetnek fokozottan fogékonyak például olyan fertőző betegségekre, mint a tuberkulózis, a diftéria és a gyermekbénulás.

Kép

Dr. Frederick Robert Klenner

Mi valójában számunkra a C-vitamin?

Egy anyag, amit mi magunk nem tudunk előállítani, de létszükségletünk ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. Tehát nem is csak egy vitamin, hanem sokkal több annál: az egyik legfontosabb tápanyag a szervezet számára.

A szükséges mennyiséget illetően nincs megegyezés a kutatók között, a megadózisok alkalmazását a hivatalos orvosi intézmények állásfoglalásai nem támogatják, az orvosok megosztottak ebben a témában. De azt szinte mindenki elismeri, hogy különösen fizikai erőfeszítések és betegségek idején klasszisokkal nagyobb mennyiségre van szükség, mint amennyit átlagosan a szervezetünkbe juttatunk. Krónikus aluladagolása nagymértékben hozzájárul a degeneratív betegségek kialakulásához. Sok elterjedt fertőző betegségnek gyakran a krónikus C-vitaminhiány az egyik fő oka.

Több kutató vallja, hogy a C-vitamin napi ajánlott mennyiségének a mainál jóval többnek kellene lenni az egészség fenntartásához. Dr. Garry F. Gordon orvos, az integratív medicina nemzetközileg ismert szaktekintélye szerint több mint 1200 tudományos hivatkozás támasztja alá, hogy a C-vitamin ajánlott napi mennyisége túl alacsony az egészséges sejtműködés fenntartásához és ahhoz, hogy eredményesen megküzdhessünk a fertőzésekkel. Úgy véli, a C-vitamin nagy adagja képes életet menteni akkor is, amikor már minden más kudarcot vallott.

Egy kis orvostörténelem: Dr. Frederick Robert Klenner C-vitamin-esettanulmányai

A C-vitamin gyógyszerként csak az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején vált hozzáférhetővé és megfizethetővé. Kezdetben dr. Klenner csak magán próbálta ki, később betegeinél is alkalmazni kezdte. 1949. június 10-én az Amerikai Orvosi Társaság éves gyűlésén tartott beszámolót arról, hogy 60 gyermekbénulásos esetből minden páciens sikeresen meggyógyult és képes volt visszafordítani a bénulásos szövődményeket is C-vitamin terápia alkalmazásával. Volt olyan betege, egy ötéves kislány, akinek már négy napja lebénult mindkét lábszára. Több orvos is megállapította nála a gyermekbénulás diagnózisát. Négy napi nagy dózisú C-vitamin és masszázs után a gyermek mindkét lábát képes volt újra mozgatni. 11 nap múlva lassan járni kezdett, a 19-dik napon pedig a mozgó funkciók teljesen visszatértek. Előadását közömbösen fogadták kollégái. Egy hónap múlva erről szóló cikkét a Southern&Medicine orvosi folyóirat is lehozta. Az általa kitaposott utat több orvos próbálta követni, de ekkora mennyiségű C-vitamint nem mertek alkalmazni, és az eredményeik is elmaradtak. Végül mindez nem került be az orvosi szakirodalomba, és feledésbe merült.

Kép

Dr. Irwin Stone

Foltos láz, kanyaró és torokgyík

Hasonlóképpen gyógyított sok vírusos, bakteriális és egyéb betegséget. A sziklás-hegységi foltos láz (RMSF) szaktekintélye volt. Kollégája dokumentációja alapján kezelt egy előrehaladott állapotú RMSF beteget is, akinek már 40,2 fokos láza volt, a teste tele volt tipikus kiütésekkel, pozitív volt a vérvizsgálata, és kómában feküdt. Klenner intravénás C-vitamin és nagy dózisú PABA adagolása mellett 6 órán belül eszméletéhez térítette, és hamarosan teljesen meggyógyította.
1948-ban Észak-Karolinában kanyarójárvány tört ki. Ekkor saját kanyarós kislányait is C-vitaminnal kezelte, mert ő meg volt győződve arról, hogy a nagy dózisú C-vitamin képes segíteni a szervezetet a vírus elpusztításában. Klenner több torokgyíkos gyermeket is kezelt. A torokgyík, vagyis diftéria egy akut bakteriális fertőzés, amely leggyakrabban a csecsemőket és kisgyermekeket támadja meg. A fertőző organizmus potenciálisan halálos toxint termel, amely képes elterjedni a szívben, az idegekben, a vesében. Klenner és követői tapasztalatai szerint a torokgyík, a Streptococcus- és a Staphylococcus-fertőzés is órák alatt gyógyult, miután nagy dózisú C-vitamint adtak a betegeknek. Munkássága része a C-vitaminnal kapcsolatos kutatások történetének. 

A gyümölcskínálattól is függhetnek egyes betegségek

Dr. William J. McCormick (1880–1968) torontói orvos, a kollagénkutatás úttörője úgy vélte, hogy a diftéria során keletkező vérzésnek köze lehet a skorbuthoz. A fertőző betegségek ugyanis gyorsabban lebontják a C-vitamint, emiatt akut vérzések, skorbut-tünetek jelentkezhetnek. A diftériás betegek hajlamosak például az orrvérzésre. A 18. századi nagy diftériajárványok idején a skorbut is nagyon gyakori volt Közép- és Észak-Európában, ahol a friss gyümölcskínálat sokkal kisebb volt, mint a Földközi-tengerrel határos országokban. Az emberek C-vitaminhiánya befolyásolhatta a diftéria nagyon magas halálozási arányát.
McCormick és az őt követő orvosok alkalmazták a C-vitamint a mumpsz, vírusos agyhártyagyulladás, hepatitis, bárányhimlő, herpeszfertőzések, vírusos tüdőgyulladás, influenza és a nem vírusos fertőző betegségek kezelésében.

Mit tanulhatunk mindebből és a modern kori C-vitamin-kutatásokból?

Azt, hogy immunrendszerünk állapota függ a C-vitamintól, ezért számos betegség megelőzéséhez és gyógyításához is hozzájárulhat a jelentős mennyiségű C-vitamin.

Érdemes tehát a segítségével megpróbálni megelőzni fertőzések, megbetegedések kialakulását, és hasznosan segítheti szervezetünket a fertőzésekkel szembeni küzdelemben friss gyümölcs, aszkorbinsav-por vagy akár tabletta formájában. Mi sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk már, mint elődeink a régmúlt járványok idején, akik ezeket az információkat sem ismerték.

A cikkben említett információk forrásai:
Klenner: A C-vitamin és a vírusbetegségek hatalmas adagjai. J. So. Med. & Surg. 1951. április.
Klenner: Poliomyelitis és más vírusbetegségek kezelése C. vitaminnal. So Med & Surg., 1949. július.
Irwin Stone: The Healing Factor

Hivatkozások:
https://www.mv.helsinki.fi/home/hemila/CP/Klenner_1971_JApplNutr.pdf
https://vitamincfoundation.org/stone/ch1-11/chap1-11.htm
https://www.seanet.com/~alexs/ascorbate/194x/klenner-fr-southern_med_surg-1949-v111-n7-p209.htm
https://paulingblog.wordpress.com/2018/10/10/evolution-and-the-need-for-ascorbic-acid/