Ne rágjunk be, ha rágóznak mellettünk, mert ez évezredes hagyomány! – Kis rágógumi-történelem
Aki azt hiszi, a rágógumizás a modern világ – egyesek szerint trendi vagy praktikus, mások szerint inkább illetlen vagy egyenesen ciki – velejárója, az téved. Ugyanis e szokás története is azzal indul, hogy már az ókori görögök is… Csak ők még a bizonyítottan egészséges masztixfa gyantáját, „Kiosz könnyét” rágták, innen jutottunk el évezredek alatt az Amerikából származó, szintetikus anyagokból készülő mai rágóig, amelyből legalább buborékot lehet fújni.
Kiosz könnye
A masztixfa gyantáját azért nevezik Kiosz könnyének is, mert a cserje a görög Kiosz szigetén őshonos. Gyantájának rágcsálása kellemes leheletet biztosít, és a fogakat is tisztítja, ezért használták már az ókorban is a szájüreg és a fogak védelmére. Kiosz könnye már csak azért is hasonlít a ma rágóként ismert termékre, mert a szájban a nyállal keveredve nyúlóssá, rágószerűvé válik. Ez a gyógynövény gyomor- és bélpanaszokra, hasmenés ellen is hasznos, jótékonyan hathat a bélflórára, külsőleg pedig a reuma és a köszvény tüneteit enyhítheti. Érdekesség, hogy a görög hölgyek a mai napig hajnövesztő szerként is alkalmazzák, és szeszes italt készítenek belőle. Őrölve sütemények édesítésére is alkalmas, azt pedig kísérletek bizonyították, hogy rágcsálva csökkenti a fogszuvasodást okozó baktériumok számát. A masztixfa – vagy örökzöld pisztácia, mert termésének édes, fűszeres íze a pisztáciáéra emlékeztet – fő gyógyítóanyaga az illóolaja.
A ragadós cucc
Arra pedig már az Amerikában őslakos indiánok tanították meg jóval később a gyarmatosítókat, hogy a lucfenyőkön képződő gumiszerű gyanta rágásával a szomjukat is olthatják.
Az 1800-as évek elején ebből a „lucfenyőgumiból” árultak kis darabokat az Egyesült Államok keleti részén, így ez lett Amerika és a világ első kereskedelmi forgalomba került rágógumija.
Hamarosan pedig újabb növényfajta került a középpontba: a chicle, amely az aztékok és a maják találmánya. A maják eredetileg azért rágtak chicle-t, hogy frissítsék a leheletüket és eltávolítsák fogaik közül a kukoricát. A szó jelentése „ragadós cuccnak” fordítható (spanyol nyelvterületen ma is használják a rágóra), s a főleg Mexikóban és Guatemalában honos sapodilla fák tejszerű váladékát takarja, amelyet a fa kérgének cikkcakk-alakú bemetszésével nyernek ki, kis zacskókba gyűjtik, majd felforralják. A végeredmény éhség elűzése céljából is rágható, sőt valaha fogüregeket is tömtek vele. 1860-tól kezdve mintegy száz éven át előszeretettel gyártottak belőle rágógumit, csak azért álltak le vele, mert a fák, amelyeknek két kinyerés között legalább négy év pihenőre lett volna szükségük, kifáradtak.
A chicle rágásához Közép-Amerikában íratlan társadalmi szabályok kötődtek. Az aztékoknál csak a gyerekek és az idős hölgyek rághatták nyilvánosan, mert a chicle-t rágó férfiakat nőiesnek tartották, a fiatalabb rágózó nőket pedig prostituáltnak. Alapvetően vulgáris szokásnak számított a chicle-rágás.
Rágóbiznisz a tengerentúlon
A világ első rágógumigyára John Curtis révén 1850-ben kezdte meg működését az USA-ban, ahol 1869-ben adták ki az első szabadalmat rágógumira. 1870-ben már narancsos ízű rágót is piacra dobtak vacsora utáni édességként, ez azonban gyorsan elvesztette az ízét, így nem lett népszerű. 1880-ban egy William White nevű férfi a cukrot, a kukoricaszirupot és a chicle-t borsmenta-kivonattal kombinálta, így ért el tartósabb ízt. 1888-ban Thomas Adams rágógumija, a Tutti-Frutti volt az első, amelyet már automatából is árultak, az első rágógumi-automata az egyik New York-i metróállomáson üzemelt. Adams egyik legnépszerűbb gumija a Black Jack volt, amely még ma is megtalálható a retró édességboltokban. 1891-ben a szappanárusként indult William Wrigley Jr. megalapította a mai napig ismert Wrigley rágógumit. Halhatatlan sikerét elsöprő marketingjével érte el, ami korántsem csak óriásplakátokat jelentett.
Eleinte minden doboz sütőporhoz két csomag rágót kínált, majd négy-négy darab ingyenes mintát küldött valamennyi a telefonkönyvben szereplő amerikainak, ami legalább másfél millió embert jelentett!
Végül gumirudakat postázott az összes második születésnapját ünneplő amerikai gyereknek is. Az első Wrigley-gyárak az USA-ban jöttek létre, de hamarosan Kanadában (1910), Ausztráliában (1915), Nagy-Britanniában (1927) és Új-Zélandon (1939) is működni kezdtek. Az 1950-es években pedig, ahogy a fogyasztók egészségtudatosabbá váltak, bevezették a cukormentes rágókat is.
Visszatérhet a chicle?
Ma már szinte minden rágógumi szintetikus alapanyagokból, nem természetes édesítőkkel készül, de szerencsére újra felbukkannak kivételek is. Egyes kisebb rágógyártó cégek fenntartható gyakorlatot igyekeznek alkalmazni a chicle-alapú rágógumik újbóli bevezetésével. Az egyik ilyen a Glee Gum, amelynek tulajdonosa, Deborah Schimberg egy ösztöndíjnak köszönhetően személyesen, helyben is tanulmányozhatta a guetamalai erdőket a chicle-kinyerés felélesztése céljából. Egy amerikai cikk szerzője úgy fogalmaz, hogy a chicle-alapú Glee rágó az általa megszokott termékeknél simább, szinte bársonyos textúrával rendelkezik. Az íze ugyan nem tart olyan sokáig, mint a szintetikus rágóké, de a rágási élmény sokkal kellemesebb, mert a chicle-gumi lágyabb, hajlékonyabb, természetesebb.
A rágózás kedvező hatásai
A rágózás egyesek számára zavaró, egészségügyi hatásai pedig kétesek – de emellett ne feledkezzünk meg az előnyeiről sem. Van, aki esküszik rá, hogy ez az egyik legjobb módja az éhség elűzésének, a stressz levezetésének vagy akár a memória javításának.
A világháborúk idején Wrigley rágógumiból állítólag fejadagot osztogattak a katonáknak, mivel úgy tartották, ez segít leküzdeni a stresszt, a szomjúságot és az éhséget.
Egy 2002-es tanulmány szerint a rágógumi „jelentősen javította a teljesítményt a munkamemória és az epizodikus memória (azonnali és késleltetett szófelidézés) sztenderd tesztjein”. Egy 2004-es tanulmány megállapította, hogy a rágás aktiválja némelyik idegi áramkört azok közül, amelyek segítenek az emlékek kialakításában. A Rhode Island-i Egyetem egyik tanulmánya szerint pedig a rágó valóban hathat étvágycsökkentőként is, mérsékelve ezzel a bevitt kalóriák számát, mert rágása serkenti az agy jóllakottságért felelős idegeit. Végül: állítólag a ráncokat is simítja, fiatalosabbá teszi az arcot.
A rágózásról világszinten mindig is megoszlottak a vélemények. Szingapúrban például 1992-ben országosan betiltották, hogy az emberek ne köpködjék szét az utcán. Egyes hírességek – pl. Audrey Hepburn, Elvis Presley, Arnold Schwarzenegger – ugyanakkor vállaltan népszerűsítették a szokást.
Források:
https://www.history.com/news/chew-on-this-the-history-of-gum
https://www.seriouseats.com/chewing-gum-history-how-its-made
http://www.chewinggumfacts.com/chewing-gum-history/history-of-chewing-gum/
https://gyogyszernelkul.com/masztixfa-gyantaja-a-szajureg-es-a-fogak-vedelmezoje/
https://en.wikipedia.org/wiki/Chicle
https://www.cafosa.com/2021/05/20/history-of-gum/
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
