| Képmás Ugrás a tartalomra
Képmás Magazin
  • Előfizetés
  • Támogatás
Toggle navigation
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
  • Támogatás

Fő navigáció

  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
  • Család
  • Életmód
  • Köz-Élet
  • Kultúra
  • Vélemény
  • Dunakavics
  • Podcast
  • Képmás-est
  • Előfizetés
  • Hírlevél
  • English
  • magyar
  • Hírlevél
  • Termékek
  • Videók
Előfizetés Támogatás
  • f_logo_RGB-Black_1024
  • yt_icon_rgb
  • Shape
  • linkedin_logo
hirdetés

Gyermekkori gerincproblémák – tehetünk ellene!

2016. 06. 13.
Megosztás
  • Tovább (Gyermekkori gerincproblémák – tehetünk ellene! )
Kiemelt kép
bal3.jpg
Rovat
Család
Szerző
Horváth-Szinnyai Borbála
Szövegtörzs

Az újszülött babák gerince még egyenes, a természetes görbületek a mozgásfejlődési stádiumokkal (fejemelés, gurulás, kúszás-mászás, felülés, állás) párhuzamosan fejlődnek. A gerincoszlop élettani görbületei felelősek azért, hogy a gerinc rugalmasabb legyen és egyenletesen viselhesse a test terheit. A megfelelő erősségű törzsizomzat elengedhetetlen ahhoz, hogy a testtartás jó legyen.

Napjainkban egyre többször tapasztaljuk a gyermekkori gerincproblémákat. A legenyhébb tartási rendellenességet hanyagtartásnak hívjuk. Ez esetben, ha rászólunk a gyermekre, korrigálni képes a testtartását addig, ameddig el nem fárad. Ha rögzül ez a rossz szokás, akár gerincferdüléshez is vezethet.

Hogyan ismerhető fel a hanyagtartás?

A vállak előreesnek, a fej lóg és a lapockák egymástól eltávolodnak. A helytelen testtartás megállapítására a szakemberek egy egyszerű vizsgálatot, a Matthias-féle tartáspróbát használják. A gyermeknek álló helyzetben, behunyt szemmel előre kell emelni a karját, és fél percig így kell maradnia. Ha ez idő alatt a kisgyermek végig tartani tudja a felvett testhelyzetet és nem dől ki, az azt jelzi, hogy a hát-, a has- és a nyakizmai kellően fejlettek.

Ha a felsőteste hátrabillen, a vállai előreesnek és a medencéje is előrebillen, az a hanyagtartás jele. Súlyos esetben a gyerek már a kiindulási pozíciót sem tudja felvenni.

Hogyan segíthetünk gyermekünknek?

Mint minden területen, itt is a legfontosabb a megelőzés. Miután a felmérések szerint az óvodáskorúak 65 százaléka helytelenül tartja a testét, már ebben a korban érdemes játékos gerinctornában részesíteni őket. A kötelezővé tett mindennapos testnevelés sokat segíthet a prevencióban. A kialakult hanyagtartást rendszeres gyógytornával kezelhetjük, javíthatjuk. A torna során a gyermeknek nemcsak a hátizmait, hanem a hasizmokat, a nyak izmait és a medence körüli izmokat is erősíteni, illetve nyújtani kell.

Játékos gerinctorna gyakorlatok

  • gurulás gyakorlása: földön fekve, karok magastartás­ban, gurulás mindkét irányban úgy, hogy a lábak és a karok nyújtva maradjanak
  • kúszás gyakorlása: utánozzuk a katonákat, ahogy kúsznak a földön!
  • „repülő”: hason fekve, karok oldalsó középtartásban a földön, majd a földtől felemelni a karokat
  • „hintaló”: hason fekve mindkét kart felemelni, majd az összetett lábakat is, végül ringatózás, mint egy hintaló
  • „cicahát”, „kutyahát”: négykézláb helyzetben törzs homorítás, domborítás
  • „ingaóra”: terpeszállásban törzsdöntés jobbra-balra
  • „kosár a fejen”: képzeletbeli kosarat felrakni a fejre, majd magastartásban sétálni a tér minden irányába.
  • „madárka”: összegombócodva guggolni, mint a madár a fészkében, majd felállni, a madár szárnycsapásait utánozni. 

 

Miért élünk panaszáradatban?

2016. 06. 13.
Megosztás
  • Tovább (Miért élünk panaszáradatban?)
Kiemelt kép
panaszkodas.jpg
Lead

A kutatások szerint, a magyar bizony sírva vigadó nép. A forró nyáron többen kívánjuk, hogy bárcsak jönne már a felfrissítő lehűlés, az őszi borús napokon viszont visszasírjuk a napérlelte paradicsom ízét, a nyaralás perceit, a napozást vagy a közös pancsolást.

Rovat
Életmód
Címke
panasz
pozitív
veszteség
Szerző
Szőnyi Lídia
Szövegtörzs

Az időjárástól némileg elvonatkoztatva ismerős lehet az a helyzet is, amikor egy régi baráttal találkozva és beszélgetésbe elegyedve azon kapjuk magunkat, hogy panaszainkkal éppen túllicitáljuk egymást. Az időjárás valószínűleg itt is szóba kerül („Kibírhatatlan ez a meleg!” „Milyen lehangoló ez a ködös, esős idő!” „Szét fogunk fagyni ebben a hidegben!”), majd következnek a munkahelyi, erkölcsi és anyagi megbecsülés hiányával, az egészségi állapotunkkal, a gyermekeink magatartásával, a házastársunk figyelmetlenségével, az anyósunk „minden lében kanál” mivoltával, illetve a mai fiatalok tiszteletlenségével kapcsolatos panaszaink.

Miért élünk panaszáradatban?

A negatív történések túlzott kidomborításának és az ebből következő megállíthatatlan panaszáradatnak igencsak romboló következményei vannak a testi-lelki egészségre nézve. A panaszkodás gyengíti az immunrendszer működését, a sérelmekre és a bosszúságokra való fókuszálás és az azokon való rágódás megnehezíti a nehézségekből kivezető út megtalálását, illetve a kapcsolatainkra is negatív hatást gyakorol, hiszen senki sem kedveli igazán a megkeseredett emberek társaságát, akik folyton saját nyomorúságukkal és áldozatszerepükkel vannak elfoglalva. Emellett a szüntelenül panaszkodó, a sérelmeiket állandóan felhánytorgató és azon rágódó embereknek a megbocsátás területén is problémáik adódnak, ami szintén megnehezíti a körülöttük élőkhöz való harmonikus kapcsolódást.

Számtalan hátránya ellenére mégis gyakran folyamodunk a panaszkodás eszközéhez. Mi lehet az oka ennek? A jelenség gyökereit keresve kénytelenek vagyunk ráébredni, hogy bármennyire szörnyű is folyamatosan bíráló, kritikus és negatív szemléletmóddal tekinteni a környezetünkre és a körülményeinkre, végső soron tehát az életünkre, ez a fajta látásmód olyan pszichés előnyökkel is kecsegtet, amelyekről igencsak nehéz lemondani. A kudarctól, illetve a szégyentől való félelem gyakran arra sarkall, hogy a körülményeket, valamint másokat okoljunk a szenvedéseinkért, és azt gondoljuk, mi magunk csupán áldozatok vagyunk, így nem kell felelősséget vállalnunk az életünkért és az esetleges sikertelenségekért. Emellett extra figyelmet, szeretetet és törődést is bezsebelhetünk azoktól, akik hajlandóak végighallgatni a szenvedéseink történetét.

Persze ezek az előnyök csak rövid távon érvényesülnek, hiszen a siker elérésének a kulcsa nem a kudarc elől való menekülésben rejlik, hanem abban, hogy érett felnőttként felelősséget vállalunk a tetteinkért, és azt is tudjuk, hogy a panaszkodás nemhogy erősíti, hanem gyengíti a szociális hálónkat.

Sirámok helyett

Ugyanakkor érdemes hangsúlyozni azt is, hogy mindenkinek szüksége van arra, hogy a vele történt jó és rossz eseményeket megossza a számára fontos személyekkel, akik megértően meghallgatják, akikre minden körülmények között számíthat, és akik segítenek neki a történtekkel kapcsolatos érzelmeit kimondani és feldolgozni. Keresztény emberként a negatív események feldolgozásában nagy segítségünkre lehet az Istennel való kapcsoltunk is, akinek imában kiönthetjük a szívünket, és megoszthatjuk vele mindazokat a dolgokat, amelyek bántanak vagy nyomasztanak bennünket. Ahogyan Kis Médea a doktori munkájában felhívja rá a figyelmet, a Bibliában remek példaként szolgálnak erre a Zsoltárok, amelyekben Dávid király részletesen ecseteli a szenvedéseit és sérelmeit, az ezekhez kapcsolódó érzelmeit és kéréseit, ugyanakkor nem feledkezik meg a saját felelősségéről sem, végül a panaszének Isten magasztalásába és dicsőítésébe fordul át. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a hálát, a megbecsülést és a köszönetet nem csupán ebben a kontextusban érdemes kifejezni, hanem a családtagjaink, a barátaink felé is.

A panaszkodás tehát nem ott kezdődik, hogy megosztjuk a másikkal a fájdalmainkat, hanem amikor elkezdünk rágódni a velünk történt eseményeken és sérelmeken, s egyszerűen képtelenek vagyunk szabadulni a történések negatív értelmezésétől, mindenben csak a hibát és a hiányt látjuk, s ezzel a szemléletmóddal viszonyulunk az egész élethez.

Veszteségből nyereség

A kritikus szituációkban sokat segíthet, ha elsajátítjuk az előnykovácsolás művészetét, vagyis az erőforrásokra építő szemléletmódot.

Érdemes végiggondolni, hogy mik azok az esetleges előnyök, amelyekre szert tettünk a nehéz helyzet átélésekor. Lehetséges, hogy felismertünk vagy megtanultunk valamit saját magunkkal vagy a környezetünkkel kapcsolatban. Esetleg közelebb kerültünk a családtagjainkhoz, barátainkhoz, Istenhez, megnőtt az önbizalmunk, megerősödött a hitünk, megváltozott az élethez való hozzáállásunk vagy kitágult a világunk azáltal, hogy egy új területen kellett megoldásokat keresnünk. A probléma elleni küzdelem során talán új embereket ismertünk meg, akikkel szabadon beszélhettünk a gondjainkról és az ezekkel kapcsolatos érzéseinkről vagy olyan erőforrásokra és tulajdonságokra bukkantunk magunkban, amiről nem is hittük, hogy bennünk rejlenek.

Bárhogyan legyen is, soha ne feledjük, hogy a változások, a kihívások és a nehézségek nem a mi bosszantásunkra esküdtek össze, sokkal inkább a fejlődésünk eszközei. Ugyanakkor az sem biztos, hogy mindig mindenáron megoldásokat kell keresnünk rájuk, néha csak meg kell élnünk a pillanatot és észrevennünk, hogy az idő milyen remekül megoldja, gyógyítja őket. 

Mindenképpen pozitívan

„Soha nem gondoltam úgy, hogy le kellene tagadnunk a bosszúságot, a fájdalmat vagy a gonoszságot – csak sokkal könnyebb, ha jókedvűen vágunk neki az ismeretlennek.” – írja Eleanor Porter a népszerű Pollyanna (Az élet játéka / Az öröm játéka örök) regények szerzője, amelyeknek a főszereplője egy kislány, aki egy játékot játszik. Ennek a lényege, hogy minden helyzetben találni kell valamit, aminek örülhetünk. Minél nehezebb kihívások elé állít az élet, annál izgalmasabb a játék, hiszen annál nehezebb megtalálni azt az apró dolgot, amiért hálásak lehetünk. Az életigenlő kislány történetében a játék úgy kezdődik, hogy igen szegény lévén missziós csomagot kap karácsonyra, amiben a várva várt baba helyett csupán mankó van. Ő azonban nem keseredik el, megkeresi, hogy ebben a helyzetben mi az, aminek örülhetne, így hálát ad azért, hogy nincs szüksége a mankókra. A későbbiekben persze az élet számos olyan eseményt sodor elé, amelyek megnehezítik a játékát, mint például az édesapja halála, de ő nem adja fel a pozitív szemléletmódot.

Háttér szín
#dcecec

Kocsin és sátorban – cirkuszi létforma belülről

2016. 06. 12.
Megosztás
  • Tovább (Kocsin és sátorban – cirkuszi létforma belülről)
Kiemelt kép
kocsin-es-satorban-cirkuszi-letforma-belulrol.jpg
Lead

A cirkuszi létforma jóval több bizonytalanságot rejt magában, mint a megtelepedett, kényelmes polgári élet. És mégis: a manézs művészei vallják, hogy a szüntelen utazás, a folytonos kockáztatás és a nem is olyan ritka egzisztenciális kiszolgáltatottság jutalma egy szent ügy: a cirkuszi varázslat szolgálata. Az Eötvösék mögött álló közel egy évszázad a bizonyság, a legenda él.

Rovat
Köz-Élet
Címke
cirkusz
Szerző
Marton Árpád
Szövegtörzs

Jókai is írhatta volna

Márpedig ők csak tudják. Az Eötvös Cirkusz gyökerénél Jókai-regényekbe illő legendába botlunk. Kitagadott báró, lányszöktetés – és egy káprázatos szépségű cseh műlovarnő képezik a történet főbb pilléreit. Már ha nem helyesebb sátorrudakról szólnunk. Az Eötvös család dunaszentgyörgyi ágának regényes képzeletű sarja, Eötvös Ferencz ugyanis ez utóbbiakra cserélte föl a családi kúria biztos oszlopsorait.

„A családi legendárium életben tartotta a kadét emlékét, csakhogy a papírok többsége elkallódott az idők viharaiban. Amit tudunk: házasságukból három gyermek született, de csak egyikük érte meg a felnőttkort. Ő volt Eötvös Nándor Aladár, cirkuszalapító ősünk. Eötvös Ferencz eltűnésének körülményeit homály fedi: föltehetőleg baleset vagy bűncselekmény áldozata lett, mialatt a családi cirkusz ügyében utazgatott” – avat be az eredetmondába Eötvös Loránd cirkuszigazgató, Hortobágyi Károly-díjas zsonglőr, akit szülei a nagy hírű rokon, báró Eötvös Loránd fizikus tiszteletére ajándékoztak meg a név rövid o-s változatával. „Pár éve sikerült megtalálnom a kadét szüleinek föltételezett sírját Dunaszentgyörgyön. Nem volt egyszerű feladat, minthogy a család kitagadta, és még életében halottnak nyilváníttatták a renitens fiút. Az anyakönyvi bejegyzések így meglehetősen kuszák.”

A család mindazonáltal a cirkuszvilág báróival és hercegeivel is dinasztikus kapcsolatokat ápol. Loránd édesanyja, Marika a Kraj famíliából, felesége, Adrienn a Wertheim cirkuszcsaládból való. Édesapja, Eötvös József testvérei révén rokonságban állnak a fél cirkuszi társadalommal: Richterek, Donnertok, Picardok nevei sorjáznak a családfa ágbogain.

„Privát ember nem is képzeli, mennyire nehéz ebben a zárt világban feleséget találni! Előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy vannak közös fölmenőink.”

Nem csoda, hogy Loránd nem hagyta annyiban, amikor végre egymásra találtak Adriennel. Bár a menyasszony atyja annak rendje s módja szerint kiátkozással fenyegette leányát a frigy tervének hallatán, a családi tradíció szerencsére erre az esetre is kész forgatókönyvet kínált: Loránd megszöktette kedvesét. Titkos esküvő Esztergomban, párizsi nászutazás inkognitóban – minden adott volt a családi legendárium fordulatos fejezetekkel való kibővítéséhez.

Kocsin és sátorban

A cirkuszi létforma egyszerre jelenti a benne élők szakmai és magánéletét. Itt nem létezik munka-, illetve szabadidő, és a személyes nézeteltéréseket is hamar tisztázni kell, hacsak nem akarják veszélybe sodorni az előadás és egymás biztonságát. A feladatok aszerint oszlanak meg, ki miben jártas: a bohóc és a zsonglőr „civilben” sátormester és műszaki vezető, mások a kasszáért és a reklámért felelnek, a légtornász kosztümöt tervez az idomárnak, a tűzmágus pedig alkalmasint a koreográfiához ad javaslatokat. „Olyasmiket, hogy valaki privát konfliktusokat vigyen be a számába, csak az írói képzelet talál ki – vélekedik Loránd. – Senki sem kockáztatná a másik épségét, de még kellékeinek vagy állatainak biztonságát sem. Ha baj adódik, mindenki tudja a dolgát, és szó nélkül segít. Aligha véletlen, hogy a cirkuszt II. János Pál és XVI. Benedek pápa is az összefogás és a kölcsönös tisztelet példájaként állította az emberiség elé. Ötéves voltam, amikor családunk fölléphetett II. János Pál előtt. Édesanyám hetekig gyakoroltatta velem, hogyan kell tisztelettudóan megcsókolni a gyűrűjét. Csakhogy a pápa fölborította az etikettet: ahogy meghajoltam a kézcsókhoz, magához vont, és ő csókolta meg a homlokomat. Életre szóló pillanat volt!”

Özv. Eötvös Nándornét Elza néniként tartják számon a cirkuszi szakmában. A legutóbbi műsorfüzetben a nagymama megnevezés szerepel neve mellett, ami azonban inkább csak megszokás dolga. Elza néni ugyanis immár az ötödik Eötvös-generáció: Christopher, Lorienn és Larissza felvigyázójaként veszi ki a részét a nevelési feladatokból, és be-bekukkant a sátorba: megtelt-e a lelátó, kinek hogy megy a száma. Anyacsászárnőként rajta tartja a szemét a dolgokon. 98 évével alighanem rekorder a lakókocsis világjárók között.

Csak néhány lélegzetelállító pillanat

Elza nénit az Eötvös Cirkusz hőskorában légtornászként köszöntötte a tapsorkán. Nagy idők tanúja: akkoriban az artisták még a sátrat is maguk varrták. Mindennapos dolog volt, hogy két település közt poroszkálva az artisták egyik keze a gyeplőt, másik a fakanalat tartotta, miközben a dülöngélő fakocsiban önfeledten birkóztak a jövendő művésznemzedék reménységei. „A cirkuszban csak a körülmények változnak, a lényeg azonban változatlan, és ez az örök varázslat! A mi időnkben is voltak csoportszámok, állatidomítás, egyensúlyszám és bohóctréfa. Nincs új a nap alatt, hiszen az emberi ügyesség és lelemény akkor is a határokat feszegette. Persze a maiak már el sem tudják képzelni, milyen volt, amikor befagyott a víz a kocsiban. De azért mind fölneveltük a gyerekeinket – én magam is hetet –, és mindből derék, dolgos ember vált. Amikor egyik napról a másikra mindenünket elvitte az államosítás, akkor is talpra álltunk. Muszáj volt. Ez volt az életünk.

Ilyen csillogásról, ami most fogadja a publikumot, álmodni sem mertünk.”

Miután az Eötvös Tibor által igazgatott cirkusz beszüntette működését, a két Eötvös-testvér, Susy és Loránd 2010-ben átvette a családi intézmény vezetését – s vele a kilenc évtizedes tradíció felelősségét.

„Elődeink nyomdokaiba lépve, több mint két és fél évszázados családi tradíció örököseiként abban a hitben indítottuk újra az Eötvös Cirkuszt, hogy hivatásunk, a manézs művészete egyedülálló felelősséget ró ránk. Dolgunk se több, se kevesebb, mint amiért őseink dacoltak sárral-faggyal: hogy amint kigyulladnak a fények a porond bűvös körében, elvezessük a publikumot a káprázatok és a határtalan lehetőségek világába. Ahogyan déd- és nagyszüleink tették: az Eötvös Cirkusz a XXI. században is a cirkuszművészet legjavát hozza el évről évre. A körülmények rengeteget változtak az évek alatt, de az elvárás ugyanez maradt. Kockázatosabb és jóval kimerítőbb dolog egy egész cirkusz igazgatása, mint hogyha a saját számunkkal járnánk a világot. De amikor megtelik a sátor, és önfeledt emberek ülik körül a manézst, várva a csodára, az olyan fölemelő érzés, amiért megéri vállalni a nehézségeket." 

Csupán egy ponyvából vont sátorkupola, csupán a fűrészpor, csak a fények, a mozdulatok, pár lélegzetelállító pillanat – ennyiben is összefoglalható a cirkusz varázslata. Mi egyéb volna a magyarázat a cirkuszművészet évezredes diadalútjára?

Szerelem és világjárás

1892 tavaszán egy cseh cirkuszdinasztia, a Winiczky család Magyarországra utazott vándorcirkuszával. A család gyönyörű szép büszkesége, Johanna műlovarnőként kápráztatta el a nagyérdemű közönséget. Egyik előadásukon egy nemesi származású ifjú, báró Eötvös Ferencz is belépőt váltott a cirkuszba. Az ifjú arisztokrata és a cirkuszos leány egymásba szerettek. Ferencz szülei nem fogadták el eme rangon aluli frigyet, ám mit volt mit tenni: a szerelem erősebbnek bizonyult a szülői akaratnál. A fiatalok titokban összeházasodtak, és Ferencz útra kelt a Winiczky cirkusszal. Eleinte ügyintézőként hasznosította magát, később pedig drótkötél-egyensúlyozóként lépett fel. Házasságukból született 1894-ben Eötvös Nándor Aladár. Ő alapította meg 1920-ban az Eötvös Cirkuszt, amely egészen 1964-ig megszakítás nélkül működött.

Öt fiú és hét leánygyermeke közül a legidősebb és leghíresebb a világhírű zenebohóc, Eötvös Gábor Jászai-díjas Érdemes művész, a Magyar Köztársaság csillagrend kitüntetettje volt, aki az immár szállóigévé vált „Van mááásik” című produkciójával szórakoztatta több generáció gyerekeit.

Tehetségét a világ legnagyobb nevettetője, Charlie Chaplin is elismerte. Fia, ifj. Gábor, a szintén Jászai-díjas zenebohóc apjához méltóan adja elő a tőle örökölt híres zeneszámot. Kisebbik fia, Tibor lányával, Chilyvel 1993-ban újraalapította az Eötvös Cirkuszt, amely éveken keresztül sikert sikerre halmozott. Nándor másik fia, Eötvös György, fantasztikus vízilószámmal szerzett hírnevet. Fia a víziló hátán ugrott szaltót. Nándor hatodik gyermeke, Eötvös József lánytestvéreivel: Évával, Katalinnal, Cecíliával és Edittel, majd később családjával a világ számos nagy cirkuszában lépett fel. A magyaros temperamentumú csoportzsonglőrt lánytestvéreivel, a gumiasztal-akrobata számot pedig feleségével, Krei Máriával és öccsével, Nándorral adta elő.

1979-ben a Vatikánban is felléptek. II. János Pál Pápa személyesen gratulált nekik.

Eötvös József gyermekei 2010-ben vették át az Eötvös Cirkusz igazgatását.

A cirkusz: ünnep. Az emberi korlátok legyőzésének átszellemült szertartása. Az emberi teljesítmény: a koncentráció, a felkészültség és a tudás örömünnepe. Eufória, amely fölébe emel a hétköznapok szürkeségének. Olyan élmény, amelyet semmi egyéb nem helyettesíthet.

Háttér szín
#dcecec

Méterről méterre – a magyar hátizsákról

2016. 06. 09.
Megosztás
  • Tovább (Méterről méterre – a magyar hátizsákról)
Kiemelt kép
meterrol-meterre-a-magyar-hatizsakrol.jpg
Lead

A Blind Chic 2011 nyarán született, amikor a magyar divattervező Vesmás Juli és a szlovén tervezőgrafikus Neza Peterca találkoztak egy Ljubljanától Budapestig tartó kerékpáros túrán. De az igazi utazás akkor kezdődött, amikor a fővárosba költöztek.

Rovat
Életmód
Címke
Blind Chic
Vesmás Juli
divattervező
Neza Peterca
Szerző
Páczai Tamás
Szövegtörzs

„A kerékpáros túra után visszautaztam Ljubljanába, hogy lediplomázzak, majd azon gondolkodtam, hogy mi legyen a következő lépés az életben. Juli akkoriban költözött Madridból Budapestre, a Fogasházban volt egy kis stúdiója, ahol dolgozhatott. Szólt, hogy van nekem is ott egy hely, menjek, ha úgy gondolom. Már az egyetem alatt volt egy kis vállalkozásom, táskákat és egyéb kiegészítőket csináltam, így odaköltöztem, hogy a Fogasházban folytassam a munkát” – mesél Neza a kezdetekről. A két lány egy műhelyben dolgozott, majd egy napon eldöntötték, hogy kéne valamit csinálni közösen.

Az első projekt az a hátizsák volt, ami azóta is a Blind Chic kollekciók alapja. Juli elmondása szerint „az első darab – Wolf néven – katonai sátraknál alkalmazott waxolt vászonból készült táska volt, amely 2011 novemberére készült el sok tervezés és tesztelés után. A »biciklifüggőségünk« miatt olyan hátizsákot akartunk készíteni, ami a nyeregből leszállva is jól illeszkedik a városi környezetbe, nem pedig hi-tech szabadidős anyagokat használó, sportruházatot kívánó kiegészítő, így bárki viselheti. Ugyanakkor fontos szempont volt a funkcionalitás, valamint az, hogy időjárásálló anyagokból készüljön.”

Juli és Neza mondhatni csak kíváncsiságból készítették el a táskát, ki akarták próbálni, mi történik, ha bedobják a közösbe a biciklizés és a tervezés iránt érzett szerelmüket.

Kép
Blindchic
Kép: Páczai Tamás

„Nem volt anyagi lehetőségünk és csapatunk sem arra, hogy évek munkájával bevezessünk a piacra egy új márkát, így tényleg csak buli volt az egész, hiszen két varrógéppel és néhány használt katonai hátizsákból mentett anyaggal indultunk.”

Készítettek egy rövid videót az Andrássy úton és néhány fényképet (ezeket Neza fotózta, azóta is ő készíti a Blind Chic kampányfotóit), majd elküldték egy kerékpáros blognak, akik posztolták az anyagot: „Nézzétek meg, srácok, ezt az új magyar hátizsákot!”. Ezt követően nagyon gyorsan elterjedt a hír a legnagyobb nemzetközi designer és kerékpáros blogokon, weboldalakon. Azonnal és folyamatosan érkeztek a megrendelések úgy, hogy Juli és Neza kezében mindössze néhány prototípus volt. „Nagyon meglepődtünk, hogy mennyi üzlet keresett meg minket, semmilyen szinten nem voltunk felkészülve a gyártásra. Nagyon sokat vissza kellett utasítanunk, volt olyan megrendelő, aki egyszerre 300 darabot akart két héten belül.”

Kalandos időszak kezdődött ezután a Blind Chic életében, hiszen a semmiből és mondhatni azonnal kellett kialakítani az évi több száz darabos rendeléseket kiszolgáló feltételeket. Sokat tanultak az útközben elkövetett hibákból is – nem tudták az összes anyagot itthon beszerezni, a táskák kialakítása is folyamatos evolúción ment át, amelynek során teljes mértékben figyelembe vették és veszik a vásárlók tapasztalatait –, a megrendelők pedig türelmesen álltak a helyzetükhöz. „Méterről méterre fejlődtünk, ahogy jöttek a megrendelések, úgy tudtunk egyre több anyagot vásárolni, ugyanis előre fizettek, nagyon szerencsések voltunk” – mondja Neza.

Kép
Blindchic
Kép: Blind Chic

Öt év alatt hosszú utat járt be a Blind Chic, jelenleg a világ számos országában árulják a táskáikat, olyan helyeken is, mint Peru, Dél-Afrika vagy Japán. A legnagyobb piacuk Németország, Magyarországon pedig mostanában kezdenek bekerülni a divat vérkeringésébe.

„A táskáink egyik legfontosabb jellemzője a lecsavarható tető, amivel a méretét szabályozhatjuk, ezt az ötletet a biciklisfutárok táskáitól kölcsönöztük. Úgy alakult, hogy a Blind Chic a városi fiatalok körében divatos és népszerű, nem csak kerékpárosok használják.”

(Vesmás Juli és Neza Peterca 2019-ben eladta a Blind Chic céget – a szerk.) 

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. júniusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

 

Lackfi János: Fura alakok panoptikuma – a gyerekkorról

2016. 06. 07.
Megosztás
  • Tovább (Lackfi János: Fura alakok panoptikuma – a gyerekkorról)
Kiemelt kép
bal1.jpg
Lead

Gabriel García Márquez írta, hogy ami fontos az életében, az kilencéves kora előtt megtörtént vele, minden regénye ezeknek az éveknek a tapasztalatából táplálkozik. Picasso pedig azt nyilatkozta, hogy tizenkét évesen úgy rajzolt, mint Leonardo, hetvenévesen viszont úgy szeretne, mint egy kisgyerek. Mindebből az következik, hogy a gyermekkor táján rettentő fontos benyomások érik az embert, még ha ezt akkor nem is sejti.

Rovat
Család
Címke
szépirodalom
Szerző
Lackfi János
Szövegtörzs

Tudatomba időnként olyan élességgel hasít egy-egy akkori jelenet, mintha dobócsillag állna bele a homlokomba.

A tanár-figurák a mai napig félisten-szobrokként álldogálnak belső világom hátterében. Ott volt alsó tagozatos tanárnénink, Szigor néni, aki az ultrahanghoz hasonlóan irritáló, mindent betöltő visításaival ért el halálosan zsibbasztó hatást. Ott volt aztán Töri bá: aki rossz fát tett a tűzre, annak ki kellett menni a terem elejére, „bedőlni”, azaz megfogni a saját bokáját, és ekkor a harminconéves, jó erőben lévő fiatalember erőteljesen farba rúgta az illetőt. Ott volt a magyartanárnő, Tupír, aki mintha egy rokokó filmből szökött volna páncélozott melltartóival, maszkszerű, lisztesrózsaszín sminkjével, ráncos arcbőrével, feketelepke szempilláival és bölcsességnek szánt, kásás butaságaival.

A napközi fölött az agresszív Erzsók uralkodott, akinek „cs”-közeli „t”-betűi most is fülembe csengenek. A másik „napejos” tanerő a szétfolyó idomú, zsíros hajú Büzike volt, aki alkohollal elegy ápolatlanság-szagban úszott, és az sem érdekelte, ha a fején táncolunk. Ott volt azonban a mindig rikítóra kifestett, délies szépségű, olajbarna bőrű Carmen tanárnő, aki énekre és zongorára tanított – gondosan vasalt, rakott szoknyája minden lebbenésére mintha perzselő szellő legyintett volna meg. Másik énektanárom és énekkar-vezetőm, Klári néni finom, elegáns kedvességével, gyönyörűen ráncos alma-arcával bűvölt el. Most, így, kívülről végignézve akár fura alakok panoptikumának is tűnhet ez a tanári kar, és még nem is teljes a paletta...

Mai fejemmel végiggondolva bizony nem sok értelmes pedagógiai koncepcióval találkoztam a késő-szocialista rezsim eme furcsa purgatóriu­mában.

Leginkább azt tanultuk meg, miként lehet kijátszani a hitelesnek nem tűnő tekintélyt, összeröhögni a tanárhátak mögött, pusmogva őrizni magánvéleményünket, és külön bejáratú menedékeket létrehozni a Georgi Dimitrov Általános Iskola vécéjében vagy a Nagyrét bokrai közt, ahova sétálni vagy tornázni vittek, esetleg a terem végében, ahol én rendszerint olvastam.

A padok alatt mohikánok kúsztak, a tábla mögötti rejtekajtón szökött fegyencek közlekedtek, az udvar fái mögött kockás szoknyás skót felkelők bújtak, a csatorna aknájában pedig lázadó vendée-i parasztok ütöttek tanyát... Gyermekkorom tehát csak felerészt zajlott a suli falai között, gyakorta az órák során is Dickens, Cooper, Walter Scott, Verne vagy Hugo regényeiben mozogtam inkább!

Az irodalom lövészárkába húzódva éltem túl a valóságot.

Háttér szín
#dcecec

Hol vannak gyermekbarát strandok Budapesten?

2016. 06. 07.
Megosztás
  • Tovább (Hol vannak gyermekbarát strandok Budapesten?)
Kiemelt kép
hol-vannak-gyermekbarat-strandok-budapesten.jpg
Rovat
Család
Címke
strand
fürdő
gyermek
Szövegtörzs

Végre itt a meleg, nyárias idő, egymás után nyitnak ki a fővárosi strandok. A csalad.hu összegyűjtötte azt az ötöt, amely a legmegfelelőbb családok számára.

Római Strandfürdő

A főváros egyik kedvelt strandjának előnye, hogy nem zsúfolt, hiszen óriási területet lehet igénybe venni, hátrányként pedig csak annyi róható fel, hogy kiesik a központból, HÉV-vel érdemes megközelíteni. Legutóbb 2000-ben modernizálták, ekkor hozták létre az élménymedencét, amely tele van a kényelmet biztosító elemekkel, például nyakzuhannyal és pezsgőztetővel, míg a gyerekmedence valódi játszóparadicsommá vált. Kedvelt a csúszdapark is, amelyben minden korosztály tagjai megtalálják a nekik való élményt: a kisebbeket a gyermekcsúszda vagy a családi csúszda várja, míg a bátrabbak a rafting-, a kamikaze és a turbócsúszdát is kipróbálhatják. A fürdő területén játszóterek és sportpályák is rendelkezésre állnak. A három évnél kisebbeknek nem kell jegyet váltani. Aki a nyáron többször is menne, érdemes beruháznia akár a 20 alkalmas bérletbe.

Palatinus Strandfürdő

A festői környezetben, a Margitszigeten lévő strand felújítása ebben az évben zajlik, de a fürdő a nyári szünetben nyitva tart. A közönség majd jövőre veheti birtokba a megújult, megszépült Palatinust. A munkálatok csak némi kellemetlenséggel járnak, például az átöltözést váltókabinokban, a ruhatárolást szekrényekben és fogasolóban biztosítják, de kabinos átöltözésre nincs lehetőség, valamint a napozó teraszok sem használhatók.

A medencékre nem vonatkozik korlátozás, a napos idő beköszöntével rengetegen veszik az irányt a csaknem száz éve működő strand felé. Itt is van élménymedence minden kényeztető funkcióval, de kedvelt a gyermek- és hullámmedence is. A csúszdapark is nagy attrakciót jelent: az óriáscsúszdákon akár egymással is versenyezhetnek a gyerekek, míg a multimédiás csúszdán zeneszó mellett, a fényjátékon ámulva lehet a vízbe csobbanni.

Dagály Termálfürdő, Strandfürdő és Uszoda

A közelben zajló építkezés miatt néhány medence bezárt, de hat így is maradt. Közülük a legizgalmasabb az élménymedence, amelyben a sodrófolyosó, a pezsgőágy vagy a tocsogós napozók használata is szórakozást jelent. Aki nemcsak a vízben szeretne mozogni, az a fitneszgépeket vagy a streetball pályát is kipróbálhatja. Sok a füves terület, ahova le lehet pakolni, és a régi nagy fák miatt árnyékos rész is bőven található. A fürdőbe 3 éves kor alatti gyerekeknek a belépés ingyenes, és vannak családi kedvezmények is.

Csillaghegyi Strandfürdő

Budapest legrégebbi strandja: már az 1800-as évek második felétől működött, a legutóbbi felújítást pedig 2000-ben végezték. A hegyoldalban épült fürdő első szintjén egy úszó- és egy strandmedence található, följebb gyerekpancsoló és napozóterület áll. Elhelyezkedése és ősfás parkja miatt egyedi a hangulata, és ehhez hasonló nyugalmat máshol nem lehet találni, aki tehát nem nyüzsgésre vágyik, annak érdemes felkeresnie. A gyermekmedencéhez csúszda is tartozik, ez teheti még változatosabbá a fürdőzést. Sportolni a focipályán, valamint a szabadtéri fitneszparkban is lehet. A fás területek árnyékot biztosítanak a család gondtalan pihenéséhez. Az sem mellékes, hogy a jegy olcsóbb, mint máshol: 1000 forint minden nap, és természetesen a három év alattiakért nem kell fizetni.

Paskál strand

Budapest legfiatalabb strandfürdője, ami 1989-ben nyílt meg, és fejlesztésén dolgoznak jelenleg is. Júliusban elkészül az új fürdőépület, de a medencék addig is használhatók. Gyermekmedencéjében a legkisebbek is kedvet kaphatnak a pancsoláshoz, hiszen lassan mélyül, és a minicsúszda is barátságos. A 14. kerületben lévő strand előnye, hogy tágas zöldfelületen lehet pihenni, napozni, és a tömeg mindig elviselhető. A sportoláshoz pályák is rendelkezésre állnak.

Menü a gyógyuláshoz – evés, ivás, diéta

2016. 06. 07.
Megosztás
  • Tovább (Menü a gyógyuláshoz – evés, ivás, diéta)
Kiemelt kép
etrendbetegeknek.jpg
Lead

Az orvosi kezelés és pihenés mellett megfelelő étkezéssel és folyadékpótlással is segíthetjük a gyógyulást és enyhíthetjük a tüneteket. Mikor mit tanácsos enni és inni, és mit nem?

Rovat
Életmód
Család
Címke
diéta
evés
ivás
ételek
tej
gyógymódok
Szerző
Sasvári-Szekeres Anita dietetikus
Szövegtörzs

Diéta és folyadékpótás

A felső légúti megbetegedések mellett jelentkezhet ilyenkor hányással és hasmenéssel járó tünetegyüttes, amelynek számtalan oka lehet, bakteriális vagy vírusos bélfertőzés, paraziták jelenléte, ételmérgezés, emésztési és felszívódási zavarok, gyógyszerek mellékhatásai. Bizonyos vírusok a vékonybélbolyhok sejtjeit is károsítják, így még inkább romlik a tápanyagok felszívódásának mértéke. A betegség lefolyása is különböző súlyosságú lehet. Az étrendnek mindig alkalmazkodnia kell a gyermek aktuális állapotához. Az elsődleges szempont a megfelelő folyadék- és elektrolitpótlás. A legtöbb lázzal járó betegség esetén étvágytalanság is jelentkezik, szintén érdemes ilyen esetekben is a könnyen emészthetőségre és a folyadék/elektrolitpótlásra figyelnünk. Akár gyógyszertárban vásárolhatunk olyan porkeveréket is, amely ivóoldat készítéséhez való, de természetesen nem szükséges első percben az orvossághoz nyúlnunk, mi magunk is készíthetünk ehhez hasonló italokat. Célszerű ilyenkor a gyermekkel cukros teát itatni, amibe egy csipet sót is feloldottunk. Szintén szóba jöhet a limonádé, zöldségek enyhén sózott főzőleve, zsírszegény húsleves leszűrt leve. A szénsavas és rostos üdítőket kerüljük! A szigorú koplaltatás nem célunk, próbáljunk inkább többször kisebb falatokat kínálni a kis betegnek. A magas szénhidráttartalmú, zsírszegény ételek viszonylag könnyen emészthetőek, így megkezdhetjük a táplálást a főtt burgonyával, rizzsel, főtt sárgarépával, pirítóssal, ropival, kekszekkel, rántott levessel.

A reszelt alma segítheti a gyógyulást magas pektintartalmának köszönhetően, de natúr háztartási keksszel együtt kínáljuk, hogy a savasságát kompenzálja! Ha ezeket az ételeket már jól tolerálja a gyermek szervezete, elkezdhetjük bővíteni a repertoárt főtt és párolt húsokkal, zsírszegény sajttal, felvágottal, főtt tojással, banánnal. A zsíros és fűszeres ételeket, tejet, apró magvas gyümölcsöket, nassolnivalókat kerüljük el a teljes gyógyulásig!

Probiotikum vagy joghurt?

A probiotikumok közé olyan hasznos baktériumok tartoznak, amelyek képesek helyreállítani a bélflóra megfelelő egyensúlyát, támogathatják az immunrendszert, segíthetik a székrekedés kezelését, enyhíthetik a hasmenés kellemetlen tüneteit, csökkenthetik a haspuffadást és az LDL-koleszterinszintet. A probiotikumokhoz legegyszerűbben a savanyított tejtermékek fogyasztásával juthatunk. Azokat a termékeket érdemes választani, amelyeknek kedvező hatása tudományosan bizonyított. Egy tejtermék akkor nevezhető probiotikusnak, ha a két alap joghurtkultúra, a Streptococcus thermophilus és a Lactobacillus bulgaricus tejsavkultúrák tenyészete is meghatározott mennyiségben jelen vannak. Néhány márkát, amelyek megfelelnek a kritériumoknak, kiemelnek a gyártók, de attól még, hogy az nincs reklámozva, a legtöbb savanyított tejtermék probiotikus.

A megfelelő hatás eléréséhez azonban ezeket napi szinten kell fogyasztani. Amennyiben ez nem valósul meg, akkor érdemes étrend-kiegészítő formájában bevinni a szervezetbe.

Tej- és grépfrútstop

Felső légúti megbetegedések esetén viszont kerüljük a tej fogyasztását, mivel elősegíti a nyák termelődését és táptalajt biztosít a kórokozók számára. A sűrű nyák elzárhatja a hörgőket, amely nehézlégzést, köhögést és rekedtséget eredményezhet.

Bizonyos élelmiszerek fogyasztása képes befolyásolni a gyógyszerek szervezetre gyakorolt hatását.

A grépfrút leve megnövelheti a gyógyszerhatóanyagok koncentrációját. Ezért nem tanácsos például antibiotikumkezelés alatt grépfrútot enni.

Amennyiben kérdések merülnek fel bennünk a gyermek megfelelő táplálásával kapcsolatban, forduljunk bizalommal szakemberhez!

Háttér szín
#bfd6d6

Édességek eperből

2016. 06. 06.
Megosztás
  • Tovább (Édességek eperből)
Kiemelt kép
edessegek-eperbol.jpg
Rovat
Konyha
Életmód
Címke
eper
édesség
Szerző
Bogos Zsuzsanna
Szövegtörzs

A neve körüli zavar valószínűleg soha nem fog már tisztázódni. Van egy kisebbség, amely a tudományos nyelvhasználatot követi, és a földön termőt szamócának, a fán termőt epernek hívja. Többen ezt figyelmen kívül hagyják: a szamócát hívják epernek, az epret meg szamócának. Megint mások a kisebb epret hívják szamócának, a fán termő epret meg szedernek. Akárhogy is hívjuk: elképesztően finom és képtelenség belőle eleget enni.

Ha nem a maga természetességében akarjuk megenni, legegyszerűbb kevés cukorral, tejszínhabbal, vagy cukros tejföllel ízesítve. Régi szakácskönyveink arról tanúskodnak, hogy már 16. században ismert volt ez a minimalista elkészítési mód, a cukor mellett azonban fahéjjal is megszórták az epret. Bár nagy a kísértés, kár volna itt leragadnunk, hiszen számtalan édességet és még ecetet is készíthetünk belőle.

Lisztmentes torta – nagyon régről

A különféle ételallergiák és diéták miatt egyre gyakoribb az, amit néhány évtizede még el sem tudtunk volna képzelni: torta liszt nélkül. A számtalan meglepetést tartogató régi magyar konyha persze ebben is előttünk járt, 16. századi szakácskönyvünkben, a Szakács Tudományban már szerepel ilyen édesség. Méghozzá eperrel. A recept liszt helyett mandulát ír (de lehet rizzsel is), az epret pedig rózsavízzel kell megmosni – két olyan információ, ami rögtön meghozza a kedvünket a kipróbáláshoz. Kicsit hiányoljuk, hogy mértékegységeket – a korabeli általános szokásoknak megfelelően – nem adott a szerző, de aki gyakorlottabb a sütésben, annak ez nem lehet akadály. Illetve, itt a lehetőség a kísérletezésre! Az „eperjes torta” receptje így szólt öt évszázada: „Végy tikmonyat [tojást] avagy csak tikmony székit [sárgáját], jól meghabarván, sűrű és édes tejfelt is annyét [annyit], mennyi az tikmony, rósavizet, ha szereted, belé habarjad. Törött mandolát is az tejfelhez általtörhetsz, kit ha hozzá veszed, valamennyére több legyen az tikmonynál. S világos lángra tartván, szorgalmatosan habarjad, míg egy kevéssé megsűrűdik, de ne hadd forrani. Ezenközben elkészülvén az tortának az feneke, amelynek csak annyi magossága legyen, mint egyéb tortának, töltsd bele az tölteléket. Az eperjet is reá rakjad úgy, hogy félig az töltelékben legyen, félig penig künn. Nádmézeld [nádcukrozd] meg sűrűn, hogy sem az eperj, sem a többi ne lássék. Az eperjet minekelőtte berakod, rósa vizzel megmossad, ne is legyen igen megért. Süsd meg szépen, adj neki alól jó melegséget, felül penig csak alkalmast, hogy szép fejéren maradjon. Hamar megsül, hogyha papirosban sütöd, az kemenczében tegyed. Megfőtt, s általtörtött riskását is vehetsz az előbbi tejfeles és mondolás töltelék gyanánt.”

A torta alapja tehát készülhet tejberizsből vagy tojás, mandulaliszt, tejföl és egy kis rózsavíz keverékéből: 20 cm-es formához 2 tojás (felverve), 3 evőkanál cukor, 1 evőkanál tejföl és úgy 4 evőkanál mandulaliszt kell, ezt ízesíthetjük egy kevés rózsavízzel. Ehhez hozzákeverjük a megcukrozott, rózsavízzel kicsit meglocsolt epret (ha ettől nagyon átázna a torta alapja, még egy evőkanál mandulaliszt mehet rá), és további epret rakjunk a torta tetejére is. Díszítésként pirított mandulát tehetünk rá, ha megsült.

Kocsonyás, aludt, fagyott és ecetes eper

A következő századok szerencsére már biztosabb támpontokat adnak. Kugler Géza a 19. század végén 7 dkg epret 210 g porcukorral tört össze, aztán 1 literből vert tejszínhabot kevert hozzá, és 26 g zselatinnal hagyta megszilárdulni. Tortákhoz, aprósüteményekhez ajánlja tölteléknek. Simai Kristóf piarista szerzetes 1795-ös gyűjteményében olvasható az „aludt földieper”, ami hasonló módon készült, de a tejszín helyett ő vörösbort használt (8,5 dkg eperhez 4 dl) és szegfűszeggel fűszerezte az egészet. Érdekes, hogy Rézi néni 1876-ban kiadott könyvében már fehérbor szerepel az eper mellett. Az ő receptjében is meg kell törni a gyümölcsöt, a levét szitán leengedni (mentával vagy citromfűvel ízesítve máris kész a nyári italunk), felönteni fehérborral, cukrozni, egy kevés citromlevet adni hozzá, majd az egészet le kell fagyasztani. Pohárdesszert lehet belőle, ha egy réteg tört kekszre kanalazzuk és tejszínhabbal díszítjük.

Salátákhoz (akár télen is, gyökérzöldségekhez) ajánlható az eperecet, amely az 1863-as Magyar Gazdasszony című könyv receptje nyomán így készül: „Dörgölj el nagyjából 2 font (56 dkg) érett epret, tedd bő szájú üvegbe és ontsd fel 4 font felforralt finom boreczettel, s hagyd jól bedugaszolva 8 napig ülepedni. Azután öntsd le az eczetet, hagyd ismét magában megülepedni, s végre szürke itatós papíron át hagyd egy casserolba leszűrődni; most forrald fel, habozd le jól, ontsd messzelyes palaczkokba, melyek egészen megtöltendők és hólyaggal lekötendők.”

Tenyésztve vagy halászva?

2016. 06. 06.
Megosztás
  • Tovább (Tenyésztve vagy halászva?)
Kiemelt kép
tenyesztve-vagy-halaszva.jpg
Rovat
Konyha
Életmód
Címke
hal
halászat
tenyésztés
Szerző
Szabó Emese
Szövegtörzs

A halhús tele van értékes esszenciális zsírsavakkal, fogyasztása nagyon egészséges, ezt senki nem vitatja. A kérdés inkább az, hogy egyes fajok túlhalászása milyen etikai és környezeti kérdéseket vet fel, és kell-e tartani az intenzíven tartott, tápon nevelt pikkelyesek fogyasztásától. Ennek jártunk utána.

A hazai halastavi haltermelés jellemzően polikultúrás, tehát ugyanabban a víztérben többféle fajt nevelnek egyidejűleg. Ez teszi lehetővé, hogy a betelepített pikkelyesek a lehető legjobban ki tudják használni a tavak természetes táplálékbázisát. „A halak a fehérjét elsősorban a tó természetes életközösségéből nyerik, ezt a haltermelők pusztán energetikai célú gabonamag-kiegészítéssel támogatják” – mondja dr. Havasi Máté halászati szakmérnök, környezetkutató. A NAIK Halászati Kutatóintézet tudományos főmunkatársa kiemeli, hogy a halastavi haltermelés hozama 40-60 százalékban függ attól, hogy a halak mennyi természetes takarmányhoz jutnak, illetve mekkora mennyiségben kapnak külön gabonát. A haltermelőknek ez utóbbira ugyan lehet ráhatásuk, de mivel a magvak minősége jellemzően azonos, az egyes tavak halainak húsminősége között általában nincs lényeges különbség.

Önjáró ragadozók

Itthon a ragadozókat, többek közt a süllőt és a csukát ugyanazokban a polikultúrás tógazdaságokban tenyésztik, amelyekben a pontyokat. Ez jellemzően Közép-Európa minden országában így van: a húsevők mindenütt természetes táplálékot fogyasztanak. Utóbbi az egyik oka annak, hogy drágák, hiszen egy adott tógazdaságban csak keveset lehet belőlük nevelni. Bár még nem ez a jellemző, de Európában és hazánkban egyre inkább előtérbe kerül a ragadozó halfajok mesterséges takarmányokon való intenzív nevelése is: nálunk a legnagyobb mennyiségben előállított ilyen halfaj az afrikai harcsa. Ez alapvetően ragadozó, ilyen esetben mégis száraz takarmánnyal táplálják. Mint szakértőnktől megtudtuk, azok a kutatások, amelyek a különböző édesvízi ragadozók ilyen jellegű tartását vizsgálják, világszerte igen intenzívek. Hazánkban néhány helyen már nevelnek így süllőt, harcsát és csukát is. A pisztrángot szintén száraz takarmánnyal táplálják, pedig alapvetően az is ragadozóhal. Viszont ma már az uniós előírások miatt nincs arra lehetőség, hogy például vágóhídi nyesedékkel etessék őket, mint tették korábban. A tápos tartás a húsminőségre általában nincs – a fogyasztó számára is érzékelhető – hatással.

Lazacot a halgyárból?

A tengeri halak nevelése már intenzíven, a magyar polikultúrás tógazdaságétól eltérően történik. Itt már célzottan takarmányozzák a pikkelyeseket, speciális haltápokkal. „Ezek nagyon magas szárazanyag-tartalmú komplett tápok, összetételüket kutatási eredmények alapján határozzák meg. A haltermelők erre mindig figyelnek, lévén nekik kiemelten fontos, hogy a halak valóban azt kapják, amire szükségük van. Ez érthető, hiszen minél teljes értékűbb takarmányt kapnak, annál gyorsabban nőnek” – emeli ki Havasi Máté. Utóbbiból következik, hogy ugyan a tenyésztett lazac nem ugyanazt a táplálékot fogyasztja, mint a vad, a húsminőségre, annak fizikai paramétereire, beltartalmára ez nincs érezhetően nagy hatással. A különbségek csupán néhány százalékosak, a fogyasztó csak minimális eltérést érezhet. Ahhoz, hogy ez így legyen, az új takarmányok bevezetésének komoly procedúrája van: amellett, hogy az azon nevelt halak húsát érzékszervekkel is tesztelik, vizsgálják a humán-egészségügyi vonatkozásokat. Független tesztcsoportok értékelik, hogy az adott hús mennyire kedvező hatású, milyen az állaga, íze, szaga és színe.

Színes elvárás

A vadon élő lazac főképp apró tengeri rákokkal táplálkozik: ezek nagy menyiségben tartalmazzák az astaxanthin nevű vegyületet, aminek a lazac jellegzetes, vöröses-rózsaszínes árnyalatát köszönheti. A tenyésztett lazacot értelemszerűen nem etetik rákkal, esetében a takarmányba keverik bele a színt biztosító, astaxanthinban gazdag port. „Ez a vegyület nemcsak a színért felelős, hanem élettani hatása is kedvező, lévén antioxidáns. A kiegészítő táphoz való hozzáadása színtiszta biológia: a halnak teljesen mindegy, hogy a rákból jut hozzá vagy a takarmányból. A megoldás mikéntje nem rontja és nem is javítja a hús minőségét, nem jelent olyan különbséget sem, amit a fogyasztó érzékelhet” – emeli ki Havasi Máté. Hozzáteszi, hogy komplett takarmányokkal inkább a húsok beltartalmi értékét lehet javítani: ha a takarmányt mikroelemekkel, például szelénnel egészítik ki, akkor az megjelenik a halhúsban is. Ugyanez igaz az esszenciális zsírsavakra: ezen anyagokhoz a halak a természetben elsősorban algákból jutnak hozzá, húsukban miattuk halmozódik föl. Ugyanez történik akkor is, amikor a takarmányhoz kevernek algaport.

Fuldokló tonhalak

Tonhalak esetében nem kell azon elmélkedni, hogyan tartják őket, lévén ezt a nemzetséget halásszák. Nem is kicsit: az elmúlt évtizedekben nagyon túlhalászottá vált, több faja a kihalás szélére sodródott. Fogyasztása emiatt lehet aggályos. „Annak, hogy a tonhalat nem tenyésztik, több oka van: egyrészt biológiai, másrészt gazdasági. Egyes halakat például nem lehet tenyészteni, míg másokat ugyan lehetne, de lényegesen drágábban, mint halászni. Viszont amíg egy adott fajt lehet halászni, és megvannak azok a kiskapuk, amelyeken ezt lehetővé teszik, addig halászni is fogják. A probléma gyökere tehát sajnos piaci” – hangsúlyozza Havasi Máté. Ugyan vannak cégek, amelyek elvileg az állományt kímélő módszerekkel halásznak, ám kérdéses, hogy ezt az ígéretet mennyire váltják be. Aki ugyanis környezettudatosan próbál termelni, az piaci hátrányba kerül azokkal szemben, akik ilyesmivel nem törődnek. Tehát kérdés, hogy a környezettudatosság a gyakorlatban mennyire tud megjelenni.

Havasi Máté szerint érdemes arra törekedni, hogy az ember inkább hazai, édesvízi halakat fogyasszon, hiszen azok is könnyen emészthető fehérjeforrások, gazdagok esszenciális aminosavakban, zsírsavakban, egyes vitaminokban és ásványi anyagokban. Ráadásul nincs meg a veszélye annak, hogy olyan vízből származnak, amelyek valamely iparosodott régió környékén vannak és nehézfémmel szennyezettek. Más kérdés, hogy halakba az édesvizekbe kerülő szennyezőanyagok, így például a hormonok is bekerülhetnek. Persze azok a csapvízben is kimutathatók, tehát azáltal is bejuthatnak az emberi szervezetbe.

Bódis Kriszta: „A szegénység nem népmese”

2016. 05. 30.
Megosztás
  • Tovább (Bódis Kriszta: „A szegénység nem népmese”)
Kiemelt kép
bodiskriszta.jpg
Lead

Bódis Kriszta neve sokszor, sok helyen, sokféle ügyben felbukkant már, mindig amolyan „zűrös” helyeken, prostituáltak, cigányok mellett. Sokan álltak mögé és sokan kritizálták. Amit azonban senki nem vitathat el tőle, az a bátorsága és az elkötelezettsége. Honnan jön egy ilyen örökké kérdező, sohasem nyugvó nő, aki ráadásul csupa gyanús foglalkozást űz: költő, író, festő, filmrendező és pszichológus?

Rovat
Társalgó
Szerző
Szám Kati
Szövegtörzs

– Mostanában engem is sokat foglalkoztat, hogy kik az őseim. Több ponton is hamar homályba vesznek a gyökereim, például az egyik dédnagyanyámról semmit nem tud a családi legendárium, csak azt, hogy Gajubésár Padina a neve, talán szerb, talán macedón, én azt szoktam fantáziálni róla, hogy cigány... de egyikre sincs bizonyíték. Apai nagyapámat nem ismerhettem, édesapám négyéves volt, amikor az oroszok kivégezték az apját. A nagymamám akkor huszonvalahány évesen, a harmadik gyerekét várta. A háború után megkereste a házat, amiben született, és visszaköltözött, de csak két szobát lakhatott, mert hamarosan kiutalták a többit társbérlőknek. A másik nagyapám naplóját a nagybátyám nyomtatásban is kiadta. Régi görög katolikus papi dinasztia a Véghseő család, édesanyám apai felmenői. Csodálom őket, mert amit tudok róluk, abból azt látom, hogy a legnehezebb történelmi pillanatokban is jól döntöttek, jó oldalra álltak. Például a dédnagyapám alapította Magyarországon az első szegények bankját. A Nyírségben szolgáltak, aztán nagyapám Budapesten a Rózsák téri templomban. A dédnagyapám nem írta alá a békepapságról szóló megállapodást, ezért elég keményen sújtották a családot, a végekre telepítették őket, egyik fiát el is vitte az ÁVH, megkínozták és hamarosan meghalt. Anyukámék tízen voltak testvérek és az ötvenes években éheztek, a falubeliek adták nekik az ételt.

– Gyerekkorotokban lehetett erről beszélni?

– Alapélményünk volt, hogy nem volt szabad beszélni a múltról, mert baj lehet belőle, „megtalálják” apámat, vagy a mi továbbtanulásunk kerül veszélybe. Én ezen már gyerekként fel voltam háborodva, és azt mondtam, hogy márpedig, ha ezért itt bárkit üldöznek, akkor én ennek minden következményét viselni akarom. Nem tagadom, kicsit azért megijedtem, amikor a gimnáziumban behívott a magyartanárnőm, és megkérdezte, hogy nekem nem görög katolikus papok-e az őseim meg a rokonaim. Mondtam, hogy de. És akkor megölelt. Ismerte őket. Gyerekkorom a korszellemre jellemző titkolózással telt, de édesapám egész éjjel a sípoló Szabad Európa adását hallgatta, megkaptam tőlük azt a szellemi örökséget, amelynek egyik alapja, hogy vállald fel magad, mert értékes ember vagy. Minden ember az. Nem attól vagy valaki, ha lenyomsz másokat, ha a kudarcaidért másokat hibáztatsz, hanem, ha megismered és fejleszted magad. Akaraterőt, kitartást tanultam tőlük, és máig nagy biztonságot ad a szeretetük.

– Az életed azóta arról szól, hogy kimondasz olyan dolgokat, amelyeket nem „illik”?

– Arra tanítottak, hogy ha igazságtalanságot látunk, szeretetlenséget, ott dolgunk van. Gyerekként is bántott, ha a dadogó osztálytársamat kigúnyolták és nem tudtam kiállni érte, emlékszem arra a felháborodásra és keserűségre, amikor szembesültem azzal, hogy volt holokauszt. Tízéves lehettem. Sokáig azt hittem, hogy én is zsidó vagyok... Nem hallgatni, nem elmenni a problémák mellett, ez meghatározza az életemet.

– Ahhoz, hogy kiállj valami mellett, elsősorban nagyon biztos önértékelés kell?

–  Kell, hogy higgy magadban, de ne legyél önhitt. Ha a korai gyerekkorban van egy biztonságos kötődésed, és megerősítik azt, amilyen vagy, akkor az nagyon meg tudja alapozni a pozitív önértékelést. Persze az se keseredjen el, akinek nem voltak biztos alapjai, ezt tudatosan is lehet építeni. Visszahúzódó és félénk kamasz voltam, miközben az utcán játszottak a gyerekek, és a húgom motorozni járt a rajongóival, én könyvek között nőttem föl és a boltig sem mentem ki, burokban éltem. Amikor rájöttem, hogy így nem lehet megismerni a világot, nagyon tudatosan elkezdtem magam megnyitni. Ez máig tartó folyamat.

– Azért indultál el ezekre a – fizikai és szellemi értelemben is – komfortzónán kívül eső területekre, mert meg akartad írni? Vagy egyszerűen segíteni akartál, ezért meg is írtad?

– Ezek a történetek külön szálakon indultak. Valójában harmincéves koromig festőnek készültem, akkor jelent meg az első verseskötetem, aztán megjelentek a prózáim, a regényeim is, és jó lett volna azt gondolni, hogy én már író vagyok, de azt is tudtam, hogy én hiába tudom, a dolgot mások döntik el, és én nem akarok azért fáradozni, hogy a kritikusok vagy a kollégák elfogadjanak. Magyarország egyébként is az ezer író országa, pedig nem kell annyi író nekünk.

– Akkor mi kell?

– Az alkotás fontos. De nagyon rosszat tesz, ha a művészetet egyfajta piedesztálra emelik. Az alkotói pozíció nem egy kisajátítható státusz, sokat veszünk el a másik embertől, ha így gondoljuk. Tudatosan nem építek semmiféle karriert, de művészit főleg nem.

– Pszichológia szakra is mentél, nem a művészet felé.

– Érdekelt, mert Jungot, Freudot olvastam, be voltam oltva a pszichológiával, aztán beleszerettem a szociálpszichológiába. Le voltam nyűgözve Adornótól, Aronsontól, Zimbardótól, és attól, hogy Amerikában már így értik a kisebbség-többség problémáját, hogy hova vezetnek a feszültségek, milyen módszerekkel lehet küzdeni a szegregáció ellen, vagy mi is pontosan a feminizmus lényege. Lelkesen végeztem az egyetemet, közben felvettek az esztétika szakra is. Később, amikor különböző egyetemeken tanítottam, azt mondták a tanítványaim, hogy azért szeretnek hozzám járni, mert visszakapják azt a tüzet, amit az egyetem elvesz tőlük. Kicsit ez is volt a szándékom, mert én is éreztem, mennyire fontos, hogy megőrizzük a gondolkodás vágyát és a kérdezés igényét. Én a terep felől jöttem, a valóság felől, ez hitelt ad sok tudományos tapasztalatnak, vagy éppen ellenkezőleg. Soha nem akartam megmaradni az elméleteknél, a valóság érdekelt. A kísérleti pszichológia vonzott, de a kutatás nem. Nem az én világom, hogy mászkáljak egy kérdőívvel és mindenféle változókat elemezzek.

– Az emberek többnyire szeretnek megérkezni valahova, ahol nem kell újra és újra kockáztatni azt, hogy már „valakik”, hogy valahová eljutottak, nem? Talán ezért megnyugtató, ha valakit már írónak vagy filmrendezőnek hívnak.

– Arról szól az életünk, hogy úton vagyunk, ez nem egy kényelmes pozíció, ha azt érezzük, hogy megérkeztünk, akkor gyakorlatilag nem élünk. A halál lehet ilyen megérkezés, elszámolás, megértés és megpihenés Isten közelében. Hogy nem filmesként vagy íróként határozom meg magam, nem azt jelenti, hogy úgy gondolom, nem csináltam jó könyvet vagy filmet, fontos, hogy ezeket megtettem, de nem kell azon aggódnom, hogy ezek elérik-e a közönségüket, és megtalálják-e a helyüket a világban. Mert megtalálják.

– Mikor érezted először, hogy tenned kell valamit a nyomorúság ellen?

– Pszichológushallgató voltam még, amikor külső gyártásban kezdett dokumentumfilmeket készíteni a televízió, és munkatársakat kerestek. Nagyon magabiztosan ajánlkoztam, mindenféle tapasztalat nélkül. Persze fel voltam háborodva, hogy egy nap alatt kell leforgatni és megvágni egy anyagot, de azért csináltam. Olyan közel mentem az emberekhez, amilyen közel egy tévés soha. Akkor azt hittem, hogy ha majd a valóságot megmutatom, egyúttal változásokat generálok. Hamarosan rájöttem, hogy a szociodoku nagyon kontraproduktív is tud lenni, mert az emberek, akik távol vannak ezektől az élethelyzetektől, hajlamosak azt hibáztatni, aki benne van, aki pedig otthon van a témában, bólogat, de ennél több nem történik. A filmjeim fesztiváldíjasok lettek, sikeresek voltak. Az én nevem volt kiírva vászonra, de nem az én életem volt ott pellengéren, és megértettem, hogy a film nem segít azokon az embereken, akik szerepelnek benne. Azoknak a tizenkilenc-húszéves lányoknak arra volt szükségük, hogy valaki kihozza őket a börtönből.

– És te erre képes voltál?

– A 97-es törvény idején, a prostitúciót legálissá tették úgy, hogy a striciket meg a klienseket büntették volna, a nőket nem. De a türelmi zónák kijelöléséről nem született döntés, nem volt törvényes hely, ahol a prostituáltak állhattak. A stricik ugyanúgy kizavarták a lányokat egy-egy sarokra, a rendőrök megbüntették a prostituáltakat szabálysértés miatt, aztán, egy idő után börtönre váltották az összegyűlt büntetést, és nem a strici vagy a kliens, hanem a – többnyire gyereket nevelő, fiatal, kiszolgáltatott – nők voltak azok, akik a jogaikat nem tudták érvényesíteni. A kamerával sok mindent el lehet érni, ha odaállsz a kiszolgáltatottak mellé, vetítést szervezel, elviszed a felvételt a minisztériumba, leadják a filmedet a tévében. Ezek a lányok a filmben elmondják, hogy azért nem beszélnek a megpróbáltatásaikról, mert senki nem hinné el, ráadásul, ha bármit mondanak, egy hatalmas bűnözői hálózatot mártanak be. A társadalom többsége még mindig úgy vélekedik, hogy a prostituáltak tehetnek arról, hogy ilyen helyzetbe kerültek, és nyilván szívesen is csinálják, pedig ezek a lányok soha nem jutottak volna idáig, ha megfelelően indulnak az életben.

– Mit szólt a családod, hogy prostituáltakkal találkozgatsz?

– Furcsa helyzet, amikor megkérdezik, hogy hova mész, és azt válaszolod, hogy csomagot viszel a börtönbe a kurváknak. Ráadásul terhes voltam. Mindez akkor már nem a filmezésről, nem az anyaggyűjtésről szólt. Ezekkel a lányokkal közeli kapcsolatba kerültem. Mindannyian eljutottak odáig, hogy nem akarják ezt csinálni tovább. Kerestem azt az intézményt, amely a rehabilitációjukkal foglalkozik, de nem találtam meg. Máig keresheted. Én nagyon kevés voltam, és a többségük visszakerült az utcára. A gyerekeim is a filmes, aktivista, művész, munkás életembe születtek bele, néha mondják is, hogy anya, neked 200 gyereked van, nem kettő. Nehéz egy olyan társadalomban vinni ezt a szerepet, ahol az ilyesmit csak a férfiaknak nézik el. Az én szüleim is nagyon felvilágosultak, de remélték, majd ha családanya leszek, kinövöm. Talán titkon én is reméltem. A párom így ismert meg, de azért ez neki is kemény volt. El kellett fogadnia, hogy ide megyek, oda megyek, éjszaka írok. Sokszor ő is jött velem adományokat szállítani, végigbumliztunk az országon egy rozoga autóval. Akkor nem volt túl boldog, de ma már nosztalgiázva meséli. Féltenek a szüleim, pedig nem olvassák a kurucinfót, csak azt, hogy cigányokkal foglalkozom. De amikor megyek hozzájuk, anyukám süti a gyerekeknek a sütiket, ők meg üzenik neki, hogy aranyba kellene foglalni a kezét.

Kép: Emmer László

 

– Nem félsz attól, hogy túl közel kerülsz a rosszhoz is?

– A fény és a sötétség párhuzamosan létezik és pillanatonként választhatsz – és mindig meg is vagy kérdezve –, hogy melyikbe állsz bele. Ha az egész életeddel az egyik oldalt szeretnéd erősíteni, akkor növeled a létezését, az esélyeit. Ezt nem erkölcsi, hanem metafizikai értelemben mondom...

– Meg kell ismerni a sötét oldalt is?

– Megismerni nem, csak felismerni.

– Te hogy képzeled a prostituáltak rehabilitációját?

– Összeválogatnám a legjáratosabb szakembereket hozzá, és együtt megcsinálnánk, amit már kitaláltak. Ehhez embermentés és tanúvédelem kell, mert ezeket a nőket nem engedik el csak úgy. Törvényekre, komoly rendőri intézkedésekre van szükség a stricik és kliensek ellen. A prostituáltakat mindkét oldal információszerzésre is használja, ezért nem feltétlenül érdekük, hogy a prostitúció megszűnjön.

 – A többségében cigányokat érintő szegénység felszámolásáról is van elképzelésed. Sőt, saját módszered. Ki is próbáltátok. Mi a lényege és mik az eredmények?

– Tizenöt évig a Hétes telepen önkéntes aktivistaként, szociális esetkezelőként, patrónusként dolgoztam, az utolsó két évben már alapítványi formában. Ez a telep minden problémát magán viselt, ami egy szegregátumban előfordulhat. Nincs: közvilágítás, víz, villany, fűtés, áram, rendszeres szemétszállítás, rágcsáló- és rovarirtás, fürdőszoba, angol WC, jogvédelem, érdekképviselet, munka, megfelelő oktatáshoz való hozzáférés, gyerekkor, emberhez méltó lakáskörülmények. Van: sár, sötétség, hideg, stressz, zsúfoltság, drog, alkoholizmus, betegségek, uzsora, feketemunka, rendőri zaklatás, iskolai lemorzsolódás, bandázás, prostitúció, korai gyermekvállalás, durvaság, fegyverkereskedelem, kiszolgáltatottság, hivatali visszaélések, család és összetartás, belső harcok és hierarchia, elkeseredett igyekezet és minden eszköz megragadása annak érdekében, hogy életben maradjanak.

A szegénységnek semmi köze a népmesei szegénységhez. Aki itt életben akar maradni, annak el kell taposnia a másikat. Ez a szocializáció vezérfonala. Aki ezt ítéletté átfordítva ezeknek az embereknek a fejére olvassa, netalántán még a származásukkal is összekapcsolja, az egyet nem tud: nagyon komolyan meghatározza az életedet, hogy milyen körülmények közé születsz. Ez nem felmentés, ez mindenkire vonatkozó tény. A szegénység ellentmondásait is meg lehet érteni, ha benne élsz, ha közel mész legalább. Az én munkám vezérfonala az alkotásközpontú szemlélet. Az alkotás a képessé tétel, a képessé válás megtapasztalása és ez meta szinten generált építő változásokat a hétesi közösségben. Egyszer csak tudtak kiskerteket művelni, focipályát építeni, fürdőházat emelni és partnerként részt venni a közös munkánkban. Persze, számos kudarccal, visszafordulással, de a romboló folyamatok a segítő, építő irányba fordultak át. Ennek a munkának a folytatása a Van Helyed Stúdió, itt abban segítjük a hátrányos helyzetű, többségében roma gyerekeket, hogy minél korábban képessé váljanak a szegregált iskolákból és környezetükből fakadó hátrányaikat behozni, hogy színvonalas iskolákban is minőségi teljesítményt nyújtsanak, továbbtanuljanak, egészen az egyetemig. Kidolgoztam egy egymásra épülő szolgáltatásokból létrehozható rendszert, amit Ózdon a Van Helyed Stúdióban alkalmazunk.

– Tudjuk, hogy valamit tennünk kell, de legtöbben a mindennapi helyzetekben sem tudunk jól reagálni a szegénységgel és a nyomorral való szembesülésre, a buszon vagy a játszótéren.

– Én sem tudok jól reagálni. Nem tudom, mi a jó reakció, ha hajléktalan embert látok. Ráadásul ha még konfliktusba is keveredsz valakivel, aki már sokszor megélt stigmatizált helyzetet, jó eséllyel azonnal rád mondja, hogy rasszista vagy. Erre nem lehet jól reagálni, de merni kell megélni az ismeretlen helyzetet. Lehet egy elképzelésed, hogy hogyan kell társadalmilag igazságosan kezelni a kisebbségi létet vagy a nyomort, de ha még életedben nem találkoztál követelőző cigány asszonnyal, aki a gatyát is lehúzza rólad, rosszul fogsz kijönni a szituációból. Ma már csak nevetek az ilyesmin, de hosszan kellett küzdenem, hogy megértsem: ő kiszemel engem, mert meg akar valamit szerezni, hogy legyen a gyerekének ebédje, gyógyszere, de az is lehet, hogy olyasmije, ami nekem sincs. És úgy kommunikál, hogy felelősnek érezzem magamat a helyzetéért és az utolsó fityingemet is odaadjam. Mindenkinek van lelkiismeret-furdalása amiatt, hogy jobb helyre született, és ilyenkor vagy elhajtod őt vagy kompenzálsz. Meg kell tanulni kezelni azt, hogy nekem van, másnak nincs, és megérteni, hogy a nincstelenek között is van, aki a másikon élősködik, uzsorát szed vagy kiállítja a saját gyerekeit az utcára. A kirekesztettség nem egyértelműen körülírható állapot.

– Mindezt átláthatóan és plasztikusan jelenik meg a Carlo Párizsban című regényedben. Azt hiszem, érdemes a kamaszok kezébe adni. Te kiknek szántad?

– Azt hittem, hogy a nyitott gondolkodású értelmiségi szülők gyerekei olvassák majd el, de meglepetésemre hamarabb olvasták a cigánytelepi fiatalok. Örültek, hogy végre valaki elmondja, amit éreznek, végre egy pozitív szereplő olyan, mint ők. Nemcsak beemelni lehet őket az irodalomba, hanem meg is lehet őket szólítani vele. Visszaadni a saját tapasztalatukat úgy, hogy ez közben már egy más szintű visszarezgés. Úgy vélem, amit a szocio-dokumentarizmus nem tud, azt a fikció tudja. Mert a fikcióban meg lehet jeleníteni mindazt a valóságot, amit átél az ember, el lehet emelni, le lehet menni a mélyére, meg lehet ragadni a lényegét, megőrizve az ízét, anélkül hogy bárkit kiszolgáltatnál.

– Ez történik akkor is, amikor egy telepi gyerek kezébe kamerát vagy fényképezőgépet adsz? Esetleg olyasmit is meg tud fogalmazni, amit a szülője már nem?

– Fantasztikus élmény nekik, amikor felhatalmazást kapnak, hogy elmondják, hogyan látják a világot. Már a fizikai adottságukból eredően is más a perspektívájuk, és mernek kérdezni. Ők, a kívülről jövőkkel ellentétben egyetlen fotót sem készítettek soha, amelyen a nyomort fotózták volna. Lehet, hogy te azt is meglátod rajta, de soha nem az úgynevezett „szociopornó” a tárgya a képeiknek. A szépséget, a szeretetet látják, portrékat és családot, közösségi megmozdulásokat fotóznak. Nem akarok patetikus lenni, de a keresztény szeretetben is ez a fontos, hogy a másikat el merem fogadni, nem kritizálom, meglátom benne a szépet, az igazat. A cigányok például a devianciák és a sokszor szélsőséges indulatok ellenére nagyon elfogadó közösséget tudnak adni egymásnak, szerető, támogató családot, hacsak valamelyik családtag konkrétan nem veszélyezteti őket. Biztos összefügg ez az egymásrautaltsággal is és azzal, hogy nagyon kiterjedt a rokonság, pl. egy-egy ózdi telepen szinte mindenki rokona a másiknak.

– Elfogadás és változtatási szándék egyszerre. Nem ellentmondás ez?

– De, és csak a paradoxontűrés az, ami ezt elméletileg feloldja. Inkább kölcsönhatásnak nevezném mindazt, amit ezekben a közösségekben teszek, nem változtatásnak. Sokkal jobb, ha két kultúra hat egymásra, mintha egymás mellett létezik. Nekem például komoly elképzeléseim vannak arról, milyennek kellene lennie egy nőnek egy társadalomban – mondhatnánk ezt feministának is, ha igazán értenénk, mi az a feminizmus –, de ha elmegyek egy cigány közösségbe, ahol hihetetlen erősen élnek a patriarchális női szerepek, és beszélgetek ezekkel a lányokkal és asszonyokkal, eszembe sem jut kioktatni őket. Beszélgetni akarok, elmesélni az életemet, és meghallgatni az övéket. És gazdagodni, tanulni tőlük.

– Nem teher neked és a környezetednek az a „mánia”, hogy csak hasznos dolgokat szabad csinálni?

– Veszélyes lehet, ha mániává válik valami, valóban engem nagyon el tud kapni a tenni akarás. Ilyenkor meg kell állni és kicsit szeretni és szemlélni az életet. Minden mániával szembe kell nézni, és reflektálni rá, ennyit tehetünk.   

Háttér szín
#dcecec

Oldalszámozás

  • Első oldal « Első
  • Előző oldal ‹ Előző
  • …
  • Oldal 851
  • Oldal 852
  • Oldal 853
  • Oldal 854
  • Jelenlegi oldal 855
  • Oldal 856
  • Oldal 857
  • Oldal 858
  • Oldal 859
  • …
  • Következő oldal Következő ›
  • Utolsó oldal Utolsó »
Képmás

Lábléc

  • Impresszum
  • Kapcsolat
  • Hírlevél
  • Médiaajánló
  • ÁSZF előfizetők
  • Adatvédelem
  • Erdélyi előfizetés
ESET
A szerkesztőségi anyagok vírusellenőrzését az ESET biztonsági programokkal végezzük, amelyet a szoftver magyarországi forgalmazója, a Sicontact Kft. biztosít számunkra.
MagyarBrands - Kiváló fogyasztói márka Média kategória, Az Év Honlapja, Minőségi Díj

© 2014-2025 Képmás 2002 Kft. Minden jog fenntartva. Szöveg- és adatbányászatot nem engedélyezünk.

Barion logo