Semmiképp sem mondható hétköznapinak, hogy egy plébániai közösség alapvetően amatőr társulata ilyen nagyszabású produkció előadására vállalkozzon, ugyanakkor a történet nem előzmény nélküli: tavaly áprilisban a városmajori fiatalok Andrew Lloyd Webber és Tim Rice Jézus Krisztus Szupersztár című rockoperáját mutatták be nagy sikerrel a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.
„Ifjúságom titokban hallgatott lemeze olyan színpadi életet kapott, amit legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Túlszárnyalta várakozásaimat, profi volt minden részletében.” 

„A produkció attól volt amatőr, és leginkább ez különbözteti meg a profi színpadra állításoktól, hogy végig átjött belőle: szeretetből fakad.”

Ilyen és ehhez hasonló üzenetek tömege borította el a közösségi médiát 2022 tavaszán, a városmajori Jézus Krisztus Szupersztár előadást követően.

A Webber-musical szereplői közül sokakkal találkozhattunk a Valahol Európában premierjén is. Ugyanakkor a tavaly még mindössze 40 fős társulat létszáma ma már meghaladja a 80 főt. Ennek egyik oka, hogy az új előadás kettős szereposztásban kerül színpadra.

Az 59 szereplő munkáját 25 fős stáb segíti. Vannak köztük cserkészek, majori hittanosok, ministránsok, mások a családos közösséghez kötődnek, sőt még az egyházközségi képviselő-testület világi elnöke is feltűnik Simon Péter szerepében. Mivel a szereplők többsége alsó tagozatos gyerek, a stábban fiatal pedagógusokat is találhatunk, akik a gyerekszereplők koordinálásával segítik a produkció létrejöttét. A legfiatalabb szereplő mindössze 7 éves, a legidősebb elmúlt 60. A rendező ezúttal is Varga Balázs, a városmajori Zrínyi Miklós Cserkészcsapat csapatparancsnoka.

Kép

Fotó: Városmajori Plébánia Társulata

A Valahol Európában zenei rendezője Réti Katalin, akinek kórusa, a 4 Akkord Show Kórus tizedik éve működik a Városmajori Plébánián. A könnyűzenei csapat tagjai szintén „amatőrök”, tehát nem hivatásszerűen, hanem kedvtelésből énekelnek. 

Ugyanakkor több alkalommal nyertek arany minősítést nemzetközi kórusversenyeken, rendszeres közreműködői a Forráspont ifjúsági lelkinap zenés dicsőítéseinek, és énekeltek már Ferenc pápának is. 

Így nem meglepő, hogy a kórusvezető mellett a csapat több tagja is fontos szerepekben bukkan fel az új darabban.

Radványi Géza Valahol Európában című, 1948-ban bemutatott filmjéből Dés László és Nemes István írt musicalt. A második világháború végén játszódó történet főszereplői árván maradt gyerekek, akik próbálják túlélni a háború borzalmait. A darab arra emlékeztet, hogy felnőttként is fontos, hogy megtartsuk azt az önfeledt derűt, ami a gyerekekben zsigeri, tiszta érzelem. Akik képesek pillanatok alatt elfeledkezni a rosszról és bízni egy jobb jövőben.
„– Ha valami nagyon fáj, vagy annyira szép, hogy azt már nem lehet szavakkal kifejezni… akkor azt az ember zenével mondja el.
– És te tudsz úgy beszélni?
– Valamikor tudtam. Csak elfelejtettem. De ti még most is tudtok!”

A Valahol Európában musicalt még két alkalommal adja elő a Városmajori Plébánia Társulata a MOM Kulturális Központban, az előadásra jegyek a jegy.hu hálózatában kaphatók.
November 27., 19.00 | November 28., 19.00
Még több információ a Valahol Európában Facebook-oldalán: https://www.facebook.com/europabanvalahol 

Valahol Európában
A Városmajori Plébánia Társulatának előadása
Főbb szerepekben:
Hosszú: Martos Domonkos | Tamás Jeromos
Suhanc (Éva): Bayer Zsuzsanna | Poncsák Fanni
Ficsúr: Illényi János Kázmér | Németh Bendegúz
Simon Péter: Mihálffy Imre | Tamás Benedek
Kuksi: Taczmann Ákos | Adamik ZalánRendező: Varga Balázs
Zenei rendező: Réti Katalin
Koreográfus: Komesz Flóra és Komesz Fruzsina
Rendezőasszisztens: Fetter Dóra Eszter
Díszlet: Erős Hanna és Aszalós Rita
Jelmez: Mihálffy Ágota, Fogarasi Zengő, Nagy Viola

Családi csapatmunka

Már gyerekként az iparos szakmunkát tanulgatta édesapja mellett Czimmer Bálint.  
„Apa bútorasztalos, és délután, iskola után meg hétvégén mindig segítettünk neki a testvéremmel. Itthon összeszerelte a szekrényeket, amiket hétvégén elvittünk lakásokba, házakba, majd beszereltük a konyhabútort. De például egy egyszerű villanyszerelést is megcsináltunk” – mesél a kezdetekről. 

Igazából a véletlen hozta úgy, hogy a festő szakma mellett tette le a voksát. „Nyolcadik osztály végén nem tudtam eldönteni, mi szeretnék lenni, szerintem ezzel sokan vannak így manapság. A tanulmányi eredményeim nem voltak olyan jók, ezért gimnáziumba nem akartam felvételizni. Végül a szobafestő és a kőfaragó szakmát jelöltem meg.” Így került Pécsre a Pollack Mihály Technikum és Kollégiumba, ami jó választásnak bizonyult. Bálintnak megtetszett a szobafestés, tehetsége és szorgalma pedig a tanárainak is feltűnt.

Az ő biztatásukra négy év kitartó munka után tavaly kijutott a Szakmák világbajnokságára (WordSkills), ahol 5. helyen végzett, ezzel kvalifikálta magát az idei Európa-bajnokságra (EuroSkills). 

Szeptember elején a lengyelországi Gdanskban pedig ő állhatott a dobogó legfelső fokára a festők, díszítőfestők között. 

Magyarország szeptember 5-9. között nyolcadik alkalommal vett részt a Szakmák Európa-bajnokságán. Gdanskban 32 országból 576 fiatal mérte össze tudását, hazánkat 22 versenyszámban 26 fő képviselte. Czimmer Bálint mellett szintén aranyérmet nyert Hidvégi János webfejlesztő, Nagy Dániel épületasztalos, valamint Offner Márton víz-, gáz- és fűtésszerelő. Európa-bajnok lett informatikai rendszerüzemeltető csapatversenyben Bandúr Tamás és Koncsik Zsolt.

Sima, mint a papírlap

De mi a különbség a szobafestő és a díszítőfestő között? „Ugyanúgy tapétázunk meg ajtót mázolunk, mint egy szobafestő, csak a falat úgy kell lefesteni, hogy majdnem olyan sima legyen, mint egy papírlap. Erre szerkesztünk, végül a mintát szabad kézzel kell kifestenünk” – magyarázza Czimmer Bálint. Első hallásra szinte művészet, amiről mesél. „Viszont a díszítőfestésben kötött formák vannak, minden feladatot milliméter pontossággal kell végrehajtani, ezért szerintem inkább az építészethez áll közel” – véli. 

Bálint egy 900 fős községben, Kölkeden él a családjával. „Családi házban lakunk, ahol egy kerten keresztül át lehet sétálni a dédnagyapám ma már üresen álló házába is. Ott kialakítottam magamnak egy szobát, ahol a régi festéket lekapartam, majd legletteltem, olyan sima falat csináltam, amin tudtam gyakorolni.” De sokat ingázott és utazott is azért, hogy minél jobb szobafestő válhasson belőle. A versenyre való intenzív felkészüléshez Budapestre kellett költöznie. Ment a gyakorlás hétköznap és hétvégén is – így telt hat hónapja egy hazai festékgyártó és forgalmazó cég festőakadémiáján. A szponzorcég festékekkel és szerszámokkal is támogatta a munkáját. 

„Reggeltől estig gyakoroltam, s amikor közeledett a verseny, már időre kellett dolgoznom, minden másodpercet beosztottam” – mondja. 

Sőt az idei felkészülés közben még le is érettségizett, a szoros munkatempó miatt hétvégén. Szombaton érettségi Mohácson, vasárnap pedig utazás vissza Budapestre szerepelt a programban.

Kép

Bálint mesterével, Csáki Csabával – Forrás: Czimmer Bálint

„Nem akartam elhinni”

Egy ilyen világverseny óriási stresszel jár, de nem Bálint esetében. „Nem vagyok izgulós típus” – állítja, és ez látszik is rajta. Ennek ellenére mentális felkészítést is kapott, egy-egy munkanap végén egy pszichológussal beszélték át a nehézségeket. „Azt mondják, 60 százalék múlik azon, hogy az ember mentálisan mennyire erős a versenyen” – fogalmaz.

A lengyelországi Európa-bajnokságon összesen 18 órát kellett dolgozniuk a festő versenyzőknek, három napra elosztva. Első nap a tapétázással kezdtek: négy színt kellett kikeverni és felfesteni a mintatáblára. Második nap következett a gyorsasági feladat, amire másfél órát kaptak. Utolsó napra maradt a dizájnfeladat, az ajtómázolás és egy szabadon választott munka. Utóbbi egy antikolt csempefestés volt. A dizájnmunka során egy gdanski vízparti épület leegyszerűsített mását kellett felszerkeszteni a falra, Bálintnak ez sikerült a legjobban, és szerencsére ez érte a legtöbb pontot is. Összesítésben 100 pontból 84-et ért el, így a dobogó legfelső fokára állhatott. 

Eredményhirdetéskor utolsóként hívták fel a színpadra. „Nem akartam elhinni” – idézi fel a nagy pillanatot.

Kép

Fotó forrása: Czimmer Bálint

Húszéves tanár úr

Több mint két hónap eltelt a verseny óta, és Bálint már kezd hozzászokni, hogy egyre többször látja viszont a nevét a sajtóban. Közben november óta már nemcsak Európa-bajnok festő- és díszítőfestő szakember, hanem oktató is, ugyanis visszahívták egykori iskolájába tanítani. 
„Furcsa érzés, mert van olyan diák, aki idősebb nálam. Nehéz nekik, hogy magázzanak, de próbálnak tanár úrnak szólítani. (nevet) Az a célom, hogy akit valóban érdekel a szakma, annak segítsek, akár külön foglalkozzam velük. Ne húzzák le őket olyan társaik, akik csak azért vannak ott az órákon, mert kötelező” – magyarázza. 

A pécsi technikumból Erdélybe is járnak ki képezni a fiatalokat. Bálint néhány éven belül saját vállalkozást indítana, és azt tervezi, hogy építésznek jelentkezik a Pécsi Egyetemre.
„Nemrég egy olyan lakásban dolgoztam, ahol az egyik fal piros, a másik zöld volt. Mintákat csináltam márvány glettből, és az ehhez illő színvilágra festettem át a falakat. 

„Pár nap alatt egy egész lakást át lehet alakítani úgy, hogy olyan legyen, mintha egy teljesen más helyiségbe lépnél be” – hangsúlyozza, amikor arról kérdezem, miért is tartja szép szakmának a szobafestést. 

„Hálás vagyok az oktatóimnak, többek közt Csáki Csabának, akivel a versenyekre készültem, és Wensofszky Péternek, akinél gyakorlaton voltam az iskolás éveim alatt, ő szerettette meg velem a szakmát. Emellett a családomnak és minden körülöttem lévő embernek, mert nekik is köszönhetem ezt a sikert” – teszi hozzá.

(Csáki Csaba festő-mázoló-tapétázó mestert idén Prima Primissima díjra jelölték Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriában.)

A 2023-as Szakmák Európa-bajnoksága további magyar érmeseivel készült interjúink itt érhetőek el.

„Munkájukat nem megjátszva, hanem tiszta szívvel csinálják. Segítenek az ügyintézésben. Kabátot, cipőt és pólót is kerítettek nekem. Nemcsak felhozzák a vacsorát, hanem megkérdezik azt is, hová tegyék. Úgy viselkednek velünk, mint a saját családtagjaikkal” – így jellemezték a máltai szociális munkásokat azok a hajléktalan, fogyatékossággal élő, rászoruló idős emberek, akik a szociális munka napja alkalmából forgatott kisfilmben szerepeltek. A videót Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díjának átadó ünnepségének kezdetén vetítették le.

A 2018-ban alapított Ambrózia-díj névadója a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend egykori tartományfőnöke, Ambrózia nővér. Az évente odaítélt kitüntetéssel a Máltai Szeretetszolgálat a szervezeten belül a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen végzett kiemelkedő munkát ismeri el.

Köszöntőjében Győri-Dani Lajos, a Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke arról beszélt, hogy a nagy horderejű társadalmi eseményeknek, változásoknak mindig megvannak a győztesei és vesztesei. „A szocális munkát végzők küldetése a mindenkori kárvallottak mellett állni. Segítőnek lenni annyit jelent: föltenni az életünket arra, hogy a veszteseket szolgáljuk – mondta. – Ebben a hivatásban az a cél, a távlat, hogy olyanoknak törekszünk jövőképet és reményt adni, akik úgy érzik, mindent elveszítettek. A segítő munkában az első találkozás mindig a veszteséggel való szembesülés, és egyben a legnagyobb lehetőség is arra, hogy a vesztesek győztesekké váljanak. A Máltai Szeretetszolgálat az Ambrózia-díj átadásával nemcsak büszkeségét és elismerését fejezi ki munkatársai és önkéntesei felé, hanem saját közösségének ad irányt. A ma díjazottak elhivatott munkáját úgy állítjuk magunk elé, hogy azt mondjuk: a mi közösségünk ezt tekinti példának, ezt tekinti szolgálatnak, ez az az út, amin közösen járni akarunk” – zárta gondolatait az ügyvezető alelnök.

A kitüntetéseket a Szeretetszolgálat alapító elnöke, Kozma Imre atya és Győri-Dani Lajos ügyvezető alelnök adta át.

Az ünnepség alkalmával mondott beszédét Kozma Imre atya, a Máltai Szeretetszolgálat alapítója azzal kezdte, nem azért teszünk valamit másokért, mert elismerést várunk érte, hanem azért, mert adósai vagyunk egymásnak és Istennek. A Máltai Szeretetszolgálat a szeretet elkötelezettje, mert nem felejti, hogy az emberi élet megtartója és növesztő ereje a szeretet. A szeretet iránti elkötelezettség azt is jelenti, hogy az egyén élete csak közösségben, a közösség szolgálatában teljesedhet ki. Az Ambrózia-díjról szólva felhívta a figyelmet, hogy a görög ambrosios szó jelentése: halhatatlan, így tehát amit a szeretet elkötelezettjei tesznek, halhatatlan. Kozma Imre atya kitért arra, hogy Ambrózia nővér áldozatos szolgálatának köszönhető többek között az, hogy a ma a máltaiakhoz tartozó Batthyányi téri épületben, amely évszázadok óta karitatív célokat szolgál, ma a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend örökségét folytatva a Máltai Szeretetszolgálat gondoskodhat a társadalom legelesettebb, kivetett tagjairól. „Isten az ember leghűségesebb szövetségese. Ha az örökségünkhöz, ha az előttünk járó szerzetesek szent elhatározásaihoz mérjük a szolgálatunkat, az égi segítség, Isten kegyelme biztosan elegendő lesz ahhoz, hogy a küldetésünket a Kárpát-medencében betölthessük, és a közösség szolgálatában kiteljesedjen az életünk” – mondta. Az alapító elnök végül Isten áldását kérte a díjazottak és minden máltai munkatárs és önkéntes szolgálatára, „hogy a szervezet egész küldetése tanúbizonyság legyen Isten megmentő szeretetéről, és megadasson nekünk, hogy emberek életét szolgálhassuk.”

A díjak átadását követően Herczku Ágnes és Nikola Parov adtak rövid koncertet ajándékképpen a díjazottaknak és a máltai közösségnek.

Ambrózia nővér – a kitüntetés névadója
Ambrózia nővér, polgári nevén Balázs Irma 1926. július 26-án, Zala megyében született. Tizenöt éves volt, amikor egy újsághirdetésre jelentkezve Budapestre utazott, és a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend Batthyány téri központjában felvételét kérte. Tizenhét évesen öltött szerzetesi ruhát, huszonkét évesen pedig már örökfogadalmat tett. Szerzetesi nevének a Fájdalmas Szűzanyáról nevezett Mária Ambrózia nevet választotta. 1950-ben a szerzetesrendeket az állam feloszlatta. Ambrózia nővér ápolónőként dolgozott, az újpesti rendelőintézetben munkája elismeréseképpen főnővérré léptették elő, s 46 év után onnan ment nyugdíjba. Szerzetesi elhivatottságát a szocialista rendszerben is büszkén vállalta, az üldözött apácákat felkarolta. A rendszerváltoztatás után a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend visszakapta a Batthyány téri épületét, amelyben idősotthon működött. Az idős, beteg nővérekből álló rend magyarországi tartományfőnöke Ambrózia nővér lett, aki Kozma Imre atya és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat közreműködését kérte az intézmény által betöltött feladat ellátásához. 
Ambrózia nővért kilencvenedik születésnapján írásban köszöntötte Erdő Péter bíboros, Orbán Viktor miniszterelnök, Ferenc pápa pedig apostoli áldását tanúsító oklevelet küldött neki. A nővér 2017. december 26-án, a Máltai Szeretetszolgálat Batthyány téri épületében hunyt el.

Az Ambrózia-díj
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi, valamint karitatív területen, szervezeten belül végzett, kiemelkedő munka elismerésére alapította 2018-ban a Szent Erzsébetről Nevezett Betegápoló Rend volt tartományfőnökéről elnevezett Ambrózia-díjat. A kitüntetést a Szeretetszolgálat a Szociális munka napjához kapcsolódóan adja át olyan munkatársaknak és önkénteseknek, akik áldozatkész munkájukkal az egész máltai közösség számára példaképek lehetnek.
Az Ambrózia-díj plakettjén egy szerzetesnővér sziluettje látható, amint letérdelve az elesett emberekhez magához öleli a rászorulókat. A kitüntetés grafikáját Póth Rebeka tervezőgrafikus készítette.

A 2023-as kitüntetettek és méltatásuk

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Bánkutiné Tószegi Mónika, a csökölyi Jelenlét Pont vezetője

A pécsi születésű Bánkutiné Tószegi Mónika 2011 augusztusában csatlakozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz mint a Gyerekesély Program munkatársa: akkor a Mozgó Játszótér buszával járta a Sellyei járás falvait. A kezdetektől megtalálta a közös hangot a rábízottakkal, valódi kíváncsisággal és őszinte elfogadással fordult minden gyerekhez és családhoz, a biztonság és a megértettség élményét adva nekik ezzel. 2013-ban a hiricsi közösségi ház vezetőjeként folytatta szolgálatát, 2021-től pedig a Felzárkózó Települések program keretében a csökölyi Jelenlét Pontot irányítja. Kivételes érzékenységgel veszi észre a felmerülő nehézségeket, habozás nélkül és békéltető kedvességgel segít.

Bánkutiné Tószegi Mónika a Szeretetszolgálat vészhelyzetkezelési munkacsoportjának is tagja. 2013-ban a dunai árvíz okozta károk elhárítását segítette, 2015-ben azon önkéntesek egyike volt, akik mintegy 15 helyszínen láttak el szolgálatot a menekültellátásban, 2022-ben pedig az ukrajnai háború elől elmenekülők megsegítésében vállalt részt. Kiegyensúlyozott személyiségének, egyedi humorának és együttműködő hozzáállásának köszönhetően bizalommal fordulnak hozzá mind a rászoruló emberek, mind a máltai munkatársak: Bánkutiné Tószegi Mónika ugyanis minden tekintetben csapatjátékos.

Bendi-Varga Erika, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyugat-dunántúli régióközpontjának regionális intézményi szakreferense 

Bendi-Varga Erika 2004 óta máltai munkatárs, akinek kulcsszerepe van a fogyatékossággal élő emberek szakszerű ellátásában, annak folyamatos fejlesztésében. Szociálpedagógusként diplomázott, később személyi segítői, támogató szolgálat vezetői és intézményvezetői képesítést is szerzett. A Szeretetszolgálat Kapuvári Támogató Szolgálatánál kezdett dolgozni, majd annak vezetője lett, emellett megszervezte a helyi jelzőrendszeres házi segítségnyújtást, és az ellátásba személyesen is bekapcsolódott. A gyermekével otthon töltött idő után a csornai Gondviselés Háza Fogyatékos Személyek Napközi Otthona és Sorstárs Támogató Szolgálat intézményvezetője lett, 2019 júliusától az újonnan létrehozott integrált intézményt irányította. 2022 nyarán a régió alapszolgáltatási munkaközösségének vezetője, 2023-ban regionális intézményi szakreferens és a Máltai Szeretetszolgálat fogyatékos személyek részére nyújtott alapszolgáltatások országos munkaközösségének vezetője lett. Bendi-Varga Erika vezetői feladatai mellett mindig részt vállalt a fogyatékos emberekkel való közvetlen munkában. Máltai munkássága kezdetétől önkéntes is, rengeteget tesz a közösség erősítéséért. Mindig odafigyel arra, hogy a szolgálat a lehető legjobb válaszokat adja a fogyatékossággal élő emberek szükségleteire, és hogy a sérült hozzátartozóról gondoskodó családok is segítséget kapjanak. Minden tevékenysége, szava, gesztusa azt közvetíti, hogy a fogyatékos ember élete érték, amelyet gondozni, óvni kell. Bendi-Varga Erika felelősségteljes, előzékeny és lelkiismeretes ember, támogatására, jóindulatára, szakmai iránymutatására mindig lehet számítani.

Gombárné Frank Erika Anna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat miskolci Idősek Otthona vezető ápolója

Miskolcon született Gombárné Frank Erika, aki több mint húsz éve támasza az idős embereknek. A miskolci Egészségügyi Szakiskolában végzett általános ápoló asszisztensként. Ezután csecsemő- és gyermekgondozónak tanult, majd tizenhárom évig bölcsődében dolgozott. 2000 márciusában a Máltai Szeretetszolgálat miskolci Idősek Otthona munkatársa lett, munka mellett szerzett felnőtt szakápolói képesítést. 2011 óta az intézmény főnővére, idén januártól intézményvezető-helyettese is.
Gombárné Frank Erikának nem csak a munkájára, de minden tevékenységére a teljes odaadás és a megoldáskereső hozzáállás jellemző. Melegszívű és érzékeny ember, vidám természete az időseket is a kollégákat is jókedvre deríti. Mindig szakít időt arra, hogy együtt sírjon vagy nevessen azzal, aki megosztja vele ügyes-bajos dolgait, legyen szó akár munkatársról, akár az otthonban élő emberekről. Barátságos és nyitott, így különösen jó kapcsolatot ápol a hozzátartozókkal. Mindennapi munkája mellett elkötelezett önkéntes is, Beregsurányban is minden erejével segítette a menekülő családokat. Két felnőtt fia és három unokája van, akikről szintén teljes szívvel gondoskodik, és mindig nagy örömmel mesél.

Horváthné Ács Aletta, a zalakomári Jelenlét Pont vezetője

Horváthné Ács Aletta 1993-ban született, s már a pályaválasztásában is az elesettek segítése iránti fogékonysága vezette. A Kaposvári Egyetemen, később az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán szerzett diplomát, okleveles gyógypedagógus és pszichopedagógus lett. Horváthné Ács Aletta 2020 június elsejétől a Zalakomári Jelenlét Pont vezetője. Kétgyermekes édesanya, második gyermeke idén tavasszal született, és az érkezése után néhány héttel már az újszülöttel a karján fogadta a Jelenlét Ponton az oda betérő falubelieket. Kicsit mindenkinek a barátja, édesanyja: a gyerekeket játékkal és derűvel várja, munkatársai személyes ügyekkel is fordulhatnak hozzá. Nyitottsága, gondos figyelme nyomán a zalakomári Árpád utca pezsgő, egymásnak segítő közösséggé formálódott.  Horváthné Ács Aletta naprakész szakmai tudásával, illetve kreativitásával és bátorító lelkületével is lendületet ad a közösségnek – legyen szó akár nyári egyetemen való részvételről, egy nehéz sorban élő fiú támogatásáról, hogy óvodai dajkai képesítést szerezzen, egy kerti faház építéséről egy életveszélyes lakókocsiban élő idős asszony számára, egy gyermekrajz-rekordkísérletről, vagy akár a zalakomári Jelenlét Pont Facebook-oldalának igényes kezeléséről. Horváthné Ács Aletta kezdeményező szeretete, a hátrányos helyzetű családokkal való együttműködése és önzetlen hozzáállása példaértékű.

Kurucz Szilárdné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Befogadás Háza Budapesti Hajléktalanok Átmeneti Szállása és 24 órás Egészségügyi Centrum főnővére, vezető ápolója

Kurucz Szilárdné Krisztina mérvadó személyisége a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalan embereket ellátó egészségügyi szolgálatának. Ő a budapesti 24 órás Egészségügyi Centrum és a mellette működő lábadozó főnővére, vezető ápolója. Felsőfokú egészségügyi végzettséget és több kapcsolódó szakképzettséget szerzett, szakmai tapasztalatának elképesztő tárházát többek között kórházban, műtősnőként, illetve a honvédségi tűzszerészetnél végzett munkája során gyarapította. Kurucz Szilárdné 2017 óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Kiemelkedő szakmai színvonalon, egyszersmind a teljes emberhez odaforduló személyességgel dolgozik nap mint nap. A törődés, amit a hajléktalan emberek iránt tanúsít, messze túlmutat az egészségügyi ellátás keretein. Feltétel nélküli együttérzéssel fordul feléjük, panaszaikat a maguk összetettségében szemléli, türelemmel és jó szívvel keresi a legmegfelelőbb megoldásokat. Mindig naprakész a lábadozóban fekvő emberek állapotával kapcsolatban, mindent megtesz, hogy hozzájussanak a szükséges szakorvosi ellátáshoz, kórházi kezeléshez. Sok erőt fektet az új kollégák betanításába és az egyetemisták elsősegély-oktatásába; szakemberhiány idején kisegít más, hasonló profilú intézményekben is. Két gyermek édesanyja és immár háromszoros, teljes szívvel szerető nagymama is. Nagyon szeret kertészkedni – bár alig jut rá ideje, mert minden szabad percét az unokáival tölti.

Minczér Krisztina, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat esztergomi Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthona ápolója

Minczér Krisztina 1970-ben született Esztergomban. Általános ápolói és pszichiátriai szakápolói végzettséget is szerzett. 1996 óta dolgozik az idősellátásban, abban az esztergomi intézményben, amelyet a Máltai Szeretetszolgálat 2017-ben vett át fenntartóként, és amelyet ma a Gondviselés Háza Zöld Fenyő Időskorúak Otthonának hívnak. Minczér Krisztina huszonhét éve kimagasló szakmai tudással és páratlan türelemmel látja el a munkáját. Nemcsak felkészültsége, hanem személyisége is ösztönzést jelent a pályakezdők vagy az új munkatársak számára: a profizmus és a határozottság mellett nem enged a toleranciából és a segítőkészségből sem. Új feladatokkal, váratlan krízisekkel, kitaposatlan utakkal vagy változó körülményekkel szembesülve is helytáll. Minden esetben a tőle telhető legtöbbet teszi egy helyzet megoldásáért, egy hozzá forduló ember megsegítéséért. Nemcsak az otthon összes lakója, hanem az intézmény vezetője és minden dolgozója számíthat rá, bátran támaszkodhatnak ismereteire, jó szándékára és lélekjelenlétére. Minczér Krisztina olyan ember, akiben bíznak és akire felnéznek a munkatársai.

Tóth Zoltán Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat veszprémi Befogadás Háza szociális asszisztense

Tóth Zoltán Tamás 1987-ben született Veszprémben. 2011-ben lett a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Több mint tíz évig a Befogadás Házában segítette a támogatásért oda forduló hajléktalan embereket, emellett ő koordinálta a foglalkoztatási programot is, nap mint nap segítve az utcán élők közül is a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket. Úgy dolgozott értük, hogy velük dolgozott: a hajléktalan emberekkel együtt, személyesen és tevékenyen, egy munkatársát idézve „szó szerint nyakig a konténerben” vett részt városi lomtalanításokban, közterületi szemétszedésekben és más fizikai munkákban. Ez az eltökélt sorsközösségvállalása nagyon sokat adott ahhoz, hogy a rászorulók bizalommal legyenek iránta és a Szeretetszolgálat iránt, és hogy a lakosság szemében változzon a hajléktalan emberek megítélése. Tóth Zoltán Tamás egy éve a Veszprémben szociális bérlakásokban élő családokat segíti, és ebben a munkában is teljes mértékben képviseli azt, amit csinál. Részt vesz a családok életében, jó érzékkel ismeri föl a problémákat és azok gyökerét – ezeket fegyelmezett türelemmel, hatékonyan, együttérzéssel kezeli. Tóth Zoltán Tamás tiszta szívvel, személyválogatás nélkül, az elesettek iránti maradéktalan tisztelettel és bizalommal végzi hivatását. Vezetői és kollégái is mindenkor számíthatnak rá, nagyon sokat tesz a munkahelyi közösségért, a csapat összetartásáért.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta nem szakmai munkakörben dolgozó munkatársként:

Bedecs Béláné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyugat-dunántúli régióközpontjának gazdasági ügyintézője

Bedecs Béláné, vagy ahogyan közvetlen környezete szólítja, Erzsók, Pápán született 1965-ben. 1999 júliusában érkezett a Máltai Szeretetszolgálathoz, akkor a Területi Központban könyvelési és munkaügyi részlegen dolgozott. Később gazdasági ügyintéző lett a győri Gondviselés Háza Fogyatékosok Napközi Otthonában, ahol a fogyatékossággal élő emberek rögtön bizalmukba fogadták. Bedecs Béláné a humorával mindig felderítette a napközi ellátottjait és munkatársait. Támogató figyelmével rögtön ráérzett mások nehézségeire, és mindig a legjobbkor mondott megnyugtató, biztató vagy elismerő szavakat a körülötte lévőknek. 2018 óta a Nyugat-dunántúli Regionális Központ munkatársa, a jelentősen megnövekedett könyvelési feladatokat végzi céltudatosan és rendkívül alaposan. Huszonnégy évnyi máltai tapasztalatával, megoldást kereső hozzáállásával a könyvelői feladatokon túl is számos helyzetben volt a régió segítségére: a fogyatékossággal élő fiataloknak tartott sportnap szervezésétől egészen az ukrajnai menekültek megsegítésében való aktív részvételig mindenben lehet rá számítani. Bedecs Béláné Erzsók 2024-ben nyugdíjba vonul, de a Szeretetszolgálatnál vállalt feladatait teljes erőbedobással folytatja. Lelkiismeretes, kedves személyiségével, hűséges jelenlétével a biztonság és a meghittség légkörét teremti meg maga körül.

Kun Jánosné, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pátyi Befogadás Háza Időskorúak Otthona nyugdíjas segítője

Kun Jánosné Erzsike Tarjánban született 1953-ban. Szinte az intézmény megalakulásától kezdve, több mint két évtizeden át dolgozott takarítóként a Máltai Szeretetszolgálat pátyi Befogadás Háza Idősek Otthonában. Nemcsak az idős emberek környezetét tette rendbe, hanem a láthatatlan gondok elrendeződését is mindig segítette szerénységével, kedvességével. Jóindulatával és biztató szavaival felüdülést hozott és hoz ma is az idősek sokszor nem könnyű mindennapjaiba. Van egy tiszta, békés, mégis pezsgő szeglete a világnak, ahol jó beszélgetni, ahol mindig megkérdezik az odaülő idős embertől, hogy érzi magát, s hogy egy finom kávét, teát szívesen inna-e. A pátyi Befogadás Házában van ez a szeglet, Kávésziget a neve – ez a kicsi, életteli közösségi tér Kun Jánosné igényes munkáját és törődését dicséri. Körültekintő figyelmének köszönhető, hogy a Kávésziget az otthonban lakók legkedvesebb találkozási pontjává vált. Kun Jánosné Erzsike jelenleg nyugdíjas segítőként végzi szolgálatát. Csendes, nyugodt természetével és ragaszkodó gondoskodásával biztos támaszává vált az idős embereknek, az általa teremtett szeretetteljes légkörben mindenki új erőt meríthet a mindennapokhoz.

Ördögh János, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegedi Gondviselés Háza Hajléktalanellátó Központ karbantartója

Ördögh János Szegeden született 1955. augusztus 24-én. Sokáig biztonsági őrként dolgozott a városban. A 2010-es években a Máltai Szeretetszolgálat Nappali Melegedőjébe is biztonsági őrként érkezett, akkor még egy külső biztonságtechnikai cég alkalmazottja volt. 2018-ban lépett be a Szeretetszolgálat munkatársi csapatába. Kezdetben a krízisautón vállalt szolgálatot, majd a Hajléktalanellátó Központ gondnokaként intézményi dolgozó lett. Ördögh János a nagybetűs Karbantartó, aki nemcsak a tárgyi környezet, az infrastruktúra állapotára, hanem a közösség és az egyes emberek lelki „berendezésének” épségére is odafigyel. Munkatársaival és az ellátottakkal is közvetlen, mindig van néhány jó szava a betegekhez, a melegedőbe betérő hajléktalan emberekhez, a játszótéri gyerekekhez. Szolgálatát szakszerűen, leleményesen és igaz emberséggel végzi, nyugdíj mellett is teljes odaadással tevékenykedik. Szerteágazó napi munkája mellett, az ő irányításával hozták létre a betegek közösen az Egészségügyi Centrum konyhakertjét. Ördögh János pozitív természete, megbízhatósága nyugalmat és biztonságot ad a hozzá fordulóknak.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta önkéntesként:

Fekete Szabolcs atya, a Keceli Önkéntescsoport lelkivezetője

Fekete Szabolcs atya esperes, kanonok, keceli plébános János evangéliumából választotta papi jelmondatát: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.” Fekete Szabolcsot a kalocsa-kecskeméti érsek 2002-ben szentelte áldozópappá. Műveltsége széleskörű: közgazdasági, jogi és hittudományi diplomát is szerzett, több élő és holt nyelvben jártas. 2005-től a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Érseki Bírósága első és másodfokú főszentszékének bírója is. A Máltai Szeretetszolgálat közösségéhez 2016 áprilisában csatlakozott, ekkor szülővárosában, Baján volt plébános, és ő volt a Szeretetszolgálat Bajai Csoportjának lelkivezetője is. Áthelyezése után 2020 májusában a keceli Szentháromság templom plébánosa lett, azóta látja el a keceli máltai csoport lelkivezetői feladatait is. Fekete Szabolcs atya igazi pásztor: szolgálatával nemcsak építi, hanem támogatja és óvja is a közösségeket. Szentbeszédeiben nemcsak magyarázatokat, példákat és bátorítást, hanem mindig újabb ismereteket is átad a hívőknek. Vallja, hogy az egyház és minden emberi közösség legragyogóbb arca az, amikor az elesetteken segít. Törekszik a világi szervezetekkel és intézményekkel együttműködve is szolgálni a rábízottak javát – mindenkor szeretettel, hittel, szolidaritással.

Fülöp Bertalanné, Az Abasári Önkéntescsoport vezetője

Fülöp Bertalanné Marika 1951. június 24-én született Abasáron. Egészségügyi végzettsége, az idős emberek iránti figyelme, empátiája és állhatatossága révén csaknem három évtizedig dolgozott szociális területen: az idősek nappali ellátását vezette szülővárosában. Lelkesen és hatékonyan buzdít másokat is a segítségnyújtásra, ennek elismeréseként Kiváló Véradószervező címet is kapott 1998-ban. Ugyanebben az évben csatlakozott önkéntesként a Máltai Szeretetszolgálathoz, ahová keresztény hite és törődő lelkülete vezette. Az Abasári Csoport 2008-as újjászervezésétől Fülöp Bertalanné irányítja az önkéntesek munkáját a településen. Az ő vezetésével végzik meghatározó szolgálatukat az adományok gyűjtése, közvetítése terén, és sok közösségi programot is szerveznek az abasári idősek és rászoruló családok támogatására. Évtizedes hagyománya van a „Legyen mindenkinek meleg étel az ünnepi asztalán” elnevezésű akciójuknak, mely során a csoport tagjai 50-100 rászoruló, magányos idős embernek főznek és szállítanak meleg vacsorát karácsonykor. Fülöp Bertalanné a csoporttagok felé is odaadó figyelemmel fordul, testvéri közösséget teremt. A csoport hitéletének gazdagítására fáradhatatlanul szervez lelki programokat, zarándoklatokat. Olyan ember, aki nem csak a rászorulók, hanem a vele szolgálók szükségét, küzdelmeit, örömeit is számon tartja.

Horváth István, a Komáromi Önkéntescsoport vezetője

A csupaszív tanító – ezt a címet adta egy 2014-es cikknek a Komárom-Esztergom megyei hírportál szerkesztője. A portré Horváth Istvánról, a Máltai Szeretetszolgálat Komáromi Csoportjának alapító tagjáról és a helyi Móra Ferenc Általános Iskola és Speciális Készségfejlesztő Szakiskola faipari technikus-szakoktatójáról szólt, aki abban az évben kapott Németh László-díjat. Ekkor már több mint húsz éve szolgálta a várost pedagógusként és karitatív tevékenységet végző önkéntesként. Nyugdíjba vonulásáig tanította asztalosmesterségre a speciális nevelési igényű gyermekeket, akiket heti rendszerességgel focizni is elvitt, szabadidős programokat szervezett számukra, és ha valami elromlott, ezermester módra maga fogott a javításba. Horváth István Szentgotthárdon született 1952-ben. 1991 óta önkéntese, majd 1993-tól tagja a Szeretetszolgálat Komáromi Csoportjának, amelyet 1998 és 2005 között ő irányított, ám akkor egészségügyi állapota miatt nem tudta tovább vállalni ezt a szerepet. 2018-ban a tagság ismét csoportvezetővé választotta. Horváth István alázattal és szelíd jóindulattal fordul a rászorulók és a munkatársak felé. Jelenléte buzdításul hat mások számára, önzetlenül és örömmel tevékenykedik minden szerepében. Személyiségéből derű és nyugalom árad, szolgálata a Máltai szellemiség tettekre fordítása – amiből mindannyian sokat meríthetünk és tanulhatunk.

Vukov István, a Tököli Önkéntescsoport önkéntese 

1990 óta tagja a máltai közösségnek Vukov István, aki szülővárosában, Tökölön lett a helyi máltai csoport alapítója és mindmáig aktív önkéntese. Több cikluson keresztül a Szeretetszolgálat Közép-Magyarországi Régiójának vezetőhelyettese is volt. Vegyészmérnök, környezetmérnök. Négy gyermek édesapja. Feleségével, Sávoly Eszterrel harminc éve táboroztatnak rászoruló fiatalokat Tihanyban. Az azóta felnőtt táborozók közül többen már a saját gyermekeiket viszik hozzájuk. Az „öreg” táborozók egyike így beszélt a tihanyi nyaralásokról: „Ez a tábor semmi máshoz nem hasonlítható esemény volt az életemben. Ahogy véget ért az egyik, már azt kérdezgettük, mikor kezdődik a következő. Amikor felső korhatárt húztak, aggódva számoltuk, mi vajon beférünk-e még. A szeretet, amit a táborvezető házaspártól, Vukovné Sávoly Esztertől és Vukov Istvántól kaptam, főszerepet játszott abban, hogy az legyek, aki vagyok.” Vukov István a fogyatékossággal élő embereknek nappali ellátást nyújtó tököli máltai napközi elindításában szó szerint a két kezével vett részt: ő vezette az átépítési munkálatokat, az intézmény működtetésében pedig oroszlánrészt vállal. A közösségi és a lelki programok tevékeny résztvevője. Olyan ember, akire minden körülmények között lehet számítani.

Tamás Józsefné, a Soproni Önkéntescsoport önkéntese. Távollétében nevében a kitüntetést Szalay Ferenc régióvezető vette át.

Tamás Józsefné Mária Parádon született 1944-ben. Hitoktatóként végzett. Tanított, és dolgozott postahivatalban is. 1993-ban néhány hétig saját édesanyját látogatta a kórházban, ahol észrevette: a betegtársak közül sokakhoz nem jár senki. Nekik is vitt tehát csomagot, és segítette őket az intézendő ügyeikben – így vált önkéntes beteglátogatóvá. Ez vezette el őt a Máltai Szeretetszolgálat akkor alakuló Soproni Csoportjához, amelynek több mint három évtizede tagja, és amelyet évekig vezetett is. Tamás Józsefné nagy horderejű és kiterjedt önkéntes szolgálata az egész csoport iránytűje és erőforrása is egyben. Rendkívüli tehetsége és fáradhatatlan szorgalma, odaadása és megbocsátó szeretete ma is könnyebbé teszi a Sopronban élő elesett emberek életét. Csak néhány példa a több tucat szolgálatból, amely az elmúlt harminc évben általa bontakozott ki: kórházi betegápolás, kórházi igeliturgia-szolgálat, anyák napi ünnepség a csecsemőosztályon, baba-mama csoport, zarándoklatszervezés, zarándokcsoportok fogadása, takarókötés betegeknek, gyógyászati segédeszköz-kölcsönzés, játszóház fogyatékossággal élő gyermekeknek, elhagyott sírok gondozása, poliphorgolás koraszülötteknek, élő kapcsolat ápolása a passaui és bayreuthi testvércsoportokkal. Tamás Józsefné Máriát Sopron város önkormányzata 2010-ben Humanitás díjjal tüntette ki. Három gyermeke, tizenegy unokája és két dédunokája van. Az őt jól ismerők az mondják róla: minden tettének mérlege az élő lelkiismerete

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját kapta intézményvezető munkakörben dolgozó munkatársként:

Kátayné Gáti Melinda, a pátyi Máltai Családok Háza Integrált Intézmény intézményvezető-helyettese, ezen belül a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat szakmai vezetője

Kátayné Gáti Melinda a romániai Szatmár megyei Alsószoporról származik. 2011-ben családgondozóként kezdett dolgozni a Máltai Szeretetszolgálatnál, és immár ötödik éve a Családok Háza Integrált Intézmény Család- és Gyermekjóléti Szolgálatának szakmai vezetője. Megismeri és szívén viseli a rábízott családok élethelyzetét, történetét, és minden helyzetben együttérzéssel, következetességgel fordul feléjük. A gyerekek érdekében elvárja a szülőktől, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt, ugyanakkor önmagával szemben is a legmagasabb elvárásokat támasztja. Kátayné Gáti Melinda minden feladatát szívvel-lélekkel végzi, és fáradtan is rámosolyog a hozzá fordulókra. Munkáját nagy becsben tartja a település is: Páty városvezetése gyakran kér tanácsot tőle szociális kérdésekben. Ebben az önkormányzati ciklusban a szociális bizottság külsős tagjának is felkérték. Szakmai vezetőként minden segítséget megad munkatársainak a betanuláshoz, a fejlődéshez és a problémák megoldásához. Egyenes, határozott, ugyanakkor szeretetteljes és nyitott jelleme miatt mindenki szívesen kér tőle útmutatást, még a volt kollégák is gyakran keresik akár szakmai, akár személyes örömeikkel, nehézségeikkel. Kátayné Gáti Melinda szolgálatának legfontosabb ismertetőjegye a Jóistenbe vetett bizalma, amellyel már azokat az embereket is észrevétlenül erősíti, akik csupán néhány szót váltanak vele.

Kovács Hajnalka, a devecseri Biztos Kezdet Gyerekház vezetője

Kovács Hajnalka 1968-ban született Devecserben. Az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán és a Műszaki Egyetem pedagógiai karán tanult, óvodapedagógusi és közoktatási vezetői diplomát szerzett. 2005-től tagja, majd 2016 óta vezetője a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Káptalanfai Csoportjának. Állhatatos, ötletgazdag és tettrekész jelenlétével egyre élettelibbé válik általa a csoport és a település közössége is. 2013-ban Kovács Hajnalka a Máltai Szeretetszolgálat munkatársi közösségéhez is csatlakozott mint a devecseri Biztos Kezdet Gyerekház vezetője. Nagy szakmai tudással és az új kihívás iránti lelkesedéssel vette kézbe az intézmény irányítását. Kiemelkedő színvonalú munkája mellett az elmúlt évtizedben összetartó, lelkes közösséget is kovácsolt. Igazi csapatot, amely fölismeri a devecseri kisgyermekes családok nehézségeit és előremutató megoldásokhoz segíti hozzá az érintetteket. Igazi csapatot, amely minden hátteret és támogatást megad a három év alatti kisgyermekek fejlesztéséhez, ellátásához. Igazi csapatot, amely kitartóan támogatja a fiatalok életének egészséges kibontakozását, az édesanyák és a családok egyensúlyát. Munkabírása, közösségszeretete, pedagógiai érzéke és szakmai tapasztalata kulcselemei annak, hogy a Somló-környéki Biztos Kezdet Gyerekházak szakmai célkitűzései megvalósulhatnak, sőt folyamatosan fejlődhetnek. Kovács Hajnalka olyan ember, aki szavaival, döntéseivel, cselekedeteivel munkaidőben és azon kívül is minden percben máltai küldetést teljesít.

Magyar Gabriella, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tarpai Gondviselés Háza Kikelet Otthon intézményvezetője

„Nem azért vagyunk, hogy megmondjuk az embereknek, mit tegyenek, hanem hogy segítsünk nekik azt tenni, amit szeretnének.” A hozzásegítésnek, a kísérésnek ez az alázata jellemzi Magyar Gabriella munkáját, aki a Máltai Szeretetszolgálat tarpai Kikelet Otthonának vezetője. Magyar Gabriella 1970-ben született. A fehérgyarmati Petőfi Sándor Közgazdasági Szakközépiskolában, majd a Nyíregyházi Egyetemen tanult. 1995 októberében a középsúlyos értelmi fogyatékos embereket ellátó tarpai otthon dolgozója lett. 2009-től ő az intézmény vezetője, 2021. június elsejétől már mint a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa. Magyar Gabriellát jószívűség, odaadás és elnyűhetetlen segítőkészség jellemzi. Olyan vezető, akit inkább „lebeszélni”, mintsem „rábeszélni” kell, és olyan ember, aki „gyors a hallásra”, vagyis valóban és késedelem nélkül foglalkozik a különböző gondokkal, amikkel találkozik. Magyar Gabriella intézményi munkája mellett Tarpán önkormányzati képviselő, és aktív tagja a helyi gyülekezetnek is. Bekapcsolódik a menekülteket segítő feladatokba az intézményben és Beregsurányban is, és állandó támasza a helyi Jelenlét Pont csapatának. Magyar Gabriella két és fél éve máltai munkatársunk: ez idő alatt nem volt egyetlen olyan feladat sem, amely mellé ne állt volna teljes mértékben oda.

Németh Julianna, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi Gondviselés Háza Ezüstfenyő Időskorúak Otthona intézményvezetője

Németh Julianna 1965-ben született Szekszárdon. 1983-ban szerzett általános ápoló és asszisztens végzettséget, majd házi gondozóként dolgozott. 1993-tól a tengelici önkormányzati otthonban lett foglalkoztató nővér, egy év múlva már a vezető ápolói, majd az általános szakmai helyettesi feladatokat is ellátta. 2011-től a Tolna Megyei Integrált Szociális Intézmény szekszárdi Palánki Idősek Otthona megbízott vezetője volt, 2016-tól a sárpilisi idősotthont is ő irányította. Az intézmény 2021 júliusában került a Máltai Szeretetszolgálat fenntartásába Gondviselés Háza Ezüstfenyő Időskorúak Otthona néven – Németh Julianna ekkor lett máltai munkatárs, továbbra is az intézmény vezetőjeként. Mindig elsődleges felelősségének tekintette a családias, meghitt légkör fenntartását, az idős emberek méltóságának őrzését. Németh Julianna több évtizede szilárd szakmai alapokon, de az emberi törékenységhez szükséges alázattal és rugalmassággal szolgálja a rábízottakat. Idén szeptemberben nyugdíjba ment, ám tovább folytatja munkáját mint vezetőhelyettes, tudásával és sokrétű tapasztalatával támogatva utódját. Németh Julianna elhivatottsága nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a szekszárdi idősotthonnak az állami fenntartótól a máltai kötelékbe kerülése minél zökkenőmentesebb legyen. Pályája során sokadszor vállalt oroszlánrészt egy intézmény átszervezésének, összevonásának lebonyolításában, ám ezt a tevékenységét kevésszer ismerték fel vagy ismerték el korábban. Most a Máltai Szeretetszolgálaté a megtiszteltetés, hogy e teljesítményért köszönetet mondjon az Ambrózia-díjjal.

Oláhné Váradi Emese, az ózdi „Csakazértis” Tanoda vezetője

Oláhné Váradi Emese Ózdon született 1987-ben. Szociális asszisztens végzettséget szerzett, jelenleg az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem harmadéves szociálpedagógia szakos hallgatója. Két fiú édesanyja. 2017-ben lett a Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, ettől az évtől az ózdi „Csakazértis” Tanodát vezeti. Oláhné Váradi Emese mindennapi szolgálatának alapja az a meggyőződése, hogy „amit adunk, azt kapjuk vissza, és kemény munkával és tanulással minden megvalósítható”. Folyamatosan elérhető, megközelíthető, és a gyerekek bizalommal fordulnak hozzá, felnéznek rá, példaként tekintenek sikereire. A szülőkkel való kapcsolata is élő, gördülékeny, nagy nyitottsággal működik együtt velük. Mindig kész a munkája mellett is plusz erőfeszítéseket tenni a hozzá fordulókért, minden alkalmat megragad arra, hogy bővítse mások lehetőségeit, és elsősorban a családok előbbre jutását tartja szem előtt. Mindent megtesz, hogy a gyerekek képességei kibontakozhassanak, iskolai eredményeik javuljanak, az életben helytálljanak. Munkájának eredményességét jól jelzi a tanodás gyerekek növekvő továbbtanulási aránya. Oláhné Váradi Emese higgadt, harmonikus és hiteles személyisége biztos pontot jelent az általa mentorált gyerekek és családjuk számára.

2023-ban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díját posztumusz kapta:

Kőszegi László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat pécsi Szolgáló Szeretet Háza Hajléktalanok Nappali Melegedőjének segítő munkatársa

Kőszegi László a pécsi Szolgáló Szeretet Háza Hajléktalanok Nappali Melegedőjének szociális gondozó munkatársa volt. 2012-ben érkezett a Máltai Szeretetszolgálathoz. Több mint tíz éven át szolgálta hajléktalan embertársait. Hétről hétre zsíroskenyeret kent, teát főzött, éjjeli műszakban ügyelt a szállón lakókra. Markáns megjelenése tekintélyt kölcsönzött neki: határozott fellépése egy-egy nehezebb esetben nagyon hasznosnak bizonyult. De ugyanilyen határozottan lépett oda akkor is, ha valakinek támaszra volt szüksége. Soha senki nem érezhetett hátrányaiból származó különbséget, ha segítséget kért tőle: Kőszegi László azonosnak tekintette magát a hozzá fordulókkal. Szerény életet élt, de szüntelenül kereste a munkát és minden lehetőséget megragadott, hogy családját támogatni tudja. Fesztelen, egyszerű, őszinte jelenléte a munkatársak számára is otthonosságot jelentett. 2023. október elsején Kőszegi László tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halála mély sebet hagyott családja, barátai és munkatársai lelkében. Megrendülésünknek is időt engedve, mégis arra figyelünk most, hogy Kőszegi Lászlóval együtt dolgozni, egy közösséghez tartozni ajándék volt. A posztumusz Ambrózia-díjjal munkatársunk és barátunk egész életéért, szolgálatáért hálát adunk. A díjat gyermeke, Jázmin vette át.

Honnan és hogyan indult a színészi, énekesi pályafutása? Mi volt az első olyan meghatározó élmény az életében, ami belső meggyőződésévé tette, hogy erre az útra kell lépnie?

A ’90-es évek közepén egy kisvárdai szerveződés, a Doktorock indított el ezen az úton. Ez kezdetben egy városi bohém zenekar volt, amelyet orvosok alkottak. Amikor tagja lettem, akkor kezdtek el nyitni a városi értelmiség felé, hogy együtt csináljanak színházat. Itt éltem át először a művészi munka katarzisát. Az első produkció alkalmával már tudtam, hogy ezen a pályán a helyem.

Melyek voltak a meghatározó mérföldkövek a színészi, musical- és operettszínészi karrierjében? Mennyire volt ez az út tudatos, és mennyire jutott benne szerep véletleneknek, szerencsés találkozásoknak?

Mindig is tudtam, hogy a szakmát a legmagasabb színvonalon szeretném űzni, s hogy ehhez a legjobb mesterekre van szükségem. 

Tanodásként kezdtem Pesten, de a vágyott cél mindig is a Színház- és Filmművészeti Egyetem négyévente induló operett-musical szakja volt. Tudatosan készültem rá, és 2001-ben Kerényi Imre fel is vett az osztályába. Utána minden sorsszerűen jött. Hatalmas szenvedély és tudásvágy fűtött: a szakmában mindent meg akartam tapasztalni, mindenbe bele szerettem volna kóstolni. Imádtam vidéken játszani, rendezni, majd visszatérni a fővárosba és magamat mint zenés és prózai színészt is kipróbálni. Épp ez a tudatosság eredményezte azt is, hogy a 2005-ös színművészetis diploma után, 2020-ban színháztudományi szakon is diplomáztam, majd 2021-ben művészeti ösztöndíjat kaptam az Akadémián, s idén felvételt nyertem az SZFE zenés színház-, operarendező nappali szakára.

Kik voltak a mentorai, akik sokat formáltak a személyiségén, tudásán, világnézetén? 

Szerencsésnek tartom magam, mert olyan mentoraim voltak, mint Miklós Tibor, aki megismertette velem a zenés műfajt; Kerényi Imre, aki mindezt elmélyítette bennem; Kelemen Csaba barátom, aki teret hagyott a fiatal kereséseimnek, és atyaian egyengetett az utamon; Nagy Viktor, aki a zenés műfajban mindenre kiterjedő figyelmet és precizitást tanított és tanít nekem, valamint Kiss-B. Atilla, aki nemcsak a hangi fejlődésemet segítette, hanem a mai napig – megtisztelő módon – bízik a kvalitásaimban.

Mi volt az első szerepe, hogyan élte meg azt? Mivel gazdagodott a kezdetek óta a művészi eszköztára?

Az első igazán nagy szerepem A vörös malomban a Magister karaktere, amit idén újra alkalmam volt eljátszani, sőt, a darabot is én rendeztem. Akkor még bizonyítási vágy égett bennem, figyeltem az előttem járó kollégákra, és fontos volt, hogy megfeleljek az általuk kialakított képzetnek. Most, 20 évvel később már a saját hangomat megtalálva, önmagamból építkezve álltam bele ebbe a szerepbe. Tudom, mit szeretnék, és azt hogyan tudom előhozni. Sokat tanultam, sokat tapasztaltam – ahogy a szakmában, úgy privát emberként is. Foglalkoztat, hogy merre tart a kultúra s benne merre tart az ember, és hogy mi, művészek képesek vagyunk-e formálni a kultúrát, cél-e ez egyáltalán, vagy csak pillanatokat adunk a mindennapok megszokott elemeit átfényesítve. Ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat a munkáim, szerepformálásaim közben is, de férjként és édesapaként is. Nem ismerek félgőzt. 

Aktívan, tettre készen, gondolatokkal és érzelmekkel telve vagyok jelen minden pillanatban, és a mottóm, hogy az életet és a színházat is „csinálni” kell.

Játszik musicalekben, operettben, zenés és prózai darabokban egyaránt. Melyik műfaj áll közelebb a szívéhez? 

A legtöbb szakirodalomban valamilyen formában elhangzik az a mondat, hogy ahol a szöveg kudarcot vall, ahová az már nem képes behatolni, tartalmat kifejezni, ott belép a zene. Gondoljunk csak bele, életünk legfontosabb pillanataihoz is mindig zene kötődik! Altatót éneklünk gyermekünknek, énekkel kísérjük elvesztett szeretteinket utolsó útjukra, de zenével kísérjük életünk párját is az oltárhoz. A zene mindig valami pluszt idéz meg, valami kimondhatatlant szólít meg bennünk. Hogy Nietzschét idézzem: „Zene nélkül tévedés lenne az élet!” Én úgy gondolom, hogy a zene képes minket valami világon túli erőhöz kötni. Kevés a jókor eltalált szó, s azok leginkább csak felismerést adnak, gondolatokat, kiutat mutatnak, megoldást az adott élethelyzetre. De a zene képes arra, hogy akár csak egy pillanatra is, de kiröpítsen minket a világiságból, és valamiféle hittel eltöltve legitimálja életünk igazságát. 

Úgy gondolom, hogy ha csak egy pillanatra is érezzük a transzcendencia erejét, egész életünket hozzá tudjuk kapcsolni abban az egy momentumban az „istenihez”. 

S ehhez kapcsolódik az „együtt” fogalma is a fejemben. A zene voltaképp közös cselekvés, még akkor is, ha a másik személy nincs fizikailag jelen. Mindig valaki ébreszti bennünk a zenét, valakihez szól, valakire gondolunk, valakinek íródik. Egy közös élmény, amiből következik az „együttérzés” képessége. Ha valamire pedig szükség van a mai világban, az ez az érzet. Ez az első kapaszkodó a jövő felé, amit a gyerekeimnek kívánok. 

Voltak olyan darabok az életében, amelyek sokkal jobban megérintették, mint addigi szerepei? Van kedvenc darabja?

Hosszú ideig mindig volt egy kedvenc darabom. Mára ez megváltozott. Minden karakteren, minden történeten sokat gondolkodom és dolgozok, s ezek mindig valami újat hoznak ki belőlem. Valahogy mindig az aktuális karakter a „kedvenc” arra a két hónapra. Mindig bizonyos távolságból indítok, egy értelmezői attitűdből, s egyre jobban közeledek a karakterhez a próbák során. A szövegből történelmi ismereteket szedek össze, de mindent, ami a karakter megformáláshoz kell, azt magamból ásom ki. 

Többször lépett fel külföldön, Németországban, Franciaországban is. Mennyire más ott készülni, előadni, mint itthon? 

A jó színészi játékon túl nagyon sok munkám van abban, sok tréning kellett ahhoz, hogy akcentus nélkül tudjak játszani. Essenben nem lehet megszólalni akcentusokkal terhelt németséggel, mert a néző, ha ilyet hall, képes távozni, s a producerek többé nem hívnak. Én – hála Istennek – több évadon keresztül szerepelhettem külföldön. A színházat és annak profizmusát ott nagyon komolyan veszik. A közönség – ahogy az itthoni közönség is – hálás, nyitott szívű, kíváncsi. A felkészülés nehéz, más eszköztárral dolgoznak a kinti színészek, de színpadon állni ugyanolyan – az előadás mindenhol történik magától.

Az Orfeumi játékok egy különleges kezdeményezés. Hogyan kapcsolódik ez Az Orfeum mágusa című nagyoperetthez és főhőséhez, Somossy Károlyhoz, akit ön alakít a darabban?

Somossy Károly az Operettszínház épületének megálmodója és építtetője, aki nemcsak Budapestet tanította meg mulatni, de egész Európát is. A Somossy Orfeumba jártak szórakozni a bécsi, berlini, de még a szentpétervári urak is. Az Orfeumi játékokkal Somossy Orfeumának világát idézzük meg, színházunk minden egyes szegletében kalandok és meglepetések várják a közönséget, Az Orfeum mágusa nagyoperett keretünnepségét képezve.

Milyen viszonyt alakított ki Somossy Károly „figurájával”, hogyan képzeli el őt, ami alapján életre kelti a színpadon?

Nagy megtiszteltetés és egyben nagy felelősség egy ősbemutatóban címszerepet alakítani. Somossy Károly egy érdekes, összetett ember lehetett. Néhány fénykép, dokumentum maradt csupán utána, de annál több tény, leírás, hogy mit hozott létre a századforduló Budapestjén. Alig tölti be a húszat, amikor a 1848-as szabadságharcban harcol, bajtársak halnak meg mellette, miközben reménnyel telve küzdenek a függetlenségért. Felállása az árulás és vereség utáni vérrel, könnyel teli időszakból, az alkalmazkodása lehet a kulcs a személyiségéhez. Míg mást a háború lelkileg megnyomorított, ő erőt merített ezekből a tragédiákból is, és a fővárosnak új érzületet adott. Arra buzdította az embereket, hogy merjenek újra levegőt venni és vágyaikat elfogadva könnyedebben élni és szórakozni. Az életörömöt hirdette. 

Azt hiszem, a mai világban erre újra nagy szükségünk van: hiányzik a mulatság a szó pozitív értelmében, újra meg kellene tanulnunk együtt mulatni. 

Milyen szerepálma van, és milyen megvalósítandó célokat tűzött ki maga elé a jövőre nézve?

Vannak csodálatos szerepek – Jean Valjeantól kezdve Sweeney Toddig –, amelyekben egy zenés színész lubickolhat, ha kvalitásai engedik. De elengedhetetlen, hogy új darabok is szülessenek a mai kor emberének. Más korban élünk, máshogy kell kifejeznünk magunkat. A múltbeli darabok a mi nemzedékünkre hatottak, a maiaknak az új nemzedékre kell hatniuk. Ez igaz az operettre, a musicalre és az operára is. Én már nem akarok a múlt énekese lenni – a múlt, a szüleink és nagyszüleink élete tele volt fájdalommal, veszteséggel, elnyomással, tragédiákkal. Terhes évszázadok vannak mögöttünk, ugyanakkor a „felkönnyülés” híve sem vagyok. Én a gondolkodó, egymással sorsközösséget vállaló, együttérző, morális emberben és társadalomban hiszek. Ennek a nevében írt darabokat bármikor szívesen vállalok. 

Támogatott tartalom

A növényekben gazdag étrend hozzájárul a vércukorszint és a vérnyomás, a szív- és érrendszeri problémák, az emésztést és a szemet érintő betegségek, a daganatok rizikójának csökkentéséhez. A zöldségek, gyümölcsök fogyasztására való igényt a legjobb gyerekkorban megteremteni. „A kicsikkel játékosan kell megismertetni a zöldségeket és a gyümölcsöket. A legjobb friss, nyers darabkákkal, salátákkal, turmixokkal és smoothie-val kínálni őket. 

A falatkákkal már a hozzátáplálás időszakában érdemes megismertetni a gyerekeket, és nem szabad föladni akkor sem, ha visszautasítják őket: fel lehet ajánlani nekik ugyanazt akár ötször-tízszer is.

»Üzleti tárgyalásokat« azonban soha nem szabad élelmiszerről folytatni, ne vezessük be, hogy ha a kicsi megeszi a sárgarépát vagy a spenótot, akkor nézhet utána mesét” – mondja Antal Emese dietetikus, szociológus. Az elveket fontos az egész családdal tisztázni, megkérni a nagyszülőket is arra, hogy a szabályokat tartsák be. 

Bevonni mindenbe 

A gyerekeket célszerű elvinni a piacra vagy a zöldségeshez, és ha valami megtetszik nekik, akár a színe, akár a formája, akár az illata miatt, azt érdemes kipróbálni. Jó ötlet már az üzletben megkérdezni tőlük, hogy miből szeretnének krémlevest vagy főzeléket, gyümölcssalátát vagy smoothie-t, hogy mit tudnának elképzelni a joghurtban. A kisebb méretű vagy bogyós gyümölcsöket a gyerekek apró méretük miatt is szerethetik, belőlük igazán könnyű mutatós keverékeket készíteni, bele lehet őket dobni cukor nélkül készülő limonádékba, müzlikbe is. Erre a célra kiváló a ribizli és a málna, a félbe vagy negyedbe vágott szőlő és eper, a bodza, az áfonya és a szeder. Rosttartalmuk magas, vitaminokban, ásványi anyagokban, antioxidánsokban pedig rendkívül gazdagok. A bogyósok a bennük lévő flavonoidok miatt is értékesek. 
„A gyerekeket érdemes az ételkészítés folyamatába is bevonni, ha már elég nagyok, akkor pucolhatnak például zöldborsót, szeletelhetnek és reszelhetnek egyéb zöldségeket. Az alapanyagokból lehet figurákat és miniszobrokat faragni, ez is remek eszköze annak, hogy megszokják az állagukat, tapintásukat. Paradicsom, uborka és retek formázgatásával készülhet akár vicces, emberi arcra hasonlító szendvics is” – mondja Antal Emese. 

A sokszínűség és a játékosság később is fontos, az alapanyagokat praktikus mindig vegyíteni, mutatósan elkészíteni. 

Például a nagyobbaknak remek saláta állítható össze sárgarépából, céklából és almából, amit elég egy kis citromlével meglocsolni. Reszelt céklából, tejfölből és túróból pillanatok alatt ízletes túrókrém lesz.

Finomságok forrása 

A zöldségek és a gyümölcsök desszertek, finomságok formájában is bekerülhetnek a kicsik menüjébe. Készülhetnek belőlük sütemények és mártogatósok, meg is lehet őket sütni – természetesen nem bő olajban, hanem csak kicsit megspriccelve, sütőben. Ha a gyerekek gyakran ennének csipszet, akkor érdemes zöldségcsipszet készíteni nekik. Ez a nassolnivaló egészséges és könnyen elkészíthető, akár uzsonnára is csomagolható. „Az otthoni verzió azért jobb, mert garantáltan friss zöldségekből készül, a boltinál jóval kevesebb olajjal süthető meg, sózni is elég utólag. A készen vásároltak gyakran még az első kritériumot sem teljesítik: azokat gyakran rizslisztből és kukoricalisztből, burgonyalisztből, keményítőből, zöldségporokból, zsiradékból és aromákból állítják elő, sokszor még hozzáadott cukrot is tartalmaznak. A házi verzió viszont készülhet például céklából, cukkiniből és sárgarépából, amelyeket elég meghámozni és nagyon vékonyra szeletelni, majd egy tálban kevéske olívaolajjal megspriccelni. Ezt követően csak egyenletesen el kell oszlatni egy sütőpapíros tepsin, majd 200 fokon nagyjából 10 percig sütni. Ha nem elég ropogós, akkor süthető még pár percig, de vigyázni kell vele, mert könnyen megég” – mondja szakértőnk. 
Üdítőket szintén lehet házilag készíteni a gyerekeknek, de mintaként itt sem a bolti verzióra kell tekinteni. Hiába hangzik ugyanis jól, hogy egy gyümölcslé 100 százalékos, attól még sok lehet benne a cukor. 

Ezekkel akkor is óvatosan kell bánni, ha magunk facsarjuk őket, mert a cukortartalom olyankor is magas, a rosttartalom pedig nem megfelelő. 

Folyadékpótlásra az ilyen italok nem jók – folyamatos iszogatásuk a fogaknak is árt –, napi egy-két pohárnál többet nem szabad belőlük inni, és azt is inkább hígítva. A kicsik folyadékpótlását nyáron is tiszta vízzel kell megoldani. Ebben az időszakban érdemes előnyben részesíteni a magas víztartalmú zöldségeket és gyümölcsöket is, mert azok úgy járulnak hozzá a folyadékbevitelhez, hogy értékes rostokat is tartalmaznak.

Együtt nevelni 
Mikrozöldeket lehet készen venni, de akár nevelni is, közösen a gyerekekkel. A kicsik nagy örömet lelhetnek abban, hogy az icipici salátákat, minipalántákat 2-3 hetes korukig figyelhetik, aztán meg is ehetik. Ez az időtáv számukra is követhető, nem olyan, mint a klasszikus kertészkedés, ahol az eredmény lényegesen lassabb. Mikrozöldségként sokféle növény kerülhet az asztalra, ilyen például a zöldborsó, a retek, a brokkoli és a káposztafélék. Ennek a technológiának nagy előnye, hogy nem kell a szezonhoz igazítani, segítségével az év bármely szakaszában nevelgethetők növények otthon is. Fel lehet velük dobni a gyerekek salátáját és uzsonnai szendvicsét, lehet őket a főfogások díszítésére is használni.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A produkciót először 2022. november 19-én, a Koraszülöttek Világnapjához kapcsolódóan mutatták be a Várkert Bazárban, 600 néző jelenlétében. A 90 perces előadásban Zsolt, Bence és László igaz történetével ismerkedhetünk meg, akiknek az élete 180 fokos fordulatot vett, amikor gyermekeik idő előtt jöttek világra. A képzeletszínházi előadás az ő élményeiket, vívódásaikat mutatja be, találkozásukat ezzel a váratlan, küzdelmes helyzettel. Naplóik tanúskodnak minden küzdelemről, kudarcról, bizonytalanságról, és persze örömről, élményről, amelyet a kis csöppségek érkezése okozott. 

A darab különlegessége, hogy Zsolt, Bence és László hús-vér apukák, történetük – ezzel együtt minden érzés, szó és gondolat, ami megjelenik a színpadon – valós.

A színpadi szövegkönyv és előadás a Koraszülöttekért Országos Egyesület (KORE) szárnyai alatt született. A civil szervezet egyik legfontosabb célkitűzése ezzel a projekttel is az össztársadalmi érzékenyítés egy olyan témában, amely még mindig nem kapja meg a kellő fókuszt: ez pedig a szülői trauma.

Ez az alkotás azért is rendhagyó, mert az szülés körüli eseményeket az édesapák szemszögéből ismerhetjük meg, erősítve ezzel, hogy nem statisztái, hanem kulcsszereplői ezeknek a történeteknek.

„A mű olyan témát dolgoz fel, amelynek ma minden tizedik család részesévé válik Magyarországon, minden évben újabb nyolcezer kisbaba születik idő előtt. Szeretnénk láttatni, mi minden rejtőzik a nyolcezres számadat mögött. A babán kívül ugyanis a koraszülésnek sok érintettje van: anyák, apák, testvérek, nagyszülők, rokonok, barátok. Ez egy olyan életesemény, amely nem csak körülöttünk, hanem bennünk is zajlik. Meghatározó, és nyomot hagy…” – mondta Földvári Nagy Zsuzsanna, a Koraszülöttekért Országos Egyesület elnöke.

„Amikor legelőször olvastam az eredeti interjúkat, mélységesen megilletődtem és megihletődtem az apák vallomásaitól. Végiggondoltam, vajon milyen érzés lehet olyan helyzetbe kerülni, amit elképzelni sem lehet előre, s utólag sem lehet belőle mindent elmesélni... Próbáltam megérezni, vajon mikor érthetjük meg mindazt, ami tulajdonképpen felfoghatatlan... Számomra László, Bence és Zsolt valójában olyan érzelmi hullámvasút-utasok, akik a kétségbeesés és a hála ismeretlenül kanyargós pályáján rodeóznak…” – fogalmazta meg Tollár Mónika, az előadás szövegkönyvének írója, dramaturgja és rendezője, aki a Mégis podcast csütörtökön megjelenő adásában részletesen fog mesélni a darabról.

Kép

Inotay Ákos a darabban – Forrás: apadon.hu

„Gyakran hallható az a közhely, hogy csak „megszületni volt neki nehéz”. Mostanában sokat gondolkodom ezen. Először is nem „csak”: a születés a legnagyobb csoda – hiszen, ha az nincs, vagy valami rosszul sikerül, akkor semmi sincs. Továbbá megszületni mindig nehéz. Gyermeknek, anyának, apának is. Ezeket a tanulságos, keserédes, lebilincselő interjúkat olvasva vált számomra értelmezhetővé, és igazán átélhetővé a születés…” 
– mondta az előadáshoz kapcsolódóan Bozsó Péter, színművész.

“Bár én koraszületésben nem vagyok érintett, de apaként nagyon hamar megtaláltam a kapcsolódást. A próbák során újra tudatosult bennem, hogy édesapává nem a gyermek születésekor válik az ember. Bele kell nőni ebbe a kezdetben nagy kabátba. Az apukák történetébe belemerülve, az előadás során megélhettem igazi mélységeket, magasságokat, felemelő pillanatokat. Hálás vagyok, hogy újraélhettem a születés csodáját is. Az előadást ajánlom apukáknak, anyukáknak, érintetteknek, nem érintetteknek, leendő anyukáknak, leendő apukáknak, szülőknek, nem szülőknek, mindenkinek. Mert az előadás arról is szól, hogy miként lehet krízisben, egy embert próbáló élethelyzetben, egyfajta jobb önmagunkat létrehozva felnőni a feladathoz. Sok minden születik ott a padon. Apuka, erő, hit, önismeret” – mondta az előadáshoz kapcsolódóan Inotay Ákos, színművész.

NOVEMBER 17. PÉNTEK 19.00
A PADON – APA SZÜLETIK
Képzeletszínházi előadás a koraszüléssel és a koraszülöttekkel kapcsolatos apai érzelmekről – valós történetek alapján
Szereplők: BOZSÓ PÉTER, INOTAY ÁKOS, ZÁMBORI SOMA
A zárójelentéseket kiállító orvos hangja: BARBINEK PÉTER
Zenész: SZEBELÉDI ZSOLT ’SZERGYA’
Szövegkönyvíró, dramaturg és rendező: TOLLÁR MÓNIKA
Bővebb információ: https://apadon.hu/

A munkáscsaládból indult Beckham már 18 esztendős korától főszereplő lett az Álmok Színházában, vagyis a Manchester United focistadionjában. A hivatalosan Old Trafford-nak keresztelt létesítmény „művészneve” attól az idén októberben elhunyt angol focista-legendától, Sir Bobby Charltontól származik, akinek az egyénisége cikkünk hősének életútjára is hatott. Beckham édesapja ugyanis szerette volna, ha fia a nagy elődre emlékeztet, nem véletlenül adta neki a Robert középső nevet. „Becks” a pályán már saját jogon vívta ki az elismerést és – az utálatot. De rászolgált-e utóbbira?

Az apai szapulás ereje

Kis kitérő: a minap egy magyar futballmeccs végén azt láthattuk a győztes csapat egyik játékosától, hogy magából kikelve hergeli az őt egész mérkőzésen át szidó másik – vesztes – gárda szurkolóit. Ha leülünk a sorozat elé, akkor pedig azt látjuk, hogy David Beckhamet 1998 nyara után egy egész ország és annak sajtója „hülyegyerekezte” és taposta bele válogatott szidalmakkal a zöld gyepbe. Nem egy meccsen, hanem hónapokon, éveken át. Hogy egy róla mintázott bábut az utcán felakasztottak, csak mert az akkor 23 éves sportoló a világbajnokságon hibázott, és a bíró kiállította, Anglia pedig kiesett.

A futballista a szitokáradatot csendben tűrte, eszébe sem jutott visszaszólni a gyűlölködőknek. Amikor mégis, azt egy-egy látványos góllal tette. Amikor megkérdezték, miként volt képes átvészelni a nehéz időszakot és elviselni a gyűlöletcunamit, azt válaszolta: apja gyerekkori bánásmódja segítette őt ebben. Ted Beckham ugyanis megszállottként hajszolta otthon a fiát, hogy mindent elsajátítson a futballból, amire majd – akkor még csak remélte, hogy – manchesteri játékosként szüksége lehet. 

Becks bevallotta: csak azért nem ütötte meg olykor az apját, mert azt is duplán visszakapta volna.

Vajon hány ilyen, finoman fogalmazva is túlzott szigorral nevelt gyerekből vált, válik nagy bajnok, vagy – mint Beckham esetében – a legismertebbek egyike? És hány utálja meg örökre a sportot vagy azt, amit valamelyik szülője ráerőltet, esetleg lesz lelki sérült felnőtt? Davidet mindenesetre megedzette apja könyörtelensége, küzdelmeikből lelkierőt nyert. És, ahogy a filmben látjuk, népszerűsége csúcsán csak nagy nehezen találtak a világban egy csádi pásztort, aki még nem hallotta a nevét – ilyen ismertségig jutott! A hírnév persze önmagában nem egyenlő az igazi értékkel, teljesítménnyel, ezt napjaink virtuális világában többszörösen megtanultuk. De David Beckham csak másodsorban lett influenszer, elsősorban a futballnak és a családjának szentelte, szenteli az életét.

A kettő nála sokáig össze is fonódott, hiszen 1991 és 2003 között, amíg a Manchester kötelékébe tartozott, a klub egy második, tágabb famíliát jelentett neki. Sir Alex Fergusonra, a United ikonikus menedzserére Becks a pótapjaként nézett fel – ebből sem fogott hát ki puhább kezűt, mint amilyet otthon megszokott. Az a fokozott kontroll, amely alatt a két férfi őt tartani igyekezett, kevésbé stabil személyiség esetén tragikusabb életúthoz vezethetett volna, de Davidet nem lehetett megingatni.

Kép

Fotó forrása: Netflix

Mániákus rend, szilárd kötelék

Kényszeres, mondjuk ki, autisztikus vonásnak tekinthető rendmániája segített a fejében is mindig rendszert, harmóniát, fontossági sorrendet tartani. Mert nemcsak a nadrágjait vasalta élre, s az ingeket, zoknikat sorakoztatta – és sorakoztatja a mai napig – a gardróbjában katonás rendbe, hanem saját erényeit is nap mint nap számontartotta, s ha kellett, újrarendezte a fejében. A megszállottság, amellyel nevelték, megszállott önmagába vetett hitet is eredményezett nála. Tudta: éppúgy, ahogy például a piros nyakkendőjét mindig a szekrénye, mondjuk, jobb oldalában találja, a pályán a szabadrúgása után a labda ugyanezzel a természetességgel köt ki a kapu bal felső sarkában.

Beckham mindent leegyszerűsítő gondolkodása korántsem intelligenciahiányként értelmezhető, sokkal inkább rafinált túlélési eszközként. 

Az egész sorozatban rendkívül szimpla kijelentések, világos mondatok hangzanak el a szájából, semmit sem bonyolít túl. Minden szavát kétszer meggondolja, ám értékrendje tiszta, egyértelmű. Amikor például leendő felesége, Victoria Adams az ismerkedésük idején egy meccs után meglátogatta a manchesteri csapatot egy vendéglátó egységben, mindenki a pultnál iszogatott, egyedül Beckham beszélgetett a szüleivel. Mert ők voltak a legfontosabbak számára.

Majd persze Victoria lett a legfontosabb, akivel nagyon érdekes az egymásra találásuk. Ahogy felváltva halljuk a két sztárt a filmben közös életükről mesélni, elsőre az a benyomásunk: ez a két ember mennyire másként élt meg mindent, ami velük történt! Hát persze, a nő nőként, a férfi férfiként, egyszerűsíthetnénk le, ahogy Beckham is tenné, de valahol mégis ott a kulcs, hogy egymás iránti elköteleződésük legyőzött minden különbözőséget, amikből azért akadt bőven. Ahol Becks karrierje épp felfelé ívelt, ott Victoria nem találta a helyét, ahol meg a nő lubickolt volna egy élethelyzetben, ott David volt boldogtalan.

Kép

David és Victoria – Fotó forrása: Netflix

De a kilengések vége valahogy mindig az az egyensúly lett, hogy együtt maradtak, s mentek tovább a közös úton – gyarapodó számú, végül összesen négy gyermekükkel együtt. Nem túl nagy spoiler: a sorozatban egyikük sem mondja ki, hogy a kapcsolatuk legsérülékenyebb pontján valóban félrelépett-e a férfi. De ha igaz volt is a bulvármédia által csúcsra járatott pletyka, elmondhatjuk: végül ezt a krízist is legyűrték együtt. Azért pedig bármely pár jelest érdemel, ha bő 25 éve győztes csapatot alkot.

Korát megelőzve celebes(k)edett

Beckham kapcsán az angolok mégis a mai napig megosztottak – úgy fest, hiába volt aranyból a jobb lába, nem lehet próféta a hazájában. Ezt nem is a filmből, hanem angol ismerősöktől tudjuk, akik a neve hallatán csóválják a fejüket: így a pénz határozta meg a „tékozló fiú” karrierjét, úgy nem tett eleget az országért. Pedig nem váltott többször klubot, mint ma bármely átlagos labdarúgó – noha fizetőképes kérője mindig akadt –, a Unitedhez való hűsége dicséretes volt. A madridi helytállása is, más kérdés, hogy utána Los Angelest, Milánót és Párizst nem kizárólag sportszakmai okok miatt járta végig (tegyük hozzá: ez 32 éves korától történt, amikor a focisták zöme elindul kifelé a karrierjéből).

Az sem vitatható, hogy a futballon kívüli ismertségével valóban egyre több pénzt keresett, és a reklámokban, a divatiparban, a vörös szőnyegeken is mind gyakrabban feltűnt. Ezt vonzó külsejének is köszönhette, amiért csapattársai is bevallottan irigyelték, s amit bolond lett volna nem kiaknázni. Ebben azóta akadtak követői, elég Cristiano Ronaldóra gondolni – csak Beckham megelőzte a korát.

A ma már Miamiban saját futballklubot vezető sportikonról szóló sorozat azért is érdekfeszítő, mert filmes szempontból is érdekes eszközökhöz nyúl. Amikor például korabeli meccseket, eseményeket mutat, akkor a történetek átélőivel is újra végignézeti azokat, ráközelítve az arcukra. Igazi érzelmi hullámvasút e klasszisok mimikája. A sportág legnagyobbjai tesznek egészen meglepő kijelentéseket: az argentin Diego Simeone például, akinek a megrúgásáért Beckhamet kiállították és Angliában meggyűlölték, nevetve ismeri be, hogy csak színészkedett, s a kiállítás szerinte sem volt jogos.
Minden drámát és poént persze nem lövünk le, mert utóbbiból is akad bőven. Már csak azért is, mert 

a Victoria és David közötti rezgés a képernyőn keresztül is elárulja, mennyire szeretik egymást ugratni. 

E két híresség duója, akik valamelyikébe „a fél világ” szerelmes volt, humoruk révén is működhet ilyen jól a mai napig. Na meg, mert David a szerelemben is megszállott.

Magyar Beckham?

S hogy nekünk Magyarországon volt, van, lesz-e valaha Beckhamünk? Az angol fiú berobbanása előtt Détári Lajosba látták volna bele sokan az extrát, de az ő karrierjét a rendszerváltás szilánkjai elvágták, végül meg sem közelítette ezt a pályaívet. A kétezres években feltűnt Dzsudzsák Balázsnak a monogramja és nagyjából a posztja is megegyezett Beckhamével, csak neki a bal lába volt a jobb. És nála nem 32 éves kora után írták felül az anyagi érdekek a szakmaiakat, hanem már 24 esztendősen, így ennek az összevetésnek sincs értelme. Most viszont beérett egy Szoboszlai Dominikunk, aki éppúgy 23 éves, mint David volt, amikor Anglia kiátkozta („Szobót” egyelőre csak az irigyei bántják). És akiből szintén az apja vasszigora faragott önbizalommal teli topfocistát. Válogatottunk kapitányát rúgótechnikája és kisugárzása is alkalmassá teszi erre az összehasonlításra – a többit mindenkinek a fantáziájára bízzuk.

Hét festmény tűnt el

„Radarernyők pásztázzák éjszakánként a folyosókat, ultrahanggal, infravörös fénnyel működő berendezések jelzik az idegenek jelenlétét az épületekben… múzeumaink őrzésének személyi és tárgyi feltételei kimagaslóan jók” – írta a Magyar Rendőr című folyóirat 1983. szeptember 17-i száma. Hogy ez mennyire nem volt igaz, arra a két hónappal későbbi műkincslopás volt a tökéletes bizonyíték. 
Negyven évvel ezelőtt, november 5. éjszakáján hét festményt, az itáliai festészet legnagyobb mestereinek alkotásait lopták el a Szépművészeti Múzeumból, ahol nem működött a biztonsági berendezés. „Az évszázad magyar bűnténye” – így emlegette az esetet a világsajtó. 

Hatalmas kár keletkezett
Raffaello Esterházy Madonnája és Ifjú képmása, Tiepolo Mária hat szenttel és a Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben című alkotásai, Tintoretto Női mellképe és Férfi mellképe, illetve egy ismeretlen festő Giorgione-képmása tűnt el. Az alkotások értéke 1983-ban 1 milliárd 436 millió forintot kóstált. 

A tettesek egy olasz gyártmányú csavarhúzót, egy olasz feliratú műanyagzsákot és némi piros-fehér-zöld fonállal átszőtt kötelet hagytak maguk után az erkélyen, ahonnan bemásztak a múzeumba. A nyomok tehát Olaszországba vezettek. 

Hogyan kerültek az olaszok Budapestre?

Miközben a Kádár-rendszerben a magyarok nem utazhattak nyugatra, Kádáréknak érdekük volt, hogy nyugatról fizetőképes emberek jöjjenek ide, akik itt vásárolnak, itt költik a pénzüket, miközben jól érzik magukat. Akkoriban Olaszország krémje megfordult nálunk, akik nagyrészt feketéztek. Hazájukhoz képest nekik itt minden olcsónak számított. A szórakozóhelyek tele voltak olaszokkal (sokszor görögökkel is), jártak például a Gerbeaud-ba vagy az Anna bárba. 

Sok magyar lány olasz férjet szeretett volna magának, ők testesítették meg számukra a nyugatot és a szabadságot. 

„Aranyat adtam el, a feketepiacon jól lehetett keresni vele, és jól szórakoztam. De közben festményeket is vettem, és Bécsbe, Londonba vittem őket (…) Remekül éreztem magam! Finom volt a kaja, és bomba jó nők voltak” – meséli Ivano Scianti bandavezér, a lopás kitervelője a bűntényről készült 2019-es dokumentumfilmben.

A nyomozás során megállapították, hogy október 14-én Graziano Iori és Ivano Scianti (a nápolyi maffia, a Camorra tagjai) hamis útlevéllel érkeztek Romániából Magyarországra, megismerkedtek a 17 éves érdi Jónás Katalinnal, Raffai József zöldségessel és Kovács Gusztáv büntetett előéletű törökbálinti lakossal. Az olaszok fejenként 10 ezer dollárt ígértek a magyaroknak a közreműködésért. Október végén Jugoszláviából jött Giacomo Morini, majd Carmine Palmese és Giordano Incenti, akik szintén csatlakoztak a csoporthoz. A műkincsrabláshoz felmérték a terepet, egymás között beosztották a szerepeket, megfigyelték a fegyveres őrök mozgását. 
„Egy hónapon keresztül ellenőriztem minden éjjel… Láttam ugye, amikor fel és lekapcsolták a lámpákat, és láttam elhaladni az őröket” – emlékszik vissza Scianti. 

„Legalább egy őrt láttunk volna!”

A múzeum hátsó része fel volt állványozva, mert felújítás alatt állt. „Igazából az segített a legtöbbet” – mondja Scianti. November 5-én éjszaka hárman másztak fel a szerkezeten. Az egyikük kivágta az ablaküveget, így be tudtak nyúlni, és kilinccsel kinyitották az ablakot. Az emeleten nem volt senki. 

„Legalább egy őrt láttunk volna! De nem volt még egy közlekedési rendőr se! Se egy zenész, egy utcai muzsikus vagy valami utcaseprő” – fogalmaz Palmese. 

Az egész gyorsan ment, fél 11-kor kezdték a betörést, és éjfélkor már el is tűntek a tett helyszínéről. A festmények szállítását Giacomo Morini kapta meg feladatként: a vásznakat elrejtették a Fiat Ritmója teteje alá, Raffaello ifjút ábrázoló képe kivételével, mivel az túl vastag volt. Senki sem gyanakodott rájuk, könnyedén átjutottak a vámokon. Míg hárman autóval Görögország felé, ketten Ausztria felé távoztak vonattal. Kovács és Raffai egy képet (Raffaello: Ifjú képmása) Törökbálint határában elásott, biztosítékul, ha nem fizették volna ki őket. A rendőrök öt nappal a lopás után Százhalombattánál egy zsákra bukkantak a Dunából kivezető ipari csatornában, amelyből előkerültek a képkeretek.

Kép

A hét ellopott festmény – Forrás: Wikipédia

Olasz-, Német-, Franciaország, az angolok, Amerika, Csehszlovákia, Jugoszlávia, de még a Szovjetunió is becsatlakozott a nyomozásba. A bűnbanda tagjai már Olaszországban voltak, éppen egy Campaniába tartó vonatra szálltak fel, amikor az újságokban szembesültek vele, hogy a lopásból mekkora ügy lett. „Sohase gondoltam volna, hogy egy ilyen zárt nemzettel kapcsolatban ekkora botrány törhet ki” – vélekedett Giordano Incenti.

„Iori nagyon szerelmes volt, és a lány ugyanannyira”

Itthon az egész ország nyomozott. Felhívást adtak ki, hogy aki bármit tud az ügyről, jelentkezzen. Egy aggódó apa is jelentkezett a rendőrségen, miután lányának nyoma veszett. A 17 éves Jónás Katalin évek óta tanult olaszul, és feltett szándéka volt, hogy Itáliába megy férjhez.
„Iori nagyon szerelmes volt, és a lány ugyanannyira” – hangzik el a dokumentumfilmben. A csapat feje, Scianti meg is haragudott Iorira, mert úgy érezte, hogy egy bűnjelet hurcolnak magukkal. 

A lány Romániába ment Iori után, aki végül nem tudott neki hamis útlevelet szerezni, hogy együtt szökhessenek Nyugatra, ezért kénytelen volt hazajönni. 

A Bukarestből Budapestre tartó vonaton fogták el december elején, majd Kovács Gusztávot és Raffai Józsefet is elkapták. Törökbálinton pedig megtalálták Raffaello Ifjú képmását, a rendőrök a saját kezükkel ásták ki, nehogy baja essen. Ezután már sorra akadtak horogra Olaszországban a bűnbanda tagjai is, a szálak pedig egy milliárdos görög olajgyároshoz vezettek. Ő azonban a várható következményektől tartva inkább megszabadult a festményektől. 

Bőrönd a templomnál

1984. január 20-án pedig elő is kerültek a képek. Bőröndbe csomagolva, a Panagia Trypiti (magyarul Barlangok Madonnája), egy görög ortodox templom kertjében hagyták őket. A Malév különgépet biztosított, hogy a festményeket visszahozzák Magyarországra. Január 25-én a reptérről lefüggönyözött buszban szállították a képeket egészen a Szépművészeti Múzeumig. Nemzetközi csoport alakult a képek restaurálására. Mivel a bőröndben átdobták őket a monostor falán, több kép megtört, az Esterházy Madonna lényegében függőlegesen kettérepedt. 

A Művelődési Minisztérium dr. Garas Klárát, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját és dr. Szentléleki Tihamér főigazgató-helyettest szigorú megrovásban részesítette, munkaviszonyukat felmondással megszüntették, és nyugállományba helyezték mindkettejüket. Garas Klára erkölcsileg felelősnek érezte magát:

„Azt hiszem, én vagyok a világon az egyetlen, akitől egyszerre két Raffaellót is elloptak” – nyilatkozta. 

Ezután szakszerű védelmet kapott a múzeum. Itthon a büntetőper is hamar lezárult, Kovács Gusztávot tettesként 12 év fegyházra, Raffai Józsefet bűnsegédként hat év börtönre ítélték. Jónás Katalin hat hónap felfüggesztettet kapott, ő nem vett részt a képlopásban.

Kép

Dr. Garas Klára főigazgató (jobbra) a megkerült festményekkel – Forrás: Fortepan/Szabó Ferencné

Csak egy egyszerű lopás volt? 

Eközben a magyarok keveset tudhattak arról, hogyan alakul az olasz szál, ugyanis a szocialista hatalom hírzárlatot rendelt el. Az olasz műkincstolvajok úgy gondolták, nem ártottak a magyar népnek, nem bántottak senkit. „Számunkra ez csak egy lopás volt” – fogalmazott Giordano Incenti. Tudták, jobban járnak, ha Olaszországban ítélik el őket, hiszen ott enyhébb büntetést kaphatnak. Így is történt. Olaszországban Morinit és Sciantit 4 év és 6 hónap, míg a banda másik három tagját 4 év és 9 hónap elzárásra ítélték. Az állítólagos görög megrendelő nem érte meg a görög bűntetőbírósági tárgyalást, ami csak az ügy után 15 évvel kezdődött meg. Testvérét, aki bűnsegéd volt, felmentették.

Létezik egy olyan, nem csak kóbor elmélet, hogy Romániának is köze lehetett a bűnügyhöz, annak megszervezéséhez. 

Ivano Scianti maga ismeri el a filmben, hogy keleti szomszédunkban védelem alatt állt, a román titkosszolgálat segített neki, holott tudták, hogy ő követte el a betörést. Kérdés az is, a románok miért engedték tovább Görögországba a bűnözőket. Szintén alig ismert fontos részlet, hogy több magyar nyomozó az eset után felkerült a Camorra halállistájára, ezért több mint egy évig személyi védelmet kaptak. 

Források:
MTI Hírarchívum 
Gilberto Martinelli – Nagy Anna: A Budapest-művelet (olasz dokumentumfilm, 2019)
https://www.youtube.com/watch?v=5BWMtGu0TNs 
Tóth Eszter Zsófia: Műkincsrablás a Szépművészeti Múzeumban 1983-ban a legújabb levéltári okmányok tükrében 
https://www.archivnet.hu/toth-eszter-zsofia-mukincsrablas-a-szepmuveszeti-muzeumban-1983-ban-a-legujabb-leveltari 
https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2022/11/06/szepmuveszeti-muzeum-keplopas-lopas-bunugy-per-fovarosi-birosag/ 
https://port.hu/adatlap/film/tv/a-budapest-muvelet-operazione-budapest/movie-215856 
https://hu.wikipedia.org/wiki/1983-as_k%C3%A9plop%C3%A1s_a_Sz%C3%A9pm%C5%B1v%C3%A9szeti_M%C3%BAzeumban 

A rock and roll koronázatlan királyának, Elvis Presley-nek viszont közel sem voltak ennyire magasztos gondolatai a halála előtt. A világhírű énekest, a nők bálványát nagyon fiatalon és váratlanul, mindössze 42 évesen érte a halál (már amennyire önpusztítóan extrém életvitele mellett ez korainak és váratlannak tekinthető). 

„Nem fogok.” Állítólag így hangzott válasza és egyben utolsó ismert mondata menyasszonya kérésére, hogy ne aludjon el a fürdőszobában. 

Elvis, miután elvált feleségétől, Priscilla Presley-től, megkérte Ginger Alden színésznő kezét. Vele töltötte élete utolsó évét, és ő volt az, aki rátalált a legenda holtestére 1977. augusztus 16-án. Sok más híresség – valóságos vagy kitalált – utolsó mondatai is fennmaradtak az utókornak, összeállításunkban ezek közül szemezgetünk.

„Látod, így halsz meg végül” – Coco Chanel

A legendás divattervező, a világ egyik legnagyobb divatházának megteremtője, Coco Chanel a halálos ágyán sem hazudtolta meg magát, épp olyan elegánsan és stílusosan búcsúzott, ahogy élt. Mélyszegénységben élő szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, a saját erejéből küzdötte fel magát a csúcsra. Szellemességét, vitathatatlan divattervezői és üzletasszonyi képességeit felhasználva nem csupán stílusos ruhadarabokat kreált, a női divatot is forradalmasította. 1971-ben bekövetkezett halálakor a Chanel már közismert márkanév volt. A 87 éves üzletasszony állítólag pontosan megérezte a halálát, azzal együtt, hogy a The New York Times szerint úgy tűnt, előrehaladott kora ellenére nincs rossz egészségi állapotban. 1971. január 10-én Chanel állítólag azt mondta szobalányának: „Látod, így halsz meg végül te is.” Röviddel ezután elhunyt.

Kép

Coco Chanel 1931-ben – Fotó forrása: Wikipedia

„Elveszítem” – Frank Sinatra

Eredeti nevén Francis Albert Sinatra igazán lenyűgöző karriert tudhatott magáénak mind a sikereit, mind a rivaldafényben eltöltött, hosszú idejét elnézve. Tinédzserként kezdett el zenélni, tehetségére már a húszas évei derekán felfigyeltek. Karrierje az 1940-es háborús években kezdett berobbanni, ami – kisebb hullámvölgyektől eltekintve – szinte az 1990-es esztendőkig, az egészsége meggyengüléséig töretlen maradt. 

1998 májusában, a sokadik szívrohamát követően egy Los Angeles-i kórházba szállították. 

Ágyán fekve, gyengén és kimerülve utolsó feleségének, Barbara Marxnak egyszer csak azt mondta: „Elveszítem.” Hamarosan így is történt: nem sokkal ezután Sinatra elvesztette az eszméletét, és meghalt – mintha ő is pontosan megérezte volna, mikor gördül le végleg a függöny.

„Istenem, mi történt?” – Diana hercegné

1997. augusztus 30-án – a Károly wales-i hercegtől akkor már egy éve elvált – Diana egyiptomi milliárdos kedvesével, Dodi Fayeddel egy kisebb nyaralást követően Párizsba érkezett. A pár állítólag azzal a céllal repült a francia fővárosba, hogy egy utolsó romantikus éjszakát töltsön ott, mielőtt visszatérnek a hétköznapokba. Ám a világszerte ismert és népszerű hercegnét a válása után is szinte mindenhova követték a lesifotósok. Ez történhetett augusztus 31-én éjszaka is, amikor szenzációra éhes riporterek hada várta a párt a párizsi Ritz Hotel előtt. Hogy kicselezzék őket, Dodi a Ritz helyettes biztonsági főnökét, Henri Pault kérte, legyen a sofőrjük. 

Egy csapat rámenős lesifotós mégis a nyomukba eredt. A sofőr, hogy lerázza őket, a Pont de l’Alma hídon keresztülvágva egy közeli alagútba hajtott, de ezt a megengedett 50 kilométer per óra helyett körülbelül 118 és 155 kilométer közötti sebességgel tette. Paul elvesztette az irányítást az autó felett, amely éjfél után 23 perccel az egyik pillérnek csapódott. A közhiedelemmel ellentétben Diana hercegné nem halt meg azonnal a balesetben, arra még volt egy kis ideje, hogy körülnézzen, és kedvese, valamint a sofőr holttestét látva felkiáltson: „Istenem, mi történt?” 

A biztonsági övét nem használó hercegné a kórházban halt bele belső sérüléseibe, a balesetet csak a testőr élte túl. 

Halála körülményeit máig rengeteg tisztázatlan kérdés és számtalan összeesküvés-elmélet övezi.

Kép

Egy rajongó Diana és Dodi fotója előtt – Forrás: Profimedia

„Ma este elmegyek” – James Brown

Akárcsak Frank Sinatra, mintha James Brown is előre megérezte volna, hogy közeleg a vég. A soul zene „keresztapja”, a showbiznisz egyik legkeményebben dolgozó előadója egy ideje már szívelégtelenséggel küszködött, majd egy tüdőgyulladás szövődménye miatt kórházba került. 2006. december 25. reggelén régi barátjának és menedzserének, Charles Bobbitnak annyit mondott: „Ma este elmegyek.” Bobbit csak akkor fogta föl a helyzet komolyságát, amikor a nap folyamán a 73 éves Brown eszméletlen állapotba került, majd meghalt. Annak ellenére, hogy 2006. december elején a zenész már nagyon gyenge és zavarodott állapotban volt, még egy szilveszteri koncert is be volt tervezve a naptárában, így – amint a szakmában nevezték – Mr. Dinamitot csak a halál tudta megállítani. 

„Igen!” – John Lennon

„Meglőttek! Lelőttek!” – kiáltott fel a legendás zenész-énekes, a Beatles gitárosa, miután merénylője közvetlen közelről, többször hátba lőtte 1980. december 8-án. Legalábbis sokáig úgy tartották, ezek lehettek az akkor 40 éves John Lennon utolsó szavai, miután egy őrült rajongója, Mark David Chapman agyonlőtte. A látszólag félénk férfi a híres manhattani Dakota-házban található lakása előtt várakozott a zenészre, akit a merénylet előtt arra kért, hogy dedikálja a frissen megjelent albumát. 

Az aláírásról egy lesifotós képet is készített, az lett az utolsó fotó, amely Lennonról készült.

Chapman öt lövést adott le, ebből négy célba is talált: a legenda összeesett. Kisvártatva egy rendőrautó érkezett a helyszínre, amellyel – a mentőket meg sem várva – kórházba szállították Lennont. Életét azonban már nem lehetett megmenteni, 23 óra 7 perckor halottnak nyilvánították. Egyes források azt feltételezik, hogy legutolsó szava valójában egy halk „igen” lehetett, amit arra a kérdésre suttogott válaszul, hogy ő-e John Lennon. 

„Öt perc múlva visszajövök, rendben?” – Paul Walker

A negyvenéves Paul Walker színész pontosan úgy halt meg, ahogy a Halálos iramban (Fast and Furious) című filmsorozat egyik fő karaktereként élte a napjait: egy száguldó sportautóban vesztette életét. 2013. november 30-án a fiatal színész egy általa szervezett jótékonysági rendezvényen vett részt a kaliforniai Valenciában, ahonnan egy barátja próbakörre vitte piros Porsche Carrera GT típusú autóján. A kocsit, mint kiderült, a barátja vezette, aki a nagy sebesség következtében elvesztette uralmát az autó felett: a jármű először egy oszlopnak, aztán több fának csapódott, végül kigyulladt. Valószínű, hogy Paul Walker az utolsó szavait társához, Roger Rodas-hoz intézhette, de ezeknek nem maradt fültanúja. A balesetben mindketten a helyszínen életüket vesztették. Ám a színész utolsó ismert szavai a történteket ismerve kísértetiesnek tűnnek, a jótékonysági rendezvényről kilépve Walker ugyanis azt kiáltotta: „Öt perc múlva visszajövök, rendben?”