Szájkarate egy kisgyerekes nagycsaládban
Anya mindjárt vissza is akarta küldeni átöltözni, mire ő kiverte a nagyhisztit, hogy ha most felmegy, akkor nem elég, hogy a tízórairól, de még a melegszendvicsről is lemarad. Így aztán Anya megengedte, hogy előbb egyen.
Ágó pedig nekifogott, hogy megmozgassa a sok olvasásban elgémberedett száját: elvett pár répát, és arról kezdett beszélni, hogy a titkosügynökök meg az akcióhősök mind karatéznak vagy kungfuznak, egyik se dzsúdózik. Akkor neki miért kell?
– Mert te nem vagy akcióhős – mondtam.
– Egyed a szendvicset! – mondta Anya.
– Mi az az akcióhős? – kérdezte Dani.
Ágó elhúzta a száját, és csak Anyát volt hajlandó meghallani.
– Érdekes – mondta –, régen mindig a zöldséget tukmáltad, most, hogy zöldséget eszem, most szendvicset kéne ennem…
– Úgy értettem: szendvicset is. Mindig azt kínálgatom, amit épp hanyagolsz – válaszolt türelmesen Anya.
– A ciánt is hanyagolom…
Erre Anya azt mondta, hogy szerencsére az nincs is az étlapon, aztán válaszolt Daninak, aki már tizedszer kérdezte, hogy mi az a cián:
– Méreg. Mérget pedig nem teszek elétek az asztalra – mondta Anya, és már nem volt olyan türelmes.
De Ágó nem hagyta magát lerázni. Felhúzta az orrát, és becsukta a szemét. Aztán kinyitotta, és szétnézett az asztalon.
– Hát, szerintem, ha azt a virágot megenném, az biztos mérgező lenne…
Anya sóhajtott.
– Nem kínálok nektek enni olyasmit, ami mérgező – javította ki magát.
Ágó elégedetten kivett egy szendvicset. Azt hittük, befejezte.
– A múltkor arról beszéltél, hogy szinte bármilyen étel mérgező lehet, ha túlzásba visszük… – mondta vigyorogva.
– Sőt, még a beszéd is – válaszolt erre Anya.
Dani újra megkérdezte, mi az az akcióhős, Apa és Lenke meg csak olvasták az újságot.
Ágó beleharapott végre a kenyérbe. Mindenki örült a csöndnek. Vagyis majdnem mindenki.
– Ez a szendvics már nem olyan élvezetes, mint elsőre látszott. Hideg. – A fejünket fogtuk. – Anya, jövőre járhatnék inkább karatéra?
Végül Anya megelégelte:
– Ágó, miért nem tetszik a dzsúdó?
– Mert nincsenek barátaim. És ne mondd, hogy nem próbálkozom eléggé, mert én annyit beszélgetek velük, de ők csak vágják a pofákat. Ráadásul olyan durvák a nagy fiúk... mindig úgy földhöz vágnak, hogy csak úgy nyekkenek a szőnyegen.
– Tényleg? – nézett körbe Anya.
– Engem nem – vontam meg a vállam.
– Engem sem – bizonygatta Dani.
– Ki érti ezt…? – szólalt meg az újság mögött Apa.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>