– Egy jó műkincskereskedő szeret nyomozni?

– Abszolút! A műkincs-kereskedelem számunkra nemcsak egy munka, hanem egyben hivatás és hobbi is. Ennek köszönhetően az egész életünket áthatja az a szemlélet, hogy a tárgyaknak történetük van.

– Ahogy a házaknak is! Hogyan lett a Naphegyen álló öreg villa egy műgyűjtő család otthona?

– Egyik nap felhívott egy kedves külföldi ügyfelem, hogy egy „franciás kúriát” keres a Balaton környékén. Hónapokon át kerestük, végül egyszer odajött hozzám egy régi ingatlanos barátnőm azzal, hogy ismer egy tökéletes „cuki villát”, csak éppen nem Somogy megyében, hanem a Naphegyen. Mindig is a Naphegyre vágytunk, de sohasem gondoltuk, hogy valaha lehetőségünk lesz itt nemhogy egy lakás, de egy ház megvásárlására. Amikor kimentünk megnézni, az utcáról nem is lehetett látni, úgy benőtte a gaz. Mintha Csipkerózsika álmát aludta volna, szinte észrevehetetlen volt. Feltettük magunknak a kérdést: vajon ha ez a ház beszélni tudna, milyen történetet mesélne el?

Korani Eleni 

– Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyom?

– Kiderült, hogy ez egy helyi védettségű műemlék. A védett házak falán mindig van egy emléktábla, amelyen ott szerepel a tervező neve, az építés ideje és az is, hogy kinek a megbízásából készült. A táblán az állt, hogy a házunkat Kocsis Tibor építtette Gell Sidy úrhölgy számára 1942-ben. Utánanéztünk minden adatnak, de furcsa módon nem találtunk róluk semmit. Itt áll egy reprezentatív rezidenciaépület, de úgy tűnt, hogy ezek az emberek nem is léteztek.

– Egy műkincskereskedő biztosan nem adja fel ilyen könnyen…

– Sőt, a rejtély még kíváncsibbá tett minket! A könyvtárunkban és egyéb múzeumi forrásokban minden témába vágó építészeti könyvet átnéztünk, de nem találtunk Kocsis Tibor nevű tervezőt. Rábukkantunk azonban Kocsis Tivadarra, aki a Horthy-korszak egyik kedvelt építésze volt, számtalan villaépületet épített a környéken és a Várhalom tér közelében. A fellelhető dokumentációból megtudtuk, hogy az építési engedélyezési kérelmet Gell Szidónia nyújtotta be 1941-ben.

Rögtön feltettük a férjemmel a kérdést: vajon kinek lehetett a háború közepén akkora optimizmusa, hogy belekezd egy rezidencia építésébe?

Felkerestünk egy történészt, aki egy év alatt kikutatta, hogy Sidy egy közel hetvenéves úrhölgy volt, akinek nem volt sem férje, sem pedig gyerekei. Furcsának tűnt, hogy egy egyedülálló nő ekkora házat építtetett ebben az időben, ezért a kutatást kiterjesztettük a családtagokra is. Megtudtuk, hogy Szidóniának volt egy ötven év körüli testvére, aki a férjével szintén a Naphegyen lakott. A háború befejezése után mindhárman együtt hagyták el Magyarországot. A család először Zürichbe ment, aztán Lengyelországból New Yorkba hajózott első osztályon, majd fél évvel később Brazíliába utazott. Ezzel párhuzamosan kutattuk a ház történetét is, és találtunk egy feljegyzést 1945-ből, ahol azt írják, a villát bombatalálat érte és teljesen lakhatatlan. Ez biztosan nem igaz, hiszen tégláig lebontottuk, és nemhogy bombatalálat, de egy lövés nem érte.

A család és a ház múltjában keresgélve csak elírásokkal, hibákkal és furcsa véletlenekkel találkoztunk – de a tárgyak nem hazudnak.

A villa homlokzati rajza – A kép a Wastl-Korani család tulajdona

– Az is egy furcsa véletlennek köszönhető, hogy Raoul Wallenberg nevére bukkantak a ház történetét kutatva?

– Tulajdonképpen igen! Általában nem használjuk az internetet, amikor műtárgyak után nyomozunk, mert az információk megbízhatatlanok a világhálón. Egyik nap a férjem gondolt egyet, és beütötte a címünket a keresőbe. Egy svéd oldalon talált egy dokumentumot, amin ott állt fehéren-feketén a címünk, mellette pedig az, hogy R.W. hidingplace. Vagyis, hogy ott bújtatott Wallenberg embereket.

– Ettől még egyáltalán nem biztos, hogy Wallenberg valóban ott bújtatott zsidókat…

– Amikor tovább nyomoztunk, több bizonyítékot is találtunk. Rögtön az első könyv, amelyet meg tudtam venni, hatalmas meglepetést tartogatott. Ez egy néhány éve megjelent, átfogó életrajzi regény, amelyben fehéren-feketén ott találtam a bizonyítékot: 1989-ben az oroszok megállapodást kötöttek Svédországgal, Wallenberg sorsának tisztázásával kapcsolatban, ekkor átadták a bebörtönzésekor tőle elvett értéktárgyait, útlevelét, naplóját.

A könyvben fénymásolva szerepelt a moszkvai Lubjanka KGB-börtön 1945. január 19-ei felvételi űrlapja, amelyen Wallenberg a mi házunk címét adja meg.

A másik bizonyíték egy a háborút követően írt könyv: miután 1945-ben világossá vált, hogy Wallenberg eltűnt, és nem tudni, mi történt vele, Lévai Jenő újságíró szerette volna lejegyezni az utókor számára, hogy mi mindent tett Wallenberg Budapesten a zsidóságért. Felkereste azokat, akik közvetlen kapcsolatban álltak vele, és interjúk formájában rögzítette a történeteket. Ez a könyv azóta is minden Raoul Wallenbergről szóló kutatás forrása. A könyvet nagyon nehezen szereztük be, hiszen szamizdat kiadvány révén, szinte alig bukkan fel belőle egy-egy példány. Lévai többször is megemlíti a házunkat a könyvben.

Képkocka a "Házassággal kezdődik" című 1943-as vígjátékból. Jobbra a Wallenberg-villa látszik

– Mit írt a villáról?

– Van egy pontosan leírt nagyon megható történet, ami arról szól, hogy egy a követségen dolgozó zsidó tisztviselő felesége hogyan adott gyermekének életet ebben a házban 1944. november 4-én reggel 7 órakor „irtózatos ágyútűz közepette.”. Az elbeszélésből kiderül, hogy a szülést a János Kórház szülészetét vezető, de akkor már ugyancsak üldözött dr. Kende Béla főorvos vezette volna le a Tigris utcai svéd konzulátus asztalán. Amint Wallenberg meghallotta ezt, felajánlotta saját házát a szomszédos utcában.

A villa emeleti szobájában megszületett a kislány, akinek Wallenberg lett a keresztapja, és két közeli nőrokona után Máriának keresztelték.

A szülést követően a kimerült orvosnak Wallenberg felajánlotta saját szobáját az éjszakára. A doktor így emlékezett vissza arra a reggelre:

„Én a szülő kérésére másnap éjjel még ott aludtam a gyermekágyas melletti szobában. A következő reggel az apa azzal fordult hozzám, hogy feleségének meleg vízre volna szüksége… lementem a lépcsőn, át a hallon s onnan a konyhába… A hideg hallban egy kereveten, teljesen felöltözve, felsőkabátjába burkolózva aludt Wallenberg, mialatt mi az ő lakosztályában kényelmesen pihentünk.”

Most is pontosan olyan a ház elrendezése, mint akkor.

– Manapság a high-tech otthonok a divatosak, és a 21. század státuszszimbólumai. Önök nem e szerint építették át a villát?

– Minket nem a látványos és divatos státusszimbólumok érdekelnek, hanem a valódi értékek. Egy különleges házat kaptunk a sorstól, amelynek története van. Egy történet, amelynek a szálait talán „szándékosan” szétzilálták. A házat 1955-ben államosították, és egy az akkori rendszerhez közel álló szervezet költözött a falak közé, de sikerült átvészelnie a viharos évtizedeket, most itt áll, és talán csak „ránk várt”, hogy visszaadjuk régi fényét – és nem mellékesen újra egy család lakja. Ez egy ajándék, éppen ezért kötelességünknek érezzük, hogy felkutassunk mindent a villával kapcsolatban.

– Ezek szerint a villa, amelyben egykor Wallenberg mentett zsidókat, gyakorlatilag semmit sem változott, és aki belép, egy afféle múzeumban találja magát?

– A legkevésbé sem, és erre nagyon büszkék vagyunk! A XXI. századi eszközeinkkel költöztünk be, és olyanná alakítottunk mindent, hogy a ház teljesen élhető legyen egy modern család számára.

Ugyanakkor együtt tudunk élni a ház múltjával, s nem változatjuk meg a karakterét.

Mondok egy példát: a mai technikai megoldásokkal egyszerűbb lett volna LED-kijelzős kapcsolókat, távirányítással működő árnyékolókat telepíteni, valamint ne feledkezzünk meg a mai „medencét építek az alsó szintre a garázs mellé” divatos szindrómáról! Mi viszont inkább emeletről emeletre kapcsoljuk fel s le a villanyt, és medencét sem építettünk. Mi így tiszteljük meg a házat.

Az 1974-ben készült "Örökzöld fehérben-feketében" című filmben egy hosszú jelenetben látható a ház kívülről és belülről is.

– A tisztelet mellett erős szeretetet is érzek a hangjában, amikor a házról beszél.  Jól sejtem, hogy a villa most már nemcsak Raoul Wallenberg múltjáról, hanem a Wastl-Korani család jelenéről is mesél?

– Ez a villa az otthonunk, de egyben a névjegyünk is. Alkotás, amely tökéletesen bemutatja, hogy mire vagyunk képesek mint műkereskedők és szakértők.

Ha valaki átlépi a küszöbünket, rögtön tudja, hogyan gondolkodunk a világról, és azt is, hogy milyen emberek vagyunk. A ház pedig tökéletesen reprezentálja az egész XX. századot.

Gondoljon csak bele, hányszor törhették már össze azt a tükröt, amelyet több évtizede a falra akasztottak. Mégis, valaki mindig vette a fáradtságot, hogy újra és újra megjavítsa. Nem mi leszünk azok, akik megszakítják ezt a folytonosságot és kihajítják a szemétbe.

– Jól gondolom, hogy a ház történetének felkutatása és restaurálása csak egy apró szelete egy nagy missziónak?

– Ez valóban így van. Ernsttel, a férjemmel mindig igyekeztünk jó példát mutatni. Hisszük, hogy semmi nem tűnik el örökre. Az értékeket mindig vissza kell építeni, és azok mentén kell élni!

– Apropó, példamutatás! Két gyermekük van, és figyelembe véve, hogy az én kislányom éppen most próbálta meg az első Kandinszkij-másolatát zsírkrétával felrajzolni a falra, felmerül bennem a kérdés: hogy férnek össze a műkincsek és a gyerekek egymással egy ilyen történelmi jelentőségű házban?

– Gyönyörűen együtt tud élni a jövő generációja a múlt tárgyaival. A mi gyerekeink nem firkáltak, nem törtek össze semmit. Nekik is fontos ez a ház, és ez mérhetetlenül büszkévé tesz minket. Amikor a lányom tizennégy éves volt, és Amerikába utaztunk, a barátaink mutatták meg neki San Franciscót. Amikor körbeautóztak, egyszer csak meglátott egy iskolát, amit Wallenbergről neveztek el. Megállított mindenkit, büszkén mesélte az amerikai diákoknak, ki is volt Wallenberg, hogyan mentette a zsidókat Magyarországon, és miért fontos mindez a családunknak. A történetet a barátaink gyerekei is végighallgatták. Ez azért fantasztikus dolog, mert hiszem, hogy az információ olyan, mint egy mag: ha veszed a fáradtságot, hogy elültesd, egyszer úgy nő ki a gondolat belőle, mint egy virág. Ezért olyan fontos, hogy kutassuk a múltat, sokat beszélgessünk a felfedezett értékekről, és továbbadjuk azokat az utókornak.

Raoul Wallenberg svéd építész, kereskedő és diplomata volt. Külkereskedőként magyar kapcsolatokra is szert tett, s először 1942 elején jár Magyarországon. Az itthoni deportálások megindulása után azonnal igent mondott a svéd kormány és az amerikai War Refugee Board felkérésére, és követségi titkárként embermentő akciók sorozatában vesz részt. Sokszor személyesen védte meg az üldözötteket, nemegyszer életét is kockáztatva. A deportálásokról jelentésekben számolt be. 1945 januárjában Debrecenbe indult, de nyoma veszett. További sorsa azóta is ismeretlen, a hivatalos szovjet álláspont szerint egy moszkvai börtönben halt meg 1947-ben. Más beszámolók szerint később is látták még a Gulag különböző táboraiban.

Csaknem negyedmillió ember szenved Magyarországon a pikkelysömörtől, amely egy jelenleg gyógyíthatatlan, a bőr elszarusodásával járó, nem fertőző bőrbetegség. Férfiakat és nőket egyaránt érinthet, és ugyan leggyakrabban a serdülőkorban alakul ki, bármely életkorban megjelenhet. A betegség többnyire a hajas fejbőrön kezdődik, onnan terjed tovább más bőrterületekre, a körmökre, nagyon ritkán a nyálkahártyára is. Leggyakrabban a hajas fejbőr és a körmök mellett a térd és a könyök érintett. A betegség leggyakoribb megjelenési formája az úgynevezett plakkos pszoriázis, amelynél viszketés, égő és csípő érzés is gyakran jelentkezik. Érintettjeit gyakran ki is rekesztik, megbélyegzik, emiatt közülük sokan inkább rejtőzködnek, takargatják testüket.

Betegségüknek ez sem tesz jót, ugyanis a tünetek megjelenésére a stressz is negatív hatással van, a helyzetet a lelki vívódás, a megaláztatás nehezíti. Sok érintett tájékozatlansága miatt kiszolgáltatott, az indokoltnál súlyosabb helyzetbe is kerül. A pikkelysömörben szenvedők életét külön betegszervezet, a Semmelweis Psoriasis Klub is igyekszik segíteni. A Semmelweis Egyetem Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikáján sok éve külön munkacsoport foglalkozik a betegséggel.

Rengeteg az érintett

A pszoriázis korántsem ritka, előfordulása világviszonylatban átlagosan két százalékosra tehető. Ugyan tünetei akár teljesen meg is szüntethetők, a betegség kiújulásra hajlamos: előfordul, hogy valakit egy életen át végigkísér. Bár sok az ezzel kapcsolatos tévhit, a pikkelysömör semmilyen formában nem fertőz, a beteg környezetére nem veszélyes. A tünetek közvetlen hátterében nem kórokozók, hanem olyan kóros immunfolyamatok állnak, amelyek állandó jelleggel fenntartják a gyulladást.

E folyamat beindító oka nem ismert, de azt tudják, hogy kialakulásában a veleszületett hajlam és környezeti faktorok is szerepet játszanak. A kettő ráadásul együtt: ahhoz, hogy a pszoriázis kialakuljon, a genetikai adottságokhoz mindenképp szükségesek a külső provokáló faktorok. Utóbbiak akár egyéb betegségek is lehetnek. Tudni kell, hogy a belső szervi problémák nemcsak provokálhatják, hanem akár ronthatják is a pszoriázist.

Csatlakozó ízületek

Ha a pikkelysömör már kialakult, akkor tünetei annyira jellegzetesek, hogy diagnózisa egyszerű bőrgyógyászati vizsgálattal is felállítható, szövettani vizsgálat csak nagyon ritkán indokolt. Komolyabb kivizsgálásra csak azért lehet szükség, mert ugyan a pszoriázis a belső szerveket nem betegíti meg, de ízületi panaszok (arthritis psoriatica) társulhatnak hozzá. Ilyesmi a betegek 10–30 százalékát érinti. Az ilyenkor kialakuló gyulladásos ízületi betegség derékfájdalmat, hátfájást, mellkasi fájdalmat, a kezek, a könyökök, a vállak, a csípő, a térdek, a bokák és a lábízületek fájdalmát, duzzanatát okozhatja. Előfordulhat, hogy a panaszokat hőemelkedés vagy láz is kíséri, de azért nem ez a jellemző.

A probléma gyakran csak egy-egy ízületet érint, jellemző, hogy miatta a kezeken-lábakon kolbászszerűen duzzadnak meg az ujjak. Megesik, hogy az ízületi panaszok nem a pikkelysömör jelentkezésével párhuzamosan, hanem a bőrbetegség előtt akár évekkel, vagy pedig a kezdete után szintén évekkel lépnek fel. Emiatt fontos, hogy a pikkelysömörös beteg ilyen problémák esetén reumatológushoz forduljon, és ott ne csak az ízületi panaszairól beszéljen, hanem bőrbetegségéről is számoljon be – még akkor is, ha az aktuálisan nem okoz tüneteket.

Egyénre szabva

A betegeknek minden esetben olyan egyéni terápiára van szükségük, amely az eltérő tüneteket és társbetegséget is figyelembe veszi. A kezelésnek alapvetően három formáját különböztetik meg: az első a helyi kezelés, a második a fényterápia, a harmadik pedig a szisztémás kezelés, ami lehet biológiai terápia is.

A helyi kezelés enyhe esetekben lehet elegendő, első körben általában ezt javasolják az orvosok: a plakkokon látható pikkelyeket először hámlasztókkal kell eltávolítani, majd a területet gyulladást csökkentő szteroidtartalmú kenőcsökkel, a hámsejtek növekedését gátló D-vitamin‑analóg készítményekkel kenik. A krémek csak a bőr felső rétegében fejtik ki hatásukat, nem a bőr mélyebb rétegeiben, ahol a tünetek gyökereznek.

Túl a krémeken

A speciális lámpákkal végzett fényterápia szintén a bőr felszíni rétegeiben fejti ki hatását, gátolja, illetve lassítja a tünetek kialakulását. Szisztémás kezelésre súlyosabb, társbetegségekkel együtt járó esetekben van szükség. Ez a gyógyszeres vagy injekciós kezelési mód már az egész szervezetben fejti ki hatását. Az alkalmazott készítmények általában A-vitamin‑származékok, illetve immunszuppresszív szerek.

A legújabb szisztémás szerek már olyan biológiai készítmények, amelyek a súlyosabb stádiumú betegek számára jelentenek megoldást. Ezek célzottan fejtik ki hatásukat az immunrendszer egyes területein. Mivel a bélből nem képesek felszívódni, a betegek általában infúzióban vagy injekciósan kapják őket. A célzott kezelés hatására csökken a gyulladás­aktivitás, a hámsejtek újra normálisan működnek. Fontos tudni, hogy ezeket a terápiákat csak biológiai terápiás centrumokban (ilyen több mint tíz helyen, köztük a Semmelweis Egyetemen is működik) dolgozó szakorvosok írhatják fel.  

A cikk a Képmás magazin 2018. szeptemberi számában jelent meg. A lapra előfizethetsz itt. 

Az átfogó program

Az egyik most divatos kihívás teljesítése érdekében csak ki kell venned három-négy hónap szabadságot, és kilőni a családodat a Holdra. Ha ez megvan, akkor atomjaira bontod a lakást, fajtánként végigmész minden tárgyon és selejtezel. Mire a végére érsz, és újra elpakolsz a pont megfelelő méretű tárolóbútorokba, majd az öt könyv mellett elhelyezed a megmaradt három személyes tárgyat, addigra a lelked is megtisztul és a fejedben is rend lesz.

Nos, ha lenne teljesen szabad három hónapom, biztos, hogy nem rendrakással tölteném, de a végére megtisztulnék, a fejemben is rend lenne, és egy hét alatt rendbe vágnám a lakást.

Az egyszerű és nagyszerű

A nagy aha-élményt nyújtó tanácsok úgy szólnak, hogy rögtön pakolj el magad után, és akkor rend lesz. Vagy tarts otthon tisztító kendőt, és gyorsan töröld át a vízszintes felületeket. Esetleg: ne hagyd felgyűlni a mosatlant, mert ronda, és szaporítja a bacilusokat. Persze lehet, hogy ezeket a mondatokat magyarul tanuló külföldieknek írják, hogy legyen valami sikerélményük a magyar nyelvvel.

Ha úgy érzed, az efféle tanácsok nem szólítanak meg, fogadd szeretettel egy szétszórt nő, többgyerekes családanya tanácsainak szerény csokrát:

5+1 tipp

1. Fogadd el, hogy nem lesz rend. Keresd meg azt a néhány dolgot, amiből nem engedsz (pl. a WC tisztasága), és abból tényleg ne engedj (csak néha). 

2. Gondold végig, hol van az a hely a lakásban, ahol szívesen van együtt a család, és azt a helyet tartsd tisztán otthonosan.

3. Ha figyelemzavaros vagy, akkor rég ismert tünet, hogy belefulladsz a rendszerezésbe. Viszont rendrakás közben újra felfedezed a régi kedves könyvszerzőidet, és eszedbe jut, mennyi minden van a lakásban, amivel lehet kezdeni valami izgalmasat. Rend nem lesz, de ne könyveld el kudarcnak, örülj az inspirációnak, és ne hagyd kicsúszni a kezedből!

4. Minden lakásban van egy szék a szárítóról leszedett ruháknak. Ne engedd, hogy kettő legyen. Ha két ilyen széketek van, ne engedd, hogy három legyen, az már igazán túlzás. 

5. Ha nem bírod, hogy mások rendezkedjenek az intimszférádban, és különben se tudnád megmondani egy takarítónak, minek hol a helye, vagy egyszerűen nincs rá pénzed, akkor nem megoldás a fizetett segítség. Ebben az esetben panaszkodj sokat, hogy nem bírsz a lakással, és várd meg, míg legalább öten javasolják neked, hogy hívj takarítónőt, vagy felajánlják a segítségüket. Ettől annyira megijedsz, hogy inkább összekapod magad és rendet raksz.

+1 Ha alapvetően jól vagy mostanában, akkor szervezz vendégséget hozzátok a megnyugtatóan távoli jövőbe. Ha az időbeli távolság nyugtalanítóvá apad, úgyis ki fogsz takarítani. Ezt a módszert azonban nem ajánlom gyakran alkalmazni, mert megutálod a vendégeskedést.

Lehet, hogy annyira jól vagy, hogy megelégszel az otthonod hétköznapi küllemével. Ez esetben gratulálok, ez a cikk nem neked szól!

Amikor kiderült a kislányom fruktózmalabszorpciója (gyümölcscukor-érzékenység), laktózintoleranciája, illetve később a tejfehérje-allergiája, az első húsvétunk nem indult jól: azzal kellett szembesülnöm, hogy a nagy szupermarketek polcain nem találtam olyan sonkát, amelyben ne lett volna cukor és további olyan hozzávalók, adalékanyagok, amelyek gondot okozhattak.  Nagyon elkeseredtem, hogy nem tudok sonkát főzni magunknak. (Végül találtam olyan sonkát, amelyikben csak szőlőcukor volt, de azt akkor még nem mertem megvenni.)

Később megkérdeztem a dietetikusokat, akikkel együtt dolgoztam, hogy miért kerül cukor a sonkába. Azt válaszolták, hogy a cukrokat nagy mennyiségben húspácok összetevőjeként használják, abból a célból, hogy kiegyensúlyozzák a pác sótartalmát, valamint hogy elősegítsék a kedvező szín kialakulását. László Lilla dietetikus azt is elmagyarázta, hogy a keményítőt a húsipari termékek gyártásánál kötőanyagként használják a megfelelő állomány kialakításához, tehát a cukrok és keményítőfélék általában nincsenek jelen olyan nagy mennyiségben a termékben, hogy a szénhidráttartalmát befolyásolják. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak a mentességre kell figyelni, hanem a hústartalom és az adalékanyagok mennyisége alapján is érdemes válogatni a vásárláskor.

Éppen ezért évek óta nagyon tudatosak vagyunk húsvéti sonkavásárlások alkalmával, minden címkét átolvasunk: a legjobb párosítás, amikor az összetevők között csak a sonka és a szőlőcukor szerepel. És mindenkit, akit érint, megnyugtatnék, hogy van ilyen! Igen. Ezért is mertem hozni most egy igazi különlegességet: a húsvéti sonkával töltött kenyér receptjét. Ráadásként pedig egy sós húsvéti nyuszi-pogácsát, hiszen édes kalács biztosan kerül az asztalra, kalácsreceptekből pedig akár innen is válogathatunk.

Húsvéti sonkával töltött kenyér recept a fruktóz-, laktóz-, tej- és tojásmentes diéta szerint

Hozzávalók:

• 1 kötözött sonka (de ételérzékenység esetén legyünk nagyon körültekintőek a sonkaválasztásnál!)
• 500 gramm liszt (ez lehet akár tönkölyliszt is)
• 300 ml langyos víz
• 20 gramm élesztő
• 1 teáskanál szőlőcukor
• 1 evőkanál só
• 1 evőkanál (olíva)olaj

A kötözött sonkát annyi vízben tesszük fel főni, hogy az bőven ellepi. Azt mondják, ahány kilós a sonka, annyi ideig kell főzni (tehát az egykilósat egy óráig), de a családi tapasztalataink azt mutatják, hogy nagymamáink jól bevált tippjét érdemes követni: alacsony fokozaton érdemes megfőzni a sonkát, és minél tovább tart a főzési idő, annál finomabb lesz. Ha nagyon sós a sonkánk, akkor, ha felforrt a víz, öntsük le róla, majd eresszünk rá friss vizet, amit újra forraljunk fel. Ha puhára főztük a sonkát, kivehetjük a vízből, és kicsit hagyjuk kihűlni (szobahőmérsékleten).

Közben készíthetjük a tésztát: a langyos víz kisebb részében a szőlőcukorral megfuttatjuk az élesztőt, a keverőtálba kimérjük a lisztet, átszitáljuk, hozzáadjuk a sót, az olajat és a többi vizet, majd a megfuttatott élesztőt. Összegyúrjuk, dagasztjuk a tésztát, míg végül már nem ragad az edény falához, és hólyagossá válik. Ezután meleg helyre tesszük, és a duplájára kelesztjük, körülbelül egy óra alatt.

húsvéti sonka kenyérben sütve - Fotó: Varga Zita Hella

Kép: Varga Zita Hella

Ha megkelt a tészta, lisztezett felületen újra átgyúrjuk, majd egy kicsit békén hagyjuk (kb. 5-10 perc). Kinyújtjuk a tésztát kb. kétujjnyi vastagságúra, belehelyezzük a kihűlt sonkát, végül befedjük tésztával. Készítettem egy fázis-fotósorozatot segítségképpen.

Egy téglalap alakú, előzetesen kivajazott, kilisztezett jénaiba helyezzük a töltött tésztakenyeret, és hagyjuk a kétszeresére kelni.

Mielőtt megsütnénk, kenjük meg a tetejét vízzel, ezután rakjuk csak a 220 fokra előmelegített gőzösített sütőbe (ez azt jelenti, hogy a sütőnk aljára helyezünk egy vízzel teli edényt, és így melegítjük elő a sütőt). 10 percig sütjük 220 fokon a kenyeret, majd visszavesszük a hőfokot 175 fokra, és még 50 percig sütjük. A végén lekenjük hideg vízzel, jó alaposan. Sütés után közvetlenül úgy tűnhet, hogy sziklakeménységű kenyeret készítettünk, de ahogy kezd kihűlni a kenyér, egyre jobban érezzük, hogy puhává válik a héja is.

Ha betartjuk a lépéseket, a tésztánk átveszi a sonka ízét-zamatát, a sonka maga pedig szálaira esik szét, csodásan omlós lesz.

Sós húsvéti nyuszi-pogácsa recept a fruktóz-, laktóz-, tej- és tojásmentes diéta szerint

Húsvétkor rengeteg a sütemény, de sokszor hiány mutatkozik sós nassolnivalókban, mi ezért készítettük ezeket a tündéri húsvéti nyuszi-pogácsákat.

Hozzávalók (2 tepsihez):

• 400 gramm liszt (ez a fotón látható nyuszinál így alakult: 100 gramm zabliszt, 100 gramm teljes kiőrlésű rozsliszt, 200 gramm tönkölyliszt) + amennyit még felvesz, hogy ne ragadjon a tészta (ehhez már tönkölylisztet is használhatunk)
• 200 gramm vaj/margarin (mentes!)
• 250 gramm főtt burgonya (kb. 2 nagyobb burgonya)
• 100 gramm növényi tej (natúr)
• 20 gramm élesztő, 1 teáskanál szőlőcukor
• 1 evőkanál só
• nyusziforma a szaggatáshoz
• opcionális: lenmag vagy napraforgómag a nyuszi szeméhez

Az élesztőt felfuttatjuk a langyos növényi tejben egy teáskanál szőlőcukorral. A lisztet átszitáljuk, belekeverjük a sót, majd hozzáadjuk a felfuttatott élesztős tejet, a vajat, az összetört főtt burgonyát, végül az egészet jól összegyúrjuk. Ezután meleg helyen duplájára kelesztjük egy letakart edényben vagy kelesztőben a tésztánkat, kb. egy óra alatt.

Kép: Varga Zita Hella

Ha duplájára kelt a tészta, kinyújtjuk, amilyen vékonyra csak tudjuk, és összehajtjuk, majd még egyszer összehajtjuk, és ha tudjuk, még egyszer, így nyolc réteget kapnunk. Ezek után ismét kinyújtjuk, de most ujjnyi (vagy akár még kisebb) vastagságúra, és nyuszi- vagy más kívánt formára szaggatjuk, ízlés szerint díszítjük.

5–10 perc pihentetés után lekenjük vízzel vagy növényi tejjel a nyuszikat. Ezután 180 (vagy 200) fokra előmelegített sütőbe tesszük (attól függ, mennyire sietünk). Kb. 20 perc alatt készre sül, de a teteje és az aranybarnasága elárulja, mikor lesz kész.

További húsvéti recepteket ide kattintva olvashatnak.

Elek: 1970. szeptember 1. délelőtt 10 óra. Életünk első igazi munkanapja. Én ekkor diplomáztam az ELTE-n, fizika szakon, Gabi pedig mint gyors- és gépíró kisasszony végzett. Véletlenül kerültünk ugyanarra a munkahelyre, ahol egyikünk sem a szakmájának megfelelő munkakörben dolgozott.  Éppen ebédelt, amikor megakadt a szemem rajta. Csak ebédidőben, az étkezdében láthattam őt.

Ott tűnt fel nekem, hogy ő más, mint a többi lány: csendes volt és hallgatag, de a mosolya és a tekintete beszédes volt.

Gabi: Édesanyám mellett megtanultam hallgatni, odafigyelni a másikra, a többiekre. Ő ugyanis nagyon szeretett beszélni, nevetni, így nekem nem volt igazán lehetőségem hangosnak lenni. (nevet) De nem is baj, közben mindig rengeteget rajzoltam. Én sosem voltam és már nem is leszek az a típus, aki közbevág, ha valaki beszél; akinek fáj, ha őt nem kérdezik, nem hallgatják meg. Elek viszont kíváncsi volt a ki nem mondott gondolataimra.

Elek: Nem csak arra! Be kell valljam, hogy úgy éreztem, minden porcikáját szeretni tudnám. Rendkívül karcsú, vékony darázsdereka volt, amit alig vártam, hogy átöleljek. Gabi budai lány volt én pedig Pestszentimrén éltem. Akkoriban még nem volt olyan tömegközlekedés, mint most, kocsink pedig természetesen nem volt. Két óra volt az út, mire eljutottam hozzá, mire hazakísértem, és mivel ottalvásról szó sem lehetett, hazafelé is utaztam két órát. Ez így ment egy teljes évig, és ezen azért elgondolkodtam… (nevet)

Gabi: Az első hazakísérésnél közölte is, hogy szép és kedves vagyok, de ő ezt nem fogja csinálni. Rosszul esett, azóta is felemlegetem neki. De Elek, nem érte meg neked ez a négy óra utazás? (nevet)

Elek: Minden megérte. (megfogja Gabi kezét) De azért amikor télen, hóviharban, mínusz 10 fokban, beázott cipővel baktattam hazafelé, mert lekéstem az utolsó járatot, elgondolkodtam azon, hogy bizonyos emberek miatt mikre nem vagyunk képesek…

Gabi:

Képzeld el, Elek azért, hogy felhívja magára a figyelmem, először megpróbált féltékennyé tenni!

Egy munkahelyi ünnepségen voltunk, ahova a kolléganőmmel nagyon készültünk. Megbeszéltük, megterveztük, hogy mit fogunk felvenni, milyen lesz a frizuránk, melyik cipő, táska megy majd a szettünkhöz. Elek bátran és határozottan jött oda hozzánk, de nem engem, hanem a kolléganőmet kérte fel táncolni.

Gabi és Elek

Elek: Ezek szerint jó terv volt. (nevet) Így merészkedtem oda a Gabiék asztalához. Nem mertem egyből őt felkérni. Ez volt az első alkalom, hogy a közelében lehettem. Nekem már ekkor óriási terveim voltak vele. (nevet) Azt viszont nem sejtettem, hogy pár hónap múlva felmondok, mert kaptam egy olyan lehetőséget, amire régóta vágytam: kulturális műsorokat szerkeszthettem a televíziónak. Szóval mindössze másfél hónapot dolgoztunk együtt. Erre a munkahelyre ma is úgy tekintek vissza, mint egy sorsszerű pontra, amire azért volt szükség, hogy megismerjem őt.

Gabi: Elek egyébként félt a nőktől. Félt attól, hogy rosszul választ és akkor elronthatja az egész életét. Ahogy megismertem, egyre inkább feltűnt, hogy vannak határok, amiket sosem lép át. Flörtölt, bókolt, udvarolt, de nem engedett igazán közel magához senkit.

Elek: Szerintem az életben az egyik legnagyobb és legnehezebb döntés, hogy kit választunk, hogy kit szeretünk; kinek adjuk oda, kivel osztjuk meg az életünket.

Az én fogalmaimban a házasság örökre szól. Nem úgy álltam hozzá, hogy vagy sikerül, vagy nem.

Gabi volt az egyetlen, aki mellett azt éreztem, hogy együtt „sikerre visszük” egymást, a házasságot, az ígéretünket. Mellette lehetett hallgatni, nem volt az-az érzésem, hogy mindenképp beszélni kell valamiről, nem volt köztünk feszült némaság.

Gabi: Önmagunk lehettünk egymás mellett. A közösen eltöltött órák, haza vezető utak alatt én is megnyíltam, már nem is voltam olyan hallgatag. Elekkel kifejezetten szerettem megosztani a gondolataimat, pedig ő egy nagyon kritikus típus. Szereti megfigyelni a másik gesztusait, személyiségét, hogy kiben milyen feszültségek vannak, hogy kit milyen belső indíték, érzelem motivál. Mivel nagyon fiatal korunk óta vagyunk jelen egymás életében, valójában egymás által ismertük meg önmagunkat is.

Elek: 1969-ben határoztam el, hogy szeretnék majd építeni egy saját házat, mert örököltem egy telket. A köztünk lévő – továbbra is zavaró – távolság miatt ez a tervem előtérbe került. Elkezdtem egyedül, a saját két kezemmel építkezni. Ástam, betonoztam, de rájöttem, hogy ez egyedül nem fog menni. Gabit közben matekozni tanítottam náluk, így még több időt tölthettünk együtt. Az édesanyja meg is fogott engem a hasamnál fogva, mennyei ételekkel várt mindig. Szeretetben éreztem magam náluk. Meséltem nekik a különböző gondjaimról, terveimről a házépítéssel kapcsolatban, szóval tudták, hogy én már családi házat építgetek – csak éppen se családom, se elegendő pénzem nem volt.

Hitelt szerettem volna felvenni a bankból, de nem adtak, mert nem tudtam mivel fedezni, illetve nem volt adóstársam. Kérdezték is tőlem a tervrajzok alapján, hogy „Uram, ki fog lakni ebben a sok szobában?” Mondtam nekik, hogy a családom. „De hát magának még nincs is családja! Akkor legalább a menyasszonyát hozza el hozzánk!” De hát ugye menyasszonyom sem volt! Ekkor már annyira szerettem Gabit, hogy valójában az én fejemben mi már összetartoztunk. (nevet)

Így hát 1971 szilveszterén feltettem a kérdést: „Gabi, leszel az adóstársam?” Ő 19 éves volt, én pedig 27 éves voltam akkor.

Gabi: „Érdekházasságot” kötöttünk. (nevet) Így visszatekintve úgy érezzük, hogy a mi kapcsolatunk abszolút tudatos volt. Mi nem elvakult szerelemmel kötöttünk házasságot, nem is tudjuk, hogy létezik-e ilyen – legalábbis azt hiszem, nem is mertünk volna elvakultan belevágni egy életre szóló kapocsba. Mi egymás lelkét, egymás közelségét, azt az érzést szerettük meg, amit egymás mellett átéltünk. Jónak láttuk egymást, és hittünk egymás jóságában.

Családi fotók - Kép: Vavrik Dóra

Elek: Gabi azt sem furcsállta, hogy például gyerekszobánk volt már, amikor Gabi még állapotos sem volt. Illetve kocsink sem volt, de garázsunk már igen. (nevet) Én mindig hittem abban, hogy úgy lesz, ahogy mi eltervezzük, hogy rajtunk múlik a jövőnk, a kapcsolatunk. Szerintem az embert a terv viszi előre. „Legfeljebb elválunk!” – mondta nekem a házasságunk elején egyszer a Gabi, amikor valamin összevesztünk. Ettől rettentő ideges, feszült és csalódott lettem. Látta, hogy fáj nekem az, ha így áll hozzánk. Ez volt az első és utolsó ilyen mondata, többet soha nem mondott ilyet; a válást mint opciót végérvényesen elvetettük. Minden rosszból együtt kell kimásznunk.

Gabi: A házasságunk ötödik évében érkezett meg a fiunk. Sokáig nem éreztem magamat elég érettnek ahhoz, hogy anya legyek. Tele voltam félelemmel. Biztos jó anya leszek? Képes vagyok rá? Aztán amikor megérkezett, megnyugodtam. Két évet voltam otthon a kisfiunkkal. Én egy aggodalmaskodó természet vagyok. Rettentően tudtam aggódni a gyerekünk, most pedig az unokáink miatt, puszta szeretetből… Tudom, hogy sokszor sajnos túlzásba viszem.

Elek: Amikor a fiunk megszületett, minden este együtt fürdettük őt, boldog „rituálék” voltak azok. Amikor elaludt, kisettenkedtünk a szobából, és elvégeztük a többi napi teendőnket. Később ennek az lett a böjtje, hogy a fiunk soha nem akart előbb lefeküdni, mint mi, akármilyen fáradt is volt már. Biztos azt hitte, kimarad valamiből… (nevet)

Gabi: 47 éve vagyunk házasok és ez alatt az idő alatt minden rossz pillanatban képesek voltunk alkalmazkodni, egymás mellett dönteni, önzetlennek lenni, együtt megélni azokat az érzéseket is, amelyek fájnak.

A fiunk születése után három-négy évvel Eleket visszahívták katonának, ahol elkapott egy betegséget, ami az egész életét végigkísérte.

Ízületi gyulladásai lettek – ami miatt hónapokat töltött kórházban, nagyon komoly gyógyszereket kapott, legyengült. Emiatt nem született végül második gyermekünk.

Elek: Előfordult, hogy hat hónapot egyhuzamban kórházban töltöttem. Gabi ekkor egyedül maradt a négyéves fiunkkal, a ház minden gondjával és még egy nyűgös beteget is el kellett viselnie – de kitartott. Ezzel egy életre adóssá tett, bár hálát soha nem várt érte.

Elek és Gabi - Kép: Vavrik Dóra

Gabi: Rengeteg olyan dolog történik az életben, ami miatt összeveszhetnénk. Én tudom, hogy Eleknek mire van szüksége, tudom, hogy fontos neki, hogy hagyjam őt szabadon létezni, néha utazni, flörtölni. Ő ilyen típus, nagydumás, még most, 74 évesen is. Amikor fizikát tanított, imádták a fiatalok, mert bár külsőleg megöregedett, de lélekben fiatal maradt. (mosolyog) Én így ismertem meg őt, így szerettem meg, mára pedig már meg is szoktam a stílusát, és megtanultam bízni benne. Tudom, hogy nem tesz olyat, ami nekem fájna, amivel a mi kapcsolatunk szabályait megszegné.

Elek:

Közösen mentünk át mindenen. Egymásnál van a fél életünk.

Átkísértük egymást a szüleink elvesztésén, a betegségemen, pénzkeresési problémákon, egy gyermek felnevelésén. Azért választottam őt, mert nekem vele izgalmas minden pillanat. Megvan a saját kis világunk, amit együtt alakítottunk ki az évek során, és ebben a kis világban mi jól érezzük magunkat. A külvilágról, a velünk történtekről, a tapasztalatainkról pedig még most is sokszor hajnalba nyúlóan beszélgetünk bizonyos éjszakákon. És ilyenkor mindig rájövök, hogy én még ma is látom Gabiban azt a 18 éves lányt, akit megszerettem.

1. Balatoni nyár – Kiállítás írófényképekből

Aki egy kis szellemi feltöltődésre vágyik, annak érdemes benéznie a balatonfüredi Vaszary Galériába. Július 14-ig látható az írók balatoni térfoglalásáról szóló, a Petőfi Irodalmi Múzeum fotógyűjteményét bemutató kiállítás, amely a „Balatoni nyár – Írófényképek az 1950-es, ’60-as, ’70-es években” címet viseli. Nemes Nagy Ágnes és Ottlik Géza egy csónakban, Pilinszky a Rege cukrászda teraszán mereng, Juhász Ferenc sajátos mozdulattal vízbe ugrik, Nagy László a csónakjában, Illyés pedig nyaralója udvarán pózol. Borsos Miklós szobrászművész a fején egy lábossal produkálja magát, miközben Psota Irén, Ungvári Tamás, Radnóti Zsuzsa, Alfonzó, Örkény István és Makk Károly figyelik.

Egy korlenyomat, melyek gerincét a Balatonfüred, Tihany és Szigliget hármas tengelye alkotja. Fekete István 1968-as gondolatával pedig aligha lehet vitatkozni: „A Balaton csodás, ködös tükre. Hát, aki itt nem tud dolgozni, illetve alkotni, az vagy nem író, vagy hülye, vagy mindkettő.”

2. Rizapuszta – a szerelem kúriája

A Balaton-felvidék számos eldugott ékszerdobozt rejt, egyik legfrissebb a 2018 őszén megújult, Badacsonyörs és Káptalantóti között található Tölgyes-kúria. Az 1896-ban épült, történelmi múltra visszatekintő épületet egy nyugalmazott huszárkatona, Vitéz Szalay Bálint építtette szerelme zálogául feleségének, Teréziának, akit Rizának becéztek. Így lett a Káli-medence Tóti hegyén található terület Rizapuszta, koronája pedig a Tölgyes-kúria, amelynek a nevét a teraszán található három nagy őstölgyfa ihlette.

Az államosítás évtizedei után vendéglátó egységként üzemelt, majd bő 15 évre zárva maradtak az ajtajai. Egészen tavalyig, amikor is egy fiatal, lendületes csapat újraálmodta és lelket lehelt a szebb napokat is látott, jobb sorsra érdemes házba. Az épület visszanyerte eredeti patináját, ötvözve egy csipetnyi modern loft hangulattal. Ez a szemlélet igaz a konyhára is: éttermük a magyar gasztronómia hagyományos elemeit párosítja az új konyhatechnológiai módszerekkel. A kúria előtt található hatalmas teraszt csodás panoráma és végtelen nyugalom veszi körül, a személyzet pedig tavaszi ízekkel készül számunkra a húsvéti szünetre.

Kép: Wikipedia/Tölgyes-kúria/PIM

3. Erdei gótika – Pálos kolostor

Az ébredő természet időszaka alkalmat ad arra, hogy felfedezzük a Káli-medence salföldi szegletét, elnézzünk a híres kőtengerhez, és a tőle nem messze, az erdőben rejtőzködő pálos kolostorromhoz, amely pár kilométeres sétával megközelíthető. A pálos az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend, amelyet Boldog Özséb az 1250-es években alapított. A rend elterjedt egész Közép-Európában, a közösség tagjai pedig az erdő mélyén csendben, a világtól elzárva éltek (Pilisszentlélek erdejében is található egy ilyen rom).

Igazi ritkaság ez: az egykori templom a csúcsíves, gótikus boltozatok magasságáig, mellette a kolostor pedig az alapfalakig maradt meg. Ilyen szép kolostorromot keveset találunk az egész Kárpát-medencében, amelyet körbeölel a szakrális hangulat. Ha időnk engedi, érdemes elugrani a Salföld határában lévő bányatóhoz is, ami nem mindennapi látványt nyújt fehér finom szemcsés homokjával és gyógyító iszapjával.

4. Tavaszi Népművészeti Tárlat

Igazi tavaszi programot kínál a keszthelyi Balatoni Múzeum. A Keszthelyi Népművészeti Alkotóház csaknem három évtizede fogja össze a Balaton nyugati medencéjében a népi kézműves hagyományok ápolóit. A tárlaton a húsvéti időszak hangulatához illeszkedő kellemes időtöltést kínál a népi értékek kedvelőinek április 6. és 27. között. A hímes tojások mellett hímzett, szövött, faragott alkotások, kerámia-, fonott- és csipketárgyak, viseleti darabok és népviseletes babák jelenítik meg a kortárs népművészetet.  A kiállítás keddtől szombatig 9:00 és 17:00 között tekinthető meg.

5. Várkapunyitó a Balaton várában

Szigliget a balatoni táj egyik gyöngyszeme. Kisfaludy Sándor költő lelkendezve írta erről a tájról: "ily szépet nem terme még a magyar vad föld és ég". A Káli-medencében és Tapolca környékén 14 vulkáni eredetű tanúhegy áll, ezek egyike a szigligeti Vár-hegy. A szigligeti vár a Balaton part egyetlen vára, amely ma harcászati bemutatókkal, kulturális programokkal, nyáron koncertekkel és páratlan kilátással várja a vendégeket, a húsvéti hétvégén pedig várkapunyitót tartanak régizenével, tánccal, solymász- és hagyományőrző katonai bemutatóval. Ha bevállalósak vagyunk, túránkat meghosszabbíthatjuk és kezdhetjük a mólótól, a strand és a vár irányába húzódó úton.

Kép: Pixabay

Makk Károly filmrendező élete első játékfilmjét, a Szigligeti Ede örökbecsű művéből 1954-ben készített Liliomfit az északi parton forgatta. A Füreden játszódó romantikus történetet Darvas Iván, Krencsey Marianne, Ruttkay Éva, Soós Imre, Dajka Margit, Garas Dezső. Tompa Pufi és sok más nagyszerű színész játéka teszi felejthetetlenné. A film végén a vándorszínészek továbbállnak, és a szerelmeseket, Darvast és Krencseyt az ekhós szekér a Balaton-parti földúton, a híres-nevezetes szigligeti jegenyesorral a háttérben viszi boldog jövőjük felé. Ezt a jellegzetes fasort, amely az Aranykagylót és a falut köti össze, minden bizonnyal ez a film tette országosan ismertté.

6. Szedd magad – Tulipánszüret

A balatoni levendulaszedésre még júniusig várni kell, de addig is, irány a déli part és a kőröshegyi tulipánszüret! A már-már hagyománnyá vált tulipánszüretet a Kőröshegyi Levendulásban rendezik, amelyre a szervezők összesen százezer tulipánhagymát és tizenötezer nárciszt ültettek. Két időszakban is szedhetjük a tavaszi virágot, április 12–14. között lesz a fő esemény, hiszen a legtöbb tulipán ekkor nyílik, ilyenkor ezer színben pompáznak a mezők. A húsvéti szüret ideje pedig április 19–22., ahol a színes virágok mellett állatsimogató is várja a családokat.  A leszedett tulipánokhoz spárgát és fehér kötöző szalagot adnak ajándékba, aminek segítségével azonnal csokorba is köthetjük a virágokat! Ha igazán szép és díszes virágkölteményeket készítenénk, szabadon válogathatunk a csipke- és díszszalagok között. További információ itt. 

7. Földvár felé – több, mint kilátó

Balatonföldvár szerintem az egyik legszebb déli parti település, amely már a legnagyobb Balaton-parti kilátóval is büszkélkedhet. Szép időben eddig is az egyik legszebb kilátó pontjának tartották a 40 méteres földvári magaspartot, így viszont a 25 méter magas kilátóval kiegészülve közel 70 méteres magasságból lehet végignézni a Balatonon mindkét irányba, egészen Balatonakarattyáig és Keszthelyig. A kilátó látogatóközpont is egyben: makettek és szimulátorok, balatoni hajózástörténet a kezdetektől napjainkig, játszószoba a legkisebbeknek, 40 férőhelyes 3D-s moziterem, viharjelzéseket bemutató szélgép és interaktív műholdképek. Gyerekeknek egy valódi aranybánya!

8. Piacra fel!

Számomra nem múlik el balatonozás piaclátogatás nélkül, egyrészt szeretek elbeszélgetni a termelőkkel és kézművesekkel, másrészt kellemes időtöltés lehet barátokkal és családdal, ahol egy levendulaszörp vagy egy friss meggyes rétes fölött elbeszélgetünk vagy csak szemléljük a forgatagot. A legtöbb piac vár minket már áprilistól, az északi part legfelkapottabbja a Liliomkert Káptalantótiban.  Az évről-évre nagyobb, romantikus hangulatú piacon a termelői zöldségek-gyümölcsök, borok, friss pékáru, sajtok, húsok mellett kézműves termékeket, virágokat és rengeteg régiséget találunk. Ha nem szeretjük a nagy tömeget, akkor inkább a tihanyi Placcra menjünk a hajóállomás mellett. Ez egy kisebb, barátságos piac, ahol számos kortárs design terméket is elcsíphetünk hétvégenként. A déli parton a fonyódit érdemes felkeresni, itt helybéli termelők áruival találkozhatunk szerda és szombat délelőttönként egy mintegy háromhektáros területen.

+1. Jolly joker program

Végül egy négy évszakos program: a túrázás! A balatoni régió számos rövidebb-hosszabb tanösvényt foglal magában, ahol eltévedni lehetetlen, minden útvonal pontos jelzésekkel segít minket felfedezni a természet értékeit. A Kis-Balatonnál a Búbos vöcsök tanösvény egy gyerekekkel is könnyedén végigjárható 2 km-es túra, ahol minden bizonnyal sok parti madárral fogunk találkozni, míg a Kócsag tanösvény a Diás-szigetre és a Fekete István emlékhelyre vezető kirándulás gyalogos szakasza. Egyik kedvencem a Kékkútról induló Theodora-tanösvény, amely érinti a kővágóörsi Kornyi-tavat is. A partján állnak Veszprémi Imre acélból és mészkőből készült szoborcsoportjának hatalmas emberszerű alakjai, akik a domb tetejéről figyelik a Káli-medencét. A Kornyi-tó Jancsó Miklós rendezőt is többször megihlette, a szoborcsoport a Szörnyek évadjában, az Égi bárányban és az Életünket és vérünket című filmjében is látható. A tanösvényekről és azok nehézségi fokozatáról érdemes itt tájékozódni.

A bűnük annyi volt, hogy arisztokraták

Fényes estélyek, francia nevelőnők, tenisz- és bridzspartik, medvevadászatok – jut eszébe sokaknak elsőre e szó hallatán, hiszen a történelemírás nem hangsúlyozza túl, hogy ők voltak azok, akik pénz, hatalom és tudás birtokában felelősséget viseltek a társadalomért. Hosszú évszázadok óta szívták magukba az anyatejjel, hogy a nemesség kötelez, és elenyésző kivételtől eltekintve ennek megfelelően is éltek. Árvaházakat, színházakat, múzeumokat, arborétumokat, könyvtárakat alapítottak, gondoskodtak szolgálóik családjairól.

Az erdélyi arisztokraták ősei egykoron elismerésként kapták birtokukat és nemesi címüket az uralkodótól, amiért tevékeny részt vállaltak az ország védelmében a betörő ellenségekkel szemben.

Erre újra és újra rá kellett szolgálniuk: bár adómentességet élveztek, az ország védelme érdekében hadsereget kellett kiállítaniuk. Amellett, hogy birtokaikon megszervezték a gazdálkodást, nyelveket beszéltek, járták Európát, követték a Nyugat-Európában hódító eszméket és az ott népszerű irodalmat, és mindehhez volt stílusuk.

Lényeges kultúrateremtő és -közvetítő szerepet játszottak tehát, és ennek haszonélvezői nemcsak a magyarok voltak, hanem a románok is. (A katolikus Báthory István fejedelem támogatásával a XVI. században például a románok két püspökséget szervezhettek maguknak. A század második felétől pedig folyamatosan jelentek meg a román nyelvű Biblia-fordítások.)

Ebből elég!

A kommunisták úgy döntöttek, ebből elég, és elindultak az egalitárius társadalom építésének útján. Ennek érdekében megkezdődött a kivéreztetése annak a nagyjából 17.000 embernek, akiket Henry Roberts ausztrál történész becslése szerint a deportálások érintettek.

Általában rogyadozó viskókba, pincékbe, padlásokba, raktárszobákba telepítették ezeket a családokat, és a szülők csak fizikai munkát végezhettek. Gyermekeiket nem vették fel egyetemre, de még középiskolába sem. Személyi igazolványukba bekerült a DO rövidítés (Domiciliu Obligatoriu, magyarul: kényszerlakhely), és minden héten jelentkezniük kellett a milícián. A számukra kijelölt települést nem hagyhatták el, a Securitate szoros megfigyelés alatt tartotta őket. A társadalom ellenségeivé váltak, és ezt már az általános iskolától kezdve verték a gyerekek fejébe.

Kép: Fortepan (Kolozsvár, Mátyás király tér, 1908)

A „kapitalista gyerekeket” az iskolában leköpdöshették a többiek, úttörők nem lehettek, nem volt szabad játszani velük.

Úgy számoltak a román kommunisták, hogy ha kitelepítik a nagybirtokosokat, az állatok, a gépek és a parasztok ott maradnak a birtokon, lesz miből és mivel gazdálkodni. Az idősebbeknek a termelőszövetkezetekben szántak szerepet, a fiatalabbaknak pedig a semmiből megteremtendő nehéziparban. Ehhez el kellett vinni a fiatalokat a falvakból a nagyvárosokba, hiszen szükség volt munkásokra a munkásosztály épülő paradicsomához. (Nota bene: 1949-ben Romániában a lakosság 75 százaléka falun élt és földet művelt…)

De mi lett a néppel, miután levágták a fejét?

A társadalomért felelősséget vállaló kultúrateremtő és -közvetítő vezető réteg eltüntetése nem hozta el az idilli társadalmat. Akik pedig a pénzüket és a hatalmukat átvették – azzal a nagyrészt hazug propagandával, hogy a birtokokat a parasztok között osztják szét –, azok a felelősséget már nem vállalták a népért. Legalábbis azt a típusú felelősséget, amelyet korábban az arisztokraták vállaltak, semmiképpen. Céljuk és „munkájuk gyümölcse” ugyanis a társadalmi szövetek teljes szétzilálása volt, méghozzá ideológiai alapon.

Lucian Boia – tabudöntögetései, mítoszrombolásai miatt Romániában erősen megosztó – román történész szerint a kommunizmus az emberek hiányos politikai kultúrájára alapozott, és azért is lehetett ilyen sikeres, mert a románság (korábban oláhság) egész történelmére jellemző a behódolás hagyománya: rengeteg időt töltöttek más népek uralma alatt, és megtanulták „elviselni” a történelmet. A kommunizmus a többi országhoz képest jóval nagyobb mértékben elszigetelte Romániát a külvilágtól, a gondolatok egyetemes körforgásától. Másrészt a román társadalom már előtte is meglehetősen megosztott volt: jelentős részük anyagilag és kulturálisan rossz állapotban volt, pontosan rájuk támaszkodott azután a kommunizmus. Ezeknek az alsó rétegeknek megnyílt a felemelkedés útja: például a parasztok számára előléptetés volt felkerülni a városba és ipari munkássá válni. Így nem alakult ki számottevő antikommunista ellenállás, hiszen a társadalom nagyrészével elhitették, hogy fontosnak tartják őket.

Mindeközben a társadalomnak egy korántsem elhanyagolható része – egyes becslések szerint nagyjából a tíz százaléka, vagyis körülbelül kétmillió ember(!) – börtönben ült, és nem is akármilyenben.

Végképp eltörölni

Sztálin azt vallotta, hogy mielőtt elpusztítja a nép ellenségeit, azelőtt hasznosítani kell őket. Adta hát magát, hogy a Cernavodătól Constanțáig épülő, a Dunát a Fekete-tengerbe vezető csatornát a politikai elítéltekkel építtesse meg. Szinte nincs olyan erdélyi arisztokrata család, amelyiket ne érintette volna a „román burzsoázia sírjának” nevezett munkatábor, ahol az őrök így köszöntötték a rabokat: „Borítékban küldünk benneteket haza!”. A Securitate 1967-ben végzett vizsgálata megállapította, hogy a dunai táborokban 1304 dokumentálatlan haláleset történt.

A dunai táborokon kívül Szamosújvárott és Nagyenyeden folyt az Anton Makarenko szovjet szociológus eszméin alapuló átnevelési program, amelynek eredményességét azzal bizonyíthatta a rab, ha megkínozta egyik fogolytársát – lehetőleg a legjobb barátját. 1949. december 6-án startolt a program, a román kommunista párt vezetése 1952-ben állította le. Huszonkét foglyot végeztek ki – csak az élhette túl, aki maga is megkínzott másokat. A program felelőseit sohasem vonták felelősségre. Pedig a program valamiképpen sűríti a kommunizmus lényegét: az új ember arra is hajlandó, hogy hóhér legyen, hogy a végsőkig lealjasodjon – és gyűlölni kell minden önállóan gondolkodó embert. 

Kép: Fortepan (Kolozsvár, Centrál szálloda, 1909)

Mégsem tudtak „tökéletes” munkát végezni a kommunisták: az arisztokráciát kivéreztették ugyan, de a múltat nem sikerült végképp eltörölni. Bár körülményeik gyökeresen megváltoztak, életmódjuk – amely a kultúrának egy meglehetősen lassan változó eleme – bizonyos jellemzőit megőrizték, így sikerült átmenteni a legfőbb identitás- és csoportképző értékeket. Továbbra is tartották a kapcsolatot egymással, a lehetőségekhez képest művelődtek, tartották a vallást – persze ügyelniük kellett arra, hogy a bridzspartikon semleges témákról beszéljenek, minél kevesebb muníciót és támadási felületet adva a Securitáténak. A kommunizmus bukása után több régi erdélyi arisztokrata család visszatért elődei birtokára, és folytatják, „ahogy lehet”.

Szép új világ

A régi gyökeres kiirtása után így épült hát a szép új világ, amelynek éltető eleme volt a terror – és épülhetett is zavartalanul.

Nem jöttek Nyugatról megfigyelők, akik megvizsgálták volna, hogy elégséges szinten biztosított-e a sajtószabadság és az alapvető emberi jogok.

Sőt, II. Erzsébet angol királynő 1978-ban – vonakodva ugyan, de – fogadta a Ceaușescu házaspárt. A franciák előzőleg figyelmeztették, hogy tapasztalataik szerint lopnak Ceaușescuék, úgyhogy vigyázzon az értékeire, de a brit külügyminisztérium nyomására mégis csak kénytelen volt vendégül látni őket. Kellett a pénz ugyanis a briteknek, a románok meg hajlandónak mutatkoztak repülőgépeket vásárolni tőlük.

Nixon elnök pedig így méltatta a Kárpátok Géniuszát: „Már az 1967-es első találkozásunk és beszélgetésünk óta figyelemmel kísértem államfői tevékenységét. Úgy a belügyekben, mint ahogy a nemzetközi ügyekben is bizonyított erő, független szellem, éles elme, és különösen a cselekvési hozzáértése a világ vezetőinek első sorába helyezi önt.”

Persze később a látogatást megszervező David Owen külügyminiszter már elismerte, hogy ez a látogatás a brit diplomácia egyik szégyenfoltja, de hát ott és akkor legitimálták a történelem egyik legvéresebb diktatúráját. A repülőgépüzlet végül meghiúsult, a franciák viszont Becsületrendet adtak Ceaușescunak.

A történelem az élet tanítómestere – remélhetőleg.

Felhasznált irodalom:
Varga Zsuzsanna: Földreformok a második világháború után Közép-és Kelet-Európában In: Történelmi szemle 2015/4.
Romsics Ignác: Erdély elvesztése (1918-1947)
Jaap Scholten: Báró elvtárs
Köszönet Huber Szebasztiánnak az értékes szempontokért.

A vakságnak számos oka lehet, több állapot és betegség miatt is kialakulhat. Túl azon, hogy nem önálló kórkép, a kifejezés mást jelent a köznyelvben, és mást a tudományos definíció szerint: utóbbi esetben csak akkor beszélünk vakságról, ha a beteg fényt sem érzékel. A fényérzékelés részleges vakságnál sokszor megmarad, és olyan érintettek is vannak, akik a fény érkezési irányát is meg tudják mondani. Megint más a WHO definíciója, amely szerint vakságnak azt az állapotot nevezzük, amikor a látásélesség a jobban látó szemen nem haladja meg az öt százalékot, illetve a látótér nem nagyobb, mint 20 fokos.

Pedagógiai értelemben akkor beszélünk vakságról, ha a látásvesztés 90–100 százalékos, tehát a látásmaradvány legfeljebb tíz százalékos.

Látszik tehát, hogy a vakságnak már a definíciója is sokféle lehet. Pontos adatok a probléma előfordulásáról nem is állnak rendelkezésre, de a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának három évvel ezelőtti országos, reprezentatív felméréséből kiderült, hogy Magyarországon több mint 30 ezer vak ember él. Évente mintegy hatezren vakulnak meg, pedig az esetek nyolcvan százalékában ez elkerülhető lehetne.

Cukor és idős kor

Az egyik legfőbb vaksági ok az időskori makuladegeneráció, a hazai esetek csaknem negyedét ez adja. Az érintetteknél megfigyelhető családi halmozódás genetikai háttérre utal, de a folyamatot elindító okok a makuladegeneráció egyik típusánál sem ismertek. A probléma kialakulásához hozzájárulhatnak olyan életmódbeli tényezők is, mint a dohányzás, az állandó napfényen való munka, illetve a vitaminszegény étrend.

A súlyos látásromlás és vakság másik fő oka a cukorbetegség szövődményeként kialakuló szembetegség, a diabéteszes retinopátia. Ennek kiváltóoka az, hogy a cukorbetegség miatt sérülnek a kiserek, kapillárisok érfalai, azok elvékonyodnak, áteresztővé válnak vagy elzáródnak. Emellett új erek is keletkeznek, amelyek gátolják a retina működését.

Ilyen következményekkel akkor kell számolni, ha a diabéteszt nem kezelik megfelelően, nem szabályozzák kellőképpen.

Az ezzel kapcsolatos számok beszédesek: itthon mintegy 800 ezer cukorbetegről tudnak, közülük pedig több mint 32 ezer a vak vagy súlyosan látássérült. Ráadásul számuk folyamatosan nő, évente megközelítőleg ezer ember veszíti el látását a diabétesz miatt.

Nem szabad megfeledkezni a főleg a fiatalabb korosztályt sújtó miópiáról, azaz rövidlátóságról sem, amelynek van extrém súlyos, szövődményekkel társuló formája. A vakságot okozó rangsorban ez is előkelő helyen szerepel.

A lehetséges okok közül ki kell még emelni a nem kezelt glaukómát, azaz zöldhályog-betegséget, a szürke hályogot, valamint az egyéb látóhártya-betegségeket. Viszonylag ritkán, de állhat a háttérben a látóideg gyulladása, sorvadása vagy érelzáródás, illetve tumor is. Utóbbi önmagában is okozhat vakságot, ha olyan az elhelyezkedése, hogy nyomja a látóideget. Értelemszerűen balesetek, sérülések, daganat eltávolítása miatt végzett szemműtétek is okozhatnak vakságot. Lehet a vakság veleszületett betegség lassan kialakuló következménye is.

Nem tehető le a lézer

Előbbiekből is látszik, hogy nemcsak a vakság definíciója bonyolult, hanem sokrétűek a mögötte álló okok, azok megelőzési lehetőségei és kezelhetősége is. Például diabétesznél megfelelő prevencióval 95 százalékban elkerülhető lenne a látásromlás vagy vakság, viszont a felmérések szerint a cukorbetegek majdnem egyharmada nem jár rendszeres szűrésre, így a probléma nem is derül ki időben. Pedig a retinopátia kezelése megoldható: elsődleges eszköze a lézer, amellyel elpusztítják az újonnan képződött ereket, illetve elzárják a folyadékot áteresztő kóros kapillárisokat. Az időben elvégzett beavatkozás kivédheti a jelentős látásromlást.

Ugyanez a helyzet a szürkehályoggal, amely napjainkban rendszerint nem vezet vaksághoz, hiszen műtéttel korrigálható. Ha a vakságot az okozza, hogy a látóideget valami, például daganat nyomja, akkor a látás a daganat eltávolítása után javulhat. Hasonló a helyzet akkor, ha a látóideg-gyulladást valamilyen endokrinológiai betegség, például pajzsmirigygyulladás okozza: ilyenkor a látás az alapbetegség gyógyulása után javulhat.

Vannak viszont olyan okok, amelyeknél a vakság az orvosok jelenlegi eszköztárával nem uralható. Ilyen esetekben jelenthet sokat Roska Botond magyar származású kutató felfedezése, akinek eredményeit idén Louis-Jeantet orvosi díjjal is elismerték.

Dr. Roska Botond - Kép: Wikipedia

Zavar a képfelvételben

Dr. Roska Botond díjjal jutalmazott terápiájával bizonyos fajta vakságoknál – amikor a zavar a képfelvétel folyamatában lép fel – vissza lehet majd hozni valamilyen szintű látást. Ezek azok a helyzetek, amelyeknél a retina fényérzékelő sejtjei vagy elhalnak, vagy megszűnik a képességük arra, hogy képeket vegyenek fel.

A nagy eredmény tulajdonképpen az, hogy a bázeli kutatócsoport génterápiával újra fényérzékennyé tudta tenni ezeket a sejteket.

Mivel azonban ezek a gének bármilyen sejtet fényérzékennyé képesek tenni, és a retinában százféle sejt van, a fő előrelépés az volt, hogy csak azokat tették újra fényérzékennyé, amelyek a látás kialakulását biztosíthatják.

A kutató a Qubit.hu-nak adott interjújában beszélt arról, miért annyira nehéz a szem működésének vizsgálata. Egyrészt, mert az állatok nem tudják elmondani, mi történik a látásukkal, amikor a laboratóriumban hozzápiszkálnak a retinájukhoz, másrészt mert az emlősök közül csak a főemlősök rendelkeznek az emberi látásmechanizmus egyik kulcselemével, az éleslátásért felelős, sárgafolton található látógödörrel. Emiatt klasszikus állatkísérletekben, például rágcsálók segítségével a látógödör nem is vizsgálható. Nagy kihívás az is, hogy a teljes retina felülete nagyjából 1000 négyzetmilliméter, viszont annak a látógödör mindössze az ezredrésze. Ennek az ezredrésznek a működését kell pontosan megérteni. Ma olyan kutatásokat, amelyek az emberi látásmechanizmus feltérképezéséhez szükségesek, többnyire csak elhunyt donorok retináján végeznek, azokat próbálják olyan hosszú ideig életben tartani, hogy meg lehessen érteni a pontos működésüket.

Viszont a legutóbbi évekig a retina hosszú távú életben tartása megoldhatatlan volt. Ezen Szabó Arnold kutatócsoportja változtatott, akinek a Semmelweis Egyetem Retina Laboratóriumában sikerült elérnie, hogy a humán retina 14 héten keresztül életben maradjon.

A laborral Roska Botondék is együttműködnek, a kutatásra alkalmas retina nagyban segítette a munkájukat.

Vírusokban a hatóanyag

A retina felépítésének vizsgálata mellett a kutató bázeli laborjában kifejlesztett egy olyan számítógéppel tervezett szintetikus vírust is, amely be tud jutni az összes retinasejtbe, de ott egyéb módon nem avatkozik be a sejt működésébe. Ezek a vektorvírusok génterápiás hatóanyagokat tudnak szállítani, és azokat képesek kizárólag abban a sejttípusban működésbe hozni, amely a látásromlásért felelős. A többi, egészségesen működő sejtben nem történik semmi.

Kép: Pexels

A kutató a Népszavának adott interjújában elmondta, hogy a terápiával kapcsolatos klinikai kutatások Londonban már elindultak, és hamarosan Párizsban is megkezdődnek. Mivel a terápiával többféle sejtet is meg lehet célozni, a kutatásokkal azt kell kideríteni, hogy a módszerrel milyen esetekben, milyen módon állítható helyre a látás. A látás ugyanis nagyon komplex dolog, ahogy Roska Botond az interjúban fogalmaz:

Már maga a retina is 30 számítógép együtteseként képzelhető el. Mindegyik más feladatot végez, az egyik például azt fogja fel, hogy egy beszélő arc hogyan mozog, míg másik azt, hogy az arc egyáltalán hol helyezkedik el, egy harmadik pedig a színeket értékeli, értelmezi. Ezeket az információkat a retina „számítógépei” egyidejűleg juttatják el az agyba, ahol a kép összeáll. Viszont az agy nemcsak ezekből, hanem a memóriájában tárolt emlékképekből is táplálkozik.

Emiatt várható az, hogy a módszer segítségével lesznek, akik jól fognak látni, lesznek, akik csak fényeket, árnyakat tudnak majd megkülönböztetni, és lesznek olyanok is, akiknek nem használ a terápia. Az első emberi alkalmazás eredményei várhatóan az idei év végén lehetnek ismertek.

Sok lehetőség van a génterápia alkalmazására

A kutató az Qubit interjújában elmondja, hogy a génterápiás módszer elméletileg bármilyen genetikai eredetű szembetegségben használható lehet, igaz, az egyes betegségeknél másféle módon kell alkalmazni. A legegyszerűbb az olyan betegségek terápiája, amelyeknél a tüneteket egyetlen gén hibája okozza. Ilyenkor a vektorvírussal csak vissza kell juttatni a megfelelő gént a megfelelő sejtekbe. Van például olyan öröklött egygénes szembetegség, amelyre már tíz éve létezik génterápia. Más kérdés, hogy ilyenkor problémát okozhat, hogy a hiányzó vagy hibás gének miatt a gazdasejt is elhal, így nincs hova visszajuttatni a hiányzó gént.

A látásvisszaállító génterápiának olyan formája is van, amellyel a retinában megmaradt sejteket speciális fehérjékkel lehet fényérzékennyé tenni. Erre lehet példa a szemideghártya sejtjeinek fokozatos elhalásával fenyegető retinitis pigmentosa. A szállítóvírus ilyenkor csak a fehérjét juttatja be a még élő sejtekbe. A kor előrehaladtával jelentkező Stargardt-féle makuladegenerációra olyan génterápiát lehet használni, amely a rosszul működő retinasejtek DNS-ét igyekszik kijavítani. Azt ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy pusztán abból, hogy a beteg retinája újra elkezdi érzékelni a fényt, még nem következik, hogy az agya meg is tudja érteni a szemideghártya által felfogott képi információt. Az agy ugyanis rendkívül plasztikus, a vakok pedig évekig, vagy akár évtizedekig élhetnek úgy, hogy a központi idegrendszerükbe nem érkezik a retinájukból inger.

Hosszú vakság során az agy látásfeldolgozásért felelős területei más funkciókra állnak át, ha pedig a látókérget hirtelen ismét vizuális inger éri, az agyi központnak újra meg kell tanulnia látni.

„Bock Valér, Gere Zsolti! New Generation!

a franciáknak üzenem, hogy legyenek résen a présen ...” – a Bëlga együttes már 2008‑ban megénekelte a Villányi borvidék jövőjét. Azóta eltelt egy évtized és felnőttek a feladathoz a Bock, Gere, Polgár, Tiffán családok sarjai, hogy csak a legismertebb neveket említsük a környékről. Szüleik a 90-es évek elején hatalmas munkával érték el, hogy az addigra megviselt tekintélyű magyar vörösbor újra felkerüljön a nemzetközi térképekre, sorra nyerték az év borásza címeket, az ország első borútját is ők hozták létre. A teljes sikerhez azonban már kellett az új generáció lendülete, és nagyon úgy tűnik, hogy az évtizedeken átívelő családi munka gyümölcse idén érik be igazán, hiszen turizmus szempontjából már most borítékolható, hogy 2019 kitűnő évjárat lesz nemcsak Villány, hanem Pécs környékén is.

Dél-Baranya adottságai kitűnőek, az outdoor sportok szerelmesei megtalálhatják itt a számításukat, ezért tematikus útvonalajánlatainkat mi is két kerékre, négy bakancsra hangoljuk, de a látnivalók mindegyike autóval is könnyen megközelíthető. Érdemes májusra tervezni a látogatást, a nyári hónapokban az országos átlagnál is melegebb van itt, ami egy kiadós terepbiciklizésnél vagy tájfutásnál már megterhelő lehet a szervezetnek.

A környék településeinek nagy részét kitűnő minőségű és jól táblázott kerékpárutak vagy alacsony forgalmú utak kötik össze, így a kerékpáros túra kisgyermekes családoknak is biztonságos választás.

A Mecsek meredek oldalait inkább a terepbringások és a tájfutók fogják szeretni, a Villányi-hegység lankái jobban kedveznek a hosszú sétáknak, lazulós-fröccsözős tekergéseknek, a Dráva aszfaltozott töltésein pedig az országúti kerékpározás megszállottjai élhetik ki sebességvágyukat.

Az aktuális rendezvényekről, versenyekről a helyi turisztikai portálokon tájékozódjunk, így Pécs környékéhez a www.iranypecs.hu az iránytű, Villány felfedezéséhez pedig a www.villanyiborvidek.hu-t használjuk.

Idén 5. alkalommal rendezik meg a Palkonyai Dűlőfutást, ami a kitűnő szervezésnek köszönhetően a régió egyik legfontosabb sportrendezvényévé vált. Az eseményt lelkes futókból álló csapat hozta létre, ötletüket pedig támogatta Palkonya önkormányzata, helyi borászok és a Vylyan Pincészet. A 9,9 és 19 kilométeres távok túrázva is teljesíthetőek, de a szervezők előre szólnak, hogy az sem lesz egyszerű menet. Idén 550 főben maximalizálták a futók létszámát, így érdemes időben regisztrálni (www.dulofutas.hu), ha versenyezni szeretnénk. Most pedig következzenek tematikus útvonalaink.

Szent Bertalan-kápolna, kép: Páczai Tamás - Kattintson a galériáért!

Villányi nagykarika – nagyravágyóknak

Útvonal: Villány – Siklósi vár – harkányi fürdő – Ős-Dráva Látogatóközpont, Szaporca – Majláthpusztai horgásztó – Sellye, termálfürdő.

Táv: 60 km

Gyakorlottabb túrázóknak ajánlott útvonal. A siklósi vár látogatása után a harkányi fürdőben frissülhetünk. Innen utunk az Ormánságon át vezet, Harkánytól Drávaszabolcsig kerékpárúton, majd a Dráva melletti töltésen érkezünk meg az Ős-Dráva Látogatóközponthoz, ahol a környék értékeit és hagyományait ismerhetjük meg, a majorban régi magyar állatfajtákat mutatnak be, májustól pedig kenutúrákat is szerveznek. Részletek és programok: www.odlk.hu.

Az Ormánság zöldút tábláit követve jutunk el innen Szaporca, Kémes és Cún érintésével a Majláthpusztai horgásztóhoz, ahol a túraútvonalat fenntartó szervezet központja van. Itt kerékpárt bérelhetünk, valamint kenutúrákat is szerveznek; info: Fenntartható Ormánság, Facebook. Az irodától érdemes kitekerni (1 km) a Drávához. Erős sodrású folyó, viszont az alacsony vízálláskor előbukkanó fehér homokpadok kitűnőek délutáni sziesztához, piknikhez. Innen Vajszló érintésével jutunk el Sellyére, ha viszont jó erőben vagyunk, érdemes Vajszlótól a Lúzsok-Zaláta-Drávasztára kerülővel megközelíteni a végcélt, Sztárán ráadásul igazi horvát étteremben rendelhetünk pljeskavicát!

A nap végén jól fog esni a pihenés, május 1-től a sellyei termálvizes strand vár minket, este 8-ig tart nyitva.

Gyümölcsös a Fekete-hegyen (Villánykövesd), kép: Páczai Tamás - Kattintson a galériáért!

Villányi kiskarika – ínyenceknek

Útvonal: villányi kilátó – villányi pincesor – Nagyharsányi Szoborpark – kisharsányi pincesor – Vylyan Pincészet (Fekete-hegy) – palkonyai pincesor – villánykövesdi pincesor – Mandula étterem, Villány

Táv: 23 km

Egész napos túra kerékpárral is! A terep vegyes, így terepbiciklivel ideális teljesíteni. A villányi kilátóból szinte a teljes távot belátjuk, de a panoráma a Dráva völgyére is pazar. A villányi pincesor után a Szársomlyó tövében tekerve érünk a Nagyharsányi Szoborparkhoz. Ez jelenleg fejlesztési munkálatok miatt zárva van, de a műalkotások egy része kintről is látható. Szerdától vasárnapig a park bejáratától indul a Szársomlyót felfedező kikerics túra szakvezetéssel, megismerhetjük a hegy különleges növényvilágát és a somlyói vár történetét. Indulás reggel 10 órakor, az 5 kilométeres táv 3–4 óra alatt teljesíthető, részvételi díj 800 Ft/fő felnőtteknek.

Néhány kilométer könnyű tekerés után a kisharsányi pincesornál frissülhetünk, majd innen 2,5 km a Vylyan pincészet panorámás terasza étteremmel, érdemes ebédhez hangolni az érkezést. Utunk innen dűlők között vezet, egy darabig a Kéktúra útvonalán.

Palkonya határában a Szent Bertalan‑kápolnánál pihenhetünk, majd meredek lejtőn érkezünk meg a falu vasútállomásához, innen már látszik következő célunk, a műemléki védettséget élvező palkonyai pincesor. Bort kóstolhatunk itt is, vagy a következő állomásunk, Villánykövesd pincesorán. Este érkezünk vissza Villányba, ahol több remek étteremben rendelhetjük meg jól megérdemelt vacsoránkat.

Mi Gere Attiláék Mandula éttermét javasoljuk, náluk beválik a Bëlga jóslata, azaz úgy az étel, mint a bor tökéletes, akár egy burgundiai étteremben.

Mandula Étterem, Villány, kép: Páczai Tamás - kép: Kattintson a galériáért!

Pécsi kiskarika – városi legendákhoz

Útvonal: Pécsi Bazilika – Dzsámi – Király utca – Havi‑hegy, mandulafa – tettyei romok – Pintér-kert – Francia emlékmű – Pécsi Állatkert – TV-torony

Táv: 7 km

A Király utca végétől erősen emelkedő – a szintkülönbség 407 méter – terep, ajánlott a jó túracipő! Pécs több ezer éves történelmét és épített örökségét tematikus túrákon érdemes felfedeznünk, főleg, ha először járunk itt. Részletes túraismertetők, árak és jelentkezés: www.iranypecs.hu. A tettyei kaptatók előtt jól tesszük, ha megebédelünk, számos jó étterem van a belvárosban, a személyes kedvenceink a Balkán Bisztró és az Elefántos étterem a Ferencesek utcájában, kávéhoz és szendvicsekhez kitűnő választás a Pécsi Kávé (Irgalmasok utcája), úton a havihegyi mandulafához a Bohémia Sörkonyhába érdemes betérni, kézműves hamburgerek az étlapon.

Kétségtelen, hogy idén a mandulafa az ász Pécsett, azonban az odavezető sétány is szemet gyönyörködtető, szép panorámával a városra.

A tettyei romok a következő állomás, ami egykor Szatmári György pécsi püspök (1505–1521) reneszánsz palotája volt. A Pécsi Állatkerthez a Francia emlékmű érintésével jutunk el a legrövidebb úton. A felnőttjegy ára 2400 Ft/fő, www.pecszoo.hu.

Túránk legnehezebb szakasza indul innen, a TV-torony azonban bőven megéri az izzadást, hiszen körpanorámás étterméből tiszta időben a Balaton is jól látszik!

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

– Oroszok vagytok? – kérdezem, mert hallottam, ahogy a gyerekéhez szólt. – Honnan tudod? – válaszolja zavartan. Elmondom neki, hogy felismertem a nyelvet. – Honnan Oroszországból? – kérdezem aztán. Kíváncsi vagyok. – Vlagyivosztok. A Csendes-óceán partján van, az még Moszkvától kilenc óra repülőút – magyarázza. – A transzszibériai vasút végállomása – mondom. – Az emberek általában nem tudják – csodálkozik rá. Elmondom neki, hogy magyar vagyok. Jelentőségteljesen bólint. Így már érti. Nagyapáim sokat meséltek Oroszországról, mondom. Háború, Don-kanyar, munkatábor. Ő is bólint, az ő nagyapja is. Háború, munkatábor. Sokat nem is kell magyaráznunk egymásnak, a csend beszédesebb.

Most már Vancouverben laknak, éppen szemben Vlagyivosztokkal, csak az óceán túloldalán. Teljesen más világ. A jellegzetes orosz akcentust is levetkőzte, úgy beszél angolul, mint bármelyik kanadai. Mégis emberi karakterében ott motoszkál ez a sajátos, közép-kelet-európai melankólia. Pedig Vlagyivosztok nem is Európa.

Harminc év telt el a szovjet rendszer összeomlása óta. Felnőtt egy generáció a szabad világban, mégis, fellépése kicsit bizonytalan, bocsánatkérő. Nyoma sincsen benne az Amerikában könnyen felszedhető, ki-ha-én-nem hozzáállásnak.

Ez a beszélgetés juttatta eszembe, hogy anyai nagyapám, Burján Sándor ebben a hónapban lenne száz éves. Volt olyan szerencsés, hogy a magyar történelem egyik legnehezebb időszakában született meg; 1919 áprilisában az országot a kommunista Kun Béla és a Forradalmi Kormányzótanács irányította, dúlt a vörös terror, a románok elérték a Tisza vonalát, a szlovákok Sátoraljaújhelyet foglalták el. A magyar jövő egy hajszálon lógott. Nagyapám egy Pest megyei zsellér család hatodik gyerekeként született meg. A népmese az életet utánozta, nagyapámé a legkisebb – és egy szem – fiú sorsa. Hároméves volt, amikor az apja meghalt az I. világháború során szerzett maradandó betegségében. Nyolcéves korában már dolgozott, borsót szedett. Huszonegy éves volt, amikor megkapta a katonai behívóját. Huszonkettő, amikor a Don-kanyarba vezényelték. Túlélte a világháborút.

Kép forrása: Ivády Nóra

Fekete-fehér fényképek emlékét őrzöm én is a Don-kanyarról; katonák bográcsban főznek, vagy katonai teherautók előtt pózolnak, mintha ebből állna a háború. Nagy hó mindenütt.

Eltel száz év, a Don-kanyarhoz képest is több mint hetvenöt év, mégis mélyen érint az orosz turista melankolikus tekintete, és eszembe juttatja az én közép-európai szomorúságomat. Pedig itt ülök Costa Ricában egy medence mellett, a háttérben pedig ott hullámzik a Karib-tenger. Szójatejes cappucinót szürcsölgetek, nem kell tartanom se háborútól, se diktatúrától. Szabad vagyok, oda mehetek ahová akarok. Útlevelem a világ összes országába érvényes. Mégis, hunyorogva, kicsit félénken közlekedem én is a világban, talán lelkiismeretfurdalással, minden esetre egyfajta teherrel. Érdeklődve figyelem az amerikai fiatalokat, akik a hódító magabiztosságával néznek szembe a világgal. Belépjük azt nevelték, hogy ha nem állsz ki magadért, senki más nem áll ki érted. Az amerikai ideál a self-made man, akinek a közérzete és az élete nem hagyatkozik az államra, sem a politikára, mert tudja, hogy az élete az ő személyes felelőssége. Odamegy és megcsinálja. Nem vár senkire. Nem mutogat senkire. Nyitottak, könnyedek, nem félnek mindenbe belekérdezni, mégis tapintatosak, könnyű velük beszélgetni, könnyű velük kijönni. Tény az is, hogy egy idő után elfogy a témánk, és nincs miről beszélgetnünk.

Ők nem éltek diktatúrában. Ők nem vesztették el magántulajdonukat a XX. század alatt. Hazájukban jó ideje nem volt háború, tömeggyilkosság, politikai rendőrség, ítélet tárgyalás nélkül. Nem csoda, hogy bíznak magukban, a jövőben. Ahogy nem csoda az sem, hogy mi pedig hordozzuk magunkkal a kisebbrendűségi komplexusunkat a világban. Bizalmatlanok vagyunk, csak a negatívumot vesszük észre, panaszkodunk, mindig másokra mutogatunk és másoktól várjuk a megoldást. Elhisszük, hogy nem a legjobbat érdemeljük.

Pedig én már egy szabad országban nőttem fel. Mégis tény, hogy a magyar történelem velem is megtörtént. A petesejt, amely a fogantatásom pillanatában megtermékenyült, már létezett anyám petefészkében, amikor a nagymamám várandós volt vele. Ott voltam 1952-ben a Rákosi-korszakban.

A diktatúra beleépült a génjeimbe, lerakódott a DNS-embe. A sejtmemória emlékezik rá. Ami a nagymamámmal történt, velem is történt. Így öröklődik ez a közép-európai szomorúság, vagy, ahogy Ottlik írta, a régi rosszkedv.

A táborról nem nyári tábor jut eszünkbe. Városainkban látszanak még a golyónyomok. A múlt emléke aktívan él bármelyik családi legendáriumban.

Mindez egy pillanat alatt suhan végig az emlékeimben, ahogy beszélgetek az orosz-kanadai turistával. Nem baj, gondolom magamban, az ő fiuk már kevesebb terhet örököl, ahogy az én lányom is, aki már igazi világpolgárként három útlevélre is jogosult. Az örökséget sem visszaadni, sem megváltoztatni nem lehet, csak a javunkra fordítani. Hiszen az a színesebb egyéniség, az a tapasztaltabb lélek, aki több mindenen keresztülment és több mindent átélt. A nehézségből erényt kell kovácsolni. Több bizalmat építeni magunk és a világ köré, hinni abban, hogy jó dolgok várnak ránk. A régi rosszkedvből pedig ihletet meríteni, erőt és kitartást. Hiszen Nagyapám is eljutott végül a Karib-tengerhez.

Kép forrása: Ivády Nóra

Isten éltessen, Nagypapa!