Mit tegyünk, ha összeköltöztünk, de a gyerekeink nem jönnek ki egymással?

Két egykéből nem lesz egyből testvér 

Réka és Áron már mindketten túl voltak egy házasságon, és egy-egy kisiskolás fiúval érkeztek az új kapcsolatba. A fiúk is örültek, hiszen mindketten egykék voltak, és vágytak testvérre. A találkozások alkalmával szívesen fociztak, játszottak együtt, ezért a szülők abban bíztak, hogy az összeköltözés is zökkenőmentes lesz. „A feketeleves ezután jött: a két fiú közös szobát kapott, és minden apróságon összevesztek, pedig csak minden második héten voltak együtt. Elkezdtek versengeni, sőt verekedni is. Már az is megfordult a fejünkben, hogy talán nem volt jó ötlet az összeköltözés. Minket is kikészített az állandó vita” – meséli Réka.  

Végül nagyobb lakásba költöztek, ahol már mindkettőjüknek lett külön szobája, így a fiúk vissza tudnak vonulni, és nem kell állandóan összezárva lenniük.  

„Az első bő egy év nagyon nehéz volt, de mára összecsiszolódtak. Nem mondom, hogy a legjobb barátok, de sokszor nagyon jól eljátszanak együtt” – fejezi be. 

Fogadjuk el, hogy mindenki más csomaggal érkezik a mozaikcsaládba! 

Dr. Madariné Molnár Tünde szerint fontos tudomásul venni: attól, hogy két ember egymásba szeret, még korántsem biztos, hogy a gyerekeik is azonnal megszeretik egymást. „Előfordulhat, hogy a gyereknek nem szimpatikus az új partner, és emiatt a gyerekét sem kedveli. Az is lehet, hogy az új párt elfogadja, de a gyermekét nem. Az életkor is sokat számít, és az sem mindegy, hogy a gyerekek ellenkező neműek-e vagy sem – lehet, hogy épp olyan időszakban vannak, amikor »nem kérek a lányokból/fiúkból«. Az is jelentős hatással lehet a kapcsolatra, hogy a másik szülő mennyire elutasító az új partnerrel és annak gyerekével szemben” – magyarázza a szakember. 

Tulajdonképpen ahány gyerek, annyiféleképpen alakulhatnak a kapcsolataik. „Az sem mindegy, hogy egy gyerek kerül-e össze több gyerekkel, egy-egy gyerekből lesznek hirtelen »testvérek«, vagy mindkét szülő kettő vagy annál több gyerekkel érkezik. Befolyásolhatja a kapcsolat minőségét az is, ki mennyi időt töltött korábban az apjával vagy az anyjával kettesben, illetve mennyire hirtelen kerültek át az egyik családból a másikba. Az is számít, hogy folyamatosan együtt kell lenniük a gyerekeknek, vagy csak időnként találkoznak, illetve van-e mindenkinek külön szobája, vagy állandóan össze vannak zárva” – teszi hozzá. 

A pszichológus szerint azt is fontos elfogadni, hogy mindenki más állapotban érkezik a mozaikcsaládba: eltérő a habitusuk, és különböző tempóban alkalmazkodnak egymáshoz.  

Ami az egyik gyereknek már természetes, az a másik számára még bántó lehet, ezért elutasít, ellenáll, és lassabban fogadja el az új helyzetet. Ugyanakkor sok minden segítheti a folyamatot. „Ha például mindkét fél egy-egy gyerekkel érkezik az új kapcsolatba, minden gyereknek marad külön szobája, és a szülők naponta töltenek egy kevés minőségi időt a saját gyermekükkel, akkor jóval gördülékenyebben és gyorsabban alakul ki az új családi működés, és a gyerekek egymáshoz való viszonya is” – mondja. 

Konfliktusok a mozaikcsaládban – Hogyan reagáljanak a szülők? 

A mozaikcsaládokban – akárcsak a „hagyományos” családokban – természetes, hogy a gyerekek között időnként konfliktusok alakulnak ki. A szakember szerint, ahogyan a vér szerinti testvéreknél, itt is érdemes ezeket rövidre zárni, hogy a gyerekek ne szokjanak rá, és ne használják a helyzetet a szülők befolyásolására.  

„A szülők sokszor még a saját boldogságuknál is fontosabbnak tartják, hogy a gyerekük ne sérüljön, ne legyen problémája, és jól jöjjön ki ebből a mozaikcsalád-helyzetből, ezért gyakran érzékenyebben reagálnak, amikor konfliktus alakul ki a gyerekük és a párjuk gyereke között” – mondja Dr. Madariné Molnár Tünde.  

„Ha azonban a gyerekek nem érzékelnek rivalizálást vagy részrehajlást – például azt, hogy vita során a szülő automatikusan a saját gyereke mellé áll –, hanem azt tapasztalják, hogy a felnőttek mindenkire egyformán tekintenek, könnyebben oldódnak, és megtanulnak együttműködni.” 

Ha a konfliktusok gyakran ismétlődnek, a pszichológus szerint érdemes végiggondolni, jut-e elég minőségi idő a gyerekekre, kapnak-e elegendő figyelmet, és mennyire kiegyensúlyozottak ebben az új helyzetben. Fontosnak tartja azt is, hogy a családban legyen tere a nyílt kommunikációnak: a szülők engedjék meg, hogy a gyerekek kimondják a problémáikat – akár azt is, hogy „nem akarok vele egy szobában aludni” –, mert valódi megoldást csak így lehet találni, nem ajtócsapkodással és megsértődéssel.  

Lényeges, hogy a gyerekek azt érezzék: megértik őket, még akkor is, ha a helyzeten nem lehet azonnal változtatni. „Ha van rá lehetőség, idővel kialakítható külön tér, ha pedig nem, segíthet, ha rávilágítunk a helyzet pozitív oldalára: van kivel beszélgetni, nem vagy egyedül éjszaka – magyarázza a pszichológus. – Ha mindenki magába zárja a sérelmeit, azokat sokkal nehezebb feloldani. Ha pedig a helyzet elfajul, érdemes szakemberhez fordulni, akár családterápiát is igénybe venni.” 

Nem a gyerekekkel van a gond 

Dr. Madariné Molnár Tünde szerint azonban nem az a legnagyobb nehézség a mozaikcsaládok életében, hogy a gyerekek túl sokat veszekednének, vagy ne lennének nyitottak az új családtagok felé.  

Sokkal inkább az, amikor az új partner „anya” vagy „apa” szerepében tetszeleg, és ezzel belső konfliktust okoz a gyereknek, hiszen neki már van édesanyja vagy édesapja.  

A másik komoly nehézség, hogy a szülők nem tudnak szépen válni, nem rendezik a saját felnőtt konfliktusaikat, hanem továbbviszik, és eszközként használják a gyereket. Gyakori, hogy kikérdezik, mit csinált a másik szülőnél, mit evett, ki volt ott; nem engedik telefonálni, vagy a füle hallatára szidják a másikat. 

„Ez óriási sebeket okoz, mert a gyerek a személyiségét anyai és apai részekből építi fel. Ha az egyik szülő a másikat támadja, valójában a gyerek egy részét támadja, aki így könnyen saját magát kezdi hibáztatni” – magyarázza a szakember. Innen már csak egy lépés a szorongás, az önmarcangolás és más mentális tünetek megjelenése, mert a gyerek úgy érzi: „Ha én nem lennék, a szüleim nem veszekednének.” 

A pszichológus szerint a „polgárháborús” légkör romboló hatását sokszor a szülők sem látják. Az is gyakori, hogy az új partner automatikusan az anya vagy az apa mellé áll, és tovább erősíti a párja indulatát. „Pedig sokat segíthetne, ha az új partner néha rá tudna világítani arra, hogy a másik szülő szándéka nem feltétlenül volt rossz, és megpróbálná más szemszögből értelmezni a történteket – így könnyebb lenne közelíteni az álláspontokat.” 

Maradjanak meg a „csak a miénk” programok! 

A mozaikcsaládoknál gyakori, hogy szinte minden program közös, és alig marad idő a régi, saját programokra – pedig ezeknek nagy a jelentőségük. „Természetes vágy, hogy »legyünk mindig együtt«, épüljön az új család, legyenek közös élmények, de a gyereknek nagy igénye van arra, hogy érezze: nem vesztette el a vér szerinti szülője szeretetét. Ezért, ha voltak korábban kettes vagy hármas, »csak a miénk« programok, azokból vigyünk át az új családba is” – tanácsolja a szakember. 

„Nem kell óriási dolgokra gondolni: csak elmegyünk kettesben sétálni vagy biciklizni. A lényeg, hogy maradjon meg valami a régi rituálékból.” 

„Ez nem azt jelenti, hogy kibillentjük a gyereket az új családból, hanem épp azt, hogy erősítjük a szülő–gyerek kapcsolatot, és ezen keresztül az egész új családi rendszer stabilabbá válik” – teszi hozzá. Szerinte így a szülő maga is elfogadóbbá válik a másik fél felé, és a gyerek is megérzi: ez nem veszteség, hanem szeretettel bővül a családja. 

Ne mondjuk meg, hogy kik ők egymásnak! 

A mozaikcsaládokban gyakran felmerül a kérdés: érdemes-e a szülőknek erősíteniük a gyerekek közötti kötődést. Dr. Madariné Molnár Tünde szerint ezt nem célszerű erőltetni, hiszen ők nem vér szerinti testvérek, hanem olyan gyerekek, akik egy családban, háztartásban nőnek fel. „Ez azonban nem zárja ki, hogy idővel szoros, akár baráti kapcsolat alakuljon ki közöttük, és akár még testvérnek is hívják egymást” – mondja. 

„Különösen fontos, hogy a kezdetekkor ne címkézzük őket. Ne mondjuk meg, hogy kik ők egymásnak, és ne erőltessük rájuk, hogy szeressék egymást, hanem hagyjuk, hogy a kapcsolatuk természetesen alakuljon. Ezt közös programokkal, élményekkel segíthetjük” – teszi hozzá a szakember. Úgy véli, az is támogathatja a kapcsolatukat, ha közösen alakítunk ki új családi szokásokat: például milyen sorrendben használják a fürdőszobát, hogyan osszák meg a házimunkát, ki szedje le az asztalt, ki pakolja be a mosogatógépet – ezek mind kapcsolódási pontok lehetnek. Az is segíthet, ha a feladatokat úgy osztjuk ki, hogy együtt kelljen működniük. 

Az összecsiszolódás időbe telik 

A szakember szerint a mozaikcsaládok számára a legfontosabb a szeretet, a türelem és az alkalmazkodókészség.  

„Nem az a cél, hogy minél gyorsabban működjön az új család – hiszen ez nem sprint, hanem maraton” – mondja.  

Egy „hagyományos” család életének is megvan a maga dinamikája: megszületik az első gyermek, a párból család lesz, majd érkezik a következő, és minden új helyzet alkalmazkodást kíván. 

Egy mozaikcsaládban mindez felgyorsítva, sűrítve történik: hirtelen több embernek kell egymáshoz alkalmazkodnia, egyensúlyozni a különböző igények között, és kezelni azt is, hogy a gyerekek egyszerre vagy különböző időpontokban jönnek-mennek egyik szülőtől a másikhoz – ehhez nagyfokú toleranciára van szükség.  

„Idővel azonban a legtöbb helyzet rendeződik: a kezdeti káoszból működő menetrend lesz, megszületnek a család saját szokásai, tisztázódik, mikor és hogyan vannak együtt a gyerekek, mit csinálnak közösen, és hogyan telnek azok az időszakok, amikor külön vannak. Mindez pedig azt is eredményezi, hogy a mozaikcsaládokban a gyerekek alkalmazkodóképessége és rezilienciája gyakran erősebbé válik, mint azoké, akik csak vér szerinti testvérekkel élnek együtt” – világít rá Dr. Madariné Molnár Tünde. 

Bármennyire nehézkesnek tűnik is elsőre az összecsiszolódás, nem érdemes az első időszak nehézségei alapján ítéletet mondani és feladni, hiszen ezek a családok is képesek jól és harmonikusan működni, számos pozitív példát is látunk. Két egykéből valóban nem lesz egyből testvér, de lehetnek egymás szövetségesei, játszótársai – és idővel akár egymás választott testvérei is.