Ferenc pápa Erdélyben: a zord lelkek meglágyultak

Ahogy caplattunk felfelé a hegyoldalon a tetőtől talpig vízálló felszerelésbe bújtatott gyerekekkel, fokozatosan derült fel az ég. Délre óriási esőt jeleztek, ehelyett előbújt a nap. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy mindenre fel voltunk készülve – mind az időjárást, mind a pápa szentbeszédét illetően –, mégis a legjobbat kaptuk mindenből.

Jóval az utazás előtt, otthon eldöntöttük, hogy ha már végighúzzuk három kicsi gyerekünket és szegény fejünket a fél Kárpát-medencén, akkor azt nem elvárásokkal és előítéletekkel tesszük. Megállunk, és egyszerűen csak örülünk annak a nyilvánvalóan a székelyek felé irányuló gesztusnak, hogy a pápa romániai körútján meglátogatja az ő történelmi szent helyüket is. Ezt az egy gondolatot próbálta egyébként közvetíteni több-kevesebb sikerrel a pápaellenes gyűlölködő hangok közepette Böjte Csaba testvér is, aki nyilván hamar átlátta, hogy érvelni felesleges, és bizonyos szint alatt méltatlan is.

Vajon akik a székelyeket és a magyarokat a pápa ellen hergelték, azok tisztában lehetnek azzal, hogy milyen pozitív érzésektől – megkockáztatom: kegyelemtől – zárták el az olvasóikat?

Kép: Sobor-Száva Zsuzsanna

Bizonyára nehéz lehet kilátni a spirálból, de a felelősségük nem kicsi, hiszen a kezdeti riadalom után teljesen egyértelmű volt, hogy ez a látogatás egy gesztus lesz a székelyek felé, és lehetett volna egy felhőtlenül szép ünnep is valamennyiük számára: magyar nyelvű mise volt Csíksomlyón, a magyarok és székelyek búcsújáró helyén, ráadásul Kodály-mise, a végén a Himnusszal.

A folyamatos ellenségkép-keresés és elméletgyártás, amiből nem szűkölködünk, elzár tőlünk temérdek jót. Muszáj néha kinézni ebből a hangzavarból, a csíksomlyói Máriánál tett látogatás pedig csodálatos alkalomnak bizonyult erre.

„Édesanyánk, tanítsd meg nekünk, hogyan varrjuk egybe a jövőt!” – mondta Ferenc pápa, és aztán megismételte ezt a mondatot.

Nem tett igazságot, nem kedvezett senkinek, nyoma sem volt annak, hogy megfelelni akarna a politikai korrektség önmaguk által felkent papjaitól kapott intelmeknek, akik óvták őt a „bevándorlásellenes aktivistáktól”, „jobboldali populistáktól”. Egyszerű szavakat használt, amelyek teljesen egyértelmű üzenetté álltak össze, semmi szükség további értelmezésre. Minden egyes székely és román a saját lelkiismerete alapján el tudja dönteni, hogy mennyit kell belőlük magára vennie.

Prekoncepciók és sértettség nélkül, tiszta fejjel és nyitott szívvel hallgatva egyértelmű: a pápa csíksomlyói szentbeszéde maga a színtiszta evangélium. Megállt volna kétezer évvel ezelőtt is, és megáll ma is.

Aki ezen felháborodik, az bizonyára hamarosan megtalálja a kákán az újabb csomót.

A pápaság kétezer, a ferencesek nyolcszáz, a jezsuiták ötszáz éve alatt mindig voltak, akik jobban ismerték az egyedül helyes utat. Most jellemzően azok vélik úgy, hogy ennek a tudásnak a birtokában vannak, akik a rendszerváltáskor váltak kereszténnyé vagy akik a katolikusokat egyébként megvetik, de Ferenc pápát (vélt vagy kívánt szabadelvű megnyilvánulásai miatt) kortárs celebként kezelik.

Mindenesetre a víz szalad, a kő marad.