A rendezvény bevezetőjeként két rövid szakmai előadás hangzott el. Dr. Veszelszki Ágnes a digitális kommunikáció nyelvre gyakorolt hatásáról, dr. Kovács Gábor pedig az alapítvány által megrendelt, idősekkel kapcsolatos kutatás eredményeiről beszélt.

„A média történeteket mesél. Aggasztókat, elbűvölőket, meglepőket. Sokszor szépeket, máskor hazugokat. De vajon ezek a történetek rólunk szólnak: a mi hétköznapjainkról, a valódi érzéseinkről, a mindennapi feladatainkról: a családunkról? A média szenzációra éhes – mondják a szakemberek. Mi pedig úgy gondoljuk: nincs igazibb-igazabb szenzáció a családnál” – írja dr. Aczél Petra, a Média a Családért Alapítvány kuratóriumi elnöke, a Corvinus Egyetem egyetemi tanára a 11 éve alapított díjról.

Idén a családbarát médiának szóló legnagyobb elismerést, az 500 000 Ft-tal járó Média a Családért-díjat Élő Anita vehette át Lévai Anikótól, Béres Klárától és Aczél Petrától a Heti Válaszban megjelent „Melyik nem kellett volna?” című írásáért.

A díj 2017-es támogatója a Béres Gyógyszergyár volt. „A társadalom legkisebb sejtje a család, amely az ember életének, fejlődésének, kiteljesedésének alapja. Gyökér, amelyre támaszkodunk, forrás, amely táplál, példa, amely épít, erő, amely megtart, szeretet, amely boldogságra tanít” – fogalmazott Béres Klára, a cég kommunikációs igazgatója.

Lévai Anikó beszédében kiemelte, hogy „miután a fiatal generációkért az alapítvány »megtette, amit megkövetelt a haza«, itt az ideje a családokon belüli másik kiszolgáltatott generációra is ráirányítani a figyelmet.” Ezzel arra utalt, hogy 2016-ban a Média a Családért Alapítvány figyelme az idősek felé is fordult, és megalapította a Nemzedékekért-díjat, valamint elindította a Corvinus Egyetem által végzett, idősekkel kapcsolatos kutatást.

Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár beszédében elmondta, 2018 a Családok éve. A több támogatás, sok színes program mellett fontos, hogy a lehetőségekről hiteles forrásból, pontosan tájékozódhassanak az érintettek. „Ebben szükségünk van a média együttműködésére is. A média közvetítheti és rombolhatja a családi értékeket. Ezért is értékeljük azokat, akik segítenek abban, hogy Magyarország egy családbarát ország legyen” – hangsúlyozta a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár. Az EMMI különdíját Jobbágyi Zsófia Magyar Hírlapban megjelent „Dicsérj, dicsérj, dicsérj” című vezércikke kapta.

A Média a Nemzedékekért-díjat Horváth Ágnes és Horváth Szilárd kapta. A Kossuth Rádió „Napközben” című műsorában készült, „Aktív időskor” című felvételükért vehették át az EMMI által támogatott elismerést Novák Katalintól.

Az 500 000 Ft-tal járó Külhoni Média a Családért-díjat Kiss Réka, a Hírek.sk oldalán megjelenő „Otthontalan memoár” című írásáért kapta.

A Média a Családért-díj és a Média a Nemzedékekért-díj kategóriában közönségdíjast is választhattak a mediaacsaladert.hu-n szavazók. Előbbi nyertese Kozák Annamária, az „Apa Akadémia” című, Katolikus Rádióban megjelenő műsoráért, utóbbit Finy Petra nyerte el, a wmn. hu oldalon megjelenő ,,Békén kell hagyni a gyerekeket” c. munkájával.

A díjátadó házigazdája Herczku Ágnes volt, az esten fellépet Karsai Veronika pantomimművész, Herczku Ágnes és Nikola Parov, valamint a Flautett Fuvolakvartett.

Az esemény záróakkordja Emmer László „Képmások” című fotókiállításának megnyitója volt, amelyen a Képmás magazin címlapinterjúihoz készült fotókból láthatott válogatást a közönség. A tárlatot Szám Kati, a Képmás főszerkesztője nyitotta meg. A kiállítás megvásárolható képeinek vételárát a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek utalják a szervezők.

A gyermeki remény érzése azt ígéri, meglesz, amit szeretnénk. Az álom valóra válik, amitől félünk, az nem következik be, amit kitaláltunk, sikerül. Ezt gyermeki énünk táplálja, aki csecsemőként, kisgyerekként joggal várta, hogy legalapvetőbb igényeinket kielégítsék.

Ez a remény sérül a legkönnyebben, és ha sérül, „csalfa, vak reménynek” érezhetjük mindazt, amiben hittünk.

A magabiztos remény azt mondja, meglesz, sikerülni fog, mert képes vagyok rá. Eddig is ment, miért ne menne ezután is? Felkészültem az életre, és ami jön, megoldom majd valahogy. Ezt a felnőtt öntudat táplálja. Az élet kikerülhetetlen tapasztalata azonban az, hogy a magabiztos remény is csalódhat. Vannak helyzetek, amikor gyengének és tehetetlennek bizonyulunk az élet hatalmas erőivel szemben, amikor megtapasztaljuk a kiszolgáltatottságot, erőtlenséget. Ez azonban nem feltétlenül egy végső reménytelenség, csak a magabiztos remény elhalkulása.

Ha meghalljuk a hangját, ilyenkor szólal meg a létezés reménye. Nem konkrét ajándékokat ígér, nem is kecsegtet már azzal, hogy ’majd megoldjuk’.

Csak azt ajánlja, hogy fejlődhetünk, akkor is, amikor nehéz, tanulhatunk a tapasztalatainkból, és ajándéknak tekinthetjük az Életet magát, ahogy jön, örömeivel és fájdalmaival együtt.

A létezés reménye megadhatja a hitet abban is, hogy életünknek van végső értelme és beteljesülése.

A reménység képei

Keressünk magunk számára legalább egy jól megformált és mélyen bensővé tett képet, vagy gondolatot, ami, ha felidézzük, reményt adhat számunkra a nehéz időszakokban és még több lendületet a sikeresekben. Vannak ősi, „jól bevált” képek, mint például a tavasz újjászületése, a Húsvét feltámadásának reménysége, egy kisgyermek bizakodása. Lehetnek nagyon egyéni élmények, melyeket jól megőrizhetünk magunk számára.

Üres közhelyekkel azonban ne elégedjünk meg – bárhonnan származzanak is, a reménység belső képei nagyon mélyen személyesek, hozzánk tartoznak. Nem álmodozásba menekítenek, hanem reményt adnak.

A boldogságcseppek: bárki által gyakorolható, egyszerű lépések, amelyekkel javíthatjuk a magunk és környezetünk közérzetét. Csodavárás és panaszkodás helyett. Kockázatok és mellékhatások nélkül. A sorozat többi darabját ide kattintva olvashatja>>

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>

Jó, hogy ma már a magukra valamit adó pedagógusok elsősorban jutalmazásra alapuló értékelést alkalmaznak. Igyekeznek kerülni a szándékos megszégyenítést és megalázást. Nagy erőfeszítést tesznek a minőségi oktatás érdekében, számtalan eszközt alkalmaznak, beleértve a legújabb technológia vívmányait. Egyre érzékenyebbek a gyerekek sajátos adottságaira, hamarabb felismerik a hiperaktivitás, figyelemzavar, autizmus tüneteit, és szakemberhez irányítják a gyerkőcöket.

Nem értem ugyanakkor az oktatásszervezés magasabb szintjein hozott döntéseket. Destruktívnak látom azt a folyamatot, amelynek során a minőségbiztosítás örve alatt a pedagógusok szakmai kompetenciájának megkérdőjelezése zajlik. A tanárok így állandó nyomás alatt egyre többet követelnek diákjaiktól, hiszen ez alapján ítélik meg az ő teljesítményüket.

Az öncélúvá vált teljesítményhajsza pedagógust és diákot egyaránt motiválatlanná, kiégetté tesz. A társadalmi rétegek közötti szakadék egyre mélyül: aki bírja, az kíméletlenül, másokat eltiporva törtet, a lemaradók tehetetlenül dühöngenek, vagy feladják a küzdelmet. Hová vezet mindez?

Amikor a gyerek először lépi át az iskola küszöbét, naivan tudásra vágyik: olvasni, számolni, írni megtanulni. Majd az első hónap után megérti, hogy akivel az oviban közösen LEGO-világot épített, ma már rivális. Semmi gond nincs Pistike irányító szerepével, boldogan építik össze a többiek a kockát, amíg ki nem derül, hogy ő „jobb”, mert több piros pontot kap matekból. Lacika egy hónap elteltével tökéletesen motiválatlanná válik az ismeretszerzésre, hiszen az iskolában csak azt tanulhatja meg, hogy másokhoz képest buta. 14 éves korukra mindketten kiábrándulnak: Pistinek betegre kell tanulnia magát az elismerésért, emberszámba sem veszik, nem több, mint önmagából jó eredményeket kidobó robot. Laci pedig viselkedéses problémái mögé rejti kisebbrendűségi érzését. Kinek jó ez? Még a tanárnak sem, mert egyik sem teszi meg, amire képes. Pedig kétezer éve tudjuk, hogy egy test részei vagyunk.

Ha oktatáspolitikával foglalkoznék, tudnám, mekkora hatással lehetek a világ alakulására, és vállalnám ezért a felelősséget. Jóval nagyobb hangsúlyt fektetnék az együttműködésre, csapatmunkára, közösségtudatra nevelésre – a parttalanná vált individualizmust támogató versenyeztetés helyett. A közösségnek mindenki egyformán értékes része, aki képességeihez mérten kiveszi a részét a munkából.

Ha befolyásolhatnám a döntéshozást, iskolai keretek között foglalkoznék a szexuális és családi életre neveléssel, a hétköznapi konfliktusok megoldási lehetőségeivel.

Megfelelő módszerrel, képzett szakemberekkel segíteném újra megértetni: a család érték, mert az egyén jólétét és egészségét biztosítja. Hogyan óvjuk meg egységét, támogassuk megfelelő működését, őrizzük az alapjait megteremtő párkapcsolatot?

Mennyivel fontosabb útravaló lenne ez, mint a rengeteg lexikai tudás, amivel ma feltarisznyázzuk egyébként életképtelen gyerekeinket!

2018. január 19-én pénteken 19 órától, a HITRE, TUDÁSRA: A PIARISTÁK ÉS A MAGYAR MŰVELŐDÉS c. jubileumi, időszaki kiállításhoz kapcsolódva összművészeti estet tartanak Sík Sándor műveiből a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának Gótikus Termében.

A Százgyökérű szív címet viselő összeállítás Sík Sándor  egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alkotása, a Keresztút tizennégy versére-stációjára felfűzve állítja a nézők elé a szerzetes-tanár, irodalmár, költő és egyben cserkészvezető életét. A prózai és verses részek, valamint a mozgásszínház elemei mellett Sík Sándor legszebb és egyben bensőséges hangvételű költeményei is megjelennek Krulik Zoltán (MAKÁM), Szathmáry Melinda (ECLECTICA) és Szemerédi Bernadett zenei világának köntösében.

Az először a Szent István Bazilikában (2014 őszén) bemutatott darabot összeállította, rendezte és a főszerepet játssza Dóczy Péter színművész, piarista öregdiák. Sík Sándor édesanyját és Szűz Máriát  Jónás Gabriella alakítja, míg a piarista polihisztor lelkét, belső hangját Szemerédi Bernadett formálja meg. 

Az előadásra a belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött a [email protected] elektronikus levélcímen.

 

Nem csak a csontoknak van rá szükségük

A szervezetünk számára nélkülözhetetlen D‑vitamin zsíroldékony. A hal-, tojás-, hús- és gabonatermékek gazdagok az elővitaminjában, amelyből a bélrendszeri felszívódás után a bőr, a máj és végül a vese érintésével alakul ki a biológiailag hatásos és aktív D‑vitamin, a kalcitriol. A vér kalciumszintjét többek között a felszívódás serkentésével növeli, így segíti a csontképzést. Azonban az elmúlt évtizedekben a D‑vitamin egyéb hatásai kerültek a figyelem középpontjába.

A krónikus betegségek, mint a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy az elhízás, de még a daganatos betegségek megelőzésében is szerepet játszik, ezekről több nemzetközi tanulmány is megjelent neves folyóiratokban. Sejtmagi receptora révén több száz gént finom szabályozással befolyásol, ezért hatásának teljes feltérképezése még várat magára.

A vegyes, változatos étkezés mellett megfelelő az elővitamin-bevitel. Az arcnak, a vállaknak vagy a karoknak megfelelő szabad bőrfelület alig egyórás nyári napoztatása elegendő az elővitamin kezdeti továbbalakulásához és a szükséges D‑vitamin fedezéséhez. Mindez a téli vastag öltözetben és a napsugarak beesési szöge miatt már nem feltétlenül lesz elegendő. Egy rendszeresen napozó felnőttnek ősszel, de még a téli hónapokban is jó lehet a D‑vitaminszintje, de tavaszra még neki is csökken. A napozás kerülése, a magas faktorszámú naptejek használata tovább mérsékli a D‑vitamin előállítását. Természetesen ebből nem az állandó, egész éves vitaminpótlásra kell következni, bár a három év alatti kisdedek esetén meggondolandó, mert az ő rendszeres és többórás napoztatásuk a még éretlen bőrük miatt nem ajánlott.

A javasolt és az elérni kívánt D‑vitamin-vérszintek – a súlyosan alacsony érték kivételével – sajnos nem egységesítettek, de egyes vizsgálatok szerint a lakosság különböző korosztályaiban általános a D‑vitamin-hiány, főképp a téli hónapokban.

Mikor mennyit?

A terheség alatt szedett vitaminkomplexeknek, majd az újszülött kezdő csomagjának is része a D‑vitamin. Kéthetes kortól adott napi egy cseppel a korosztály szerint javasolt mennyiséget kapják, ami napi 400–600 nemzetközi egységnek (NE) felel meg. A szükséges kalcium mennyiségét ideális esetben az anyatej vagy tápszer, később hozzátáplálással a tejtermékek biztosítják. Ezért is fontos a szoptatás alatt az édesanyák rendszeres és vegyes étkezése.

Az első évek fejlődése robbanásszerű, a testméretek növekedésében is igen látványos, ezért a vitamin-pótlás ebben a korban általában nem vitatott. Hasonló nagy ugrás a kamaszkor. Ekkor már elmarad a D‑vitamin-pótlás. Sőt, a helytelen, szénhidrát túlsúlyú táplálkozással nemcsak az elhízás jelentkezik egyre korábban, hanem a gyér kalciumbevitel miatt, a testmagasság és testméretek gyors növekedése miatt a csontrendszer is deformálódhat, így gerinc- és ízületi problémákat okozhat. A rendszeres fizikai aktivitás, heti több edzés megnövekedett energiaszükségletet okoz, és a fokozott izom- és ízületi terhelés mellett a csontrendszert is rendkívüli módon igénybe veheti. Ilyen esetben is javasolt a rendszeres D‑vitamin-pótlás, különösen, ha igazoltan alacsony a vérszérum szintje.

A modern korban már egészen fiatalon falak között élünk, ahol az éltető nap ereje már nem képes a D‑vitamin szintéziséhez hozzájárulni. Ezért amennyiben a szükséges 400–1000 NE napi D‑vitamin mennyisége természetes úton nem biztosított, úgy pótlása javasolt, kifejezetten a téli hónapokban.

A serdülést követő pár évben a csontállomány felépülése és felépítése lényegében lezárul. Ezért érthető, hogy az időskori csontritkulás és csonttörések megelőzését fiatalon lehet megkezdeni.

A D‑vitamin szedésében a javasolt előírásokat követve nem valószínűek mellékhatások. Ha valaki huzamos ideig, kontroll nélkül, több tízszeres vagy százszoros adagot fogyaszt, és emellett nagy mennyiségű kalciumot is bevisz a szervezetébe, akkor előfordulhat súlyos mellékhatás. Ilyen azonban nagyon ritkán fordul elő.  

A pótolandó D-vitamin mennyisége

korosztályonként, nemre, korra, etnikumra vonatkoztatva, sőt, földrajzi hely szerint is különbözik, ezzel kapcsolatban nincs egységes álláspont.

Az azonban biztos, hogy a késő őszi, téli hónapokban szükséges a pótlás, a gyermekeknek különösen, és a felnőtteknek is javasolt.

Emellett a későbbi csontritkulás, gerincproblémák elkerülése, késleltetése miatt érdemes már gyermekkorban rendszeresen mozogni, sportolni szabad levegőn, hogy csontállományunkat maximalizáljuk.

Hölvényi György erős mondatokkal indította a 2017. december elején Brüsszelben, az Európai Parlamentben tartott tanácskozást: „Akinek családja van, annak jövője is van. Akinek nincs, azoknak nehezebb lesz a jövő.”

A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége nemzetközi projektvezetője és a konferencia társszervezője, Mihálffy Andrea ötgyerekes családanya egy harvardi kutatásra hivatkozva megerősítette Hölvényi György indító mondatait: „Boldog kapcsolatokon múlik az állapotunk is. Ezt általában a házasságban és a családban találjuk meg. A családban élők egészségesebbek, sikeresebbek.” Azonban elmondta, hogy a házasság válságban van, és egyre kevesebb gyermek születik Európában. A hatvanas években 8 millió gyerek született itt, 2015-ben már csak 5 millió. Az Eurostat adatai szerint Európában 42 százaléka a gyerekeknek házasságon kívül született. Mihálffy Andrea szerint a világ ugyan változik, de a családi értékek maradandóak.

Stephen Baskerville, az amerikai Patrick Henry College professzora azt fogalmazta meg, mennyire fontos a család polgári társadalmi szerepe, és az is, hogy a fiatalok, akik majd családot alapítanak, aktívan vegyenek részt ennek a megvitatásában.

A család nem egy elvont fogalom, amelyet önmagáért kell megőriznünk. A család védőbástyánk, ahol meg tudjuk védeni magánszféránkat. Fontos, hogy a családon belül az ellenőrzés a szülők kezében maradjon, hiszen ők az egyetlen olyan intézmény az államon kívül, amely hatalmat gyakorol. A szülők felkészítik a gyerekeiket a polgári életre. Fontos, hogy a család meg tudjon újulni. Ha ez a tanulási folyamat nem zajlik le, új ideológiák nyernek teret, mint például a ’60-as években (marxizmus, fasizmus, homoszexualitás egyenjogúsítása), azaz el akarták venni a családoktól az irányítást. A professzor úgy látja, Európában inkább tudunk egyfajta fiúi lázadással élni, mint Amerikában.

A jóléti államokra jellemző a válás, az együttélés a házassággal szemben, a házasságon kívül született gyerekek társadalmi elfogadásának ténye. Ezeket nevezhetjük „gender alapú bűnöknek.” Mára a válás legalizálása is megtörtént.

Az egy életen át tartó szeretet szövetsége a múlté, nem tudunk tehát erre építeni, mert nincs.

Ez árt a gyerekeknek, ráadásul ezek a helyzetek az anyagi forrásokat is leszívják, azaz nem csak lelkileg leszünk terheltek. A professzor úgy látja, nagy felelősségük van a Közép-Kelet Európai fiataloknak, hiszen itt a vallási és a családi értékek még mindig élnek. Ezért ezeknek a fiataloknak hídként kell szolgálniuk más országok felé is.

Marijana Petir, az Európai Néppárt horvát képviselője csatlakozott a professzor gondolataihoz: Ma nagyon sok a csonka család, amitől szenvednek a gyerekek.

Munkanélküliség van, a családok pénzügyi bizonytalanságban élnek. Ennek javítására 500 millió eurót szavazott meg az Európai Parlament. 20 alapelvet fogalmaztak meg, köztük azt, hogy a jóléti társadalom megfelelően funkcionáljon, egyenlő elbánásban részesüljön mindenki, a szociális védelemhez és a munkához való jog megvalósuljon. Ezeken kívül fontosnak tartotta az előadó a szabad vasárnapot és a rugalmas munkaidőt.

A média szerepe sem elhanyagolható, mert általában negatív fénybe kerülnek általa a családok.

„A család a szoidaritás forrása, amire a társadalomnak szüksége van” – mondta Anna Záborská szlovák néppárti képviselő.

A család elsődleges erőforrásai a szeretet, a felelősség, a szolidaritás. Egy európai statisztika szerint a fiatalok több gyereket szeretnének, mint amennyi megszületik.

Beneda Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára a magyar családpolitikáról beszélt.

2010 óta növekedik a házasságkötések száma. A termékenységi ráta 1,23-ról 1,49-re nőtt, cél a 2,1. 1998-ban átlagosan 23 éves volt, aki első gyermekét vállalta, ma ez 30 év. A testvérek szerepe is fontos, hisz ez a legtöbb, amit megadhatunk gyermekeinknek. Kijelentette: „Testvérben az erő!”

„Azok, akik nem elég erősek ahhoz, hogy felelősséget vállaljanak, nagy gyerekek” – vélekedett Márki László, az Európai Nagycsaládosok Szövetségének elnöke.

Biztatta a fiatalokat, hogy legyenek képesek felvállalni a felelősséget.

Dr. Szymon Grzelak, az Európai Intézet az Integrált Megelőzésért elnöke gyakorlati megközelítést adott, hogyan tudnak a cél érdekében cselekedni.

Szerinte nincs elég kutatás, ezért Lengyelországban ezt az űrt próbálják betölteni, 35 ezer lengyel fiatalt érnek el évente. Egy integrált megelőzési modellt használnak, 46 problémát céloznak, amely a családra, az egyénre és a közösségre is hatással van. Megállapították, hogy összefüggések vannak problémák között, ezért azt vizsgálják, mik a közös okok, kockázati tényezők. A tömegkultúra tele van szexualitással, és ma nagyon könnyű a pornográf tartalmakhoz hozzáférni. A védőháló lehet az édesanya-édesapa szerepe, a vallás és a jó viszony a kortársakkal. Ha nincs elég jelentőségük a szülőknek, problémák adódhatnak. Kitől tanult? – tették föl a kérdést 14–16 éveseknek.

A legfontosabb forrás, ami eléri a szívüket, a szülők. Az iskoláknak is figyelembe kell ezt venni. Nagyon fontosak emellett a nagyszülők is.

Vladislav Chvála és Ludmila Trapková cseh családterapeuták „társadalmi méh”-ként fogalmazták meg a családot.

A gyerek fejlődése a társadalomban párhuzamba állítható a magzat fejlődésével a méhben. Csehországban a gyerekek fele házasságon kívül születik, a huszonévesek harmada (1,8 millió fiatal) még mindig a szüleivel él, ami nem annyira gazdasági okokra, mint társadalmi rendellenességekre vezethető vissza. Rámutattak a veleszületett és a szerzett kapcsolat értékeire, az anyai elfogadó és az apai elváró kapcsolatra.

Joó Kinga, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnökhelyettese beszélt az intergenerációs méltányosságról és szolidaritásról a családban és a társadalomban.

Európa a legidősebb kontinens, a 60 év felettiek száma rövid időn belül megduplázódott. A digitalizálódás érinti a munkát, növeli a munkanélküliséget. „Agyelszívás” van, pedig tudásáramlásnak kéne lennie. A fiataloknak nincs lakása, de keresetük igen. A nagyszülők ezzel pont fordítva vannak. A fiataloknak nehéz belépni a munkaerőpiacra, pedig megfelelő képességekkel rendelkeznek. Félelmeik vannak, ha az idősekre, idős önmagukra gondolnak. Gyakran nem érdekli őket a jövő.

Maria Krupska 23 éves lengyel diák és Enyedi László, romániai kisebbségi magyar részt vettek a tavalyi workshopokon. Gyakorlatias és elgondolkodtató gondolatokat és javaslatokat közvetítettek.

Mariának hat testvére van. Jelenleg Angliában tanul, családkutató gyakornok.

Elmondta, hogy a fiatalok szempontjából mindenképpen figyelembe kell venni az anyagiakat. A karriert és a családalapítást összeegyeztethetővé kell tenni.

Fontos, hogy legyen egyetemi órarend a családban élőknek. „Hogyan fogjuk föl a szülőséget?” Számára a legjobb példa az édesanyja, de elismeri, hogy az apák szerepe is fontos. Pozitívabb képre van szüksége a fiataloknak. Mi lehet erre a legjobb stratégia? Hosszútávú megoldások. Manapság az indavidualizmus tör utat, a karrierre koncentrálnak a fiatalok, és kölcsönös függőségben vagyunk egymástól. Maria is elmondta, mennyire fontos a média szerepe. A magányos, fájdalmas világ alternatívája a család. A család fogalma a legellentmondásosabb téma ma a fiatalok körében. Számára a keresztény értékrend a mérvadó: a családban kezdődik az élet, és a szeretet itt a földön nem ér véget.

Enyedi László, a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem nemzetközi koordinátora éppen a mesterképzését végzi. Most házasodott meg. Szerinte nincs benne semmi különös, nem híres, nem gazdag, nem doktorált még, fizetése nem túl magas, és nagy része lakbérre megy. Egy mindennapi ember, akinek fiatalemberként megnyugtató volt látnia ezeken a workshopokon, ahol kortársaival találkozott, hogy nemcsak ő fél(t) attól, hogy nem találja meg a jövendőbelijét. Ezeken a beszélgetéseken sok mindenre ráébredt: fontos a pénz, gondoskodni kell a szeretteiről, és ha gyerekei lesznek, eleget kell keresnie, hogy el tudja tartani a családját. Ez egyelőre még kettejüknek is nagyon nehéz. Albérlet mellett ruhára már nem nagyon jut, és milliók vannak ilyen helyzetben. Vajon szakmát kell váltania?

Dédapjának két családi háza volt 30 évesen, pedig hentes volt.

A média szerepét ő is hangsúlyozta. Krzysztof Zanussi lengyel filmrendezőt idézte: „A harmonikus életet bemutató filmeket nem lehet jól eladni.” Minden a celebbekkel van tele, ettől elveszítjük a valósággal a kapcsulatunkat. Olyan média kellene, amely mellettünk van, nem ellenünk.

Összegezzük, mire jutottak a workshopokon. Mire van tehát szüksége a fiataloknak?

Jól fizető állásokra, családbarát bankokra, barátságos egészségügyre, család- és gyerekbarát egyetemekre, rugalmas oktatási rendszerre, külön miniszterre a családoknak. A kormánynak segítenie kell a félelmeikkel élő harmincas nőkön, fontos számukra biztosítani, hogy a karriert és a családot is tudják együtt vinni.

Fontos lenne az életen át tartó házasság. Ha a társadalom tagjai egészséges lelkületűek, a család is az lesz. „Legyünk szerények, és ne meneküljünk a keresztény értékek elől. Legyen új tavasz a tél helyett Európában.” Ezt kérik a beszélgetésekben részt vevő fiatalok.

A konferencia címe és időpontja:

FAMILY FIRST? DILEMMAS OF THE MODERN YOUTH

Conference - European Parliament, Brussels - 2017. december 4.

Néhány mondatnyi udvarias hebegés után rátér a lényegre: „Miért laksz az utcán?” „Kitettek az öregeim a lakásból.” „Mivel indokolták?” „Franc se tudja már…” „Na de csak mondtak valamit!” „Persze. Nem mennek helyettem börtönbe, amiért még nem vagyok tizennyolc.” „Mik az álmaid?” – vált témát az újságíró.

A fiú csak néz rá, értetlenül. „Mire vágysz, mit szeretnél?” – próbálkozik más szavakkal. „Anyagot meg egy kényelmes ágyat, ahol belőhetném magam.” „Csak ennyit?” „Mi a f… kéne még?”

Az újságíró nagy vágyakra számított: luxuslakásra, jó autóra, sok pénzre, egy finom vacsorára… Ehelyett itt ez a helyes fiatalember, aki nem akar mást, csak kábítószert meg egy ágyat. Néhány lépésnyire elsomfordált már, amikor a fiú még utánaszól: „Ha már egy rohadt füves cigid sincs, legalább az okostelód ideadhatnád!”

Az újságíró számára mégsem volt egészen haszontalan ez a találkozás, mert azonkívül, hogy belátta, a szociális témákra vannak nála sokkal alkalmasabb kollégák – elgondolkodhatott a vágyakon.

A vágyakozás képessége részben örökletes

Vannak olyan emberek, akik már akkor másra, többre és jobbra vágynak, amikor a tojáshéj még ott van a fenekükön. Mások viszont még akkor se mernek merészebb tervet megfogalmazni, amikor mindenki alájuk tolta az aranybilit. A nagyra törők energikusak, aktívak, már-már erőszakosak, és a felmenőik is ilyenek. Az ambíciók generációról generációra öröklődnek, és össze is adódnak.

Akik viszont nem mernek vágyakozni – és tenni is érte –, többnyire lassabb mozgású és észjárású, visszafogott, kicsinyhitű emberek. A kivételek pedig erősítik a szabályt.

A vágyakozást a körülmények elfojthatják

Egyes szülők és tanárok mesterfokozatra jutnak a gyerekek vágyainak letörésében. Ideáljuk egy olyan emberiség, mint a franciakert: formára nyírt és szigorú rendszerbe kényszerített élőlények sora. Persze mindig vannak gyerekek, akiket csak átmenetileg lehet formába vagy ketrecbe kényszeríteni, felnőve kiszabadulnak a korlátok közül.

Reziliensnek nevezik az olyan személyiséget, aki látszólag alkalmazkodik az elnyomóihoz, valójában azonban megőrzi lelki integritását, vágyait, törekvéseit. Ritka, nemes fajta.

Ösztönös és tudatos vágyak is léteznek

Egyeseknél az ösztönös én kicsi, mindent a tudatosság ural bennük, vágyaik is észvezéreltek, megfontoltak, célra tartók. Mások egy életen át küszködnek ösztönös vágyaikkal, amelyek ide-oda dobálják őket, és reményük sincs, hogy valahol kikötnek, megnyugszanak. Az öregség persze sok mindent elsimít, megold. Kiváltságos helyzetben van az az ember, akinek a lelkét az ösztönösség és a tudatosság viszonylagos egyensúlyban uralja.

Elfojtott vágyak

William Blake, az angolok nagy, misztikus költője azt írta, „aki el tudja nyomni a vágyait, annak gyengék a vágyai”. Materialista bölcsészek azt állítják, hogy „a nagy világvallások mást se tesznek, mint elnyomják az ösztönös vágyakat”. Ezek féligazságok.

Maga a civilizáció, a közösségben élés tette és teszi szükségessé, hogy az értelem és a másokkal együttérző képesség – valamiféle felettes énként – egymáshoz idomítsa az ösztönös késztetéseket, és a közös érdeknek megfelelően „becsatornázza”.

A nagy világvallások is ennek a közösségi érdeknek megfelelően kezelik az ösztönöket, Isten célja ugyanis egy élhető emberi világ. Akik persze nem ismerik (el) a közjó létezését, azokkal nehéz beláttatni, hogy ez hasznos és szükséges.

Bevonzza-e a vágyakozás a megvalósulást?

Önbizalomnövelő tréningek alapeleme a vizualizáció: képzeld el, amire vágysz, rajzold le, tedd ki a képét a hűtőgépedre, és meglásd, egyszer csak „kopogtat az ajtódon”! Pedig van olyan dolog, amit hiába rajzolsz le ezerszer, és hiába bámulod a képét napestig, soha nem fog kopogtatni az ajtódon, sőt, a bankszámládon sem jelenik meg. De a reális vágyakat bevonzhatod, amiknek a megvalósulásához csak az kell, hogy felszabadulj, hogy elmúljon a kicsinyhitűséged, hogy felszítsd magadban a cselekvés képességét.

Merjünk nagyok lenni? Merjünk kicsik lenni?

Alapkérdés ez, nálunk, magyaroknál különösen. Mi ugyanis hajlamosak vagyunk egyik végletből a másikba esni. Nem véletlen, hogy még a politika szintjén is megjelent a dilemma néhány évvel ezelőtt: „Merjünk nagyok lenni!” – szólított fel minket, egyszerű állampolgárokat a tévén keresztül egy fekete öltönyös úriember. Később felszólított minket egy szürke öltönyös úriember, szintén a tévéből: „Merjünk kicsik lenni!” A két elv egyszerre alkalmazása fals helyzeteket eredményezhet, ezért én inkább a „merjünk nagyok lenni” mellett döntök.

Még mindig jobb, ha rákoppintanak a fejemre, mint ha ki se dugom az orromat a gödörből.

 

- amikor reggelre a konyhában megrágják a narancsot a patkányok;
- amikor kb. 8 centis csótánnyal találkozol a fürdőszobában (kb. kétnaponta);
- hideg vízben és kézzel mosod a ruháidat;
- hideg vízben tisztálkodsz, zuhany híján leöntéses módszerrel;
- az angol wc és a toalettpapír nem része a helyi kultúrának;
- a pára miatt kezdenek szövésükben szétfoszlani az otthoni ruháid, elengedni a szemüveged ragasztása;
- nincsenek járdák, vagy csak elvétve;
- vannak napok, amikor a légszennyezés miatt maszkkal mész az utcára;
- széken ülve, az öledből eszed a levest, kést nem használsz evéshez;
- az ételek kihűltek, elég, ha a rizs meleg;
- a főzés egész napos folyamat, ha kész vagy egy óra alatt, túl keményen dolgozol;
- nem kopogok, mielőtt belépek hozzád, de az a legjobb, ha mindig mindenki együtt van a közös terekben; 
- az „igen” szónak többes jelentése van: igen, talán, nem (de nem akarlak megbántani, ezért nem mondom);
- a „holnap” szó jelentése: nem zárkózom el a dolog elől, egyszer majd elintézem;
- nincs értelme a fotókészítésnek, ha nincs rajta pózoló ember;
- a fotókat azonnal posztolni kell a közösségi felületeken, és mindig online kell lenni;
- nincs porszívó, vízmelegítő és mikrosütő, viszont kiváló rizsfőző gépek állnak rendelkezésre;
- túrázni csak akkor megyünk, ha lakik a hegyen valaki, akit meg tudunk látogatni;
- aki nem kel fel legkésőbb 5-kor, az beteg;
- a betegségek nagy részét az okozza, hogy valaki rosszat kíván neked;
- nem kell lázat mérni;
- értelmetlen időpontra vonatkozó kérdéseket feltenni;
- simán lehet, hogy a távolsági busz két órával később indul minden értesítès nélkül;
- a repülő (nemzetközi is) simán elindul fél órával előbb, ha megvannak az utasok.

Közreműködnek:

Hegedűs Katalin – zongora

Somogyi Vonósnégyes

(Somogyi Péter - első hegedű, Lendvai György - második hegedű,

Tóth Balázs – brácsa, Pólus László – cselló)

Műsor:

Schumann: Bilder aus Osten, op.66
Brahms: 16 keringő, op.39
- szünet -
Dvořák: A-dúr zongoraötös, op.81

A hangverseny rendezője:

Stúdió Liszt Kft.

1221 Budapest, Vincellér út 12.  

Tel.: 0630 400 6722

Jegyek válthatók 3000 és 4000 forintos áron a helyszínen és a jegyirodákban.

Internetes vásárlás a vigado.hu és jegy.hu oldalakon.

A hangverseny támogatói:

NKA, 42, XXII. ker. Önkormányzat,

Haszon Magazin, Magyar Katolikus Rádió

www.pianist.hu

A Városháza Dísztermében rendezett ünnepi megnyitón Twickel György, a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány kuratóriumának elnöke hangsúlyozta: a 2016-ban alapított Jószolgálat-díjon keresztül szeretne élő és követendő példákat állítani a társadalom elé, ahogyan tette ezt vele is a szociális munkásként dolgozó édesanyaja, Zichy Mária Terézia grófnő. A díjjal minden évben a különböző területeken hivatásos és önkéntes szociális munkát végzők áldozatos munkáját ismerik el, az idei év jelölési időszaka január 31-ig tart.

A díjazottak bemutatásával példákat akarnak mutatni a fiatal generációnak is, hogy minél érzékenyebbé váljanak a társadalmi problémákra, és a történeteikből inspirálódva maguk is cselekvően forduljanak a rászorulók felé.

A fotókiállítást Budapest és Székesfehérvár után harmadik alkalommal Kaposváron tekinthetik meg a látogatók a 2017-es év díjazottjairól. Az installáció célja, hogy találkozzanak a segítségnyújtás legkülönfélébb történeteivel és hőseivel. A kiállítás a hétköznapi hősök mellett az önkéntes munka sokszínűségére és örömére is felhívja a figyelmet.

Az idei év díjazottaira eddig közel 200 jelölés érkezett, de január végéig várják még a további jelöléseket.

Szita Károly, Kaposvár polgármestere köszöntőjében elmondta: az önkéntesség fontos eszköze az esélyteremtésnek. A Jószolgálat-díj arra ösztönzi az embereket, hogy minél többen segítsenek a környezetükben élő rászorulóknak, mert a jótékony segítségnyújtás építi, erősíti és formálja a közösséget. A polgármester méltatta Somos Lászlót, aki a Kaposfői Plébániához tartozó falvak roma közösségért végzett munkájáért vehette át 2017-ben a Jószolgálat-díj életműdíját.

Az ünnepi megnyitó után a résztvevők megtekintették a kültéri kiállítást a Kossuth téren, ahol Somos László plébános elmondta: a Jószolgálat-díj tisztán jelzi, hogy a környezetük is elismeri azt a missziót, amit munkatársaival végeznek.

Az életműdíjhoz kapcsolódó anyagi juttatást egy négygyerekes rászoruló család házvásárlására fordította.

A Jószolgálat-díj célja, hogy az évről-évre megválasztott díjazottak történetein keresztül minél több ember figyelmét felhívja az odafordulás, a megértő, gondoskodó és legfőképpen tevékeny szeretet formáira, mivel a rászorulókért tenni mindannyiunk közös felelőssége. A díjazottakat a díj partnerei, a hét nagy magyarországi segélyszervezet képviselőiből álló szakmai zsűri választotta ki.

További részletekét látogasson el a Jószolgálat-díj weboldalára, vagy kövesse munkánkat a díj közösségi oldalán: www.joszolgalatdij.hu; facebook.com/joszolgalatdij.