Az ultrafutó misztikus utazása: 676 kilométer a gyergyószentmiklósi árvákért
Négy-hat évesen libákat őrzött Székelykeresztúron, fiatalon Budapestre költözött, és két hétig megtapasztalta a magányos hajléktalanlétet. Ma albérletben él, és jelenleg egy gyárban tizenkétórázik – háromféle végzettséggel –, de amint felveszi a futócipőt, szabad lesz, és felfedezi a természet csodáit. Egy hétköznapi hős, aki kilenc éve 802 kilométert futott húsz nap alatt, idén júliusban pedig 676 kilométert tizenhat nap alatt, jótékonysági céllal. Ő Sebestyén Tímea ultrafutó, aki Magyarországon lelt otthonra, de szívében székely maradt.

Futni mentem
Sebestyén Tímea, aki hobbi ultrafutónak tartja magát, de a szobája telis-tele van érmekkel és kupákkal, az egri albérletében fogad. Bár előző este ért haza második nagy Székelyföldi futásáról, már mindent elpakolt, kitakarított, és csak az arcán látszik némi fáradtság. Nincs sérülése, nem fáj semmije, egy vízhólyagot sem hagyott a lábán a sportcipője, csupán bevizesedett a terheléstől. „Ez ilyenkor természetes – legyint Timi –, de más baj nem lett. Pár nap, és elmúlik. Sokat ettem és ittam, szedtem C-vitamint, sótablettát és magnéziumot, minden rendben volt.”
Az erdélyi származású nő gyerekként kedvelte meg ezt a sportot, és arra a legbüszkébb, hogy tizenhárom évesen – Petőfi utolsó útján – tizenhárom kilométert futott, és a saját korcsoportjában első helyezést ért el.
„Jutalomképp egy borítékot kaptam, ötszáz lejjel. A pénzt természetesen a szüleimnek adtam” – emlékezik.
Tizenhét évet töltött Székelykeresztúron, ahol szakmát tanult. Ezután költözött Budapestre, hogy munkát találjon. Két hétig az utcára kényszerült, évekkel később pedig magára maradt a lányával, akivel Egerben kötöttek ki. Nem lehet megállítani, és a futásban is egyre aktívabb. „Először 2013-ban futottam félmaratont, és beindultak az agykerekeim, hogy székely vagyok, milyen szép volna hazafutni, az otthonomtól a hazámig. Akkor épp nyolc órában egy ügyfélszolgálaton dolgoztam, futva jöttem-mentem, naponta kétszer is megtéve tíz-tizenöt kilométert” – mesél a kezdetekről.
Timi először 2016-ban futott haza, a Hősök terétől a székelyudvarhelyi sportcsarnokig 802 kilométert tett meg, hogy a helyi általános iskola javára gyűjtsön eszközöket. „Amikor vége lett, ürességet éreztem. Másnap nem kellett újra elindulni, megszakadt minden. Akkor megfogadtam, hogy ezt az életre szóló élményt még egyszer átélem.”
Lépésről lépésre
Az ultrafutó egy Eger melletti gyárban dolgozik hol nappal, hol éjjel tizenkét órát. Amikor eltervezte az újabb jótékonysági futását, saját edzésterve szerint elszántan látott neki a felkészülésnek.
„Amikor este hétkor hazaértem, átöltöztem, és indultam edzeni. Télen, sötétben is este fél kilencig vagy kilencig. Egy héten egy nap pihenőt tartottam. Ha elfáradtam, az ajtóm melletti parafa táblára néztem, elolvastam a kifüggesztett idézeteket, és erőt merítettem” – avat be a mindennapjaiba Timi, akinek úgy megerősödött az immunrendszere a sporttól, hogy három éve nem betegedett meg.
„Három éve, 2022-ben volt egy szívproblémám, kórházba kerültem, és néhány hónapig nem futhattam. Amikor javultak az eredményeim, a kardiológusom javasolta, hogy érzésből kezdjem el.”
„Az egy laza év volt – értékeli Timi, aki abban az évben „csak” 2622 kilométert futott, a naplója szerint. – Azóta nincs problémám. Nem győzni akartam vagy versenyezni. Ha azt érzem, vissza kell vennem, akkor lassítok vagy belesétálok. Nekem az életem a futás, szeretem Eger környékét, ahol csodaszép helyeket fedeztem fel.”
Timi két évig készült a jótékonysági akciójára testben-lélekben. Bár két fő szponzora lett volna, az utolsó pillanatban visszaléptek, így önerőből kellett a kísérő lakóautót bérelnie. Az erre szánt kölcsönpénzt a Futapest Klub egyik tagjának köszönheti. A klub támogatta 2016-ban is, amikor munkanélküliként indult Székelyföld felé. Bár néhányan próbálták lebeszélni, nem engedett. Nekivágott a 640 kilométer hosszúra tervezett útnak, amely végül 676 kilométer lett.
A tizenhat nap alatt naponta több mint negyvenkét kilométert, vagyis egy maratont tett meg. Így gyűjtött adományt a gyergyószentmiklósi Szent Anna Gyermekotthon huszonnégy árvájának. Két fiatal kísérte, tizennyolc éves Bibi lánya és osztálytársa, a tizenkilenc éves Doni, aki másfél éve szerzett jogosítványt. „Megbíztam bennük, és nagyon szépen összedolgoztunk – mondja Timi. – Mindig csak a következő napot, a következő lépcsőfokot néztük. Lépésről lépésre haladtunk előre, mert csak így lehet.”
A cikk folytatása a Képmás magazin legfrissebb 2025. szeptemberi számában olvasható. Az aktuális Képmás kapható a nagyobb Relay és Inmedio üzletekben is; egyes újságos pavilonokban; a forgalmasabb MOL, OMV és Shell benzinkutakon; Auchan, Interspar és Tesco hipermarketekben; egyes Spar és Tesco szupermarketekben; egyes Bee, CBA, Coop és Real üzletekben. A magazinra előfizethet itt.
Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!
Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.
Támogatom a kepmas.hu-t>>