Calla világában a fiatal lányok az első menstruációjuk napján tudják meg, milyen jövő vár rájuk: az anyaság – vagy a szabadság. Ha fehér sorsjegyet húznak, amennyiben egészségük engedi, kötelességük édesanyává válni, ha azonban kék sorsjegyet pottyant a tenyerükbe a lottó, sosem szülhetnek gyereket. Anyaság helyett várja őket a bensőséges emberi kapcsolatokat nélkülöző nagyvárosi élet, a karrier és a féktelen, következmények nélkül megélhető szexualitás.

Ez a rendszer látszólag zavartalanul működik, annyi azonban kiderül, hogy a társadalom egy láthatatlan kormányzati erő fennhatósága alatt, bizonyos megbízottaktól való félelemben működik. A regényből azt is megtudjuk, hogy mindenki úgy gondolja, az igazi szabadság az országhatáron túl kezdődik, és ha nem tetszik a rendszer, nincs más dolgunk, mint eljutni odáig.

Calla a többi kék sorsjegyes nőhöz hasonlóan egy nagyvárosban él, dolgozik, szórakozóhelyekre és pszichiáterhez jár. Időről időre újabb szeretők ágyában ébred, s egy óvatlan pillanatban – a kifejezett tilalom ellenére – teherbe esik.

A fiatal nő orvosa tanácsával szemben nem akarja elvetetni a magzatot, ezért menekülnie kell. Teszi ezt először autóval, majd gyalog, kietlen réteken, ijesztő falvakon, elhagyott erdőkön keresztül. Bár próbál elfutni önmaga elől, Calla nem kerülheti el az anyaság testi-lelki aspektusaival való találkozást.

A történet – néhány meglepetéstől eltekintve – nem túl fordulatos, mégis tűpontos lenyomata annak, hogyan burjánzik el az anyaság iránti megkérdőjelezhetetlen és megállíthatatlan ösztön egy fiatal nőben, amit sem elvenni, sem letagadni, sem pedig elnémítani nem lehet.

A regény nem hagyományos disztópia: nem az kerül előtérbe, a szereplők hogyan döntik meg a fennálló társadalmi berendezkedést, hanem sokkal inkább az, hogyan élhetik meg a személyes szabadságukat. Bár számomra Calla nem kifejezetten érdekes karakter, belső monológján keresztül mégis remekül látható, mit tesz az emberrel egy döntés, amit a feje fölött hoznak meg. A főszereplő fejében ugyanis folyamatosan visszhangzik a gondolat, hogy nem lehet gyermeke, ami összeütközésbe kerül az anyaság iránti vággyal.

Ezzel kapcsolatban persze felvetődik a kérdés, vajon a Callában megjelenő vágy valóban az anyaságra, vagy sokkal inkább a szabad döntés jogára vonatkozik-e. Olvasás közben sokszor érezhetjük úgy, Calla igazából csak azért akar szülni, mert egy felsőbb hatalom megtiltotta neki. Úgy tűnik, az emberi természettel, annak állandó szabadság iránti vágyával a legerősebb államberendezkedés sem tud dacolni.

Sophie Mackintosh – Kék sorsjegy, Athenaeum Kiadó Kft., 2020.

A Hungarikum Alkusz Cégcsoport kötelékében tevékenykedő HUNAlapítvány a Jövőért olyan családokat segít, akik anyagi támogatást igényelnek egy súlyosan beteg gyermek ápolása, egészségügyi kezelése miatt. Az alapítvány emellett a hátrányos helyzetű vagy kimagasló teljesítményt nyújtó gyermekek és fiatalok kultúrához, művelődéshez, sporthoz, közösségi élményekhez való hozzáféréséhez is nyújt támogatást, és elkötelezettek az egészségügy, azon belül a betegellátás támogatásában is. A kedvezményezettek köréről, a támogatott célokról dönteni nem könnyű, hisz mindenki más élethelyzetekhez kerül közel, más-más a prioritás a saját életünkben is. Az alapítványt létrehozó Hungarikum Alkusz Cégcsoport alapítója és társtulajdonosa, Keszthelyi Erik fontosnak tartja, hogy a különböző szerepvállalásai a szervezeti kultúrájuk részeként tükrözzék az alapítvány szándékait.

Kép

Keszthelyi Erik

„Bízunk benne, hogy a társadalom szereplői közül egyre többen gondolják úgy, hogy az arra rászoruló honfitársainkat támogatnunk kell. Ennek érdekében minden évben éves támogatási javaslatokat és célokat állítunk össze, amelyben szervezeteket, intézményeket, alapítványokat jelölünk ki támogatásra, továbbá év közben magánszemélyek és szervezetek is megkeresik alapítványunkat támogatásuk érdekében” – osztja meg velünk a döntési mechanizmus részleteit. Az alapítvány mindenkori pénzügyi lehetőségeit figyelembe véve törekszünk minden támogatott területnek arányosan megfelelő pénzügyi vagy tárgyi támogatást nyújtani, illetve mindig mérlegeljük, hogy mivel tudunk a legjobban segítségére lenni az adott támogatottnak. Az anyagi támogatáson túl rendszeresen szervezünk adománygyűjtéseket is. Legutóbb a Cseppkő Gyermekotthoni Központ részére gyűjtöttünk gyermekruhákat, iskolaszereket, könyveket és jó állapotban lévő játékokat, hogy vidámabbá tehessük az otthonban élő gyermekek iskolakezdési időszakát. Karácsony előtt – a tavalyi évben átadott 10 db tablet mellé – újabb 10 db tabletet adunk át a Gyermekotthoni Központnak annak érdekében, hogy tovább tudják fejleszteni digitális tantermüket.”

A személyes élmények és preferenciák fontosságára is rákérdeztünk.

„Nem tagadom, hogy kétgyermekes édesapaként engem is megérint, amikor egy család súlyosan beteg gyermekének orvosi ellátásához szükséges anyagi forrás előteremtése érdekében fordul segítségért alapítványunkhoz. Néhány héttel ezelőtt egy igen forgalmas autópályán közlekedő gépjármű lesodródott az úttestről, majd szalagkorlátnak ütközött. A tragédiában életét veszítette egy fiatal férfi. A családja élete egy pillanat alatt összeomlott, ugyanis mindössze 28 éves felesége, aki egyik napról a másikra özvegy lett, az első közös gyermeküket várta. Az édesapa már nem láthatta gyermekét megszületni. A hír hallatán alapítványunk azonnal felvette a kismamával a kapcsolatot, és anyagi támogatást nyújtott a kritikus időszak átvészelése érdekében. Azóta az édesanya világra hozta egészséges gyermeküket, aki soha nem tapasztalhatja meg, hogy milyen egy édesapa karjaiban biztonságban lenni. Szerettük volna az édesanyát és a gyermeket érzelmileg és tárgyi adományokkal is támogatni, hogy a kisbaba ne szenvedjen hiányt az alapvető szükségletekben, ezért a Hungarikum Alkusz Cégcsoport kötelékében tevékenykedő több mint 200 munkatársammal és 600 tanácsadó kollégámmal közös adománygyűjtést szerveztünk, ami még jelenleg is tart. Megható volt számomra azt látni, ahogyan közösségünk összefogása által napról napra gyűlnek össze a szükséges kellékek – úgy mint a babafürdető, sampon, cumisüveg, rágóka, cumi, pelenka vagy épp pamut­rugdalózó –, amely kezdeményezéshez természetesen mi is csatlakoztunk a feleségemmel.

„Számomra a társadalmi felelősségvállalás – a segítség, támogatás és a biztonság – sokkal többet jelent, és nem csupán az adományozásról szól” – folytatja Keszthelyi Erik. „Három fontos területet emelnék ki, amely kifejezi tevékenységünket és személyes hajtóerőmet is: Társadalmilag felelősen működő cégcsoportként személyes felelősséget érzek egyrészt 200 munkatársam stabil egzisztenciájának és az emberközpontú vállalati légkör megteremtése iránt. Másrészt nagyon fontosnak tartom, hogy visszaadjunk annak a közösségnek, amiben élünk. 2016-ban ennek szellemében hívtam életre a Keszthelyi Alapítvány a Mosolygó Gyermekekért alapítványt, amely mára HUNAlapítvány a Jövőért néven teljesíti ki a Hungarikum Alkusz Cégcsoport CSR víziójának megvalósulását. Harmadrészt pedig maga a biztosítási szakmánk is arról szól, hogy különböző biztosítási programok által a családok és vállalatok anyagi biztonságba kerülhessenek egy váratlan esemény bekövetkezése esetén. Célom, hogy minél több családhoz időben eljuthassunk! 

Támogatott tartalom.

Hogyan fér meg az életében a család, a folyamatos önképzés és mindaz, amit a Batthyány-örökség ápolásának érdekében végez?

Amíg a három gyermekem, Nathalie, Kata és Boldizsár kicsik voltak, az anyaszerepből jutott nekem több: hoztam-vittem őket különórákra, segítettem nekik az iskolai felkészülésben, és így tovább. Mára a két lányom kirepült a családi fészekből, csak Boldizsár maradt velünk, így felszabadult némi időm és kapacitásom, amelyek nagy részét a hobbimba: a társadalmi felelősségvállalásba fektetem.

Valóban hobbiként tekint rá?

Igen, de ehhez kapcsolódik egy kedves történet is: amikor Boldizsár tízéves volt, azt tanulta az iskolában, hogy az embernek 45 éves korára szüksége lesz egy hobbira. „Mami, neked hobbit kell találni, és minden rendben lesz!” – mondta lelkesen. És valahogy innen indult minden. Megalapítottuk 2007-ben az Új társadalom Szalont, 2013-ban a Magyar Női Uniót, 2016-ban pedig férjem, Batthyány Ádám a Magyar Batthyány Alapítványt.

Kezdetben hogy élte meg, hogy egy ilyen nagy múltú család tagjává vált?

A Batthyány család egy zárt közösség, tagjának lenni nagy társadalmi felelősséget jelent. A kezdetekkor beleástam magam a család több évszázados történetébe, történelmébe, majd férjemmel közösen megalapítottuk a Magyar Batthyány Alapítványt. A nonprofit szervezet célja a családi hagyományok ápolása, a szellemi örökség gondozása, a fennmaradt történelmi relikviák összegyűjtése, valamint olyan szakmai programok megvalósítása, amelyek a következő generációk számára is lehetővé teszik a Batthyányak nemzetépítő tetteinek megismerését.

Én ezt tradinnovációként szoktam említeni, amely nem más, mint a hagyományőrzés és újító szándék összekapcsolása, úgy is mondhatnám, hogy a klasszikus értékeket a jelen és jövő nemzedéke számára is követhetővé, befogadhatóvá tesszük.

Gyermekei mennyire nyitottak arra, hogy tovább vigyék a családi örökséget?

Kata lányommal együtt készítettük a „Tony – Szeressétek egymást és tiszteljétek Atyátok emlékét!” című színdarabot 2018–2019-ben, ahol Kata szinte minden asszisztensi feladatot egyedül vitt a vállán. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor konferenciákat szerveztünk. Boldizsár szintén részt vesz a rendezvények szervezésében, nagyon jól szónokol, beszédeket ír, ám a fizikai munkától sem riad vissza.

Férjével hol és hogyan találkoztak? Mivel vette le önt a lábáról?

Szerintem én voltam, aki levette őt a lábáról (nevet). Az Országházban találkoztunk 1990-ben, ahol Ádám tanácsadó volt, én pedig a Gazdaságpolitikai Államtitkárságon dolgoztam. Előbb munkakapcsolat alakult ki köztünk, később pedig kibontakozott köztünk a szerelem.

Kép

Batthyány családtagként szükséges bizonyos külsőségeknek megfelelnie? Csak azért kérdezem, mert ön mindig nagyon elegáns.

Mindenben, így a ruhákban is szeretem a szépet, de tartózkodom a túlzásoktól, a hivalkodó daraboktól. Mint említettem, engem a hagyományőrzés és az újítás vezérel, ez tükröződik öltözködési stílusomban is: egyszerre kortárs és a klasszikus, nőies, de visszafogott.

Ami a Magyar Női Uniót illeti, mely eredményekre a legbüszkébb?

Magát a megalakulást is jelentős eredménynek tartom, hiszen nemzetközi mintára, hiánypótló szándékkal hoztuk létre lassan 10 éve – akkor Magyarországon nem volt olyan szervezet, amely a vidéki nők támogatását tekintette legfőbb feladatának. Hosszú idő tel el azóta, s tevékenységünk palettája is folyamatosan bővül: konferenciákat, kerekasztal-beszélgetéseket, képzéseket tartunk, pályázati lehetőségeket mutatunk be. Legfőbb célunk az önmagukat magyarnak valló vidéki nők felkarolása, családban betöltött szerepük felértékelése, életminőségük fokozása, testi-lelki és mentális egészségük megőrzése, vállalkozóvá válásuk ösztönzése. Fontosnak tartom, hogy férfi és nő egymást kiegészítő szerepét hangsúlyozzuk, nem túlmisztifikálva egyik szerepet sem, a családban, közösségekben, a társadalomban betöltött helyük megbecsülése mellet állunk.

Hogy mire vagyunk a legbüszkébbek? Nehéz csak néhányat kiemelni: egyik a novemberben indult TalentA Program, amelynek célja tovább bővíteni az oktatási lehetőségeket és hozzáférést biztosítani pályázati forrásokhoz kifejezetten mezőgazdasággal foglalkozó nők számára.

A program által kínált ingyenes online intenzív képzésen 30 magyar női gazdálkodó vehet részt szakmai szakértők és mentorok bevonásával.

Akik sikeresen teljesítették a programot, a képzés végén lehetőségük van pályázni a megadott támogatásokra. A nyertes projektek ezután mentoráláson vesznek részt, ahol segítséget kapnak szakmai kérdésekben, és támogatják projektjük elindulását.
A másik büszkeségünk, hogy sikerült bejuttatunk egy hazai hölgyet az európai női farmereknek kiírt innovációs díj (Innovation award for Women farmers) legjobb jelöltjei közé.
Időközben egyesületünk az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) együttműködésben összeállított egy gyakorlati tanácsokat tartalmazó kiadványt és egy online oktatási platformot, amelyek – röviden összefoglalva – abban segítik a világ kézművességgel foglalkozó vidéki nőtagjait, hogy megismerjék saját erősségeiket, másrészről felkészíti őket, hogyan válhatnak sikeres vállalkozóvá.

Mára a család fogalma és maga a téma nagyon átpolitizálttá vált. Vannak, akik kezdik vitatni, hogy egy család alapját egy férfi és egy nő képezi. Hogyan érvelne amellett, hogy az ideális család nőből, férfiből áll?

Úgy, hogy Isten férfit és nőt teremtett, s egymásnak rendelte őket. Nem akarok senkit elítélni, amellett vagyok, hogy mindenkinek legyen meg a maga szabadsága minden területen, de ne erőltessük egymásra az akaratunkat. Ami engem illet, a családommal továbbra is a klasszikus keresztény értékek mentén kívánok élni.

Kép

Nézzük most a nőiséget! Ön szerint miért jó nőnek lenni?

Elsősorban azért, mert a nő kiváltsága, hogy életet adhat. Szerintem amilyen a nő, olyan a család, s amilyen a család, olyan a társadalom, tehát nagyon fontos, hogy a nők testi, lelki és szellemi egészségben, harmóniában legyenek. A Magyar Női Unió ebben próbál segíteni. Nagyon szeretem a „kortalan” nőket. Egy 70–80 éves nő arcán és tartásában ott van a bölcsesség, a méltóság, a sok-sok tapasztalat. Ezek teszik széppé. Én 55 éves múltam, és igazi nőnek érzem magam. Minden szerepemet – a szerelmetes nőt, az anyát, a feleséget, a büszkén dolgozó nőt – meg tudom élni. Gróf Zichy Antónia talán ezért is szimpatikus nekem: az erős nőt szimbolizálja, aki nem a férje mögött, hanem mellette, vele szövetségben élte az életét.  Mert új utakat választani, példaadó és értékteremtő asszony volt.
Egyébként, amikor a Batthyány-címerre nézek, eszembe jut, mennyit változott a világ és a nők helyzete. A címer tetejét korona díszíti, közepében egy pajzs formában látható egy pelikán, aki védi, és saját vérével eteti a kicsinyeit. Alatta ott a szájában kardot tartó oroszlán.

Mi, nők hosszú ideig pelikánok voltunk, szeretettel áldoztuk fel magunkat a családért. De ma a „pelikánság” mellett ott kell lennie bennünk az „oroszlánságnak” is.

Oroszlánként kell védenünk kultúránkat, vallásunkat, az anyaföldünket, családunkat és a hagyományainkat. Igen, ez most akár úgy is hangozhat, mint egy hitvallás – mert az is.

Két éve létrehozták a gróf Batthyány Lajos és gróf Zichy Antónia-díjakat, ami szintén értékteremtő társadalmi újítás. Kik kaphatják meg?

Olyan magyar állampolgárságú vagy határainkon túl élő, de magyar nemzetiségű férfiak vagy nők, akik a nemzetért, a közösségekért, a családért, a magyar földért, a hitért példamutató tevékenységet végeznek. Idén október 6-án második alkalommal adtuk át a díjakat, s most először ítéltünk oda posztumusz díjakat: Prof. Dr. Zimányi Vera, egyetemi tanárnak és Balázs Ferenc, Kossuth- és Liszt-díjas énekesnek.

Milyen kihívások, feladatok várnak önre a közeljövőben?

Aktív időszak van mögöttem mind a szakmai, mind a magánéletemben. Mint említettem, Nathalie kirepült a családi fészekből, s nem sokkal később Kata is. Ő Angliába költözött. Nehéz volt őket elengedni, de akiket szeretünk, szabadon engedjük. Ami a szakmai dolgokat illeti: októberben tartottuk a Batthyány Tematikus Hetet, október 15-én pedig a Vidéki Nők Nemzetközi Napjára szerveztünk konferenciát, november elején indult a CORTEVA Magyarországgal együttműködve féléves TalentA Programunk. A közeljövőben özvegyek támogatására tervezünk létrehozni adományvonalat és egy intézetet, ahol testi-lelki-szellemi jóllétükkel foglalkozunk.

Mindezekkel párhuzamosan folyamatosan azon dolgozunk, hogy országunk, kultúránk, hagyományaink és szellemiségünk jó hírét vigyük a nagyvilágba, s onnan is hozzunk jó példákat.

Olyan nonprofit jelleggel működő közösségi tér létrehozásán fáradozunk, ahol hazai és nemzetközi kezdeményezéseink aktivitásai és teremtett értékei egész éven át látogathatóvá, megismerhetővé és tovább örökíthetővé válnak a következő generációk számára is.

Támogatott tartalom.

Ez az egyszeri adó-visszatérítés körülbelül 1,9 millió szülőt érint, amely az átlagbér adószintjéig történhet meg, és fejenként akár 800 ezer forintot, családonként pedig legfeljebb 1,6 millió forintot is jelenthet. A bruttó átlagkereset adóterhe alapján a visszatéríthető összeg felső határa 809 000 forint.

A KINCS őszi kutatásából kiderült, hogy a magyarok többsége egyetért a gyermekes családoknak járó személyi jövedelemadó-visszatérítéssel. Tízből nyolcan hallottak róla, és a megkérdezettek nagyobb része (77%) támogatja az intézkedést (65% teljes mértékben, 12% pedig inkább támogatja). Családi állapot tekintetében leginkább a házasok nyilatkoztak pozitívan az intézkedésről (80%), de az egyedülállók és az élettársi kapcsolatban élők körében is népszerű.

A válaszadók közel háromnegyede (73%) egyetértett azzal, hogy a koronavírus-járvány idején leginkább a gyermeket nevelőknek kellett helyt állniuk, ezért megérdemlik az adó-visszatérítést, 67 százalékuk pedig úgy véli, a támogatás kifejezi a gyermeket nevelő családok megbecsülését. A magyarok kétharmada igazságosnak tartja, hogy a családok szja-visszatérítése nem korlátlanul vonatkozik a befizetett személyi jövedelemadóra, hanem az átlagjövedelem adómértékéig jár.

Elvált szülők és mozaikcsaládok

A személyi jövedelemadó visszatérítése minden családi kedvezményre jogosult gyermekes szülőnek jár, aki személyi jövedelemadót fizet, illetve azoknak is, akik ekhós vagy katás vállalkozók. A támogatásban a szülők mellett a várandós édesanyák és házastársaik is részesülhetnek, amennyiben a várandósság időtartama 2021. december 31-ig eléri a 91 napot.

Sokan aggódnak amiatt, hogy ha a szülők nem házasok vagy elváltak, akkor nem kaphatják meg a kedvezményt. Ez részben igaz: az szja-visszatérítést azok vehetik igénybe, akik 2021-ben közös háztartásban nevelték gyermeküket, házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek egymással, és jogosultak a családi pótlékra. A várandósoknál feltétel, hogy a szülők házasok legyenek és egy háztartásban éljenek. Elvált szülők esetében, ha felváltva gondozzák gyermeküket, és ezért a családi pótlékra, valamint a családi kedvezményre is 50-50 százalékban jogosultak, akkor a visszatérítést mindkét szülő igénybe veheti. Akkor, ha a szülők 2021-ben váltak el, és a válásig mindketten jogosultak voltak családi kedvezményre, akkor mindkét fél jogosult a visszatérítésre, ha viszont 2021 előtt váltak el, akkor a visszatérítés annak a szülőnek jár, aki 2021-ben családi kedvezményre volt jogosult.

Az intézkedés a mozaikcsaládokat is érinti: azoknak is visszajár az szja – amennyiben jogosultak a családi pótlékra –, akik élettársukkal közösen nevelik párjuk gyermekét. A mostohaszülőnek azonban csak akkor, ha a gyermek szülőjével házasságban, vagy legalább egy éve – közjegyző előtt nyilvántartásba vetten – élettársi kapcsolatban él.

Szintén gyakran felmerülő kérdés, hogy mi történik abban az esetben, ha a gyermek időközben betölti a 18. életévét? A jogosultság nem a gyermek életkorától függ, hanem attól, hogy a gyermek után jár-e családi kedvezmény. Ha a szülő 2021-ben akár csak egy napig is jogosult volt a gyermek után járó családi kedvezményre, akkor jogosult a visszatérítésre is. Így a nagykorú gyermeket nevelő családok számára is kedvezően indulhat a jövő év. A NAV online felületén már elérhető a VISSZADO-nyilatkozat a gyermeket nevelő magánszemélyek adó-visszatérítéséhez. A VISSZADO-nyilatkozatot 2021. december 31-ig lehet benyújtani elektronikusan, postai úton vagy személyesen.

A KINCS felmérése szerint ősszel a válaszadók kétharmada úgy gondolta, hogy a gazdasági növekedés mértéke lehetővé teszi az intézkedés megvalósítását. Az szja-visszatérítés ugyanis csak akkor valósul meg, ha a gazdasági növekedés mértéke 2021-ben eléri az 5,5 százalékot. A válaszok alapján az emberek bíznak a jövőben, amire a friss adatok alapján minden okuk meg is lehetett. Örvendetes, hogy a magyar emberek bíznak a hazai gazdaság teljesítőképességében.

Új év – megújuló ház

A Képmás által megkérdezett szülők többsége lakásfelújításra szeretné költeni a visszakapott összeget. A két gyermeket nevelő Judit és férje öt éve költözött közös otthonba, amely felújításra szorul. Andreáék otthonuk tetőcseréjére költenék a pénzt. A szülők a maximálisan kapható 1,6 millió forintot várják vissza (azaz 809 000 forintot fejenként). Hasonló összegre számítanak Gabrielláék is. „Pont jókor jött a kedvezmény, ebből fogjuk állni a fűtés korszerűsítését” – mondta az édesanya. Mások új elektronikai berendezésre fordítják majd. „Mi mosogatógépet vennénk belőle, mert három gyerek mellett már nem bírjuk a kézi mosogatást. De plusz egy szárítógép is jól jönne” – osztotta meg terveit Alexandra. Olyanok is vannak, akik egy darabig nem nyúlnának az összeghez, mint Nikolett és párja, akik egy 4 és fél éves kislány szülei. „A pénzt valószínűleg át fogjuk vezetni a megtakarításos számlánkra. Még nem tudjuk, mennyit kapunk, de az sosem baj, ha van egy kis vésztartalék” – mondja. 

Készült a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) együttműködésével.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) családtudományi és demográfiai kutatóintézetként a családügyi és családvédelmi intézkedések megalapozása érdekében tevékenykedik azzal a céllal, hogy hazánkban megszülessenek a vágyott gyermekek, javuljon a népesedési helyzet, s a családok erősödjenek és gyarapodjanak.
A KINCS-ről itt olvashat:
www.koppmariaintezet.hu
www.facebook.com/koppmariaintezet

Általános iskolában még kitűnő tanuló voltam, és annak ellenére, hogy az introvertált, és a szorongó kategóriába tartoztam, a magatartásommal gyakran voltak problémák. Kilencévesen gyújtottam rá először cigarettára, és számos hülyeséget követtünk el az osztálytársaimmal mások kárára. Akkor ezeket diákcsínyeknek neveztük, ma bullyingnak hívják, és ha nagyon őszinte akarok lenni, valóban bántalmazás is volt. A felbujtó sosem én, hanem a társaim voltak, de valamiért engem tekintettek vezéregyéniségnek, így ha egyikük kitalált valami rosszaságot, például verekedést, azt mondtam: Gyerünk, csináljuk!

Kamaszként romlani kezdett a tanulmányi átlagom, hirtelen elkezdett érdekelni, hogy mások mit gondolnak rólam, de főleg az foglalkoztatott, hol helyezkedem el az iskolai hierarchiában. Egyre extrovertáltabb lettem, rendszeresen bohóckodtam a tanórákon, rengeteget sportoltam, buliztam, a lányok pedig odavoltak értem, amit ki is használtam. Gyakran szóltam be a tanároknak és – csupán heccből – elkezdtem verbálisan és fizikailag vegzálni az osztálytársaimat, például az eminenseket, a túlsúlyosakat, a visszahúzódóakat, illetve azokat, akiken éreztem, hogy tartanak tőlem, mert érzékeny lelkületűek. Leköpdöstem őket, erősen bántó megjegyzéseket tettem mások nemi identitására és anyagi helyzetére. Mi van, apád nem keres eleget, hogy legyen végre Nike cipőd?! – ilyesmik hagyták el a számat. Hogy miért váltam ilyenné? Talán az introvertáltságomat próbáltam leplezni, nehogy lúzernek gondoljanak a „menő” srácok. Az efféle színészkedés elképesztően megterhelő mind lelkileg, mind fizikailag. 

Csak most, hogy sorra állnak fel a bántalmazottak és vallanak színt a nyilvánosság előtt, gondolkodtam el a múltbéli viselkedésemen.

„Nem lehet ezt annyival elintézni, hogy még fiatal voltam, és csak vicceltem”

Azok arcán, akiket nevetségessé tettem és megbántottam a szavaimmal vagy a tetteimmel, sosem láttam szomorúságot vagy könnyeket. Nem szóltak nekem vissza. Szerintem igyekeztek engem „túlélni” minden egyes nap. A haverjaim sose mondták azt, hogy „ne csináld, ez most tényleg durva volt”. Csak nevettek velem együtt, és a nevetésük olyan visszajelzés volt, ami csak tovább bátorított.

Úgy látom, hogy a legtöbb általam lelkileg terrorizált személy felnőttkorára teljesen jól felépítette a kis életét, noha már sokszor elgondolkoztam azon, hogy lehet, hogy teljesen más emberek lennének, ha évtizedekkel ezelőtt én nem vagyok. Egy lányról tudom, hogy a beszólásaim olyan lelki sérülést okoztak neki, hogy bulimiás lett.

Kép

Kép: Pexels / Mikhail Nilov

A mentségemre semmit nem tudok felhozni. Nem lehet ezt annyival elintézni, hogy jaj, még fiatal voltam, és csak vicceltem. Vagy te nem érezted, hogy csak ugrattalak?

De kezdem kapizsgálni, hogy egy bántalmazó többnyire önmagától fél, a saját szorongását akarja elnyomni, a valós vagy vélt gyengeségei elől menekül azzal, hogy magára ölt egy álarcot.

Rá kellett jönnöm, hogy mindig van egy-két másodperc, amikor eldöntheted, hogy embertelen vagy emberséges akarsz-e lenni.

„Azóta én érzem azt, amit annak idején az általam bántott osztálytársaim”

Eltelt több mint 20 év, és bár szakmailag egész jól felépítettem magamat, sok pofont és verbális bántalmazást kaptam az élettől én is. Még hátrányos megkülönböztetésben is volt részem, pusztán azért, mert férfi vagyok, és mert nem viselek mindennap százhúszezres öltönyt. Az egykori hangadó, a lányok kedvence, a mindenki felett álló és mindenkinek beszóló rájött, hogy vannak sokkal nagyobb cápák is nála, akik az üzleti életben lelkifurdalás nélkül kettéharaphatják, sőt, meg is verik, pusztán szórakozásból. Utóbbi velem megtörtént.  Azóta én érzem azt, amit annak idején az általam bántott osztálytársaim: belül őrlődöm, belül fáj, kiadni viszont nem merem a fájdalmat, ellenszegülni nem merek. Túlélek. Sokszor szorongok a munkahelyemen, ebédszünetben szeretek elvonulni, csendben lenni. A legtöbbször magamban tartom a véleményem, ha tudom, hogy kimondva megbántanám azzal a kollégáimat és a barátaimat.

A mai világban a kevés jó egyike az, hogy léteznek érzékenyítő előadások, amelyek láttatják az értelmetlen verbális és fizikai erőszakot, és amelyek során a néző – akár egy volt bántalmazó is – részesévé válhat azon traumáknak, amiket mások elszenvedtek. Nem akarok senkit okolni a saját bűneimért. Sőt, dolgozom magamon mindennap, hogy jobb emberré váljak. De azt gondolom, hogy ha a védőnők, óvónők, óvoda- és az iskolapszichológusok nagyobb szerepet kapnának, a tanárok pedig több lehetőséget, hogy egyénileg odafigyeljenek a gyerekekre.

Még időben kiszúrhatnák, ha valaki problémákkal küzd, érzelmileg nem fejlődik megfelelően, vagy – ahogyan annak idején én is – szorong és figyelemre éhezik.

Nem túl eszközigényes dolog ez, nem igényel nagy beruházásokat: csupán két szék kell hozzá egy szobában vagy egy teremben, no meg szülő, szakember és pedagógus.

A teátrum teltházas, szűnni nem akaró álló vastapssal jutalmazott gálájának egyik apropója a hála kifejezése volt, amiért Budapest adott otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak, valamint azért is, hogy a járvány idején is kaptunk és kapunk erőt mindannyian Istentől.

Az ünnepi gálát John Francis Wade: Adeste fideles c. 1743-ban írt himnusza nyitotta Süle Dalma, Frankó Tünde, György-Rózsa Sándor, Pete Ádám, valamint az Operettszínház énekkarának előadásában. Majd a folytatásban a belga és német romantika nagy alakjának César Francknak: Panis angelicus-át Lévai Enikő, Georges Bizet: Agnus Dei c. művét Vadász Zsolt adta elő. Őt Lukács Anita követte, aki Franz Schubert: Ave Maria-ját énekelte. A közönség vastapssal jutalmazta Zábrádi Annamáriát, aki Adolphe Adam: Cantique de Noël-jét énekelte a teátrum énekkarával.  

Az ünnepi hangulatot fokozták Wolfgang Amadeus Mozart: Laudate Pueri és Laudate Dominum című művei az énekkar és Süle Dalma tolmácsolásában, ahogy a verizmus egyik legnagyobb alakjának, Pietro Mascagni-nak Ave Maria-ja is Kiss Diána előadásában. Ismét sikert aratott a szeptemberben bemutatott Nine című musical egyik legszebb betétdala, a The Bells of St. Sebastian Homonnay Zsolt, György Rózsa Sándor, Rákosi Sámuel, Ullmann Zsuzsa és az énekkar közreműködésével, valamint Jules Massenet Thaïs című operájából a Meditáció a Budapesti Operettszínház szimfonikus zenekara előadásában. A hegedűszólót a színház koncertmestere, Kerekes Tibor játszotta.

„Az évnek viszont nem csak megpróbáltatásai, hanem sikerei is voltak jócskán, ami a Budapesti Operettszínházat illeti, és ezeknek a sikereknek Önök voltak a tanúi, társ-létrehozói. Az a tény, hogy Önök itt ülnek, és estéről estére megtöltik a Budapesti Operettszínház nézőterét, annak az igazolása, hogy szükségünk van egymásra. Önöknek a minőségi szórakoztatás által nyújtott szellemi-lelki táplálékra, művészeinknek pedig Önökre, akik nélkül a munkájuk teljesen hiábavaló lenne. Azért viszont, hogy színházunk társulata egyben maradt, mindenki ragyogó formában van, és Önök kedves nézőink kitartanak mellettünk, azért hálával tartozunk, ahhoz pedig, hogy a munkánkat a további próbatételek mellett is eredményesen folytatni tudjuk, Isten áldására van szükségünk.” – fogalmazott Kiss-B. Atilla.

Ezt követően lépett a színpadra Dr. Novák István kanonok úr, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem rektorhelyettese, aki a Szentatya, Ferenc pápa áldását közvetítette, és üzenetét hozta el a Vatikánból: „Őszentsége Ferenc pápa szívből adja apostoli áldását Kiss-B. Atilla életére, kérve számára a mennyei kegyelmek bőséges kiáradását és a Boldogságos Szűz Mária folytonos anyai pártfogását (Vatikán Város 2021 novemberében)”. Kívánom, hogy ez a szentatyai áldás az Ön családja, az Operettszínház minden művésze és dolgozója és a közönség minden ide látogató tagja számára hosszú időn keresztül közvetítse Isten jóságát és szeretetét.”

Az új egyházi év kezdetén Horváth Zoltán István kanonok-esperes, terézvárosi plébános, Illés Dávid esperes, református lelkész és Cselovszky Ferenc esperes, evangélikus lelkész áldotta meg az Operettszínház épületét, társulatát, munkatársait és nézőit.

Horváth Zoltán István kanonok: „Az operettek, a musicalek közel állnak a szívemhez, és éppen ezért külön megtiszteltetés, hogy Őeminenciája Erdő Péter bíboros urat ezen a mai estén én képviselhetem. Valóban nagyon fontos, hogy a megpróbáltatások idején tudjunk hálát adni, megköszönni azt, amit kaptunk. Nekem gyerekkoromban Olofsson Placid atya volt az egyik lelki atyám, nevét bizonyára sokan ismerik, aki a Gulagról hazatérve sokáig munkásemberként dolgozott, és csak élete alkonyán szolgálhatott, mint pap, lelkipásztor. Ő mindig mindenért tudott köszönetet mondani, óriási példa számomra.” Majd felolvasta a megújulásért könyörgő imát.

„Áldás békesség! Mi reformátusok így köszönünk egymásnak, és valóban ezt szeretném mindenkinek kívánni Balogh Zoltán püspök úr megbízásából. Engem is a gyerekkoromhoz kalauzolt vissza ez a színház, hiszen ahogy beléptem a kapun, és fölmentem az első emeletre, eszembe jutott, hogy mikor jártam itt először, édesapám egy darabjának a bemutatóján. A mai igénk Jakab leveléből azt mondja, hogy: „Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.” Ha valóban Istenhez közeledünk, ha nyitjuk a szívünket ezen az adventen, nemcsak Ő fog hozzánk közeledni, hanem hiszem, hogy mi is egymáshoz. Így legyen áldás, békesség az életünkben!” – fogalmazott Illés Dávid esperes, református lelkész.

 „Én is hadd adjam át egyházunk vezetőjének Dr. Fabiny Tamás püspök úrnak köszöntését minden kedves jelenlévőnek, és mint evangélikus lelkész hadd idézzem Luthert: „A zene fenséges ajándéka Istennek.” – fogalmazott Cselovszky Ferenc esperes, evangélikus lelkész, majd folytatta: „Áldott legyen ez a Teátrum és e társulat, akik Istennek e fenséges ajándékával sáfárkodnak. Áldott legyen minden szolgálat, amely közösséget épít, embereket gyarapít és lelkeket emel a magasba. Nyissuk meg szívünket az adventi vendég előtt, és hadd válhassanak valóra a Boccaccio-tól kölcsönvett szavak: „Leljen minden baj ma írt, az áldás mindnyájunkra száll.” Ámen.

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija személyesen nem tudott jelen lenni az eseményen, levélben küldött egy ősrégi hanukai áldást a színháznak és nézőinek: "Aki csodákat tett őseinkkel az ő idejükben, ebben a hónapban, az tegyen csodákat és nagyszerű tetteket velünk és veletek!” 

Az áldásokat követően a Parasztbecsület egyik legszebb része, a Húsvéti kórus csendült fel Frankó Tünde és az énekkar előadásában.

Az adventi gála második részét Szörényi Levente és Bródy János rockoperájának egy részlete nyitotta meg, az István a király Töltsd el szívünk békesség c. dalát Dolhai Attila, Drahos Evelin, Homonnay Zsolt és az énekkara adta elő. A Mária evangéliumának talán legszebb áriája Frankó Tünde, a Magyar Mise Gloria tétele Lukács Anita, Homonnay Zsolt és az énekkar előadásában hangzott el. A nézők ovációja kísérte az idén ötvenedik születésnapját ünneplő Jézus Krisztus Szupersztárból Mária Magdolna dalát és a Gecsemáni kert áriát, előbbit Gubik Petra, utóbbit Dolhai Attila énekelte.

Közel tizennégy éve szerepel az Operettszínház repertoárján a Szabó Magda regényéből készült musical, az Abigél, amelynek Karácsonyesti dala sem hiányzott a gála műsorából Lévai Enikő és Nádasi Veronika tolmácsolásában.

Az est utolsó blokkja akár az imádságok címet is viselhette volna: a Nyomorultak c. musicalből Jean Valjean imáját Homonnay Zsolt, A Notre Dame-i toronyőrből Esmeralda imáját Gubik Petra, a The Prayer c. dalt pedig Zábrádi Annamária és Dolhai Attila énekelték.

A nagyszabású adventi gálát Süle Dalma, Lukács Anita, Kiss Diána és az énekkar előadásában Wolf Péter Ave Maria-ja, valamint Andrew Lloyd Webber Requiemjéből Ninh Duc Hoang Long és az énekkar tolmácsolásában a Hosanna tétel zárta. A finálét, amely Peller Anna és Nádasi Veronika közreműködésével az Apácashow Áldás szálljon ránk! című dalával indult, és a művészek közös éneklésével zárult, a nézők hosszú percekig tartó, álló vastapsa búcsúztatta.

A Budapesti Operettszínház „Ave Maria” Adventi Gálájának karmestere a színház főzeneigazgatója, Pfeiffer Gyula, rendezője, Bori Tamás volt.

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

Spiritusz. Bátorító beszélgetések a lelki egészségért. A Képmás magazin pszichológiai podcast-műsora. Vendégeink a lélek bonyolult működését jól ismerő szakemberek és olyan ismert személyiségek, akik bátran beszélnek életük legnehezebb és legörömtelibb időszakairól, küzdelmeikről és felismeréseikről. A boldogsághoz önmagunk és a többi ember viselkedésének megértésén keresztül vezet az út. Tartsanak velünk!
A műsorvezető Bóna Judit, a KarcFM műsorvezető-szerkesztője. A Spiritusz podcastot megtalálja a Spotify-on, a népszerű podcast applikációkban, a Képmás.hu podcast rovatában és a Képmás magazin Youtube-csatornáján. Bárhol is hallgatja ezt a podcastet, kérjük, iratkozzon fel rá, hogy értesülhessen az új adások megjelenéséről.

– Mit jelent számodra a zene?

– Mindig azt a legnehezebb megfogalmazni, ami számunkra magától értetődő. Ha zongorázhatnám a választ, jobban értenéd – mert maga a zene sokkal többet mond a szavaknál: megfoghatatlan, de mindent mélységében kifejező világ. Nem lehet pontosan leírni, hogy a hatására miért tudsz jobban befelé figyelni, miért tudod intenzívebben megélni az érzéseidet, miért ad annyi örömet, miért tud összekötni másokkal, hogyan ad kulcsot önmagad elérhetetlennek hitt belső rezdüléseihez. Számomra a zene Isten egyik legnagyobb ajándéka, amit azért kaphattunk, hogy a lelkünk gazdagabb, szebb és színesebb legyen. A zene képes hidakat építeni, ezért születtek a ZeneVarázslat-koncertek is, ahol az összművészet segítségével, interaktív módon szerethetővé tesszük a komolyzenét – ez volt az álmom, és csodálatos megélni, hogy megvalósult, mostanra mozgalommá nőtt, sőt kiváló kollégák csatlakoztak hozzá.

– A három gyermekedből kettő is művészi pályára készül, ebben is juthatott neked hídépítő szerep.

– A gyerekeim az anyatejjel szívták magukba a zenét, Lili egész pici volt, amikor újrakezdtem a koncertezést – ő zongorista lett. A ZeneVarázslat során kicsit színésznő is lehetek – ezt a pályát Laura lányom vitte tovább, és én mindkettejükkel együtt állhatok a színpadon. Jelenthetne az anya-lánya páros rizikót is, de mégis annak az örömét tapasztalom Lilivel, hogy a zongorához ülve a közös játékban feloldódunk, s én hálát adok azért, hogy ezt az élményt megkaphattam.

Kaposváron komolyzenei mesejátékra készülünk Lélekhíd címmel, ahol az egyik főszereplő Laura lesz. Azontúl, hogy ezzel is sokakat szeretnék megnyerni a zene szeretetének, bennünket ez családként is megerősít. A fiamat viszont, akinek szintén nagyon jó érzéke van a művészetekhez, nehezebben tudom a zongorához ültetni. De sokszor rajtakapom a vagány sportembert, hogy Lisztet dudorászik. Amikor megosztottam vele azt az örömöt, hogy 2020-ban Liszt-díjat kaptam, táncolva kiáltozta a nappaliban: „Megcsináltuk, anya!”

– A ZeneVarázslathoz kötődően novemberben hatodszorra rendezik meg a Nemzetközi Négykezes Zongorafesztivált...

– Aminek egyébként a zenén messze túlmutató üzenete is van: a „valósítsd meg önmagad” harsogó zajában azt szeretném a világba zenélni, hogy nem ez az egyetlen út. Ha együtt gondolkodunk, együtt dolgozunk a sikerért, együtt formálunk egy zeneművet, az többet ad a saját személyiségünkhöz is – a mai napig emlékszem, amikor kis zeneiskolásként négykezest próbáltam a barátnőmmel a Zongoraiskola 2-ből, Mozart Varázsfuvoláját – ez úgy mélyítette el a barátságot, hogy az utána következő közös hintázást is más szintre emelte. A ZeneVarázslat négykezes versenyén a közösségépítő szándék is kitűzött cél. A tanár-diák párosban egy növendék számára örök emlék marad, hogy együtt küzdhet a tanárával a sikerért. A zsűrink Kossuth-díjas, Liszt Ferenc-díjas zongoraművészekből áll; így a tanárok is lámpalázzal lépnek színpadra, de érezheti mellettük a növendék, hogy ebben sincs egyedül, és átsegítik egymást a nehézségeken.

– A sok öröm mellett, ami ért, biztosan voltak neked is küzdelmeid. Téged mi vitt át az életed nehézségein?

– A hitem mindig kapaszkodót jelentett, és Isten csodálatos embereket állított mellém. Megélt nehézségek közben indult a missziói munkám is, amelynek kezdő lépéseinél ott volt Böjte Csaba testvér is. Nemcsak az általa vezetett otthonokat koncertezhettem végig, hanem útjára indult a börtönmissziós tevékenység az életemben, aminek kapcsán azoknak szeretnék a művészet által fogódzót nyújtani, akik változtatni szeretnének az életükön. Az a vágyam, hogy remény legyen a szívükben, és a szabadulás hajnalán legyen erejük és hitük azt mondani, hogy nem a régi úton mennek tovább.

– Hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatsz az Ökumenikus Segélyszervezettel, reintegrációs programot dolgozol ki az elítéltek számára, és segíted a gyerekeiket a láthatatlan szégyenből való szabadulásra. Hogyan fér össze a szociális érzékenységed a koncerttermek csillogásával?

– Nagyon szívesen megyek a legszebb koncerttermekbe, és örömmel tartok kurzust zeneakadémistáknak, ahol hosszan bogozgatjuk, hogyan lehet egy Bach-fúgát szebben formálni, de ugyanolyan elhívás az, amikor azok előtt zenélhetek, akik számára ez nem lenne magától értetődő. Nagyon komolyan kell ezt venni, mert lehet, hogy annak a gyereknek az életében ez az egyetlen alkalom, hogy találkozzon ezzel a szépséggel, és az az én felelősségem, hogy megérintettem-e annyira, hogy a zene valamikor menedék lehessen a számára.

Nyáron az egyik tábor végén olyan közös koncertet adtunk a gyerekekkel, ahol sok-sok klasszikus zenei mű mellett zárásként elénekeltük a cigány himnuszt, ami után egy gyerek azt mondta: „megszerettük az Andi néni zenéjét, mert ő is megszerette a miénket”. Hasonlót éltem át a fogvatartottak gyerekei között. Érezni lehet ezeken a gyerekeken a láthatatlan szégyent – és abban a pillanatban, ahogy elkezdtünk velük muzsikálni, énekelni, ez szűnni kezdett. Milyen hidakat képes építeni a zene? Ebben a táborban nekem mondták el a féltett titkaikat, amiket talán senkinek – mert ahogy láttak zenélni, megszületett bennük a bizalom. Ezek a pillanatok visszaigazolják, hogy érdemes kijönni az elefántcsonttoronyból, és elvarázsolni a gyerekeket a zenével. A kisgyerek, aki ma hallgat engem, ahogy Grieget zongorázom, holnap, amikor jogász lesz vagy autószerelő, nem fogja eltekerni a rádiót, amikor megszólal egy Beethoven-szimfónia – ha így lesz, akkor van létjogosultsága annak, amit csinálok.

– Téged is tanítanak ezek a helyzetek?

– Sokat tanultam általuk: nemcsak lélekben gazdagodtam, de hálásabb is lettem. Hiszen ahonnan én jöttem, onnan könnyű volt elindulni – a szüleimnek ezt nem lehet eléggé megköszönni. De mindent, amit tehetek az önhibájából vagy önhibáján kívül leszakadt rétegért, azt szeretném megtenni. 

A Melléklet a Szerencsejáték Zrt. szakmai támogatásával készült. 

Ismerősök lesznek azok, akik addig vadidegenek voltak

„Azok a pillanatok jutnak az eszembe, amikor kis klubokban vagyunk, és a közönség is kisebb helyen ül. Mert amikor nincs szó nagyszínpadról, akkor abszolút érezhető, hogy azok, akik a koncert elején még vadidegennek számítanak, az első harmad után ismerőssé válnak. Sokkal élénkebbek a visszacsatolások, minden és mindenki közel van, érezzük az illatokat, a lélegzeteket. Ilyenkor jobban tudunk szólni az emberekhez is. Persze a nagyszínpadon is megvan a zene összekovácsoló ereje, de egy kisebb, intimebb fellépésnél ez a hatás már 15 perc után érezhető. Egyfajta egységérzés ez, amit egymástól kapunk, és ami azért jó, mert ebben a században az időnk nagy részét elszigetelten töltjük a saját világunkban. Jó dolog tehát, hogy az emberek a zene miatt összeverődnek kisebb-nagyobb csoportokba. A zene otthon is a mindennapjaink része, a gyerekeink egész nap énekelnek. Gyakran előfordul, hogy ülnek a fürdőkádban, beteszek nekik valamilyen zenét, és elkezdek nekik hülyéskedni, elbújni a fal mögött, bénán ugrálva táncolni. Nem is tudom szavakba önteni azt a gurgulázó nevetést, amit olyankor kapok tőlük. Mert a zenének univerzális ereje van, kortól, nemtől, nyelvtől függetlenül képes bármit feloldani, bárkit felvidítani.” (Kollányi Zsuzsi énekesnő)

Mindig van közös metszet

„A VIII. kerületben nőttem föl, a Szigony utcai lakótelepen, ahol a zene összekötötte azokat, akik a rapet szerették. Abban a társaságban, ahová én jártam, mindenki ezt a műfajt kedvelte, külön voltak a metálosok, a Depeche Mode-osok, a New Kids on the Blockosok és a Cure-osok. Ismertük őket is, de akkoriban még a ruha alapján is meg lehetett különböztetni ezeket a társaságokat, tudni lehetett, ki melyik zenét szereti. Manapság ez szerintem már másképp van, de a zene ma is összekapcsolja az embereket. Mi például Qkával már több mint 30 éve csináljuk a zenekart, szóval minket a zene idén már egymilliárd másodperce köt össze. Egy láthatatlan, meghatározhatatlan kis társaság is kialakult körülöttük, ők azok, akik az Animal Cannibalst szeretik, a zenénk őket is összeköti. Érdekes, de a baráti körömre nem jellemző, hogy hasonló zenét szeretnénk, emiatt is fordul elő, hogy szilveszterkor szinte ölre menő harc folyik azért, hogy mit hallgassunk. De közös metszet persze mindig van.” (Dósa Richárd, művésznevén Ricsipí, az Animal Cannibals tagja)

Fantasztikus közösségek alakulnak ki

„A zene univerzális nyelvként képes összekötni az embereket, kevés az ilyen dolog az életben. És gondoljunk csak bele, a koncertek is több ezer embert tudnak összehozni egy helyszínen, méghozzá békésen. Az összekapcsolódást szakmán belül is érzem, talán azért is beszélek nehezen erről, mert nekem ez a természetes. Például amikor zeneszerzőként dolgozok együtt más emberekkel, leírhatatlan érzés, hogy nekik nem kell elmagyaráznom, mit akarok. Szóval ez egy univerzális nyelv, amivel tudunk kommunikálni, érzéseket közvetíteni. Már gyerekkoromban is hobbim volt a zene, míg mások kosárcsapatokban játszottak, addig én egy garázszenekart hoztam létre, és minden délután jammeltem a haverokkal. Akkor még doboltam, nem énekeltem, de fantasztikus kis közösség alakult ki, onnan lettek a barátaim is.” (Király Viktor énekes, zeneszerző)

A világ legboldogabb emberei közé tartozhatunk

„A kislányomnak még szeptember elején volt egy balesete, beütötte a fejét, ömlött belőle a vér. A mentő nem ért ki időben, előttük jutottam haza, majd vittem be őt a Heim Pál Gyermekkórházba, ahol a sebét összekapcsozták. Másnap a történetet megosztottam a Facebookon, és föltettem a kérdést, hogy vajon miért nem jön időben a mentő. Ha azért, mert nincs elég autó, akkor a zenekarommal indítunk egy jótékonysági koncertet, és akit ez zenészként érdekel, az csatlakozhat hozzánk. A januári koncertnek a Zenészek a mentősökért címet adtuk, és nagyon hamar jelentkezett rá 240 zenész és zenekar. Ez is mutatja, hogy a zenészek közösségében milyen komoly az összetartó erő. Mert nekünk ez nemcsak a szakmánk, hanem a hobbink is, és ezáltal a világ legboldogabb emberei közé tartozhatunk. És persze mindenkinek megvan a saját stílusa, de aki hall, az mindenképp szeret valamilyen zenét. Ami engem illet, én ötéves korom óta zenélek, egész életemben ezt csináltam. Az egyik meghatározó élményem az volt, amikor '87-ben apukámtól megkaptam az első magnómat, ami csak előrefele játszott, négy elemmel működött. Ha jól emlékszem, két és fél óra alatt merült le, de azt az egy darab kazettát, ami járt hozzá, rongyosra tekertem. Ezen hallgattam az első számot is, ami az életemben meghatározó volt: a Queentől az I Want It Allt. Onnantól kezdve a rock lett az igazi szerelmem, függetlenül attól, hogy 20 éven keresztül klasszikus zenei pályán mozogtam, szimfonikus zenekarban játszottam, mostanra pedig elmentem a jazz és a popzene irányába.” (Lombos Pál, a Swing A La Django zenekar vezetője és bőgőse)

A zene segíti, hogy megnyíljunk

„Én a Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, szinte minden nap volt énekóránk, sokáig kórusban is énekeltem. Rengeteget próbáltunk, a közös munka pedig összekötött bennünket, mindig voltak közös témáink, közös dalaink, amiket gyakoroltunk otthon is. Ráadásul olyan szerencsések voltunk, hogy a kórusunk nemcsak régi népdalokat vagy kórusműveket tanult, hanem modern, új dalokat is. Szóval a zenének már gyerekkoromban is meghatározó szerepe volt, a szeretetét pedig a fiamnak is szeretném átadni. Szerintem a zene elképesztő módon fejleszti az emberek érzelmi intelligenciáját, segít bennünket abban is, hogy megnyíljunk, ki tudjuk fejezni magunkat. A zene nemcsak gyerekkorban, hanem felnőttként is összehozhat embereket, nekem is sok olyan barátom van, akiket műsoroknak, rendezvényeknek és gáláknak köszönhetően ismertem meg. Amióta elkezdtem dalszövegeket írni, a közönséggel való kapcsolatom is megváltozott: fantasztikus, amikor állok a színpadon, és azt hallom, hogy éneklik a dalaimat. Megható pillanat ez, olyan, mintha eggyé válnánk a közönséggel.” (Nagy Adri énekesnő)

A habkönnyű slágereknek is üzenete van

„A zene elengedhetetlen az ember életében, olyan, mint a víz, ami a testünk legnagyobb részét adja. Ha elmegyünk egy természetgyógyászhoz, akkor ott biztos elhangzik, hogy igyunk sok vizet, és hallgassunk sok zenét. Mert a zene hihetetlenül jó hatással van ránk, összetart bennünket. A zene a közönséggel is összekapcsol minket: a Neoton Famíliának is legalább 450 dala van, persze a dalaink látszólag habkönnyű slágerek, de rendkívül gazdag a mondanivalójuk, amit az emberek is éreznek. Jómagam már az iskolában, sőt, már az óvodában is sokat énekeltem. Szerencsés helyzetben voltam, mert mindig készültünk valamire, gyönyörű ruhákban léptünk fel az ünnepeken. Sokszor voltunk színpadon a kultúrházban is, ahol az óvodások, az általános iskolások és a gimnazisták rendszeresen megfordultak, ez a helyszín egyfajta bázis volt számunkra. Tanultam zongorázni és hegedülni is, de mindig az éneklést éreztem a sajátomnak. Otthon is sokat énekeltünk, főleg az apukámmal, a zene szeretete, a közös zenehallgatás a családot is összekötötte.” (Csepregi Éva énekesnő, a Neoton Família tagja) 

A Melléklet a Szerencsejáték Zrt. szakmai támogatásával készült. 

A munkavégzésre nem csak pénzkereseti lehetőségként érdemes tekinteni, hiszen sokak számára fontos a szakmai kiteljesedés, ez azonban a szülési szabadságon lévők esetében nagy kihívást jelent. Az UNICEF tavalyi tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisgyermekes anyák munkaerőpiacra való belépése Magyarországon nem mindenhol van munkaadói oldal felől aktívan megtámogatva. A kutatásban szereplő céges lekérdezés eredménye szerint a jó munkaerő fogalma egyébként nincs összefüggésben a családi állapottal. A megkérdezettek leginkább olyan személyes tulajdonságokat emeltek ki elvárásként, mint precizitás, lojalitás, elkötelezettség, szorgalom, csapatjáték, lelkiismeretesség. Ez akár a kisgyermekesek malmára is hajthatja a vizet, hiszen az említett tulajdonságok szülőként általában tovább erősödnek.

A koronavírus-járvány sok vállalat életében hozott változást a foglalkoztatási formák tekintetében. „Sok cég főleg a Covid miatt lehetővé teszi, hogy otthonról is egyre több feladat elvégezhető legyen. Régebben a vállalatok idegenkedtek ettől, de így, hogy rá voltak kényszerítve, rájöttek arra, hogy a home office a dolgozónak és a cégnek is jó lehet” – hangsúlyozta Nyerges Kristóf, a Kismama-szövetkezet elnöke.

A világjárvány kirobbanása óta sok vállalat teszi lehetővé a hibrid foglalkoztatási formát, tehát csak bizonyos napokon követelik meg a személyes jelenlétet az egyébként rugalmas munkaidőben. A szülési szabadságon lévők jellemzően a közösségi médián keresztül tartják a kapcsolatot kollégáikkal, ott értesülnek a legfontosabb céges információkról, és gyakran bekapcsolják őket távolról az értekezletekbe, vagy akár a közös ebédekbe is. Egyes cégek rögzített munkabeosztással és extra szabadnapokkal segítik a kisgyerekeseket, sőt a személyre szabott tanácsadás is sok munkahelyen elérhető. Emellett közös szabadidős tevékenységeket, családi napokat, kifejezetten kisgyerekeseket célzó programokat szerveznek, sőt van, ahol a gyermekmegőrzésben is részt tudnak vállalni. Van olyan vállalat, ahol „Vidd be a babát a munka­helyre!” napot tartanak, hogy a cég biztosítsa a szülőket a támogatásról. Sokat számít a főnök személye, hogy mennyire akarja megtalálni a módját annak, hogy aki a szülési szabadságát tölti, és szeretne bekapcsolódni, hasznos tagja lehessen a munkahelyi életnek. A vezetőség ilyenkor az egyéni igényekkel összeegyeztethető munkarendet kínálhat, illetve ez az időszak arra is felhasználható, hogy a munkáltató támogatásával továbbképzéseken, tanfolyamokon vehessen részt a munkavállaló.

A kisgyerekesek visszatalálását a régi vagy egy új munkahelyre a nemrég megalakult Kismama-szövetkezet is segíti, amelybe a belépés sok előnnyel jár. A szervezet úgy működik, mint a diákszövetkezetek, vagyis lényegesen kedvezőbb adózást biztosítanak a tagok számára, akiknek a béréből csak a 15 százalékos személyi jövedelemadót kell levonni. Emellett az adminisztratív jellegű feladatokat is a szövetkezet végzi el, valamint tanácsokat adnak, hogy a szülők a családi szerepekhez tudják igazítani munkavégzésük idejét. 

Mivel a kiskereskedelmi szektorban kiemelten magas a női munkavállalók aránya, a Tesco tavaly májusban útjára indított egy programot, amely a gyermekükkel otthon lévő munkatársakat támogatja. A TescoMoms a várandósságtól a munkába való visszatérésig terjedő időre fókuszál. Már a kezdeteknél segít eligazodni a gyermekvállaláshoz kötődő állami támogatások között, de a szülési szabadság idején is elősegíti azt, hogy a dolgozó aktívan tarthassa a kapcsolatot a munkahelyével. Az édesanya például Facebook-csoporton keresztül megkapja a legfrissebb információkat, és beszélgethet a kollégáival. A tréningek és mentorprogramok tanulási lehetőséget is kínálnak az anyukáknak, a visszatéréskor pedig a HR-osztály munkatársai karrierbeszélgetések során segítenek felkészülni, és az ideális munkakört megtalálni. A TescoMoms program keretén belül az áruházlánc nemrégiben csatlakozott a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom vándorbölcső programjához is. A Kárpát-medencében őshonos fából készült bölcső a tescós családok között vándorol, és a baba hat hónapos koráig használhatják a családok, mielőtt új otthonba kerül. Az áruházlánc a munkahelyen és a családban betöltött szerepek összeegyeztetését olyan rugalmas megoldásokkal segíti, mint a fixen fix részmunkaidős foglalkoztatás, ami lehetővé teszi, hogy rögzített beosztással vállaljanak részmunkaidős munkát. Az első osztályosok szüleinek plusz szabadnap jár szeptember 1-jén, emellett igénybe lehet venni a nyári gyerekmegőrzőt is. Lehetővé teszik a táboroztatást, a távoli munkavégzést az irodai dolgozóknak, és a műszakbeosztás egyeztetésére is van lehetőség. Családtámogató intézkedéseiért a Tesco 2019 decemberében elnyerte a Családbarát Munkahely tanúsító védjegyet.

Támogatott tartalom.