"Ha egy ember álmodik, az csak egy álom, de ha több ember álmodik egyszerre, az a valóság kezdete"
/Friedensreich Hundertwasser/

2008-ban gondolta úgy Kiss Mónika és Bérczes László, hogy barátaikkal létrehoznak Baranyában egy mezítlábas fesztivált, ahol védnöküktől, Törőcsik Maritól lopott mottóval összegyűjtik a „nem normális” embereket, azokat, akik nagyonis normálisak, csak éppen „korszerűtlen” módon a nyitottságot, kíváncsiságot, személyességet és minőséget képviselik, és akiknek értékrendjében előbbre van az emberség és a szeretet, mint a haszon. Kölcsönzik mindezt a két védnöktől, az első Ördögkatlant még megnyitó Cseh Tamástól és a már említett Törőcsik Maritól.

Már a tizedik?! Kerek születésnaphoz érkezve mindig rácsodálkozunk a múló időre, ez történik most is: 2017 augusztusában a 10. Ördögkatlan következik. Aki szervezi, rendszeresen fellép vagy látogatóként visszajár, először azt állapítja meg: tíz évvel öregebbek lettünk. Ez bizony nem jó.
Aztán eszébe juthat számtalan gyönyörű élmény az elmúlt tíz évből, és olyan jó, hogy ezt megélhettük: Cseh Tamás, aki 2008-ban megnyitotta az elsőt, és akinek halálhíre 2009 augusztusában érkezett; Törőcsik Mari, aki 2011-ben öt napig vendégünk volt, és aki azóta is velünk van; a francia Wombo Orchestra őrült koncertjei; a Kovács Udvarház kis fészke, amit a Mediawave indított el és Göttinger Paliék Caminusa folytat; a színházi előadásokat megelőző „sorbanfekvések” a sorszámokért; a Vylyan gyönyörű terasza írókkal-zenészekkel-képzőművészekkel; régi palkonyai emlékek és vadonatúj villánykövesdi lelkesedések; Mozart, Beethoven és Bartók a beremendi Megbékélés Kápolnánál; Faluturisták és a k2 meséi; kisharsányi cirkuszi produkciók és nagyharsányi megnyitók; Mokosék színházterme és a Szoborpark amfiteátruma…

És annyi személyes élmény, ahányan csak ott jártunk, ahogy Háy János mondta a kezdetekkor: az Ördögkatlan olyan lesz, amilyenné mi tesszük.
Kilenc év után kimondhatjuk: az Ördögkatlan jó lett, mert – legalább öt napig – jók vagyunk.

Így lesz ez 2017. augusztus 1-5. között is.
Sokakat visszahívunk, akik hűségesek voltak hozzánk, mert ez a tizedik a múltat is megidézi. Verdi Requiemjével, melyet a Nemzeti Filharmonikusok adnak elő, egykori vezetőjükre, Kocsis Zoltánra emlékezünk, de emlékezünk Tamásra, Brigire, Nórára…, sokakra, akiket 2008 óta elveszítettünk, és lesz Cseh Tamás-Leonard Cohen emlékkoncert is Másik Jánossal, Kiss Tibivel, Beck Zolival, Balanescuval; és persze színház színház hátán (talán a sorszám-problémát is orvosoljuk internetileg); visszahívjuk a francia Galapiat Cirkuszt és mondani sem kell: Quimbyt és Kiscsillagot, és újra jön Both Miki az ukrán udvarral, hogy a záráskor a felnőtté vált (18 éves) Mulatsággal búcsúzzunk…

Egyfajta „Best of Katlan” lesz az idén, miközben készülünk új programokkal is: jön végre Krasznahorkai, lesz Lajkó-Balanescu közös estet, millió családi program– és a programokon túl: találkozások, találkozások, találkozások.
Mindig úgy készülünk, ez lesz a legjobb, most is ezt szeretnénk. De tudjuk, akkor lesz a 10. a legjobb Katlan, ha olyan tud lenni, mint a legelső: ártatlan, őszinte, személyes és szeretetteljes. Rajtunk múlik, ezért nincs akadálya, hogy így legyen.

Ötnapos mulatságra hívunk hát mindenkit, aki a szívét hozza közénk, az Ördögkatlan egyre bővülő emberséges közegébe.

DÍSZVENDÉGEK

Krasznahorkai László

Régóta hívjuk-várjuk, és most, a tizedikre jön. A Kossuth- és Man Booker-díjas író barátaival érkezik, Keresztury Tibor lesz a beszélgetőtárs, Víg Mihály, a Krasznahorkai-forgatókönyvekből készült Tarr-filmek zeneszerzője pedig hozza a gitárját…

Ha van összetéveszthetetlen hangú író, ő bizonyosan az. Jellegzetes, költői természetű mondatai beszippantják, rabul ejtik az olvasót: indáznak, mint a liánok, ellenállhatatlanul…

„Úgy ír, mint az angyalok” – írja róla egy méltatója. Mi pedig titkon azt reméljük, hogy míg Krasznahorkai felolvas, mi is angyalokká válunk az Ördögkatlanban.

Hajdu Szabolcs

Színházi rendező, színész, filmrendező. Mindhárom minőségében megnyilvánul: „Szobamozikban” mind a négy katlanfaluban vetítjük Ernelláék Farkaséknál című, sokszoros díjnyertes filmjét, ugyanennek színházi változatát is eljátsszák a kövesdi faluházban, de láthatjuk legújabb produkciójukat, a Kálmán-napot is. Szabolcs természetesen mindháromban feltűnik színészként is. Az egyik legeredetibb hangú magyar alkotó, jó, hogy velünk lesz öt napon át.

Szkéné Színház

A budapesti Katona József Színház és az Örkény Színház után az idén a függetlenek bázisa, a Szkéné kapja a díszvendég címet. Öt előadás érkezik onnan: Kohlhaas, Kutyaharapás, Eztrád, Szívszakadtig, A halottember. Az Ördögkatlanban nem számít, „kőszínház” vagy „alternatív” – nálunk egyetlen dolog fontos: a minőség. Márpedig ma Magyarországon a minőségi színházak egyik legjobbja a Szkéné. Köztünk a helye.

Fonó Budai Zeneház

A Horváth László vezette Fonó Budai Zeneház alapvető szándékai egybeesnek az Ördögkatlan céljaival: hagyományőrzés és értékteremtés. A Fonó egyszerre nagyszerű közösségi tér, lemezkiadó, valamint a nép- és világzene legjobbjainak segítője, képviselője. A Fonó égisze alatt érkezik hozzánk Lajkó Félix, Dresch Mihály, Kollár-Klemencz László, a Muzsikás, a Góbé, a Cimbaliband és közös koncerttel a Csík Zenekar és Ferenczi György&Rackajam.

Kolonits Klára-Dinyés Dániel

Örökös díszvendégek – igen, „örökösök”, hiszen évek óta az Ördögkatlan úgynevezett komolyzenei programjainak meghatározói. „Úgynevezett”, mert könnyedséget, spontaneitást, jókedvet és személyességet hoznak be a templomi koncertekbe, operabeavatókba és a beremendi nagykoncertekbe. Bizonyítják, hogy nem muszáj karótnyelt vigyázállásban találkozni Mozarttal Beethovennel, Bartókkal. És igenis, komoly ez a zene, mert a magas minőséget hozza közénk.

KIEMELT PROGRAMOK

Verdi Operagála

Traviata, Nabucco, Aida, Rigoletto, Don Carlos… Írt-e valaki is népszerűbb dallamokat az opera színpadára? Kizárt. Giuseppe Verdi, mert róla van szó, megszólal augusztus 3-án a beremendi éjszakában, mert barátaink, Kolonits Klára és László Boldizsár megszólaltatják dallamait. És van-e, aki a katlanosok közül ne tudná, ki vezényli majd a Beremendre már második otthonként tekintő Hungarian Studio Orchestrát? Nincs. Mert mindenki tudja, Dinyés Dánielről van szó.

Verdi: Requiem

Amikor azon tanakodtunk, hogy mivel lehetne elég méltó módon megünnepelni a tizedik évfordulót Beremenden, szinte azonnal rávágtuk: Verdi: Requiem! A hely szelleme, a Megbékélés kápolna, az eltelt tíz év minden öröme, bánata, megható és megrázó pillanatai, az emelkedett pillanatok, az évek alatt minket itthagyottak emléke, ez mind-mind benne van ebben a monumentális darabban. Verdi minden zsenialitását, tapasztalatát, hitét - emberben, Istenben - összesűríti ez a darab. Mindehhez pedig megnyertük az Ördögkatlan és az ünneplés számára Magyarország egyik legpatinásabb és leghíresebb zenekarát és kórusát: a Nemzeti Filharmonikusokat. Egy igazán emelkedett és érzelmekkel telített estére számíthat az, aki kijön velünk ünnepelni, megemlékezni ezen az augusztusi csillagos estén.

Emlékezhetünk mindenekelőtt a zseniális alkotóra, Kocsis Zoltánra, aki haláláig a Nemzeti Filharmonikusok vezetője volt, és persze emlékezhetünk Ördögkatlanos társainkra, Tamásra, Brigire, Nórára, személyes veszteségeinkre – de közben a gyönyörű zenét együtt hallgatva átjár bennünket az érzés, hogy egy közösség tajai, a mindenség részei vagyunk.

Karmester: Dinyés Dániel / Előadók: Fodor Bernadett – mezzoszoprán, Kolonits Klára – szoprán, Brickner Szabolcs – tenor, Gábor Géza - basszus

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikusok

Cseh Tamás – Leonard Cohen emlékkoncert

Cseh Tamás és Leonard Cohen. Kevesen tudják, hogy a 90-es években majdnem létrejött Magyarországon egy közös koncert. Miután Leonard Cohen megismerte Cseh Tamás dalait, elfogadta a meghívást, elkezdődtek az előkészületek, ám Cohen abban az időben kezdett komolyabban foglalkozni a Zennel, és vonult több évre kolostorba – így a terv füstbe ment. Indián nevén: „Füst” vagyis Cseh Tamás az Ördögkatlan védnöke, 2008-ban ő nyitotta meg az első Katlant, a másodikon, 2009. augusztus 7-én már csak a halálhírét kaptuk meg. Az elmúlt kilenc évben számos olyan zenész lépett fel és kötődött egyre erősebben az Ördögkatlanhoz, akik tisztelték Tamást, hasonlóképpen Leonard Cohent. Biztosak lehetünk abban, hogy ezek az öntörvényű, szabad művészek egy este erejéig újrateremtik Leonard Cohen és Cseh Tamás dalait.

Az esten – többek között – fellépnek: Másik János, Alexander Balanescu, Kolonits Klára-Dinyés Dániel, Lovasi András-Földes Eszter, Rozs Tamás triója, Víg Mihály, Wombo, Kiss Tibi, Budapest Bár, Németh Juci, Summer Rebellion, Kollár-Klemencz László, 30y, Ferenczi György & Rackajam, Dresch Mihály…

k2 maraton

A k2 fiatal színészei járják a falvakat, találkoznak a helyi nénikkel-bácsikkal, meghallgatják történeteiket, olykor tragikus, olykor mulatságos meséiket, legendáikat, s ezekből létrehozzák előadásaikat, melyek elválaszthatatlanok a katlanfalvakból, miközben sajátos lenyomatai a közelmúlt vidéki Magyarországának. Aki 5-én követi a k2 vándorszínházát, az a következőkkel találkozik: A nagyharsányi menyasszony, A kisharsányi vőlegény, A villánykövesdi vőfély, A beremendi lakodalom avagy…

Alexander Balanescu és Lajkó Félix közös koncertje

A két zseniális muzsikussal többször találkoztunk már az elmúlt kilenc évben. Alex és Félix gyönyörű élményekkel ajándékoztak már meg bennünket – de vajon mi történik, amikor együtt lépnek a Szoborpark színpadára, és improvizációkkal teli, jelképes hegedűpárbajban közös koncertet tartanak? Azt tudhatjuk, egyszeri, kivételes este lesz – és a nyertesek mi leszünk.

Pina Bausch emlékkiállítás

A 20. század (tánc)színházának egyik legnagyobb hatású alkotóját idézzük meg. A 2009-ben váratlanul elhunyt német rendező-koreográfus, aki táncművészként is legendává lett még életében, monumentális, de tragikusan megszakadt életművet hagyott hátra. A társművészetek olyan kiválóságaival dolgozott együtt, mint Federico Fellini, Pedro Almodóvar, Wim Wenders…, elkötelezett hazai hívei között olyan nagyszerű magyar írókat találunk, mint Esterházy Péter, Nádas Péter és Forgách András. A kiállítás terében „Jövőtánc” címmel többek között Kovács Gerzson Péter és Alexander Balanescu részvételével zene-tánc improvizációkkal találkozhatunk.

Galapiat Cirque

2012-ben járt már nálunk a Galapiat, a francia kortárs cirkusz kiváló képviselője. Hányszor, de hányszor hallottuk már a látogatóktól: „mikor jönnek megint?!”

A tizedikre jönnek!

Ám annyi produkciójuk és így szerteágazásuk született azóta, hogy a hozzánk érkező Wagabond résztvevői először járnak Kisharsányban. „Álomállomás” is lehetne előadásuk címe, mert főhőse, Léon, aki vasúti vagonként látta meg a napvilágot, folyamatosan álmodik, és az álmok állomására hív bennünket is. Kicsiket és nagyokat, mindenkit, aki nemcsak az előre lefektetett síneken szeret közlekedni, hanem az álmok kiszámíthatatlan útvonalain is.

Ukrán Udvar – Both Miklós

Tavaly az utolsó utáni pillanatban találtuk ki, gondoltuk: próba – szerencse. Az utóbbi történt: szerencsénk volt. A Katlan kilencéves történetének egyik legizgalmasabb, legnépszerűbb helyszíne született meg. A szerencsén túl persze kellett hozzá Both Miki tehetsége és megszállottsága, a Kelet-Ukrajnából érkező nénik-bácsik originális képessége és embersége, a mezítlábasság felmagasztosulása. Újra lesz Ukrán Udvar: ukrán, magyar és francia művészek találkozása mindannyiunk örömére! (Az Udvar védnöke: Beregszászi József, Nagyharsány polgármestere)

Minden műfajból a legjobbakat várjuk idén is!

10. Ördögkatlan Fesztivál: 2017. augusztus 1-5.
Védnökök:          TÖRŐCSIK MARI       †CSEH TAMÁS

Ízelítő a progamból:

Cirkusz: Galapiat Cirkusz és workshop

Színházi előadások: Szkéné Színház (A halottember, Kutyaharapás, Eztrád, Kohlhaas, Szívszakadtig), Orlai Produkció (Kétely, Egy őrült naplója, Az étkezés ártalmasságáról) Vígszínház (Kelet-Nyugati Pályaudvar), Csiky Gergely Színház (Rivaldafény, Kövek a zsebben, Prah), Faluturisták, K2 Társulat (Beremendi lakodalom, avagy utoljára kirúgjuk az oldalát),  a Vaskakas és az ESZME közös előadása (Az időnk rövid története), Ördögkatlan Produkció (Mulatság), Ördögkatlan – Művésztek völgye Produkció (Színészautomata) - Nézőművészeti Kft. (Testvérest), Forte Társulat (Toldi), Hajdu Szabolcs (Kálmán- nap,  Ernelláék Farkaséknál) Jordán Tamás: Szabad ötletek jegyzéke, Tünet Együttes (Sóvirág), In memoriam Kaszás Attila (Szarvas József), Aradi Kamaraszínház (Hess), A NŐ illata, (László Boldizsár és Schell Judit), Jövőtánc (Kovács Gerzson Péter – Alexander Balanescu, Gergye Krisztián – Zombola Péter, Krámer György – Kovács Gábor, Gera Anita – Gera Gábor, Lőrinc Katalin – Lőrinszky Attila), Kaposvári Színművészeti Egyetem (Romeo és Júlia), Budapesti Színművészeti Egyetem (Roberto Zucco, Fondor és szerelem)…

Gyerek- és családi programok: Bóbita: Bűbájos lakat, Halász Judit: Csiribiri, Rutkai Bori: Pizsamátor, Jankovics Anna: Világgá mentem, Szalóki Ági: Körforgás, Bóbita: Ördögszántotta hegy, Meseladik, Gólyalábasok…

Koncertek: Quimby, 30Y, Kiscsillag, Wombo Orchestra (FR), Besh O Drom, , Péterfy Bori & Love Band, Irie Maffia, Hiperkarma, Másik János Heart Rock Company, Summer Rebellion, Rengeteg, Szabó Benedek és a Galaxisok, Barabás Lőrinc Quartet, Ferenczi György és a Rackajam, Csík Zenekar, Light in Babylon, Bezzegakurvabeckek, Müller Péter Sziámi And Friends Zenekar, Lajkó Félix és Alexander Balanescu, Sárik Péter trió, Singas, Both Miklós, Cabaret Medrano, Budapest Bár, Cohen-Cseh Tamás est, Dresch Vonós Quartett, Kollár-Klemencz László, Muzsikás, Góbé, Cimbaliband, Romunglo Gypsy Band, Újzenekar,

Komolyzene: Verdi Reqiuem, Verdi operagála, Vocapella – Bartók nőikarok, Zalaegerszegi Leánykar…

Caminus: Göttinger Pál, Grisnik Petra, Elek Ányos és Pál András - valamint: Börtönrádió, Veled Kerek Gyerektábor, Móricz Zsigmond Színház, Momentán Társulat, Pesti Magyar Színiakadémia, Vinnai András és a Dumaszínház, Wombo Orchestra, Besh O droM, Jordán Adél és a Puszi, Hajdu Szabolcs, Dés András Trió, Nublao, Kale Lulugyi, Romungro Gipsy Band, BEKVART színészzenekar, Á la cARTe, Szarvas József, Szőke Szandra Quintet, Asaran Earth Trio, Ed Is On,

Irodalom: Krasznahorkai László, Háy János, Jelenkor beszélgetések – Kiss Tibor Noé,  Térey János, Margó beszélgetés – Peer Krisztián, Slam Poetry, Petri-est,

Kiállítások: Stekovics fotók, Németh Levente: Képregény, Pina Bausch emlékkiállítás, Kisteleki Dóra: "Csillaggal behintett terek", Kaszás Attila fotókiállítás, Révai Sári, Rutkai Bori, Simon Edina, Wahorn András, Cseh András, Matt B (francia képzőművészeti Live Performance)

Film: Ernelláék Farkaséknál, Malter-vetítések (kisjátékfilmek), Sziklavetítés (Szoborpark)

Az Ördögkatlan Fesztivál honlapján: a www.ordogkatlan.hu weboldalon, valamint a fesztivál facebook-oldalán a teljes és részletes program végigböngészhető, valamint minden hasznos információ (szállásokról, utazásról) megtalálható.

A Vylyan Terasz üzenete:

Ez az év a 10 éves évfordulóké, a megújult Vylyan Terasz is épp 10 éves, s a Művészi hordókat is az első Katlanon avatták. (Az idei fesztiválon egy-egy varázslatos HÁY, CSEH, WAHORN-TÖTTÖS, RUTKAI művészi hordóval gazdagodik majd a jubiláló gyűjtemény!) A legenda szerelmes ördögének emléket állító bor, a Villányi Ördög cuvée első évjárata is épp tíz éve debütált, s azóta is szépen kíséri a kultúrmenüt.

HETI BÉRLETEK

Elővételben: 12.000
helyszínen:  15.000 Ft

NAPIJEGY:

Elővételben: 3.500 Ft
Helyszínen: 4.300 Ft

Hajós Alfréd 1878-ban Guttmann Arnold néven egy kifejezetten szegény zsidó családban született Budapesten. Bár építészmérnöki diplomát szerzett, és ebben a szakmában is kiemelkedett, ez nem akadályozta meg abban, hogy korának talán legkomolyabb hazai sportembere legyen. Olyan kiváló úszó volt, hogy versenyzett már az első újkori olimpián is, szinte még gyerekfejjel, 1896-ban. Nem is akárhogy: két első helyet is szerzett.

Hogy milyen volt az élsportok versenyének kezdeti szervezési stádiuma, azt jól mutatják a körülmények.

Az úszószámokat a Pireuszi-öböl vizében rendezték, ami akkor, áprilisban tizenkét-tizenhárom fokos volt.

A versenyzőknek be kellett zsírozni a testüket, különben nem is bírták volna ki a hideget. A száz méteres távot a tizennyolc éves Hajós könnyedén megnyerte, majd – mialatt sokan mások feladták a további küzdelmet – rövid pihenő után újabb réteg zsírt kent magára, és megnyerte az ezerkétszáz métert is.

Olyan sikert aratott, hogy az utána rendezett fogadáson a görög király udvariasan megkérdezte, hol tanult meg ilyen jól úszni. Hajós állítólag magától értetődően felelt: „A vízben, felség.” Nemsokára el is kezdték „a magyar delfin” néven emlegetni.

Hajós 1899-ben lediplomázott a Műegyetemen, és nem sokkal később egy tervezőirodában kezdett dolgozni. Persze mindeközben nem hagyott föl a sporttal, sőt, több területen is kitüntette magát. Kiváló tornász volt, atletizált, és vezéregyénisége lett a kibontakozóban lévő hazai focinak is. Tagja volt az akkor legsikeresebb csapatnak, a Budapest Torna Clubnak is, amely hatalmas fölénnyel megnyerte az első magyar bajnokságot 1901-ben, és a másodikat is 1902-ben.

A következő évben már labdarúgó-játékvezető volt, méghozzá Európa egyik legjobbja.

A FIFA nyilvántartása szerint a valaha legtöbb meccset levezénylő bírók között szerepel, méghozzá úgy, hogy sokszor partjelzői feladatokat is vállalt. Eközben az alakulóban lévő magyar válogatott első szövetségi kapitányának is őt választották.

Mindezek mellett építészmérnökként is kiemelkedően teljesített. Leginkább szecessziós és eklektikus stílusban alkotott. Ő tervezte többek között a margitszigeti Sportuszodát, a Megyeri úti UTE-stadiont és a miskolci Weidlich-palotát.

Igazi polihisztor volt, amilyenek ma már nem léteznek.

Később aztán megszoktam azt a hozzáállást, amely a „mi egyszerre két hazában vagyunk hontalanok”– narratíva köré rendeződött. Sorsunk, hogy sehova se fogadjanak be minket: a szlovák professzorok – a jóslatok szerint – majd „lemagyaroznak” valamelyik egyetemen,

Magyarországon pedig „szlováknak” neveznek – „ez van, ezt kell szeretni.”

Az ismerőseim közül néhányan jobbnak látták, ha beilleszkednek egy szlovák közösségbe, jelenleg Pozsonyban élnek, a Facebookon szlovákul posztolnak, és szlovákul köszöntik fel őket a születésnapjukon. Emellett persze találkoztam néhány olyan fiatallal is, aki büszkén hirdette magyar identitását, sőt, megkérdőjelezte Szlovákia mint állam létjogosultságát. Láttam „Idősebb vagyok, mint Szlovákia” feliratú pólókat, meg olyat, amelyen ez állt: „Ismered Szlovákia történelmét? Átküldjem SMS-ben?” Szlovák egyetemre nem akartam menni, de ilyen pólót sem hordtam soha, gondoltam, ha már tenni nem tudok a békés együttélésért, legalább ne rontsak a helyzeten.

S hogy a magyarországiakhoz való hozzáállásomat mi minden befolyásolta, arról álljon itt egy – a témához látszólag nem kapcsolódó – történet.

2006-ban két musicalrajongó tinédzser állt mindenre elszántan az Budapesti Operettszínház művészbejárójánál. Az egyik én voltam. Néhány óránk volt, hogy az egyik barátnőmmel az esti előadás kezdetéig valamennyi szólistától megszerezzük az autogramot.

Fél 6 körül egy másik, háromfős lánycsapat jelent meg – egyikük hangoztatta, hogy a karjára kéri majd az aláírást, és több napig egyáltalán nem mossa meg az érintett bőrfelületet, végül azonban megszeppenve nyújtotta oda a papírt a színésznek. Mivel autogramgyűjtő szempontból az előadás utáni 1-2 óra számított „főszezonnak”, hamarosan eltűntek a többiek, ketten maradtunk.

És akkor befordult a Mozsár utcába a színház egyik sztárszínésznője, mi meg elővettük a fényképezőgépet. Legnagyobb meglepetésünkre megkérdezte, hogy honnan jöttünk, és hogy jövünk-e az esti előadásra.

Néhány perce beszélgettünk, amikor úgy döntött, hogy mindenképpen ad nekünk két jegyet, ha már ilyen messziről eljöttünk csak az autogramok miatt. Az ügyintéző hölgy – már bent a színházban – zavartan mondta, hogy teltház van, majd a színésznő ismételt kérésére nyomtatott két „lépcsőjegyet”.

Amikor a „jótevőnk” megkérdezte, hogy haza tudunk-e menni az előadás után, magabiztosan bólogattunk, pedig sejtettük, hogy ha hajnalban érünk haza Budapestről, ahol „bármi történhetett volna velünk”, akkor jó ideig nem kapjuk majd meg a szülői engedélyt egy hasonló kiruccanásra.

Aznap este két farmernadrágos tini ült az Operettszínház nézőtéri erkélyének elegáns lépcsőjén, s hogy ennél egy sokkal fontosabb dolog is történt, azt csak később értettem meg: egy ember kedves volt két másikkal, akiknek ez volt az első tapasztalatuk egy „igazi” magyarral.

Utána még sok hatás ért, de mégis: a 16 éves kori énem attól a naptól kezdve hitte el, hogy nem mind hisz szlováknak, aki magyarországi (és persze nem mind „lemagyarozó”, aki szlovák nemzetiségű).

Amikor magyarországi egyetemre jelentkeztem, már nem foglalkoztam azzal a tömeggel, amelyik nemet mondott ránk a kettős állampolgárságról szóló népszavazáson.

A színésznőt Janza Katának hívják. Nagy-nagy köszönet neki!

„Gyakran kapok a Facebook-oldalamra kedves üzeneteket, egészen kicsiktől is. Van, hogy csak annyit írnak, szeretnek és legyek a feleségük.

Egyszer igazi levelet is kaptam, postán, a szövegen pedig látszott, hogy a feladó még írni is alig tudott. Elmondta, hogy minden a kedvence, ami velem kapcsolatos.

Személyes tapasztalatom kevés van, de amikor a debreceni Európa-bajnokságon 800 méteres gyorsúszásban nyertem, az uszoda előtt egy kisebb tömeg fogadott: a lelátóról jöttek le, és örömmel kiabáltak felém. Ez volt az első komolyabb győzelmem, nagyon jólesett, ahogy fotóért, autogramért odajöttek hozzám. A londoni vb óta sokan keresnek, megismernek üzletekben is, ami nagyon kedves dolog, jó érzés, amikor gratulálnak. Nemrég az autóm miatt volt érdekes élményem: nekem is Rio Klubos kocsim van, azzal mentem haza a Komjádiból. Lelassított mellettem egy autó, a sofőr pedig puszikat dobált és tapsolt. Először azt hittem, hogy ez csak a kocsinak szólt, de aztán leesett, hogy valószínűleg felismert – meséli az Európa-bajnok, ifjúsági olimpiai bajnok, világbajnoki bronzérmes úszónő.

Férjem a desszertnél még rutinszerűen megkérdezte: „Miről is van szó?” De miután nem érkezett értékelhető válasz, úgy tűnt, tudomást sem vesz az izgatottságról, amely a gyengébb nemet hatalmába kerítette. (Bár szokatlanul hosszú ideig időzött a nappaliban ülve egy újságcikknél, miközben fejét furcsán megdöntve tartotta, hogy bal füle épp a lányszobából érkező hanghullámok útjába kerüljön.)

Lányom szobájában aztán stylist-tanácsokba csomagolt érdeklődésünkre kiderült néhány részlet a rejtélyes programról.

Amikor becsapódott mögötte a bejárati ajtó, férjem is véletlenül épp végzett a cikkel, és nekem szegezte a kérdéseket: „Tulajdonképpen hova is ment? Ki ez? Te ismered? És a szüleit?”

Az én fejemben ugyanezek cikáztak, kiegészítve még a „Nem kábítózik?” és „Nem tagja-e valamelyik szervkereskedelemmel foglalkozó maffiának?” gondo­latokkal, de a lányomtól imént ellesett flegmasággal igyekeztem csepegtetni az infókat, ami nem is esett nehezemre, hiszen valóban csak pár csepp volt belőle. 

A nap hátralévő részében gyakrabban pillantottunk az órára, mint abban a hónapban összesen, kisebbik lányom, ha jól láttam, nővére ismerőseit pásztázta a Facebookon, férjem pedig mintha a budapesti körözött személyek oldalát nézegette volna a neten.

Én estefelé egyre gyakrabban mentem ki utcára néző erkélyünkre virágot locsolni, elszáradt muskátlivirágokat tépkedni, teregetni. Citromfánk is megsínylette a hosszú estét, mert halaszthatatlannak ítéltem megmetszését, és a sötétben nem lett tökéletes az eredmény. Így viszont véletlenül épp megpillanthattam Valakit. A megszerzett információ a perspektívából adódóan épp csak egy fejbúbnyival volt több az eddiginél, amelyből az alábbi megnyugtató tényeket tudtam leszűrni: nem kopaszodik, tehát nem túl koros, jár fodrászhoz, vagyis nem ápolatlan, de nem ma volt hajvágáson, tehát kellőképpen laza. A vizsgálati mintát rögtön el is fedte erkélyünk jótékony takarása, én pedig olyan arccal léphettem be a nappaliba, hogy családom tagjai azonnal megsejtették, új infók birtokába jutottam, és mindent eldobva rohantak az erkélyre.

Lányunk mintegy fél óra alatt tette meg a lakásunkig vezető két emeletet, sejtelmes mosollyal és egy tikkadt rózsával lépett be. Ekkor férjem újságja, hogy hogy nem, újra előkerült, mi pedig folytattuk a kihallgatást, amelynek eredménye ennyi volt: „Holnap moziba megyünk”.

Ezzel a vasárnap délutánnal kezdetét vette egy új korszak az életünkben, amelynek sajátossága, hogy a családi programok szervezésekor újabb nehezítő tényezővel kell számolnunk, hogy a telefon gyorshívójában végérvényesen a második helyre szorulok, hogy szinte lehetetlen kikalkulálni, hány főre tervezzem a vacsorát. Hogy gyermekeink már nem tartanak igényt arra, hogy ők és vendégeik szórakoztatására célbadobó versenyt, kézműves partit vagy társasjáték-délutánt szervezzünk, de olykor azért eljönnek velünk kirándulni (pláne, ha plusz egy fő is jöhet), sőt, ha „kiérdemeljük”, elvisznek bowlingozni vagy bevesznek a kártyázásba.

És valahogy sokkal megértőbbé válnak a szülők kettesben eltöltött programja iránt, különösen, ha nem otthonra szervezik.

Hogy milyen ugyanez a szituáció egy apa szemével, arról Nagy István ír. 

A július 25-én, kedd este fél 8-kor meghirdetett első hangverseny igazi csemegét kínál: a "Lengyel, magyar két jóbarát" címet választva egyik kiváló és nemzetközileg is elismert barátom, a lengyel Karol Radziwonovicz adja az első félidő műsorát. A Chopin-művek az ő előadásában izgalmas, új fényt kapnak. Nagystílű és elegáns előadóművész ő, azzal a charme-mal, ami elfogadtat és elbűvöl mindannyiunkat.

Szünet után én ülök a Bösendorferhez, s játszom Lisztnek abba a tiszta és végleg boldog világba vivő muzsikáját, ahová lelkünk mélyén mi is vágyunk. A Mester minden hangjával közelebb szeretne vinni - vélem mély meggyőződéssel - az éghez. Az est utolsó műsorszáma egy kuriózum: Chopin négykezes variációit játsszuk el közösen  -  lehetséges, hogy ez a valódi ritkaság először hangzik majd fel a Vármegyeháza ódon falai között...

A nyári nappal izzása után a zene hangjai mellett leszáll a hűsítő éj, ezer színben pompázik az égbolt, s ha nem jön felhő, a hold is bekandikál ezüst sugaraival olykor a magasból... Utólérhetetlen hangulat és szívből jövő romantikus muzsikálás: erre hívjuk nagy szeretettel a zene barátait, vagyis Önöket:

Hegedűs Endre és Katica

HOLDFÉNY ESTEK 2017

19. alkalommal
Nyári szabadtéri hangversenyek a Belvárosban a Pesti Vármegyeháza díszudvarán
(rossz idő esetén az emeleti díszteremben)
Cím: Budapest, V. ker., Városház utca 7.

  
július 25. kedd 19.30
„Lengyel, magyar két jóbarát”
Karol Radziwonowicz és Hegedűs Endre 
közös hangversenye

Műsor:
Fryderyk Chopin :   
b-moll noktürn, op. 9 No. 1
Fantasie Impromtu, op. 66
a-moll keringő, op. 34 No. 2
A-dúr polonéz,  op. 40 No. 1
Esz-dúr noktürn, op. 9 No. 2 (Karol Mikuli version)   
g-moll ballada op. 23
- szünet -
Liszt Ferenc:
A forrásnál
Obermann völgye
Isten áldása a magányban
Fryderyk Chopin:
D-dúr változatok 4 kézre
 

HOLDFÉNY PLUSZ 

Július 26. szerda 20.00
Keszthely, Festetics Kastély tükörterme
Műsor azonos az előző napival
 
 
augusztus 1. kedd 19.30
„Romantikus este”
Hegedűs Endre hangversenye

Beethoven: cisz-moll „Holdfény” szonáta, op. 27
Schubert: Esz-dúr impromptu, op. 90 (D.899) No.2
Gesz-dúr, op.90 No.3
B-dúr, op.142 No.3
Chopin: Asz-dúr keringő, op.69 No.1
Asz-dúr keringő, op.42
- szünet -
Liszt: h-moll szonáta
 

augusztus 22. kedd 19.30
„Férjek és feleségek”
Hegedűs Endre és Katalin zongoraművész házaspár valamint 
Nathan Giem (USA) és Sörös Beatrix hegedűművész házaspár muzsikálnak

Műsor:
Beethoven: F-dúr „Tavaszi” szonáta hegedűre és zongorára, op.24
Leclair: G-dúr szonáta két hegedűre, op.3 No.1
Bartók: Válogatás a 44 duóból:
1. Párosító, 5. Tót nóta, 6. Magyar nóta, 9. Játék, 13. Lakodalmas, 14. Párnás tánc
Pleyel: G-dúr duó két hegedűre, op.24 No.1
- szünet -
Schubert: B-dúr szonáta négy kézre, op.30
Brahms: d-moll szonáta hegedűre és zongorára, op.108
 
A hangversenyek rendezője: Stúdió Liszt Kft.
1221 Budapest, Vincellér út 12.,  Mobil: 0630 400 6722
 
A Holdfény Estekre jegyek kaphatók az ismert jegyirodákban,
az Interticket országos hálózatán és  előadások előtt egy órával a helyszínen 3 000 forintos áron. Internetes jegyrendelés: www.jegy.hu
A helyek elfoglalása érkezési sorrendben történik.
A műsorváltoztatás jogát fönntartjuk.

http://hungarianpianist.com/hu/event/holdfeny-estek-20171/

Szülőként azzal segíthetünk a legtöbbet, ha aktívan játszunk a gyermekünkkel, hiszen a kicsiknek leginkább interakcióra, beszélgetésre van szükségük, és persze olyan játékokra, melyek a lehető legjobban megmozgatják fantáziájukat. Noha szülőként sokszor elegünk van az állandóan ismétlődő énekekből, mondókákból, ezek valójában nagyon fontos tanulási folyamatok, szóval amikor huszadszorra is ugyanazt kell játszanunk, ne tiltakozzunk. Íme néhány ötlet: 

• Építőkocka. Sokszor a legegyszerűbb játékok a leghasznosabbak. Ilyen például az építőkocka, ami koncentrációra és türelemre tanít (saját tapasztalatból halkan megjegyezzük, hogy utóbbit a szülőnek is…), nem beszélve a képzelőerőről, hiszen az összerakott építmény lehet istálló, ház vagy palota is. Ráadásul az elkészült játékról utána lehet mesélni, történeteket kerekíteni köré.
• Víz. Ez nyáron nagyszerű móka, de rossz időben sem kell róla lemondani, hiszen ott a kád, amiben kiválóan lehet pancsolni. A vízzel kisebb „kísérleteket” is végezhetünk, adhatunk hozzá sót, kis festéket, majd megbeszélhetjük, mi történik ilyenkor.
• Zene. Érdemes már egészen kis korban megszerettetni a gyermekkel a zenét, énekelhetünk, táncolhatunk együtt (írja ezt olyasvalaki, akinek se hangja, se ütemérzéke, viszont a gyermek érdekében levetkőzte gátlásosságát és élvezi), ami a ritmusérzék fejlesztésén túl azért is jó, mert a kicsikkel meg lehet szerettetni a különböző stílusokat.
• +1: Nézelődés. Nem annyira aktív, de fontos, és alulértékelt az álldogálás. Néha menjünk el sétálni csak a séta kedvéért, álljunk meg, nézzünk körül, szagoljuk meg a virágokat, lessük meg a kirakatokat és beszélgessünk sokat mindenről – a lényeg, hogy a gyermeket érdekelje.

Összefoglalva tehát: az aktív játék, a mozgás, a képzelőerő, az élmények egymással történő megosztása mind-mind kulcsfontosságú már egészen kis kortól – ne hanyagoljuk el!

http://csalad.hu/2017/07/05/miert-fontos-az-aktiv-jatek-a-kisgyermekeknek

A városi élet mellett is divatba jön újra meg újra a kertgondozás, a vetemény is, vannak közös gondozású városi kertek, balkonokban növekvő fűszerkertek és paradicsomültetvények. Sokan városi életmódot váltanak fel egy hagyományosabb vidékivel, ahol a stresszt a krumplibogarak vagy a moníliafertőzés jelenti, nem a forgalmi dugó meg a tőzsdeindex. 

Nekünk túlméretes kertünk van, már ahhoz képest, hogy egyébként meg a fővárosban töltjük többféle munkával a napjainkat. Kertnek nem is merném nevezni, nagyjából körbe van kerítve, és itt-ott tarkítják elburjánzott növények. Ezek a jobban járt sarkok, mert ezekben legalább van valami, más helyeken a gaz burjánzik el, amit olykor kaszálunk, vagy fűnyíróval nyírunk. Teljesen elengedtem ezt a problémát, bár nagyon szeretnék egy nagy és gondozott kertet, ahol az ember lelkesen sétál az ismerőseivel, és büszkén mutogatja a virágzó bokrokat, ügyesen egymás mellé ültetett virágokat és illatozó fűszernövényeket. Ahol a fák árnyékában nyugágyak állnak, a pihenőpontokat kanyargós ösvények kötik össze és... – abbahagytam, nagyjából el tudjátok képzelni, hogy milyen nem a mi kertünk. Nem olyan életállapot az, amiben élünk, hogy energiánk, időnk legyen a kertre. Ha meg nem a kert marad ki, akkor a gyerekek, így még mindig az előbbi a jobb sorrend. 

Mindezek ellenére minden évben belevágok egy kisebb veteményesbe, aztán hol ilyen, hol olyan az eredmény. Tulajdonképpen azt akarom összeírni, hogy ezt miért teszem – jóllehet teljesen észszerűtlen.

1. Mert stresszoldó hatású

A munka utáni esti locsolás a lehető legjobb módja az egész munkával (vagy gyerekneveléssel) töltött nap feldolgozásának. Amíg állok, és fogom a slag végét (büszke vagyok rá, hogy még az építkezés elején egy giga ciszterna létesítését erőltettem, és ez most nagyon jó, mert többnyire nem vezetékes vízzel locsolunk), nézem, ahogy permetezi a vízsugár a petrezselyemtöveket, a céklát meg a zöldbabot, szépen helyére kerülnek az egésznapos munka egyes eseményei, részletei, bosszankodásai. Megoldódnak (fejben) problémák, sőt, új ötletek születnek. Az ilyen pörgős embereknek, mint én, akik vállalkozók meg managerek, amúgy is tankönyvi stresszoldó terepe a természet – de jó tudni, hogy erre nemcsak az erdő, hanem néhány sor uborka is alkalmas.

2. Mert stratégiai fontosságú megőrizni ezt a tudást

Mármint azt a tudást, hogy hogyan és miből kerül az asztalunkra az étel. A gazdasági válság éveiben, amikor egy-egy bank összeomlása után az agglomeráció üzleteiben a menedzserfeleségek felvásárolták a tartós élelmiszert és a patikákban a C-vitamint, mert nem tudták, mi jöhet még – szóval akkoriban többször is eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy van területem is hozzá, meg életben tartott tudásom is, hogy ne legyek kiszolgáltatva annyira a különféle ellátórendszereknek. Amúgy is abban hiszek, hogy amit európaiságnak és európai értékeknek tartunk, az azért alakult ki (részben), mert Európában volt élelmiszertermelésre alkalmas évszak is, meg élelmiszertermelésre nem alkalmas évszak is, tehát meg kellett tanulni előre tervezni a télre. Nem arattunk négyszer, mint az indiaiak. A tücsök és a hangya meséje sok földrészen nem értelmezhető sehogysem.

3. Mert széleskörű tudástár

Nem kötelezem a gyerekeket a kerti munkára, de igyekszem kedvet csinálni nekik hozzá. És tényleg gyakran csatlakoznak, bekapcsolódnak, együtt művelgetjük ezt a kis darabot a családi civilizációnkból. Nem tankönyvi tudás számukra, hogy a magból kibújik a csíra, és abból növekszik a növény. Fel fogják ismerni a borsót meg a padlizsánt növény formájában is, ha ilyen helyzetbe kerülnek. A három gyerekből kettő kifejezetten gasztromán, ők olykor rávesznek engem különféle, a River Cottage-ból ellesett haszonnövény ültetésére (egyszer még vízi tormát is ültettünk, pedig nincs is vizünk hozzá, nem is maradt életben szegény). De répaegyelés közben beszélgettünk már talajfajtákról, holdnaptárról, gombákról és gombafertőzésekről, vegyszerekről és természetes védekezési módszerekről, a víz körforgásáról, és nagyon sokat beszélgettünk piaci és kereskedelmi játékszabályokról, egyfajta házi makro- és mikroökonómia-órák keretében. Szóval a veteményes végtelen tudástár egyúttal.

4. Mert alázatra és fegyelmezettségre tanít

Mindenhez alázat és fegyelmezettség kell a munka világában, és nem csak ott. A mi gyerekeink számára ezt már nincs honnan megtanulni, a gyereknevelés fókuszában nem ez áll – elfogadó és feltétel nélküli szeretetre törekszünk, igyekszünk szabadságot hagyni nekik, és tiszteletben tartjuk a saját egyéniségük által meghatározott kis világot, amiben élnek. És ez jó is így. Éppen ezért nem olyan nagy baj, ha máshol – a veteményesben – megtapasztalják, hogy nem mindig mi vagyunk a teremtés koronái. Amikor a gyönyörűen virágzó gyümölcsfáinkról lefagytak a virágok az idei áprilisi fagyok eredményeképp, meg amikor a jól induló céklaültetvényt egy nap alatt megeszi a lótetű, vagy amikor a gondosan ápolgatott paradicsomültetvény egy rövid balatoni nyaralás alatt haldokló sivataggá változik, átérezzük, hogy bizony a természet nagyobb úr, mint mi. Még az iskolai évek alatt megfigyeltem, hogy a legkeményebben azok a lányok és fiúk tudtak tanulni, munkát beletenni valamibe, akik azt látták otthon, hogy addig nincs reggeli, amíg az állatok nem kaptak enni.

5. Mert a legjobb út a módszerességhez

Utáltam gyerekként, amikor kivezényeltek minket gyomlálni, elsősorban azért, mert soha nem volt elég jó. Mármint az eredmény. A munka vége soha nem a dicséret volt, hanem inkább a lebarnítás, mert bennmaradtak a gyökerek, vagy mert nem vigyáztunk eléggé a haszonnövényre a gyom között, vagy mert letapostuk, ahol nem kellett volna, vagy kihagytunk részeket. De azt biztosan ott tanultam meg, hogy módszeresen, sorban haladva lehet a legeredményesebben dolgozni, legyen szó gazhúzogatásról, a gyerek félpár sportcipőjének a kereséséről vagy a hiba megtalálásáról egy húszoldalas Excelben. Szóval nemcsak tudást, hanem kompetenciát is fejleszt a kiskert.

6. Mert eggyel több esélyed van arra, hogy a gyerekek megegyék a zöldségeket

Gondolok itt különösen a kisebbekre, akiket még le lehet venni a lábukról azzal, hogy ez a zöldbab, amelyik tulajdonképpen csak közönséges zöldbabnak néz ki, valójában egy igazi kis csoda, hiszen abból a babszemből nőtt a növény, amit együtt csíráztattunk tavasszal, és aztán együtt ültettünk el, és aztán együtt locsolgattunk… Azt nem is merem külön pontban írni, hogy egyébként meg milyen jó tudni, hogy amit éppen eszel, vegyszermentes.

7. Mert sikerélményt ad

Legfőképpen viszont isteni érzés, amikor azt mondhatod a vendégeknek, hogy ez a kis hatkomponensű grillzöldség egy az egyben a kertben termett. Igen, a cékla meg a mángold is. (Ugyanennek a dög változata: „Te még sosem próbálkoztál veteményessel, ugye, drágám? Nem olyan nagy ügy, én is három gyerek meg három cég mellett csinálom. Tudod, mennyire jó stresszoldó?”) És kevés olyan őszintén örömteli pillanat van, mint amikor befőzöd a saját barackfádról szedett barackot, és még emlékszel, hogy amikor ültetted a fát, a most bulizó kamasz nyakig sarasan ki-be ugrált az ültetőgödörbe, mert ez a világ legjobb mulatságának tűnt. 

Ilyenkor teljesen úgy tűnik, hogy hasznos tagja vagy az emberiségnek egy pár négyzetméternyi veteményes vagy gyümölcsöskert által.    

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

Az abaligeti a Mecsek leghosszabb patakos barlangja, évi 55 ezer látogatójával a harmadik legnépszerűbb föld alatti képződmény hazánkban. Első írásos említése a 18. század közepére datálható. Akkoriban a barlang előürege a falu plébánosának pincéje volt, innen származik a ma is használatos Paplika elnevezés. Később fokozatosan feltárták, a 19. század vége felé már belépőjeggyel, hivatásos vezetővel lehetett megtekinteni. Kezdetben 36 tölgyfahidat építettek a patak fölé, majd az 1950-es években a látogatást betonjárdákkal, hidakkal és lépcsőkkel tették biztonságossá. Ezt korszerűsítették 2001-ben, idén pedig a barlang világítását cserélték energiatakarékos led-izzókra, amelyeknek a színhőmérséklete gátolja a növények és algák megtelepedését, ezek ugyanis nem természetes lakók a barlang mikrovilágában.

Az átlagosan 12 °C hőmérsékletű barlang klímája a légúti, allergiás és asztmatikus betegségekben szenvedőknek igazi enyhülést ad.

A különleges formájú képződmények közül több nevet is kapott, így látható itt többek között a Pisai ferdetorony, a Kálvária, az Elefántfej, Karthágó romjai vagy a Niagara-vízesés, de a barlang 25 méter magas nagytermében a sümegi vár több százezer éves „makettjét” is megcsodálhatjuk. 

Az abaligeti barlangban 190 állatfaj él, közülük több endemikus, azaz a világon csak itt találhatóak meg, ilyenek a patakban élő egyes vak bolharákok és vak víziászkák. A barlang jelentős téli denevér-pihenőhely, ilyenkor százával gyűlnek össze a barlang csendesebb mellékjárataiban.

Nyáron is szerencsénk lehet, a nagy patkósdenevért vagy a kis patkósdenevért időnként a kiépített szakaszon is láthatjuk. Lemaradni semmiképpen nem fogunk a misztikus repülő emlősökről, hiszen a barlang mellett üzemel egy igazi Denevérmúzeum, ahol interaktív kiállításon ismerhetjük meg, hogy mit jelent az éjszakai üzemmód ebben a világban. Akárhogy is nézzük, az abaligeti barlang kötelező pihenő (chilling) program.

Nyitva: Nyáron 9–18-ig, a csoportok minden óra egészkor indulnak.

Jegy: Felnőtt 1000 Ft, diák, nyugdíjas: 800 Ft. Fishing on Orfű-karszalaggal a barlangba szóló belépőjegy a Denevérmúzeum megtekintésére is feljogosítja a látogatókat.

Ruházat: A barlangi levegő 12 °C, ajánlott a hosszú nadrág és a meleg, vízhatlan felső.

Utazás: Orfűről buszjárat nagyjából óránként van, gyalog 3,8 km.

Web: www.abaligetibarlang.hu

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

A „Megalkuvók” Ivády Nóra első regénye. A szerző stílusa irodalmi igényű naplójegyzeteken edződött, így csöppet sem emlékeztet elsőkönyves szerzőére: érett, szép, érzékletes és atmoszférateremtő. Szereplőinek többsége a korszak valós, történelemalakító figurája, a hadügyminisztérium akkori vezetői – a két főhős viszont kitalált személyiség. Ivády Nóra kitűnő jellemábrázoló, a lelki történéseket hitelesen, pátosz nélkül képes megrajzolni.

Regényalakjai hús-vér emberekként mozognak a történetben, szinte halljuk a hangjukat, érezzük körülöttük a szagokat, a dohány- és lőporfüstöt, a kórházak áporodott vérszagát, a „háborúszagot” a főszereplő katonai zubbonyán.

Az emberek cselekedetei mögött ebben az időszakban a legváltozatosabb háttérindítékok és érzések feszültek, és a regény hitelesen fel is vonultatja mindet a kétségbeesett hatalomféltéstől – a bizonytalanságon, félelmen, aggodalmon, reménykedésen keresztül – egészen a forradalmi lelkesedésig. Olyan erővel von be minket az 1956. október 6-ikától, Rajk László újratemetésének napjától november végéig tartó időszak budapesti történéseibe, hogy szinte a két főszereplővel együtt rohanunk föl a honvédelmi minisztérium lépcsőjén, vagy rójuk a romos-barrikádos utcákat, és gyűjtjük az üvegeket a Molotov-koktélokhoz. Ez volt az a korszak, amikor mindenkinek „csendre kellett inteni még a gondolatait is, mert a falnak is füle volt”, az igazság pedig majdnem ismeretlen fogalommá silányult, mert egyetlen dolog számított csak, a politikai megbízhatóság. Ott vagyunk abban a szobában, ahol a honvédelmi minisztérium vezetői üveges szemmel vizslatják Budapest térképét, hárítják a felelősséget, szabotálják a rendcsinálást. „Hamarosan eljön az a pillanat, amikor le kell tenni a voksot, úgy, hogy még nem tudjuk, ki a legerősebb. Ez a legnehezebb helyzet, amibe egy katona kerülhet. Vakon dönteni – fogalmazza meg egyikük. – Ez bitót is jelenthet, ha az ember rossz helyre húz.”

Az egyik főszereplő, Lippai János ezredes gyorstalpaló tiszti tanfolyam elvégzése után lett magas rangú katonai vezető.

Erkölcsi döntéseit a zsigeri félelem motiválja, amit egyik felettese így fogalmaz meg: „Ezek el fogják üldözni, fel fogják koncolni az új világ olyan felkapaszkodott elvtársait, mint amilyen maga is, János!” Hiába jólelkű, emberséges hajlamú – saját pozíciójának és életének a féltése képtelenné teszi őt hosszú távon az önzetlenségre, a hősiességre.

Felesége, Lenke a viszonylagos jómódot évező, férjét rajongva szerető asszony. A forradalom napjaiban szembesül azzal, hogy egészen addig álomvilágban élt, nem vett tudomást a külvilágban zajló eseményekről.

Egy csalódás olyan útra indítja, amelynek során átlépi élete addigi korlátait, hatalmas lelki fejlődésen megy keresztül, ami a harcolók mellé állítja. Ivády Nóra mesterien váltogatja János és Lenke összefonódó és szétváló történetét, általuk pedig a szovjetbarát tisztek és az utcai forradalmárok nézőpontját.

A forradalom után reménykedik a házaspár, hogy a történtek ellenére a helyzet elcsitul, és lehetőségük nyílik egy békés, visszavonult életre – János azonban nem tudja átlépni félelmeit, amelyek csak megalkuvás árán győzhetők le. Pedig még nyitva a határ, mert a lázadozóknak egérutat kellett hagyni, hogy minél távolabb fussanak. „Ki kell engedni az elégedetlen tömeget – mondta Ilku Pál vezérőrnagy, a forradalom utáni »rendcsinálás« egyik fő alakja. – Ennyi embert nem lehet kivégezni. Menjen el, aki erős, és még van ereje ellenállni. A megalkuvókkal könnyű lesz.”

A „Megalkuvók” című regényt nemcsak a felnőttek, hanem minden középiskolás kezébe vehetné, és nem csalódnának benne, mert a fordulatos cselekményszövés miatt észrevétlenül vonódnának be a történelmi eseményekbe.

Számukra különösen jó hír, hogy már elektronikusan is megvásárolható a könyv a publioboox.com-on. Az idősebbek örömére ugyanott megvehető nyomtatott formában is, egyelőre még szerény, „elsőkönyves” formátumban, de reméljük, a kultúra mecénásai – felismerve történelmi és szépirodalmi értékét –, hamarosan keménykötésű, nagyobb betűs kiadásban is eljuttatják az érdeklődő közönséghez.