Olyan ötlettel állt elő egy magyar falu, ami az egész idősödő társadalom jövőjét átírhatja

Jánoshidára érkezve a „Túláti elágazás” nevű buszmegállóban szállok le, és valóban tudom, hogy itt valamin sikerült túllépni, egyúttal átjutni is valahová. A faluházban Eszes Béla polgármester és Béresné Szénási Ildikó, a Szent Norbert Idősek Klubja vezetője fogad, akik már hat éve dolgoznak együtt a falu tudatos öregedés programján és egy leendő lakópark tervein. Neve még nincs a lakóparknak, de látványterve már igen.

Életben maradni is kihívás

Milyen kihívásokkal küzdhet egy ilyen kis település? – kérdezem Eszes Bélától, aki szerint egyáltalán életben maradniuk is kihívás, hiszen az önkormányzat jóval több feladatot lát el a kötelezőknél, és a feladatfinanszírozási rendszer olyan, „mint a kutya vacsorája”. Innen szinte mindenki eljár dolgozni, a közeli nagyvárosokba ingázó munkavállalók alacsony béreket kapnak, magas a közfoglalkoztatottak aránya. „Értékteremtő közfoglalkoztatásunk van, birkatenyészetünk, vaddisznótenyészetünk, malmot működtetünk, saját tulajdonú földterületeink vannak, energiaerdőnk, napelemrendszerünk” – sorolja. 

Itt, akár csak a templomukat és rendházukat valaha építő premontreiek, nem félnek a kihívásoktól, ám a falu átlagéletkorának átrendeződése valóban nagy feladatra hívta meg őket.

A lakosság egynegyede 65 év feletti

Ildikó beavat abba, hogy már az idősklub fenntartása is csak nehézségek legyőzése árán megy, évente több millió forintos költségvetési tétel. A lakosság egynegyede azonban 65 év feletti, közülük is sokan egyszemélyes háztartásokban élnek, különösen a nők. Ildikó úgy tapasztalja, hogy egyre több klubtag él demenciával, ami a hozzátartozók számára is nagy feladatot jelent. Az önkormányzat komolyan vette a helyzetet: az idősek számára minden ellátást ingyenesen biztosítanak, a faluban 65 év felett adózniuk sem kell a lakosoknak, csak a szociális étkeztetésért kérnek névleges összeget. 

A fiatalok java része, főleg, aki felsőoktatásban tanul, már nem jön vissza a szülőfalujába. Eszes Béla úgy látja, hogy ez szörnyű jövőkép, a diplomával a kezükben elballagó fiatalok és a magukra maradt idősek szomorú látványa. Még a középvégzettségűek egy része is csak addig marad helyben, míg családot nem alapít, de ha a párját máshová szólítja a munka, már fel is kerekednek. Azok az emberek maradnak csak, akik a legalacsonyabb végzettségeket szerzik meg, a fiatalok helyben tartása majdnem lehetetlen. 

Az idősödő társadalomnak megoldásokra van szüksége

„Tavaly nyáron itt egyetlen csepp csapadék sem esett” – meséli Ildikó. A gondoskodási, demográfiai, ökológia válság által előrevetített szomorú jövőkép azonban inkább gondolkodásra, mint elkeseredésre sarkallta őket. A kihívásokra reagálva a falu csatlakozott a Milánkovics Kinga által jegyzett Tudatos Öregedés Programhoz. A Program a szellemi muníciót adta a tervekhez, a falu pedig a mindennapi gyakorlati tapasztalatokat és a helyi igényeket fogalmazta meg. Mindezek jól kiegészítették egymást, hiszen az idősödő társadalomnak megoldásokra, tervekre van szüksége, és ezzel a törvényhozásnak is meg kell ismerkednie, lépni kell.

Eszes Béla „ezüstgazdálkodásnak” nevezi azt a gondolkodást, amely szerint az idősök ellátásában vásárlóerő is van, hiszen a kevésbé aktív korosztály életvitelét, aktivitásukat minél hosszabb ideig kitolni közös érdekünk. 

„Most kell megszületnie annak a felismerésnek, hogy ebben társadalmi feladatunk van, az idősek szellemi és fizikai épségének megőrzése alapvető cél.” 

Ma már a munkáltatóknak is fontos ez, hiszen a munkaerő minősége annyira megváltozott, hogy egy 65 éves, nagy tudású és tapasztalatú dolgozót nem lehet egyszeriben lecserélni egy 30 évesre, ezért ők is igyekeznek az idősödő embereiket olyan szinten menedzselni, hogy benn tudják tartani őket a rendszerben. A polgármester szerint a munkáltatók is kénytelenek áldozni arra, hogy a senior munkavállalóik jövőképét segítsék. Béla és Ildikó abban bízik, hogy hálózatot építhetnek erre az igényre válaszolva, és a többi településsel összefogva felépíthetnek Jánoshidán egy mintaértékű időslakóparkot.

Hazavárják a fiatalokat

Az idősödő emberek igényeinek kiszolgálása nemcsak lelkiismereti kérdés, de piac is. Vitaminok, kognitív képességek megtartását segítő tevékenységek, egészségügyi ellátások és még számtalan olyan igény merül fel, ami nem csak megoldásra váró problémát jelent, hanem jó szervezéssel munkahelyeket és ezáltal falusi megtartó erőt hozhat létre. 

Egy kis település polgármestere naponta szembesül azoknak az embereknek a szükségleteivel, akik évtizedekig fenntartottak egy komolyabb háztartást, de már kisebb léptékű, az új elvárásaiknak megfelelő, ám a mindennapok biztonságát megadó otthonban szeretnék életük alkonyát élni. A polgármester és az idősek klubjának vezetője a tudatos öregedés programjukkal még az egyetemistáikat is igyekeznek helyzetbe hozni, külföldi tanulmányutakat biztosítani számukra, megismertetni őket a világban most épülő modellekkel és bevonni őket a munkába. Vagyis hazavárják őket. 

Lakóparkos időgondozásukban szeretnének helyet adni a már nem röghöz kötött fiataljaiknak is. 

„Van egy tizenhét hektáros önkormányzati területünk, amivel, ha kéthektáros léptékben megyünk, akkor nem esünk a földkiváltási törvény kötelezettsége alá. Két hektár nekünk elég arra, hogy egy központi helyiség és a hozzá tartozó kilenc lakóegység el tudjon indulni. A főépületben gondoljuk azt, hogy a központi szolgáltatások igénybevétele történjen, a legsúlyosabb demens betegek ellátása is itt folyik majd, az orvos, a gyógytornász rendelője, a dolgozók szolgálati lakása is itt van, mellette kilenc lakóegységben azonos állapotban lévő emberek laknak majd az öt apartmanban” – avat be a tervekbe Eszes Béla.

20–30 évet tud majd így lekövetni a rendszer, azon az elven, hogy ha tartós egészségügyi probléma lép fel valakinél, a lakóparkon belül tovább tud lépni egy erősebben támogatott szintre. Így az idősellátás nem a szendvicsgeneráció terhe lesz, a fiatalok nyugodtan tudnak az idős szüleikre gondolni. Az intézmény a szülők és felnőtt gyermekeik találkozásait is képes lesz biztosítani, akkor is, ha a fiatalok külföldön élnek, akár helyben alvással is. Olyan közösségi terek is helyet kapnak benne, ahol a kapcsolatokat tartani lehet lakóparkon kívüli ismerősökkel is. A tervek között szerepel étterem, permakultúrás kertészkedés, magaságyások és régóta fájlalt tájsebük gyógyítása tóképzéssel.

A helyiek előnyhöz jutnak

„Az időseink bejárnak hozzánk a klubba, de ehhez most már a nappali ellátás nem elég. A finomhangolások még hátravannak, várjuk, hogy letehessük az alapkövet” – mondja el Ildikó. Van, aki már most azért vesz ingatlant Jánoshidán, mert jövőképében helyet kap a lakóparkos modell. A működéshez gazdasági társulást kell majd létrehozni, melyben az önkormányzat lesz a föld tulajdonosa és a pályázati pénzek beszerzője. Ennek fejében az önkormányzat szeretné előnyhöz juttatni a saját lakosait. 

„A cél, hogy egy jánoshidai lakos 20–30 %-kal olcsóbban tudjon hozzájutni a lehetőséghez, mint egy dunántúli igénylő vagy egy német nyugdíjas – mert a külföldieket sem engedtük el, ők is jöhetnek akár befektetői szinten is, és ők is gondolhatják úgy, hogy itt szeretnének élni, akár a külföldön élő helyi lakosaink is. Ez nekünk is jó, és az ideköltözőknek is.” 

Az első ütemben száz ellátott mellé legalább száz dolgozó szükséges ahhoz, hogy 24 órában minden területre meglegyenek a szakemberek. Ez száz munkahelyet jelent. 

„Az aktív korú dolgozók egy része vagy itt telepedik le, vagy itt bérel ingatlant, tehát mi családok letelepedését, helyben maradását, a szociális-egészségügyi végzettséggel rendelkező fiataljaink helyben maradását is segítenénk. Még az elvándorolt egyetemistáink egy részét is vissza tudnánk csalni.”

A tervek kialakítása idáig még nem került súlyos milliókba. A szellemi kapacitását mindenki ingyen adta hozzá, Sugár Zoltán építész is önkéntesként készítette el a látványtervet. Egy olyan jövő érdekében teszi a dolgát mindenki, amely egyúttal a saját jövőjük is lehet. Abban bíznak, hogy ha megindulnak a források, az újító kezdeményezésekre óriási szükség lesz. 

Jánoshidán hímző csoport, színjátszó egyesület, népdalkör és aranytorkú férfikar is működik, nem beszélve a gyertyaöntőkről, akik viaszba öntik álmaikat. Mindenki kapaszkodik ebbe a jövőképbe, és a legfontosabb kívánság évek óta az, hogy minél hamarabb megvalósuljon.