– Hol tartotok Pereccel a kiképzésben?
– A vége felé járunk, letettük a szükséges vizsgákat, és most várunk az „álomgazdi” jelentkezésére. Perecet mozgássérült-segítő kutyának képzem, aki jövőbeni gazdájával a nap huszonnégy órájában együtt lesz, elkíséri mindenhova és bármiben segíti: kinyitja neki az ajtót, felveszi a leejtett tárgyakat, támaszként segíti a ki- és beszállást a kerekesszékbe, ugatással segítséget hív. Ha megtaláltuk a megfelelő gazdát, akkor elkezdjük az összeszoktatást, hogy aztán ketten együtt készülhessenek a végső nagy vizsgára.

– Milyen gazdi illene Perechez?
– Perec érzékeny, de temperamentumos kutya, ezért jobban illene hozzá egy felnőtt. Ennek ellenére odavan a gyerekekért, végtelenül jóindulatú, szeretetteljes. Nagy bohóc, aki mosolyt csal az arcokra. Nagy munkabírású is, rajong azért, hogy a kedvemben járjon és segítsen, de ha arra van szükség, nyugodt marad.

– Hogyan szoktatod össze a kutyát a leendő gazdájával?
– Többször találkozunk, hogy legyen idejük megismerni egymást. A kutyát nagyon jó élmények érik a jövőbeni gazdájával, ezért egy idő után már örül a vele való találkozásnak, ismerősként üdvözli, és a jelenléte biztonságot ad neki.

Az átszoktatás során megtanítjuk a gazdinak, hogyan bánjon a kutyával, hogyan szóljon hozzá, ugyanis a kutya minden apró rezdülésére, a hangjára, arcmimikájára, testtartására figyel.

Ebben az időszakban a mozgássérült igényeihez is igazítjuk a kutyát, figyelembe vesszük az ő szükségleteit, körülményeit. Ha elérkezettnek látjuk az időt, akkor átkerül a nevelőszülőtől a leendő gazdához, akivel aztán – egy másik kiképző segítségével – együtt készülnek a mozgássérült-segítő kutyáknak előírt vizsgára.

Kép

Kép: Ernyey-Balogh Júlia

– Előfordul-e, hogy a kutya és a gazdi nem illenek egymáshoz?
– Mindig nagyon körültekintően választjuk ki a leendő gazdit, figyelembe véve a kutya preferenciáját is. Sokszor nem is az első jelentkezőhöz kerül a kutya, mert nem biztos, hogy összeillenek. Először mindig az állat nélkül találkozunk az emberrel, feltérképezzük, milyen a személyisége, illene-e hozzá a kutya. Előfordul, hogy ellentétes személyiségekből lesznek jó párosok. Csöndesebb, visszahúzódó, depresszióra hajlamos emberhez néha jobban passzol egy játékos, vicces kutya, aki mindig jobb kedvre deríti. Első körben azt is megnézzük, hogy a jelentkező egyáltalán alkalmas-e kutyatartásra, megfelelőek-e a körülményei.

– Mennyire visel meg, amikor átadod a kutyát az új gazdájának?
– Mivel ragaszkodó típus vagyok, nagyon nehezen viselem az elválást. Prézlinél, az első kutyámnál még próbáltam távolságot tartani, hogy ne nőjön hozzám annyira, de hamar kiderült, hogy ez nem sikerülhet. A többinél már nem is próbáltam, úgyse ment volna. A legnehezebb az az időszak, amikor elkerül tőlem a kutya az új gazdihoz, és néhány hónapig, amíg a vizsgára felkészülnek, nem találkozhatok velük. A kutyák picit könnyebben viselik az átszoktatást, mivel úgy épül fel a képzésük, hogy van idejük megszeretni az új gazdit. Azt a szoros kapcsolatot, amelyet a kutya velem megtapasztalt élete első éveiben, próbálja minél hamarabb kialakítani az új gazdájával is.

Csodálatos érzés látni később, milyen jó páros lettek, mennyire összecsiszolódtak, milyen boldogok együtt. Tudom, hogy a kutya szívében továbbra is kiemelt helyet foglalok el, sosem felejti el az együtt töltött időt, mégis nehéz megszokni, hogy már nincs velem.

Perec kiképzésében már a négyéves kislányom is részt vesz, már most készítjük, hogy egy nap búcsút kell vennie tőle. Tudja, hogy mozgássérült-segítő kutya, és más lesz majd a gazdája, akinek szüksége van az ő segítségére.

Kép

Kép: Ernyey-Balogh Júlia

– Hogyan épül fel a kiképzés?
– Tíz éve önkéntesként dolgozom a Kutyával az Emberért Alapítványnál. Első lépésben kiválasztjuk a kölyökkutyát, amely aztán nevelőszülőhöz kerül. Ő a nap huszonnégy órájában vele van, munkáját kiképző segíti, akivel rendszeresen találkoznak. Az egész tulajdonképpen csapatmunka. Perec esete különleges, mert nemcsak a nevelőszülője vagyok, hanem a kiképzője is, de hétről hétre eljárunk dr. Gácsi Mártához, az alapítvány kiképzésvezetőjéhez, és közösen gyakorlunk. Már kölyökkorban elkezdjük az oktatást, de eleinte játékos formában tanítjuk mindarra, amiben majd segítenie kell a leendő gazdiját. Az egész kiképzés a kommunikációra és a bizalomra épül, nem a dominanciára.

Arra neveljük a kutyát, hogy szeresse gazdáját, odaadással segítse mindenben. Ne a póráz tartsa össze őket „munka közben”, ne azért maradjon a gazda mellett, mert visszatartja, hanem azért, mert szereti és bízik benne. Amilyen szeretetkapcsolatot alakítok ki nevelőszülőként a kutyával, olyan lesz a jövőbeni gazdijával is.

Az alapítványnál utógondozást is végzünk. Miután levizsgáztak, időnként találkozunk velük, hogy szakmailag segítsük további összecsiszolódásukat, hiszen sem a kutyák, sem az emberek nem robotok, személyiségük van, változnak.

– Melyik kutyafajta a legalkalmasabb arra, hogy segítőkutyává váljon?
– A fajtánál sokkal fontosabb a temperamentum, hogy nyugodt, de lelkes legyen. Az első kutyám, Prézli vizslador volt, labrador és vizsla keveréke, a második, Szamóca golden retriever, Perec pedig labradoodle, labrador és óriás uszkár keveréke. Sokszor dolgozunk golden retrieverrel, mert nagyon emberbarát, könnyen motiválható, élettel teli, de nincs általános szabály, hogy melyik fajta a legalkalmasabb. Fontos szempont a kiválasztásnál, hogy milyen segítőkutya lesz belőle. Például mozgássérült segítőnek jobb a nagytestű kutya, mert fizikailag is segítenie kell a gazdáját: megtámasztja, húzza; viszont egy hallássérült-segítő kutyánál nem szükséges, hogy nagy legyen.

Kép

Kép: Ernyey-Balogh Júlia

– Azon túl, hogy a kutya fizikailag segíti a gazdáját, mi mindent ad még neki?
– A kutya feltétel nélkül szereti a gazdáját, hűséges hozzá, bármikor örömmel rendelkezésére áll, így segítőkész jelenléte csökkenti a másoktól való függés, kiszolgáltatottság érzését. Ezáltal pedig nő a gazdi önbizalma és javul életminősége. Érzelmileg is pozitívan hat rá, mindannyian tudjuk, milyen jótékony hatása van a simogatásnak, ölelésnek.

A kutya soha nem fogyatékkal élőként tekint a gazdájára, hanem emberként, akiért teljesen odavan.

Az első, Magyarországon vizsgázott rohamjelző kutya, akit az alapítványunk képzett ki, már két órával korábban jelzi gazdájának a közelgő epilepsziás rohamot, aki ezért újra ki mer menni az utcára, mert biztonságérzetet ad neki a kutya jelenléte. Az első kutyusomat egy tizenkét éves kislánynak adtam át, aki gerincvelőgyulladás következtében egyik napról a másikra deréktól lefelé lebénult. Hatalmas trauma ez egy kamasznak, aki éppen az önállósodás küszöbén áll, és a szüleiről való leválás helyett még jobban rájuk és társaira szorul. A kislánynak óriási segítség volt a kutya abban, hogy visszailleszkedjen az iskolába, és visszajöjjön az életkedve.

Rögtön a középpontba került és menő lett, hogy kutyával jár iskolába, aki fölveszi a leesett ceruzáját, kiviszi a füzetét, és beáll vele a kapuba, amikor fociznak.

Második neveltem, Szamóca egy írónőhöz került, elválaszthatatlan barátok lettek. Nemcsak otthon segíti gazdáját, hanem együtt mennek mindenhova, még repülővel is. A kutya hidat épít az emberek között, az utcán többen elkezdenek beszélgetni a segítőkutya gazdájával, mert nem fogyatékkal élőt látnak benne, hanem olyan embert, akinek nagyon okos kutyája van. Ez nagyon sokat jelent nekik, mert sok esetben az emberek nem merik megszólítani őket, mert nem tudják, mit mondjanak, de ha ott van egy kutya is, az mindig jó alap a beszélgetéshez, felszabadulnak tőle.

Kép

Kép: Ernyey-Balogh Júlia

– Mennyire ismerik Magyarországon a segítőkutyákat? Vakvezető kutyákat olykor látunk, de a mozgássérült-segítő vagy a rohamjelző kutyák látványa nem megszokott.
– A vakvezető kutya eléggé elterjedt, és nagy múltja van. A többi segítőkutyát nem ismerik annyira. Alapítványunk az első olyan közép-kelet-európai kezdeményezés, amely a kutyát a szociális gondozó rendszer szolgálatába állítja. 1996 óta képez segítőkutyákat, és azon fáradozik, hogy széles körben megismertesse ezt a lehetőséget.

Egy kutya kiképzése 2-3 millió forintba kerül, de a rászorulók térítésmentesen kapják. Az alapítvány egyszázalékos felajánlásokból, támogatásokból és pályázatokból tartja fent magát. Járunk bemutatókra, iskolákba, óvodákba, hogy minél több ember tisztában legyen a segítőkutyák szerepével.

– Mindenhova bemehetsz a tanulókutyáddal?
– Az elsővel egyetemre jártam, a másodikkal zeneiskolába tanítani, zenekari próbákra, koncertekre. Mindenhova velem jöttek: boltba, táborokba, szórakozni, ügyet intézni. Perec is mindig velünk van. A tanulókutya a nevelőszülőjével, kiképzőjével – majd miután levizsgázott – a gazdijával bárhova, ember elől el nem zárt területre bemehet, ezt kormányrendelet szabályozza, van is erről igazolványa. Ennek ellenére ezt még sokan nem fogadják el, és nem nézik jó szemmel.

Azt gondolják, a kutya bolhás, kertbe való állat, és különben is állatkínzás, amit csinálunk. Ez nem igaz, hiszen a kutya több ezer éve az emberrel él, és akkor a legboldogabb, ha vele lehet. Élvezi, ha feladatokat oldhat meg, és ezzel örömet okozhat gazdájának.

Pont azért lehet neki sok mindent megtanítani, mert teljesen ráhangolódik a gazdájára.

Kép

Kép: Ernyey-Balogh Júlia

– Perec mellett saját kutyátok is van: Szálka, aki éppen úgy élvezi, ha feladatot kap, mint Perec.
– Szálka egy másfél éves korában talált nagyon tehetséges kutyus, akivel egy évre rá levizsgázott terápiás kutya–gazda páros lettünk. Vele heti egyszer bejárok a Pető Intézet óvodájába fejlesztő foglalkozásokra motiválni és segíteni a gyerekeket. Küldetésemnek tekintem, hogy az emberekkel megismertessem a fogyatékkal élők világát, ezért érzékenyítő programokat is tartunk óvodákban, iskolákban, hogy a gyerekek már pici korban találkozzanak sérült emberekkel, és megismerjék világukat. Rengeteget lehet tanulni tőlük, például kitartást és életvidámságot. Fantasztikus erő árad belőlük, sokszor nagyon jó humoruk van, még önmagukon és saját helyzetükön is tudnak viccelődni. Örülök, hogy a kislányaimnak is természetes közeg az övéké, beülnek az ölükbe, az embert látják bennük, szeretik őket.

– Hogyan tudsz két kisgyermek, no meg a fuvolagyakorlás és a Flautett fuvolakvartettes fellépések mellett még két kutyával is foglalkozni, őket nevelni, képezni?
– A kutyák családunk részei, együtt vállaltuk őket, Prézlit még a szüleimmel, Szamócát a férjemmel, Perecet pedig már a gyermekeinkkel együtt.

Nagy kitartásra, a család részéről pedig támogatásra van szükség a segítőkutya fölneveléséhez.

Esőben, hóban, sárban, fagyban is sétáltatni, tanítani kell őket. Nem mondom, hogy mindig könnyű két gyerekkel és két kutyával például elindulni egy téli reggel az óvodába. Sokszor magyarázkodnom is kell miattuk, hogy miért vannak velem, miért jöhetnek be mindenhova. Annak ellenére, hogy sok nehézséggel jár a nevelőszülőség, felülmúlhatatlan az az érzés, amikor látom a mozgássérült és a kutyája közötti összhangot, azt, hogy milyen társai lettek egymásnak. Remélem, Perecnek is találunk „álomgazdit”, és újabb csodás páros születik.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

A Tanárnő, kérem! podcast olyan emberekről szól, akik a jövőért dolgoznak. Innovátorokról, akik nem valamilyen jól menő vállalkozás formájában, hanem az oktatás és a pszichológia területén tesznek azért, hogy közös jövőnk olyanná váljon, amilyennek legszebb álmainkban látjuk. Joós Andrea  inspiráló, bátor és eredményes vízionáriusokkal beszélget a műsorban. Tanárokkal, pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, akik egyre jobbá és jobbá teszik a világot – majdnem észrevétlenül. De most övék a mikrofon.
Az egyes epizódok meghallgathatók ill. visszahallgathatók a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud csatornáinkon. A Képmás podcast megtalálható a legnépszerűbb podcast-applikációkban is: Google Podcasts, Breaker, Pocket Casts, Radio Public. (Az applikáció letöltése után keressen rá a Képmás podcastra, és iratkozzon fel a csatornára.) Hallgasson minket takarítás, főzés vagy kertészkedés közben, tömegközlekedésen, autóvezetés közben, vagy amíg a gyermekére vár a különóra vagy az edzés alatt!

A szerző alaposan utánajárt a téma filozófiai, biológiai, pszichológiai, szociológiai aspektusainak: a különböző kutatások eredményeit (a forrásokkal együtt) több száz általa készített interjú köré szőve adja át az olvasóknak. Elsősorban a fiataloknak, akiknek egy része manapság a legszebb érzésekről is hajlandó lemondani, csak hogy ne kelljen elköteleződnie. Vagy irreális képzetekkel társítja a szerelmet, és képtelen megbirkózni a mindennapok gondjaival. 

Laura Mucha szerelempárti, de nem hallgatja el a párkapcsolatokban jelentkező problémákat, a hullámhegyeket és hullámvölgyeket, a fenyegető kísértéseket, beszél a hűtlenségről, a megbocsátható és megbocsáthatatlan bűnökről, a váláshoz vezető utakról, a válás következményeiről, amelyek a felnövő gyerekek párválasztását később megnehezítik.

Kép

Nem híve a házasság gyors felbontásának, de arra figyelmeztet, hogy bizonyos esetekben ki kell lépni egy kapcsolatból (erőszak, bántalmazás). Nagyon sok nemzetközi felméréssel szembesíti az olvasót, aki olykor meglepve észleli, hogy a fél világ az övééhez hasonló jelenségeket tapasztal, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a nyugati kultúrkörben még mindig a monogámia uralkodik. És igenis sokan bíznak a sírig tartó szerelemben, ami megszülethet első látásra vagy formálódhat évek során. Nincs recept. 

Osztovits Ágnes további érdekes könyveket ajánl az áprilisi Képmásban! Fizessen elő a lapra!

– A speciális igényű emberekkel kapcsolatban még mindig dolgozik a társadalomban egyfajta szemérmesség, távolságtartás. Ön szerint a magyar emberek mennyire elfogadóak azokkal, akik valamiben mások, mint az átlag?
– Az elfogadás folyamatosan változik. Össze sem lehet hasonlítani a harminc évvel ezelőtti állapotokat a mostaniakkal. Régebben az átlagemberek szinte semmit nem tudtak rólunk, speciális igényűekről, a fogyatékossággal élő személyekről.

A hallássérültek régen meglehetősen sok diszkriminációban részesültek, nem voltak például feliratozva a filmek, sokszor csak segítséggel tudtak vásárolni, az oktatásban nem volt tolmács, és még hosszasan lehetne sorolni. Mindez persze frusztrációhoz vezetett.

Az 1998. évi esélyegyenlőségi törvény óta azonban a helyzet pozitív irányba változott, valamint a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) munkájának köszönhetően kinyílt a világ a hallássérültek számára, s létrejött egyfajta híd a hallók és a siketek világa között. Most azt lehet mondani, hogy jogilag rendben vagyunk. Ratifikáltuk a Fogyatékossággal élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt 2007-ben, és elfogadtuk 1998-ban a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt. A társadalom tudatformálása, más szóval az érzékenyítés folyamatosan zajlik, így azok is megismerhetnek bennünket, akiknek erre korábban nem nyílt alkalmuk.

– A siketekre ma már nem csak mint fogyatékossággal élő emberekre gondolunk, hanem mint nyelvi kulturális kisebbségre is, akiknek nyelvét, a jelnyelvet 2009 óta önálló nyelvként ismerték el hazánkban. Mit tudhatunk a jelnyelvről?
– A jelnyelv egy vizuális, önálló grammatikával és jelkinccsel rendelkező nyelv. Nem úgy kell közelíteni hozzá, mint egy hangzó nyelvhez. Gyakorlatilag bárki elsajátíthatja, a tanulók között – éppúgy, mint más nyelviskolákban – vannak tehetségesek és vannak lassabban haladók, esetünkben fakezűek. Most ott tartunk, hogy tíz éve közös európai referencia mentén indítunk jelnyelvi tanfolyamokat A1, A2, B1, B2 szintezéssel. A nyelvet optimális esetben három év alatt meg lehet tanulni, a megszerzett tudásra épülhet később a jelnyelvi tolmácsképzés. Fontos tudni, hogy a jelnyelv nem mindenütt ugyanaz – minden országnak saját nemzeti jelnyelve van.

– Akadálymentesítést illetően hol tart ma hazánk?
– Folyamatosan van tennivaló. Változik a világ, a technológia, a körülmények, az igények és a szükségletek, tehát soha nem lehet azt mondani, hogy készen vagyunk, s hogy minden akadálymentesítve van. Már csak azért sem, mert a klasszikus fogyatékossági csoportok (mozgáskorlátozottak, hallássérültek, látássérültek, értelmi fogyatékossággal élők) mellett időről időre bukkannak fel az újabb fogyatékossági csoportok (például az autisták), akiket hivatalosan is bevesznek a fogyatékossági kategóriába. A fogalomkör tehát szélesedik, ehhez kell igazítani az akadálymentesítési kötelezettségeket, feladatokat. Az elmúlt években az állam 4 milliárd forinttal támogatta a különböző fogyatékossági csoportok infokommunikációs akadálymentesítését.

A siketek és nagyothallók kommunikációját segíti a Kontakt elnevezésű videotolmács-szolgáltatás, amellyel jeltolmács fizikai jelenléte nélkül is képesek vagyunk ügyeket intézni.

Olyan ez, mint amikor egy halló felhívja a másik hallót például otthonról ügyintézés miatt, vagy ahogy mi most a karantén időszakban videóchaten kommunikálunk egymással Nagyné Tábori Éva tolmács segítségével. 

Kép

Fiatalok az együttműködés jelelik - Kép: www.piqsels.com

A látássérült embereket segítő infokommunikációs alapú távszolgáltatás a Távszem, amelynek lényege, hogy látó emberek segítenek okostelefon kameráján keresztül az eligazodásban a vakoknak és gyengénlátóknak. Ha például egy üzletben ruhákat vásárolnak, akkor a telefon kameráján keresztül az operátor felvázolja a lehetőségeket, de nagy szerepe van a szolgáltatásnak a helymeghatározásban is. A Data applikáció az autisták napi életvitelét támogatja, segíthet az önálló életvezetésben, egy napjuk megtervezésében, a pénzkezelésben, az időbeosztásban. Hasonlóan hasznos app van készülőben az értelmi fogyatékosok számára is.

– Talán hallott már az Access4you nevű cégről, amelynek alapítói a világon egyedülálló, magyar fejlesztésű tanúsító-minősítő rendszert dolgoztak ki, amely hiteles és részletes információt ad a speciális igényűek számára az épített környezet akadálymentes hozzáféréséről. 

– Fantasztikus és hiánypótló kezdeményezésnek tartom. Valóban fontos lenne, hogy rendelkezésre álljon intézetek, épületek, szolgáltatások akadálymentesítési szintjeiről egy ún. térkép.

Nem mindig vagyunk ugyanis tisztában azzal, hogy ha utazunk valahova, vagy ha beülünk valahova, az adott hely milyen mértékben akadálymentes, egyáltalán akadálymentes-e.

– Előfordult olyan helyzet, amikor meglepetés érte amiatt, hogy nem rendelkezett megfelelő információval az adott helyről?
– Mindig azt mondom, hogy nem szabad belőlem kiindulni, mert én viszonylag jólmeg tudom oldani a helyzeteket, érthetően beszélek, a nyelvi kompetenciám is magas. Az átlag siketekkel azonban gyakran előfordul, hogy nem értik, amit artikulálnak nekik, vagy fordítva: mások nem értik meg őket. Az ilyen helyzeteket sok türelemmel és empátiával, vagy a már említett Kontakt tolmács-szolgáltatással lehet áthidalni.

– Tíz éve a Fidesz országgyűlési képviselője. Már gyerekként is politikai pályáról álmodozott?
– Soha nem gondolkodtam képviselői karrierben. Ez is jól mutatja, hogy milyen „tudatállapotban” voltak a hallássérültek régen.

Amikor elvégeztem az általános iskolát, a tanárok felsorolták azokat a szakmákat, amiket egy hallássérült tanulhat. Lehetett választani szobafestő, asztalos, kárpitos, műszerész, könyvkötő, virágkötő szakmák közül. Nálam azonban egyértelmű volt, hogy nem ezeket az utakat szeretném járni.

A jogi egyetem elvégzésével akartam bizonyítani. Húsz éve én voltam az első siket jogász az országban. Négy és fél éven át, 2006 és 2010 között voltam ügyvezető igazgatója a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének, az országgyűlési képviselői lehetőség ekkortájt talált meg. A jelnyelv elismertetése miatt sokat találkoztunk a különböző pártokkal, a parlamenti munkára próbáltunk hatással lenni. 2010-ben, a választások előtt kerestek meg a feladattal, én pedig úgy gondoltam, hogy ilyen lehetőség aligha adódhat még egyszer az életemben. Örömmel elvállaltam.

– Nemcsak jogász és jelnyelvoktató, de sportszervező-menedzser végzettséggel is rendelkezik. Országgyűlési képviselőként hogyan tudja beilleszteni a mozgást a mindennapjaiba? Mit sportol szívesen?
– Na, igen, a sport jelenleg az egyik gyenge pontom, ugyanis sajnos mostanában nemigen jut rá időm. Dolgozom, négy gyermeket nevelünk a feleségemmel, ez sok időt elvisz. Korábban floorballoztam, búvárkodtam. A víz alatt mindenki egyenlő, a hallók és siketek között egyezményes búvárjelekkel zajlik a kommunikáció. Nagyon szeretek síelni, de ez is egyre ritkábban adatik meg. Ugyanakkor a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének elnökeként nagyon fontosnak tartom a siketek ösztönzését a sportra.

– Mit gondol, mi az, amit csak egy siket ember élhet meg?

– A csend. Tudom, hogy a hallók is átélik a csendet, például kikapcsolják a zenét, kizárják a külvilágot, de azt a fajta csendet, amit egy siket tapasztal, szerintem nem élheti át egy halló.

– Van olyan mondat vagy gondolat, ami akár a mottója is lehetne?
– Nagyon sok mottó cikázik a fejemben, de van egy, Victor Hugótól, ami különösen jól érzékelteti azt, ahogyan gondolkodom, s ami akár most, krízisidőszakban is elgondolkodtató  lehet: „Ember! Ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog.” 

Támogatott tartalom. A cikk az Access4You megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével készült.

Az eljegyzést követően a párok általában mérlegelik, hogy mindketten elégedettek lennének-e egy szűk körű esküvői szertartással, vagy nagyot álmodnak (főleg persze a menyasszony), és időt, energiát, pénzt nem sajnálva népes családjuk és barátaik körében ülik meg a hetedhét országra szóló lakodalmat.

Azok a párok, akik nagy lagzit szeretnének, belekerülnek az esküvőipar ugyan barátságos, de farkastörvényekkel teli világába, ahol nagyon hamar megtapasztalható: amint elhangzik az esküvő szó, minden szolgáltatás ára magasabbra rúg.

Magyarországon az utóbbi években szinte divatba jött összeházasodni és lagzit tartani, ezért a népszerű helyszíneken a szombati mellett már nemcsak pénteki, hanem csütörtöki esküvőket is tartanak. Meglepő, de egyre többen már két évvel előre lefoglalják az esküvői álomhelyszínt, így biztosítva be a helyet. A szezon nagyjából március végén, április elején kezdődik és októberig tart. A téli esküvő különleges etalonnak és sokszor egy helyzet szülte kényszermegoldásnak számított. Eddig.

Miután március 11-én a kormány elrendelte az országos veszélyhelyzetet és a rendezvények résztvevőinek számát először 100 főben korlátozta, több száz esküvő sorsa lett egyik pillanatról a másikra bizonytalan. Isik Zsuzsanna, az egyik legnagyobb közösségi médiás menyasszonyi csoport vezetője elmondta, hogy soha életében nem kapott annyi kétségbeesett üzenetet és telefonhívást, mint a bejelentést követő órákban, napokban. Elmondása szerint először mindenki azon matekozott, hogy személyzettel együtt 100 fő alá vigye a résztvevők számát, ami valljuk be, sok családban sértődéssel járt volna, és bár a szabályt nem szegte volna meg, a lényeget, azaz a fertőzés elleni védekezést nem igazán tartotta volna tiszteletben.

Arról nem is beszélve, hogy az idősebbek számára igazi veszélyzóna lett volna az unoka életének legszebb napja, amibe még belegondolni is elég bizarr.

Ahogy múltak a napok, lassan minden pár rájött, hogy ez csak az első, de nem a legfájdalmasabb lépés volt a központilag elrendelt korlátozások sorában, így hamarosan az 50 fős esküvőnek is búcsút kellett mondani.

Amikor Zsanett, akinek májusban lett volna az esküvője, megtudta a hírt, hosszú órákig tartó zokogásban tört ki. „Sajnos napról napra rosszabbodott a helyzet, és óráról órára kezdtük elveszíteni a minimális reményt, hogy a lagzit meg tudjuk tartani. Nekem ez volt az álmom és vágyam kislánykorom óta. Most ez az álom elszállt... Mi úgy döntöttünk, hogy a polgári szertartást megtartjuk a hivatalban a szűk családdal, de a templomi esketés októberben vagy novemberben lesz. Egyszerűen megszakad a szívem, csak őrlődöm, másfél éve szervezem az egészet. Minden szolgáltatóval lefixáltuk, annyi pénzünk áll már most benne, és csak reménykedhetünk, hogy ha időpont-módosításra kerül a sor, az mindenkinek jó lesz. Sajnálunk minden velünk egy cipőben járó párt” – mondta a menyasszony, akinek időközben mégis sikerült egy nyári időpontra áttennie az esküvőt egy lemondásnak köszönhetően.

Kép

Kép: piqsels.com

A jegyespárok és családjaik helyzetét tovább nehezítette, hogy közeli időpontokról volt szó, a párok már teljes esküvői lendületben voltak. A nagy esemény előtti utolsó hetekben minden a szervezésről, az utolsó simításokról, az ültetési rendről és a menüről szól, és ennek lett egy csapásra vége a rendeletekkel. Egy esküvő megszervezése bizony a párkapcsolatot sem kíméli, sok lemondással, kiélezett döntéshelyzettel és konfliktussal jár, és nyilván nehéz feldolgozni, hogy sok párnak gyakorlatilag a teljes szervezést elölről kell majd kezdenie.

Ezek a menyasszonyok már számolták a napokat, és tényleg senkinek nem jutott eszébe ez a rémálomszerű forgatókönyv.

Isik Zsuzsanna elmondta, hogy a párok nagyon aggódnak a befizetett előlegek sorsa miatt is. Sokuknak 2-3 millió forintjuk is áll benne, és nyilván közülük is többen munka nélkül maradtak, de ha úgy döntenek, hogy szeretnék visszakapni a pénzüket, a törvény a vis maior-helyzetekre hivatkozva ad erre lehetőséget. A legtöbb pár viszont inkább azon sakkozik, hogy lefoglalt szolgáltatóik velük tartsanak az októberi, novemberi időpontokra, hisz kétségtelenül mindenki így járna a legjobban. Sokan éveken át dolgoztak ezért az egyetlen egy napért, minden félretett pénzüket ebbe fektették, és ki tudja, mikor lehet majd a menyasszonytánc során ebből egy kicsit talán visszaszerezni.

Landesz Katalin, az egyik legnagyobb hazai esküvőszervező cég vezetője Facebook-oldalán bejelentette, hogy szívesen segít ingyenesen online vagy telefonon minden bizonytalan, aggódó, vagy akár csak egy kis lelki segélyre vágyó párnak egy előre egyeztetett időpontban. „Ez semmi ahhoz képest, amit az egészségügyben, kereskedelemben, élelmiszeriparban, szállítmányozásban dolgozók tesznek meg értünk mindennap, de talán valami azok számára, akik ezen a területen éreznek bizonytalanságot” – írta bejegyzésében. Ameddig a rendkívüli állapot tart, a közösségi médiában saját esküvőszervező cégének legszebb őszi és téli esküvői fotóit osztja meg, hogy kicsit meghozza a kedvet ezekhez a kényszerűségből választott időpontokhoz.

Különösen nehéz az olyan esküvő előtt álló jegyesek helyzete, ahol a pár egyik tagja külföldi, hiszen még az sem biztos, hogy elég néhány hónappal eltolni az esküvőt, mert ki tudja, mikor áll helyre és egyáltalán megfizethető lesz-e a légiközlekedés.

Petráék esküvője május 2-án lett volna, ők is közel másfél évet készültek rá. Egy nemzetközi esküvő megszervezése különösen nagy falat, minden kommunikációt is két nyelven kell bonyolítani, nem egyszerű angolul is beszélő szabad szolgáltatót találni. „Egy esküvőszervezés eleve nem stresszmentes folyamat, hát még ha nemzetközi esküvőről beszélünk, ahol a pár egyik tagja magyar, a másik meg – jelen esetben – brazil. Amikor az első hírek megjelentek a koronavírusról, először amiatt kezdtünk el aggódni, hogy a külföldről érkező rokonok és barátok ne kerüljenek karanténba. Ezután azon dolgoztunk, hogy 100 fő alatt tartsuk szolgáltatókkal együtt az összlétszámot, amikor még engedték 100 főig a rendezvényeket. Aztán hirtelen felgyorsultak az események és már kiderült, hogy külföldieket be sem engednek az országba. Az nem volt kérdés, hogy lesz-e esküvőnk, de a vőlegényem szülei és testvére nélkül nem akartuk megtartani. Egy ideig próbáltam szűrni a híreket és csak azokat elfogadni, amelyek azt sugallták, hogy áprilisra visszaáll a rend. De sajnos szembe kellett néznünk a valósággal, és gyorsan a tettek mezejére lépni” – mondja Petra, aki szintén mindent elkövet, hogy minél több szolgáltatót meg tudjanak tartani.

Valószínűleg minden eddiginél több csütörtöki esküvőt fognak rendezni idén, ha majd normalizálódik a helyzet.

Ha úgy adódik, hogy vendégként leszünk rájuk hivatalosak, ne sajnáljuk azt az egy-két szabadnapot a pártól, mert ezek a fiatalok igazán megszenvedtek azért a napért. A kétségbeesett párok pedig mantrázzák Landesz Katalin, esküvőszervező szavait: „A házasélet akkor is boldog lehet, ha egy májusi napsütéses szombat helyett egy hófehérbe öltözött decemberi kedden ünneplitek meg az elindulását.”

A jövőről pedig sokféleképp beszélhetünk. A technológia a haladás nyelvét használja. A jövő az, ami gyorsabb, kézre­állóbb, virtuálisabb és mindenben hozzánk igazított. A technológia szótárában az eljövendő mesterséges, intelligens és globális. Szinte tökéletes és, lám, mindent megold. Amit pedig nem, azt már nem is érdemes, mondják a szakértők. Van ebben a nyelvben valami nagyon magabiztos és határozott. Mintha minden kiszámítható volna, mintha a progresszió valódi életparancs, és nem elsősorban üzleti cél lenne.

A klímanarratíva az apokalipszis hangján szólal meg. A generációs hősként ünnepelt Greta Thunberg a veszteség szónoka, aki a kozmikus pusztulást jósolva a jó/fiatal és gonosz/tétlen hatalom harcát tárja fel. Mondatai végzetesek és számonkérők, szenvedélye és szenvedése, kérlelhetetlensége a látnok szerepét kölcsönzi neki. És ő csak egy az ökofájdalom elbeszélői között. Bűnösök és ártatlanok, megtérők és ’hitetlenek’ viadala rajzolódik ki korunk klímaretorikájában, amelyben a pánik (vagy éberség) mellett az aszkézis hirdetése az egyik legfontosabb elem. Az apokalipszisben a magukat klíma-realistának vallók – köztük Thunberg ellenképe, Naomi Seibt is – helyet akar találni, különben üzenetük elkerüli a tömegek figyelmét. Pláne, ha közben világméretű járvány zajlik, amely mégiscsak valami ismeretlen mélység felé mutat utat.

Az egészségkommunikáció e közben a megoldások lexikonját alkalmazza a jövőre. Valahogy így: legyőzzük a fájdalmat, kitoljuk a várható életkort, áttervezzük a DNS‑t, hogy megszabaduljunk a betegségektől, tökéletesítjük a testet és a tudatot. A gyógymód személyre szóló lesz, egyúttal otthon kinyomtatható. S, ha még nincs készen, akkor a laboratóriumok azon dolgoznak, hogy meglegyen – mint most. Ez a megoldások szótára, amelynek mindig feltétele, hogy probléma is legyen.

Ezek a jövőnyelvek mindennapjaink meghatározó tolmácsai. És ezért, a holnapról gondolkodva inkább félünk. Különösen most. Vagy azért, mert úgy gondoljuk, unokáink már nem láthatják az óceánokat, vagy, mert nem leszünk képesek megtanulni a 2021-ben még okosabb telefonokat. Vagy azért, mert talán szeretteink nem érhetik meg azt a tudományos felfedezést, ami meggyógyítja a halált. A hétköznapok félelmére minden évben elérkezik a válasz. Húsvétkor, a jövő ünnepén. Amikor túl kell néznünk azon, amit látunk. És fel kell ismernünk, hogy minden, amire várunk, egyetlen szóban megragadható. Feltámadunk.

Ez a cikk a Képmás magazin 2020. áprilisi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>> 

A masszőrként dolgozó Ádám és az irodai adminisztrátor Gábor egy mozgássérülteknek szervezett túlélőtáborban találkoztak először és jó barátokká váltak. A közös futás ötlete tavaly született meg Gáborban. Amikor megkérdezte Ádámot, ő gondolkodás nélkül igent mondott. „Nyolc éve ismerem, és tudom, ha valamit a fejébe vesz, azt véghez viszi.”

Gábor 27 éve, egy baleset következtében vált mozgáskorlátozottá. A kórházban felkészítették, ágyhoz kötve kell leélnie az életét, de ő rácáfolt a jóslatra. Tíz év alatt, saját erejéből épült fel, rehabilitációra nem járt. Tavaly egy hirtelen ötlettől vezérelve döntötte el, hogy egy speciális, kézzel hajtható handbike-ot használva benevez egy futóversenyre, és mindjárt egy félmaratonnal kezdte, amit három hét múlva egy maraton követett. Ez a küzdő szellem jellemzi Ádámot is: koraszülöttként jött a világra, az orvosok pedig már lemondtak róla, de csodával határos módon felépült, a látását viszont elveszítette. Törpe növése miatt kamaszkorában hormonokat kellett szednie, és rövid idő alatt 20 centivel lett magasabb, amiért keményen megszenvedett. „A csontjaim nem tudták követni az izmaim változását, ami óriási kínokkal járt, és volt, hogy úgy éreztem, nem bírok felkelni az ágyból” – meséli. A mozgás az átéltek ellenére fontos szerepet tölt be az életében: húsz éve kezdett el aktívan sportolni, korábban triatlon- és súlyemelő versenyeken is részt vett, hét maratonnal és három ultramaratonnal a háta mögött pedig a futásban is nagy gyakorlata van.

A közös céljuk 21 km lefutása. Ezzel rekordot állítanak fel, mivel korábban sem itthon, sem egész Európában nem volt rá példa, hogy két sérült együtt versenyzett volna.

A felkészülést december 31-én kezdték meg, amikor esti sötétségben 11 km-t futottak Tasson, ahol Gábor él. „Ádámnak ez ismeretlen terep volt, de a második kör után már tudta, hol mi fog következni, olyan jó a memóriája” – emlékezik vissza Gábor. A megmérettetésre hetente kétszer gyakorolnak: keddenként ugyanúgy Tasson, szombatonként pedig a Margitszigeten, Ádám ezen kívül heti 11 atlétikai és erőnléti edzésre is jár.

Találkozásunkkor elkísértem őket a Margitszigetre, ahol kevesebb mint másfél óra alatt 15 km-t tettek meg. Gábor a kerekesszéke elejéhez egy speciális hajtókart rögzített, míg a hátuljára egy szalagot kötöttek, Ádám abba kapaszkodva követte társát.

A két férfi futás közben kölcsönösen segíti egymást: mint mondják, egyikük a szem, másikuk a láb. Ádám segít tolni a handbike-ot, például ha emelkedő jön, Gábor pedig folyamatosan irányítja őt, figyelmeztetve az előttük álló akadályokra, gyökérzónákra, a rossz útviszonyokra vagy a nagyobb kanyarokra.

A látássérült sportoló nemcsak ebből, hanem egyéb hangokból és a kerék rezdüléseiből is információt gyűjt, ami megmutatja az út minőségét, hogy mikor járnak aszfalton és mikor földúton, vagy hogy van-e ott kátyú. A közös futás ennek ellenére nagyobb próbatétel számukra, mint ha egyedül vagy egy ép emberrel rónák a köröket: Gábortól óriási koncentrációt igényel, hogy mindenre odafigyeljen és jelezze Ádámnak, akinek pedig az okoz nehézséget, hogy a handbike fogantyúja kicsit alacsonyan van, így meg kell dőlnie. „Míg egy minket kísérő futó egyenletesen fut, Gábor hullámzó mozgással megy előre, amit szakaszosan tudok követni, emellett nem mindig van módom közvetlenül mellette haladni” – mondja.

A megmérettetésre egyébként nem ketten, hanem öten készülnek, ugyanis a versenyre három segítő is velük tart: Grün Tamás, Tóth Balázs és Vasák Benedek, a SUHANJ! Alapítvány önkéntesei három oldalról követik őket. „Guide-ként ügyelnünk kell a terepre, és arra is, hogy jól működjön együtt a csapat, és apró jelzésekből is értsük egymást” – magyarázza Tamás. Ádám szerint a közös futás tőlük követeli a legtöbb energiát: Gáborhoz hasonlóan folyamatosan navigálják őt, emellett követniük kell a náluk gyorsabb handbike tempóját, ezért jobban el is fáradnak. Bár a Margitszigeten csak néhány futó jött velük szembe, élesben az is a feladatuk lesz, hogy kikerüljék a többi indulót. „A versenyen nagy tömeg várható, így mindent meg kell tennünk, hogy akadálymentesen tudjanak haladni, és másokat se gátoljunk a mozgásban” – így Balázs, aki évek óta fut fogyatékkal élő sportolókkal segítőként, célba érésük után pedig egy női handbike-os versenyzővel áll majd rajthoz egy másik kategóriában.

Kép

Ádámot és Gábort találkozásunkkor Grün Tamás (hátul) és Tóth Balázs (jobbra) kísérte el futni ​​​​​​​Kép: Fekete Fanni

Az öttagú csapat tagjai nem riadnak meg a váratlan helyzetektől, és az edzést rossz idő, eső esetén is megtartják. Tasson a nagy autóforgalom miatt változatos útvonalon haladnak, Gábor egyszer még egy temetőbe is elvitte társait. Egy másik alkalommal egy tanyán végeztek terepgyakorlatot, és Ádámnak nem kis kihívást jelentett egyenesen tartania a handbike-ot a hepehupás úton.

A futások viszont mindig jókedvűen telnek: a barátok folyamatosan ugratják egymást, és a saját állapotukból is viccet csinálnak. „Ha feldöntesz, megrugdoslak” – viccelődik a lábait mozgatni képtelen Gábor, mire a szemprotézissel élő Ádám rákontráz: „Én meg rossz szemmel fogok rád nézni.”

Gáborékat nem a hírnév és a dicsőség hajtja: Ádámot kifejezetten zavarja, ha hőst akarnak faragni belőle, és elért eredményei helyett arra a legbüszkébb, mennyien állnak mögötte. Mindketten sokat köszönhetnek a SUHANJ! Alapítványnak, ezért jótékonysági nagyköveteikként, „suhangyalokként” az alapítvány „SUHANJ! Kölykök” nevű programjának gyűjtenek adományokat. Ez lehetővé teszi majd 120 fogyatékossággal élő tizenéves ingyenes kardioedzéseit. Hetente tíz osztály jár ide, például az Autizmus Alapítványtól és néhány speciális iskolából, tíz-tizenkét fővel. „A fiatalok számára fontos a rendszeresség, különösen az autistáknak, akik általában kedvelik az ismétlődő, monoton mozgásformákat, ezért nagyon szeretik a spinning gépeket, de a kézzel hajtható kranking cycle gépek is népszerűek, amiket a kerekesszékesek is tudnak használni” – vezet körbe a SUHANJ! Fitness akadálymentesített edzőtermében Nagygyörgy András, az alapítvány adománygyűjtő munkatársa, aki a jótékonysági futást is koordinálja. Szerinte azért fontos ezeknek a kamaszoknak a testedzés, mert általa önállóbbá válnak: van, aki a csoportos órák után személyi trénerrel vagy otthon folytatja a mozgást. Többen eljárnak futni is, a Margitszigeten például találkoztunk egy autista tinédzserrel, aki kezdetben 2 km-t tudott megtenni, most pedig félmaratonra készül.

András úgy látja, a fogyatékossággal élők közül sokan hajlamosak elhinni, hogy nem boldogulnak az életben, a sportolás által szerzett sikereik viszont magabiztosabbá tehetik őket, arra ösztönözve a sérült fiatalokat, hogy újabb célokat tűzzenek ki maguk elé, például hogy megtanuljanak egy idegen nyelvet.

A program a szülőket is támogatja, egyrészt, mert tehermentesíti őket egy órára, másrészt havi egyszer egy team coach által vezetett beszélgetős alkalmat tartanak nekik, amikor megoszthatják egymással tapasztalataikat. Gyerekeiket ez idő alatt elviszik kirándulni, például a Csodák Palotájába, legutóbb pedig barlangászni voltak.

Kép

Balról jobbra: Grün Tamás, Madics Ádám, Kis Gábor és Tóth Balázs - Kép: Fekete Fanni

Ádámék abban bíznak, hogy a fogyatékossággal élő tizenévesek számára is természetessé válik a sportolás, amit épekkel együtt is űzhetnek.

Bár a futóversenyt egyelőre nem tarthatják meg koronavírus-járvány miatt, az ötfős csapat mindenképpen teljesíti a kitűzött távot hamarosan, akár élő videóközvetítéssel, hiszen az adománygyűjtésükben is ezt vállalták. A két sérült futó ezt követően is folytatja a közös edzéseket.

– Mit a legnehezebb megszokni az otthonülésben?

– A családom és a szeretteim fizikai hiánya és megölelése mellett a megszokott, kedves, ismétlődő és a normális, hétköznapi életet szimbolizáló rítusok hiányát. Hogy nincs szombat reggeli piacozás, hétvégi családi ebéd apukámnál, havi felfedező ebéd anyukámmal, kávézás a Pozsonyi úti törzshelyemen, reggeli edzés a csapattársakkal, jókedvű röhögcsélés a szeretett szépségszalonjaimban, megérkezés a kunmadarasi házba.

– Mi az, amiről nem is gondoltad volna, de egyáltalán nem okoz nehézséget?

– A feszes napirend kialakítása és követése. Békeidőkben is sokat dolgozom itthonról, de akkor gyakran jelentett kihívást a fegyelmezett rend betartása, hajlamos vagyok elúszni. Most valahogy éppen ez helyettesíti a fent említett rítusokat. A fix időpontra elosztott körtelefonok, a házimunka beosztása, és nem utolsósorban a 20.00 órai erkélytaps és Massimo Bottura online főzése. Utóbbit jószívvel ajánlom mindenkinek: a leghíresebb olasz sztárséf minden este nyolckor élő családi vacsorafőzést tart az Instagram-oldalán. Olyan hihetetlen derűt, olasz életimádatot és jó energiát közvetít, hogy az is feltöltődik egy kis optimizmussal és vidámsággal, aki nem beszél olaszul vagy angolul.

A koronavírus okozta szinte háborús helyzet hirtelen felülírt minden tervet és várakozást. A gazdaság több területe is egyszerűen leállt egyik napról a másikra. Az emberi érintkezések szükségszerű csökkentése sok szolgáltatás igénybevételét megnehezíti vagy megszokott formájában egyenesen ellehetetleníti. A gazdaság több, mint egyszerű árucsere, emberi kapcsolatok vannak mögötte.

Ha a kedvelt szolgáltatóinkat hirtelen teljesen magukra hagyjuk, akkor lehet, hogy pár hónap múlva, amikor újra keresnénk őket, már nem lesznek ott.

Ha egy szolgáltatás, egy cég, egy szervezet és maga a komplex gazdasági rendszer teljesen leáll, utána nem lehet egy gombnyomással újraindítani. Ami megszűnik, az lehet, hogy örökre eltűnik. A gazdasági szereplők lehet, hogy nem tudnak sokáig kivárni, és tevékenységük felhagyására kényszerülnek.

Ezért fodrászunkat, edzőnket, magántanárunkat vagy akár a kedvenc kávézónkat, pékségünket, zöldségesünket keressük meg egy-egy üzenettel, és fejezzük ki a szándékunkat, hogy ahogy tehetjük, ismét számítunk rájuk. Már ez is erősíti közösségünk pozitív jövőbe vetett hitét. Ha pedig tehetjük, próbáljunk akár valamilyen formában előre fizetni a későbbi szolgáltatásokért.

Egy kiürült edzőteremnek, nyelviskolának óriási segítség most egy előre megváltott, de később felhasználható bérlet, egy étteremnek, kávézónak egy most megvásárolt, de később beváltható kupon. Sok apró segítség most embertársaink munkáját és egzisztenciáját mentheti meg, és ezáltal a mi kedvelt, megszokott szolgáltatásainkat is, amellett, hogy fenntartja az össztársadalmi bizalmat, amire mindannyian láthatatlanul támaszkodunk.

Keressük egymást, és tudatosítsuk a másikban, hogy fontosak vagyunk egymás számára.

Keressünk közös megoldásokat, bérletek, kedvezmények, törzsvásárlói kártyák, hűségpontok, később beváltható kuponok formájában! Legyünk kreatívak, most tényleg szükség van rá!

Mert egyszer visszatérünk a normális kerékvágásba, és akkor közösen folytatjuk! Keressük egymást, segítsünk egymásnak, mert a gazdaság mi magunk vagyunk!

Oszd meg ezt az üzenetet, és jelöld be azokat, akik számíthatnak rád!

A cikket az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kuratóriuma írta.