Álmaink árai – „Kaliforniai álom”-kritika

Sebastian és Mia Los Angelesben kergetik az álmaikat inkább kevesebb, mint több sikerrel. A férfi (Ryan Gosling) arra vágyik, hogy saját dzsesszklubot nyisson, ahol újra divatba hozhatja a klasszikus dzsesszt, a nő (Emma Stone) pedig gyerekkora óta színésznő szeretne lenni, ám a meghallgatásokon – lévén több ezer jelentkezővel kell versenyeznie – soha nem ő a kiválasztott. A két művész között szerelem szövődik, amely az önmegvalósítások közepette próbára tétetik.

Ryan Goslingról az első percben elhittem, hogy megszállott dzsesszzongorista, az egyre elkeseredettebb színésznőjelölt Emma Stone pedig szintén extra gyorsan szerezte meg a rokonszenvemet. A páros olyan könnyedén, természetesen táncol és énekel, mintha mindig is ezt csinálták volna, mintha nem egy megkoreografált, megrendezett jelenetről, hanem csak egy nyári estéről lenne szó, amikor táncolni támad kedvük. A koreográfia bonyolultsága nyilván meg sem közelíti például az „Ének az esőben” bravúros táncbetétjeiét, ennek ellenére bájos és szerethető. A film számos díjat és jelölést kapott, Golden Globe-ra például nemcsak a filmet és a két főszereplőt, de a rendezést, a forgatókönyvet, a filmzenét és az egyik dalt külön is jelölték.

A „Kaliforniai álom” legnagyobb újszerűségét az adja, hogy nem arról beszél, hogy „minden álmod valóra válik, ha igazán akarod” és még csak nem is arról, hogy „a szerelem mindent legyőz.” Üzenete ennél sokkal mélyebb, sokkal igazabb. 

A film magyar feliratos előzetesét ITT tudják megnézni.