Ötgyerekes családdal sem lehetetlen túrázni! – Egy anyuka, aki már bejárta családjával szinte az egész országot
Kovács-Mihócza Orsolya ötgyermekes édesanya tíz éve vezet blogot Barangoló család címmel belföldi családi kirándulásaikról. Az idegenforgalmi közgazdász, alsós tanító és lakberendező végzettséggel is rendelkező édesanya nemcsak élményeit írja le, hanem hasznos és praktikus tanácsokat is ad a látnivalók, kirándulóhelyek, látogatóközpontok kapcsán, sőt még a szálláshelyeken szerzett tapasztalatait is megosztja követőivel, akik közül többen már az ő ajánlásai és útmutatásai alapján szervezik családi programjaikat, kirándulásaikat. Újabban pedig már a fejlődni, kitűnni vágyó szállásadókat is segíti tudásával.
Hogyan kezdtétek a barangolást?
Már az előtt, hogy megismertem a férjem, rengeteget túráztam, barangoltam belföldön. Aztán együtt, majd egy gyermekkel is sokat kirándultunk, de ahogy megszületett a második, már kevesebbet mentünk, annyira kimerültünk kezdő szülőkként két kicsi mellett. Mégis minden alkalmat, amikor elhagytuk Budapestet, kiszabadulásként éltünk meg. Rájöttünk, hogy nekünk az jelenti az igazi kikapcsolódást, ha elmegyünk otthonról, kint vagyunk a természetben, úgyhogy újra egyre többet mentünk immáron három gyermekkel. Minden egyes kimozdulás frissítést hozott az életembe, mindig előre vártam, készültem rá, izgultam, milyen lesz az idő. Maga a kirándulás is nagy élmény volt, majd a fotók feltöltése is a számítógépre, amikor minden egyes pillanatot újraéltem. Idővel elkezdtem lejegyezni az élményeinket, így született meg a blog, amely egy idő után szakmai oldallá alakult, ugyanis praktikus információkat is megosztok a követőimmel a barangolások során szerzett tapasztalatainkról: mit érdemes megnézni az adott helyen, mire figyeljenek, ha arra járnak, ajánlom-e kisgyerekekkel stb.
Hányan követik a blogod?
Kezdetben csak a saját ismerőseim és az ő barátaik követtek.
Ma már 3500-an olvassák rendszeresen a bejegyzéseimet. Ezt a számot organikusan értem el, anélkül, hogy pénzt áldoztunk volna rá.
Vannak családok, akik a blog alapján kirándulnak és szervezik a nyaralásukat. Szoktam is ismeretlenektől levelet kapni, hogy köszönik a tanácsaimat, minket követve járták be például Békés megyét – ez mindig nagy örömmel tölt el.
Milyen gyakran utaztok?
Gyermekeink 5 és 15 év közöttiek. Mindegyikőjük sportol, zenél, Regnum közösségbe jár. Rengeteg programjuk van, amellyel össze kell hangolni a barangolásainkat, ezért törekszem jó előre beírni a szabad napokat, hétvégéket. Új vállalkozásommal kapcsolatban egyre többször hívnak bennünket szálláshelytesztelésre is, amely 2-3 havonta fér bele az időnkbe. Így előfordul, hogy több egymás utáni hétvégén is megyünk valahova, majd hetekig sehova, mert annyi programunk van, vagy betegek a gyerekek. Emiatt semmit sem ígérek az olvasóknak, hanem csak jelentkezem egy-egy bejegyzéssel. Egyedül a Barangoló Hírmagazin jelenik meg havi rendszereséggel, amelyben saját írásaim mellett szakembereket, olvasnivalókat, újdonságokat is ajánlok.
Hogyan választasz úti célt?
Folyamatosan figyelemmel kísérem a belföldi turisztikai honlapokat, Facebook-oldalakat. Tisztában vagyok azzal, épp milyen felújítások zajlanak, mit adtak át.
Ahogy elkészült a dégi Festetics- és a nádasdladányi Nádasdy-kastély, fel is kerekedtünk megnézni őket. A felújított zempléni várakat is az elsők között tekintettük meg egy tíznapos családi nyaralás keretében.
Elég komoly szakmai könyvtárral rendelkezem, abból is merítek ötletet, hiszen a nagy látnivalók nem változtak az évtizedek alatt. Mások blogját is szívesen olvasom, egyik nagy kedvencem Tenczer Gábor Szép kilátás! című blogja, ő már sok mindenben előttünk jár, mivel idősebbek a gyermekei, nagyobb túrákat is megtettek már. Ezenkívül rendszeres látogatója vagyok az Utazás kiállítás szakmai napjának, mindig rengeteg prospektussal térek haza.
Mások az igényei egy öt és egy tizenöt évesnek, más érdekli őket. Hogyan tudjátok úgy alakítani a programot, hogy mindenki élvezze?
Ha kirándulunk, mindig olyan távot tervezek, amelyet a legkisebb is bír. Előre megnézem a szintkülönbséget, hogy tudjam, mi vár ránk. A blogomban is mindig megírom, hogy mik a tapasztalataink, ajánlom-e kisgyerekkel vagy sem. Amikor kicsink volt, elsősorban tanösvényeket jártunk be, vagy olyan körutakat tettünk a Pilisben, Börzsönyben, Mátrában vagy a Balaton-felvidéken, amelyet ő is könnyen tudott teljesíteni. Ha kastélyt, várat, látógatóközpontot tekintünk meg, mindig figyelek arra, hogy utána a legkisebbeknek is legyen érdekes program, vagy valami, ami őket is motiválja: játszóterezés, fagyizás vagy egy forró csoki, valami, ami nem túl drága, de vonzó számukra. Ha túrázunk, általában geocachingelünk is, az elrejtett ládák keresését mindenki élvezi.
Szoktak nyavalyogni a gyerekek, hogy „mikor érünk már oda, unalmas a kiállítás, fáradtak vagyunk, miért kell mindig menni” stb.?
Persze, hogy van nyavalygás. Nagyon tudják sajnáltatni magukat, hogy fáj a lábuk. Ezért túrázni szinte mindig másokkal, unokatesókkal, barátokkal megyünk. Amikor van velük egykorú társaság, eszükbe sem jut panaszkodni. Ha mégis, akkor különböző taktikákat vetünk be: „Következő pihenőnél megesszük a csokit, amit hoztunk! Az bonthatja ki, aki legelőször odaér!”
A férjemnek mindig remek ötletei vannak, hogyan haladjunk gyorsabban, például úgy rendez futóversenyt, hogy a legkisebb indulhat először.
Mindig arra biztatom az olvasókat, ha újak ebben, ne adják fel, lehet, hogy kezdetben nyafognak a gyerekek egy hosszabb táv vagy tárlatvezetés közben, de majd belenőnek.
Van kedvenc helyszíned?
Nagyon szeretem Esztergomot a hangulata, sokszínűsége, természethez való közelsége miatt, de közel áll a szívemhez Nyugat-Magyarország is, az Alpokalja és a Fertő-tó környéke. Amikor arra járunk, mindig arra gondolok, miért nem ide születtem, annyira otthon érzem magam. Szeretem a somogyi erdőket, amelyek Erdélyre emlékeztetnek, és a Zempléni-hegység érintetlen tájait. Mivel minden évben eltölthetünk egy hetet a rokonaink nyaralójában, Fonyód is a szívünk közepébe került.
Gondolom, már rutinból pakolsz egy-egy kirándulásra.
Hétvégékre igen, de már csak a két kicsinek, a nagyok kikérik maguknak, ha belenyúlok a táskájukba. A kempingezés előtti pakolás azonban nekünk is stresszes. Ha itthon marad valami, az négy-öt napunkat keserítheti meg. Egyébként kempingezni már csak utánfutóval tudunk menni, de így is olcsóbban jövünk ki, mintha egy komolyabb szálláshelyre mennénk.
Van-e más célja is a blogodnak a kedvcsináláson kívül?
Próbálok másokat is ösztönözni arra, hogy induljanak el, és fedezzék fel hazánkat, amely rengeteg csodát rejt. A városban élők sokszor már el is felejtik, mennyire jó kint lenni a természetben. Nehezen is indulnak el gyerekekkel, főleg többel. Sok visszajelzést kapok az olvasóktól: „Ha ti képesek vagytok öt gyerekkel jönni-menni, akkor megpróbáljuk mi is hárommal!” Meg is szokták köszönni, hogy motiválom őket. Amikor szálláshelyekről írok, igyekszem az olvasókat jó tanácsokkal is ellátni, mire figyeljenek foglaláskor, mennyivel előbb keresgéljenek, ha jót szeretnének találni, ne júliusban keressenek augusztusra.
A nagycsaládosoknak érdemes még éberebbnek lenniük, és februárban foglalniuk, hogy megfizethető és jó helyen lévő szállást találjanak, ahonnan nagyszerű csillagtúrákat lehet tenni.
Kempingtől a négycsillagos szállodáig sok helyen aludtunk már, mindegyikről le is írtam, hogy milyennek találtuk, mit tapasztaltunk. Ezt azért is teszem, hogy aki utánunk odamegy, semmin se lepődjön meg. Ha valamivel nem voltunk elégedettek, inkább csak annyit írok, hogy látok még fejlődési lehetőséget ezen a szálláshelyen.
A blogodon is mindig ilyen kedvesen fogalmazod meg a kritikát.
Magamból indulok ki, ha valaki másokról gyakran lebecsülően nyilatkozik, elmegy tőle a kedvem, de nem csak attól, amiről beszél, hanem az illetőtől is. Hiszek abban, hogy mindenki a lehető legjobb tudása szerint hozott létre egy szállást vagy egy látnivalót. Ez nem azt jelenti, hogy nem írom le, ha valami nem volt jó, hanem azt, hogy megpróbálom átkeretezni, azt megfogalmazni, hogy nekünk miért nem volt jó. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt tíz évben hány dolgot tartottam meg magamnak, mert ha leírom, ócsárlás lett volna. Ilyenkor inkább csak annyit jegyzek meg az írás végén, ha itt és itt jártok, ezt a programot nem ajánlom.
Az új vállalkozásod, a Szállásműhely is a belföldi szálláshelyekhez kapcsolódik. Van még hova fejlődniük?
Rengeteg nagyon jó szálláshely van hazánkban. Én azoknak szeretnék segíteni a tanácsaimmal, akik fejlődni kívánnak vagy valamivel kitűnni, legyen szó magánszállásról, kis panzióról vagy négycsillagos szállodáról. Abban szeretném őket támogatni, amiben valóban szükségük van rám: van, akinek marketingben kell ötlet; van, akinek a honlap szövegének megfogalmazásában; van, akinek lakberendezésben. Ugyanis előfordul az is, hogy valaki ért a marketinghez, jól is fogalmaz, de nehézséget okoz annak eldöntése, milyen színű legyen a fal, és milyen bútorokkal rendezze be a szálláshelyet. Lakberendezőként ebben is tudok segítséget nyújtani. Egyébként családi házak, lakások kialakításában is adok tanácsot, most épp egy hétgyermekes családnak dolgozom, ez a szolgáltatásom a Fészekműhely nevet kapta.
Az a szemlélet, amit én viszek a lakberendezésbe, újdonság, ugyanis ritka az ötgyermekes szakember ezen a területen.
Ebből is születik majd írás a Barangoló család bloghoz vagy a baba-mama klubos tapasztalataidról írt Klubdélelőtt című könyvedhez hasonlóan?
Könyvemet a plébániánkon működő baba-mama klub kilencéves vezetése során szerzett tapasztalataimból írtam. Amikor a legkisebb gyermekem is intézménybe kezdett járni, át akartam adni a klub vezetését másnak, ezért elkezdtem összeírni a gondolataimat, a metodikát, honnan jutottunk el hova, mi vált be, mi nem, mikre érdemes odafigyelni klubvezetés során, milyen gyümölcsei, hatásai lettek a klubnak a közösségre és az egyénekre nézve. Idővel rájöttem, hogy nemcsak azoknak lehet érdekes és hasznos a jegyzetem, akik engem követnek majd a plébánián, hanem azoknak is, akik bárhol baba-mama klubot vezetnek, vagy szeretnének egyet létrehozni. Könyvemben más klubvezetők, tagok is megszólaltak, bemutatták a saját klubjukat, meséltek tapasztalataikról, így sikerült komoly ötlettárral is gazdagítani az írást. Visszatérve a kérdésre: lehet, hogy egyszer majd a szálláshelyekről és a lakberendezésről is írok könyvet, már van egy hosszú tematikám, de a Barangoló család kapcsán is van egy mesekönyvötletem – talán nyáron neki is kezdek, amikor több időm lesz esténként.
A cikk létrejöttét a Média a Családért Alapítvány támogatta.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
