Nehézségből lehetőség – Nem Adom Fel Café & Bár

A 2016. január végi nyitás idején sokat hallottunk a médiából az ország első olyan kávézójáról, amelyet fogyatékkal élők és megváltozott munkaképességűek üzemeltetnek. A felszolgálástól a konyhai munkákon át a takarításig minden munkakörben helytállnak. Részt vettek felkészítésen, de azt a pluszt, ami miatt az emberek visszatérnek hozzájuk, sőt, egyre többen keresik őket, nem képzésen tanulták: mosolygósak, kedvesek, barátságosak. Ehhez a befogadó viszonyuláshoz tesz hozzá a környezet, a kávézó színes enteriőrje.

Nem Adom Fel Café & Bár

A tágas és világos térben, ahol kerekesszékkel is könnyű közlekedni, minden vendég megtalálja az alkalomhoz illő kuckót. Üzleti találkozóhoz a régies asztalok, mély beszélgetésekhez egy meghitt sarok, könnyed szórakozáshoz a játékos polc melletti rész szolgál ideális terepként. A vendégek többsége nem is sejti, hogy eközben a színfalak mögött, avagy a „privát” feliratú ajtó túloldalán az alapítványt koordináló részleg rejtőzik. Irodák és kis konferenciatermek sorakoznak egy hasonló méretű területen, mint a kávézó. Egy lerobbant pincét hoztak rendbe, de a végleges kialakítás, a hely „belakása” még mindig zajlik. Innen fogják össze az alapítvány különböző részeit.

Tevékenységeik változatosak, csak néhány példát említve, ott a művészeti rész, egy trénercsapat, egy takarító-kertgondozó társaság, ahol szintén sérültek dolgoznak. Vidéken vannak úgynevezett Nem Adom Fel-házak, ahol roma és hátrányos helyzetű gyerekeknek tartanak napközi jellegű foglalkozásokat.

A programnál fontos, hogy a gyerekeknek be kell iratkozni, és rendszeresen járni. Itt olyan alapvető normákat, közösségi értékeket – feladattudatosságot, felelősségélményt, egymáshoz való viszonyt – próbálnak átadni, amelyeket a gyerekek jó esetben a családban kapnának meg.

Közösségben a titok

A kávézóban készülődnek. Ez most más, mint a szokásos nyüzsgés. Miközben két vendég egy asztalnál élénk beszélgetésbe mélyed, és az egyik kanapén háromfős baráti társaság hajol össze a kávéjuk fölött, addig a konyha előtt egy zsúrkocsi várakozik. Rajta gyertyával és gitárdísszel csokitorta és gyerekpezsgővel teli poharak. Amikor az ünnepelt megérkezik, két mosolygós, kötényes lány a terem közepére tolja a tortát, és megszólal a gitárzene. Ezúttal nem Kiss Barna, a Nemadomfel együttes szülinapos vezetője játszik, neki zenélnek és énekelnek. Ma délután egyébként munkamegbeszélésre érkeztek, amire hetente sor kerül. Muszáj, hiszen a Nem Adom Fel Alapítvány immár több mint száz dolgozóval működik.

„A Nem Adom Fel Café & Bár megnyitása nagyon összehozott mindenkit – mutat körbe Dely Géza, az alapítvány kuratóriumi elnöke –, most is jelen vannak az alapítványban máshol dolgozó sérült munkatársak és szülők is.

A működési struktúránk hálózatos, inkább olyan, mint egy baráti közösség, nem annyira hierarchikus szervezet. Ezért egyes helyzeteket kicsit „kócosabban” oldunk meg, viszont mindenki jókedvű és motivált.

Nem Adom Fel Café & Bár

Most tanuljuk, hogyan tudunk a professzionálisabb működés irányába fejlődni anélkül, hogy a jó hangulat elveszne. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kávézó üzemeltetése nem okoz időnként nehézségeket, de ez nem meglepő, nem vagyunk vendéglátósok. Senkinek nem volt ilyen tapasztalata, de nagyon sok szakmai segítséget kapunk. Van, amit a magunk kárán tanulunk meg, de bízunk a sikerben, és nagyon inspiráló az egész folyamat!”

Színpadon és zenével

Visszaugorva a kezdetekhez, az alapítvány a Nemadomfel együttesből nőtte ki magát. Azt a négyszázezer forintos alaptőkét, ami az alapítvány indulásához kellett, a sérült emberekből álló együttes zenélte össze. Ez az együttes ma is működik, profi szinten. Ma már gospelkórusuk is van, de nemcsak zenei műsorokban vesznek részt, hanem meghívott előadókkal is szerveznek színpadi produkciókat. Legutóbb az alapítvány szervezésében Nick Vujicic motivációs előadó látogatott el hazánkba. Nick három, a Tüskecsarnokban rendezett teltházas előadása nagy siker volt, Dely Gézától mégis azt kérdezem, hogyan nyilatkozott maga Nick az alapítványról.

 – Három éve azt mondta, ez volt a legjobb szervező csapat, akivel addig együttműködött. Idén pedig kijelentette, hogy

a továbbiakban három országban szeretne szakmai programokat elindítani: Mexikóban, mert a felesége onnan származik; Szerbiában, mert ott vannak a gyökerei, a szülei még ott születtek, és Magyarországon, mert itt látott olyan értékeket, amelyek mellé szívesen odaállna.  

Azt mondta, hogy azt a hangulatot, amit a színpadon a magyarországi előadásain a Nemadomfel együttes és a Never Give Up Gospel Kórus közreműködése során tapasztalt, sehol nem látta máshol a világon. Jó volt hallani, hogy egy olyan ember mondja ezt, aki a „nemadomfel lelkület” nagyköveteként több mint hatvan országban, több ezer színpadon szerepelt! Mi hiszünk abban, hogy ha valaki bármilyen nehéz helyzetben, például sérült élethelyzetben éli az életét, és tényleg nem adja fel, hanem megpróbálja a legtöbbet, a legjobbat kihozni a lehetőségeiből, az hatalmas értéket ad a világnak. Ha valaki sérülten született, vagy az élete során azzá vált, akkor biztos, hogy nélkülözi az élet bizonyos ajándékait, de ez korántsem jelenti azt, hogy szegény, szerencsétlen lenne. Mert az élet kimeríthetetlen mennyiségű ajándékot ad, csak észre kell vennünk mindazt, amink van, és ahogy Nick mondta: „Meg kell tanulnunk a nehézségeinket lehetőséggé formálni!” Az, hogy gazdagnak vagy szegénynek minősítem magam, öndefiníció kérdése. Bármennyim van, tudom szegénynek, és bármennyim van, tudom gazdagnak érezni magam. Ez az önmeghatározás dönti el, hogy milyen lesz a világhoz való viszonyom. A Nem Adom Fel a „gazdag” emberek közössége. Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen, ha örömmel és nyitott szívvel fordul a világ és mások felé.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. novemberi számában jelent meg. A lapra előfizethetsz itt.