Augusztus 18. péntek

Záróállomásához érkezik az idén első alkalommal indított természetjáró programsorozat, a Forrásvidék. Pénteken az Őrség szlovén oldalán található Kapornaki forráshoz kerekezhetünk el, ahol megismerkedhetünk a környékkel és a forrás eredetével.

A pénteki program főfellépője a magyar improvizatív jazz kiemelkedő muzsikusaiból álló Tóth Viktor Arura Trió, akik a Szemed kincse című albumuk zenei világát hozzák el az őriszentpéteri Pajta Bisztróba.

A koncert után ismét csillagnézés! Aki idén utoljára szeretné bebarangolni az Őrség alatti esti égboltot, az péntek este 22:30-tól teheti meg, találkozás az őriszentpéteri Árpád-kori templom parkolójában.Takaró, meleg ruha és zárt cipő ajánlott!

Augusztus 19. szombat

Szombat délután az őriszentpéteri Malom Látogatóközpont udvarán kezdődik a Hétrétország hétpróbája. A TudomisénmiCsoda Egyesület szervezésében megvalósuló játékos vetélkedőn a kicsik és nagyok az Őrséggel kapcsolatos játékos feladatokon próbálhatják ki magukat.

Szombaton 17 órától a Makám zenekar ad interaktív családi koncertet Őriszentpéteren Bogárbál avagy Kabóca az Őrségbe indul címmel. 19 órakor a kercaszomori református templomban fellép Kátai Zoltán, aki históriás énekeket ad elő. Az énekmondó est után irány a Pajtaszínház Őriszentpéteren, 21 órától az Alma Flamenca együttes előadását hallgathatjuk meg.

Az előadást követően szintén a Pajtaszínházban Hétrét Filmklub záróvetítés lesz, itt a Hétrétország ideje alatt futó médiatábor résztvevőinek helyben elkészült alkotásait nézhetjük meg, művészeti vezető: Dér András.

Augusztus 20. vasárnap

Vasárnap még utoljára részt vehetünk a Hétrétország ideje alatt zajló kézműves kirakodó vásáron, a Porták portékáin. 15 órától a köztivál zárókoncertjét hallgathatjuk meg az őriszentpéteri református templomban, az Anima musicae kamarazenekar előadásában.

Napi élő közvetítés a facebookon: https://www.facebook.com/hetretorszag/

További programok, információ: http://www.hetretorszag.hu

Pierre de Coubertin báró a porosz-francia háború tanulságait elemezve azt szerette volna elérni, hogy a fiatalok edzettek legyenek, de ne háborúzzanak, inkább a sportban versenyezzenek. 1893-ban ellátogatott a Peloponnészoszi félszigetre, ahol régészek akkor tárták fel az ókori olimpiai játékok egykori stadionjainak maradványait. Az ott látottak alapján jutott arra a gondolatra, hogy érdemes feleleveníteni az olimpiai játékok hagyományát.

A Francia Atlétikai Sportegyesületek Szövetsége égisze alatt megrendezett egy kongresszust 1894 június 16. és 23. között Párizsban, ahol tizenhárom nemzet képviseltette magát a tanácskozáson – közöttük a magyarok is –, és megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot. Athént választották az olimpia házigazdájának, de pénzügyi nehézségek miatt úgy tűnt, Athén nem tud időben felkészülni. Ekkor léptek színre először a magyarok – elsősorban Kemény Ferenc, az 1895-ben megalakított MOB első főtitkára, és az ükapám, Berzeviczy Albert – aki a NOB első elnöke volt – dolgoztak az ügyön. Felajánlották, hogy a millenniumi ünnepségekkel összekötve Budapest megrendezi a játékokat. Coubertin kedvezően fogadta a felajánlást, de az 1896-os első nyári olimpia mégis Athénben zajlott.

A Budapest-ügy azonban folyamatosan felszínen maradt a következő években is, a magyar bizottsági tag, Muzsa Gyula mindig megújította a meghívást.

A „Coubertin által kedvezően fogadott ajánlkozás volt forrása Magyarország jogának, a melyet azóta, mióta nekem is az olimpiászok rendezésében szerepem van, féltékenyen őriztem és megvédtem… Budapest a maga meghívási jogával minden alkalommal élt” – írta a Budapesti Hírlapban 1914. július 26-án megjelent, „Magyar olimpiász” című cikkében.

1912-ben a NOB már elvi döntést hozott Budapest javára a rivális hollandokkal és belgákkal szemben. (Budapesti Hírlap 1912.07.05.) Az 1914. június 20-i, párizsi ülésen azonban a nyolc magyar delegátus döbbenetére a hollandok „huszárosan elébük vágtak”, kész tervekkel kérték, hogy az 1920-as, hetedik olimpia rendezési jogát adják Antwerpennek. Muzsa Gyula diplomáciai hadjáratba kezdett, ennek köszönhetően 1914. június 20-án ismét Budapest javára döntött a bizottság, immár véglegesen.

Az olimpia meghívója és a szerződés aláírója Budapest akkori polgármestere, Bárczy István volt.

Egy év múlva kellett bemutatniuk a NOB-nak a terveket. Ennek szellemében írta Muzsa Gyula összefoglaló cikkét júliusban, amelyben vázolta a teendőket. „E nagy esemény előkészítésére hat teljes év áll rendelkezésére. Ezt a kedvező helyzetet ki kell aknáznunk, s a teendők most szerény egyéni nézetem szerint két csoportba osztandók. Az egyik az építendő stadion helyének kérdése. A másik maga a stadion, majd sorrendben a pénzügyi kérdések megoldása, és végül egy az egész országra kiterjedő szervezet összehozása.” (Budapesti Hírlap, 1914. 07. 26.)

A történelem azonban közbeszólt.

A kedvező döntés után nyolc nappal Szarajevóban Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst, és kitört az első világháború, amely messze sodorta Magyarországot az olimpia megrendezésének lehetőségétől, így végül mégis Antwerpen lett a befutó. Magyarország és az I. világháború többi vesztese nem is indulhatott a versenyeken (érdekesség, hogy az egyébként Berlin által elnyert 1916-os játékok el is maradtak), a résztvevők között viszont már ott voltak a háborút követő hatalmi játszmák új államai: Csehszlovákia, Észtország és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság. 1920 nyarán nem a megnyitó foglalta le a magyar közvéleményt, hanem a trianoni békediktátum.

A legnagyobb vidámpark

A kincskeresést a Tihanyi-félszigeten kezdjük. A „kötelező” apátsági látogatás és panorámaszelfizés után sétáljunk le a Belső-tóhoz a családdal! Ráhangolódásként kezdjünk a Levendula-házzal, ahol modern eszközökkel mutatják be a félsziget vulkanikus múltját, természeti különlegességeit, és ismereteinket gyarapíthatjuk levendula témában. Látogatásunkkor Vers Józseftől (vezető, Tihanyi Tájegység, BfNPI) megtudtuk, hogy június végén egy telepített akciókamerás rendszert üzemelt be a múzeum, így a bejáratnál elhelyezett képernyőkön élőben és közelről követhetjük a Belső-tó partján élő ürgék hétköznapjait. Korszerűsítették a vetítőtermet is, ahol júliustól az új levendula-dokumentumfilmet is megnézhetjük. Infó, programok és jegyárak: www.levendulahaz.eu.

A tó partján érdemes lefeküdni a gyepre és csendben várni. Az itt élő ürgék hozzászoktak a sok látogatóhoz, így ha szerencsénk van, tőlünk néhány méterre bukannak fel a félénk állatok. Folytatásként szürkemarhák mellett sétálunk el, majd jobbra vesszük az irányt. A Csúcs-hegy és az Apáti-hegy közti nyeregben találjuk az őslevendulást. Júliusra már leszedték a virágokat, a régi ültetvény rusztikus szépsége azonban megéri a látogatást, mielőtt felkapaszkodunk az Apáti-hegy tetejére. Itt egy kiálló sziklaszirtről olyan pazar kilátás nyílik, amivel Tihany előkelő helyezést nyerhetne a világ legszebb panorámája versenyen. Tavaly novemberben adták át a közeli Őrtorony-kilátót, azonban engedélyeztetési problémák merültek fel, így az hivatalosan még nem látogatható. Ha napos időben érkeztünk, sétáljunk le a sajkodi strandra, kevés ennél eldugottabb és békésebb öblöt találni a Balatonnál. Jegyár 450 forint, parkolódíj 250 forint/óra, vízibicikli 1500 forint/óra, 10 dkg keszeg 380 forint.

Kornyikáljunk!

Örök fiataloknak ajánljuk a Kornyi-tót. Innen – vagyis a közeli domb tetejéről – nyílik az egyik legszebb kilátás a Káli-medencére. Veszprémi Imre „Emberi Komédia” (1986) szoborcsoportja pedig fantasztikus, földöntúli, pazar díszletekbe öltözteti a tájat. A helyszín Kővágóörs és Köveskál között található, érdemes kerékpárral érkezni. Romantikus lelkeknek javasolt az üveg bor, szóda, pokróc, szúnyogriasztó és a naplemente körüli érkezés. Az éjszakai égbolt és a holdfény kozmikus dimenziókba helyezi a szobrászművész alkotásait, a cikk írója a Pink Floyd Division Bell albumának zenéit is hallani vélte a Kornyi-tó békazenekarának feldolgozásában.

Amennyiben egész éjszakára „rabok” maradtunk, reggel érdemes Köveskálra tekerni, a falu méltán magasztalt gasztrokultúrája országszerte egyedülálló. Nekünk eddig a Kővirág a kedvencünk, a bejáratnál olvasható „Étel, Ital, Ágy” mottót nagybetűsen kell érteni, mindhárom a legmagasabb színvonalat hozza.

Pajtások és pálosok

Török László fotóművész „A család” című fényképe első díjat nyert a World Press Photo pályázaton 1973-ban. Az akkori magyar kultúrpolitika a szocialista család szétbomlására utalónak tekintette művét, így az alkotó a rendszeren kívül találta magát, a díjátadóra sem mehetett ki. László azonban nem adta fel a művészi pályát, és kalandos évek után 1991-ben megalapította Salföldön a Pajta Galériát, amely az elmúlt 25 évben a Káli-medencébe kivándorolt művészek találkozóhelye és a kortárs magyar fotográfia kiemelkedő központja lett. A régi parasztház udvara mesebeli a közepén álló hatalmas diófával, az udvaron épített kemencéből tökéletesen sütött húsok kerülnek az asztalra. László és felesége, Éva hét éve végleg Salföldre költöztek, azóta a Pajta egész évben nyitva. Étellel, itallal és szállással várják a vendégeket, Lászlót pedig jó eséllyel megtaláljuk a bejárat melletti kedvenc asztalánál. A beszélgetés vele olyan, mint egy szelet történelem, beljebb lépve a falakon elhelyezett rengeteg kép mesél az elmúlt 50 év Magyarországáról. Salföld faluházában júliustól szeptemberig fotókiállítást rendeznek, augusztusban pedig a hagyományosnak tekinthető képzőművészeti árverést rendezik meg a Pajtában. Infók: www.salföld.hu.

A Pajtától indulva kirándulhatunk a kőkúti pálos kolostor romjaihoz. Az út jól jelzett, a távolság mintegy két kilométer, ha tehetjük, hagyjuk az autót a galériához tartozó parkolóban. Az erdőben, már a romokhoz igen közel látható nordic walking-tábla szerint a pálos kolostor még 7,5 kilométer. Ez megtévesztő lehet, figyeljünk, hiszen innen már csak 200 méter van hátra a helyszínig. A kolostort először egy 1263-as iratban említették, 1475-ben búcsúengedélyt kapott, majd az 1554-es török hadjárat áldozata lett, ekkor végleg elhagyták a szerzetesek, az épületek nagy részét a következő évszázadokban széthordták. Állagvédelme 1959-ben kezdődött, 2007-re pedig sikeresen befejezték a felújítási munkákat. A mélyen az erdőben rejtőzködő kolostor mellett jól kiépített pihenőhely várja a kirándulókat, érdemes több időt szánni a helyszínre, és akár egy sütögetős pikniket is be lehet tervezni.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült.

Beszélgettem jó néhány édesanyával, akik vívódnak magukban, hogy hogyan lehet ennyi fronton helytállni, szerepeikben megfelelni, anyaként gondoskodni, feleségként szeretni, karriert és testet építeni, közben mindből és még időhatékonyságból is jelesre vizsgázni. A konklúzió nem egyszavas, de talán segíthet megtalálni a saját válaszainkat.

Fogadjuk el, hogy a terhelhetőségnek van határa!

Egyszerűen csak emberek vagyunk, és pont. A média azt nyomja felénk, hogy mi is lehetünk szuperanyák azzal a szuperképességgel, hogy karrierünket kiteljesítve, a munka hőseként mindennap eljutunk edzőterembe, ahol persze nem csak sportolunk, hanem kőkemény kiképzésen esünk át, majd dalolva háztartást vezetünk, és mosolyogva, jó anya módjára mindig türelmesen foglalkozunk a gyerekeinkkel. És szégyenkezzünk, ha nem!

A bűntudat nem segít, ám az igen, ha elfogadjuk, hogy nem vagyunk robotok. Töltődés nélkül kimerülünk, és még annyit sem teljesítünk. Aztán a még nagyobb bűntudattól még inkább kimerülünk.

Engedjük el a „mindent száz százalékon” típusú hozzáállást!

Egy száz százalék van, az pedig a teljesítőképességünk. Ha a teljesítőképességem 100%-át egy dologra összpontosítom, akkor másra nem marad semmi. Ha 50-et erre, 50-et arra, akkor pont két dolog fér az életembe, a napomba. Nem túl életszerű, igaz? Mennyi minden van még ezen kívül! És nem elég valahogy abszolválni, mert a legjobban szeretnénk. Jó lenne tisztázni, hogy a mennyiség vagy a minőség oltárán áldozunk! Döntést kell hoznunk, és a következményeit utána nem úszhatjuk meg.

A célállítás és a vágyaink

Nincs recept arra, hogy mi férjen bele egy sikeres napba, mástól érzem magam hatékonynak én, és más a sikerélmény Neked. Ahogy az is más, hogy ki mire vágyik, mi tölti el boldogsággal. Kérdezzük meg magunktól: „Mit szeretnék?” „Hogyan lenne jó nekem?” „Mi nekem a fontos?”

Ha látjuk magunk előtt, hogy mire vágyunk, akkor sokkal könnyebb menni felé, és megválasztani hozzá az eszközöket. Ha van cél, megtalálhatjuk az elérésének a módját. De a célkitűzés együtt jár azzal is, hogy keletkezik egy nagyobb cél, amelynek valamennyi ideig alárendelődik a többi.

Vagy rájöhetünk útközben, hogy nem is az a célunk már. Minden ponton feltehetjük a kérdést, hogy „mi a fontos nekem?”. És válaszolni kell, esetleg átértékelni, ami addig volt, és kialakítani, ahogy ezután lesz.

Építkezzünk élményekből és érzésekből!

Gondoljunk egy olyan emlékre, ahol önfeledten boldognak éreztük magunkat! Mi volt az? Jó eséllyel egy olyan élmény, ami önmagában jó volt. Nem az eredménye, nem a teljesítmény példaértékűsége miatt, hanem mert benne tudtunk lenni, és jól éreztük magunkat. Mik ezek az élményeink? Azokból van szükség többre, hogy jól működjünk.

Persze mondhatjuk, hogy „de dolgozni kell, sportolni kell, gyereket nevelni kell, és hogy ez van, ez jutott”. Persze, kell. De nem mindegy, hogyan.

Fontos, hogy arról szól-e, hogy egyensúlyt találok ezekben, hogy a munkát be tudom fejezni, hogy a sport az tényleg kikapcsolódás a kényszer helyett, hogy a párkapcsolat a kölcsönösség platformja.

Adjunk magunknak saját időt!

Találjunk olyan alkalmat, olyan tevékenységet, ahol magunkra figyelhetünk. Nem önzés tenni magunkért, sokkal inkább befektetés, hogy másokért többet tudjunk vállalni. Talán ez az egyik legfontosabb konklúzió: ha megtalálom magam, akkor beleállhatok abba, ami nekem fontos, és kiállhatok abból, ami csak a külső nyomásról szól.

2017. 08. 19.

10.00 Magyar Ízek Utcája megnyitó

A Magyar Ízek Utcájának Védegylete idén nyolcadik alkalommal szervezi meg az augusztus 20-i Szent István-napi ünnepségek kísérőrendezvényeként a Magyar Ízek Utcáját, amely az év talán legnagyobb látogatottságú gasztronómiai eseménye. Évről évre itt kerül bemutatásra Magyarország Tortája és a Szent István napi kenyér, valamint számtalan gasztronómiai különlegesség jelenik meg az ország és a Kárpát-medence minden tájáról: karcagi birkapörkölt, kakastöke pörkölt, számtalan kiváló kézműves termék, gyömbéres kolbász, pálinkakülönlegességek, magyar halkülönlegességek, házi sörök, szatmári töltött káposzta, de malacot is sütünk nyárson a Duna partján. A Magyar Ízek Utcája idén vendégül látja a V4 nemzeteinek gasztronómiáját. A látogatók a magyar ízek mellett megkóstolhatják a lengyel, cseh és a szlovák étel- és italkülönlegességeket.

Koncertek a Clark Ádám téren:
14.00-15.30 Balkan Fanatic
16.15-17.30 Bagossy Brothers Company
18.00-19.30 Ghymes
20.00-21.30 Szabó Balázs Bandája
22.00-00.00 Ed Philips and the Memphis Patrol

2017. 08. 20.

10.00-16.00 Szent Korona Látogatása az Országházban
Útvonal: Díszlépcsőház – Kupola Csarnok – Díszlépcsőház
10. 00 -11.00 Légi és vízi parádé az Országház előtt
12.00- Szent István Rend átadása a Sándor Palotában

Clark Ádám téri nagyszínpad:

13.00-13.50 Kolompos
14.00-15.00 Tóth Gabi
15.30-16.30 Supernem
17.00-18.00 Ferenczi György és a Rackajam
18.30-19.30 Póka-Tátrai Regeneráció
18.00-20.00 Üzenőlánc a Petőfi Rádióval

Az augusztus 20-i rendezvénysorozat elmaradhatatlan eleme a sok tízezer, százezer érdeklődőt vonzó budapesti tűzijáték.

21.00 Ünnepi tűzijáték a Duna Országház előtti szakaszán

Fellövési helyszínek:
A tűzijáték fő helyszíne a Duna Országház előtti szakasza, a Margit híd és a Lánchíd között mintegy 800m hosszban és a Lánchíd.

A nézők számára idén a Duna-part pesti oldalán a Margit híd és a Lánchíd közötti, Id. Antall József rakpartról míg a budai oldalon a Bem rakpartról (a Sztehlo Gábor rkp. és Friedrich Born rkp. vonaláról) nyílik majd élvezhető látvány. A mintegy 1000 méter széles dunai tűzijátékot és a Lánchídról fellőtt rakétákat legjobban a Duna mindkét oldalán a Margit híd és Lánchíd közötti rakpartokról lehet majd élvezni.
A tűzijáték látványos a Halászbástyáról, a Budavári Palota Dunára néző oldaláról, a Budavári Sikló tereiről, sétányairól, és minden olyan helyről, ahonnan az Országház jól látható. A Lánchíd le lesz zárva a nézők elől, de a Margit hídról remek kilátás nyílik a tűzijátékra.

Minél fiatalabb a gyermekünk, annál jelentősebb hatást gyakorolnak rá az évkörben visszatérő állandóságok és változások. Az egyik legfontosabb mérföldkő számára a szeptemberi óvoda- vagy iskolakezdés – különösen, ha először lépi át valamelyik intézmény küszöbét.

Nézzünk önmagunkba!

Bennünk, szülőkben, intenzív emlékek és indulatok ébredhetnek, amikor gyermekünktől először válunk el. Meghatározóak korai tapasztalataink: ha saját szüleinkről való leválásunk nem folyt zavartalanul, akkor a szorongást, kétségbeesést vagy tanácstalanságot hívhatja elő minden búcsút magába foglaló helyzet.

A közösségbe és intézménybe szoktatásnál elsősorban a szülő tudattalan elvárásai és aggodalmai határozzák meg a gyermek érzéseit és viselkedését, így lényeges, hogy időben foglalkozzunk saját magunkkal is!

Bölcsődések, óvodások és az elválás

Egyévesnél fiatalabb gyermek gondozását nem érdemes intézményre hagyni, hiszen ebben az életkorban a kicsi annyira kiszolgáltatott az elsődleges gondozónak, hogy legtöbb esetben nem megy sérülés nélkül az elszakadás. Ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor a legjobb megoldás az apukára, nagyszülőre vagy más közeli családtagra bízni a csecsemőt. A túl korai elválás olyan lelki sérüléseket okozhat, amelyek később súlyos viselkedéses és egészségügyi gondokat okozhatnak.

Az 1-2 éves csöppségek még nem képesek teljesen elkülöníteni érzéseiket az anyáétól: az ő aggodalmát, kételyeit a bölcsibe szoktatás miatt sajátjukként élhetik meg, és sírással, rossz hangulattal, agresszióval, rosszabb esetben fizikai tünetekkel (hasfájással, étvágytalansággal, álmatlansággal) reagálhatnak.

Az oviba készülődők érettebbek testileg-lelkileg, így ha korábban megengedtük számukra érzelmeik kifejezését, képesek a helyzetnek megfelelően megélni és elkülöníteni egymástól a szomorúságot, haragot, félelmet, valamint saját érzéseiket az anyáétól.

Ugyanakkor ebben az életkorban is nagyon meghatározó, amit a szülő gondol, sugalmaz, érez. Gyermekeink érzékenyen felfogják, mi megy végbe bennünk, és átveszik az elválástól való félelmünket, gátlásainkat, nem tudatos elvárásainkat.

Problémát jelez, ha a korábban szobatiszta gyermek bepisil, bekakil, fájdalomra panaszkodik, evési, illetve alvási nehézségek, esetleg rémálmok jelentkeznek, és a tünetek tartósan fennmaradnak.

Iskola – belépés a teljesítmény világába

Iskolakezdésnél az új helyzethez és közösséghez való alkalmazkodás mellett meghatározóvá válik a szülő teljesítményhez való viszonya. Saját hozzáállásunk a munkához, kötelességhez meghatározza a gyermekkel szembeni elvárásainkat. Csalódásaink és kudarcaink hatására esetleg gyermekeinktől követeljük meg mindazt, amit mi magunk nem tudtunk megvalósítani – míg a sikeres szülő éppen önmagából kiindulva támaszthat túlzott elvárásokat.

Az iskolakezdés a szülő számára is megmérettetés, hiszen az óvodáskor előkészítő időszaka után gyermekét (egyben az ő nevelő munkáját) az iskola mini társadalmában értékelik: beilleszkedésre, munkára alkalmasnak, vagy éppen mindebben nehézségekkel küzdőnek ítélik.

Hogyan könnyíthetjük meg az intézménybe szoktatás időszakát?

Fontos tisztázni saját viszonyunkat az elváláshoz, teljesítményhez, megérteni és feldolgozni érzéseinket, emlékeinket. Lényeges figyelembe venni gyermekünk sajátosságait, temperamentumát, igényeit. Egy aktív másféléves könnyebben beszokhat a bölcsibe, mint egy zárkózottabb hároméves az oviba.

Törekedjünk a lépcsőzetességre! Minden intézménynek megvannak a maga, szaktudáson és tapasztalaton alapuló szokásai. A bölcsődei/óvodai beszoktatás egy hosszú folyamat, amely során a szülő és gyermeke fokozatosan engedik el egymást. Először együtt fedezik fel a terepet, majd a szülő egyre hosszabb időre hagyja magára gyermekét. Idegen közegben, beszoktatás nélkül kisgyermeket magára hagyni nevelési műhiba! Nem érdemes ugyanakkor túl hosszan elnyújtani ezt a folyamatot, két hét alatt még a bölcsisek is képesek alkalmazkodni. Az első bölcsis év, illetve a kiscsoport egésze az intézményi nevelés megszokásáról szól.

Támogassuk az érzelmek kifejezését, beszélgessünk élményeinkről, mutassunk példát ebben is! Őszintén valljuk be aggodalmunkat: „Tudod, kicsim, nehéz számomra is az elválás, de biztos vagyok benne, hogy jó helyen leszel, az óvónéni kedves, és mindenben segíteni fog.”

Iskolásoknál a változásra felkészülés már nagycsoportban elkezdődik. A nyár folyamán a tanszervásárlás, füzetcsomagolás időszakát is kihasználhatjuk közös beszélgetésekre, kedvcsinálásra. Ilyenkor a szülő elmesélheti kedves sulis emlékeit, bíztathatja gyermekét. Az első nap tapasztalata meghatározó a kisdiák számára. Az iskolába a szülő kíséretében érkezzen, és az sem baj, ha a táska mélyén meglapul egy bátorító kabala. Sokat jelenthet, ha pozitív izgalmat, várakozást, derűt tapasztal szülei részéről.

Bízzunk gyermekünkben, fejezzük ki számára pozitív értékelésünket és elfogadásunkat! Állítsunk fel egyértelmű és teljesíthető követelményeket, és jutalmazzuk elismerésünkkel, ha megfelel ezeknek! Igyekezzünk minél tovább fenntartani gyermekünk kezdeti lelkesedését és motivációját!

A győztes kenyér nevel is. Megmutatja a hazai fogyasztóknak, milyen a jó kenyér, mit érdemes keresni.

Megmutatja, mi az a megfizethető optimum, ami a fogyasztók legszélesebb köréhez eljutva mindenkinek lehetővé teszi, hogy csak minőségi kenyeret fogyasszon.

A kiemelkedő minőségre körbefutó, versenyemblémás papírszalaggal és a Magyar Pékség védjeggyel is felhívja a figyelmet. Fontos, hogy nagyüzemi technológiával gyártható kiváló termékről van szó, nem drága luxuscikkről.

A győztes kenyér többrétű szimbólum is. Jelképezi hagyományainkat, minőség iránti elkötelezettségünket, a hazai termékek, alapanyagok iránti szeretetünket. A búza és a föld összekapcsolja az új kenyeret államiságunkkal, történelmünkkel és magyarságtudatunkkal is.

Végül pedig a Görböc, ahogy a korábbi évek nyertesei is, szimbóluma a magyar sütőiparnak, amely nehéz helyzetében is őrzi szakmaiságát, érzi felelősségét, és tovább viszi, ahol kell, megújítja országunk kulináris hagyományait.

Nem kell egyből rosszra gondolni amiatt, mert az élelmiszerek összetevői közt E-számok bújnak meg, azoknak ugyanis szigorú előírásoknak kell megfelelniük. Biztonságosságukat az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) mondja ki, amely elvárja azt is, hogy igazolják: alkalmazásuk technológiai szempontból nélkülözhetetlen, a fogyasztóra nézve kedvező hatású. Egyebek mellett azért, mert megakadályozzák az élelmiszer romlását, javítják ízét vagy színét, fokozzák tápértékét vagy segítik a gyártási folyamatot.

A leggyakrabban használt adalékanyagok tartósítószerek, színezékek, édesítőszerek és ízfokozók, emulgeálószerek, sűrítőanyagok és stabilizálószerek.

Nem kell feltétlenül mesterséges anyagokra gondolni, hiszen egy egyszerű paradicsom is több olyan komponenst tartalmaz, amelyet a csomagolt élelmiszereken E-számmal jelölnek.

Egyebek mellett van benne természetes színezőanyag, így likopin (E160d), karotinoid (E160ai) és riboflavin (E101), természetes antioxidánsként aszkorbinsav (E300), természetes savanyítószerként pedig almasav (E296) és citromsav (E330).

Színe-java?

Az E-számok közt sok színanyag van, ezek gyakran teljesen természetes vegyületek. Az E160-as számmal jelölt alfa-, béta- és gamma-karotinoidokat például sárgarépából, illetve más sárga vagy narancsszínű gyümölcsökből vonják ki kémiai úton. Fontos színanyag az E162-es számmal jelölt betanin is, amelyet céklából nyernek ki préseléssel és vizes kivonással.

Az izolált színezék helyett gyakrabban használnak céklalé-koncentrátumot, ami viszont csak akkor alkalmazható színezőanyagként, ha a benne lévő betanin mennyiségét célzottan nem növelték.

Bár a céklasűrítménynek E-száma nincs, az összetétellistán fel kell tüntetni azt is. Tésztafélék vagy cukorkák színezésére egyaránt használhatják, a rózsaszíntől a mély bíborig bármilyen szín előállítható adagolásával.

Ugyancsak gyakori színanyagok az E163-as E-számmal jelölt antociánok, amelyeket különböző piros gyümölcsökből és zöldségekből – a leggyakrabban piros szőlő héjából – vonnak ki. Ezek a természetes színezőanyagok szintén teljesen veszélytelek, színező hatásuk miatt használják őket.

Jön a kémia

Olyan színezékek is vannak, amelyeket kémiailag szintetizálnak, és amelyeket gyakran összefüggésbe hoznak a gyermekeknél tapasztalható figyelemhiányos hiperaktivitási zavarral (ADHD).

Ugyan csak kevés konkrét esetet dokumentáltak, ráadásul a vizsgálatok nem mutattak ki egyértelmű kapcsolatot ezen adalékanyagok fogyasztása és a viselkedési problémák között, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság felülvizsgált hat színezéket, majd háromnál lecsökkentette az elfogadható napi beviteli mennyiséget.

Ez a kinolsárgánál (E104, maximálisan bevihető napi mennyisége 5 mg/kg), a narancssárgánál (E110, maximálisan bevihető napi mennyisége 4 mg/kg) és a neokokcinnál (E124, maximálisan bevihető napi mennyisége 4 mg/kg) történt így.

Szigorú protokoll

A napi beviteli mennyiséget szigorú protokoll alapján számítják ki, így azok hosszú időn át – akár a teljes élettartamon keresztül – fogyaszthatók egészségügyi kockázatok nélkül. Emellett azokon az élelmiszereken, amelyekben az imént említett három színanyag megtalálható, szerepelnie kell „A gyermekek tevékenységére és figyelmére káros hatást gyakorolhat” feliratnak is.

Az ezzel kapcsolatos félelmekre a gyártók is figyelnek: sok esetben kizárólag természetes növényi kivonatokat használnak színezékként, annak ellenére, hogy a szintetikusak korlátozott mennyiségben való fogyasztásának ártalmassága nem bizonyított.

Bár az unióban jelenleg használt adalékanyagok teljeskörűen értékeltek és a jóváhagyott mennyiségben biztonságosak, a 2009 januárja előtt engedélyezettek újraértékelése folyamatosan zajlik. Ennek volt eredménye az imént említett három színezék felhasználási mennyiségének korlátozása, illetve a vörös 2G használatának betiltása. Ezt korábban E128 néven adták felvágottakhoz és hamburgerhúsokhoz, minimális mennyiségben. Alkalmazását tíz éve függesztették fel amiatt, mert a bélrendszerben mérgező vegyületté alakulhat.

Mindent tudó lecitin

A színanyagok mellett fontos adalékanyagok az emulgeálószerek, amelyeknek egyik legismertebb képviselője a kozmetikai ipar és a gyógyszeripar által is alkalmazott lecitin. Mivel sok létfontosságú anyagot tartalmaz, gyakran használják táplálékkiegészítőkben is. Az E322-es E-számmal illetett komponens számos élelmiszerben megtalálható természetes vegyület, jellemzően szójababból, illetve napraforgómagból, repcéből, földimogyoróból, kukoricából vagy tojásból állítják elő. A belőlük nyert lecitint kémiailag is módosíthatják, azt az élelmiszerekben szintén fel lehet használni.

Magát a vegyületet az ipar azért alkalmazza, mert emulgeátorként lehetővé teszi, hogy az élelmiszerek víz- és zsírfázisai ne váljanak szét. Használják lisztkezelőszerként, ugyanis javítja a tészták gyúrhatóságát, formázhatóságát, késlelteti a sütemények „öregedését”.

A lecitinnek köszönhető az is, hogy a margarin a serpenyőben nem spriccel, a benne lévő zsírok pedig nem károsodnak, oxidálódnak. Az előbbiekből következik, hogy egyebek mellett megtalálható margarinokban, süteményekben, leveles tésztákban, kekszekben, majonézekben, csokoládéfélékben, instant porokban, tej- és kakaóitalokban, csecsemő- és gyermektáplálékokban. A lecitin veszélytelen, a szervezet teljes egészében hasznosítja, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy genetikailag módosított növényekből is származhat.

Kulcskérdés a mennyiség

Az élelmiszer-adalékok a jelenlegi ismeretek szerint veszélyt csak akkor jelentenek, ha mennyiségük meghaladja a megengedettet.

Tavaly nyáron például egy aszalt sárgabarack akadt fönt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal vizsgálatán, ki is kellett vonni a forgalomból.

Az ominózus aszalvány Törökországból érkezett, a gond pedig az volt vele, hogy a megengedettnél több szorbinsavat tartalmazott – ez az érték 1000 mg/kg, de a termékben 1211 mg/kg mennyiségben volt kimutatható. Tényleges veszélyt azonban még így sem jelentett volna, ugyanis az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság 2015-ös értékelésében szorbinsavra és kálium-szorbátra 3 mg/testtömegkilogramm/nap ideiglenes megengedhető napi beviteli értéket állapított meg. Ahhoz, hogy ezt átlépjék, egy 60 kilós felnőttnek naponta, rendszeresen 15 dekát kellett volna fogyasztania belőle, aminek esélye a hazai szokások alapján minimális. Baj a gyakorlatban még akkor sem történhetett volna, ha a teljes szorbinsavbevitelhez a más élelmiszerekkel bevitt mennyiség is hozzáadódik. Viszont a teljes biztonság érdekében a hatóságoknak ilyen esetekben is lépniük kell.

A főcímdalból minden fontos kiderül róluk:

„Se nem kifli, se nem kukac, simán kufli, ezt mondogasd! Pattognak, mint egy labda, ugrálnak, mint egy bolha. Színesek és csíkosak, mint egy szivárványos nyalóka! Van köztük nagy, kicsi, vékony, dagi és olyan, aki néha csuklik, heten laknak egy kupacban. Ők a kuflik!"

A hét kufli az Elhagyatott Rét közepén él, messze a világ zajától, egy kuflikupac lakályos üregeiben. Zödön a legzöldebb. Pofánka a legpirosabb. Titusz a legsárgább. Hilda a leglilább. Valér a legkékebb. Bélabá a legbarnább. Fityirc meg a legszürkébb, mert... Hát, mert annak is lennie kell valakinek! Van köztük bátor és félénk, ráérős és hirtelen természetű, sokbeszédű és hallgatag, okos és... Na, szóval mindegyikük más és más. Akárcsak a gyerekek (na meg persze a felnőttek).

A kuflik azt szeretik a legjobban, ha nem történik velük semmi, csak lustálkodhatnak naphosszat a kupacuk tetején. Többnyire mégis úgy alakul, hogy békésen induló napjuk bonyodalmas kalanddá válik! Még szerencse, hogy a kuflik jó barátok, így aztán együtt még a legkacifántosabb helyzeteket meg tudják oldani!

Az Egy kupac kufli című filmből kiderül, hogyan töltik a kuflik a Bújócskázás Világnapját, minek öltöznek, ha nyáron szilveszteri jelmezbálba hívják őket, mit tesznek, ha az árvíz kiönti őket az otthonukból, sőt azt is, hogy mi történik, amikor apró házi kedvencük váratlanul hatalmasra nő! És persze még sok-sok mindent, hiszen a kuflikkal csupa meglepetés és furcsaság az élet!

A hol humorosan különös, hol pedig különösen humoros történetek a kisebbeknek, a nagyobbaknak, sőt a legnagyobbaknak is jó szórakozást ígérnek! 

Az Egy kupac kufli mozifilm Dániel András író és grafikus - a Pagony kiadásában megjelent - sikeres könyvsorozata alapján készült a KEDD Animációs Stúdióban, Pálfi Szabolcs, Jurik Kristóf és M. Tóth Géza rendezésében.  A film egyik különlegessége, hogy Scherer Péter nem csak a történetek mesélője, hanem ő felel az összes szereplő szinkronjáért is. A remek zenét, a zörejeket, effekteket, mindenféle cirpegéseket, apróbb és nagyobb zörrenéseket, nyikorgásokat és reccsenéseket Alpár Balázs jegyzi.

Előzetes >>>
Kuflik facebook >>>
KEDD >>>
Youtube csatorna >>>

A KEDD Stúdiót 2002-ben M. Tóth Géza, Oscar-díj jelölt, Balázs Béla-díjas filmrendező alapította. A Stúdió elsődleges célja minőségi gyerektartalmak létrehozása és közvetítése a legszélesebb gyerekközönség részére.

Kreatívan a hétköznapokban

Igazán eredeti, nagy alkotóvá válni kevés ember számára adatik meg, de a hétköznapok is tele vannak megoldásra váró problémákkal, amelyek szempontváltást, könnyedséget és rugalmasságot követelnek, azt, hogy átstrukturáljuk a már meglévő ismeretanyagunkat, és egyfajta frissességgel tekintsünk az előttünk tornyosuló akadályokra. Sokan a munkájuk során kamatoztathatják ebbéli tehetségüket, mások családanyaként vagy családapaként kénytelenek kevéssé szokványos megoldásokat találni, mások szabadidejükben rejtvényt fejtenek, festenek, írnak, különleges ételeket készítenek.

A mindennapi kreativitás különbözik a kiemelkedő tehetségek átütő kreativitásától, az előbbivel mindnyájan rendelkezünk valamilyen mértékben, míg az utóbbi csak keveseknek adatik meg. 

A divergens gondolkodás nem jár feltétlenül együtt magasabb intelligenciával, a kutatások szerint az IQ 120-as értékig mutat összefüggést a kreativitással. Ugyanakkor a kutatók számos, kreatív emberekre jellemző tulajdonságot azonosítottak: nyitottság, kíváncsiság, érzékenység a problémákra, kockázatvállalás, jó humorérzék és megfigyelőképesség. Ez a típus általában egyedül is szívesen tölti el az idejét, elfogadja önmagát.

Gyarmathy Éva, a tehetség témájával foglalkozó pszichológus leírja, hogy a tehetség azonosításakor nem a képességek mérésére kell fókuszálnunk, mert fontosabb a belülről fakadó érdeklődés. Az érdeklődés az a hajtóerő, ami folyamatosan visz előre, és ezáltal elősegíti a képességek fejlődését.

Taylor négy fázisa

Gyakori tapasztalat, hogy hosszú időn keresztül birkózunk egy feladattal vagy problémával, de az ihlet vagy az inspiráció nem az aktív gondolkodás során talál meg bennünket, hanem akkor, amikor kis időre félretesszük a feladatot, kikapcsolunk.

Bizonyára mindnyájan ismerjük Arkhimédész legendáját, aki fürdés közben fedezte fel a felhajtóerőt. Más tudósok alvás közben kaptak választ kérdéseikre, egy történet szerint Mengyelejev, a periódusos rendszer megalkotója álmában jött rá felfedezésére. 

Mindezek hátterében az húzódik meg, hogy a problémamegoldás négy fázisra bontható. Taylor szerint az első lépés az előkészítő, valóságfelfedező fázis, amikor félretéve az előzetes beállítódást és sztereotípiákat, minden információt összegyűjtünk a témával kapcsolatban. Ez kemény munkát jelent, az adatok gyűjtését és rögzítését, hipotézisek kialakítását, bizonyítását vagy cáfolását, amíg a tudós rendszerint valamilyen gátba ütközik. Ekkor következik a lappangási (inkubációs) fázis: félretesszük a feladatot, így ki tudunk lépni a saját gondolkodási keretünk merevségéből. Ebben a szakaszban valószínűsíthetően olyan tudattartalmak kapcsolódhatnak össze, a problémát olyan módon strukturáljuk át, amely nyomán bekövetkezhet a harmadik szakasz, vagyis a megvilágosodási vagy belátási (illuminációs) fázis, amely egyfajta „aha-élmény” átélésében nyilvánul meg. Ezt nevezhetnénk a múzsa csókjának, de itt nem érhet véget a történet, hiszen megvalósítás, az új felismerés ellenőrzése, kipróbálása, a valósághoz való igazítása nélkül mit sem ér az egész.

Támogató környezet

Az, hogy mennyire tudunk a mindennapi helyzetekben kreatívak lenni, a környezeten is múlik. Rogers szerint ebben az elfogadó és empatikus légkör játszik kulcsszerepet.

Sokat tanulhatunk az 1930-as években Alex Osborn által kitalált technika, a „brainstorming” alapelveiből.

A résztvevőkkel (kb. 10–12 fő) ismertetnek egy problémát, amelyet kérdéssé fogalmaznak át, hogy elindulhasson az ötletelés. A vezető egy nagy papírra sorban összegyűjti az összes javaslatot, nincsenek rossz vagy túl abszurd ötletek. Az elfogadás, az ítélkezés és értékelés felfüggesztése, az oldott, felszabadult légkör, a közös nevetés hozzásegíti a résztvevőket, hogy minél több megoldással rukkoljanak elő. Gyakran egymás ötleteit is tovább szövik, a cél minél több ötletet összegyűjteni, hiszen ezek között minden bizonnyal adódnak olyanok, amelyek jól megvalósíthatók. 

Ezek az alapelvek más helyzetekben is segíthetnek a kreativitás fejlesztésében. Cropley szerint az oktatásban a kreatív légkör megteremtésekor szintén lényeges annak biztosítása, hogy a gondolatok szabadon szárnyalhassanak és a kreatív megoldásokat ki lehessen mondani anélkül, hogy a pedagógus negatívan minősítené ezeket, vagy a többi diák kinevetné fantáziadús társait.

Fontos, hogy a hibákat ne szankcionáljuk, engedjük el a megfelelni vágyást és a tökéletesség ábrándját, tudatosítsuk, hogy sok kreatív ötlet nagyobb hibaszázalékkal jár együtt.