Csak együtt működhetünk optimálisan

„Sajnos a szomorú magyar valóság az, hogy az első szexuális élményre igen korán, 13–15 éves kor között sor kerül a fiatalok körében, és zömében alkoholos befolyásoltság alatt, alkalmi partnerrel történik – kezdi szakértőnk. – Már önmagában véve az a vélekedés is egy mítosz, hogy a szexet »ki lehet próbálni«, és lehetséges csupán a test szintjén jelen lenni magunkkal és egy másik emberrel. Tulajdonképpen arról van szó az egyéjszakás kalandok vagy a »csak szex«-típusú találkozások esetében, hogy teljesen kizárjuk az érzelmi szálat, a lelki kapcsolódást, ami az intim együttlét valódi lényegét jelentené. Az embernek alapvető szükséglete az érzelmi kötődés. 

A szex szorosan összefügg a kapcsolódási képességünkkel és az érzelmi szükségletünkkel: ha elfogadva, szeretve, megértve, elismerve és biztonságban érezzük magunkat, azzal tudunk igazi önmagunk lenni a testi aktusban. 

Az 1960-as évek óta bekövetkezett társadalmi változások következtében az emberi kapcsolatok, benne az elkötelezett férfi–nő kapcsolatok másodrendűek lettek. A korábbi évszázadokban elképzelhetetlen bolondságnak tűnt, ha valaki arra jutott, hogy neki egyedül kell és lehet boldogulni az életben. Társas lények vagyunk, születésünk óta ki vagyunk szolgáltatva másoknak. Jóllétünk alapvetően függ másoktól. Egyedül megvalósítani önmagunkat olyan, mintha egy hangyát kivennénk a bolyból, és azt mondanánk neki, hogy induljon el, fedezze fel önmagát a bolytól elkülönülve, mert ő így izgalmas. Valójában az emberek is a szociális hálójukban tudnak optimálisan működni, innen kapják a visszacsatolásokat – legyen az jó vagy rossz –, ez alapján értelmezik magukat. 

Ha a létező legintimebb dolgot, a szexualitást egy ismeretlennel vagy egy olyan emberrel műveljük, akihez érzelmileg nem kötődünk, az olyan, mintha egy csecsemőt szeretet nélkül etetnénk: az étel lehet finom, de ha az anya nem néz a gyermeke szemébe, nem öleli meg, nem beszél hozzá, semmilyen módon nem fejezi ki a szeretetét, csak csöndben ételt töm a szájába, valami alapvető fontosságú dolog ki fog maradni az életéből. Egy babával kapcsolatban mindenki láthatja, hogy ennek milyen messzire mutató, káros következményei lehetnek, ám ha felnőtt emberekről van szó, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni az egyértelmű dolgokat” – magyarázza Kigyóssy Örs.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A szex mint a szerelem kifejeződése

„Talán sokak számára meglepő, de a hosszú ideje párkapcsolatban élők nagy része úgy nyilatkozik, hogy a partnerével töltött első éjszaka értékelése – ha 1-től 10-ig terjedő skálán kellene pontozni, ahol az 1 a zavarba ejtően kellemetlen, a 10 a nagyszerű –, inkább közelít az 1 felé. De miért van ez így? Első alkalommal az újdonság varázsa mellett felszínre kerülnek a saját testünkhöz, szexualitásunkhoz fűződő aggodalmaink, kételyeink, esetleg traumáink, vagy megjelenhetnek gátló mechanizmusok. Nem ismerjük a partner preferenciáit, vágyait, az emberek gyakran még a hosszú távú kapcsolatokban sem tudnak ezekről nyíltan beszélgetni. Vajon hányan kérdezik meg a párjukat, hogy mi okozna neki örömet, vagy jó-e így, esetleg hogyan lehetnék jobban jelen számára, és merik elmondani, hogy nekik mi esne jól? Sőt mennyivel nehezebb szégyen nélkül érdeklődni arról, hogy »hogyan lehetnék én jobb számodra?« Ha egy tartós elköteleződés keretei között is tabunak számít a szeretkezés közben átélt élményekről beszélni, vagy legalábbis nagyon nehezen megy, akkor egy alakuló kapcsolatban vagy egy alkalmi partnerrel még kevésbé vesszük a fáradságot egy őszinte beszélgetésre. 

Arról van szó, hogy a szex nem az elemi ösztön kinyilvánításától lesz jó, ahogyan azt tévesen a pornó sugallja. És nem is működik önmagától, ha a férfi irreálisan romantikus gesztusokkal szerelembe ringatja kedvesét, ahogyan az amerikai romantikus filmekben láthatjuk. 

Valójában mindkét műfaj torzít: a fiatal fiúk, férfiak azt gondolják, hogy ami a pornófilmekben történik, az a valóságban is úgy működik. A fiatal lányok, nők pedig a mindent elsöprő szerelmet várják első látásra ahelyett, hogy a realitás talaján maradva értékelnék a férfiakat. 

Mert mi is történik a romantikus szimpátia kezdeti szakaszában? Ismerkedünk, beszélgetünk, közös programokat csinálunk, és megtapasztaljuk a partnerünk viselkedését különböző helyzetekben, megismerjük az értékrendjét és a hozzáállását a számunkra fontos dolgokhoz. Ez az időszak nagyon fontos az érett szerelem kifejlődéséhez, mert kutatásokkal is bizonyították, hogy az intimitás, a lelki vonzalom a mély beszélgetések alkalmával és a szemkontaktus gyakori felvételén keresztül alakul ki. Ahogy egyre több időt töltünk egymással, elkerülhetetlenül vetődnek fel nézeteltérések, adódnak konfliktusok, amelyeket, ha meg tudunk beszélni egymással, az elindítja az összecsiszolódás folyamatát, elmélyíti az intimitás megélését a hálószobában is. Érdemes késleltetni a vágyak beteljesülését, és energiát fordítani a kapcsolat lelki oldalára, így szabaddá téve az utat az előtt, hogy felszabadultan élhessük meg azt az örömszintet, amelyet egy tartós kapcsolatban megélt szeretkezés tud adni” – tanácsolja Kigyóssy Örs.

Mit mondjunk a szexről a gyerekeknek?

Azért, hogy a következő generáció már tudatosabban alakítsa ki a párkapcsolatait, mi, szülők vagyunk a felelősek. Hogyan tudjuk navigálni őket a kapcsolati útvesztőben? „Fontos lenne, hogy a szexualitás ne legyen tabutéma a családban. Nem egy nagy kínos beszélgetésre kell készülni a kamasszal, mert az esetek többségében ezek az alkalmak mindenkiben kellemetlen utóízt hagynak. Érdemes mindig támogató környezetet biztosítani, ahol a gyermek tudja – akárhány éves legyen is –, hogy bátran felteheti a kérdéseit, mert a szüleitől életkorának és tudásszintjének megfelelő, számára kielégítő választ fog kapni. Jó, ha egy általa feltett kérdés kapcsán visszakérdezünk, hogy ő mit tud erről, mert így könnyebben tudunk elindulni a gondolati fonalon, kipótolni a hézagokat, vagy helyre tenni a félrecsúszott információkat. Beszélgethetünk az ismerkedésről, a randevúzásról, mesélhetünk a saját élményeinkről. 

A szexualitással kapcsolatban a saját gyermekeim nevelésében is fontosnak tartom, hogy ne úgy tekintsenek a szeretkezésre, mint ami csak egy jó alkalom a testi kielégülésre. 

A szex a párkapcsolatban egy hosszúra nyújtott ismerkedés, ahol előfordul, hogy ami az egyik nap jólesik a partnerünknek, a másik nap esetleg már nem működik. Érdemes úgy tekinteni a másik testére, mint egy hangszerre, amelyen meg kell tanulnunk játszani. Ha erőszakosan nyúzzuk a húrokat, nem fog szép hangokat kiadni. De ha türelemmel és figyelmesen gyakorolunk, idővel a legszebb szimfóniákat is meg tudjuk szólaltatni” – mondja szakértőnk. 

Kép

A kép forrása: Freepik/kepmas.hu

Ismét hamisnak bizonyult tehát egy párkapcsolati mítosz: az első szeretkezés élménye nem határozza meg, hogy milyen lesz a szexuális élet egy tartós párkapcsolatban. Az elkötelezett, egymásra figyelő és biztonságot nyújtó párkapcsolat viszont elmélyítheti az intimitást, és növelheti az együttlétek örömszintjét.

E témáról ön is véleményt nyilváníthat, ha kitölti ezt a rövid tesztet.

A Párkapcsolati mítoszrombolók sorozat további részei itt olvashatók. 

A hardver  

Az ízületek mozgathatóságát alapvetően a csontos szerkezetük határozza meg. Ezzel nekünk nincs dolgunk, ez adottság. A másik meghatározó tényező viszont az ízületek körüli lágyrészek állapota, azaz az izmok és a kötőszövet nyújthatósága, elmozdíthatósága. Ezeken pedig nagyon is tudunk és kell is dolgoznunk. Míg a régi iskola csupán az izomnyújtásra helyezte a hangsúlyt (stretching), ma már tudjuk, hogy a mobilitás csökkenéséért leginkább a kötőszövet felelős, amely az izmokkal is anatómiai egységet alkot, és a testünket is teljesen beborítja. Ha tehát az ízületeinket szeretnénk normál mozgáspályán használni, akkor olyan mobilizáló gyakorlatokat kell végeznünk, amelyekre a fasciák jobban reagálnak, ezek pedig az úgynevezett dinamikus nyújtó gyakorlatok, illetve a terhelés alatt végzett nyújtások. 

A dinamikus nyújtásnál nem kell semmi különlegesre gondolni, végezzük a már jól ismert nyújtásokat, de ne tartsuk ki hosszan, hanem ismételjük nyolcszor-tízszer egymás után. Érezni is fogjuk, hogy egyre könnyebben megy, egyre nagyobbat tudunk mozdulni, egyre kevésbé kellemetlen az érzés. 

A dinamikus nyújtással ugyanis nemcsak a szövetek hosszát tudjuk változtatni, hanem a szövetközi folyadékokat is felhígítjuk, ami jobb elcsúszást fog eredményezni. 

Továbbá az esetleges összetapadásokat, letapadásokat is fel tudjuk szabadítani, ami szintén nagyobb szabadságot ad a mozgásnak. A terheléssel végzett nyújtásokat úgy végezzük, hogy használjuk hozzá a testsúlyunkat. Nem csupán fekve vagy ülve nyújtunk, hanem térdelve vagy állva, az izmokkal úgynevezett fékező mozgásokat végezve. Például mérlegállásba ereszkedni nemcsak egy egyensúlygyakorlat, hanem a tartó láb hátsó részét alaposan nyújtja is, miközben az ott futó izmok lassan engedik a törzsünket előre.  

Mobilizálni természetesen minden ízületet kell, de vannak kiemeltek, amelyek hajlamosabbak a beszűkülésre, ezeknek érdemes egy kicsit nagyobb figyelmet szentelni. Ilyenek a boka, a csípő, a háti gerinc, a váll és a csukló. A mobilizálás szinte mindennapos feladat, mert a szöveteink, ha nem kapnak nyújtó ingert, akkor elkezdenek összetapadni, rövidülni. Ezért javasoljuk például azt, hogy aki statikus helyzetben végez munkát, húsz-harminc percenként nyújtózzon egy jólesőt. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

 A szoftver  

Míg a mobilitás az „anyaghoz”, azaz a szöveteinkhez kötődő fogalom, addig a stabilitás az idegrendszer képességét jelöli. Méghozzá azt a képességét, hogy úgy irányítsa az izmok működését, hogy az ízületi mozgásaink szabályosak legyenek, illetve ha kell, akkor mozdulatlanok maradjanak különböző erőhatások mellett is. Tehát például amikor guggolsz, a térdeid ne dőljenek befelé, hanem a lábfej irányába haladjanak végig. Vagy ugyanezen guggolás során a derekad teljesen mozdulatlan legyen, ezzel megvédve a porckorongokat.  

Amikor stabilizáló gyakorlatokat végzünk, tulajdonképpen nem is az izmokat, hanem az idegrendszerünket tanítjuk, hogy miként kell az ízületet megtartani fixen, vagy mozgatni szabályosan.

Erőfejlesztésről ilyenkor nincs szó. Ezért nem is használunk nagy súlyokat, ellenállásokat. A cél a fejünkben lévő „szoftver” átírása, újraírása. Ugyanis a stabilitásunk kialakul a gyermekkori mozgásfejlődés során, de aztán sajnos elveszítjük egy részét, mivel sokat vagyunk túl stabil környezetben (ülünk, támaszkodunk), amikor a stabilizáló rendszerünknek semmi dolga nincs, így ellustul. De célirányos gyakorlatokkal újrahuzalozhatjuk a rendszert, és előhívatjuk a stabilizáló programot.  

Ahogyan a mobilitásnál, úgy itt is elmondhatjuk, hogy van néhány kiemeltebb terület a testünkön, amelyek stabilitása elvárt a többi testrész hatékony működéséhez, ilyenek: a térd, a medence, az ágyéki gerinc, a lapocka és a könyök.  

Az írás Almássy Csilla Mozgásban című sorozatának részeként jelent meg, amelynek további részei elérhetőek itt. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>
 

Itt most nem a közösségi oldalakon közzétett kirakatról van szó, amikor online életről beszélünk. Sokkal inkább azokról a beszélgetésekről, amelyek titkosítva folynak, és az applikáció csak annyit jelez: új üzenet érkezett. Azokról az előfizetésekről, amelyeket sokszor még saját maguk előtt is szégyenlenek az érintettek, mert tudják, hogy etikátlan tartalmakat fogyasztanak. Esetleg házasságban élők tartós kötődést alakítanak ki egy harmadik személlyel, akivel sosem találkoztak. Vagy alkalmi partnereket találnak az alkalmazásokon keresztül, miközben otthon család várja őket. Sokan ezeket a helyzeteket el sem tudnák képzelni. 

Ám lehet, hogy többen vannak azok, akik számára ez a realitás, és minden alkalommal összerezdülnek, amikor a házastársuk vagy a gyerekük a telefonjukra pillant.

Tedd ki a mobilod – ha mered!

2016-ban mutatták be Magyarországon Paolo Genovese filmjét, a Teljesen idegeneket. Ugyanezt a történetet a BÚÉK! című magyar film és az eredetivel azonos című színdarab is feldolgozza. A szituáció a következő: hat jóbarát, akik házas- és szerelmespárok, egy játékot játszanak a közös vacsorán: mindannyian kiteszik a telefonjukat az asztal közepére, és megbeszélik, hogy minden hívást kihangosítanak, minden képüzenetet közösen néznek meg, és minden szöveges üzenetet hangosan felolvasnak. Mi baj lehet? Hiszen a jó barátok mindent tudnak egymásról. Nem árulok el többet a történetről, de nagyon ajánlom bármelyik feldolgozást annak, aki még nem látta. 

Ez alapján végeztem egy kis közvélemény-kutatást a környezetemben, és a következő dologokra bukkantam: a leggyakrabban titokban tartott dolgok az érzelmek, a szex és a pénz köré szerveződnek. Az alábbi okok miatt tartják titokban ezeket. 1. Ha fény derülne rájuk, felborulna az érintettek megszokott hétköznapi valósága, ami elől a telefonjukon keresztül elérhető életükbe menekülnek. 2. Rossz fényt vetne rájuk mindez a mikroközösségeikben (család, barátok, munkahely), és félnek attól, hogy „a szájára veszi őket a falu”, tehát ítélkeznének fölöttük, rossz színben tűnnének fel. 3. Maguk előtt is szégyellik a viszony(oka)t, esetleg azt, hogy titokban pénzt gyűjtenek vagy adnak olyan célra, amellyel a környezetük nem ért egyet.

Mi a helyzet a titkok „elszenvedőivel”?

Csak a vicc kedvéért néhány barátnőmmel arról beszélgettünk, mit tegyünk, ha tudomást szerzünk arról, hogy valamelyikünk férjének viszonya van. Szóljunk vagy ne? 

Nagy meghökkenésemre többen mondták azt, hogy ne szóljunk egymásnak. 

Azért, mert egy futó kaland miatt nem érdemes felrúgni évtizedes kapcsolatokat, ha pedig szerelem van, az valószínűleg úgyis elmúlik, és akkor hazajön a hűtlen fél. Jobb nem tudni az ilyet. Kérdeztem tőlük azt is, hogy vajon belenéznének-e a partnerük telefonjába. Mindenki tisztában volt vele, hogy ez a bizalmatlanság jele, mégis egyöntetűen azt mondták, hogy jobb észnél lenni és ellenőrizni a másikat. Miután rámutattam az ellentmondásra, azzal érveltek, hogy amit el akar rejteni a másik a telefonján, azt úgyis megteszi, és ma nagyon ügyetlennek kell lenni ahhoz, hogy egy afférra vagy egy titkos bankszámlára fény derüljön. Ha mégis, az okkal történik, mert szerintük ilyenkor a férfi nem mer szólni, viszont direkt hagyja elöl az információt, hogy dőljön a kártyavár. Na, igen, a női logika. 

Ezután az egyik kedves ismerősöm bevallotta, neki többen szóltak, hogy nőkkel látták itt-ott a férjét, de ő azt gondolta, mindenki csak rosszat akar neki, ezért nem hitte el. Évek múlva kiderült, hogy igaz volt a dolog. Ő szakértő módon sorolta az online titkolózás jeleit: sosem hagyja kijelzővel felfelé a telefonját az asztalon, de leginkább otthon is a zsebében tartja. A WC-re is magával viszi, és előfordul, hogy fojtott hangú telefonbeszélgetések hallatszanak a zárt ajtók mögül. Minden kódolva van a készüléken.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Igazság, derülj ki! Hányan mernénk ezt kérni? 

Veszélyes lehet, ha még egy ajtóval beljebb merészkedünk az online titkok útvesztőjében, ugyanis felvetődik a kérdés, hogy miért titkolózik a másik. Mi miért rejtünk el dolgokat, kódolunk le beszélgetéseket vagy mentünk képeket olyan mappákba, amelyeket csak mi tudunk megtalálni?
Kutatásaim és tapasztalatom szerint vannak a legbelső szobában olyan kényelmetlen kérdések, amelyeket még magunknak is restellünk feltenni, mert ha őszintén válaszolnánk rájuk, sok minden mást meg kellene kérdőjeleznünk magunkban is. 

Ez olyan, mint amikor elkezdünk nézni egy pocsék filmet, aminek már az első öt percét is bűn volt leforgatni. De csak nézzük tovább, hátha kisül belőle valami. A felénél már úgy érezzük, ostobák lennénk, ha egy órányi figyelem-ráfordítás után kimennénk a moziból, ezért végigszenvedjük a filmet. S ha utána negatív kritikával illetjük, szembejön a kérdés: miért nézted végig? Erre nehéz válaszolni. 

Ilyenkor vagy szembenézünk a saját hülyeségünkkel, vagy azt mondjuk: nem is volt olyan rossz. Sok mindennel vagyunk így az életben.

Máskor viszont elvicceljük a legnagyobb félelmeinket is, és figyeljük a másik reakcióját, hátha elárul valamit. Mint a férj, aki ezt mondja a feleségének: „Drágám, szólj a szeretődnek, hogy mindjárt hazaérek!” Mindenki nevet, de csak a Jóisten tudja, milyen elfojtott félelmek, megérzések lappanganak egy ilyen mondat mögött.

Én úgy gondolom, az emberek mobiltelefon nélkül is tudtak nagy hatásfokkal titkolózni, de az is biztos, hogy a digitalizáció nyílt utat adott a kettős életnek. Miért baj ez? Kutatások bizonyítják, hogy a titok, a visszatartott információ zsigeri és idegrendszeri szinten okoz elváltozásokat a szervezetben: gyakorlatilag folyamatos mentális és fizikai stressz az, hogy figyelni kell, nehogy egy árulkodó részlet is napvilágra kerüljön. Arról nem beszélve, hogy könnyen belegabalyodhatunk a hazudozásba, ha elfelejtjük, kinek, mikor, mit mondtunk. 

Szerintem a kettős élet modellje hamarosan hasonló megvilágításban tűnik majd fel, mint az egészséges életmód: mindenki tudja, hogy ahhoz sok zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellett rendszeres mozgás javasolt. A „szürke zónás életről” is mindenki tudni fogja, mit kellene tenni az elkerüléséért, illetve a leleplezéséért, de valamiért csak azon kevesek teszik meg, akik egyébként is esznek zöldséget, és mozogni is szoktak.

Véleménycikk 

Minden apró lépés számít

A globális felmelegedés, a fajok sokszínűségének eltűnése, a környezetszennyezés már létező problémák, amelyekkel szemben csakis szemléletváltással és összefogással érhetünk el eredményeket. Ha azt szeretnénk, hogy a Földön az élet évtizedek múlva is a maihoz hasonló lehessen, mindannyiunknak tenni kell érte.

Az E.ON Hungária Csoport ezt felismerve indította útjára 2023-ban a Föld bajnokai pályázatot, nem kisebb célt tűzve a zászlajára, mint hogy kicsik és nagyok minél korábban megismerjék a környezettudatosság fontosságát, és egymással összefogva tegyenek a bolygónkért, a fenntarthatóságért. A pályázat, amelyre tavaly csaknem 400 közösség nevezett, bebizonyította, hogy rengetegen vannak, akikben él a tettvágy, és valóban meg is valósítják az álmaikat. Például úgy, ahogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Zalakomári Óvodája tette, akik egy madárbarát kert köré épített programmal kerültek a nyertes pályázók közé. Méghozzá úgy, hogy óvodásaik 70 százaléka hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekből áll. 

Amit szeretünk, azt meg akarjuk védeni

„Régóta kerestük azokat a módszereket, amelyekkel kibővíthetnénk az óvodáskori ismeretszerzés, készség- és képességfejlesztés lehetőségeit. Mivel azt tapasztaltuk, hogy a természetes környezet adja ehhez a legjobb hátteret, 2020-ban kialakítottunk egy kis óvodakertet, amelyben nekiálltunk kertészkedni. 

Közben szinte észrevétlenül ismerkedtünk meg a növények életciklusaival, rovarokkal, bogarakkal, illetve sajátítottuk el a fenntarthatóság alapvető szabályait.

Megismertük és azóta is gyakoroljuk a magtól magig gazdálkodást, a komposztálást, az esővízgyűjtést, a mulcsozást” – meséli az óvodavezető-helyettes, Karancz Zoltánné Andrea.

Az óvodában a fenntarthatóságra nevelés a „megismerni, megszeretni, védeni” hármasára épül. A megismerést szolgálja az óvodakert és az a törekvés, hogy biodiverzzé tegyék az udvarukat, becsalogassanak rovarokat, madarakat, süniket és más élőlényeket, amelyek további ismereteket nyújthatnak a gyerekeknek.

„A településen sok család mélyszegénységben él, így a figyelmüket kevésbé tudják a környezettudatosság felé irányítani. Azt gondoljuk, hogy a 21. században minden köznevelési intézménynek óriási felelőssége van abban, hogy a fenntarthatóság területén példát mutasson, és minél szélesebb körben sugározza ezt a szemléletet. Így találtunk rá a Föld bajnokai pályázatra. A célunk az udvarunk továbbfejlesztése volt a biodiverzitás irányába, illetve hogy olyan programokat, tevékenységeket valósíthassunk meg, amelybe a szülőket és akár a település lakosságát is bevonhatjuk. Mert nem csak a gyerekeknek akarjuk megmutatni a fenntartható életmód lehetőségeit, de a környezetükben élő felnőtteknek is. Ugyanis a szülők érték-átörökítő szerepe sokkal erősebb, mint az intézmények nevelési ereje.”

Az óvodában a gyerekek a közvetlen megtapasztalásokból szereznek ismereteket, hiszen nekik önmagában a kifejezés, hogy „fenntarthatóság” semmit sem mond. Annál inkább megragad bennük, amikor átforgatják a komposztot, viszik a nagyítókat, hogy megnézzék, milyen élőlények laknak a belsejében, és megtapasztalják, azok hogyan alakítják át a természetes hulladékot tápanyaggá a növények számára.

„A tudásátadás mindig játékosan történik, és a bevésődést szolgálja az érzelmi megközelítés is: a pályázati nyereményünkből többek közt szelektív hulladékgyűjtőket vettünk a csoportokba. Mielőtt azonban a gyerekek elkezdték volna azokat használni, társasjáték segítségével ismerkedtek a szelektív hulladékgyűjtés fő szabályaival, és megnéztünk egy dokumentumfilmet arról, milyen hatalmas kárt tudnak okozni a vízi élőlényeknek a tengerben hánykolódó műanyag flakonok vagy zacskók. 

„Azt igyekszünk megmutatni a gyerekeknek, hogy helyes cselekedetekkel ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mindez ne fordulhasson elő” – mondja az intézményvezető-helyettes.

Az óvoda a szülőket is bevonja a fenntarthatósági projektjeibe, és olyan közös programokat terveznek, amelyekkel az ő szemléletüket is formálják:
„Elmegyünk a közeli kiserdőbe, hogy közösen megtisztítsuk, élhetőbbé tegyük azt, családi kertversenyt hirdetünk. Arra próbáljuk ösztönözni a szülőket, hogy otthon is alakítsanak ki kertet. Megmutatjuk nekik, hogyan lehet magtól magig gazdálkodással, esővízgyűjtéssel olcsón, egészséges tápanyagokhoz juttatni az egész családot. A kertversenyben eszközökkel támogatjuk a kivitelezést, a zsűrizés során pedig a nyertes kertet palántákkal, vetőmaggal, gyümölcsfákkal gazdagítjuk. Sok szülőtől már visszahallottuk, hogy a gyermekük kérte, hadd legyen otthon is saját kis veteményesük, mert az oviban milyen jóízű a közösen ültetett paprika és paradicsom. Reméljük, hogy a sok minta, amit adunk, az érzelmi viszonyulás a természeti környezethez, a sok közös megtapasztalás úgy alakítja a gyerekek szemléletmódját, értékrendjét, hogy az felnőtt korukban is irányadó lesz. Mert amit az ember megismer és megszeret, azt meg akarja védeni.”

A 2023-as nyertes pályázatnak köszönhetően még egy nagy álom valósulhat meg hamarosan a zalakomári óvodában: kerti tóval, vízinövényekkel és teknősökkel gazdagodik a kertjük, aminek köszönhetően a gyerekek megtanulhatják, hogyan gondoskodjanak az állatokról. 

A Máltai Szeretetszolgálat óvodájaként egymás támogatását, segítését fontos tanulnivalónak tartják, egy kisállatról való gondoskodás pedig hitük szerint ezt hatékonyan segítheti.

Nincs megállás: a pályázat idén is folytatódik

Az E.ON Föld bajnokai pályázati kiírásra 2023-ban számtalan fantasztikus pályamű érkezett, így a zsűrinek nem volt könnyű dolga kiválasztani a nyerteseket.

„Példaértékűnek tartom a pályázaton aktív pedagógusok, szülők és közösségek odaadó munkáját. Ösztönző erejű a tenni akarásuk és a jobbító szándékuk, inspiráló volt látni, hogy milyen sok tervük van a szemléletformálásra, és hogy gondolataikat milyen érzékenyen képesek átültetni a gyerekek nyelvére” – mondta a Föld Bajnokai pályázat díjkiosztó gáláján Guntram Würzberg, az E.ON Hungária Csoport elnök-vezérigazgatója.

A Föld bajnokai pályázat zsűrizésében – ahogy tavaly – idén is részt vesz Pokorny Lia színművésznő, aki maga is a környezettudatosság és a fenntartható életmód elkötelezett híve, számtalan ökoprojekt aktív támogatója.

„Pár hete voltam édesanyámmal egy erdőtelepítésen. Egy-egy ilyen megmozdulásban számomra nemcsak maga a cél a fantasztikus, de az is, hogy egyszerre több ezer embert képes mozgósítani. Egy közösség tagjává válni, közösségben gondolkodni, kapcsolódni nagyon fontos, például az édesanyám is így vált velem együtt egy erdőjáró túracsoport részévé. A korosztályok összefogását ugyancsak nélkülözhetetlennek tartom, hiszen rengeteget lehet tanulni egymástól. Ezért is örülök annak, amikor a szülők által elkezdett környezettudatos nevelést az óvodákban, iskolákban is támogatják különféle programokkal. Mert ez a fajta látásmód lesz a gyerekeink számára is a magától értetődő, automatikussá válik, hogy odafigyeljenek a környezetükre, és aktív cselekvőként is tegyenek azért, hogy a bolygónk még az ő gyermekeik számára is élhető maradjon” – mondja Pokorny Lia.

Kép

Pokorny Lia, a Föld bajnokai pályázat zsűritagja – Fotó forrása: E.ON

A Föld bajnokai pályázati kiírásra tavaly közel 400 pályamű érkezett, és ez a szám a művésznő szerint már önmagában is reményt keltő. 

„Látni, hogy a pedagógusok mennyi plusz energiát fektetnek abba, hogy olyan programokat is kitaláljanak intézményi keretek között, amelyek azt a célt szolgálják, hogy kicsik és nagyok egyaránt megismerjék, miről szól a fenntarthatóság, és ők hogyan tehetnek érte – lenyűgöző! 

Annál fantasztikusabbat pedig nem is tudok elképzelni, mint amikor egy ötletből valóság lesz, és a gyerekek láthatják a munkájuk gyümölcsét. Ez a teremtés erejének a megtapasztalása és öröme. 

Mert nem csak azért vagyunk ezen a bolygón, hogy fogyasszuk, ami a rendelkezésünkre áll, ehhez a világhoz mindannyian hozzá tudunk tenni valami lényegeset.”

Pokorny Lia szerint nincs annál felemelőbb érzés, mint zsűritagként olvasni a beérkezett pályaműveket:
„Megrendítő a tenni akarás, a kedv, a millió színes ötlet. És tudjuk, hogy bizonyos helyeken már a pályázatkiírást megelőzően elindultak fantasztikus projektek, amelynek megvalósításában pedagógusok, szülők, nagyszülők és gyerekek egyaránt részt vettek páratlan összefogásban. Nincs fogalmunk róla, hogy hazánkban hány óvoda, iskola van, ahol tényleg elképesztő energiát fektetnek pedagógusok abba, hogy valami fontos megvalósulhasson. Ráadásul sok esetben olyan helyeken, ahol az emberek mélyszegénységben élnek, mégis pont ezek a közösségi megmozdulások és célok segítik a kapcsolódást, a beilleszkedést. A 2023-as kiírás megmutatta, hogy a Föld bajnokai pályázat nagyon sikeres kezdeményezés, amelyhez rengetegen tudnak kapcsolódni. Remélem, hogy a híre sokakhoz eljutott, így idén még több projektet ismerhetünk meg és támogathatunk.”

Az E.ON Hungária Csoport 2024-ben is meghirdette „Föld bajnokai” elnevezésű pályázatát, amelyre gyerekekből, tanárokból vagy szülőkből álló iskolai és óvodai közösségek jelentkezését várják, akik elkötelezetten tennének a szebb, zöldebb jövőért. A legjobb programok megvalósulását összesen 25 millió forinttal támogatja az energiavállalat, intézményenként akár 2,5 millió forint is pályázható. A részletes kiírást és pályázati anyagot a Föld bajnokai oldalon találják meg az érdeklődők. A pályázatokat 2024. április 5-ig lehet beküldeni.

Támogatott tartalom
 

Egyre több a hevített dohányterméket használó dohányos

Az utóbbi években a hevített dohánytermékek népszerűsége jelentősen megnőtt, leginkább a huszonévesek és a magasabb iskolai végzettségűek használják ezeket a termékeket. Hazánkban a dohányosok aránya 48%, a hevített dohányterméket használók pedig a felnőtt lakosság 18%-át teszik ki. A hevített dohánytermékek élvezeti értéke a hagyományos dohánytermékekkel összehasonlítva a megkérdezettek szerint ugyanolyan vagy magasabb: a kitöltők 31%-a gondolja jobbnak a hevített termékeket, 32%-uk szerint pedig semmivel sem maradnak el a hagyományos cigaretta élvezeti értékétől.

A hevített dohánytermék mint segítség a leszokásban

A kutatásból kiderült, hogy gyakorlatilag minden olyan válaszadó, aki használt valaha hevített dohányterméket, az a hagyományos dohánytermékeket is kipróbálta már. 

Utóbbiak közül 34% gondolja úgy, hogy az áttérés a hevített dohánytermékekre a dohányzás abbahagyásának az előszobája lehet. 

Azok a dohányosok, akik még sosem próbáltak ki egyetlen hevített dohányterméket sem, jóval szkeptikusabbak ebben a kérdésben. 

A konformitás a dohányzás esetén is jelen van

A megkérdezettek 64%-ának van olyan személy a környezetében, aki dohányzik vagy hevített dohányterméket használ. Az így válaszolók körében sokkal nagyobb arányban fordul elő, hogy ők maguk is használnak valamilyen dohányterméket, egészen pontosan 52%-uknál. Egyértelmű párhuzamot azonban nem vonhatunk a szociális környezet és a dohányzás kapcsán, mivel a megkérdezettek fennmaradó 36%-ának annak ellenére, hogy nincs a közvetlen közelében dohányos, 22%-a fogyaszt valamilyen dohányterméket. 

Kép forrása: JTI Hungary Zrt.

Jogszabályok és egészségvédelem 

Magyarországon szigorú jogszabályok vonatkoznak a dohánytermékek használatára. A dohányzási tilalom kiterjed a közintézményekre, munkahelyekre, valamint a tömegközlekedési eszközökre. Továbbá tilos a dohányzás az éttermekben, kávézókban, és számos más vendéglátóipari egységben, valamint olyan zárt nyilvános helyeken, mint például az állomások és bevásárlóközpontok. A dohányzásra kijelölt helyeken – például dohányzóteraszokon – bizonyos szabályok betartása mellett engedélyezett a dohányzás, ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak a hevített dohánytermékek és a hagyományos dohánytermékek használatára.
 
A kutatásból kiderült, hogy a felnőtt lakosság jelentős része egyetért a szigorú szabályozással, 

a nemdohányzók 84%-át kifejezetten zavarja, ha a közvetlen környezetében dohányoznak, elsősorban azért, mert tartanak a passzív dohányzás egészségügyi kockázataitól.

 Érdekesség, hogy még a dohányosok közel felét is zavarja, ha mellette gyújtanak rá, de őket inkább a kellemetlen szag frusztrálja. A megkérdezettek egyharmada válaszolta azt, hogy a hagyományos dohánytermékeknél kevésbé zavarja, ha hevítetteket használnak mellettük, mert ezek illatát valamivel kellemesebbnek gondolják.

Kép forrása: JTI Hungary Zrt.

A dohányosok ötöde nyilatkozta, hogy nem örül annak a 2012-ben bevezetett törvénynek, amely alapján sok helyen tilos a dohányzás, míg a nemdohányzók közel háromnegyede kifejezetten lelkes a szabályozástól, annak érdekében, hogy a nemdohányzók alapvető emberi jogait, és egészségüket dohányzó embertársaik ne veszélyeztessék.

Mit mond az etikett?

A törvényi szabályozás természetesen nem érinti a mindennapi élet számos területét, a hézagok és a szürke zónák kitöltése az etikett hatásköre. A nemdohányzók 47%-a elvárja, hogy mielőtt valaki dohányozni kezdene, akár hevített, akár hagyományos termék használatával, kérjen engedélyt a környezetétől. A dohányosok esetében ez az arány kisebb, mindössze 25%. A felnőtt lakosság több mint fele udvariatlannak tartja, ha valaki az előre kijelölttől eltérő helyen dohányzik, kiváltképp akkor, ha ez kisgyermekek jelenlétében történik, például játszótereken vagy azok bejáratánál. Azt sem nézik jó szemmel, ha valaki autóban, vezetés közben nyúl a dohányért, a válaszadók szerint az a második legbosszantóbb helyzet, amikor valaki hevített dohányterméket használ. 

Dr. Kibédi-Varga Katalin protokollszakértő tanácsára dohánytermék használata előtt érdemes mindig engedélyt kérni a környezetünkben tartózkodóktól, hogy elkerülhessük a legtöbb súrlódást. Ha megkapjuk az engedélyt, gondoskodjunk arról, hogy a dohányfüstöt vagy a dohánypárát soha ne fújjuk mások irányába.

Mindamellett, hogy érdekes ezeket az adatokat elemezni és tovább gondolni, fontos, hogy legyen szó akár hagyományos akár hevített dohánytermékekről, egyaránt káros következményei lehetnek a használatuknak, így érdemes ezeket teljesen kiiktatni az életünkből. „Ha valaki mégis ragaszkodik a dohánytermékek használatához, támaszkodjon az etikettre: mindig figyeljen a környezetére! Zárt térben ne használjon hevített dohányterméket még a saját otthonában sem, és kérje a társaság engedélyét. Amennyiben nemleges választ kap, tartsa azt tiszteletben! Ha környezetét nem zavarja a dohányzás, akkor is ügyeljen rá, hogy senkire ne fújja rá a dohánypárát. Sem cigarettacsikket, sem pedig dohánytöltetet ne hagyjon hátra maga után, gondoskodjon ezek eltakarításáról” – emelte ki az etikett szakértő.

További részletek: https://hevitettetikett.hu/ 

Társadalmi célú reklám – Megrendelője a JTI Hungary Zrt. A hevített dohánytermékek fogyasztása károsítja az Ön egészségét és függőséghez vezet.
 

A tartalomból:

– Öltözködés, önértékelés, testalkat – Hogyan függnek össze?
– Színek, színeink, színtípusaink;
– Milyen irányba tart a férfiöltözködés?
– Megérhetünk a stílusra?
– Hogyan kommunikálunk az öltözködésünkkel? 
– Kinek akarunk tetszeni, mi a motivációnk a kinézetünkkel?
– Milyen mintát mutat az öltözködésével a szülő?
– Fontos, hogy hogyan „üzemeltetjük” a ruhát, hiszen általunk kel életre – mondja a stílustanácsadó.
– Beszélünk a nők és a férfiak testképéről is, ugyanis átüt a ruhán, ha a nő nincs jóban magával;
– Többször előkerül a fekete szín jelentősége, és beszélünk a férfi kiegészítőkről is.

Vendégeinkről:
Kovásznai Andrea szín- és stílustanácsadó. Diplomáját 2011-ben szerezte a Szent István Egyetemen kommunikáció és médiatudomány szakon, jelenleg a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanít stílus- és arculattervezést. Élete során sok tapasztalatot szerzett, amelyek által vált azzá a nővé, aki most lehet. Az idő előrehaladtával azt vette észre, hogy már kevésbé kritikus önmagával. Nem érdekli, hogy változik a bőre és a teste, bár tudja, mások milyen végtelennek tűnő harcokat vívnak ezzel.  
Vágya, hogy a nők – az öltözködésük által – önbizalommal teli, önazonos képet mutassanak magukról, megjelenésük ne véletlenszerű, hanem tudatos választás legyen.

Béres Géza férfiszabó, a Dress Me and You szabóság alapítója. Immár tíz év tapasztalatával igyekszik a férfiaknak eleganciát és minőséget kínálni. Vevői között rendszeresen megfordulnak külföldi férfimodellek, de az általa képviselt stílus a hétköznapokban is hordható. Küldetése, hogy a magyarok körében hirdesse az igényesség és kifinomultság fontosságát.

A podcast meghallgatásához kattintson a lejátszóra!

 

A Spiritusz podcast a Képmás magazin pszichológiai podcast műsora. Önismeret, család, párkapcsolat, gyermeknevelés - bátorító beszélgetések a lelki egészségért. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. A harmadik évad műsorvezetői Bóna Judit és Németh Szilvia. 
A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

„Feldobtunk egy telefont, és fentről csinált egy képet”

Márkus Lőrinc és Bene Máté a húszas éveik elején járnak, de már gyermekkoruk óta barátok. Együtt koptatták az iskolapadot a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban, amikor megismerkedtek a drónok világával. 
„Tizenkét évesen azzal szórakoztunk, hogy feldobtunk egy telefont, beállítottunk rajta időzítőt, és fentről csinált egy képet. Mivel ez nagyon megtetszett, elkezdtem nézegetni az interneten olyan kis távirányítós helikoptereket, amiken van kamera. Meg is rendeltem, ám felhívtak az áruházból, hogy sajnos ez a helikopter nem kapható, de tudnak egy ugyanolyan kamerás drónt adni. 

Ekkor tudtam meg, mi is egyáltalán a drón. 

Felreptettük pár tíz méter magasra, és fotót csináltunk” – idézi fel Lőrinc. „Apukám vett egy elsőgenerációs, hungarocellből összeépített drónt, amin már volt egy csőkamera. Nálam onnan kezdődött a drónos szerelem” – folytatja Máté. 
Az első komolyabb drónjukat már együtt vásárolták. Saját kis céget alapítottak, rendezvényeken fényképeztek, videóztak, reklámfilmek forgatásakor a légi videózásra drónokat használtak. A fiatalok felismerték, hogy a drónozás sok területen, például a mérnöki szakmákban is hasznos lehet. Ám ez még annyira új dolog Magyarországon, hogy hivatalos képzés nincs rá, ezért beiratkoztak egy cég által tartott kurzusra, ahol megismerkedtek a térinformatikai felmérésekkel. Végül 2021-ben megalapították az AirScant.

De mit is csinálnak pontosan? „A valóságot digitalizáljuk informatikai megközelítésből” – foglalja össze Máté. Képesek épületek, tárgyak teljes mását elkészíteni három dimenzióban, digitálisan. „Fotogrammetriával és lézeres technológiával készítünk 3D modelleket tárgyakról vagy akár nagyobb épületekről kívül-belül. 

Fel tudunk mérni egy épületet centiméterre, milliméterre pontosan: távolságot, dőlésszöget, minden más paramétert. 

Így a tervezőépítésznek nem kell kijárnia a terepre. Nemrég az M3-as autópálya mellett egy hirdetőoszlopot le akartak cserélni. Ahhoz, hogy le tudják mérni, le kellett volna zárni az autópályát, és odaállni egy daruskocsival. Mi viszont drónnal körbe tudtuk repülni, modelleztük, és utólag milliméterre pontosan meg tudtuk mondani, mekkorák a távolságok. Sokkal olcsóbbá és gyorsabbá tettük a felmérést” – magyarázza Lőrinc.

Kép

Az egyik kamerás drón felszállás előtt – Forrás: AirScan

Láthatóvá teszik azt, amit járókelőként csak érzünk

Készítenek virtuális túrákat, valamint hőkamerás felméréseket, utóbbival akár egy egész kerületet fel tudnak térképszerűen mérni. Tavaly nyáron megbízást kaptak Budapest VI. és VII. kerületének felmérésére, aminek köszönhetően parkok, lakóházak, utcák hőraktározási képességét lehet vizsgálni. A hőségben a nap felmelegíti ezeket a területeket, majd naplemente után kibocsátják magukból mindazt a hőt, amit napközben elnyeltek.

„Egy parkban a felszín hőmérséklete naplemente után a levegő hőmérsékletével közel azonos, de egy betonparkoló naplemente után még órákig ontja magából a meleget. Ezt járókelőként érezzük, de a hőkamerás felvétellel meg is tudjuk mutatni” – mondják. 

Vagyis a részletgazdag térképük segítségével a szakemberek különböző előrejelzéseket tehetnek a hosszú távú, okos várostervezés során: hova ültessenek még fákat, hova építkezzenek.

Magyarország legnagyobb hőtérképét készítették el

A tavaly nyári munkájukat hosszú, több hónapos előkészület előzte meg, mivel, ha az ember lakott területen belül repül a drónnal, azt be kell jelenteni, pláne ha speciális helyszínről van szó. „Budapest tele van olyan épületekkel, amelyeket különösen véd a rendőrség: például a Parlament, a minisztériumok, a repülőtér. Bár nem esett a repülési területünkbe, a Kúria őrségével, a kórházak helikopter-leszállópályáinak üzemeltetőivel is egyeztetni kellett” – szemlélteti Máté.

A munka úgy zajlott, hogy számítógépen megtervezték a repülési távot, felosztották parcellákra a területet, majd felszállt a drón, ők pedig az autóból irányították. Az eszközön összetett kamerarendszer van, amely párhuzamosan készít normál és hőképeket. Egy 32–33 fokos kánikulás nap estéjén nagyjából két-három óra alatt felmérték a teljes VI. kerületet, aztán ezt másnap megismételték a VII. kerületben. 

Az elkészült hőtérkép egy részlete – Forrás: AirScan

Miközben az irodájukban beszélgetünk, a monitoron mutatják a hőtérképet. A képen a fehér szín a 30 fokot, a fekete a 10 fokot jelöli, és a színátmenet a köztes hőmérséklet. A Nyugati pályaudvar parkolója vagy az Oktogon gyakorlatilag süt, világít. „Egyik ismerősöm viccelődött is vele, hogy a Nyugati parkolójában megsülne egy tükörtojás az aszfalton” – mondja Lőrinc.
„Magyarországon ez a legnagyobb drónnal összerakott hőtérkép, de el tudom képzelni, hogy egész Európában is kevés hasonló van. Minél nagyobb területről készül felmérés, annál jobban lehet például fásítási programot, parkosítást tervezni” – teszi hozzá üzlettársa.

Ugyanakkor a hőkamerás felvétel nemcsak nyáron, hanem télen is hasznos. 

Fűtési szezonban vizsgálni lehet az épületek hőszigetelését: a télen készült hőtérkép megmutatja a hőveszteséget, mennyi hőt ad le egy épület. 

Jól látható rajta, ha egy településen a rossz minőségű épületek ontják ki a meleget, azaz nem a szobákat, hanem az utcát fűtik. Olyan adatokat lehet vizualizálni, amiket nem látunk, csak érzünk. 

Szinte bármihez használható drón, csak a kreativitáson múlik

Mint mesélik, szerencsére a drónos közösség nemzetközi szinten is segíti egymást, hiszen a legtöbben hobbiként kezdtek el ezzel a területtel foglalkozni. „Előfordult, hogy egy külföldi drónos a világ másik végéből rácsatlakozott a gépünkre, és segített megoldani a problémánkat” – mondják. Nyitottak a nemzetközi együttműködésekre, Düsseldorfban és Torontóban is bemutatták már egy-egy projektjüket, míg itthon nemrég a Szegedi Tudományegyetemre, a „Drónos felmérés az okos várostervezéshez” című konferenciára hívták meg őket.  

Máté szerint a drónozás itthon túlszabályozott, de szerencsére már kezd lazulni a rendszer. „Sokan ezért nem mertek belevágni. Pedig a drónos felmérések nem elveszik, hanem megkönnyítik az emberek munkáját, különösen a monoton feladatokat” – mondja. „A legtöbb cég vagy önkormányzat nem látja a térinformatikai felmérések nyújtotta lehetőségeket, pedig rengeteg iparágban nagy hasznukat lehet venni: pénzt, időt, és energiát lehet megspórolni az alkalmazásukkal” – vázolja Lőrinc. 

Márkus Lőrinc – Forrás: AirScan

A térinformatikai drónos lehetőségek, eszközök évről évre fejlődnek, ezért a fiatal cégalapítók online fórumokon tájékozódnak és képezik tovább magukat. „Folyamatosan keressük az újabb területeket, hol és hol lehet felhasználni ezeket az innovatív megoldásokat. Arra jövünk rá, hogy szinte bárhol, csak az ember kreativitásán múlik” – véli Bene Máté. 

A magyar mezőgazdaságban már egyre elterjedtebb a drónok használata. 

Speciális kamerával lehet mérni, hogy egy növénynek milyen az állapota, mennyi vizet kap, és léteznek permetező drónok is. 

„Meg lehet mondani, hova mennyi permetet kell fújnod, ahhoz, hogy optimális legyen a termőföld állapota. Mi ez alapján kezdtünk el kacsintgatni az erdőgazdálkodás felé” – tudjuk meg. 

Meg lehet számolni a fákat

„Szeretem a természetet, sokat szoktam kirándulni. Egy túrázás alkalmával azon gondolkodtam, milyen jó lenne nemcsak a városban, hanem a természetben is végezni ilyen drónos felméréseket” – veszi át a szót Lőrinc. De hogyan segítheti egy térinformatikai felmérés az erdészek munkáját? – vetődik fel a kérdés. Meg lehet számolni a fákat, megmérni a magasságukat, a törzsük átmérőjét. Lőrinc és Máté dolgoznak egy szoftveres fajmeghatározó algoritmuson is, amely fényképek alapján meg tudná határozni, hogy az adott fa melyik fajhoz – legyen az bükk, cser, tölgy vagy fenyő – tartozik. 

„Egy erdőmérnöknek nagyjából lehet elképzelése arról, hogy mennyi és milyen állapotú fa van az erdőben, de ezt mi óriási területen, több tízezer hektáron is fel tudjuk neki mérni, viszonylag gyorsan. Emellett teljes képet kap a saját erdejének állapotáról. Látni fogja, mennyi fa van benne, s azok mennyire egészségesek” – részletezi Máté. 

Egy egész hegység, például a Bükk vagy a Pilis erdeinek felmérése biztosan több hónapos munka lenne, de nyitottak az ilyen óriásprojektekre is. „Ezekkel a megoldásokkal a fák kiszáradását is észre lehet venni; külföldön már olyan fejlesztések is folynak, amelyek segíthetnek megakadályozni az erdőtüzeket” – teszi hozzá Lőrinc. 
 

1. A neonfény élesen verődik vissza a fehér csempékről, az asztal hidege a papírlepedő alól a csontjáig kúszik. Nem tudná megmondani, hogy két perc vagy tíz telt el azóta, hogy kiment a fehér köpenyes klumpás nővér azzal, hogy „ne mozduljon”, de a kattogás, berregés már elmúlt. Várja a klumpák kopogását, hogy felkelhessen innen. Hová lett a nővér? Megfeledkezett róla? Kiment a mosdóba? Vajon már megmozdulhat? „Elnézést…” – szólal meg bátortalanul. Nem ismétli meg hangosabban. Hason fekve csak a padlót látja a nagy lófej alakú repedéssel. 

Elképzeli magát felülről, ahogy fekszik. Így láthatják magukat a műtőasztalon azok, akik a klinikai halálból visszatértek. 

A beszámolók szerint a testükön kívülről, nem érezve fájdalmat, félelmet, szomorúságot… 

De ő érez. Fájdalmat a derekában. Most is, ahogy a medencéje a papírlepedőre tapad. És elhagyatottságot, ebben az itt felejtett testben. Odakint most valahol beszélgetnek. Talán az ő leleteiről. Legszívesebben kikiabálna: Halló, itt vagyok kiterítve! Egy élő testben egy emberi lélek! Egyszer csak csupasz vezényszó érkezik: „Felöltözhet, a folyosón várakozzon!” S ő magára veszi fegyelmezetten az asztalon fekvő testet, majd a Vetkőző feliratú fülkében összehajtogatott ruhadarabokat. 

2. Hasal az ágyon, arca a fejtartó párnájával keretezve. Jól ismeri ezeket a repedéseket a régi ház parkettáján. Két éve látta először, ahogy a lécek görcsösen egymásba kapaszkodnak. Most úgy látja, hogy lágyan ölelve fonódnak egymásba.  

Egy év kellett hozzá, hogy a parkettára meredve ne az járjon a fejében, vajon van-e erre egyáltalán ideje, hogy elég frissen van-e szőrtelenítve a lába, és nem izzadt-e meg nagyon, amíg felrohant a lépcsőn. Egy évre volt szüksége, hogy a telefonját az előszobában hagyja, hogy engedje a végtagjait ide-oda pakolgatni a masszázságyon, és közben ne vegye át egyik izma sem készségesen az irányítást. Hogy a halk és együttérző kérdésekre beszélni tudjon arról, milyen élni ebben a testben. 

Hogy ne fojtsa vissza a lélegzetét, hogy a kereső tapintások ne szüljenek gyanakvást, vajon milyen rejtett bajra lelnek, és ne legyenek az inak ugrásra készen a váratlan fájdalomra.  

Kellett egy év, hogy megismerje a szelíd, de határozott mozdulatokat, és mint a menhelyről elhozott kutya a jótevőjében, megbízzon a masszőrben. Ennyi időre volt szüksége, hogy miközben rábízza a csontokból, izmokból, véráramból, idegekből és egyebekből álló testet egy másik emberre, közben lélekben is benne maradhasson. Hogy félelem, szégyen és aggodalom nélkül hálával és odafigyeléssel kezdjen élni a testben, amit évtizedekkel ezelőtt kapott. 

 A cikk a Szembefordított tükrök sorozatban jelent meg. A sorozat többi részét itt találja.
„Amikor gyerekként először láttam meg a gardróbszekrény egymásnak fordított tükörajtóit, azt hittem, egyszerűen ismétlődnek a folyosóvá mélyülő képek. Pedig hogy is lehetne ugyanaz? Hisz minden újabb tükröződésben ott az összes előző kép.”  

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt>>.

A gyakorlatban nem változik semmi, az abortuszjog alkotmányba emelése csak deklarálása annak, ami 1975 óta már több évtizedes gyakorlat Franciaországban és a legtöbb európai államban: a nők dönthetnek úgy, hogy a méhükben fejlődő embrió vagy magzat életét megszakíttatják erre kiképzett egészségügyi szakember által. 

234.300 abortuszt végeztek el Franciaországban 2022-ben, ami 17 ezerrel több, mint 2021-ben. Összehasonlításképpen: 21.779 művi terhességmegszakítást végeztek Magyarországon 2022-ben. Jobban állunk, mint a franciák: míg náluk kb. 289 emberre jut évente egy abortusz, Magyarországon ez kb. 440 ember/év. A franciák magasabb abortuszarányának egyik magyarázata, hogy ott legális az abortusztabletta, amellyel az abortált gyerekek 78 százalékának szakítják meg az életét. Magyarországon évről évre kicsit csökken az abortuszok száma. 

Némi különbség az európai államok törvénykezésében, hogy néhol valamiféle látszatindokot kérnek, pl. nem körvonalazott „válsághelyzetre” kell hivatkozni az abortusz engedélyezéséhez; lehet kisebb eltérés abban, hogy a magzat hány hetes koráig engedélyezett az abortusz; eltérő a beavatkozásért fizetendő költség is; egyes államokban pedig a magzat szívhangját meg kell hallgatnia egyszer a terhes nőnek, mielőtt megkapná az engedélyt a megszakítására. 

Kinek lehet gratulálni?

Én szeretnék gratulálni a képviselők és szenátorok kevesebb mint tíz százalékának, annak a 72 embernek, akik a 780 igennel szavazóval szemben tartották magukat a nemhez. Nem lehetett könnyű szembemenni a fősodorral, tudva, hogy a közvéleménykutatások szerint a francia polgárok több mint nyolcvan százaléka támogatja az abortuszjog alkotmányba iktatását. 

Bár a szándékaikat nem ismerhetem, de szeretek arra gondolni, hogy ennek a 72 embernek talán eszükbe jutottak azok az embriókorú emberek, akik ezután esnek majd áldozatul a nők (anyák) és a férfiak (apák) döntéseinek.

Gratulálhatnak maguknak és egymásnak a pro-choice, vagyis választáspárti aktivisták, akik „Az én testem, az én döntésem” szlogent tűzték zászlajukra. Ismét sikerült következetlennek lenniük társadalmi harcukban: miközben síkra szállnak a gyermekek védelméért a pedofília ellen, örömmel üdvözlik a magzatkorú gyerekek kárára elkövetett gyilkosságok alkotmányos legalizálását Franciaországban.

Kiknek származik ebből hátránya?

Akiknek biztosan nem lehet gratulálni, azok a leendő áldozatok: azok a jogi képviselet nélküli emberek, akiknek az elindult élete szüleik döntése miatt nem futhat tovább néhány hétnél, hónapnál. Akiknek úgy okozhatják halálukat, hogy nem ismerik el embermivoltukat. Bár ne ámítsuk magunkat: az emberi státusz a történelem folyamán soha nem akadályozta meg a nagyobb hatalmú társadalmi csoportokat, hogy a gyengébbek életét elvegyék a saját érdekükben.

A szociális hatások törvénye értelmében persze nem csak az abortált gyerekek az áldozatok. Hanem mi, mindannyian. Amíg egyetlen emberi csoport is létezik, amelynek élethez való joga teljesen egy másik ember döntésének van kiszolgáltatva, soha nem alakulhat ki teljeskörű, stabil biztonságérzet és béke egy társadalomban, az emberiség körében. A kiszolgáltatott csoport létezése ugyanis önmagában precedens, e csoport határai mindenkor az uralkodó hatalom érdekei szerint változtathatók, akár tágíthatók. Teréz anya, a szentté avatott apáca 1994-ben penge logikával megfogalmazta ezt egy többezer fős rendezvényen, ahol a lelkes abortuszpárti Clinton házaspár is jelen volt: 
„Ha elfogadjuk, hogy az édesanyák megölhetik saját gyermeküket, akkor hogyan magyarázzuk el másoknak, hogy ne öljék meg egymást? […] Az abortusszal az anya nem tanul meg szeretni, hanem saját gyermekét öli meg azért, hogy megoldja saját problémáját. […] 

Bármely ország, amely elfogadja a terhesség megszakítását, az nem egymás iránti szeretetre tanítja az embereket, hanem arra, hogy erőszakot alkalmazzanak saját céljaik elérésében.

 Épp ezért a béke és a szeretet legnagyobb rombolója az abortusz.”

Persze utána az ellenfelei buta öregasszonynak titulálták, és sikkasztás meg álszentség vádjával próbálták aláásni életművét. Pedig logikája a nem istenhívők számára is kikezdhetetlen.

Mi a helyzet velünk, magyarokkal?

Az Alaptörvényünkben szerepel, hogy „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.” Közben Magyarországon 1993 óta nagyon megengedő szabályozás van érvényben, gyakorlatilag bármelyik nő végeztethet abortuszt nem körvonalazott válsághelyzetre hivatkozva. 2022 szeptemberében lépett életbe az első és egyetlen kis jogi megszorítás: a beavatkozást csak akkor lehet elvégezni, ha a nőnek megmutatták a magzat életjeleit, jellemzően annak szívhangját. Ez, úgy tűnik, nem gyakorolt számottevő hatást az abortuszok számának alakulására. 

Nem vagyok jogász, de mintha lenne némi disszonancia az Alaptörvény és a megengedő jogszabály között, holott egy jogszabály elvileg nem lehet ellentétes tartalmú és célú az Alaptörvénnyel. De nincsenek illúzióim: bizonyára erre is van valami körmönfont jogi magyarázat. 

Így Magyarországon mindenki eldöntheti szabadon, minek örüljön. Ha életpárti, akkor annak, hogy az Alaptörvény legalább szavakban rögzíti azt a vágyott világot, ahol az embrió és a magzat is ember; ahol életkorára való tekintet nélkül egyformán joga van egy embernek az élethez, életfunkciói elindulásának pillanatától egészen (természetes) haláláig. Vagy ha választáspárti: annak, hogy az Alaptörvény ugyan említi a fogantatást mint a védendő emberi élet kezdőpontját, de a jogi és hétköznapi gyakorlat nem követi ezt. 
Mindenki eldöntheti világnézetének megfelelően, félig teli vagy félig üres-e a pohár Magyarországon.

Véleménycikk

Az emancipációról, amiért a magasabb fizetést követelő textilipari dolgozók New York utcáin tüntettek több mint másfél évszázada? Nyilván ma is akadnak hiányosságok például az egyenrangú bérezés területén, de ma már nem egészen igaz, hogy az év összes többi napja férfinap. Hisz például kedvünkre csemegézhetünk a női lét bonyolultságát, nagyszerűségét, szerepeink összeegyeztetését boncolgató cikkek, filmek, posztok között. Bezsebelhetünk csak nőknek szóló díjakat, különböző tematikájú női kampányok lelkes aktivistái vagy támogatói lehetünk. Erősek lettünk, és mindaz, ami évszázados terhes elvárás volt velünk szemben, ma már lehetőség nagyszerűségünk és sokoldalúságunk bizonyítására: nemcsak ápoltak és háziasak vagyunk (ami ellen annyira tiltakoztunk), hanem férfiakat megszégyenítően (sőt, bizonyos pályákról ki is szorítva őket) beteljesítjük, aminek lehetőségét kiharcoltuk, azaz belevetjük magunkat a tanulásba, karrierbe. Bebizonyítjuk, hogy a nő többfelé tud figyelni, empatikusabb, szívósabb, mint a férfi, és mindemellett „megmarad nőnek is” (bármit is jelentsen ez, hisz ezzel épp a nőkről alkotott sztereotípiákkal vagyunk kénytelenek érvelni). Közben olykor meglepetten és csalódottan konstatáljuk, hogy a versenytársak, az „igazi férfiak” mintha eltűntek volna mellőlünk. (Philip Zimbardo már lassan 10 éve felhívta erre a figyelmet.) A médiában férfigyűlölő feministák és szexista nőgyűlölők csapnak össze, miközben az emberiség fennmaradásának záloga a kettő együttműködése, hiszen az ember férfi és nő eggyé válásából születik.

Lehet nőnek lenni férfi nélkül? Érdemes magunkat úgy ünnepelni, hogy a férfi csak a kelléket, a virágot és a bonbont biztosítja a ceremóniához? Sőt, olykor maga is díszlet csupán? (Mert azért egy az igazi nő mellé már csak a látvány miatt is dukál egy pasi.) 

Különbözőnek lettünk teremtve, férfinak és nőnek, anyának és apának (nem 1-es és 2-es szülőnek). Az életet, a világot férfiként és nőként éljük és látjuk. Szólhatna ez a nőnap erről, hogy férfi nélkül lehetetlen értelmezni a nőt és nő nélkül a férfit. Dinamikus, rugalmas, kényes egyensúly ez, párkapcsolatban és társadalmi méretekben is, ráfér a finomhangolás. 

Isten egyenrangúnak, de nem egyformának teremtett. Örülhetnénk ennek ezen a napon. 

S hogy akkor miért a férfi hozza a virágot? Csak mert ez a tradíció? Talán, mert a nőket évezredeken át előszeretettel hasonlították gyenge, törékeny virágszálhoz, és nőként évente pár percre szívesen időzünk a meghódításra váró nő szerepében. Ahogy a férfiak a gáláns védelmezőében. Hogy aztán visszatérjünk a 21. századba.