Hogyan lett egy indián törzsfőnök lányából Lady Rebecca? – Az igazi Pocahontas története

Az Egyesült Államok mai területe a 17. század elején még csak egy fehér folt volt a térképen. A spanyol hódítók Dél-Amerika kifosztása után megvetették a lábukat Floridában, de feljebb nem mentek. A területen többszáz indián törzs élt elszórva, akik közül sokan egymással is harcban álltak, az érkező európaiaknak pedig nyilván nem örültek. A kontinens felfedezésétől kezdve 100 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az első angol kolóniák túl tudjanak élni ezen a vad és barátságtalan vidéken.

A 16. század végén az angolok létrehoztak egy közösséget Roanoke-szigetén, de mire három évvel később megérkezett a következő hajó, a lakók egytől-egyik eltűntek. Valószínűleg az indiánok mészárolták le őket. Az következő gyarmat, amit az angolok létrehoztak, Virginia volt, amelynek legnagyobb települése, Jamestown, a Chesapeake-öböl mentén helyezkedett el. A gyarmatot a Virginia Company hozta létre 1607-ben, majd később hivatalos királyi gyarmat lett. A társaság abban a reményben érkezett Amerikába, hogy aranyat találnak a kontinensen. 500 ember érkezett a telepre, de két év múlva már csak 50-en voltak életben. Az éhezés és az indiánok támadásai megtizedelték a csoportot. Az érkezők többsége középosztálybeli volt, és mivel nem értettek a földműveléshez, az Újvilág gyorsan rémálommá vált számukra. A gyarmat végül egy újabb nagy angliai csoport érkezése miatt nem pusztult el.

A Chesapeake-öböl közelében élt egy körülbelül 15 ezer főt számláló indián szövetség. Az angolok érkezésének idejében a törzsfőnökük Powhatan volt, akinek számtalan felesége és gyermeke volt. Volt közöttük egy kislány, akit Powhatan minden gyermekénél jobban szeretett, őt Matoakának hívták. A történelem Matoakát becenevén, Pocahontasként ismeri, aminek jelentése rosszcsont vagy csintalan gyermek. Pocahontas mindössze 12 éves volt, mikor megalakult Jamestown.

Az indiánok és az angolok kezdeti viszonyát meghatározta, hogy az angol fél rendkívül kiszolgáltatott volt, és a törzsek nem tudtak semmit az európai birodalmak nagyságáról és erejéről. Ők csak gyenge, erőtlen és sápadt embereket láttak, és az első angol gyarmatok idején a törzsek gyakran üzletelni kezdtek az új érkezőkkel, és segítettek nekik.

Amire nem számíthattak, az az volt, hogy a puszta érintkezés is halálos lesz számukra. Az észak-amerikai indiánok 90%-a ugyanis nem a harcokban, hanem az európaiaktól elkapott betegségekben halt meg.

A BBC In Our Time című műsorában részletesen foglalkoztak Pocahontas történetével, és a történészek elmondták, hogy miután a kolónia lakosságának jelentős része és több vezetője meghalt, Smith vette át a parancsnokságot. A kapitánynak sikerült kapcsolatba kerülnie Powhatannal. A törzsfőnök segítséget küldött az angoloknak, hogy hogyan műveljék a földet, több indián gyerek is érkezett a kolóniára, és Pocahontas is gyakran átjárt oda. A feljegyzések is megemlékeznek a szeleburdi kislányról, aki egyfajta kedvence lett Jamestown lakóinak. Smith mindössze két évet tartózkodott Amerikában, majd egy sebesülés miatt vissza kellett térnie Angliába. Hosszú évekkel később a kapitány egy feljegyzésében azt állította, hogy a kislány Pocahontas megmentette az életét, amikor a törzs elrabolta őt. A történészek szerint azonban Smith ezt valószínűleg csak kitalálta.

Az elkövetkező néhány évről keveset tudni, a történészek feltételezése szerint Pocahontas 15-16 éves korában férjhez ment, de nem tudni, hogy ez az indián házasság mikor és milyen okból ért véget. Akkor jelent meg újra az angol feljegyzésekben, amikor 18 éves korában egy angol hajóskapitány néhány lefizetett indián segítségével a hajójára csalta, és Jamestownba vitte.

Elrablásának pontos okait nem lehet tudni, de gyakran előfordult, hogy az angolok elrabolták az indián törzsfőnökök gyermekeit. Pocahontas egyéves fogsága alatt találkozott John Rolfe-al.

Rolfe Smith kapitány elhajózása után érkezett Amerikába. A huszonnégy éves férfi a Virginia Company egyik hajójával 1609-ben hajótörést szenvedett Bermudánál, amely során elvesztette a feleségét és a gyermekét. A férfi a túlélőkkel együtt északra hajózott, és a Bermudából származó dohánnyal fellendítette Jamestown kereskedelmét.

Kép

Thomas Sully festménye (1852)

Miután 1613-ban elrabolták Pocahontast, a lányt egy lelkész kezdte tanítani angolra és a Biblia tanításaira. A kolónia lakosai protestánsok voltak, Rolfe-ot minden leírás evangéliumi protestánsként emlegeti. Az amerikai Pocahontas-mítosz fontos részévé vált a lány kereszténnyé válása. Rolfe és Pocahontas megismerkedésének a történetéről nincsenek feljegyzések, annyit lehet tudni, hogy egy év után Rolfe feleségül kérte, és a lány igent mondott. Rolfe engedélyt kért Virginia gyarmat kormányzójától arra, hogy elvehesse a lányt. „Pocahontas az, akibe szíves és legjobb gondolataim, már hosszú ideje belegabalyodtak, egy oly bonyolult labirintust alkotva, amiből nem tudtam kiszabadulni” - írta a kormányzó-helyettesnek, megígérve, hogy a lány keresztény hitre tér. Pocahontas valóban megkeresztelkedett, majd a Rebecca nevet kapta. Susan Castillo Street a History magazinban azt írta, hogy a házasság után egy Jamestownhoz közel fekvő birtokra költöztek, és Pocahontas angol öltözetben kezdett járni. A házaspárnak egy kisfia született, akit Thomasnak neveztek el. Castillo leírása szerint a házasság előnyös volt, mind az indiánoknak, mind pedig az angolok számára: a kolónia így fejlődni tudott, és a kereskedelem egy ideig még az indiánok számára is előnyökkel járt.

1615-ben a házaspár Angliába látogatott, ahová Powhatan emberei is elkísérték őket, mivel a törzsfőnök kíváncsi volt az angolok földjére és városaira. A leírások szerint az indiánok megdöbbentek a látottakon. Lenyűgözte őket a városok nagysága, de szörnyűnek találták a koszt és a zajt. Pocahontas hatalmas szenzációt okozott Londonban, ahol hercegnőként kezelték, és még I. Jakab királynak is bemutatták. Az elegáns és értelmes nő lerombolta a „vademberekről” alkotott képet. Ekkor egy rövid pillanatig úgy tűnt, az indiánokkal szövetségre lehet lépni. Pocahontas és John Rolfe házassága a népek közötti kiegyezést hirdette, a lány keresztény hitre térése pedig reményt keltett, hogy az indiánok erőltetés nélkül is felveszik majd a kereszténységet. Ez, mint később kiderült, hiú ábránd volt.

A Rolfe házaspár egy Londonhoz közeli birtokon telepedett le.

1617-ben úgy döntöttek, visszatérnek a Virginia kolóniára, de a hajón Pocahontas beteg lett, és egy hétig tartó, gyors lefolyású betegség után meghalt.

John Rolfe megijedt, hogy a kétéves fiukat is megtámadhatja a betegség, ezért a bátyjánál helyezte el a kisfiút, ő pedig visszatért Amerikába. A béke, amit a házasságuk hozott, gyorsan véget ért, miután Powhatan, alig egy évvel a lánya után szintén meghalt. Az új törzsfőnök sokkal inkább érzékelte, hogy a növekvő gyarmat veszélyt fog jelenteni rájuk. 1622-ben az indiánok többszáz angolt mészároltak le egy váratlan rajtütés során, Rolfe valószínűleg ekkor vagy még a mészárlás előtt halt meg. Thomas Rolfe, Pocahontas fia, felnőttként visszatért Amerikába, hogy átvegye az apjától származó örökségét. Virginia erős gyarmattá nőtt, köszönhetően a Rolfe által behozott dohánynak. Az indián hercegnő és az angol kalandor leszármazottai ma is Amerikában élnek.

Pocahontas mindössze 22 évet élt, mégis 400 évvel a halála után is ő az amerikai történelem egyik legünnepeltebb alakja. Személyét legendák övezik, az utókor átírta életének regényét, a Disney-adaptáció pedig tovább növelte ismertségét. Időnként születnek kísérletek arra, hogy újra az igazi Pocahontas éljen a köztudatban, de bármily érdekes is az igazság, a mesékkel nehéz versenyezni.