„Hadd érezzem egy picit a portugál hangulatot!” – egy magyar pár bútoraiért rajonganak azok, akik unják a steril lakásokat

Szerintetek mit árul el egy emberről az otthona, illetve nektek mit jelent ez a szó? 

Balázs: Nekem az otthon alapvetően melegséget, harmóniát, biztonságot sugároz. Úgy hiszem, ebben a szellemiségben születnek a bútoraink is. Nem a manapság divatos hideg, steril stílus adja az otthonélményt. Amikor Emesével összeköltöztünk, olyan bútorokat kerestünk, melyek azt az érzést hozzák vissza, amiben felnőttünk. Nekem fontos volt, hogy érezzem bennük a fát, az élő anyagot. Úgy gondoljuk, ha otthont akarunk teremteni, azt természetes melegséggel kell megtölteni. 

Emese: Nekem az otthonról a gyerekkorom jut eszembe. Mert ott tapasztaljuk meg először, mit jelent otthon lenni. Olyan családban nőttem fel, ahol a vidéki hangulat és a modern stílus találkozott a képzőművészettel. Anyukám hozta a meghittséget, a vidéki melegséget, apukám pedig a modern látásmódot, a művészetet. Tele volt az otthonunk festményekkel, szobrokkal, puha szőnyegekkel és párnákkal. Ez a kettősség mélyen beépült a személyiségembe. 

Később azt is megtapasztaltam, hogy otthont teremteni nem lehet egy csettintésre, az lépésről lépésre alakul ki, sokszor maga a hely formálódik az otthonunkká.  

Szeretem John Shedd amerikai író szavait: „A hajó a kikötőben biztonságban van, de a hajókat nem ezért építik.” Mégis, minden hajónak szüksége van kikötőre. Nekem ezt jelenti az otthon, kikötőt: egy helyet, ahová jó hazatérni.  A SYRA szlogenjeit – „Bútor, ami otthont teremt”, „Bútor, amiről süt a nap” – a vásárlóink mondták, megmelengetve a szívemet. Ha reggel felkelsz, ezek a bútorok rögtön vidámságot hoznak a napodba mediterrán színeikkel és természetes anyagaikkal. Ezekre a bútorokra „jó felkelni”. 

Itt már nagyon erősen jelen van az érzelmi kapcsolódás gondolata is a tárgyakhoz. 

Balázs: Szerintem rettenetesen alulértékeljük, milyen tárgyak vesznek minket körül. Mindig csak a funkciójuk számít: legyen egy szék, egy asztal, egy számítógép vagy egy telefon. Kipipáljuk a funkciót, pedig ezek között a bútorok, tárgyak között éljük az életünket, azaz egyáltalán nem mindegy, milyen az érzelmi viszonyunk hozzájuk. Mi olyan bútorokat akartunk létrehozni, amelyekhez jó kapcsolódni, amik minden alkalommal örömet okoznak, amikor rájuk nézel vagy használod őket. Ez az iparművészet lényege – és én az iparművészetet talán még a képzőművészetnél is jobban szeretem, mert ebben a funkció és az érzelem nem választható szét. 

Kép

Kép: Szugfil-Méhn Niki

Honnan érkeztetek erre a területre, mi volt korábban a hivatásotok? 

Balázs: Végzettségem szerint közgazdász vagyok, de valójában húsz éve színházzal és filmmel foglalkozom. Ott is azt vallom, hogy a művészet nem azért van, hogy csak gyönyörködtessen. A valódi művészet kibillent, kérdéseket tesz fel, reflektáltat az életedre, afféle használati élmény. Amikor megnézel egy filmet, egy színdarabot, vagy zokogni kezdesz egy kép előtt, következtetést vonsz le belőle a saját életedre. Akár meg is változtatod az életedet a művészet hatására. Engem ugyanez érdekel a bútoroknál is: hogy milyen hatással lehetnek rád. 

Emese: Én négy évig újságíróként dolgoztam, a „Neked elmesélem” című riportsorozatot írtam. Ezáltal az ország legkülönbözőbb pontjaira, rengeteg otthonba jutottam el, betekintést nyerve sok ember intim környezetébe. Mindig éreztem, ki az, aki tényleg szereti az otthonát. Ahogyan egy emberen, úgy látszik egy otthonon is, hogy szeretve van-e, hogy gondozzák, hogy törődnek-e vele. 

Láttam, milyen tárgyak veszik körül az embereket, hogy mennyire fontos tud lenni egy nagymamától örökölt ékszerdoboz, vagy egy régóta vágyott dizájn éjjeliszekrény, amit büszkén mutatnak meg, amin ott pihen egy színben hozzá passzoló fénykép, egy kedvenc kávés csésze. 

Ebből már látom, hogy van, aki a harmóniát, az egyszínűséget vagy épp az eklektikát szereti, hogy fontos neki a divat, vagy épp a múlt örökségei foglalkoztatják... Rengeteg mindent kapsz, megértesz, és a szívedbe zársz, ha valaki beenged az otthonába.  

Honnan indult a SYRA története? 

Emese: Az összeköltözésünk előtti nyáron, egy Rómához közeli tengerparti faluban betértünk egy eldugott kis étterembe vacsorázni, ahol a fehér faasztalok tetején türkiz árnyalatú csempék nyújtottak pazar látványt. A hangulat, amit a fa természetessége, melegsége és a csempe hűsítő párosítása nyújtott, megfogott minket. Itthon, számtalan lakberendezői és bútorboltot bejárva, lemondóan állapítottuk meg, nincs az elképzeléseinkhez hasonló bútor sehol. Majd egy este, az üres lakásban, hónapok óta kartondobozok között ülve, eldöntöttem, hogy megtervezem saját magunknak az étkezőasztalunkat. Egy héttel később már a konyhában állt az első tömörfából készült, rusztikus, a kék és a fehér látványos kontrasztjával díszített, életteli, de meghitt hangulatot árasztó csempés ebédlőasztal. Ezek után bárki, aki betért hozzánk, megkérdezte, hogy honnan van. Majd bővült a készlet, lett dohányzóasztalunk, és L alakú sarokkönyvespolcunk is. Valahogy így kezdődött a SYRA története.  

Mikor éreztétek először, hogy ebből akár vállalkozás is lehet? 

Emese: Volt egy nagyon vicces pillanat. Éppen a Marketplace-en árultam valamit, amikor egy vadidegen hölgy eljött hozzánk, de végül nem is az érdekelte, amit árultam, hanem megállt a dohányzóasztal előtt, és azt kérdezte: „Ez honnan van?” Aztán a könyvespolcra is rákérdezett. Végül el sem jutottunk a meghirdetett tárgyig. Azt mondta, szeretné megvenni a polcot, mondom, nem eladó, mire ő: azért mondjak rá egy árat… Akkor szólalt meg először a fejemben a kis csengő, hogy ebből akár vállalkozás is lehetne. 

Honnan jött a SYRA név? 

Balázs: Nagyon sokat gondolkodtunk a márkanéven, olyat szerettünk volna, ami nemzetközileg is működik. A SYRA végül Szirakúza nevéből született. Megtetszett a hangzása és az, hogy benne van az az egész mediterrán–keleties hangulat, amit képviselni szeretnénk. 

Nehéz volt ezt a szellemiséget vállalkozássá formálni? 

Balázs: A cégalapítás technikai, adminisztratív része tőlem nem volt idegen, hiszen húsz éve vállalkozásokkal dolgozom.  

Az volt nehezebb, hogy valóban magas minőséget adjunk, hogy rájöjjünk, a fa és a csempe hogyan tud hosszú távon együttműködni és együtt maradni a bútoron. Mert teljesen másképp reagálnak a hőre és a párára.  

Ki kellett találnunk know-how-kat, rengeteg fejlesztés és tesztelés kellett ahhoz, hogy hosszú távon is stabil, időtálló bútorokat készíthessünk, amik nemcsak szépek, hanem húsz év múlva is ugyanazt a minőséget képviselik, amiért készültek. 

Pontosan hogyan jönnek létre ezek a darabok? 

Emese: Egy 30 éves tapasztalattal rendelkező magyar asztalos csapat készíti őket Gyomaendrődön, egy apa-fia vállalkozás. Mi adjuk nekik a terveket, az ötletet, a látásmódot, ők nekünk a szakértelmet. És nagyon fontos, hogy újrahasznosított tömörfával dolgozunk: ezek a bútorok sokszor 80–90 éves gerendákból készülnek, nem vágnak ki értük új fákat. 

Az pedig, hogy színekben, textúrákban gazdagok ezek a bútorok azért fontosak nekem, mert egyszer egy hónapot egy fehérben „tündöklő” lakásban töltöttem, szürke, krém színű bútorok között. Vizsgákra tanultam, és egész addig megszoktam magam körül a színeket, a festményeket, a formát, a fát, hogy van min legeltetni a szemem. Abból az ingerszegény környezetből viszont gyakran ki kellett mennem. Jobban működik az ember egy otthonos környezetben, ami körülöleli. 

Mit gondoltok, melyik bútorotok tükrözi legjobban a SYRA filozófiáját? 

Emese: Szerintem a tükrök. Például azok az óriástükrök, amiket hotelaulákba terveztem. Érdekes látni a bemutató rendezvényeinken, hogy a nők hogyan reagálnak rájuk. Megállnak előttük, simogatják a keretüket, a csempét, figyelik a színeket, és mosolyogni kezdenek. Örömmel néznek bele a SYRA tükrökbe, hosszan időznek előttük.  

Az egyik rendezvényen egy gyógyszerész hölgy odajött a standunkhoz, megállt a közepén, becsukta a szemét, és csak annyit mondott: „Hadd érezzem egy picit a portugál hangulatot!” Kiderült, hogy élt is Portugáliában.  

Ez volt az egyik legszebb visszajelzés, csak néztem, ahogy mosolyogva ellazul. De nemcsak a „nagyon portugálos” vonal jellemző ránk a napsárga, mohazöld, olívazöld színekkel, hanem még három termékcsalád: egy nude-osabb, letisztultabb kollekció krémfehérrel, rusztikusabb csempével; egy kicsit marokkós, éjkék, terrakotta csempe; és a shiraz bútoraink vöröshomokkővel, csokoládé, karamellbarna árnyalattal. 

Kép

Kép: Szugfil-Méhn Niki

Ahogy meséltek, magam elé képzeltem egy asztalt, amin étkezés közben az ember tekintete el-elkalandozik a mintákon, a gondolatai pedig a faanyag történetén… 

Emese: Sosem feledem, hogy egy hölgy vásárolt tőlünk egy nude körasztalt és hozzá egy komódot. Később azt írta, reggelente alig várja, hogy kiüljön a SYRA körasztal mellé a kávéjával. Úgy fogalmazott, hogy az az ő öt perce önmagával. Nekem azért is fontosak ezek a visszajelzések, mert én az újságírásban is azt szerettem, amikor éreztem, hogy hatással vagyok az emberekre. Most ugyanezt érzem: hogy örömet tudunk adni nekik, hogy általunk viszonyuk lesz a tárgyakhoz, boldogabban ülnek le akár ebédelni. 

Hogyan működtök együtt házaspárként a vállalkozásban? 

Balázs: Nagyon jól fel vannak osztva a szerepek. Én intézem az adminisztrációt, az IT-t, a webshopot, a logisztikát és a pénzügyi dolgokat, Emese pedig a kreatív oldalt viszi. Fantasztikus érzéke van ehhez, nem is nagyon szólunk bele a másik területébe. Inkább a fejlesztési kérdésekben vannak vitáink: hogyan és mit lehetne még jobban csinálni. 

És mit gondoltok, mit? Melyek a hosszabb távú céljaitok? 

Emese: Nagyon szeretnénk berendezni egy budapesti kávézót vagy éttermet, úgyhogy itt is meghirdetem: kávézó kerestetik! Van már formálódó együttműködés, de továbbiakat keresünk. Várunk vállalkozókat az ország bármely pontjából, hotelből is. És szeretnénk nemzetközi kapcsolatokat is építeni. 

Balázs: Szeretnénk megmutatni, hogy ezek a bútorok nemcsak otthonokban működnek, hanem B2B környezetben is. És persze jó lenne, ha egyszer azt mondhatnánk: minden háztartásban van legalább egy SYRA bútor. Mert szemlélet kérdése is, nemcsak pénztárcáé, hogy megszerzi-e az ember az otthonába azt, ami fontos neki. Nem kell, hogy minden bútora ilyen legyen, elég egy-két egyedi darab.  Az a tapasztalatunk, hogy ha valaki eljut addig, hogy megnézze, megfogja őket, akkor tízből tízen meg is veszik. Sokan később második darabot is vesznek az első mellé, sőt volt, aki a harmadikat már maga tervezte.  De mi is megtervezünk teljesen egyedi darabot is, ha valaki más méretet, csempét vagy színt szeretne, hogy tökéletesen passzoljon az otthonába. Tudjuk, milyen fontos ez, hiszen mi magunk is tényleg ezek között a bútorok között élünk. 

Támogatott tartalom.