– Mi az, amit az iskolában vagy az életben megtanultál, és most látod, mennyire hasznos a járvány idején?

– Életem egyik legmeghatározóbb élménye a Debreceni Református Kollégiumban eltöltött négy esztendő. Ez az időszak mindamellett, hogy örök barátságok születésének volt színhelye, a hit segítő erejének megtapasztalására is kiváló helyszín volt. Rendkívüli módon megtanított a rendre és arra, hogyan tudok fegyelmezetten viselkedni minden elém kerülő helyzetben. Ezekre a képességekre tudok most támaszkodni.

– Mi a legnehezebb számodra a korlátozások között?

– A mostani helyzet a magamfajta muzsikusnak hihetetlenül nehéz. Az egész hivatásom, a muzsikáláson át a tanításig a személyes emberi kapcsolatokon alapszik, és ez most az online felületre korlátozódik. Természetesen örülni kell, hogy legalább ez is működik, de a személyes találkozás élményét nem pótolja és nem is fogja soha. Nagyon hiányzik a találkozás is a családommal. Ráadásul ebben a gyönyörű időben kívánkozik az ember a természetbe, és nem egyedül!

De pontosan tudom, hogy azok, akik a szabályokat hozzák, a mi érdekünkben teszik dolgukat, ezért nem lehet kérdés, hogy nekünk is mindent meg kell tenni azért, hogy újra együtt lehessünk egészségben a szeretteinkkel, a barátainkkal, a közönségünkkel.

Rónay György: 
Jelenlét

Nézz föl az égre: ott van 
felhők és csillagok közt. 

Pillants körül a földön: 
ott van fűben, virágban, 
állatok ámuló szemében, 
emberek arcán. 

Áss le a föld alá: 
csontokból és kövületekből 
szándékainak lábnyoma 
dereng feléd. 

Mindenütt láthatatlan. 
Mindenben látható. 

A költemény eszméjének, annak a gondolatnak, hogy Isten létezése minden ember számára felismerhető a természet világát értelemmel szemlélve, bibliai aranymondata Pál apostol Rómaiakhoz írott levelében olvasható:

„Ami ugyanis megtudható Istenről, az világos az emberek előtt, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk.” (Pál levele a Rómaiakhoz 1, 19–20)

Így hát a teremtés is kinyilatkoztatás, a teológia természetes vagy általános kinyilatkoztatásnak nevezi. A teremtett világban ott láthatjuk Istent a kezdet kezdetétől, már a szóbeli bibliai kinyilatkoztatást megelőzően és attól teljesen függetlenül is. 
A felhők és a csillagok, a fűszál és a virág, az állatok szeme, az emberek arca, az egész teremtés Istenre mutat, ő rejtőzik benne. A vers folytatása szerint az ő szándéka, lábnyoma sejlik elő a történelemben, az évezredes csontokból és kövületekből feldereng a felismerés, hogy a világ történetét az értelmetlennek, kaotikusnak tűnő, gyakran tragikus és véres eseményeken keresztül valamiképpen mégis ő irányítja a végkifejlet egy végső, jó cél felé. Ahogy Izajás próféta fogalmaz, dicsősége – az a hatalom, amellyel Isten képes volt a semmiből a valamiket előhozni, az egész mindenséget megteremteni, méghozzá alapállapotában jónak teremteni –, ez a dicsőség „betölti az egész földet” (Pál levele a Rómaiakhoz 6, 3), mindenütt körülöttünk van. Pál apostol szava szerint Isten soha, már szóbeli kinyilatkoztatását megelőzően „sem hagyta az embert bizonyság nélkül” önmagáról, létéről és teremtő voltáról (Az apostolok cselekedetei 14, 17).

Ez az általános kinyilatkoztatás a teremtés óta minden időben rendelkezésre áll: „nap a napnak mond beszédet, éj az éjnek ád jelet” róla – vallja a Zsoltáros (19, 3), hogy logikus gondolkodással, egyszerű, józan paraszti ésszel mindenki felismerje a teremtőt.

És felismerje azt is, mi lenne a vele szembeni megfelelő viselkedés. Ám az ember a maga természetes, bűnre hajló állapotában mégsem teszi ezt, és Pál kénytelen így folytatni a Római levél gondolatát: Az embereknek „nincs tehát mentségük, mert fölismerték az Istent, mégsem dicsőítették Istenként”. (Pál levele a Rómaiakhoz 1, 21).
Isten „mindenütt láthatatlan, / mindenben látható”. Ez a gondolat a maga egyszerűségével nagy mélységeket takar. A Szentírás Édenkertről szóló elbeszélése szerint az első bűn előtt Isten az emberrel élt, személyesen és valamiképp láthatóan volt jelen közegében, a bűn után azonban ezt a közvetlen jelenlétét megvonta és visszahúzódott. Azóta ő maga többé nem látható az ember számára. És ez kegyelem. Ha ugyanis a bűnnel terhelt ember szemtől szemben, színről színre látná Isten tökéletes lényét, ha szembekerülne igazságának teljes fényességével, e ragyogó lángolásban nyomban elhamvadna. Isten azonban a bűn után sem, sohasem hagyta az embert bizonytalanságban önnön létezése felől: láthatatlanul, de érzékelhetően ott van teremtésében, „mindenütt láthatatlan, / mindenben látható.” 

Ez a cikk a Képmás magazin 2019. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A korábbi tapasztalatok és tudományos kutatások alapján úgy tűnik, hogy az alacsony hőmérséklet és az alacsony páratartalom hozzájárul az influenzaszerű vírusjárványokhoz, míg a magas hőmérséklet és a magas páratartalom csökkentik vagy akár megakadályozzák az influenzaszerű járványokat. Mivel a SARS-CoV-2 vírus egy olyan víruscsoportba tartozik, amelynek más tagjaival már rengeteg ismeretre tettünk szert, ezért az ilyen vírusok korábbi vizsgálata alapján szerzett ismeretek nagy valószínűséggel alkalmazhatók a jelenlegi járványra.

A három leggyakoribb kórokozótípus: a vírusok, a baktériumok és a gombák szaporodását és túlélését kissé eltérő közegek segítik. Míg például párás, nedves közegben a gombák elszaporodhatnak, a vírusokra inkább kedvezőtlenül hat, és ez látszólag ellentmondásos helyzetet teremt: most akkor milyen klímát alakítsunk ki életterünkben? De nem kell elkeseredni, beállíthatunk olyan klímaviszonyokat, amelyek a legnagyobb eséllyel kizárják mindhárom kórokozó terjedését. Egy biztos: nem kedvező az a – fejlett országokban tipikusnak mondható – beltéri közeg, amelyet a nagyon alacsony páratartalom, az optimálisnál alacsonyabb hőmérséklet és a rossz szellőzés jellemez.

Fontos lehet a magasabb hőmérséklet

Környezetvédelmi és energiatakarékossági mozgalmak az irodák és lakások hőmérsékletét 20 °C-on vagy még alacsonyabban akarják tartatni. Ami azonban indokolt lehet energiatakarékossági szempontból, most úgy tűnik, ellenjavallt a koronavírus szempontjából. A hűvös, hideg közeg kedvezőbb a vírus számára, mint a meleg. Ez nem azt jelenti sajnos, hogy a SARS-CoV-2 ne tudna terjedni nyáron vagy Afrikában, ám a meleg közeg nem jelenti számára a legkedvezőbb feltételt. A beltéri hőmérséklet 24 °C-ra emelése már sokat jelenthet egészségünk szempontjából.

Kulcsfontosságú lehet a páratartalom

A nedvesítés nélküli fűtés kiszárítja a beltéri levegőt, és az alacsony páratartalom hozzájárulhat a vírus túléléséhez, a fertőzőképesség megőrzéséhez és átviteléhez.

A vírusos köhögéscseppek alacsony páratartalom mellett gyorsabban elpárolognak, kisebbek lesznek, és hosszabb ideig tartózkodhatnak a levegőben, ami nem kedvező.

Persze a túl száraz levegő önmagában is aláássa szervezetünk egészséges működését. 30% alatti relatív páratartalom-értékeknél, amelyek fűtés hatására gyakran előfordulnak, az emberek kiszáradási tünetektől szenvednek. Kiszáradnak a légúti nyálkahártyák, így a por, a szennyeződések és a kórokozók nem tudnak kellő gyorsasággal távozni a légutakból, növelve a légúti megbetegedések veszélyét. A ruhák, szőnyegek, bútorok kiszáradása elősegíti a porképződést, a por ingerli a légutakat.

A páratartalom optimális tartománya 40% és 60% között van, de a vírus elleni védekezés miatt értelemszerűen most a felső határ közelítése a célszerű.

Az influenzajárványok tapasztalatai alapján a kórházakban is fontos lenne a páratartalom emelése, mert az hatásosan csökkenti e vírusok átvitelét, túlélését és fertőzőképességét.

A 70%-ot meghaladó páratartalom sokak számára kellemetlen, és gyakran rossz szagot okoz (ráadásul a hidegebb falfelületeken még pára is lecsapódhat), de a hivatkozott cikk szerzője úgy véli, még ezt is tolerálhatnánk néhány hétig a COVID-19 terjedésének leküzdésére, ahogyan más kellemetlenségeket is elviselünk. Ha nem is nappal, de például éjszaka az üres munkahelyeken teremthetnének ilyen közeget.

Nem kell várni nyárig vagy a meleg beköszöntéig, már most be kellene szerezni nedvességmérőket és párásítókat a lakásokba is – ajánlják a téma kutatói. Párásító híján néhány fazéknyi víz elhelyezése is hozzájárulhat egészségesebb környezet teremtéséhez.

Szellőztetéssel a járvány terjedése ellen

Sokan lekicsinylik a szellőztetés jelentőségét, pedig nagyon fontos a WHO ajánlása szerint is, különösen a kórházakban, de a kisebb lakóterekben, irodákban is. Nem véletlen, hogy az új, magyar fejlesztésű tömeg-lélegeztetőgép esetében is nagy technikai előrelépés, hogy a kilélegzett, vírusokat nagy számban tartalmazó levegőt elvezetik, nem szennyezik vele az egészségügyi dolgozók terét. Egyes kínai kórházakban programszerűen szellőztették a helyiségeket a járvány idején, és tudományos publikációkban foglalkoztak azzal, hogy például egyetlen étterem klímaberendezésének légáramoltatása hogyan járult hozzá a járvány terjedéséhez.

Az energiatakarékos épületek szorosan le vannak zárva, gyakorlatilag nincs passzív szellőzésük és gyakran gyenge az aktív szellőzés is. Ezért lehet, hogy a szellőztetés a legkivitelezhetetlenebb javaslat a járvány elleni védekezésben, mert a modern épületek (különösen a kereskedelmi és irodaépületek) ablakait gyakran nem is lehet kinyitni. Meghökkentően hangzik, de a cikk javasolja, hogy célszerű lehet lyukakat vágatni az ablakokba. A nyitható vagy tökéletlenül szigetelő nyílászárók, bár a többletkiadások miatt bosszankodásra adhatnak okot, a járvány elleni küzdelemben előnynek számítanak.

Végül is pozitív vagy negatív a klímák szerepe a vírus terjesztésében?

Mindkettőre van példa. Az otthoni, jól karbantartott és beállított klímaberendezés nem jelenthet veszélyt, ám a központi légkondicionálású terekben, bevásárlóközpontokban, irodaházakban, apartmanházakban, ahol eleve több fertőzött ember is tartózkodhat, jelenthet rizikót. A klímaberendezés felelős használata, beállítása viszont kedvező környezetet teremthet, amely javíthat szervezetünk ellenállóképességén, csökkentheti a megfertőződés esélyét. A felelőtlen használat ronthat mindezeken. A külső levegőt igénybe vevő légkondicionáló rendszerek, szemben az újrahasznosított levegővel működőkkel, csökkenthetik a vírusok elterjedésének kockázatát. A mostani járvány szempontjából is fontos a berendezések rendszeres tisztítása, különösen használatba állításuk előtt.

Források:
Egy friss tanulmány, amely rengeteg további tudományos kutatást és tanulmányt tartalmaz.
Hasznos lehet még.
A páratartalom fogalmainak megértéséhez.

Budapest utcáin tűnik fel egyre több helyen egy-egy krétarajz-üzenet a járdán vagy éppen az úttesten, az ablakod előtt. Egyszer csak kinézel, és ilyen, vagy ehhez hasonló bíztató üzeneteket olvashatsz: „Kitartást a családnak!”, „insta-nt # ÖLELLEK”, „Have a good HO!” De akár egy rejtjeles üzenet is lehet, ami például egy bibliai versre mutat, vagy aminek jelentését kizárólag te tudod megfejteni, annyira személyes.

A titokzatos műalkotások mögött egy nem kevésbé titokzatos alkotópár rejtőzik.

Tegnap este az én házamnál is jártak, és az ablakom alatt hagyták ezt a kódolt üzenetet: Mt 6,34 („Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” Máté evangéliumából.)

Ha te is kaptál már JardArt-üzenetet, juttasd el a képet szerkesztőségünkbe, vagy te magad is készíts krétarajzokat, vidítsd fel, bíztasd a lakásokba szorult barátaidat, munkatársaidat a karantén idején!

A JardArt kitalálója a Salt Communications kreatív ügynökség munkatársa, aki többek között a Képmás Kiadót is remek ötletekkel segíti mint projektvezető.

Grecsó Krisztián: „Nem perlekedem Istennel”

„Nagyjából nyolc perc alatt lezajlott, egy séta alatt bedőlt minden – mondja Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író, dalszerző. – Huszonhárom év után jelent meg újra verseskötetem, a Magamról többet. Nagyon készültem a találkozókra, a zenés programokra, öcsémmel (Grecsó Zoltán koreográfus, táncművész – a szerk.) összeraktunk egy új műsort is, ez lett volna a Várkert Bazár első saját produkciója. Remek események vártak, plakátok kinyomva, minden megszervezve…”

Grecsó Krisztián szerint egy ilyen helyzetben megváltozik a dolgok helyiértéke, s ilyenkor csak arra lehet és kell figyelni, hogy egészségesek maradjunk és segítsünk másokat, hogy ők is azok maradhassanak. Az új kötet – a modern technikának hála – e kritikus időszakban is megtalálja útját: a Rózsavölgyi Szalon művészei mindennap videóra mondják a Magamról többet verseket. A névsor csodálatos: Auksz Éva, Bánfalvi Eszter, Csiby Gergely, Gálvölgyi János, Györgyi Anna, Jordán Tamás, Pokornyi Lia, Molnár Piroska, Sztarenki Pál, Pál András, Sütő András, Ozsgyáni Mihály, Vékony Anna, Őze Áron interpretációi láthatók-hallhatók a Szalon és a szerző Facebook-oldalán. A művészek otthonukban veszik videóra a verselést. „Így már olvasható, látható és hallható is a »Magamról többet«. Épp csak tapintani nem lehet a verseket, sajnos. Persze rendelni lehet, de mostanában csak kevesen engedhetik meg maguknak, hogy könyvre költsenek. Felszínen tart ez minket. Egy ideig.”

Az író nemrég gyógyult fel a rákból, most pedig itt a világjárvány, a bezártság, a frusztráció, amit ő is átél nap mint nap szeretteivel együtt, de mint mondja, nem perlekedik Istennel.

„Amikor beteg lettem, elhagyott a hitem, most viszont inkább erősödött. Mindig is tele voltam kételyekkel és reménytelenséggel, sosem tudtam magam teljesen átadni a hitnek. Nagyon irigylem, akiknek sikerül, mert azok igazán boldog emberek lehetnek. Most mégis azt zizegi a szenzor a lelkemben, hogy ezzel valami jót akar az Úr, és ha figyelünk rá, elindulhat valami, lehetnek részeredmények, változhatnak apróságok. Minden ilyen abszurd »kiszállás« az életből alázatra szoktat, és megmutatja, mennyire sok illúzió vesz körbe minket, milyen sok lényegtelen fikció uralja a napjainkat. Én nagyon szeretném átlépni a saját árnyékom, és úgymond hazatalálni. Elkényelmesedtem, eltunyultam. Ezt az életformát fel kell adni. Nem mást akarok nevelni, nem is értek hozzá, de felelősségteljesebb, beosztóbb, természetközelibb ember szeretnék lenni”.

Grisnik Petra: „Nekem az a szuperképességem, hogy akármikor tudok nevetni”

Grisnik Petra Junior Prima-díjas színművész szerint az egész élet egy nagy önismereti utazás, s most – krízis idején – bőven van alkalma megfigyelni, hogyan reagál a különféle hírekre, helyzetekre. Mindennap hálát ad azért, amije van: hogy van fedél a feje felett, van mit ennie, és hogy olyan férje van (Göttinger Pál – a szerk.), akivel még az önkéntes karantén is csodálatos.

„Bevallom, az első napokban bénultan bámultam magam elé, és nem tudtam, mihez kezdjek. Nemrég volt az életemben egy olyan periódus, amikor nem volt munkám. Betegségekkel, depresszióval is meg kellett küzdenem. Rettegtem, hogy ez visszatérhet. De azt hiszem, hogy a szorongásokon az említett szemlélődő álláspont segít a legtöbbet. Nem ítélkezem, nem pánikolok, nem projektálom a dühömet. Elfogadom, hogy egy olyan folyamatnak vagyok a része, amihez hasonlót még sosem tapasztaltam, és hogy a mentális immunrendszeremnek meg kell tanulnia ehhez alkalmazkodni. Az a minimum, hogy türelmes vagyok.”

Egy nap alatt többször is változik a hangulata: néha nyugodt és erős, néha dühös az egész világra, van, hogy szinte összeroppantja a szomorúság, de az is előfordul, hogy hangosan kacag.

Rengeteget gondol a színpadra, az emberek szagára, illatára, az érintéseikre. Igyekszik hasznosan eltölteni az időt: csak akkor hagyja el a házat, ha nagyon muszáj. Tavaly október óta készül élete első maratonjára, de most futni sem megy ki, megoldja otthon. Erősítő edzéseket végez, helyben fut vagy köröz az udvaron. Kétnaponta esténként, pontosan 19:07-kor élőben jelentkezik Facebook-oldalán, és felolvas. „Mindig igényes szépirodalmat választok, de csakis olyat, amin nevetni lehet. Nekem az a szuperképességem, hogy akármikor tudok nevetni. Hátha ezt mások is szívesen nézik. Olykor mesélek valami személyeset is, ha úgy érzem, kikívánkozik. Egyfelől nagyon hálás vagyok az ismerőseimnek (és minden számomra ismeretlen nézőnek), hogy kíváncsiak rám, és még visszajelzéseket is kapok tőlük, másfelől pedig érzem, hogy mindez a bioritmusomnak is jót tesz. Készülök életem első monodrámájára, amit a Kőszegi Várszínházzal készítünk Grecsó Krisztián Vera című regényéből. A rendező épp Göttinger Pál, úgyhogy semmi akadálya, hogy létrehozzunk egy szép és erőteljes előadást, ami teljes erejéből robbanhat a napvilágra, amint úgy áll a helyzet. Remélem, nem is olyan sokára.”

Zsuráfszky Zoltán: „Fontos, hogy megmaradjon a jó kondíció”

„A Magyar Nemzeti Táncegyüttes tudomásul vette a krízishelyzetet. Táncosaink csalódottak, de nagyon fegyelmezettek, türelmesek. Én már elmúltam 60 éves, így hát fokozottan kell vigyáznom magamra és a szeretteimre. Nem járunk be a próbaterembe, kizárólag online és telefonon tartjuk a kapcsolatot egymással” – mondja Zsuráfszky Zoltán művészeti vezető, aki Sánta Gergővel, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Harangozó-díjas táncos szólistájával indította el a Legényesezz otthon! kihívást. A kezdeményezéssel az otthon maradás fontosságára és az otthoni gyakorlás lehetőségére hívják fel a figyelmet, azokat szólítják meg, akik szeretik a néptáncot, de eddig nem volt alkalmuk kipróbálni.

A kihívás semmiféle előképzettséget nem igényel, bárki kipróbálhatja, az otthon pedig tökéletes helyszíne a virtuális néptáncóráknak.

A projekt lényege, hogy aki kedvet érez, adjon elő hat szabadon választott kalotaszegi legényes pontot (egy táncrészletet) a lakásban, majd töltse fel a videót a saját oldalára. Ezután meg kell nevezni három ismerőst, akiknek szintén teljesíteniük kell a kihívást. Az online megmérettetéshez már a világ számos pontjáról csatlakoztak, többek között Japánból, Észak-Amerikából és Erdélyből is. „Aki csatlakozni szeretne, kövesse a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és az M2 Petőfi TV Facebook-oldalát, ahol minden szerdán és szombaton új TáncHÁZI videókkal jelentkezünk” – buzdít a Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus. Az együttes az otthon tanuló kisdiákokra is gondolt, YouTube-csatornáján egy-egy hétig elérhetővé teszi valamelyik mesejátékát. Elsőként a Sárkánymesét, másodikként pedig a Csipkerózsikát, majd a Tündérmesét követően hamarosan Szatmár illetve Kalotaszeg című produkcióját mutatja meg online a közönségnek.

„A táncosoknak folyamatosan otthon végezhető feladatokat adunk. Fontos, hogy megmaradjon a jó kondíció, hiszen – reméljük, nem is olyan sokára – újra színpadra állunk. Nagyon várjuk, hogy ismét találkozhassunk a közönséggel, s hogy összeadódhassanak a pozitív energiák.”

Szalóki Ági: „Nem vagyunk mindenhatók”

Szalóki Ági úgy érzi, hogy az az alkalmazkodó képesség, türelem, kreativitás, amire a munkája során zenészként mindennap szüksége van, ebben a szokatlan helyzetben kiváltképp jól jön. „Megvan bennem a képesség arra, hogy örüljek az életnek. Ez a bizakodás olyan az emberben, mint egy belső láng. Jó annak, akiben mindig ég. Nem lobog mindig nagy lánggal, de el sosem alszik. Bár a hangulatom hullámzó, alapvetően jól vagyok. Örülök a napsütésnek, a nyíló virágoknak, a kertben repkedő madaraknak. Az erkélyemtől karnyújtásnyira áll egy birsalmafa, most bontogatja a leveleit. Már két hete fotózom, követem a változását. Hamarosan virágba borul! Hiszek abban, hogy sokat fogok tanulni magamról és az életről ebben az időszakban.”

„Egyedül élek, egészséges vagyok. Most segítségre van szükség, ezért jelentkeztem az önkormányzatnál önkéntes bevásárlónak”

– mondja a Liszt Ferenc-díjas előadóművész, dalszerző. Napközben finomakat főz, jókat eszik, igyekszik rendszeresen tornázni, jógázni, egy ideje imádkozik is. „Halkan vagy magamban, ébredés után és elalvás előtt mondok egy rövid imát. Ez leginkább a hálám fejezi ki azért, hogy élek. Úgy érzem, a hála érzésével indított és befejezett nap örömtelibb. Nem véletlenül sok ezer éves az imádság hagyománya a világ vallásaiban.”

Ami a zenét illeti, egy februári ötletét is meg tudja most valósítani a művésznő. Az iskolai ének-zene oktatásban és a pedagógusképzésben praktikusan használható segédanyagon dolgozik, estenként pedig mesét mond, s ezt megosztja a Facebook-oldalán. Hisz a mesék feszültségoldó hatásában, és úgy véli, a mesék tanítanak, hogy tudjunk küzdeni, és megerősítenek abban, hogy az élet jó. Tizenkét népmese után most éppen a János vitézt olvassa fel kilenc nap alatt. Zenésztársaival épp interneten közvetíthető koncertezésen gondolkodnak – alig várják, hogy újra játsszanak gyerekeknek.

„Egyébként a napokban eszembe jutott az ókori görög mítosz, Daidalosz és Ikarosz története: a leleményes Daidalosz szárnyakat készített, s mivel sem túl alacsonyan, sem túl magasan nem szállt, repült és partot is ért. Fia, Ikarosz azonban túl magasra vágyott, megrészegült saját mindenhatóságától, és mert mézzel és viasszal rögzített madártoll-szárnyait megolvasztotta a nap, mélybe zuhant és szörnyethalt.

Az üzenet – és a mostani világjárvány üzenete is – számomra az, hogy mindaddig nagy csapások érik az emberiséget, amíg a helyes mérték szerint meg nem tanulunk élni, és amíg meg nem értjük, hogy nem vagyunk mindenhatók.”

Bíró Kriszta: „Az az életmód, amit eddig éltünk, nem folytatható tovább”

Bíró Kriszta Jászai Mari-díjas színművész, az Örkény Színház társulatának tagja szigorúan csak a közértig merészkedik el, napjai nagy részét otthon tölti. „A járvány mentálisan is igénybe veszi az embert, ugyanúgy szorongok, mint bárki más, de igyekszem elterelni a figyelmem, azzal együtt, hogy természetesen szembe kell nézni a realitással. Én úgy vagyok összerakva, hogy nem bírom a semmittevést, minden helyzetben igyekszem hasznos lenni, ehhez pedig szorosan kapcsolódik a MOTTO – Művészek az Otthoni Oktatásért, egy online-oktatást segítő kezdeményezés: színészek olvasnak fel kötelező olvasmány-részleteket. Járványhelyzetben a színészek nem csinálhatnak színházat, hiszen a színházak bezártak. A diákok nem járhatnak iskolába, viszont online-oktatásban részesülnek. Úgy gondoljuk, hogy segítség egy irodalomtanárnak, ha a kötelező olvasmányok részletei egy színész interpretálásában jutnak el a diákokhoz”.

A felolvasás videófelvételét minden művész a saját otthonában készíti el, amiket aztán feltöltenek egy tárhelyre, ahonnan a MOTTO honlapjára kerülnek. Innen tudják az online tanórákon a pedagógusok használni ezeket az anyagokat. „Mindig csak részletek hangoznak el, kedvcsinálóként.”

„Olyan ez – ha szabad így fogalmaznom –, mint egy szellemi beetetés, amely után a diákok kedvet kaphatnak ahhoz, hogy elolvassák a teljes műveket. Ez a valódi célunk.”

Ez itt és most, a koronavírus közepette történik, vagyis egy olyan helyzetben, amelyben különösen fontos a szolidaritás, az egymásra figyelés, az összefogás. Készült mindehhez Facebook-oldal, YouTube-csatorna és internetes tárhely, ahol kikereshetők a feltöltött videók évfolyamok, szerző és előadó szerint is.

„Nehéz időszakon megy át most mindenki. Fel kell fognunk, hogy az az életmód, amit eddig éltünk, nem folytatható tovább. Radikálisan meg kell változtatni a környezetünkhöz való viszonyunkat, legyen szó fogyasztásról, energiafelhasználásról, természetvédelemről. Ehhez kevés egy-egy nemzetközi szervezet demonstrációja. Ebben most mindannyiunknak részt kell venni, mert kollektív felelősségünk van” – véli a színművész.

A programot 2015-ben a Lélekkel az Egészségért Alapítvány hozta létre. Az alapító dr. Bikfalvi Réka egészségfejlesztő szakpszichológus. Az ötletet onnan kapta, hogy elsős gyermekének osztályfőnöke arra kérte a szülőket, tartsanak előadást a saját foglalkozásukról a diákoknak. A szakember és csapata ekkor kezdtek el gondolkozni rajta, hogyan lehetne beszélni a stresszről az iskolásoknak, majd korcsoportok szerint kidolgozták a Sulinyugi módszerét. A következő évben elkezdődtek önkéntesképzéseik, amit azóta már százan elvégeztek. A program keretében eddig 448 osztályfoglalkozást tartottak, és több mint tízezer diákhoz jutottak el.

A Sulinyugi mukatársai alsó és felső tagozatos illetve középiskolás diákoknak tartanak játékos órákat arról, hogy mi is a stressz és hogyan tudják azt kezelni.

Szigeti Réka egészségfejlesztő pszichológus szerint a gyerekek életében ugyanúgy jelen van ez a kellemetlen érzés, csak ők kevésbé tudatosítják, és nem tudják megfogalmazni, ezért szavak helyett hajlamosak testi tünetekkel jelezni problémáikat a külvilág felé. Az egyes életszakaszokban a gyerekeknek más és más stresszfaktorokkal kell megküzdeniük: az elsősök elszakadnak óvodás barátaiktól, és aggodalommal tölti el őket, sikerül-e beilleszkedniük az új közösségbe. Habár ők még sok helyen nem kapnak osztályzatot, azért is szoronganak, hogy képesek-e teljesíteni, amit az iskolában elvárnak tőlük. A felsőbb évfolyamokban hangsúlyosabbá válik az „akadémiai stressz”, amit a dolgozatok, hatodikban és nyolcadikban a felvételi, középiskolában az érettségi váltanak ki.

A program szakembereit általában a tanárok hívják el az iskolákba, a megkeresések oka változó: általában az osztálytársak közti konfliktusok miatt kérnek segítséget, míg más iskolákban a teljesítménykényszer, máshol az agresszió jelent gondot. „A feszültségi szint az egész országban megnőtt, a BKV-n állandóak az összeszólalkozások, a gyerekek pedig nem tudják, hogyan tartsák kordában indulataikat” – véli Szigeti Réka.

A pszichológusok a korcsoportok sajátosságai szerint máshogy építik fel az órákat: a legkisebbeknek élményközpontú foglalkozást tartanak, amikor a játéké és a képzeleté a főszerep. A felsősöknél ezek helyett az információ válik hangsúlyosabbá, amikor racionálisabb oldaláról közelítik meg a témát, míg a középiskolásoknál az önálló munkavégzés és saját kérdéseik kapnak nagyobb teret. A kamaszok figyelmét az internet adta lehetőségekre is felhívják, ahol tovább informálódhatnak és elmélyedhetnek az egyes módszerek használatában. Közösségi oldalaikon rendszeresen osztanak meg posztokat a gyerekek, szülők és pedagógusok számára, emellett a fiatalok körében népszerű youtuberekkel is együttműködnek, akik szintén gyártanak stresszkezeléssel kapcsolatos tartalmakat.

Még az iskolák bezárása előtt elkísértem Rékát és kolléganőjét, Langer Viola pszichológushallgatót két foglalkozásra, akik a zuglói Móra Ferenc Általános Iskolában egy elsős és egy hatodikos osztálynak tartottak órát.

A nap a legkisebbekkel kezdődik. Az elsősök osztályfőnöke, Ágnes szerint néhány gyereknek már a reggel stresszesen indul, kapkodva mennek iskolába, délutánra pedig elfáradnak és azon aggódnak, mikor jönnek értük a szüleik. „Sok apró dologból áll össze, mi miatt idegesek, mint a szülők elvárásai, a beilleszkedés, a szerepléstől való félelem, és akkor még ott vannak az otthoni dolgok, amikről nem tudunk” – sorolja a tanítónő. Amikor megkérdezem a gyerekeket, mi miatt szoktak stresszelni, legtöbben a testvérükkel való konfliktusokat említik. „A bátyám sokszor piszkál, amikor a szüleink nincsenek a közelben” – meséli az egyik kislány, aki emiatt legszívesebben leszigetelné a szobáját.

Réka és Viola már a becsöngetés előtti szünetben felkeltik a gyerekek figyelmét: arra kérik őket, rajzolják körbe egy társukat. Az így kapott emberalak, Feszültke lesz az óra főszereplője, akit felragasztanak a táblára, és rajta mutatják meg, mik a stressz jelei: ez lehet fáradt tekintet, piros arc, libabőr, izzadás, gyorsabb szívverés, hányinger vagy épp hasfájás.

Ezt követően a két szakember azt beszéli át velük, milyen technikákkal csökkenthetik a feszültséget, öt csoportra – száj, bőr, izom, kéz, gondolatok – osztva annak módjait. A kézhez kapcsolódó praktika például a firkálás, az izomhoz a sportolás, a bőrhöz pedig az érintés és az ölelés. A gyerekek a gyakorlatban is kipróbálnak egy-egy módszert. A legnagyobb sikere a szabad rajzolásnak van, amikor vad firkálásba kezdenek, páran még a lapot is összetépik, komolyan véve a kérést, hogy az érzéseik irányítsák a ceruzát. „A rajzolás, naplóírás, babrálás esetén izmainkon keresztül vezetjük le a stresszt, ami befeszül majd elernyed, reakciót indítva be a testünkben. E progresszív relaxáció hatására paraszimpatikus túlsúly lép fel az agyban, amit mi csak nyugiparancsnak nevezünk” – magyarázza később Réka.

A rajzolást követően elénekelnek két gyerekdalt. Az éneklés, különösen a közös éneklés jótékony hatású, kioltja a félelmet, aminek neurológiai oka van: a magas rezonanciájú hangok jókedvre hangolnak, ezért is van, hogy a nevetést jelző hangutánzó szavaink, mint a ’hihi’ is magas hangrendűek. A tapintás ugyancsak csökkenti a stresszt: érintéskor oxitocin hormon szabadul fel a szervezetben, ami növeli az összetartozás érzését. (Szüléskor is ez a hormon termelődik, amelynek simaizom-összehúzó hatása is van, és bőrkontaktus által tovább termelődik, ezért szokták az újszülöttet rögtön az anya mellére tenni.)

Réka szerint habitustól függ, kinek melyik módszer válik be, egy indulatosabb gyereknek inkább az intenzívebb levezetés a hatásos, például ha beleüt egy bokszzsákba, míg mást a meditálás nyugtat meg, ezért is mutatnak be többféle technikát.

A hatodikosoknál szintén Feszültkével kezdődik az óra, akin Réka és Viola ezúttal is szemléltetik az idegesség jeleit, a felsősök azonban arra is választ kapnak, mi a magyarázata egy-egy tünetnek. A gyakori hasfájás oka, hogy stresszhelyzetben a szervezet elhanyagolja az emésztést, míg a szív azért ver ilyenkor hevesebben, hogy javítsa a vérellátást. A diákok azt is megtudják, mért nevezik 11-esnek a szorongó ráncot, majd kipróbálják a hasi légzést és a progresszív relaxációt. A játékok közül ők is a firkálást élvezik leginkább. „Máskor is volt, hogy rajzolással nyugtattam meg magam, és még a papírt is összetéptem utána, nagyon jó érzés volt” – meséli az egyik lány.

Emmának, aki most felvételizett hatosztályos gimnáziumba, sok stresszlabdája van otthon, ő ezekkel oldja a feszültséget, ha nagyon ideges. Bence a dolgozatok miatt szokott görcsölni, ő ilyenkor megiszik egy pohár vizet, majd becsukja a szemét és elszámol tízig. Ugyanígy tesz Regina, akin több tünet is jelentkezik, ha feszült: fáj a hasa, remeg a keze és gyorsabban ver a szíve. A két szakember azt tanácsolja a szülőknek, figyeljenek oda a fizikai jelekre és vegyék komolyan, ha azok állandóvá válnak. A gyakori fej-és hasfájás mellett az is intő jel lehet, ha leromlanak a gyerek jegyei, megváltoznak evési vagy alvási szokásai és a viselkedése, nem jár el a barátaival, hanem magába zárkózik. Beszélgetésekkor érdemes a szokásos „Mi volt ma a suliban?” kérdést máshogy megfogalmazni, mivel a gyerekek a mostban élnek, így nem fogják a beszámolójukat a pár órával korábban történt negatív eseményekkel kezdeni. Ehelyett kérjék meg őket, meséljék el, mikor érezték magukat a legjobban, mi miatt szorongtak, vagy hogy mi volt aznap a legunalmasabb. Meglehet, ezekre is semleges választ kapnak, de később, az együtt végzett tevékenységek, bevásárlás, krumplipucolás, kisebbeknél a fürdetés és a lefekvés meghittebb pillanatai közben megnyílhatnak.

A foglalkozásokon ritkán, de előfordul, hogy súlyos problémákra –alvási zavarok, falcolás, a kamaszoknál a megfelelési kényszer miatt kialakuló evészavar – derül fény. „Ezeket a problémákat nem tárgyaljuk meg órán, még ha ki is bukik valakiből, mivel nem pszichológusként, hanem trénerként vagyunk jelen. A téma lekerekítésével és lezárásával egyrészt az érintett tanulót védjük, mivel könnyen a társai céltáblájává válhat, másrészt 45 perc nem ad lehetőséget a mélyebb feltárásra, így nem lenne etikus belemenni” – mondja Réka. Élve a szakemberi jelzési kötelességükkel, ilyenkor beszélnek a pedagógussal vagy az iskolapszichológussal, akik az esetek többségében már tudnak a problémáról.

A Sulinyugi csapata a foglalkozások után a későbbiekben további, elmélyítő órákat is tudnak tartani az osztályoknak.

A mozgékony elsőt követő második alkalom lassabb menetű, amely során hosszabb-rövidebb relaxációs módszerekkel, például hangmeditációval ismertetik meg a diákokat, amikor a csukott szemű gyerekeknek állathangokat játszanak le és ki kell találniuk, melyik irányból jön a hang, és egy hosszabb relaxációs gyakorlat után a gyerekek le is rajzolhatják az élményeiket. A harmadik órát arra építik, hogyan lehet személyre szabni a megismert módszereket, és olyan is volt, hogy egy terápiás kutyát vittek magukkal.

Réka úgy látja, a tanárokat a rendszeres fegyelmezés terheli le leginkább, például amikor órán nem tudnak befejezni egy gondolatot, mert hatan közbeszólnak. Ez az állandó zavaró, nehezen kordában tartható és kontrollálható stressz, az osztálytermi stressz szintén növelheti a kiégés kockázatát. Ágnes tanítónő a pedagógusokkal szemben támasztott irracionális elvárások miatt stresszel. „Van egy alulról és egy felülről jövő nyomás, én pedig állok középen és túl nagy a prés. A tanulási, érzelmi és pszichikai problémákat mind nekem kell megoldanom, ha pedig nincs rá kapacitásom, én vagyok a tehetségtelen pedagógus.” A nyugdíjhoz közelítő tanítónő Rékához hasonlóan azt tapasztalja, rossz irányba változott a gyerekek magatartása. „Az egyik gyerektől megkaptam, hogy undok vagyok, egy kollégámat pedig leidiótázta egy negyedikes.” Szerinte, mivel már egyre kevesebb a nagy család, a gyerekek előtt nincs egy minta, hogyan illik viselkedni az idősebbekkel. Néhány szülőtől sem tapasztal elég megbecsülést, akik probléma esetén nem vele beszélik meg a gondjukat, hanem rohannak az igazgatóhoz vagy akár a bíróságra.

A pedagógus a tréningek óta jobban odafigyel magára, például eljár úszni, a tanultakat pedig a diákjain is alkalmazza: iskolai rendezvények, például farsangi mulatság előtt, amikor az osztálya egész nap bent van, hasi légzéssel, meditációval lazítanak, ami néha olyan jól sikerül, hogy a gyerekek elalszanak.

A Sulinyugi fő üzenete is ez: tudatosabbá tenni a gyerekeket, a tanárokat és a szülőket, hogy mindenekelőtt saját szorongásaikat csökkentsék, és csak utána foglalkozzanak minden más problémával.

Ehhez pedig nincs szükség különleges eszközökre, a technikák ismeretében maguk is képesek lesznek elűzni a stresszt, amire a járvány miatti otthoni bezártság idejére is nagy szükségük lehet. Az ismertetett módszerek, mint a hasi légzés, a bokszzsák és a meditáció mellett többek között azt tanácsolják a gyerekeknek, beszéljék ki félelmeiket, mozogjanak sokat, tűzzenek ki új célokat, mint egy nyelv megtanulása, barátaikkal pedig ne csak írásban, hanem videóüzenetben is kommunikáljanak. Az online tér nagy segítséget jelenthet a kényszeres szobafogság idejére, de a negatív hírek óránkénti olvasása helyett inkább azzal kapcsolatban keressenek vagy osszanak meg információkat, hogy milyen kreatív ötlettel tudnak megoldásokat találni erre a helyzetre, és arra is ügyeljenek, hogy feltöltő tevékenységeik lehetőleg ne rögzítsék őket a képernyőhöz, mert most a tanulás, kapcsolattartás miatt egyébként is ahhoz vannak kötve.

– Miért növelheti a mért radioaktív értékeket az erdőtűz?

– Ez az erdő az erőmű 30 km-es sugarú, lezárt területén van, azért zárták le, mert ártalmas lenne az ember számára az ottani, megengedettnél nagyobb dózisérték. A tűz egyrészt azért probléma, mert elpusztítja a növényzetet, amely addig takarta a talajt és így felfogta az onnan érkező, sugárzó anyagot tartalmazó részecskék egy részét, másrészt azért, mert a hőhatás miatt a fölszálló részecskék közé így radioaktív anyag kerül, amely aztán szétterülhet a levegőben. Hogy mennyire, ez attól függ, hogy milyen nagy a hőmérsékletkülönbség a felszín és a fölsőbb légrétegek között, hogy mennyire koncentrált ez a hőáram, és milyen az időjárás.

Egy angol forrás szerint tizenhatszoros értékeket mértek a korábbi sugárszinthez képest, de egyrészt nem tudjuk, hogy mihez képest, és azt sem, mit értenek sugárszint alatt.

A The Guardian által közzétett képen egy dózisteljesítmény mérésére alkalmas műszer látszik, amely az átlagos környezeti háttérszint mintegy háromszorosát mutatja. (A dózisteljesítmény azt jelenti, hogy a területen tartózkodva mennyi sugárzási energiát nyel el az élő szervezet kilogrammonként az időegység alatt.)

– A hivatalos tájékoztatás szerint a radioaktív sugárzás szintje Kijev megyében és az ukrán fővárosban nem haladta meg a megengedett mértéket. De akad, aki a múltbeli élmények miatt nem igen hisz a hivatalos tájékoztatásnak…

– Amikor az 1986-os baleset történt, egy hatalmas erejű robbanás vitte föl a sérült reaktor tartalmát több kilométer magasra, ahol a magas légkörben ez szét tudott terülni úgy, hogy az az egész északi féltekén mérhető volt – a mostan helyzet sokkal-sokkal enyhébb ennél. Egyrészt jóval kisebb a hőmérséklet-gradiens, amely ezt a felhőt felviszi, másrészt ennél is fontosabb, hogy az az aktivitás, ami most kiszóródott, töredéke az akkorinak. Nagyon csodálkoznék, ha ennek hatását mérni lehetne Magyarországon, és azt tudni kell, hogy a mérhetőség és veszélyesség között 7-8 nagyságrendi különbség van.

– Ez azt jelenti, hogy Magyarországon jóval előbb mérhető a sugárzás emelkedése, és a monitorozás is folyamatos?

– Amit távolból mérni lehet, az a levegőaktivitás koncentrációja. Magyarország területén kb. 100 környezeti mérőállomás (az úgynevezett OKSER rendszer) működik, ezek egy része nemcsak a dózisteljesítményt, hanem a légköri koncentrációt is méri. A tűz helyéről a szennyeződés elindul, amerre a szél fúj, és folyamatosan hígul, mivel keveredik a tiszta levegővel. A mérőeszköz úgy vesz mintát a levegőből, hogy ezt össze is sűríti viszonylag kis területen, egy szűrőn, tehát jóval koncentráltabban jelenik meg rajta, mint például a tüdőnkben. De még mielőtt oda jutna a levegő, találkozik a légutakkal is, amelyek arra szolgálnak, hogy megtisztítsák, és a tüdőhólyagokba már csak a tiszta oxigén jusson el.

Tehát ha ezeken a nagyon érzékeny szűrőkön ki lehetne mutatni megemelkedett értéket, az azt jelentené, hogy jóval előbb mérjük már, mintsem az emberi tüdőben bármiféle kockázatnövekedéssel járó aktivitást okozna.

Annak a milliomod részét is ki tudjuk mutatni, ami az emberi szervezetben kárt okozna. És majdnem biztos, hogy ha a szennyeződés el is ér idáig, a nagyságrendje nem fog mérhető értéket adni, szóval lehet, hogy a hírek nem mindenki számára megnyugtatók, de a mérések igen.

Az áldozatok személyes történetei, a magas szintű szakmai tudás és a közvetlen stílus magával ragadóvá tették az előadást. Talán a 95 halálos baleset felidézése, a néhol letakart, néhol fedetlenül hagyott halott emberek képe és a mégis gyerekbarát előadásmód tette mindenkire a legerősebb benyomást.

Az egyik tizenegyedikes lány mondta:

„Másfél órán keresztül gubbasztottunk a szőnyegeken, egy percre sem lankadt a figyelmünk. Tetszett, hogy az előadó cenzúrázatlanul, saját, ’véres’ képeivel mesélt. Ezekre is szükség van, hogy az emberek megértsék, mivel járhat egy baleset.”

„Még nincs jogsim, de egyelőre nem is akarok, mert eléggé megrémisztettek a látottak, egy halott kislány képe volt a legmegrázóbb. Mindenkinek meg kellene néznie ezt az előadást, aki vezet vagy vezetni akar. Én azt tanultam belőle, hogy be kell kötni a biztonsági övet, követni kell a szabályokat és vigyázni kell egymásra.”

Egy tizenhét éves motoros srác alig talált szavakat, amikor arról kérdeztem, mit szól az előadáshoz. „Mindenki ledöbbent a látottakon. Ehhez persze hozzájárultak a sokkoló képek is. Most szégyellem, hogy nem olyan rég 300-zal vezettem apám nagymotorját, pedig arra a kategóriára még jogsim sincs. Minden évben járok vezetéstechnikai tréningre, ezt a gyakorlatot folytatni akarom. Ezután még inkább tisztelni fogom a motort, és ésszel fogok vezetni. Mivel az előadónak is volt motoros balesete, hiteles volt, ahogy a fájdalmairól és a felépüléséről beszélt. Úgy adta elő a saját tapasztalatait, hogy azt éreztem, ez bárkivel megtörténhet.”

„Nagyon tetszett, hogy nem rendőrként jött ide magyarázni, hanem apaként mesélt.”

Nem véletlenül érezte a fiatal fiú, hogy a halálos áldozatok érzelmi húrokat pendítenek meg a kétgyermekes édesapában. Pintér József fejéből ugyanis akkor pattant ki az előadás ötlete, amikor a lánya tizennégy éves lett, és náluk is megjelentek a „motorizált” udvarlók. Mivel baleseti helyszínelőként számtalan tragédiát látott az utakon, úgy gondolta, itt az ideje másokkal is megosztani a tapasztalatait, hogy ezzel is javítsa a közlekedési morált. „A főnököm a kezdetektől fogva támogatott. Amikor megcsináltuk a legelső filmet, még nem tudtuk, mennyit is fedjünk fel a munkánk véresebb részéből. Az a videó sokkal keményebb volt, mint amit itt mutattam. Aztán szépen lassan egyre több tapasztalatot szereztünk. 2014-ben 14 előadást tartottam, az elsőt abban a középiskolában, ahová én is jártam. Tavaly már 164-et, és úgy számolom, idén meglesz az 500. előadás. Eleinte én jelentkeztem különböző intézményeknél, hogy balesetmegelőzési előadást tartsak, az utóbbi években viszont már csak felkéréseknek tettem eleget.”

Pintér József rendületlenül járja az országot, hogy minél több embernek beszéljen a biztonságos, egymásra figyelő közlekedés fontosságáról.

 Mivel baleset bárkit érhet, az előadásokat is változatos hallgatóság előtt tartja. „Óvodások, Volán társaságok, fuvarozó cégek dolgozói előtt is beszéltem már. Az elmúlt évek alatt külön tananyagot fejlesztettem ki buszos, motoros, teherautós, óvodás, általános és középiskolás hallgatók számára. Ha ovisokhoz megyek, 20–25 percben arra hívom fel a figyelmüket, hogy fogni kell a szülő kezét, ha át akarnak kelni az úton. Megbeszéljük, mit kell csinálni egy gyalogátkelőhelynél, hogyan kell szabályosan közlekedni, kitérünk a táblákra, lámpákra. Ilyen helyekre mindig elviszem az irányító botot és elmagyarázom, mi a teendő, ha rendőr irányítja a forgalmat. Általános iskolásoknál kétéves csoportokra van bontva a tananyag, mindenhol másra koncentrálunk. Hetedik-nyolcadik osztályban például bejön a segédmotorkerékpár-téma, hiszen a tizenhárom-tizennégy évesek már próbálgatják ezeket a járműveket.

Itt már be szoktam játszani ipari és térfigyelő kamerás felvételeket, amin látszódik, hogy ütik el a gyalogost a gyalogátkelőhelyen vagy hogy ütköznek össze járművek a jelzőlámpánál.

A kisebbeknél természetesen kimaradnak a brutálisabb képek és videók. Velük a fülhallgató- és telefonhasználatról, kerékpározáshoz használt bukósisakról beszélünk. Ha teherautós előadást kérnek, mindig érdekes, amikor 150 kamionos ül szemben az emberrel. Jó páran nem értik ilyenkor, miért kell a programon részt venni, hiszen már sok mindent láttak az utakon. De mindig vannak olyanok is, akik tanulnak a hallottakból.”

Hogy egy-egy előadás után mégis hányan vannak, akiket elgondolkodtatnak az elhangzottak, nem lehet pontosan tudni. Pintér Józsefet nem is feltétlenül a magas számok motiválják. Úgy gondolja, ha legalább egy embert arra ösztönöz, hogy bekösse a biztonsági övét vagy körültekintőbben vezessen, már elégedett lehet. „Szívesen járom az országot. Mindig merülnek fel új témák, új igények, amelyeknek meg kell felelni, az anyag folyamatosan bővül.”

„Bár nem egyszerű azokról a halálesetekről mesélni, amelyeket saját szememmel láttam, segíti a feldolgozást, hogy kibeszélhetem magamból a történteket, és közösen levonhatjuk a tanulságot, hogyan lehetett volna elkerülni.” 

Pintér József előadását szülőnek, gyereknek, pedagógusnak egyaránt érdemes meghallgatnia. Mondhatjuk, hogy a látvány helyenként nem tiniknek való, de sajnos a valóság szörnyű tragédiákat is tud produkálni. Erről pedig tudniuk kell, főleg abban az életkorban, amikor jogosítványt szereznek és azzal vágnak fel a társaik előtt, hogy fittyet hánynak a biztonságra meg a szabályokra. Ha a kamaszok ránk, felnőttekre nem is hallgatnak, amikor óvatosságra és megfontoltságra intjük őket, talán hisznek a saját szemüknek. Az életü(n)k múlhat rajta.

Mivel nincs tévé az otthonunkban, és az interneten sem a híreket bújtuk naponta, eleinte távolinak tűnt az egész járvány, legalább annyira, amilyen messze van Wuhan Clevelandtől.

Aztán egyszer csak itt volt. Nem ám csak Amerikában, és nem is csak Ohióban, hanem pontosan a mi megyénkben, a mi városunkban. Ha lassan is, de mindenkinek leesett, hogy ez nem egy negatív utópia, hanem a valóság.

Ohió gyorsan reagált, hamar kihirdették a meghosszabbított tavaszi szünetet az iskoláknak, és mi is a Nebuló Magyar Nyelviskolánkban. Valljuk be, talán nincs is olyan gyerek a Földön, aki ne fogadta volna örömmel, hogy három hétig nem kell iskolába menni, persze Clevelandben sem volt ez másképp. A gyerekeink boldogan vágták sutba mind a könyveiket, mind az iskolai laptopjukat. Hát igen, olyan is van nekik. Az iskola minden év elején kiosztja a kisméretű laptopokat, majd év végén beszedi tőlük. Így áttérni online oktatásra igazán nem nehéz.

Ennek már három hete. Akkor voltunk utoljára bevásárolni is, és akkor éreztem először, hogy ez itt Amerikában, Cleveland közepén, csak valami átverés lehet.

Döbbenten néztem, hogy korlátozva van az üzletben, hogy hány csomag kenyeret vehetek. Lefagytam, amikor lerakatták az extra csomag vizet a kasszáknál azokkal, akik nem vették tudomásul, hogy egyszerre csak kettőt vihetnek haza. Bénultan álltam, amikor korlátokat állítottak fel a pénztáraknál, ahol még a karácsony előtti bevásárlásnál sem szoktak. Igen, akkor egy pillanatra összeszorult a gyomrom.

Bár hallottam idősebbektől olyan hangokat, hogy átmentek ők már sok mindenen, s csak mi, fiatalabbak ijedhetünk meg a megváltozott körülményektől, azonban a legtöbb 80 feletti azt mondja, ilyesmit még sosem éltek át. Nem itt, nem ebben az országban.

Azóta szinte kis sem tettem a lábam. Igyekeztem minden erőmmel betartani a rendelet és betartatni a gyerekeimmel is.

De két hét után muszáj volt bevásárolni, mert három tinédzser gyerekemnek már nem kell könyörögni, hogy egyenek és aludjanak, mint néhány éve, mert még a több mint tíz napja televásárol hűtőt is képesek voltak kiüríteni. Olyan zaklatottan jöttem haza, hogy csak a hazaérésem után pár perccel kitörő jégeső tudott lehűteni.

Férjemmel már előző este megbeszéltük, hogy nincs mese, be kell vásárolni. Megcsappantak a készletek, és bár nem vagyunk naprakészek a hírekben, még hozzánk is eljutott, hogy tegnap 31%-kal nőtt Ohió államban a fertőzöttek száma. A haditerv valami olyasmi volt, mint az egri vár védőinek kirohanása. Ő az egyik irányba indul el, én a másik városka felé veszem az irányt, és csak egy-egy boltba megyünk be, felkapjuk a legszükségesebbeket a listánk alapján, majd villámgyorsan elhagyjuk a helyet. Ha kétfelé megyünk, nagyobb esélye van, hogy legalább az egyik helyen lesz, ami kell.

Biztos voltam abban, hogy az üzletek tele lesznek emberekkel, hisz mások is láthatták a statisztika számait előző nap, hallhatták a kijelentést, hogy a következő két hétben ez a megjósolhatatlan sokszorosa lesz. Igazam volt, rengetegen voltak. A rendelet szerinti 6 feet (kb. két méter) távolságot csak ügyes bravúrozással sikerült megtartanom.

Nem jöttem zavarba attól, hogy megbámulnak, mert szinte egyedüliként viseltem maszkot és kesztyűt, sőt, egy idő után úgy éreztem had lássák, én leszek most a jó példa mindenki számára.

Férjem szerint akkora listával indultam el, hogy képtelenség az általam kiszabott tíz perc alatt teljesíteni majd a bevásárlást, különösen, ha még néhány idős ismerősnek is felkapok pár dolgot, de mondtam, csak figyeljen. Az üzletet úgy ismerem, mint a tenyeremet. Előfordult már, hogy amikor beteg voltam, őt küldtem el bevásárolni, és otthonról telefonon irányítottam, mit melyik polcon, melyik soron talál. Elismerem, igaza lett, kicsit több ideig tartott, aminek része volt az önkiszolgáló fizető kassza bénázása is, és a fagyasztott pizzát is elfelejtettem, pedig azt terveztem, hogy ma könnyebben megúszom az ebédet. Már két hete is üresek voltak a bolti fagyasztók, de nem emiatt háborodtam fel. Nem tudom, hogy az bosszantott-e fel jobban, hogy két bevásárlókocsi, mindkettő tetején babahordozóval, benne alvó babákkal, csak nehézségek árán tudták kikerülni egymást, vagy a nagymama, aki két tizenéves unokájával baktatott befelé. A három éves kislány hisztijét már minden erejével igyekezett kizárni az agyam, ami csak azon kattogott, hogy: valóban muszáj neki, nekik itt lenni? Március utolsó hétvégéjét írjuk, és még mindig itt tartunk?

A két hét alatt, amíg nem mentem az üzletekbe, azt hittem, más is így tett. Más is elfogadta velem együtt, hogy a mi felelősségünk, hogy megállítsuk a járványt, és nem a politikusoké, mindenféle rendeleteké. De úgy tűnik, nem.

Pedig mindegy, hogy el tudjuk-e hinni vagy sem, Clevelandet is elérte, ami a Föld többi részét, mi sem vagyunk kivételek. Míg néztem a csendes esővé csillapult vihart, azon gondolkoztam, hogy ha így haladunk, az embereknek nem lesz választásuk, ha nem tartják be a korlátozásokat. Ha vízszintesen nem tartják be a 6 feet, kb. két méter távolságot, nemsokára függőlegesen fogják, magukkal sodorva a szeretteiket is.

Az elmúlt két hétben mi, akik otthon maradtunk, őszintén hittük, hogy minden nappal, amit otthon töltünk, segítünk lassítani a járványt. Várakozva néztünk a húsvét elé, hogy akkor, talán akkor már mindannyian találkozhatunk, tojásra vadászhatunk, megrendezhetjük a már hagyománnyá vált baráti összejövetelt. Az adatokat látva tudjuk, hogy ez már nem így lesz. Meghosszabbították a korlátozó rendeleteket, hivatalos értesítést kaptunk, hogy az iskolák május 1-ig zárva tartanak. Egyre több dicsérő cikk jelenik meg a kormányzónkról, Mike DeWine-ről, aki elsők között reagált gyorsan, hogy Ohióban életbe lépjenek a különleges rendelkezések.

Április 5-től minden üzletnek korlátoznia kell a beengedett vásárlók számát. Az üzletek maguk határozzák meg, hogy ez a szám mennyi, de ez talán segít megakadályozni, hogy a családok teljes létszámban vonuljanak ki bevásárolni. Ma reggel már több üzlet előtt hosszú sorban, tartva a két méter távolságot, türelmesen várakoztak az emberek.

Már korábban kitoltuk a reményeinket anyák napjáig, ami az USA-ban május második vasárnapja, hogy akkor talán már együtt ünnepelhetünk tulipánokkal, barátokkal, családdal, de ez is egyre valószínűtlenebbnek tűnik. A város legnagyobb kórházának, a Cleveland Clinicnek a jóslatai alapján a java még csak most jön, vihar előtti csend ez a mostani állapot. A lányom szomorú, hogy április 7-én nem ünnepelheti majd barátokkal a szülinapját, nem mehet el sehová, nem tervezgethet. Nos, igen, most a régi életünk minden napjára, minden részletére vágyakozva nézünk vissza, és alig várjuk, hogy visszakapjuk őket.

Krasznai Beáta, Nebuló Magyar Nyelviskola, Cleveland, Ohió

Az adás meghallgatásához kattintson a lejátszóra:

 

A Tanárnő, kérem! podcast olyan emberekről szól, akik a jövőért dolgoznak. Innovátorokról, akik nem valamilyen jól menő vállalkozás formájában, hanem az oktatás és a pszichológia területén tesznek azért, hogy közös jövőnk olyanná váljon, amilyennek legszebb álmainkban látjuk. Joós Andrea  inspiráló, bátor és eredményes vízionáriusokkal beszélget a műsorban. Tanárokkal, pszichológusokkal, segítő szakemberekkel, akik egyre jobbá és jobbá teszik a világot – majdnem észrevétlenül. De most övék a mikrofon.
Az egyes epizódok meghallgathatók ill. visszahallgathatók a Képmás Podcast rovatában, a YouTube, a Spotify és a Soundcloud csatornáinkon. A Képmás podcast megtalálható a legnépszerűbb podcast-applikációkban is: Google Podcasts, Breaker, Pocket Casts, Radio Public. (Az applikáció letöltése után keressen rá a Képmás podcastra, és iratkozzon fel a csatornára.) Hallgasson minket takarítás, főzés vagy kertészkedés közben, tömegközlekedésen, autóvezetés közben, vagy amíg a gyermekére vár a különóra vagy az edzés alatt!