Gondosan megválasztott jelmeze azonban legyen barátságos, vicces, de nem röhejes! Ezért leszek idén virág.

Vannak vékonyabb és kissé erőteljesebb szárral rendelkező virágok, a lényeg a kecsesség. Öltözékem értékét növeli a produkció, amely nem szólótánc, hanem a hasonló megfontolásból kivirágzott kolléganőkkel való együttműködés. Tehát egy virágoskert része leszek.

Gyakorolunk. Soha el nem fáradó tanító társunk, Timi lelkesen, nagy karmozdulatokkal mutatja a koreográfiát. Cserépből elszabaduló virágok leszünk. Az izzasztó próbák alatt gyakran elhangzik, hogy milyen klassz lesz pár hét múlva egy hatlapos krémes mellett ezen az egészen nevetgélni. Csak már ott tartanánk!

Hosszú pályafutásunk alatt voltunk már takarító nénik, titkos ügynökök, cigánylányok, macskák, a maláj tigris harcosai és sok más. Senki sem állíthatja, hogy hiányzik belőlünk a bátorság.

Az idő halad, most már megfontoltabban választunk jelmezt. Hagyományként közösen szervezzük a remek mókát, amellyel a gyerekek és szüleik szereplését kívánjuk megköszönni. A próbák szervezése a legnehezebb. A tanítók igen kevés szabadidejéből nehéz olyan perceket ellopni, amikor majdnem mindenki ráér. A tornaszobába lehetetlen észrevétlenül besurranni. A kíváncsi gyerekszem mindent meglát, a buksi pedig kombinál. Húúú, hatalmas virágcserepekkel mennek, biztosan a fejükre húzzák! Tévednek, oda Timi néni papírvirág-koszorúja kerül, és az Orsi néni által varrt zöld pelerinben lebegve cáfoljuk majd meg, hogy a virágok általában cseréplakók.

Kép: Veres Gabriella

Nálunk a farsang az év csúcspontja. Hátunk mögött a félévi értesítők kiosztása, jöhet a lazulás! Felsősként nem a jól sikerült matekdolgozatokról csevegnek majd, és nem a tulajdonnevekről – bár akadhatnak ilyen elvetemült személyek. Az ehhez hasonló kérdések, „emlékszel, amikor hangyák voltunk meg kalózok?” bizonyítják, hogy megéri a tanító néniknek is a sok próba a gyerekekkel, a foglalkozás a ficánkolókkal, a minden komolyságra fittyet hányó ifjak rendezgetése.

Éveket öregszünk, mire nagyjából egyszerre emeli minden mókus a lábát, rázza fonalsörényét az oroszlán, és ügyesen ugorja át a színes papíros tüzes karikát. A jókedv azonban kárpótol.

A farsang délutánján már minden rendben, a nézők a tornapadokon szoronganak, a gyerekek izgulnak, jelmezeikben zizegnek, a tanító nénik pedig már talán álmukban is eltáncolnák a koreográfiát.

Minden remekül alakul, a gyerekek csodásak, ügyesek, a hangulat remek. Már a gyerekek szülei is bemutatták szuper produkciójukat.

Mindenki minket vár. A remek zene, a jól begyakorolt mozdulataink, visszafojtott kuncogásunk, a kiváló közönség fokozza jókedvünket. Elfelejtkezünk fájó derekunkról, recsegő térdünkről, az időrabló készülődésről, a kötelező adminisztráció éjszakába csúszásáról. A táncos virágoskert sikeresen és ráadást adva szerepel. A siker teljes.

Jövőre házikó leszek.

A tárlat kurátora, Schmitt Csilla japanológus az MTI beszámolója szerint a kiállítás megnyitóján kiemelte: a mintegy ezer ruhadarabot tartalmazó Nakano-gyűjteményből 130 kimonót hoztak el Európába, amelyekből mintegy huszonötöt mutatnak be a baranyai megyeszékhelyen. Nakano Kazuko (1935-) mintegy harminc év alatt összegyűjtött ruhadarabjai között edo-kori (1603-1868) és mai kimonók egyaránt találhatóak. 

A gyűjtemény egy részét 2010 és 2012 között Ausztriában, Franciaországban, Hollandiában és Svájcban is bemutatták már. A gyűjtemény egy másik részét ezúttal Magyarország, Lengyelország és Németország fogadja. A kiállítás-sorozat első állomása Pécs, ahol a gyermekkimonó-motívumokat és a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. a japonizmus hatására készített, japánmotívumokkal díszített tizenhárom porcelánját együtt tekinthetik meg az érdeklődők.

Kép: Művészetek és Irodalom Háza

A japán gyermekruhák esetében kiemelkedő szerepük volt a motívumoknak, melyek „amulett”-funkciót is elláttak, és a szülők reményeit, gyermekükkel kapcsolatos vágyait, és jókívánságait fejezték ki. A japánok természetközelisége révén nagyon sok növényi motívum hordoz többlettartalmat, de különféle tárgyak is utalhatnak a hosszú életre vagy akár a boldog házasságra. 

A vékony nyári ruházattól a bélelt téli kimonókig, a selyem különböző változatai (csirimen, rinzu, cumugi stb.) mellett kender, pamut és gyapjú kimonókat is láthatnak a látogatók.

Hoppál Péter, Pécs fideszes országgyűlési képviselője, az Országgyűlés Magyar-Japán Baráti Csoportjának elnöke úgy fogalmazott, hogy „világszenzáció érkezett Japánból Magyarországra, amely találkozik a pécsiség egyik legfontosabb értékével, a Zsolnay-örökséggel” - írja tudósításában az MTI.  

A pécsi kiállításon megtekinthető tárgyakon túl szeptemberben a gyűjtemény egy másik részét is bemutatja a budapesti Nemzetek Háza, ahol a különféle textíliák és díszítési technikák kapnak hangsúlyos szerepet.

Idén már túl vagyunk két játszóházas szülinapozáson. A gyerekek édesek voltak, remekül érezték magukat, mi szülők viszont már kevésbé…
Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok játszóházellenes, sőt, kifejezetten jónak tartom, ha az esős, borongós téli napokon el lehet vinni a gyerekeket ezekre a benti játszóterekre kúszni, mászni, rohangálni. (Sok helyen szerveznek értékes, izgalmas babás programokat is, mi is rendszeresen jártunk anno pl. zenés foglalkozásra.) Ez jó dolog!

Ami viszont nagyon nem jó, sőt kifejezetten káros szerintem, hogy egyre több játszóházba telepítenek nyerőgépeket.

Köztudott, hogy a gyerek a legnagyobb üzlet, de ez már a pofátlanság netovábbja szerintem. Azon túl, hogy rettenetesen káros a gyerekekre, egy sor kellemetlenséget okoz a szülőknek is.

Saját tapasztalatom szerint viszonylag ritka ma már az olyan bevállalós szülő, aki otthonába invitál tíz-húsz tombolni vágyó gyerkőcöt. A barátnőm tavaly megpróbálkozott vele, idén már ők is játszóházas zsúrt szerveznek… Az üzemeltetők ezzel a tendenciával pontosan tisztában vannak, létező piaci igényt szolgálnak ki, borsosan meg is kérik az árát. A gyerekek számától és a szolgáltatások mennyiségétől függően több tízezer forintra is rúghat egy ilyen mulatság. Ezt valaki simán kifizeti, a többségnek azonban jelentős kiadást jelent, de a gyerek boldogsága érdekében ők is bevállalják. A legfelkapottabb helyeken bizony már hónapokkal korábban kell időpontot foglalni, annyira népszerű ez a lehetőség.

De könyörgöm, miért kell egy ilyen szépen jövedelmező üzletágban még egy újabb bőrt is lehúzni a kedves szülőkről? 

A gyerekeket eleinte persze még leköti a csúszda és a mászóka meg a labdafürdő, a tortázás és az ajándékozás után viszont már azok is kiszúrják a csábítóan villogó játékgépeket, akiknek addig esetleg még elkerülte a figyelmét. Kórusban kezdik skandálni, hogy „Anya, ez hogy működik? Apa, autóversenyezzünk, flipperezzünk!” . Ilyenkor a szülinapos lelkiismeretes szülei ismét a zsebükbe nyúlnak, és pironkodva „megdobják” néhány zsetonnal a vendégeket. A végtelenségig nyilván ők sem bírják anyagilag, így aki még szeretne játszani, pontosabban, akinek a gyereke szeretne még játszani, kénytelen maga is vásárolni újabb zsetonokat. Vettünk mi is, ahogy a többi szülő is.

Az egyik automatán a kisfiam felfedezett egy „ticket” feliratú nyílást, kérdezte, hogy az mi. Fogalmam nem volt, hogy milyen jegyet lehet oda bedugdosni, hisz a gépek zsetonnal működtek, de azokat egy másik résen kellett bedobálni. Tanácstalanságunkat látva odalépett hozzánk egy animátor, és készségesen elmagyarázta, hogy a „ticket” nyíláson a gép csak annak ad ki jegyet, aki nagyon ügyes, és rengeteg pontot gyűjt. A céduláért pedig a bejáratnál ajándék jár. Gondolom, valami filléres kínai gagyi, ami messze nincs arányban a bedobált zsetonokra költött súlyos ezer forintokkal, de a gyerekeket megbabonázza. Ki van ez találva. A néni rendes volt, halkan azért odasúgta nekünk, hogy a gépben most nincs papír, ne is várjuk, nem fog jegyet kiadni. Micsoda megkönnyebbülés! Ha működne ez a funkció, nyilván minden gyerek addig nyüstölné a szüleit újabb és újabb zsetonokért, amíg ki nem adja végre az a nyüves gép a „ticketet”.

Vajon mi ilyenkor a helyes szülői magatartás? Egyáltalán ne vigyem a gyereket ilyen buliba? Kizárt, hiszen szeretném, ha a többiekkel együtt jól érezné magát, ha ő is a csapat része lehetne.

Ne vegyek neki zsetont? Ezt szintén elképzelhetetlennek tartom, hiszen mindenki kap. Mi azt a stratégiát választottuk, hogy előre megbeszéltük, hány zsetont veszünk, és elmagyaráztuk a gyereknek, hogy miért nem tudunk, nem akarunk többet venni. Mert a gépek nyomkodása helyett szeretnénk, mondjuk, ha inkább egymásra, az ünnepeltre figyelnének, vele játszanának. Szerencsére ebben a korban a gyerekek még viszonylag könnyen elterelhetők a csúszda és a trambulin irányába, de jobban örülnék, ha nem kellene ebbe plusz energiát fektetnem, hanem mondjuk ihatnék egy kávét, nyugiban beszélgethetnék a többi szülővel, míg a gyerekek rohangálnak vagy nekik való dolgokkal szórakoznak.

Rövidlátónak találom az üzemeltetők pofátlan nyerészkedését. Ideig-óráig biztos sikerül egy kis extraprofitra szert tenniük a csilivili nyerőgépeikkel, de hosszú távon tuti, hogy öngólt rúgnak majd.

Mi ezekre a helyekre önszántunkból biztosan nem fogunk többet visszamenni, és bízom benne, hogy egyre több szülő gondolkodik hasonlóan.

Ha pedig elmaradoznak a vendégek, talán a játékgépek is kikopnak egyszer… Tudom, ez egyelőre utópisztikusan hangzik, de hiszem, hogy közös erővel igenis sikerülhet megállítanunk az ehhez hasonló negatív folyamatokat a világban!

A kutatók azt vizsgálták, hogy miként hatott a dohányzás korlátozása a vendéglátóiparban dolgozó nők gyermekeinek születéskori egészségére – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) MTI-hez eljuttatott szerdai közleményében.

Felidézik, hogy a nemdohányzók védelméről szóló törvény 2012-ben életbe lépett szigorításának következtében tilossá vált a dohányzás többek között a kocsmákban, a szórakozóhelyeken, a munkahelyeken és a közforgalmú intézményekben. A legnagyobb változás a vendéglátóhelyek, kocsmák esetében történt, ahol korábban ritka kivételt jelentett a dohányzás korlátozása.

A kutatás során a vendéglátóhelyeken felszolgálóként, pincérként dolgozó nők újszülöttjeinek egészségi mutatóiban a szigorítás előtti és utáni időszak között bekövetkező változást hasonlították össze egy kontrollcsoport hasonló adataival. A kontrollcsoportot a kereskedelemben és szolgáltatási szektorban dolgozó nők (például bolti eladók, pénztárosok, fodrászok, kozmetikusok) újszülöttjei alkották. Utóbbiak anyukái nemcsak a törvényi változás után, hanem jellemzően már az előtt is füstmentes munkahelyi környezetben dolgoztak a terhességük alatt, ugyanakkor egyéb tulajdonságaikat tekintve nem különböztek jelentősen a vendéglátóhelyeken dolgozó nőktől, így ideális kontrollcsoportként szolgáltak. 

A kutatók elemzésükben a KSH mikroadat-állományait használták, az egyéni szintű élveszületési és csecsemőhalálozási adatbázisokat vizsgálva.

Eredményeik szerint a dohányzási tilalom szignifikánsan javította az érintett anyák újszülöttjeinek egészségét. A jogszabályváltozás hatására többek között nőtt az átlagos születési súly, csökkent az alacsony (2500 gramm alatti) születési súlyú újszülöttek és a koraszülöttek aránya, továbbá a csecsemőhalálozás esélye is alacsonyabb lett. A becsült hatások hasonló mértékűek, mint más, kifejezetten a terhes anyákat célzó és az újszülöttek egészségi mutatóit javítani szándékozó (például amerikai, kanadai) programok során tapasztalt hatások.

A kutatás szerint a dohányzási tilalom bevezetése két fő mechanizmus útján javíthatja az újszülöttkori egészséget. Egyrészt arra ösztönözheti a dohányzó nőket, hogy szokjanak le a dohányzásról. Másrészt a tilalom miatt a munkahelyi környezet füstmentessé válik, ezért a passzív dohányzás csökken.

A közlemény szerint a felhasznált adatok nem adtak lehetőséget arra, hogy e két tényező jelentőségét közvetlenül megvizsgálják, ugyanakkor nagyobb hatásokat találtak az érettségivel nem rendelkező (és a felmérések szerint nagyobb arányban dohányzó) nők újszülöttjeinél, ami arra utal, hogy a tilalom elsősorban az érintett nők dohányzási szokásainak megváltoztatása útján javította a születéskori egészségmutatókat. 

Mivel a szakirodalom szerint a születéskori egészségnek jelentős mértékű hosszú távú hatásai vannak, ezért a dohányzási tilalom az érintett újszülöttek későbbi életét is kedvezően érintheti - olvasható a kutatásról szóló beszámolóban.

Nápolyban igazán érdemes koptatni a cipőnket. Gyalogosan bejárhatók a legfontosabb látványosságok, mint a történelmi belváros a csodás épületeivel és utcáival, a legtöbb múzeum, a Castel Nuovo vagy a tengerparti korzó. A tengerparthoz közeli, Új kastélynak is nevezett Castel Nuovo Nápoly leghíresebb építménye, a város jelképe, amely a középkorban fényűző udvarnak adott helyett.

Anjou I. Károly trónra kerülése előtt a Nápolyi Királyság fővárosa Palermo volt, ugyanakkor Nápolyban is volt egy hivatalos királyi rezidencia, a Castel Capuano. Amikor a főváros hivatalosan is Nápoly lett, I. Károly elrendelte egy új királyi vár megépítését a tengerparthoz közel. Ez lett a Castel Nuovo, amely központi szerepét II. Károly trónra kerülésével kapta meg. Anjou Róbert király uralkodása alatt a várat kibővítették és továbbdíszítették. A fényűző Anjou-udvar körül élénk művészeti és szellemi élet alakult ki, az olasz művészet egyik fontos központja lett.

Nagy Lajos magyar király két ízben vezetett hadjáratot Itália területére, egyrészt, hogy megszerezze a nápolyi trónt és kiterjessze uralmát a gazdag dél-itáliai királyságra, másrészt hogy megbosszulja, öccse, András (Endre) herceg meggyilkolását, amelyre annak felesége, Nápolyi Johanna adott megbízást. A gyilkos eszköz egy dróthurok volt, amivel megfojtották, mivel úgy tartották, hogy a magyar származású András boszorkányos képességekkel rendelkezik, és nem fog rajta a kard. A harcokban a legenda szerint Toldi Miklós is vele tartott.

Meghitt kamarása szólítja ki Endrét
Éjjeli órában, felesége mellől;
Nosza csak rátámad kivűl a zsivány had,
Megfojtani kézzel, máskép sose' vész el.
Lehányja magáról gyilkosait karja,
S hogy nyitni akarja, nem nyílik az alvó.
Árúló szeretet sohase' visz jóra:
Nápolyba, vitézek! boszúra, boszúra!

Másnap egész udvar régi kolostorbul
Vígan haza fordul palotás Nápolyba;
Szép Endre királyfit holtan, temetetlen
Leli majd a kertben aki elébb rányit:
Szorítva nyakára egy drága zsinór van
Zöld selyem fonálból, fényes arany szálból.
Gyilkos szeretet volt, búra vive, búra:
Nápolyba, magyarok! vérbeli boszúra! –

(Részlet a Toldi szerelme című műből)

A Toldi Szerelmében Nagy Lajos 1348. január 24-én vonul be a városba, és felveszi a „Jeruzsálem és Szicília királya” címet. A meggyilkolt András felesége, Johanna nem várja meg a vár ostromára érkező sereget, hanem hajóra szállva elmenekül. A gyilkosságban cinkosokat Nagy Lajos elkapja és példát statuál velük. A Toldi szerelme 8. énekének cselekménye innen indul: Miután I. Lajos hírül kapja testvére meggyilkolását, Nápolyba indul, hogy bosszút álljon és elfoglalja a Nápolyi Királyságot. A hadjáratban pedig Toldi Miklós is részt vesz hős vitézként.

A Castello Nuovo után Lucera is jó választás, hatalmas és látványos falain könnyű elképzelni a rohamra lendülő magyar katonákat. Felkereshetjük Melfi várát is, ahol a költemény – és a mintául szolgáló olasz krónika szerzője, Gravinai Domokos – szerint az ellenfél, Tarantói Lajos kihívta párbajra a magyar királyt, ám a lovagias küzdelemre végül nem került sor.

Az Aranyok Aranya ismeretterjesztő sorozat részei 8 napig, március 2. és 9. között csak a kepmas.hu-n érhetőek el Arany János születésnapjának évfordulója alkalmából. Az epizódokat itt tekintheti meg.

A kongói fővárosban, Kinshasában töltött első napjukon, pénteken meglátogatták a város szegénynegyedében található Othniel óvoda-iskola-árvaház komplexumot, amelynek új szárnyát Magyarország 10 millió forintos adományából építették fel 2014-ben. Szívélyes fogadtatásban volt részük: az itt tanuló diákok kedves műsorral készültek, magyar nyelven is énekeltek a vendégeknek. Nekik és az ott dolgozó gondozóiknak Csaba testvér mondott bátorító szavakat.

Az Othniel óvoda, iskola és gyermekotthon – Kép: Azbej Tristan blogoldala

„Itt, az idegenben, egy 12 milliós nagyvárosban, Kinshasában, hol nagyon sok aranyos gyermeket, kedves embert ismertem meg, határozottan érzem, hogy Isten a szülőföld iránti szeretetet is mélyen belém, belénk írta! – olvashatjuk Csaba testvér Facebook-bejegyzésében. – A kérdés az, hogy mit tehetünk, hogy ez a kötelék elég erős legyen ahhoz, hogy e sodró világban megtartson bennünket szülőföldünkön. Az itteni emberek, úgy tűnik, nagyon szeretik a szülőföldüket, büszkék az identitásukra, de egy helybeli idegenvezető szerint, nincs ebben a nagy városban olyan ember, aki ha mehetne, nem menne el örömmel Európába! (...) Ma egy olyan iskolában jártunk, ahol 6-700 gyermek tanul, de nincs villanyáram, és az osztályokban a padokon kívül csak a falra festett tábla volt! Szembenézni a reális gondokkal, esetleg segítséget kérni és azokat megoldani, vagy hagyni mindent és elmenni idegenbe? Úgy látom, hogy mindinkább sokfelé ez a nagy kérdés!

Jézus Krisztus hiszem, hogy azt akarja, hogy a családomhoz is, de a szülőföldemhez is mindennél jobban ragaszkodjak! Egészen biztos nem akarja, hogy egy újabb népvándorlás poklában a világunk elégjen!

Ezért meg vagyok győződve, hogy nekünk, papoknak, ahogyan a családok boldogulásáért mindent meg kell tennünk, ugyanúgy segítenünk kell a fiatalokat, a népeket, hogy a szülőföldön maradva, emberhez méltó életet teremthessenek!"

Szombaton Hardi Richárd orvos-szerzetes vezetésével indultak tovább Mbuji-Mayba, ahol a szemészeti centrum műtőépületének alapkő-letételén vesznek részt. Dr. Hardi Richárd, vagy ahogy Kongóban ismerik, Frére Richard 21 éve dolgozik a Kongói Demokratikus Köztársaságban.

Nyolcmillió páciense van, egyetlen szemészként olyan helyekre és törzsekhez jut el, ahol korábban még nem járt szakorvos.

Hardi Richárd betegek között – Kép: Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány

Az egyenlítői nap ereje és a hiányos orvosi ellátás miatt Kongó különösen érintett a hályogos megbetegedésekben, rengeteg a szürkehályoggal küzdő felnőtt és gyerek, pedig ez a szembetegség egy 15 perces rutinműtéttel kezelhető. Dr. Hardi Richárd munkájának, műtétjeinek köszönhetően több ezren nyerték vissza a látásukat, sokan 10-15 év sötétség után láthatták meg újra szeretteiket. A korszerű műtőépület a magyar Hungary Helps Programon belül egymillió eurós támogatással fog megépülni. Az összegből a centrum műszerezettségét is fejleszteni tudják majd.

A cikk és a képek forrása: Richárd Testvér Kongói Betegekért Alapítvány, Magnificat.ro - Böjte Csaba OFM - Dévai Szent Ferenc Alapítvány honlapja és Azbej Tristan blogoldala Facebook-oldalai

Minden egyes fecske, amíg Magyarországon van, minimum 1 kilogramm rovart eszik meg – mondta el a műsorban Orbán Zoltán, a Magyar Madártani Egyesület szóvivője, hozzátéve, ha egy-két millió fecske hiányzik hazánkból, egy-két millió kilogramm rovar marad a „nyakunkon”. A fecskék által fogyasztott rovarok közé tartozik szinte az összes mezőgazdasági kártevő, illetve azok a szúnyogfajok, köztük az újabb betelepülők, amelyek akár halálos betegséget is terjeszthetnek – fűzte hozzá, figyelmeztetve arra, hogy a fecskeállomány eltűnésével Magyarország természetes biológiai védekezési potenciálja csökken a klímaváltozás körülményei közepette.

A legfontosabb állománycsökkentő tényező a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítás, -pusztítás, illetve az agrárkemizálás. „A második helyen áll a klímaváltozás, és Magyarországon teljesen megdöbbentő módon a harmadik helyen belép a lakosság fecskék iránti toleranciájának csökkenése” –  mondta Orbán Zoltán.

„A figyelmeztetéseink és a törvények ellenére évről évre egyre nagyobb mennyiségben verik le a fészkeket, szinte mindig a költési időszak közepén. Ekkor elpusztul a tojás, a fióka és gyakran a kotló madár is”

– mondta a természetvédő, hozzátéve, hogy a tömeges elkövetések hátterében szinte mindig az önkormányzatok állnak.

A fecskefészkeket általában azért verik le, mert azt mondják, hogy a fecskeürülék veszélyt jelent, ugyanakkor az semmivel nem jelent nagyobb veszélyt mint bármilyen más ürülék. „A településen össze nem szedett sok tonnányi macska- és kutyaürülék sokkal nagyobb kockázatot jelent” –  hangsúlyozta Orbán Zoltán, hozzátéve, hogy a fecskeürülék potyogása egy nagyon egyszerű eszközzel, a fészek alá felhelyezett, körülbelül kéttenyérnyi fém, fa vagy műanyag lappal, úgynevezett fecskepelenkával megakadályozható.

Elmondta, hogy sokszor csupán azért verik le a fészkeket, mert a madarak csicseregnek, ami zavarja az embereket.

Azzal nem számolnak, hogy ha eltűnnek a fecskék, akkor a rovarok ellen be kell vetni a kémiai idegmérgeket, amelyek minden rovart elpusztítanak, többek között a beporzó rovarokat is, és a vízbázison, a táplálékon keresztül az emberi szervezetbe is bejutnak és minket is megmérgeznek

– figyelmeztetett a természetvédő, aki szerint a fecskék védelmében a lakosság toleranciájának növelése mellett fontos lenne, hogy változtassanak a szúnyogirtás szabályain is, a jelenleg 4-5-6 százalékos biológiai szúnyogírtást 100 százalékra kellene növelni.

„Próbáljunk meg együtt élni a fecskékkel!” – kérte a lakosságot Orbán Zoltán, emellett felhívta a figyelmet arra is, ha bárki azt tapasztalja, hogy a fecskefészkekben kárt tesznek, akkor okostelefonon rögzítse azt és jelezze az illetékes megyei kormányhivatal környezetvédelmi és természetvédelmi főosztályának.

Amikor fiatal felnőttként egy kisgyerekkel újra felfedeztem a világot, a fűszálakat, a holdat az égen, a mondókákban a nyelv ritmusát, az nem csak a gyerek szükségleteinek kielégítését jelentette, én is kaptam egy adag életelixírt. Most a kamasz mellett és vele együtt kell megint újjászületnem. Akkor persze könnyebb volt, mert egyértelműen együtt mozogtunk, hiszen nélkülem nem is tudott volna. Szerintem most is egyszerre mozgunk, csak már nem együtt. Nem tudom, ez vigasztaló-e. Ha a jövőképünkben boldog emberek szerepelnek, akkor feltétlenül.

Egy kamasszal együtt élve az egyik legnehezebb feladat a régi örömforrásokról lemondani, sőt, kapott pofonokra cserélni. Ilyenkor igyekszik szóhoz jutni a felettes én: Ugye te vagy a felnőtt, és nem a gyerekeidtől besöpört buksisimikből akarsz élni?!

De a legnehezebb az, hogy helyén kezeljük a dolgokat. Honnan tudjam, hogy én neveltem rosszul, vagy csak kamasz? Érzéketlen, egoista bunkó, vagy csak kamasz? Tényleg anyagias, önző kis szörnyeteg, vagy csak kamasz? „A tesóimnak mehet a szeretet, nekem inkább pénzt adjatok!” – Ez most humor, vagy komoly? Mostanában mindkettőt ugyanúgy adja elő.

De nem, a legnehezebb mégis az, hogy nem tudom, mikor kell cselekedni, mikor visszahúzódni. Észreveszem-e, ha baj van? Túl szorosan fogom, vagy nem nevelem rendesen? Nem látszik a felelősségem határa.

És végül a kétségbeesett kérdés: ugye jó ember lesz belőle?

Isabelle Filliozat a „Mit kezdjünk egy kamasszal” című könyvében fogalmazza meg, hogy a legjobb lenne kiírni a kamaszra, hogy „Átalakítás miatt zárva.” Ami annyit jelent, hogy nem érvényes a mostani látvány, annyi minden van átalakulóban. Illik ez a szülői perspektívára is. Kukucskálunk a kerítésen át az építkezésre, és csak reméljük, hogy ez a sitthalom valamikor egy gyönyörű ház lesz, amit mi előre kifizettünk. A házvásárlással ellentétben a kamaszgyerek tervrajzai nincsenek a kezünkben.

Isabelle Filliozat: Mit kezdjünk egy kamasszal?

Hiába tudjuk, hogy mióta világ a világ, mindenkinek ugyanezek a problémái, a bizonytalanság okozta szorongásunkat ez nem csökkenti. Az viszont segíthet, ha tájékozódunk. Jó olvasni szülőtársaink élményeit, mert rávilágít, hogy a gyerekünk viselkedése nem egyedi és nem speciálisan nekünk szól. Őt is könnyebben megértjük, ha tudjuk, mi történik vele. Ha tudunk a hattérben lezajló testi folyamatokról, talán könnyebben el tudjuk különíteni a jellemet az átalakulás zajától.

Ebből a szempontból nagyon ajánlom Filliozat könyvét. Elkerüli a segítő könyvek két nagy hibáját, a semmitmondó locsogást arról, amit már tudunk, és arról, amit szeretnénk. Másfelől nem is egy olyan óvó néninek képzeli az embert, aki arcára fagyott megértő mosollyal úgy kommunikál, mint egy robot. Szigorúan egész mondatokban.

Egy példa ebből a könyvből, az agy kamaszkori újrahuzalozásáról. Megdöbbentem, amikor olvastam:

Ha egy pillanatig azt gondolnánk, hogy kevésbé van ránk szüksége, megnyugodhatunk: ha beszélgetésre nem is kellünk, bokszzsáknak még igen. De ki tudna haragudni rájuk ezért?

Karlovy Vary, Csehország leghíresebb és legnagyobb gyógyfürdőhelye már a középkorban is ismert gyógyhely volt. Az 1370-ben alapított város IV. Károly német-római császárról, az alapítóról kapta nevét (németül Karlsbad), és a 18. század közepére vált Európa elsőszámú gyógy- és fürdőhelyévé. Úgy tűnik, hogy a karlsbadi víz nem csak a testi bajok gyógyítására képes, hiszen a saját betegsége és leánya, Juliska elvesztése miatt megfáradt Arany János a híres „karlsbadi kúra” hatására az alkotókedvét is visszanyerte. Ennek köszönhető, hogy 1879-ben képes volt befejezni Toldi Miklós szerelmi viszontagságainak történetét.

Karlovy Vary, vagyis a helység elődje felbukkan a Toldi szerelmében, amikor IV. Károly cseh király (a fürdőhely névadója) vadásztársaival – köztük Toldi Miklóssal – szarvasüldözés közben felfedezi a gyógyító erejű forrást.

A költemény erre vonatkozó strófájában a költő magát is megörökítette: „Ott, honnan a szarvas lezuhant a mélybe,/ S hol a fürdő épült a forrás fölébe,/ Ötszáz évvel utóbb – vagy igen, már többel,/ Sokat ábrándozott egy beteg ősz ember;/ Megáldotta vizét, nagy jótéteményért,/ Ha nem új életért, új élet-reményért,/ S ha valaha célhoz bír jutni ez ének:/ Köszöni e forrás csuda hévvizének.”

Körülsétálva a városka klasszicista promenádján mi is könnyedén visszacsöppenhetünk abba a korszakba, amikor a napernyős kisasszonyok karonfogva sétáltak a Tepla-folyó partján. A hegyek között megbújó pici város ma is ugyanazt a bájos arcát mutatja az odalátogatóknak, mint egykoron. A fürdőváros zegzugos utcáin barangolva, a Zámecký vrch utca 4. számú háznál ismét Arany szellemével találkozunk. Az épületen sötétszürke márványtábla adja hírül, hogy a poéta 1869-től nyolc nyáron át rendszeresen visszatért oda.

A város fölötti erdei sétányon a sárga jelzést követve, a neogót Ecce Homo-kápolnácska mellett aztán megtaláljuk a padot is, amelyen Arany sokat üldögélt.

Miután a költő a reggeli sajtót a vén fogadóban átlapozta, innen sétált föl a dombnyeregre, gondosan betartva nemcsak a vízivásra, hanem a testmozgásra vonatkozó fürdőorvosi tanácsokat is. Ez persze már nem az eredeti Arany-pad, hanem annak emlékműve, amelyet dr. Králik Lajos, a neves jogász 1906-ban faragtatott Peter Wolff karlsbadi kőmíves mesterrel, pirnai homokkőből.

A padon üldögélve, a lombzúgást és a madárcsicsergést hallgatva olvassuk el a szarvasvadászat – Karlovy Vary alapító legendája – lendületes kalandját a Toldi szerelme Kilencedik énekéből:

„Fut a koszorús gím maga-halálából,
Követi ebfalka ina-szakadtából,
Míg a hegyi párkány legszélire érnek,
Hol meredek kőszál vet véget a térnek:
Onnan a mélységbe, hol zúg patak árja,
Veti gyors futtában le magát a pára,
S szörnyet hal a gránit fenekű siváron,
Utána ebekből lepotyog vagy három.

Károly s a vadászok, lejtőn lekerűlve,
Keresik a gímet a völgyi sűrűbe',
Követve nagy bajjal ebeik szaglását,
Nézve is a sziklák torony-alkotását.
Zubogás egyszerre hallik olyanforma,
Mintha valamely nagy rotyogó üst forrna,
S tele az egész táj sűrű fehér gőzzel,
Melyben a napfény is haloványan vész el.

Arrafelé tartván, terepély bikkfáknak
Tisztásán, a patak mentibe', mit látnak!
Vizet a sziklából forró-meleg árral
Törni elő, buzgó, hét ölnyi sugárral,
Tetején ez oszlop ragyogó virágba
Foszladoz és hull mint szomorúfüz ága,
Szikrázik a naptól, s patakba lefolyván,
Zöld, veres, meg barna kérget rak az alján.

Ezalatt a gímet az ebek meglelték,
Vidám csaholással hirt adva jelenték;
De Károly a völgyet megszereté nagyon,
Lőn gondja utóbb, hogy neki nevet adjon:
Csatola még hozzá két falu határát,
S ahol a forró víz kilövi sugárát,
Emele ott fürdőt, telepíte várost
Az egész világnak gyűlőhelye már most.”

Karlovy Varyn kívül érdemes ellátogatni Loket várába is, amelynek ugyancsak van „toldis” vonatkozása, hiszen Arany művében maga IV. Károly császár invitálja ide Toldi Miklóst:

„Vadászat ez erdőn lesz napokig nálam,
Nézd, ama hegytetőn áll királyi váram.
A neve »Könyökvár«. (így jő ki magyarban),
Szívesen elvárlak ottan az udvarban.”

Az Aranyok Aranya ismeretterjesztő sorozat részei 8 napig, március 2. és 9. között csak a kepmas.hu-n érhetőek el Arany János születésnapjának évfordulója alkalmából. Az epizódokat itt tekintheti meg.

Addig a család összes tagja a konyha–nappali tengelyen mozgott lefekvésig, a két kütyü megjelenésével azonban kis túlzással elveszítettük őket. Ugyanis, ha csak tehetik, behúzódnak saját vackaikba zenét hallgatni, az osztálytársakkal chatelni vagy játszani egy kis Minecraftot, mi meg óbégathatunk nekik odalentről vagy kergethetjük őket fel-le futkosva a lépcsőn, hogy ugyan, jöjjenek már vacsorázni vagy induljanak végre fürdeni, és esetleg mondják már el pár percben, hogy mi is történt velük aznap.

A helyzet tipikus is, méltatlan is, és nagyon sok szülői energiát emészt fel, így lépéskényszerbe kerültünk.

Az okoseszköz visszavétele lett volna az igazán radikális és kellően következetes szülői lépés, de miután vidékre járnak suliba, és a korlátozott mobilnettel látjuk egymás mozgását, ez kölcsönös biztonságérzetet ad (legalábbis még ebben az életszakaszban) – erről pedig nem szeretnénk lemondani. E pozitívum mellett azonban csak a nehézségek sorjáznak.

Az otthoni wifi ugyanis mindig be van kapcsolva, és ez folytonos kapcsolódási lehetőségre ingerli a gyerekeket. Ennek mederben tartására tegnap bevezettük azt a szabályt, hogy a napnak csak bizonyos szakaszában, este 8 és 9 között intézhetik életük online ügyeit, kilenckor pedig egyszerűen kikapcsoljuk a routert. Miután csemetéink felháborodottan kérték ki maguknak, hogy egész este a neten lógnának, és szemrebbenés nélkül állították, hogy ők odafent szinte csak olvasnak és tanulnak, először csendes üzemmódban, előzetes jelzés nélkül teszteltük a rendszert. Tanulságos volt.

Kép: Unsplash

21.00-kor arra lettünk figyelmesek, hogy odafönt dübörög a padló, megindul a jövés-menés, a gyerekek először egymást kérdezgették, hogy miért nincs net. Röviddel utána követségbe küldték még nem telefonbirtokos kislányunkat, aki csak úgy, mellékesen megkérdezte, hogy mi vajon tudjuk-e használni a telefonunkat. Néhány perccel később – gyanítva, hogy továbbra is a gyerekek markában van a készülék – a férjem tisztázó SMS-t pötyögött be a két érintettnek, a következő – SMS-protokoll szerint lebutított és ezzel együtt elütésekkel terhelt – szöveggel:

Kisvártatva érkeztek is a válaszok. Tizenhárom évesünk a következőt írta:

Aztán néhány másodperc múlva csilingelt bátyó válasza is, ekképp:

A kamaszok szemtelenül őszinték, de a humoruk telibe talál – férjem ugyanis abban a pillanatban épp munkahelyi e-mailekre válaszolt telefonján, a nappaliban ülve…