Gergő és nővére, Noémi vízibiciklit béreltek Balatonaligán. Már a mély víznél jártak, amikor a kamasz srác beugrott a vízbe. Nem számított rá, hogy hínáros a víz, és az ijedségtől pánikba esett, sokkot kapott. Testvére próbálta megmenteni, de nem sikerült. Gergőt órákig keresték a vízimentők és a vízirendőrök, de csak éjszaka találták meg a holttestét. Tizenöt éves volt. Csupa lehetőség. Csupa élet. A jövő maga, amely néhány perc alatt alámerült a Balaton kékeszöld, átláthatatlan vízébe. Gergő tudott úszni. Vele volt idősebb testvére, aki segítségért indult, amikor látta, hogy nagy a baj. És ez mégis kevésnek bizonyult.

Minden nyáron történik néhány vízibiciklis tragédia a hazai vizeken. Úszni nem tudás, hínár, pánik, alkoholos vagy kábítószeres befolyásoltság – az ok sokféle, de egy dolog biztos: ezek a balesetek elkerülhetők lennének.

Sok a kérdés: a fájdalom, a gyász, a tehetetlenség kérdései. Jönnek kéretlenül, és nem hagynak nyugodni. De vannak másféle kérdések is. Ezek talán kevésbé érzelmesek, de nagyon fontosak.

Miért hagyjuk, hogy ez megtörténjen? Mi kell ahhoz, hogy egy vidám, önfeledt óra a vízibiciklin ne torkolljon halálos balesetbe?

A mai jogszabályok szerint a vízibiciklizés ugyanolyan, mint amikor két ember labdázik a vízben, vagy vízipisztollyal fröcsköli egymást, esetleg ringatózik egy gumimatracon. Fürdőzésnek számít, semmi többnek, annak ellenére, hogy a vízibiciklivel jó messzire el lehet jutni a parttól, túl minden bóján. Jól van ez így? Aligha.

Mondhatjuk, hogy minek bérel vízibiciklit az, aki nem tud, vagy nem eléggé tud úszni. Ezzel az érvvel csak az a bökkenő, hogy sokan túl magabiztosak ezen a téren, ráadásul egy uszoda feszített víztükre és a hullámzó, hínáros élő víz között óriási a különbség.

A kölcsönzők többsége ezt a kérdést rövidre zárja: aki vízibiciklit bérel, alá kell írnia egy nyilatkozatot arról, hogy ő tud úszni. Az, hogy valójában így van-e, már egy más kérdés. Jól van ez így? Aligha.

Kép: Pixabay

Gergő esete sajnos nem egyedi. Minden nyáron hallunk tragikusan végződött vízibiciklizésről – sok esetben sajnos ittasság vagy kábítószer-használat miatt is. Pár éve egy férfi és egy gyerek halála borzolta fel a kedélyeket: az úszni nem tudó apa fuldokló fiát próbálta menteni a mély vízből. Két évvel ezelőtt két huszonéves srác holttestét találták meg Siófokon. A parttól mintegy 250 méterre vízibicikliztek, és déli part ide vagy oda, a víz két méter mély volt. Egyetlen halál is túl sok, mert értelmetlen, és mert elkerülhető lett volna. Jól van ez így? Aligha.

Ezek az emberek, gyerekek és felnőttek talán ma is köztünk lennének, ha kötelező lenne valamilyen védőeszköz a vízibicikliken. Az olasz tengerpartokon két mentőgyűrű is kötelező felszerelés. Nálunk miért nem?

A szülők nem nyugodtak bele a történtekbe, azt szeretnék, ha legalább másokra kevesebb veszély leselkedne a jövőben. Leveleikkel illetékes szervezetek, döntéshozók figyelmét hívták fel a vízibiciklik használatának szabályozatlanságára.

„Gergő szüleivel egyetértésben arra jutottunk, el kell érnünk, hogy kötelező felszerelés legyen a mentőgyűrű, minimum öt méter hosszú felúszó kötéllel” – mondta el portálunknak Bagyó Sándor, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának elnöke, hozzátéve: az ügy a Balatoni Fejlesztési Tanács Közbiztonsági Tanácsadó Testülete elé került. A szakszolgálat és a vízirendőrség vezetősége kialakított egy közös szakmai álláspontot: a cél az, hogy a fogyasztóvédelmi rendelet vonatkozó része módosuljon a nyári szezonkezdetig. „A felterjesztést a Balatoni Vízirendészeti Rendőrkapitányság is továbbította, jelenleg a döntéshozókra várunk” – fogalmazott.

Bagyó Sándor szerint vízibiciklizni csak felelősen lehet, és komolyan kell venni a lehetséges veszélyeket – hiszen bárki pánikba eshet vagy hirtelen rosszul lehet. „Ne ugorjunk be a vízbe, mert nem tudjuk a pontos mélységét, ráadásul könnyen pánikba eshetünk, ha nagyon hínáros részbe érkezünk. Ha túl mély, és nem tudunk úszni, az okoz veszélyt; a fejesugrás a sekély vízbe pedig gerincsérüléshez vagy a nyaki csigolya sérüléséhez vezethet” – jelentette ki, majd ez utóbbival kapcsolatban megjegyezte, évente négy-öt ilyen eset sajnos biztosan akad.

– Mentőmellény a kölcsönzők jelentős részénél már eddig is volt, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a nyári hőségben nem szívesen veszi magára senki, a mentőgyűrű viszont érdemi segítség lehet, és már a látványa is óvatosságra int.”

Kép: Pixabay

Nyaranta ezrek indulnak hazai vizeinkhez nyaralni, strandolni. Hónuk alá csapják a törülközőt, naptejet kennek magukra, és letelepednek napozni. Ahogy körbenéznek, megakad a szemük a vízibicikli-kölcsönzőkön. Lehet, hogy bérelnek is egyet… Ha azt akarjuk, hogy egy óra múlva valamennyien sértetlenül, jókedvűen érjenek vissza a partra, most kell tenni érte. Gergőt és a többieket, akik hozzá hasonló módon lelték halálukat, már nem hozza vissza semmilyen szabály módosítása. Rajtuk már nem segítene, ha kötelező lenne valamilyen mentőfelszerelés a vízibicikliken. Mindenki máson azonban igen.

A fesztivált ötödik éve rendezik meg Johann Sebastian Bach születésnapja (március 21.) alkalmából, azzal a céllal, hogy Johann Sebastian Bach művein keresztül kivigyék a klasszikus zenét az utca emberéhez. Idén 71 település 250 helyszínén mintegy 3 ezer fellépő művész közreműködésével valósul meg, szerte a Kárpát-medencében. A programok ingyenesek, de egyes koncertekre regisztrálni kell.

Március 18-án a budapesti Rendőrségi Igazgatási Központban a Magyar Állami Operaház együttese ad koncertet Oberfrank Péter vezényletével, Szirtes Edina Mókus hegedűművész és Kovács Zalán László tubaművész közreműködésével. A Gödöllői Királyi Kastélyban pedig március 23-án a Magyar Honvédség Tata Helyőrségi Zenekara lép fel Balázs Attila őrnagy és Medveczky Ádám dirigálásával, közreműködik Bábel Klára hárfaművész, Harcsa Veronika énekművész és Demeniv Mihály harmonikaművész - ajánlotta a két koncertet Kovács Zalán László fesztiváligazgató az M5 Kult'30 című műsorában.

A muzsika szabadtéren, aluljárókban, templomokban, börtönökben, kórházakban és más különleges helyszíneken szólal meg olyan hangszereken, mint a koncertzongora, a hárfa, a csembaló vagy az orgona, amelyekkel nem találkozhatnak az utcán járva-kelve az emberek.

A kulturális misszió mellett a fesztivál másik célja a Bethesda Gyermekkórház számára adományt gyűjteni, amellyel egy lélegeztetőgép vásárlását segítik.

Babaváró hitel: vissza nem térítendő támogatássá is átalakulhat

A törvényjavaslat egyik fontos eleme a fiatal házasok gyermekvállalási támogatása, amely 10 millió forintos hitelt jelent.

A gyermekvállalási korban lévő házaspárok számára elérhető babaváró kölcsönhöz állami kezességvállalás kapcsolódik. A családügyi államtitkár nyilatkozata szerint maximum 50 ezer forint lesz a törlesztőrészlete ennek a kölcsönnek. „Ez tulajdonképpen egy házasság mellé járó kamatmentes személyi kölcsön. Bár a rá vonatkozó pontos szabályok még nem ismertek, a hírek alapján valószínűsíthető, hogy igényléséhez banki hitelbírálatra is szükség lesz. Ebből adódóan a hitelfelvevőknek hitelképesnek kell lenniük” – mondja Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. A legnagyobb érdeklődés ezt a pontot övezi, ugyanis az ígéretek szerint azok, akik teljesítik a feltételeket – tehát gyereket vállalnak –, nemcsak kamatmentes hitelt kaphatnak, hanem kölcsönük akár vissza nem térítendő támogatássá is átalakulhat. A nyilatkozatokból az is kiderül, hogy az állam átvállalja a banki hitelügyintézés költségeit is.

Két szünet után fizetési felmentés

Már tudni lehet, hogy a babaváró hitel törlesztését az első gyerek születése – illetve a terhesség 12. hete – után három évre felfüggesztik, majd a második gyerek érkezése után ismét szüneteltetik három évig. „Ekkor már nem ez az egyetlen könnyebbítés, hanem az is, hogy a tartozás 30 százalékát el is engedik.

A harmadik gyerek születése után már nem csak szüneteltetés történik, hanem el is törlik az egész tőketartozást. Onnantól kezdve a kölcsön vissza nem térítendő támogatássá alakul”

– mondja Beák Attila, a Beák és Társa Ingatlaniroda vezetője. Azt ugyanakkor tudni kell, hogy a szabályok csak a hitelfelvétel után született gyerekekre vonatkoznak. Tehát hiába veszi föl a babaváró kölcsönt egy olyan család, ahol már van egy gyerek, és hiába vállalnak utána két újabb csemetét, a kölcsönt ilyen esetekben egy az egyben csak akkor engedik el, ha végül négy csemete születik. Ugyanez vonatkozik a második gyerek születése után járó 30 százalékos tartozáselengedésre: az is csak a hitelfelvételt követően született gyerekekre vonatkozik. Ez persze nem befolyásolja az egyéb kedvezményeket. Például az szja-kedvezmény nagyságrendjére azon gyerekeknek is hatása lesz, akik a kölcsönfelvétel előtt jöttek világra.

Amire figyelni kell

A babaváró hitelt igénylő párokat az idő nem annyira sürgeti, de arra azért figyelniük kell, hogy az első gyerek 5 éven belül szülessen.

A nyilatkozatokból kiderül, hogy ha nem születik meg a vállalt gyermek, akkor a hitelt már kamatostul kell visszafizetni – minta piaci kölcsön lenne –, tehát elvész a korábban kapott állami támogatás.

Tudjuk már azt is, hogy a hitel kamata várhatóan 8 százalékos lesz, ami a személyi kölcsönök között még így is viszonylag jónak számít. Mások a szabályok akkor, ha a pár igazolni tudja a meddőséget. Ilyenkor nem kell állniuk a kamatokat, elég csak a tőkét visszafizetniük 5 év után. Ha a pár elválik, de előtte született gyerekük, akkor csak a hitelből fennmaradó tőkerészt kell megosztva kamatostul visszafizetniük.

Fontos tudni azt is, hogy abba a programba, amely maximum 10 millió forintos hitelt biztosít (ennél kevesebbet is fel lehet venni, többet viszont nem), július 1-től három éven át jelentkezhetnek mindazon házaspárok, ahol a feleség 18 és 40 év közötti, illetve rendelkezik legalább hároméves munkaviszonnyal vagy felsőoktatási jogviszonnyal. Bár korábban ennek ellentmondó információk jelentek meg, ma már biztos, hogy a házaspár mindkét tagja lehet elvált is, de csak akkor, ha gyerekük még nem született. Ha a férjnek vagy a feleségnek már van saját gyereke, akkor feltétel az is, hogy legalább az egyik fél először kössön házasságot. Érdekes, de a kölcsönhöz röghöz kötés nem társul, az igénylők akár külföldre is költözhetnek.

Kamattámogatott kölcsön: használt lakásra is kérhető nagyobb hitel

A családvédelmi akcióterv másik újdonsága, hogy a kedvezményes, 25 éves futamidőre fix 3 százalékos kamatozással fölvehető kamattámogatott kölcsönt a kettő vagy többgyerekes – vagy annyit tervező – családok használt lakás vásárlására is kérhetik.

Ráadásul a hitel igényelhető a babaváró kölcsön mellé is, a kettő nem zárja ki egymást.

„Korábban ez a hitel csak újépítésű ingatlanok vásárlására, illetve építkezésre volt igényelhető. A támogatott hitelek összege két gyerek vállalása esetén 10, három vagy több gyerek esetén 15 millió forint, ugyanannyi, mint az új lakásoknál is” – mondja Balogh László. Hozzáteszi, hogy a konstrukcióban a fixált kamat nagyon fontos, mert az emberek a hitelek között már eleve azokat keresik. Nemrég az Ingatlan.com is készített egy reprezentatív kutatást, amelyből kiderült, hogy a lakásvásárlást tervezők 64 százaléka kölcsönt is felvenne. Emiatt nem mindegy, hogy milyen feltétellel jutnak hitelhez azok a családok, akik lakást vásárolnának. „A változás azért is fontos, mert tavaly októberben szigorították a hitelfelvételi szabályokat, az adósságfék szabályok közé pedig új dimenzióként bejött a kamatperiódus. Meghatározzák, hogy a havi nettó fizetés hány százaléka költhető lakáshitelre, akiknek pedig nincsen elég jövedelme, az a magas, nem fixált kamat mellett nem lenne hitelképes. Viszont a fixált kamat mellett lejjebb jön annak a jövedelemnek a határa, ami a hitelfelvételéhez szükséges, ezáltal sokan hitelképessé válhatnak” – magyarázza a szakértő.

Használt ingatlannál sem lesz felső korlát

Politikusok nyilatkozatából már tudni lehet azt is, hogy várhatóan a használt otthonok esetében is eltörlik a 35 millió forintos felső értékhatárt. Tehát már ennél drágább használt ingatlanra is kérhet támogatott hitelt a család.

Azok a korábbi szabályok nem változnak, amelyek szerint két gyerek esetében legalább 50, három gyerek esetében legalább 60 négyzetméteres ingatlant kell vásárolni.

A felső értékhatár eltörlése emiatt is fontos volt, ugyanis a fővárosban jó adottságú, ennél nagyobb lakást 35 millió forintnál olcsóbban még használtan is művészet vásárolni. Ugyan a pénteken benyújtott javaslat erre nem tér ki, de a korábbi nyilatkozatokból már tudható az is, hogy a szülők jelzáloghiteléből júliustól már a második gyerek után elengednek 1 millió forintot, a harmadik gyerek után pedig 4 millió forintot. A kölcsönből minden további gyerek után eltörölnek 1-1 millió forintot.

Csok: változatlan összegek

A lakásvásárláshoz kérhető, vissza nem térítendő állami támogatás összege nem változik: új lakás vagy új ház esetén egy gyereknél 600 ezer forint jár, míg két gyereknél 2,6 millió forint, három vagy több gyereknél pedig 10 millió forint. Ezek az összegek a használt lakásoknál továbbra is alacsonyabbak: egy gyerek esetében 600 ezer forint kérhető, míg kettőnél 1,43 millió, háromnál 2,2 millió, négy vagy több csemeténél pedig 2,75 millió.

Falusi csok: Városon túl is lehet élet

Orbán Viktor miniszterelnök évértékelőjében a falusi csok-ra is kitért, annak viszont egyelőre nincs nyoma a családvédelmi akciótervben. „Ezt a hírek szerint az ötezer főnél kisebb településeken lehetne igényelni, azokon a helyeken, amelyeken a lélekszám 2003 óta csökkent. Részletszabályok még itt sem jelentek meg, de ez a támogatás felpörgetheti az ingatlanforgalmat a kistelepüléseken, mert ha minden igaz, a családok ott is megkaphatják azokat a kedvezményeket, amelyek eddig csak az új építésű lakások vásárlásához vagy az építkezésekhez jártak. Tehát egy gyereknél 600 ezer forintot, két gyereknél 2,6 millió forintot, három vagy több gyereknél pedig 10 millió forintot” – mondja Balogh László.

Ezek az összegek a kistelepülések esetében – Magyarországon nagyjából 2300 ilyen település van – akár azt is lehetővé teheti, hogy a családok komolyabb hitel nélkül vehessenek lakást.

Azt ugyanakkor tudni kell, hogy a 10 millió forintnak várhatóan csak a felét lehet vásárlásra fordítani, a másik felét felújításra lehet csak költeni. Ennek különösen azokon a településeken van jelentősége, ahol az ingatlanok elég lepusztult állapotban vannak. Persze ahhoz, hogy a támogatási rendszer működhessen, arra is szükség lesz, hogy családok az elnéptelenedő falvakban is boldoguljanak, a környéken munkát is találjanak.

Kenyéren és vízen

A lemenő nap utolsó sugarai már csak a fák tetejét súrolják, az erdőben már erősen alkonyodik. A táborozók kis csapata éppen egyszerű vacsoráját fogyasztja, legtöbben csak kenyeret és vizet esznek. Mire egy közös énekkel befejezik az étkezést, szinte teljesen sötét van. A földön pici fénypontok ragyognak, jobban megnézve apró mécsesek, melyek egy utat jelölnek meg. Az ösvény végén csillag alakban elrendezett mécsesek égnek. Ide gyülekeznek a táborozók, csendesen lépdelve a „fényösvényen”. A csillag körül ülők halkan énekelnek.

Mi történhetett? Hová lett a zajosan vidám társaság, akik előző este a tábortűz körül játszottak, viccelődtek? És miért nem kapnak a gyerekek rendes vacsorát? Talán lerobbant a tábori autó, és elmaradt a napi bevásárlás?

Van ennivaló bőven, a kenyerek egészen frissek. Ez a nap azonban a csendé. Lelki nap, amelyen a külsőségek, testi igények helyett a lélekre figyelnek a résztvevők. Aki tud, a böjtbe is bekapcsolódik. Vajon van ennek valami értelme?

Örökké zajban

Béla átlagos családban nőtt fel, szülei sokat dolgoztak, tőle is elvárták a szorgalmas munkát. Amikor egy-egy fárasztó nap után hazajöttek, bekapcsolták a TV-t, de a rádió egyébként is egész nap szólni szokott. Hétvégeken bevásárolni jártak, nagy és zajos bevásárlóközpontokba, ahol mindent meg lehet kapni. Béla időnként koncertekre, moziba ment, vagy csak úgy mászkált a plázákban. Az iskolában közepes tanuló volt, nem tudott semmiben sem kitűnni. Ez egyre jobban zavarta, ezért próbált maga körül feltűnést kelteni: leszólta a társait, sokszor verekedésbe keveredett velük. „Eddig nem voltam érdekes, de majd most megmutatom nektek!”

Apja, anyja, tanárai egyre elkeseredettebben veszekedtek vele: „Hogy tehettél ilyet?” „Hát nem veszed észre, hogy rosszat csinálsz, hogy másnak fájdalmat okozol? Nincs neked lelkiismereted?” A megdöbbenés, a harag, a szomorúság hangjai váltogatták egymást, miközben a fiú sértőn elutasított minden közeledést, és a zenehallgatásba burkolódzott. Túl a hiábavaló érzelmi viharokon, a hatástalan szózatokon és dörgedelmeken, a szülők végül magukba roskadtan gondolkodni kezdtek. „Hogy csinálja ez a gyerek, hogy nem veszi észre, ami a napnál is világosabb? Hogy nem látja, hogy így tönkreteszi magát, boldogtalan lesz?”

Nem látja, mert nem néz magába. Nem hallja a belső hangokat, mert a külső zajok sikeresen elnyomják azokat. Nem ismeri a csend értékeit, nem mer szembenézni önmagával.

De mi köze a csendnek a böjthöz?

Miért kellene az embernek − adott esetben egy gyereknek – kenyéren és vízen élnie? Természetesen nem kell. A böjt áldozat, lemondás. Nem konkrétan valamilyen ételről, hanem bármiről: TV-nézésről, hangoskodásról, édességről, felesleges beszédről, számítógépes játékról, kinek mi a testhez álló kihívás. Böjt lehet akár egy csendben töltött délután is. Nem öncélú: az emberért van.

Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja a kaput az igazi gyógyulás, az igazi útkeresés felé.

A lemondás és az áldozat persze nem könnyű, nem kellemes, de mivé lesz az ember, ha nem tanul meg lemondani bizonyos dolgokról, vagy éppen áldozatot hozni valamiért, valakiért?

Kép

Parancsolni magamnak

Noémi éles eszű lány volt, emellett igencsak felvágták a nyelvét. Soha nem rejtette véka alá véleményét, főként a negatív ítéleteit szerette csípős megjegyzések formájában hangoztatni. Ha alkalmas pillanatban és stílusban, őszintén beszél, nem is lett volna baj, de gúnyos humor nélkül szinte egyetlen mondat sem hagyta el a száját. Társaságban eleinte kedvelték, jókat nevettek rajta, pontosabban tréfáinak áldozatain, mert általában fején találta a szöget. Egy idő múlva azonban egyre többeket sértett meg, míg végül kivetette a közösség. Senkivel sem tudott közelebbi barátságba keveredni, mivel a legbizalmasabb szituációban sem tudta kihagyni szurkálódó megjegyzéseit. Más hibája mindig „piszkálta a csőrét”, egyszerűen nem tudott parancsolni magának, egy percig sem bírta magában tartani a rosszmájú szavakat. Ha gyerekkorában hallott volna a lemondásról, az önmegtartóztatásról, lehet, hogy másként alakul az élete. Így azonban egyedül maradt. Természetesen nem ő az egyetlen, aki ilyen csapdába esik.

Vannak széthullott családok, ahol inkább felborították a békét és a boldogságot, mintsem hogy lemondjanak saját akaratukról, áldozatot hozva egymásért.

Töviskoszorú virággal

Egy alkalommal nagyböjt kezdetén lányaimmal és kisfiammal beszélgettünk, hogyan készüljünk a húsvétra. Körülbelül három, öt és hét évesek voltak. A nagyobbak tudták már, hogy a húsvét a feltámadás, az új élet ünnepe. Ezért is hagyomány a húsvéti tojás, amely az új életet jelképezi. Rögtön előálltak különféle ötleteikkel: milyen tojásokat készítsünk, milyen díszítés legyen, hova hozza a nyuszi az ajándékokat.

− Ez nagyon jó lesz, ha ennyi szépséget készítetek, de mi legyen a lelkünk szépítésével? Nem gondoljátok, hogy az újjászületés ünnepét megtisztított, díszbe öltöztetett lélekkel kellene ünnepelnünk?

– Hogyan öltöztethetnénk fel a lelkünket? – kérdezték.

– A testünket a szép ruhák, a lelkünket a nemes cselekedetek, vagyis a jóságok, önmegtagadások ékesítik – próbáltam magyarázni.

Amikor ezeket megértették, kérdezgetni kezdtek: „A csokiról le lehet mondani? És a TV-nézésről? És a számítógépezésről is?” „És ha, mondjuk, megengedem Marcsinak, hogy ő válasszon előbb szívószálat, pedig én szeretnék, az is jó?” „Hát persze!”

Belevágtunk a nagy feladatba. Mindhárom gyereknek rajzoltunk egy-egy barna, tövises ágakból font koszorút, s ezeket kiragasztottuk a falra. A tövisek jelképezik azokat a hibákat, rosszaságokat, amelyekkel valamikor valakinek fájdalmat, bánatot okoztunk. Ha sikerül egy-egy apró áldozatot, jócselekedetet megtenni, az egyik tövisre virágot rajzolhatunk. Így az a tövis többé már nem okozhat sebet senkinek. Mintha kigyomlálnánk lelkünk kiskertjéből a gonoszság töviseit, s helyette a szeretet virágaival ültetnénk be a kertet.

Húsvétra lakásunk legszebb díszeivé a színes virágokkal telt koszorúk lettek. Azt hiszem, ha nem tanítjuk meg gyermekeinket böjtölni, elcsendesedni, befelé figyelni, legalább egy kis időre elszakadni az anyagias vágyaktól, olyasmitől fosztjuk meg, ami egészséges testi-lelki életének egyik alapköve lenne.

Ez a cikk eredetileg a Képmás magazin 2006. márciusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt.

– Össze tudnád foglalni, mire jó az „Életrevaló” mentálpedagógiai program? Milyen készségekkel, képességekkel vértezi fel a fiatalokat, a pedagógusokat, illetve a családokat?

– A tudásalapú kor munkahelyein már nem elég a széleskörű elméleti tudás. Az információ hatékony feldolgozása és kreatív alkalmazása ugyanúgy nélkülözhetetlen, mint a magas szinten kiművelt érzelmi intelligencia és a társas készségek – amelyek azonban nemcsak a munkahelyi sikerességet alapozzák meg, hanem fogódzót adnak a magánélet kiegyensúlyozott vezetéséhez is. Ezek korszerű és hatékony fejlesztése komoly kihívások elé állítja az oktatással-neveléssel foglalkozó szakembereket. A 7 szokáson alapuló Életrevaló mentálpedagógiai folyamat olyan fogalom- és eszközrendszert kínál a pedagógusok számára, amelyek segítségével képesek lesznek a fiatalokhoz közelálló nyelven és formában megalapozni az eredményes életvezetéshez szükséges gondolkodás- és viselkedésformákat.

A program kiváló gyakorlati eszközöket nyújt az önfegyelem, felelősségvállalás, kezdeményezés, célkitűzés, tervezés, időmenedzsment, asszertív kommunikáció és kreatív együttműködés elsajátításához.

– Mennyire könnyű vagy nehéz egy nagyon amerikainak tűnő programot magyarra „lefordítani”? Vagyis: mennyire univerzális?

– A 7 szokásként ismert érési modell az önmagával és másokkal harmonikusan működő személyiség hét területét tárja fel. Olyan – világnézeti elköteleződéstől mentes, univerzális – mentálhigiénés rendszer, amelynek elemei örök érvényű, megkérdőjelezhetetlen törvényszerűségeken – alapelveken – nyugszanak. Egyszerű felépítése, nyelve, fogalmai könnyen alkalmazhatóvá teszik bármely korosztály számára.
Az első szakasz az érzelmi intelligenciát fejleszti a döntés és felelősségvállalás, a jövőképalkotás és tervezés, az értékalapú idő- és energiagazdálkodás alapelveinek bemutatásával. A második szakasz fókuszában a társas intelligencia erősítése áll: a következetesen kölcsönös előnyökre törekvés az élet mindennapi helyzeteiben, az empatikus és erőszakmentes kommunikáció, valamint a kreatív csoportos problémamegoldás. A modellt a személyes megújulás módszeres és következetes gyakorlata teszi teljessé.

– Pontosan mi az, amit ennek keretében az oktatási intézményeknek – óvodától egyetemig – kínáltok?

– Az „Életrevaló” akkreditált pedagógus-továbbképzések során megismert tudást a nevelőtestület a saját tempójában, egyszerre egy kulcsterületre koncentrálva építi be az oktató-nevelői munkájába. A képzések felölelik az intézményi kultúra korszerű fejlesztését és a szakmai vezetői csapat felkészítését is. A program alkalmazását díjnyertes filmek, tanulói munkafüzetek, tanári kézikönyvek, magyar és nemzetközi digitális tudástár (óravázlatok, tanmenetek, játék- és idézetgyűjtemények, fotók stb.), magyar nyelvű szakkönyvek segítik, hatékonyságát pedig hazai pszichológiai hatásvizsgálatok is alátámasztják.

– Milyen a program fogadtatása? Mennyire nyitottak rá a magyar oktatási intézmények? Milyen költséggel jár, és miből tudják ezt ők finanszírozni?

– A köznevelési intézményekben dolgozó pedagógusok sokszor érzik magukat eszköztelenek a nevelési munkában, ezért örömmel fogadják a támogató lehetőségeket, így az Életrevaló programot is.

Az intézmények pedagógus-továbbképzésre fordítható keretei szűkösek, ezért eddig főleg a pályázati források felé fordultak. Viszont egyre több alkalommal közösségi finanszírozással indul az Életrevaló program, így történt ez tavaly Szentendre kb. 15 köznevelési intézményében is. Úgy látjuk, hogy ez lesz a jövő útja.

– A Kölcsey Gimnáziumban olyan lelkesek és aktívak – sőt, időnként olyan zajosak – voltak a tanárok és szülők, mint a diákok. Máshol is megtapasztaltátok ezt a lelkesedést? És mennyire marad tartós?

– Az egyik első intézményünk a budaörsi Kesjár Csaba Általános Iskola volt, akik a közel tíz éves együttműködésünk során referencia-intézménnyé váltak. Hozzájuk hasonlóan több iskolában, óvodában megfogalmazzák, hogy a 7 szokás közös nyelvet és normarendszert teremt az intézményben, segít a pedagógusoknak egyensúlyt teremteni szakmai és magánéletük között, fokozza a szakmai eredményességet és egyre több sikerélményt ad. A program hasonlóan növeli a szülők elégedettségét, elkötelezettségét, valamint az intézmény elismertségét és keresettségét.

A Kiváló Nevelési Kultúráért Alapítvány kutatásai szerint szignifikánsan és tendenciózusan csökkentek a magatartási problémák és az igazolatlan hiányzások a diákok körében, jelentősen emelkedtek a tanulmányi eredmények, az intézmény elismertsége és az iránta való kereslet pedig megtöbbszöröződött.

Az ország legkiemeltebb és leghátrányosabb területein lévő iskoláiban hasonló eredmények születtek. Ezek azt mutatják, hogy az Életrevaló folyamat által közvetített tudás képes tartósan javítani az oktatási intézmények működését.

2008-as indulása óta nemzetközi szinten kb. 50 országban 4 500 intézmény, hazánkban pedig több mint 60 – óvodai, általános és középiskolai – intézmény ismerkedett meg az Életrevaló programmal, főleg vidéken, ahol jellemzően több pályázati forráshoz jutnak az intézmények. A jövőben szakmai hálózatba szeretnénk összekapcsolni a pedagógusokat, hogy megoszthassák a tapasztalataikat és jó gyakorlataikat. „A kiemelkedően eredményes családok 7 szokása” programunkkal pedig a családok felé szeretnénk nyitni a kiegyensúlyozottabb családi élet megteremtése érdekében.

Dr. Gerberné Farkas Zsuzsanna

– A te családodnak saját – gerbera formájú – küldetésnyilatkozata van. Mindig ilyen tudatosan nevelted a gyerekeidet? Mi lett az eredménye nálatok?

– Közel 20 évvel ezelőtt, a Covey-módszer útmutatása alapján elkészítettük családi küldetési nyilatkozatunkat, amelyben megfogalmaztuk a Gerber család legfontosabb értékeit és működési alapelveit – egy gerbera formájú papírvirág szirmaira jegyezve. A bekeretezett alkotást jól látható helyre állítottuk, és évente kétszer átbeszéljük, hogy az eltelt félév során hogyan sikerült elérni a kisebb célokat, illetve terveket is készítünk a jövőre. Úgy működik ez, mint az iránytű: a kisebb hétköznapi kérdésekben és a sorsdöntő helyzetekben is segít megmutatni a helyes irányt.

Ha eredményesek akarunk lenni a munkánkban és a családi életünkben, akkor elengedhetetlen, hogy tiszta képünk legyen arról, hová is szeretnénk eljutni az életünk során.

A négy gyermekünk és lassan hat unokánk életét látva úgy gondolom, hogy az otthonról kapott mintát tovább vitték a saját életükbe, családjukba.

Aki tájékozódni szeretne: www.eletrevalo7szokas.hu, www.knka.eu, www.franklincovey.hu
[email protected]

Leteszem a telefont, nincs idő gondolkozni, villámgyorsan döntök, és mondom a diákoknak, hogy irány a főépület túloldala. Hideg tavaszi hajnal van, a jurtákban volt fűtés, idekint nincs. A bekészített pokrócok jól jönnek, a fiatalok tíz perccel később már a Zsindelyes parkolójában felállított sörsátorban ülnek. Legalább szélvédett. Kimegyek az útra, mert már hallom a tűzoltók szirénáját, közben nézem a hangos pattogással égő kis melléképületet. (Jézusom, ha a tűz eléri azt az ott álló ratrakot…) Két kocsival jöttek, az egyikük gyorsan felméri a helyzetet, és ordít is: „VÍZ KELL!” Jön hát a fecskendő, ketten tartják, elképesztő a vízsugár ereje.

Mellettem pár diákom, takaróba burkolózva. (Jézusom, ha nem kell pisilnie éjszaka az egyiknek, és nem veszi észre…) Nem láttunk még akcióban tűzoltót. Nyugodtak. Szemmel számolgatom, kábé tíz méterre állnak a jurtáink a most már csak izzó raktárépülettől. (Jézusom…) Most már minden rendben lesz.

Befut a tulaj is, kétszer hívtam, először azzal, hogy „ég a kisház”. Akkor még azt hitte, hogy a villanykapcsolót keresem, hogy lekapcsoljam a lámpát. „Nem, úgy értem, lángol. Tűz van, a kisház felgyulladt!”

Megértette, azonnal indult. Másodszor pár perce hívtam, hogy megnyugodjon, az oltás rendben, a többi vendég is megvan, a messzebbi jurtákból sem hiányzik senki. Megérkezik, kiszáll a kocsiból. Van annyi figyelme, hogy mielőtt odarohan az oltáshoz, felénk fordul, megköszönni. Onnantól ő kommunikál a tűzoltókkal.

A diákokkal visszamegyünk a sörsátorba. „Tanárnő, mi legyen most?” „Most várunk. Utána lehet, hogy visszamehettek aludni.” Csak nézem őket, és hálát adok, hogy senki sem sérült, hálát a jelenlétükért, a nyugodtságukért.

Amikor felébredtünk arra, hogy „ég a ház”, először azt hittük, valamelyik jurta. Amikor kiderült, hogy nem, akkor egy perc alatt összepakoltak, kijöttek és várták, hogy mit kell tenni. Megkerültük a területet, utána találtuk meg a sörsátrat, ahol bebugyolálták magukat a jurtákból hozott pokrócokkal. Az egyik tűzoltóautó már megy is, a vezető tűzoltó még a tulajjal értekezik. Kimegyek hozzájuk, pont búcsúznak. „Azt mondja, elektromos tűz, a felső gerenda égett le először, tudom is, mi okozhatta. A hősugárzó.” Átmegyünk a sörsátorba, a diákok visszafekhetnek, már minden biztonságos. Kimerülten becuccolnak, és pár perc múlva újra csendes minden. Én nem tudok aludni, értesítem az iskolavezetőséget és a családomat. Közben felkel a nap, a tulaj lemegy a kollégáiért autóval, mert nyitni muszáj lesz. Egyedül ülök a kandallónál, nézem a tüzet, és csak most kezdek el remegni.

A csapatépítő kirándulás hátralevő programját lemondtuk, teljesen kimerülten HÉV‑eztünk vissza, miután felébredtek a diákok. Amikor hazaértem, azonnal aludtam 12 órát. A meglepetés két nap múlva ért, amikor vásárolni mentem. A szívem olyan hevesen kezdett verni a zöldségespult előtt állva, mint egy szobában rekedt madár a szárnyaival, amikor mindig az ablaknak ütközik. Nem olyan volt ez, mint egy kiadós edzésnél, hanem tízszer gyorsabb. Le kellett ülnöm, és igyekeztem nem pánikolni. Biosztanár tudásomba kapaszkodva elkezdtem masszírozni a nyaki artériáimat, felváltva, hogy nehogy elájuljak. Bevált: a szívem néhány perc múlva visszatalált az alapritmushoz.

Felhívtam az orvos bátyámat, és elmondtam neki mindent. „Pétéesesed van, világos.” „Hogy micsodám?”

„Poszttraumás stressz-szindróma. Ne aggódj, elmúlik, pihenj sokat! Nem gondoltam, hogy ilyen veszélyes a szakmád.” „Én sem.”

Ez a cikk a Képmás magazin 2018. augusztusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt. 

Nem okozott meglepetést, hogy a kitöltők legaktívabb korosztályát a 36 és 55 év közöttiek alkották: 624-en tartoztak ide. (Évtizedes bontásban: 307-en 36 és 45 év közöttiek, 317-en 46 és 55 év közöttiek). A harmadik legnépesebb korosztály a 26–35 éveseké, és jelentős arányban képviseltették magukat az egészen fiatalok, vagyis a 26 év alattiak is. (Tízen nem árulták el életkorukat – közülük heten nők, ami a kitöltők arányaihoz képest nem igazolja a női hiúság sztereotípiáját.)

A felmérés nem reprezentatív szociológiai szakmai szempontok szerint – de nem is ez volt a célja a Képmás szerkesztőségének. A kitöltők korosztályi és nembeli egyenlőtlenségei többek között arra világítanak rá, kiket ér el a Képmás a nyomtatott magazinon és a kepmas.hu-n keresztül.

Elsősorban természetesen nőket, ami nem csoda, hiszen a Képmás női magazin – közülük is leginkább a harmincas-negyvenes és koraötvenes korosztályt.

Ez a „derékhad” érdeklődő, döntő többségük naponta olvas a munkájához szükséges olvasáson túl. Kitartók, megbirkóznak hosszabb tartalmakkal is, kedvelik a nyomtatott könyveket – többségük a nyomtatott újságokat, magazinokat is –, emellett mindennapos fogyasztói az online tartalmaknak. Ezért is jelentett számukra inspirációt „Az én olvasnivalóm” kérdőív kitöltése, amelynek a végén személyre szabott olvasnivaló-listát kaptak.

Férfiak olyan kis arányban töltötték ki a kérdőívet (alig 7 százalék), hogy férfi-női olvasási szokásokat ezek alapján nem különíthetünk el. Két aspektus mégis kitűnik: a felmérés szerint a nők minden korosztálya szívesebben olvas könyvet, mint a férfiak, akik számára az elsődleges információs platform az online világ, és ez csak az időskorúaknál billen a könyv javára. Szembetűnő még az olvasott szövegek terjedelmére vonatkozó „önbevallás” különbsége: a nők minden korosztálya fogyaszt több száz oldalas köteteket is, míg a férfiak inkább a többoldalas írásokat vagy rövid cikkeket preferálják. Kitartóbb figyelműek lennének a nők? A tesztkitöltők közösségén belül, úgy tűnik, igen.

Kép: Unsplash

A Képmás munkatársait kiemelten érdekelte, hogy mennyire kedvelik a kitöltők azokat a tartalmakat, témákat, amelyek a Képmás magazinban rendszeresen megjelennek.

A családdal, gyermekneveléssel kapcsolatos témákban mind a nők, mind a férfiak az összes korosztályban elsősorban online felületeken tájékozódnak, csak ez után következnek a könyvek és a folyóiratok (mivel online kérdőívről van szó, elképzelhető, hogy eleve kevés olyan kitöltő van, aki a nyomtatott tartalmakat részesíti előnyben).

A kedvenc ismeretterjesztő témák közül tarolt a pszichológia és lelkiség. A második helyen az egészséges életmód következett, ám a harmadik ismeretterjesztő témában már eltért egymástól a kitöltők zömét adó két korosztály: a 36–45 éves nőknél a harmadik a gyermeknevelés, míg a 46–55 év közötti nőket már inkább a művészet érdekli. Az egészség, a természet és a művészet csak az idősebb nőknél szorította le a dobogós helyről a pszichológiát. (A kérdőívet kitöltő csekély számú férfinél listavezető a történelmi téma. Utána ingadozó a sorrendje a gazdaságnak, a természetnek, a gyereknevelésnek és a pszichológia-lelkiségnek; az idősebb férfiaknál előkerül a párkapcsolat és kis mértékben az egészséges életmód is.)

A szépirodalmon belül az összes korosztályban a klasszikus próza nyerte el a válaszadók legtöbb szavazatát, kisebb mértékű érdeklődést mutattak a kortárs próza iránt, a versek nem különösebben mozgatták meg ennek a 992 kitöltőnek az érdeklődését.

Kíváncsiak voltak a Képmás munkatársai arra is, hogy a közéleti tartalmú cikktípusok közül melyeket részesítik előnyben a felmérés résztvevői. Úgy tűnik, a fiatalabbak elsősorban hírfogyasztók, míg az életkor növekedésével egyre nagyobb igény mutatkozik a híreket, eseményeket elemző, véleményező írásokra is.

A szórakoztató irodalom köréből a nők elsöprő többsége a romantikus olvasmányokat választja, második helyen végzett a krimi. Utána a sci-fi–fantasy és akció kategóriák következtek. A férfiaknál a sorrend: krimi, akció, sci-fi.

Kép: kepmas.hu

A felmérés nagy várakozással kísért része volt, hogy kiket választanak követendőnek a kitöltők a tizenkét kijelölt véleményvezér, ismert ember közül.

Külső szemmel véletlenszerűnek tűnhet a kérdőíven szereplő ismert közéleti személyiségek, művészek és szakemberek listája – valójában az volt a szándék, hogy a névsorban a Képmás magazin értékrendjét valló, vele rokonságot mutató vagy éppen azzal ellentétes hitvallású emberek szerepeljenek, ezzel körülrajzolva azt a csoportot, amelynek tagjai szívesen olvasnának Képmás tartalmakat. A legfiatalabb kivételével minden korosztályban Bagdy Emőke a listavezető, őt követi Pál Feri és Lackfi János. (A 26 éven aluliaknál sorrendjük más: Lackfi Jánostól olvasnak legszívesebben, utána Pál Feritől és Bagdy Emőkétől.)

Összegezhetjük úgy, hogy a Bagdy–Pál–Lackfi hármas etalon: a mezőnyből messze kimagasló példaképeknek számítanak a kitöltők legnagyobb része számára.

A negyedik helyen jelölték Ákost, utána népszerűségben kissé lemaradva következnek (elég kis különbségekkel) Soma Mamagésa, Szalóki Ági és Puzsér Róbert – utóbbit inkább a fiatal korosztályokban övezi elismerés.

A kérdőív eredményeiből kirajzolódó fiktív olvasó a kitöltők „átlagából” megrajzolható. Negyven év körüli, felsőfokú végzettségű vagy érettségizett, önképzésében igényes nő. Érdeklődése központjában áll a lelki fejlődés, az emberi kapcsolatok és a hit; családfókuszú, érdekli a gyereknevelés és az egészséges életmód. Kikapcsolódásként szívesen foglalkozik művészetekkel, szeret klasszikus és romantikus irodalmi műveket olvasni. Szívesebben olvas nyomtatott könyvet, mint e-bookot, és nyomtatott sajtótermékeket is. Ha figyelmére méltó témát talál, hosszabb lélegzetű irodalmi művet vagy sajtóterméket is. Tájékozódásképpen – hírek, közélet, egészség, családi témák – az online platformokat használja. Figyelemmel követi azoknak az ismert embereknek a munkásságát, akiknek a teljesítményét, viselkedését példaszerűnek tartja, illetve akik tudásszomját kielégítik. Példakép számára például a pszichológia „nagyasszonya”, Bagdy Emőke; a párkapcsolati tanácsadást a hit dimenziójával összekötő pap és mentálhigiénés szakember, Pál Feri; és a nyelvi leleményeiről, játékosságáról ismert költő, Lackfi János.

A programra a startupoknál dolgozó, saját vállalkozást működtető vagy annak beindításán még csak gondolkodó, illetve a munka világába hosszabb szünet után visszatérő nők jelentkezhetnek április 19-ig. A regisztrációs lap a https://bit.ly/2H4ccOd linken érhető el. 

A közlemény szerint a beérkezett projekteket átnézik, a kiválasztott pályázatokat beküldők májusban részt vehetnek egy ingyenes, kétszer egynapos képzésen, ahol a Women Startup Competition szakértőitől tanulhatják meg azokat az ismereteket, amelyek a vállalkozási ötleteik megvalósításához szükségesek - például az üzleti modell megalkotását, a pénzügyi tervezést.    

A képzést követően a jelentkezőknek be kell mutatniuk ötleteiket a Hiventures nyílt befektetési bizottsági ülésén, csak így nyerhetik el a kockázati tőkealap 9 millió forintos inkubációs befektetését. A cég minden támogatásra érdemes pályázónak biztosítja ezt a befektetést. 

A programmal a Hiventures a női vállalkozások térnyerését akarja segíteni, ugyanis a Hiventures portfóliójába tartozó 193 startupból is mindössze 4 olyan van, amelyben kizárólag hölgyek tevékenykednek. A vegyesen férfiak és nők által alapított vállalkozásoknál némileg jobb a helyzet, 56 ilyen vállalkozás működik. A cégalapítók nemek szerinti összetételét elemezve pedig kiderül, hogy a Hiventures által segített 532 cégalapítónak mindössze 14 százaléka hölgy - olvasható a cég közleményében. 

Az MFB Csoporthoz tartozó Hiventures, Közép-Kelet-Európa egyik legnagyobb kockázati tőkealapjaként, európai uniós és saját forrásból, közel 66,1 milliárd forintnyi tőkével segíti a magyar innovatív vállalkozásokat és startupokat inkubációs, magvető és növekedési befektetési életszakaszokban. Ebben a folyamatban szakmai támogatói a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.

Erzsi: 1956-ban lettem tanítónő. Az első feladatommal rögtön bedobtak a mélyvízbe: egy tábort kellett megszerveznem Balatonfüredre. Azt sem tudtam, hogy kik a kollégáim, hogy mit és hogyan csináljak. Kétségbe voltam esve, de nagyon igyekeztem. A tábor első napján kint vártam a kollégákat és a diákokat az állomáson, ekkor láttam meg Robit először. Utólag megtudtam, az ő ötlete volt, hogy a tábor megszervezését nyugodtan bízzák csak rá a kis kezdő tanítónőre, vagyis rám – haragudtam is rá emiatt. (mosolyog)

Róbert: Már látatlanban tudtam, hogy meg fogja oldani a feladatot! (nevet) Innentől kezdve naponta találkoztunk, mivel kollégák lettünk.

Nem is emlékszünk az első randevúra, szép lassan szerettünk egymásba. Bár bennem hamarabb alakultak ki az érzések.

Erzsi: Volt egy kis tanítványom, Zsóka, aki nagyon szerette hozni-vinni a táskámat. Amikor Robi elkezdett udvarolni, szólt neki, hogy: „Zsóka, köszönöm, hogy segítettél Erzsi néninek, de most már én szeretném vinni a tanító néni táskáját!” A kislány 50 évvel később is emlékezett erre a pillanatra.

Róbert: Hamarosan szüreti bált rendeztek Keréktelekin, ahol színt vallottam, ha nem is teljesen egyenesen, de igen romantikusan… (mosolyog)

Erzsi: Ez volt az első bál, amin részt vettem, egy igazi szüreti bál, ahol a szőlő és a bor mellett a táncé volt a főszerep. Nagyon sok fiúval táncoltam, kivéve Robit – ő ugyanis nem szeret táncolni. Talán ez az egyik legnagyobb különbség köztünk, hogy én imádok táncolni, sőt oktattam is néptáncot, ő viszont nem érzi jól magát a tánctéren.

Róbert: Ezen az estén szerenádot adtam, mert már szerelmes voltam.

Erzsi: Nem is tudtam, mi történik, de a hölgy, akinél ekkor laktam, szerette az éjjeli zenét, és a szabályait is jól ismerte. Gyertyákat gyújtott. Ezen az éjszakán ketten is éjjeli zenét adtak. Nem tudtam, hogy ki lehet az, nem is törődtem különösebben az egésszel. Másnap a szomszéd elmondta nekem, hogy a második csoportban ott volt Róbert.

Róbert: Októberben kitört a forradalom. A fiatalok összegyűltek, forró volt a hangulat. Megbíztak minket – mondván, hogy a tanárokat tisztelik a fiatalok –, menjünk és próbáljuk felügyelni az indulatokat.

Ezen a héten nem volt tanítás, viszont olyan dolgok történtek, amik gyökeresen megváltoztathatták volna az életem: ugyanis a testvérem biciklivel kiment Ausztriába, disszidált. A családunk utána akart menni, de én nemet mondtam.

Ekkor derült ki számomra, hogy Erzsi fontos nekem, hogy ott szeretnék lenni, ahol ő van.  

Erzsi: Ekkor én még nem voltam szerelmes. Nagyon hasonlítottunk, az értékrendünk, a világnézetünk, a félelmeink, a hitünk, a gondolataink – de még nem alakult ki bennem az érzés, vagy csak nem ismertem fel. Azt beszéltük meg, hogy ha disszidál, majd üzen nekem, „őszi ibolyacsokor” címmel…

Róbert: Nem mentem ki Ausztriába, úgyhogy nem kapott üzenetet, viszont itt maradtam neki én. (mosolyog) Izgultam, amikor megkértem a kezét, annak ellenére, hogy mielőtt megkértem volna, előtte többször is pedzegettem a dolgot, hogy biztosra menjek. Két évig voltunk jegyesek, utána házasodtunk össze.

Erzsi: Anyósommal nagyon szerettük egymást, mindig számíthattam rá. A házasságkötés után elég keserves volt az első időszakunk. Kertvárosban kaptam állást, ahol egy nehéz, de csodálatos osztályt taníthattam, akik az előttem levő tanítónőt „kikészítették”. Aggódtak is értem a szülők, a kollégák, hogyan fogok elbírni ezzel az osztállyal – azt hiszem, szeretettel, figyelemmel és türelemmel helytálltam. Ez hatalmas sikerélmény volt, viszont ekkortájt történt az egyik legmegrázóbb dolog az életemben.

Az első gyermekünket vártam, amikor rózsahimlős lettem. Nagy esélye volt annak, hogy beteg gyermekünk fog születni, ugyanis a magzatra rendkívül káros ez a betegség.

Az orvosom viszont azt mondta, ha lemondunk róla, lehet, hogy soha többé nem lehet gyermekem. Hetente jártam orvoshoz, vártunk, imádkoztunk és aggódtunk.

Róbert: Ez volt az első nagy próbánk. Legalább tíz orvost kerestünk fel. Megbeszéltük, hogy így is, úgy is vállaljuk. Majd egyik reggel Erzsi elvesztette a kis magzatot, a természet döntött. Megrázó volt ez az időszak. Azt mondták nekünk, hogy most egy ideig ne próbálkozzunk, ne vállaljunk gyereket. Mi viszont nem fogadtunk szót, és nem sokkal később megszületett a kislányunk, három évvel később pedig a fiunk is.

Kép: Vavrik Dóra

Erzsi: Megtanultuk egymást támogatni, erősíteni.

Fontos észrevenni, hogy mikor, ki szorul „erősítésre”, mikor kinek van szüksége simogatásra, bátorításra, biztatásra.

Mi mindig észrevettük, mikor melyikünknek kell erősnek lennie, így kölcsönösen tudtuk „felemelni” egymást.

Róbert: A ’60-as évek elején átéltünk egy házkutatást is, amit sosem felejtünk el, rémisztő volt. Engem ekkor beidéztek a rendőr-főkapitányságra, de néhány óra múlva, ami rettentő hosszúnak tűnt, hazaengedtek. Ekkor átéltük egymás elvesztésének lehetőségét, fájdalmát is.   

Erzsi: A kislányunk ekkor még egész pici volt, de szerencsére otthon volt nálunk az édesapám is, úgyhogy nem voltam egyedül. Az ember ezekben a helyzetekben átéli a legrosszabb rémálmait. Nem is tudom, ilyenkor mi ad erőt egy nőnek, talán a tudat és a felelősség, hogy nem szabad összeroppanni, mert a gyermek számít rád - és hirtelen eldöntöttem, hogy bármi is lesz, vigyázok rá. Úgyhogy vártam, és határtalan boldogság volt, amikor rendben és szabadon tért haza a férjem.

Róbert:

Ha egyszer is majdnem elveszíted azt, akit szeretsz, sokkal jobban vigyázol rá.

Kép: Vavrik Dóra

Erzsi: A gyereknevelésből mindketten kivettük a részünket. Egyértelmű volt számunkra, hogy ketten együtt vállaltunk gyerekeket, és ez mindkettőnk felelőssége. Ha nekem volt programom, iskolai kötelezettségem, Robi vigyázott rájuk, és ez így volt fordítva is. Remekül be tudtuk osztani az időnket, megbeszéltük, kire mikor van szükség.

Robi: Egyetlen dolog maradt meg „női dolognak”: a főzés. A konyha egyszerűen nem az én világom. (nevet) A 60 évnyi házasság alatt megtanultuk, hogy minden nap meghozza a maga feladatát. „Könyvtároskodtunk”, állatokat tartottunk, Erzsi tánctanfolyamot vezetett nyaranta, én néprajzzal foglalkoztam. Aktív páros voltunk, akik a mindennapi feladataikat igyekeztek a tőlük telhető legjobban elvégezni. Engem Erzsi lelki ereje mindig lenyűgözött, és a szeretet egyik legszebb bizonyítéka még ma is számomra, amikor szó nélkül cipel helyettem nehéz dolgokat, ha kell fáradtan, kimerülten, utolsó erővel is. Nekem ugyanis egész fiatalon visszérgyulladásom lett, ami az egész életemet végigkísérte. Emiatt én nem emelhettem, nem cipelhettem nehéz dolgokat. Hálás vagyok neki, amiért ezt sosem hánytorgatta fel, és szeretettel állt mellettem minden körülmény között.

Remélem, tudja, hogy én 60 év után is őt venném el újra feleségül, és azt is remélem, hogy ő is újra igent mondana!

Kép: Vavrik Dóra

A 19. században a koraszülötteknek nem sok esélye volt az életben maradásra. Jobb híján odaadták őket az édesanyjuknak, próbálják szoptatni és melegíteni őket. A szerencsések életben maradtak, a többség nem.

Az 1880-as években jöttek létre olyan csecsemőosztályok egyes kórházakban, ahol megpróbáltak kifejezetten ezzel a problémával foglalkozni. Kezdetleges inkubátorokat szerkesztettek, amelyeket melegvizes palackokkal fűtöttek.

Ezek leginkább csirkekeltetőkre hasonlítottak, hiszen éppen ezek mintájára rakták össze, de már ebben a korai stádiumban sok újszülött életét mentették meg.

1889-ben lépett a színre egy francia orvos, Alexandre Lion, aki vállalkozó kedvű, kreatív ember volt, és elborzadva tapasztalta, milyen sok koraszülöttnek kell meghalnia az ellátás hiányosságai miatt. Nyilván számításba vette az anyagi előnyöket is, amikor szabadalmaztatta a világ első komoly csecsemőinkubátorát. Ez a szerkezet már termosztáttal szabályozta a hőmérsékletet, az elhasznált levegőt pedig ventilátorral vezette ki a külvilágba. Mivel mindenkinek a csirkefarmok jutottak róla eszébe, hamar elnevezték Lion-féle gyerekkeltetőnek.

Inkubátor-show pénzért

Az első években persze a kórházak még nem tülekedtek az új technológiáért, és az inkubátorok fenntartása meglehetősen drága volt. Ki kellett találni egy olyan megoldást, ami legalább középtávon biztosíthatta az anyagi hátteret. Lion hosszas gondolkodás után előállt egy szokatlan ötlettel.

Az 1896-os berlini világkiállításon „inkubátor-show”-t szervezett pénzért, ahol a hatás kedvéért még ápolónők is szerepeltek. Állítólag legalább százezren látták, és ez volt a kiállítás legkedveltebb attrakciója.

A példa ragadós volt. Egy német származású amerikai orvos, Martin Couney volt a következő, akinél a cél szentesítette az eszközt. Lion-féle inkubátorokat működtetett, amelyekbe a kórházak által elutasított koraszülötteket fektette. Mivel a szegény szülők nem tudtak volna fizetni az ellátásért, Couney jobb híját pénzért mutogatta a szerkezeteket – gyerekestül; a legnagyobb városok világkiállításain, Londonban, Párizsban és amerikai nagyvárosokban. A New York-i Coney Island-en például huszonöt centet kért a belépésért.

Sokan megszólták őket, és a fejüket csóválták, mert az életükért küzdő újszülötteket közvetlenül az erőművészek, törpék és szakállas nők mellett mutogatták.

Ráadásul Couney elég nagy valószínűséggel nem is volt orvos, csak egy jó szándékú csaló, egy ártalmatlan sarlatán, azt viszont mindenki elismerte, hogy a pénzt egyikük sem szórakozásra költötte, hanem a gyerekek életben tartására.

Értéktelennek minősített életek

Persze ahogy az már lenni szokott, ez a csoda is csak három napig tartott. A 20. század elejére az emberek megunták az inkubátorban fekvő csecsemők nézegetését, és ez a pénzforrás is elapadt a gyerekmentők számára. Ráadásul ebben az időszakban tűntek fel a tudományos életben az eugenika nevű irányzat alapelvei. A mozgalom még jóval a náci Németország felemelkedése előtt, Angliából indult, és hamar átterjedt Amerikára és Kanadára is.

Hívei szerint minden társadalomban fenn kell tartani mesterségesen is a kedvező tulajdonságok továbbörökítését, és el kell nyomni a nemkívánatos genetikai jelenségeket. Ennek érdekében látványosan bátorították a egészséges polgárok sokasodását, és akár állami sterilizációs programokkal is elejét próbálták venni a beteges, fogyatékos emberek szaporodásának.

Ilyen körülmények között a gyakran teljesen életképtelen koraszülöttek gondozása nem élvezett prioritást egyetlen európai vagy tengerentúli országban sem. Bár a technológia egyre fejlődött, és minden feltétel adott volt a sikerhez, a csecsemőinkubátorok csak az 1950-es évektől kezdve terjedtek el a világon.

Végül is eltartott hetven-nyolcvan évig, de Alexandre Lion találmánya mára mégis csak elnyerte a neki járó pozíciót és megbecsülést a világban.

Ez a cikk a Képmás magazin 2018. júniusi számában jelent meg. A lapra előfizethet itt.