Mi kell az életvédő kertészkedéshez?

Kezdd el megfigyelni és megismerni a területet. Rajzold le a tájolást (égtájak, direkt nap, szűrt nap, árnyék). A fő szélirányokat is jegyezd fel, a legtöbb növény nehezen viseli az erős szelet, szó szerint az életükért küzdenek benne. Néha meglepő irányból is jöhetnek a kegyetlen (jeges vagy forró) szelek, amelyek korábban nem voltak jellemzők.   

Ha már vannak növények, fák a területen, figyeld meg őket: milyen hatással vannak a környezetükre. Főleg a fény, az árnyék és a szél szempontjából. 

Biztosítanak-e szűrt fényt délről vagy nyugatról? Védenek-e az északi szelektől?  

Ha még nincs, akkor gondold át, hová lehetne fát ültetni, hová kell árnyék, hová kell fény. Készíts méretarányos rajzot a területről. Rajzold be, ami már ott van. A dísznövényeket is, bár lehet, hogy cserélni fogod őket, hogy legyen hely az ehető növényeknek. Fokozatokban gondolkozz, ne siesd el a veteményes kialakítását! Nem cél, hogy időhiány miatt feladd a kertészkedést. 

Kezdd el nem nyírni a füvet, legalább azon a területen, amelyet haszonkertnek szántál. Ezt a területet csak ritkán fogod kaszálni, átlagosan évente kétszer. Utakat természetesen vághatsz bele, ettől még gyönyörű lesz, meglátod. És a beporzók, amelyekre nagy szükséged van, imádni fogják. 

Ha van kertészkedő szomszéd, keresd meg, és beszélgessetek. Mi terem nála? Milyen „bajnok” ehető növényei vannak, amelyek már bizonyítottak? A növények közül melyik bírja jobban a változó éghajlatot? 

Válj a terület részévé. „Beszélni” fog hozzád, ha jól csinálod. 

Jegyezz fel mindent, amit mond. Nem fog azonnal megszólalni, mert kivár, hogy komolyan gondolod-e, vagy csak ki akarsz pipálni egy feladatot. A kerted, a veteményesed élőlény, mégpedig bölcs: nem fog semmit elsietni. 

Milyen eszközökre lesz szükség?  

A kert, illetve a veteményes nagyságától függően tudsz alkalmazni különböző megoldásokat és eszközöket. Most csak a legfontosabbakat említem, különösen azokat, amelyeket nagymamáink nem okvetlenül ugyanígy alkalmaztak. Ígértem, hogy kapád sem lesz! Esetleg egy saraboló és néha a talaj lazításához, vagy a gyökérzöldségek kiszedéséhez egy ásóvilla jól jöhet, de ezzel meg is vagy. Ásólapát, metszőolló azért kell, és a nagyobb veteményesbe egy gereblye is hasznos. 

Egy-egy ládát vagy kisebb komposztálót bárhol el lehet helyezni, a magaságyás is elfér egy társasházi vagy közösségi kertben, de dombágyást, mélymulcsos ágyást vagy prizmakomposztot már inkább a városi, agglomerációs vagy vidéki magánkertben tudsz építeni. Ott viszont mindenképpen alkalmazd ezeket az életvédő megoldásokat! 

Minél kevesebb technológiát és műanyagot használsz, annál egészségesebb lesz a veteményesed. 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Talajtakarás 

A természetes talajtakarást még a gangon lévő ládáidban is tudod alkalmazni. Mindenképpen ajánlom, már csak az aprócska talajlakók védelme és nyugalma miatt is. A terasz- vagy balkonládákban jó megoldás a vertikális és horizontális irányba növekedő zöldségek és ehető takaró­növények kombinációja, de ügyelj, hogy elég mélyek legyenek a ládáid, a megfelelő talajmennyiség a gyökérzet miatt, illetve a víz és a hőmérséklet megtartásához is elengedhetetlen.  

A szénben gazdag barna mulcs használatát (ágdarálék, fakéreg, szalma, széna, száraz avar) a rendelkezésedre álló anyagok fogják meghatározni. Ha lehet, magad állítsd elő ezeket, az a legtisztább és legolcsóbb is, ha a kertedben működik a körforgás az ott keletkező biomassza és a talaj között. Semmit se vigyél ki a kertedből! A zöld mulcs használata is ajánlott, a kihúzott vagy levágott zöld növényi részekkel végzett talajtakarás (gyomlált anyagok, konyhai maradék, friss fűkaszálék). De ne tégy túl vastagon friss zöldet az ágyásaidra, mert korhadás helyett rothadás léphet fel, amely magas hőt is termel, és megégetheti az ott lévő haszonnövényeket. A megszikkadt zöldet nyugodtan használhatod. 

Az élőmulcs, azaz a folyamatos vegetáció fenntartása élő borításként minden nagyságú kertben alkalmazható, télen pedig a természetesen elhalt növényi részek fedik a talajt. 

A mélymulcs és komposzthagyó mélymulcsnál ügyelni kell a helyes nitrogén és szén arányára. A mulcsolás komposzttal és némi szerves trágyával kombinálva a tápanyagutánpótlást is nagy részben megoldja, ezen kívül a nedvesség megőrzése, a napon belüli hőingás szabályozása és a „gyomnövények” kordában tartása is nagyon fontos hozadékai. (Valójában nincs olyan, hogy gyomnövény, sok közülük tápanyagban bővelkedő, gyógyító növény.) 

Kép

A kép illusztráció − Forrás: Freepik

Ha elég változatossá és sokszínűvé válik a kialakult élettér, akkor rengeteg aprócska élőlénytársadat is bevonzza majd: ízeltlábúak, rovarok, beporzók, madarak, sőt az egyre fogyatkozó kétéltűek is beköltöznek hozzád. 

Ne félj tőlük, számodra semmilyen veszélyt nem jelentenek, és hozzájárulnak az egészséges egyensúly kialakulásához a veteményesedben. 

Ha nagyobbacska a kerted, akkor készíts számukra búvóhelyeket, gallyakból, kövekből, korhadt fákból, árnyékos helyekre, és majd jönnek a lakók, szépen sorban. A tápanyagdús élelmünk záloga a sokszínűség. Egyre fontosabb téma még a víz: a vízgyűjtés, a vízmegtartás és a locsolás takarékos változatai. 

Rendszeresen követheted Márta tanácsait és felteheted kérdéseidet A te veteményesed is számít Facebook-csoportban. 

A cikk Tkacsik Márta A te veteményesed is számít! című sorozatának része. A sorozat további részei itt érhetőek el.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra itt lehet előfizetni.