Bizonyítványosztás előtt...

Minden gyermek jó valamiben.

Lehet, hogy pálcikaembereket rajzol, de színes ruhákat fest rájuk; állítólag botfülű, de lelkesen rázza a ritmushangszereket; sokáig gondolkozik a j és ly rejtélyein, de megpróbálja eltalálni; hatalmas energiákat fektet a szöveges feladatokba.

Ahhoz, hogy Balázska elégedetten vegye át tőlem a bizonyítványát, több dolognak kell harmóniába kerülni. Ezeknek koszorúként kellene ölelni a kisgyermeket.

1. Fontos, hogy a családja elfogadja Bazsi küzdelmeinek eredményeit. Örüljenek sikereinek, ösztönözzék, ha valamiben lemarad, és soha, de soha ne hasonlítgassák őt nővéréhez, Ágihoz!

2. Most jövünk mi, tanítók, akik Balázst tanítjuk, értékeljük. A nap legnagyobb részét velünk tölti, mi terelgetjük, tanítjuk, segítjük őt. Ki kell alakulnia egy bizalmi kapcsolatnak, amely segíti őt, hogy elfogadja saját gyengeségeit, és örvendezni kell az erősségein. Kisgyermekről van szó, ezért a dicséret, támogatás nagyobb szerepet kap. Ennek őszintének kell lenni: a gyerekek megérzik a sajnálkozást, az üres szavakat!

Bazsival alaposan kiismertük egymást, már a tekintetéből látom, hogy segítséget kér egy feladat megoldásához. Megérzem, ha nő benne a feszültség, és csak hunyorítással jelzem: Menj csak ki nyugodtan!

3. A többi gyermek elismerése is fontos. Nagyon! A gyerekek értékrendje gyakran teljesen más, mint a mienk. Egy ügyes focista, egy találékony játékmester vagy tehetséges sárkányrajzoló előkelő helyet tölthet be az osztály rangsorában. Ebbe csak akkor „nyúljon bele” egy felnőtt, ha ez negatív tartalmú! Sok közepes tanuló találja meg így örömét a közösségben.

4. A legfontosabb maga Balázs. Neki is akarnia kell, vágyni és törekedni, hogy teljesítse, amire képes, megelégednie azzal, amit kap. Ha biztonságban érzi magát, könnyebb. Így az erősségeket kiemelő bizonyítvány kiosztása nem a kudarc órája lesz, hanem egy reális értékelés.

Én sem voltam soha kitűnő, emlékszem egy hármasról négyesre javított érdemjegy örömére.

Pisti is remek kisfiú. Már az iskolába érkezés pillanatában látni a huncutságot a tekintetében. Tervrajzokat készít, szerel, rejtvényeken töri a fejét, örökmozgó. Neki a tanulás könnyen megy, minden lazán jön. Nincs az a feladatmennyiség, amit ne tudna megoldani, ráadásul helyesen. Pistinél is működik a fent említett négy támogató. Család: erős, sokat és jól foglalkoznak vele. Az iskolában jól teljesít, tudja a huncut, hogy nagyon szeretjük. A gyerekek szeretik, ötleteit és mókáit szívesen fogadják, és ő maga is igényes magával szemben.

Péterkénk is jó képességű gyermek, de a bizonyítványba becsúsznak olyan érdemjegyek, amelyek lehetnének fényesebbek. Péterke szomorkodik is emiatt, de sajnos csak most, a tanév vége felé. Nála a családi erősítés hiányzik, szülei nagyon elfoglaltak, nincs idejük rendszeresen ellenőrizni őt. Nála marad tanítói és társai szeretete, biztatása, ösztönzése, de családi támasz nélkül önbecsülése és tanulmányi eredménye bizony gyenge.

Mindig látom magam előtt azt a gyermeket, akinek éppen a bizonyítványát írom. Tudom, mi az erőssége, miért fogom megdicsérni, mihez gratulálok.

Kép: pixabay.com

Harmadik osztályban a bizonyítvány mögött komoly munka áll. Aki versenyekre is járt, helyezéseket ért el, megérdemli az elismerést, a tapsot. Az is dicséretet érdemel, aki félénkebb, nem versenyző típus, de feladatait a legnagyobb erőbedobással készíti el. Ha elégedetlen vagyok valakivel, mert tudom, hogy lehetett volna jobb is, és csak egy falat szorgalom hiányzott, nem a bizonyítványosztáskor közlöm vele mindenki füle hallatára. Szeptembertől a kevésbé fényes bizonyítványt motivációként használom, hogy a negyedikes értékelés tényleg a képességeknek megfelelő legyen.

Az ünnepélyes bizonyítványosztást a névsor végétől fogom kezdeni, hogy egyszer végre a névsor végén szereplő Timike legyen az első, aki megkapja a kis kék könyvecskét.

Itt a sok jutalomkönyv, oklevél és más kisebb meglepetés. Köztük Csabié, aki ugyan messze nem kitűnő, de egész évben lelkesen naposkodott. Zsoltinak, aki rengeteget beszél, de ígéretes sakktehetség. Verácskának, aki a legtöbbet változott előnyére, gyönyörűen rajzol és nagy mókamester.

Mindenki kap valamit, aki a tanév elején nyújtott teljesítményén javított, fejlődött, dolgozott, akart és bizonyított.

Hogy hányan vannak? Ez még titok, de nem nehéz kitalálni.

Érdemes lenne megkérdezni őket, hogy én fejlődtem-e valamiben, és érdemelnék-e valami jutalmat. Egy sárkányos vagy macskás rajznak igazán örülnék.