Milyen adományokat várnak a cipősdobozba?

• gyerekjátékot, írószert, iskolaszert, édességet,
•  tartós élelmiszert (liszt, cukor, müzli, konzervek, gríz, rizs, stb.), 
•  tisztító- és tisztálkodószereket (fogkefe, fogkrém, szappan, papírzsebkendő, stb.

(Kérjük, írd rá a dobozra, hány éves és milyen nemű gyermeknek szánod a csomagot.)

Akinek nincs lehetősége vagy ideje cipősdobozt vinni, pénzt is küldhet, az önkéntesek már 2000 forintból összeállítanak egy doboznyi ajándékot. A Három Királyfi, Három Királylány Alapítvány számlaszáma: 16200199-11531241-00000000 (MagNet Bank). Kérjük, a megjegyzés rovatban tüntesd fel: „Dévai adomány”

Gyűjtőpontok: 

Nagycsaládosok Országos Egyesülete

(1056 Budapest, Március 15. tér 8.)

december 1–december 14.

hétköznaponként

(9:00–16:00)

Szent István Egyetem

(1118 Budapest,Villányi út 29-43.,K épület, Díszterem)

november 28., dec. 5., 12.,

Pál Feri keddi alkalmai előtt és után

(19:30–20:15 és 21:30–21:45)

Magyar Cserkészszövetség

(1025 Budapest, Tömörkény u. 3/A. II. em.)

december 1–december 14.

hétköznaponként

(9:00–16:00)

Corvin Pláza

(1083 Budapest, Futó u. 37.)

november 25. és december 2., 9.,

szombatonként, a Príma előtt (9:00–19:00)

Bővebb információ ITT. 

2017. december 1-től 31-ig lehet szavazni a Média a Családért-díj 2017 közönségdíjasára a www.mediaacsaladert.hu oldalon. Minden szavazó megkapja a 2018-as februári Képmás digitális változatát, kisorsolunk 10 db családi belépőt a Csodák Palotájába, 10 db Ikertükör c. kötetet, valamint egy szerencsés szavazó nagy értékű Képmás-csomagot nyer.

A Média a Családért-díjról

A Képmás magazin és a Média a Családért Alapítvány 2007-ben hozta létre a Média a Családért-díjat. Az 500 000 forint pénzjutalommal járó elismerés célja, hogy a család – örömeivel és gondjaival együtt – ugyanolyan hangsúlyos szerepet kapjon a médiában, mint a valódi életben.

Ahogy az alapítvány elnöke, dr. Aczél Petra fogalmaz: „A média történeteket mesél. Aggasztóakat, romantikusakat, figyelmeztetőket. Sokszor szépeket, máskor hazugokat. Ezek a történetek nem elégszer szólnak rólunk: a hétköznapjainkról, az érzéseinkről, a feladatainkról, a családunkról. A média a szenzációra éhes – mondják a szakemberek. Pedig nincs igazibb-igazabb szenzáció a családnál. Ez a díj ezekért a szenzációkért, azokért a történetekért született, amelyekben mi is ott vagyunk. A Média a Családért-díj átadása közös történeteink ünnepe.”

Az elismerés és a hozzá kapcsolódó egyéb díjak print és online cikkeket, valamint rádió- és televízióműsorokat jutalmaznak, amelyek a fenti témát magas szakmai színvonalon jelenítik meg, és céljuk nem csupán az olvasottság, hallgatottság vagy nézettség növelése, hanem az, hogy információt, erőt, segítséget adjanak például a párválasztáshoz, az elköteleződéshez, családtervezéshez, a gyerekneveléshez, azaz a problémák megoldásához és a boldog családi élethez.

A szakmai díj odaítélésekor kiemelt szempont, hogy a cikk vagy műsor a kívánt célcsoportot meg tudta-e szólítani, illetve sikerült-e eljuttatnia ezt a fontos üzenetet olyan korosztályokhoz és rétegekhez is, amelyek a családbarát szemlélettel ritkábban találkoznak.

Az év folyamán a szakmai zsűri által kiválasztott 12 jelöltet a Képmás magazin hónapról hónapra bemutatta, a jelöltek munkái a kepmas.hu/tükör weboldalon jelenleg is megtekinthetők. A díjakat 2018. január 18-án adjuk át.

A díj főtámogatója 2017-ben a Béres Gyógyszergyár. A vállalat – ahogy Béres Klára kommunikációs igazgató fogalmaz – örömmel állt a támogatók élére: „A Béres Gyógyszergyár, amely 28 éves múltja során nemzetközi rangú vállalattá fejlődött, megalakulásakor a magyar társadalom testi és lelki egészségéért való folytonos munkálkodást tűzte ki feladatául. A Béres név az egészségvédő termékek előállításán túl az országunkért érzett felelősségre, a társadalmilag hasznos ügyek felkarolására is kötelez. A társadalom legkisebb sejtje a család, amely az ember életének, fejlődésének, kiteljesedésének alapja. Gyökér, amelyre támaszkodunk, forrás, amely táplál, példa, amely épít, erő, amely megtart, szeretet, amely boldogságra tanít. A legfontosabb közösség, amelyre születésünktől halálunkig szükségünk van. A „modern” világban mégis előfordul, hogy zavaros módon átértelmeződik a legnyilvánvalóbb, és megkérdőjeleződik a család fontossága. Az emberek eltévednek az útvesztőkben. Fontos tehát, hogy erős és hatékony iránymutató cölöpöket verjünk le. A médiának óriási szerep jut ebben. Nem mindegy, mire tanítanak, merre vezetnek, milyen példát állítanak elénk. A Béres a Képmás magazinnal kézen fogva az alapvető, tiszta értékeket kívánja erősíteni: a hagyományok és a családok tiszteletét, hitelességet, megbízhatóságot, egymás megbecsülését. Ezért tartjuk nagyon fontosnak a Média a Családért-díjat. Szép küldetés ez, küldetés a javából!”

A jelölt újságírók és médiumok, akik közül közönségdíjast választhat>>>

Külhoni Média a Családért-díj

A Média a Családért Alapítvány 2016-ban a határon túlra is kiterjesztette tevékenységét, így immár második alkalommal adhatja át a Külhoni Média a Családért-díjat. A zsűri négy határon túli tagja – Erdélyből Csinta Samu, Felvidékről Molnár Judit, Délvidékről Tóth Lívia és Kárpátaljáról Kőszeghy Elemér újságírók – hónapról hónapra küldték térségükből a családról megjelent anyagokat. Az ebből válogatott 12 jelölt közül szakmai zsűri választja ki a győztest.

A jelölt médiumok és újságíróik>>>

Szintén második alkalommal adja át az alapítvány a Média a Nemzedékekért-díjat, az EMMI támogatásával.

Az elismerés idén is az Idősek a társadalomban és a családban-témát és az ezzel kapcsolatos médiamegjelenéseket helyezi középpontba.

Ehhez a témához kapcsolódik a Média a Családért Alapítvány által elindított, EMMI által támogatott tudományos kutatás is, amelyet a Budapesti Corvinus Egyetem 2017 tavaszán kezdett el. A kutatócsoport (Kovács Gábor, Bokor Tamás, Aczél Petra és kutatóasszisztensek) az idősekkel kapcsolatos sztereotípiákra volt kíváncsi, arra, hogy a hírekben megjelennek-e időskorúak, ha igen, akkor ezek a megjelenések mennyire sztereotipikusak. A központi fogalom tehát az emberben és a médiában megjelenő idősekkel kapcsolatos előítélet volt.

A kutatásról bővebben itt olvashatnak >>>

www.mediaacsaladert.hu

A Nyugdíjas Expo az idős korosztály legnagyobb országos találkozója, amelynek immár komoly hagyományai vannak. Az előző nyolc sikeres rendezvény egyértelműen bizonyítja, hogy szükség van Magyarországon is az idősebbek életével, mindennapjaival foglalkozó kiállításra, ahol a látogatók szinte minden olyan fontos információt és szolgáltatást megtalálnak, ami fontos az aktív és minőségi életmód fenntartásához. A kiállításon több száz szolgáltató és gyártó mutatja be az egészségmegőrzést, az életminőség megtartását szolgáló termékeit. Köztudott, hogy ez a korosztály szívesen utazik, belföldön és külföldön egyaránt keresi a gyógyászati és üdülési lehetőségeket, a szabadidő tartalmas eltöltésének különböző formáit. A turisztikai cégek a Nyugdíjas Expón kifejezetten ennek a korosztálynak szóló, kedvezményes üdülési és programajánlatokkal jelennek meg.

A kiállítás megrendezését aktívan segítik az idősszervezetek, a nyugdíjasklubok, az évek során számos visszatérő támogató is felsorakozott az expo mellett. Eddig minden évben jelentősen emelkedett a látogatók száma, a 2016-os Nyugdíjas Expónak már több mint 11 ezer látogatója volt. A szervezők bíznak benne, hogy 2017-ben folytatódik ez a tendencia, annál is inkább, mert az idén nyitottak a „fiatalabb”, még aktív 50+ korosztály felé. A Nyugdíjas Expo sok olyan programot kínál, ami már hozzájuk is közel áll, vagy felkelti az érdeklődésüket.

A kiállításon kiemelt téma például az idősbarát szállodák, gyógyfürdők, vendégváró helyek vagy a színházi előadások, koncertek, szórakoztató programok bemutatása. A színházak és a rendezvényszervezők a helyszínen kedvezményes jegyeket és programokat kínálnak. Gazdag az előadások tematikája is, több előadás foglalkozik például az egészséges életmóddal, az egészség megőrzésével, a betegségek megelőzésével, de szó lesz például az internet, a korszerű kommunikációs eszközök használatáról, előnyeiről is.

Ezúttal is lehetőség lesz a helyszínen különböző ingyenes szűrővizsgálatok elvégzésére, két napig a BOK-csarnokban parkol majd az országjáró speciális szűrőkamion is.

A Nyugdíjas Expo két napján a korosztály számos kedvence is fellép: sztárvendég lesz Bangó Margit, Egyházi Géza, Szíj Melinda, Elek Ica, Horváth Gyöngyi és Radics Márk, valamint fellépnek az Operettszínház művészei. A műsort ezúttal is a népszerű showman, Beleznay Endre vezeti majd. Az expo jó hangulatát garantálja a nyugdíjasklubok, nyugdíjasszervezetek együtteseinek fellépése is.

Hagyományosan a Nyugdíjas Expóra időzítve jelenik meg december 6-án a Nyugdíjas Évkönyv 2018, amely a korosztály mindentudó kézikönyve, rovatai átfogják a nyugdíjas lét minden területét a gasztronómiától az életmódon át a testi-lelki egészségig, a kultúrától a tudományig. Az évkönyv természetesen tartalmazza a 2018-as naptárt névnapokkal, egyházi ünnepekkel, neves évfordulókkal, horoszkóppal, hasznos tanácsokkal és szórakoztató olvasnivalókkal, rejtvényekkel. Ráadásul a Nyugdíjas Expo első 5000 látogatója ingyen juthat a kiadványhoz!

„Bármilyen változást akarunk elérni a világban, magunkon kell kezdeni” – ebből a tételből kiindulva javasolta a pszichoterapeuta, hogy a párjukat keresők tegyék fel maguknak az alábbi kérdéseket, és gondolkodjanak el a válaszokon:

1. Kire várok? Milyen az ideálom? Az ideálkép egy olyan vegyülék, ami tartalmazza a nagyon sok csatornán keresztül összeszedett vágyainkat és a saját szülői mintát.

2. Mitől félek? Sokan attól tartanak, hogy nem felelnek meg a szépségideálnak, például nem elég vékonyak, pedig már számos kutatás igazolja, hogy a férfiak a telt nőkhöz vonzódnak. Amikor attól félünk, hogy nem tetszünk, gondoljunk arra, hogy elsősorban nem a külsőnket szeretik, sokkal fontosabb az összbenyomás. Akkor igazi az összetartozás, amikor ezt tudjuk mondani: „Így, ahogy vagy, megfelelsz.”. Fontos tudnunk azt is, hogy a kutatások szerint a párkapcsolati boldogságot nagyon kis mértékben befolyásolják a külső tulajdonságok, például az, hogy a párom kopaszodik-e vagy sem.

3. Milyen belső akadályaim vannak a párkeresésben? Van abban valami jó, hogy még nincs párom? Tisztázzuk, hogy van-e olyan dolog, ami miatt kényelmes nekünk az egyedülálló lét. Lehet, hogy benne ragadtunk a gyerekszerepben, még mindig az anyánk mos és főz ránk? A pszichológia definíciója szerint felnőtt az, aki tud adni, elköteleződni és felelősséget vállalni.

4. Milyennek érzem magam férfi és női mivoltomban? Van önbizalmam? Az önbizalom akkor alakul ki, ha gyerekként rendszeresen hallom ezt a mondatot: „Bízom benned.”

5. Milyen mítoszaim vannak a szerelemről? Hajlamosak vagyunk a túlzó romantikus elvárásokra, pedig inkább azt a kérdést kellene megválaszolnunk, hogy ahogy ő szeret engem, az nekem megfelel-e.

6. Mit hozok magammal a családból és ez hogyan befolyásol? Kérdezzük meg magunktól, hogy nálunk milyen „A mi családunkban” kezdetű mondatok hangoztak el, és azok hogyan befolyásolják az életvezetésünket, a párkeresésünket. Például: „A mi családunkba nem teheti be a lábát egy olyan, aki kopasz és tetovált.”

7. Mit várnak el tőlem a szüleim? Mit mondanak, milyen az igazi nő és az igazi férfi? Például: „Fiam, egy igazi férfi nem olyan, mint te, aki rövidnadrágba megy bemutatkozni egy lányos házhoz.” Sajnos olyan gyarlók vagyunk, hogy ezek befolyásolnak, úgyhogy kérdezzük meg magunktól, hogy milyen üzenetek érkeznek hozzánk a családunkból.

8. Az öngyógyítás lehetőségét keresem a kapcsolatban? Öngyógyítási szándékról van szó például akkor, amikor egy szorongó, félénk ember határozott párt talál. Először nagy a boldogság, mert a döntésképtelen jól érzi magát a határozottal, később azonban a szorongó megerősödik, felbátorodik, és ebből adódhatnak problémák.

9. Van-e megmentési fantáziám? Sok kutatás igazolja, hogy az az ember, aki elhatározza, hogy majd ő megmenti a párját valamilyen helyzettől vagy függőségtől, előbb-utóbb maga is áldozattá válik.

10. Akarok-e olyan sorsot, mint az anyám sorsa? A mintáknak, a bevésődésnek hatalma van – meg lehet ezeket változtatni, de csak pszichológiai munkával.

Érdekes, hogy az előadó szerint sokan vannak, akik a természettudományos gondolkodás mentén a jelenségek okát keresik, pedig az emberi dolgoknak nem oka van, hanem története. A legfontosabb, hogy ismerjük meg azt, aki párt keres: saját magunkat – fogalmazta meg legfőbb tanulságként Bagdy Emőke.

A Fiatal Családosok Klubja idén is megszervezi a vásárt, ezúttal a Honvéd Kórház PIC osztálya és a Melletted a Helyem Egyesület részére ajánlják fel a teljes bevételt. A célért több mint harminc, családokat segítő szervezet, továbbá számos cég és magánszemély fogott össze. Lesz kézműves karácsonyi vásár, interaktív meseszínház, arcfestés, játszóház és sok más izgalmas program.

Bővebb információ a Facebook-eseményben. 

Előadását magyarul kezdte, de az angolhoz szokott és nagy utat megtett Csíkszentmihályinak ez már láthatóan nehezére esett, így végül angolra váltott. Ha valaki a sokat ígérő cím kapcsán a jövőkutatás érdekességeibe vagy a pozitív pszichológia jóslataiba és megoldási javaslataiba kívánt betekintés nyerni, csalódnia kellett. A professzor összefoglalta mindazt, amit az emberiség fejlődéséről gondol. Őszinte, emberi és egyszerű megfogalmazása magával ragadó volt, humora most is többször megcsillant. Saját tapasztalataival kezdte:

Gyerekként érte utol a második világháború, amiből nem sokat értett. Érdeklődéssel figyelte ugyanakkor, milyen különbségek vannak az egyes felnőttek borzalmakra, veszteségekre és nélkülözésre adott válaszaiban.

Míg egyesek összeomlottak a súlyok alatt, feladták, mások képesek voltak a nehézségek közepette is valami megfoghatatlan erővel és reménnyel tovább élni, méghozzá látszólag teljes, örömteli életet. „A life worth living”, ahogy ő fogalmazott, vagyis olyan életet, amelyet érdemes élni. Vajon mi tesz képessé egyeseket erre még az olyan szélsőségesen nehéz körülmények között is, mint a háború? És minek a hiányától szenvednek azok, akik erre képtelenek? Csíkszentmihályi munkásságának egyik fő válasza a „flow”, vagyis az áramlat. Ezalatt az alkotás örömét, illetve egy tevékenységbe való teljes bevonódást érti. Azt a folyamatot, amikor minden figyelmünk egyetlen célra összpontosul, és e cél felé vezető útban teljesen fel tudunk oldódni. Ilyen a művészi alkotás, a sport, egy dal eléneklése, de akár még a gyári futószalagon végzett munka is, amennyiben a személy képes a teljes bevonódásra, a tevékenység kizárólagos, önfeledt megélésére. Csíkszentmihályi szerint tehát a boldogság egyik alapvető feltétele ennek az élménynek a minél gyakoribb megélése. Legutóbbi budapesti előadásában azonban nem ezt fejtette ki részletesen.

Az emberiség történelmét tekintette át nagy lépésekben, az őskortól kezdve nagyjából a jelenünkig, azon belül is azt, hogy milyen fejlődési pontok milyen szabadságot adtak az embernek, és milyen új szintre helyezték az emberi létet.

A kommunikáció, a kódolt információ eljuttatta az embert az egyéni, elkülönült élményektől a közösségi élményekig. A vallások felszabadítottak a végességtől, a haláltól való félelem alól, és az élet új értelemmel telhetett meg. Annak a kimondása, hogy az ember descartes-i értelemben vett értelmes, racionális lény, úrrá tette őt a föld felett, képessé az irányításra. Aztán ezt a hegemóniát, amelyből egyébként sok visszaélés származott (elsősorban a természet kizsákmányolása), megtörték a 19. században és a 20. század elején megfogalmazott elméletek, például Darwin evolúciós elmélete, amely a majmoktól származtat minket, vagy Freud teóriája arról, mennyivel inkább az ösztöneink, mintsem a racionalitásunk vezérelnek minket. 

Az ember tehát hirtelen elveszítette addigi feljebbvaló státuszát, most viszont a nihilizmus veszélyének van kitéve.

Csíkszentmihályi egy szintén kint élő magyar tudóst idézett, aki szerint az ember alábecsülése még a túlértékelésénél is jóval veszélyesebb. Mindezek után a záró diákon a nagy világvallások alapértékeit vetítették ki, olyanokat, mint a „hit, remény és szeretet” a kereszténységben, de konfuciuszi és buddhista alapigazságok is megjelentek.

Csíkszentmihályi szerint tehát nem eddig ismeretlen, új elméletek jelentik az ember számára a megoldást, sokkal inkább a régi alapigazságok újrafelfedezése, amelyeket azonban a jövőben sokkal hatékonyabban terjeszthetünk és érvényesíthetünk a technika új eszközei által.

Az egyik közönségkérdésre adott válaszában megfogalmazta, hogy az áramlat élményén kívül mi az, ami szerinte még élhetővé, örömtelivé teszi az életünket: „Ha a szomszédom szükséget szenved, segítek neki. Legközelebb, amikor én szorulok rá, ő segít nekem. Rá kell jönnünk, hogy együtt sokkal többre megyünk, mint külön-külön.” Nem zsákmányolhatjuk ki egymást és a természetet sem.

Az előadó egyéni megfigyelései és kutatásai azt is alátámasztják, hogy az anyagi javak és a diplomák száma nem befolyásolja azt, hogy az ember mennyire képes a boldog életre. 

Anya mindjárt vissza is akarta küldeni átöltözni, mire ő kiverte a nagyhisztit, hogy ha most felmegy, akkor nem elég, hogy a tízórairól, de még a melegszendvicsről is lemarad. Így aztán Anya megengedte, hogy előbb egyen.

Ágó pedig nekifogott, hogy megmozgassa a sok olvasásban elgémberedett száját: elvett pár répát, és arról kezdett beszélni, hogy a titkosügynökök meg az akcióhősök mind karatéznak vagy kungfuznak, egyik se dzsúdózik. Akkor neki miért kell?

– Mert te nem vagy akcióhős – mondtam.

– Egyed a szendvicset! – mondta Anya.

– Mi az az akcióhős? – kérdezte Dani.

Ágó elhúzta a száját, és csak Anyát volt hajlandó meghallani.

– Érdekes – mondta –, régen mindig a zöldséget tukmáltad, most, hogy zöldséget eszem, most szendvicset kéne ennem…

– Úgy értettem: szendvicset is. Mindig azt kínálgatom, amit épp hanyagolsz – válaszolt türelmesen Anya.

– A ciánt is hanyagolom…

Erre Anya azt mondta, hogy szerencsére az nincs is az étlapon, aztán válaszolt Daninak, aki már tizedszer kérdezte, hogy mi az a cián:

– Méreg. Mérget pedig nem teszek elétek az asztalra – mondta Anya, és már nem volt olyan türelmes.

De Ágó nem hagyta magát lerázni. Felhúzta az orrát, és becsukta a szemét. Aztán kinyitotta, és szétnézett az asztalon.

– Hát, szerintem, ha azt a virágot megenném, az biztos mérgező lenne…

Anya sóhajtott.

– Nem kínálok nektek enni olyasmit, ami mérgező – javította ki magát.

Ágó elégedetten kivett egy szendvicset. Azt hittük, befejezte.

– A múltkor arról beszéltél, hogy szinte bármilyen étel mérgező lehet, ha túlzásba visszük… – mondta vigyorogva.

– Sőt, még a beszéd is – válaszolt erre Anya.

Dani újra megkérdezte, mi az az akcióhős, Apa és Lenke meg csak olvasták az újságot.

Ágó beleharapott végre a kenyérbe. Mindenki örült a csöndnek. Vagyis majdnem mindenki.

– Ez a szendvics már nem olyan élvezetes, mint elsőre látszott. Hideg. – A fejünket fogtuk. – Anya, jövőre járhatnék inkább karatéra?

Végül Anya megelégelte:

– Ágó, miért nem tetszik a dzsúdó?

– Mert nincsenek barátaim. És ne mondd, hogy nem próbálkozom eléggé, mert én annyit beszélgetek velük, de ők csak vágják a pofákat. Ráadásul olyan durvák a nagy fiúk... mindig úgy földhöz vágnak, hogy csak úgy nyekkenek a szőnyegen.

– Tényleg? – nézett körbe Anya.

– Engem nem – vontam meg a vállam.

– Engem sem – bizonygatta Dani.

– Ki érti ezt…? – szólalt meg az újság mögött Apa.

Az elköteleződés előszobája

Dr. Perczel -Forintos Dóra klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta szerint a fogalom tudatos választást és ennek megfelelő életmagatartást jelent, kialakulásához azonban már ezelőtt szükség van bizonyos képességek kifejlődésére, „arra a képességre, hogy a gyerek ki tudjon tartani olyan tevékenységben is, amelyben elfárad, például sportban, kiránduláskor. Várni, türelmesnek lenni, erőfeszítést tenni valamiért fontos motívum a nevelésben. A kiskamaszoknál már előfordul, hogy konfliktusba kerülnek otthon, mert számukra fontosabb egy baráti program, mint egy családi esemény. Jó, ha a szülő érti annak a jelentőségét, hogy ebben a korban elsődleges referenciaponttá válik a kortárs csoport, de a családnak is vannak értékei. Ilyenkor megegyezhetnek, hogy két vasárnap a családé, kettő a barátoké.”.

Szűcs István karrier‑ és szervezetfejlesztési tanácsadó úgy látja, egy kamasz életében mindennapos a sokféle csábítás, és ezek kezelése meghatározó lehet. „Amikor hazaér, egyszerűbb leülni a gép elé, mint egyből megcsinálni a házi feladatot. Hajnalban könnyebb aludni, mint elmenni edzésre. Minél több élményt szereznek a fiatalok azzal kapcsolatban, hogy egy nagyobb cél elérése érdekében olyan dolgokat is meg kell csinálni, amihez nincsen kedvük, annál könnyebb dolguk lesz a munkaerőpiacon.”

Az oldás vagy a kötés boldogít?

A párkapcsolati elköteleződésről, hűségről, házasságról elsősorban a szülői példa adhat igazodási pontot, de manapság egyre kevesebb a valódi minta az elköteleződésre, ma már nem az ép családok a jellemzők, sok helyen élettársi kapcsolatban élnek a szülők, vagy elváltak és új párjuk van. Perczel-Forintos Dóra figyelmeztet rá, hogy „a fogyasztói szemlélet kapcsolati szinten is megnyilvánul, s ha nehézség adódik, nem a megbeszélés irányába mozdulnak el a dolgok. A nézeteltérést vagy konfliktust gyakran érzelmi alapon kezelik, a személyt hibáztatják, a helyzetre kimondják, hogy rossz, ott kell hagyni. Ha a szülők képesek meg- és feloldani a felmerülő érdekellentéteket, az mintát adhat a fiatalnak, hogy a kapcsolat iránti elkötelezettség fontosabb, mint az egyéni érdek. Ugyanez igaz a munkahelyi kapcsolatokra is: itt kimondottan az az uralkodó vélemény, hogy ha nehézség van, akkor el kell menni. Ez nem hatékony konfliktuskezelési stratégia.”

Juhász Dániel pszichológus, aki maga is a fiatalabb generáció tagja, azon a véleményen van, hogy az elköteleződés fogalma egyre nehezebben helyezhető el a negatív–pozitív dimenzióban, és ezt nemcsak az határozza meg, hogy milyen családban nő fel valaki, hanem a társadalmi környezet is a politikától, a médián át az iskola értékrendjéig. „Maga a családfogalom is mást jelent egy apa-anya-gyerek relációban, mást, ha már a nagyszülőket is beleszámítjuk, és különbözik ettől például a roma kultúrában, ahol sokkal átjárhatóbbak a szerepek. Az egyén felől nézve emellett nagyobb tere van a személyes szabadságnak, az önmegvalósításnak.” Szerinte a házasság és az elköteleződés ma már nem azonos fogalom a társadalmi konszenzus szerint, elsősorban vallási meggyőződés és szokás kérdése, hogy valaki azonosítja-e a kettőt. Úgy látja, az Y generációtól kezdve egyre gyakoribb, hogy stabil kötődés jön létre, de ezt nem szentesítik házassággal. „Egyre több olyan példát látok, hogy az esküvőt helyettesítő egyéni szertartásokat vezetnek be a párok, például nagyobb hangsúlyt fektetnek egy-egy évforduló megünneplésére.” Ugyanakkor a pszichológus azt is elmondja, hogy a fiatalok talajtalanok a jóléti társadalmakban. „Olvastam egy kutatást, hogy az angliai fiatalok jó körülmények között élnek, mégis elveszettek a kapcsolatteremtésben, a családalapításban.” Szerinte a megoldás az, hogy az egyén az önismeretnek olyan szintjét legyen képes kialakítani, hogy különösebb veszteségélmény nélkül meg tudja hozni a fontos döntéseket, például, hogy karrier vagy család, házasság vagy együttélés.

Több felmérés szerint az elköteleződött párkapcsolatban élők, valamint azok, akiket a munkahelyükön megbecsülnek, és maguk is elköteleződtek a hivatásuk mellett, lelkileg egészségesebbek. „A kutatások ellenére sem könnyű a korszellemmel szembemenő magatartást megvalósítani – mondja Perczel-Forintos Dóra. – Ha valaki megtalálja a párját vagy a hivatását, és kitart mellette, sokkal inkább a szerencsének tulajdonítják, nem annak, hogy az illető erőfeszítést tesz értük. A nagyobb cégek már tudatosan alkalmaznak tréningeket, hogy egymással hosszú távon együttműködő közösséget hozzanak létre, mert egy ilyen sokkal hatékonyabban, gyorsabban oldja meg a feladatokat”

Értékekről kamaszfejjel

Bár e cikk írójának szándéka az volt, hogy feltérképezi a fiatalok elköteleződésének akadályait, menet közben szembetalálkozott a ténnyel, hogy a fiatalok többsége az elköteleződés hiányát éli meg családjában. Ezért a fogalmat érdemes lehet mérlegre tenni egy felkészült pedagógussal, értékközpontú szemlélettel moderált kortárscsoport-beszélgetésben. Ehhez néhány vitaindító észrevétel:

Perczel-Forintos Dóra szerint, „ha evolúciós perspektívába helyezzük a párkapcsolati elköteleződés kérdését, azt is látnunk kell, hogy régen, de még száz évvel ezelőtt is, nehéz volt túlélni egyedül. Ma azonban az egyéni teljesítmény felértékelődött, úgy is fogalmazhatunk, a férfiak megvannak nő nélkül, ott a mosógép, a nők meg férfiak nélkül, hisz ott a költöztető vállalat. Generációs szinten elveszett a bizalom abban, hogy hosszú távon két ember vagy egy család képes jól együttműködni és boldogulni. Továbbá az értékrendszerben a kimagasló egyéni teljesítmény áll elől – a mai kor kihívása, hogy újra meg kell tanulni kompromisszumot kötni. Például egy kisgyerekes anyuka esetében nagy kihívás lehet, hogy egyéni igényeit és a család iránti elköteleződését egyensúlyban tartsa, és hogy tudjon késleltetni.”

Juhász Dániel szerint a mai fiatalok szülei megélték a rendszerváltás negatív élményeit, a legtöbben megtapasztalták, hogy le kell mondani az álmaikról. „Ma azonban az az elvárás, hogy a családdal és a karrierrel kapcsolatos álmaid megvalósítsd. Régen az volt az életpályamodell, hogy elvégezzük az egyetemet, vagy szakmát tanulunk, másnap elkezdünk dolgozni egy munkahelyen, megházasodunk, gyerekeink lesznek. Ha valaki nem így tett, akkor azzal a közvélekedés szerint valami gond volt. Ma már egészen más a helyzet. A régit lehetetlen ráerőltetni az új generációra.”

Az elköteleződés nehézségét növeli a rengeteg választási lehetőség is, amely a kutatások szerint a legtöbbször nem jár elégedettséggel (ld. erről pl. Barry Schwartz: A választás paradoxona. Győr, 2006.). „Az egyetemeken sokszor a bőség zavara miatt maradnak hosszú ideig hallgatói státuszban a fiatalok. Sok időt elvesztegetnek azzal, vajon jól döntöttek-e, nem kellene-e még valami mást tanulni. De ugyanígy sok fiatal tanácstalan, hogy megházasodjon-e, hiszen akkor mást már nem választhat. A döntéspszichológusok szerint arra kell koncentrálni, hogy mindent nem lehet megtanulni, megszerezni – amit aktuálisan helyesnek tart a személy, az a jó döntés. Nem láthatunk a jövőbe, hogy 20 év múlva mi lenne jobb, viszont ha arra várunk, eltelik az életünk a mérlegeléssel” – figyelmeztet Perczel-Forintos Dóra.

Felvételi előtt

Lehet egyáltalán pályát választani a felnőtté válás előtt? Szűcs István úgy látja, a fiatalok manapság különösen nehéz helyzetben vannak. Ennek az egyik oka, hogy a munkakörök, amelyeket ma egy álláskereső portálon láthatunk, 15–20 évvel ezelőtt még nem is léteztek. „Egy érettségi előtt álló tizenéves keveset tud arról, hogy egy- egy végzettség megszerzésével milyen munkakör betöltésére lesz lehetősége, milyen napi tevékenységeket kell majd csinálnia. Sok esetben sem a tanárai, sem a szülei nem tudnak segíteni, így az alapján döntenek, melyik tantárgyból jók. Ez viszont legtöbbször köszönőviszonyban sincs a munkahelyi feladatokkal. Az internetről beszerezhetők a valós munkaerőpiaci információk, de nagy segítség, ha felnőttként, kapcsolataink révén lehetőséget teremtünk az adott területen dolgozókkal való találkozásra, vagy ha közösen keresünk konkrét álláshirdetéseket, együtt értelmezzük azokat. Segítsünk megérteni a fogalmakat, pl. proaktivitás, problémamegoldó gondolkodás.”

Amiben még nagy hiányban szenvednek a pályaorientációs döntés előtt álló serdülők, az az önismeret – véli a szakember. – Sajnos a közoktatásban és a felsőoktatásban kevés a kapaszkodó ahhoz, hogy reális énképük legyen, illetve hogy készségeik (pl. prezentáció, kapcsoltteremtés, konfliktuskezelés, együttműködés, problémamegoldó gondolkozás) megfelelően fejlődjenek.

Állhatatlanok és állástalanok?

Az idősebb generáció sokszor úgy érzékeli, a mai fiatalok nehezebben maradnak meg egy munkahelyen. „A gazdaság és a munkaerőpiac teljesen másként néz ki, mint 20–30 évvel ezelőtt. Az Y generáció tagjaira jellemző, hogy akkor érzik igazán jól magukat egy munkahelyen, ha kíváncsiak a véleményükre, megoldási javaslataikra, partnerként kezelik őket, autonómiát adnak (legyen az bármennyire is kicsi), ha nem így történik, elkezdenek gondolkozni a munkahelyváltáson. A jelen munkaerőpiaci helyzetben az is kedvez a munkahelyváltásnak, hogy szinte bármilyen pozícióban dolgozik ma egy fiatal, egy-két hónap vagy akár egy-két hét alatt talál új helyet” – jellemzi a helyzetet Szűcs István. Sok fiatalban viszont már a pályaválasztáskor benne van a szorongás, vajon talál-e majd munkát. A szakértő úgy látja, hogy ha 2017-ben egy pályakezdő, legyen diplomás, szakképzettséggel vagy érettségivel rendelkező, hónapokon keresztül nem talál munkát, annak a legtöbb esetben lelki tényezői vannak. Ezek sokrétűek lehetnek, attól a gondolattól kiindulva, hogy elég jó-e abban, amit tanult, azon keresztül, hogy fél a kudarcélményektől, egészen addig, hogy próbálja kitolni a felnőtt felelősségvállaló élet megkezdését.

Végül, hogyan néz ki egy álláskeresést segítő tanácsadás Szűcs Istvánnál? „Amikor megkérem a fiatalt, meséljen, eddig mit tett meg az elhelyezkedése érdekében, ez már általában egyértelművé teszi, hol van elakadás. Többnyire önismereti fejlesztéssel folytatódik a munka, közösen megkeressük az erősségeket, hogy milyen munkakörök lehetnek megfelelőek, majd egy 3–5 éves karrierterv kialakítása következik, és álláskeresési stratégiát dolgozunk ki. Hogyan tud álláslehetőségeket feltárni, milyen pályázati anyagot készítsen, és az állásinterjút is gyakoroljuk.” A szakember az idén október 4–5-én megrendezett HVG Állásbörzét is ajánlja, ahol több mint 200 cég fog kiállítani. Lehet érdeklődni munkakörökről, felvételi követelményekről, munkakörülményekről, 20 előadás lesz karriertémában, és sokféle egyéni tanácsadáson is részt lehet venni (önéletrajzírás, próbainterjú).

– Béres József mellszobra ma a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum épületében áll, híres orvosok emlékeinek szomszédságában. Mit éreznek, amikor erre gondolnak?

Béres József: Édesapámnak a hetvenes években nagyon sok igazságtalanságot kellett elszenvednie, újszerű nézeteit értetlenül fogadták, támadta őt a szakma is, a politika is. Főnöke féltékenységével is meg kellett küzdenie, aki kuruzslás vádjával feljelentette őt. Ma is csodálattal gondolok atyámra, hogy abban a mérhetetlen ellenszélben volt ereje kitartani az igaza mellett. Amikor a Béres Csepp 2000-ben hivatalosan gyógyszerré lett, azt mondtuk, rehabilitálták az egykor kuruzslószernek kikiáltott találmányát; amikor 2002-ben az ország legrangosabb tudományos elismerésével, a Széchenyi-díjjal tűntették ki, akkor a tudóst ismerték el; s amikor szobra legnagyobb gyógyítóink sorába került, a kuruzslóból mindenki előtt gyógyító emberré lett. Igen, mindez szép elégtétel az elszenvedett igazságtalanságokért, és a legszebb, hogy atyám még megélhette igazának elismerését.

– Vajon csodálkozna és örülne ma Béres József, hogy az ő találmánya köré egy nemzetközi rangú cégcsoport épült, számos új termékkel?

Béres Klára: Biztos, hogy apósom nagyon büszke lenne ránk, mint ahogy életében is mindig az volt. Szép sorsajándék számomra, hogy ismerhettem őt, élhettem mellette. Közvetlenül tanultam tőle a kitartást, a tudás erejét, amely a legjobb támasz, hogy az ember biztos lehessen magában. Emellé csodálatos emberszeretet társult, végtelenül tisztelte embertársait, és egész életében az értük való munkálkodás, segítő szándék vezérelte. Hatalmas példa előttünk az élete. Ilyen szellemi és erkölcsi örökség mellett nem lehet másként, minthogy ma is az ő nyomdokain haladunk előre.

– Hogyan tudnak folyamatosan lépést tartani a fogyasztók igényeivel, ugyanakkor megfelelni a magas minőségi elvárásoknak is?

Béres József: Magasra tettük a mércét, a Béres-minőség ma egyet jelent a kiváló és megbízható termékekkel. Nem könnyű kiérdemelni egy ilyen imázst. Számunkra nem alternatíva olcsóságért beáldozni a minőséget, gyógyító szereknél a minőség nem lehet alku tárgya. Hogy így nem könnyű versenyben maradni? Igaz, de a fogyasztók többsége nagyra értékeli a megbízhatóságot.

– A felnőtt gyerekek általában igyekeznek a szüleiktől „minél távolabb” megvalósítani önmagukat. Az önök családjában viszont már a harmadik nemzedék tagjai építik munkájukkal a családi tulajdonú vállalkozást. Hogyan működnek együtt a gyermekeikkel?

Béres Klára: A legnagyobb büszkeségeink a gyermekeink, s az, hogy ők örömmel, szeretettel a Béresben gondolkodnak, az egyik legszebb visszaigazolása munkánk értelmének. Soha nem vártuk el tőlük, hogy a vállalatban találják meg az életük értelmét, de persze látták, mi mit és hogyan teszünk. Maguktól ismerték fel, hogy nekik is nagyszerű hivatás lesz nagyapjuk nyomdokain haladni. A háromból ketten mint közgazdászok már a Béres-csapatot erősítik. A harmadik gyermekünk még tanul, de ő is közénk készül. Az elvárások irányukban jóval magasabbak, mint a többi dolgozó felé, de kiválóan állják a sarat. Nagy boldogság.

– A „Béres” név nemcsak megbízható minőségű gyógyszereket és táplálék-kiegészítőket idéz fel, hanem jó ügyek támogatását is. Mely értékek alapján döntik el, hogy milyen kezdeményezéseket indítanak vagy támogatnak?

Béres Klára: Jövőre lesz 25 éves a Béres Alapítvány. Alapítványunk támogatásaiban ugyanaz az értékrend tükröződik, amely mentén a vállalat kezdetektől munkálkodik. Karitatív munkánk fókuszában az egészség szerepel, termékeinkkel, tudásunkkal az emberek egészségének védelmét és gyógyulásukat igyekszünk segíteni. De sokat teszünk a hagyományaink, kultúránk ápolása érdekében, hitünk védelmében.

– Hogyan ünnepel karácsonykor a Béres család?

Béres Klára: A karácsony a legszebb családi ünnepeink egyike. Szenteste az egész család együtt köszönti az Úr születését, és nagyon örülünk egymásnak. Énekelünk a csodálatos ünnepi díszben pompázó „érős” fa (mennyezetig ér) alatt, felolvassuk az odavágó részt a Bibliából, és egyenként felköszöntjük egymást. A gyerekeknek kötelező a saját kezű ajándék. Csodálatos dolgokat szoktunk kapni tőlük, remekül szórakozunk a színi előadásukon vagy a fantáziadús játékokon, amiket kitaláltak, az utóbbi években pedig Melinda lányunk kápráztat el és serkent hahotára írásaival, amelyben kedvesen, ám igencsak őszintén tart görbe tükröt elénk a mögöttünk álló évről. Tavaly már vejünk szüleit is köztünk tudhattuk, a mostani év csodái pedig júliusban született ikerunokáink lesznek. Az ő szemük csillogása a legfénylőbb gyertyalángon is túlragyog! Az estét záró éjféli szentmisén elsősorban őket köszönjük meg a Teremtőnek.

(x)

Ahogy szinte az összes emberi kapcsolatokhoz fűződő készséget, a konfliktuskezelést is jórész szüleinktől lessük el. Sokszor megfogalmazzák a kamaszok, szüleiken megütközve, hogy „na, ilyen nem leszek”, de szorult helyzetben – amilyen egy érzelmekkel nehezített fontos vita is lehet – a mélyen berögződött minták aktiválódnak, nehéz tudatosan felülírni ezeket. Fontos, hogy a gyerekek lássák vitázni a szüleiket, de még jobb, ha látják őket jól vitázni. De milyen a jó vita?

„Termékeny, értelmes, előremutató – mondja Gyombolai Zsolt pszichológus, tréner –, de mindenekelőtt kulturált, meghatározott keretek között marad, például a tisztelet és a szeretet egy pillanatra sem hiányzik belőle. És ezeket ne patetikus, megfoghatatlan, üres fogalomként értsük, hanem nagyon is konkrétan: megtiszteljük egymást azzal, hogy nem vágunk egymás szavába, minden résztvevő hozzászólhat és figyelmet kap, tartózkodunk a vitapartner kényelmesnek tűnő címkézésétől, bírálatától – így kerülve el a vita veszekedéssé válását."

Miről és mikor vitatkozzunk?

A vitatkozás már az egész kicsi gyerek viselkedésének fontos része, de vajon mikor és milyen témában érdemes vitába szállni? Gyombolai-Kocsis Fruzsina, a pszichológus-házaspár másik tagja szerint is nehéz kérdés a vitába való bevonás alsó korhatára. „A kulcskérdés az előzetes megegyezés: mikor jön el az az idő, amikor hallhat egy adott témájú vitát a gyerek, mikor mondhatja el benne a véleményét, és mikor vehet részt egyenrangú félként a párbeszédben. Természetesen mindezt erősen meghatározza, mennyire tartozik a gyermekre, mennyire érinti, de legfőképpen: használ-e neki, épülését, fejlődését szolgálja-e. Ez igazán komoly, felelős, megbeszélést igénylő döntés a szülők részéről. A kezdetektől figyelni kell arra, hogy amennyiben látja a gyermek a szüleit vitatkozni, a megoldást is lássa. Ha csak azt tapasztalja, hogy gond, nézeteltérés van a szülei között, az erős bizonytalanságot jelent számára, hiszen a biztonságot jelentő két személy meginog, ebben a helyzetben egy gyerek nagyon tud szorongani. Semmiképp nem jó a gyermekre ráterhelni gondjaink súlyát, de gyakran előnyös, ha tudja, miről tanakodnak a szülei. Még a kiskamasz korban is kerülendő témák az egzisztenciális és pénzügyi problémák, a tágabb családi-rokoni viszonyok átbeszélése – ezek felnőttes szempontjai nem tudnak egy gyermek javára válni, csak indokolatlan, megoldási lehetőség nélküli aggódást okoznak. Sokszor az ezekkel kapcsolatos félelmeit magának értelmezgeti, amely leggyakrabban irracionálissá válik.”

Nem harc, csak vita

A mintán túl mit tehetünk gyermekeink vitakultúrájának fejlesztéséért? A szakemberek szerint a közös szerepjátékok, más személyek szerepébe helyezkedés hatékony eszköz. Például, ha egy tanár nem szeretne javítási lehetőséget adni, hogyan próbálnád meggyőzni – érdekes lehet a szerepcserével a másik oldal kipróbálása is. Ezekben a játékos helyzetekben se bíráljuk a másik felet, inkább a saját szándékainkról és érzéseinkről beszéljünk, keressük közösen a megoldást. „Mindig szem előtt kell tartani, hogy egy vitában nem a másik legyőzése a cél, hanem a közös, mindenkinek elfogadható megoldás. Ezek a szempontok és készségek akkor is jól jönnek, amikor kamaszkorban rendszerint megcsúszik kissé az ész érvek rendszere és az önállósághoz, saját akarathoz kapcsolódó érzelmek kerülnek túlsúlyba.”

Érdemes belemenni?

Felnőttként sem egyszerű eldönteni, mikor érdemes egyáltalán belevágni egy vitába, mikor egyszerűbb csak ráhagyni a másikra a dolgot. „Számtalan olyan élethelyzet, pillanat lehet, amikor nincsen esély érdemi, hasznos, előremutató vita lefolytatására. Például erősebben megszoríthatjuk gyermekünk kezét, amikor két emelt hangú figyelmeztetés után a harmadik gyalogátkelőre is lelépett körbenézés nélkül, a helyszínen nem akarunk vitázni – de később, nyugodt körülmények között visszatérünk rá. Ha például azt látjuk, hogy gyerekünk fáradt, éhes, érzelmileg felzaklatott, legtöbbször nem alkalmas a helyzet az érdemi érvek átadására, ne ilyenkor neveljük! – javasolja Gyombolai‑Kocsis Fruzsina. – Fontos a visszacsatolás is a vita végén, vagy kicsit később, amikor mindenkiben leülepedtek az elhangzottak. Ki mit gondol most, elfogadhatónak tartja-e a döntést – ez azonban nem a vita folytatását vagy újraindítását jelenti, hanem az érzelmi lezárást és a következő vitahelyzet sikerének előkészítését.”

Kamaszkorban a fiatalok sokkal kritikusabban szemlélik szüleiket és „fejlett igazságérzetük” miatt valójában nem mindig igazságosak.

Ez az életszakasz az önállósodás, az érzelmi leválás, az erőpróbálgatás, az értékek megkérdőjelezésének és megerősítésének időszaka, amelynek célja, hogy erős felnőttek, értékrendjük szerinti „jó emberek” legyenek, akár jobbak nálunk is. Ez pedig igazán tiszteletreméltó igyekezet, érdemes ezt a viták során is szem előtt tartani.

A tanárnak mindig igaza van?

1. A főnöknek mindig igaza van. 2. Ha még sincs, automatikusan az 1. pont lép életbe. A vicc, amely sokak számára (különösen, ha a szocializmusban nőttek föl) nem is volt vicc, véleményünk magunkban tartására ösztönöz, kétségbe vonva a vita értelmét. A felnőtté válás során önmagukat újradefiniáló kamaszok azonban mindig is feszegették határaikat, próbára téve a pedagógusokat. Ma már a tanárnak is nagyobb szabadsága van, hogy a helyes vitakultúrát meghonosíthassa az iskolában. Dr. Aczél Petra nyelvész és kommunikációkutató szerint a vita és az érvelés ma az oktatás egyik legnagyobb kihívása.

A jó vita boldoggá és sikeressé tesz

 „Kutatások bizonyítják, hogy közvetlen, pozitív összefüggés van a bizalom, az elégedettségérzés, a közösségi részvételi kedv, a vezetői képességek, a konfliktuskezelés és a kommunikációs készségek között. Ezért közvetett kapcsolatot találhatunk a vitakultúra gazdagsága, fejlettsége és a hazai versenyképességi vagy elégedettségi adatok között.

Nyilvánvaló, hogy a posztszocialista országokban a vitakészség fejlesztését 1990 után kellett újragondolni, olyan oktatókkal, akik maguk soha nem tanulták, és olyan tananyagokkal, amelyek csak részben voltak összhangban az akkori legkorszerűbb ismeretekkel. 27 év alatt még egy gyerekből sem lesz egészen felnőtt, ez a fiatalok vitakultúrájával is így van, bár a fiatalok 1993 óta disputaversenyeken, 2011 óta hazai és nemzetközi vitaversenyeken indulhatnak. Valami azért biztosan változott: a vitával érinthető témák köre, területi érvényessége és bizonyos értelemben a viták súlya, eredménye.”

Aczél Petra a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanáraként a vita és az érvelés elméleti és gyakorlati oldalával is sokat foglalkozik, s nemcsak kutatóként vagy pedagógusként, hanem szülőként is úgy látja, leginkább arra van szükség, hogy az ember előbb partner legyen és csak utána vitapartner. „Tisztelje a más véleményen lévőt legalább annyira, mint magát, a téma legyen fontos és valóban döntésre váró, a vitázó bírja a kockázatot és a változást, fogadja el, hogy a vita nem monológok párhuzamosságát, hanem gondolatok keresztezését jelenti, amelyből valami új bontakozhat ki. A vita tanulható és tanulandó készségcsomag, ez kulturált együttélésünk egyik legkifinomultabb magatartása, a felelősségvállalás fontos mérőfoka. Nem szabad a vitától félni és félteni, mert ez tudásunk és értékrendünk fejlődni képes immunrendszerét adja. Aki csak homogén véleménykörben hajlandó saját, hasonló véleményét hangoztatni, sérülékenyebb, mint aki más véleményeket a magáéval összevetve vitára kész tud maradni, egész életében.”

Újra divat a bölcsesség

Arra a kérdésre, hogy miben kellene változnia a felső tagozatos, illetve középiskolai oktatásnak, hogy termékeny környezetet teremtsen az érdemi vitához, Aczél Petra azt válaszolja, elsősorban a tudáshoz való viszonyt kell újragondolni. „Egy olyan korban, ahol a most iskolapadban ülőknek munkába álláskor olyat kell majd tudniuk, amit soha nem tanultak, és olyan képességekkel kell bírniuk, amire semmi nem képesíthette őket, már nem információra, hanem bölcsességre van szükség, ez a szó újra divatba jött a szakirodalomban is. Márpedig a bölcsességhez a gondolkozás kohója kell – jó kérdések, belső és másokkal folytatott viták, felfedezések, felelős reflexiók. És ez nem csak a humán tantárgyakra igaz. Eric Mazur fizikaprofesszor például az elsőéves egyetemi bevezető fizikatárgy sikertelenségéből okulva alapozta meg a dialóguson és vitán alapuló interaktív oktatási módszert. A változáshoz elengedhetetlen a pedagógus megújulásra való lendülete, kíváncsisága, vitázásra való kedve. Ezt a családban, magunkon kell elkezdeni, azután az óvodában folytatni, ahol a mese, az ének, a beszélgetések is tartalmazhatnak érvelési feladatokat.

Az iskolai vitázás kezdete mindig az, hogy a szabályokat előzetesen lefektetjük. Ezek a megegyezéssel kialakított irányító elvek mindenkit érdekeltté tesznek abban, hogy termékenyen és ne rombolóan folyjon a vita. Fontosak az időkeretek is, és az, hogy már a vita előtt leszögezzük, a vita eredménye hogyan fog hasznosulni. Ne berobbanjunk a vitaszituációba, először figyelni (koncentrálni), majd gondolkodni tanuljunk: egy vitatárgyból (pl. nyári szünidő) előbb témát (pl. hosszabb lesz a nyári szünidő) aztán állítást (pl. nem jó, hogy hosszabb lesz a szünidő), majd ellenőrző kérdéseket (az állításom javaslat vagy tényállítás, ha az előbbi, van-e ezzel versenyző javaslat, ha az utóbbi, igaz-e stb.), aztán indokokat tudjunk sorolni. Sokszor mi magunk is csak úgy belezuhanunk kijelentésekbe, amelyek a főáramú vélemény elemei, anélkül, hogy végiggondolnánk. A saját tapasztalataim szerint a figyelem és a logiko-etikus gondolkodás oktatása a legnehezebb feladatok egyike.

Babits szavai iránymutatóak, miszerint a diákokat az általános és középiskolában gondolkodni és beszélni tanítjuk, nem tudományokra.”

Tanuljuk és tanítsuk!

Nagyon nagy szükség van a pedagógusképzésben is a vita-ösztönző készségek elsajátítására. Attól, hogy valaki tanár, még nem profi vitázó, és a vitahelyzet az órán szerepsérüléssel is járhat, olyan helyzetekkel, amelyeket a tanár tekintély vagy autonómia-vesztésként él meg. „Az érvelést Magyarországon nem tanítjuk elég gyakorlatiasan, szerkezeteket tanítunk, magatartás helyett – figyelmeztet a szakember –, pedig az érvelés bizony a kíváncsiság, a vállalkozó kedv, a bátorság és a másik iránti nyitottság különleges elegye, ajándéka. Kevés az érvelés oktatására a gyakorlatorientált hazai szakirodalom, és nagyon kevés a könnyen hozzáférhető nem politikai vagy bulvárpélda, amelyen meg lehetne mutatni egy-egy érvelési hibát vagy sikert. Ez pedig sok pedagógus számára komoly visszatartó erőt jelent.” Aczél Petra gyakorlásnak ajánlja a disputaversenyeket, akár ezek iskolai megrendezését is, a Szóműhely tréningjeit (www.szomuhely.hu), illetve az alábbi könyvekből és online felületekről való tájékozódást:

• Aczél Petra: Neked van igazad?

Érvelés és meggyőzés a gyakorlatban.

Budapest: Tinta, 2017;

• Adamikné Jászó Anna:

Klasszikus magyar retorika.

Budapest: Holnap, 2013.

• Szálkáné Gyapay Márta: Gyakorlati retorika.

Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999.

• Zentai István: Meggyőzéstechnika és a kritikai

gondolkodás a mindennapi gyakorlatban.

Budapest: Medicina, 2006.

• Kutrovátz Gábor: Bevezetés a logikába és

az érveléselméletbe, 2013.

• http://hps.elte.hu/~kutrovatz/logjegyz.pdf,

• http://schrodingersdawg.blog.hu/2011/11/07/

ervelesi_hibak, http://a.te.ervelesi.hibad.hu/