Bókot kapott a férjem: „Bocsi, de te birkózol?”

Legénykorában az én uram ugyanis erre a horogra kapott mindig a legkönnyebben. Bár soha nem birkózott, tény, hogy az alkata megvan hozzá, és plusz „szexepilként”, úgy össze-vissza van tördelve mindkét fülén a porc, hogy simán veri a profi birkózók fizimiskáját. Naná, hogy a feltevés imponált neki, még akkor is, ha az igazságot nem teljesen fedte. Igaz, hogy űzött küzdősportot, ami javarészt hasonlít a birkózáshoz, de fülének sérüléseit nem ezzel okozta, hanem a stresszel, ami az egyetemen többnyire a vizsgaidőszak közeledtével tört rá, és míg más, (normális) emberek a körmüket rágják, ő a füleit lapogatta öntudatlanul. Később ebből a maga számára is meglepő előnye származott, egyrészt, a figyelemfelkeltő érdekesség, másrészt, hogy könnyed ismerkedési témaként a másik nem azonnal feltehette a nagy kérdést róla és ama férfias sport viszonyáról.

Egyszer próbáltam kipuhatolni, vajon visszaélt-e valaha ezen „adottságával”, és akart-e direkt megvezetni bármilyen leányzót, de valamiért sosem kaptam erre a kérdésre egyértelmű választ, csak fejsimogatással, vagy puszival kísért „kis butám”-at, meg „jaj, de szeretlek”-et.

Így aztán egy idő után jobbnak láttam nem firtatni tovább a dolgot. Na de, egy dolog, hogy én mit firtatok, és egy másik, hogy a többi nő meddig merészkedik. Egyszer távoli és álcázott, de annál ádázabb harcot kellett vívnom egy diáktárásával, aki egyre többet panaszkodott kedvesemnek az ő haldokló kapcsolatáról, és egyre gyakrabban kérte az én zsenimet, hogy korrepetálja. Furcsa mód, valahányszor én is ott voltam egy társasági eseményen, a leányzó kimentette magát, és ha váratlanul megjelentem a campuson, neki sürgős dolga akadt máshol. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy emberem tényleg olyan naiv volt-e mint mutatta, vagy kicsit rá is játszott, mindenesetre akkor telt be a pohár, mikor a „tanítvány” két példa között arról beszélt, hogy ha egyszer gyereket akarna, csakis olyan apa-típusnak szülne, mint ő.

Mondanom sem kell, tajtékzottam, amikor ártatlan boci szemekkel ezt elmesélte nekem, és onnantól kezdve mindent megtettem, hogy a korrepetálás helyére becsússzon valami fontosabb program.

Persze a leány azóta sehol, pontosabban teherbe esett sokat szapult párjától, én pedig megszabadultam egy nyomasztó tehertől. Mert bárhogyan is bízik az ember a másikban, és akármennyiszer hallom, hogy ő kamaszkora óta csak belém szerelmes, az ördög ugyebár nem alszik, nekünk nőknek és nejeknek, pedig különösen észnél kell lennünk. Sosem próbáltam őt direkt féltékennyé tenni, az majdnem akkora butaság, mint látványosan megsértődni. Ezúttal is inkább hirtelen ötlettől vezérelve megragadtam az ingnyakát, magamhoz húztam, és mielőtt még válaszolhatott volna a naivát adó szőkeségnek, cuppanós csókot nyomtam a szájára, és odasusogtam, hogy „Gyorsan rendeljünk, pankrátorom, mert nyomban éhen halok”. Férjem, aki pedig tisztába van vele, mire vagyok képes, ha éheztetnek, (hát még ha féltékennyé tesznek), válasz nélkül hagyta a rejtett bókot, és kimérten leadta a rendelést.