A magyar származású bokszoló, aki Bud Spencernek osztotta a pofonokat: „Sosem azért mentem a ringbe, hogy bárkinek fájdalmat okozzak”

Szeged mellett látta meg a napvilágot

Kreul József néven, 1950 kora tavaszán a dél-magyarországi Szőregen született, ami akkor még egy különálló község volt, ma már Szeged egyik városrésze. Édesanyja, Margit a második világháború idején részt vett a magyar ellenállási mozgalomban. Édesapját sosem ismerte, anyja egyedül nevelte fel őt és testvéreit. Sok időt töltött a nagyszüleivel, akik egy közeli településen gazdálkodtak. Boldogan emlékezett vissza ezekre az időkre, a család élete azonban gyökeresen megváltozott 1956-ban, amikor édesanyjuk úgy döntött, elmenekülnek az országból. 

Gyalog keltek át a magyar határon, először egy menekülttáborba kerültek az egykori Jugoszláviában, majd továbbmentek Nagy-Britanniába, ahol St. Ives városában telepedtek le.

Saját bevallása szerint „álmodozó és magányos” típus volt, az iskolában leginkább a művészetet és az atlétikát kedvelte, különösen diszkoszvetésben jeleskedett. 14 éves korára már körülbelül 183 centi magas volt, és 47 méteres dobásával junior iskolai országos bajnokságot nyert. 

Az iskolában tanult meg bokszolni, majd, amikor egy gépgyárban dolgozott, megismerkedett egy helyi edzővel, és bokszolni kezdett. Gyorsan fejlődött, tizenhat amatőr mérkőzéséből tizenhármat megnyert, mielőtt edzője elvitte őt Londonba, hogy a Royal Albert Hallban megnézzék a népszerű nehézsúlyú bokszolót, Billy Walkert. Ez volt az a pillanat, amikor eldőlt: profi ökölvívó lesz belőle. 

A névváltoztatás is a sportkarriernek köszönhető, illetve segítette a beilleszkedését is az angol társadalomba. A harcos hangzású név (Bugner) pedig különösen előnyös volt az ökölvívás világában.

Muhammad Alival is megmérkőzött

Első fizetett mérkőzését elveszítette Paul Brown, egy birminghami teherautó-sofőr ellen, de ezt követően 33 meccséből 31-et megnyert. Az amerikai legendával, Muhammad Alival kétszer is megküzdött, és mindkétszer végigállta a tizenkét menetet, csak pontozással kapott ki. Első összecsapásuk során Las Vegasban Ali fölényes gyorsaságával és pontosságával irányította a meccset, később viszont Bugner sok dicséretet kapott az állóképességéért.

A hírekbe viszont inkább egy ringen kívüli esettel került be: Las Vegasban egy szállodában állítólag összetűzésbe keveredett Elvis Presley-vel, aki egy hátul drágakövekből kirakott „People’s Choice” (A közönség kedvence) felirattal ellátott köntöst ajándékozott Muhammad Ali-nak.

„A meccs előtt Elvis meghívott vagy ötven embert a hotelszobájába egy bulira. Azt gondoltam, hogy kedves leszek vele. Azt mondtam neki: elnézést, Elvis, gyönyörű az a köntös, amit Alinak adtál. Nagyon szeretnék én is egy olyat, mert tudod, én is bajnok vagyok. Erre Elvis megfordul, és azt mondja: te nem vagy bajnok, csak így, lazán. Erre én azt mondtam neki, hogy »kapd be, Elvis«, és kisétáltam.”

Az anekdotát Bugner szívesen mesélte, de nem tudni, hogy minden részlet pontosan így történt-e, mindenesetre ékes bizonyítéka annak, mennyire szókimondó stílusa volt. 

Kép

Fotó forrása: Wikipédia

Sok bírálatot kapott

Az 1970-es évek során folyamatosan a világ tíz legjobb nehézsúlyú ökölvívója között szerepelt. Nyolcvanhárom mérkőzéses profi pályafutása során olyan további neves nehézsúlyú ökölvívók ellen is ringbe lépett, mint Earnie Shavers, Henry Cooper és Frank Bruno. Profi pályafutása korai éveiben gyorsan hírnevet szerzett magának mint kemény, strapabíró, de gyakran rendkívül védekező és óvatos bokszoló; ezt a képet meg is őrizte karrierje végéig. 

Gyakran bírálták amiatt, hogy hiányzott belőle a természetes agresszió a ringben. Egyesek szerint nem tette bele eléggé a szívét a bokszba. 

Meglehetett rá az oka, egyik ellenfele, a trinidadi Ulric Regis ugyanis agysérülésbe halt bele, nem sokkal azután, hogy pontozással kikapott Bugnertől. 

Sok más fiatal bokszolóval ellentétben Bugner nem szórta el a sporttal megkeresett pénzét: saját házat vett magának és fiatal feleségének, Melody-nak, valamint édesanyjának is ingatlant vásárolt. Házasságából három gyermeke született, de a kapcsolat válással végződött. Elmondása szerint a bokszkarrierbe menekült a rossz házasságból. 

„Görög szobor teste, de kevesebb mozdulata van” – írta egyszer róla egy újságíró. Bugner 193 centiméter magas volt, kiválóan ütött, és erős védekező képességekkel rendelkezett. Nem lehetett félvállról venni.

„Sosem azért mentem be a ringbe, hogy bárkinek fájdalmat okozzak” – írta magáról 2013-ban megjelent Joe Bugner, My Story című önéletrajzi könyvében. Joggal tartják minden idők egyik legjobb brit nehézsúlyú bokszolójának, de azt is hozzáteszik, ha kedves személyisége mögött megbújt volna egy kis keménység vagy kegyetlenség, valószínűleg még jobb lett volna.

„Bárcsak soha nem lett volna az a meccs”

A brit sajtó sosem szerette őt olyan mértékben, mint más nehézsúlyú bokszolókat. Talán sosem bocsátották meg neki, hogy 1971 márciusában, három nappal a 21. születésnapja után, a Wembley Stadionban pontozással – a lehető legkisebb különbséggel – legyőzte Henry Coopert, egy olyan döntéssel, amely évtizedekig viták tárgyát képezte.

Henry Cooper brit profi ökölvívó tizenkét évig veretlen volt a brit és a nemzetközösségi nehézsúlyú bajnoki versenyeken. Egy 1963-as mérkőzésen ugyan nem győzte le, de földre küldte a fiatal Muhammad Alit (aki akkor még Cassius Clay néven szerepelt), ami korábban senkinek sem sikerült.

Bugner és Cooper 1971-es mérkőzése végén, 15 menet után Bugner kezét emelte a magasba a bíró. 

„Bugnernek adta, és ezt egyszerűen nem hiszem el. Hogy lehet így elvenni valakitől három bajnoki címet?” – csattant fel a BBC élő televíziós közvetítésében a kommentátor.

Cooper a meccs után soha többé nem lépett ringbe, és meg volt győződve róla, hogy azt a mérkőzést ő nyerte. 

„Bárcsak soha nem lett volna az a meccs – mondta egyszer. – Én nyertem, de mindent elveszítettem. Gyűlöltek érte, sosem engedték, hogy elfelejtsem, és elüldöztek abból az országból, melyet szeretek.”

Nehézsúlyú világbajnoki övet nyert, de brit bajnok és Európa-bajnok is volt. Ennek ellenére úgy érezte, a brit sajtó sosem adta meg neki a tiszteletet. Többször is visszavonult, először 1976-ban akasztotta szögre a kesztyűt, de mindig visszatért. 
Mindössze 13 vereséggel zárta 83 profi mérkőzéséből álló sportpályafutását. 

A sportkarrieren túl – Bud Spencerre is mérte az ütéseket

Válása után Los Angeles-ben folytatta az életét, egy ausztrál újságírónővel, Marlene Carterrel. Beverly Hills-i életük során hírességek körében mozogtak, barátságot ápoltak például Gene Kelly-vel és Frank Sinatrával is. Esküvőjükön Tom Jones énekes volt a vőfély.

Végül Ausztráliában telepedtek le, ahol szőlőbirtokot is vásároltak, de az üzlet csődbe ment. Rengeteg pénzt elveszítettek, így Bugner a negyvenes éveiben visszatért a ringbe, ahol „Aussie Joe” néven emlegették, hogy megszerezze az ausztrál nehézsúlyú bajnoki címet, majd egy újabb világbajnoki övet is megnyert.

Joe Bugner a bokszkarrier után számos filmben és televíziós sorozatban is szerepelt. 

A ’70-es, ’80-as években négy Bud Spencer-Terence Hill-filmben játszott: az Én a vízilovakkal vagyok negatív főhősét alakította, de az Akit Buldózernek hívtak, a Seriff az égből és az Aranyeső Yuccában című alkotásokban is szerepet kapott. 

Kép

Joe Bugner Terence Hill oldalán az Én a vízilovakkal vagyok című filmben – Forrás: Profimedia

Később a Street Fighter – Harc a végsőkig című akciófilmben is játszott, majd felkérték, hogy legyen a Russell Crowe főszereplésével készült A remény bajnoka (Cinderella Man) című mozi bokszszakértője. A Gladiátor Oscar-díjas színészével állítólag már néhány nappal a hathetes szerződés megkötése után megromlott a mester-tanítvány viszony, ugyanis előtérbe került Russell Crowe lobbanékony természete.

„Nekem esett, idiótának nevezett, és azt mondta, hogy semmit sem tudok a bokszról” – idézte fel Bugner, aki persze a sértést nem hagyta szó nélkül. Majd kiderült, hogy pár nappal a közös edzések kezdete után Crowe egy új edzőt, Muhammad Ali egykori edzőjét kérte fel helyette a feladatra. A film forgatása kezdetben nem volt zökkenőmentes, Crowe ugyanis vállsárülést szenvedett, műtéten esett át, emiatt csúszott a forgatás. A filmből az eredeti rendező is kiszállt, így végül az Egy csodálatos elme című filmjével Oscar-díjat nyert Ron Howardot kérték fel rendezőnek, aki új irányba és sikerre vitte a produkciót.

Joe Bugner élete hátralévő részében Brisbane-ben élt, nyilvános szereplésekből és festményei eladásából próbálta enyhíteni anyagi gondjait. Valószínűleg ezért is vállalt szerepet az ausztrál Celeb vagyok, ments ki innen! televíziós valóságshow-ban is. Felesége 2021-ban meghalt. Bugner utolsó éveiben már demenciával küzdött, szeptember 1-jén, egy Brisbane-i gondozóotthonban hunyt el. A magyar származású bokszoló 75 évet élt.