Néhány óra alatt intenzív zenei élményben lehet része bárkinek, aki ellátogat a 6. Kórusok Éjszakájára. Akár egyetlen helyszínt is kiválaszthatnak a látogatók, de élvezhetik a produkciókat úgy is, ha csupán belehallgatnak egy-egy kórus előadásába, majd egyik helyről vándorolnak tovább a másikra az este folyamán.

A hagyományokhoz híven a Kórusok Éjszakája programja június 9-én, szombat délután 16 órakor az Éneklő utcával veszi kezdetét. A Kálvin tértől a Pollack Mihály térig sétálva bárki belehallgathat a szabad ég alatt felcsendülő zenei ízelítőkbe. A hazai és külföldi változatos stílusú formációk – a régi, klasszikus, gyerek, kortárs, könnyű és folk műfajban – egymásnak adják át a stafétabotot.

A Kórusok Éjszakáján megnyílnak a józsefvárosi kapuk és udvarok, ahogyan a ritkán látott belső kertek is. Az idei évben újabb helyszínnel bővül a paletta – a Lumen Kávézó udvarát is énekhangok töltik be ezen az estén. A korábbi színhelyek közül a látogatók idén is megcsodálhatják a Magyar Nemzeti Múzeum monumentális belső udvarát, a varázslatos hangulatú, Ötpacsirta utcai Építész udvart, az erre az estére megnyíló Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének vadregényes kertjét és a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészkarának belső udvarát. A szervezők, gondolva az esetleges nyári záporokra, esőhelyszínekkel is készülnek.

A résztvevő együttesek között idén is találunk külföldi énekegyütteseket. A Kórusok Éjszakáján fellép a csehországi Mille Domi és az írországi The Lalala Choir is, valamint a pekingi Konzervatórium diákjai is hallhatók lesznek. Az este során itt lesz a régizenével gyönyörködtető Gemma Énekegyüttes, sokak kedvence, a Csicsergők gyermekkar, a népzenével foglalkozó Virágzó Énekegyüttes és a habkönnyű H.A.B. Ezen kívül több tucat meglepetés flashmobbal, vagyis minikoncerttel várják az érdeklődőket a szervezők.

A hattagú Csíkszerda-kóruscsalád (a Csíkhétfő, a Csíkszerda Gyerekkar, a Csíkkamarák, a Csíkszerda és a Csíkcsütörtök) jellegzetes mintájú öltözékben fellépő tagjai is felvillantanak részleteket idei projektjeikből. A kórusok művészeti vezetője Tóth Árpád, a nemzetközileg elismert karnagy és zenepedagógus, aki többek között a 2018-as záródal komponistája.

Az esemény záróakkordjaként 23:30-kor a Pollack Mihály téren felcsendül az erre az alkalomra megzenésített, 2018-es év záródala a fellépő kórusok és a közönség előadásában. A dal megtalálható a Kórusok Éjszakája honlapján, ahol elővételben már jegyek is kaphatók.

A Kórusok Éjszakájának fő célja, hogy népszerűsítse a közösségi kóruskultúrát és láthatóvá tegye, a közös éneklés örömöt ad és összeköt bennünket. A kórusfesztivál szervezőit, fellépőit és látogatóit a közös éneklés szeretete köti össze. A Kórusok Éjszakája a közösségi önszerveződés egyik remek példája, hiszen a fesztivál hatodik éve kizárólag önkéntesek segítségével jön létre.

Videó: https://www.youtube.com/watch?v=4hAUk8SQwFE

Web: www.korusokejszakaja.hu

Facebook: www.facebook.com/KorusokEjszakaja

Instagram: www.instagram.com/korusok.ejszakaja

– Az anyaság hogy hatott a színészi pályádra?
– A gyerekem születése előtt volt egy hiányérzetem a szakmai életemen belül, pedig kaptam elismeréseket, és a filmes és színházi munkáknak köszönhetően volt egyfajta sztárlétem is. Amikor megszületett a lányom, megszűnt a munkaviszonyom, és talán ez a trauma is lökött engem valami más felé. A semmiből kellett felelősségteljes anyaként újjászületnem, és megtalálnom, hogy ki vagyok én, milyen utat járok, és milyen példát szeretnék a gyerekeimnek mutatni. Akkor keresett meg a Baltazár Színház vezetője, Elek Dóra, akinek a társulatában nagyon tehetséges értelmi sérült emberek játszanak. Ezektől az erős egyéniségektől rengeteget tanultam a színjátszásról is.

Egy színházi társulatban, ha elesett vagy, gondokkal küzdesz, máris mindenki erről pletykál, rossz esetben vissza is élnek vele. A kívülről épnek tűnő emberek között rengeteg lelki sérült és lelki fogyatékos bújik meg. A baltazárosok ránézésre mások, de a lelkük egészséges, számukra az számít valódi értéknek, hogy ki vagy valójában, nem a társadalmi rang, hatalom vagy anyagi háttér. A baltazárosok közt nem kell álarcot viselnem, tiszta szívű, nyitott, konvencióktól mentes emberek. Manapság a tehetséget és az imázst nehéz szétválasztani. Azt is a baltazárosoktól tanultam meg, hogy merjek hinni és bízni abban, hogy egyedi és megismételhetetlen vagyok, ahogy minden ember, és az alázatosság tud ragyogni. Szívesen játszanék filmekben és színházi darabokban, vágyom rá, hogy megmutassam, mit gondolok és hol tartok.

– Előtte nem mertél ragyogni?
– Nagyon fiatalon, 18 évesen kerültem a Színművészetire, úgy, hogy sem a családomban, sem az ismerőseim közt nem volt szakmabeli. Egy ártatlan, butuska kislány voltam.

Zsámbéki Gábor azt mondta nekem, az életnek át kell gázolnia az emberen ahhoz, hogy fejlődni tudjon.

Nagyon akartam tanulni. Az a tiszta létezés, amit a gyerekek mellett tanultam, átfordította a rejtett sebezhetőségemet erénnyé. Az anyaság megmutatta, hogy erős vagyok, és bátorrá is tett. Amióta ők vannak, magamért is kiállok, jobban merek konfrontálódni, hiszen a tetteimmel el kell tudnom majd számolni nekik. Van bennem azóta egy erős szolgálat is. Az első gyerekem hozta a Baltazár Színházat, a második vezetett a mesék ösvényére. Kerestem a saját pozitív emlékeim között a kapaszkodókat, hogyan vezethetném be őket a világ kapuján. Gyerekkorom kazettás magnón hallgatott meséi és anyukám diavetítései voltak ilyenek. Amikor beleolvastam Boldizsár Ildikó meseterápiás könyvébe, rájöttem, hogy a mesék egy szellemi utat jelölnek ki az életben, továbblendítik az elakadásaimat. Felismertem, hogy nekem ezzel dolgom van.

– Gyerekkorodban mi volt a kedvenc meséd?
– A Béres Ilona hangján hallgatott „Naphajú királylány”, Pilinszky János meséje, amiről ma már tudom, hogy egy Fehérlófia-átirat. Hát, igen, az életemben én is sokszor elaludtam, nem voltam éber, és megfosztottak jó párszor az aranyhajamtól és az aranyalmáimtól. De a Hamupipőkével is dolgozom, Ildikó tanácsára keresem, hogy hol vagyok a saját életemben mint hercegnő, és ki az én párom a táncban. És ez nem feltétlenül a párkapcsolatra vonatkozik.

– De a te párod valóban társ az ügyeidben is, hiszen a mélyszegénységben élő csángó gyerekek közé miatta mentél el, nem?
– Inkább új kapukat mutatott, amin én beléptem. Ő orvosként járt mélyszegény falvakba és Csángóföldre gyógyítani, és mondta, hogy sok ott a gyerek, akiknek én értem a nyelvét, jó lenne, ha megnézném őket. Egyedül nem mertem belevágni, de barátaim mellém álltak, és öt éve elindult a Derék Jankó csángó meseterápiás táborunk. Majd elkészítettem a meseterápiás CD-t, a Mesékbe zárt titkokat is.

– Sokan inkább bezárkóznak a gyerek születése után, szinte ösztönösen védve őket mindentől. Téged viszont az anyaság mintha kinyitott volna. Például viszed magaddal a gyerekeidet a nehéz sorsú csángó gyerekek közé.
– Szeretném, ha a gyerekeim ki tudnának teljesedni, miközben bármit megtennék azért, hogy amikor majd szenvedniük kell, átvegyem a fájdalmukat, ami persze lehetetlen. Azon dolgozom, hogy élettapasztalatom által majd egy jó hamuban sült pogácsával bocsássam őket útjukra, amiben benne van, aminek lennie kell. A csángó utak számukra élmények, személyiség- és jellemformáló lehetőségek. Szeretnek nyaralni a tengerparton is, mondjuk három napig, de egész évben arra várnak, mikor megyünk Csángóföldre.

Kecskés Karina – Kép: Emmer László

– Hogyan tudják feldolgozni a velük egykorúak nyomorát és nehéz életét?
– Úgy, hogy amikor például otthon elfogy a nutella, és a lányom nyafogni kezd, megkérdezem tőle, hogy „Emlékszel Mimire, aki reggel ötkor már feji a tehenet?” De a hétköznapi életünkben a mesék is nagyon sokat segítenek. A mese egy közös világ, ahova bármikor be tudunk lépni, és a szimbolikus kódokkal tudunk beszélgetni és nevelni egymást. Ha félelmeik vannak, elővesszük a bátorság-meséket, mélypontoknál a pokolból kivezető mesei képeket, éppen, ami kell.

A csángó gyerekek a mesék archaikus világában élik hétköznapjaikat, egy régmúlt képi nyelven beszélnek, a gyökereikhez erősen kötődnek, a zene számukra népzene, a mozgás néptánc.

A mélyszegénységben élő gyerekek hamar felnőttek lesznek, nincs meg az életükben a játék ideje. Vagy dolgoznak, vagy tanulnak. A természet számukra nem rejt szépséget vagy szórakozást. A mi gyerekeink tanítják az ottaniakat arra, hogy az őket körülölelő világ varázslatos, égig érő fák és csobogó patakok között élnek, hogy a kismalacokhoz vagy a pocsolyából kifogott békához lehet szeretettel, tisztelettel és kíváncsisággal fordulni. Ezzel más megvilágításba helyeződik az életük helyszíne, mindaz, ami eddig csak a munkaterületük volt. Ezek a kicsik nagyon távol vannak az élményektől.

Az egyikük, amikor hatévesen nevelőotthonba került, nem tudta használni a kanalat, mert soha nem evett meleg ételt. Mimi, akiről beszéltem, öt hetet élt nálunk egy nyáron, a családunkkal, ahova mentünk, jött velünk, a Balatonhoz, a Tiszához, a bevásárlóközpontba. Nagyon elszánt voltam, mégis iszonyú nehéz volt. Mintha Mauglit vagy Kaspar Hausert hoztuk volna haza. Az öccsét agyonnyomta az alkoholista anyja az ágyban, háromévesen őt tetűben, ótvarban, kakiban elhozták az apukájához, aki pálinkával itatta, majd meghalt, amikor ötéves volt. Akkor árvaházba került, tízévesen pedig az idős, rokkant nagyszülők vették magukhoz.

– Könnyen megtaláltad a hangot az ottani gyerekekkel és felnőttekkel?
– Sajnos az ottani történetekben alig vannak felnőttek, csak pár elszánt tanító. Ezeknek a gyerekeknek az anyja általában kivándorolt Spanyolországba dolgozni, őket a beteg, sérült nagyszülőkre bízták. A moldvai csángók rosszabb helyzetben vannak, nincsenek erős közösségeik, mint a gyimesieknek, a gyerekek alig használják a csángó anyanyelvüket. Belépsz a tyúkszaros udvarról a vályogházba, amin talán ablak sincs, és odabent akkora plazmatévé fogad, mint a fél fal. Ezek a gyerekek megkapják a fogyasztói társadalom szemetét, de nincs mögöttük család, megtartó közösség. Semmi másra nem vágynak, mint mobiltelefonra, márkás cipőre és arra, hogy tizenöt éves lányként kifessék magukat. Erős a hitük, de nem hallgathatnak misét magyarul, mert ha az anyanyelvükön beszélnek, a románul beszélő pap kiátkozza őket. Évek alatt szelídítettük meg őket, ahogy a kis herceg a rókáját.

Olyan felnőttképet kapnak tőlünk, amiben nincs részük, mindent együtt csinálunk, úgy bánunk velük, mint a saját gyerekeinkkel, meghallgatjuk a kérdéseiket, odafigyelünk a bajaikra.

Tavaly Pataki Éva, Jancsó Nyika és Mészáros Márta készített a táborunkról egy dokumentumfilmet „Bármi legyen, gazdagít” címmel, a Verzio Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválra is beválogatták. Bíztam benne, hogy ez segít az anyagi hátteret megteremteni a táborhoz, de minden évben épphogy csak összejön a támogatás.

– Sajnos ilyen gyermeksorsok nem csak Moldvában vannak. De mit tudsz tenni értük pár hét nyári tábor alatt?
– Nem vagyok ott, amikor fáznak és éheznek, vagy verik őket, de hiszek abban, hogy a jó élmény személyiségformáló. Ha ezeknek a gyerekeknek az életében lesz majd egy olyan pillanat, amikor máshogy döntenek azért, mert találkoztak velünk, akkor megérte. Szeretném a fényt megőrizni a lelkükben. A saját gyerekeimnél sem kis feladat, hogy a rácsodálkozás kíváncsiságát és a hitet az álmokban meg tudják őrizni.

A kislányok királylányt, a kisfiúk sárkányölő vitézt rajzolnak, nem kellene később sem alább adniuk az életben.

Én például egyke voltam, és elváltak a szüleim. Bár nagyon szoros a kapcsolatom velük, és bármikor számíthatok rájuk, nálunk sosem voltak közös ebédek, ahol sokan ülik körül az asztalt. A legjobb barátnőmnél viszont átélhettem ezt, és tudtam, hogy én is így szeretném csinálni, ha majd családom lesz. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hétköznapokból hogyan lehet ünnepet varázsolni, és megosztani a szüleimmel és a baráti közösséggel. Ezt apukámtól tanultam, ő nagyon kreatív, remek ötletekkel teszi felejthetetlenné a pillanatot. Amikor például hozzánk jön, elegánsan öltönybe öltözve, leül a zongorához, és fantasztikus régi számokat énekel.

Kecskés Karina – Kép: Emmer László

– Az új kihívások mellett közben azért hagyományos társulattal is játszol a Hatszín Teátrumban.
– Szívesen játszanék többet is, most már, hogy a gyerekeim nagyobbak. Négy éve vagyok az Edith és Marlene-ben, amelyet Mészáros Márta rendezett. A darab 30 évet ölel át, az én karakteremben is ott az öregedés, szép feladat, hogy a rövid epizódokban hogyan lehet ezt a folyamatot megmutatni. Például, amikor Piaffal, a testvéremmel összeveszünk, az égre nézve megátkozom, és amikor Piaf temetésén ugyanúgy fölnézek, az átokból a fentiekkel való szeretetkapcsolat lesz.

– A fentiekkel való kapcsolat a te életedben is fontos?
– A Teremtő ereje, jelenléte és a hálaérzet sokkal erősebben van jelen az életemben, amióta gyerekeim vannak. Már egy négyéves gyerek is felteszi a kérdést, mi lesz, ha valaki meghal. Ha ateista valaki, akkor is jobb, ha a gyereknek elmagyarázza, hogy a halállal nem ér véget az élet, hanem a földben, virágban, fűben tovább élhet.

Szerintem nagyon fontos a gyerekeket a saját lelkükkel összekötni.

Karsai Veronika pantomimművésszel van egy iskolai interaktív drámafoglalkozásunk, a „Lélekmadár”, ami pont ebben segíti a 8–11 éves gyerekeket. Ha nem tanulunk meg befelé figyelni, akkor az áldott pillanatok nem tudnak megszületni. A hálaadás, az áhítat felnőttként is bármikor elkezdhető, és a gyerekeknek is meg lehet tanítani.

– Mekkorák a gyerekeid?
– Tizenegy, hat- és kétévesek. Egész más kérdések, problémák, megoldások…

– Ebben a mesék nem segítenek?
– Dehogynem, erről szólnak. Számomra leginkább a teremtéstörténetek azok, amelyek segítenek: el kell választani a káoszt a rendtől, a fényt a sötétségtől. Megtalálni, hogy a kapcsolatban mi épít és mi rombol, és eszerint menni tovább. Nem könnyű családban élni, sokat kell érte dolgozni. Úgy tapasztalom, hogy eljön a pillanat, amikor a másik vadidegenné változik, de csak akkor érdemes feladni, ha a két ember már csak rombolja egymást. Illúziónak tartom, hogy majd másvalakivel könnyebb, jobb lesz, talán egy ideig, de a felismerés elkerülhetetlen.

– Tudod, hogy a fontos ügyeidben mi a következő lépés?
– A Baltazárban Kováts Kriszta rendez egy új darabot, Vörös István írja, ezt kezdem majd próbálni. Az egyik álmom, hogy filmekben forgassak. A másik álmom megvalósulni látszik: Márta István Kapolcskán szervez gyerektábort, hívott, hogy elhozhatnék tíz csángó gyereket, akik még sosem voltak Magyarországon. Elvinném őket a veszprémi állatkertbe, a keszthelyi kastélyba, a sümegi várba, nagyon szeretnének villamosozni, metrózni… A Káli-medencében sok barátomnak van szép nyaralója, otthona, az a vágyam, hogy ők is vendégül lássanak minket. Ettől egészen személyes lenne ez a nyaralás, nemcsak egy táborban élnének, hanem szerető, baráti közegben. Szeretném, ha közösen készítenének egy bemutatót a tábor végén, amiben megmutathatnák magukat. Bárkit szívesen látunk, akik nyitottak arra, hogy velünk legyenek a programokon, kiránduláson, szalonnasütésen... Olyan lenne, mint amikor a saját gyerekeimmel nyaralok, csak tízzel többen lennénk. És szeretek nagyokat álmodni.  

A cikk a Képmás magazin 2018. márciusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>

A webshopok már sok-sok éve életünk részei, de a velük kapcsolatos kérdések még mindig mindennaposak. Tavaly az online fogyasztóvédelmi tanácsadó pontokhoz ezzel kapcsolatban érkezett a legtöbb megkeresés: az összesnek mintegy 40 százaléka ezekre vonatkozott, csak a maradék 60 százalékot tették ki azok a kérdések, amelyek például a hagyományos kereskedelemhez, a légitársaságokhoz, a közüzemi, pénzügyi és építőipari szolgáltatásokhoz kötődtek. Magyarán a legkevésbé azt tudjuk, hogy webshopokkal hogyan lehet dűlőre jutni, mikor van igazunk, és mikor nincs.

Ha meggondoltuk magunkat

Sokan még a ma már köztudott „14 napon belüli indoklás nélküli elállás” lehetőségével sincsenek tisztában. Ugyanakkor több olyan termék is van, amelynek online vásárlásától nem lehet indoklás nélkül elállni.

Például aki hajvágót vagy szakállvágó készüléket rendel, és kiveszi a zárt csomagolásból, higiéniai okok miatt már nem küldheti vissza a terméket. Ugyanez vonatkozik az orvosi segédeszközökre. A kozmetikai termékek sem küldhetők vissza ilyen esetekben: míg például a drogériákban a kihelyezett próbatermékeket meg lehet szagolni, addig a webshopból rendelt kozmetikumokat – mivel azokat csak sértetlenül lehet visszaküldeni – nem lehet arra hivatkozva visszaadni, hogy nem tetszik az illatuk. Az étrend-kiegészítők sem küldhetők vissza minden ok nélkül, és nem érvényesíthető a 14 napos elállási jog akkor sem, ha valaki egyedileg készíttetett terméket rendel, például saját fényképpel díszített bögrét, pólót vagy kispárnát.

Ez vonatkozik az olyan gyorsan romlandó termékekre is, mint a vágott virág és a torta. Nem meglepő módon a CD‑ és DVD‑lemezen forgalmazott filmek, zenék vagy könyvek sem küldhetők vissza, ha sérül a csomagolásuk. Nem lehet elállni indoklás nélkül az olyan szolgáltatások online megvásárlásától sem, mint például az online repülőjegy vagy ily módon foglalt hotelszoba, koncert- vagy színházjegy, esetleg kiállításbelépő.

Sokan nem tudják, hogy a 14 napos indoklás nélküli elállási jog csak a magánszemélyeket illeti meg, a vállalkozásokat nem. Tehát amikor a vevő cégnévre kér számlát, akkor nem minősül fogyasztónak, innentől kezdve pedig nem is gondolhatja meg magát kénye-kedve szerint. Persze általában ilyenkor is visszaléphet az ügyfél, de ez csak a webáruházak fogyasztóbarát üzletpolitikájának köszönhető, törvények erre nem kötelezik őket.

Ha a vevő a rendelkezésére álló határidőn belül eláll az online rendelt termék megvásárlásától, azt pedig visszajuttatja az eladónak, az köteles a vételárat mihamarabb visszafizetni. Ez sok esetben hetekig, nemritkán hónapokig is elhúzódik, pedig legkésőbb az elállásról számított 14 napon belül meg kellene történnie. A visszajáró összeget elsősorban az igénybe vett fizetési móddal megegyező módon kell visszajuttatni, tehát aki például utalvánnyal fizetett, annak az utalványt kell visszakapnia, nem pedig készpénzt. Ha az online termékvásárlástól a vevő indoklás nélkül áll el, akkor a visszaküldés költségét neki kell állni – viszont előfordul, hogy ezt a vállalkozás átvállalja.

Elhúzódó szállítás

Sajnos gyakori eset, hogy egy-egy terméket ajándéknak, valamilyen születésnaphoz vagy ünnephez kötődően rendelnek, és ugyan már régen ki kellett volna szállítani, de a futár késlekedik. Vagy a szállítócég az előző este küld értesítést arról, hogy másnap reggel nyolc és délután öt között érkezik, ennél konkrétabb időpontot viszont képtelen megadni. Ilyen esetekben gyakori, hogy a futár és a címzett több napig kerülgeti egymást, mert előbbinek valahogy mindig akkor sikerül betoppannia, amikor a vevő átugrott a közeli boltba, azonnal ott teremni pedig nem tud. A vásárlástól ilyen esetekben is el lehet állni: ha a vevő megelégeli a több hetes csúszást, vagy éppen a futárcéggel való hasztalan egyeztetést, indoklás nélkül visszamondhatja a megrendelést. Ha a vételárat már kifizette, akkor a webshop azt köteles 14 napon belül visszafizetni.

Nagyító alatt

Mivel az itthon bejegyzett vagy nagy nemzetközi webshopokkal kevésbé szokott gond lenni (ha van is, akkor azt könnyebb rendezni), érdemes az online üzleteket a rendelés előtt mindig ellenőrizni.

Az azokat működtető cégek adatainak, székhelyének és elérhetőségeinek a honlapokon mindig szerepelniük kell. A weboldalakon egyértelműen fel kell tüntetni azt is, hogy reklamáció esetén hova kell visszavinni a terméket. Ha ezen információknak nincs nyoma, eleve fenntartással kell kezelni az online áruházat. Ugyanez igaz az olyan webshopokra, amelyek a közösségi oldalak reklámfelületein jelennek meg, a rákattintás után pedig egyből vásárlásra ösztönöznek. Ezek rendszerint nem megbízható, magukról semmit el nem áruló webshopok oldalára terelik a fogyasztót, és márkásnak tűnő termékeket kínálnak. Aztán a kézbesítés után kiderül, hogy a fényképnek és a leírásnak köze sincs a valósághoz, a termék rendszerint silány minőségű. Ezekben az esetekben komoly gond, hogy a weboldalt működtető cég általában Unión kívüli, így még az uniós békéltető honlap sem tud segítséget nyújtani, nemhogy a hazai szervezetek, illetve hatóságok.  

Veszélyes pirulák

A legnagyobb veszélyt az online rendelt gyógyszerek jelentik. Ilyesmit Magyarországon legálisan csak a közforgalmú gyógyszertárak webshopjai árulhatnak, amelyeknek listáját a gyógyszerészeti hatóság honlapján meg lehet nézni.

Az uniós országok biztonságos online patikáit 2015 júliusa óta egy olyan logó is védi (ez általában az oldalak legalján van), amely azt direkt módon is összeköti a gyógyszerhatóság oldalával. Ezt érdemes keresni, ha pedig az oldalon nem szerepel (és nem átkattintható), akkor onnan nem tanácsos rendelni. Főleg, ha a webshop eleve olyan terméket kínál, amely amúgy vényköteles, vagy eleve nem is lenne kapható a hazai gyógyszertárakban. Az illegális online patikákban klasszikusan látni lehet vényköteles potencianövelőket, a testépítők által szedett, szintén csak recept ellenében kiadható termékeket. De vannak hamis pszichiátriai készítmények, altatók, nyugtatók, antibiotikumok, vérnyomáscsökkentők is. A másik fontos terület az étrend-kiegészítőké, amelyekben időnként olyan gyógyszerhatóanyag mutatható ki, amelynek nem lenne helye más termékben, csak gyógyszerben. A nem beazonosítható, illegálisan működő online patikákból való vásárlással nagyon kell vigyázni, ugyanis az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint az ezekben árult gyógyszerek 50 százaléka hamis. Sőt, ha nem az eladott mennyiséget nézzük, hanem az internetes elárusítóhelyek számát, akkor az adat még riasztóbb: egy pár évvel ezelőtti amerikai vizsgálat szerint a gyógyszert áruló weboldalaknak csak 0,6 százaléka valódi patika. Gyógyszert csak legálisan működő, hazai gyógyszerhatóságnál regisztrált online patikában vásároljunk!

Látom a lesütött tekinteteket óra elején, amikor kezembe veszem a névsort. A légy zümmögését is lehet hallani, amíg olvasgatom a neveket. És a többség megkönnyebbült sóhaját is felismerem, amikor valakinek a neve elhangzik. És most ez: egy kettes felelet és csalódottság. Valóban ilyen tanár akarok lenni?

Mi a feleltetés célja? Egyrészt, mint minden értékelésé: diagnosztika. Felmérem, hogy hol tart a diák, a használt módszereim elérték-e a nála a céljukat. Másrészt visszajelzést adok számára egy jegy és némi jótanács formájában, hogy el tudja helyezni a teljesítményét a csoporton belül, illetve a saját korábbi teljesítményéhez képest. Ennek része a mérés is, eredménye maga az osztályzat, amely alapján az iskola és a szülők is követhetik a diák fejlődését. Harmadrészt pedig fontos cél, hogy a diák fejlessze verbális képességeit, gyakorolja a szaknyelvi kommunikációt, és megtanuljon mások előtt beszélni. És aztán jobban helytálljon majd az életben.

Mindez nagyon szép. De tényleg erre van szüksége? Valóban pontos képet alkotok a diákról egy ilyen stresszes szituációban? Fejlesztő tevékenység részemről az óra eleji félelemkeltés? Az iskolákon kívül fog valaha is ilyen szituációba kerülni? Én magam vettem valami hasznát annak a sok év szorongásnak?

Eldöntöttem, hogy változtatok. A hetedikeseknél kezdtem: az óra elején nem egy, hanem két felelőt szólítottam ki, és a kezükbe adtam egy előző nap otthon készített bunkós végű papírhengert. „Kedves diákok, ez itt a mikrofon. Lesz öt percetek felkészülni a terem sarkában, majd egy hatperces párosinterjút kell készítenetek egymással. A felkészüléshez használhattok könyvet, füzetet, az interjúban már nem. Mindketten kérdezzetek és válaszoljatok! Legyetek kreatívak, szórakoztassátok az osztályt!”

Kicsit aggódtam, mi fog kisülni ebből, de jól vették az akadályt. Az ötperces felkészülés segített rendezni a gondolataikat, és elég volt átismételni a legfontosabb ismereteket. A páros munka és a szerepjáték elfeledtette velük a szorongást, a szituáció humora pedig az osztály figyelmét is lekötötte. Nem is reméltem, hogy ilyen jól fog sikerülni. Lendületbe jöttem. „Nagyon jó! Akkor most a kedves nézőket kérem, hogy küldjenek a műsorba SMS-kérdéseket!” Megmutattam, mire is gondolok: letéptem egy csíkot egy írólapból, írtam rá egy kérdést, majd odadobtam a tanári asztalra. Az osztály lázba jött, és fecniket kezdtek gyártani és dobálni. A papírgalacsin‑ cunami enyhültével elkezdtem hangosan felolvasni őket. „Hogyan táplálja kölykét a kacsacsőrű?” Az egyik felelő válaszolt. „Hogyan szaporodik a hangyászsün?” Erre a másik felelő válaszolt. „Jó a műsor, tanárnő!” Felnevet az osztály. „Mondjatok egy-egy erszényes emlőst!”

Az ötperces stresszes felelés egy tizenkét perces ismétlő–energetizáló játékká változott, amelyben a egész osztály részt vett. A módszer bevált, bár egyértelmű, hogy fejlesztést igényel – a papírcafatok jelenleg a bioszfüzetekből hiányoznak. A célok és az eredmények mindenesetre átfedik egymást: értékelés, visszajelzés, verbalitás gyakorlása – pipa. További hozadék: kreatív problémamegoldás, több öröm, közös ismétlés, kevesebb stressz és legális papírgalacsin-dobálás. Érdemes tovább dolgoznom vele.  

,,A hely, ahol félelmet oszlatnak.” Így jellemzik magukat a 2011-ben alakult gyermek­hospice-ház dolgozói. A házat – amely semmiképpen sem kórház – az életet veszélyeztető, illetve rövidítő betegségekben szenvedő gyermekeknek hozták létre. A családi házból átalakított intézmény alapítója és fő támogatója Galambos László. A Tábitha otthon több mint 100 családnak segített már: amikor a legnagyobb szükség van rá, megfogják a szülő, a család kezét.

Amikor csöngetnék, nyílik a kapu, és két kedves, mosolygós hölgy lép ki rajta. Az egyikükön élénk narancssárga tábithás póló. Miután meglát, kedvesen behív és megkér, hogy hagyjam az előszobában, amire most nincs szükségem, és vegyek egy zsákot a cipőmre. Mielőtt belépnék, hirtelen nyílik az előszobaajtó, és egy West‑szindrómás, központi idegrendszeri betegségben szenvedő nagylány jön felém nagy lendülettel. Máris ott terem két nővér, és elnézést kérve betessékelik a szobába. „Semmi gond – mondom –, nem ijedtem meg.” Tényleg nem.

Mert ahogy megérkeztem ebbe az otthonba, nem a kézmosók és a bekötött oxigén ragadta meg a figyelmemet először, hanem a megnyugtató, családias légkör. A nappali tele társasjátékkal, könyvekkel, videókkal, a kanapén ülve először fel sem tűnt a terasznál lévő tolókocsi.

Miközben körbejárom a szobát, megérkezik Tuza Erika. „Kicsit eláztunk – mosolyog –, de főleg Frida” – a vele érkező cocker spániel. A másik kutyus, Maya, kimenőt kapott, ,,esőnapja” van. A két nővér nagyon örül az érkezőknek. Erikának és nekem kávét, Fridának pedig egy hajszárítót hoznak, és miközben kedves történeteket mesélnek a kutyákról, megvitatják a napi eseményeket.

Kép: Páczai Tamás

Erika azt mondja, mindig tökéletes állapotban kell lenniük az állatoknak, hiszen ezzel is a tiszteletet jelzik a betegek iránt. Bevonulunk beszélgetni az orvosi szobába. Ez az otthon egyetlen kórházi szeglete. Kórlapok, gyógyszerek, betegágy. Leülünk az asztalnál, Frida letelepszik gazdája mellé. Jó rájuk nézni, jó, hogy a tekintetükből árad a jókedv, a szeretet, így belőlem is eloszlatják a szoba hatására előtörő furcsa, vegyes szomorú-ijedtséget.

Erika a nővérekről és önkéntestársairól mesél.

„Mindenkinek itt van a szíve, tudod? Hihetetlen, mire képesek.”

Ő nyolc éve járja a kutyaterapeuták útját, a házban négy éve dolgozik. Bármilyen furcsán hangzik is, úgy gondolja, a Tábitha az életről szól, arról, hogy minél több pozitívumot nyújtsanak a gyerekeknek. Munkája kapcsán elmeséli, hogy mindenki eredendően úgy áll hozzá a kutyákhoz, mint segítő lényekhez. Készítettek nekik saját kekszes dobozt, rögtön hozzák a hajszárítót…

Ide tartoznak.

„Azt gondolom, hogy egy kívülállónak a kutyák segítségével sokkal könnyebb megemészteni és elfogadni a halált és beszélni róla, ami eleve egy tabu.”

Kép: Páczai Tamás

– Olyan sokan hárítunk, ha ez a téma szóba kerül, kevesen tudnak jól reagálni. Talán pont a gyerekekben van meg az a nyitottság, hogy mernek beszélni a halálról?
– A gyerekeknél nincs tabutéma, nem gondolják, hogy nem illik róla beszélni, hogy ne beszéljünk róla, mert bevonzzuk. Vannak olyanok, akik például évek óta ismerik Mayát, és bizony észreveszik, hogy öregszik. Ilyenkor megkérdezik: mi lesz, ha a Maya nem lesz?

Erre azt válaszolom nekik őszintén: sírni fogok, sokáig, egész életemben hiányozni fog, de amikor elmúlik a nagy szomorúságom, örömmel fogok arra emlékezni, hogy megosztottam vele az életemet.

– Mi a kutyák jelentősége a terápiában?
– A kutya pozitív felületet nyit. A kezelések során a gyerekek és a szülők is hihetetlenül mély sebeket tudnak szerezni. Emlékszem egy nagyon megható élményre. Egy kislány életvégi ellátáson volt itt, és halála előtt 2–3 nappal szeretett volna találkozni a kutyákkal. A terápia alatt a kislány anyukája sírva mesélte nekem, hogy egy nővér már nem akart fájdalomcsillapítót adni a gyerekének, hiába kérte. Ekkor a kislány nagyon erélyesen rászólt: ,,Anya, nem sírsz, megbeszéltük!” Olyan mértékű erő és kitartás volt benne kiskamasz létére, ami megrendítő. Pár nap múlva volt Maya szülinapja, és az anyukájától kaptam egy e-mailt. Most veszítette el a lányát, és felköszönti a kutyámat!

Sok esetben a kutyás terápia az utolsó közös pozitív élménye együtt a családnak.

Nem velem, a kutyákkal. Én csupán a csatolt hozzátartozójuk vagyok, ezt szoktam mondani.

– Van, aki elutasítja a terápiát?
– Gyerekeknél nincs, maximum nem foglalkoznak vele. A felnőtt hospice más kérdés. Úgy gondolom, hogy a hospice ellátásban a kutyának van helye és van szerepe, de nem mindenáron és mindenkinek. Nagyon fontos, hogy mindkét fél élvezze a munkát, szeretem, hogy a kutyák sokszor intuícióból dolgoznak. Ekkor alakul ki egyfajta lélektől lélekig tartó energetika. Minden terápia személyre szabott, mindenben a betegekhez igazodunk.

Kép: Páczai Tamás

– Amerikában döntöttél az állatasszisztált képzés mellett. Mi motivált?
– Igen, a tanárom vitt el egy hospice-házba, ahol a három golden retrieverrel való munka azonnal meghozta a kedvem. Azelőtt nem is nagyon hallottam ilyesmiről, nem is vágyódtam hasonló helyre. Amikor tíz évvel ezelőtt hazajöttem, még gyerekcipőben járt itthon a képzés, de bejelentkeztem egy alapítványnál, és 2009‑ben kiválasztottam Mayát.

– Mi alapján választottál kutyát?
– Ez a „hogyan ne válasszunk terápiás kutyát” kérdése… Fényképről. (nevet) Megkaptam az egynapos képét, és tudtam, hogy ő az. Frida már egy jóval tudatosabb választás eredménye volt. Igazából az ide érkezőknek nagy meglepetés a kutya jelenléte a hospice-ban. Meghökkent, a jelenben tart. Általuk én is rengeteget tanultam. A legfontosabb erényük a képzett terápiás kutyáknak, hogy nyitottak (ekkor felugrik az ölébe Frida), de be tudják tartani azt a határvonalat, amit az önkénteseknek is kell.

Akkor tudod jól végezni a szolgálatot, ha láthatatlanul tudsz jelen lenni a család életében.

– Ők a jelenben tartanak téged, ti pedig közösen a jelenben tartjátok a gyerekeket. Ha innen kilépsz, le kell zárni mindazt, ami itt történik?
– Pontosan. Jól kell tudni ,,zsilipelni”. Amikor egy beteg mellett jelen vagyunk, utána haza kell mennünk a saját életünkbe. Hasonlóan az otthoni problémákat sem vihetjük a betegekhez. A magánéletemben nagyon tudatosan ügyelek arra, hogy feltöltődjek, pozitív élményekkel vegyem körül magam és a kutyákat is.

– Mindenkinek lehet rossz napja, nehéz időszaka, amikor esetleg pont a te lelkednek van szüksége támogatásra. Előfordult már, hogy le kellett mondanod egy foglalkozást?
– Amikor az én családomban történt haláleset, két hétig nem jöttem, hogy úgy érkezzek vissza, ahogy kell. Egyébként csak akkor, ha én vagy a kutyák betegek voltunk. Az önkéntesség többek között arra tanított, hogy átértékeljem a problémákat. Hol kezdődik a baj? Mi az, amiért panaszkodsz, kell-e egyáltalán? Tudod, minden haldokló tanít minket valamire. Akkor tudjuk igazán élvezni az életet, ha szembenézünk múlandóságunkkal, hiszen véges időre jöttünk, ebből kell kihozni a legtöbbet. Sajnos a betegség és a baj derült égből villámcsapásként jön. Lehet, hogy elcsépelt spirituális frázisnak hangzik, de hálásnak kell lennünk, minden egyes napot meg kell élnünk örömmel.

Nem olyan rég egy beteg azt mondta nekem, nagyon szép élete volt. A vége nehézkes, de így legalább kiegyenlítődik. Ez egy hatalmas figyelmeztetés és felkiáltójel, hogy úgy éljünk, hogy a végén mi is ki tudjuk mondani ezt.

Nem kell ehhez lottó ötös, itt a megélés számít.

Esterházy-kastély – Kép: Páczai Tamás

Mesecsomag a lurkóknak

A már-már rokokósan gazdag programkínálattal „nem éri be” a helyi Tourinform iroda, júniustól ugyanis egy átfogó mesecsomagot vezetnek be a térség szállodáival együttműködve. „Városunkban az elmúlt időszakban sok új fejlesztés volt, ami a gyermekeknek nyújt felejthetetlen élményeket, hogy ne csak a felnőttek bővelkedjenek varázslatos programokban” – mondta lapunknak Kovács-Gazdag Nikolett ügyvezető. A családosok szállásfoglaláskor automatikusan megkapják a városi mesecsomagot, amivel ingyen látogathatják a Macskakőmúzeumot, előre egyeztetett időpontban részt vehetnek a kétórás tündérösvénytúrán, amely a történelmi belvárost övező zöld tereket, parkokat, kerteket fűzi össze a tündérvilág hangulatával.

A gyerekek érkezéskor varázsdobozt kapnak ajándékba, benne olyan kellékekkel, mint nagyító, varázspálca, varázspor, és a különböző túrákon ebbe gyűjthetik a soproni emlékeket.

Nagyon hasznos lesz a doboz az áprilisban megnyílt Boszorkány tanösvényen is: a 900 méteres túra a Károly-magaslati parkolótól a Károly-kilátóig tart, a gyerekek egy térkép segítségével eredhetnek a helyi legendák és boszorkánytörténetek nyomába. Útközben ügyességi feladványokat teljesíthetnek, az állomásokon pecséteket gyűjthetnek, hogy a végállomáson jutalmat kapjanak.

Boszorkány tanösvény – Kép: Páczai Tamás

Autómentes ötletek

Kifejezetten ajánljuk, hogy Sopron belvárosát gyalogszerrel, a város környékét pedig kerékpárral járjuk be, a város méretei miatt még a Lőverekbe is fel lehet biciklizni csupán fél óra alatt. Budapestről vonattal három óra az út Sopronba. Kedvezményes kerékpárjegyet is válthatunk a Fertő-tóhoz, ez 420 forintba kerül, és az érvényességi időtartamán belül korlátlan kerékpárszállításra jogosít. Az Esterházy-kastélyhoz Fertőszentmiklósnál szálljunk le a vonatról, a vasútállomástól három kilométer Eszterháza. A belépőjegy felnőtteknek 2000, gyerekeknek 1000 forint, a családi jegy ára 4000 forint. Érdemes délelőtt érkezni, így lesz időnk akár tematikus kastélysétára vagy egy piknikebédre a kastélypark gyönyörű, gömbölyűre nyírt tiszafái között. ­(eszterhaza.hu)

Kisgyerekkel és kerékpárral érdemesebb vonattal továbbutazni Sopronba, a nagyobbak viszont válasszák a Fertő-tavi kerékpárutat, amely Fertőd, Hegykő, Balf érintésével kalauzol el a várkerületig. A táv 25 km, pihenőkkel, falulátogatásokkal együtt érdemes 4–5 órás futamidővel számolni.

Az Eszterházy kastély hátsó kertje – Kép: Páczai Tamás

Történelemre épült város

Sopron műemlékekben a második leggazdagabb városunk, felfedezését nemcsak a szakszerű segítség miatt érdemes a helyi Tourinformnál kezdenünk, hanem mert az iroda nemrég költözött a Vasalóháznak nevezett épületbe (Szent György u. 2.), amelyet a római kori Forum Scarbantiae tíz méter mélységben feltárt romjai fölé építettek. Az ókori komplexum így kuriózumként az irodából látogatható, a belépő becsületkasszás.

A kötelező látnivalók (Tűztorony, római kori romkert, várfal, Kecske-templom) mellett mi a Fő tér ékességét, a Storno-házat látogattuk meg. A kétemeletes, palotaszerű barokk lakóház a 15. században Haberleiter Miklós és családja tulajdona volt, náluk vendégeskedett Mátyás király 1482–83 telén, amikor Bécset ostromolta.

Később a Festetich családhoz került, majd tőlük vásárolta meg a házat 1872‑ben Storno Ferenc, aki kéményseprőből lett restaurátor és festő, és fiai is folytatták ezt a munkát. A kiállítás ennek a művészcsaládnak a gyűjteményét mutatja be azokban a szobákban, amelyeket a család 1875‑től 1984‑ig lakásként használt.

Cikkünkben a soproni régió egy kis szeletét mutathattuk be, azonban ennyiből is látható, hogy leghűségesebb városunk megér egy látogatást idén nyáron is.

A cikk a Magyar Turisztikai Ügynökség szakmai támogatásával készült. 

Sopron, Fő tér – Kép: Páczai Tamás

Sopron, Storno-ház – Kép: Páczai Tamás

Sopron, Parkerdő - Kép: Páczai Tamás

Kilátás a Károly kilátóból, – Kép: Páczai Tamás

A könyvbemutatóval egybekötött sajtóbeszélgetést Győri Virág, a Family Magazin főszerkesztője vezette.

Dr. Herjeczki Kornél, a Harmat Kiadó igazgatója elmondta, hogy a Házasság Hete szervezőinek körében készített idei felmérés szerint az eseménysorozattal megszólított csoportok között az utóbbi években egyre határozottabban jelenik meg a 35-40 éves korosztály. Vagyis azok érdeklődnek leginkább a párkapcsolati könyvek és rendezvények iránt, akik a kapcsolatukban megfáradva változást szeretnének. Erre ad jó alternatívát ez a kötet, amely a meglévő kapcsolat minőségének változtatására épít.

A magyarok egyre jobban szeretnek házasodni, és egyre kevésbé szeretnek válni

Dr. Makay Zsuzsanna, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet demográfusa elmondta: a házasságkötések száma Magyarországon 2010 és 2016 között mintegy 46%-kal nőtt. A közvélemény elfogadja az élettársi kapcsolatot, azonban továbbra is a házasságot tartja ideális párkapcsolati formának; tízből kilencen ezt az életformát tartják követendőnek. A házasság népszerűségének növekedése nem magyar sajátosság, ez máshol a világon is így alakul. A demográfus hozzátette:

míg a házasságok száma nőtt, a válások száma csökkent.

A rendszerváltás utáni években 22–25 ezer között mozgott a számuk, 2016-ban már nem érte el a húszezret. A válás elfogadottsága is csökkent – tette hozzá. Azzal a kérdéssel, hogy „a házasság élethosszig tartó kapcsolat, és nem érhet véget” 2005-ben a férfiak 30%-a, 2016-ban viszont már 41%-a értett egyet. A nők körében az egyetértők aránya 28%-ról 35%-ra emelkedett az elmúlt tíz év alatt.

A szakértő felhívta a figyelmet egy másik érdekes jelenségre is: növekszik a házasságok időtartama, azaz a házastársak egyre később válnak el. 2016-ban a válással végződő házasságok átlagosan 14,7 éve tartottak, és a közel egyharmaduk húszéves vagy még hosszabb házasságnak vetett véget.

Szívügyekben nem szabad a szívünkre hallgatni!

Dr. Mihalec Gábor párterapeuta, a könyv szerzője is megerősítette: míg a terápiás gyakorlatban néhány évvel ezelőtt a fő téma a megcsalás volt, addig ma elsősorban a 15–20 éve házasságban élő negyvenes vagy idősebb párok keresik fel a kapcsolatuk kiüresedése miatt.

Sokan azt hiszik, hogy a szeretet csak érzelem; de nem így van: az érzelmek irányításra szorulnak, és ha döntéseket hozunk és kitartunk bennük, egy idő után az érzelmek újraszerveződnek, és beállnak a döntéseink mögé – figyelmeztetett.

„Szívügyekben nem szabad a szívünkre hallgatni” – foglalta össze a szakember, hozzátéve: a vizsgálatok szerint a párok 69%-a három év múlva is ugyanarról vitatkozik ugyanazon a módon, csak erről nem tudnak. Ha a jellemző vitakoreográfiák helyett konstruktívabb változatokat tudnak kialakítani és begyakorolni a párterapeuta segítségével, akkor egy olyan tudatos szintre léphetnek a kapcsolatban, amikor a pár hatalmat nyer a saját kapcsolati sorsuk irányítása felett – magyarázta az érzelmi fókuszú párterápiából vett módszer lényegét.

Azok a párok dolgozzák fel sikeresen a traumájukat, akik szembenéznek a valósággal, és vállalják a felelősség rájuk eső részét.

Emellett újraépítik a kötődésüket egymáshoz, új konfliktuskezelési mintákat sajátítanak el. Nem a rossz párválasztástól, a szerencsétől vagy a szülőktől kapott mintáktól függ tehát a kapcsolatunk sorsa, hanem tőlünk – összegezte. Így olyan konstruktív viselkedési mintákat tudunk továbbadni gyermekeinknek, amelyek generációs családi átok helyett sok generációra kiható családi áldássá lehetnek – tette hozzá. A könyvben megszólalnak azok a párok is, akik a módszerrel megújították házasságukat.

Vajon saját élmény alapján is írta a Házasság 2.0-át?

A szakértő elárulta: náluk a házasság 2.0-hoz vezető út viszonylag hamar bekövetkezett: 3-4 éves házasok voltak, amikor mélypontra jutottak.

„Nem kell harmadik szereplőre gondolni, egyszerűen az történt, hogy abban a módban, ahogyan mi gondoltuk, hogy működtetni kell egy házasságot, kudarcot vallottunk, és ennek nagyon súlyos következményei lettek egészségügyi téren. Azt kellett átgondolnunk, hogy ebből a már-már életveszélyes helyzetből hogyan tudunk kilépni, és arra jutottunk: vagy megtanuljuk jól csinálni, vagy elgondolkodunk azon, hogy kell-e ezt a kapcsolatot erőltetni még ezen az áron is.”

Végül az első mellett döntöttek, és külső segítséggel megtanulták, hogyan újítsák meg házasságukat. Mihalec Gábort ez a helyzet inspirálta arra, hogy segítsen másoknak is megmenteni a házasságukat. Lesz Házasság 3.0 is? – kérdeztük a párterapeutát, és ő így válaszolt: a kapcsolat kiüresedése esetén mindkét félnek tennivalója van, és akik a válságot egyszer túlélték, vannak működő megoldókészleteik, azokat később is elővehetik és használhatják.

Mindkét félnek van tennivalója, de mi van akkor, ha csak az egyik fél nyitott a házasság megújítására? – kérdeztünk tovább.

Szerinte ez az „egy kézzel tapsolás esete”; egy nehezített pálya. Egyetlen lehetőség van: amikor az egyik fél viszonyulása megváltozik, annak kényszerítő ereje van a másik félre nézve is, aki hozzászokott olyan kapcsolati reakciókhoz, amelyek már nem működnek tovább. Amikor erre rájön, akkor van rá esély (de garancia nincs), hogy ő is változtat a viselkedésén. Ezt mindenképpen érdemes lenne kihasználni – tette hozzá.

Van hely, de nem egy ambiciózus, versenyszellemű, vezetői szerepre törő kislánynak.

Aki egyébként bizonyítványát tekintve kitűnő – kivéve magatartásból, mert a túlzott ambíciók hangos és erőteljes kergetését a jelenlegi iskolában sem értékelik példásra, csak jóra, ami szerintem a fenti tünetegyüttes helyén kezelése. Úgy hívják az ilyen magatartást, hogy „jó”. És ennél többet ugyan ki kívánhat? A gyerek nemcsak kitűnő, hanem számos versenyt is megnyert az iskolájának járási és megyei szinten, egyéniben és csapatban, mindenféle tantárgyban. Még sok más tulajdonsága is van, például segítőkész, empatikus, szőke, kék szemű, hiú, drámakirálynő, apaimádó, barkácstündér, fahangú, táncos lábú, számos komplexust nevelgető, harcias, érzékeny, a világ felé bizalommal forduló, nyitott, vicces, álmodozó, figyelmetlen, romantikus, kíváncsi, és sorolhatnánk.

Egy osztályfőnök, aki egy ilyen gyereket nem akar felvenni, az nem is érdemli meg ezt a gyereket.

A jelenlegi elutasításnál rosszabb lehetőség lenne, hogy ugyanezt gondolja, mégis felveszi – ami a gyereknek a következő együtt töltendő években biztos kínszenvedés lett volna. Szóval pont olyan ez, mint az esküvő előtt utolsó pillanatban szakító párok esete – még épp időben kiderült, hurrá!

De túltekintve a konkrét eseten – azért ez gáz, nem? Vezéregyéniségnek, versenyszelleműnek és ambiciózusnak lenni ugyanis nem bűn.

Ezek nem rossz tulajdonságok. Ha azok is lennének, ez akkor is egy diszkriminatív döntés volt az iskola részéről. De nem vagyok én oktatási ombudsman, nem ez fáj. Csak azt gondolom, hogy ő egy lusta és kényelmes pedagógus, akinek egyszerűbb, ha kevesebb aktív, véleményvezér gyerek van az osztályában. (Azt mondta, mármint a pedagógus, hogy ebben az osztályban tizenhat dudás van egy csárdában, és nem kell neki egy tizenhetedik. De ebben nem volt igaza, mert az én lányom már az első héten mondjuk az ötödik lett volna, és valószínűleg hónapokon belül az első. De maximum a második.)

Ami igazán bosszant, az az úgynevezett konzervatív lánynevelés, amin azt hittem, hogy túlhaladtunk végre.

A mi időnkben a két működő katolikus lányiskolában négy éven át azt hallgattuk, hogy hogyan leszünk jó anyák, és negyedik végén mindenkit egy szinttel lejjebbi iskolákba küldtek, mint ami a képességétől tellett volna. Azt mondták, lefaragják a szarvainkat – de a szárnyainkat nyesték vissza. Túléltük, ki így, ki úgy, de a terheit cipeljük a mai napig egyéni döntéseinkben, pályafutásunkban, családi döntéseinkben és a gyereknevelésben is. És ezek szerint a gyerekeink is cipelik. Eltelt harminc év, és ugyanott tartunk.

Nagy szükség van jó vezetőkre. Jó vezetőkre éhes a világ.

Azokat a gyerekeket, akiknek vezetői ambícióik vannak, meg kell tanítanunk arra – nekem szülőként, az iskolának pedig velem szövetségben –, hogy ne csak vezetők, hanem jó vezetők legyenek. Nem azt kell mondani nekik, hogy vezetőnek lenni hiba, olyannyira, hogy ilyen gyereket egy katolikus iskolába fel sem veszünk. Minél több ilyen gyereket a katolikus iskolákba! És foglalkozzunk a személyiségükkel ilyen tekintetben is. Ha egy gyerek a nyílt napon egy számára idegen, de egyébként egymást ismerő gyerekközösségben akkor bizalommal tud lenni, hogy a tevékenységeibe beleadja az egyéniségét – azonnal, fenntartások nélkül, őszintén –, akkor ezt értékelni kell. Egy csoportos munkát az a gyerek fog irányítani, aki átlátja, hogy mi a feladat, és hogy lehet azt gyorsan és eredményesen megoldani. Egy ilyen gyereket bosszant, hogy a többi gyerek lassabban látja át ugyanezt, vagy egyáltalán nem veszi észre. Lehet, hogy mivel csak kilenc éves, ezt még nem tudja okosan és empatikusan kifejezni; lehet, hogy nem jó a stílus, amivel egy idegen csoportban megpróbál rámutatni a jó megoldásra – de egy iskoláról beszélünk, és egy gyerekről, aki a személyiségfejlődésének még csak az elején van.

Attól tartok, a lányom, aki önkéntelenül is az anyja szerepeit veszi le egyetlen lánygyerekként a családunkban, és azt hiszi, hogy muszáj neki határozottnak, irányítónak, aktívnak lenni, mert egy nő ilyen – az ő világában ilyen –, most kemény leckét kapott az élettől. Feltehetően olyat, ami nyomot hagy a személyiségfejlődésén. Nem a tanulmányi eredményei, hanem a személyisége alapján utasították el egy iskolai közösségben. Nincs gyerek, aki ezt érdemli.

Meg is van ijedve szegény, nő benne a szorongás, bár igyekszünk ezt, ahogy csak lehet, gyógyítani. És szorongok én is, hogy ne fussunk bele még több ilyen pedagógusi gőgbe.

Ehhez sajnos kell a Gondviselés meg a szerencse, mert az én szárnyavisszanyesett generációm tagjai tanítanak ma a katolikus iskolákban, és örökítik tovább, amit kaptak. És véletlenül se gondoljuk, hogy a nem katolikus iskolák jobbak.

De költözünk, ezért muszáj megtalálni az új iskolát. Biztosan meg is fogjuk találni, és az az iskola jól jár majd a lányunkkal, aki gőzerővel tolja azt a szekeret, ami mögé beállítják, pláne, ha ráérez, hogy szükség van rá, hogy segíteni tud másoknak, mert előre viszi a közösséget az ő rátermettsége. Ha az erejét, az energiáit, a bátorságát befogják a megfelelő szélvitorlába, és megsokszorozzák.

Legyél nagyon jó vezető, kislányom! Legyél hasznára a világnak, mert minden közösségnek, amibe tartozol – nagy szavak jönnek itt: haza, egyház, család – szüksége van ambiciózus, bátor, erős és stabil lelkű vezetőkre. Vezető nőkre. Ebben segítsenek a tanáraid, az iskolád, a szüleid és mindenekelőtt a Jóisten!

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.

A programsorozatban kiemelt szerepet kapnak a fiatal amatőr és hivatásos fővárosi művészek.

- Napjainkban az egyik legfőbb kérdés, hogyan tudjuk a fiatal előadókat fellépésekhez, kiállításokhoz, bemutatkozási lehetőségekhez juttatni – indokolta a rendezvény koncepcióját Marsi László, a Budapesti Művelődési Központ igazgatóhelyettese. - Úgy gondoljuk, hogy a 30 év alatti fiatal generációval együttműködve egy olyan programot készítettünk, amely méltán képviseli a Budapesti Művelődési Központ elmúlt 40 éves fennállásának művészeti tevékenységét.

A rendezvénysorozat első fellépői Mihó Attila és barátai. Ők május 31-én, csütörtökön 19 órától muzsikálnak. Tavaly ősszel jelent meg a hegedűművész első önálló népzenei lemeze, Melyik úton... címmel, amely ezidáig még csak egyszer volt hallható Budapesten.

Tímár Sára és zenekara június 7-én, csütörtökön 19 órakor lép színpadra. Tímár Sára első szólólemezét ez év elején mutatta be a Zeneakadémián, telt ház előtt. Ebből az anyagból ad ízelítőt az énekesnő együttesével. Különleges koncertnek ígérkezik, hiszen lemezelőzetes is lesz egyben: Sára ősszel jelenteti meg következő albumát, amelynek témái a református népénekek lesznek.

A Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes bemutatójára június 11-én 18 órakor kerül sor. Az idén 60 éves együttes megalakulása óta meghatározó szereplője a hazai néptánc mozgalomnak. A Bartók Kulturális Táncegyesület által fenntartott táncegyüttes rendszeresen részt vesz szakmai megmérettetéseken, versenyeken: a Szolnoki Országos Néptánc-fesztiválon, a Zalai Kamaratánc Fesztiválon és a Néptáncosok Országos Bemutató Színpadán. Számos díj és kitüntetés birtokosa, 2010-ben örökös kiváló minősítést szerzett, melyet 2012-ben, 2014-ben, majd 2016-ban ismételt Kiváló minősítéssel erősített meg.

A Kulturális Szakemberek Nemzetközi Klubja a főváros kulturális intézményeiben nemzetközi rendezvényeket, projekteket szervező kollégákat hívja eszmecserére a „Nemzetközi tapasztalatok a zenei fesztiválok területén” címmel. Meghívott vendégek: Lengyel Dóra, David Gerneš (CZ), Bóna Márk „Marka” és Érsek Gábor „Érsi”. A beszélgetés június 21-én 14 órakor lesz.

A programsorozat másnap, június 22-én zárul az Ultra című magyar-görög dokumentumfilm vetítésével. Még előtte a Budapesti Művelődési Központ animációs szpotjának bemutatója zajlik.

A rendezvényekre a belépés díjtalan. A rendezvény támogatója a Nemzeti Kulturális Alap.

2006-ban páratlan nemzetközi sikerrel, két elsöprő erejű Parsifal-előadással kezdődött a Budapesti Wagner-napok története, amely kitüntetett rangú Wagner-kultuszhellyé avatta a kiváló akusztikájú, kivételes színpadi adottságokkal és dimenziókkal rendelkező Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet. Az elmúlt 12 év során a Wagner-rajongók ünnepévé vált eseménysorozat az úgynevezett teljes „bayreuthi kánont”, vagyis a szerző életében a Zöld Domb tetején álló Festspielhausban bemutatott mind a tíz operát színre vitte, évről-évre különleges kísérőprogramokkal – dalestekkel, beszélgetésekkel, filmvetítéssel, kiállításokkal – egészítve ki az élményt.

„Az egyik művészi cél az volt, hogy felfedezzük a Wagner-drámákban rejlő zenei és színpadi finomságokat. Wagnerről azt hiszik, hogy bombasztikus a zenéje, és minden érzelme túldimenzionált. Meg akartam mutatni, hogy ez nem igaz. Érzésem szerint a túlságosan hősies és bombasztikus előadásban elvesznek az apró emberi reakciók, amik nagyon fontosak Wagnernél” – fogalmazott egy interjúban az eseménysorozat sorozat egyediségéről Fischer Ádám karmester, a Budapesti Wagner-napok művészeti vezetője.

A nemzetközi rangú fesztivál a 2018–19-es évadtól önálló arculatot kap: Richard Wagner újító szellemisége jegyében az alkotók egy igazán 21. századi, modern vizuális világot képzeltek el, amihez a digitális technológiát hívták segítségül.

„A kreatív koncepció alapjául a wagneri életmű egyik legjellegzetesebb sajátosságát, a vezérmotívum-rendszert választottuk, mert úgy éreztük, ez egy olyan egyedi jellemzője a zeneszerző munkásságának, amelyre lehet és érdemes is építeni. Ezeket a vezérmotívumokat szerettük volna képpé varázsolni, megjeleníteni egy modern, dinamikus arculatban” – emelte ki Tóth Andrea, a Geometry cégcsoport kreatív igazgatója.

Az audiovizuális szakemberek és kreatív mérnökök által megalkotott speciális szoftver alapja a hangképelemzés, amely a vezérmotívumokban megszólaló különböző hangszereket, hangszercsoportokat egy-egy vonalnak felelteti meg. Ezek a vonalak különböző színű és irányú vektorokból épülnek fel, amelyek valós időben kapcsolódnak össze a képernyőn, így hozva létre azt a látványos animációt, amely az arculat alapját képezi.

Újító és modern megközelítésekkel a Budapesti Wagner-napokon természetesen nemcsak az arculatban, hanem a színpadon is találkozhatunk. A rendezvénysorozat 2018-ban a szerző három nagyszabású zenedrámáját vonultatja fel: Trisztán és Izolda lenyűgöző szerelmének történetét ezúttal új előadásban élvezhetjük, amit az olasz színház kiválósága, Cesare Lievi állít színpadra olyan énekesekkel, mint az elismert Wagner-énekes Anja Kampe és a keresett német hőstenor Peter Seiffert. A szerelem és a szenvedély központi eleme a Tannhäusernek is: Matthias Oldag a ma emberéhez szóló rendezésében Erzsébetként újra a lenyűgöző Szabóki Tündét hallhatjuk, a címszerepben pedig a kitűnő amerikai hőstenor, Stephen Gould gondoskodik a katartikus élményről.

Peter Seiffert

Idén új szereposztásban tér vissza Kovalik Balázs 2015-ben hatalmas sikert aratott, rendhagyó rendezése, A bolygó hollandi, címszerepben a népszerű svéd baritonnal, John Lundgrennel, Sentaként pedig a világ operaházaiban rendszeresen megforduló Elisabeth Striddel. A 2015-ös előadás kapcsán, amelynek DVD-változata május 29-én jelent meg, László Ferenc kritikus úgy fogalmazott:

„Kovalik Balázs mindenesetre most is nyugtalanítóan okos és imponálóan hatásos rendezéssel állt elő, s újfent bebizonyította, hogy az operai Regietheaternek változatlanul ő a leghivatottabb és egyetlen professzionális magyar művelője.”

Igazi ínyencségnek ígérkezik a finn Camilla Nylund Wagner-estje is, ahol a mester ritkábban hallható dalai mellett más 19. és 20. századi zeneszerzők – köztük Sibelius, Mahler és Strauss – művei is felcsendülnek.

Ha a Wagner-napokról van szó, sok idő nem telhet el a legendás tetralógia, A nibelung gyűrűje nélkül, amely egy év szünet után, 2019-ben frissített változatban tér vissza. A teljes ciklus két alkalommal lesz látható mások mellett olyan világsztárok közreműködésével, mint Johan Reuter, Albert Pesendorfer, Stuart Skelton, Catherine Foster, Stefan Vinke, Gerhard Siegel és Lauri Vasar.

A Budapesti Wagner-napok ideje alatt a BKK Müpához érkező hajójárata rendhagyó menetrend szerint, idén először az esti előadásokat követően is közlekedik majd, így akár a Dunán utazva is érkezhetnek és távozhatnak majd a nézők.

A Budapesti Wagner-napok új arculata és a tervezés folyamata az alábbi videóban látható: