A kereszténység előtt Eostre istennő tiszteletére készítették és fogyasztották a kis bucikat. Sokan úgy gondolják, a kereszt a holdnegyedeket szimbolizálja, az easter, azaz húsvét szó pedig valószínűleg az Eostre névből ered. I. Erzsébet, Anglia uralkodója 1592-ben rendeletben tiltotta meg a „meleg keresztes zsemle” és más fűszeres kenyerek árusítását, kivéve temetkezéskor, nagypénteken és karácsonykor. 

A rendelet megsértésének büntetése az volt, hogy valamennyi tiltott terméket a szegények között kellett szétosztani.

Számos babona övezi a zsemle sütését, illetve ajándékozását. Aki nagypénteken megosztja valakivel a süteményét, azzal az elkövetkező egy évben semmin sem fog hajba kapni. Ha egy hosszú tengeri út előtt fogyasztja valaki a cipócskákat, azok megóvják őt a hajótöréstől. Ha fellógatjuk a húsvéti zsemléket – legalább egyet – a konyhában, védelmet biztosítunk magunknak tűz ellen, és mindig lesz kenyerünk, még az ínséges időkben is. 

Hamburg környékén valamikor a 15-16. század környékén az urak szolgáikat küldték húsvétkor egy-egy kosárral és benne párnákkal a zsömlékért, hogy még melegen kerülhessen ünnepi asztalukra a kultikus finomság. 

Erre az ünnepi reggelire meghívták rokonaikat, barátaikat is, hogy együtt fogyasztva a húsvéti zsömléket, elkerülje őket a viszály. 

Svédországban – egy 1737-ből származó szakácskönyv szerint – a még meleg bucik belsejét kikanalazták, és tejszínnel, cukorral, vajjal összefőzve újra visszatöltötték az üres zsömlébe. A svéd bullar (zsömle) nagyon kedvelt volt húsvét és nagyböjt idején, ilyenkor tejbe áztatva, kevés fahéjjal megszórva fogyasztották. Ünnepi, húsvéti változatát marcipánnal is megtöltötték, mazsolával, fűszerekkel ízesítették, ennek neve: semla. A Baltikum területére a középkorban valószínűleg svéd kereskedők közvetítésével érkezett, Rigában találhatjuk meg az első írásos nyomát a 16. századból.

Húshagyókeddi cipócskák (észt recept, 10–12 darab) 

2,5 dl langyos tej
25 g élesztő vagy 11 g száraz élesztő
1 tojás
só
1 dl cukor
1 teáskanál kardamom por
7 dl búzaliszt
100 g lágy vaj
a mázhoz: 1 tojás
tölteléknek: 3 dl tejszínhab
2 teáskanál vaníliás cukor

Ha az élesztőt használjuk, oldjuk fel langyos tejben; a száraz élesztőt egyszerűen összekeverjük a liszttel. Adjuk a tojást, cukrot, sót és az őrölt kardamomot a tejhez, keverjük folyamatosan, majd adagoljuk hozzá a lisztet. A vajat a legvégén adjuk hozzá. Gyúrjuk a tésztát addig, amíg lágy nem lesz, és nem ragad hozzá a kezünkhöz és a tálhoz. Takarjuk le konyharuhával. és hagyjuk meleg helyen megkelni, amíg duplájára nem nő. Formáljunk kis zsömléket a tésztából, tegyük őket zsírpapírra, a sütőlapra, és így kelesszük tovább a ruha alatt. Melegítsük elő a sütőt 225 fokra, kenjük meg a felvert tojással, és süssük őket 10 percig. Hagyjuk kihűlni, és vágjuk be a zsömlék tetejét. Félbe is vághatjuk a süteményeket, és töltsük meg az alsó felüket a vaníliás cukorral összekevert tejszínhabbal, majd tegyük vissza rájuk a tetejüket.

Kép

Fotó forrása: Freepik

Hot cross buns (angol recept)

Hozzávalók: 210 ml tej
1 tojás
450 g búzaliszt
1,5 teáskanál mézessütemény-fűszerkeverék
fél teáskanál fahéj (őrölt)
fél teáskanál só
50 g cukor
50 g vaj
1,5 teáskanál élesztő (instant)
125 g mazsola
A kenéshez: 30 ml tej (2,8%-os), 25 g kristálycukor

Az élesztőt simára kikeverjük a langyos tejben, majd a többi hozzávalóhoz dolgozva „rugalmas” könnyűvé gyúrjuk. A tésztából kis cipócskákat formázunk, és a tepsire rakjuk őket kicsit megkelni. Ha duplájára dagadtak, keresztet vágunk minden süteménybe, majd a cukros tejjel megkenjük őket. Közepesen meleg sütőben 15–20 perc alatt szép „pirospozsgásra” sütjük a bucikat. Langyosan a legfinomabb vajjal, lekvárral. 

Kép

Kép forrása: Freepik

A 2009 óta évente megrendezett Eventex-díj a rendezvényszervező szakma kreatív, innovatív és hatékony megoldásainak elismerésére jött létre, és mára a rendezvényszervezés, valamint az élményalapú marketing legnívósabb kitüntetésének számít. A korábbi évekhez hasonlóan az idén is találunk magyarokat a pályázók között, a közönség olyan rangos hazai eseményekre adhatja le a voksát, mint az MVM Zenergia vagy az Eurojackpot Szuperkoncert. 

Előbbit – amelynek a budapesti Müpa adott otthont – a zene, a vizuális élmény és a jótékonyság jegyében hozták létre. Mindezek mellett egy olyan esemény megvalósítása volt a cél, ahol a klasszikus zene más műfajokkal tud találkozni. A program a négy évszak tematikát dolgozta fel Balázs János, a Bagossy Brothers Company, Tóth Vera, Vecsei H. Miklós, az Anima Musicae Kamarazenekar, Sárközy Lajos és a Cantemus Vegyeskar előadásában.

A Szerencsejáték Zrt. jótékonysági Szuperkoncertjét a fővárosi Puskás Aréna Szoborparkban rendezték, és olyan népszerű előadók, együttesek szórakoztatták a több tízezres tömeget, mint a DR BRS és Vendégei, a ByeAlex és a Slepp, továbbá a Halott Pénz. A résztvevőknek köszönhetően a szervezők rekordösszegnek számító 8,5 millió forinttal támogatták az Ökumenikus Segélyszervezet munkáját.

Az említett rendezvények lebonyolításáért a Lounge Group – Visual Europe Group, Magyarország legnagyobb ügynökségi csoportja felelt. Az MVM Zenergiára a „Brand Experience”, míg az Eurojackpot Szuperkoncertre az „Event” kategóriában tud szavazni az Eventex oldalán április 2-ig, ide kattintva.  

Forrás: Lounge Group – Visual Europe Group
 

Mi mindenért aggódhatunk? 

A kamaszkor (12–18 év) átmeneti szakasz az életben, amelyben a tinédzserek számos fizikai, érzelmi és szociális változáson mennek keresztül. Ez a szakasz sok kihívással és problémával jár a szülők számára is. Számos félelem és aggodalom munkálhat bennük, amikor a gyermekük serdülőkorba lép. Például a gyermek testi változásai miatt, amelyek a pubertás során bekövetkeznek, a gyermekük szexuális érésével és egészségével kapcsolatban, a fogamzásgátlás, a szexuális úton terjedő betegségek kockázata miatt. Szeretnék, hogy a fiatal egészséges és biztonságos döntéseket hozzon. Aggódhatnak a társas kapcsolatai és a baráti köre miatt. 

A barátság, a szerelem, a közösség is sok kérdést felvet. A kamasz pedig konfliktusokat és az elutasítás traumáját is átélheti. A szülő sokszor látja, hogy gyermeke önbecsülése és önbizalma csökken a serdülőkorban, hangulatváltozásai vannak, nem tartja be a szabályokat, és hajlamossá válik a kockázatvállaló viselkedésre. 

Fel lehet készülni a kamaszkorra? 

A kiskamaszkorig (8–11 éves kor) alapozzuk meg azt, hogy milyen intenzív lesz majd a serdülőkor. Fontos felkészülni a közelgő pubertásra. 

Legyen nyitott és őszinte a kommunikáció a test változásairól, a nemi szervekről és az egészséges szexuális viselkedésről. Beszéljünk a gyermeknek erről az időszakról, és válaszoljunk a kérdéseire.

Fontos az egészséges életmód kialakítása még kiskamaszkorban, vagyis az ösztönzés a megfelelő táplálkozásra, a rendszeres testmozgásra és a megfelelő alvásra. Ezek a helyes szokások elősegíthetik a serdülőkor idején a szervezet és az agy megfelelő fejlődését. Segítsünk a gyermeknek az önbecsülés és az önbizalom kialakításában, bátorítsuk saját erősségei felfedezésére és fejlesztésére. Támogassuk abban, hogy fejlődjön a szociális készsége, az együttműködésre való hajlama, az empátiája és a kommunikációja. Biztosítsunk hátteret neki az iskolai feladatokhoz és tevékenységekhez. Bátorítsuk és ismerjük el a sikereit, és segítsünk neki célokat találni. A serdülőkor előtti időszakban fontos, hogy a gyermek stabil és támogató környezetben nőjön fel, így amikor a kamaszkorba érkezik, stabilabb lesz érzelmileg, és kevésbé lesznek nagy kilengései. 

A változások kereszttüzében 

A kamaszkor számos látható és kevésbé nyilvánvaló változással jár. A növekedés és a testarányok eltolódása, a szexuális jellemzők megjelenése, a testzsír és az izomtömeg változása a külvilág számára is látható. Ugyanakkor kellemetlen tünetekkel járhatnak a hormonális átalakulások, amelyek nemcsak hangulatváltozásokat, érzelmi ingadozásokat és az önértékelés változását eredményezhetik. A faggyútermelés fokozódása miatt aknék és pattanások jelennek meg a bőrön, zsírosabbá válhat a haj, amelynek ápolása nagyobb figyelmet igényel. Mindezek az önbizalomra is hatással vannak, érdemes tehát együtt megoldásokat találni a kellemetlen átmeneti tünetekre. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Kommunikációs problémák 

A kamaszkorban a tinédzserek gyakran küzdenek azzal, hogy nem találják a megfelelő szavakat és hangnemet a szüleikkel való beszélgetésben. Előfordulhat, hogy nehezen fejezik ki az érzéseiket vagy a gondolataikat. Fontos a nyitott kommunikáció és a türelem, annak érdekében, hogy a szülők megértsék a tinédzserek érzéseit és szükségleteit. Magunk is mintát adunk azzal, ahogyan kommunikálunk. A kamaszok nevelésében fontos az is, hogy mennyire tudjuk mi, szülők kifejezni az érzelmeinket, és mennyire tudunk elszakadni a prédikáló, kioktató stílustól? 

Az is a kommunikáció egyik módja, ha időnként csendben maradunk, és ezzel lehetőséget és teret biztosítunk gyermekünknek a beszédre. 

Célravezető ebben az időszakban az őszinte érdeklődésből megszülető kérdések feltevése. 

Hangulatváltozások 

A kamaszkort gyors és intenzív hangulatváltozások jellemzik. A tinédzserek az egyik pillanatban még nagyon boldogok és lelkesek, a másikban pedig dühösek vagy szomorúak. Ez részben a serdülőkori érzelmi és a hormonális változásokkal függ össze. Szülőként tudnunk kell, hogy ez az állapot – bármennyire is szörnyű időnként – csupán átmeneti, és nem érdemes feldühíteni rajta magunkat. Főképp azért nem, mert amin idegeskednénk, az lehet, hogy öt perc múlva már nem is olyan fontos a gyermekünknek. Ettől az érzelmi éretlenségtől valószínűleg a kamasz éppúgy szenved, mint a környezete. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Kockázatvállalás és a tiltott szerek használata 

Majdnem minden tinédzser kísérletezik tiltott szerekkel, például alkohollal, dohánnyal vagy drogokkal. Ez gyakran a kockázatvállalás és a csoportnyomás miatt történik. Fontos, hogy a szülők tájékoztassák a gyermekeiket a tiltott szerek káros hatásáról, és kifejezzék az egészséges életmód fontosságát. A kamasz valószínűleg az első cigarettáját vagy az első pohár alkoholt a barátaival együtt egy buliban fogja elfogyasztani. Ezt vegyük tudomásul, ahogyan azt is, hogy bármennyire is tiltanánk, ez annál inkább be fog következni. Ezzel azonban nem azt mondom, hogy engedjük vagy favorizáljuk ezeket a káros szereket. Csupán fogadjuk el a tényt, és mellette mondjuk el, hogy mit gondolunk az egészségről, a betegségről, a veszélyekről. 

A kamaszokra a legnagyobb hatással a minta lesz, vagyis az, ahogyan mi élünk. 

Hiába mondjuk, hogy mennyire káros az alkohol, a drog és a cigaretta, ha mi magunk is egy nehéz nap után egy-két pohár borral vagy más serkentőszerrel oldjuk a feszültséget. A praxisom során mindig elcsodálkozom azon, amikor azt hallom, hogy az édesapák folyamatosan együtt füveznek a gyermekeikkel. Ettől nem lesz valaki jobb szülő vagy jobb fej apuka. Hosszú távon rossz mintát mutatnak, amely nemzedékeken átívelő problémákhoz vezet. Nem a gyerekünk barátjának kell lennünk, amennyiben erre törekszünk az patológiás viselkedést eredményez. Lehetünk megértők, elfogadók, szeretők, rugalmasak, de legyünk emellett konkrét értékeket közvetítők is, hiszen ez lesz az, ami a gyermekünk mentális és érzelmi jólétében nagyon nagy szerepet játszik majd. 

Viselkedésváltozások

 A kamaszkorban gyakran előfordulnak jelentős viselkedésváltozások. A tinédzserek sokszor lázadnak, ellenállnak, illetve kevésbé akarnak együttműködni. Egyesek öltözködési stílusokkal vagy különböző hajviselettel kísérleteznek, így kívánják kifejezni az egyediségüket és az önazonosságukat. Ezek a viselkedések részei lehetnek az identitáskeresésnek és a felnőtté válás folyamatának is. Minden kornak megvolt a maga divatja, és minden kor ismerte a polgárpukkasztás jelenségét. A mai kor és a mai serdülők sem képeznek kivételt. A kamaszok most is szeretnek megbotránkoztatni másokat, miközben keresik önmagukat. A legfőbb kérdésük ez: „Ki vagyok én a szüleim nélkül?” 

Bár sok esetben azt hihetnénk, hogy semmilyen eszközzel nem rendelkezünk, amelyekkel terelgethetnénk a kamasz gyermekünket, ez szerencsére még sincs így. A következő számunkban azokról a lehetőségekről lesz szó, amelyekkel segítséget nyújthatunk az önmagát kereső fiatalnak. 

A cikk Orsolics Zénó család-rendszer terapeuta Függésben című sorozatának részeként jelent meg. A sorozat további részei ide kattintva érhetőek el.

A cikk megjelenését a Média a Családért Alapítvány támogatta.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.

A régi mondás, miszerint „Áll, mint katiba’ a gyerek”, kétjelentésű volt. Egyfelől azt jelentette, hogy egy sámliszerű alkalmatosság közepébe lyukat vágtak, és abba állították a totyogóst, másrészt – eredetileg – egy várandós asszonyra utalt a szólás. A négylábú járóka segített megtalálni a gyermek egyensúlyát, és nem engedte őt felborulni, miközben az asszonyok zavartalanul végezhették a házimunkát. Abban az időben, amikor a gyerekeket „katiba” (állókába) tették a parasztházak udvarán, valószínűleg nehezebb lett volna házról házra járva kérdezgetni az asszonyokat gyermekük fejlődéséről, hogy anyagot gyűjtsek ehhez a cikkhez. A mai édesanyák ugyanakkor, akik életét a régimódi katik modern leszármazottai könnyítik, annyit posztolnak a közösségi médiában, hogy véleményeiket könnyű szerrel feltérképezhettem. Lássuk, hogyan vélekednek a mai nők a bébikonténerekről és hosszú távú hatásaikról!

Fárasztó egész nap lesben állni

Réka nehezen szánta rá magát a ringató pihenőszék megvételére, így emlékszik vissza az első gyermeke születése utáni időszakra: „Iszonyú ügyetlennek éreztem magam, és folyamatos rettegésben éltem, hogy vajon mikor fog a gyerek lefordulni a pelenkázóról vagy az ágyról, ha véletlenül nem figyelek oda. Beni nagyon sokat sírt, nem igazán tudtuk, mi baja lehet, nehezen aludt, és úgy éreztem, a szoptatás is mehetne jobban. A harmadik hónap elejére szellemileg és fizikailag is végzetesen kimerültem. Úgy éreztem, a hátam szétszakad a baba folyamatos rázogatásától. 

Addig elleneztem mindenféle mesterséges nyugtató eszközt, mert úgy gondoltam, csak akkor leszek kompetens anya, ha én magam tudom kielégíteni a babám minden igényét. 

Miközben megrendeltem az első pihenőszéket, amelynek volt ringató és zenélő funkciója is, folyamatosan ment bennem az önmarcangoló monológ: majd pont egy szék fogja megnyugtatni a gyereket! Valószínűleg csak pénzkidobás… Nem is az történt, hogy megoldotta minden problémámat az életben, de először néhány percre nyugtatta meg Benit, később pedig az is előfordult, hogy el tudott aludni benne. A főzést, mosást sokkal könnyebben meg tudom oldani, ha egy félórára beleteszem a pihenőszékbe a babát, és felteszem magam mellé az asztalra. Így látjuk egymást, kontaktusban vagyunk, és el tudom végezni az otthoni munkát. A második gyereknél már sokkal kevesebb gondom volt az önbizalommal, és lelkiismeret-furdalás nélkül tudtam betenni Beni kistesóját a pihenőszékbe, amikor nem tudtam rá odafigyelni.”

Kép

Etetőszék 1943-ban – Forrás: Fortepan/dr. Varga Csaba

Többen nyilatkoznak úgy a mamás csoportokban, hogy szeretik használni ezeket az eszközöket, mert így biztonságban érzik a gyermeket. Nóra azt írja: „Nálunk tényleg minden volt otthon, amit csak el lehetett képzelni. Szinte ellepték a gyerekcuccok a házat, és két lépést nem lehetett tenni anélkül, hogy ne ütköznénk egy járató játékba vagy egy állványos ugráltatóba. A terhességem idején mindent tudni akartam a gyermek fejlődéséről és fejlesztéséről, és bármennyi pénzt hajlandó voltam arra áldozni, hogy a kislányom a lehető legjobban fejlődjön. Fejlesztőjátékok, Adamo-hinta, ringatószék, különböző ülések, amelyek támasztják a gerincét, interaktív bébikomp és a többi. 

Viszont egy idő után azt vettem észre a babán, hogy lankad a figyelme, nyűgösebb, sőt nyolc hónapos korára már egyáltalán nem akart játszani ezekkel a dolgokkal. 

A védőnő azt javasolta, szüntessem meg a zsúfoltságot a lakásban, hogy legyen szabad tere mozogni. Egyelőre még számomra is furcsa, hogy nagy, üres terek vannak a házban, és mivel megindult a babám mozgásfejlődése, folyamatosan figyelnem kell, mikor ránt magára valamit vagy pakolja ki a zoknis fiókot. Azért kéznél van az interaktív járóka és a pihenőszék, mert hihetetlenül fárasztó egész nap lesben állni.”

Összességében a szülői közösségekben megoszlanak a vélemények a bébikonténerekről, de abban mindenki egyetért, hogy időnként szükség van egy szusszanásnyi időre. Persze amit képviselünk a neten, attól lényegesen eltérhet az, ami ténylegesen zajlik az életünkben. 

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Pexels

Jó szándékkal elkövetett hibák a „bébikonténerek” használatában

„Természetesen minden szülőnek a saját gyereke a legszebb és a legjobb, ezért előfordulhat, hogy nem veszik észre, ha nem megfelelő irányba halad a fejlődése – kezdi szakértőnk, Tófalvi Renáta. – Arról nem is beszélve, hogy ha egy szakember felhívja a figyelmüket arra, hogy valami, amit ők csinálnak, káros hatással lehet a gyermekre – jelen esetben például a napi többórás autósülésben pihentetés –, először tagadással reagálnak. Hiszen senki sem akar ártani a gyerekének. 

Fontos tudnunk, hogy az anyákat körülvevő szakemberek mindig a gyermek fejlődését és érdekeit helyezik előtérbe, és nem a szülői gondoskodást minősítik. Egy alkalommal például, amikor egy kilenc hónapos baba érkezett hozzám, aki még csak a hátán feküdt, és egyik oldalára sem tudott átfordulni – pedig már javában önállóan ülnie és másznia kellett volna –, a napirendjükről és az életvitelükről beszélgettem az anyukájával. 

Kiderült, hogy éppen a kertes házukat újították fel, és a folyamatos belső átalakítások miatt nem engedték, hogy a baba a földön fedezze fel a környezetét. 

Mivel születésétől kezdve jól elvolt egyedül a kicsi, az lett a napi rutin, hogy délelőtt négy és délután is négy órát töltött a nappali közepén bekötve egy autósülésbe, csak aludni és enni vették ki onnan. A gyermekorvos irányította hozzám őket, mert az édesanya nem gondolta úgy, hogy gond lenne a baba fejlődésével; azt hitte, hogy kicsit lustább, mint a többiek – meséli szakértőnk. – A bébikonténer-szindróma azt jelenti, hogy a gyermek mozgásbeli, viselkedésbeli és kognitív–mentális fejlettsége nagymértékben eltér kora átlagától a túlzott tárolóhasználat következtében. 

A gyermek idegrendszeri fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy szabadon mozogjon, és különféle perspektívákból, minden érzékszervét bevonva ismerje meg a környezetét. Ebben megakadályozza őt a különféle bébikonténerek túlzott használata, arról nem is beszélve, hogy az eszköz sokszor olyan testhelyzetben rögzíti a babát, amelyet magától nem tudna felvenni (például állva tartja a félévest vagy ülteti a két hónapost), ez pedig káros az ízületek, izmok és csontok fejlődése szempontjából. 

De mi a sok? 

Természetesen ezek az eszközök nem az ördögtől valók, és helyük van a család életében, hogy gördülékenyebbé tegyék a mindennapokat. Néha pedig kivédhetetlen, hogy a baba összefüggően több órát az autósülésben töltsön egy hosszú utazás során. Arra viszont figyeljünk, hogy ezt másnap ellensúlyozzuk azzal, hogy több időt és szabad teret hagyunk neki a mozgásra. 

A napi két óránál több konténerezés heteken vagy hónapokon át már nyomot hagyhat a baba fejlődésén. 

Mit tehetünk azért, hogy biztosítsuk a lehetőséget az egészséges fejlődésre? Legyen többet a talajon ébrenléti állapotban, és lehetőség szerint kevesebbet a hordozókban. Kerüljük a fölösleges »konténerezést«, és keretek között, de hagyjuk, hadd járja be a saját felfedezőútját” – tanácsolja szakértőnk.

A kiváló magyar márkákat díjazó MagyarBrands Program minden tavasszal megrendezi Díjátadó gálarendezvényét, amelyen a hazai fogyasztói és üzleti márkák legjava veheti át a MagyarBrands Kiváló márka üvegdíjat több kategóriában is. Idén több mint 70 hazai márka képviselője vehette át MagyarBrands üvegdíjakat kiváló fogyasztói márka, kiváló üzleti márka és innovatív márka kategóriában.

A Képmás magazint először 2022-ben ismerték el a „Kiváló Fogyasztói márkák” kategóriában, 2023-ban pedig ismét megkaptuk az elismerést. A díjat Szám Kati főszerkesztő vette át.

A MagyarBrands díjjal kitüntetett márkák teljes listáját itt találja.

Kép

A MagyarBrands díj 3 alapkategóriájáról

A MagyarBrands díjakat minden évben három alapkategóriában, kiváló fogyasztói-, kiváló üzleti és innovatív márkáknak ítélik oda. 

Idén Dr. Serényi János, a MagyarBrands Bizottság elnöke adta át a „Kiváló Fogyasztói márkáknak” járó díjakat. Ez a kategória elismeri, hogy az adott márka ismertsége és kedveltsége a fogyasztók körében kiemelkedő, a díjazott fogyasztói márkák átlagos ismertsége 2023-ban magasabb volt, mint 70 százalék, kedveltségük pedig 85% feletti volt.

„Kiváló Üzleti márka” díjban azok a márkák részesülhettek, amelyeknek a pénzügyi mutatója a legstabilabbnak bizonyult az elmúlt években és megbízhatósági ratingjük 90% feletti eredményeket mutatott. A díjakat Kamasz Melinda, a tudas.hu gazdasági portál főszerkesztője és a MagyarBrands Szakmai Bizottságának tagja adta át.

A MagyarBrands Programban azok a márkák vehették át az „Innovatív márkáknak” járó díjat, amelyeknek célja nem csupán a fogyasztói igények kielégítése, hanem a folyamatos alkalmazkodás a legújabb áramlatokhoz, az elsők között vannak a technológiai fejlesztésekben és nem félnek megújulni. Az innovációs díjakat Kőteleky Aywee-tól, a Friendly kreatív igazgatója és a MagyarBrands Bizottságának tagjától vehették át a márkaképviselők.

Forrás: MagyarBrands
 

Ön is keményfejű embernek tartja magát?

Felénk, a Kunságban úgy szokták mondani: nyers-nyakas kunok vagyunk, inkább törünk, de akkor se hajlunk! Az őseimtől örököltem ezeket az adottságokat. Édesapám is pásztorkodással foglalkozott, tőle tanultam nagyon sokat, és egy nagyhírű pásztortól, Fekete Jóska bátyámtól. Édesapám Kunmadarason volt csordás, engem már óvodába is úgy vittek, hogy előtte kihajtottuk a teheneket. Én hajtottam végig az utcánkon, 600–700 tehén is volt még akkor a településen. Két csorda járt, az egyik a Lapos, a másik az Újváros felőli végen, utóbbi volt a mienk. A mai napig ott lakom.

Milyen tulajdonságok kellenek ehhez a hivatáshoz?

Az állat meg a természet iránti szeretet. Akiből ez hiányzik, az hiába is születik bele, el ne szegődjön gulyásnak! Mi mindent a jószágtól várunk, az meg tőlünk. Ő nem tud beszélni, de a súlygyarapodása beszél helyette. Hogy délelőtt jól legeltettél-e, már délben megmutatkozik azon, hogy megkérődzi-e a délidőt rendesen. 

Embereket be lehet csapni, de a jószág hasát soha. Ha jól van tartva, több a tej, a gazdák ebből meg is tudják állapítani, mikor ki legeltetett.

A legeltetésnél mire kell a legjobban figyelni?

A pásztornak tudnia kell, hogyan ossza be a legelőt, mert a legeltetés nem arról szól, hogy egy hónap alatt összejáratjuk az egész mezőt. Beosztással kell élni, hogy tavasztól őszig, Szent György napjától Szent Mihályig elegendő legyen. Meglátszik, hogy az adott területen legeltetsz, vagy csak legel rajta a jószág. Ha csak legel, a javát szedi ki, kifoltozza, kiligeteli a mezőt, a többit lehúzza a lábával. De mi a hasát legeltetjük, nem a lábát! Hogy ne csak meneteljen, mi előtte megyünk vagy a derekánál, utána soha, csak ha hajtjuk.

A felmenőitől nyilván a természet törvényszerűségeit is kitanulta…

Még a csillagállásból is lehet esőt jósolni! Ha a hold csurgóra áll, abban a hónapban sok eső lesz. Mi anno szabadálláson voltunk a jószággal, nem volt mobiltelefon, nem használtunk karórát, mert még szivattyú se volt, kézzel húztuk a vizet a kútból, s ha leszakadt volna, beleesik a kútba. Éjszaka a Göncölszekér állása mutatta meg, hány óra. Amikor este feljött, fölfele állt a rúdja, hajnalban megfordult, s lefelé csüngött a rúdja. De abból is tájékozódtunk, mennyire látszott a Tejút és a Sarkcsillag.

A négyzetre kattintva megnézheti a képgalériát.
 

A technika fejlődése mennyire könnyítette meg a munkájukat?

A természetben élünk, abba születtünk bele, úgyhogy nekem az sem idegen, ha kinn kell aludnom a gyepen a jószág mellett, sőt szívesen teszem. 

De a fejlett karámrendszerben könnyebb egy oltást beadni vagy egy kolompot föltenni, mert csak behajtjuk az állatot a szorítóba, nem kell megdobnunk lasszóval. Aki azt mondja, a hagyományost választja a kényelmes helyett, nem mond igazat, mindenki használja a fejét. Régen éjszaka, hogy nyugodtabban pihenjen a jószág, még meg is füstöltük: marha árvaganét raktunk össze, meggyújtottuk, s a szél táplálta rá a jószágra, a szúnyog meg lement róla.

A lasszóról azért felrémlik egy magyar cowboy képe…

Mi a földről dobtuk a kötelet, nem lóhátról, onnan még nem próbáltam. A földről sem állítom, hogy tízből tízszer eltalálom, de sose voltam rossz dobó!

Hogyan alakul egy átlagos napja a téli időszakban, azaz Szent György napja előtt?

Reggel az első, hogy körülnézünk a jószágok közt, nincs-e kárunk. Még a nóta is mondja: „nincs-e károm, nincs-e dézsmálva”. Össze kell írni, van-e ellésünk, ezt reggel tudjuk megtenni, akkor még ott van az anya a borjával. Táblát kötünk a nyakába, fülszámot kap, regisztráljuk. Nagyjából ötszáz állattal dolgozom, majdnem mindet ismerem, ránézek a borjúra, tudom, ki az anyja. Mint az iskolában, ha belép a tanárnő, s tudja, ki a hiányzó. Ha bemegyek a karámba vagy az állásra, látom, ha valaki nincs ott.

Mi jön a reggeli rutin után?

Az etetés. Mi csak utána, tíz, fél tizenegy fele reggelizünk, szinte egyhuzamban az ebéddel. Aztán vizet kapnak, megint etetés, víztelenítés. Összetett dolog, jó, ha egy család csinálja, s mindenki tudja a feladatát. Nagy segítség az asszony, megfőzi az ebédet, bevásárol, a gyereket elviszi iskolába. Iskola után a lányom is segít. Minden kis segítség nagy segítség. Nincs ünnep, se vasárnap, se hétvége.

Kép

Sándor lányával és feleségével – Fotó: Katona László

Szent Györgytől Szent Mihály napjáig, amíg kint vannak az állatok, mennyiben más a napirend?

Reggel akkor is szétnézünk, mert kihajtáskor lehet izomlázas, lapockacsúszásos, megnyúlhat az ina. Kicsit orvosnak is kell lenni. Legelni egész évben úgy indul, ahogy első héten szoktatom, hat óra, fél hét körül. Ha megcsendesednek, szétterülnek, legelnek, a tarisznyámból én is megreggelizem. Aztán lefekszenek, s megtervezem, merre menjünk, hogy délre beérjünk a kútra. Akkor néhány óra delelés, ivás, kérődzés, én is pihenek. Ha nem hajtanám be őket, fekdécselnének: tíz fekszik, tíz legel felváltva, de rendszert kell vinni az életükbe, mint a gyerekeknek. Édesapámék azt tanították, a szájáról szép a jószág. Lakjon jól, legyen teli a horpasza, ne legyen csikasz. Ha mi nem adunk neki, mi se várjunk tőle!

Van bármikor lehetősége kikapcsolódni?
Én mindig ki vagyok kapcsolódva! 

Még életemben nem unatkoztam, nem tudom, mit jelent ez a szó, minden egyes napnak megtalálom a szépségét. A gyepben, a jószágban, a levegőben, a napsütésben. 

Még az esőben is, pedig azt nem szeretem. Augusztusban, ha Lajos-napig esik egy nagy eső, az nekünk aranyat ér, mert jó lesz az őszi mezőnk. Télen meg azt várom, mikor jön a jó idő, serken a mező újra. Akkor már nem érezzük jól magunkat a faluban, vágyunk a természetbe. A jószág, ha érzi a zöldet, a mező illatát, az is kifele vágyik, mint mi, pásztorok. De a Szent György-napot én mindig megvárom a kihajtással. Ha kimegyek, az első, hogy fölhívom a feleségem, hogy „megérkeztem, itthon vagyok!” Szent Mihály után meg mindegy, milyen idő van, az már nem jó idő. Azt is egy nóta mondja, hogy akkor „sírnak-rínak a bárányok”. Ugyanígy a marha. Nem voltak a régiek buta emberek, amikor megmondták, mettől meddig tartson a legeltetés.

Az ön egy napjáról készült film fontos szereplői a kolompok is. Ezeknek milyen típusaik vannak, és pontosan mi a szerepük?

A típusaikat a mi igényeinkhez, nem a jószágéhoz szabjuk. Én szeretem a változatosabbakat, többfélét teszek fel. Ahogy mi tájékozódunk a hangról, a jószág is úgy teszi. A kolomp össze tud tartani egy gulyát, és nekünk is nagy segítség ködben. Tavasszal az első héten kinézzük, kik kapjanak kolompot, s azokra föltesszük. Mindig van jószág, ami elöl jár, meg ami hátul. Egy páréves, jó kondícióban lévő üsző, aminek még nem volt fia, halad dinamikusan, egy kilenc-tíz éves tehén inkább lemarad. De azt se tehetjük meg, hogy az összes kolompot föltesszük az elsőkre, a jól kizsendült tehenekre, mert akkor csak húzzák a gulyát. Kell hátra is tenni, hogy megtartsuk a brigádot. Fölveszik a hangot, kialakul a helyük. Én a Kunkápolnási-mocsár szélén legeltetek, ami 800 hektár egybefüggő nád, abba ha bemegyünk, ott labirintust csinálnak. Gyérítjük a nádat, ami jó a nemzeti parknak, nekünk meg bővül a legelőnk, tisztul a vidék a madaraknak, gazdagabb lesz az élővilág. A nádban is kolomppal tartjuk őket egyben. Ha egy kolompos tehenet megriasztunk, s megszalad, az összes összeszalad, mert azt hiszik, valami történt. 

A kolomp a pásztorembereknél ugyanolyan érzékeny téma, mint a kutya. Szeretünk róla beszélni, de sokféle a véleményünk.

Ha már itt tartunk, milyen kutyákkal dolgozik?

Összesen négy ütőképes kutyát tartunk, meg két kölyökkutya van mellettük. Bár szegény édesapám azt mondta, „ne tartsál, fiam, csak kettőt, akkor nem rángatja a kutyaházat, nem borogatja a vizet!” Mert akkor lejárja, ledolgozza magát. Az enyémek „keverék” kutyák, nem a fajtájuk számít, hanem a természetük. Ha gazdás, akkor tudod tanítani, mert ha ragaszkodik az emberhez, akkor az embertől vár, az emberre figyel. Amelyik félreáll, nem kommunikál veled, azt nem tudod tanítani. Én nem szoktam simogatni, mert munkaeszköznek tartom őket. Ha elsimogatjuk, nem lesz megfelelő tartása. Föl kell állítani a rangsort, hogy én vagyok a főnök, én adom az utasítást. A munka olyan, mint az embereknél, hogy akkor is meg kell csinálnia, ha épp nem szívesen teszi. Olyan nincs, hogy most nincs kedve menni meg szaladni, mert elfáradt.

Kép

Fotó: Katona László

Mit lát, lesz a családban, aki továbbviszi ezt a szép hivatást?

A kislányom mezőgazdasági iskolába megy, de még csak tizennégy múlt. Mint apa nagyon szeretném, ha vinné tovább, de egy a lényeg: tisztességes legyen. Bármerre sodorja az élet, olyan tevékenységbe ne fogjon, amit nem szeret, mert a kényszermunkából semmi jó nem sül ki. Aki szereti és az elkötelezettje annak, amit csinál, az viszont a mai világban is megél a szakmájából.

A leghíresebb „bacilusvadász”

Egy szegény bányamérnök tizenhárom gyermekének egyikeként látta meg a napvilágot Robert Koch, 1843 decemberében a németországi Alsó-Szászország tartományban. Felfedező akart lenni, de végül orvosi diplomát szerzett. A francia–porosz háborúban sebészorvosként, majd falusi körorvosként szolgált.

Huszonnyolcadik születésnapjára mikroszkópot kapott ajándékba a feleségétől, és ez felkeltette benne a „bacilusvadászat” iránti szenvedélyt. Amikor lépfene-megbetegedésekről érkezett hír, Koch kezdetleges eszközeivel is el tudta különíteni a kórokozót, amelyet egérre oltott át, s végül a megbetegített állatok véréből ismét izolálta. Azt is kimutatta, hogy a bacilus a talajban évtizedekig életképesnek bizonyuló spórává alakul át, ezzel megmagyarázta a kór rejtélyes kitöréseit. Legalább ilyen fontos volt, hogy megoldotta a bacilus tiszta tenyésztését. 

A véletlenül az asztalán felejtett főtt burgonyán másnap színes foltokat vett észre, amelyek megvizsgálva életképes baktérium-színtenyészeteknek bizonyultak. 

Felfedezésének jutalma egy berlini kutatóorvosi állás lett. 

Berlini tartózkodása kezdetén kezdte tanulmányozni a tuberkulózist. A német orvos lefektette a fertőzőbetegségek immunológiájának alapjait. Rájött ugyanis, hogy ha egy állatot kisebb bacilusdózissal fertőz meg, amit az túlél, a megismételt fertőzésre a szervezete már másképp reagál. Pályafutása csúcsát a tüdőbajt okozó baktérium felfedezése jelentette – akkoriban minden hét halálesetből egyet a tuberkulózis okozott. 

Koch 1882. március 24-én a berlini Élettani Társaság tudományos ülésén tárta a közönség elé felfedezését. Ennek azért is volt hatalmas jelentősége, mert a tbc-t akkoriban még csak kevesen tekintették fertőző betegségnek, sokan öröklődőnek gondolták, ami a védekezés ellen hatott. Kochnak kellett meggyőznie a kételkedőket. A felfedezés híre gyorsan elterjedt, hazánkban az Orvosi Hetilap 1882. áprilisi számában adott hírt róla.

Csomók a tüdőben 

A tuberkulózis, elterjedt nevén „tbc” vagy gümőkor fertőző betegség, amelyet a Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium okoz. Cseppfertőzéssel terjed, így bárki elkaphatja, aki huzamosabb ideig egy légtérben tartózkodik a beteggel, de fertőzött állat tejének fogyasztása is veszélyes lehet. Nevét onnan kapta, hogy gümőket, csomókat hoz létre a tüdőben, amik szétesnek, és nagy üregeket, kavernákat alakítanak ki, tartós lázas állapot mellett. 

Előfordul, hogy a tbc-baktérium elárasztja az egész szervezetet – az agyvelőt, a veséket és a csontvelőt is –, ami gyakran halálhoz vezet. 

A legyengült immunrendszer, a HIV-fertőzöttség, az alutápláltság, a cukorbetegség, a dohányzás mind-mind rizikótényezőt jelentenek. Gyakori tünetei közé tartozik a hosszan tartó, néha véres köhögés, a mellkasi fájdalom, a gyengeség, fáradtság, fogyás, láz és éjszakai izzadás.

A német orvos azonban nemcsak a tbc-t kutatta, Ázsiában és Afrikában tanulmányozta a bubópestist, az álomkórt, a kolerát és a maláriát is.  

Egy véletlen találkozás
Bíró Lajos, a trópusok magyar kutatója – akinek utazásait megnehezítették a betegségei – egy szerencsés véletlen folytán összetalálkozott Koch-hal, aki éppen a malária elleni gyógymód után kutatott, és végül Bírót is meggyógyította a szúnyogok által terjesztett kórból. 

Kochról még életében intézetet neveztek el Berlinben, amit nyugdíjba vonulásáig vezetett is. Számtalan díszdoktorátusa mellé a császár személyesen nyújtotta át neki a legmagasabb német kitüntetést, ő mégis szívesebben töltötte idejét szeretett laboratóriumában, kémcsövei és mikroszkópjai között, mint a fényes fogadásokon. 1905-ben Nobel-díjat kapott a tuberkulózissal kapcsolatos felfedezéseiért. Ám a tbc elleni oltás kifejlesztését már nem érhette meg, ugyanis 1910-ben elhunyt. 

A betegség megelőzésére a megoldást a Calmette-Guérin Bacilus (BCG) védőoltás hozta el, amelyet 1905 és 1921 között Franciaországban dolgoztak ki, de tömeges elterjedése csak a második világháború után kezdődött, egyidőben az antibiotikumok térhódításával, amelyek lehetővé tették a tbc gyógyítását.

Kép

Kép forrása: Freepik

A tbc mint „magyar betegség”

A tuberkulózis nyomait szinte valamennyi ókori kultúrában megtaláljuk. Tömegessé válását az új- és legújabb kori gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint az azt követő városiasodás okozta. A 17. században az angliai iparcentrumokban az összezsúfolt munkások komoly járványügyi kockázatot jelentettek, ezért nevezték londoni vagy városi betegségnek is. 

Többek között Jane Austin angol írónő, Frédéric Chopin zeneszerző, Franz Kafka, George Orwell írók és Vivien Leigh, az Elfújta a szél főszereplője is ebbe a kórba halt bele. 

A 19–20. század fordulóján Európában 365 millió ember élt, közülük évente 800 ezren haltak meg tuberkulózisban. Ahogy Európa valamennyi nagyvárosában, úgy Budapesten is terjedt a tbc. A 20. század első évtizedeiben népbetegségnek számított hazánkban, a halálesetek 25 százalékát okozta. Nálunk a nemzetközi helyzetnél is sokkal súlyosabb közegészségügyi problémát jelentett, ezért is nevezték „Morbus hungaricus”-nak („magyar betegség”). Még 1938-ban is minden tizedik halálesetet a tbc okozott, és Magyarország járványügyi helyzete 1945-ig az egyik legrosszabb volt a kontinensen, mivel a háború után a hadifogoly- és koncentrációs táborokból tbc-s betegek ezrei tértek haza. Az 1950-es években még évente 50 ezer megbetegedés volt, és 10 ezren meg is haltak a kórban.

Miután a 20. század elejétől megindult a szanatóriumok, majd a tüdőgondozói hálózat kiépítése, az 1940-es évektől pedig elterjedt az antibiotikumok alkalmazása a gyógyításban, csökkenni kezdett a tbc-s esetek száma. Ezt visszavetette a második világháború. 1953-ban kötelezővé tették a BCG védőoltást. Ennek és a jólét növekedésének, a higiénés körülmények javulásának köszönhetően a következő három évtizedben a betegek száma a tizedére csökkent, ma már a nagyon ritka betegségek közé tartozik. A KSH adatai szerint folyamatosan csökkent a tbc-s betegek száma, ugyanakkor míg 2021-ben 326, addig 2022-ben 441 új beteget regisztráltak. 

Hol tart a világ a tüdőbaj elleni küzdelemben?

Világszerte éves szinten még mindig körülbelül 10,5 millióan kapják el a kórt, és 1,3 millióan bele is halnak (2022-es adatok). Leginkább a fejlődő világ betegségévé vált. A WHO összesítése szerint 2022-ben a legtöbb új eset Délkelet-Ázsiában, Afrikában és a Csendes-óceán nyugati részén fordult elő. 

A leginkább érintett országok Banglades, Kína, a Kongói Demokratikus Köztársaság, India, Indonézia, Nigéria, Pakisztán és a Fülöp-szigetek. 

Ha már Fülöp-szigetek, Manilában a tbc elleni küzdelem világnapja alkalmából Guinness-rekordot döntöttek, miután 5596 résztvevővel egy óriási emberi tüdőt formáztak meg. A délkelet-ázsiai ország a harmadik az államok listáján, amely súlyosan érintett a tbc által.
„Igen, véget vethetünk a tuberkulózisnak!” – idén ez a világnap mottója. Már csak az a kérdés, hogyan. Elsősorban a jólét növelésével: a jóltápláltság, a tiszta és napfényes lakókörnyezet, a jó levegő olyan életfeltételek, amelyek ellenállóvá teszik az embereket a fertőzéssel szemben. A BCG oltás nálunk és több más európai országban (Például Románia, Bulgária, Horvátország Lengyelország) a mai napig kötelező – már néhánynapos korban oltják a gyerekeket –, de egyre kevesebb országban használják, mert a serdülő- és a felnőttkor felé közeledve a hatása nagyon lecsökken. 

A WHO célkitűzése, hogy 2035-re világszerte 95 százalékkal csökkentsük a tuberkulózis okozta halálozást és 90 százalékkal a tuberkulózis előfordulását. Ehhez viszont nem elég a mostanra százéves védőoltás, a BCG, olyan új vakcinára lesz szükség, amely minden korcsoportban, különösen a felnőttekben és a serdülőkben hatékony. Ez nyújthatja a megoldást az antibiotikumra nem vagy kevéssé reagáló, multirezisztens tuberkulózis megfékezésére, amely egyre nagyobb problémát jelent. Jelenleg öt-hat oltóanyag van a klinikai vizsgálatok harmadik fázisában, ami azt jelenti, hogy már sok betegen tesztelik azokat. 

Források: 
MTI, NNK, KSH, Múlt-Kor, Semmelweis.hu , Wikipedia, newtbvaccines.org, WHO 1, WHO 2, WHO 3, Wikipedia, Inquirer

„Bennem nagyon sokáig fel sem vetődött, hogy ez nem normális”

„14 éves koromtól kezdve minden menstruációm nagyon fájdalmas volt, rendszeresen görcsöltem azokon a napokon. Előfordult, hogy csak fájdalomcsillapító injekció segített, de a gyógyszerek mellett is alapvetően rosszul voltam: miközben bennem fel sem vetődött, hogy ez talán nem normális – kezdi történetét Kriszta. – Tudtam, hogy anyukámnak is hasonló problémái voltak fiatalon, azt gondoltam, nekem is biztosan hajlamom van erre. Akkoriban nem is nagyon lehetett még az endometriózisról olvasni, egyáltalán nem volt benne a köztudatban, hogy létezik egy ilyen betegség. 

Így ment ez hosszú ideig, majd, amikor a fájdalmas menzeszem mellé egyszer be is lázasodtam, az intő jel volt, hogy valami nincs rendben. Eleinte azt hittem, csak elkaptam egy vírust, de gyanús lett, hogy amint elmúlt a menstruációm, vele együtt a láz is megszűnt. Ez az állapot négy hónapig tartott... Amikor a láz már a menstruáció elmúltával is megmaradt, elmentem nőgyógyászhoz, aki megvizsgált, és közölte: méhszájsebem van, ez okozza a panaszaimat. 

Ezzel kezelt, én viszont továbbra sem voltam jól, így elmentem a kerületi rendelőintézetbe, ahol az ultrahangvizsgálat után az első kérdésük az volt, hogy mennyire lakom messze. Ebből már sejtettem, hogy nagy lehet a baj. Az orvos megkért, hogy szaladjak haza a holmimért, és siessek vissza a kórházba, mert meg kell hogy műtsenek. Mire odaértem, már vártak rám, és ott is megvizsgáltak. Amikor az ötödik orvost hívták be konzultálni, már potyogtak a könnyeim. 

A főorvos leültetett, közölte, hogy azonnal fel kell nyitni a hasamat, de sajnos fogalma sincs, mi lehet a gond, mert csak egy óriási fekete pacát látnak az ultrahangon. Elmondta, életmentő beavatkozásra készüljek, aminek során akár a méhemet, a petefészkeimet, a petevezetékeimet is elveszíthetem, mindezt 30 évesen. 

A műtét után a doktor azzal nyugtatott, hogy „csak” endometriózisom van, az viszont olyan kiterjedt mértékben, hogy a hasüregem is tele volt összenövésekkel. De ne aggódjak, mert bár gyógymód nincs rá, a gyerekszülés jót fog tenni, úgyhogy legyek terhes. Az elhatározással nem is volt probléma, félévente jártam vissza kontrollra. Két év múlva az orvosom közölte, nem is csodálja, hogy nem tudok teherbe esni, mert az endometriózis kiújult, és ismét olyan helyeket érintett, ami mellett ez nem volt lehetséges. Újabb műtét következett, ekkor vesztettem el az egyik után a másik petevezetékemet is. 

Összesen háromszor műtöttek az endometriózis kapcsán, negyedszerre császármetszés miatt nyitották fel a hasamat, amikor a nagy nehézségek árán, sokadik lombikprogrammal megfogant kislányom megszületett. A műtőben fekve hallottam, amikor az orvosok fölém hajolva, engem tanulmányozva azt taglalják egymás között, hogy hát így néz ki az endometriózis. De nem bántam, úgy voltam vele, hátha hasznukra válik az esetem” – összegzi a történetét Kriszta.

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Freepik

A legnagyobb baj a kései felismerés

„Magyarországon nagyjából 200 ezer nőt érint az endometriózis, ami azt jelenti, hogy minden második fájdalmas menstruációval küzdő, és minden tizedik termékeny korú nő érintett ebben a betegségben” – mondja Salamon Adrienn. 

Arra kértük, vázoljon egy aktuális helyzetképet, milyen ma Magyarországon endometriózissal élni. Az „Együtt Könnyebb” Női Egészségért Alapítvány elnöke arról is beszélt, ez a szám körülbelül ugyanannyi, mint amennyien asztmával vagy cukorbetegséggel élnek, ezekhez képest viszont sokkal kevesebbet tudunk erről a betegségről. 

Az endometriózis esetében a méhnyálkahártyához hasonló – endometrium – szövet kórosan a méhen kívül máshol is megtalálható a szervezetben. A betegség sok kellemetlen, fájdalmas tünete mellett a női eredetű meddőség vezető oka.

„Még mindig nagyon magas a diagnosztikai késedelem, sok időbe telik az endometriózis felismerése. Hazánkban ez átlag 4 év, ami ugyanakkor a környező országokhoz viszonyítva egyáltalán nem rossz: van, ahol 8–10 év is eltelik, mire felismerik a betegséget. A legnagyobb baj az, hogy az érintettek csak nagyon későn jutnak el az erre specializálódott centrumokba, ha pedig nem a megfelelő helyre kerülnek, annak nagyon súlyos következményei is lehetnek. Ez egyrészt abból adódik, hogy a beteget félrediagnosztizálják, másfelől abból, hogy mi, nők még mindig nem vesszük komolyan a testünk jelzéseit” – teszi hozzá.

Tíz év alatt egy évet veszítenek az életükből 

„Az endometriózissal élő nők tíz év alatt egy évet veszítenek el az életükből a fájdalom miatt: a fájdalmas menstruáció miatt kieshetnek a munkából vagy az iskolából, és nem tudnak teljes életet élni. A kiesett idő és a hosszas diagnózis miatt ennek a – sok esetben kiújuló – betegségnek óriási költségei is vannak. A későn felismert endometriózis ráadásul távolabbi szerveket, köztük a vesét, a vastagbelet, a húgyhólyagot, de akár a tüdőt is érintheti. Napi szinten beszélgetek olyanokkal, akik azt mesélik, nekik »csak« az első három napon fájdalmas a menstruációjuk, és csak akkor kell gyógyszer, hogy ezt el tudják viselni. Emellett azonban más intő jelei is lehetnek a betegségnek.”

A diagnosztikai késedelem csökkentése érdekében fejlesztettek ki és indítottak el 2019-ben egy olyan menstruációs és termékenységi applikációt, amelynek segítségével a nők naplószerűen vezethetik, mi minden történik velük egy ciklus alatt. Rögzíthetnek bármilyen panaszt, tünetet, még olyanokat is, amiknek látszólag semmi közük ehhez. 

Az alkalmazás mögött egy olyan, orvosok bevonásával kifejlesztett mátrix „dolgozik”, amely a bevitt információk alapján több női betegség, köztük az endometriózis kiszűrésében nyújthat segítséget.

„Engem négyes stádiumú endometriózissal diagnosztizáltak 14 éve, ami azt jelenti, hogy ilyenkor a betegség már más szerveket is érint. Nálam a vastagbélre terjedt át, én voltam az első Magyarországon, akit már laparoszkópiás eljárással műtöttek – mondja Salamon Adrienn. – Akkoriban jóformán semmit se lehetett tudni erről a betegségről, innen jött az elhatározásom, hogy az orvosommal összefogva beszélni kezdjek róla. Aztán az alapítvány alapítóival együtt kisebb rendezvényeket szerveztünk, ismeretterjesztő cikkeket írattunk. Saját magam csináltam munka mellett egy kezdetleges honlapot, ahol az endometriózisról egyáltalán valamit lehetett olvasni. 

Kép

Salamon Adrienn maga is az endometriózis érintettje – Fotó: Horváth Barnabás

2010-ben döntöttünk úgy a férjemmel, hogy csak ezzel foglalkozom, ekkor vált a szerveződésünk alapítvánnyá. Szeretnénk elérni, hogy a lehető legkorábban diagnosztizálják ezt a betegséget, célunk a betegutak egyszerűsítése, még átláthatóbbá tétele. Szorosan együttműködünk a védőnőkkel, a háziorvosokkal, akikhez szeretnénk eljuttatni a Lucy applikációt, amely már egy nemzetközi kutatás része is: szeretnénk megtudni, mi okozza és milyen a betegség lefolyása, mert ezen a téren az orvostudomány is keresi a válaszokat. 

Az edukációs törekvéseink jelenleg komoly támogatást élveznek kormányzati részről a meddőség elleni küzdelem miatt, a családtámogatási rendszerhez kapcsolódva. 

Az endometriózis 2019-ban bekerült azon betegségek közé, amelyekre adókedvezményt lehet igényelni. 

Tavaly pedig szakmai irányelv született az endometriózis diagnosztikájáról és kezeléséről, amit Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára is aláírt” – emeli ki Salamon Adrienn. A betegség mielőbbi felismeréséért és kezeléséért vívott küzdelem tehát nem reménytelen.
 

Bárcsak vége lenne!

„Alig várom, hogy a fodrász az én hajam is levágja” – mondja izgatottan Ljuba Prihodcsenkó a Magyar Református Szeretetszolgálat VII. kerületi Menekültmissziós Irodájában. Az 58 éves hölgy áprilisban lesz két éve, hogy elmenekült Dnyipróból, fia kérte, hogy induljon nyugat felé, szerette volna édesanyját biztonságban tudni. Fia azonban otthon maradt. Bőrbetegsége miatt eddig nem hívták be katonának, de egy új törvény már lehetővé teszi a mozgósítását. Mindennap beszélnek telefonon, gyakran lövik rakétákkal a várost, a támadások után Ljuba felhívja fiát, hogy megtudja, jól van-e. 

A 35 éves férfi a 9. emeleten lakik, és ha megszólalnak a légvédelmi szirénák, le kell rohannia a pincébe, a liftet ilyenkor tilos használni. 

Ljuba Prihodcsenkó nehéz anyagi helyzetben él, a megtakarított pénze, amit magával hozott, már régen elfogyott. Kap némi támogatást a magyar államtól, emellett a különböző karitatív szervezetek és alapítványok segítségével igyekszik talpon maradni. Panaszolja, hogy nem talál munkát, hazájában ugyanis a helyi bíróságon dolgozott irodistaként, az ott szerzett tapasztalatait itt nem tudja kamatoztatni, a nyelvet sem beszéli, a nehéz fizikai munkát pedig a szíve nem bírja. 

Hálás a Magyar Református Szeretetszolgálatnak, mert az élet számos területén számíthat rájuk, magyarul tanulhat, fogorvoshoz jutott el a segítségükkel, gyógyszert biztosítottak számára, most pedig a haját is rendbe teheti a segítségükkel. „Jók ezek a lehetőségek, de még jobb lenne, ha végre befejeződne a háború!” – mondja vágyakozva Ljuba Prihodcsenkó. 

Egy idő után számít a külső

Juhász Márton, a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója elárulja: az első alkalommal meghirdetett frizuraigazítás ötlete rokonától, Kristály Andrástól származik, aki szeretett volna a „hagyományos” önkéntes munkán túl valami pluszt adni az országban élő menekülteknek. 

Amikor az emberek Ukrajnából Magyarországra érkeztek, a legkevésbé sem foglalkoztatta őket, hogy áll a frizurájuk, mára azonban rengeteget változott a helyzet, többen munkába, iskolába járnak, ahol számít a külső. 

Elmondja, hogy a fodrászok felajánlása előtt számos civil szakember támogatta már az Ukrajnából elmenekült embereket. Tolmácsok, orvosok, ápolók segítettek az első napoktól kezdve határátkelőkön, a pályaudvarokon, de a menekülteket hosszú távon is patronálják önkéntesek, például pedagógusok korrepetálnak iskolába járó ukrán gyermekeket, hogy mielőbb behozzák lemaradásukat. „Isten dicsőségére, az emberek örömére segít az ország” – szögezi le a vezető.

Kristály Andrástól, a Cuts szalon borbélyától megtudom: első alkalommal vállalt a váci csapat önkéntes munkát, igaz, az elhatározás már korábban megszületett bennük, mert mindenképp szerettek volna segíteni a rászorulókon. „Bárkinek örömmel nyújtottunk volna támogatást, de a menekülteknek talán még nagyobb szükségük van minden segítségre. Rengeteg nehézségen mentek át ezek a családok az elmúlt években, legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, mint az, hogy fest a fizimiskájuk, sokuk anyagi helyzete egyébként sem engedte volna meg, hogy fodrászszalonokat keressenek fel” – mesél az önkéntes felajánlás körülményeiről Kristály András.

Kép

Fotó: Karsa Patrik/Magyar Református Szeretetszolgálat

Mint egy pitypang

Kiss Edit tolmács közben folyamatosan továbbítja a székbe ülők kívánságait a fiatal fodrászcsapat tagjainak. A szalon teljes létszámban megjelent, mind a nyolcan azonnal igent mondtak, amikor felmerült a karitatív hajvágás ötlete. Debreczeni Ákos elárulja: bár alapvetően női-férfi fodrász, egy ideje már csak férfi hajakat vág. „Tudni kell mindkét nem hajával bánni, most egy kicsit felfrissíthetem a tudásomat” – mondja két vágás között.  
A székéből felálló 84 éves kijevi Zinajda Holina a tükörben nézegeti az eredményt, röviden csak annyit mond: tökéletes. 

„Kócos voltam már, ezért nagyon boldog vagyok, hogy tavaszra szép lett a frizurám. Most olyan, mint egy pompás pitypang” – lelkendezik. 

A lassan két éve hazánkban élő nyugdíjas hölgy azért kelt útra a háború kitörése után, mert az ablakukból folyamatosan szembesültek a város bombázásával, állandó rettegésben éltek. Nem mertek tovább maradni az ukrán fővárosban. Budapesten egy icipici szuterén albérletben éldegél, ukrán nyugdíjából erre futja, ugyanakkor sok támogatást kap a segélyszervezettől. Ljuba Prihodcsenkóhoz hasonlóan ő is tanul magyarul, amit egy „viszontlátásra” köszönéssel demonstrál.

Boldogság a tükörben

Közben a 37 éves Tatjána frizurája is elkészül. Miután átmegyünk egy másik terembe, elmondja: egy Luhanszk melletti kis településről menekültek el 2022 áprilisában. Harmadik gyermeke akkor nyolchónapos volt, a víz-, gáz- és áramszolgáltatás nélkül maradt faluban nem maradhattak tovább. Elindultak nyugat felé, egy ideig a moldovai határhoz közel húzták meg magukat, majd ahogy tolódott a front nyugat felé, továbbindultak. Előbb Moldáviába, majd Romániába mentek, onnan Magyarországra egy „menekültvonattal” érkeztek, ahogy ő fogalmaz. 

Egy céljuk volt: minél messzebb jutni a háborútól. 

Szülei azonban otthon ragadtak az oroszok által annektált területen, internetszolgáltatás nincs, több hónap is eltelik, mire válthatnak pár szót telefonon. Férje el tudott helyezkedni egy cégnél buszsofőrként, fizetéséből élnek öten, szűkösen. Több grátisz szálláson is laktak, mára sikerült kivenniük egy albérletet. Tatjána nagyon hálás a Magyar Református Szeretetszolgálatnak a rengeteg támogatásért, és azért, mert lehetőséget biztosítottak neki arra, hogy fodrászhoz is eljusson. „Pont ilyennek képzeltem el a hajam, nagyon tetszik. Eddig magamnak vágtam, ahhoz képest ez nagy változás – mosolyog. – Néha szeretné az ember szépnek látni magát, kicsit boldognak lenni. Most boldog vagyok” – teszi hozzá búcsúzóul.

Kép

Fotó: Karsa Patrik/Magyar Református Szeretetszolgálat

Százezreknek segítettek

Juhász Mártontól, a civil szervezet ügyvezető igazgatójától megtudjuk, hogy a háború kitörése óta 1,2 millió ember menekült Ukrajnából Magyarországra, közülük több mint 335 ezer menekültet segítettek valamilyen módon a Magyar Református Szeretetszolgálat munkatársai és önkéntesei. Majdnem 190 ezer embert láttak el információval; ételt, italt 131 ezer embernek biztosítottak, higiéniás eszközöket több mint 51 ezernek. Orvosi ellátást majdnem ötezer, lelki segítségnyújtást 4600 ember vett igénybe. Szálláshoz 19 ezer menekültet juttattak. Az első napokban leginkább élelemre, folyadékra, gyógyszerre, lelki segítségnyújtásra volt szüksége a rászorulóknak. 

„Egy évig a menekültek hallani sem akartak az integrációról, abban reménykedtek, hogy a konfliktus néhány hónapon belül megoldódik, és hazamehetnek” – avat be Juhász Márton a szervezet tapasztalataiba. 

Egy idő után azonban belátták, be kell rendezkedniük a tartós ittlétre. 

Ezért meg kellett szervezni a gyerekek iskolai elhelyezését, a magyar mint idegennyelv oktatását, biztosítani kellett a speciális oktatói szükségletet: a fejlesztést, korrepetálást, felkészítést állampolgársági vizsgára.
Segíteniük kellett a munkához jutást, a lakhatást. Utóbbit jelenleg is 35 ember veheti igénybe a segélyszervezetnek köszönhetően. Emellett a Magyar Református Szeretetszolgálat közösségi és kulturális eseményeket szervez a nemzeti vagy keresztény ünnepekhez kapcsolódva, működtetnek klubokat és köröket, szerveznek imaalkalmakat. Egészségügyi támogatásuk keretében recepteket váltanak ki a rászorulóknak, egészségügyi eszközöket szereznek be számukra. A karitatív szervezet munkatársai a mai napig éjjel-nappal segítik a menekülőket Záhonynál, ahol még manapság is 210–420 fő érkezik naponta a háború elől útnak indulva.

Az előbb a legutóbbi fiataloknak szóló workshopotok termésével büszkélkedtél. Mióta tartjátok ezeket? 

Körülbelül tizenöt éve Ravazdon kezdtük el a médiaművészeti fesztiválon, amolyan közösségi együttlét keretében, és akkora élmény volt, hogy ez azóta is tart. Nyíradonytól Sopronig, Felvidéktől Székelyföldig, mindegy, ki honnan jön, milyen stílusban zenél, mindegy, milyen hangszeren játszik, hogy rapper vagy akár festőművész, hozhat magával másokat is, csak ugyanolyan szemléletűek legyenek. Mi fizetünk mindent, szállást, kaját, ingyen oktatunk. Azért, hogy aki nem idevaló, rögtön el tudjuk küldeni.

De azért nem lehet könnyű valakit elküldeni… 

Még mindig könnyebb, mint három napon át fölöslegesen dolgozni valakivel. Tény, hogy meghajtjuk őket, de saját magunkat is. Ott ülünk még hajnali háromkor is, és tanítunk, ha valaki onnan elmegy aludni, az kiesett. Nem szól ez mindenkinek, csak annak, aki tényleg zenész akar lenni. Mi nem zenélni, hanem zenekarozni tanítjuk a fiatalokat. 

Magyarországon jól tanítják a zenélést a klasszikus zenében, a népzenében, a könnyűzenében például a Kőbányai Zenei Stúdióban. Ha a tehetség és a munkabírás is hozzáadódik, megcsinálhatod a bandádat fiatalon, de a hivatást nem tanulod meg mellé. Berobban a zenekarod, sztár leszel, és a generációváltásig kolbászból van a kerítés, ez nálunk is így volt. A nyolcvanas évek végén komoly blueshullám indult Magyarországon, és mi jól muzsikáltunk. 

A hivatást akkor kellett megtanulnunk, amikor a saját közönségünk egyik hónapról a másikra eltűnt mellőlünk a kilencvenes évek végén. 

Elvégezték az egyetemet, megszülettek a gyerekeik, nem jártak már kocsmákba. Át kellett gondolnunk, mi az, amit akarunk, és újra kellett szervezni a zenekart. 

Be kellett magatokat szoktatni a médiába?

Egyáltalán nem. Akkorra már fölállt a zeneipar, és láttam, hogy a médiában semmi esélyünk, mert olyan zenét akarunk játszani, ami nem igazodik a változó trendekhez. Tudtam, hogy nekem nem fogja senki megmondani, hogy hány perces legyen a dalom. Viszont nem kezdtem el a világot gyűlölni ezért, hanem egy alternatív utat kerestem, amelyik kikerüli a médiát. Nincs a zeneiparral semmi baj, csak nem akarok a része lenni. Új közönséget kellett szereznünk, de amit mi harmincpár évesen akartunk mondani a világról, az nem találkozott azzal, amiről a húszéves srácok beszéltek. Amikor a nulláról felépítettük a Rackajamet, három fiatal került közénk, nálam tizenöt évvel vagy többel is fiatalabbak, ők tették lehetővé, hogy a nemzedékükkel kapcsolatot tudjunk keresni, és muzsikálni tudjunk nekik. De azt leszögeztük, hogy a közönséget nem bankkártyának tekintjük, és nem vagyunk hajlandók alkalmazkodni semmilyen piaci törvényszerűséghez. Azt akartuk, hogy saját közönségünk legyen, ne függjünk a divattól, a rádiószerkesztők megalapozatlan véleményétől vagy a politikától. Én alkalmatlan vagyok erre. Ezért nem is tudunk az underground rendszerén túlnőni, és nem is akarunk. Mi egyetlen dologgal reklámozzuk a zenekart: jó koncerttel. Ez az elején nem könnyű, mert az egyből nagyon nehéz tíz koncertet csinálni, a százból százötvenet már könnyű. Nem volt könnyű, mivel nem volt pénz a zenekarban, viszont ez engem nem érdekelt, a fiatalokat pedig azért nem érdekelte, mert nekik előtte még ennyi pénzük sem volt. Tíz évig tartott, míg kiépült a saját megrendelői körünk.

Kép

Ferenczi György a Képmás címlapfotózásán – Fotó: Jónás Jácint

És a tíz év alatt miből éltél? Vagyis éltetek a családoddal. 

A feleségemet kéne megkérdezni. Például kölcsönökből is. A Jóisten mindig segít. Zenész az legyen, aki semmi mást nem akar, csak zenélni. Ha erre kaptál tehetséget, bízhatsz a Jóistenben. Ha már bármi máshoz is értesz, nem biztos, hogy sikerülni fog. Nem lehet az energiát így megfelezni.

Szóval kellett ehhez egy megfelelő feleség is… 

Sőt, igazából a zenekarban hét ilyen feleség kell. Ha csak az egyikük nem akarja, hogy legyen zenekar, akkor nem lesz. 

Nem volt tagcserénk tizenöt éve, szerencsére mindannyiunk felesége szereti, hogy zenekarozunk, és én nagyon hálás vagyok ezért. 

Közben mindenkinél megszülettek a gyerekek, kinél kevesebb, kinél több. Ha bízom a Jóistenben, akkor működik a dolog, de abban a pillanatban, amikor emellé más bevételi forrást keresek, vagyis nem bízom benne annyira, már nem is érdemlem meg. 

Egyszer hallottalak arról beszélni, hogy milyen fontos ápolni a viszonyt a hangszerrel. Ez mit jelent? 

Ha napi rendszerességgel gyakorolsz a hangszeren, akkor tudod, hogy mit akar. A hangszernek lelke van. Összerakta egy mester, aki már akart mondani valamit azzal, ahogyan elkészítette, és ez a mondanivaló benne van. Neked is van egy mondanivalód és eszköztárad, hogy kifejezd azt. Ezeket kell összefésülni. Nekem volt olyan harmonikám, hogy kettőt fújtam bele, de nem szerette, ahogy játszom, betettem a dobozba, és elajándékoztam a vonaton. Van olyan hangszerem, amit hét évig használtam, azzal szálltam be a Budapest Bárba, és onnantól kezdve hét éven keresztül az összes koncertet azon a brazil harmonikán játszottam le. Nálam általában törik-szakad a harmonika, de azt még lelassítani sem tudtam. Bekereteztettem, kint van a falon, azzal, hogy „Életem legjobb harmonikája, köszönöm szépen”. Ha most kivenném, ugyanolyan lenne, mint új korában.

Amikor egy beszélgetésen a vendégem voltál, néha váratlanul elővetted a harmonikát, és zenében fejezted be a mondatot. Gyerekként iskolából jövet a trolin is játszottál… 

Meg a villamoson, a metrón…

… És mi a legszokatlanabb helyzet az életedben, amikor harmonikáztál? 

Nem szeretném elmondani. 

És olyan, ami azért megosztható a nyilvánossággal? 

Oláh Andor kiváló klubharmonikás nagyon-nagyon jó barátom volt, sajnos meghalt. Diósgyőrben, a Kaláka Fesztiválon minden évben fölmásztunk a várfalra ketten – a szórakozás egy bizonyos szakaszában, amikor már életveszélyes volt –, és ott harmonikáztunk órákig, hogy mindig tudjuk, mit jelent számunkra a másik.

A következő kérdésem épp az lett volna, hogy hogyan ápolja az ember a kapcsolatot a zenésztársával. De meg is tudnád fogalmazni, mi a jó együtt zenélés emberi tényezője? Amit érdemes beletenni a szakmán túl? 

Kezdetben van egy vonzódás, ez a lépesméz, ami miatt elkezdünk együtt játszani. Fiatalkorunkban ezt is ösztönösen használjuk: szétégetjük, elrontjuk, összeveszünk, szétmegyünk. Több olyan barátom is volt, a Jóisten nyugtassa őket, akiket a zenekarból többször is kirúgtam, összevesztünk egy csomószor, de másnap már együtt muzsikáltunk az éjszakában, mert csak ők tudtak úgy játszani velem, csak én tudtam úgy játszani velük. Ez egy drog. 

Idővel megtanulja az ember, hogy nem kell összeveszni – ez a titka annak, hogy felnőtt fejjel össze tudsz tartani egy zenekart –, és akkor marad a lépesméz, amiért érdemes áldozatot is hozni. 

A mi zenekarunk ezért működik jól emberileg is. Egy turné végén, amikor már túl vagyunk nyolcvan koncerten, és érezzük, hogy a másik épp rúgná el a pöttyöst, elkezdünk magunkon nevetni, és a konfliktus feloldódik. Én ezekkel az emberekkel szeretnék életem végéig muzsikálni.

Azért a te szakmádban kerülsz olyan közegbe, amely könnyen le is tud húzni… Ezt mennyire érzed? 

Először: ne ítélj, hogy ne ítéltess. Másodszor meg azt nézem, velem hogyan viselkedett az az ember. Így vagyok nevelve. Nagyon komoly történetek is vannak a környezetemben. Ismerek olyat, aki keményen megbűnhődött azért, amit tett. Ugyanakkor az, hogy én valakit felmentek vagy elfogadok, nem jelenti azt, hogy a világa kapcsolatba kerülhet a családommal. Van két lányom, ezért igyekszem az életemet úgy élni, hogy ez ne történjen meg.

Az a hír járja, hogy amikor a lányaid iskolások lettek, felhagytál az éjszakázós élettel. 

Nem teljesen, de vissza kellett venni, például nem ittam hat-hét évig egy kortyot sem, mert másnap reggel be kellett ülni az autóba a gyerekekkel. A nagylányommal pont erről beszélgettünk pár napja, amikor fölhívott Lisszabonból. Elmondta, milyen jó emlék, hogy minden reggel ott voltam a szétgyógyult fejemmel. Mindig én keltettem őket, mindig én vittem őket suliba, abból nem engedtem. És ezért bármi van, ma is azonnal engem hívnak.

Volt még az életedben más olyan fontos dolog, ami miatt jelentősen változtattál az életmódodon? 

Csak a gyerekek.

A másik lányod, Bora sokszor szerepel veletek. Gyönyörű hangja van, most is énekelt a felvételen, amit mutattál. Mennyire próbálgatja az önállóság szárnyait? 

Sok közös projektben benne van, de nem kötelező jelleggel. Amikor jön, akkor jön. Ő a zenekar kis művésznője. Olyan szabad, mint én vagyok. Gyönyörűen csinálja a saját dolgait, amik időnként találkoznak a mieinkkel.

Hiányzik valami az életedből?

 Semmi. Így is több van. Akkora áldás van rajtunk, hogy ezt el sem tudom mondani. 

Már, ha csak a hivatást nézzük is. Akinek a Jóisten ad hivatást, mindegy, hogy milyet, annak koncepcionális problémája ritkán adódik. Van egy barátom például, automata váltókat szerel. Úgy beszél róluk, ahogyan én harmonikázom.

A szigorú szabadságot jelentő elveid ellenére elvállaltad A Dal zsűrizését. Miért? 

Mert itt sokkal több fiatalhoz el tudom juttatni személyesen azt, amit megtanultam a zenekari működésről. Engem ebből a szempontból nem a tévé érdekel, hanem a műsor utáni kötetlen magánbeszélgetések. Csak azokat a dolgokat kritizálom, amiket saját magunktól is megkövetelünk minden körülmények között. Például a magyar nyelv helyes kiejtése, alkalmazása az angolszász zenei világból ismert műfajokban is, vagy maga a mondanivaló. Nekem ebben benne van harminc évem, és szeretném továbbadni. Nem halhatok úgy meg, hogy csak használtam, amit kaptam. 

Ferenczi György (1968) Máté Péter-díjas magyar szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros. Stúdiózenészként közel kétszázötven lemezen játszott. Dolgozott többek között a Hobo Blues Banddel, az LGT‑vel, a Takáts Tamás Dirty Blues Banddel, az Eddával, Zoránnal, a Kimnowákkal, Gerendás Péterrel. Húsz saját lemezt is a magáénak tudhat. Fúziós zenét játszik, bátran vegyíti a countryt, a bluest, funkyt, a hiphopot, a rock and rollt és a magyar népzenét. A Herfli Davidson (1991–2003) majd 2005‑től napjainkig a Rackajam nevű zenekar vezetőjeként vált ismertté nemcsak itthon, hanem világszerte.

Ez az interjú eredetileg a Képmás magazin 2023. szeptemberi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>