„Azt a csendet, amit egy siket tapasztal, nem élheti át egy halló”

– A speciális igényű emberekkel kapcsolatban még mindig dolgozik a társadalomban egyfajta szemérmesség, távolságtartás. Ön szerint a magyar emberek mennyire elfogadóak azokkal, akik valamiben mások, mint az átlag?
– Az elfogadás folyamatosan változik. Össze sem lehet hasonlítani a harminc évvel ezelőtti állapotokat a mostaniakkal. Régebben az átlagemberek szinte semmit nem tudtak rólunk, speciális igényűekről, a fogyatékossággal élő személyekről.

A hallássérültek régen meglehetősen sok diszkriminációban részesültek, nem voltak például feliratozva a filmek, sokszor csak segítséggel tudtak vásárolni, az oktatásban nem volt tolmács, és még hosszasan lehetne sorolni. Mindez persze frusztrációhoz vezetett.

Az 1998. évi esélyegyenlőségi törvény óta azonban a helyzet pozitív irányba változott, valamint a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) munkájának köszönhetően kinyílt a világ a hallássérültek számára, s létrejött egyfajta híd a hallók és a siketek világa között. Most azt lehet mondani, hogy jogilag rendben vagyunk. Ratifikáltuk a Fogyatékossággal élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt 2007-ben, és elfogadtuk 1998-ban a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt. A társadalom tudatformálása, más szóval az érzékenyítés folyamatosan zajlik, így azok is megismerhetnek bennünket, akiknek erre korábban nem nyílt alkalmuk.

– A siketekre ma már nem csak mint fogyatékossággal élő emberekre gondolunk, hanem mint nyelvi kulturális kisebbségre is, akiknek nyelvét, a jelnyelvet 2009 óta önálló nyelvként ismerték el hazánkban. Mit tudhatunk a jelnyelvről?
– A jelnyelv egy vizuális, önálló grammatikával és jelkinccsel rendelkező nyelv. Nem úgy kell közelíteni hozzá, mint egy hangzó nyelvhez. Gyakorlatilag bárki elsajátíthatja, a tanulók között – éppúgy, mint más nyelviskolákban – vannak tehetségesek és vannak lassabban haladók, esetünkben fakezűek. Most ott tartunk, hogy tíz éve közös európai referencia mentén indítunk jelnyelvi tanfolyamokat A1, A2, B1, B2 szintezéssel. A nyelvet optimális esetben három év alatt meg lehet tanulni, a megszerzett tudásra épülhet később a jelnyelvi tolmácsképzés. Fontos tudni, hogy a jelnyelv nem mindenütt ugyanaz – minden országnak saját nemzeti jelnyelve van.

– Akadálymentesítést illetően hol tart ma hazánk?
– Folyamatosan van tennivaló. Változik a világ, a technológia, a körülmények, az igények és a szükségletek, tehát soha nem lehet azt mondani, hogy készen vagyunk, s hogy minden akadálymentesítve van. Már csak azért sem, mert a klasszikus fogyatékossági csoportok (mozgáskorlátozottak, hallássérültek, látássérültek, értelmi fogyatékossággal élők) mellett időről időre bukkannak fel az újabb fogyatékossági csoportok (például az autisták), akiket hivatalosan is bevesznek a fogyatékossági kategóriába. A fogalomkör tehát szélesedik, ehhez kell igazítani az akadálymentesítési kötelezettségeket, feladatokat. Az elmúlt években az állam 4 milliárd forinttal támogatta a különböző fogyatékossági csoportok infokommunikációs akadálymentesítését.

A siketek és nagyothallók kommunikációját segíti a Kontakt elnevezésű videotolmács-szolgáltatás, amellyel jeltolmács fizikai jelenléte nélkül is képesek vagyunk ügyeket intézni.

Olyan ez, mint amikor egy halló felhívja a másik hallót például otthonról ügyintézés miatt, vagy ahogy mi most a karantén időszakban videóchaten kommunikálunk egymással Nagyné Tábori Éva tolmács segítségével. 

Kép

Fiatalok az együttműködés jelelik - Kép: www.piqsels.com

A látássérült embereket segítő infokommunikációs alapú távszolgáltatás a Távszem, amelynek lényege, hogy látó emberek segítenek okostelefon kameráján keresztül az eligazodásban a vakoknak és gyengénlátóknak. Ha például egy üzletben ruhákat vásárolnak, akkor a telefon kameráján keresztül az operátor felvázolja a lehetőségeket, de nagy szerepe van a szolgáltatásnak a helymeghatározásban is. A Data applikáció az autisták napi életvitelét támogatja, segíthet az önálló életvezetésben, egy napjuk megtervezésében, a pénzkezelésben, az időbeosztásban. Hasonlóan hasznos app van készülőben az értelmi fogyatékosok számára is.

– Talán hallott már az Access4you nevű cégről, amelynek alapítói a világon egyedülálló, magyar fejlesztésű tanúsító-minősítő rendszert dolgoztak ki, amely hiteles és részletes információt ad a speciális igényűek számára az épített környezet akadálymentes hozzáféréséről. 

– Fantasztikus és hiánypótló kezdeményezésnek tartom. Valóban fontos lenne, hogy rendelkezésre álljon intézetek, épületek, szolgáltatások akadálymentesítési szintjeiről egy ún. térkép.

Nem mindig vagyunk ugyanis tisztában azzal, hogy ha utazunk valahova, vagy ha beülünk valahova, az adott hely milyen mértékben akadálymentes, egyáltalán akadálymentes-e.

– Előfordult olyan helyzet, amikor meglepetés érte amiatt, hogy nem rendelkezett megfelelő információval az adott helyről?
– Mindig azt mondom, hogy nem szabad belőlem kiindulni, mert én viszonylag jólmeg tudom oldani a helyzeteket, érthetően beszélek, a nyelvi kompetenciám is magas. Az átlag siketekkel azonban gyakran előfordul, hogy nem értik, amit artikulálnak nekik, vagy fordítva: mások nem értik meg őket. Az ilyen helyzeteket sok türelemmel és empátiával, vagy a már említett Kontakt tolmács-szolgáltatással lehet áthidalni.

– Tíz éve a Fidesz országgyűlési képviselője. Már gyerekként is politikai pályáról álmodozott?
– Soha nem gondolkodtam képviselői karrierben. Ez is jól mutatja, hogy milyen „tudatállapotban” voltak a hallássérültek régen.

Amikor elvégeztem az általános iskolát, a tanárok felsorolták azokat a szakmákat, amiket egy hallássérült tanulhat. Lehetett választani szobafestő, asztalos, kárpitos, műszerész, könyvkötő, virágkötő szakmák közül. Nálam azonban egyértelmű volt, hogy nem ezeket az utakat szeretném járni.

A jogi egyetem elvégzésével akartam bizonyítani. Húsz éve én voltam az első siket jogász az országban. Négy és fél éven át, 2006 és 2010 között voltam ügyvezető igazgatója a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének, az országgyűlési képviselői lehetőség ekkortájt talált meg. A jelnyelv elismertetése miatt sokat találkoztunk a különböző pártokkal, a parlamenti munkára próbáltunk hatással lenni. 2010-ben, a választások előtt kerestek meg a feladattal, én pedig úgy gondoltam, hogy ilyen lehetőség aligha adódhat még egyszer az életemben. Örömmel elvállaltam.

– Nemcsak jogász és jelnyelvoktató, de sportszervező-menedzser végzettséggel is rendelkezik. Országgyűlési képviselőként hogyan tudja beilleszteni a mozgást a mindennapjaiba? Mit sportol szívesen?
– Na, igen, a sport jelenleg az egyik gyenge pontom, ugyanis sajnos mostanában nemigen jut rá időm. Dolgozom, négy gyermeket nevelünk a feleségemmel, ez sok időt elvisz. Korábban floorballoztam, búvárkodtam. A víz alatt mindenki egyenlő, a hallók és siketek között egyezményes búvárjelekkel zajlik a kommunikáció. Nagyon szeretek síelni, de ez is egyre ritkábban adatik meg. Ugyanakkor a Magyar Hallássérültek Sportszövetségének elnökeként nagyon fontosnak tartom a siketek ösztönzését a sportra.

– Mit gondol, mi az, amit csak egy siket ember élhet meg?

– A csend. Tudom, hogy a hallók is átélik a csendet, például kikapcsolják a zenét, kizárják a külvilágot, de azt a fajta csendet, amit egy siket tapasztal, szerintem nem élheti át egy halló.

– Van olyan mondat vagy gondolat, ami akár a mottója is lehetne?
– Nagyon sok mottó cikázik a fejemben, de van egy, Victor Hugótól, ami különösen jól érzékelteti azt, ahogyan gondolkodom, s ami akár most, krízisidőszakban is elgondolkodtató  lehet: „Ember! Ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog.” 

Támogatott tartalom. A cikk az Access4You megbízásából, a Képmás Natív Stúdió közreműködésével készült.