Nagy szilveszteri bankrablás Pesten – véres tragédiába torkollt három kisstílű bűnöző akciója

Három emberélet

Aznap tíz óra magasságában két fegyveres férfi rontott be a Vécsey utca 16. szám alatti bankfiókba, e cím az egykori Tőzsdepalotától, majd tévészékháztól egy sarokra található a Parlament felé indulva. „Fel a kezekkel, aki megmoccan, halál fia!” – kiáltotta egyikük, ám a döbbent csend után pánik tört ki, amire a banditák valóban lövéssorozattal reagáltak. A bankvezető, Braun Imre még ki tudott jutni az ablakon, hogy értesítse a rendőrséget, ám Jójárt Gézát, aki éppen ekkor adott volna ki ezer pengőt vitéz Szalay Miklósnak, az Országos Gyermekvédő Liga főkönyvelőjének, fejlövés érte. Utolsó erejével ő is kiugrott az ablakon át a járdára, ám ott összeesett, a vére vörösre festette az aszfaltot. Többé nem tért magához. Bent további három tisztviselő is megsebesült, egyikük – Wirth Frigyes, aki az első világháborúban maláriából is felépült – combérüléssel túlélte a támadást. Klemm József hasából a golyót nem tudták eltávolítani, ő azzal a testében – valószínűleg fájdalmakkal, de – szintén tovább élhetett. A 27 éves dr. Róth Imre azonban hasi sérülésébe két nappal később a kórházban belehalt.

A többiek megmentője az a Szalay Miklós lett, aki a nagyobb összegű pénzfelvételeire mindig egy revolverrel felszerelkezve érkezett, s a hátsó zsebéből elő is kapta a fegyvert, és a támadók irányába tüzelt. 

Egyiküket hátba is találta, ettől annyira megrémültek, hogy az addig összeszedett készpénzzel eliszkoltak. A kijáratnál még szembetalálták magukat Benyák József kifutófiúval, akit a főnöke pénzt váltani küldött a bankba, s épp akkor ért az ajtóhoz. Neki is ez lett a veszte: agyonlőtték. A menekülő banditák beugrottak egy a Vécsey utcában rájuk várakozó gépkocsiba, és elhajtottak. Egy Mocsai Géza nevű autószerelő még az utcán is rájuk lőtt, miközben kereket oldottak, ő állítása szerint az autót és az egyik rablót is eltalálta. Ekkor már javában szólt a bank riasztója, amelyet Wirth Frigyes tudott – már sérülten – beindítani, s amely egész a Bajcsy-Zsilinszky (akkor Vilmos császár) útig elhallatszott.

Túl jól vezettek, túl sárosak voltak

Perceken belül érkezett a rendőrség, ám a szemtanúk sokkos állapotukban alig tudtak használható információval szolgálni. A Szabadság téren az események hírére gyülekező tömeg azt duruzsolta, hogy már Budapest is tiszta Chicago. Végül egy a téren játszó 11 éves kisfiú tudta a legpontosabb személyleírást adni a banditákról, illetve egy bőröndárus vallomása alapján beazonosították a – mint kiderült, előző este az Andrássy útról ellopott – jármű rendszámát. Az autót még aznap meg is találták a Kelenföldi pályaudvar közelében elhagyva egy sáros dűlőúton, ami megalapozta a nyomozás sikerét. A rablók ugyan eltüntették róla az ujjlenyomataikat, a rendőrök azonban így is biztosak lehettek benne a menekülés sebességéből, hatékonyságából ítélve, hogy legalább az egyikük kitűnő sofőr, esetleg tapasztalt autótolvaj lehetett, ami akkoriban még igen leszűkítette a gyanúsítottak körét. 

Főként autószerelők büszkélkedhettek ugyanis ilyen vezetéstechnikával.

Sok téves bejelentés jött gyanús alakokról – volt állítólag, aki három borotválkozó bolgárkertészben vélte felismerni a támadókat –, a másik kulcsinfónak mégis egy lakossági bejelentés bizonyult. A Lehel téren ugyanis egy szemtanú két feltűnően sáros és gyanúsan viselkedő férfit látott, akik az aznapi időjárásban a budapesti kövezeten szerinte nem sározhatták ennyire össze magukat. Adott volt tehát, hogy a rendőrök átvizsgálják a Lehel tér közeli autószerelő-műhelyeket, és fel is tűnt nekik, hogy az egyikbe egy Szepesi László nevű szerelő pont aznap fogfájásra hivatkozva nem ment be dolgozni. Szepesiről az is gyorsan kiderült, hogy előző télen már ült két hónapot autólopásért egy másik autószerelővel, Radovics Lászlóval együtt. Velük egyidőben tartózkodott a börtönben egy Tari Nándor nevű asztalossegéd is, aki szintén próbálkozott autószereléssel, jól is vezetett, versenyző szeretett volna lenni. Ráadásul egy műhelyben volt tanonc a rablásnál lelőtt Benyák Józseffel, akinek lehet, hogy épp ezért – mert felismerhette az egyik menekülő rablót – kellett a bejáratban meghalnia.

Kép

Elfogták a bankrablókat - tudósított a Békésmegyei Közlöny (1935. 1. szám 1.o.)

Vallomás és elképesztő múlt

Még aznap éjjel mindhármukat előkerítették és kihallgatták. Szepesit és Radovicsot az otthonában, Tarit egy angyalföldi kocsmában találták meg, ahol borozgatott és vidáman énekelt. A kihallgatások során feltűnt a rendőröknek, hogy Radovics furán mozog, nehezen emeli a karját, ezért orvost hívtak, aki megvizsgálta, s megtalált a lapockáján egy borsószemnyi golyó ütötte sebet, amelyet ragtapasz fedett. A golyó az orvos szerint Szalay Miklós fegyveréből származhatott, egy Radovics csuklóján talált sérülés pedig megfelelt a Mocsai Géza által kilőtt golyó nyomának. A bankrabló ekkor megtört, és részletes beismerő vallomást tett az alábbiakról: a bűncselekmény Szepesi agyszüleménye volt, ő is finanszírozta hozzá a fegyvereket és az álruhát, valamint ő várakozott sofőrként a járó motorú lopott kocsiban. A bankba Radovics és Tari hatolt be, Radovics lőtte le a pénztárost, Tari tüzelt a többiekre. Hármójuk vallomásai alapján megtalálták a több helyen elrejtett fegyvereket és álbajuszokat is. 

A banda által elkövetett korábbi rablások is kiderültek, ezek is kegyetlenségről, ám minimális eredményességről árulkodtak.

Még 1931-ben a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank Klauzál téri fiókját támadták meg, ahol szintén lövöldöztek, ám becsapták előttük a páncélszekrény ajtaját, így üres kézzel távoztak. Ugyanabban az évben megtámadták az újpesti Mária utcai postahivatalt is, de a postamester visszalőtt rájuk, és elmenekültek. 1932-ben a Községi Takarékpénztár Lipót körúti fiókjával kezdtek, ám a pénztáros a fegyvereshez vágott egy lyukasztót, aki elejtette a fegyverét, és mind eliszkoltak. A Vadász utca és a Bank utca sarkán egy férfi kirablásával folytatták, akinek a táskájából ezer darab egypengőst és kétezer darab 50 filléres érmét zsákmányoltak. Végül, 1934. június 30-án rálőttek a Széchenyi utcában a Hazai Bank altisztjére, és lerángatták a táskáját, amelyben mindössze egy levél volt. A legnagyobb – sajnos emberéletekben mérhető – kárt tehát a Szabadság téren okozták.

Egy későbbi hír a bankrablásról a Békésmegyei Közlönyben (1935., 1. szám, 38. o.)

„Ez az év is jól kezdődik!”

Abszurd, hogy a tragédiához is az esetlenségük vezetett. Radovics vallomásából ugyanis kiderült, hogy a Szabadság téri pánikot az okozta, hogy izgalmában véletlenül ezt kiáltotta: „Mindenki távozzon a helyéről, mert lövök!” 
Mindenesetre a következmények gyorsak és határozottak voltak: a budapesti bankok vezetői már január 2-án összeültek, hogy döntsenek a fiókok fokozottabb védelméről. A rendőrségtől azt kérték, ezentúl járművek ne várakozhassanak a bankfiókoknál, a vészjelző készülékeket mindenütt bevezették, az őrszolgálatot megerősítették. 
Február 11-én elkezdődött az elkövetők tárgyalása a korábbi kísérleteik mellett három rendbeli gyilkosság tárgyában. Végül Tarinak lett igaza, aki a kihallgatását ezzel zárta: „Ez az év is jól kezdődik! Ugye, kapitány úr, nyakravalót kapok?” Az ítélet értelmében 1936. január 22-én a Gyűjtőfogház udvarán mindhárom bűnözőt felakasztották.

Források:
https://mnl.gov.hu/a_het_dokumentuma/bankrablas_szilveszterkor.html 
https://horthykorszak.blog.hu/2017/02/25/szombat_esti_remalom_a_szabadsag_teri_bankrablas 
https://welovebudapest.com/cikk/2018/01/02/hires-budapesti-rejtelyek-hogyan-buktak-le-a-30-as-evek-leghiresebb-bankrabloi/