Világcsoda lehetett volna, de megmaradt a modern, elektronikus média ősének – 130 éves a „beszélő újság”
130 évvel ezelőtt megkezdte működését Budapesten a Telefonhírmondó, amelyet egy tehetséges és világlátott mérnök, Puskás Tivadar nevéhez kötünk. Híreket, tőzsdei jelentéseket mondtak be, a korabeli lapokat szemlézték, opera- és színházközvetítésekkel szórakoztatták az előfizetőket, akik száma a fénykorban akár nyolcezer is lehetett. A cél az volt, hogy a szolgáltatás ne csak a vagyonos arisztokraták, hanem a polgárság számára is elérhető legyen. A szerkezet feltalálója egy hónappal az első adás után elhunyt, valószínűleg korai halála miatt sem tudott a Telefonhírmondó akkora világhírre szert tenni, amekkorát érdemelt volna. Vezetékei a második világháborúban, az 1944-45-ös budapesti ostrom alatt megsemmisültek. A Telefonhírmondó 19. század végi, 20. század eleji szerepéről, jelentőségéről Borhegyi Péterrel, a Rubicon Intézet tudományos munkatársával beszélgetünk.
Tíz éve dédelgetett terv valósult meg
„Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük olyan szokatlan módon, amely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a Telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára indul.” 1893. február 15-én az ötödik kerületből, a Magyar utcai stúdióállomásról ezekkel a szavakkal köszöntötték a hallgatókat.
A Telefonhírmondó elindulásával több mint tíz éve dédelgetett álma valósult meg Puskás Tivadarnak. A feltaláló már 1881-ben a párizsi világkiállításon egy olyan operaelőadást látott, ahol mikrofonnal oldották meg az előadás felvételét, így képesek voltak átjátszani azt egy másik terembe. Ennek a mintájára egy évvel később Budapesten ő is ugyanezt valósította meg Erkel Ferenc Hunyadi László című operájával, amelyet az Operaházból a Vigadó egyik termébe tudták átvezetni. A hangátjátszás technikája tehát már több mint tíz évvel a Telefonhírmondó létrehozása előtt ismert volt. Mindeközben a világlátott mérnök-feltaláló öccsével, Puskás Ferenc hadmérnökkel közösen létrehozta Budapesten a Telefonközpontot, amely fontos előfutára a „beszélő újságnak”, hiszen a központ létesítésével megkezdődött a budapesti vezetékhálózat kiépítése.
„A kezdet kezdetén a kormányzat számára problémát jelentett, hogy a korabeli szigorú sajtótörvény nem vonatkozott a Telefonhírmondóra. Aggódtak, mi történik, ha olyan hírek mennek ki, amelyek stratégiai, külpolitikai, belpolitikai szempontból ellenőrizetlenek” – magyarázza Borhegyi Péter, a Rubicon Intézet tudományos munkatársa. Puskás Tivadar már nem érte meg, hogy a Telefonhírmondó hivatalos engedélyt kapjon, ugyanis az indulás után egy hónappal, 1893. március 16-án, 49 éves korában elhunyt.
Legenda, de akár igaz is lehetett, hogy saját találmánya közölte Puskás Tivadar halálhírét.
A két szolgáltatás – a Telefonközpont és a Telefonhírmondó – Puskás haláláig együtt működött, azt követően azonban elkezdődött a különválasztásuk.
18 forintba került a beszélő újság
Híreket, majd a budapesti, a bécsi, a londoni és a New York-i tőzsde árfolyamait mondták be folyamatosan – ami a nagypolgárságnak volt érdekes és fontos –, utána pedig újságcikkeket szemléztek, utóbbi miatt nevezték el a szolgáltatást beszélő újságnak.
Először a már meglévő telefonvezetéken keresztül ment a hírszolgáltatás. Akinek volt telefon-előfizetése, felvette a telefonját, és a füléhez illesztve meghallgathatta a híreket. Több tucat ember dolgozott hírszerkesztőként és szállította az adásba a híreket. A befutó információkat – amiket naponta többször is frissítettek – be kellett mutatni a rendőrségnek, illetve a megfelelő kormányzati szerveknek. Idegennyelvi leckéket is adtak, egyfajta Telefonhírmondó-nyelvtanfolyam volt ez. Először német, majd angol, francia és olasz nyelvoktató adássávok is voltak félórás keretekben.
„A telefontulajdonosok felhívhatták a Telefonhírmondót. Ilyenkor nem a Telefonközpontba, a telefonos kisasszonyokhoz kapcsolták be az illetőt, hanem egy másik jelzésre híreket hallgathatott. A műsorújság alapján tudták az előfizetők, hogy éppen milyen műsorok következnek” – mondja a történész.
Az első adást még csak huszonöt előfizető hallgathatta, de a következő években függetlenedett a Telefonközponttól a Telefonhírmondó, és új, önálló drótvezetékrendszer épült ki. Az előfizetők száma növekedett, ugyanis olcsó volt az előfizetés, megcélozták a nem vagyonos társadalmi rétegeket is.
Az előfizetési díj tizedannyiba került, mint a telefonszolgáltatásé: körülbelül 10 kilogramm cukor árát, 18 forintot, később koronát kellett fizetni érte egy évre.
„Ez nem azt jelenti, hogy a munkás rétegek tömegesen is ezt hallgatták, de próbálták elérni, hogy ne csak a budapesti nagypolgárság krémje és az arisztokrácia vehesse igénybe” – fogalmaz Borhegyi Péter.
Idővel 1200 kilométer hosszú drótvezetékrendszer épült ki. Akkorra már bővült az adás is: irodalmi esteket, felolvasásokat, kamarai rendezvényeket, hangversenyeket, operaközvetítéseket is adtak. Az egész kulturális szolgáltatássá bővült.
A Telefonhírmondó készülékeit a polgári lakások belső szobáiban helyezték el. Két hallgatókészüléket kell elképzelni egyszerű fatáblára behelyezve. Az emberek már nemcsak a színházban kiöltözve, hanem otthon a fotelben ülve is hallgathatták az előadásokat.
Ferenc József is kipróbálhatta
Az igazi nagy ugrást és reklámot az 1896-os Millennium jelentette, amikor is Magyarország fennállásának ezredik évfordulója alkalmából országszerte ünnepségeket tartottak. A Telefonhírmondónak is volt pavilonja, aminek köszönhetően Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia első uralkodója is hallgathatott rajta keresztül híreket.
„Az a kultúra, amely a Millennium környékén elkezdett kialakulni, egy régi-új társadalmi réteget, az iparosodás korszakának polgárságát hozta létre. Az ő soraikban a Telefonhírmondó a kulturális tájékozódás velejárója volt. Színházba, operába természetesen továbbra is jártak az emberek, de kulturális eseménnyé vált, hogy leültek otthon, és meghallgatták a Telefonhírmondó adását.
Az információéhség a polgárosodás velejárója volt. A budapesti művelt rétegek között téma volt, hogy mit hallottak a Telefonhírmondóban.
De nem számított úri divatnak, mert az előfizetést nemcsak a nagyon vagyonos emberek engedhették meg maguknak” – hangsúlyozza Borhegyi Péter.
Miért nem jutott a határokon túlra?
1894 őszén Popper István mérnök vásárolta meg és alakította részvénytársasággá a Telefonhírmondót, amely mindvégig csak Budapesten működött, a vidéki vezetékhálózat kiépítése soha nem valósult meg.
„Meg merem kockáztatni, hogy Puskás Tivadarnak voltak ilyen tervei. A történelmi Magyarország keretében gondolkodva ez akár több vidéki nagyváros, így például Szeged, Debrecen, Temesvár, Kassa vagy Kolozsvár esetében valósulhatott volna meg, és előtte a telefonvezeték-rendszert ki kellett volna építeni” – fogalmaz a történész.
Puskás halálával annak a lehetősége is elveszett, hogy kilépjen Magyarországról a találmánya. „Mivel világlátott, vállalkozó szellemű ember volt, biztos, hogy kivitte volna Magyarországról – ahogy a korabeli lapok emlegették – ezt a világcsodát. Puskás Coloradóban aranybányát nyitott, dolgozott Edisonnál, az amerikai feltaláló megbízottjaként részt vett a párizsi Telefonközpont létesítésében.”
„A Telefonhírmondó 1893 és 1896 között biztos, hogy népszerűvé vált volna az európai városokban, sőt mivel amerikai kapcsolatai is voltak, valószínűleg az Egyesült Államokban is” – véli a Rubicon munkatársa.
Ugyanakkor 1911-ben New Jersey-ben indult egy másik rövid életű adás, amely sokban másolta Puskás Telefonhírmondóját.
A rádióval párhuzamosan működött
Az első világháborúban is szűrték, cenzúrázták a Telefonhírmondó híreit, csak a cenzúrázott hadisajtó hírei mehettek le rajta. 1915-16 táján csökkent az előfizetők száma, hiszen a háború a középosztály lassú süllyedését, elszegényedését hozta.
Utána, a ‘20-as években újra népszerűvé vált, mivel a bethleni konszolidációban a gazdaság fellendülését kihasználva tudták bővíteni a szolgáltatást. Nevezetes, hogy 1923-ban óriási hóvihar volt Budapesten, ami tönkretette a vezetékeket, ezért pár hétig nem volt adás, de egyébként is folyamatosan nehézségeket okozott a vezetékrendszer karbantartása.
Amikor 1925. december 1-jén a Magyar Rádió megkezdte a sugárzását, Puskás cégének jogutódja indította be az adást. A műsorszerkesztők, a bemondók is ugyanazok voltak, s a második világháborúig párhuzamosan működött a rádióadás és a Telefonhírmondó.
Az 1944-45-ös budapesti ostrom alatt azonban szétlőtték a vezetékeket, amiket később már nem is állítottak helyre.
Addigra igazából már csökkent a Telefonhírmondó jelentősége is.
A sors nem volt kegyes Puskáshoz
De mit tekinthetünk a Telefonhírmondó fénykorának? A történész hangsúlyozza, a hírek, a sajtótermékekkel szembeni verseny szempontjából az 1893 utáni évek voltak a meghatározók. Viszont, ha az előfizetők számát nézzük, az 1920-as évek is tekinthetők fénykornak, akkor 7-8 ezer volt az előfizetők száma (a kb. 900 ezer fős fővárosi lélekszámhoz képest).
„Korunkban a gyorsaság nemcsak ott fontos, ahol közvetlen érdeklődési körünket érinti, hanem szükséges, hogy értesülve legyünk a világ minden táján történt eseményekről, a legnagyobb gyorsasággal. Ehhez pedig a mai újságok nem elég gyorsak” – fogalmazott egyszer Puskás Tivadar. Ilyen értelemben pedig a Telefonhírmondó a modern, elektronikus média ősének számít.
A korszakban évről évre rengeteg új találmány jelent meg. Edisontól (a mikrofon és a fonográf megalkotója) kezdve Bell-en (a telefon kitalálója) át minden feltaláló folyamatosan fejlesztett. „A Puskás-féle találmány ebbe a sorba beleillett, de a sors nem adta meg neki, hogy az ötletét kibontakoztathassa” – szögezi le a történész.
Edison 1911-ben, a feltaláló-mérnök halála után 18 évvel Magyarországon járt. Egy olyan emlékérmet adott át Puskás utódainak, amely kapcsán Puskás Tivadart a Telefonközpont ötletének felvetőjeként emlegette. „Ezen a tudománytörténészek vitatkoznak, mert a Telefonközpontot nem feltétlenül kötjük egy az egyben Puskás Tivadar nevéhez. De mégiscsak annak a megnyilvánulása ez, hogy Edison tisztelte Puskást, jó kapcsolatban voltak, és halála után is tisztelettel emlékezett vissza rá” – jegyzi meg Borhegyi Péter.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
