| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Nem túl sovány ez a gyerek?

2016. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább (Nem túl sovány ez a gyerek?)
Kiemelt kép
csecsemosulygyarapodas.jpg
Lead

Amikor egy kisbabáról, kisgyermekről beszélgetünk ismerősökkel, aggódó nagymamákkal, az első kérdések egyike: – Hány kiló a baba? A súlyfejlődés a gyerekekről való beszélgetések központi témája, és mindenkinek van véleménye, jó tanácsa.

Rovat
Család
Címke
súly
baba
betegség
csecsemő
kisgyermek
súlygyarapodás
étvágytalanság
fogyás
Szerző
Dr. Szigeti Katalin
Szövegtörzs

A súlyfejlődést nagyon sok tényező befolyásolja, és nem feltétlenül jelent kóros állapotot, betegséget, ha egy gyermek sovány. Persze mindenki akkor nyugodt, ha egy csecsemő szép gömbölyű, és féléves korára megduplázza, egy éves korára megháromszorozza a születési súlyát. A közvélekedés szerint a 2–3 éves kisgyereknek is inkább legyen kis pocakja, mint filigrán termete.

Nagyon gyakori, hogy a gyengébb súlyfejlődés hátterében nincs semmilyen speciális ok: a gyermek élénk, mozgékony, érdeklődő, nem beteges, értelmi- és mozgásfejlődése az életkorának megfelelő, a szülei és testvérei is filigrán alkatúak.

Azonban minden olyan esetben, mikor az alábbi tünetek jelentkeznek a súlystagnálás vagy súlyesés mellett, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni: rágás, nyelés zavarai, evés során jelentkező fájdalom (pl. reflux, fogbetegség), hányás, hasfájás, hasmenés, székrekedés, esetleges idegrendszeri tünetek.

Ha a gyermek egészséges, „csak” sovány, akkor segíthet a változtatás az étkezési szokásokon, illetve próbálkozhatunk a szívesen elfogyasztott ételmennyiség kalóriatartalmának fokozásával.

Ha nem elég kerek a baba

Gyengébb fejlődés esetén a gyarapodás ütemét kell megfigyelnünk, hogy a növekedés üteme önmagához képest egyenletes volt-e. Ezt befolyásolhatják a terhesség körülményei (anyai betegség, gyógyszer, alkohol, nikotin), a szülés módja, az esetleges méhlepényrendellenességek. Fontos, hogy az újszülött időre, normál súllyal jött-e a világra. A születési súly, az első napokban jelentkező súlyesés mértéke, a születés után jelentkező fertőzéses betegségek, kórházi kezelések, fejlődési rendellenességek mind kihatással vannak a növekedés ütemére.

Az anyatejes táplálás mindennél fontosabb az újszülött és kiscsecsemő számára, de ha a súlyfejlődése nem megfelelő, akkor felmerül, hogy elegendő-e a mennyisége, nem tart-e az édesanya szigorú diétát, nincs-e szükség tápszeres kiegészítésre, jó-e a szoptatás technikája. Segíthet ilyenkor a szoptatások számának és mennyiségének mérése, a szoptatási tanácsadóval történő konzultáció.

A kizárólag tápszerrel táplált, nem megfelelően fejlődő csecsemőknél a megfelelő tápszerhígítás mellett azt is ellenőrizni kell, hogy ebben az esetben is igény szerinti táplálásról van-e szó.

Sokat segíthet a táplálási napló. A napi étkezések száma és az elfogyasztott étel mennyisége láthatóvá teheti pl. a túl sok „értéktelen kalória” bevitelét (gyümölcslevek, később édességek, chipsek) – ez mind pontosan nyomon követhető.

Tisztában kell lennünk a gyermek, a család étkezési szokásaival (nassolás étkezések között), hogy tart-e valaki speciális diétát (pl. vegán), követ-e a gyermek az evéssel kapcsolatos rossz családi mintát (pl. depressziós szülő, aki betegsége miatt alig eszik).

A gyermek magatartási jellegzetességei, az étkezéshez való viszonya mind meghatározók a súlyfejlődés megítélése szempontjából. Rossz evő vagy csak válogat? Van-e kedvenc étele, abból tud-e sokat is enni? A „csipegető”, kis étkű gyerek nagy valószínűséggel nem fog elhízni.

Étvágyrontó körülmények

A magatartás- és figyelemzavaros (hiperaktív), valamint autista gyermekeknél is megfigyelhető a speciális étkezési szokásokból eredő, nem megfelelő kalóriabevitel. Náluk sokszor az étel színe, szaga, állaga, textúrája, a tányéron való elhelyezkedése határozza meg az evést, az elfogyasztott étel mennyiségét.

Gyakori jelenség az étellel vagy etetéssel szemben kialakult averzió (betegség során az evéssel kapcsolatos rossz, fájdalmas élmény, erőltetett etetés). A már csecsemő- és kisdedkorban is sokszor látható infantilis anorexia is egyre gyakrabban diagnosztizált probléma (az anya-gyerek kapcsolat zavara, ébrenlétben az evés szinte teljes elutasítása, de az édesanya távollétében más meg tudja etetni, éjszaka félálomban jól etethető). Természetesen nagyobb gyermekeknél, főleg serdülőkorú lányoknál mindenképpen körül kell járnunk az anorexia, bulimia nervosa lehetőségét is.

Fontos, hogy szed-e a gyermek olyan gyógyszert, aminek a mellékhatásaként fogyás vagy étvágytalanság léphet fel (epilepszia, figyelemzavar kezelése). A pszichoszociális stressz, például iskolai, családi problémák, új élethelyzetek, testvér születése – mind befolyásolják az étkezést (csúfolás miatt direkt fogyókúra, testvér születése miatti regresszív állapot, új lakóhely, iskola elutasítása, fokozott elvárások).

Rejtett betegségek

Az életkornak megfelelő részletes előzmények és háttér feltárása után a kivizsgálás során ki kell zárnunk a felszívódási zavart, elhúzódó hasmenést okozó betegségeket (cöliákia, cisztás fibrózis), a krónikus máj- és hasnyálmirigybetegségeket, táplálékallergiát (a csecsemőkori tejfehérje-allergia egyetlen tünete lehet a vontatott súlyfejlődés). Vannak olyan betegségek, amelyek fokozott energiafelhasználás révén okozzák a gyengébb súlyfejlődést: húgyúti fertőzés, szívfejlődési rendellenesség, krónikus tüdőbetegség (cisztás fibrózis), cukorbetegség, pajzsmirigytúlműködés, más krónikus betegségek, amelyek a táplálék felvételét vagy hasznosulását akadályozzák.

Háttér szín
#dcecec

Háborúban bújtatnak a múzsák

2016. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább (Háborúban bújtatnak a múzsák)
Kiemelt kép
emlekkonyvazoperahaz.jpg
Lead

Ha Fellini kezébe kerül, alighanem filmet forgat ebből a naplóból. Színhely: a pesti Operaház pincelabirintusa. Idő: 1944 karácsonya és az ostrom hónapjai. Főszereplők: a magyar operaélet kiválóságai. A kisebb szerepekben: az Ybl-palota dolgos hétköznapjainak kisemberei. Díszítők, jelmezfestők, balettmesterek, liftesnők. Az Opera nagy családja.

Rovat
Kultúra
Címke
háború
könyvajánló
ERdélyi Hajnal
világháború
Operaház
Szerző
Marton Árpád
Szövegtörzs

A nevesebb főszereplők Birkás Lilián, Budanovits Mária, Sergio Failoni, Harangozó Gyula, Lakatos Gabriella, Maleczky Oszkár, Nádasdy Kálmán, Németh Anna, Orosz Júlia, Palló Imre, Palócz László, Rösler Endre, Sárdy János, Sennyei Vera, Solymossy Margit, Szabó Miklós, Székely Mihály, Tiszay Magda, Tompa Pufi – a magyar művészi élet elitje lelt menedékre a múzsák oltalmában e vészterhes időkben.

Az élet dramaturgiája persze nem tesz különbséget hírességek és névtelen mellékszereplők közt: az otthonaikból számkivetett operaházi alkalmazottak valóságos kommunát szerveznek a szebb napokat látott intézmény rejtekében – a túlélés reményében még az óvóhelyen összeszorult gyerekek iskolázását is megszervezik.

A változatos seregletben Fellini is megtalálná a maga jellegzetes karaktereit: a kényeskedő szubrettet és az omladékok közt is elegáns sztártenort, nem is szólva a művészet elefántcsonttornyának háborítatlanságát e kies helyen is kivívó Kodály Zoltánról, aki átszellemült prófétaarccal parancsolja átmeneti lakótársaira a félisteneknek kijáró távolságtartást.

Mindehhez a sebtében hétköznapi alkalmazásba vett, a Manon Lescaut-ból és az Aidából ismert, túlcicomázott színpadi kellékek biztosítják a hátteret, szürreális díszlet módjára.

E könyvecske persze nem Fellini-forgatókönyv, a magyar Anna Frank Naplójának is túlzás volna neveznünk. Ám minden sora a gyermekként átélt világégés, a minden képzeletet fölülmúló személyes tragédiák és a szárnyaszegett remény eleven élményét tolmácsolja. A szerző, Erdélyi Hajnal, az Operaház gyermekbalett-karának akkor kilencesztendős reménysége a bombázások elől menekültében elveszti édesanyját. Ehhez fogható kontrasztot kevés forgatókönyvíró merne vászonra vinni: míg lángokba borul a világ, a féltő gonddal felöltöztetett kislány tenyeréből egy fatális közlekedési baleset szakítja ki az óvó anyai kezet. Karácsony napja van. Az operaházi díszletfestő kislánya félárván érkezik meg a művészek menhelyére. Mire aztán a gyermekként átélt pokoljárás a végére ér, odafönt semmivé foszlik az otthon, de a nagyszülői ház is.

Mégis: Budán még ágyúk dörögnek, de az Andrássy úton már színpadra kerül a Bánk bán. Az operaházi óvóhely lakói beénekelve várják az apokalipszis végét… 

Erdélyi Hajnal: Emlékkönyv az Operaház óvóhelyéről. Corvina 2012

Háttér szín
#dcecec

Nagy idők nagy tanúja: a Hadik-ház

2016. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább (Nagy idők nagy tanúja: a Hadik-ház)
Kiemelt kép
nagy-idok-nagy-tanuja.jpg
Lead

A Hadik viszonyítási pont volt. Az anekdota szerint, amikor Karinthy Pestre költözött és törzshelyét a Centrálba tette át, egy ízben csak azért ugrott át a Hadikba, hogy lemérje a vicce terjedési sebességét.

Rovat
Életmód
Címke
ház
Szerző
Fazekas Zsuzsa
Szövegtörzs

A Hadik-ház történetének főszereplői: az építtető dr. Palócz Ignác, Gerlóczy Gedeon, a Csontváry-életmű legendás megmentője, maga Csontváry, aki a Gárdonyi térre néző tetőtéri műteremlakás bérlője volt, valamint a Hadik kávéház egész színes kompániája Karinthyval, Kosztolányival, Böhm Arankával, Harmos Ilonával és a Nyugat szerzőgárdáját felvonultató asztaltársasággal odalent az utcaszinten, majd a Szatyorban. Csodás idők, amikor még ők tematizálták a közbeszédet a „lágymányosi pampákról”.

De a Hadik később is viszonyítási pont maradt. Az anekdota szerint, amikor Karinthy Pestre költözött és törzshelyét a Centrálba tette át, egy ízben csak azért ugrott át a Hadikba, hogy lemérje a vicce terjedési sebességét.

Palócz Ignác 1887-ben egy kis mátrai faluból érkezett a fővárosba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait. Egy bécsi szemeszter, és a diplomája megszerzése után a  Szent János Kórházban kezdett praktizálni, ám rövidesen az akkor is nagy népszerűségnek örvendő és meglehetősen jó jövedelemmel kecsegtető alternatív gyógymódok híve lett. Külföldi tanulmányutakon tökéletesítette tudását és gyűjtött üzleti tapasztalatokat, amelyek eredményeképp 1889-ben kiadta „A természetes gyógymódokról" szóló kézikönyvét, majd hamarosan egy Pulmogen nevű asztmapumpát is feltalált és forgalmazni kezdett, valamint a Rákóczi út 10. szám alatt megnyitotta az első úgynevezett gyógyhelyiségét. A Vasárnapi Újságban rendszeresen megjelenő hirdetése szerint itt villamos fényfürdőt, villamos homokfürdőt vagy zuhanyt lehetett venni, de volt elektromasszázs és rezgő masszázs is.

A „biznisz" legszebb reményeit is túlszárnyalva ütött be, oly látványosan, hogy egy évtized elteltével a doktor és felesége hatalmas bérházat építtetett impozáns, jellemzően háromszobás nagypolgári lakásokkal, mindegyikben cselédszobával és fürdővel. A  ház 1911 folyamán készült  el Svarcz Jenő építész tervei alapján. Nevét a benne működő kávéházról kapta, azt pedig valószínűleg a közeli Hadik-laktanyáról  nevezték el. A Szatyor 1935-ben az épület pincéjében nyílt meg, nevét a falak gyékényborítása miatt Karinthytól kapta. A kávéház helyén a 70-es években Szivárvány áruház, a 90-esben Humanic cipőbolt működött.

Gerlóczy Gedeon (1895–1975) építészmérnök weimari, dessaui utazásait követően kapcsolatba került a Bauhausszal, Kandinszkij tanítványa volt, Párizsban maga is tanult festészetet. 1919-ben véletlenül bukkant Csontváry elhagyott, épp felszámolás alatt álló, kiadó műtermére és benne a teljes életműre, amit a rokonok vászon árban szerettek volna értékesíteni. Még aznap éjjel döntött, másnap minden részvényét eladta és megvásárolta a Csontváry-hagyatékot.

Épületei: a Tüdőszanatórium, a MÁV Kórház, a Baleseti Kórház, Örkény Színház (volt Madách Kamara), Nemzeti Sportcsarnok és a SOTE Nagyvárad téri épülete. Haláláig egy szintén maga tervezte Galamb utcai házban élt a Csontváry-gyűjteménnyel, amelyet halála után a magyar államra hagyott.

Háttér szín
#dcecec

Hatékony segítség a Bérestől

2016. 02. 08.
Megosztás
  • Tovább (Hatékony segítség a Bérestől)
Kiemelt kép
hatekony-segitseg-a-berestol.jpg
Lead

Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke 80 millió forint értékű Béres Csepp adományt adott át a daganatos betegeket segítő, valamint a karitatív tevékenységet végző legnagyobb országos szervezetek vezetőinek.

Rovat
Dunakavics
Címke
betegség
rákellenes világnap
daganatos megbetegedések
Béres Alapítvány
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

Február eleje több szempontból is jelentős a Béres számára. Február 4-e a Rákellenes Küzdelem Világnapja, és a cég mindig fontos feladatának tekintette e súlyos betegség ellen való munkálkodást. Már csak azért is, mert az alapító, id. dr. Béres József munkássága elválaszthatatlan a daganatos betegségek elleni küzdelemtől. Másrészt február 7-e id. dr. Béres József születésének napja, a legendás feltaláló az idén lenne 96 éves.

„Nehéz kimondani, de sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a rosszindulatú betegségek vonatkozásában legalább az európai országokra jellemző statisztikai adatokkal rendelkezhessünk. Ezért állunk mi is folyamatosan támogatóként gyógyszeradományunkkal a betegség ellen küzdők mellé.” – hangsúlyozta a sajtótájékoztatón Béres Klára, a Béres Alapítvány elnöke. 

A magyar népesség megbetegedési és halálozási viszonyai az elmúlt évtizedekben sajnos nem mutattak számottevő javulást, sőt bizonyos betegségtípusok – köztük egyes daganatos betegségek – előfordulási gyakorisága folyamatosan nő. A KSH adatai szerint 2014-ben a Magyarországon elhunytak 26%-a halt meg rosszindulatú daganat következtében, míg ez az arány 1990-ben 21% volt.

Mindannyiunk felelőssége, hogy ezt a növekedési trendet megállítsuk!

A daganatos megbetegedések okozta társadalmi teher elsősorban a daganatok kialakulásának megelőzésével és korai észlelésükkel csökkenthető. Egy az Európa Bizottság számára készült jelentés szerint a daganatos betegségek 30-40%-a megelőzhető lenne egészséges táplálkozással, hiszen az esszenciális tápanyagok nem megfelelő mennyiségű bevitele is hozzájárul a rosszindulatú betegségek kialakulásához.

A daganatos betegek komplex kezelése szintén nem mellőzheti az esszenciális tápanyagok (pl. a nyomelemek) pótlását, hiszen az immunrendszer megfelelő működése elképzelhetetlen e tápanyagok hiányában. A megfelelő immunműködéseknek nagyon fontos szerepe van a rettegett kór megelőzésében és legyőzésében. Ezt az összefüggést ismerte fel majdnem fél évszázada id. dr. Béres József, akinek találmánya ma aktuálisabb, mint valaha. 

Háttér szín
#dcecec

Imami, az igazi „anyavállalat”

2016. 02. 03.
Megosztás
  • Tovább (Imami, az igazi „anyavállalat”)
Kiemelt kép
imami-az-igazi-anyavallalat.jpg
Lead

Az Imami története 6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy, a saját mindennapos problémáira megoldást kereső pécsi anyuka elhatározta, hogy elindít egy kifejezetten kismamáknak, kisgyermekes családoknak szóló internetes portált. Az oldal hiánypótlónak számított akkoriban, nem csoda, hogy hamar népszerűvé vált. A helyi siker után országos honlaphálózat épült, mára 17 megyeszékhelyen és további 2 városban működik sikerrel az imami.hu weboldal.

Rovat
Dunakavics
Címke
édesanya
vállalkozás
weboldal
Szerző
kepmas.hu
Szövegtörzs

Minden Imami oldal mögött egy-egy kisgyermekes anyuka áll: van közöttük grafikus, bába, közgazdász, jogász, könyvelő, pedagógus, köztisztviselő, és még sorolhatnánk. Ebben a sokféleségben rejlik az Imami egyik legnagyobb ereje: mindenki másban jó. Másféle tudást, személyiséget, szemléletmódot hoznak magunkkal, és mindez összeadódik.

A Budapestimamik

A Budapestimamit jelenleg hárman szerkesztik. Kinga a „rangidős” szerkesztő, mellé társult először Ildikó, majd a tavalyi év végén Lilla. Nemcsak értékrendjük, de életutuk is hasonló: gyermekeik megszületésével mindhárman a biztos megélhetést nyújtó „multi-életet” hagyták maguk mögött. Biztosítás, adótanácsadás, jogi és marketing területen dolgoztak korábban, munkatapasztalataik mellett a kisgyermekes szülői lét tapasztalatait is sikeresen tudják kamatoztatni Budapestimamiként.

Értékrend, misszió

A gyermekvállalással sok nő életében eljön egy fordulópont, amikor az anyaság, a családi élet átrendezi, felülírja kicsit a korábbi rendet. A Budapestimami szerkesztői esetében ez egy felismeréshez vezetett: szeretnék segíteni az édesanyákat, a családokat, felhívni a figyelmet a csakládra mint értékre, és aktívan hozzájárulni a családbarát közgondolkodás erősítéséhez. Mindezt tükrözi a Budapestimami missziója: az olvasóknak hiteles és értékes, őket hivatásukban és értékrendjükben megerősítő, igényes tartalom közvetítése.

Minden egy helyen, amire egy (leendő) szülőnek szüksége lehet

A weboldal célja, hogy praktikus helyi információkkal, online szolgáltatásokkal, érdekes olvasmányokkal könnyítsék meg a szülői élet szép, de olykor nehéz időszakát. A szerkesztők budapesti édesanyákként tudják jól, hogy a rengeteg családoknak szóló tartalomból mennyire nehéz kiválasztani a hiteles, valóban nekünk szóló válaszokat, és milyen fontos, hogy ne kelljen sokat keresgélni, hanem minden meglegyen egy helyen. A Budapestimami szerlesztői az országos hálózat 6 évnyi tapasztalatával és tudásával felvértezve azon dolgoznak, hogy ez a hely a budapestiek számára a Budapestimami legyen. 

Háttér szín
#dcecec

Vendégségben a MáSzínháznál

2016. 02. 01.
Megosztás
  • Tovább (Vendégségben a MáSzínháznál)
Kiemelt kép
vendegsegben-a-maszinhaznal.jpg
Lead

Szürke betonjárdán sétálok a nagy fakapuhoz. Óvatosan nyitom. Benn, a Jurányi Házban még visszhangzik az ajtó nyikorgása, amikor én már a lábam alatt rohanó tarka ragasztócsíkokat figyelem. Mintha mutatnák az utat valahová. Még nem sejtem: a lépcsőn felfelé, egyenesen a szivárvány közepébe visznek. – Az értelmi sérült fiatalokból álló színjátszó csoportnál jártam.

Rovat
Társalgó
Címke
színház
sérült fiatalok
Down-szindróma
Szerző
Széles-Horváth Anna
Szövegtörzs

Pár percet tévelygek a színek útvesztőjében, régi vágású biciklijén ugyanis hamarosan begurul Bakonyvári L. Ágnes, a MáSzínház vezetője. Hatalmas rózsaszín batyujával a hóna alatt tökéletesen belepasszol a tarkaságba. El is kapja a pillantásom, amellyel a rikító csomagot méregetem. „ Egy nagy adag rakott krumpli van benne. Vacsorára hoztam, de hol van még az?” – legyint csibészes lemondással, míg leülünk a szabadtéri kantinban. Itt idézi fel a kezdeteket:

„Tíz éve jött az ötlet egy gyógypedagógus kollégámtól, hogy csináljunk drámafoglalkozást fogyatékkal élőknek. Semmit nem tudtam erről a világról, drámapedagógusként csöppentem bele. Az én szerencsém a tudatlanok bátorsága” – mondja, de a kérdő tekintetemet látva gyorsan megmagyarázza a kijelentést: „Fogalmam sem volt kinek, hol vannak a határai, ezért nagyon magasra tettem a lécet a próbákon. A srácok pedig idővel mind megugrották” – mosolyog.

Az arcán felderengő büszkeségben sokakkal osztozik. Az asztalnál ugyanis erre már nagyobb társaság gyűlik össze: a társulat egészséges tagjai. Köztük találjuk a segítőket, akik színészként erősítik a csapatot. Kriszti, Mariann és Gábor pedig próbavezetőként dolgoznak, Ágival kiegészülve párokban visznek egy-egy csoportot. Akad, aki pár hónapja tag csupán, más szinte a kezdetektől ide tartozik, egyben azonban mindnyájan egyetértenek: a MáSzínház beszippantotta őket. Egyszer csak észrevették, hogy nem tudnak szabadulni tőle. Valójában nem is akarnak.

Dolgozni mindenkinek kötelező

Négy óra. Kezdődik a próba. Az emeletre érve a ragasztószalagok további útját fürkészném. De ismét felesleges a keresgélnem: egy tarkabarka pulóver terem a szemem előtt, kedves-furcsa lány magyaráz belőle. „És akkor egyszer csak átszökött hozzám a kutya, oda, be az öltözőbe” – kiáltja felém hahotázva, majd kezet nyújt, és Ági kérésére bemutatkozik. „Annamari” – hadarja, de a gondolatai nem időznek nálam sokáig. Még mindig a rendetlen állatról beszél, miközben észrevétlenül a próbaterem felé vezet. Magas, mackós fiú ballag mellettünk, óvatosan szemlél. Balázsnak hívják, a kézfogásában szelíd üdvözlet lakik. Némán egymásra nevetünk, de a pillanatnyi csendet megtöri az időközben padlón elfekvő Annamari hangja: „Jaaaj. Nagyon álmos vagyok. Mindjárt elalszom” – ásítozza. A kutya okozta lendületnek nyoma sincs. Ági és Gábor a két próbavezető azonban határozott: aki itt van, annak dolgoznia kell. És így is teszünk. Kezdetnek egy nagy körbe állunk mind a kilencen: érkezik a tündérarcú középiskolás, Hanna valamint kicsit késve, a szórakozott tekintetű Dóri is befut. Köztünk még Kinga és Dani a csoport segítői.

Hiába az izgatottságom: csak játszunk. Zsip-zsuppot, zsivajt és csendet, vagy épp temérdek koncentrációt varázsolunk. Itt minden természetes. A lány és a fiú, a magas meg az alacsony, az egészséges meg a fogyatékkal élő, az állandó társulati tag és az egy napra arra tévedt újságíró. A MáSzínházban a szereplők különböznek. De az élmény ugyanaz.

„Ne kérdezd, ki milyen betegséggel él, nem tudom róluk pontosan. Nem ez a lényeg” – súgja Ági, miközben követjük a többieket végig a folyosón. Az épületben keresnek érdekes helyeket, amelyek ihletet adhatnak egy rögtönzött, izgalmas jelenethez. Végülis egy trónszéket választ a társaság, amellett támaszkodunk éppen. „Ők mind szerencsések, mert nyitott szemléletű családokba születtek. Ahol addig tolják a határokat, amíg csak lehet. Máskülönben, hogy találtak volna ide? A szüleik mellett mi is figyelünk rájuk, foglalkozunk velünk, élményt adunk nekik. De legalább ennyit kapunk tőlük” – mondja a társulatvezető, anyai meleg tekintetét azonban egy pillanat alatt felváltja a szakértő figyelem. Mire a mondat végére ér, Balázs és Dóri már mint király és királyné vonul a trón felé: őket Kinga, az udvari bolond, Hanna, a meghatott inas, Dani az érsek, valamint Gábor és Annamari, a két gonosz trónbitorló várja.

Magamat fürkészem. Furcsa, de nem zavar, hogy az uralkodó kissé szende, hogy a feleségének púp a hátán a föl-le vonulás, és hogy az inas azt sem tudja, sírjon-e vagy nevessen. A történet másként zajlik, mint a séma szerint várható, de él és virul.

Ági szigorúbb nálam. „Javítsuk!” – kiált a végén, de nem kritizál. Csak dicsér és kérdez. Például arról, hogy biztosan ennyire savanyú képet vág-e egy koronázásra vonuló feleség, akinek egy óra múlva emberek tömkelege lesi minden elsuttogott kívánságát?

Két fél, egy egész

Újra a teremben ülünk. A készülő darab körvonalait rajzolja a társaság. A Pinokkiót állítják színpadra egy kicsit másképp. Ahogy azt a nézők tőlük már megszokhatták. „Kétféle alapkérdést jár majd körbe a mi előadásunk. Először is adott egy ember, aki régóta vágyik gyermekre, de amikor az végre megérkezik, mégsem olyan, amilyennek elképzelte. Másrészt ott van maga a fiú, aki bár fabábú, szeretne hús-vér kisgyerek lenni. Választhat: vagy egész életében cipeli a megfelelés terhét, és várja a csodát, vagy elfogadja, amit kapott. És abból hozza ki a maximumot” – fejti ki Ági, és kicsit most megáll körülöttünk a levegő.

A srácok három-négyfős csoportban beszélik meg a teendőket. Most éppen hajléktalanokat játszanak: azt gyakorolják, miképpen mutathatják meg némán az evés, az alvás, valamint a közösen eltöltött szabadidő pillanatait. Színpadi gesztusokat, mozdulatsorokat rögzítenek lépésenként. Nevetés, bosszankodás, elszántság. „Ez a csütörtök nem az én napom” – legyint Hanna, amikor az almába harapás mozzanatát elsieti. Dani, a segítője noszogatja, próbálja meg még egyszer. „Igen, ez a csütörtök ilyen” – szajkózza most lemondóan Balázs, de Ági máris ott terem. „Na, hagyjuk ezt a dumát, mutasd meg nekem, hogyan kell. Én is meg akarom tanulni” – és már csinálják is együtt. Persze, hogy sikerül.

A módszeres gyakorlást aztán improvizáció követi. A szituáció adott: az egyik hajléktalanbanda szálláshoz jut, ággyal, meleggel, étellel. A másikat kidobják a helyéről, mennie kell az ismeretlen felé. A játék párhuzamosan folyik. A terem közepén ülök. Jobbra felszabadult, örömmel ugrándozó embereket látok, akik életük nagy lehetősége előtt állnak. „Nem hiszem el, zuhanyzok! Van melegvíz!” – kiáltja az egyikük, és látom, ahogy folynak a cseppek lefele a kezében szorongatott, nem létező mosdószivacson. Balra kétségbeesettség, nyomor. Búcsú a szeretett gyárépülettől, ahol a sok utcára vetődött ember eddig meghúzta magát. „Emlékeztek a macskára, amelyik levetette magát a párkányról?” – sóhajt Gábor némi nosztalgiával a hangjában. És érzem, a többiek tényleg emlékeznek.

Nézek jobbra, nézek balra. Egy furcsa varázsige dereng fel bennem, Weöres Sándoré. „Fel a légbe visz az út, tág a lég, tág az út, tág a lég, tág az út. Hozd az örömöt, hozd a bút, hozd az örömöt, hozd a bút. Huss!”

Már újra kinn lépkedek a szürke betonjárdán. Színes csíkok sehol, de ma néhány órára a szivárvány közepében jártam.

Háttér szín
#dcecec

Apáról a világ – férfiak babahordozóval

2016. 02. 01.
Megosztás
  • Tovább (Apáról a világ – férfiak babahordozóval)
Kiemelt kép
baby-26166731920.jpg
Lead

Nemrégiben járt körbe az interneten a ’70-es évek elején készült fotósorozat, amelyek egyikén a Beatles tag Paul McCartney nagy bundás kabátja alól kikacsint kislánya, Stella. A világháló népe ujjongva csodálkozott rá az érzékeny apára: pedig a gyermeket magára kötve közlekedő férfi ma már hazánkban is egyre gyakoribb jelenség.

Rovat
Család
Címke
apák
kötődés
babahordozás
gyerek-szülő kapcsolat
apaság
Szerző
Széles-Horváth Anna
Szövegtörzs

Nem újdonság

A természetközeli népeknél évszázadok óta bevett szokás, hogy a szülő magára kötve viszi a gyermekét, és számos, erről a témáról szóló írás rámutat: a hordozás valószínűleg az emberiséggel egyidős. Az első művészi alkotás, amely bizonyítja, hogy a középkori Európában is éltek ezzel a lehetőséggel az anyák, Giotto Menekülés Egyiptomba című alkotása, amelyen Jézus kendőben Mária elé kötve utazik a szamáron. Ha déd- és ükanyáink idejéből hallgatunk meséket, például hazai falumúzeumokban járva, szintén előkerülhet egy-egy szövött kendő a ládák mélyéről. És vele a történet arról, miképp hordozták gyermekeiket az anyák munka közben is.

Nem véletlen, hogy a Beatles énekeséről a hetvenes években készült hasonló fotó: hiszen a hordozást a modern társadalom számára a hippimozgalom élesztette újjá. Hogy mégis miért a kétezres évek sajátja mégis a hordozós apák elszaporodása? A válasz a családi szerepek átalakulásában keresendő.

Paul McCartney és Stella – Kép: Profimedia - Red Dot

 

„A 19. század végén indult a folyamat, amely során a férfi-női viszonyok egyre inkább kiegyenlítődtek a családon belül. Az utóbbi évtizedekben vált elfogadottá a képlet, hogy mára az anyák is családfenntartók, ezért az apáknak teret kell kapnia az élet más területein” – magyarázza Vida Ágnes pszichológus, az Anyapszichológia című könyv szerzője. A Kismamablog írója úgy véli: manapság apának lenni és a gyerekek körüli teendőkben szerepet vállalni már egyáltalán nem kínos, sokkal inkább az egyenlőség és a családszeretet jele. „Gyakran látni babakocsis apukákat az utcán, természetes, hogy a hordozás elterjedésével a férfiak ebbe is bekapcsolódtak” – mondja a szakember, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy ez az egyre népszerűbb jelenség milyen előnyökkel jár.

„Több kutatás is igazolta, hogy az apának a gyermekhez való kötődését ugyanúgy erősíti a testközelség, mint az anya-gyermek közötti kapcsolatot. Az apa hordozása emellett a baba számára is hasznos, hiszen az ő szívdobogása egyenletesebb, nyugodtabb, ezért a babák gyakran könnyebben megnyugszanak az ő karjaiban, mint az anyánál” – fejti ki Vida Ágnes.

Szerelem első próbára

Bara-Horváth Péter, az „Apa vigyél!" elnevezésű blog szerzője nem készült a hordozásra, egyszerűen csak beleszeretett. „Láttam, hogy Matyinak és az anyukájának is nagy élmény, nem akartam kimaradni. Miközben szerettem volna, ha a fiam még jobban érzi: kevesebbet vagyok itthon, de ugyanúgy szeretem. Ma már együtt porszívózunk, olykor főzünk, de szundikált már napközben rajtam, ha úgy hozta a kedve.”

Péter a városban járva egyelőre még főként csodálkozó tekintetekkel találkozik. „Sokszor látom a meglepetést az arcokon, amikor észreveszik, hogy egy fej kandikál ki a hátizsákból. De aztán kivétel nélkül mindig mosollyal nyugtázzák.”  Péter blogján igyekszik népszerűsíteni is a módszert férfitársai körében. Mivel a hasonló internetes naplók főleg anya-gyermek fotókat posztolnak, nem volt nehéz kitűnni a tömegből.

Ő pedig nemcsak saját, hanem más apák képeit is gyűjti, hogy megmutassa: a férfias létbe belefér az összebújás e praktikus formája.

Sőt, néhány hónappal ezelőtt kérdőívet is készített a témában. Arról kérdezett családokat, hogy milyen indokkal utasítják el vagy vállalják a férfiak a hordozást. Valamint hogyan sikerült rávenni az apát: érdemes magára kötnie gyermekét. „A csaknem 2500 fős, hordozással foglalkozó internetes csoport többsége válaszolt, majdhogynem reprezentatív eredmény született. Magam sem gondoltam, de a családok 85 százalékában az apuka is hordozza a gyermeket. Sőt, nagy részük magától akarta kipróbálni. Kevés helyen volt szükség klasszikus női trükkökre” – meséli Péter.

Egy-két kivétellel pedig mindenki úgy vallott: miután egyszer felvették a gyermeket, már nem tudták abbahagyni

Háttér szín
#dcecec

Sportol a család?

2016. 02. 01.
Megosztás
  • Tovább (Sportol a család?)
Kiemelt kép
sportcsalad.jpg
Lead

Irigykedve nézed azokat a családokat, férjeket és feleségeket, akiknek mindennapi életük része a sport? Szeretnéd, ha a gyermekedből egészséges felnőtt lenne, aki vigyáz testi-lelki egészségére, ugyanakkor úgy véled, ezeknek a szülőknek biztosan olyan munkájuk, fizetésük, életszínvonaluk van, amibe belefér a rendszeres sport, de hát ez csak valami földöntúli és kivételes dolog?

Rovat
Életmód
Címke
család
sportok
egészséges életmód
mozgás
edzés
sport gyermekkel
szabadidő
Szerző
Tolnai Nóra
Szövegtörzs

A te időd

A gyerekek nem attól fogják beépíteni az életükbe a rendszeres sportolást, hogy elhordjuk őket mindenféle edzésre és sportfoglalkozásra, hanem attól, hogy ezt a mintát látják a szüleiktől. Az a természetes, hogy anya sportol, apa sportol, és a gyerek is sportol. Azok a szülők, akik sportolnak, rendszerint nem örökségből vagy lottónyereményből élő időmilliomosok, hanem jó időgazdálkodók. Fontos nekik a személyes kikapcsolódás, a fizikai fittség és a sport általi töltődés, és ezt az energiát viszik haza és adják át a gyerekeiknek.

Látok családokat, ahol a hétfő és szerda reggel az anyáé, kedden és csütörtökön pedig az apa sportol. Kell a személyes töltődés hozzá. Amikor van olyan, hogy az „én időm” és ettől értékes lesz a „te időd” is, és a „mi időnk” is. Apa is tud reggelit adni a gyerekeknek, ez sem szuper képesség, hanem együttműködés.

De alkalomadtán össze is lehet hangolni a programokat. Úszóedzés, amíg a gyerekre várunk az uszodában? Ha van egy szabad sáv a medence túloldalán, miért ne? A kisgyerek kiválóan szundít vagy nézelődik a babakocsiban, amíg anya fut, vagy játszik a többi csöppséggel a baba-mama tornán. A nagyobbak pedig együtt rollerezhetnek anyával vagy együtt jógázhatnak a parkban. Hogy aztán azért legyen ő is sportoló, mert az anyukája is az volt.

A testünk arra lett kitalálva, hogy mozgassuk, használjuk. A gyermekeinknek jár a lehetőség, hogy megőrizhessék a mozgás szeretetét és ebben nőjenek fel, ez váljon számukra természetessé.

Hétvége – nem a kanapén

Hétvégén együtt mozoghat a család.  A természetjárás és túrázás olcsó, és mindenki egész kicsi korától művelheti. Egy gyermek nyitott a világra, amíg mi be nem zárjuk, átnevelni nehezebb, mint ránevelni. Választhatunk olyan helyet, ahol kicsit külön is válhatunk: amíg az egyik szülő elmegy futni, addig a másik van a gyerekkel, aztán csere, és jöhet a közös móka. Futóbabakocsi, biciklis ülés, hordozó... megannyi segítség az egyéni megoldásokhoz. A különböző vízi- és kalandparkokban is mindenki talál kihívást. De olykor megteszi egy pénztárcakímélő játszótér vagy szabadtéri „konditerem” is.

Apa kedvéért

Egy hobbiversenyző felkészülésének és versenyeinek kivitelezése is együttműködést igényel a családtól, ehhez képes már csak egy lépés, hogy eldöntsük, csatlakozunk a sportos családtaghoz. Futó- és bringaversenyeken elindulhatunk családi váltóban is, a közös célért és teljesítésért való küzdelem az egyik legjobb módja, hogy összekovácsolja a családot, és még évek, évtizedek múlva is vidáman erőt lehet meríteni belőle. Láttam családi váltót, akik a „csak Apa kedvéért“ nevet viselték. Apától indult az ötlet, és mindenki csatlakozott, így lett közös ügy belőle.

A kapcsolatokat egy közös cél nagyon meg tudja erősíteni, egy sportcél pedig még jó móka is. Előfordul, hogy a párok ilyenkor lelnek újra egymásra hosszú évek házassága után. Az a család, amelyik együtt sportol, együtt is marad – tartja a mondás. Futó-, bringás-, triatlon-, quadrathlon-versenyeken sokszor látni olyan családokat, akik együtt szurkolnak édesapjuknak vagy édesanyjuknak a pálya széléről.

A gyerekek látják a küzdelmet, a fair playt és azonosulnak vele. Megélik, hogy anya egy hétköznapi szuperhős. És ők is azok akarnak lenni. Azzá is lesznek.

Tét nélkül, örömmel

Nem mindig az a lényeg, hogy a maximumon eddzünk. A gyerekek kiskorukban azért sportolnak, mert jó játszani, vagyis a tevékenység maga jutalmazó erővel bír számukra. A versengés és a versenyszellem csak később alakul ki, a szocializációs hatásoknak köszönhetően. Fontos, hogy amikor a család együtt sportol, az előbbihez nyúljunk vissza, és olyan sporttevékenységeket keressünk, melyekben örömét leli a család valamennyi tagja.

Az önfeledt, struktúrát és szabályokat nélkülöző játékokra és sporttevékenységekre is szükség van. A gyerekek felszabadulnak az iskolai feszültség alól, a szülők félretehetik munkahelyi kötelezettségeiket.

Az együtt töltött minőségi idő egy életen át elkísér minket, de ha elszalasztjuk, pótolni nem lehet. Sokszor hallani, hogy „bár többet fociztam, bicikliztem volna a fiammal a sok munka helyett”. Hát, rajta!

Háttér szín
#e5e2bb

Gryllus Dorka: „Nehéz ügy a vallási tolerancia”

2016. 02. 01.
Megosztás
  • Tovább (Gryllus Dorka: „Nehéz ügy a vallási tolerancia”)
Kiemelt kép
gryllusdorka.jpg
Lead

A Kaláka sokunk kedvence, annak bizonyítéka, hogy a költészetet nem megzenésíteni kell, hanem – látszólag pofonegyszerűen – újraegyesíteni a zenével. Talán ezért is tudom plasztikusan elképzelni a jelenetet, ahogy a hetvenes években fiatal zenészek és költők családi körben zenélgetnek, miközben ott téblábol körülöttük egy táncoslábú lányka, a Gryllus család legfiatalabb tagja. Gryllus Dorka az utóbbi évtizedekben már színésznőként vonta magára a hazai és nemzetközi publikum figyelmét, sőt ma már van, aki kizárólagosan az ő figyelmére tart igényt, hiszen anyuka is. Kibuggyanó kacagásában és hirtelen komolyra váltó, vizsgálódó tekintetében mégis könnyű elképzelni azt a táncoló kislányt.

Rovat
Társalgó
Címke
színésznő
tolerancia
vallás
Gryllus Dorka
Szerző
Szám Kati
Szövegtörzs

– Emlékszel, milyen volt gyerekként ebben a kalákában?

– Van is egy felvétel, egyéves lehettem, amin Weöres Sándor azt mondja, „Dorkát majd bevesszük a zenekarba táncosnőnek”. Később, amikor egyre jobban ment a zenekarnak, már nem otthon próbáltak, de persze hallgattuk néha a kocsiban, voltunk a koncerteken. Szokták kérdezni, hogy otthon énekeltünk-e, de erre az a válaszom, hogy egy orvos sem operál reggeli közben. Nyilván része volt a családi gyökereknek abban, hogy először énekeltem, de anyukám mesélte, hogy nyolcéves koromban egy nyaraláson nem lehetett engem elráncigálni a parton zajló forgatás közeléből, vagyis a színészetnek voltak előjelei. Kalákában azért most is részünk van, mert a kisfiam nagy gitáros, és nagyapa meg az összes nagybácsi kénytelen időnként újabb zenekarba szerveződni a kedvéért.

– Tíz éve Berlinben kezdtél dolgozni. Visszaköltöztetek?

– Most Soma, a kisfiam óvodába ment, itthon választottunk neki egy német nyelvű óvodát.

– Munkád is van?

– Talán most, hogy többet látnak, jobban eszükbe jutok a hazai rendezőknek is. Vannak továbbra is németországi munkáim is, bízom benne, hogy megmarad az a vonal is, ma már amúgy is nagyon sok esemény a neten zajlik.

– Nehéz volt Németországban elkezdeni egy új karriert?

– 30 évesen mentem ki, ezzel azt is tudomásul vettem, hogy ott nincs meg az a generáció, amelyik húszévesen is ismert, akiknek én bizonyos összefüggésben önmagukat is jelentem. Ráadásul a legtöbb színésznő ma már 15 évesen kezdi a karrierjét valamilyen sorozatban. Azt is a nulláról kellett megtanulnom, hogy valahogy menedzseljem magam, hogy mi az a promóció, hogy egy termék vagyok, amit el kell adni. Mi egy egészen más rendszerben szocializálódtunk és lettünk színészek. Volt egy stabil munkahelyed, de nem lehetett nagyon jönni-menni. Aztán a rendszerváltás ezt összezilálta, de mi meg azt tanultuk a főiskolán, hogy mi művészek vagyunk, és ha valaki akar valamit, majd odajön és elmondja, hogy erre vagy arra a szerepre te jutottál eszébe. Amikor kimentem Németországba, először nem is értettem az egészet. Hogy ez az egész egy nagy piac, és a filmfesztiválokon, filmes rendezvényeken nem csupán beszélgetni kell, hanem információkat kell szolgáltatni magadról. Egy nagy fesztiválról írva egy kritikus úgy fogalmazott, hogy a színészek és rendezők miközben látszólag fesztelenül társalognak, mint a tyúkok a baromfiudvarban forgatják a fejüket, hogy közben szem elől ne veszítsék, kihez kell még feltétlenül odamenni. Ezt a technikát az őrületig lehet fejleszteni. Nálunk Magyarországon például elképzelhetetlen, hogy valaki több száz kilométert utazik, hogy egyszer átmenjen egy vörös szőnyegen.

Egyszer egy magyar színésznővel együtt voltunk egy fesztiválon, és egy nagy filmkritikus megkérdezte tőle, hogy téged milyen filmekben lehetett látni. Erre azt válaszolta, „Nem tudom, te milyen filmeket nézel.” Ezzel el is szalasztotta a lehetőséget, a fél percet, amit rá szántak. Ilyenkor nem lehet magyar módra viccesen társalogni, visszakérdezni. Persze az is elmebaj, hogy valaki csak az önreklámozással töltse el az életét, én erre nem vagyok képes, mert nem erre neveltek. Azóta eltelt tíz év, ma már több menedzserem is van, akik segítenek eligazodni ebben a világban.

Kép

 

– Más karakterek találnak meg német nyelven, mint magyarul?

– Valahogy jobban megtalálnak a humoros szerepek, talán az akcentusom miatt is, de talán több is ott a vicces film. Legutóbb egy igazán drámai figurát játszottam, egy iráni kapcsolatokkal rendelkező titokzatos özvegyasszonyt, akiről csak a végén derül ki, hogy jó-e vagy gonosz. Ott nagyon sok a krimi, ezért sok krimiben is szerepelek.

– Legutóbbi két itthoni filmed is, a Víkend és a Félvilág, thrillerként van megjelölve. A második forgatókönyvíróját egy külföldi fesztiválon Shakespeare-hez hasonlították. Ami a drámaiságot, az erős jellemekből építkező cselekményt, a baljós, borongós, mégis színnel telített fényképezést tekintve nem is túlzás.

– Köbli Norbi hazánk egyik, ha nem a legjobb forgatókönyvírója, ez a történet egy monarchiabeli kéjnő meggyilkolásáról szól. Az én karakterem is – Rózsi, a komorna – nagyon jól megírt, izgalmas figura, könnyű volt magamra ölteni. Bigottan vallásos, negyvenen túli nő, aki belemenekül a vallásosságba a vesztett csatákból. De hitéről könnyű lerántani a leplet, hiszen ő sem felel meg a saját kritériumainak. Fokozatosan hullik le az álarca, lassan derülnek ki róla a dolgok és általa Mágnás Elzáról. Elza, a kurtizán az ő tükörembere, összekötötte őket az élet, nem tudnak egymás nélkül létezni, mert nem tudják egymás nélkül, kik is ők valójában. A közösen megélt élet nem pótolható – erről beszéltünk az előbb is színésznő és közönség kapcsán.

– A korhatáros jelenetek ellenére nem az erotika a film legfontosabb jellemzője, pedig a trailer ezt sugallja. Sokaknak ez talán elveszi a kedvét...

– Én sem tartottam szerencsésnek, de nyilván igyekeztek az erotikus vonallal felkelteni a nézők figyelmét, mert ez tévéfilmként került a nézők elé, így csak egy esélye volt, hogy megnézzék.

– Miért lesz Rózsiból bigott keresztény? Mert nem érti vagy erkölcsileg nem tud megfelelni a vallásnak?

– Egyrészt eszembe jut az ismert történet, amikor vakok megtapogatják, milyen az elefánt, az egyik azt mondja, egy hosszú cső – amelyik az ormányát fogja, a másik azt, hogy egy oszlop – amelyik a lábát. Mindenki azt érti meg az Istenből is, amire lehetősége van. Másrészt az egyik legnehezebb a vallásban az, hogy elfogadjam, ha valami nem úgy történik, ahogy én hiszem, hogy nekem jó, vagy ha valami fáj. Ezért történt az is, hogy nagyon sok zsidó azt mondta Auschwitz után, hogy nincs Isten, mert ezt nem tehette, nem engedhette. Rózsi több meccset is elvesztett Elzával szemben, és nem tudja elfogadni a saját veszteségeit, nem tud megbocsájtani. És ne felejtsük el, hogy társadalmilag is be van szorulva egy tragikus helyzetbe, hiszen éhen halna, ha nem lakhatna a jómódú kéjnő házában. És persze azért is folytatja a kis játszmáit, mert még mindig szeretné megélni, hogy ő mozgatja az eseményeket, sőt, azt dédelgeti magában, hogy valójában ő is élhetné Elza életét.

– Az életek összegabalyodnak. Néha nehéz az embernek egy hétköznapi kapcsolatban is elkülöníteni, hogy melyik az ő élete és melyik a másiké?

– Arra gondolsz, hogy beleélünk a másik életébe? Igen, minden emberi kapcsolatban van túl közel és túl távol. Szülő–gyerek kapcsolatban, párkapcsolatban, barátságban. A színésznek ugyanakkor feladata is ez a beleélés.

– Játszottál anyaszerepet, mielőtt megszületett a kisfiad?

– Többet is. Egy német filmben például egy zsidó nőt, akinek a háborúban azt mondta a fia, hogy meg tud szökni Amerikába, és úgy búcsúzik, hogy „amint odaérek jöttök ti is utánam”. De persze mindenki sejti, hogy nem így lesz. A szeretetnek és a fájdalomnak azt a mélységét, amit egy anya ilyenkor érezhet, csak akkor értettem meg, amikor gyerekem született. Emlékszem, a rendező mondta, hogy „Nem, Dorka, még több, még több kell!” Akkor nem értettem, hogyan lehetne ennél több. Ma már tudom. A színész privát élete mindig egy újabb bugyrot nyit ki a mesterségében is.

– Nagyon ki is merít?

– Én akkor nem érzem jól magam, ha nem játszhatok. Van, aki sportol, van, aki fest, nekem ez a szellemi folyamat kell ahhoz, hogy működjek.

– És az éneklés?

– Az is jó.

– A színészetben a szerep megértése, kidolgozása, a közös munka vagy mindennek a megmutatása a legfontosabb?

– Egy filmnél a rákészülés, a színháznál a próbafolyamat. Most például Szász Jánossal egy filmre készülünk, a Sóhajok hídjára. Nagyon izgalmas, ahogy megbeszéljük a forgatókönyvet, vagy ahogy csak otthon ülök a szöveggel, és ismerkedem vele.

– Mennyire foglalkoztat a külső megjelenés?

– Munkaeszköz, de lassan abba a korba kerülök, amikor el kell döntenie az embernek, mennyire akar ráugrani az örök fiatalság projektre. A mai kor, a szépségipar és a technika nagyon efelé tol. Ma már annyi mindent lehet megcsináltatni, és van, ami tényleg működik, van, ami meg nagyon ciki. Ebben is meg kell találni a neked megfelelő mértéket.

– Az előbb régi közös fotózásokról beszélgettetek, és legyintettél, hogy mintha nem is veled történt volna. Távolinak érzed a 10–20 évvel ezelőtti éned?

– Nagyon rossz a memóriám. De ez nem csak rossz tulajdonság, a sérelmeket is elfelejtem, ezért könnyen meg tudok bocsájtani.

– A Kaláka annak idején azért volt fantasztikus, mert úgy volt modern, hogy hagyományokból épült. Te miben vagy modern, miben ragaszkodsz a gyökereidhez?

– Egy generációváltás mindig érződik, az unokatesóm például az elektronikus zenében lépett tovább, a tesóm kortárs zeneszerző, de nyilván mindketten a családi zenei hagyományokból táplálkoznak. Nekem anyukám rendezőként nagyon sok mindent megtanított a színházi gondolkodásról, a dramaturgiáról, de sok mindent másképp látok, mint ők.

– A világlátásotok is más?

– Bizonyos dolgokban szükségszerűen. Például a nagymamám, aki 92 éves, nem érti, miért nem lehet azt mondani, hogy néger. Ezzel együtt nyilván magát az ehhez kapcsolódó társadalmi konfliktust sem érti. Biztos lesz olyan, amit én sem fogok majd érteni, lesz olyan konfliktushelyzet, amire majd nekem nem lesz szemem.

– Mi jelenti számodra a stabilitást?

– Ahogy az ember öregszik, egyre több dolog. Például első éjszaka már nehezen alszom el egy idegen helyen. Elkezd az ember helyekhez kötődni, visszafordulni a gyökerekhez, a családhoz, Budapesthez. Biztos a gyerek is sokat változtatott ebben rajtam. Az elején az is lehetetlenségnek tűnt, hogy két színész, aki állandóan utazik, családot alapítson.

Kép

Kép: Emmer László

 

– Végül mégis egy család lettetek Simon Kornéllal. Amikor Somát vártátok, a kíváncsi újságírók nem tudták kiszedni belőled, mikor mész vissza dolgozni, azt mondtad, a gyerektől függ.

– Ma is azt gondolom, hogy nem lehet előre eltervezni. Az ügynököm azt mondta, ó, te biztosan két hónap múlva már játszol. Nem így volt.

– Fontos a gyereknek a kiszámítható napirend?

– Szerintem ez kicsit túl van dimenzionálva, a gyereknek a legfontosabb az, hogy a szüleivel legyen. Soma mindig egyértelműen jelez, ha elég, ha indulni kell haza, és szerencsére kiköveteli, ami neki fontos. Azonnal jelez, ha feszültséget érez bennem, vele csak nyugodtan lehet beszélni, most már rám is szól: „Mama, nem szabad ilyen dühösen beszélni velem.”

– Énekelsz neki?

– Nem szereti. Pedig tegnap este is megpróbáltam, mert épp megbetegedett.

– És ma reggel döntened kellett, hogy otthon maradsz vagy jössz a fotózásra...

– Elkapta egy hányós vírus, fél tízkor ott álltam, tudva, hogy itt vár rám tíz ember. Azt gondoltam, várok még negyedórát, az eldönti, hogy jobban lesz-e. Végül ott mertem hagyni a pótnagyira, mert úgy tűnt, túl van a nehezén. Hála a Jóistennek megengedhetjük magunknak, hogy ilyenkor a babysittert hívjuk, mert a nagyszülők nem nagyon tudnak beugrani, elég aktívak. De azóta már egyszer hazaszóltam, és most is hívtam, hogy jól van-e. Sokszor viszont betegség sem kell ahhoz, hogy érezzem, hiányzom neki, vagy épp ő hiányzik már nagyon nekem. Amikor még szoptattam, akkor is mindig tudtam, hogy mikor kell most fél óra csak kettőnknek, és mikor muszáj valahogy kibírni. És ő is érzi, hogy mekkora a játéktér, mikor lehet kikunyerálni, hogy ne menjek sehova. Szerencsére Kornéllal is nagyon jól megvannak, tudom, hogy nélkülem is működnek egy darabig a dolgok.

Mi egy nagy házban lakunk, több lakásban, ahol nagy a mozgás. Zajos, nagy család vagyunk, mindenki odavan a másikért, és ennek hangot is adunk. Azért is költöztünk oda, mert a nagymamám 92 éves, és ki tudja, meddig láthatjuk még egymást. Ő már elkezdte a búcsúzkodást, és meg akarom élni még minél tovább, hogy itt van.

– Somának nehéz lesz elmondani, ha elmegy?

– Ő még nem érti pontosan, hogy is van ez. Tegnap például azt is kérdezte, mi az a megszületés. Akkor is ott volt, amikor két éve a nagypapám meghalt, és olyan természetes volt. Egyéves lehetett, ott állt, és fogta a lábát. A mentősök rám szóltak, hogy „vigye már ki a gyereket”! Miért vigyem ki? Nagyon szép volt nagyapa halála, ő tudta, hová megy, és ajándék volt, hogy Somával még találkozni tudott.

– El tudod képzelni, hogy egyszer olyat kérdez, amire nem válaszolsz, vagy nem a teljes igazságot mondod el?

– Olyat el tudok képzelni, hogy nem tudok válaszolni, például nemrég azt kérdezte, hogy „Azért nem esünk le, mert egy nagy mágnes van a földben? És miért van benne egy nagy mágnes?” Vagy amikor látom, hogy valamitől megijed, néha kicsit füllentek, mert tudom, hogy még nem tudná megérteni a valóságot. Például, amikor rettegve megkérdezi, hogy a cápa széttépi-e az embert, olyasmit mondok, hogy „Á, nem, csak nagyon megharapja”.

– Istenről beszélsz neki?

– Én ezt is úgy csinálom, ahogy velem csinálták. Jön velünk a templomba, meglepő, de csöndben van. Imádkozunk este, evés előtt, nézegetjük a kis képes Bibliáját. Persze főleg Dániel meg az oroszlánok érdeklik...

– Könnyű volt megőrizni a hited felnőttként?

– Belenőttem, ezért nem tettem fel olyan racionális kérdéseket, mint a felnőtt megtérők, hogy például hiszünk-e a Szentlélekben. Mindig evidens volt és működött, sokat segített az életemben. Gyerekkoromban pap akartam lenni, hogy segíthessek másoknak is, de később rájöttem, hogy lelkileg sem lennék rá alkalmas, mert nem tudnék vitázni a hitről, nem tudnék intellektuális szinten senkit meggyőzni arról, hogy van Isten. Aztán azt gondoltam, hogy inkább azt kell megmutatnom, hogy nekem az nagyon jó, hogy van hitem.

– Fontos, hogy ezekről a párod is ugyanúgy gondolkodjon?

– Nem feltétlenül, de Kornél Somával együtt keresztelkedett meg, már régóta meg akarta tenni. Szép és áldott pillanat volt. Benne például sokkal több kétely van, szeretek vele beszélgetni. Más hitű emberekkel is nagyon szeretek beszélgetni, de látom, hogy mennyire nehéz ügy ez a vallási tolerancia. Ez most egy nagy feladat. Aki zárkózott és intoleráns, annak nyilván elsősorban magával van gondja, de mégiscsak meg kell vallanunk, hogy mi ebben hiszünk, a másik meg épp mást hisz ugyanarról. De valahol minden vallás a békéről és a szeretetről szól... Persze ha valakinek nincs mit ennie, vagy a gyerekének nincs mit ennie, akkor keveset gondolkodik morális kérdéseken. A Szász-film kapcsán épp ezek a kérdések is foglalkoztatnak. Mert aztán, ha az ember átlép bizonyos erkölcsi határokat, hol van megállás?

Háttér szín
#bfd6d6

Minden érzelemnek helye van – az Agymanók pszichológusszemmel

2016. 01. 26.
Megosztás
  • Tovább (Minden érzelemnek helye van – az Agymanók pszichológusszemmel)
Kiemelt kép
minden-erzelemnek-helye-van-az-agymanokrol-pszichologusszemmel.jpg
Lead

A pszichológia rengeteget foglalkozik az érzelmekkel, honnan jönnek, miért fontosak, hogyan határozzák meg gondolatainkat és tetteinket, sőt, személyiségünket, hogyan kell kezelni, kifejezni őket. A bonyolult és összetett problémát egy animációs film is megpróbálja bemutatni, amely nemcsak élvezetes, de telitalálat is. Ennél szórakoztatóbb, egyszerűbb és érthetőbb formában még nem született magyarázat arra, hogy miért vannak és milyen szerepet töltenek be életünkben.

Rovat
Kultúra
Címke
Pszichológus
érzelem
filmajánló
filmkritika
gyerekfilm
érzelmek szerepe
Szerző
Németh Zsófia
Szőnyi Lídia
Szövegtörzs

A történet

A Pixar filmje, az Agymanók zseniális leleményességgel mutatja be a belső érzelemvilágot, ebből még a gyerekek is megérthetik, hogyan működünk mi, emberek, az érzelmek hogyan befolyásolják hangulatainkat, végső soron pedig a személyiségünk alakulását. Történetünk főhőse, a kiskamasz Riley megszokott kisvárosi életét éli a szüleivel Minnesotában, mindene a jéghoki és persze, mint a lányoknak általában, neki is van egy testi-lelki jó barátnője, akivel bármit megoszthat. Ezt a családi idillt fenekestül felforgatja, hogy édesapja új állása miatt San Franciscóba kell költözniük, kertvárosi nyugalmukat pedig nagyvárosi zizzent életmódra cserélik.

Egy ilyen élethelyzetbeli változás önmagában is megviseli az ember lányát, de ha ennek tetejében még beköszönt a kamaszkor, a hormonjai is felbolydulnak, akkor a fejhadiszálláson mindenképpen eluralkodik a pánik és a káosz.

Riley fejében ugyanis ott csücsül öt nagyon helyes kis agymanó, akik az alapérzelmeket testesítik meg. Derű, Majré, Bánat, Düh és Undor általában mindent kézben tartanak, és hősiesen levezénylik Riley mindennapi életét, de ez a költözés rendesen összekuszálja az addig olajozottan működő fejhadiszállás működését. Bánat mindenbe beleüti az orrát és megváltoztatja a főemlékeket, Majré kibővíti a félnivalók listáját, Düh mindenen puffog, Undor pedig, nos, ő egyszerűen csak Undor. Derű, akinek Riley pozitív alapbeállítódását köszönheti, képtelen megfékezni a többi elszabadult érzelmet, míg végül egy szerencsétlen baleset folytán Bánattal együtt a hosszú távú memória útvesztőjében reked, ahol találkozik Riley rég nem látott képzeletbeli barátjával, valamint az emléktakarítókkal is. Nincs könnyű dolga, ha vissza akar térni a fejhadiszállásra, mert közben Riley személyiségszigetei (Család, Őszinteség, Dilibogyó, Barátság) folyamatosan összeomlanak, Derűék fogságba esnek a tudatalattiban és az emlékek temetőjében, Rileynak pedig nagy szüksége lenne némi pozitív gondolkodásmódra, amit a többi agymanó képtelen megadni neki.

Érzelmekről érthetően

Neurotranszmitter, ingerületátvivő anyag, idegpálya, rövid és hosszú távú memória? Mennyivel egyszerűbb az alapérzelmeket kis manókként elképzelni, akik mind azért vannak, hogy megkönnyítsék az életünket és egymással együttműködve alakítsák véleményünket, viselkedésünket, végső soron pedig a személyiségünket, az emlékeket pedig kis színes golyókként, amiket a nap végén polcrendszerekbe táraznak be, és ezekből az éppen ügyeletes agymanó generálja az álmokat. A feleslegessé vált emlékeket pedig beszippantják a takarítók és mennek a süllyesztőbe.

A Pixar mesefilmje rámutat arra, hogy a nagy egészben minden érzelemnek helye van, mindegyikre ugyanolyan nagy szükség van, s ha valamelyiket megpróbáljuk eltemetni, akkor az hatalmas energiát emészt fel, és hatásukat a süllyesztőből is ki fogják fejteni.

Minden élethelyzetben más-más érzelem a hasznos, egyikük sem felesleges vagy pótolható.

Olykor talán úgy gondoljuk, hogy jó lenne valahogy megzabolázni a számunkra kellemtelen érzelmeket, például egy kört rajzolni köréjük, oda bezárni őket, s egyedül Derűt hagyni szabadon, mindig örülni, boldognak lenni, tudomást sem venni az élet nehéz dolgairól. Ugyanakkor kénytelenek leszünk ráébredni, hogy Bánat, Majré, Undor és Düh nélkül a felhőtlen boldogságot sem élhetjük át.

 

Háttér szín
#dcecec

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 844
  • Oldal 845
  • Oldal 846
  • Oldal 847
  • Jelenlegi oldal 848
  • Oldal 849
  • Oldal 850
  • Oldal 851
  • Oldal 852
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo