Janikovszky Éva felnőtteknek íródott könyvéből Tollár Mónika rendezésében Kovács Patrícia és Kovács Vanda adják elő a rövid beszédeket – a kötet önmagában is szórakoztató, a színészek játéka pedig csak gazdagítja a szövegeket. A monológok mindegyike egy panaszáradat: feleség szidja a férjét, az anyósát, a barátait, a vejét, a menyét.

Felháborítónak tartja például, hogy a lánya, aki éppen várandós, az utolsó pillanatig dolgozni akar: hogy fog így nyugodtan készülni, és hát nem egy önző alak az a férj, aki ezt hagyja, és nem hordja a tenyerén a feleségét?

Ugyanez a nő nem sokkal később azon háborodik fel, hogy a menye, aki éppen várandós, abbahagyta a munkát, a baba érkezésére készül: miből fognak így megélni, és különben is, nem egy önző alak az a nő, aki a várandóssága idején elvárja, hogy a férje csináljon mindent?

Belefeledkezünk ebbe az élő hangoskönyvbe, közben felhangzik egy-egy kacaj, mi meg nem tudjuk, hogy az ismeretlen azért nevet, mert sokszor hallotta már az elhangzott mondatot, vagy azért, mert sokszor mondta.

Mi hányszor vagyunk ugyanígy igazságtalanok, ítélkezők, manipulatívak, hányszor zsaroljuk érzelmileg a társunkat, a családtagjainkat?

Hányszor fordul elő, hogy kritizáljuk a felnőtt gyerekeink (sokszor megfontolt) döntését, hányszor felejtjük el, hogy mi is voltunk gyerekpozícióban, és nehezményeztük a folyamatos bírálatot? Pszichológusok szokták mondani, hogy nem vagyunk elég empatikusak, nem tudjuk beleélni magunkat a másik ember helyzetébe – az előadás nemcsak a testi, hanem a lelki fogyatékosságaink tekintetében is érzékenyítő lehet.

A következő – ugyanígy jótékonysági – előadás december 28-án lesz, ajánlom mindenkinek, aki választ szeretne adni a fenti kérdésekre.

Pár hónapja szerkesztőségünket fölhívta egy olvasó, hogy interjúalanyt ajánljon, aki – ahogy ő fogalmazott – „minden szempontból megfelel a Képmás értékrendjének és fantasztikusan jó ember”. Meglepett, amikor kiderült, hogy nem ünnepelt médiasztárról, közkedvelt tanító néniről, kedves doktor bácsiról vagy lelkes szociális munkásról beszél, hanem (természetesen névtelenséget kérve) a főnökéről, a Richter Gedeon vezérigazgatójáról. Bogsch Eriket föl is kerestük.

A nagy tárgyalóteremben hárman árválkodunk, a vezérigazgatóval és a PR Iroda vezetőjével. A hatalmas ovális asztalnál, ahol az imént fontos döntések, megállapodások születtek, egy családi magazinba kellene személyes interjút készítenem, demonstrálva, íme, ilyen egy jó ember, egy szuper vállalatvezető. Lehetetlen küldetésnek látszik…

– Vegyészmérnök és közgazdász. A gyógyszeriparhoz való vonzódás hozta össze ezt a két szakmát?

– A természettudományos tárgyak érdekeltek, de rosszul rajzolok, és egyébként is a kémiát szerettem leginkább, ezért a vegyészmérnöki karra mentem. Kiderült, hogy nem leszek a legjobb kutatók között, viszont a nyelvtudásomat szerettem volna használni, s mivel magyar terepen a gyógyszeripar volt a legnemzetközibb ágazat, ez kezdett érdekelni. Emellett mindig volt bennem közgazdasági érdeklődés, de édesapám úgy gondolta, fontos egy megbízható, politikamentes természettudományos tudás megszerzése is. Ezért kezdtem a vegyészettel. A Kőbányai Gyógyszerárugyár Technológiai és Műszaki Fejlesztési Osztályához kerültem, és nemzetközi területen kezdtem dolgozni.

– Vezetőként elegendő volt a két diploma, hozzá pedig megfelelő kommunikációs készség és tapasztalat?

– A vegyipari ismereteim nagy segítséget jelentenek, hogy szakmai kérdésekben ne legyek tájékozatlan, a közgazdasági tanulmányok és az ehhez tartozó vezetési képzés adott döntéselméleti alapokat, a kommunikációt nem tanultam, arra megvannak a megfelelő munkatársaim.

– Nem a tömegkommunikációra gondolok, hanem a cégen belüli személyes kommunikációra.

– Ehhez elsősorban empátia kell. Egy vezetőben meg kell, hogy legyen, de ez belülről jön, szerintem nehéz megtanulni, ha eredendően hiányzik valakiből. És akiben megvan, az sem tud mindenkivel egyformán empatikus lenni.

– Sokszor hallunk, olvasunk a médiában összeesküvés elméleteket világmegváltó gyógymódok elsüllyesztéséről üzleti érdekek miatt. Emellett még mindig sokan nem váltják ki az orvos által felírt receptet vagy nem szedik be a kiváltott gyógyszert. Magyarországon mennyire gyógyszerellenes a társadalom?

– Nem tudom, hogy rosszabb-e a helyzet, mint másutt.

Bizonyos készítményekről vagy gyógymódokról valóban súlyos tévképzetek jelennek meg a médiában, ez elsősorban a betegeknek okoz kárt, és főként a legrosszabb anyagi helyzetben lévőknek, akik nem egyszer súlyos anyagi áldozatot is hoznak, hogy sok esetben teljesen hatástalan készítményekhez és módszerekhez hozzájussanak.

A gyógyszerek mögött megalapozott vizsgálatok vannak, sok-sok kipróbálás és tudományos megalapozottság. Nem véletlen, hogy olyan költséges és hosszadalmas egy-egy újabb készítmény bevezetése. Persze, nem hat minden gyógyszerkészítmény mindenkire ugyanúgy, ez természetes, de ilyenkor az orvos feladata, hogy újabbat próbáljon ki.

– A Nemzeti Agykutatási Program konzorciumi partnere a Richter Gedeon. Alkalmas a magyar gazdaság és a gyógyszeripar arra, hogy egy gyógyszert kikísérletezzen, kipróbáljon, legyártson?

– Magyarországon a Richter Gedeon az egyetlen magyarországi központú cég, a többi gyógyszergyár csak más multinationális cégek hazai leányvállalata. Ez azért fontos, mert a lényegi döntések mindig az anyacégnél, a központban vannak. A klinikai vizsgálatok korai fázisáig el tudunk jutni, ahhoz ötlet, kreativitás, és műszerek kellenek, de egy ponton túl olyan kényszerpályán van a folyamat, hogy 500 millió és másfél milliárd dollár között van az engedélyeztetéshez szükséges klinikai vizsgálatok ára, ezt csak amerikai partnerrel tudjuk megvalósítani.

– Befolyásolja a kutatásokat a politika, a nemzetközi kapcsolatok, konfliktusok alakulása?

– A Richter ’45 után elveszítette a leányvállalatait, beszűkült a piac, ami megmaradt, a KGST országokkal, az sem piaci elven működött. 2010-ben jutottunk el oda, hogy ne csak regionális, hanem európai vállalatot hozzunk létre, minden Európai Uniós országban saját leányvállalattal és orvoslátogatói hálózattal. Vegyes vállalatot alapítottunk Kínában és ezt próbáljuk folytatni Latin-Amerikában is.

– Nemrég a KETEG konferencián a keresztény alapokon nyugvó vállalkozásról tartott előadást. Ez valójában mit jelent?

– Azt, hogy a vállalat keresztény értékrenden alapszik. Azonban a politikát és az értékrendet mindenképen külön kell választani. Nagyon vigyázok rá, hogy a munkahely politikamentes maradjon, az ilyen nézeteit mindenkinek a falakon kívül kell hagynia. Ez létkérdés. A nyugati világ üzletemberei soha nem nyilatkoznak a tárgyalóasztalnál politikai kérdésekben. Az értékrend, az más.

Az európai kultúra alapja a keresztény értékrend, ha hívő valaki, ha nem. Egy vezető nem ítélheti meg az alapján a munkatársait, hogy vallásosak-e vagy ateisták, de alapvető igazodási pontok vannak, amelyeket mindenkinek követnie kell. Például ilyen a legegyszerűbb, ne lopj.

Ha ezen a vonalon kicsit továbblépünk: nem lehet megengedni azt sem, hogy a rövid távú teljesítménykényszer gátlástalansággal párosuljon. Ha, mondjuk, a teljesítményt mutató számokat manipuláljuk, az rövidtávon járhat előnyökkel, de hosszútávon, azon túl, hogy etikátlan, a cégnek is hátrányos.

– Ezek főként a gazdasági szereplőkre vonatkozó üzletetikai szabályok, de a gyógyszeriparban egyéb etikai kérdések is felmerülhetnek. A nőgyógyászat témakörben például, az abortusztabletta dilemmája…

–…amire nemet is mondtunk, amikor fölajánlották, hogy gyártsuk. Visszaléptünk. Ez morális szempontból is számos olyan kérdést vetett fel, amely miatt ezt láttuk jónak.

– Hány ember dolgozik a cégnél?

– Magyarországon 5000, külföldön további 6000.

– Sokszor gondol arra, hogy ennyi ember életét meghatározza egy-egy döntés?

– Nyilván vannak olyan döntések, például egy másik céggel való fúzió, amelyek konkrétan is meghatározhatják a dolgozók jövőjét.

Ilyenkor is az a legfontosabb cél, hogy Magyarországon megmaradjon a termelés, és a kutatás 90%-a itt történjen.

Előfordult, hogy gazdasági kényszer miatt bizonyos intermedierek gyártását Indiába tettük, mert ott ötödébe került a beruházás. De ezáltal a munkavállalók nem kifejezetten károsodtak, csupán nem kaptak új lehetőséget. De például a biotechnológiai üzem itthon épült fel – bár nehezebb volt, mert nem voltak meg a hagyományai – , mert azt mondtuk, hogy ahol a legtöbb a hozzáadott érték, az hazai legyen.

– Kell egy indiai vegyes vállalatnál követni az ottani kultúrát, a helyi viszonyokat?

– Teljesen a partnerre bízzuk, hogy a helyi viszonyokat felmérje, mi csak a pénzügyi és műszaki hátteret adjuk.

– Az a hír járja, hogy szinte családtagként kezeli a munkatársakat. Nem nehéz emellett a saját családjára is koncentrálni?

– Amikor erre a posztra kerültem, két gyerekem már egyetemista volt, a harmadik a középiskola utolsó éveiben. Felmértem, hogy az időm és energiám javát a Richterre fogom áldozni, szórakozásra és barátokra minimális idő marad. A hétvége a családé, de vasárnap délután is a munkával kapcsolatos dolgokat olvasom. Amit nehezebb megszokni, az az, hogy este, sőt éjjel is a munka jár a fejemben.

– És ezt az odaadást a dolgozóktól is elvárja? Például a nőktől vagy fiatalabb családosoktól?

– Nem. És nemcsak megértem a problémáikat, igyekszem is támogatni, hogy a családi életükre megfelelő időt és energiát szánjanak. Olyan lelkiismeretes emberekkel vagyok körülvéve, akik ezzel szemben tudják, mikor van a cégnek nagyobb szüksége rájuk, olykor rövid időre a családi élet rovására is. Viszont ha ennek az időszaknak vége, akkor a cégnek kell nagyvonalúnak lennie.

Mert ha a családi élete nincs rendben a munkatársaknak, akkor munkaerőként sem tudnak jól teljesíteni.

– Tényleg látja ezt egy vezető, hogy a két emelettel lejjebb vagy a laborban dolgozó embernek milyen a családi élete? Mert gondolom, nem álruhában közlekedik, mint Mátyás király.

– Mindenkin van teljesítménykényszer, nem vagyunk szociális intézmény, de alapvetően meghatározó a légkör. Akik ekörül az asztal körül ülnek, nem feltétlenül ismerik személyesen az itt dolgozók gondjait, de ha az emberek közösségként dolgoznak együtt, akkor, ha szükséges, átveszik egymástól a terheket. Alapvetően ütközőpont vagyok a munkavállalók és a részvényesek között, hiszen az igazgatóság azt várja, hogy  a cég első embereként a részvényeseknek a maximális teljesítményt nyújtsuk, az itt dolgozók pedig azt, hogy a tisztességes, kemény munkáért megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak.

– S ebben az örökös egyeztetésben van idő örülni a sikereknek?

– Ilyen szempontból kicsit rossz a természetem, mert rövid ideig örülök, egy-két nap után már csak a következő feladatot látom.

Az interjú végén Bogsch Erik lekísér a lépcsőn, s mire leérünk a bejáratig, elmesélteti velem, hány gyerekem van, és mekkorák. Az épület előtt kocsi vár sofőrrel. Meglepve szabadkozom, de a PR-vezető a fülembe súgja: Minden vendégnek kijár a figyelmesség, és a vezérigazgató úr mindenkit személyesen kísér le.

Hát mindössze ennyit tudtam lefülelni a titokból kívülállóként, kedves Olvasó. Talán, ha beálltam volna a céghez dolgozni…

A Richter Gedeon ma több mint 38 országban van jelen, a magyar cégek közül egyedülálló érdekeltségi piachálózata felöleli az Európai Unió országait, az Amerikai Egyesült Államokat, a FÁK tagállamait és Japánt, valamint a keleti térséget. Mintegy 1000 fős kutató-fejlesztő bázisával a közép-kelet-európai térség legjelentősebb gyógyszerkutatási központja, főként a központi idegrendszer, valamint a nőgyógyászati betegségek gyógyszereinek felfedezésére és fejlesztésére koncentrál.

Létezik egyáltalán abszolút szépség? És az állatoknak is van fogalmuk erről? Szebb a páva, mint a pulyka – szoktuk mondani, de azt azért biztosra vehetjük, hogy a pulykatojók nem cserélnének le egy szép, vörös fejű, kopasz, bibircsókos nyakú pulykakakast holmi fényes tollú, tollbóbitás piperkőcre. Vagyis a pulykának a pulyka a szebb.

Gácsérok és gúnárok

Kimondhatjuk, hogy az állatvilágban is van szerepe a küllemnek a párválasztásban? Azoknál az állatoknál, amelyeknél a látás döntő szerepet játszik az érzékelésben, mint amilyenek a madarak is, mindenképpen. Számos madár hímje visel színes nászruhát, amely nemcsak a mi szemünkben látványos, hanem pontosan az a célja, hogy a tojót elkápráztassa, figyelmét magára vonja. A legszebb nászruhákat azok a hímek viselik, amelyek nem kötnek tartós párkapcsolatot választottjukkal, és nemigen vesznek részt az ivadékgondozásban sem: míg a récék gácsérjai vagy a tyúkfélék kakasai sokkal színesebbek a tojónál, addig a ludaknál a gúnárokat, illetve a darvak vagy a gólyák hímjeit szinte meg sem lehet különböztetni a tojótól: egyszer kellett csak meghódítani, onnantól együtt maradnak, jó esetben életük végéig.

Ne legyen felemás

Akkor hát a tartós kapcsolatban élő madaraknál közömbös a külső? Nem, ezt azért nem lehet mondani. Számít például a szimmetria. A füsti fecskék párválasztási szokásait tanulmányozva a kutatók azt tapasztalták, hogy minél hosszabbak a hím farkának két oldalán a villát alkotó tollak, annál kapósabb lesz a fecskemenyecskéknél. Ámde az is kiderült, hogy ez csak addig igaz, amíg a két oldal hosszúsága egyezik. Ha viszont az egyik oldalon rövidebbre vágják a tollat, hosszabbíthatják bármeddig a másikon, a hím népszerűsége csökkenni fog. A szimmetria az egészség fokmérője a szarvasoknál is, és erről a bika évről évre számot ad: tél végén-kora tavasszal elhullatott agancsa helyett minden nyáron újat növeszt, nemcsak azért, hogy párbajozzon vele, hanem azért is, hogy a tehenek az agancs szimmetriája alapján ítélhessék meg örökítőképességét, egészségi állapotát.

Van, aki az orrával lát

A szépség persze nem minden: vannak olyan állatok, amelyek jobban hisznek a fülüknek vagy az orruknak, mint a szemüknek. Az énekesmadarak hímjei dalukkal próbálják belopni magukat választottjuk szívébe, amellett, hogy az ének területjelzésként is szolgál a többi hím irányába. Az emlősök pedig általában sokkal inkább a szaglásuk alapján döntenek: ha a kiszemelt partner illata elég vonzó, akkor az sem baj, ha a külleme nem olyan megnyerő. A híres főemlőskutató, Jane Goodall Afrikában, a csimpánzok terepi tanulmányozása közben figyelt fel arra, hogy az általa követett csimpánzcsapat egyik idős, viharvert, emberi szemmel szépnek semmiképp nem mondható nősténye milyen ellenállhatatlan vonzerővel bír a hímekre nézve, ami utódainak nagy számában is egyértelműen megnyilvánult.

És az ember?

Az állatvilágban általánosan elmondható, hogy ha valamelyik nem szebb, díszesebb, az szinte mindig a hím. Miért vagyunk mi, emberek, kivételek? Bármilyen meghökkentően hangzik is, a válasz az, hogy nem vagyunk azok. A szépség, amint láthattunk, viszonylagos, az viszont tény, hogy azok a küllemi sajátosságok, amelyek a hím állatokat feltűnőbbé teszik, mindig az ivarérettséggel állnak összefüggésben: megkülönböztetik a felnőtt hímet a nőstényektől és a hozzájuk nagyjából hasonló, mindkét nembeli növendékektől. Hogy a páva faroklegyezőjét emberi szemmel szebbnek látjuk, mint a pulyka bibircsókos nyakát, az ebből a szempontból mindegy: a célja mindkettőnek ugyanaz, és ugyanaz az oroszlán sörényének vagy a hím gorilla ezüstös hátának is: megkülönböztetni a felnőtt hímet a csapat többi tagjától.

A szebbik nem

Ha elfogulatlan, természettudományos megközelítésből nézzük a dolgot, az ember sem kivétel. A férfiaknak felnőttkorukra az arcuk, sőt, olykor a testük is szőrös lesz, a fejük viszont gyakran lekopaszodik. Ezek a tulajdonságok – a szakáll, a bajusz vagy akár a kopasz fej – pontosan ugyanazt a célt szolgálják, mint az állatvilágban ismert férfiúi díszek: felismerhetővé teszik a kifejlett hímet. Ezeket az ivarérettséggel járó megkülönböztető jegyeket az embernél is a hím viseli – csakhogy a szépség fogalmát, ideálját a kultúra évezredei során elsősorban férfiak határozták meg, akiknek viszont jobban tetszenek a hölgyek finomabb arcvonásai, sima bőre, arról nem beszélve, hogy a hajukból micsoda költeményeket tudnak varázsolni...  

A gyíkok életében is fontos szerep jut a díszes külsőnek: a legtöbb gyíkfaj hímje élénkebb színű, mint a nőstény, és egyes családoknál jellemzőek a különféle bőrfüggelékek: tarajok, lebernyegek is.

Az Ausztráliában élő lugasépítő madár tollazata csillogó kék. A hím által épített lugas kizárólag az udvarlás helyszínéül szolgál. A hím összehord bele mindenféle kék színű tárgyat, sőt, kék bogyók levével még ki is festheti.

Az a szabály, amely szerint a tartós kapcsolatban élő párok tagjai küllemre nem térnek el jelentősen egymástól, a patásoknál is érvényesnek látszik: a szarvasok, antilopok szarvat, agancsot viselő hímjei a párzási időszakban viaskodnak a nőstényekért, míg a lovaknál és zebráknál a csődör tartósan együtt él a kancákkal –

és nem visel megkülönböztető „jelvényt”.

Még egy bogár párválasztását is befolyásolhatja a partner külseje.

Egyes bogarak hímje látványos fejdíszével kápráztatja el a nőstényt.

 

 – Mesélj a kezdetekről! Mióta készítesz esőkabátokat?

 – 2009-ben kezdődött az egész. Nagyobb cégeknek dolgoztam, de a saját ruháimat már akkor is magamnak készítettem. Az egyik barátnőm kölcsönkért tőlem darabokat, hogy randira vagy erre-arra kell. Kicsit csodálkoztam, mert nem egyforma az alkatunk, de sokat nem gondolkodtam, odaadtam neki. A hátam mögött lezsűriztette a WAMP szervezőivel, és így a 30. születésnapomra egy asztalbérletet kaptam tőle a következő vásárra. Már az itt értékesített első darabok között volt esőkabát.

 – De hogy jött az ötlet, hogy esőkabátot is készíts?

 – Nálam a ruhatervezés nem egy művészi inspiráció, én mindig abból indulok ki, hogy én mit akarok felvenni. Az esőkabáttal is így kezdődött. Egyszerűen nem volt olyan, ami az igényeimnek megfelelt volna. Leggyakrabban most is a sportos, zsákos vagy pelerines megoldás a jellemző, ami nem annyira nőies. Én viszont a tipikus trenchcoat formát akartam, így a sziluetthez egy korábban készített ballonkabátomat vettem mintának.

 – Azóta rengeteg fejlesztésen ment át, és ma már hihetetlen választékot tudsz kínálni.

 – Igen, a színválaszték nagyon lényeges nálam. Hosszabb folyamat eredménye, mire megtaláltam azt a két anyagot, amivel most dolgozom. Ezekből már nagyon nagy színskála alapján tudok válogatni én is meg a vevőim is.

 – Mennyire könnyen kezelhető ez az anyag? Milyen sajátos szabási, varrási igényei vannak egy ilyen ruha­darabnak?

 – Speciális technikát igényel. Úgynevezett félfrancia, illetve francia varrásnak hívjuk ezt, ahol az anyagszél önmagába befelé van forgatva, mint a férfiingek ujja, csak míg arra van egy apparátus, itt rengeteg kézimunkával dolgozunk. Pödörjük, kívül-belül varrjuk, ami nemcsak növeli a vízállóságot és a tartósságot, de szerintem így sokkal szebb is.

 – Ezek szerint tartósak a ruháid. Vállalsz rá garanciát is?

 – Természetesen. Örök garanciát biztosítok. És nem csak az esőkabátokra.

 – Sok kezdő tervezőnek a baráti köréből alakul ki a vásárlói bázisa. Ez rád is igaz?

 – Egyáltalán nem. Sokkal inkább az ellenkezője, hogy odajönnek például a vásáron, mert tetszik nekik a kínálatom. Akinek a stílus bejön, annak be fogok jönni én is, hisz mindig magamnak tervezek. Több vásárlóm vált az évek alatt családi barátunkká.

– Apropó, család. Ha jól tudom, te csak a saját ruháidat viseled, szinte semmilyen más márkától nem vásárolsz. Működik ez az egész családban?

 – Így van, csak a pizsamám és az alsóruházatom az, amit nem magam terveztem. A férjemnek, Balázsnak is sok általam készített darabja van. A gyerekeknek csak most kezdtem el tervezni, mert hároméves korig nem nagyon éri meg. (Bori három-, Dávid hatéves). Túl gyorsan nőnek, és bőven elég, ha a családban, barátok között körbejáró ruhákat használjuk. Dávidnak pont most készítek egy darabot, mert nem jött rá a konfekció méret, meg a férfi kollekcióban van egy-két cipzáras pulcsi, azt megcsináltam gyerekméretben is.

– Esőkabátot fogsz nekik varrni?

 – Férfi esőkabát-kollekció már most is készült. Volt egy másfél éves kihagyás, amikor információkat gyűjtöttem a törzsvevőimtől, hogy a férfi irányt hogyan vigyem tovább. A nőinél ugyanis sokkal egyszerűbben lehet általánosítani, hogy pl. az A-vonal a legnépszerűbb. A férfiaknál jobban különböznek az igények, és nagyon fontos a funkcionalitás. Amíg például az én férjem simán bevállal akár egy sárga darabot is, a többség még mindig a klasszikus kék, fekete, szürke árnyalataiban gondolkodik. A gyerekeknek inkább csak 6, sőt 10–11 éves kortól tudok esőkabátot elképzelni, amikor már jobban érdekli, hogy néz ki, és nem is nő olyan gyorsan. Így lehet áldozni egy olyan darabra, amely aztán két-három évig jó lehet.

Kép: Páczai Tamás

„Szerintem minden embernek a saját lábára készített cipőt kellene viselnie, amiben a saját útját járja” – mondja Szilágyi Andrea, akinél ez a mondat nem csupán üzleti fogás. Igazán eredeti, filozofikus gondolatokat fogalmaz meg az életünkről, miközben a cipőkészítésről beszél.

A NES cipőmárkát Andrea 2004-ben alapította. A párizsi Studio Berçot-tanítvány sokéves nemzetközi tapasztalattal a háta mögött vágott bele a saját, kis szériás gyártásba. A lánya születése miatt beiktatott kis szünet után 2015-ben adott új lendületet a márkának, de már 2008-tól tudatosan figyel a környezetkímélő cipőkészítésre. A Párizsból hozott kifinomult stílusjegyek mind a mai napig felismerhetők munkáin.

Kép: Páczai Tamás

– Mesélj a kezdetekről! Miért éppen a cipők? Hol tanultál?

– Még hetedikes koromban jártunk egyszer Párizsban. Anyám mondta, hogy választhatok egy divatlapot, amit megvesz nekem, és én a Depeche Mode nevű lapot kértem. Igen, az ismert együttes is innen vette a nevét. A magazinból három tervező munkái fogtak meg, és mindhárman a Berçot-ban végeztek. Bár akkor megjegyeztem ezt a nevet, de azért hosszú út vezetett idáig.

– Romániában is tanultál, ha jól tudom.

– A barátnőm Franciaországba jelentkezett, én nem akartam olyan nagyot lépni, így csak Bukarestig mentem. Megtanultam románul, divatszakra jártam. Közben aztán megismerkedtem a későbbi férjemmel, és mégis Párizsban kötöttem ki.

Kép: Páczai Tamás

– És akkor jött a Berçot?

– Még mindig nem. A Sorbonne-ra felvételiztem, de itt az általános művészetoktatás annyira nem fogott meg. Untam, és ekkor jutott eszembe a Berçot. Találkoztam az igazgatónővel, Marie Ruckivel, beszélgettünk egyet, és felvett a második évre. Utólag sajnálom, hogy kimaradt az első év, mert abban az időszakban találsz igazán magadra. Ott volt több olyan tárgy és munka, ami segít a tanítványoknak a saját útjuk megtalálásában, meg ott Marie is többet tanított.

– Ott már cipőtervezést tanultál?

– Általános képzést kaptunk, cipőtervezést csak érintőlegesen tanultunk. Voltak alkalmi projektek, amiket élveztem, de akkor még nem gondoltam rá, hogy cipőket akarok tervezni. Aztán előbb Christian Lacroix-nál töltöttem gyakorlati időt, majd Venera Arapuhoz kerültem, ahol a cipők és kiegészítők már nagy szerepet kaptak. Másfél évig dolgoztam neki, együtt készítettük elő a kollekciókat, együtt terveztünk, és együtt felügyeltük a Bukarestben készülő prototípusok gyártását.

 Kép: Páczai Tamás

– Mesélj a saját márkáról! Honnan jött a név?

– 2004-ben alapítottam a NES-t. A Szilágyi nem éppen szerencsés más nyelvterületeken… Végül becsuktam a szemem, felütöttem az angol szótárt, és egy ceruzával böktem. Így találtam rá az n.e.s. betűsorra, amely egy tipikus angol, szótári rövidítés. Le sem fordították. Jelentése: not elsewhere specified, azaz máshol nincs pontosítva. Azt mondtam: ez jó lesz, akkor majd én pontosítom.

– Mikor kezdett érdekelni a fenntartható fejlődés szemlélete?

– Mindig is kis szériás, kézműves dolgokat akartam készíteni, nagyon fontos volt számomra az integritás, vagyis az, hogy ne csak a tárgyak legyenek szépek, hanem a keletkezésük is. Rettegtem attól, hogy elmenjek egy csapatba dolgozni, ahol olyasmit kell csinálnom, amit nem akarok. Olvastam például egyszer, hogy elégetik a Dior‑ruhát, hogy magasan tartsák az árát. Az első újrahasznosított kollekcióm 2008-ban tudott elkészülni. Hat széria után ott voltak a megmaradt bőrök, amiket fel akartam használni. Ezekből bevásárlószatyrokat készítettünk.

– Mi foglalkoztat mostanában?

– Keresem, hogy mi az a pont, amitől személyesnek érezzük a tárgyat. Amikor kiválasztod a színt? Amikor valami élmény kapcsolódik hozzá? Erre utal például a rajzzal díszített két, kiállított pár cipő. Onnantól jobban vigyázunk rá? Érdekes-e az emberek számára, hogy a tőlem vett cipőket én életük végéig javítom? Legyenek-e a javításnak látható nyomai? Ahogyan az életünkben szembesülünk problémákkal, megoldjuk, majd később az egy újabb formában, egy másik szinten visszatér, így képezi le a cipő használódása, javítása az élet morfológiáját is. Ahogy haladunk előre az utunkon.  

Kik a trollok?

A trollok sajátos mesebeli lények, akiket az egyes skandináv népek némiképp különbözően képzeltek el, általában hatalmas, ormótlan, ha nem is mindig gonosz, de megbízhatatlan teremtményekként, férfi, nő és gyermeki alakban.

A norvégok meséiben a trollok szeretetreméltóak és barátságosak, példás családi életet élnek, együtt járnak horgászni csemetéikkel, élvezik és védik természeti környezetüket, az erdőket, fjordokat és hegyeket. Mintha a norvégok a saját képükre formálták volna őket. Külsőleg persze bizarr formákat tulajdonítottak nekik: így lehet akár három fejük is, vagy kilenc, bojtban végződő farkuk. Felül hegyes, hosszú füleik a koboldokéira emlékeztetnek. Lábaikon és kezeiken egyaránt négy-négy ujj van. Bőrüket szürkésbarna szőrzet borítja. Több méter magasak is lehetnek, de „láttak már” csupán néhány centiméteres méretűeket is. Lakóhelyüket soha nem hagyják el, ott élnek rejtőzködve, nemegyszer hegyek és fák alakjában, illetve időnként azokká átalakulva.

A svéd folklórt ugyancsak benépesítik. A svéd trollok sem okvetlenül ártalmasak, inkább titokzatosak, és hinni szintén nem nagyon lehet nekik. Az erdőben élnek és hatalmas, krumplira emlékeztető orruk van. Szívósan tartotta magát a mítosz, hogy az emberi csecsemőket kilopják kiságyukból, és helyükbe a maguk gyerekeit csempészik. (Kézenfekvő magyarázat, ha a csemete fékezhetetlen, vásott ebadta, hogy azt biztos kicserélték a trollok.) Egy másik történet szerint egy nőnemű troll egy lovagra vetette ki hálóját, akit férjéül óhajtott. A női trollok lehetek tündérekhez vagy boszorkányokhoz hasonlatosak. Ha az emberek valami megmagyarázhatatlan jelenséggel szembesültek, azt lehetett mondani: a trollok tették vagy okozták.

Előkertekben és szuvenírként

A trollok ma a svédek előkertjében kaptak helyet, akiknek miniatűr házakat, sőt templomokat is építenek. Az izlandiak ugyancsak ismerik e meseszerű lényeket, számos regényükben, meséjükben szerepelnek. Itt különösen gyakran neveztek el trollokról sejtelmes vagy jellegzetes tájformációkat. A trollok Dániában is kedvelt lakói az előkerteknek és gyakori szereplői a gyermekek számára írt meséknek. Több földrajzi név utal itt is rájuk.

A skandináv országok többségében azonban a trollok leginkább a szuvenir iparban élnek tovább. A legkülönfélébb elképzelhető formában árulják őket, készítenek trollfigurákat fenyőtobozból, fából, gyapjúból. No meg persze előfordulnak hébe-hóba a fantasztikus irodalomban és filmekben. A norvégok egyik északi-tengeri olajmezőjüket is róluk nevezték el.

Mára a troll szó sajátos, új jelentéstartalmat kapott. Nagyjából az 1980-as évektől a számítógépezők világában azokat nevezik így, aki blogok, fórumok, chatszobák közösségeibe heccelődő, provokatív célzattal tolakodnak be, vagy éppenséggel kötekednek. Az angolban már igét is alkottak belőle: így a trolling az ilyen közösségromboló magatartás gyakorlatát jelenti. A sajátos felszólítás pedig – „A trollok etetése tilos!” – azt jelenti, hogy nem szabad reagálni a troll megnyilvánulásaira, vitába elegyedni vele, tovább táplálva kártékony tevékenységét.

A Trollok útjai

Nemhiába a trollokról kapta nevét Norvégia leghíresebb panoráma-turistaútja (Trollstiegen).
Aki ezen végighalad, annak olyan meseszerű élményekben lesz része, mintha e mítikus lények országában járna. A 6 kilométer hosszú szerpentin út hegyek karéjában halad, átlag 930 méter magasságban, néhol 10% körüli emelkedőkkel. Tizenegy hajtűkanyarját csak a virtuóz autósok tudják bevenni, ezért gyakran látni elakadt buszokat, amelyek sofőrjei nem tudtak megbirkózni az éles és szűk kanyarokkal.

Az útszakasz egyik attrakciója az 1800 méter magas Stig vízesés (Stigfossen). Ennek vízbősége tavasszal olyan nagy, hogy a közelében haladó útra és az alatta levő hídra is jut belőle, eláztatva az arra járó gépjárműveket.

A Trollok útján közelíthető meg a Troll fal (Trollveggen), a vadregényes Roms-völgyben.
Ez Európa legmagasabb és legnehezebben megmászható függőleges sziklafala, mely 1000 méter magas. Az ezt megmászó extrémsport-kedvelők, bázisugrók 1800 méter magas hegy tetejére jutnak fel, ahol a páratlan kilátás kárpótlást nyújt a feljutás kockázataiért. Az utat 1936-ban, 8 évnyi építés után nyitották meg. Azért ilyen sokára, mert a fagyos norvég télben a munkával egy tapodtat sem lehetett haladni. Október vége és május eleje között ma sem járható az út.

Norvégia másik híres látványossága a Troll nyelve (Troll-tunga).
Ez egy, a hajdani gleccser vájta Ringedalsvatnet-tó fölé nyúló, 20 méteres sziklanyelv, amely 700 méter magasságban meredezik.

A trollok neve szerepel a svéd Trollhättan város nevében is.
Ez a gátak és vízesések városa, itt született meg a modern svéd ipar. A Trollhätte-csatorna 19. század eleji megnyitásakor a világ csodái közé számított. A Göta-folyó itt  1300 méter hosszon öt vízesésen zuhog alá, összesen 35 méter magasról. Ma a megszelídített folyó áramot termel.

A budapesti előadás rendezője és jelmeztervezője Rafael R. Villalobos, aki a gyerekek és felnőttek számára párhuzamos értelmezési szinteket kínál a népszerű Grimm-mese kortárs megközelítésében. „A gyerekek számára lesznek színházi effektek és szórakoztató elemek, de ugyanakkor komolyan vesszük az opera összetett üzenetét azok számára, akik már értik ezt a jelentésréteget is” – fogalmazott a rendező, aki elsődleges céljának a gyerekek szórakoztatását tartotta, de azt sem hagyta figyelmen kívül, hogy a mesében a nehéz munka és az éhezés is fontos témaként jelenik meg. Az Európa-szerte keresett, fiatal spanyol alkotó 2013-ban elnyerte a grazi Opera Europa rendezői díját, 2016-ban pedig a londoni International Opera Awards legjobb fiatal rendező-díjának egyik jelöltje volt.

A 10 éven felülieknek ajánlott meseelőadás díszleteit Emanuele Sinisi tervezte, míg a darab főbb szerepeit a kettős szereposztásban Balga Gabriella és Kálnay Zsófia, Nánási Helga és Ducza Nóra, valamint Wiedemann Bernadett és Németh Judit alakítja.

Bővebb információ az Operaház weboldalán. 

Aki csak a mindenkori jelennek, a pillanatnak él, nem vár és nem készül semmire, annak szinte minden nyűg és teher. Megszenvedi, hogy nem jön idejében a busz, hogy szemtelenül korán sötétedik és hideg van, hogy nem futja a családi költségvetésből mindarra, amit a szomszéd bezzeg megengedhet magának, hogy olyan unalmasak, szürkék és egyformák a napok.

Mindenki tudja persze, hogy tél után tavasz jön, nehéz napokra többnyire jobb idők következnek, és még a várva várt busz is befut, de ezekből a kicsinyes bizonyosságainkból hiányzik a remény lelkesedése, a felkészülés bizsergető érzése, hogy a helyét a „jut, mert jár”, a „jön, mert az a redje” örömtelen logikája vegye át.

Ünnepeink zömét sikerült puszta munkaszüneti nappá, a rákészülés idejét bevásárlási alkalommá silányítanunk, úgy veszítette el értelmét a várakozás, a felkészülés, a ráhangolódás ideje is; borúlátó megfogalmazás szerint az ünnepek és az ünneplő, ünnepeire készülni képes ember ideje lejárt.

Talán a legjobb példa az advent idejének jelentésváltozása. Ezek a téli napforduló felé közelítő hetek időtlen idők óta a dermesztő sötétség és a hátborzongató hideg átmeneti győzelmére emlékeztették az északi félteke kultúráiban élőket, ám biztatást jelentettek arra is, hogy ha lassan is, de eljön az a pillanat, amikor megáll az éjszaka uralmának gyarapodása és a fény, a világosság indul növekedésnek, a ború és a halálfélelem helyét a bizakodás öröme veszi át. A télelőnek ezt az ősi szimbolikáját a keresztény hagyomány  elsőként valamikor a 6. századi Galliában ötvözte a Jézus születésére való emlékezéssel.

A téli napforduló mágikus pillanatának örvendező várakozása így lett adventté, az Úr eljövetelére, az adventus Dominire való felkészülés, amely a tél hidegét a lélek melegével, a sötétség uralmát a világosság reményével kapcsolja össze.

Így lett a nyugati keresztény hagyományban a késői ókortól a karácsonyt megelőző négyhetes – a keleti egyházban hetekkel hosszabb – időszak olyan, alakoskodó népszokásokkal, hajnali misékkel kísért, öröm és bánat, türelmetlenség és remény megélését kínáló bűnbánati és böjti idővé. Egyben ez lett az egyházi időszámítás kezdete, amely Jézus születésének, az Úrjövetnek, a szeretet ígéretének és ujjászületésének, a régi élet új életbe fordulásának hitét volt hivatott kifejezni. De advent időszakának kezdettől volt a Krisztus első eljövetelének megünneplésére való felkészülés mellett egy másik, már-már kozmikus távlata, jelentése is. Arra emlékeztetett, hogy az ember és az őt körülvevő világ a megsemmisülés, a végítélet felé tart ugyan, ám ez a vég Krisztus második eljövetelével egy új, elpusztíthatatlan élet, egy megújuló világ ígéretét is magában hordja, bármilyen sötétség vesz is minket körül.

A tél sötétjét persze magunk okozta lelki áramszünettel is súlyosbíthatjuk, ha hallani sem akarunk adventnek erről a valódi üzenetéről, és csupán divatból vagy megszokásból akasztjuk a lakás ajtajára az adventi koszorút. Azok, akik karácsonyban csak az evés-ivás, a mérték nélküli ajándékozás, a mézes-mázos emberszeretet és a ritkuló családi találkozások ünnepét látják, az adventi időszakot is könnyen azonosítják a karácsonyi vásár lelkinek aligha nevezhető izgalmával, számukra az adventi gyertyák helyét a kirakatok csillogása, a lelki várakozás örömét a földi javakra való vágyakozás érzése tölti el.

Számukra az a tény, hogy befelé haladunk a télbe, nem a számvetést jelenti, hanem bosszantó kellemetlenséget, téli gumit, fagyállót, ködös reggeleket és fagyos, hosszú estéket, amelyeket nem tölt ki az ujrakezdésre való készület és a bizakodás.

A felkészülés és a lelki ujjászületés örömét megélő hívő embernek tanúságtétellel kell figyelmeztetnie mindenkit arra, hogy az eljövetel ideje közel van, hogy advent értünk emberekért és nekünk embereknek, mindenkinek fényt kínál a nyomasztó sötétben, eljövendő tavaszt a télben.

A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint „amikor az Egyház minden évben megünnepli advent liturgiáját, jelenvalóvá teszi a Messiás iránti vágyakozást, várakozást. Egyesülve a Megváltó első eljövetelének hosszú előkészületével, a hívek megújítják második eljövetelének égő vágyát.”

Az adventi várakozás és készülődés ünnepélyes izgalma szólal meg abból a névtelen szerzőtől való latin himnuszból is, amely elsőként egy 1676-ból származó magyarországi gyűjteményben bukkan fel, és amelynek csak első és utolsó strófáját idézzük Sík Sándor fordításában: 

„Jöjj el, Jézus, én szerelmem, vár a világ türelmetlen, téged, édes, szomjaz, éhez, jöjj el, Napfény, tündökölj. Jöjj el immár, várva-vártunk, jöjj, megígért Napvilágunk, Jöjj körünkbe, életünk te, futva jöjj le, ránk ragyogj!”

A Ciszterci Szent István Gimnáziumban rendezett ünnepi megnyitón Twickel György, a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány kuratóriumának elnöke beszédében hangsúlyozta: a Jószolgálat-díjat szociális munkásként is tevékeny édesanyja, Twickel-Zichy Mária Terézia grófnő példaértékű munkásságának emlékére hozta létre azzal a céllal, hogy elismerjék a különböző területeken hivatásos és önkéntes szociális munkát végzők áldozatos munkáját.

Tóth Simon Ferenc, a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány kuratórium tagja kiemelte: a kiállítást október 4-én nyitották meg a budapesti Március 15. téren, 2018. április végéig pedig vidéki nagyvárosok főterein mutatják majd be. A 2017-es év díjazottjait bemutató fotókiállításnak decemberben Székesfehérvár ad otthont.

Földi Zoltán, a Humán Közszolgálati Szakbizottság elnöke köszöntőjében méltatta a megyeszékhely két kitüntetettjét: Magyar Lászlót, a fogyatékkal élőkért végzett szociális munka egyéni kategóriájának győztesét, valamint a Szent Imre Iskolaházat, a családokért végett szociális munka intézményi kategóriájának nyertesét.

Az ünnepi megnyitó után a résztvevők megtekintették a 2017-es díjazottakat bemutató kültéri kiállítást a Városháza téren. Magyar László, a székesfehérvári Szent Kristóf Ház Fogyatékkal Élők Nappali Intézményének alapítója és vezetője elmondta: a Jószolgálat-díj már a nevében is fontos értékeket hordoz. A „jó” és a „szolgálat” szó tartalma fogalmazza meg azokat az irányokat, életfeladatokat, melyeket emberként követni érdemes.

A Jószolgálat-díj célja, hogy az évről-évre megválasztott díjazottak történetein keresztül minél több ember figyelmét felhívja az odafordulás, a megértő, gondoskodó és legfőképpen tevékeny szeretet formáira, mivel a rászorulókért tenni mindannyiunk közös felelőssége! A díjazottakat a díj partnerei, a 7 nagy magyarországi segélyszervezet képviselőiből álló szakmai zsűri választotta ki.

További információ a Jószolgálat-díj weboldalán és Facebook-oldalán. 

Vásároljon könyvet 500 forintért, és támogasson az árával nehéz sorsú, szorgalmas gyerekeket!

Jótékonysági könyvvásár indul a Pannonhalmi Főapátság kezdeményezésére Budapesten, a Benedictinus Apátsági Termékek boltjában.
December 23-áig a boltban található egyes bencés kiadású könyveket 500 Ft-os áron lehet megvásárolni a cél érdekében!
Az ebből befolyt összeget az Apátság négy hátrányos helyzetű tanuló megsegítésére adományozza, akik a Szent Benedek iskolák diákjai. A miskolci intézményből három fiatal kapja a juttatást, és egyvalaki Kiskunfélegyházáról.

Bár a Pannonhalmi Bencés Gimnázium elit iskolaként él a köztudatban, és számos iskolai rangsor előkelő helyén szerepel, az ott tanítók szerint a színvonalas oktatásnak része kell hogy legyen az erkölcsi értékek átadása is, ugyanolyan fontos feladatként. A bencés fenntartású Szent Benedek iskolák az ország több városában megtalálhatóak, és sok esetben járnak olyan diákok is a tanulók közé, akik a környező elmaradottabb településekről érkeznek, hátrányosabb helyzetből. A bencés termékekből származó bevétel egy részét ezekbe az oktatási és szociálisi szférákba forgatják vissza.

Most lehetősége van személyesen is hozzájárulni ehhez annak, aki az ünnep előtt elmegy a Benedictinus Apátsági Termékek boltjába, hogy támogassa az 500 Ft-os könyvek árával a fiatalokat. Arra is számítani lehet, hogy akár pontot is tehet az egész karácsonyi ajándékozási lista végére.

A boltban ugyanis a különböző gyógynövényes szépítőszerektől a különleges gasztronómiai csemegékig (gyógynövényes csokoládé, keksz, lekvár, tea, bor, likőrök, különlegességek, mint a Sanctus Martinus újbor vagy az erdélyi CARASSIA pezsgők) minden megtalálható, szép, ünnepi csomagolásban, az ezer forintos tételtől a nagyobb összegekig.

Bár létezik webshop (www.apatsagitermekek.hu), mégis a személyes felkeresést ajánljuk, mert az üzlet szép elrendezésű, világos, áttekinthető, a kiszolgálás színvonalas, és a jótékonyságot szolgáló könnyvásárra is így nyílik lehetőség.