Ki van a napszemüveg mögött? – Bono

Az érlelődés időszaka

Nem volt ez mindig így. A csapat fiatalon állt össze a dublini Mount Temple középiskolában, és kezdetben inkább lázadó, provokatív szövegeikkel és megjelenésükkel hívták fel magukra a figyelmet. Bono erről úgy vallott, hogy az akkori, erőszaktól sem mentes Írországban nekik a humor és a polgárpukkasztás volt a fegyverük. A vallás feszültséggel teli téma volt, nem csupán társadalmi szinten, de az énekes családjában is: a kis Paul David Hewson – Bono eredeti neve – protestáns édesanyától és katolikus apától született. Ennek ellenére Bonónak nem szakadt meg a kapcsolata a hittel és a kereszténységgel. Ez, valamint szociális érzékenysége, személyes érése, csakúgy, mit a banda többi tagjáé, egyre inkább megmutatkozott a zenéjükön és a dalok szövegvilágán is. Olyannyira, hogy emiatt kezdő szerződésüket majdnem felmondták egy turné előtt, arra hivatkozva, hogy már nem érzik magukénak azt a stílust, amivel leszerződtek. Végül azonban a kiadó meggyőzte őket jogbéli kötelességeikről, és sikerrel zárták a turnét.

A bandatagok egyre tudatosabban próbáltak valami többet kihozni magukból és dalaikból. Ahogy az énekes egyszer nyilatkozta:

„A legtöbb rockcsapat úgy indul, hogy lányokról énekel, és úgy fejezi be a pályáját, hogy Istenről énekel.”

Ma csak annyit fűz ehhez hozzá, hogy a szerelem mögött mindig ott van az örök szeretet. „A zenénkkel szólítjuk meg a világot, a dalaink imádságok egy bizonyos módon. Nem gospel, az néha a szőnyeg alá söpri a problémákat, inkább igazi, mélyről jövő blues, ami rátapint a lényegre. Úgy is mondhatnám, hogy a zenénk egy fajta pozitív tiltakozás.” Személyesebb hangvételű dalait később úgy is definiálja, mint gyónást, vallomást.

A jó ügyek szószólója

Bono szerint Istennek volt humora, amikor Bob Geldoffal hozta össze, aki aztán végképp fenekestül forgatta fel őt és a csapatot. Az „I don’t like Mondays” sláger szerzője, aki zenei pályafutása mellett a „Fal” című kultikus filmben kapott főszerepével is világhírt szerzett, hozta kapcsolatba ugyanis a jótékonysággal, illetve hívta fel figyelmét az afrikai helyzetre. Geldof elkötelezett híve volt az Etiópiát sújtó szegénység és éhínség elleni harcnak. Az ő nevéhez fűződik többek között az 1984-es első mega jótékonysági koncert, a Band Aid megszervezése. A U2 is csatlakozott ehhez, Bonót pedig részben ez a tapasztalat indította el aktivista tevékenységének útján, amelyből mára több jelentős szervezet nőtte ki magát, egyebek közt a DATA (Debt, AIDS, Trade in Africa) és a ONE Campaign. Ezek fő céljai közt szerepelnek a harmadik világbeli országok extrém szegénységének megszüntetése, súlyos adósságaik eltörlése, az AIDS és egyéb halálos járványok elleni küzdelem, az ezekre az országokra nézve hátrányos kereskedelmi szabályok és a kizsákmányolás felszámolása. Bono nemcsak jótékonysági koncertekkel és petíciókkal mozgósít, hanem politikusokkal, gazdasági miniszterekkel tárgyal, befolyásos embereket nyer meg a célnak, sőt, elment egészen a Fehér Házig, ahol egy sikeres, George W. Bush által meghirdetett AIDS-ellenes kampány egyik elindítója és szószólója volt, de ugyanígy együtt dolgozott Bill Clintonnal és Barack Obamával is. Saját bevallása szerint az egyik legnagyobb siker az Afrikában születő, öt év alatti gyermekek halálozási arányának drasztikus csökkentése volt, amelyet a közegészségügy támogatásával, és ezen belül a különböző halálos járványok elleni vakcinák beadásával értek el. WHO adatra hivatkozva megdöbbentő számot említ: évente 7256-tal kevesebb kisgyermek hal meg, mint húsz évvel ezelőtt. „Mégsem a járványok a leghalálosabb ellenségek – folytatja Bono –, hanem a korrupció. De ez ellen is van fegyverünk: az átláthatóság.”

Amikor államfőkkel, politikusokkal tárgyal, gyakran megkérdezik, hogy nem izgul-e az ilyen találkozások előtt, de ő egyértelműen kijelenti, cseppet sem. „Nekik kéne izgulniuk – mondja –, hiszen a döntéseik emberek millióit érintik, és egyszer számon kérik tőlük ezeket.”

Bonót 2005-ben Nobel-békedíjra jelölték, 2007-ben megkapta a brit lovagi érdemrend kitüntetését.

Bono – Forrás: Tom Kern, pixabay.com

Látogatás a pápánál

Az énekes filantróp nem csak államfőknél és világi befolyással rendelkező személyeknél tette tiszteletét. II. János Pál pápával az Afrika adósságainak eltörléséért szervezett 2000-es jubileumi kampány keretében találkozott. A pápa halála után, az USA Today-ban megjelent nyilatkozata szerint sosem tudták volna kivívni az érintett országok adósságának eltörlését II. János Pál közbenjárása nélkül. Azt is elmondta, hogy a rózsafüzér, amit akkor a Szentatyától kapott, vele van minden fellépésén. Elmeséli, hogy a látogatás során a Szentatya hosszan rajta felejtette a szemét az ő kék napszemüvegén. Bono soha nem válik meg a szemüvegétől, részben, mert szeme rendkívül fényérzékeny. Zavarba jött, arra gondolván, talán a Szentatya tiszteletlenségnek veszi, hogy előtte is viseli, levette, majd hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte, tetszik-e neki, és átnyújtotta. II. János Pál barátsága jeléül azonnal fel is próbálta. Persze villogtak a vakuk, az énekes pedig megörült, milyen jó reklám lesz ez majd a kampánynak. Később azonban a pápa testőrei biztosították róla, hogy a fotók nemigen kerülnek ki a Vatikán falai közül. II. János Pál halála után mégis napvilágot látott egy-két fotó, amelyeket egy amerikai újságírónak sikerült valahogy kicsempésznie.

„Hiszek az egyetlen egyházban, amelyet darabokra szaggattunk”

Amikor hitről és vallásról kérdezik, a sztároktól megszokott „hiszek a magam módján” helyett azt mondja:„Hiszek az egyházban, méghozzá egyetlen egyház létezésében hiszek, amelyet azonban darabokra szaggattunk.” Vallomását Szent Pál korintusi leveléből ismert idézettel folytatja.

Szerinte, mivel még „töredékes a látásunk”, és mivel a szeretet az egész evangéliumban kiemelt jelentőséggel bír, rossz úton jár az, aki vallási meggyőződését előbbre helyezi a szeretetnél. Érthető szavak ezek egy olyan ember szájából, akinek hazája történelmét végigkísérik a felekezeti harcok.

„Jézus sokkal nagyobb kérdéseket feszeget a vallási doktrínáknál” – folytatja. Az ember hajlamos Istenről mindenféle monumentális képeket festeni, erre Jézus egy istállóban, koszban és állatok között születik meg, vállalva a sebezhetőséget. És ez a gyermek tanít minket a szeretetre, és mutat rá felnőve, hogyan kell ezt csinálni. Azt mondja, többnyire azért imádkozik, hogy meglelje Isten akaratát. „Családban is imádkozunk, együtt szoktunk imádkozni például olyanokért, akiket ismerünk, és tudjuk, hogy szenvednek, betegek, vagy valamilyen más nehézségük van. Nem napi rendszerességgel ugyan, de sokszor előkerül otthon a Szentírás. Van, hogy együtt megyünk vasárnap misére, van, hogy hétköznap beesek egyedül, és olyan is van, hogy csak a szertartás végére megyek oda, és ücsörgök egy kicsit a csendben.” Bono szerint az, hogy ki volt Jézus Krisztus, nemcsak a kereszténység nagy kérdése, hanem minden emberé. Senki sem mehet el úgy a kérdés mellett, hogy beérje azzal, milyen nagy próféta vagy bölcs tanító volt. Őt ugyanis azért feszítették keresztre, mert Isten Fiaként lépett fel. Így hát az embereknek el kell dönteni, valóban úgy tekintenek-e Jézusra, mint Isten Fiára, mert ha nem, akkor legfeljebb elvetemült őrültnek tarthatják. Viszont képtelenség, hogy több mint kétezer éven át emberek millióira ilyen hatással legyen egy puszta őrület.

„Hiszed, hogy a halálból feltámadt?”– forszírozza tovább a kérdező. „Igen” – jön a válasz. „És eljön majd újra dicsőségben és teljesíti az ígéreteit?” „Igen – hangzik újra –, nincsen problémám a csodákkal, csodák között élek, sőt magam is az vagyok.” Életének minden ajándékára, többek között bandájára, a U2-ra is így tekint. „Működik közöttünk a Lélek, a szeretet, ami nem más, mint hogy meglátod a másikban a potenciált, és segítesz neki azzá válni, aminek Isten megálmodta. A legnagyobb bűn a világon az emberi lehetőségek elvesztegetése. Ez inspirálja a One kampányt is.”

Tisztább hangon

Bono feleségével, Allison Hewsonnal kamaszkoruk óta együtt van, négy gyermeküket nevelik. Az énekes úgy emlékszik vissza a középiskolában megismert Allisonra, mint okos, elegáns, ugyanakkor a külsőségekkel csöppet sem törődő lányra. Szinte első látásra beleszeretett, de csak kemény munka árán sikerült meghódítania. Saját bevallása szerint ez azóta sem változott, továbbra is megdolgozik a kapcsolatukért. Pedig kapcsolati téren nem sokáig tudott szülői példából tanulni. Édesanyja meghalt, amikor ő még csak tizennégy éves volt. Ott maradt zavarodott kamaszként apjával és nyolc évvel idősebb bátyával. Apjával sosem volt felhőtlen a kapcsolatuk, és igazából csak édesapja halála után tudta feldolgozni a dühöt és a frusztrációt, ami iránta benne dolgozott. Ez is egy templomi elmélkedés közben történt, és Bono szerint az elengedés nemcsak a lelkében okozott katartikus változást, de a hangja is más lett, tisztábbá vált, és baritonból tenorba váltott, akárcsak az apja hangja volt.

„A megbocsátás nem csupán a vallásos emberek élménye, és bármelyik terapeuta megmondhatja, milyen drasztikus külső és belső jelei vannak az emberen” – állítja.

Frusztrációját főleg az okozta, hogy édesapja pesszimista ember volt, aki bár maga is jól énekelt, mindig hamar feladta az álmait. Szülei elvesztése révén, és aktivistaként is többször találkozott a halállal. „Sem a születésünk, sem a halálunk nem zajlik túl méltóságteljes körülmények között. Megtanultam, hogy az életben a büszkeségnél sokkal fontosabb az alázat és az integritás. Az igazán érett személy alázatos. Nem hiszem, hogy én már itt tartanék, de dolgozom rajta.”