Tej – elixír vagy méreg?

 „Őseink évmilliókon keresztül jól elvoltak tehéntej nélkül. Vajon nem lenne itt az ideje, hogy újra mérlegre tegyük a tejfogyasztás hasznát, illetve a vele járó kockázatokat, és feltegyük magunknak a kérdést: tényleg olyan nagy szükségünk van-e a tejre? Bevallom, én gombás fertőzést kaptam a tejtől. Azt vettem észre, hogy sokszor viszket a karom és a hasam, aztán pedig nagy piros foltok lepték el a bőröm. Rögtön váltottam laktózmentes tejre, és egy ideig nem ettem sajtot, tejszínt, vajat. Édesanyám tanácsára mentem el laktózintolerancia-tesztre, ami pozitív lett. Kaptam gombás fertőzés elleni gyógyszereket, és egy hónap múlva rendbe jöttem. Azóta sajtot és túrót eszem, és csakis laktózmentes tejet iszom, nem kockáztatok. Egyébként is megrémültem, amikor azt olvastam egy cikkben, hogy a tehéntej egyik fehérjéje, a kazein rákkeltő hatású, illetve hogy ha túl sok tejet vagy tejterméket fogyasztunk a szervezet lúgossá válik, és a csontokból fogja kivonni a kalciumot, hogy rendezze a felborult egyensúlyt.” (Zoltán, 26 éves)

„Most az intolerancia a menő. A tejre azt mondják, hogy nagy inzulinválaszt vált ki meg hogy gyulladásokat okoz. Régen a tojásra és a margarinra is rosszakat mondtak, aztán kiderült, hogy a fele sem volt igaz. Én hajnali hatkor keltem gyerekkoromban, három deci tehéntejet rakott elém anyám vajas kenyérrel, és mégis makkegészségesek voltunk, sőt, ma sincs bajom az egészségemmel. Több mint ötven éve fogyasztok tehéntejet és tejtermékeket, és olyan erős csontjaim vannak, hogy szó szerint nem tudnak eltörni, pedig már sok balesetem volt. Szerintem a tej az egyik legjobb kalciumforrás, van benne sok fehérje, D-vitamin és foszfor, és úgy tudom, remek hatással van immunrendszer működésére, és még az elbutulást is segít megelőzni. Akinek van pénze méregdrága kókusztejre, az igya, de én maradok a jól bevált tehéntejnél. (Rita, 58 éves)

A tej védelmében

„Már kétezer évvel ezelőtt is fontos táplálékforrás volt a kecskék, juhok, szamarak és szarvasmarhák teje, a Biblia is számtalan utalást tesz a tejre és a belőle készült tejtermékekre – mondja Török Eszter dietetikus. – Teljes értékű komplett fehérjeforrás, esszenciális aminosavakat tartalmaz, amit a szerveztünk előállítani nem tud, de működéséhez nélkülözhetetlen.”

A tej és tejtermékek a leggazdagabb kalciumforrások: fél liter tej fedezi a napi kalciumszükségletünk 70–75 százalékát.

Ráadásul a tejben jelen van a kalcium felszívódását elősegítő laktóz és D-vitamin is, emellett fontos A, E, K, B1, B2, B6 és B12, magnézium- és káliumforrás. A kalcium-, magnézium- és D-vitamintartalma nemcsak a csontritkulás megakadályozásában játszik szerepet, hanem az idegműködésben és az izomtónus fenntartásában is. „Az egyes probiotikus tejtermékek olyan jóféle baktériumokat tartalmaznak, amik hozzájárulnak a megfelelő bélflóra kialakításához, részt vesznek a B-vitamin képzésében, immunerősítő hatásúak és kedvezően befolyásolják a gyomor-bélrendszer működését” – mondja a dietetikus.

Kép

Kép: Freepik

Ne fogyasszunk tehéntejet, ha…!

Jó hír tehát, hogy a tehéntej egészséges ital, de a dietetikus szerint a tejre is lehetünk érzékenyek. „Létezik tejfehérje-allergia, ebben az esetben teljesen ki kell iktatni a tejtermékeket, kis mennyiségben sem lehet enni. Jellemzően kisgyermekkorban kiderül, ha valaki tejfehérje-allergiás, viszont ez kinőhető. Az én unokaöcsém is tejfehérje-allergiás volt. Ha csak a szájához érintettek egy csepp tejet, attól is feldagadt és bevörösödött az egész arca. Ma tizenkét éves, és már minden probléma nélkül el tudja fogyasztani a tejet. Természetesen van, akinél ez a probléma egész életében fennáll, ilyenkor fontos a megfelelő kalciumpótlás.”

Létezik tejcukor-érzékenység is, amelynek tünetei lehetnek a puffadás, görcsölés, hasmenés, felfújódás, hasi fájdalom, hányinger.

A laktózbontó képesség korunk előrehaladtával egyébként is csökken – idősebb korban gyakrabban fordul elő a laktózérzékenység. Ilyen esetben sem kell teljesen elhagyni a tejtermékeket, inkább ki kell tapasztalni, hogy mi az a szint, amit a laktózból még tolerálni tud az egyén. A savanyított tejtermékekben, mint a joghurtban, a kefirben már kevesebb a laktóz, a túrót, sajtot pedig a legtöbb laktózérzékeny minden probléma nélkül el tudja fogyasztani, ugyanis ezeknek alig van laktóztartalmuk. Szerencsére ma már a boltokban nagy választékban kaphatók a laktózmentes termékek, vagy gyógyszertárban lehet venni és szedni laktózt lebontó laktáz enzimet, de alternatívák lehetnek a növényi italok is.

„Azonban óvva intenék mindenkit attól, hogy laktózmentesen étkezzen, ha egyébként nem laktózérzékeny – mondja Török Eszter dietetikus –, ugyanis később a visszájára fordulhat a dolog, és pont attól válunk laktózérzékennyé, hogy nem kerül a szervezetbe laktóz. Tudom, paradox, de pont az előbbiek miatt egy laktózérzékenynek is érdemes kis mennyiségben laktózt fogyasztani, hogy ne szűnjön meg teljesen a laktáz enzimtermelés Ez alatt nem azt értem, hogy várjuk meg, míg hasgörccsel a székből sem tudunk felállni, de sajttal, túróval kis mennyiségben lehet próbálkozni laktózérzékeny egyéneknek is”.

Genetikai mutáció tette lehetővé, hogy a felnőttek is fogyaszthassanak tejet
A legutóbbi jégkorszak időszakában csak a gyerekek tudtak állati tejet fogyasztani, egy felnőtt ember számára a tej toxinnak számított, mivel a felnőtt szervezetben leállt a laktáz enzim termelődése, amely lebontaná a laktózt, a tej legfőbb cukorkomponensét. 11 millió évvel ezelőtt Közel-Keleten a vadászó, gyűjtögető életmódról földművelésre váltó marhapásztorok rájöttek, hogy a tej fermentálásával előállított sajt és joghurt emészthető (laktóztartalma jelentősen csökken). Néhány ezer évvel később kezdett terjedni Európában az a genetikai mutáció, amely lehetővé tette, hogy az ember szervezete egész életén keresztül képes legyen lebontani a laktózt, tehát nem „kapcsolódik ki” a laktáz enzim termeléséért felelős gén a gyermekkor végén. Ez a mutáció következménye lehetett annak a folyamatnak, hogy déli irányból indulva Európa-szerte kiszorította a földművelés és állattartás az addigi vadászó-gyűjtögető életmódot. A laktóz-perzisztencia (megmaradás) képessége éppen a mai Magyarország nagyalföldi régiójában alakult ki 7500 évvel ezelőtt.
A világ több pontján is létrejöttek hasonló mutációk, amelyek lehetővé tették a tejcukor lebontását felnőttkorban, így kialakultak a Földön úgynevezett laktáz-hotspotok, vagyis azok a csomópontok, ahol a népesség nagyobb része felnőttként is fogyaszthatja az állati tejeket. (Ha többet szeretne tudni erről az átalakulásról: forrás)

A laktóz emésztésére képes felnőttek területi megoszlása a Földön - Kép forrása

Igaz, hogy a tej rákkeltő és kedvezőtlenül befolyásolja a vércukorszintet?

„A tej rákkeltő hatása nem bizonyított, sőt, a tejben lévő konjugált linolsav már kis koncentrációban is gátolja több rosszindulatú daganat (melanóma, vastag- és végbélrák) növekedését, ráadásul a tejzsír közel 4 százalékát alkotó vajsav is a kóros sejtburjánzás egyik gátló tényezője. A prosztatarák kockázatát viszont növelheti a magas kalciumtartalom, azaz a nagy mennyiségű tejfogyasztás is, de ennek bizonyítására még további vizsgálatok szükségesek.

Ami a tej és a vércukorszint kapcsolatát illeti: igaz, hogy a tej egy gyorsan felszívódó szénhidrát, így cukorbetegek számára fogyasztása reggel vagy este az utolsó étkezésre nem ajánlott, de ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem javasolt tejet fogyasztani. Megvan a helye az egészséges táplálkozásban a tejnek és a tejtermékeknek, és nem érdemes teljesen kiiktatni.”

„Tízóraira, uzsonnára egy cukorbeteg is fogyaszthat tejet. A vaj, tejföl, tejszín, sajt, túró lassan felszívódó szénhidrátok, ami azt jelenti, hogy a vércukorszintet egyenletesen tartják.”

Mi a helyzet a növényi tejekkel?

A szakember felhívja a figyelmet arra, hogy a tej megnevezést csak az állati eredetű tejekre lehet ráírni, a növényi italoknál valójában nem használható. (Kivétel ez alól hagyományosan a kókusztej). „A növényi italok hasznosak lehetnek laktózérzékenységben vagy különböző gyulladásos bélbetegségekben, cöliákiában, szénhidrát-anyagcsere zavarban. Nagy mennyiségben sima vizet tartalmaznak (80-90%-ban), amihez általában cukrot, sót, zsírokat, stabilizátorokat, emulgeálószereket, sűrítőanyagokat, esetleg kalciumot, B2, B12 és D-vitamint tesznek hozzá. A tejben természetes módon vannak jelen ezek az ásványi anyagok, vitaminok, így felszívódásuk sokkal jobb, mint ha mesterségesen tesszük bele az ételeinkbe és italainkba. A rizs- és zabitalban akkor is nagyobb a szénhidráttartalom, mint a tejben, ha nincs hozzáadott cukor, ezért én elsősorban a cukormentes és rizsmentes mandula- vagy kókuszitalt szoktam javasolni tej helyettesítésére – ezeknek elenyésző a szénhidrát- és zsírtartalma. Fogyás szempontjából vigyázzunk a tejszínszerű kókusztejre, mert magas a zsírtartalma, aminek nagy része telített zsír, ami kevésbé előnyös a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedőknek, illetve magas koleszterinszint esetén.”

A fentiekből leszűrhető, hogy a tej mér­ték­kel fo­gyaszt­va igen jótékony hatással van az emberi szervezetre, aki azonban érzékeny valamely összetevőjére, az jobban teszi, ha lemond róla, vagy csak nagyon csekély mértékben fogyasztja.

Remélhetőleg mindenkinek sikerül előbb-utóbb rátalálni a legmegfelelőbb táplálkozási formára és ezáltal a testi-lelki harmóniára, legyen szó tejimádókról vagy tejkerülőkről.