Lackfi János: Sistergős – #Jóéjtpuszi

Rám nézett, és nem azt mondta, 

ki ez a kis vakarék, 

ugyan ki hívta őt a világra, 

miért hiszi, hogy helye lesz 

hétmilliárd hangyám között, 

akik eszük nélkül szaladgálnak 

a világegyetemben, egymás elől 

szívják el a levegőt, hanem hogy 

választottam vagy, magamból 

szültelek téged a hajnali csillag előtt, 

anyád méhétől fogva ismertelek, 

még világra sem jöttél, már szerettelek. 

Nem fumigált, hogy nézd csak, 

micsoda Koszpeti, hát becsinál, bepisil, 

hanem hogy végre világra emberedtél, 

hömbörödtél, kicsi kincsem, 

majd tisztába teszlek én, 

kivakarlak minden csúnyaságból, 

megszabadítalak, kihozlak a fényre. 

Nem dörrent rám, na, te pogányfajzat, 

még szenteltvízzel sincs aki lespricceljen, 

micsoda szégyen, így akarsz te 

Isten gyermeke lenni, na hiszen, 

hanem addig ösztökélte nagymamámat, 

míg ő ki nem hisztizte az extra-keresztelőt, 

házhoz jött a pap, megköttetett a szövetség, 

és bár ennek nem voltam tudatában, 

ő folyton bejelentkezett, kiintegetett 

a világ dolgai közül, kukucs, 

melletted vagyok, ahogy megígértem! 

Nem szúrt le, híj, te taknyos fogatlan, 

fogalmatlan, gőzöd sincs, 

merre van a hittanterem ajtaja, 

merre hány méter Isten országa, 

hanem éhséget-szomjúságot 

keltett bennem, templomkerti gyertyákkal 

játszottam, a feszülettel beszélgettem, 

beszöktem a templomba is. 

Nem küldött el, hogy büdös szoknyapecér, 

mit tudod te, mi fán terem a szerelem, 

mire való, mire teremtettem, 

két test, egy lélek, két lélek, egy test, 

csak hazudozol összevissza a lányoknak, 

hanem elküldötte az én asszonyomat, 

aki a hűség puha kötelékeivel 

vonzott magához, megszégyenítő bizalommal, 

melyre nem tudtam nem teljes 

ráhagyatkozással felelni. 

Nem förmedt rám, hogy te szerencsétlen 

elitista, aki nem lelket és életet, 

hanem Bachot meg ékes szavakat 

keresel a templomban, langyos vagy, 

fujj, kiköplek, hanem addig forgatott 

a lassan felforrósodó szeretet 

Olajában, míg végül lángra lobbantam 

és érte sistergek azóta is, 

minden áldott nap.

Lackfi János további, #Jóéjtpuszi jelölésű versei itt érhetőek el.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazin 2023. februári számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>