| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Ilyenek voltunk – Halász Judit: „A férfiak nem voltak jelen az életünkben, vártuk őket haza”

2022. 12. 13.
Megosztás
  • Tovább (Ilyenek voltunk – Halász Judit: „A férfiak nem voltak jelen az életünkben, vártuk őket haza” )
Kiemelt kép
halasz_judit_gyerekkora.jpg
Lead

„A porszemek életre kelnek, s a levegő felpezseg”, amikor helyet foglal mellettem a cukrászdában. Ő az, aki ismeretlenül is ismerős mindenkinek, hiszen nem túlzás, Magyarországon alig akad olyan felnőtt vagy gyerek, aki ne ismerné az általa énekelt dallamokat. Nehéz meghatározni őt, mert a saját gyermekkoromnak is szerves részét képezte a zene általi „jelenléte”: nem tudott róla, de tanúja volt minden születésnapnak, örömteli eseménynek a családunkban, és valószínűleg sok más családban. Az idén Pécsi Ildikó-emlékdíjjal kitüntetett színésznő, sok más elismerés mellett a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, gyémántlemezes énekesnő leginkább csodálatra méltó „teljesítménye” mégsem a díjaiban rejlik – hanem a varázslatban, amitől neki elhisszük, hogy ha valaki szomorú, meg tudjuk vigasztalni akkor is, ha nem születtünk varázslónak. És hogy a kisgyermek, akit Halász Judit-dallal ébresztett az anyukája, még ott él bennünk, ahogy benne is jelen van a kis Juditka, akit mindig szeretet vett körül.

Rovat
Kultúra
Címke
Halász Judit
Ilyenek voltunk
Ilyenek voltunk sorozat
Szerző
Zeke Lilla
Szövegtörzs

Sosem lehetünk biztosak abban, hogy ami emlékként felsejlik bennünk, az a saját megélésünk-e, vagy csak már annyiszor elmondták, hogy a magunkénak érezzük, ezért Halász Judit egy Balázs Béla-idézettel kezdi a beszélgetést: „Emlékszem rá, amikor a nagy tiszai árvíz idején az apám megismerte az anyámat” – mondja a színésznő. „Az biztos, hogy édesanyám mesélte, hogy a születésem idején édesapámat elengedték a Don-kanyarból két hét eltávra, de olyan messze volt, hogy épphogy csak hazaért, már indulhatott is vissza” – meséli, és gondolatban látjuk azt a világot, ahová Juditka született.

Azzal, hogy a pszichológia széles körben elérhetővé vált, egyre inkább bevésődik az emberekbe a „mindenható gyerekkor” jelentősége. Eszerint nagyban befolyásolja a felnőttkori attitűdöt, világképet, megküzdési módokat, a világról való vélekedést a gyermekkorban tapasztalt törődés és a szülői minták. A háborús környezet vajon hogyan befolyásolta az ön gyermekkorát?

Természetesen azt éreztem, hogy a férfiak nem voltak jelen az életünkben, aggódtunk értük, vártuk haza őket. De a családomtól, édesanyámtól, a nagyszüleimtől, a nagynénémtől rengeteg szeretetet kaptam, mindig volt valaki, aki játszott, foglalkozott velem. Nem is jártam óvodába, mert jobban vágytam az otthoni, biztonságos, szeretetteljes közegbe, mint az akkori kezdetleges óvodába, amelyből én annyit érzékeltem, hogy idegen gyerekek vannak ott, és idegen felnőttek vigyáznak rájuk. Otthon viszont a nagymamám mindig mesélt valami mókás történetet, vagy a szomszéd kislánnyal, Pannikával játszottam, amikor már ki lehetett menni az utcára, mert tudtuk, hogy nem jönnek a katonák.

Nálunk otthon mindig vidámság, jókedv volt, szinte semmit sem éreztem abból, ami odakint zajlott. Dacára annak, hogy veszélyben voltunk, mert a nagynéném férje zsidó volt, és őt bújtattuk a padláson.

Én akkoriban kezdtem el beszélni, és ezt a férfit Józsinak hívták. Mondogattam, hogy „Józsi, Józsi!” Erre azt mondták, hogy nem Józsi, hanem Karcsi. Ezért ez a két név ma is összemosódik a fejemben. Legfőképpen mégis a szeretetre emlékszem.

Marcel Proust azt írta Az eltűnt idő nyomában című regényében, hogy a madeline, gyermekkora kedvenc piskótájának illata rögtön visszarepíti őt abba az időbe, amikor kisfiúként falatozta a süteményt. Önnek van olyan illat, zaj vagy látvány, amely felidézi a saját gyermekkorát?

A repülő hangja még mindig félelemmel, rossz érzéssel tölt el, pedig tudom, hogy nincs mitől félni. Emlékszem az aszalt gyümölcsök illatára, amelyeket Pannikáék sufnijának tetején szárítottak a szüleink, és mindig felmásztunk, hogy megnézzük, miből lehet már csemegézni. A nagymamám sztrapacskájának az ízét sem fogom elfelejteni. Eszembe jut még, amikor egyszer édesanyám elvitt a moziba, és utána hazafelé menet megbeszéltük, mit fogunk vacsorázni. Annyira szegények voltunk, hogy nem sok mindenből válogathattunk, de anyám olyan lelkesedéssel mondta, hogy „friss, puha kenyeret fogunk enni finom szalonnával és vöröshagymával”, hogy alig vártam, hogy hazaérve ennyi finomságot ehessek. Azóta is nagyon szeretem a friss kenyeret szalonnával és vöröshagymával.

Halász Judit gyerekként
Fotók Halász Judit gyűjteményéből

Kapott olyan „leckét”, tanítást a családjától kisgyermekként, amely később iránytűként újra és újra felbukkant az életében?

Igen, és a mai napig szem előtt tartom, amit édesanyám mondott, amikor a háború után először iskolába mentünk. Abban az időben sok mindenből hiányt szenvedtünk, de igazából ez nem tudatosult bennünk, mert mindenki szegény volt. Azonban voltak olyan családok, akik nálunk is nehezebb helyzetben éltek. Amikor az iskolában a tanító néni elkészítette az ülésrendet, engem egy olyan kislány mellé ültetett, aki ápolatlannak tűnt, a ruhácskái pedig rettenetesen viseltesnek látszottak. Én elfordultam tőle, éreztetve, hogy nem örülök az új padtársamnak. Ezt a tanító néni elmesélte az édesanyámnak, aki otthon elbeszélgetett velem. Elmondta, hogy ennek a kislánynak öt testvére van, és az anyukájának egyedül kell gondoskodnia a gyermekeiről, mert a papája meghalt a fronton.

Nagyon elszégyelltem magam, hogy első látásra ítélkeztem, és egy életre megtanultam, hogy senkit sem ítélek meg az öltözködése, a megjelenése alapján, mert sosem lehet tudni, milyen élethelyzetben van.

Ugyanígy nálam a vallási hovatartozás és a bőrszín sem képezi ítélet tárgyát semmilyen esetben.

Vallás és hit tekintetében mit hozott a családból?

A nagymamám a 20. század elején jött át Magyarországra, nagyon vallásos asszony volt, szeretett volna itt is a gyülekezethez tartozni. Sajnos rosszul alakult az első találkozás, így többször nem ment be a templomba, de otthon mindig imádkozott, és nekem is sokat mesélt Istenről. Ő egyszerű fejkendős asszony volt, és leült egy helyre a mise előtt. Aztán jöttek a kalapos hölgyek, és mondták, neki, hogy üljön máshová, itt mindenkinek foglalt helye van. Még a pap is kiment a sekrestyéből, hogy elültesse a nagymamámat. Annak ellenére, hogy ezután nem járt templomba, sokat mesélt a hitéről, én pedig nagyon szerettem hittanra járni. Apám egyáltalán nem volt vallásos, ebből azért adódtak nézeteltérések, de apám és a nagymamám sosem nehezteltek igazán egymásra a vallási véleménykülönbség miatt. Egyszer apám, amikor iskolába mentünk, attól tartott, hogy engem váratlanul ér, hogy nincs Mikulás és Jézuska, ezért finoman elmagyarázta nekem, hogy mire számítsak. Rohantam a nagymamához, hogy „nincs is Mikulás!”, erre a nagymama fakanállal szaladt apám után, hogy miket beszél a kislánynak. Végül csak nevettünk az egészen.

A gyermekek temperamentumuktól függően feszegetik a határaikat, és persze várják, hogy a szüleik biztonságos korlátokat állítsanak számukra. Előfordult, hogy gyermekkorában feszegette vagy átlépte a határokat?

Emlékszem, egyszer nagyon kikaptam édesanyámtól. Pannikával valamilyen váratlan ötlettől vezérelve elindultunk gyalog a belvárosba sétálni. Akkor a Vezér utcában laktunk, jó néhány utca hosszat kóboroltunk, mire a Mexikói útra jutottunk. A nagynéném hazafelé tartott, és a villamosról látott minket. Ahogy hazaért, rögtön kérdezte, hol van Juditka. „Hol lenne, játszik odakint”, válaszolta anyám. „De hát, most láttam a Mexikói úton!” Rögtön értem jöttek, és amint hazaértünk, jó nagy fejmosást kaptam, büntetésből beraktak a sufniba. Borzasztóan zokon vettem, és nagyon sírtam. A nagynéném megsajnált, és mondta édesanyámnak, hogy engedjenek ki, már biztosan megtanultam a leckét.

Miután kiengedett, anyám adott egy körtét. Nem tudom, milyen körte lehetett, de sem azelőtt, sem azóta nem ettem még olyan finomat!

Az is eszembe jut, amikor édesanyám egyszer borsodót akart csinálni, és elküldött a szomszéd utcában lévő italboltba fél liter borért. Hazafelé menet pedig eszembe jutott: „mennyire meglepődnének otthon, ha innék a borból!” Egyáltalán nem ízlett, de azért jó nagyokat nyeltem belőle, és mire hazaértem, éreztem, hogy valami nincs rendben. Magamban kuncogtam, hogy milyen jól megtréfáltam a felnőtteket. Anyám és a nagybátyám együttes erővel próbáltak kijózanítani váltott hideg-meleg vízzel, majd ágyba raktak, és egyre csak azt kérdezgették: „Juditka, jól vagy?” Persze, nem volt olyan jó vicc, talán ezért sem szerettem meg a bort.

A kisgyermek hajlamos néha másként érzékelni a világot, vagy félreérteni a felnőttek számára teljesen evidens kifejezéseket, mondatokat. Önnel is megesett, hogy kislányként valamit nagyon másként értett, ami felnőtt fejjel már mókásnak tűnik?

Anyám elalvás előtt mindig altatót énekelt nekem: a „Kis lak áll a nagy Duna mentében…” kezdetű megzenésített Petőfi-verset, amely így folytatódott: „Oh, mi drága e kis lakocska nékem!/Könnyben úszik két szemem pillája,/Valahányszor emlékszem reája.” Én ezt mindig úgy értettem, hogy „könyvben úszik két szemem pillája”, és elképzeltem, hogyan úszhat Petőfi két szeme könyvben. Végül nyilvánvalóvá vált a képzeletemben a dolog, hiszen Petőfi verseket ír, amelyeket könyvben adnak ki, tehát itt a kapcsolat!

Kép
Halász Judit fiatalon
Két fiatalkori kép Halász Judit gyűjteményéből

Van olyan gyermekkori élménye, amely később sorsfordítónak bizonyult, és gyakran, szívesen emlékszik arra a pillanatra?

Az iskolában tanév végén volt egy nap, amikor bejöhettek a szülők, és a gyerekek megmutatták, mennyi mindent tanultak abban az évben. Természetesen igyekezett a tanító néni úgy kiosztani a feladatokat, hogy mindenki a legjobb tudását csillogtathassa meg a szülei előtt. Volt, aki számolt, mások szépen rajzoltak, én pedig verset mondtam. József Attila Mama című versére esett a választás, ami nagyon komoly, nehéz vers, nem feltétlenül egy kislánynak való. Mégis, ahogyan édesanyámmal beszélgettünk a versről, olyan szépen elmagyarázta nekem, hogy mit élhetett át József Attila, amikor nézte, hogy a mamája felmegy a padlásra; és azt is láttam, ahogy az én mamám is éjt nappallá téve dolgozik azért, hogy eltartson bennünket, így nagyon magaménak éreztem a verset. Anyám női szabó volt, és napközben sokat foglalkozott velem, de ott volt a házimunka is, ezért sokszor éjszakába nyúlóan kellett megvarrnia a ruhákat, amelyeket rendeltek tőle.

Akkora sikerem volt az osztály előtt azzal a verssel, hogy úgy gondolom, ez az érzés, a versmondás szellemisége indított el a színészi pályán.

Emellett azt is megtanultam édesanyámtól, hogy a figyelem nagyon fontos. Ugyanis csak akkor tudhatod meg, hogy mi lakozik egy ember lelkében, ha tudsz rá figyelni. Én kisgyermekként rengeteg figyelmet kaptam, az pedig már felnőttkori tapasztalatom, hogy a gyermekeknek mennyi figyelemre van szükségük ahhoz, hogy elmondják, mi van a szívükben. Amikor még főként csak gyerekek voltak a koncertjeimen, utána szívesen beszélgettem velük, és volt egy kisfiú, aki kivárta, hogy ketten maradjunk, s akkor elmondta, mi az, ami neki fáj. Valószínűleg tudta, hogy nem tudok segíteni rajta, de azt hiszem, jólesett neki, hogy megoszthatta velem.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Tordai Teri

Ilyenek voltunk – Tordai Teri: „Volt bennem valami, amit nem lehetett betenni egy kis dobozba”

Kivételes nő, büszke anya, lelkes nagymama és született tehetség. Tordai Teri meghívott az örökzöldekkel teli, saját maga által ültetett és gondozott kertjébe, ami a gyerekkorát idézi. Büszkén mutatja a megmentett karácsonyfát, amely új erőre kapott odaadó gondozásának köszönhetően, és megcsodálom a babérbokrokat is a fölénk magasodó nyárfák árnyékában...
Háttér szín
#f1e4e0

„Apa, büszke vagyok rád!” – Egy meccs margójára

2022. 12. 13.
Megosztás
  • Tovább („Apa, büszke vagyok rád!” – Egy meccs margójára)
Kiemelt kép
nicolas_mahut_es_fia_profimedia.jpg
Lead

Nicolas Mahut profi teniszező a 2019-es Roland Garros harmadik körében elveszíti a mérkőzést, és kiesik a versenyből. A legtöbb sportoló élete ilyen: napi tíz óra edzés, szigorú diéta, nulla szabadidő évtizedekig, és a végén a nagyközönség csak annyit lát, hogy még a negyedik körbe sem sikerült bejutni. Mahut a pálya szélén egy darabig lógatja az orrát, majd fáradtan pakolni kezdi az ütőit. Egy olyan ember benyomását kelti, aki mindent kirakott a pályára, és teljesen elkészült az erejével. Aztán berohan hozzá a kisfia, és átöleli. 

Rovat
Család
Címke
apa
apa és fia
apaság
apaszerep
szülőség
Nicolas Mahut
Szerző
Véssey Miklós
Szövegtörzs

Nem halljuk, mit mond Mahutnak, de a kemény sport­ember zokogni kezd a meghatottságtól. Egy felnőtt férfi csodálatos átalakulásának lehetünk szemtanúi, ahogy a hideg profi szép lassan levetkőzi a magával szemben támasztott elvárásait, és érző apává változik. 
Sokszor azt gondoljuk, hogy ha nem teljesítünk, a gyerekeink nem fognak tisztelni minket. Hogyan állhatnánk oda a fiunk elé például azzal, hogy apádat kirúgták, és nem talál új munkát? Vagy hogy kisfiam, sajnálom, nem keresek elég pénzt ahhoz, hogy mindent meg tudjak neked adni? Hogy bár kiadtam mindent magamból, csak ennyire volt elég?

Pedig a gyerekeinket ezek valójában nem érdeklik. Egyetlen dolog fontos számukra: a mély érzelmi kapcsolat a szüleikkel. Minden máson túl tudják tenni magukat. 

Ezért nagyon valószínű, hogy Nicolas Mahut, ha a meccset el is veszítette, apaként valamit nagyon jól csinált. Mert biztosak lehetünk benne, hogy nem azt súgta a fülébe a kissrác, hogy apa, miért nem nyertél, hogy ronthattad el. Sokkal inkább azt, hogy apa, büszke vagyok rád. Mert ő is mindig ezt hallotta a szüleitől, amikor szívét-lelkét kitette, az eredménytől függetlenül. Mert nem az eredmények voltak a legfontosabbak a családban, hanem a jól működő emberi kapcsolatok. 
Az összes néző, sőt a Mahutot legyőző játékos is állva tapsol, amikor apa és fia kézen fogva lesétálnak a pályáról. Én is döbbenten bámulom a számítógép képernyőjét. Sok sportágat követek, számtalan mérkőzést végignéztem már, de olyat most látok először, hogy a végén mindkét fél győztesen hagyja el a küzdőteret. 

Ez az írás a Képmás magazin 2022. augusztusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Egy másfél éves gyerek egy autón nevet

Véssey Miklós: Párbeszéd egy másfél évessel – Apa, kezdődik!

Egy másfél éves gyerek társaságában vigyázni kell, mit és hogyan mond ki az ember. Könnyen megeshet ugyanis, hogy egy elharapott félmondatunkat hetekig hallgathatjuk véget nem érő ismétlésben csemeténk jóvoltából. Így jártam én is, amikor a fiam már-már az őrületet súroló autóimádatára reagálva ezt találtam mondani: ennek nincs teteje...
Háttér szín
#dfcecc

Hogyan lett a gyógyszerből sütemény? – Kis kávétörténelem

2022. 12. 12.
Megosztás
  • Tovább (Hogyan lett a gyógyszerből sütemény? – Kis kávétörténelem)
Kiemelt kép
kavetortenelem_hoang-tran-unsplash.jpg
Lead

Egy nehezebben induló napon valóságos gyógyszer lehet egy jó kávé. Innen is indult valaha ez az ital, hogy aztán a díszes kávéházakban, rohanós eszpresszókban legyen társa a beszélgetéseknek, megmentője a vizsgára készülőknek és éjszaka dolgozóknak. Kezdetben csak a főurak itták, később már az egyszerű háziasszonyok sütöttek vele. A hogyanért régi könyveinket kell fellapozni.

Rovat
Életmód
Címke
kávé
kávéház
régi szakácskönyvek
régi receptek
Végy egy régi receptet
Szerző
Bogos Zsuzsanna
Szövegtörzs

Bethlen Miklós (1642–1716) erdélyi főúr azt írja, lázas, náthás betegsége idején lenmagolajjal leöntött savanyú káposztát evett és kávét ivott. A levertség, fáradtság enyhítésére napjainkban is adnak koffeintartalmú gyógyszerkeveréket, így érthető, hogy a C-vitaminban bővelkedő káposzta mellett miért segített rajta ez a kúra.

A kávé első reklámozása szintén a gyógyhatásra épült. Igaz, ezen jócskán szépítettek is, a vérkeringés serkentésétől kezdve a májbetegségeken át a hasfájásig bármire rámondták, hogy gyógyítja.

Egy jó üzleti érzékű hamburgi orvos ezért nemcsak könyvet írt a kávé gyógyhatásáról, hanem kávéházat is nyitott. Ezek a helyek nagyon fontosak lettek az ital terjedésében, hiszen korábban csak néhány főúr kiváltsága volt a fekete. Apor Péter visszaemlékezései szerint például a 17. század elején Erdélyben a reggeli kávénak, teának vagy csokinak „híre hamva sem vala; ha valakinek azt mondottad volna: kell-e kávé, talám azt érthette volna, hogy állj el melőle”. A kávé nála az új korszak hóbortjainak egyike, hiszen az ő idejében indult igazi hódító útjára. Ekkoriban ugyanis már nemcsak kereskedtek vele az angolok és a hollandok, de gyarmataikon a termesztéssel is magas hatásfokkal foglalkoztak. A végterméket a szerte Európában divatos kávéházakban terítették aztán, ami tovább növelte az ital népszerűségét. Ma már nem titok, hogy ennek milyen ára volt a gyarmatokon. Érdekesség, hogy egy kortárs magyar már akkor felhívta a figyelmet ezekre a visszásságokra. Az erdélyi származású királyi testőr, Barcsay Ábrahám (1742–1806) Kávéra című versében a társadalmi egyenlőtlenségek, a gyarmatosítás bűnei egyaránt megjelennek: 

„Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse, 
Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse, 
Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek, 
Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek. 
Hát te, rég csak Mokka táján termett kis bab, 
Mennyit szenved érted nyúgoton is a rab, 
A bölcs iszonyodik, látván, egy csészéböl 
Mint hörpöl ö is részt Anglusok bünéböl.” 

Keleti feketeleves 

A gyarmati termesztés előtt Arábiából érkezett a kávé, és fogyasztása is a keleti népekhez köthető. Nálunk a megszálló törökök fogyasztották, Zrínyi Szigeti veszedelmében például „kávét kicsin fincsánbol hörpörgetének, /osztán az után vacsorát is evének.” Az első kávéivót Budán a törökök alapították – ide kezdetben a magyarok csak takarítóként léphettek be.

Az első név szerint ismert magyar kávés, egy bizonyos Balázs az 1710-es években élt, eleinte nyakba akasztható felszereléssel járta az utcákat, majd később kávéházat nyitott.

De visszatérve a törökökre, Mikes Kelemen fiktív leveleiben is találunk említést az italra. Nagyon jellemző stílusára, amikor azt írja, inkább lett volna „káposztásfazék Erdélyben, mintsem kávét ivó fincsája a császárnak”. 1720-ban lejegyzett napirendjükben már fellelhetők a helyi szokások nyomai: „hat órakor dobolnak, és akkor a fejedelem felöltözik, azután a kápolnában megyen, és misét hallgat; mise után az ebédlőházban megyen, ott kávét iszunk és dohányozunk”. Az ital az unalmas vendégségeknek is fontos része volt, dohányt szívtak, kávéztak és szótlanul ültek egymás mellett ilyenkor az emberek: „hatot vagy hetet szól az emberhez, azután tíz óráig is elhallgatna, ha az ember azt elvárná. Ők a beszélgetéshez, nyájassághoz éppen nem tudnak” – írja a törökökről. A kávéházak nála sem csillogó társasági helyek, egy igencsak szívszorító leírása alapján itt adták el, akár egy csésze kávéért, azokat a rabszolgákat, akik senkinek sem kellettek.  

Otthon 

A magyar kávéházakról persze inkább egyfajta aranykor jut eszünkbe, ezekről a helyekről találóan jegyezte meg Márai, hogy „az otthontalan Pest szomorú műotthona iparkodott lenni”. Ünnepélyes volt, kínálatában és kiszolgálásban is vérprofi, belakták az oda járók. A különböző vendégtípusok, akiket Kosztolányi Pincér című novellájából ismerhetünk: az „ellépő”, a „száraz”, a „szélhámos”, a „potyázó”. Régi szakácskönyveinkben ezekből az időkből már többféle kávés desszert receptjét megtaláljuk. A Kugler-féle Nagy házi cukrászat a századfordulóról például bonbont, kocsonyát (zselatin helyett vizahólyaggal érték el a remegős állagot), kenyérkét ajánl kávés ízesítésben. Érdemes ma is kipróbálni Kugler kávélepényét, amihez leveles tészta kell (ez lehet bolti is), 105 g pörkölt kávé, 105 g cukor, 2 tojás és 2,5 dl tejszín. A leveles tésztát vajjal kikent piteformába nyújtjuk. A pörkölt kávét megdaráljuk, a tejszínben megfőzzük, és ha átszűrtük, kihűtjük. A cukrot két tojássárgájával habosra keverjük, hozzáadjuk a felvert fehérjék habját, majd elkeverjük a kávéval, és a lepényre öntve megsütjük. 200 fokon nagyjából fél óra. Vaníliafagylalttal tálalhatjuk. 

A cikk Bogos Zsuzsanna Végy egy régi receptet! című sorozatának része. A sorozat további írásai itt érhetőek el.

Ez az írás a Képmás magazin 2022. augusztusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
leves, külföldi receptek

Hagymás banán és szír joghurtos birka – Mit adott az asztalunkra a külföld?

Gyerekkori ízemlékeinknek a családi konyha mellett fontos elemei egy-egy utazás ételei. Mert ezeknek is megvan a saját zamatuk. Ehhez jönnek még a divatok: az örökzöld olasz fogások, a francia desszertek, az ellenállhatatlan amerikai és távol-keleti gyorsételek. De hogy volt ez a nem is oly’ távoli múltban, amikor még...
Háttér szín
#eec8bc

Aki szinte minden híres embert lerajzolt a maga korában – Ki volt Barabás Miklós?

2022. 12. 12.
Megosztás
  • Tovább (Aki szinte minden híres embert lerajzolt a maga korában – Ki volt Barabás Miklós?)
Kiemelt kép
barabas_miklos.jpg
Lead

A 19. század elején egy székelyföldi faluban kisfiú született. A nélkülözésben felnőtt gyermekből később az első olyan magyar festő vált, aki képes volt a művészetből megélni. Hogyan nézett ki Petőfi, Arany vagy Batthyány? Számtalan nagy magyar arcát az ő képeinek köszönhetően ismeri a világ. Briliáns vizuális memóriájának köszönhetően több évtizedes távlatból is képes volt valósághű portrét készíteni. Egykori otthona, a városmajori Barabás Villa ma kulturális rendezvények helyszíne. Barabás Miklós élete.

Rovat
Köz-Élet
Kultúra
Címke
Barabás Miklós
Barabás Miklós festő
A Lánchíd alapkőletétele
Szerző
Pataki Sára
Szövegtörzs

Szétszakadt család, nyomorúságos gyerekkor

Barabás Miklós a háromszéki Márkusfalván született 1810-ben, szegény család sokadik gyermekeként. Apja, Barabás János a „jobb birtokú" nemesek közé tartozott, ám a napóleoni háborúk idején részt vett a nemesi felkelésben, s ott megszokta a könnyelmű italos életet, ez pedig házassága felbomlásához vezetett. A kis Miklós hathónapos volt, amikor édesanyja, Gaál Terézia kezében vele elgyalogolt Dálnokra, és a nagyapai házba költöztek.

„Hároméves koromban a dálnoki falusi iskolába adtak. Olyan kis legény voltam még ekkor, hogy télben, ha hó esett, ölébe vett a nagyatyám bérese, s úgy vitt az iskolába. Egy kis hársfatábla volt a nyakamba akasztva, melyen írni tanultunk, mert a papírért pénzt kellett volna adni” – olvasható a festő emlékirataiban.

Hétéves korától kedvenc időtöltése a rajzolás volt.

1816 őszén Nagyenyedre került tanulni, ám diákévei is szegénységben, számkivetettségben teltek, és annak ellenére, hogy szülei újraházasodtak, nem volt hová mennie. „Most már elmondhattam, hogy van: édes apám és mostoha anyám, édes anyám és mostoha apám, de még se mehettem sem az egyik, sem a másik házba.”

Emlékezetből festette meg az arcokat

Egyik nagyenyedi tanára, Császár Zsigmond unszolására próbálkozott először arcképrajzolással. „…folytonosan abban gyakoroltam magamat, hogy az olyan arczot, a ki érdekelt, vagy épen kitünőbb emberé volt, fejből fessem le s annak minden arczvonását szinte könyv nélkül megtanuljam […] Ennek az emlékezet után való festésnek azután olyan híre terjedt, akár csak a tatárjárásnak.” Kezdetben csak nagyenyedi tanulótársait rajzolta le, később Katona Zsigmond főkormányszéki tanácsos és báró Kemény Simon főispán portréját is elkészítette. Pedig Katona Zsigmonddal csupán egyszer beszélt, mindössze 15 percig, azt is gyertyafénynél. Az évek múlásával arcképei egyre élethűbbek lettek, és „egy-két képmásért már egy váltóforintot is adtak”. Készített ceruzarajzokat, és kipróbálta elefántcsonton a vízfestést is.

Tizennyolc évesen – 250 váltóforinttal a zsebében – búcsút mondott az enyedi kollégiumnak, és Szebenbe indult. A nagyszebeni rajziskolában kezdte festészeti tanulmányait, majd 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű, éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait, addig ugyanis krétával rajzolt vagy vízfestékkel dolgozott.

Tanult Bécsben, majd Bukarestben is, ahol divatos arcképfestővé vált, egyre jobban keresett.

1834-re már elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy Itáliába utazhasson; ott ismerkedett meg egyrészt a múlt emlékeivel, másrészt Róma pezsgő művészeti életével. Hosszabb időt töltött velencei képtárakban, ahol egész nap vázlatokon, gyors akvarelleken rögzítette magának a nagy elődök kompozíciós elveit, színharmóniáit, formavilágát.

Kép
Than Mór Barabás Miklós műtermében
Than Mór: Barabás Miklós műtermében

Portré Petőfiről, Aranyról, az aradi vértanúkról

„1835 november 8-án telepedett meg Pesten, éppen abban az időpontban, amikor a forrongó fővárosban úgyszólván minden művelt magyar sóvárogva várt egy jeles hazai festőtehetséget” – írja Barabás Miklósról szóló könyvében Hoffmann Edit művészettörténész.  A pesti művészeti életben Veronese: Európa elrablása című festményéről Velencében készített másolatával tűnt fel, amit Pestre költözése után néhány nappal, november 13-án ki is állítottak a Nemzeti Casino nagytermében.

Az ifjú művészt felkarolta az Aurora-kör, a kor legtekintélyesebb íróinak társasága. Ő lett az egyik legkeresettebb magyar arcképfestő, aki kizárólag művészetéből meg tudott élni. Elhalmozták munkával egyrészt az írók, másrészt a Széchenyi István és Szemere Miklós által mozgatott főrendek.

Modelljei gyakran közeli barátai voltak, közéjük tartozott Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor és Arany János is.  

„…végre egy fiatal, nyúlánk, borzas fejű alak kőnyomatú képe került elő, mely alá e név volt írva: »Petőfi Sándor«. Barabás legjobb rajza. Ez az egyetlen igazi, hű arcképe a halhatatlannak. Ilyennek ismerték őt mindazok, akik vele együtt éltek; ez a távolba néző szem, ez a jóslatra nyíló száj; két keze hátratéve, mintha rejtegetne bennük valamit” – írta Petőfiről készült képéről Jókai Mór.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szereplőinek arcát jórészt az ő munkái alapján ismerjük. Többek közt Görgei Artúr, Kiss Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Bem József és Táncsics Mihály portréját is aprólékosan megfestette. A szabadságharc leverésére így emlékezett vissza: „És különösen az októberi szomorú napokban, bár megrendeléseim voltak, akárhányszor ott ültem tétlenül az állványom előtt... A paletta a kezembe, de nem csinálok semmit, csak a szomorú események rajzanak az agyamban. Erőszakkal is más térre akartam terelni a gondolataimat, mert az ember beleőrülhet ebbe az állapotba, és erős akarattal lassanként lecsitítottam honfiúi fájdalmaimat.”

A művész 1841-ben megházasodott, feleségül vette a konstanzi születésű Bois de Chesne Zsuzsannát. Három lányuk (Henriette, Ilona és Alice) és egy fiuk (Elemér Arthur) született, aki húszévesen tüdőbajban elhunyt.

Villa őrzi nevét a Városmajorban

Gyakran kérték fel gazdag nemes-, illetve polgárasszonyok megfestésére, készített táj- és életképeket, ábrázolt aktuális eseményeket. Ritkán előfordult az is, hogy az akvarellel színezett rajzokat később olajfestékkel, vászonra is megfestette, időnként jelentős időeltolódással.

A leghíresebb ilyen képe A Lánchíd alapkőletétele, amelynél az akvarell (1842) és az olajfestmény között 22 év telt el.

Háza Budán, a Városmajorban állt. 1839-ben vette meg a Városmajor utca 44. szám alatti szőlőskertet, amelyen már akkor is állt egy présház és egy pince. Saját tervei alapján építtette fel a klasszicista stílusú villát, amit ki is bővített. A villaépület alatt nagyméretű pincehelyiség volt, amelyet föld alatti folyosó kötött össze a vincellérházzal. Felesége 1861-ben elhunyt, onnantól élete hátralévő részét főként a festésnek szentelte.

A „szeretett nő” – ahogy emlékirataiban hivatkozik rá – halála után részben anyagi okokból a fényképészet felé is fordult, műtermet nyitott, de az veszteséget termelt, így végül túladott rajta, és visszatért a festményekhez. ,,…örömmel kell tudomásul vennünk, hogy Barabás ismét vissza van adva a hazai művészetnek s hogy a fényképelés teréről végleg visszalépve, ismét kezébe veszi ecsetét, melyet e rövid szünidő alatt sem pihentetett egészen’’ – írta a művész veje, Maszák Hugó 1864-ben a Pesti Naplóban. 1870-ben eladta budai házat, és Pestre, költözött. A Barabás Villa ma önkormányzati tulajdonban áll, kulturális rendezvények, gyakran esküvők színhelye.

Kép
Barabás Miklós A Lánchíd alapkőletétele
Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele

Emlékiratait is az utókorra hagyta

Bámulatos volt a festőművész vizuális memóriája.

Úgy tartják, egyszer 37 év távlatából készítette el valaki portréját emlékezetből, és a mellé illesztett, közben előkerült fotográfia tanúsága szerint közel hibátlanul.

Több művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, szülőfaluja parkjában márványszobra áll. A cikkben is idézett jegyzeteit 1897-ben Ilona leányával átnézte, akkor még emlékezőtehetsége csodálatos épségben működött. 1898. február 12-én, tíz nappal 88. életéve betöltése előtt távozott az élők sorából. Emlékiratait halála után a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, amely már 1836-ban levelező tagjává választotta.

„A francia azt mondja: »Az ember születik, él és meghal.« Ez a történelem, de mégis, egyik több jelét hagyja hátra annak, hogy élt, mint más ember" – írja önéletrajza vége felé Barabás Miklós. A festőművész több mint ötezer alkotást hagyott az utókorra.

Források:
- MTI
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Barab%C3%A1s_Mikl%C3%B3s_(fest%C5%91)
- https://barabasvilla.hu
- Barabás Miklós emlékiratai / közli Kézdi Kovács László, 1902
http://real-eod.mtak.hu/9667/1/15266.pdf
- https://www.epa.hu/02100/02190/00140/pdf/KM_1986_02_121.pdf
- Hoffmann Edit: Barabás Miklós - Budapest, Művelt Nép, 1950.
http://mek.oszk.hu/09100/09147/09147.pdf
https://sites.google.com/site/magyarfestokbarabasmiklos
http://www.fotomuveszet.net/korabbi_szamok/200656/barabas_miklos_18101898

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Kazinczy Lajos az 1848-49 es forradalom és szabadságharc elfeledett hőse

A tizenötödik aradi vértanú: Kazinczy Lajos, a lázadó apa hőssé vált gyermeke

Aulich Lajos, Damjanich János, Nagysándor József, Török Ignác – csak néhány név azon mártírok közül, akiket 1849 októberében kivégeztek. Ha nem is hibátlanul, de valószínűleg fel tudnánk sorolni a 13 aradi vértanú és a 14., Batthyány Lajos nevét. Tanultuk a történelemórán, évente megemlékezünk róluk október 6-án. Az már...
Háttér szín
#dfcecc

Novák Katalin így készül a karácsonyra és az újesztendőre – „Mindig arra törekszem, hogy valóban jelen legyek ott, ahol vagyok”

2022. 12. 11.
Megosztás
  • Tovább (Novák Katalin így készül a karácsonyra és az újesztendőre – „Mindig arra törekszem, hogy valóban jelen legyek ott, ahol vagyok” )
Kiemelt kép
novak_katalin.jpg
Lead

Az advent, a karácsony és az év vége plusz tennivalókat és örömöket tartogat. Novák Katalin köztársasági elnököt kérdeztük adventi terveiről, akivel a december 23-án megjelenő januári Képmás magazinban címlapinterjút is olvashatnak majd.

Rovat
Köz-Élet
Címke
Novák Katalin
Novák Katalin interjú
Szerző
Szám Kati
Szövegtörzs

Milyen plusz teendői vannak egy államfőnek advent idején?

Sokan talán nem is tudják, hogy az államfő a Magyar Honvédség főparancsnoka, így a karácsonyhoz közeledve szép feladatom, hogy elmenjek meglátogatni az Irakban szolgáló magyar katonákat, akik ilyenkor is távol vannak a szeretteiktől. A hivatalos ajándék mellett megkeresem a családjaikat is, és személyesen „kézbesítem” nekik a szeretteik által készített ajándékokat. Az advent elsősorban a várakozásról szól, arról, hogy csendesedjünk el és segítsünk ebben egymásnak, a családon túlmutatóan is.

Ilyenkor nem rátenni kell még egy lapáttal, hanem helyet teremteni a szívünkben.

Odafordulni azokhoz, akik szükséget szenvednek. Az adventi koszorú első gyertyáját Kárpátalján, az elsötétített beregszászi utcán gyújthattam meg a rengeteg összegyűlt ünneplő körében. Adományt is gyűjtünk ezekben a hetekben a rászorulóknak. Igyekszem segíteni a figyelemfelhívásban, a jó ügyek felkarolásában.

Hogy tud a médiavisszhangos események mellett lélekben elcsendesedni?

Azt hiszem, ez kizárólag rajtunk múlik. Bár valóban nehéz, de tisztségtől függetlenül az. Nem könnyű ekkora zajban megérteni, hogy az advent nem elsősorban arról szól, hogy az ünnepekre minden legyen kész, és ennek érdekében törjük össze magunkat. Valójában akkor leszünk készen, ha képesek vagyunk elengedni a tennivalóink egy részét, és tényleg odafigyelünk arra, ami lényeges. A lelki készülődésben kell jelen lenni.

Hány órára szeretne megérkezni az otthoni ünneplésbe?

Mindig arra törekszem, hogy valóban jelen legyek ott, ahol vagyok. Hogyha az ember elvágyik, már a következő vagy még az előző dologra koncentrál, akkor nem sok értelme van annak, amit tesz. Természetes, hogy a szentestét, a karácsonyt és az ünnep első napjait a családdal szeretném tölteni, de ennek sincs kizárólagossága. Szerencsére a gyerekek is akkorák már, hogy jól össze tudjuk hangolni a családi eseményeket a hivatalhoz kapcsolódó feladatokkal. Sokszor el is kísérnek, érteni szeretnék azt, hogy valami miért fontos. Például, hogy ajándékot viszünk a karácsonyi időszakban olyanoknak, akik nélkülöznek.

Bátorítjuk a gyerekeinket, hogy ilyenkor ők is valamit készítsenek össze, ajánljanak fel, tapasztalják meg, hogy milyen érzés az, amikor másoknak segíteni tudunk.

Van olyan családi szokás, amely egyetlen karácsonykor sem maradhat el?

Nem ragaszkodunk görcsösen szokásokhoz, azt tapasztaltam, hogy a rugalmatlanság a feszültség felé visz. Vannak persze visszatérő szokásaink, például a szaloncukor-készítés vagy a közös éneklés, de nincsen kötelező menü vagy kőbe vésett szabály. Adventi naptárat minden évben kapnak a gyerekeink. Általában nem minden napra szóló külön ajándékot, hanem olyat, amiből a végére összeáll valami egész, valami különleges. Mindez a várakozást segíti, és nem is feltétlenül tárgyi ajándékról van szó. 

Kép
Novák Katalin köztársasági elnök

Kép: Jónás Jácint

Most lesz az első újévi beszéde. Erre hogyan készül? Hónapokkal előtte eszébe jut, hogy ez vagy az fontos téma, vagy megvárja, épp mi lesz aktuális?

A köztársasági elnöknek minősített pillanatokban érdemes megszólalnia. Reflektálnia kell arra, milyen hangulatban, állapotban vannak az emberek, ki kell fejeznie, hogy együtt él, együttérez, közösségben van velük. Ilyen kitüntetett alkalom volt a megválasztásom, a beiktatásom, augusztus 20. és az ENSZ Közgyűlésben elmondott beszédem. Az év utolsó napján, ahogy bárki másnak, nekem is vissza kell tekintenem az előző évre és kicsit előre a következőre, csak mindent egy ország, egy nemzet vonatkozásában. Az újévi beszédem jó esetben erőforrás lehet annak, aki hallgatja, erre fogok törekedni. Folyamatosan raktározok bizonyos impulzusokat, élményeket, gondolatokat, de az aktuális helyzet lesz a meghatározó. Igyekszem úgy megszólalni, hogy az egyszerre legyen időszerű és maradandóan érvényes.

Mondhatjuk, hogy a következő év ezzel a tisztséggel a lehető legnagyobb szakmai szabadságot is jelenti?

Van öt évem. Szuverén embernek tartom magam, s most szuverén tisztségbe választottak. Azért dolgozhatok, amiben hiszek. Meggyőződésem, hogy minket, magyarokat több dolog köt össze, mint amennyi szétválaszt, és vannak olyan minősített pillanatok, amikor megérezzük ezt a közösséget. Én ezeket keresem és igyekszem minél többek számára megmutatni. Így dolgozom azért, hogy megjelenítsem a nemzet egységét.

Képviselem ezt az országot, és szeretném, ha sokan látnák meg: Magyarország mosolygós, szerethető.

Ez egy tisztség, amelyre soha nem vágyakoztam, de hálás vagyok a hozzá kapcsolódó lehetőségért. Az életemnek abban a szakaszában adatott meg, amikor úgy érzem, hogy van már és van még mit mondanom, tennem.

 

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Herczegh Anita

Herczegh Anita: „Az álmok valóra válthatók negyven felett is!”

Herczegh Anita édesanyja, akiről a hátsó borítóra készítünk képet, már a stúdióban van, amikor odaérek. Mire a köztársasági elnök felesége megérkezik, már mindenkivel összebarátkozott, s amíg Anita asszony végigjárja a szokásos, kötelező öltöző–smink–fodrász utat, édesanyja már hosszú, sztorizós beszélgetésbe merült Melindával, a stylisttal – gyereknevelésről, egészséges és természetes...
Háttér szín
#dfcecc

Hasznos és jó könyvek karácsonyra – válogass, ajándékozz!

2022. 12. 11.
Megosztás
  • Tovább (Hasznos és jó könyvek karácsonyra – válogass, ajándékozz!)
Kiemelt kép
karacsonykonyv-pexels-karolina-grabowska.jpg
Lead

Karácsonyi ajándékozás nehezen képzelhető el könyvek nélkül, ezért adunk évről-évre ötleteket könyvajándékozáshoz. Idei válogatásunk csupa új, 2022-es könyvből áll, felnőtteknek és gyerekeknek szólókat is hoztunk, a legkülönbözőbb témákban és műfajokban. Reméljük, mindenki talál kedvére valót!

Rovat
Kultúra
Címke
karácsonyi könyvajánló
dr. Eigner Bernadett
Arnold Kinga Anna
Nagy Alex
coach
mesekönyv
Harmincz Rita
útleírás
tanösvény
Hegyes Katalin
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

130 izgalmas tanösvény budapestieknek

Tömeg vagy hosszú utazás. Nagyjából ezek közül a lehetőségek közül választhatnak a Budapesten vagy környékén élő emberek, ha a szabadba kívánkoznak. A népszerű túraútvonalak hétvégéken vagy napsütéses hétköznapi délutánokon gyakorlatilag megtelnek, és könnyen unalmassá is válnak. Azoknak, akik vágynak a természetbe, de küzdenek az előbb felsorolt nehézségekkel, hiánypótló írást szeretnék ajánlani. Hegyes Katalin „Ki a szabadba!” című könyve 130 izgalmas tanösvény gyűjteménye Budapestről és környékéről. Az összegyűjtött útvonalak területenként vannak csoportosítva, az I. kerülettől Ócsáig számtalan könnyen és gyorsan elérhető tanösvényről olvashatunk a könyvben, részletes információkat találunk a megközelítés lehetőségeiről, az útvonal hosszáról, arról, hogy mennyi idő alatt lehet kényelmesen végigjárni vagy hogy milyen érdekességeket találhatunk az úton. QR kódok segítségével könnyen elérhetők a tanösvényekhez kapcsolódó tájékoztató füzetek. A korlátozott időben vagy csak túravezető kíséretével látogatható útvonalak esetében is megtaláljuk az elérhetőségeket, honlapinformációkat, nyitvatartásokat. A könyv segít abban, hogy kiválaszthassuk az ideális túraútvonalakat, így a természetjárás örömét sokszínűbben élhetjük meg, a szervezéssel kapcsolatos nehézségeket pedig elfelejthetjük. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne gyakrabban kimozdulni, de eddig úgy gondolta, korlátozottak a lehetőségei, valamint azoknak a gyakorlott túrázóknak is, akik azt gondolják, bejártak már mindent a környéken – a könyvben biztosan találnak pár új felfedezésre érdemes útvonalat!

Hegyes Katalin: Ki a szabadba! 130 izgalmas tanösvény Budapesten és környékén. Gödöllő, Gingko Kiadó, 2022. (https://gingkokiado.hu/termek/ki-a-szabadba/)

A megkövült krokodil szigetén és az extrém hosszú hajú asszonyok között

Szkeptikusan vettem a kezembe a „Keleti Mesék” c. könyvet: már megint valaki, aki folytonos világkörüli utazásokkal tartja meg a lelki egyensúlyát! Azután ahogy olvastam a 43 novellaszerű történetet, egyre inkább beszippantottak azok a színes világok, amiket Harmincz Rita élményein keresztül megismerhettem. Indonézia szigetei, Vietnam, Kína, Nepál, Srí Lanka, Izrael az utazásai fő színtere. Olyan helyekre is eljutott, ahová európai alig. Lakott lakatlan szigeten, találkozott életveszélyes munkát folytató kénbányászokkal, együtt élt hetekig egy bennszülött törzzsel a dzsungel közepén. A sok felemelő és gyönyörű élmény mellett megtámadták, kirabolták és súlyos motorbalesetet is szenvedett. Bátorsága és elszántsága, ahogyan újabb és újabb utaknak vág neki a Föld másik felén, tűrve a legkülönfélébb kényelmetlenségeket és megpróbáltatásokat, nem irritáló, hanem inkább tiszteletre méltó. A szép és különleges élmények, amelyekben része van, nem irigységet váltanak ki az olvasóból, hanem azt az érzést, hogy ez a vándor jogos jutalma. Ajánlom a szépen illusztrált, emlékkönyveket idéző könyvét mindazoknak, akik szeretnének ismeretlen tájakra utazni otthon, a karosszékben, vagy maguk is tervezgetik, hogy útra kelnek.

Harmincz Rita: Keleti Mesék. Magánkiadás (sargaruhaslany.com/konyvesbolt/)

Hogy hívják az elvtársnőt?

A felvidéki magyar író, Nagy Alex első regénye lenyűgöző korrajzot ad a nyolcvanas évek szocializmusának dél-szlovákiai világáról. Főszereplője egy kisgyerekes házaspár: Gábor, aki egy szállítmányozási vállalat mérnöke és Netti, a fiatal anyuka. A politika szép lassan befonja és szinte ellehetetleníti életüket. Az olvasót először az író atmoszférateremtő tehetsége nyűgözi le, majd egyre jobban beszippantja a bűnügyi elemekkel, hatalmi vággyal és ármánnyal átszőtt történet. Ám a szerző nem elégszik meg a szocialista rendszer hétköznapjainak bemutatásával egy izgalmas történeten keresztül, hanem „elemeli” a földtől a cselekményt, megmutatva, hogy a tapasztalati valóság mögött és fölött valójában „a lelkek háborúja” zajlik.
Ajánlom a regényt azoknak, akik a nyolcvanas években még nem éltek vagy csak gyerekek voltak, és nem ismerhetik saját tapasztalatból egy hanyatló, ám válságában is könnyen veszedelmessé váló politikai rendszer hétköznapjait – valamint mindazoknak, akik szeretik a bűnügyi, konspirációs és kémtörténeteket.

Nagy Alex: Lelkek harca. Hogy hívják az elvtársnőt? Newline Kiadó, Bakháza, 2022. https://nagyalex.hu/landing

Vágyott gyerek, szerelemgyerek, nem kívánt gyerek…

A Móra Kiadó egy segítő családi könyvsorozatot indított néhány éve, ennek egyik kötete látott most napvilágot „Szülő születik” címmel. Szerzője dr. Eigner Bernadett pszichopedagógus, gyerekterapeuta. A kötet egy színes, szépen szerkesztett tankönyvre hasonlít: sok-sok személyes példán mutatja be a szerző a praxisából megismert szülői és gyermeki viselkedésmintákat, „tüneteket”, s levezeti, hogy ezek milyen mélyebb, akár generációkra visszanyúló lelki folyamatokról árulkodnak. Segítséget ad ahhoz, hogy ráismerjünk a magunk gyermekkorának terheire, titkolt, nem tudatosított nehéz örökségére, amelyek megakadályozhatják, hogy (elég) jó szülők legyünk. S hogy milyen témaköröket érint a könyv? A fejezetek címei elárulják: Első találkozásod a gyermekeddel – Tervezett gyerek, kívánt gyerek, szerelemgyerek, meg nem született gyerek? – Generációs mintázatok, tudattalan motívumok – Az ideális család – van ilyen?
Minden fejezet vége felé kiemelt kérdések segítik az önreflexiót, ez is a könyv önsegítő jellegét erősíti. Ám nekem mégis kétségeim vannak ezzel kapcsolatban: a könyv valóban nyújthat sok „aha-élményt”, amikor valaki ráismer a saját múltjában eredő nehézségekre – ám ezeknek a letétele, feldolgozása, amire a szerző biztat, valójában nem mehet végbe önállóan, külső és személyre szabott szaksegítség nélkül. 

Dr. Eigner Bernadett: Szülő születik. Teremtsd meg azt a családot, amire mindig is vágytál! Móra Kiadó, 2022. (https://mora.hu)

Ki is a jó coach?

A coaching a lelki segítő szakma egyik ága, egy olyan partneri együttműködés, kreatív folyamat a coach és ügyfele között, amely az ügyfelet arra inspirálja, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából személyes és szakmai szempontból. Például akkor érdemes coach-hoz fordulnunk, ha életünkben valamilyen pillanatnyi elakadással küszködünk, válaszúthoz érkeztünk vagy megmérettetés előtt állunk – de haszonnal kamatoztatják a coachingmódszereket például vállalatok dolgozóinál képességeik és hatásfokuk növelésében is. Sokan összekeverik a coachingot a tanácsadással, a mentorálással vagy különféle terápiákkal – pedig jelentősen különbözik tőlük. Ezért is fontos, hogy végre megjelent egy modern kézikönyv a Nemzetközi Coaching Szövetség égisze alatt, amely bemutatja, mennyire magas színvonalon lehet és kell űzni ezt a segítő szakmát. A kiadvány nagy erénye az áttekinthetőség és a tartalmi gazdagság: bemutatja a coachingfolyamat gyakorlatát, a különféle coachingszemléleteket, a hatást fokozó eszközöket. Igazi tankönyv, a szó legjobb értelmében. Szívből remélem, hogy egyre több coachiskola tekinti majd alapvető szakirodalmának, hozzájárulva ezzel a magyar coachszakma színvonalának, hatásosságának és elismertségének emeléséhez.

J. Passmore, T. Sinclair, Ábri Judit: Így lehetsz coach. A nélkülözhetetlen ICF-kézikünyv. Pallas Athéné Könyvkiadó, Budapest, 2022. 12. 10. (https://pallasathenekiado.hu/konyvesbolt/igy-lehetsz-coach/)

Kamaszoknak – Az Éjfél-völgyi Gimnázium

Az idei év egyik örömteli meglepetése egy középiskolás lány, Arnold Kinga Anna első regénye, „Az Éjfél-völgyi Gimnázium”. Színvonalas regény, kamaszok és kamasz lelkű felnőttek egyaránt szívesen olvashatják. Főhőse egy tizenhárom éves lány, a könyvmoly Hantai Ráchel, aki egyszer csak belekerül kedvenc könyvének a világába. Ettől kezdve felváltva éli itteni iskolás és ottani iskolás életét – mert „odaát” is diák, az Éjfél-völgyi Gimnázium tanulója. Regénybeli élete tele van kalandokkal, hiszen fel kell venniük a harcot az ellenséges Dél-völgyi Gimnázium tanulóival.
Arnold Kinga Anna magabiztos stílusérzékkel rajzol meg egy egész fantáziavilágot, amelyet regénytrilógiává szeretne fejleszteni. És ahogy minden jó irodalmi műnek, úgy a szerző szándéka szerint ennek is küldetése van: „A legfontosabbnak azt tartom, hogy a főszereplők összetartanak és támogatják egymást, beszélgetnek és megbecsülik a tudást” – nyilatkozta egy interjúban, hozzátéve, mennyire fontosnak tartja, hogy a történet szereplői nem a számítógépeik előtt ülnek, nem a telefonjukat nyomkodják, hanem valódi kalandokat élnek át. Drukkolunk, és várjuk a folytatást!

Arnold Kinga Anna: Az Éjfél-völgyi Gimnázium. Noctisum könyve. Könyv Guru, Budapest, 2022. (https://adlibrum.hu/katalogus/Az-Ejfel-Volgyi-Gimnazium-1.html)

Miért ne verselnénk a gyerekekkel a szegénységről? 

Hogyan éli meg egy gyerek, amikor öltözete, viselkedése, életmódja miatt gúnyolják? Mit gondolhat arról, amikor egy családi beszélgetésen a hitel, a fizetés, a spórolás vagy az „erre sajnos nincs pénzünk” szókapcsolatok hangzanak el körülötte? Ezekre is keresi a választ Boldog Zoltán „Hagyma és levendula” című, gyerekverseket tartalmazó kötete, amelynek illusztrációit az Igazgyöngy Alapítvány Művészeti Iskolájának szegénységben élő diákjai készítették. A szerző a kislányaival együtt csiszolta készre a verseket, akik a kötet első olvasói is voltak.  
A „Hagyma és levendula” remek lehetőséget teremt arra, hogy szülők, nagyszülők, pedagógusok a gyermeki nézőponthoz igazodva beszélgessenek a témáról a nagycsoportos óvodásokkal vagy a kisiskolásokkal egészen a kamaszkor kezdetéig (a kötet 6–13 éveseknek ajánlott). A szegénység még ma is tabutémának számít a kortárs gyerekirodalomban, mert sokak szerint szomorúvá teszi az olvasókat. Boldog Zoltán svéd gyerekvers-típusú alkotásainak fanyar, a gyerekeket megmosolyogtató, a szülőket inkább megríkató humora remek lehetőséget teremt a tabu feloldására. Kisiskolások önállóan is elboldogulnak vele. 

Boldog Zoltán: Hagyma és levendula. Savaria University Press, 2022. (https://tinyurl.hu/mFnL) 

Kisiskolásoknak – Papryka és Ribiszke

Lengyel-magyar két jó barát: a mondás igazságára Karolina és Zsuzsi barátsága a legjobb bizonyíték. A két kisiskolás egy Balaton-parti falucskában találkozik vakáció közben, elsőre mindketten vízben ólálkodó szörnynek nézik a másikat. Ám amikor közelebbről megvizsgálják egymást, kiderül, hogy nem is különböznek annyira, és a nyelvi akadályok ellenére a lányok között mély barátság szövődik, a kötetben mindkettőjük szemszögéből megismerhetjük közös történetüket. Bár két különböző országban élnek, ez nem akadályozza meg őket abban, hogy izgalmas kalandokba keveredjenek. De mi lesz, ha véget ér a nyári szünet? Miféle merész tettekre vállalkoznak majd?
A Magyarországon élő lengyel írónő, Wartecka-Ducki Milena első könyve egy megható barátságról mesél, és arról, milyen szép és őszinte kapcsolatok szövődhetnek két ember között akkor is, ha különböző nyelven beszélnek, de a pillantásokból és a mozdulatokból megértik egymást. A kötetet 7–11 éves korosztálynak ajánlják.

Wartecka-Ducki Milena: Papryka és Ribiszke. Wonderland Alapítvány, 2022. Fordító: Vas Viktória (https://www.wonder-land.hu)

Kicsiknek és nagyobbacskáknak – Egy rozzant Kispolski is lehet olyan, mint egy Ferrari  

A mindig érzékletesen fogalmazó szépíró-újságíró, Király Eszter verses mesekönyvet írt „Kelemen és a sebváltó” címmel. A magyar irodalomból jól ismert felező tizenkettesben megírt, tizenkét énekből álló, minden korosztályt megnevettető, nyelvi bravúrokkal teletűzdelt történet nemcsak fiúknak élvezetes, hanem lányoknak is. A fordulatos mesében felnőttként is önmagunkra ismerhetünk: rejtett, belső kis önmarcangolásainkra és mindennapos konfliktusainkra. 
A tornasorban utolsó ramaty járgány, Kelemen, a Kispolski megelégeli tragacs mivoltát, ezért elhatározza, alapjaiban változtatja meg életét, példát vesz Csiga Zsigáról, a Zsiguliról, akit „Fordabbá tettek a fordítóirodák” – tudjuk meg az első énekből. Később Kelemen lemegy a mélygarázsba, hogy eltegye magát másnapra, de „a felszín alatt ott nyüzsög az árnyék”, így vitába keveredik a BMW-vel. Felnőttek számára nem kell ragozni a parkolóhely-keresés idegfeszültségét, amiből a mesében előbb szópárbaj, majd tettlegesség alakul. Kalandjai során kiderül: a Kispolskinak az a vágya, hogy Ferrarivá varázsolják, el is megy ezért egy átalakító műhelybe, ahol a tökéletes, full extrás világ fojtogató légköre fogadja. Vajon sikerül-e Ferrarivá avanzsálnia a Polski Fiatnak? Mit rejt számára a nagyváros zaja, a személyiségváltoztatás reménye? Egyáltalán, megéri? Vagy van jobb út? 
Király Eszter így vallott a Kispolskiról egy interjúban: „A Kispolski nekem azt is jelképezi, hogy ha van türelmünk elég közelről megismerni valamit, ha van bátorságunk az ütött-kopott felszín mögé látni, tuti, hogy nagyszerű dolgokat fedezünk föl benne. Szerintem ez a minket körülvevő emberekkel és saját magunkkal is így van.” 

Király Eszter: Kelemen és a sebváltó. Új Ember Kiadó, 2022. (https://bolt.ujember.hu) 

Háttér szín
#fdeac2

Hét nő, öt nagylemez, egy férfi, egy filmzenealbum – karácsonyra ajánljuk

2022. 12. 10.
Megosztás
  • Tovább (Hét nő, öt nagylemez, egy férfi, egy filmzenealbum – karácsonyra ajánljuk)
Kiemelt kép
szaloki_agi_bognar_szilvia.jpg
Lead

Idén is szeretnénk olvasóinknak ötleteket adni a karácsonyi ajándékozáshoz. Ezúttal csodálatos hanglemezeket, zenei albumokat ajánlunk, hogy az ünneplés még szebb legyen.

Rovat
Kultúra
Címke
CD
nagylemez
album
karácsony
Ákos
Boggie
Bognár Szilvia
Szalóki Ági
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

A Flautett fuvolakvartett tagjai egyetemista koruk óta együtt zenélnek, és tíz évük zenei termésének javát válogatták jubileumi CD-jükre. Nincs olyan mű, amit ne tudnának előadni négy különféle fuvolán, akár nagyzenekari hanghatást is elő tudnak idézni. Mozart, Bach, Händel, Beethoven, Chopin, Piazzola, Grieg és mások közkedvelt, legszebb műveit hallhatjuk lemezükön. (https://www.flautett.com/)

Bognár Szilvia végre lemezen is kiadott tizenkét dalt és egy Lázár Ervin-mesét legendás „Titoktok” gyerekkoncertjeiből, amelyekkel a gyerekeket és szüleiket élőben már annyiszor megörvendeztette. A csodálatos lemezborítót Bognár Szilvia egyik lánya, Kovács Janka Éva rajza díszíti. (https://fono.hu/hu/webshop/termek/fa-521-2/)

Szalóki Ági tizedik nagylemeze a „Zümmögő idő”. A saját szerzemények és népdalfeldolgozások, régizenei hangszerelésű dalok és megzenésített versek csokra nagyszerű ajándék mindenkinek, aki szereti a sokoldalú és nagyon tehetséges Szalóki Ági művészetét. ([email protected])

Boggie, Csemer Boglárka új nagylemeze, a „Fragilité” öt év daltermését mutatja be. Dalai mélyek, szépek, értékesek. Személyes kedvencem a Grecsó Krisztiánnal duettben énekelt „Messziről jött ember”. Lemeze CD-formában és online is a legszebb ajándék lehet a mély gondolkodású, jó zenét kedvelők számára. (https://bfan.link/fragilite)

Ákos időről-időre meglep minket, ilyen meglepetés volt idén a Magunkra maradtunk c. film, amelyet ő rendezett. Most megjelent ennek a filmnek a zenei albuma is. Akit a film megérintett, szívesen hallgatja majd a zenéket is, amelyek Ákosnak egészen új, filmzeneszerzői arcát mutatják meg. Érzések, hangulatok, történelem – dalok szöveggel és szöveg nélkül. Valamennyi etűdhöz arcok társulnak, az arcokhoz élethelyzetek és sorsok. Az elmúlt évtizedek történelme. (https://akos.hu/aruhaz/kiadvanyok/akos---magunk-maradtunk-cd)

Kép
Háttér szín
#eec8bc

Az ismeretlen Jane Austen: miért tudunk olyan keveset az angolok kedvenc írónőjéről?

2022. 12. 10.
Megosztás
  • Tovább (Az ismeretlen Jane Austen: miért tudunk olyan keveset az angolok kedvenc írónőjéről?)
Kiemelt kép
jane_austen.jpg
Lead

Rajongói a sorok között próbálják őt megtalálni, megismerni, s élete adatokkal teli leírása alapján úgy tűnhet: unalmasan élt. Pedig Jane Austen élete korántsem volt egyhangú, „csak” pont olyan, mint a könyvei: mintha nem lenne bennük cselekmény, miközben a cselekményük maga az élet...

Rovat
Köz-Élet
Kultúra
Címke
Jane Austen
Értelem és érzelem
Büszkeség és balítélet
Jane Austen élete
Szerző
Hajdú Tímea
Szövegtörzs

Elegáns vagy épp szűkösen berendezett szalonok, gyertyák seregével megvilágított báltermek, tágas kertek kitaposott ösvényei, kocsifelhajtók és kandallós hálószobák – ezek a terek adják Jane Austen regényeinek helyszíneit. Az angol kis- és középnemesek szűk világából érkező komikus és kedves szereplők történeteit ma világszerte milliók olvassák, azonban, ahogy Carol Shields írja Austenról szóló életrajzában, a könyvek főkötős írója a mai napig rejtély az olvasók számára.

Valósághű arckép nem maradt fenn róla, csak egy vázlatos rajz, amelyet már a megkopott fiatalsága idején skiccelt róla szeretett nővére. Naplót nem írt, és levelei a hétköznapi élet apróságairól szóltak, amiket a háztartásban bárki elolvashatott: lakásnézésről, ruhaujjakról, teáról és látogatásokról. A rokonai által írt első életrajzok egy már-már unalmas, szerény, istenfélő és józan életű vénlány képét festették róla. Később az irodalomtörténészek keresték benne a titkos feministát, a független nőt, a modern Jane Austen-életrajzírók pedig igyekeznek igazságot szolgáltatni a milliók által szeretett írónőnek, és újrarajzolni a róla kialakult képet.

Egy vidéki angol úrilány

Jane Austen 1775-ben született Steventonban, George és Cassandra Austen hetedik gyermekeként. Jane édesapja Oxfordban kitanított anglikán tiszteletes volt, aki egy iskolát is üzemeltetett a parókián, és gazdálkodott is. Jane után még egy fia született, így a későbbi írónőnek összesen hat fiú- és egy lánytestvére volt. Az Austen házaspár számtalan előkelő rokonnal bírt: Lucy Worsley Jane Austenról szóló könyvében megjegyzi, hogy a család kényes pozíciót foglalt el a társadalmi osztályán belül, ugyanis nem rendelkeztek birtokkal, de előkelő körben mozogtak, amelynek életmódját azonban nem tudták megfizetni.

Ez Jane kilátásait is rontotta, hiszen nem volt hozománya, viszont a társadalmi helyzete miatt a nevelőnőség nem volt számára opció.

Worsley szerint Jane-t egyértelműen azzal a céllal nevelték, hogy megfelelő feleség legyen egy úriember számára.

Mivel szinte semmilyen műveltséget igénylő szakma nem volt nyitott a nők számára, és úgy tartották, hogy a tudás csak hátráltatná őket a férjhezmenetelben, a lányok nem részesültek átfogó oktatásban. Jane és Cassandra ugyan néhány évet eltöltöttek bentlakásos iskolában, de a leírások alapján ez nem járult hozzá ahhoz, hogy nagyobb műveltségre tegyenek szert, Worsley szerint a szülők inkább azért küldték ilyen helyre a lányaikat, hogy „kifinomultabban” térjenek haza.

Az Austen családban többen próbálkoztak írással, és Jane tehetségét kezdettől fogva támogatta a família. Carol Shields lejegyzi, hogy Jane első írásai szatírák voltak, bolondos, szinte túlontúl gúnyos írások, amelyek a korra jellemző divatos történeteket parodizálták. Jane még húszéves sem volt, amikor elkezdett dolgozni az első regényén. Az Értelem és érzelem első verzióját, az Elinor és Marianne-t 1795-96-ban írta meg, és Tony Tanner brit irodalomkritikus azt is megemlíti, hogy a könyv első változata levélregény volt.

A leírások szerint Jane felolvasta a családtagoknak az írásait, akik jókat mulattak a szórakoztató karaktereken.

A Büszkeség és balítélet első változatát húszesztendősen kezdte el írni, és édesapja annyira jónak találta az akkor még Első benyomások című könyvet, hogy elküldte egy kiadóhoz, amely azonban elutasította a kéziratot.

Kép
Büszkeség és balítélet

Korabeli illusztráció a Büszkeség és balítélet szereplőiről –  Forrás: Wikipédia

Miért nem ment férjhez Jane Austen?

Fiatal lányként az írás Jane számára nem lehetett életcél. Akárcsak legtöbb hősnőjének, Jane-nek is csak a férjhezmenetel adhatta volna meg azt, hogy saját otthona lehessen. Első szerelme története mai szemmel komolytalannak tűnhet, de abban a közegben, amelyben történt, máshogy működött az idő. Nagy tétje volt a fiatal párok kapcsolatának, néhány találkozás akár lánykérésbe is torkollhatott. Shields leírja, hogy a fiatal Jane Austen kiváló táncos volt, akinek élénk, vidám társaságát kedvelték az emberek. Húszévesen ismerkedett meg az ír Tom Lefroy-jal, aki a rokonaihoz érkezett látogatóba. Az ismeretség mindössze néhány hétig tartott, és Jane Cassandrának írt leveleiben arra utalt, hogy azt várta, a férfi megkéri a kezét. Bár ezen levelek hangneme ironikus, Lucy Worsley leírása szerint valószínűleg Jane komolyan számított rá, hogy feleségül kérik. Ez azonban nem történt meg, Lefroy elutazott, és soha többé nem találkoztak. A rokonok nem helyeselték a kapcsolatot, mert a fiatalembernek gazdag menyasszony kellett, hogy támogassa népes családját.

Lefroy bíró lett Írországban, és időskorában a rokonainak elmondta, hogy valóban szerelmes volt Jane-be.

Az első csalódás után Jane-nek, úgy tűnik, hosszú ideig nem akadt komoly udvarlója. Fiútestvérei megházasodtak, Cassandrát is eljegyezték, aki azonban tragikus módon elvesztette a vőlegényét. Worsley könyve szerint Jane magas volt, karcsú, és kellemes hanggal rendelkezett, de nem számított szépségnek, és mivel nem volt vagyona, nem tekintették „jó partinak”.  Amikor 25 esztendős lett, édesapja váratlanul bejelentette, hogy visszavonul, és a család Bath-ba költözött. Ez egy igen nehéz időszak volt Jane életében, aki nem szerette a várost, ahol viszonylag szűkösen éltek.

1802 decemberében, a huszonhetedik születésnapja környékén talán élete legnagyobb döntéséhez érkezett. Amikor barátnőinél, a Bigg nővéreknél járt látogatóban, azok testvére, Harris Bigg-Wither megkérte a kezét. A nála jóval fiatalabb férfi egy nagy ház várományosa volt, ráadásul gyerekkoruk óta ismerték egymást. Jane igent mondott, majd ismeretlen okból másnap meggondolta magát, és elutasította a férfit. Carol Shields leírja, hogy a legtöbb jellemzés nem fest vonzó képet a fiatalemberről. Jane-t valószínűleg csábította a gondolat, hogy saját otthona és családja legyen, azonban bizonyára nem szerette a kérőjét. Ez volt az írónő életének egyetlen házassági ajánlata, bár Cassandra Jane halála után azt állította, hogy a húgának volt egy szerelme, akivel egy fürdőhelyen találkozott. Jane Austen valószínűleg tisztában volt vele, hogy ezzel a visszautasítással véglegesen a vénlányok lenézett kategóriájába került, azonban az élete még tartogatott meglepetéseket.

Kép
Jane Austen portré

Jane Austent ábrázoló festmény, amelyet egyik testvérének leszármazottai őriztek, 1789 körül készülhetett.
–  Forrás: Wikipédia

Egy sikeres írónő

1805-ben Jane édesapja meghalt Bath-ban, és az Austen család nőtagjai számára még a korábbinál is nehezebb évek jöttek. Végül 1809-ben Edward, Jane bátyja, akit gazdag rokonok vettek magukhoz, a kastélyához közeli kis házba költöztette Jane-t, Cassandrát és az édesanyjukat. Worsley szerint Jane-nek a Chawton Cottage végre igazi biztonságot adott, ahol nem kellett egzisztenciális bizonytalanságban élniük, és itt újra elővette írásait a fiókból. Shields leírja, hogy Jane egyik bátyja, Henry segítségével talált kiadót a kijavított és átalakított Értelem és érzelemhez. A könyvet 1811-ben adták ki, amikor Jane 35 éves volt.

A regényre nem került rá a szerző neve, mindössze annyi, hogy egy hölgy írta. A könyv jó eladásokat produkált, de a kritikai sikert az írónő csak következő könyvével, a Büszkeség és balítélettel érte el.

A mai olvasók számára Jane Austen a György-kori irodalom képviselője, azonban akkor teljesen új és friss hangnak számított, mivel a divatos könyvek szinte mind gótikus kastélyokban játszódtak, a hősnők ájuldoztak, és a dialógusok szentimentálisak voltak. Lucy Worsley idéz egy korabeli megjegyzést Austenról, ami jól illusztrálja, milyen újszerűek voltak a könyvei az akkori olvasók számára: „Hiányoznak belőle a regényírók szokásos eszközei, mint a vízbefúlások, a vallatások, az elszabadult lovak, az ölebek és papagájok, a szobalányok és a molnárok, a párbajok és az álruhák. Tényleg azt hiszem, ez a legvalóságosabb regény, amit valaha olvastam.” Jane életében még két regénye jelent meg: A mansfieldi kastély és az Emma. Bár könyvei jól fogytak, a nevét nem ismerték az olvasók, és nem keresett sokat velük, mégis így lett életében először saját pénze.

Kép
Jane Austen kép

Cassandra Austen ceruza-akvarell vázlata Jane Austenről, 1810 körül
–  Forrás: Wikipédia

Sajnos a kreatív és nyugodt időszak nem tartott sokáig, 1816-ban Jane gyengélkedni kezdett. A történészek nem tudják pontosan, milyen betegségben szenvedhetett, de Shields leírása szerint eleinte csak legyintett rá, és nem gondolta, hogy komoly a baj. Még ebben az időszakban is írt, befejezte a Meggyőző érveket, és új könyvbe is kezdett, amelyből azonban csak néhány fejezetet írt meg. 1817-ben egyre rosszabb lett az állapota, utolsó napjait nem szeretett otthonában, hanem egy kórház közelében bérelt házban töltötte.

1817 júliusában halt meg, és a nevét csak halála után ismerték meg az olvasók.

Nővére, Cassandra elégette a levelei egy részét, ezzel megnehezítve a pontos portré rajzolását. A főkötős írónő helyett azonban az olvasók ma már sokkal inkább egy jó humorú, vidám nőt látnak, aki felülemelkedett kiszolgáltatott helyzetén. Bár társadalmi rétege leglenézendőbb pozícióját foglalta el: vénlány volt, de amíg rokonait és ismerőseit elfeledték, az ő neve fennmaradt, és regényeit 200 évvel később is olvassák.

Források:

  • Shields, Carol: Jane Austen, Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007
  • Tanner, Tony: Jane Austen, PALGRAVE MACMILLAN, 2007
  • Worsley, Lucy: Jane Austen at Home - A Biography, Hodder, 2018
  • https://wordsrated.com/jane-austen-books-statistics/
  • https://www.historyextra.com/period/georgian/jane-austen-facts-life-literature-pride-prejudice-novelist/

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Bronte testvérek

Egy angol paplak, ahol világok születtek: a Brontë nővérek története

Charlotte, Emily és Anne a világirodalom leghíresebb nővérei, regényeik sikere töretlen. Könyveikkel versenyez érdekes életük, amely során egyaránt átéltek reménytelen szerelmeket, megaláztatást és váratlan irodalmi sikert.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Elizabeth Barrett

Anglia leghíresebb költőnője, akit férje 40 évesen szöktetett meg: Elizabeth Barrett-Browning

„Teljes szívemből szeretem a verseit, Miss Barrett” – így kezdődik Robert Browning, a 19. század egyik legnagyobb költőjének első levele Elizabeth Barretthez. Az angol irodalomtörténet egyik legszebb love storyja olyan, mintha egy viktoriánus regény lapjairól kölcsönözték volna.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Dukai Takách Judit és Berzsenyi Dániel

„Ne rettegje azt a vádat, hogy amely leány verset ír, nem lehet jó asszonya a háznak” – Dukai Takách Judit élete

A magyar irodalomtörténet egyik legszebb szerelmes verse Berzsenyi Dániel Dukai Takách Juditnak címzett verse, amelybe a költőnő Kalitkába zárt madár című költeményének sorait is beleszőtte. Nemcsak csupa rejtelmes utalás ez a mű, hanem úttörő programbeszéd is, Berzsenyi ugyanis a női emancipációra hívja fel benne a figyelmet. De ki...
Háttér szín
#dcecec

„A zene a kenyerem, az igehirdetés a hivatásom” – Bolyki László nem aggódik az egyház helyzetéért

2022. 12. 10.
Megosztás
  • Tovább („A zene a kenyerem, az igehirdetés a hivatásom” – Bolyki László nem aggódik az egyház helyzetéért)
Kiemelt kép
bolyki_laszlo.jpg
Lead

Bolyki László neve a zenével forrt össze nemzetközi és hazai viszonylatban is, azonban a Fesztiválzenekar brácsásának, a Bolyki Brothers basszistájának igehirdetéseivel mára egyre több konferencián lehet találkozni. A zenészt, az igehirdetőt és a lelkigondozót egyaránt kérdeztem élete érzékeny egyensúlyi helyzeteiről, amelyekben mégis megőrzi az önazonosságát. Talán, mert valódi otthona az Ige – amely benne és általa történik.

Rovat
Életmód
Kultúra
Címke
Bolyki László
Fesztiválzenekar
Szerző
Parti Judit
Szövegtörzs

Ha útközben is igehirdetésre készülsz, akkor melyik az igaz: témát keresve olvasol híreket, vagy benned zajlik egy diskurzus az Igével, amelyhez így vagy úgy kapcsolódnak a külvilág dolgai?

Az utóbbi. Mindig az Igével való belső párbeszéd jár elöl, ehhez kapcsolódnak a külvilág hírei, eseményei, amelyek aktuálissá és színessé tehetik az üzenetet. A stand-uposokat nagyon sajnálom, mert munkaköri kötelességük elérni, hogy a néző mindig röhögjön. Úgy mennek piacra, kocsmába és egyáltalán bárhová, hogy figyelik, miből lehet sztori – szerintem ez kimerítő. Az igehirdetés szolgálata nem ilyen, nekem nem azzal kell törődnöm, hogy valamiféle hatást érjek el, hanem hogy a bennem élménnyé és üzenetté vált Igét hirdessem.

Az adventi időszak komoly túlterheltséggel jár minden igehirdető családjában – számodra zenészként feltételezhetően még inkább. Mi a túlélési stratégiád? Egyáltalán van módod az elcsendesedésre?

Számomra az a legfontosabb, hogy ne túléljem, hanem átéljem életem egy-egy szakaszát, ebben a mostani adventben is áldott várakozást szeretnék megélni.

Ettől még persze van, hogy úgy érzem, nem élem túl a rohanást: teljesítek, koncertezem, szolgálok, de arra vigyázok, hogy ez ne váljon életmóddá. Az elcsendesedés olyannyira fontos számomra, hogy minden tevékenységem a csendből kell, hogy megszülessen, a zene és a gondolatok is – nem csak adventkor.

Istentől nem áll távol, hogy akit igehirdetőnek hív el, arra egészen igényt tartson – de akár a feleséged is kérhetett volna arra, hogy legyél „egy ügyű”. Nem történt meg soha?

Nem, és mindjárt megérted, miért. A szerepek és műfajok közti kapcsolásoknak valóban magas az energiaigénye; a zökkenőmentes váltás képessége, nem tudom, mennyire fakad pusztán férfi létem sajátosságaiból, de működik. Az utóbbi időkben előtérbe került férfiirodalom talán legfontosabb alapműve Robert Bly Vasjankó című könyve. Ebben Bly nagy hangsúlyt fektet arra a gondolatra, hogy minden férfi életében van egy pont, amikor döntenie kell, és el kell köteleződnie egyetlen dolog mellett. Ezt egy görög mitológiából vett történet által világítja meg: Parisz herceg nem dobhatott aranyalmát egyszerre három istennőnek – ezt magamra nézve ugyanúgy igaznak érzem a választásaimban. Az említett példánál, Parisznál maradva: egyvalamire érdemes feltenni az életet – de nekem ez mind az egy.

Amit te egynek nevezel, az egyébként öt, amiben még nincsenek is ott a férfi főszerepei, amelyek a férj, az apa, a családfő funkciókban látszanak leginkább. Mondd el, kérlek, hogy ez neked hogyan egy? Látszik az identitásodban az igehirdetői funkció fontossága.

Azt jól érzékeled, hogy a hivatásom az igehirdetés, és nem a művészet – és bár ezt mindig is tudtam, a Covid-helyzet is nagyon megerősítette ezt a fontossági sorrendet. Másfél évig nem volt koncertünk, ennek ellenére egyszer sem produkáltam hiánytüneteket a szmoking vagy a koncerttermek vonatkozásában – ha mindezt holnaptól nem csinálhatnám, szerintem nem történne semmi, mert érzelmileg nem függök tőle. A válsággal az előadóművészet elsőként állt bele a földbe, és utoljára állt föl onnan, s nekem ez volt életem egyik legszebb időszaka, mert a családomra fordíthattam az összes felszabadult időmet – ez felbecsülhetetlen értékké vált. A zene a kenyerem, és mondhatom, óriási mázli, hogy a szenvedélyem a munkám. Ez nem természetes dolog, hiszen például, ha bányász lennék, valószínűleg nem szeretnék lemenni másfél kilométer mélyre, de a családomért megtenném. Ha viszont a lélekmentésben nem vehetnék részt többet, tényleg nem találnám magam.

A szabadság eszköze számodra a zene?

Abban az értelemben igen, hogy én azért zenélek, hogy Isten munkáját végezhessem. A gyülekezetben, ahol felnőttem, közösségi szolgálat működik, nincsen klérus, és nincs pénz a rendszerben. A szolgálatom függetlensége éppen abból fakad, hogy zenészként dolgozom.

Teljesen szabad vagyok abban, hogy azt mondjam, amit igazán hiszek, amit végiggondoltam, és amivel önazonos vagyok.

Ezek éles egyensúlyi helyzetek, mert döntést igényel részedről, hogy mikor mondasz igent a munkára, és mikor a szolgálatra?

Igen. Azért tudtam és tudom üzemeltetni a párhuzamos valóságokat, mert a munkám projektszerű. Olykor hetekig dolgozom a Fesztiválzenekarral, aztán többhetes szünet következik, amikor máson lehet a hangsúly.

De a lelkigondozói folyamatokban is kell lennie folytonosságnak – mi ezeknek a helyzeteknek a buktatója?

Ennek hatalmas szakirodalma van, amit én az ideálisnál később kezdtem olvasni, és súlyos bajok származtak belőle. Tizenéves korom végén már aktív lelkigondozói munkát végeztem, nem nagy mellénnyel címkézve saját magam, hanem egyszerűen, „csak úgy” megkerestek emberek a gondjaikkal, így a testvérem egyik osztálytársa is. Fiatal felnőtt volt, nem találkoztam vele korábban, és kérte, hogy beszélgessünk – én a késői időpont és a másnap kora hajnali indulásom miatt javasoltam, hogy három nappal halasszuk el a találkozót. Hazaérkezve a párizsi koncertről első utam az újságárushoz vezetett, és láttam ezt a fiatalembert a Zsaru magazin címlapján – fejbe lőtte magát. Meg voltam róla győződve, hogy felelős vagyok a haláláért, és évekig éltem így. Ez komoly buktató. Hosszú út volt, mire megértettem, hogy este tízkor a hajnali négyes indulásra hivatkozva jogos dolog volt a beszélgetés halasztását kérni – mert ő viszont nem mondta, hogy élet-halál kérdés.

Kép
Bolyki László brácsás
Fotó: Bolyki László

Sokan aggódnak az egyház állapotáért. Te hogy látod ezt a kérdést?

Szerintem, ha jó perspektívából szemléljük a dolgot, nyugodtan elmondhatjuk: nincs baj az egyházzal. Az egyház nagyon jól van. Azzal együtt, hogy ismerem a problémákat: fogynak a fiatalok, paphiány van, elöregszik a gyülekezet, beleszól a politika, jönnek a korrupciós vádak, és a szívünkhöz kapunk, hogy mi lesz így. A helyzet az, hogy ez részünkről nem több, mint jóindulatú, vallásos fontoskodás. Nagyjából mintha Isten egészségügyi állapotáért aggódnánk.

Az egyház nem a mi projektünk, hanem Istené – azért vagyok egészen nyugodt, mert maga Jézus Krisztus ígérte meg, hogy célba juttatja az egyházat, amit ő alapozott meg, és szeplőtelen szűzként odaállítja Isten elé.

Nem mondom, hogy pillanatnyilag, ha ránézünk az intézményi keretekre, ne kellene komoly fantázia ahhoz, hogy ezt el tudjuk képzelni – de Isten céljain nem változtat a mi képzelőerőnk korlátossága. Láttunk már ilyet Izráel történetében.

Valamit mondani kell annak, aki emiatt tényleg hitehagyott lett, és neki ez fáj.

Ha valakinek tényleg annyira fáj az egyház mai állapota, hogy emiatt elveszti a hitét, annak nem jó alapokon nyugodott a hite. Neki a következőt tudnám mondani: az egyház ma is jól van, dinamikusan növekszik – csak nem itt, a jóléti nyugaton, a konzumspiritualitás bölcsőjében, vagy legalábbis nem egységesen. Igazad van egyébként, ha felháborodsz azon, hogy úgy tűnik, látszólag magasról teszek azokra, akik elfordultak az egyháztól – de nem ez a mondandóm lényege, mert éppen nekik írom a könyveimet, őket keresem a hirdetett igével, mert ez a módja annak, ahogy személyesen tenni tudok értük.

Azt mondtad, hogy mostanában sok előadást tartasz trauma témakörben. Szerinted ennek mi az oka?

Ezen még nem gondolkodtam, de lehet, hogy van valami a levegőben, amiért különösen aktuális a szembenézés a sebekkel.

Szembe kellett nézned nehéz történetekkel. Nem tett görcsössé a másokért viselt felelősség terhe?

Már kigyógyultam a görcsből. Most játszom Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniáját, ahol az utolsó tételben irgalmatlan nehéz és gyors részek vannak, különösen, ahogy Fischer Iván vezényli. Minél nehezebbet játszol, annál tudatosabban el kell engedni a hozzá kapcsolódó tétet. Zeneakadémista koromban Mihály András tanár úr mesélte egy zenekari gyakorlat órán, hogy egy alkalommal látta, ahogy egy híres francia hegedűvirtuóz piros filctollal kipingálta a kottáját: minél nehezebb passzázsok és ördögibb futamok következtek, annál többször szerepelt pirossal melléjük írva: courage. Csak a bátorság emel fölül a nehéz helyzeten, nem az aggodalom. Legfeljebb elrontom – de ez szabadság, és nem felelőtlenség. Annak az egyszerű beismerése, hogy ember vagyok.

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Várdai István

„Engem a saját belső lemezjátszóm is kiválóan elszórakoztat” – Várdai István a koncerttermekben és a hétköznapokban

Várdai István nyolcévesen kezdett csellózni, huszonhárom évesen megnyerte a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyt, és mellé még a közönségdíjat is elhozta. Azóta a szakma, a közönség és a sajtó is odafigyel rá, ő pedig hatalmas tempóban dolgozik. Egymás után adja a koncerteket, művészeti vezetője a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, közben...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Balázs János: „A zenével lelkeket gyógyíthatok”

Balázs János: „A zenével lelkeket gyógyíthatok”

Balázs János a zongorajáték „nagymestere”, aki nemzetközi mezőnyben, több versenyen is a legkiválóbbnak bizonyult. Liszt-, Prima-díjas és Érdemes Művész. Tudása birtokában bátran kirándul a klasszikus zenén kívül más műfajok felé is. Szívügyének tekinti, hogy a pályájuk elején álló fiatal művészeknek segítsen, pedig ő maga is fiatal még, de...

KAPCSOLÓDÓ TARTALOM

Kép
Lakatos György

„Mindegyikünk valamilyen küldetéssel jött ebbe a világba” – Interjú Lakatos Györggyel

A számos elismerésben részesült és a tanításban is elhivatott Lakatos György hegedűművésszel pályakezdéséről, a tanításban betöltött szerepéről és a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson bemutatott, egyedülálló, a cigányság kultúrájához kötődő zenei kompozícióról beszélgettünk.
Háttér szín
#fdeac2

Egy történelmi kúria, székely wellness, vineta és pityókás kenyér – Irány a festői Dálnok!

2022. 12. 09.
Megosztás
  • Tovább (Egy történelmi kúria, székely wellness, vineta és pityókás kenyér – Irány a festői Dálnok!)
Kiemelt kép
dalnoki_gaal_kuria.jpg
Lead

Varázslatos vidéken át vezet az út Dálnokra, amely település Sepsiszentgyörgytől néhány kilométerre, a Bodoki-hegység peremén, egy csordogáló patak völgyében terül el. Ebben az ősi székely faluban található a több mint 150 éves múltra visszatekintő Gaál Kúria, ahol a híres festő, Barabás Miklós cseperedett. A birtok kapuja ma nyitva áll a vendégek előtt, hogy finom eleganciájával és páratlan gasztronómiájával elkápráztassa az odalátogatókat.

Rovat
Életmód
Kultúra
Címke
Dálnok
Gaál Kúria
dálnoki Gaál Kúria
Barabás Miklós
erdélyi szállás
Szerző
Jámbor-Miniska Zsejke
Szövegtörzs

Ha valaki néhány hete megkérdezte volna tőlem, hol született Dózsa György, és honnan indult a híres parasztfelkelése 1514-ben, csak ráztam volna a fejem, és azt mondtam volna: fogalmam sincs. Nemrég azonban felfedezőútra indultam Erdélybe, hogy székelyföldi csodákkal töltsem fel az élményraktáramat, a bázisomat pedig Dálnokra tettem, ahol a lázadás vezetője 500 éve meglátta a napvilágot.

Ez a bájos, ezerfős ősi székely falu Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgytől nem messze található. A település közepén emelkedik egy gyönyörű román kori református templom, amelyet a 15. század első felében gótikus stílusban átépítettek, majd a 18. században tovább alakítottak. A helyi istenházában körülnézve 16-17. századi feliratokat fedezhetünk fel, köztük egy rovásírásos szöveget is láthatunk. 

Utóbbi napvilágra kerülése a ’70-es évek földrengésének köszönhető, a romok takarítása közben találták meg ugyanis a páratlan leletet.

Érdemes tudni, hogy a dálnoki erdőben több kihasználatlan kénes gyógyvízforrás csordogál, amelyeket a múltban reumatikus betegségek gyógyítására meleg fürdőkúra formájában alkalmaztak. A zabolai Mikes birtok 30 km-re, Tusnádfürdő 27 km-re, a Szent Anna tó 35 km-re, Sugásfürdő pedig 35 km-re található a falutól.

A közeli nagyvárosokban, Brassóban, Kézdivásárhelyen vagy Csíkszeredában számtalan szálláslehetőség van, a 19. századi eleganciával, de korszerű felszereltséggel rendelkező, több mint 150 éves múltra visszatekintő Gaál Kúria hangulata semmihez sem fogható. A kúriát a többi épületrésszel együtt néhány éve újítottak fel, a birtok története pedig az egykor benne élő család összetartásáról tanúskodik.

Kép
Dálnok
Fotó: Gaál Kúria

Oltalmat adó nagyszülői ház

Aki magyar nyelvű iskolába járt, annak találkoznia kellett azzal a Petőfi Sándort ábrázoló litográfiával, amelyet az a Barabás Miklós készített, aki abban a házban töltötte kisgyermekkorát, ahol nemrég álomra hajtottam a fejem. Édesanyja, Barabás Jánosné Gaál Terézia bátor döntést hozott, amikor a korszellemmel dacolva elhagyta erőszakos férjét, és ura márkosfalvi házától visszaköltözött a szüleihez Dálnokra, karjában a hathónapos Barabás Miklóssal, aki a 19. század egyik legfontosabb művészévé vált. Reviczky Gyula költő így írt róla Barabás Miklóshoz című versében: „Nem fegyverrel, nem is gyujtó beszéddel/Mégis közöttük álltál ifju hévvel/Együtt küzdöttél az egész hazával/Ecsettel kézben és szivedbe' lánggal/És hogy csodálják késő unokák/Megfestéd korod arczképcsarnokát.”

A nagyszülők háza, amely menedékült szolgált az ifjú édesanyának és gyermekének, már nincs meg, helyén most az a kúria áll, amelyet a nagybátyja építtetett az asszonynak három és fél évtizeddel a pár szétválása után. Az 1844-ben emelt Gaál-kúria jómódot, kényelmet, de székely mértéktartást is tükröz: hivalkodó fényűzés helyett egy család és a hozzá tartozó személyzet számára belakható teret, duruzsoló kandallókkal kifűthető családi otthont építtetett Gaál Miklós.

A szobák hangulata is erről tanúskodik, de még inkább a szalon, ahol ropogó tűz mellett gyönyörködhetünk a faragott bútorokban, vagy a falra helyezett Barabás-műben.

Ma a Gaál Kúria 26 személy ellátására alkalmas 3 épületben, összesen 15 szobával. Családok, munkahelyi közösségek számára is ideális pihenés, szórakozás vagy csapatépítés céljából. A birtokon többféle kikapcsolódás is elérhető: egy kellemes sétával az erdőn keresztül, a patakon át fel lehet jutni a dombtetőre, ahonnan páratlan panorámájával az egész völgy jól belátható. Aki másfajta szórakozásra vágyik, az használhatja a kúriához tartozó finn szaunát, játszhat a foci- és kosárpályán, biliárdozhat, dartsozhat, vagy beülhet a fűthető dézsafürdőbe, amelyet sokan csak „székely jakuzziként” ismernek. A Gaál Kúria igazi családbarát szállás játszótérrel és flekkensütőkkel.

Kép
Dálnoki kúria
Fotó: Gaál Kúria

Ha már szóba került a flekken…

Ahogy a történelmi Magyarország más tájain, úgy Erdélyben is hatottak egymásra az együtt vagy egymás mellett élő népek és kultúrák: magyar, szász, zsidó, örmény és balkáni ízek is megjelennek a tányérokon. Az erdélyi konyha páratlan, és nem csak a híres (egyébként Brassóban született) Horváth Ilona szakácskönyve erre a bizonyíték, amely Pesttől Kiskunlacházáig a legtöbb háztartásban megvan.

A helyi konyha különlegessége a kisközösségek hagyományaiban rejlik: minden asszony generációról generációra vitte tovább, tökéletesítette felmenői vinetáját, zakuszkáját, almás tésztáját, és ebbe a konyhaművészetbe van lehetőségünk belekóstolni Dálnokon.

A kúriában székely háziasszonyok készítenek házias ételeket, különleges fogásokat. A svédasztalos reggeliben megtalálhatjuk a házi padlizsánkrémet, húskrémet, zakuszkát, adalékmentes helyi felvágottakat, kolbászokat és sajtokat. Aki könnyebb reggelire vágyik, zöldségekből, gyümölcsökből, gabonafélékből választhat, az édesszájúak pedig mind a tíz ujjukat megnyalják majd a házilekvár megkóstolása után. A háromfogásos meleg ebéd vagy vacsora hagyományos erdélyi ízeket nyújt a vendégeknek: a húslevest, a szilvásgombócot, a paprikás csirkét, a csülkös babot is volt szerencsém megkóstolni (szigorúan mennyei pityókás kenyérrel!).

Kép
Gaál Kúria
Fotó: Gaál Kúria

Budapestiként úgy érzem, nem fejezhetem be a cikket úgy, hogy nem ejtek néhány szót a csendről. Minden hajnalban felkeltem Dálnokon, kinyitottam az ablakot, és sokáig hallgattam a csendet. Nem is tudtam, hogy mennyire hiányzik az életemből, amíg meg nem éreztem a vidék barátságos, otthonos mozdulatlanságát. A sötétben egyedül a nagy diófát fedeztem fel olyankor, amikor rásütött a hold. Amikor ránéztem, eldöntöttem: tavasszal visszatérek, hogy láthassam milyen, amikor hosszú téli álmából újraéled a táj.

Kép
Gaál Kúria Dálnok
Fotó: Gaál Kúria

A Gaál Kúria YouTube csatornája ITT érhető el.

Támogatott tartalom.

Háttér szín
#f1e4e0

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 239
  • Oldal 240
  • Oldal 241
  • Oldal 242
  • Jelenlegi oldal 243
  • Oldal 244
  • Oldal 245
  • Oldal 246
  • Oldal 247
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo