Becket Szent Tamás élete fordulatokban és izgalmakban gazdag volt. Pályafutásának erőpróbái és dilemmái annyira „modernek”, annyira aktuálisak a mi korunkban is, hogy érdemes felidéznünk. A tiszteletadás és az emlékezés volt a célja a Becket Hétnek és Zarándoklatnak, amelyet Angliában rendezett a magyar nagykövetség 2016. május 23. és 29. között.

Az 1118-ban született Becket Tamás nemcsak jelentős szereplője az angol történelemnek, hanem – kultusza révén – kulturális diplomata szerepet is betöltött a középkori és újkori Angol Királyság és Magyar Királyság között. Bánfi Lukács esztergomi érsek ugyanis ifjúkorában diáktársa volt Párizsban, és 1170-es mártírhalála után templomot és prépostságot emeltetett tiszteletére Esztergomban. (Más források szerint későbbi utóda, Jób érsek emeltette a templomot, és III. Béla király francia felesége, Margit királyné hathatós támogatása segítette Tamás kultuszának meghonosítását.) Ezért viseli az a városrész ma is a Szenttamás nevet. Relikviája (könyökcsontjának darabja) 1538-ban került Esztergomba, éppen abban az időben, amikor hazájában VIII. Henrik király felségárulásért újra halálra ítélte a már régóta halott érseket, ezért földi maradványait is megsemmisítették.

Becket Szent Tamás (1118–1170) II. Henrik angol király kancellárja és bizalmasa volt. Politikai szerepét meghatározta a királyi és az egyházi hatalom rivalizálása, amelyben kezdetben a király érdekeit képviselte. Pappá, püspökké szentelése, majd kinevezése canterbury-i érsekké megváltoztatta világnézetét és életvitelét. Ettől kezdve nem hagyta, hogy a király az egyház hátrányára növelje hatalmát, így kapcsolatuk ellenségessé vált. Száműzetésbe kényszerült, végül – látszólagos kibékülésük ellenére – négy királyhű főúr meggyilkolta a canterbury-i katedrális oltára előtt. Halála után három évvel szentté avatták, sírja pedig zarándokhellyé vált. Kultusza az anglikán reformáció idején búvópatakként élt tovább.

A Becket Szent Tamás tiszteletére emelt templom a török háborúk áldozatául esett. Mai hírmondója, a kis kápolna az esztergomi Tamás-hegyen nemcsak a helybeliek kedvenc sétáló és pihenőhelye, hanem széles körben ismert turisztikai célpont és kultuszhely is. Falán emléktábla idézi az angliai szent alakját.

Becket Tamás kulturális kapcsolatépítő szerepét tisztelettel idézte fel az az ünnepsorozat és zarándoklat, amelyet az Esztergomban őrzött Becket Szent Tamás-relikvia angliai bemutatása tiszteletére rendezett a magyar nagykövetség Londonban, Rochesterben és Canterbury-ben. Az esemény rávilágított az angol-magyar kulturális kapcsolatok régi gyökereire, és kimagasló eseményévé vált az angol-walesi katolikus egyháznak. Az ökumenét, a keresztény felekezetek közötti megbékélést is segítette, mivel a Westminster-apátság, az anglikán egyház londoni főtemploma is ünnepélyes szertartással fogadta és kiállította az ereklyét. Az ünnepség megszervezésében kiemelkedő szerepe volt Szabadhegy Péter londoni magyar nagykövetnek.

A hét nap kiemelkedőbb eseményeit fotók segítségével idézzük fel.

2016. május 23-án az angol-wales-i katolikus egyház központjában, a Westminster-katedrálisban oltárra helyezték Becket Szent Tamás magyarországi ereklyéjét – az Angliában őrzött ereklyék mellé. (A magyar ereklyetartó Lenzsér-Mezei Kata ötvösművész munkája. Anyaga titánlemezek közé szorított aranyozott nemesacél. Felső részében foglal helyet az aranyozott ezüstlemezből készült kapszula, amely magában rejti Becket Szent Tamás könyökcsontjának egy darabját. A kapszulát körülölelő glóriát kör alakú üveglemezbe homokfúvással mart és aranyozott minta alkotja.)

Kép: MTI

Vincent Nichols westminsteri érsek volt a házigazdája az angol-wales-i katolikusok központi templomában, a Westminster-katedrálisban tartott megemlékezésnek.

Kép: Westminster Cathedral

2016. május 23-án este dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a magyar katolikusok képviseletében ünnepi szentmisét mutatott be a Westminster-katedrálisban. Mellette az angol és wales-i katolikusokat Vincent Nichols westminsteri bíboros-érsek, az anglikán híveket Richard Chartres, London püspöke és John Hall, a Westminster-apátság Deanje, valamint a mögöttük bevonuló nagyszámú papság reprezentálta. Részvételük az istentiszteleten kifejezte a három egyházrész elkötelezettségét a Becket Hét üzenete iránt.

2016. május 24-én Áder János köztársasági elnök találkozott David Cameron miniszterelnökkel a Downing Streeten.

Kép: MTI

Áder János és felesége, Herczegh Anita koszorút helyeztek el az Ismeretlen Katona sírjánál a Westminster-apátságban. Kíséretükben imát mondott John Hall, a Westminster apátság Deanje. A koszorúzás után az apátság hívei Evensonggal (esti imával) ünnepelték az esztergomi relikviát.

Kép: MTI

2016. május 27-én délelőtt tudományos szimpóziumot rendeztek Becket Tamásról az anglikán érseki palotában. Előadást tartott Justin Welby canterbury-i érsek és Vincent Nichols, westminsteri érsek. Egyháztörténeti pillanat volt a két főpap egymást kiegészítő megnyilatkozása Becket Szent Tamás életének mai üzeneteiről, az egyház és az állam viszonyáról és a kereszténység értékeiről. Mellettük előadásokat tartott még több, középkorral foglalkozó történész.

Kép: Magyarország Londoni Nagykövetsége

2016. május 28-án Canterbury városa és katedrálisa fogadta a relikviát. Itt Romanek Etelka, Esztergom polgármester asszonya, Mikola István államtitkár és Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök vezették a magyar delegációt. A két testvérváros kapcsolatát a Becket Szent Tamás-zarándoklat is elmélyítette. Canterbury-ben, a Szent Mihály templom előtti gyülekezőhelyről több száz zarándok indult három órakor a kb. egymérföldes útvonalon a canterbury-i katedrális felé. Közöttük vonultak a jövő nemzedéket képviselő magyar cserkészek is, magyar népdalokat és egyházi énekeket énekelve.

Kép: Magyarország Londoni Nagykövetsége

2016. május 28-án délután a relikviát és a zarándokokat ünnepélyesen fogadta Canterbury anglikán székesegyháza. Másnap az altemplomban tartott katolikus szentmisén annak az eseménynek az évfordulójára emlékeztek, amikor II. János Pál pápa és a székesegyház akkori Deanje együtt imádkoztak Becket Tamás mártírhalálának helyszínén a 20. századi vértanúkért és áldozatokért. Ennek emlékét elevenítette fel ugyanúgy, ugyanazon a helyen dr. Robert Willis Dean és Kiss-Rigó László püspök.

Kép: Magyarország Londoni Nagykövetsége

A megbocsátásról

Az értelmező szótár szerint a megbocsátás azt jelenti, hogy valaki bűnt, sérelmet nem ró fel többé. A szó eredeti jelentése pedig: elenged, kiürül, kiürít. S a megbocsátás valóban egy olyan változási folyamat, amelyben az egyén legyőzi, elengedi a megbántottságból fakadó jogos haragját, bosszúvágyát, s szabad döntésből jóindulattal, empátiával, szeretettel fordul megbántójához. Hangsúlyos a megbocsátásnak a folyamat jellege, mert az igazi, a hiteles megbocsátás sohasem egy pillanat műve. 

A megbocsátás tulajdonképpen azt jelenti, hogy szeretetet adunk akkor, amikor semmi okunk nincs rá. 

Amikor a rosszat jóval viszonozzuk. Aki megbocsátás helyett a megtorlás mellett dönt, elindít egy végtelen bosszúláncot. De a megbocsátásra való képtelenséggel önmagát is pusztítja. Aki nem tudja elengedni a sérelmet, az újra és újra visszatér hozzá, s azzal előbb lélekben, majd később testben is megbetegíti magát. A megbocsátani nem tudó embereknek a közösségei is megbetegedhetnek, szétszakadozhatnak idővel, s kiterjesztve így egész nemzetet is megbetegíthet a megbocsátani nem tudás. A megbocsátás ezért nem magánügy, nem csak két ember magánügye. A társadalom életében éppolyan fontos, mint az egyes emberében, olyan, mint az oxigén a levegőben. Ha nincs bocsánat, nincs megbocsátás, „megfulladunk”.  …

A megbocsátást sokan negatívan értékelik, egyfajta morális gyöngeségnek tekintik, az önvédelmi képesség hiányának is. A modern pszichológia és teológia szerint viszont a megbocsátás erő, az emberséget erősítő, az egészséget védő, a stresszel való megküzdést javító erő. Nagyon komplex feladat, amit tanulni kell. Legelőször mindenki a családban, szűkebb környezetében sajátíthatja el...

Nem lehet racionálisan elemezni, értelmezni a megbocsátást, mert az valójában spirituális folyamat, amely magába foglalja az igazság és a kegyelem egyensúlyát. A zsidó hagyomány szerint Isten iránti szeretetből kell megbocsátanunk egymásnak. A keresztények tovább mennek: ellenségeinknek is meg kell (meg kellene!) bocsátanunk. Bibliai megközelítésben: a bűnt csak Isten bocsáthatja meg. Mert aki vétkezett más ellen, vétkezett Isten ellen is. A másoknak való megbocsátás tehát az Istennel való kapcsolatunk rendezése. Vagyis, ilyen értelemben az igazi megbocsátás nem természetes, hanem természetfölötti, benne egészen különlegesen gazdag erővel koncentrálódik Isten és ember szeretete. Belülről szabadulunk fel. A megbocsátás képességével Isten egy hatalmas és erős szeretetfegyvert adott az ember birtokába. Ha a megbocsátás életté válna, mi magunk is lelkileg felszabadultabbak, testileg egészségesebbek lehetnénk. (Gőgh Éva pszichiáter előadása Tihanyban)

A feltétlen szeretetről

Olyannak szeretlek, amilyen vagy... miközben a saját stílusodat keresed, amelynek révén kapcsolatba léphetsz a téged körülvevő világgal. Tiszteletben tartom, hogyan szeretnéd megtanulni a leckéidet. Tudom, hogy ez így van jól, tudom, hogy pontosan az vagy, aki lenni szeretnél, és nem az, amit én vagy mások elvárunk.

Tisztában vagyok vele, hogy nem tudom, mi a legjobb neked, még ha időnként talán azt hiszem is, hogy tudom. Én nem voltam ott, ahol te. És nem láttam a világot a te szemszögedből. Nem tudom, milyen tanulási feladatot választottál magadnak, hogyan és kivel szeretnéd megoldani, és mennyi időt szántál rá. Nem a te szemeddel néztem – honnan tudhatnám hát, hogy mire van szükséged?

Hagylak, hadd járd az utad – nem ítélem meg a tetteidet sem gondolatban, sem szóban. Nem tekintem tévedésnek, vagy hibának, amit mondasz vagy teszel. Látom, hogy sokan sokféleképpen látjuk és tapasztaljuk a világot.

Bármikor fenntartások nélkül elfogadom a döntéseidet. Egyáltalán nem ítélkezem, mert ha elvitatom a fejlődéshez való jogodat, akkor elvitatom a sajátomat és másokét is. Elismerem a szabad döntéshez való egyetemes jogodat, hogy a saját utadat járd, és előrehaladj, vagy megpihenj, ahogy éppen jónak érzed.

Nem ítélem meg, hogy ez a lépés kicsi-e vagy nagy, könnyű vagy nehéz, felfelé vagy lefelé vezet, hisz az úgyis csak az én nézőpontom lenne. 

Lehet, hogy tétlennek látlak és ezt értéktelennek tartom, miközben te mégis gyógyírt adsz a világnak, csupán azzal, hogy létezel. 

Nem láthatom át mindig az isteni rend nagy képét.

Az élet minden áramlatának elvitathatatlan joga, hogy maga válassza meg saját fejlődését, s én szeretettel vallom, hogy tiéd a döntés joga a saját jövődet illetően. Alázattal hajlok meg a felismerés előtt, hogy az, amit én a legjobbnak tartok, számodra nem feltétlenül helyes.

És nem csak olyankor akarlak szeretni, amikor úgy viselkedsz, ahogy szeretném, és ugyanabban hiszel, amiben én.  

Milyen készségek segítik gyerekeinket, hogy jól teljesítsenek? A Child Trends kutatása erre a kérdésre kereste a választ. A képességek közül ezúttal a kitartással, a tudásszomjjal és a hatékonysággal foglalkozunk.

A kitartás

A kitartás az a képesség, amellyel a gyermek képes fenntartani koncentrációját egy vagy több feladat megoldásában, miközben képes arra, hogy ellenálljon a zavaró tényezőknek.

Azok a gyerekek, akik kitartóak, nemcsak a hosszabb ideig tartó fókuszálásra képesek, hanem arra is, hogy ne adják fel a próbálkozást. Képesek egy feladatot vagy akár feladatok csoportját is gondosan véghezvinni az elejétől a végéig. A gyerekek kitartást tanulnak, ha sikerül megvalósítaniuk egy kihívást jelentő feladatot.

Mivel segítsük?

1. Megfelelő feladat

Adjunk esélyt azzal, hogy olyan feladatot bízunk rá, amely kihívást jelent, mégsem temeti maga alá a megoldására vállalkozót.

2. Bátorító gyakorlat

Ajánljunk egyértelmű verbális stratégiát, amely segít a mindennapok kihívásainak feloldásában (pl. hogyan beszéljünk meg egy problémát, vagy milyen motiváló kifejezésekkel támogathatja önmagát: „nem adom fel”, „tovább próbálkozom”)

3. Példakép

Keressünk valakit, aki példaképül szolgálhat, aki sikeresen túljutott egy sikertelen helyzeten és kitartóan próbálkozott tovább.

„Azért foglalkozom ezzel, mert jobb szeretnék lenni benne.”

A tudásszomj

A gyerekek, akiket a kíváncsiság és a tudásszomj hajt, egyre több új készséget és ismeretet sajátítanak el, miközben új feladattal birkóznak meg. A tanulni vágyásuk segítségükre van, hogy ne féljenek a kihívást jelentő feladatoktól, helyzetektől. Elsősorban nem külső motiváló erőkre vagy jutalmakra vágynak, sokkal inkább a tanulást magát értékelik. A hibákra a tanulási folyamat részeként tekintenek, amely erőt és irányt ad számukra a következő lépéshez.

Ha valakit a tudásszomj hajt, a célja az, hogy valóban bővítse az ismereteit, és nem csak az, hogy tárolja, birtokolja ezt a tudást. Ehhez szorosan kapcsolódik az a meggyőződés, hogy az intelligenciáink nem változtathatatlanok, hanem lehetőségünk van azok megerősítésére és fejlesztésére.

Hogyan keltsük fel?

1. Olyan feladattal, amely – ismerve a gyerek érdeklődési körét és körülményeit – jelentéssel, mélyebb tartalommal bír számára.

2. Reális, de kihívást jelentő feladatokkal, amelyekben a készség fejlődése kerül előtérbe és nem a teljesítmény. Amikor nem az számít, hogy milyen lesz a végeredmény, hanem, hogy a folyamatban honnan hová jutott, és a készségei hogyan alakultak eközben.

3. A tanulás értékére fókuszálással, kiemelve, hogy mit nyerhet azzal a tudással, amit megszerez, mire lesz képes, hogyan hat majd ez a megszerzett tudás/készség rá, mint személyiségre.

„Jól tudok teljesíteni az iskolában, ha megpróbálom.”

Elméleti hatékonysága

A hatékonyság az a meggyőződés, hogy képesek vagyunk teljesíteni egy feladatot és tudatában vagyunk, hogy az, ahogyan cselekszünk, hatással van a feladat eredményére.

Az elméleti hatékonyság pedig az a meggyőződés, hogy képesek vagyunk megfelelni egy szellemi tevékenységet igénylő feladat kihívásainak és ez jelentős hatással van az iskolai eredményekre. A hatékonysághoz való érzék kihat az erőfeszítés mértékére, amelyre szükség van egy-egy feladat végrehajtásához. Ez pedig igen közeli kapcsolatban áll a kitartással: hatással van a gyermek állhatatosságára, amikor kihívással szembesül, valamint a rezilienciájára, ha akadályok gördülnek elébe.

A kutatás azt állapította meg, hogy a gyerekek hatékonysága változó, témától, sőt, akár a témán belüli specifikus feladatoktól függően. Azok a gyerekek, akik magabiztosak a hatékonyságukat illetően, hisznek abban, hogy képesek sikeresen befejezni a feladataikat, és mindezt a képességeikről eddig szerzett tapasztalatra alapozzák.

Hogyan segítsünk a hatékonyságban?

1. Segítsünk a célok kijelölésében, leginkább rövid távon. Egyedi, azonnali és legalább kicsit kihívást jelentő célokra fókuszáljunk, mivel ez segít a gyerekeknek, hogy bebizonyítsák, képesek az adott feladat véghezvitelére. Közben belsővé válik számukra az a tudat, hogy képesek lesznek ezt a képességüket egy következő alkalommal is használni.

2. Bátorítsuk az önértékelést, amelyhez a felnőtt csak segítséget nyújt, ha arra igény van. Az adott feladat vagy tevékenység újra átgondolása, saját tevékenységének értékelése segíti abban, hogy lássa, mire van szükség ahhoz, hogy elérje a céljait. Ez érzékletessé teszi számára a „fejlődés” folyamatát. 

 „Az akadályok nem tántorítanak el attól, hogy elérjem a céljaimat.”

A Bölcső Alapítványnál nem az abortuszra készülőket és arról lemaradókat próbálják megsegíteni, és alternatívát nyújtani számukra. A Bölcső hazánk első és legkeresettebb olyan alapítványa, amelyik nyílt örökbe adással foglalkozik, noha eredetileg nem ezzel a céllal hívták életre. Budavári Zita, az alapító, huszonegy éve a szervezet lelke és motorja.

– Milyen céllal és indíttatásból jött létre a Bölcső?

– 1994-ben, ha jól emlékszem, február első hetében az esti fél 8-as híradó minden egyes este beszámolt egy-egy holtan talált újszülöttről. Az utolsót nem otthagyták valahol, hanem az anyával együtt belehalt az otthonszülésbe, aminél csak az apa volt jelen. Valószínűleg nem akarták megtartani. Mindenkit megindítanak az ilyen hírek, de a normális ember aztán pár nap alatt túllép rajta. Én ebben az értelemben nem vagyok normális, mert még hetekkel később is azon rágódtam, hogy lehetne megakadályozni az ilyen eseteket. Emlékszem, egy éjjel fölkeltettem a férjemet, és megkérdeztem, mit szólna hozzá, ha meghirdetnénk a lépcsőnket – akkor még Szekszárdon laktunk –, hogy aki nem tudja vállalni, helyezze oda az újszülöttjét. A férjem álmából felverve közölte, hogy ez csak alapítványi formában lehetséges, aztán megfordult és aludt tovább. Sorban haladtam, megkérdeztem a jogász barátunkat, aztán rendőr és gyámügyes ismerőseinket. Végül, mivel a mi lakhelyünk nem volt könnyen megközelíthető, a szekszárdi evangélikus lelkész engedélyével az evangélikus templom lépcsője lett meghirdetve. Azt is kijártam, hogy állítsanak egy nyilvános telefonfülkét a környékre. Végül két anya hívott fel onnan, hála az égnek, mindkettő még szülés előtt állt. Naivan azt hittem, hogy az én dolgom a szülés után véget ér, a többit majd a GYIVI (a TEGYESZ elődje) intézi. Az első szülés után értesítettem a helyi gyámhatóságot, de elküldtek azzal, hogy az anya nem megyei illetőségű. Bementem a Közigazgatási Hivatalba is, másodfokra, de egy óra múlva sírva jöttem ki. Mondtak mindent, csak biztatót nem. Segítség nélkül maradtam. Az anya még két hétig a kórházban feküdt, mert magas volt a vérnyomása. Közben jelentkezett egy házaspár, akik korábban már fogadtak örökbe, de elveszítették a kisfiút egy betegség következtében. Ők már tudták, mi a hivatalos út. Így fogadták örökbe az első kislányunkat. A következő babánál már tudtam, mi a dolgom.

Ha pedig egy anya hozzánk fordul, próbáljuk megőrizni a titkát, ha lehet, kiemeljük a lakókörnyezetéből, mert a szülés váratlanul, de be fog következni. Elég gyorsan felmértem a szükségét, és bár sokat kellett pályázni, igyekeztem minél hamarabb létrehozni egy otthont, ahová a várandós anyákat legalább a harmadik trimeszterben elhelyezhetem, amikor már látványos a terhesség. Ma már Szekszárdon és Budapesten is van anyaotthonunk.

– A szülés után tartja a kapcsolatot a lemondó anyákkal?

– Én nem erőszakoskodhatok. Van, aki nem veszi fel nekem a telefont, de olyan is volt, akivel tíz-tizenkét évig rendszeres kapcsolatot ápoltunk. A feldolgozás azonban nem könnyű, van, aki úgy próbálja meg, hogy gyorsan lezárja. Hiszen életének a legnehezebb időszakára emlékeztetem.

– Mi van akkor, ha egy ilyen anya mellett nincs ott a Bölcső, de megszüli kórházban a gyermekét?

– Akkor kijön az illetékes hatóság, bekerül a gyerek intézetbe, illetve ma már inkább nevelőszülőkhöz, és többnyire sajnos ott is reked. Ez történt az én első örökbefogadott kislányommal is. A szülőanyja egynapos korában otthagyta a kórházban, és tizenegy hónapos volt, mire mi a nevünkre vehettük. Pontosan tudjuk, mit jelent az a tizenegy hónap a kötődés szempontjából. Ráadásul négy és fél évet kellett várnunk rá a jelentkezéstől számítva úgy, hogy nem volt sem nembeli, sem származásbeli, sem az életkorra vonatkozó kikötésünk.

– Tehát ön is örökbefogadó anya.

– Én és a férjem tizenöt évig jártunk orvostól orvosig, hogy kiderítsük, miért nem lehet gyerekünk. Soha nem találták meg az okát. Igen, két örökbefogadott lányom van.

– Mit gondol, miért kell ennyit várni?

– Az intézetbe, illetve nevelőszülőkhöz került gyerekek után normatív támogatás jár. Ebből tartja fent magát a rendszer. Sajnálatos módon nem érdekük sietni az örökbeadással.

– A rendszer hatékonyabbá tételéért, változtatásokért is lobbizott?

– Mivel már így is jóval több szakadt a nyakamba, mint amire eredetileg számítottam, nem mondhatnám, hogy ez célom volt, a jogszabályi háttér változtatásában azonban alapvetően érdekelt voltam. Ezért sok helyen komoly ellenállásba ütköztem. Ennek ellenére sikerült pár módosítást kijárnom. A  közelmúltban történt változás például, hogy a testvérek kereshetik egymást a szülő hozzájárulása nélkül is. Eddig erre nem volt lehetősége az örökbefogadott gyermeknek. Egy másik, azt hiszem talán a legfontosabb dolog, a titoktartás. Az első anyák eljöttek a szekszárdi vagy a budapesti otthonba a világ másik végéről, hogy titokban szülhessenek, és mire hazaértek, utolérték őket a hivatalos papírok. Ha valaki mondjuk Budapesten szült, a jegyzőkönyvet a budapesti gyámhivatal vette föl, de a szülőfalujában hozták meg az örökbeadási engedélyezési határozatot – minden kiderült. Egy újszülött hányféle dokumentumot is kap? Tajkártya, lakcímkártya, adókártya, babakötvény, védőnői igazolás, és akkor nem is soroltam fel mindent, ezeknek a kiküldését mind le kell állítani.

– Van, amit a Bölcső másképpen csinál, mint a többi nyílt örökbefogadással foglalkozó civil szervezet?

– Mint említettem, én nem az örökbe adásért hoztam létre az alapítványt, bár mindig vannak, akik ezt nehezen fogadják el. A 800 nálunk született csecsemőből közel 600 került új családba. 25–28% viszont a szülés után meggondolta magát, és hazavitte a gyermeket, legalábbis úgy tudjuk, és reméljük, hogy fel is neveli. Mi mindig is ezt a megoldást részesítjük előnyben. Nálunk szülés után az anya még kap gondolkodási időt, akár egy-két hetet is. Mi vagyunk továbbá az egyetlen a civil szervezetek közül, akik szülés előtt nem értesítünk örökbefogadó házaspárokat. Máshol az örökbe fogadni szándékozó házaspár már ultrahangra, orvosi vizsgálatokra is elkíséri a biológiai anyát, végül akár együtt is szülhetnek. Ezt nem tartom jó megoldásnak, és ha csak a biológiai anya nem kéri kifejezetten – amire a húsz év alatt nálunk összesen egyszer volt példa –, nem is biztatok erre senkit. Mi van akkor például, ha beteg gyerek születik? Az örökbefogadó többnyire úgy hagyja cserben a lemondani készülő anyát, hogy nyomát nem látjuk, és ott marad a szerencsétlen anya a beteg gyerekkel. Ha pedig az anya meggondolja magát a szülés hatására, akkor az örökbefogadó marad hoppon. Ebbe a kiszolgáltatott helyzetbe nem szívesen hozok senkit.

– Milyen további veszélyei lehetnek a nyílt örökbefogadásnak?

– Nagyon sokan ismerősök útján intézik a dolgokat. A legtöbb ilyen esetben sajnos valamilyen ellenszolgáltatás fejében történik az örökbeadás, tehát nyilvánvalóan gyermekkereskedelemről beszélhetünk. Nagyon veszélyes játék ez, ilyesmibe mi nem megyünk bele. Sajnos nem egyszer a kórházi dolgozók lépnek akcióba. Míg mi gondolkodási időt adtunk az anyának, ők megkörnyékezték, hogy adja a gyerekét egy általuk ajánlott tehetős párnak. Sajnos, ilyenkor nem tudok mit tenni. Komolyabb törvényi szabályozás csak 2014. márciusban született ezzel kapcsolatban, de még az is hézagos. Eszerint vagy a TEGYESZ-en, vagy valamelyik civil szervezeten keresztül kell nyilatkozatot tennie az örökbefogadó párnak a gyámhivatalban. Tapasztalataim szerint, az alkalmassági nyilatkozat önmagában még nem sok mindenre jelent garanciát. Vannak, akik azt gondolják, állampolgári jogon jár nekik egy gyermek. Egyesek arra sem veszik a fáradságot, hogy egy rendes önéletrajzot küldjenek nekünk elérhetőségekkel, de aztán ránk telefonálnak, hogy mikor történik végre az „ügyükben” valami. Mások, amikor már végképp kifutottak a jogszabály által meghatározott korhatárból, vetik fel azt, hogy ők mindenképpen egy újszülöttet akarnak „megmenteni”. Erre az én válaszom az, hogy van a rendszerben 1600–1700 megmentendő gyermek. Sokan csak babázni szeretnének, aztán amikor a gyermek nem váltja be a hozzá fűzött reményeket vagy kamaszkorban kezdődnek a problémák, jön az örökbefogadás felbontása. A gyámügyesektől tudom, hány ilyen esetük van. Az örökbefogadók sokszor nem veszik jó néven, hogy nem az ő pártjukon állok, noha én is örökbefogadó szülő vagyok.

Nekem nem a meddő házaspárt kell szánnom, hanem az újszülöttet, azután jön a biológiai anya, és csak utolsó a sorban az örökbefogadó szülő, mondjuk ki, a szükséges rossz. Sok ellenséget szereztem emiatt magamnak.

– Tartják a kapcsolatot a családokkal?

– Minden év augusztusában tartunk egy Bölcsős találkozót, ahová meghívjuk az örökbefogadó szülőket és a Bölcsős gyerekeket. Tavaly volt a huszadik évfordulónk, több százan voltunk.

– Ezek szerint a gyerekek tudják, hogy örökbe fogadták őket.

– A Facebook mindent „megold”, hiszen még a legegyszerűbb biológiai anya is megjegyzi a gyermek születéskor kapott nevét, a nyílt örökbefogadásnál a hivatalban elhangzik a gyermek neve.

Nem egy esetünk volt, ahol utólag kiderült. Például úgy, hogy a vér szerinti anya műtét előtt volt, félt, hogy meghal, és megmondta a gyerekeinek, hogy van egy testvérük. Ezek időzített bombák. Úgyhogy, én nem győzöm az örökbefogadóknak ismételni, hogy a legegyszerűbb út az igazság feltárása. A történtek kései felszínre kerülése mindig tragédiát okoz.

– Biztosan tele van jó és rossz élményekkel. Van, amit kiemelne?

– Van egy friss rossz élmény, ilyen korábban nem történt velünk. Az egyik befogadott anya, aki gyerekkel jött az anyaotthonba, elég gyanúsan viselkedett. Eljárt késő estig, óriási rendetlenség volt körülötte, és kezdett gyanússá válni, hogy csapolja a gyerekruhakészletünket. Utánajártam a dolognak, és sajnos igazam lett. Az interneten eladta a ruhákat, kiságyakat, mesekönyveket. Körültekintően és lelkiismeretesen akartam megoldani a helyzetet, mindenkit felhívtam, és mindent átnéztem. Kiderült, hogy egy béranyát gondoztunk hónapokig, aki hárommillió forintot kap a kihordásért. Jó élmény persze van sok, de furcsa érzés, amikor egy lemondó szülő sírva megköszöni a segítséget.

Az egyik gyermekünk születésekor a főorvos a zárójelentésben azt írta, a gyermek a fejlődésével párhuzamosan romló agyi sérült. Azt mondta, soha nem fog beszélni, nem fog járni, és négy-öt éven belül meg fog halni. Egy ilyen gyereknek szinte lehetetlen örökbefogadót találni. Kilenc hónapos volt, amikor egy velem készült televíziós beszélgetés nyomán felhívott a kislány jelenlegi nagymamája. A lánya és a férje Floridában éltek, ők lettek az örökbefogadók. Amíg itthon volt intézetben, valahányszor Budapesten jártunk a férjemmel, meglátogattuk a kislányt. Egyre kifejezéstelenebb volt az arca, rohamosan romlott az állapota. Az örökbefogadó szülők, mikor ide érkeztek, személyesen beszéltek az intézet főorvosával, aki részletesen tájékoztatta őket a gyerek állapotáról, várható élettartamáról. A szülők mindenre csak azt felelték: „Köszönjük a tájékoztatást, de mi bízunk a szeretet erejében.” Az örökbefogadó apa azt is hozzátette, „ha ez a gyerek tényleg ennyire beteg, annál inkább szüksége van a szeretetünkre”. Azt mondtam az intézetvezető főorvosnak, ha csak négy vagy öt évig él is, lesz pár boldog éve egy szerető családban, nincs joguk megfosztani ettől. Tizenhat hónaposan került Floridába, aznap volt kétéves a Bölcső, hogy leszállt vele a gép. Most húszéves, leérettségizett, és két vagy három nyelven beszél.

– Vannak jövőbeni tervek?

– Nagy öröm és a munkám visszaigazolása volt számomra, hogy tavaly év végén a Külügyminisztérium egy jótékonysági estet szervezett a Bölcső Alapítvány javára. Ott elmondtam, hogy az egyik anyaotthont szeretném úgy átalakítani, hogy azok az anyák, akiknél van reális esély, hogy megtartják a gyermeket, ott maradhassanak a gyermek egyéves koráig. Az est sikere táplálja bennem azt a reményt, hogy ezt meg is tudom majd valósítani. 

Azért jöttünk létre, hogy a nem várt újszülöttnek kuka, mélyhűtő, erdőben az avar helyett, szó szerint bölcsőt nyújtsunk.

Nemrég egy konferencián egy tisztítószereket gyártó cég képviselője előadásában rosszallóan jegyezte meg, hogy Magyarországon a háztartások többségében csak hetente egyszer takarítják a fürdőszobát. Anyai és háziasszonyi öntudatomat már épp kezdte volna megtépázni a hír, de megnyugvásomra a többi résztvevő sem hördült föl erre (nyilván mindannyian a lesújtóan nagy „heti takarító” százalékba tartoztunk).

Persze, engem is lenyűgöz, amikor a film másnapos hősnője karjaival átöleli a vécécsészét, és belehajtja fejét a csillogó fajanszba, mert azért ilyen bizalommal én takarítás után sem lennék az említett objektum iránt.

Pedig a mi fürdőszobánk is egészen hasonló a takarítást követően. Addig, amíg valaki bele nem önti a vécébe a zöld festéket, meg nem mossa a kezét autószerelés vagy kertészkedés után. Amíg ki nem kerülnek az aznapi csatok, hajgumik, fülbevalók, szempillaspirálok és körömreszelők a polcra vagy a mosdó szélére, és amíg a szennyestartó el tudja rejteni tartalmát – vagyis úgy háromnegyed óráig.

Alapvetően nem vagyok rendetlen – bár tény, hogy néha nyomtalanul eltűnnek bizonyos ruhadarabok a szennyes-vasalnivaló-szekrény háromszögben – és nem vagyok rendmániás sem, bár ezt gyerekeim lehet, hogy cáfolnák. Szerintük ugyanis vannak olyan érthetetlen fixációim, mint a szőnyegtisztítás, az ablakpucolás, a szemétkosár kimosása vagy az ágyneművasalás.

Tény, hogy nálunk csak hetente egyszer van takarítás, legalábbis olyan igazi, amikor jót lehet vitatkozni, hogy ki az, aki ezúttal törölget, ki porszívózik, és ki nem csinál már megint semmit.

(Ez az előjáték ugyan jelentősen növeli a takarítás idejét és csökkenti a hatékonyságát, de megvan az az előnye, hogy gyermekeim mesterien elsajátítják az érvelés és az érdekvédelem hatékony stratégiáit.)

A hétvégi takarítások közti időben pedig mindenki intézi a sürgősebb, fontosabb és kellemesebb ügyeit. Kivéve engem, aki „nem tudok két percig nyugton maradni”, mert egyszerűen „alkatomnál fogva képtelen vagyok kikapcsolni”. Azaz szeretek tévézés közben vasalni, gombot varrni, teregetni, zoknit párosítani, telefonálás közben szennyest válogatni, tízórait csinálni, kipakolni a mosogatógépből, és ha átmegyek a szobán, általában van a kezemben egy menet közben felkapott pulcsi, pohár, kulcs, csokipapír.

Vagy épp tévénézésben elmerült családtagjaim számára érthetetlen céllal vonszolok magam után egy felmosót, vasalódeszkát, ruhaszárítót, feltételezhetően csupán azért, hogy elálljam előlük a képet. Mindenesetre hiperaktivitásom melléktermékeként nagyjából szinten tudom tartani otthonunk mérsékelt „rendfokozatát” két hivatalos takarítás között is. És persze néha próbálkozom a hangvezérléssel is, de azt többnyire rosszul időzítem és épp a tanulás, indulás, filmkezdés előtt szólok.

Mindez sziszifuszi küzdelemnek tűnik? Nem az!

Mert Sziszüphosznak mégiscsak adva van egy kő, jó méretes darab, az igaz, de mégsem neki kellett azt ki-, be-, el- és összepakolni, ki-, le- és felmosni.

És micsoda tiszteletre méltó, eposzba illő, heroikus küzdelem az övé, összevetve a többiek számára idegesítő szöszöléssel, amit háztartásnak neveznek.

Szám Kati Családi karikatúra című sorozatának további részei elérhetőek itt.

A gennyes középfülgyulladás  az egyik leggyakoribb fájdalmas fülbetegség gyermekkorban. Van, akinél mindig visszatér egy-egy egészséges időszak után. Ennek oka nemcsak az immunrendszeri sajátosságokban keresendő, hanem az életkori és az anatómiai tényezőkben is. Szerencsére ma már nem kell beletörődni abba, hogy a betegség mindig kiújul - írja a csalad.hu.

Már csecsemőknél is megjelenhet

A középfülgyulladás nagyon gyakori betegség, de legfőképpen kisgyermekkorban fordul elő; felső légúti fertőzés vagy megfázás után. A becslések szerint az óvodáskorúaknál minden második beteg gyermeknél középfülgyulladást állapít meg az orvos. Fél éves korig nehezen diagnosztizálható a fertőzés, mert a csecsemő nem tudja jelezni, hogy mije fáj. Ilyenkor a nyugtalanság, a láz, a hányás, a hasmenés, az evés közbeni felsírás lehetnek az árulkodó tünetek. Idősebb csecsemők már a fülükhöz kapkodnak a fájdalom miatt vagy a párnába fúrják a fejüket. Súlyos esetben a fül mögötti rész kipirosodhat, megduzzadhat, a hallószerv kifakadhat, váladékozhat és a hallás is romolhat. A betegség lehet akut, vagyis hirtelen jelentkező és gyorsan gyógyuló, valamint lehet krónikus, amikor egy hosszan elhúzódó, nehezen múló vagy visszatérő fertőzésről van szó. Mindegyik esetben fontos, hogy fül-orr-gégész lássa a gyermeket, néha ugyanis a betegség mellé társul a tüdő, a bélrendszer és az emésztőrendszer megbetegedése, ami nehezítheti a helyes kórkép felállítását. A gyermekeknél könnyebben előfordul, hogy a kórokozók a fülkürtből eljutnak a középfülbe, és ott elszaporodnak. Ekkor alakul ki a gennyes fülgyulladás, amit a fül felszúrása követ a váladék távozása érdekében.

Életkori és anatómiai sajátosságok a háttérben

A gyermekek fejletlenebb immunrendszere nehezebben küzd meg a fertőzésekkel, de nem csak emiatt újulhat ki a középfülgyulladás időről-időre – mondta a csalad.hu-nak Holpert Valéria fül-orr-gégész, foniáter. Kifejtette: a fülkürt a középfület az orrgarattal összekötő cső. Fő feladata, hogy a dobhártya dobüreg felőli részén a megfelelő légnyomást biztosítsa: időnként kinyílik, hogy szellőztesse a középfület. Ezáltal a középfül nyomását a környezeti nyomással kiegyenlíti, ami a dobhártya és a hallócsontok optimális működéséhez szükséges.  A fülkürt a gyermekekben rövidebb, keskenyebb és egyenesebben fut, a laza környéki kötőszövetek duzzanata miatt gyulladásban gyorsabban elzáródik, lefutása kedvezőtlenebb, mint felnőttkorban. Mindezek mellett az orrgaratban a még meglévő orrmandula is ronthatja a helyzetet.

Gyakori megfázások és orrdugulás is okozhatnak középfüllgyulladást – teszi hozzá Holpert Valéria. Nátha esetén az orrgarati részen és a fülkürtben található nyálkahártya megduzzad, ezáltal beszűkül, sőt el is záródhat a fülkürt nyílása, így a középfül nem tud szellőzni.  A kiegyenlítetlen légnyomás miatt a dobhártya behúzódik, a hallócsontok mozgása korlátozódik. Ekkor megjelennek a betegek által érezhető tünetek: a fül enyhe fájdalmával kísért feszülés, dugulás-érzés és halláscsökkenés. Amennyiben ez a folyamat hosszabb ideig fennáll, az elzárt középfülben folyadék halmozódik fel, amely a zárt fülkürtön keresztül nem képes kiürülni. Ez az állapot már fájdalommal nem jár, de a hallás élessége mérséklődik.

A megnagyobbodott orrmandula is hajlamosít

A megnagyobbodott orrmandula kialakulásának oka lehet, ha egy fertőzés után a duzzadás szűnik ugyan, de a mandula mégsem húzódik vissza eredeti méretére. Okozhatja allergia is, de sokszor nincs igazi kiváltó oka, a mandula mérete egyéni adottságtól is függhet. A megnagyobbodott orrmandula akadályozza a fülkürt megfelelő szellőzését, visszatérő középfülgyulladás esetén ezért indokolt lehet a műtéti eltávolítása.

Helytelen orrfújás az okok között

A fülkürt megfelelő szellőzéséhez fontos a rendszeres orrfújás, kisebbeknél az alapos orrszívás, és a nyálkahártya lohasztó orrcseppek használata. Óvodás kortól kezdődően már elkezdhetik a szülők megtanítani a helyes orrfújást.  Fontos, hogy a gyermek ne „pumpálja” az orrát, mert ha mindkét orrlyukat befogja, az orrgaratból az orrban lévő kóros váladékot, illetve az ebben lévő baktériumokat és vírusokat is bejuttatja a fül dobüregébe. „Orrfújásnál egyszerre csak az egyik orrlyukat szabad befogni, a másikon kicsit erősebben fújjuk a levegőt. Ezt a mozdulatot gyakorolhatjuk például kis papírfecnik vagy pingpong labda elfújásával asztalnál, de a kádban, vízben is lehet buborékokat fújni először szájjal, majd orron keresztül” – javasolja az orvos.

Gyógyítás antibiotikummal

A középfülgyulladásnál tehát fontos a rendszeres és alapos orrfújás (kisebbeknél az orrszívás), az orrnyálkahártyát összehúzó készítmény használata és egy antibiotikumos kúra a  bakteriális fertőzés esetén (a megbetegedések 75%-a ilyen). Az orvos felírhat még antihisztamint és gyulladáscsökkentőt is. A kezelés általában 5-7 napig tart, a fülnek legkésőbb két hét alatt meg kell gyógyulnia. A fül fájdalmának csökkentésére, a mihamarabbi gyógyulás érdekében törekedhetünk a fül melegítésére. Ez történhet infravörös lámpával, vászonba tett sóval vagy speciális fülmelegítő sapkával. A kezelést mihamarabb érdemes elkezdeni, mert ha szövődmények lépnek fel, akkor gennyes agyhártyagyulladás vagy ideggyulladás alakulhat ki, sőt, az ellátatlanul hagyott betegnél egész életre szóló halláscsökkenés is bekövetkezhet.

http://csalad.hu/2016/07/17/miert-gyakoribb-a-kozepfulgyulladas-gyermekeknel/

Nem túl szerencsés, ha a gyermekeket azzal hecceljük, hogy bezzeg mi ennyi idősen milyen korán keltünk. A gyermekeknek több alvásra van szükségük az egészségük megőrzéséhez.

Az újszülötteknek, gyermekeknek, de még a tinédzsereknek is több alvásra van szükségük, mint egy átlagos felnőttnek. Az elmúlt évtizedekben erről számos kutató sokféle adatot közölt, de a témával foglalkozó orvosokat tömörítő Amerikai Alváskutató Akadémia most végre konszenzusra jutott a fiatalok alvási szükségleteiről – írta csalad.hu a BBC-re hivatkozva.

Kinek mennyi?

A csaknem egyéves elemzési folyamatban 864 korábbi tanulmány eredményeit egyeztették, főként abból a szempontból, hogyan hat a gyermekek egészségére az alvás. Ezek alapján a következőkre jutottak: egy 4-12 hónapos babának a napközbeni szunyókálásokkal együtt 12-16 órányi alvásra van igénye. 1-2 éves kor között ez 11-14 órára csökken. A 3-5 éves gyermekeknek a 10-13 óra – a délutáni alvást is beleszámolva – egészséges. 6 és 12 éves kor között már 9-12 óra is elég lehet, de még egy 13-18 éves fiatalnak is szüksége van 8-10 óra alvásra, hogy minden fejlődési folyamatra, és a megfelelő regenerálódásra szánt időt megkapja. Vagyis azzal egyáltalán nem érdemes nyaggatnunk a gyerekeket, hogy „bezzeg amikor én gyerek voltam…”

A kutatók mindehhez hozzátették, hogy a jelzett időtartamok nem csak az alvás hossza miatt fontosak. Az alvás minősége, zavartalansága és rendszeressége ugyanolyan lényeges a gyerekek egészsége szempontjából. Ha időnként meg is van a szükséges alvási óraszám, de sokszor maradnak fenn sokáig a kicsik, vagy éppen gyakran kelnek túl korán, a kialvatlanság növelheti a sérülések, a figyelmetlenség miatt bekövetkezett balesetek kockázatát, de súlyos esetben korai magas vérnyomást vagy akár depressziót is okozhatnak.

Milyen a jó alvás?

A jó alvás nem csak hosszú és rendszeres alvást jelent, sőt, a kutatók szerint az alvás minősége sok esetben fontosabb is lehet, mint a mennyisége. Meglepő lehet, de akár gyerekekről, akár felnőttekről van szó, nagyon sok embernek gondot okoz a minőségi alvás. Ennek sok oka lehet a napi stressztől a környezetünkben lévő zavaró tényezőkig és a rossz szokásokig. Egy 8 órás alvási ciklus mit sem ér, ha ebből 3-4 óra nyugtalan, forgolódással teli. Hogy a jó alváshoz mi kell, arról nemrég az amerikai Stanford Egyetem orvos kutatói állítottak össze egy kisokost. Eszerint a jó alvás alapvetően három dologtól függ: a lelki és testi állapottól, a környezettől és az időzítéstől. Utóbbi azt jelenti, hogy akkor kell aludnunk, amikor igazán szükségünk van rá. A helyzet pedig az, hogy akár rólunk, akár a gyermekeinkről van szó, mindhárom tényező javítható, alakítható.

Tehetünk a jó alvásért!

A testi és lelki nyugalom alapvetően úgy érhető el, ha megfelelő mennyiségű a testmozgás. Nem fárasztó edzésről van szó, de annak a gyermeknek, aki egész nap a szobában tesped, ugyanúgy szüksége van az alvásra, mint aktív társainak, azonban megfelelő mennyiségű mozgás nélkül valószínűbb, hogy nehezebben alszik el, és biztosan rendszertelenebb lesz az alvási ciklusa. Emellett a szakemberek azt javasolják, hogy mindenképpen tartsuk kontroll alatt a gyermekek képernyőidejét, vagyis azt, hogy hány órát tölt tévé, számítógép vagy más elektronikai eszközt bámulva. Ebben főként az esti időszak fontos, vagyis alvás előtt 1-2 órával a gyermekek már ne üljenek képernyő előtt: az esti tévézés lefekvés előtt tehát nem jó ötlet. A vibráló képernyő ugyanis összezavarhatja az agy belső óráját, és jelentősen nehezíti az elalvást.

Nem mindegy, milyen az ágy

Emellett érdemes rendszeresíteni valamilyen esti lefekvési rituálét. Legyen az egy pohár tej, az alvás előtti fogmosás, a lényeg, hogy minden este hajtsuk végre. Ezzel a fiatalok agyát arra kondicionáljuk, hogy a tevékenység után az alvás következik, és könnyebbé tehetjük számukra a pihenést. Magától értetődő lehet, de a környezeti viszonyok közül az elsődleges a kényelmes ágy. Sokan talán nem gondolnak bele, de egy átlagember 24 évet tölt az életéből alvással. Mégis sokan az ágy minőségén próbálnak spórolni. Sajnos a jó ágy, a jó matrac drága, azonban nem egy évre vásároljuk, és életünk egyik legfontosabb tevékenységét, a minőségi alvást alapozzuk meg vele. Nincs ez másként a gyermekek ágyaival sem. Keressük meg a lehető legjobb minőségű gyerekágyakat, és ágyneműket.

Ideális hőmérséklet

Ugyancsak a környezeti tényezők közé tartozik az éjszakai hőmérséklet. A szakemberek úgy gondolják, hogy az ideális hőfok az alváshoz a 17-18 fok. Persze egy forró nyári éjszakán ezt nem könnyű elérni, azonban sokan esnek abba a hibába, hogy a megfázástól féltve a gyermekeiket a hűvösebb évszakokban jól felfűtik a lakást és a gyerekszobát is. A meleg biztosan elégtelen alvást okoz. Ha nyáron máshogy nem oldható meg a hűtés, állítsunk ventilátort a szobába úgy, hogy az mozgassa a levegőt, de ne közvetlenül a gyermek testére irányuljon.

Teljes sötétségbe burkolózva

Szintén fontos kérdés az éjszakai fénymennyiség, amely elronthatja az alvás minőségét. A szobában lévő elektronikai eszközök apró LED fényei, az értesítések miatt fel-fel villanó telefonképernyők mind problémát jelenthetnek. Vagyis ha lehet, a gyerekszobából száműzzük ezeket. Ha a kisgyermek esetleg nyugtalan a teljes sötétségben, hagyjuk egy kis olvasólámpa fényénél elaludni, de ha ez megtörtént, kapcsoljunk le minden fényt, és használjunk redőnyt vagy sötétítőt, hogy az utcáról se érkezzen zavaró fénymennyiség.

Végül az időzítés: ez azt jelenti, hogy érdemes rendszeressé tenni az alvást. Vagyis a lefekvés és a felkelés idejét is állandósítsuk. Ha hétköznapokon fél hétkor kelnek a gyerekek, ne hagyjuk őket hétvégén sem tovább aludni ennél. A szakemberek szerint inkább szoktassuk őket ahhoz, hogy délután szunyókáljanak néhány órát, mert a hétvégi hosszú reggeli alvások éppen azt az alvásminőséget rombolják, amelyet a hétköznapokon megpróbálunk elérni.

http://csalad.hu/2016/07/16/hagyjuk-a-gyereket-aludni/

Nagyot néztem a csodálkozástól. „Nem is képzeli, mennyi fertőzésnek oka az utcai gyors étkezés, no meg a húsok helytelen elkészítése!”

Az ügyintéző elmagyarázta, hogy el kell kerülni azokat a giroszosokat, ahol a nagy, forgó hústömeg alá berakják a már megsült, levágott húsdarabokat.

A nyers hús leve ugyanis a tálcára és ezekre a húsdarabokra csöpög, az abban élő kórokozó baktériumok a melegben nagyon hamar elszaporodnak, és aki ebből eszik, azt megbetegítik. A helyes az lenne, ha a megsült darabkákat rögtön a pitába vagy a tálra vagdalnák. Ehhez viszont nagy forgalmú helyen kell vásárolni, ahol az áru gyorsan fogy. Gondolatban a homlokomra csaptam: miért nem jutott ez nekem eszembe? Hiszen tudom, mennyire óvatosan kell kezelni a nyers húst… Sajnos ezeknek a követelményeknek nem mindegyik árus felel meg.

A rendszerváltás után terjedt el Magyarországon is a „street food”, az utcai evés mint a nyugati kapitalista jólét és hajszolt életmód egyik következménye. A szocreál lacikonyhákat háttérbe szorították a nyugatias gyorsétkezdék és látványpékségek. Az emberek menet közben, zacskóból esznek, gyaloglás vagy autóvezetés közben, buszon, mozgólépcsőn. A sietség elveszi az evés élvezetét, és nem túl egészséges: többnyire alig rágjuk meg a gyorsan benyelt ételt, a gyomrunk pedig görcsben van a sietség okozta stressztől. Az ételt koszos kézzel fogjuk meg, rászáll a közlekedő járművek pora – kell folytatnom? Mindennapos ez a tapasztalat.

Megkérdeztem Zoltai Annát, a Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) osztályvezetőjét, aki nap mint nap találkozik ezekkel a problémákkal, hogy mi a véleménye az utcai evésről: „Rohanó életmódunkból és a sok szabadtéri rendezvényből, fesztiválból adódik, hogy egyre több a büfékocsis vagy ablakon keresztül utcára árusító vállalkozás. Ezekre ugyanazok a jogszabályok vonatkoznak, mint az épületben árusítókra. Tehát a vállalkozók felelőssége, hogy felmérjék a lehetőségeiket, és ahhoz igazítsák az árukészletüket és kínálatukat.” Zoltai Anna elmondta, hogy az ellenőrzések során gyakran találnak az árusoknál hiányosságokat, de vannak, akik nagyon jól megfelelnek minden előírásnak. „Ahhoz, hogy élelmiszer-biztonság legyen, szükség van a tudatos fogyasztókra is” – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint a vevők tehetik jobbá a piac kínálatát, ha csak igényes eladóktól vásárolnak.

„Koszos, szemetes, rossz küllemű üzletben ne vegyünk semmit! A kézmosás lehetősége is fontos szempont. Figyeljük meg a forgalmat és hogy frissek-e az élelmiszerek!” 

„Ha az áru rosszul néz ki, por és legyek lepik, vagy a könnyen romló termékeket nem hűtőben tárolják, inkább ne vásároljunk! Az árusokat ezzel rászorítjuk az igényességre, másképp nem maradnak talpon. Ma már egyébként Michelin-csillagos éttermek is törekszenek arra, hogy kitelepüljenek az utcára, a vevők közvetlen közelébe” – teszi még hozzá Zoltai Anna.

Tehát nincs más lehetőségünk, mint hogy eladóként és vevőként is legyünk igényesek! A hívogató illatú sütödék és pékségek kínálatának nagyon nehéz éhesen ellenállni a strandokon, utcákon, de vannak intő jelek, amelyekre figyelni kell. A piszkos kiadópult például azt mutatja, hogy onnan jobb továbbállni. Nem jó, ha a kisütött kolbászt, húspogácsát és a többi ételt melegítve tárolják sokáig, miközben alig van vevő. Ha egy giroszosnál reggel azt látjuk, hogy a nyárson sülő hús már félig lefaragott, ez arra utalhat, hogy a tegnapi húst sütik tovább ma. Az se gusztusos, ha a majonézes vagy mustáros flakont a tűző napra kiteszik, és az se, ha a lángost mindenkinek magának kell bekennie „fokhagymaoldattal”, összefogdosva az ecsetet.

Általánosan igaz, hogy ott érdemes vásárolni, ahol az áru gyorsan fogy, és mindig friss, mert nagy a forgalom.

Ez érvényes a jégkrémekre is, amelyektől szintén iszonyú gyomorrontást lehet kapni, ha a hosszú tárolás során kiolvad, majd visszafagyasztják – sajnos ez is saját tapasztalat. 

Túl kényes az, aki igényes? Aligha. Nem mindegy, hogy betegség vagy csak kellemes jóllakottság lesz-e a menet közben elfogyasztott falatok következménye.

A cikk a Képmás magazinban jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt.

A történet

A Joy című film történetének főhősnője (Jennifer Lawrence) rögös utat kénytelen bejárni. Az élete látszólag átlagosan indul, a szüleivel, féltestvérével, valamint szeretett nagymamájával él, akit Miminek szólít. Joy legfőbb szórakozása különféle dolgokat kreálni, kézműveskedni és arról álmodozni, hogy egy napon majd sok-sok embert tesznek boldoggá az általa megálmodott tárgyak. Élete azonban nem várt fordulatot vesz, amikor a szülei különválnak.

Édesanyja bezárkózik a saját kis világába, egész nap ki sem mozdul, csak bámulja a szappanoperák végtelenített sorát. Apja (Robert DeNiro) pedig évek múltán visszatér a családi otthonba, mivel éppen nincs hová mennie. Ez idő alatt Joy házassága is tönkremegy, de a leválás itt sem tökéletes, volt férje az alagsorban tanyázik, és leginkább két munka között van. Joynak két gyerekén kívül mindenki másra is ügyelnie kell, nap mint nap felelősséget vállal, miközben álmai és régi önmaga olyan messzire távolodtak tőle, hogy reggelenként már nem is tudja, ki néz vissza rá a tükörből. Mimin kívül senki sem bátorította soha, nagymamája az egyetlen, aki hisz benne, aki elülteti a fejében a gondolatot, hogy sokkal többre képes, és a tehetsége majd kihúzza a bajból. Joy végül feltalál egy újfajta felmosót, és bár ötlete nagyszerű, bizony nem egyik napról a másikra jön a siker.

A sikerhez vezető utak

A ma emberének annyiféle színtéren és szerepben kell megfelelnie, hogy igencsak nehéz meghatározni, ki számít sikeresnek. Lehetséges, hogy valaki a magánéletében vagy a hobbijában ér el sikereket, míg más a munkájában, de akadnak olyanok is, akik az életük szinte minden területén beteljesítik a céljaikat. A pszichológusok szerint a siker azt jelenti, hogy egy fontos helyzetben véghezvisszük a célunkat, és pozitív eredményt érünk el. Olykor azok az emberek, akik külső szemmel sikeresnek tűnnek, valójában nagyon is boldogtalanok, mivel olyan elvárások és célok beteljesítéséért küzdenek, amelyek tőlük távol állnak.

A sikerhez ugyanis csak abban az esetben társul öröm és megelégedettség, ha egybecseng a céljainkkal és értékeinkkel, továbbá képesek vagyunk egy olyan életmódot kialakítani, amelyben teret kapnak a számunkra fontos szerepek. Ehhez viszont nem kevés önismeret szükségeltetik, hiszen tisztába kell jönnünk azzal, hogy milyen lehetőségek szunnyadnak bennünk, miért küzdünk, és mit szeretnénk elérni.

A „királyi út”

Ahogy a történet is mutatja, a tehetség, a kreativitás vagy az affinitás egy bizonyos dolog iránt még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ember képes sikereket elérni. Természetesen a tehetség nagy előny, de azt ki is kell bontakoztatni – önbizalom, elszántság, bátorság és szerencse is kell hozzá. Persze mindig vannak olyan életutak, amelyekről úgy tűnik, hogy a szerencsés kiválasztottnak az ölébe hullott minden, és kudarcok nélkül, akadálymentesen haladt a céljai felé.

Kép

Részlet a Joy c. filmből

Völgyesy Pál, aki kilenc típusba sorolta a különböző életutakat királyi útnak nevezi ezt az életpályát, amelyhez a szerencse mellett az is szükséges, hogy olyan célokat találjunk, amelyek megfelelnek a belső tulajdonságainknak és képességeinknek. Ez nem jelenti azt, hogy kiemelkedően tehetségesnek kell lennünk, csupán azt, hogy jól ismerjük a saját értékeinket és szükségleteinket, és azoknak megfelelően tervezzük és határozzuk meg a céljainkat. Mindemellett a királyi út megvalósításához szükséges a támogató szociális környezet, valamint az optimista, bizakodó életszemlélet is.

„Az önmagát építő ember útja”

Sok olyan ember van, aki nem a „királyi úton” haladva, hanem göröngyös ösvényen lépegetve találja meg a saját számítását. A felosztás ezt az életpályát az önmagát építő ember útjának nevezi. Akik ezen a nyomvonalon haladnak, történetünk főszereplőjéhez hasonlóan számos gátló tényezővel találkoznak, de a bennük szunnyadó erő mégis elegendő ahhoz, hogy legyőzze ezeket. Ehhez persze egy cseppet egocentrikusnak, makacsnak és önfejűnek is kell lenniük. Joy-nak is számos nehéz döntést kell meghoznia, meg kell alázkodnia a családja és mások előtt, ki kell állnia a véleménye mellett, és meg kell próbálnia a lehetetlent, hogy lerombolja a falakat, amik az útjában állnak. S mindemellett elég bátor is, hogy beismerje, de ne fogadja el a kudarcokat és elakadásokat, ne gondolja azt, hogy megérdemli, ami vele történik, hanem mindig új megoldásokkal tudjon előrukkolni.

A siker mint életérzés

Szilágyi Klára, a pályatanácsadás egyik kiváló szakértője szerint a siker nemcsak egy tevékenység pozitív kimenetele felett érzett megelégedettség, hanem alapvető életérzés is, és mint ilyen együtt jár az optimizmussal és a bizakodással. Tanulmányában leírja, hogy a bizakodó ember tisztában van a felmenői sikereivel, büszke azokra, de a kudarcaikat is elfogadja, feldolgozza. Történetünkben ezt teszi Joy is a családtagjaival, akik nagy gátló tényezőt jelentenek az útja során, ugyanis féltékenyek a tehetségére. Kishitűségükkel egyre kevesebb terepet hagynak Joy-nak a kibontakozásra, „segítő” szándékuk pedig hamar a bajok legfőbb forrásává válik.

Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a szinte emberfelettinek tűnő erőfeszítések megtételéhez szükséges a társas támogatás, mert fontos érezni, hogy hisznek bennünk, bátorítanak minket, ahogyan azt Joy nagymamája is tette. Ez a fajta odafordulás és biztatás jelenti az érzelmi tartalékot azokban az időkben, amikor a sors vagy a tágabb környezet mostohán bánik velünk, és rendre kudarcot vallunk. Oda kell hát figyelnünk a bátorító hangokra, mert sajnos igen gyakori, hogy azokból van a kevesebb, és éppen azok az emberek áskálódnak, rombolják és mérgezik az önbizalmunkat, a saját magunkba vetett hitünket, akiktől pont az ellenkezőjét várnánk.

Pályaválasztási érettség

Az önbizalom a pályaválasztás egyik sarkalatos pontja. A kutatások szerint azok, akik pozitív énképpel rendelkeznek, általában olyan foglakozás felé orientálódnak, ami összhangban van az önmagukról kialakított képpel. Az alacsony önértékeléssel bíróknak viszont számos problémájuk akad a pályaválasztás során. Ahhoz, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő szakmát, tisztában kell lennünk személyes identitásunkkal.

Joy képességei és kreativitása csodálatra méltó, de mivel különbözőek vagyunk, lehetséges, hogy mi egészen másban vagyunk jók. A jó teljesítőkészség három színtéren is megnyilvánulhat. A rátermett ember kiemelkedő színvonalon végzi a munkáját, de nem alkot újat; a produktív ember egy szűk kereten, például egy szakmán belül dolgoz ki új eljárásokat; míg az alkotó ember olyan új produktumot hoz létre, ami szélesebb körben is felhasználható. Mindhárom tehetségre egyaránt szükség van. Super, a fejlődésszempontú életpályamodell megalkotója szerint az emberek különböznek a képességeik, a személyiségük, a szükségleteik, az értékeik, az érdeklődési területeik és az önértékelésük terén, s ezek mentén különböző foglakozásokra alkalmasak. Ugyanakkor a pályaválasztás nem egyszeri döntés, hanem folyamat, amely az idő és a különböző életstádiumok során folyamatosan alakul. Így van lehetőség a különböző lehetőségeket kipróbálni, felfedezni, kísérletezni, hogy megtaláljuk azt a hivatást, amely leginkább harmonizál az önmagunkról kialakított képpel, hogy megelégedett, örömteli életet élhessünk.

Ez a cikk a Képmás magazin 2016. júliusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

Egyformák lennénk?

Az állandó diétázás az evési viselkedészavarok kapuja. Önmagában nem elegendő, viszont olyan háttérelemekkel együtt, mint az önértékelési problémák, a perfekcionizmus, az érzelmek megélésének és kifejezésének nehézségei, a kontroll érzetének hiánya, már vezethet evési problémákhoz. Manapság a nagy egészségportálok, az egészségszakemberek és egészségkalauzok megmondják, hogy a testednek mire van szüksége, mekkora mennyiségben, mit egyél és mit kerülj. Ez sokszor teremt táptalajt valódi biológiai hiányállapotoknak, hiszen badarság lenne elhinni, hogy mindenki ugyanattól és ugyanannyitól működik jól, a biológiai hiány aztán torkollhat túlevésbe.

Fogyókúra helyett életmódváltás?

A pszichológiai és társas tényezők tovább árnyalják a képet, ezért tartós változáshoz és teljes gyógyuláshoz minden területen dolgozni kell. A nagy életmódprogramok azért nem működnek, mert nem veszik figyelembe a pszichés és társas hiányokat, nehézségeket. Az életmódváltás kezd eggyé válni az életen át tartó fogyókúrával, csak éppen nem mondjuk ki, mert fogyózni ciki, életmódot váltani viszont követendő példa. A legtöbben azt gondolják: „Ha nem csinálom jól a fogyókúrát, én nem vagyok elég jó, hiszen még ehhez sincs akaraterőm”. Pedig nem vagyunk egyedül. Ha felismerjük a környezetben rejlő társas támaszt, és átéljük, hogy ezt is vállalhatjuk, azzal közelebb kerülünk ahhoz, hogy önmagunkat is vállaljuk. Enélkül ritkán sikeres egy tartós és egészséges fogyás és súlymegtartás. Ami nemcsak a visszahízás kiküszöbölését jelenti, hanem azt is, hogy nem esünk át a ló túloldalára, hanem egészséges tartományban tartjuk a súlyunkat.

Nem csak sport

A szülőktől látott minta kulcsfontosságú, ahogy a sportolási szokások esetében is. Ha egy gyermek azt látja, hogy a szülei a konfliktusok elkerülésére használják az evést, azzal oldják feszültségeiket, netán anya egy jó adag főztjével engeszteli ki apát ahelyett, hogy megbeszélnék az érzéseiket, és adekvát megküzdési módokat találnának, valószínűleg hasonló mintákat fog követni. Sokan gondolják azt, hogy ha lefogynának, sikeresebbek lennének az élet minden területén. Ez zsákutca, mélyebbre kell ásni. A problémák legtöbbször abból erednek, hogy az étel és evés feszültségcsökkentő funkciót lát el. A feszültség adódhat szükségleteink felismerésének, felvállalásának hiányából, az érzelemkifejezés nehézségéből, önérvényesítési problémából, önbizalomhiányból, szorongásból. A legtöbb evészavarosnál problémás a negatív érzelmeik (pl. düh, harag) megélése és kommunikálása.

Mit tegyünk?

Legyen az étkezéseknek egy viszonylag jól körülhatárolt kerete: ideje, helye, miliője, amikor lehet a megterített asztalnál jókat és finomakat enni.

Ismerd fel a gyorskaják mögött meghúzódó problémát! Azon túl, hogy ezek mesterséges, egészségre ártalmas ételek és minden utcasarkon korlátlanul elérhetőek, így a túlevéseknek táptalajt szolgáltatnak. Az étel gyorsan és készen érkezik, nem kell törődni vele. „Semmi időm, gyorsan bedobok valamit” – vagyis legalapvetőbb szükségletünket, a táplálkozást hagyjuk figyelmen kívül – mert valójában nem az étellel, önmagunkkal nem törődünk. Váljon fontossá a saját életed, és el fogsz oda jutni, hogy visszakapod a hitet, hogy az életed felett van befolyásod, és könnyebben el tudod fogadni azt, ami felett nincs és nem is kell, hogy legyen.

Önsanyargatás helyett

Ne csak a kalóriák számolgatásával és a mérlegelés megszállott kontrolljával akarjunk fogyni! A siker záloga nem az önsanyargatás, a túlzásba vitt edzés, a „tiltott ételek” kerülése, a napi egyszeri, kétszeri vagy akárhányszori étkezés, nem is a paleo vagy a vegán, hanem az, hogy gondolkodunk magunkról, életünk és személyiségünk működéséről.

Álljunk meg a feszültséggel teli és bizonytalan helyzetekben, és kérdezzük meg magunktól: Mi helyett is eszünk? Mire vagyunk kiéhezve? Mitől vagyok üresek? Ezek a tisztázó kérdések segítenek abban, hogy meglássuk a jelenség komplex lelki hátterét. Sokszor a pszichológiai hiány az, ami evésre késztet – az ingerek keresése vagy a másokhoz való kapcsolódás deficitje. Valójában a lelkünk üres, nem a gyomrunk. Egy önismereti folyamat kell, hogy elinduljon, ha úgy érezzük, hogy egyedül nem megy, nem szégyen szakember segítségét kérni. Az evési problémák nagyon komolyan jelzik, hogy változtatás szükséges. Ez az elemi szükséglet kell, hogy jelezzen, mert az evészavarral küzdő személyek pontosan magukat hajlamosak kivenni a képletből – a saját igényeiket, szükségleteiket. Oda kell eljutni, hogy elkezdj fontossá válni önmagadnak.

Bűntudatkeltő csodamódszerek

Ne ostorozd magad, hogy nem jól csinálod, vagy nincs elég akaraterőd! Van, csak másképp kell közelítened magadhoz és az egész problémához. Például ne azon gyötrődj, hogy mit ne! A sok-sok egészségmegszállott ajánlás azt hirdeti, hogy mi az az 5, 6, 10 étel, amit soha ne egyél. Hogy ne egyél szénhidrátot, meg este hat után, meg csak tejterméket ne, de lisztet azt pláne. Arra gondolj, hogy neked mi jó, és ne arra, hogy mit nem szabad. Felejtsd el, hogy „mínusz tíz kiló két hét alatt”. Szemfényvesztés a legtöbb új keletű irányzat, csak úgy, mint anno a kilencvennapos csodadiéta. Ezek mögött az az üzenet, hogy „te nem tudod, mi a jó neked, majd mi megmondjuk, és ha neked nem sikerül, te csináltad rosszul”. És ez máris belerángat a bűntudat, a kudarc, a tehetetlenségérzés gyűrűjébe.

Mit tanítunk a gyereknek?

Az érzelmi biztonság és a világba vetett bizalom hiánya az evési zavarban szenvedő embereknél általános, és jelentősen rontja a megküzdési képességeiket az életük minden területén. Szülőként tudatosítsuk, hogy mi a jó nekünk, hogyan jó élnünk és étkeznünk és tudatos figyelemmel legyünk gyermekünk igényeire, szükségleteire. Ha egy gyermek szükségleteire nem érkezik megfelelő válasz, az az érzelmi biztonság hiányának biztos megalapozója. Tanítsuk meg, hogy a problémákat meg lehet oldani, a feszültséget lehet kezelni, a nemtetszést ki lehet fejezni, az érzelmeket meg lehet élni. Ilyen helyzetekben nyugtassuk meg ahelyett, hogy büntetnénk vagy étellel terelnénk el a figyelmét a számára problémás helyzetről. Így ugyanis nem tanul megfelelő megküzdést, és később is könnyen nyúl az ételhez, ha feszültségoldásra kényszerül.