A Netflix tiniknek szánt egyik legnagyobb dobása A csókfülke című film volt (The kissing booth, 2018), amelyből végül trilógia lett a népszerűség okán. Itt a hősnő hosszasan őrlődik a legjobb barát és a sármos férfi miatt. Az egyik mindent tud róla, a másikkal semmit sem tudnak egymásról, a kamasz nézők mégis várhatják, hogy a csinos lány és a jóképű fiú végre ágyba bújjon két perc beszélgetés után. A film egyik legfontosabb motívuma, hogy a lány ne veszítse el a gyerekkori barát fiút, hiszen ez egy tartós kapcsolat, ezért a hősnő több alkalommal lemondja a randit egy haverkodós este miatt. Sejthetjük persze, hogy ezzel fel is rajzolták a féltékenységi drámát, az azonban furcsa – legalábbis felnőtt fejjel –, hogy a végül mégiscsak kibontakozó, mindent elsöprő szerelem kizárólagos működtetője a testi vonzalom lesz. A fentiek miatt ugyanis a barátság egyáltalán nem része a szenvedélyes párkapcsolatnak (!), sőt később a férfi főhős is talál magának egy legjobb barátot, egy nőt, akivel minden gondját-baját megoszthatja, és akivel közös programokat szervezhet.

A nyár, amikor megszépültem (The summer I turned pretty, 2022) koreai hősnője először a megbízható barátot választja párjául, ám a végén átpártol a titokzatos rosszfiúhoz, mert az a fránya szerelem mégiscsak hozzá vonzza. 

Hogy milyen konfliktusok jönnek, ha a többi karakter is megtudja, hogy a jó kislány főszereplőnek csak sikerült egy görbe éjszaka után megcsókolnia a balhés srácot, azt megtudhatjuk a következő évadból. De valamiért erős a gyanúm, hogy – a barátság folyamatos dicsőítése ellenére – mégsem a figyelmes srác lesz a befutó. (Egyébként külön élmény a kommenteket olvasgatni, ugyanis többen leírják, hogy szexi hajtincsek ide vagy oda, ők bizony gondolkodás nélkül a kedves barátot választanák, mert mennyivel fontosabb egy jó beszélgetés, mint a vonzó külső.)

Mi, tapasztalt felnőttek persze mondhatjuk, hogy ezek a filmek és sorozatok 15 éven felülieknek nem ajánlottak, de lehetünk akár gyanakvóak is, hiszen régóta tudjuk, hogy ez a korosztály például a szexualitással kapcsolatos információit nagyrészt az interneten elérhető pornófilmekből szerzi. Ha elfogadjuk, hogy ezek a videók hatással vannak a nemi életre, akkor mire alapozva gondoljuk, hogy az éppen formálódó személyiség szerelemképét nem befolyásolják a fenti alkotások?

Kép

Jelenet az A nyár, amikor megszépültem című sorozatból – Forrás: Amazon Prime

És ha már felnőttek: a Bridgerton család első évadában, amely a Netflix legnézettebb műsora volt 2020-ban, a bölcs öreg, Violet Bridgerton mondja Daphne lányának, hogy meg kell találnia a legjobb barátját, mert ő lesz a férje. Később a férfi főhős is hosszú monológot ad elő a barátság kiemelkedően nagy szerepéről. Kár, hogy mindezt semmi nem igazolja a sorozatban, helyette szenvedélyes párbeszédek és soft pornó jelenetek váltják egymást. Úgy tűnik, itt is csak elméletben fontos az a bizonyos barátság, a gyakorlatban minden erről a teljesen önálló és kiszámíthatatlan entitásról, a szenvedélyről szól (a streaming szolgáltató egyébként 2023 végére ígéri a töretlen népszerűségű sorozat harmadik évadát, további szenvedélyes kalandokat előrevetítve). 

A fenti alkotások mindegyike hangsúlyozza, hogy a jól működő és hosszútávú kapcsolathoz elsősorban (vagy kizárólag) a nagy, szenvedélyes szerelem kell. Némelyik kifejezetten bemutatja, hogy a barátság, az más, az nem része a párkapcsolatnak. 

Azt a tételt azonban, hogy az irányíthatatlan vonzalom önmagában képes hosszú távon fenntartani egy kapcsolatot, egyáltalán nem igazolják a párterapeuták és a kutatásaik. Mihalec Gábor párterapeuta például Gyűrű-kúra című könyvében leírja, hogy az egyik uralkodó elmélet szerint három dolog kell a boldog házassághoz: szenvedély (testi vonzalom), intimitás (barátság, beszélgetések) és elköteleződés (felnőtt döntés, amely mellett a felek képesek kitartani). Kitér arra is, hogy mi történik, ha a háromból csak kettő van meg (például nem tudunk véglegesen lehorgonyozni valaki mellett, pedig a másik kettő adott), illetve mit várhatunk akkor, ha csak az elsőre, tehát a szexualitásra építünk (nem azt, amit a népszerű filmek ígérnek, tehát nem vég nélküli romantikázást a szinte üres tengerparton).  

Papp Miklós morálteológus, görögkatolikus pap szintén három összetevőről ír: érosz (ide tartozik a szexualitás), fília (ide a barátság) és agapé (az isteni szeretet lenyomata, feltétel nélküliség). A téma kapcsán mégis John Gottman párterapeuta állítása a legérdekesebb, ő ugyanis ezt írja A jól működő házasság hét alapelve című könyvében: „A megközelítésem lényege az az egyszerű tény, hogy a boldog házasságok mély barátságon alapulnak.” A szakember ebből a tételből kiindulva írja le alapelveit. Emellett elemzi a párterápiák kudarcának okait, illetve számos kutatást idéz, a téma kapcsán ez is különösen érdekes: „A nők 70%-ánál abban a kérdésben, hogy elégedettek-e a szexuális életükkel, a házasságuk romantikusságával és szenvedélyességével, a házaspár barátságának minősége volt a meghatározó tényező. A férfiak 70%-ánál ugyanebben a kérdésben ugyancsak a házaspár barátságának minősége volt a döntő.” 

Úgy tűnik tehát, hogy nem véletlenül mondják gyakran itt, Magyarországon is a párterapeuták, hogy a legtöbb házasságban élőnek az fáj a legjobban, hogy a társa nem hallgatja és nem vigasztalja meg.
Az a bizonyos barátság jóval fontosabb, mint gondolnánk. 
John Gottman könyveiből egyértelműen kitűnik, hogy a szakember csodálja a nagyon komplex emberi személyiséget, amelyben egy életen át találhatunk felfedezni- és gyönyörködnivalót, mert annyira sok rétege van. Feltéve persze, hogy van időnk és energiánk a gyönyörködésre, és nem a szenvedélyes, lángoló szerelmet hajkurásszuk éppen. 

Fontos hozzátenni, hogy egyik idézett szakember sem mondja, hogy a testi vonzalom nem fontos (ahogy az a fenti felsorolásokból is látszik). Azt állítják, hogy nem elég. És ez az állítás ellentétes a popkultúránk népszerű alkotásainak alapvetéseivel, ezért érdemes óvatosnak lennünk. Szerencsére a tudatosság egyre többször kerül szóba a médiatermékek kapcsán is – ugyanakkor talán még mindig kevesen vagyunk, akik szelektálunk, kritikusan nézünk filmet. Ha nem kenünk bármilyen ismeretlen eredetű krémet a bőrünkre, miért engednénk be a tudatunkba mindenféle ismeretlen eredetű ideológiát?
 

Torzít a körözési rendszer

A hatéves Etan Patz 1979. május 25-én reggel iskolába indult. Elhagyta családi otthonát Manhattan-ben, hogy a két háztömbbel arrébb lévő megállóban felszálljon az iskolabuszra. A kisfiú soha többé nem érkezett meg az iskolába. Az ő emlékére 40 évvel ezelőtt Ronald Reagan amerikai elnök május 25-ét az eltűnt gyermekek világnapjának nyilvánította. Etan volt az első, akinek a fényképe megjelent a boltokban a tejesdobozok oldalán, ami azóta gyakorlattá vált. A nyomozás csak évtizedekkel később ért célt: 2017-ben Pedro Hernandezt 25 év börtönre ítélték a kisfiú elrablásáért és megöléséért. A világnap kapcsán a Magyarországi Terre des hommes Alapítvány a Magvető Caféba kerekasztalbeszélgetést szervezett. 

Az Európai Unióban évente több mint 250 ezer gyerek tűnik el, ami mögött jellemzően konfliktus, bántalmazás, erőszak húzódik meg. Néhány éve az EU-ban a gyermekkereskedelem összes regisztrált áldozatának közel fele magyar állampolgár volt. Itthon 30 percenként jelentenek be gyerekeltűnést. Ha három hónapon belül nem kerül elő egy kiskorú, akkor határozottan eltűntnek nyilvánítják, ezeknek az ügyeknek az elévülése 90 év.

Oláh-Paulon László rendőr alezredes 20 éve a bűnmegelőzésben dolgozik „Egyéne válogatja, miért tűnik el valaki” – szögezte le. Családi ok, iskolai ok, egyéb ok – amikor bejelentés történik, ezek egyikét jelöli meg a rendőr. Hangsúlyozta, Magyarországon azért is magas az eltűnések száma, mert más országokéhoz képest valószínűleg szigorúbb a körözési rendszer. 

Például, ha egy gyerek állami gondoskodásban él, és 16 órára nem megy vissza az intézménybe, 16:30-kor már elküldi az intézményvezető az értesítést a rendőrségre.

Így bekerül a nyilvántartásba, eltűnésnek értékelik az esetet akkor is, ha este 10-re megérkezik. Az is előfordul, hogy egy gyerek újra és újra eltűnik. Baranya megyében egy 16 éves lány egymaga százszor tűnt el, illetve ment el a gyermekotthonból néhány napra vagy órára.

A gyermekotthonok világa – „Vágyni fog haza!”

Az ombudsmani hivatal 2012-ben a gyermekeltűnések kapcsán átfogó vizsgálatot végzett. Azt találták, hogy a gyermekvédelmi szakellátásból gyakran szöknek meg, illetve vannak távol engedély nélkül a gyerekek. „Sokszor 12–14 éves kor fölött emelik ki őket a családból. Bármilyen rossz is a család, ahonnan kiemelik, a gyerek nem örömmel fog bevonulni a gyermekotthonba. Vágyni fog haza! Lehet, már meg sem érkezik az intézménybe, vagy megérkezik, de negyedórán belül már ott sincs” – szemlélteti a helyzetet Győrffy Zsuzsanna, az ombudsman munkatársa. Ilyenkor megindul a körözés, a rendőrök megtalálják, majd visszaviszik a gyereket, ami ismétlődhet újra és újra. A tinédzser lányoknak ilyenkor már párkapcsolatuk van, elmennek a barátjukhoz, nála laknak, a terhesség sem ritka.

De mi tarthat meg egy gyereket az intézményben? Lényeges, hogy az otthonban dolgozó szakemberek és a kortárs csoport hogyan fogad egy új beköltözőt. Volt egy olyan vizsgálat is, amelyből kiderült, hogy a gyerekek 30 százalékát anyagi okok miatt emelik ki a családból. „Ha a nagyon rossz anyagi körülmények közül az érintett egy olyan gyermekotthonba kerül, ahol gyakorlatilag nincs jobb helyzetben, mert lelakott bútorok, nagyon szegényes körülmények fogadják, illetve nincs megfelelően képzett szakembergárda sem, akkor mi tartsa őt abban az intézményben?” – tette fel a kérdést Győrffy Zsuzsanna. 

Ha bújtatnak egy gyereket, a törvény szerint a rendőr bemehet a házba, és elhozhatja. De nem mindig kell hosszan keresni valakit, a korábban már említett tizenéves lányt sem kellett. 

„Ő majdnem száz alkalommal a szüleihez ment haza” – mesélte a szívszorító esetet a rendőr alezredes. 

De előfordul, hogy valaki hetekig, hónapokig az utcán csavarog, például Szabolcsból feljön egy gyerek a fővárosba. Ha a rendőrök igazoltatják, általában az Alföldi utcába, hivatalos nevén az 1. számú Befogadó Gyermekotthonba viszik. A 14 éven felüli lányoknál pedig sajnos jellemző a prostitúció.

Jobb lenne máshol

A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványhoz is jönnek hívások gyermekeltűnések ügyében, sokszor jogellenes elvitel kapcsán kérnek tőlük segítséget a szülők. Jellemző, hogy válóper miatt az egyik szülő elviszi a gyereket, a másik pedig nem tudja, hol van. „Egy kamasz jellemzően akkor hív, amikor elkezd azon gondolkodni, jobb lenne neki máshol. El akar szökni” – magyarázta Táler Orsolya, a Kék Vonal ügyvezetője. Arról is beszélt, hogy a szakellátásnak nincs megtartóereje. Gyakran folyamatos szökésben, ki-be járkálásban vannak a kiskorúak, és azt, hogy ez potenciálisan emberkereskedelem szempontjából veszélyes, nem látják reálisan. 

Magyarországon 2022-ben 22 500 gyerek volt szakellátásban, tavaly a fővárosban 1800 gyermekkel dolgoztak. Ha kiemelik őket a családjukból, befogadóotthonba kerülnek, ahol nagyon erősen jelentkezik a traumatizáltságuk. Itt nagyon sok időt eltöltenek anélkül, hogy kijelölnék a számukra a nekik megfelelő gondozási helyet „Nem árulok el titkot, ha azt mondom, ezen a területen is nagy a szakemberek fluktuációja, holott ezeknek a gyerekeknek az állandóság kellene. A befogadóotthonokba nagyon nehéz pszichológust találni” – hangsúlyozta Fedorkó Julianna, a Fővárosi Gyermekvédelmi Szakszolgálat (Tegyesz) gyermekvédelmi gyámja.

„Elveszik a jövője”

Ezért is magas a szökések száma. Tavaly 15 ezer körözést adott ki a rendőrség, ebbe beletartozik az is, ha valaki sokszor szökött el. A fővárosi Tegyesz 2022-ben 1003 körözést adott ki, az eltűntként nyilvántartott – azaz három hónapnál tovább távol tartózkodott – gyerekek száma pedig 70 volt. 

„Az esetek 30 százalékában 24 órán belül meglesznek ezek a fiatalok, a másik 30 százalék egy héten belül, a következő 35 százalék egy hónapon belül előkerül.” 

„Az összes eltűnéses eset 5 százaléka kilencven napon túli történet. Ők a tényleges eltűntek, az országos és a budapesti adatok ebben megegyeznek” – fogalmazott Oláh-Paulon László. 

Megelőzési céllal évek óta játsszák a Kiállok érted című színdarabot, amely egy lakóotthonból elszökött lány road-movie-ja. Az előadással járják az ország gyermekotthonait, valamint rendőröknek is bemutatják azt. A Láthatáron Csoport és a KV Társulat színdarabja és a hozzá kapcsolódó feldolgozóprogram elsősorban a prostituálttá válás és az emberkereskedelem veszélyének kitett fiatalok lehetőségeit és az áldozattá válás folyamatát vizsgálja.

A rendőrök szállítóként működnek közre a gyermekotthonokból eltűntek esetében, holott sem elég emberük, sem elég autójuk nincs ehhez. Ugyanilyen gondokkal küzdenek a gyermekvédelmi gyámok is, Táler Orsolya szerint rendszerszintű problémák vannak. Ha például egy gyereknek speciális intézmény kellene, nem tudják áthelyezni, mert négyéves várólista van. A gyerekek többsége 12 éves kor felett kerül be az otthonokba, már iskolai lemaradással. „Tizenhárom éves gyerek, és még csak harmadikos… Elveszik a jövője, 16–18 évesen funkcionális, akár tényleges analfabéta. Múlt héten egy befogadóotthonban jártam: a papíron ötödik osztályos gyerek a másodikos munkafüzetet töltötte ki, a kilencéves kishúga másodszor járja az elsőt. Így vesznek el az állam gyerekei” – szemléltette Győrffy Zsuzsanna.

Van az a bizonyos öt százalék, akik baleset, tragédia, eltévedés, bűncselekmény okán tűnnek el. Március végén bejárta a sajtót a hír, hogy egy ötéves autista kisfiú tűnt el egy délután tolna-mözsi otthonukból. A keresésbe a rendőrség mellett polgárőrök, önkéntes mentőkutyások és a TEK is bekapcsolódott. Másnap délután a falu határában lévő vetésben találták őt meg, szerencsére komoly baja nem esett. 

„A társadalom nagyon érzékeny, ha gyerekek ilyen körülmények között tűnnek el, de egy gyermekotthon esetében sajnos más a helyzet” – vélekedett a rendőr alezredes.

Ha egy állami nevelés alatt álló gyermek bűncselekmény áldozatává válik, kihallgatását a rendőrség gyermekbarát meghallgatóhelyiségekben végzi, ahol a kiskorú mellett a gyámja is ott lehet. Ilyen a Tegyesz Alföldi utcai otthonában, Szombathelyen, Békéscsabán, Gyulán és Debrecenben is van. Pár éven belül az egész országot szeretnék lefedni.

Kiskorú menekültek Ukrajnából

Az orosz-ukrán háború kitörése óta érkeztek hozzánk kísérő nélküli kiskorúak is, igaz, a hivatalos adatok szerint nem sokan. 40–50 fő érkezett, akiket a fóti gyermekvárosban helyeztek el. Fedorkó Julianna elmondta, hogy a többségük már Ukrajnába is menekültként érkezett: Nigériából, Tunéziából, Szíriából vagy éppen Mozambikból. Jelenleg csak hárman vannak Fóton, ugyanis akik harmadik országból érkeztek, továbbmentek Nyugat-Európába. Egy nigériai fiatal adott be nálunk menedékkérelmet, de ezt még nem bírálták el. „Onnantól kezdve, hogy valaki átlépi a schengeni határt, azt, hogy Európán belül hogyan mozog, és éppen hol van, senki sem tudja…Sok eset marad a szürke zónában” – vélekedett Táler Orsolya.

Oláh-Paulon László hangsúlyozta, hogy a harmadik országbeli menekültek számára a háború kezdetekor kinyílt a határ, tavaly februártól akár papír nélkül is fogadták őket, de nem jöttek tömegesen egyedül kiskorúak. „Előfordult, hogy valaki rossz vonatra szállt, és amikor a gyerek Budapestre ért, már megvolt az a vonat, amelyik viszi a szülei után Lengyelországba” – mondta. Hozzátette, ők nem találkoztak olyan bandákkal, akik szexuális kizsákmányolás céljából fiatal lányokra vadásztak volna a határon. Ilyen bejelentések nem érkeztek hozzájuk, vagy az esetek rejtve maradtak.

Mit tehetek én?

A közösségi média is hatékony segítség lehet a keresésben, de célszerű mindig a hivatalos police.hu-s posztot megosztani. Hogy hogyan ismerhetjük fel, ha egy gyerek veszélyben van? Például, ha feszültebben viselkedik az óvodában, iskolában, mint szokott. Ha úgy érezzük, egy gyerek akár a saját családjában is veszélyben lehet, meg kell tenni a bejelentést. 
„Felnőttként minden gyerek felé felelősségem van. Ne nézzünk félre” – hívta fel a figyelmet a Kék Vonal pszichológusa. 
Ma a társadalom, ha nem elég nagy a hírverés, talán érzéketlen is a gyermekei felé. Pedig, ahogy a beszélgetésen is elhangzott: „ez az ügy fontos, nemcsak a világnapon, hanem mindennap”. 
 

Ahol Frigyes, a fácán él, és képmásos kolléganőm a vendégfogadó 

Nagymaroson, a Sólyomszigeten 2021 augusztusa óta fogadja vendégeit a családias hangulatú Vándorsólyom Camping, amelyet képmásos kolléganőm, Jámbor-Miniska Zsejke és férje üzemeltet, s amelyről korábban ő maga is írt cikket. Egy álmuk vált valóra ezzel a kempinggel, én pedig már alig várom, hogy mehessek! 
Na jó, én elfogult vagyok Zsejkével szemben: a precízen kidolgozott, alapos kutatómunkáról árulkodó cikkein keresztül szerettem meg őt évekkel ezelőtt, s ha valakit újságírói díjra kellene jelölnöm, biztosan ő lenne az. Év közben meglehetősen nehéz összehoznunk még egy közös kávézást is, jóformán csak a szerkesztőségi megbeszéléseken találkozunk, aztán mindenki megy a dolgára alkotni. A Vándorsólyom Camping pont azért remek választás számomra, mert végre együtt tölthetek Zsejkével egy kis időt, lesz alkalom minőségi beszélgetésekre, ráadásul még bográcsozást is kilátásba helyeztünk. 

A Vándorsólyom „olyan helyen van, ahol az összeérő lombkoronák árnyékában a lábunknál andalog a folyó, és a telefonunk helyett fakopáncs ébreszt. Hiszem, hogy léteznek olyan helyek, amelyek afféle köldökzsinórral vannak hozzánk kötve, amelyek bármerre is járunk a világban, magukhoz húznak és táplálnak” – olvasható a weboldalon. Én pedig örömmel olvastam, hiszen rám fér már egy kiadós digitális detox. (Ehhez képest az első kérdés, ami véletlenül kicsúszott a számon, az volt, hogy van-e wifi.) 

A telket „vad” állapotban vásárolták meg: áthatolhatatlan bozótos volt, közművesítés nélkül. Minden apró munkát és felújítást maguk végeztek, és amint beköszönt a jó idő, kint vannak, Zsejke még a képmásos munkáit is innen végzi. „A szomszéd telken lakik Frigyes, a fácán, akit tavaly egy vadmalaccal láttunk barátkozni. 
A félnomád életvitellel együtt a kislányunknak ez a hely valóságos meseország. 
Amikor egy forró nyári nap végén megfogjuk egymás kezét, és nagyot ugrunk a felfújható gyerekmedencébe, kissé »kusturicás« benyomást keltünk, amivel általában mosolyt csalunk a vendégeink arcára, akik azt mondják, leginkább a lelkesedésünk miatt szerették meg ezt a helyet” – árulja el kolléganőm. 

Szállásuk a sportolni vágyók számára is jó kiindulópont, mert amellett, hogy a területen van strandröplabdapálya, aki kerékpározni szeret, az a kemping mellett elhaladó nemzetközi bicikliúton a Duna-parti kisvárosokat fedezheti fel. Párommal június végére foglaltunk berendezett sátrat náluk, és már lelkesen tervezgetjük, merre kalandozzunk kerékpárral, s milyen társasjátékot vigyünk.
 

Kép

Kép: Jónás Jácint

Elvonulás és horgászás, akár négylábú kedvenccel is

Ha nem szeretnél mélyen a zsebedbe nyúlni kutyaszitter miatt, akkor vidd magaddal kedvencedet, és fedezzétek fel együtt Badacsonyt! Elvégre új ingerek mindenkinek kellenek. A Badacsony Camping közvetlenül a Badacsony hegy lábánál, a tó partján helyezkedik el, és folyamatosan remek értékeléseket kap. Természetvédelmi területen fekszik, gyönyörűen parkosított. 
Bekuckózni ide családias hangulatú kempingsátorral, illetve lakókocsival is lehet, de ha jobban tetszenek a mobilházak, azok bérlésére is van lehetőség. 

Ha kis kedvenceddel együtt pecáznátok, kérhetitek stég bérlését. Zuhanyzó- és mosdókabinokból álló vizesblokk, babapelenkázó és jól felszerelt főző-, mosóhelyiség is a rendelkezésetekre áll. Együtt mehettek az étkezőrészlegbe is, csupán az alap kutyaetikettet kell betartanotok: Bodri ne másszon fel az asztalra, ne pisiljen a többi vendég ölébe, ne egyen a tányérokból. A személyzet kikészíti neki a hozott elemózsiátokat, ha szépen megkéritek őket. Egyszóval minden adott arra, hogy nyugodt környezetben, friss levegőn, oxigéndús környezetben töltődjetek, illetve, hogy két-, illetve négylábon fedezzetek fel új terepet Magyarországon. 

Kép

Fotó: badacsonycamping.hu

Som-hegyi turistaház Pilisszentkereszten

A pandémia begyűrűzése előtt még épp sikerült eltöltenem itt három napot. Jó ideje szemezgettem ezzel az erdei kulcsosházzal, mert valahol legbelül éreztem, egyike lehet azon helyeknek, ahol a jelenre összpontosíthatok. A Pilisszentkereszttől egy kilométerre lévő turistaházat gyalogosan lehet megközelíteni többek között az Országos Kéktúra útvonalán. Nem hivalkodó, mégis gyönyörű, miközben belül komfortos és esztétikus. 13 ágy, 17 matrac és sátrazási lehetőség is választható, amihez adott a külső vizesblokk, a fedett terasz és a mosogatóhely – vagyis minden, ami kell. Direkt nem vittem magammal laptopot, és milyen jól tettem! 
Esténként Shakespeare-szonettekkel múlattam az időt, és a hálanaplómat írtam. „Kényszerítettem” magam, hogy az itt és mostra koncentráljak. 

Kép

Fotó: parkerdo.hu

„Minden várhat, és meg is vár. A dolgok akkor is haladnak a maguk útján, ha nem válaszolunk perceken belül egy Facebook-üzenetre” – mondogattam magamnak. Persze, ekkor még nem voltam okostelefon-függő… Kiadós sétákat tettem a Dera-patak völgyében, valamint ellátogattam a ciszterci kolostorromig. Olyan lélegzetelállító szépségű ez a környék, hogy az ember könnyen belefeledkezik a túrázásba, és egyszer csak azon kapja magát, hogy már öt-hat kilométert is megtett.

A bemutatkozásod a honlapodon azzal indul, hogy édesapád agyvérzésben halt meg, így a személyes érintettség miatt tudod, mit jelent egy afáziás beteg a családban. Ez vezetett erre a pályára?

A történet korábban, még gimnazista koromban kezdődött, amikor hallottam egy beszélgetést Illyés Gyulánéval, aki siket-vak gyermekekkel foglalkozott. Ez annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy elhatároztam, ebbe az irányba szeretnék továbbtanulni. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, logopédus szakirányon végeztem. Már több éve dolgoztam, amikor egyik kolléganőm megkért, hogy folytassam azt a munkát, amit elkezdett egy afáziás beteggel. 

Mi ez a betegség pontosan? Sokakat érint, de nagyon keveset tudunk róla.

A leggyakrabban stroke következtében alakul ki afázia. Az esetek túlnyomó többségében isémiás stroke történik: a sejtek között vérellátási zavar, szövetelhalás, funkcióvesztés vagy embólia lép föl. A verőér megrepedése miatt előfordul, hogy vérömleny keletkezik a koponyán belül, ami az agyállomány összenyomódását okozhatja. Amikor ezek a beszédközpontot érintik, akkor alakul ki afázia. Ritkábban baleset, koponyasérülés miatt, vagy ha ezen a területen tumor alakul ki, szintén nyelvi funkcióvesztés következik be.  

Milyen területeken dolgoztál korábban?

Kezdetben gyerekekkel foglalkoztam Miskolcon, a Nevelési Tanácsadóban, majd, amikor beindult a kereskedelmi rádiózás, megkértek, hogy tanítsak beszédtechnikát a leendő hírolvasóknak, rádiós műsorvezetőknek. Először a kereskedelmi rádiók, azután a Magyar Rádió, majd az MTVA rádiós műsorvezetőivel is foglalkoztam, több mint két évtizeden át. Eközben folytattam a terápiás munkát a betegekkel, s rájöttem, mennyire más az elmélet és a gyakorlat. 

Úgy éreztem magam, mint aki könyvből tanult meg úszni. Eljött a pillanat, amikor bedobtak a mély vízbe, és világossá vált: a tanultak mellé kellenek a megérzések és a kreativitás, hogy kiússzak a partra. 

Ebből a tapasztalatból aztán elköteleződés lett. Azóta is folyamatosan képzem magam. Meggyőződésem, hogy az agy működését sosem fogjuk teljesen megismerni, legfeljebb azt fogjuk világosabban látni, hogy mi mindent nem tudunk még.

Kép

Varga Sarolta – Fotó: beszedtanulas.hu

Hány embert érinthet ez a betegség?

Több tízezres nagyságrendben kell számolnunk. Ugyanakkor nagy jelentősége van a státusznak, a súlyossági foknak is. Az egészen enyhe szómegtalálási nehézségtől a gyakori verbális blokkokon át a nyelvi funkciók teljes összeomlásáig minden előfordulhat. A beteg számára persze az enyhének mondható állapot is jelentős deficitérzéssel jár otthon, a munkahelyén vagy baráti társaságban, hiszen nem tudja a gondolatait úgy elmondani, mint azt korábban tette. Ilyenkor kezdődnek az önértékelési problémák, az elszigetelődés, a depresszió, a logofóbia.  

Az egyik interjúdban azt mondtad, hogy amikor valaki afáziás állapotba kerül, az olyan, mintha egy atombombát dobnának le az életében, olyan erejű pusztítást és változást jelent. Milyen állapotban vannak a betegek, amikor találkozol velük?

Ezt a hasonlatot egy betegemtől hallottam először, és teljesen helytálló. Jó, ha sikerül a beteget kerekesszékbe ültetni, és szemkontaktust kialakítani. Felmérem, hogy figyel-e rám, hogy az ajakmozgást tudja-e utánozni, hogy a légzését tudja-e irányítani. Egyszerű utasítást ért-e, vagy csak következtetni tud a szituációból, intonációból. Fontos a beszéd-, grafo- és finommotorikum állapota; nyelvét, ajkát tudja-e mozgatni, vagy a ceruzát meg tudja-e fogni, egyszerű vonalakat tud-e rajzolni, automatizmust elő tudok-e hívni. A kórházban dolgozom most egy aránylag friss stroke-os beteggel, aki úgynevezett globál afáziás, a jobb oldala lebénult. A kerekesszékbe is csak segítséggel tudott átülni. Amikor bekerült az osztályra, egyetlen szót sem tudott mondani. 

A stroke-ja előtt aktív üzletasszony volt, egy prosperáló üzleti vállalkozás ügyvezető- tulajdonosa. Egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozott az élete. 

A módszered sajátossága, hogy a vers, a zene, a rajzolás fontos szerepet kap benne. 

A beteg, akit említettem, kezdetben teljes verbális blokkal került hozzánk. A zene, a versek, majd a rajzok segítségével lassan előjöttek a szóképek, a tiszta szavak, majd a rövid, egyszerű mondatok. Négy-öt hét után sokat javult a mobilitása. A verbális blokkot sikerült oldani, egyre többet megért, és az automatizmusok mellett megjelennek a spontán kifejezések is. Amint az ő példája is mutatja, nem ritka a teljes beszédképtelenség, amelynek hátterében a beszédlégzés irányításának blokkja áll. Ilyenkor elindulunk a „kályhától”: a ki- és belégzés, egy-egy magán- és mássalhangzó megtanulásán át jutunk el az egyszerű szavak képzéséig. Terápiás szempontból meghatározó, hogy motivált, együttműködő legyen a beteg. 

Hogyan lehet elkezdeni a munkát egy ilyen beteggel, ha még a levegőt sem tudja úgy venni, ahogy szeretné, ami pedig a szóképzéshez elengedhetetlen?

Óriási szerepe van a légzésnek. A beszédlégzés irányításának blokkja esetében a beteg képtelen azt az egyszerű feladatot végrehajtani, hogy szívja be vagy fújja ki a levegőt. Az élettani légzést ez persze nem érinti. Előfordul, hogy a gyufaszál elfújása sem sikerül, ezért az egyik első lépés a légzés irányítása. Aztán egyszerű automatizmusok előhívása, amik oldják ezt a bizonyos verbális blokkot. Ilyenek a számolások, a napok, hónapok megnevezése, a Nemzeti dal vagy más nagyon ismert Petőfi Sándor-, Arany János-költemény. 
Jellemző, hogy a több évtizede külföldön élő magyar származású betegeknél is az anyanyelvvel lehet a verbális funkciókat újraindítani. 

Miben segít a verselés?

A magyar nyelv dallama, ritmusa köszön vissza a legismertebb versekből. Nemcsak a blokkok oldását segíti az ismert versszakok felelevenítése, hanem a folyamatos beszéd élménye is visszatér.  

Miért van az, hogy rajzolás közben jutnak eszünkbe a szavak?

A beteg számára a legnagyobb nehézséget konkrét kérdésre a konkrét válaszadás jelenti. Viszont, ha arra kérem, rajzoljon például három gyümölcsöt, majd fordítsa le a lapot, és idézze fel, amit rajzolt, meglepően jó eredményt lehet elérni. A frontális beszéd kiiktatása, a vizuális idegpálya behívása, a fotografikus memória stimulálása oldja a verbális blokkot, segít a szavak előhívásában, a gondolatok rendezésében és elmondásában. Nagyon szeretem az Aesopus- és La Fontaine-meséket. Rövidek, tömörek, örökérvényűek. Amikor sikerül a mesét lerajzolni, akárcsak érintőleges figurákkal, szereplőkkel, az elmesélése is sikerülni fog. A gondolatok rendezése papíron, majd ennek felidézése beindítja a verbális funkciókat, és a későbbiekben a képek előhívása úgy kezd működni, mintha filmet néznének. 

Kép

Szenzoros afáziás beteg rajza 11 hónappal a stroke után Petőfi Fa leszek, ha... című verséhez – Forrás: Varga Sarolta

Mi a helyzet a zenével?

Ennek a módszernek a kidolgozása tulajdonképpen Kulka Jánoshoz kötődik. Még a kórházban, az intenzív osztályon feküdt, amikor lejátszottam neki a Halleluja című dalát a telefonomról, és elkezdte énekelni. Ez volt az első alkalom, ami megvilágította számára a zene és az afázia kapcsolatát. Később aztán az osztályon is elkezdtem a zenét terápiás céllal használni, és nem csak stroke-os betegeknél. Tematikusan olyan dalokat keresek, amelyek a ‘60-as, ‘70-es, ‘80-as évek nagy slágerei voltak. Fontos, hogy a betegek ismerjék és szeressék a dalokat. Ilyenkor „ülve táncolunk”. 
Kezünkkel, lábunkkal ellentétes mozgásokat végzünk, miközben énekeljük a Trombitás Frédit vagy azt, hogy Mindenkinek van egy álma. 
A tapasztalat alakítja a módszert, ami folyamatosan formálódik, tágul, változik. Vannak olyan elemek, amiket félretettem, és vannak új gyakorlatok is. 

Az egyik beteged írta rólad, hogy „nagyon sokat segített Sacika személyes varázsa, pszichológiai és beleérző képessége, hatalmas szókincse, gondolatmegismerési képessége (hamarabb tudta, hogy mi mit akarunk mondani)”. Ebből az idézetből egyértelmű, hogy az empátia nagyon fontos.

Valóban, empátia nélkül igen szerény eredményt lehetne elérni. Mivel stroke után ismerem meg a betegeket, fontos, hogy tájékozódjam a stroke előtti életükről. Sokan kiváló képességekkel rendelkeztek, és kimagasló teljesítményt nyújtottak az élet különféle területein. Az évek során megtanultam a beteg fejével gondolkodni. Mindig megkérdezem, mi újság, hogy van, beszéljen magáról, a mindennapjairól. Fontos, hogy megértsük, a jelen állapota, a kommunikációs deficit nem az intellektusát tükrözi, ő továbbra is ugyanaz, aki volt. Hatalmas erőfeszítést jelent számukra, ha valami lényeges dolgot szeretnének elmondani. Ilyenkor erősödnek a blokkok, nehezebben jönnek elő a szavak. Nagy megkönnyebbülést jelent, ha sikerül ki- vagy megtalálnom a megfelelő szavakat. Sokan felteszik a kérdést: miért történt ez vele? Mikor fog meggyógyulni? Mikor lesz olyan, mint régen? A terápia mindig személyre szabott, az állapota mellett a beteg személyisége is meghatározó. A terápiás órának sikerélménnyel kell végződnie. 

Előfordul, hogy a foglalkozáson részt vesz egy családtag, és megtanulja a feladatokat, hogy otthon segíteni tudjon?

A családtagok bevonása szerves részét képezi a terápiás munkának. Lényeges, hogy reális képet kapjanak az afáziás emberről. Ha a hozzátartozójuk nem tudja megfogalmazni a gondolatait, az nem azt jelenti, hogy nem is érti, miről van szó. 

Hagyjanak kellő időt a gondolatok közlésére, ne szigetelődjenek el, de erőltetni sem szabad a beteg számára a kellemetlen, nehéz helyzetet. 

Vagyis a hozzátartozóknak is meg kell tanulniuk ezt az új élethelyzetet. 

Ez a módszer arra is rávilágít, hogy a kisgyerekkori beszédtanulásnál is fontos lenne a gyerek rajzoltatása és az együtt mondókázás? 

Tulajdonképpen igen. Meséket olvasni, elmondani, lerajzolni, memoritereket, dalokat tanulni nem lehet elég korán elkezdeni. A nyelvi kognitív korai fejlesztés minden bizonnyal a gyerekek előnyére válik, sokkal inkább, mint a mobiltelefont a kezükbe nyomni. Látom a villamoson, hogy anyukák nem a babájukkal keresik a szemkontaktust, hanem a telefonjaikat nyomkodják, sokszor még a zebrán átkelve is. Kisgyermekkorban akár egyszerű nyelvi és zenei fejlesztés is hatalmas előnyt jelent a későbbiekre nézve, és az az anya–gyermek kapcsolatot is mélyíti. Kár lenne erről lemondani!

A Magyar Vöröskereszt kiemelt értéknek tekinti a védelmet, biztonságot, az összekötő és megbocsátó, szeretet nyújtó családot. Fontosnak tartja a fiatalok családi életre való felkészítésének segítését. Ennek keretében a  huszonhetedik alkalommal rendezi meg Nyíregyházán az Országos Csecsemőgondozási Vetélkedőt.

„Eljöhet az a nap, amikor váratlanul arra ébredtek, hogy egy baba sír az otthonotokban! Ha a babák nem is a ti gyermekeitek lesznek először, azon a napon mégis össze kell majd szednetek minden elméleti tudásotokat és gyakorlati ismereteteket, hogy megálljátok a helyeteket! A versenytapasztalat persze akkor is jól jön majd, amikor anyukaként, vagy apukaként vár rátok sok-sok ilyen sírós reggel vagy éjszaka” – szólítják meg az ifjúságot oldalukon.

Az országos döntőn általános iskolás és középiskolás fiatalokból álló csapatok versenyeznek. Az esemény részletei itt olvashatóak.

– Mi a Fedinecz Pál-jelenség titka? 

– Haha, ez jó! Ahogy azt a Képmás podcastjában is mondtam, úgy gondolok magamra, mint egy kalandvágyó fiatalra, akit nem csomagoltak ki teljesen: zippesített vagyok, mint a rendszámtáblám! (Pál rendszámtáblájának első három betűje RAR, ami az egyik legismertebb számítástechnikai fájltömörítés állományneve – a szerk.) Inkább kalandként fogom fel az élethelyzetet, ami nekem jutott, és hálát adok, hogy ebben az iskolában dolgozhatok, mert a diákok elsős koruktól kezdve láthatják, hogy vannak a világon más emberek is, akik optimista, boldog, vidám életet élnek. 

2010. január 15. volt az első munkanapom az érdi Marianum Általános Iskola és Gimnáziumban. Nagyon sokáig tanár akartam lenni, de volt egy pont az életemben, amikor megijedtem ettől a hivatástól. Hatalmas a felelősség, és az én személyiségemhez sokkal közelebb áll, ha nem vezetőként, hanem barátként viszonyulok a gyerekekhez. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy ez a jó út. Az első osztályosokon szoktam ugyan érezni, hogy az első napokban nem tudnak mit kezdeni a kinézetemmel, de nagyon gyorsan átváltanak, és néhány héttel később már pacsizunk, jönnek a „highfive”-ok, királyságjel, amit csak el tudsz képzelni. 

Kép

Fotó: Páczai Tamás

Képzeld, az idei tanévben előléptettek ügyintézőnek is! Az iskola postáját intézem, tartom a kapcsolatot az önkormányzattal, koordinálom az étkezést, besegítek a számlák könyvelésénél, a portán, és az iskolai rendezvényeken is kapok feladatokat. 

– A kisember kevesebbet is alszik? 

– Nem-nem, hamar lemerül a motor. 

– A múltkor Törökbálinton olyan energikus voltál este, mint aki 24 órás alvás után ébredt fel. 

– Haha, ez jól hangzik, de inkább tudjuk be a hetedik kávénak. Sokan már inkább aggódnak értem, hogy túlhajtom magam. A suli mellett ugyanis két zenei képzést csinálok, Törökbálinton és Budapesten. Keddenként délután van egy szólistapróbám, ahonnan futok át kóruspróbára Törökbálintra, ezek után még beszédtechnika-órám is van. A hét többi napján szolfézsra és zongoraórákra is járok, de azt mondom magamnak, hogyha egyszer belekerültem a sodrásba, nem hagyhatom abba. 

Kép

Fotó: Páczai Tamás

Az éneklést hét éve kezdtem az egyik lépcsőfordulóban: tanítás nélküli nap volt, és unalmamban elkezdtem énekelni, mert nagyon jó volt a hely akusztikája. Meghallotta az egyik volt kolléganőnk, és mondta, hogy „fú, de kéne egy ilyen hang a kórusunkba”. Azt válaszoltam, hogy én meg pont keresek egy szupi kórust. Aztán a kórusvezető egyből felfigyelt rám, és meghívott a férfikarba énekelni. Majd a férfikar zongorakísérője, Vékey Marianna átvett a saját kórusába, amikor otthagytam a férfikart. Marianna rávett, hogy járjak zeneiskolába és kezdjem el a beszédtechnikát, mert a nagyobb kórusokban már tagsági feltétel a megfelelő iskolai végzettség. Éjfél előtt soha nem alszom, de muszáj csinálni, egy ilyen jó lehetőséget nem szalaszthatok el. Sokan kérdezik, hogy van-e egyáltalán szabad hétvégém, de nekem az a szabadság, ha énekelhetek. 

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A pozitív pszichológia a pszichológia tudományának friss ága, amely centrumába az emberekben adottan meglévő jót helyezi. Ennek az új áramlatnak az egyik legmeghatározóbb alakja az orosz származású amerikai pszichológusnő, Sonja Lyubomirsky, a Kaliforniai Egyetem Riverside Tagozatának professzora. Híres, világszerte elismert könyvében (Hogyan legyünk boldogok? – Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben) 12 tudományosan is alátámasztott boldogságfokozó gyakorlatot ismertet a nagyközönséggel, amelyek által bárki boldogabbá válhat.

Csodálat, értékelés és köszönet – Légy hálás!
 

A hála szó hallatán minden embernek más jut eszébe. Egyeseknek csodálatot jelent, másoknak méltatást, míg sokaknak egyfajta köszönetet valami kapcsán, ami megadatott az életükben. Az egyik legismertebb definíció a nevezetes kutató és író Robert Emmonstól származik, aki a következőképp határozta meg a hálát: „a csodálat, a köszönet és az élet értékelésének az érzése”. A mindennapi életben számos módon kifejezhetjük, például észrevesszük magunk körül azokat a dolgokat, amik hálával tölthetnek el, vagy megköszönjük valakinek a segítségét. 

Mindben közös, hogy közben a jelen pillanatra fókuszálunk, és megbecsüljük azt, amink van.

Mindez számos pozitív változást indukálhat az életünkben. A kutatások szerint a hálát rendszeresen kifejező emberek optimistábbak, derűsebbek, több energiával rendelkeznek, illetve körükben kisebb mértékben fordul elő a depresszió, a negatív hangulat, a szorongás, az irigység és a magány érzése. Következzen tehát két igazán hatásos gyakorlat Lyubomirsky nyomán! 

Vezess hálanaplót! 
Válassz ki egy időpontot napközben, és akkor töprengj el azon, mi az a három–öt dolog, amiért hálás lehetsz. Ezt követően írd le őket egy hálanaplóba. A feladat elvégzéséhez nem muszáj ragaszkodnod egy fix időponthoz, az a lényeg, hogy kitapasztald, neked mikor a leghatásosabb. Ha úgy érzed, heti háromszor vagy „csak” havonta kétszer is elég, tégy úgy.

Jöjj rá, hogy számodra milyen formában hatékony hálát adni!
Mivel mindannyian máshogy tudjuk kifejezni a hálánkat, nem kell ragaszkodnod a hálanapló írásához sem. Sok egyéb módszer létezik ezen kívül is. Ilyen stratégia lehet például egy hálalevél írása, vagy csupán annyi, hogy mindig elmondod (vagy megírod) valakinek, hogy az adott napon miért lehetsz hálás. Egy fontos tippet is fűz Lyubomirsky a hálagyakorlatokhoz, nevezetesen: variáld azokat. Azért ajánlatos ezt időközönként meglépni, mert ellenkező esetben unalmassá válhat a saját gyakorlatod, ezzel pedig pont az eredeti cél veszik el.
Egy valós esetről is beszámol a pszichológusnő a könyvében, amely az egyik pszichológia kurzusa hallgatójával, egy Nicole nevű lánnyal történt. A fiatal nő már hosszú ideje ki akarta fejezni a háláját az anyukája felé, de mindig halogatta azt. Ám a kurzuson egy hálalevél megírását kapta házi feladatként, ezért úgy döntött, mégis belevág. Furcsa módon, miközben fogalmazta a levelet, azt vette észre, hogy könnyedén és gyorsan ír, mivel nem okozott gondot szavakba öntenie a háláját. Jóleső boldogságérzés is elfogta. 

Viszont, amikor a levél végéhez közeledett, könnyezni kezdett, majd a levél végeztével a nagy meghatódottságtól már egyenesen zokogott. 

Ezek a hatások még pár nappal később sem múltak el. Hosszabb pihentetés után újra elővette a levelet, felolvasta magának, és akkor már nagy öröm járta át.

Nem kell se fekete, se rózsaszín szemüveg – gyakorold az optimizmust!

Az optimizmus az a jelenség, amikor a dolgok napos oldalát látjuk, megtaláljuk a jót a rosszban, jó érzéssel gondolunk a jövőre, illetve hiszünk abban, hogy bármilyen, az elkövetkező időszakban felmerülő nehézségre találunk majd megoldást. Ennek gyakorlása sok hasonlóságot mutat a hála kifejezésével, hiszen ekkor is a pozitív jelenre koncentrálunk és értékeljük azt. Egy lényeges különbség mégis található köztük, mert az optimizmusnál a jobb jövőre is összpontosítunk. 
Sajnos az emberek fejében van pár helytelen mítosz az optimizmussal és annak gyakorlásával kapcsolatban, ezeket meg kell cáfolni, sőt gyakran pont ellentétesen kell cselekedni. Az optimizmus nem azt jelenti, hogy rózsaszín szemüvegen át látjuk a világot, és azt hisszük, semmi problémánk nem lesz a jövőben. Szó sincs erről, mert gondok bármikor felvetődhetnek. A másik, hogy az optimizmus gyakorlásánál nem szabad túlzásokba esni. Tipikus hiba, amikor az emberek állandóan mantráznak maguknak különböző megerősítő állításokat, mint például: „ügyes vagyok, szép vagyok”, pedig ezek haszna csekély mértékű. 

Sokkal eredményesebb az optimizmust éretten és kiegyensúlyozottan gyakorolni.

Nézzünk is ehhez rögtön két módszert!

Írd le önmagad legjobb, kiteljesedett, sikeres énjét!
Teremts magadnak egy kis nyugalmat, ülj le valahova, s képzeld el magad 1, 5 és 10 év múlva, ahogy megvalósult minden álmod. Ezt követően írd le, amit vizualizáltál. Körülbelül húsz vagy harminc percet szánj az egészre. Ha például fiatal nő vagy, és az az álmod, hogy lediplomázol, megtalálod életed szerelmét, akitől gyermekeid születnek, illetve elhelyezkedsz álmaid állásában – képzeld el magad, miután ez mind beteljesedett, és írd le, milyennek látod magad. 
Érdekes esetet ír le ehhez a feladathoz Lyubomirsky a könyvében, ami az Egyesült Államokban élő Mollyval esett meg, aki elhatározta, hogy kipróbálja ezt a technikát. Kezdetben a gyakorlatok előtt mindig ideges volt, hiszen nem voltak céljai, és bizonytalan volt abban, milyen életet szeretne magának. Ennek ellenére, ahogy állhatatosan csinálta a gyakorlatot, elkezdett benne fokozatosan kirajzolódni, mit is akar valójában: egy stabil életet. Azt értette ezalatt, hogy talál majd egy megfelelő férfit magának, sikeres lesz a munkájában, a jelenlegi családjával és barátaival is jó viszonyban lesz, illetve egy olyan városban lakik később, ahol boldognak fogja érezni magát. Mindezeket elképzelve sokkal harmonikusabbá vált a lelki világa, és a céljait már megvalósíthatónak tartotta.

Ismerd fel a korlátozó gondolataidat!
Keresd meg a pesszimista színezetű gondolataidat, és írd is le őket. Fontos, hogy semleges vagy jó hangulatban legyél ekkor, különben negatív érzelmi spirálba kerülhetsz. Lyubomirsky leírja, hogy ezt a feladatot kapták egy 12 hetes tréning résztvevői is. Több negatív gondolat felbukkant a fejükben a tanfolyamon, például „Miért nem hív fel a barátom? Biztos azért, mert utál engem”. Majd ezt követően ellenőrizték a helyességüket („Milyen bizonyíték áll rendelkezésemre, hogy tényleg utál engem?”). Amikor kiderült, hogy ezek a feltételezések jórészt megalapozatlanok, egy-egy pozitívra cserélték ki a korlátozó gondolatokat: „Talán túl elfoglalt, azért nem telefonál.” 
A tréning olyan sikeres volt a résztvevőknek, hogy még két évvel később is kimutathatóan kevésbé fordultak elő náluk depressziós érzések, szemben azon kontrollcsoport tagjaival, akik nem végezték el ugyanezt. 
Ha megfelelően elsajátítod a fenti, optimizmusra vonatkozó gyakorlatokat, akkor te is több változást észrevehetsz majd magadon: jobban fogsz törekedni a céljaid elérésére, hatékonyabban veszed az akadályokat, több lesz az életerőd, és pozitívabbá válik a hangulatod.

Felhasznált irodalom:
Lyubomirsky, S. (2015). Hogyan legyünk boldogok? – Életünk átalakításának útjai tudományos megközelítésben. Budapest, Ursus Libris.

Senki sem sejtette, hogy tolmács lesz belőle

A kis Katalin Szilárd Ármin és Schwartz Gizella lányaként látta meg a napvilágot 1909 telén. Édesapja a szegények körorvosa volt egy baranyai kisvárosban. Kató latint és franciát tanult a polgári iskolában, később Pécsett az osztálytársaihoz képest – akikre német nevelőnő vigyázott, vagy sváb származásúak voltak – nem tudott jól németül. „Nagyon hátul kullogtam mögöttük” – mesélte a Friderikusz Showban. 

Ekkor még senki sem sejthette, hogy a világ első szinkrontolmácsainak egyike válik belőle, és nyelvtudásának köszönhetően bejárja majd a világot. Kettesre érettségizett németből, majd a középiskola után vegyésznek tanult, végül fizikából és kémiából doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen. „Nem szeretjük egymást a vegyészettel, ő engem, én őt. Pontosság, manualitás, ami elengedhetetlen a vegyészeknél, bennem nem volt meg” – nyilatkozta Vitray Tamásnak az Ötszemközt című műsorban, már az 1970-es években. 

De vissza az egyetemi évekhez! Amikor a ’30-as évek végén befejezte tanulmányait, nála tapasztaltabb szakemberek sem kaptak munkát, pláne ő kezdőként. Magánélete viszont jól alakult – Budapesten, Terézvárosban házasságot kötött a nála tíz évvel idősebb Laub (Lomb) Frigyes cégvezetővel: felvette férje nevét, így lett dr. Szilárd Katalinból Lomb Kató. 

Bekopogott a polgármesteri hivatalba

Diplomájának nem vette hasznát, nemsokára a második világháború is közbeszólt. Zsidó származása miatt Budapest ostroma előtt és alatt bujkálni kényszerült kisfiával. Férjét, aki szintén zsidó származású volt, békén hagyták a nyilasok, ugyanis elektromérnök volt a LAUB gyárnál, ahol létfontosságú hadifelszereléseket gyártottak. 1941-ben egy körúti antikváriumban rábukkant egy nagyon régi orosz–angol szótárra. 

„Megejtett a varázsa ennek a számomra idegen ábécének” – mondta.

Hazarohant, és elkezdte tanulmányozni, illetve az orosz irodalomról is sokat olvasott a fordítások során. Az orosz akkor tiltott nyelv volt, rejtegetnie kellett a könyveket, a fiatal feleség a légiriadók alatt is tanult – egyedül, nyelvtanár nélkül. Két év alatt megtanult oroszul.  

Amikor vége lett a háborúnak, próbált állás után nézni. „A felszabadulás heteiben jóformán az egyetlen olyan ember voltam, aki orosz, cirill betűs írógépen írni tudott, ez volt a fő attrakció benne” – fogalmazott. Így helyezkedett el 1945 februárjában az akkori főpolgármester tolmácsaként. Budapest romokban hevert, de égett a villany a polgármester irodájában, ő pedig bekopogott. „Megkérdeztem, nincs-e szükség tolmácsra. Azt mondták, hogy »ne beszéljen annyit, üljön le, és hívja fel a városparancsnokot«” – emlékezett vissza. Két év múlva már a Parlamentben találta magát, hogy a képviselőknek tolmácsoljon. 

„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni”

Tíz nyelven tudott beszélni és tolmácsolni, további haton szakirodalmat fordítani, szépirodalmat élvezni, és még tizenegyen megértette a publicisztikai szöveget. 

Összesen 16 nyelven keresett pénzt, de legalább 28 nyelvet ismert minimum az írott szöveg megértése szintjén.

„Hogy hány nyelven tudok? Anyanyelvem csak egy van: a magyar. Az oroszt, németet, angolt, franciát elég jól tudom ahhoz, hogy bármilyen kombinációban rögtönözve tolmácsoljam vagy fordítsam. Spanyolhoz, olaszhoz, japánhoz, kínaihoz, lengyelhez kicsit hozzá kell készülnöm: ilyenkor saját naplófüzeteimnek ezeken a nyelveken írt részeibe szoktam belelapozgatni. A svéd, norvég, román, portugál, holland, bolgár és cseh irodalmat olvasom: az írott – politikai vagy műszaki – szövegeket fordítani tudom” – írta a Bábeli harmónia című kötetében 1988-ban. 

Így tanulok nyelveket című könyve 1970-ben jelent meg, négy kiadást is megélt. Az utolsó kiadás megjelenésekor, 1995-ben újságíróknak így fogalmazott: „Nyelvtanulásnál sosem árt egy kis önvállveregetés. Az önkritika, a szorongás ugyanis bénítólag hat.” Azt vallotta, hogy a nyelvek elsajátításában az önbizalom és a jó módszer sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a nyelvtehetség. Nem hitt abban, hogy nyelvet csak fiatalon érdemes tanulni, a nyelv ugyanis Lomb Kató szerint nemcsak az emberi kapcsolatok építésének, hanem szellemi képességünk és lelki egyensúlyunk megőrzésének is hatékony eszköze. Meggyőződése volt, hogy nemcsak külföldön lehet jól megtanulni egy adott idegen nyelvet. 

„A nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni, mert amíg egy orvos nem hibázhat, mert egy beteg életébe is kerülhet, egy rosszul elmondott, de mégis érthető nyelvtöréssel azért valamire megyünk” – ez volt a leghíresebb mondása. 

Nyelvzseni volt, de ő saját magát nem tartotta annak. Írásaiban szívesen használt egy saját maga által kitalált, a nyelvtanulásban használt egyenletet: ráfordított idő × motiváció / gátlás = eredmény.

Vagyis ha tudjuk, mit akarunk elérni a nyelvtanulással, emellett a legszorosabb munkabeosztás mellett is ráfordítunk mindennap legalább tíz percet, továbbá félre tudjuk tenni a megszólalástól való félelmünket, akkor könnyű dolgunk lesz. Mindig a nyelvtanulás örömteli részébe kapaszkodott, unta a nyelvkönyvek mondvacsinált dialógusait, nyelvtanárhoz soha nem járt. Ehelyett az volt a szokása, hogy beszerzett egy jó regényt idegen nyelven, és abból fejtette meg az adott nyelv alapjait, nyelvtanát és a szavakat.

Kínai írásjelekkel jegyzetelt munka közben

A világ öt kontinensén, negyven országban járt tolmácsként, nemzetközi konferenciákon dolgozott. UNESCO-üléseken szinkrontolmácsolt, egy eseményen hét-nyolc székbe is beültethették hihetetlen tudásának köszönhetően.

Miközben hallgatta a szöveget, jegyzetelt, de nem magyarul vagy az adott idegen nyelven, hanem például, amikor franciáról angolra kellett fordítania, a gyorsaság kedvéért a szöveget kínai írásjelekkel jegyezte föl magának. (A kínai hieroglifáknál egy szimbólum ugyanis több szót takar.) Erről is Vitray Tamásnak mesélt az Ötszemközt-ben. Hivatásos tolmácsként a kor szabadúszójának vagy egyéni vállalkozójának is nevezhetnénk: maszekban dolgozott. „A mi munkaadónk háromszor változik egy héten” – magyarázta szintén Vitraynak.

Úgy tartotta, hogy egy világ van, de a nyelveken keresztül annak sokkal több színét, formáját lehet megismerni. Külföldi útjai során mindig helyiekkel beszélgetett. 

„Bemegyek (egy üzletbe) alkudni egy kesztyűre, amit eszem ágában sincs megvenni, de így bővül a szókincsem.” Ő nyert három új szót, az eladó meg gondolt, amit akart.

Egy interjúban arról is beszélt, hogy miközben azt mondják, a finn a magyar rokon nyelve, Finnország volt az egyetlen ország, ahol semmilyen nyelven nem tudta megértetni magát.

„Lektúra, natúra, sítúra”

Érdekesség, hogy bár nyelvzseninek tartották, csak kínaiból volt hivatalos nyelvvizsgája. „Jelentkeztem aztán japán vizsgára is, kijelöltek egy vizsgáztatót, de amikor hallottam, hogy ő akar vizsgáztatni, úgy megsértődtem, hogy nem mentem el. Ő meg úgy megijedt, hogy a Lomb Katót kell vizsgáztatnia, hogy ő se jött el” – mesélte Friderikusznak. A vizsgáztató ugyanis feleannyit se tudott, mint Lomb Kató. 

 „Azt szoktam mondani magamról, hogy három rögeszmém van: a lektúra, vagyis az olvasás, a natúra, vagyis a természet, a természetben való séták, és a sítúra.” Mindhármat szenvedélyesen űzte. Amikor a tolmácsolásban holtszezon volt, akkor síelt. Ahogy ő fogalmazott, átsíelte a januárt. Meggyőződése volt, hogy a testmozgás segíti a szellemi munkában. 

Utolsó éveiben is szívesen tanult nyelvet, fia elmondása szerint 92 éves kora után még az ivrit nyelvvel (a héber modern változata) próbálkozott, igaz, akkor már nem sok sikerrel. Önmagát legszívesebben „lingvistának” nevezte (szembeállítva a nyelvész kifejezéssel), olyan emberre utalva, aki praktikus célokból, érdeklődésből sajátít el több nyelvet. 

Hosszú életét – saját bevallása szerint – nem is a nyelvtudás, hanem a nyelvtanulás világította be. 

2003. június 9-én, 94 évesen bekövetkezett haláláról éppúgy elfeledkeztek, mint az életében elértekről. Halálhírét mindössze két-három újság hozta le. Sírhelye a Farkasréti temetőben található.

Források:
MTI  
https://mystique.cafeblog.hu/2017/02/08/egy-elfeledett-lingvista-lomb-kato/
https://www.youtube.com/watch?v=yM95By6tzpQ
https://www.youtube.com/watch?v=ltcmUwFuIhA
https://www.youtube.com/watch?v=h_tEi31qKss
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lomb_Kat%C3%B3

Milyen érzésekkel fogadta első ízben, hogy édesapa lesz, és mit érzett a legutóbbi gyermekük születésekor?

Nagyon fiatalon házasodtunk, a feleségem akkor 21 éves egyetemista volt. Megígértük a szüleinknek, hogy a házasság nem megy a diploma rovására, és ezt be is tartottuk. A feleségem épp befejezte a tanulmányait, amikor a terhességi teszten megjelent a jellegzetes két csík. Akkoriban én a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen a doktori értekezésemet írtam, s legszívesebben világgá kürtöltem volna az egyetemen és a városban, hogy apa vagyok. Féktelen energiát adott nekem ez a tudat. A dolgozatommal március közepén végeztem, majd április elsején megszületett az első fiunk. A teremtő erő szellemi és a fizikai megtestesülése szinte egyszerre lett jelen az életemben.

Hét gyermekünk van, 17 év telt el a legnagyobb és a legkisebb születése között, és két magzatot közben sajnos elvesztettünk. Esténként, a családi ima végén mindig megemlékezünk róluk is. Amikor szülők lettünk, tudatosult bennünk, hogy most van valaki, akiért 18–20 évig teljes felelősséggel tartozunk, és teljesen tőlünk függ. Volt bennem gyomorgörcs a perfekcionizmusom miatt. Hét gyermek segítségével tudtam ebből egy picit faragni, de az érzés még ma is rám tud telepedni, és sokszor gátja a felszabadult jelenlétnek.

A hetedik gyermekünk születése előtt veszítettük el az egyik babánkat. A veszteség után bennünk volt a feszültség, hogy most megmarad-e a következő baba, be szabad-e jelenteni az érkezését.

Öröm és félelem vegyes érzete uralkodott rajtunk. Amikor már bizonyosabb volt, hogy velünk marad, ugyanaz a féktelen öröm és erő jellemzett, ami az első gyermekünknél. A feleségemet viszont okkal és joggal foglalkoztatták azok a kérdések, hogy hogyan bírja a terhelést a szervezete, mi lesz majd, amikor már mi is idősebbek leszünk. A vizsgálatoknál is kaptunk hideget-meleget. Volt olyan orvos, aki – amikor megtudta, hogy a sokadik gyermeket várjuk – azzal fogadott: „Ugye nem gondolják, hogy attól, hogy hat egészséges gyerekük van, a következő is automatikusan az lesz?” Viszont egy másik, ismerős orvostól, aki tudta, hogy már a sokadik babánk, nagyon jólesett a feleségemnek az a bók, hogy „ugye, első baba?” Egy ilyen mondattal egy sokgyerekes édesanyát két másodperc alatt tíz évvel megfiatalítanak. Ezekben a szituációkban az emberség, a lelkiség csodálatosan felértékeli a rendelőt.

Kép

Fotó: Dabóczi Kálmán

Mindig nagycsaládban gondolkodtak?

Feleségem egyedüli gyermek, én hatgyermekes családból származom. Az együtt járás során láttam, hogy Verában volt egy kis félelem a nagycsaládtól, így lépésről lépésre megmutattam annak szépségeit. Olyannyira sikerült a reklám, hogy mire összeházasodtunk, már ő is több gyermeket szeretett volna. Mindig lassan haladtunk, és kihasználtuk a kilenc hónap felkészülési időt; sosem volt nyomás rajtunk és mennyiségi kritérium sem.

Hét gyermeket nevelni nem lehet pusztán önerőből és izomból. Egy bizonyos szint fölött teljesen rá vagyunk utalva a természetfölöttire.

A munkája terén mindig felelősségteljes, vezető pozíciót töltött be, ami nem kevés áldozatot kívánhatott a családjától. Hogyan tud mindkét térfélen egyensúlyban maradni?

A munkám egész életemben arról szól, hogyan tudom a tehetségem a közösség javára használni. Nagyon fontos, hogy ne tévesszük szem elől: az eszközből ne legyen cél! Ha az ember elkezdi feláldozni a családot azért, hogy a munkahelyén kiteljesedhessen, ott sorrendtévesztés van. Régebben előfordult, hogy otthon lábujjhegyen kellett járni, mert épp dolgoztam, vagy üveges tekintet fogadta a gyermekeimet, ha az asztalnál meséltek nekem valamit. Ezekre mondanám most, hogy soha újra! Ma már nagyon ritkán nyitom ki otthon a céges laptopot, és a hivatali telefonokat sem intézem vacsora alatt. Hazafelé kezdek lecsendesedni, fölkészülök arra a második műszakra, ami igazából az első: a család. Természetesen tisztességesen kell dolgozni, de egy apa számára a családi körnek kell lennie az első műszaknak. Nem mindegy, milyen minőségben tudok jelen lenni a család életében, hogy milyen légkört teremtek.

A hit hogyan segít ebben?

A munkánál a hit szerepét ott látom, hogy amíg mások hajlamosak hamarabb feladni, én a horizonton lévő célon tartom a szemem. Ha nem a fix pontot követed, csak a lábad elé nézel – ami persze fontos, hogy el ne botolj –, akkor össze-vissza bóklászol. Mindig mindent szó szerint az örökkévalóság szempontjából vizsgálok. Nap mint nap azzal indulok el, hogy a Jóistentől kérem az útmutatást, hogy ott és azzal segítsek, ahol szükség van rám.

Mélyen egyetértek azzal, hogy „hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet” (idézet a Kőműves Kelemen című rockballadából – a szerk.). Nemcsak az istenhitre gondolok első körben, hanem arra, ami az emberségünket meghatározza: a hit azt jelenti, hogy valamit szeretnék elérni, de nem tudom biztosan, sikerül-e. Viszont van egy elhatározásom és egy akarati döntésem, hogy véghezvigyem.

Ha nincs hit, soha nem jutnánk sehova. Nem kell istenhívőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: hit nélkül szegények vagyunk.

Jelenleg öt kamasz gyermekünk van – a hitre ilyen körülmények között azért is szükségünk van, hogy ép ésszel túléljük, amikor egy vacsoránál a napsütötte verőfény és a viharos mennydörgés tíz másodpercenként váltakozik. Közben pedig próbálunk összhangot teremteni úgy, hogy mindenki békében ott maradjon az asztal körül. De nem kívánhatjuk, hogy ne legyenek ilyen helyzetek, mert akkor nem tanulnánk egymástól.

Nagycsaládosként a mai világban különösen fontos a tanúságtétel, hogy ilyen életviszonyok között – világjárvány, infláció, háború, genderdömping és még hosszú a sor – ennyi gyermeket vállalunk. Ezzel is kifejezzük a hitünket: ez a földi csata már eldőlt. Ennek a reménye és örömhíre az, ami minden döntésünkben erőt adott: tudjuk, hogy ki az élet ura. Azt szeretném, hogy akivel találkozom, pozitív visszacsatolásként élje meg, hogy én keresztény, vagyis Jézus-követő vagyok.

A párkapcsolatukra miként jut idejük?

Ez a legnehezebb. Az egyéni elcsendesedés könnyebb, mert csak a saját döntésünkön múlik, de amikor öt percre leülsz a házastársaddal, nem biztos, hogy már a kezdetektől megvan az összhang. Erre nincs recept, ami bármikor beválik. Nekünk az vált be, hogy fizikailag ki kell szakadnunk az otthoni légkörből. Ha van egy vidéki programom, és Vera velem tud jönni, akkor az utazás alatt tudunk beszélgetni. Évente három-négy hétvégét kettesben töltünk. Ez plusz erőfeszítés, hiszen szervezni kell, hogy melyik gyermek hova menjen ezalatt, de a kapcsolatunkért megéri.

Hétgyermekes családban hogyan lehet mindenkihez igazán kapcsolódni?

A kizárólagos figyelemért, ami az egy-két gyerekes családokban természetes, a nagycsaládban már tudatosan kell tenni.

Sokszor küzdelem, hogy mindenki megkapja a személyes és teljes figyelmet, amiben átérezheti, hogy biztonságban van, és szeretik őt. Semmi extrára nincs szüksége egy gyermeknek, csak erre.

Volt, hogy naptár szerint beosztottam a gyerekeket, kinek mikor van apanapja. Ezek az alkalmak beleégtek a lelkükbe, ők is gyakran felemlegetik. Ha vásárolni megyünk, ha kertben vagyunk, akkor mindig jön velem valaki, ezek jó lehetőségek a kapcsolódásra. De az osztott közös alkalmak is működnek, amikor néhányukkal közös a program, és így több figyelem jut egyénenként is rájuk.

Kép

Négy tetsvér a hétből – Fotó: Dabóczi Kálmán

Szülőként milyen értékeket próbáltak, próbálnak a gyermekeiknek átadni?

Nagyobb gyermekeink átadják a kisebbeknek azt, amit tőlünk kaptak. Ez részben a szülőt is tehermentesíti, és új szint is visz a család dinamikájába. Amikor kamaszként feljönnek a kérdőjelek és kételyek, sokkal hitelesebben hatnak egymásra a testvérek, és ebben a család megtartó ereje is érezhető. Életünket látva megtanulhatták a gerincesség és a kemény munka jelentőségét, örömét. Többek között lelkiismeretes keresztény értékrendet próbáltunk átadni, felelősségtudatot és egészséges versenyszellemet, hogy ki-ki a saját erejéhez mérten hozza ki magából a legtöbbet. Mert a meccs a kilencvenedik percben ér véget és dől el, nem adhatják fel a közepén. Fontos tudniuk, hogy nem mindegy, hogyan és mire élik és „használják” az életüket. Azt szeretném elérni, hogy megérintse őket a természetfeletti világ, miközben tudom, hogy ez igazából úgysem rajtam múlik, mert kegyelem.

Mi mindent tanult az édesapai hivatásából?

A sokadik gyermeknél olyan belső készségek jönnek elő az emberből, amiket maga sem sejtett, hogy benne vannak. A mélyebb gyengédséget, ami nem automatikus az én személyiségemben, főleg a lányaim által tanultam.

Rájöttem, nemcsak egy fekete-fehér némafilmet nézek, ha az érzéseimet vizsgálom, hanem színt és hangot is kapott a film.

A nagycsaládban tanultam meg, hogy milyen fontos a kizárólagos figyelem: ne vesszen el a tömegben az egyén. Bármekkora a család, ez az egyének közössége, és azért lehet kincs, mert a családtagok egyéni értékei összeadódnak.

A TV Maci és hű társa, Paprika Jancsi a Magyar Posta és az MTVA Mesehősök nevű bélyegkollekciójára került fel. Az alkalmi bélyegblokkon korábban Süsü, a sárkány, Frakk, a macskák réme, Kukori és Kotkoda valamint Mazsola és Tádé is szerepelt. A mostani kollekció apropója, hogy idén hatvanéves a TV Maci.

A bélyegblokk Weisenburger István grafikusművész tervei alapján készült 50 ezer példányban, a Pénzjegynyomda Zrt.-ben. A kollekció elemei háromféle bélyeg valamint egy alkalmi boríték, amelyeken a TV Maci és Paprika Jancsi egy-egy jellegzetes életképpel szerepel.  A bélyeg különlegessége, hogy QR-kód tartozik hozzá, ami egy, a sorozat eddig megjelent darabjaira, a bemutatott mesékre és alkotóikra vonatkozó érdekességeket felsorakoztató oldalra vezet.

A bélyegkollekció révén a mai gyerekek is jobban megismerhetik az ikonikus bábfigurát. „Bízom benne, hogy sokan vásárolják majd meg gyermekeiknek, vagy csak úgy maguknak, emlékbe” – fogalmazott Hegmanné Nemes Sára, a Magyar Posta Zrt. igazgatóságának alelnöke is. 

A TV Maci születésének történetéről itt írtunk.

Forrás:
MTI
MTVA Sajtó és Marketing Iroda