Az online kérdőívek a szervezetek hálózatain keresztül jutottak el a válaszadókhoz. A válaszadók nagy többsége nő (90,4%), közel kétharmaduk felsőfokú iskolai végzettségű volt. A válaszadók fele a negyvenes éveiben jár, a 30-as korosztályhoz negyedük, az 50-es korcsoportba pedig 17 százalékuk tartozik. A válaszadók fele budapesti és Pest megyei. A felmérésben részt vettek határon túliak (7%), és külföldön élők is (5,5%). A megkérdezettek között közel azonos arányban vannak jelen a házasok (42,2%) és az elváltak (44,3%).

Házasságpártiak vagyunk

A válaszadók számára a házasság meghatározó: a megkérdezettek 39,3%-a kiemelten fontosnak, további 36,4%-a pedig fontosnak jelölte a köteléket. Vagyis a válaszadók több mint 70%-a hisz a házasság intézményében. A házasságban élők kétharmada, a három vagy több gyermeket nevelők fele szerint a házasság kulcsfontosságú az életben. Az elváltak negyede is házasságpárti, és szeretne újra megházasodni, sőt, 15 százalékuk pedig már új házasságban él. A válaszadók csaknem harmada viszont nem tartja fontosnak a házasságot. Ennek ellenére az elváltak nagy része is hosszú ideig, háromnegyedük több mint 10 évig házasságban élt.

A belső tulajdonságok fontosabbak

A megkérdezettek szerint – a korábbi kutatások eredményeihez hasonlóan – a hosszan tartó, jó házassághoz szükséges tíz legfontosabb tényező a jól működő kommunikáció, a bizalom, egymás elfogadása, szerelem és szeretet, őszinteség, tisztelet és megbecsülés, hűség, türelem és odafigyelés, a problémák közös megoldása és az együtt töltött minőségi idő. Vagyis a legfontosabb tényezők mind belső tulajdonságokra utalnak.

Kép

A leggyakoribb válóok

Legtöbben a kommunikáció hiányát vagy rossz minőségét említették leggyakoribb válóokként. Az érzelmi elhidegülés is okozója a válásoknak, a válaszadók közel 80%-a szerint. A harmadik legjellemzőbb probléma az eltérő gondolkodásmód, ezt követi az eltérő teherviselés. A tíz leggyakoribb válóok listájába bekerültek még olyan tényezők, mint a hűtlenség, az eltérő életcélok, a szexuális elhidegülés, a kevés együtt töltött idő, a bizalmatlanság és az egyenlőtlen munkamegosztás.

Megfigyelhető, hogy az elváltak családjában, általában a szüleik körében magasabb arányban történt válás, mint a házasságban élő válaszadóknál. Az anyagi típusú tényezőket, mint a nem megfelelő lakhatási körülmények és a munkanélküliség, a felsorolt okok listájának közepén találjuk. Fontos kiemelni, hogy a gyermeket, gyermekeket nevelők válásában gyakran probléma volt még az egyenlőtlen munkamegosztás, a gyermekneveléssel kapcsolatos eltérő elképzelések és a gyermekvállalás miatt megváltozott párkapcsolat.

Kép

Az elváltak életében a válás legjellemzőbb következménye a bizalomra való képesség romlása, ezután a válás az anyagi helyzetre és a lakáshelyzetre gyakorolja a legkedvezőtlenebb hatást. A válaszadók szerint negatív hatása van továbbá a párkapcsolati kilátásokra (47,1% gondolta így), a lelki egyensúlyra (44,2%), illetve a magabiztosságra is (43,9%).

A kutatásban részt vevők véleménye szerint a válásokat azzal csökkenthetnénk a leghatékonyabban, ha elérhető lenne a párterápia, a családterápia mindenki számára és több segítséget kapnának a családok a különféle függőségek kezeléséhez. Továbbá fontos szerepe van a tágabb családon belüli segítségnyújtásnak, a családi életre való megfelelő felkészítésnek, illetve annak is, hogy a házasságról pozitív képet mutat-e a média, illetve, hogy milyen a megítélése a közbeszédben.

Készült a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) együttműködésével. 

1. A messzi dél vadjai, 2012

A hatéves Hushpuppy halálos beteg apjával tengeti kilátástalan hétköznapjait valahol New Orleans környékén, a Katrina hurrikán pusztítása után. Biztos, hogy ez az a film, amit most meg szeretnék nézni? – kérdezhetjük magunktól. Ám Benh Zeitlin amerikai rendező első nagyjátékfilmjében, A messzi dél vadjaiban igazán bevállalósan nyúl egy érzékeny témához, ráadásul szokatlan műfajban: az alapfeszültséget megteremtő drámai eszköztár mellett a gyermeki álomvilág fantáziáit használja fel.

A De profundis kezdetű zsoltár mélységből kiáltó szavát zavarba ejtő módon egy önnön sorsát szinte alig felfogó kislány hívja elő. Vajon honnan szólal meg ez az isteni hang, amit meghallunk a film közben? Az apa tiszta szeretetéből? A gyermeki ártatlanságból? A pusztítás után újraéledő természetből?

A film a fenti kérdésekre nem ad választ, felemelő katarzisa mégis elvitathatatlan. Az egész játékidő ezeknek a kérdéseknek a felvetésével telik.

A kissé meditatív, néhol a gyermeki mágikus realizmust idéző, kiemelkedő színészi játékért az akkor még csak kilencéves Quvenzhané Wallist a legjobb női főszereplő Oscar-díjára jelölték.

2. A bakancslista, 2007

Néha a halálos betegséggel is lehet viccelni. A két férfiben az közös, hogy mindketten nemrég tudták meg betegségüket, minden másban azonban különbözőek. A gazdag fehér férfi hamis emberi kapcsolatokkal, magától elmart szeretteivel jelenik meg a kórházban, míg a másik ágyon egy fekete melós, egy egyszerű, tisztességes ember fekszik, aki egyenesen az autószerelő műhelyből kerül be. A szerepek azonban mégsem fekete-fehérek. Amíg utóbbi a halált várva fekszik be a kórházba, addig fehér társa soha vissza nem térő alkalomként tekint utolsó idejére. Lehetőségként.

Kép

Részlet A bakancslista c. filmből

Bakancslistát ír. Olyan dolgokat sorol fel, amiket – még ha ki is nevetik érte – még el akar érni hátralévő idejében. A buddy movie filmekre jellemző két különböző stílusú főszereplő tehát csak a filmes alapot szolgáltatja. Sokkal fontosabb kérdés, hogy különböző emberek hogyan reagálnak a váratlanra. Hogyan érik el, hogy kilátástalan helyzetben is a napos oldal felé forduljanak – akkor is, amikor már mindenki más hátat fordítana neki.

Rob Reiner filmjében Jack Nicholson és Morgan Freeman alakítása emelte kultikussá az időskorban célt találó férfiak sírós-nevetős történetét.

3. Csillagok között, 2014

Noha Christopher Nolan filmjének nagy részében szkafanderbe öltöztetett űrhajósok szerepelnek, ám a sci-fi kulisszái között lepergő 169 perc sokkal inkább az emberi természetről szól.

A föld terméketlenségének határán van, a NASA különleges programja pedig lehetőséget keres az előre menekülésre. Joseph Cooper (Matthew McConaughey), korábbi tesztpilóta és jelenlegi farmer és lánya (Mackenzie Foy / felnőttként Jessica Chestain) kapja a feladatot, hogy megmentse az emberiséget.

Az unalomig ismert műfajban született alkotás Christopher és Jonathan Nolan dramaturgok karakteralkotói képessége miatt válik megismételhetetlenné. A két főszereplő, családtagjaik, a többi NASA űrhajós személyisége és a köréjük épített személyes és kollektív sorsok koherens egészet alkotnak. Ez a film maga a jövőbe vetett bizalom. A hit abban, hogy ha mind egyet gondolunk és egyirányba mozdulunk, annak éppúgy meglesz az eredménye, mint ahogy a film utolsó, katartikus jeleneteiben is láthatjuk.

4. A boldogság nyomában, 2006

Az „elevator pitch” tulajdonképpen egy kapcsolatépítési technika. 30 másodpercre egy liftbe kerülsz egy nagyon befolyásos emberrel: fel tudod-e kelteni az érdeklődését magad iránt ennyi idő alatt? Ezt az amerikai álmot váltja valóra a maga módján Chris Gardner 1981-es eredeti története, aki egy a mélyszegénységben élő, orvosi műszerekkel házaló ügynökből lett idővel tehetséges New York-i bróker. Neki elég volt egy taxiban ülnie a brókerguru Jay Twistle-lel, kitennie egy Rubik-kockát, a többi már csak rajta múlt.

A saját egzisztenciális pokoljárását írta meg azonos című regényében Chris Gardner, és ezt a csodálatos felemelkedést viszi vászonra Will Smith. A film további érdekessége, hogy Chris fiát, Christophert a főszereplő fia, Jaden Smith alakítja.

A boldogság nyomában művészileg talán nem kiemelkedő alkotás, hitelessége azonban mellbevágó.

Az ember könnyen megtanulja, hogy minden mélységből van kiút, és hogy a legkisebb dolgoknak is lehet örülni. A közhelyek hirtelen valósággá válnak.

5. Pi élete, 2012

Ang Lee fantasztikusan látványos kalandfilmje szívfacsaró történet. A meseszép Indiából Kanadába tart a családi állatkert, és a tengeri viharban családját vesztő, 16 éves Pi egy lélekvesztőn reked az óceán közepén. Először ádáz ellensége, majd harcos- és útitársa lesz a tigris, akivel túléli az embertelen tengeri kalandokat. Ez a látványorientált mozi mégsem a hihetetlen tengeri képek és a világ akkori legfejlettebb komputergrafikai tudásával megjelenített tigrise miatt érdekes, habár a profi megvalósítás valóban hozzátesz a filmhez érzelmileg is.A főszereplő kitaszítottsága, fájdalmas vesztesége az az alap, az a mélység, amiből az életösztön kivezeti ebben a rendkívül érzelemdús filmben.

Kép

Részlet a Pi élete c. filmből

A Pi élete egyik különös csavarja az emlékek újraélésének bizonytalan volta. A majom, a hiúz, a zebra és a tigris – mint a főszereplő útitársai a hajótöröttségben – talán nem is valódi társak, ahogy a film egyik utolsó jelenetében kiderül. Nem lehetséges-e, hogy sokk hatására az ember kénytelen a fantáziája segítségével elfogadhatóvá és feldolgozhatóvá tenni a feldolgozhatatlant? A jókora katarzis mellett ezek a kérdések is velünk maradnak egy ideig.

6. Toni Erdmann, 2016

Betegség, szegénység, tragédiák – minden, ami csak megterheli az embert, és ahonnan a fenti filmekkel is a kiutat keressük. De mi van akkor, ha a lélek nem találja a helyét? Ines vérbeli modern munkaalkoholista fiatal, harmincas éveiben járó német nő, akinek életébe bohócként csöppen be az apja, aki még bukaresti üzleti útjára is követi őt, hogy felnyissa a szemét: nem a saját életét éli, mutatott önképe hamis. A bohóc azonban – ahogy az lenni szokott – egyre kevésbé vicces, és egyre inkább zavarba ejtően mutat rá az igazságra.

Az álarc toposza nagyjából egyidős a történetmeséléssel, így nyilván itt is központi kérdés, ha arról van szó, hogyan vesse le a főszereplő saját álarcát, és hogyan induljon el felfelé a lelki örvényből. Maren Ade német rendezőnő filmje jelentős hátrányból indul, hiszen nemzetközileg ismeretlen alkotók három órás, szarkasztikus humorú története nehezen rúg labdába ma. A Toni Erdmann mégis könnyen be tudja szippantani azokat, akik hajlandóak befogadni.

„Dehogy asszisztens, eszed ágába ne jusson ilyen hülyeséget leírni, szó sincs róla, Isten ments! Fogászati asszisztens csak olyan lehet, akinek van végzettsége. Kettő: én nem tudom, miként kell keverni-kavarni az anyagot, s azzal, ha nem adok a lányom kezébe szakműszereket, mindenki jól jár” – válaszolja. Hátradől a foteljében, mély levegőt vesz, színpadiasan sóhajt, majd rászánja magát, hogy elmesélje. „Ha úgy tetszik, a recepción vagyok. Június elején jártam Bea lányom fogorvosi rendelőjében, a Bécsi úton. Láttam, hogy az asszisztensnő, akinek a lába is be volt gyulladva akkoriban, beleszakad a sok teendőbe, ezért megkérdeztem Beát, hogy nem tudnék-e segíteni nekik, mondjuk azzal, hogy felveszem a telefont. Annál sokkal jobban féltenek, hogy igent mondjanak, de végül csak meggyőztem őket” – eleveníti fel a nyárelői történetet. 
A látogatásai azt követően állandósultak lánya rendelőjében, hogy elmúlt a kis fogpanasza. A kánikulában „száz fok” volt az alapvetően hűvös lakásában, légkondicionálót pedig nem enged beszerelni a régi, polgári falakra, a rendelőben viszont folyamatosan ment a klíma – magyarázza.

Azt viszont eleinte nem árulta el senkinek, hogy úgy érezte, nem volt jó neki egész napokat egyedül tölteni a lakásban, részben ezért döntött amellett, hogy eljár dolgozni.

Ugyanis két unokája közül a legkisebb, a tizenkilenc éves Beáta évek óta heti egy napot mindig a nagyanyjánál aludt, ám idén érettségizett, ezért májustól már nem tudott rendszeresen vele lenni. „A heti vizitjére rendszeresen készültem: mindig volt egy váltás ruhája, azt rendbe raktam, főztem magunknak, megágyaztam neki. De májustól nem jött az érettségire készülés miatt, júniusban pedig észrevettem magamon, hogy depressziós lettem.” A súlyos mondat a beszélgetés megállítására késztet minket. Edit családja sem tudta, hogy az egyébként örökmozgó, rendszeresen templomba, kirándulni, moziba, színházba járó asszony mostanában ilyen rosszul viselte a magányt. Amikor rákérdezek, hogy jól értettem-e, amit mondott, határozott igennel felel. Szerencsére időben felismerte a problémát, sajnos nem mindenki képes időben tudatosítani magában.

Kép

Kép: Páczai Tamás

„Nem lehet egésznap olvasni, a szemem se bírja, a keresztrejtvényfejtés két-három óra után kicsit untat, másrészt nyáron beömlik a napfény a szobába, lehúzott redőnyökkel pedig nem túl nagy élmény az élet. Televíziót ritkán nézek, csak az ismeretterjesztő és hírműsorok érdekelnek.

A lányomnál tett júniusi látogatásom alkalmával megállapítottam, hogy ha az embernek nincsen célja időskorában, könnyen leépülhet. Először néhányszor mentem el besegíteni, azóta általában heti háromszor ott vagyok. 

Örülök, hogy segíthetek abban, hogy felvegyem a telefont, időpontokat jegyezzek elő, be- és kiengedjem a pácienst, kicsit takarítsak. Amikor a lányom szabadságon volt, a céges telefonon az összes előjegyzést én intéztem.”
A „munkarend” kötetlen, mivel szívességet tesz, akkor megy, amikor kedve van, vagy amikor rendkívül sok a teendő a rendelőben. Egészen közel lakik a Bécsi úti fogászathoz, egy busz és villamos segítségével fél óra alatt odaér. Általában délre megy be, a rendelés végét ritkán várja meg, hét óra felé hazajön. Ha tovább marad, este nyolc körül autóval hazaviszi a lánya.

Az özvegyként élő Edit életét mindig is a másokon segítés jellemezte. Hatan voltak testvérek, természetes volt számukra, hogy egy életen át összetartanak. Mellesleg a nagynénije, Mariska néni özvegyen maradt három fiúval Hernádszentandráson. Az unokatestvérei közül kettő Diósgyőrbe járt középiskolába. Szülei számára nem volt kérdés, hogy a két, saját gyerekeikkel nagyjából egyidős fiút befogadják évi tíz hónapra a diósgyőri Fő utcán álló házukba. 

Kép: Páczai Tamás

„Az én szüleim mindig segítettek, ha bárkinek szüksége volt valamire. Anyukám falun született, házasságáig ott, Szentandráson élt, ezért rengeteg dologhoz értett. Amikor valaki varrni szeretett volna tanulni, elküldték hozzánk, és a kislány addig, amíg ki nem tanulta a varrást, nálunk lakott” – meséli. Edit és a testvérek gyermekként falun nyaraltak, legkorábbi tapasztalatai a segítségnyújtásról onnan származnak. „Az asszonyok elmentek a földekre kendert nyűni, ahogy akkoriban a szedést mondták, a nagynénimmel pedig vittük ki az ennivalót nekik, mert bérben dolgoztak. Mondtam nekik, a munkájukat én is tudom és szeretném csinálni. A nagynénim pedig azt felelte: hát, hadd csinálja.”
Edit gyermekként megtanult főzni; a háború alatt, a rőfös Szente bácsi családjának kenyeret és húst vitt Ilona nővérével együtt; tizenhat évesen gyárba állt dolgozni, később munka mellett példás háztartást vezetve nevelte ikergyermekeit.

Túl a nyolcvanon is ő a motorja családjának, több olyan unokatestvéri találkozót szervezett, ahol negyven–negyvenöt rokon volt együtt. Lelkiismeretesen ápolta férjét, tavaly elhunyt bátyját, két éve elhunyt nővérét.

Ha kérik, bármelyik rokonnak kölcsönadja balatoni nyaralóját; engedte azt is, hogy lakásában filmet forgassanak. Vigyázott már hetekig macskára, etetett naponta papagájt, kertet gondoz a lakóházban, orvoshoz kíséri a beteg hozzátartozóit. A beszélgetés végén azzal köszön el, hogy mennie kell bevásárolni, mert másnap az egyik nővérének az unokája és annak kislánya érkezik hozzá. Nem kérdés számára, hogy két éjszakát a nála idősebb szomszédasszonyainál fog aludni, akiknek segít a bevásárlásban, ház körüli teendőkben.

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. novemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Törékenységünk és kiszolgáltatottságunk megtapasztalása kiváló esély arra, hogy újra egymás felé forduljunk mi, férfiak és nők. Újra bebizonyosodik, mint nagy bajok idején mindig: a valódi, utolsó menedék, amely tényleges és hatásos védelmet tud nyújtani, az a kis és nagy család. Minél kiterjedtebb a családi hálózat, annál inkább védelemre képes, de csak akkor, ha a kemény magja (többnyire egy szoros kötelékben élő férfi és nő) szeretetkapcsolattal tudja egybefűzni a hozzájuk tartozókat.

Mennyi ellenérdek próbálja elfedni, cáfolni, hogy az egy férfi és egy nő elkötelezett párkapcsolatából kinövő család a társadalom alapsejtje, és nincs alternatívája!

Egész politikai iparág dolgozik a család lebontásán, arra hivatkozva, hogy a házasság egy álságos, nőket elnyomó kapcsolat, a családi tűzhely pedig valójában tűzfészek, ahol a gyerekek csak szeretetlenséget kapnak. Egyenesen azt állítják, hogy a családi otthonokban megy végbe a földi erőszak nagy része. Mi pedig tudjuk, hogy a családokban nyilvánul meg az összemberi szeretet legnagyobb része, és globálisan a család a biztonság legfőbb terepe – mégis hajlamosak vagyunk az ilyen kijelentéseket elfogadni vagy legalább is szó nélkül hagyni.

De miért „dőlünk be” ennek? Talán azért, mert nincs tökéletes kapcsolat, a férfi–nő kettőse gyakran valóban biceg, s emiatt rossz a lelkiismeretünk. Néha pedig egészen elfajulhat egy kapcsolat, aminek a megoldása jobb esetben válás, rosszabb esetben valóban párkapcsolati tűzfészek, ami szinte orvosolhatatlan. Ám a csak bicegő kapcsolatok javíthatók lennének belső akarattal és külső segítséggel.

De honnan legyen akarata arra a férfinek és nőnek, hogy tegyenek a saját lelki jóllétükért, hogy folyamatosan dolgozzanak a kapcsolatuk javításán?

Hiszen a patriarchális társadalmakban a házasság egy olyan normatív életközösség volt, amelyből kilépni (legalább is hivatalosan, és főleg a nő számára) nem lehetett, tehát nem ösztönözte semmi a párokat kapcsolatuk javítására, legfeljebb az elviselésére. Az egyéni szabadságra épülő társadalmi berendezkedésben, amely szabadon felbonthatóvá tette az együttélés minden formáját, szintén nincs elég ösztönző erő a minőségi partnerkapcsolat elérésére, hiszen a fogyasztás és kiselejtezés kultúrájában könnyebb lecserélni a partnert, mint megérteni őt. Ehhez hozzáadódik ma az is, hogy a felnőtt nemzedékek nagyrészt már szétesett családokban nőttek fel, különösen fájó sebük az apahiány, ráadásul a szüleik alig tudtak velük időt tölteni a megélhetési munkavégzés miatt. Így csak romantikus filmekből értesülnek a „sírig tartó szerelem”, a feltétel nélküli bizalom mítoszairól. Sokaknak nincs pozitív párkapcsolati mintája, ezért azt sem tudják, hogy a test mellett a lélek kívánságaival is foglalkozniuk kellene. A rózsaszín köd, a felfokozott érzelmek elmúltával követelődzésként vagy önzésként élik meg párjuk lelki szükségleteit, és nem tudják konfliktusaikat megoldani.

Pedig a megoldásra sokkal jobb esélyünk van ma, mint a megelőző évszázadokban bármikor.

Minden emberi közösség rendelkezik nemzedékek jó és rossz kapcsolati tapasztalataival, és ezeket ma a modern pszichológia ismereteivel fel lehet dolgozni és hasznossá lehet tenni. Ha pedig emellé még olyan párok példáit is felsorakoztatjuk, akiknek sikerült évtizedeken át jól működő együttélési mintákat kialakítaniuk, akkor egyértelművé válik minden hátrányos helyzetből induló fiatal számára, hogy a párkapcsolati boldogság és megelégedettség nemcsak romantikus filmekben létezik, hanem a valóságban is. A jó párkapcsolatok az akarással kezdődnek és a ráfordított folyamatos odafigyeléssel, tettekkel valósulnak meg.

Kép

Kép: Piqsels

Mondjuk ki: ha nem örököltünk jó mintákat, a jó párkapcsolat akkor is tanulható!

Ahogyan ma átlagosan több tudományos ismerettel rendelkezünk, mint elődeink, úgy az emberi kapcsolatokról is több ismeretünk van. Ahogy a fogaink állapota folyamatos ellenőrzésre szorul, hogy még kezdeti stádiumban elejét vegyük az egészségtelen folyamatoknak, ugyanígy a lelki életünk, a párkapcsolatunk monitorozására is szükség van időről időre, szakemberek (és persze barátok, tapasztalt ismerősök) segítségével. Az alapfokú iskolától kezdve az egyetemi tanulmányokig kellene fejleszteni mindenkinek azokat az emberi készségeit – mindig a korának megfelelő szinten –, amelyek indulatai jó irányba terelését, a kapcsolatai építését, asszertív társadalmi érvényesülését segítik. Ez minden bizonnyal a szilárdabb, elfogadóbb és szeretetteljesebb párkapcsolatok számának emelkedését eredményezné, amelyek a felnövő gyerekek számára nagyobb biztonságérzetet adnának és kevesebb lelki defektust okoznának.

A férfi-női kapcsolatok napjainkban tapasztalható megrendülése, a bizalomvesztés szerintem nem nagyobb, mint amekkora a megelőző korokban is létezett rejtettebb formában. Csak a média által folyamatosan tematizált társadalmi „kiszorítósdi” erőteljesebb és látványosabb, ezért kétségbeesettebben zajlik mindkét nem szerepkeresése, alkalmazkodása a szükségszerűen megváltozott társadalmi kihívásokhoz.

A nőjogi mozgalom, vagyis a feminizmus nem oka, csak szükségszerű következménye volt a külső körülmények megváltozásának. Az elmúlt másfél században megközelítettük a két nem tagjainak azt az ideális egyenjogúságát, amit a bibliai teremtéstörténetnek ez a sora szimbolizál: „Isten megteremtette az embert saját képmására, férfinak és nőnek teremtette őket.” Persze az ide vezető útnak távolról se volt minden mozzanata szép és emberhez méltó, de a két nem helyzete igazságosabb most, mint száz évvel ezelőtt. A megelőző korok torzult, igazságtalan nemi viszonyaiból adódik, hogy az egyenjogúbbá válást ma a férfiak egy része – különösen, akik nem élnek védő szeretetkapcsolatban – elkeserítő presztízsveszteségként éli meg, a nők ugyanakkor – persze különösen azok, akik nem élnek védő szeretetkapcsolatban – még mindig ellenségnek látják a férfiakat, vagy nyomasztó elváráshalmazként érzékelik új helyzetüket. És billeg is ez az erőegyensúly, meg szélsőségekbe is csap, amit nem könnyű újra egészséges egyensúlyba hozni.

A feminizmus családcentrikus, nem szélsőséges (a férfiakat nem bűnösnek és legyőzendőnek tekintő) ágának még van tennivalója: amíg a gyermekeit otthon nevelő vagy az idős szüleit otthon ápoló nő nem kap ugyanakkora erkölcsi és anyagi megbecsülést a társadalomtól, mint egy dolgozó családapa, nem lehetünk elégedettek. Amíg ezeket a családi és szociális munkákat nem osztják meg egymással a nők és a férfiak, addig sokan nem fogják megérteni, hogy ezek mennyire értékesek és fontosak. Amíg a nők számára kisebb eséllyel és fizetéssel nyílnak meg egyes életpályák, van miért tennünk.

Ugyanakkor teljesen érthető a férfiak talajvesztése, hiszen öröklött szerepeiket egyre kevésbé élhetik, folyamatosan új körülményekhez kell alkalmazkodniuk.

Ez elbizonytalanodással és feszültségekkel jár, ami sokszor hozzájárul a párkapcsolatok megromlásához. Súlyosbítja a helyzetet, hogy vannak ma már vadhajtásai a nőket hátrányaik miatt előnybe hozó politikának is. Például váláskor a mai joggyakorlat eltúlzott előnyt érvényesít a nők számára a közös gyermek nevelése terén. Ide tartozik az is, hogy a párkapcsolati erőszak visszaszorítását célzó intézkedések, egyezmények szinte nem vesznek tudomást a férfiakat érő erőszakról. A nők 40 év munkaviszony utáni korkedvezményes nyugdíja is annyira diszkriminatív, hogy néha már maguk a nők is szégyellik. És megmagyarázhatatlan, miért nem foglalkozunk azzal a súlyos helyzettel, amit a férfiak iskolai lemorzsolódása, a nőkénél rosszabb egészségi állapota, korábbi halála jelez. A férfiak gyakran a nőktől várják a helyzet orvoslását, pedig a nők is folyamatosan küzdenek a kihívásaikkal – ezért üdvözlendőek a jó szándékú férfimozgalmak.

Látszólag nem vagyunk könnyű helyzetben mi, férfiak és nők. Valójában azonban hatalmas lehetőség birtokosai vagyunk!

Egy olyan korszak kapujában állunk, amikor végre egyenrangú félként, egyenlő lehetőségekkel, szabad választással és minden korábbinál több lélektani ismerettel alakíthatunk felelős, tartós, örömteli párkapcsolatot, dolgozhatunk közös munkahelyeken, vehetünk részt a közéletben. Ne hagyjuk, hogy a szerepkeresésből és az időnkénti kudarcokból adódó frusztrációk elidegenítsenek minket egymástól! Nincs más út, mint a türelmes megértés, egymás kölcsönös támogatása.

Elnevezése után mindannyian biztosak lehetünk benne, hogy ez egy komoly kezdeményezés. Ráadásul magyar: a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság két vezetője, Toplak Zoltán és Szujó Flórián szorgalmazza, hogy egyre többen tartsák meg ezt a napot.

A két kezdeményező a magyar férfimozgalom képviselője, aktivistája. Sok éve törekednek arra, hogy felhívják a társadalom és az egyes emberek figyelmét arra, hogy nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is szüksége van érdekképviseletre. A XX. század eleje óta egyre radikalizálódó baloldali feminizmus ugyanis már szinte el is feledtette velünk, hogy férfiakat is lehet „elnyomni” (pl. a válás során majdnem biztos, hogy az anyánál marad a gyerek), férfiak is kerülhetnek hátrányos helyzetbe (pl. a hajléktalanok szinte csak férfiak), és férfiakat is érheti a nőktől erőszak, akár verbális, akár tettleges vagy szexuális. A hétköznapi szexista megnyilvánulások pedig szinte teljesen elfogadottak, ha férfiakat érnek. Toplak Zoltán és Szujó Flórián azok között voltak, akik felhívták a figyelmet arra az aránytalanságra, hogy a férfiak elleni erőszakról szinte nem tesz említést a sokat emlegetett Isztambuli egyezmény, amelynek a ratifikálására még nem került sor Magyarországon.

Nagy örömmel tapasztalom, hogy a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság nem harcolni akar a nőkkel, nem legyőzni akarja őket, hanem az együttműködésre helyezik a hangsúlyt. Ezzel szövetségesei a konzervatív feministáknak.

A szolidaritás szó jelentése a szótár szerint: kölcsönös kötelesség- és segítségvállalás közös érdekek alapján. Igen, azt hiszem, erre van szükségünk nekünk, nőknek és férfiaknak!

Tovább bogarászva a szótárt kiderül, hogy a szó a solidum „biztos, szilárd alap” latin szóból származik. Valóban: csak ez lehet szilárd alapja a férfiak és nők kapcsolatának, akár egy párkapcsolatban, akár munkakapcsolatban, bármilyen együttműködésben.

Olyan különlegesen kizökkent időben, mint amilyenben most élünk napról napra – vesztegzárban, szűkös területen, kisebb mozgástérrel, újabb és újabb kihívások közepette, anyagi és egzisztenciális gondokkal küzdve; a gyerekeket otthon oktatva, munkánkat otthon végezve; sokan magányosan, elszigetelve vagy betegen, érzelmileg jóval labilisabban – még inkább közös érdekünk, férfiaknak és nőknek, hogy felelősséget vállaljunk egymásért! Ne csak a másiktól várjuk el, hogy a kötelességeit teljesítse, hanem arra törekedjünk, hogy a sajátunkat végezzük el! Keressük azt, hogy miben és hogyan támogathatjuk egymást!

És ha mindenáron versengeni akarunk, versenyezzünk abban, hogy ki szereti jobban a másikat, és ki tudja a szeretetét jobban kimutatni!

Én így szeretném megünnepelni a nemek közti szolidaritás napját március 31-én.

De hogyan is működik ez elméletben? A vírusfertőzés egy nagyon bonyolult folyamat, amelynek sejten kívüli és sejten belüli szakaszai vannak. Amikor el akarjuk hárítani a támadást, több ponton is beavatkozhatunk. A vírust a sejten kívül vagy azon belül blokkolhatjuk. A sejten kívüli blokkolást általában vakcinák által létrehozott antitestekkel, mesterségesen előállított antitestekkel vagy egyéb módokon (receptor blokkolók, stb.) érhetjük el. A sejten belül pedig több lépésben is gátolhatjuk a vírus replikációját az alábbi ábra nagyszerű szemléltetése alapján.

A SARS járvány óta több tucat potenciális antivirális szer és kezelés került az asztalra, amelyek közül az Egészségügyi Világszervezet kiválasztotta a négy legígéretesebbet. Ezek klinikai hatékonyságát jelenleg egy példanélküli, világméretű teszt során vizsgálják, amely a SOLIDARITY névre hallgat.

A WHO által kiválasztott négy ígéretes terápiás lehetőség:

- Remdesivir antivirális szer, amely a vírus másolását végző enzimet blokkolja.
- Maláriaellenes szerek, amelyek a vírus „érését” befolyásolják közvetett módon, a gazdasejt bizonyos folyamatainak pH változásával.
- HIV-vírus elleni szerek (ritonavir/lopinavir) – ezek úgynevezett proteázgátlók. A proteázok kulcsfontosságú enzimek, amelyek a vírus fehérjéinek végső érését segítik [Ez egy klinikai vizsgálat során már elbukott, de a WHO szakértői szerint a betegség korai fázisában még hatásos lehet – ezt kívánják most tesztelni.]
- Ritonavir/lopinavir interferon-béta kezeléssel kombinálva – az interferon-béta a vírusfertőzés korai szakaszában adagolva segítheti a korai védelmet, ezt kombinálva az előző párossal jó eredményekre számít a szakma.

Kép

⚠️FONTOS: Sokakban él a tévhit, hogy ezek a szerek otthoni körülmények mellett alkalmazhatóak lesznek. Ezek általában véve toxikus szerek, így a nem szakszerű és pontatlan adagolásuk óriási bajt okoz. Kifejezetten kórházi körülmények közt adható gyógyszerekről van szó, preventív szedésük sem ér semmit. Kulcsfontosságú az időzítés és a dózis, ez minden esetben orvosi döntéskör. Továbbá a végső próbájuk is hátravan még.⚠️

Vakcinák a láthatáron

A megelőzés szempontjából, a még nem fertőzött emberek védelmében pedig a vakcinák jöhetnek szóba. A vakcinák hatására az adott vírusra specifikus antitestek termelődnek a szervezetben, amelyek a későbbi vírusbejutást gyorsan és célzottan hatástalanítják. Jelenleg több ígéretes és modern vakcina-prototípus készül a világ több laboratóriumában. Ezek közül van, amelyik már a klinikai tesztelések fázisában jár (pl. az Oxfordi Egyetemen). A CEPI nevű tudományos és technológiai összefogás által jelenleg fejlesztett vakcinákat a második kép foglalja össze.

Kép

A cikk forrása a szerző Facebook-oldala

A doktornő este 7-re ért haza, vacsorát adott a családnak, lefektette a gyerekeket, váltott néhány szót az igát egyre nehezebben viselő férjével, majd a zuhany alatt átgondolta, mi vár rá másnap. Reggel 5-ös felkelés, majd elkészíti a család reggelijét és ebédjét, a menü majd attól függ, mi maradt az éléskamrában, boltba három napja nem jutott el. El is határozza, hogy amíg lehet, inkább rendelik az ételt. Befekszik az ágyba, de képtelen elaludni, cikáznak a fejében gondterhelt kollégáinak aggodalmai. Mégis lassan egyre jobban megnyugszik, megy le a stressz, de ekkor bevillan egy idős néni, aki havonta jár hozzá kontrollvizsgálatra a kardiológiára. Vajon vele mi lesz? El fogja látni egyáltalán valaki? Ha nem kapja meg idejében a gyógyszereit, könnyebben legyűri a vírus.

Reggel megöleli a gyermekeit, már egy ideje azzal a tudattal, hogy ha esetleg a nap folyamán kiderül, hogy fertőződhetett egy koronavírusos beteg kezelésekor, akkor egy ideig nem fogja látni a családját, karanténba kerül.

Aki már dolgozott 16 órákat, van élménye arról, milyen zombinak érzi magát az ember, amikor a végtelennek tűnő műszak után elindul hazafelé. Az egészségügyben dolgozók közül sokan még haza sem fognak tudni menni az elkövetkező hetekben, hanem családjuktól távol, jó esetben egy kölcsönlakásban húzhatják meg magukat.

Normális ételt senkinek nem lesz ideje magához venni, és egy idő után az is kérdéses, hogy érdemes-e a családdal találkozni, hiszen tünetmentes hordozóként a kórházak dolgozói potenciális veszélyt jelenthetnek saját szeretteikre.

Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy az orvosokra soha nem látott teher nehezedik majd az elkövetkező hetekben. A magyar orvosok viszont vuhani kollegáikkal ellentétben már nagyjából tudják, hogy mire készüljenek. De fel lehet egyáltalán készülni az Olaszország kórházaiban látható állapotokra, helyzetekre?

Mentálhigiénés segítségnyújtás

Egy műszak lopott félóráiban nagy jelentősége lehet a Mental for doctors nevű új kezdeményezésnek, ahol pszichológusok, coach-ok, mentálhigiénés szakemberek ajánlották fel, hogy idejük egy részében önkéntesen nyújtanak online lelki segítséget orvosoknak, nővéreknek, ápolóknak, mentősöknek, bármilyen egészségügyi dolgozónak.

A járvány idején tartó és a járvánnyal összefüggő lelki nehézségek támogatására szolgáló krízisprevenciós programban személyenként három 45 perces online konzultációra lesz lehetőség, természetesen ingyen.

Urbán Éva pszichoterapeuta, a világviszonylatban is egyedülállónak számító rendszer életre hívója elmondta, hogy ez a járvány okozta extra terhelés a már előzőleg is a végletekig kizsákmányolt egészségügyiseket éri, egy olyan szektort, amelynek tagjai kifejezetten korán halnak, és ahol magas az öngyilkossági ráta. „Ebben a helyzetben a mindennapos nehézségek mellett iszonyatos veszteségek érhetik őket, olyan helyzetek kezelésére lesz szükség, amelyek még egy intenzív osztályon dolgozó orvos számára sem megszokottak. Ne legyen igazam, de nálunk is előfordulhat majd, amit Olaszországban már tömegesen látunk: orvosok abba a helyzetbe kerülnek, hogy dönteniük kell, hogy az anyjukat vagy a munkatársukat hagyják-e a lélegeztető gépen”– mondta a miskolci pszichológus.

Hogyan lehet jelentkezni?

Az online jelentkezés igen egyszerű és gyors folyamat. A szakembereket a Mental for doctors oldalán lehet megtalálni fényképpel és egy rövid szakmai ismertetővel, és a nevük mellett lévő kis ikonra kattintva megjelenik egy kis naptár, ahol megtörténhet a foglalás. Az időpontjáról mindenki visszaigazoló e-mailt kap, amiben minden részlet megtalálható. Jelentkezni névvel és érvényes nyilvántartási számmal vagy a munkahely megadásával lehet az egészségügyi ellátás bármelyik szegmenséből, szintjéről, munkaköréből. Urbán Éva hangsúlyozta, hogy a lelkigondozó szakemberek szolgáltatása nem helyettesíti a teljes körű mentálhigiénés vagy pszichoterápiás folyamatot, kifejezetten krízisintervenciós jelleggel, akut dilemmákban jelent helyzeti támogatást.

Már lelkisegély-telefonvonal is működik!

Néhány napja egy lelkisegély-telefonvonalat is létrehoztak a gyógyításban részt vevő orvosok, nővérek, gyógyszerészek, s más, a közvetlen betegellátásban tevékenykedő szakemberek lelki megterhelésének kezelésére. Az anonim módon működő szolgáltatás 24 órában elérhető, és szintén mentálhigiénés szakemberek, pszichológusok várják a hívást a vonal másik végén.

Önkéntes lelki segítők a Pszí-pontban

A PSZI PONT weboldal nemcsak hasznos információkat és segítő szolgálatokat gyűjtött össze a megküzdéshez, hanem olyan orvosok elérhetőségeit is tartalmazza, akiknél a járvány idején bárki jelentkezhet egy-egy segítő, támogató beszélgetésre. A napokban Füredi Krisztián szakpszichológus vezetésével több tucat pszichológus, pszichiáter és mentálhigiénés szakember ajánlotta fel a munkáját azok számára, akik úgy érzik, néhány online vagy telefonos tanácsadás sokat lendítene mostani pszichés állapotukon, közérzetükön. A segítségnyújtás akár 3–5 alkalommal, ingyenesen zajlik.

Ha Ön is észleli egészségügyben dolgozó hozzátartozóján a kimerültség, túlzott stressz, gyász tüneteit, hívja fel figyelmét ezekre a szolgáltatásokra. Nagyon fontos, hogy időben érkezzen a lelki segítség!

Cikkünk megírása után jelent meg az Alföldi Kéktúra megújult bélyegzőfüzete, benne számos és lényeges változással, ezeket cikkünkben egyértelműen jelezzük. Kérjük kedves olvasóinkat, hogy a Kéktúra szervezésekor a Magyar Természetjáró Szövetség információit is vegyék figyelembe, valamint a koronavírus  okozta helyzetben csatlakozzunk a szövetség #maradjotthon #atermeszetmegvar kampányához.

A Kéktúra‑mozgalmat elindító legendás sorozatok DVD‑kiadásának borítóján ez olvasható: „A fél országot bemutató első két sorozat – Másfélmillió lépés Magyarországon (1979), …és még egymillió lépés (1986) – sikere után elhatároztuk, hogy egy kerékpáros és egy gyalogos útvonal végigjárásával „bezárjuk a kört”, visszatérünk a Kéktúra kiinduló pontjára, a Nagy-Milicre. A csapat ugyanaz, mint a két korábbi filmsorozatban, de immár, sajnos, Rockenbauer Pál nélkül.” A stáb 1990. augusztus 10-én indult el kerékpárral Szekszárdról. Az azóta eltelt közel 30 évben megszületett az Alföldi Kéktúra és egyre gyakrabban jelennek meg a végeláthatatlan alföldi puszták földútjain, a Kiskunság homokbuckái között, a Tisza és a Körösök gátjain, vagy a Nyírség erdőiben is a túrázók, főként ősszel és tavasszal. Az alföldi tanyák és falvak lakói kezdenek hozzászokni a hátizsákos turistákhoz, mondja az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark biztonsági őre és a mindszenti komp révészei is. Mindkét helyszín pecsételőpont is egyben.

Az Alföldi Kéktúra beszállópontja a szekszárdi vasút­állomás. Rövid kitérővel érdemes azonban felmenni a város présházakkal és szőlőtőkékkel tarkított dombjaira, innen ugyanis madártávlatból tekinthetünk végig a ránk váró útra, „a Dunától/A Tiszáig nyúló róna” képére, és nem csak gondolatban, ahogy Petőfi írja Az Alföldben. Egy pohár bor társaságában – mondjuk a Heimmann birtok teraszán – még egyszer átgondolhatjuk kitűzött céljainkat, A Kávé Házában elfogyasztott tejeskávé után pedig neki is vághatunk a Gemenci erdőnek és az alföldi rónaságoknak.

Kép

Fotó: Páczai Tamás

A 840,2 kilométeres túrát természetesen szakaszokban is teljesíthetjük, az általános tapasztalat szerint kerékpárral 9–10 (a 2020 március 23-án megjelent új bélyegzőfüzet szerint a Magyar Természetjáró Szövetség a túra kerékpáros teljesítését már nem fogadja el, azonban a régi bélyegzőfüzettel még érvényes az AK kerékpáros teljesítése -, a szerk.) , gyalogszerrel 35–40 nap szükséges a teljes hossz­hoz. Túránk során érintjük az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkot, a közeli Mindszenten komppal kelhetünk át a Tiszántúlra, Szarvason meglátogathatjuk a történelmi Magyarország középpontját, Dévaványa mellett túzokra „vadászhatunk” távcsővel, Mezőtúron ráállhatunk a 47. szélességi körre, de a Halápi csárda, a nyírbátori református templom, a kisvárdai vár vagy a pácini várkastély is megér egy hosszabb pihenőt, hogy csak néhány látnivalót emeljünk ki.

Készüljünk fel!

Az alapos felkészülés nélkülözhetetlen, hogy az Alföld rejtett kincseit jó szájízzel érjük el túrázás közben. A gyakorlatilag nullaméteres szintkülönbség miatt elsőre könnyűnek tűnhet a terep, de a geológiai, időjárási és infrastrukturális sajátosságok meglephetik és akár feladásra is kényszeríthetik a felkészületlen látogatót.

Indulás előtt

Az Alföldi Kéktúra 13 szakaszból áll , ezek részletes leírását térképekkel, ellenőrzőpontokkal és fotókkal megtaláljuk a termeszetjaro.hu oldalain. Túránk megtervezéséhez, saját lehetőségeink, erőnlétünk felméréséhez fontoljuk meg az alábbi tanácsokat. Jól gondoljuk át a kirándulás időpontját. Áprilisban ideálisak az időjárási viszonyok, nyáron megterhelő lehet hosszú kilométereket gyalogolni a 35–40 fokos kánikulában, egyes szakaszokon hosszú kilométereken át nincs árnyékot adó fa vagy épület!

Kép

Fotó: Páczai Tamás

Szerezzük be az Alföldi Kéktúra igazolófüzetét indulás előtt, a nagyobb pecsételőpontokon nem árulják, könyvesboltokban sem mindig kapható. Használjuk rendeléshez a turistashop.hu vagy a cartographia.hu oldalait. A Magyar Természetjáró Szövetség a fénymásolt füzetet nem fogadja el igazolásként!

Frissítés: 2020. március 23-án jelent meg az Alföldi Kéktúra új igazolófüzete, benne lényeges változásokkal! A kiadó MTSZ a régi füzeteket elfogadja és ezekhez online letölthető pótlapokat biztosít!

Ha kerékpárral indulunk (frissítés: a kerékpáros teljesítést már csak a régi füzettel fogadja el a MTSZ -, a szerk.), ne hátizsákban vigyük a felszerelésünket, mert hosszú távon nagyon megterhelő a gerinc számára. Biciklistáskában legyen a felszerelésünk, ami lehetőség szerint vízálló. Legyen nálunk pótgumi, szerszámkészlet, pumpa, indulás előtt készítsük fel a biciklit a túrához szervízben. Lehetőleg vastag gumikkal szerelt, mountainbike vagy trekking típusú kerékpárt válasszunk a túrához.

Alapfelszerelésünk része legyen a kalap, naptej, szúnyogriasztó, esőkabát, nagy méretű kulacs, váltás alsóruha akkor is, ha egy napot túrázunk. Tervezéskor figyeljünk az útvonal szakaszolására, az elsődleges szempont legyen a végpontok jó megközelíthetősége. Közeli hozzátartozónkkal osszuk meg tervezett útvonalunk, főleg, ha egyedül indulunk.

Kép

Fotó: Páczai Tamás

Kép: Páczai Tamás

Túrázás közben

Telefonunkra töltsük le a Természetjáró alkalmazását, nagy hasznunkra lesz a navigálásban, hiszen a térképükön látjuk a pontos túraútvonalat és saját pozíciónkat is. Változatos útviszonyokra készüljünk! A Kiskunság mély, süppedős homokjában az átlagnál lassabb, megerőltető haladásra számítsunk, esős időszak vagy zivatarok után a mezőgazdasági földutak változhatnak. Vigyünk gumicsizmát magunkkal, főleg többnapos túrára!

A terepviszonyok miatt a kéktúra jelzései néha több kilométerre vannak egymástól azért, mert nincs felfestésre alkalmas tárgy. Ezért nagyon fontos, hogy megfelelően tájékozódjunk és legyen térképolvasási gyakorlatunk. Gondoskodjunk telefonunk, egyéb elektronikus eszközeink áramellátásáról nagy kapacitású powerbank-kel! Legyen nálunk nyomtatott térkép és iránytű is! Sok folyadékot vigyünk, mert a romantikus róna velejárói a hatalmas távolságok és időnként az ivóvíz hiánya. Mezőtúr és Ecsegfalva között például 33 kilométeren át nincs lakott település, ivóvíz vagy árnyék, ráadásul a táv egy egész napra is komoly teljesítmény. A hosszú, lakott területet nem érintő távolságok, az útvonaltól messze eső falvak miatt érdemes sátrat vinni többnapos túrához.

Kép

Fotó: Páczai Tamás

Tapasztalt alföldi kéktúrázók szerint a homokos szakaszokat – ilyen főként a Kiskunság és a Nyírség – érdemes inkább gyalog bejárni, míg a többi és gyakran monoton szakaszt biciklivel teljesíteni.

Jól felkészülten az Alföldi Kéktúra életre szóló élmény lehet az egész családnak. A helyenként meglehetősen változatos terepviszonyok miatt a túra felnőtteknek ajánlott igazán, azonban körültekintő szervezéssel kiskorú gyermekeinkkel is izgalmas élményekkel fogunk gazdagodni. Javasoljuk például, hogy a kicsikkel több szakaszban, csillagtúraszerűen teljesítsük az útvonalat, egyes szakaszokon pedig praktikus segítségünkre lehet az utánfutós kerékpár vagy a tandembicikli. Ehhez jó és családbarát szálláshelyeket találhatunk az útvonalon Szekszárdon, Baján, Mórahalmon, Szarvason, Berettyóújfaluban, Nyírbátoron, Kisvárdán és Sátoraljaújhelyen.

A koronavírus miatt kialakult helyzetben a túrázás az egyik legbiztonságosabb szabadidős tevékenység lehet, azonban érdemes a rövidebb távú, fizikailag nem a határainkat feszegető kihívásokat választani. Különösen fontos, hogy a vészhelyzet visszavonásáig az operatív törzs legfrissebb rendelkezései szerint járjunk el a túrák tervezésekor is! 

 #maradjotthon #atermeszetmegvar Ezzel a szlogennel indított útjára a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) több online csatornáján valamint közösségi médiafelületén számos új rovatot. A céljuk az, hogy segítsék a koronavírus-járvány miatt otthon lévő, de aktív kikapcsolódásra vágyó természetkedvelőket. A túrázóknak új túraötleteket adnak, de közben arra kérnek mindenkit, hogy maradjon otthon. Túratervezésre a termeszetjaro.hu asztali verzióját javasolják, ám a már 165 ezres letöltésnél járó, ingyenes Természetjáró applikáció akár offline is használható navigációra a lementett nyomvonal mentén.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

Az ábra három lehetséges állapotot vázol fel: egészséges, enyhe megbetegedésű és súlyos megbetegedésű.

Kép

A vírusfertőzésekre általánosan igaz, hogy bonyolult molekuláris folyamatok övezik. Evolúciós szemmel nézve ez is egy „fegyverkezési verseny” a gazdaszervezet (ebben az esetben az ember szervezete) és a vírus közt, ahol mindkét résztvevő igyekszik az idő folyamán elhárítani a másik hatásait.

A koronavírusok esetében a fertőzés első fázisában a vírus elcsendesíti az immunrendszer elsődleges antivirális válaszait (interferonok), és önmaga másolásába kezd a neki megfelelő sejtekben.

A betegség súlyosságát a gazdatest (vagyis az emberi szervezet) túlzott, hiperaktivált válaszreakciója adja a vírus hatására. Félreértés ne essék, a citokinválasz egy természetes és hasznos folyamat, de ha túl erős, akkort a tudomány citokin-viharként emlegeti, amely egy sor gyulladási folyamatot indít és vezényel az alsó légutak légcserét szolgáló sejtjeinél. Ez rontja az oxigéncsere-képességet, és intenzív kezelést igényel a beteg számára. A megbetegedés súlyosságát tehát az dönti el, hogy az adott szervezet mennyire reagálja „túl” a fertőzést – ezt pedig a mindenki által jól ismert rizikófaktorok erősítik.

Kik tartoznak a rizikócsoportba?
- 65 év feletti kor (rugalmasan kezelendő=idős kor)
- krónikus tüdőbetegség, közepes vagy súlyos asztma
- súlyos keringési/szívproblémák 
- immunszupresszált egyének (daganatos betegek kezelés alatt, szervátültetettek, kortikoszteroidot vagy más, immunitást gyengítő gyógyszereket hosszan szedők, stb.)
- bármilyen életkorban 40 feletti testtömeg-index
- bármely krónikus betegség, szervi elégtelenség

Vigyázzunk egymásra, és továbbra is #maradjotthon, ha teheted!

Cikk adatainak forrása
A cikk forrása a szerző Facebook-oldala

Páros tánc ajánlott, avagy a férfiak és nők csak egységben uralhatják a jövőt

Nagyon gátolja a párbeszéd lehetőségét a feminizmusból, különösen annak szélsőséges vonulatából fakadó folytonos lázadás és uszítás a férfiak ellen. Emiatt nagyon sok férfiban rengeteg frusztráció halmozódott fel, így eleve gyanakvással fogadják a nők minden olyan közlendőjét, ami azzal kezdődik, hogy: „Szükségem lenne...”. Valamire. Bármire, amihez neked, kedves férfi, meg kell változnod. Bármire, amit, kedves férfi, tőled várok el, te lépj hátra, te adj több tért nekem!

A nők gyakran egyszerre kiáltják ki saját függetlenségüket és kívánják el a férfi életének terepeit, kellékeit.

Azoknak a nőknek, akik tényleg keresik az együttműködést a férfiakkal, ki kell fejezniük, hogy megértéssel és jóindulattal közelednek hozzájuk. Építő vitát és építő kritikát akarnak gyakorolni, kellő elismerés, tisztelet és bátorítás mellett. Mert szövetségeseket akarnak és nem bűntudattól hajtott rabszolgákat. Másrészt viszont a férfimozgalom is adósa a nőknek azzal, hogy valódi, általános és jogos igényeikre adekvát válaszokat adjon. Hogy odafigyeljen a nőkre, és túljusson a radikális feministák fixírozásán.

A férfiak oldaláról: Mit lehetne kezdeni azzal a helyzettel, hogy az otthoni munka egyenlőbben legyen elosztva? Hogy anyagilag is, társadalmilag is elismertebb legyen? Mi kell ahhoz, hogy a férfiak akarjanak elköteleződni és családot alapítani? Hiszen a személyes beteljesedés és boldogság legjelentősebb terepe a férfiak számára is a család, és a társadalom jövője is nagymértékben ettől függ. Mit kezdünk azzal a helyzettel, hogy utcán is megetethesse a gyermekét a szoptatós anyuka, anélkül, hogy rossz szemmel néznének rá? Érdemes elgondolkodni, mit tehetnénk azért, hogy több nő szerepeljen a politikában. Pezsgőbbé, kreatívabbá válhatna az életünknek ez a területe, változatosabb és jobb megoldásokat lehetne találni a problémákra. Statisztikák bizonyítják, hogy a koedukált munkahelyek jót tesznek a dolgozóknak és az elvégzett munka minőségének egyaránt.

A nők oldaláról: Vajon a mai kivételezett családjogi helyzetüket akarják-e egyenlőbbé tenni a férfiakéval, például a korkedvezményes nyugdíj, az adózás terén és a válás esetén? Támogatják valóban a párjuk jó apává válását és általában a férfiak apaságát? Síkra szállnának a férfiak egyenlő jogaiért akár egy petíció aláírásával például? Mit várnak és mit adnak a nők azért, hogy a párkapcsolatok élhetőbbek legyenek? Érzelmes vagy inkább kemény és határozott férfit szeretnének maguk mellé? Vagy egyszerre feleljen meg a férfi mindkét elvárásnak? Tudnak-e és akarnak-e a nők a férfi számára érzelmileg biztonságos környezetet teremteni a megnyíláshoz, és tiszteletteljeset, hogy a férfi tudja: a testi és lelki erejére egyaránt számítanak, igénylik azt? Segíteni, hogyan lehessen a férfi domináns, amikor az kell, és érzelmileg intim, amikor arra van szükség? Egyáltalán: mikor kell egyik, és mikor a másik?

Általános tapasztalat: ha egy férfi bajban van, azt a környezete és a társadalom nem veszi komolyan. A bajban lévő nő együttérzést kap, a bajban lévő férfi humorforrás, kinevetik.

Ha egy apa elválik, bizonyítania kell, hogy jó szülő-e, mert a bíróság automatikusan megkérdőjelezi ezt. Akkor is, ha a férfi egyébként tanár, és gyerekek vannak rábízva. Nőknél evidensnek veszik, hogy jó anya marad a válás után is.

Kép

Kép: Piqsels

Nagyon fontos lenne őszintén, a megértés és megbocsátás igényével beszélni egymással sebeinkről, hiányainkról, megfelelő környezetben, őszinte barátok vagy szakember előtt. Azokról is, amiket a társadalom okozott (pl. a „fiúk nem sírnak” káros bevésésével), és azokról is, amelyeket egyéni életünkben a másik nem képviselőjétől szenvedtünk el.

Fontos lenne kiengesztelődésre törekedni és megbocsátást nyújtani. Tanulni egymást és önmagunkat: hogyan működünk, mit miért teszünk. Rendkívül fontos volna.

Jó lenne, ha a kiengesztelődés és összetartozás külső cselekedetekben is megmutatkozna. Tudunk például ünnepelni együtt? Meg akarjuk ünnepelni azt, hogy férfiak és nők vagyunk, egymásnak teremtve és különbözőségeinkben egymást kiegészítve, segítve? A belénk kódolt egységet, illetve ennek ígéretét? Például bállal, ahol ajánlott a páros tánc…

Toplak Zoltán, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság elnöke

Egyenlőség és szolidaritás – együtt

A Valódi Egyenlőségért Civil Társaságnál elhatároztuk, hogy idén március 31-én első alkalommal megtartjuk a nemek közötti szolidaritás napját. Népszerűsítjük is, abban bízva, hogy mások is fontosnak tartják és csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez. Ezen a napon a közvélemény figyelmét megpróbáljuk ráirányítani a nők és a férfiak közötti szolidaritás fontosságára, a közös érdekekre, közös célokra és az együttműködésre.

De miért fontos ez? Ma mennyire erős a nők és a férfiak közötti szolidaritás?

Szerintem összességében egyáltalán nem a rossz a helyzet, azonban vannak olyan fontos területei a társadalomnak, ahol kedvezőtlen kép rajzolódik ki, mi elsősorban ezekre összpontosítanánk. Feltétlenül idetartoznak a nők és férfiak szerepeivel kapcsolatos közéleti viták, és ezen belül is a nő- és férfijogi kérdések és a nemek közötti egyenlőség. E területeken nagy szükség lenne arra, hogy megerősödjenek azok a hangok, amelyek a nők és a férfiak közötti szolidaritást vallják.

A nemek közötti szolidaritás ma leglátványosabban talán a család, párkapcsolat iránti vágyban mutatkozik meg: látjuk, hogy a legtöbb nő és férfi ma is arra vágyik, hogy megtalálja élete párját, családot alapítson és gyermekeket vállaljon. A magánéletben tehát kicsit minden egyértelműbb: kell a másik nem családot alapítani és fenntartani azt.

Kép

Kép: Freepik

Aztán később zavarosabbá válhat az egész: például azzal, ha a férfiak hajtanak a munkahelyükön a családért, de nem beszélnek az érzéseikről, közben az érzelmileg elhanyagolt nők pedig nem beszélnek magányos küzdelmeikről, csak megvonják a szeretetüket. Mindez könnyen váláshoz vezethet.

Két fontos terület, ahol együtt tudnánk működni mi, férfijogi aktivisták a nőkkel: a párkapcsolatok megőrzésének segítése, illetve a korrekt válások segítése, lehetőség szerint közös felügyeleti joggal a gyermekek felett. De ezzel már át is tértünk a közélet területére.

Ami ugyebár nehezebb dió. Sok téves információ kering a férfiakat és nőket érintő ügyek kapcsán. Néhány példa erre a sajtóból: „Jó, ha a nők leszbikus szerelemben élnek, mert a férfiakra nem lehet számítani.” „A férfiak mind önző, erőszakos alakok.” „A nőket csak a férfiak pénze érdekli.” Lehetne sorolni. A közéletben gyakran megnyilvánuló, a nemek közötti ellentétet közvetítő tartalmak hosszabb távon a nők és a férfiak családon belüli kapcsolatát is veszélyeztetik. Az is az emberi tapasztalat része, hogy ami a közéletben, a médiában és a szórakoztatóipar területén elhangzik, az átszivárog a magánéletbe. Ha a közös társadalmi térben szabadon terjedhet a férfigyűlölet, akkor előbb-utóbb pl. olyan számítógép-képernyővédők fognak terjedni, amelyeken ez a felirat: „Úgy kell a nőnek a férfi, mint a halnak a bicikli”, vagy például Amerikában elterjedtek olyan, nőknek dedikált képeslapok, amelyeken valamilyen férfiakat degradáló alkotás volt.

A közéletben kiemelt jelentőségű ma a nemek közötti egyenlőség kérdése. Évszázadokon keresztül a nők és férfiak közötti funkcionális nemi munkamegosztás volt a meghatározó. A korábbi történelmi korokban a magas gyermekhalandóság és egyéb korai halálozások miatt a társadalom fennmaradásához akár hat-hét gyermeket is kellett vállalni, miközben a nők a maihoz képest jóval rövidebb ideig éltek. A család élelmezése, védelme fizikailag megterhelő feladat volt.

A korábbi társadalmakban a nők és a férfiak közötti munkamegosztás a közösség túlélését segítette, és ennek felismerése erősítette a nemek közötti szolidaritást is.

A társadalmi és technológiai fejlődés következtében az ilyen jellegű munkamegosztás egyre inkább veszített hasznosságából, és ennek következtében azok a szokások, amelyek fennmaradtak, ma már sok esetben indokolatlanul korlátozónak és igazságtalannak tűnnek, és inkább a nemek közötti vitákat segítik elő, mint a szolidaritást. Azt gondolom azonban, hogy ennek a társadalmi átalakulásnak nem feltétlenül kellene együtt járnia a nők és a férfiak közötti szolidaritás gyengülésével, hiszen a nemek közötti egyenlőségre törekvés egy új közös cél is lehet.

Ha felismernénk, hogy a nők és a férfiak kölcsönös segítése azokon a területeken, ahol megerősítésre szorulnak, közös érdek, az egy újfajta szolidaritást hozhatna létre a nők és a férfiak között.

Azért mondom ezt feltételes módban, mert jelenleg az a gyakorlat érvényesül, hogy az új jogokat, lehetőségeket nem a másik nemmel közösen, hanem azzal szemben kell kivívni. Arra kell törekednünk, hogy azok a narratívák is láthatóak legyenek, megerősödjenek, amelyek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban is a nők és a férfiak közös érdekeiből indulnak ki, mert közösen át tudjuk fordítani e téren a közgondolkodást. Nekünk, egyenlőségpárti szervezetként, különösen nagy felelősségünk van ebben: hangot kell adnunk annak, hogy férfiak és nők odafigyelnek egymásra és szívesen működnek együtt. Foglalkozni kell azokkal a kérdésekkel, amelyek az egyik vagy a másik nem tagjait nagy számban érintik, érdeklik. Hogyan nyíljon meg egy férfi önmaga és a párja előtt? Hogyan lehet NŐ a nő, és FÉRFI a férfi? Mit kell átadnunk a következő generációnak közösen, avagy mit várnak tőlünk az utánunk következők? Sok kérdés van, amiről beszélni lehet és kell. Bátran, őszintén, tapintatosan, tisztelettel.

Mi, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaságnál pontosan ilyen társadalmi párbeszédet akarunk elindítani. Idén nőnapkor például azzal kerestük meg az utca emberét, hogy szerintük egyenlően van-e a munka elosztva férfiak és nők között, ha a pénzkereset mellett az otthoni munkát is figyelembe vesszük. Az utcai kiállásaink, illetve más kezdeményezéseink során is tapasztaltuk, hogy a nők és a férfiak döntő többsége nem ellenséges a másik nem iránt, sőt, megértő és támogató egymás társadalmi problémái iránt is, mint például a nőkkel szembeni erőszak vagy a fiúk iskolai eredményességének a kérdése. Egyre jobban terjed a novemberi férfiak napja is. Úgy látjuk, hogy – többek között ilyen kezdeményezésekkel is, mint a nemek közötti szolidaritás napja – előre lehet mozdítani ezt az ügyet.

Szujó Flórián, a Valódi Egyenlőségért Civil Társaság alelnöke