Van élet a válás után – egy hiánypótló közösség segít újrakezdeni

Gyakori probléma a válás, mégis nehéz róla nyíltan beszélni. Hogyan viszonyulnak hozzá az ismerősök? 

A házasság felbomlása után gyakran elutasítást, kirekesztettséget élnek meg az elváltak még a családban és keresztény körökben, gyülekezetekben is. A környezetük nem érti őket, sokszor ítélkeznek, megmondják a tutit, hogy mit kellene vagy nem kellene csinálniuk, máskor pedig hallgatással, csendes elvonulással nem vesznek róluk tudomást.

Jellemző, hogy a család egy része eltávolodik a felektől, a férj szülei a feleséget hibáztatják, a feleség szülei pedig a férjet. A közös barátok elhatárolódnak, háttérbe húzódnak, mert nem akarnak állást foglalni egyikük mellett. Megszűnik egy olyan közeg, ahol eddig biztonságban érezték magukat és tanácsot kaptak, ha valami problémájuk volt. Kevesen tudnak meghallgatással melléjük állni, megérteni, hogy mi vezetett idáig, illetve nekik is nehéz erről beszélniük annak, aki mindezt nem élte át.

A fájdalommal, a haraggal, a veszteséggel viszont foglalkozni kell, egyedül ezt nehéz feldolgozni. A Válóháló egy olyan hely, ahol el tudják mondani, mit éreznek. Minden, ami a csoportban elhangzik, az köztünk marad, ez a feltétele annak, hogy őszintén és nyíltan tudjunk beszélgetni.

Kinek segít a Válóháló?

Az a döntés, hogy elválunk, nagy valószínűséggel nem hirtelen felindulás, hanem egy korábbi folyamat vége. Azzal, ami előtte zajlik, vagyis a párkapcsolat javításával, megmentésével a házassággondozó szolgálat és a párterápia foglalkozik. 

Mi akkor tudunk segíteni, amikor megszületett a határozott döntés, hogy nem megy tovább, vagy már zajlik a válóper. Ennek ellenére még mindig van, aki az első alkalmak után rájön, hogy még nem próbált meg mindent, és tovább küzd a házasságáért.

A Válóháló egy olyan közösség, ahová a válás közben lévőket és az elváltakat várjuk, nekik próbálunk segítséget és gyógyulást adni, útmutatást nyújtani az új élethelyzetükben. Ez egy megtartó háló, ahol a sorstársak megértik egymást, együtt felépülnek és talpra állnak. Hisszük, hogy van élet a válás után!

Mit ne mondjunk egy elvált ismerősünknek? Mit tegyünk?

Rosszul esik nekik, ha a barátaik csak annyit mondanak, hogy „lépj túl rajta, ne foglalkozz vele, nem kell ezt ennyire komolyan venni, majd találsz másikat…” Egy megértő beszélgetés, meghallgatás viszont nagyon sokat jelent. Ha kibeszélheti, ha elmondhatja, tudva, hogy amit elmond, azt nem adjuk tovább. Mondhatjuk, hogy annyira sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy, imádkozom érted, az Úr adjon neked bölcsességet, hogyan kezeld ezt a helyzetet. Veled vagyok, ha tudok valamiben segíteni, szóljál. Időnként fontos egy reális szempontot közvetíteni, hogy: figyelj, biztos, hogy jól látod ezt? Vagy: ezen gondolkodjál még egy kicsit. 

A tapasztalataid alapján jellemzően kik válnak, és miért?

A legtöbb probléma a kommunikáció hiányából ered, nem tudják megbeszélni a dolgokat, nem hallgatják meg egymást, nehéz elfogadni a másik eltérő véleményét, álláspontját. 

Vagy amikor én akarok boldog lenni ahelyett, hogy én akarnálak boldoggá tenni.

Ha hiányzik a tisztelet, ha nem figyelnek egymásra és a szőnyeg alá söprik a problémát, egy idő után nagy kupac gyűlik össze. Nők és férfiak is kezdeményezik, mindenféle társadalmi csoportból jönnek hozzánk. Előfordul, hogy egy középkorú férj húsz év után felrúgja az addigi életét, és a gyerekeit, társát elhagyva fiatalabb partnert talál. Olyan feleség is van, aki rádöbben, hogy nem bírja tovább, túl sokáig tűrt. Azt látom, hogy a huszonévesek, ha válnak, könnyebben talpra állnak, megoldható problémának tartják. Minket inkább a középkorúak (30–50 évesek) keresnek meg, akik azt érzik, hogy összeomlott a világ: mi lesz velem ezután? A csoportban több a nő, mint a férfi, úgy látom, a férfiak nehezebben nyílnak meg és kérnek segítséget, pedig ez nekik is ugyanolyan nagy lehetőség. 

Mikor jött létre, hol indult az első Válóháló?

2012-ben indult nálunk Debrecenben, a gyülekezetünkben a Válóháló csoport, de korábban évekig működtek csoportok Budapesten, Paksy Sándor vezetésével. A kezdeményezés eredetileg egy amerikai misszionárius ötletéből ered. Sándor tartott egy intenzív tréninget nálunk „a párkapcsolattól a jól működő családig” nevű projekt keretein belül, és az összes témát egy nap alatt elmondta. Említettem neki, hogy jó lenne alaposabban végigvenni és megbeszélni a témákat, akkor megkért, hogy indítsam el a Válóhálót. Személyes indíttatásból tettem, hiszen elváltam, nekem sokat segített ez az előadássorozat, és szerettem volna továbbadni a sorstársaimnak is.  

2013-ban aztán Isten kegyelméből társra találtam, újra férjhez mentem. A párom is csatlakozott a csoportvezetéshez, a férfiak nézőpontját képviselve. Számomra ez szolgálat, a gyülekezetünk adja a helyet, ingyenesek az alkalmak.

Egy évben egy csoport indul, októberben elkezdjük, és június elejéig tart, összesen 13 alkalomból áll, kéthetente találkozunk.

A Válóháló anyagait kezdetben megkaptam, és 14 év alatt gyűjtöttem verseket, rövidebb kapcsolódó írásokat, valamint hozzátettem azt, amit én átéltem, megtapasztaltam elváltként. Tudom, miről beszélnek azok, akik idejönnek, együttérzek velük, moderálom a beszélgetést.

Ez egy sorstárs közösség, ahol a válás körüli problémákkal foglalkozunk. A hasonló helyzetben lévők tapasztalatai, gondolatai, valamint Isten gondoskodó szeretetének megismerése segítséget jelent a válás utáni talpra állásban. Biztatni és bátorítani szeretnénk mindenkit, hogy nincs egyedül.

Hívők és nem hívők is jönnek hozzánk, elfogadó a csoport, nincs életkorhoz, nemhez, felekezethez kötve, de jelezzük az elején, hogy bibliai alapokon nyugszik a segítségnyújtás. Olyan bibliai történetek hangzanak el, melyek mindenki számára érthetők. Mivel nagyon hiánypótló ez a kurzus, bárkinek nagyon szívesen továbbadnám a Válóháló anyagát, ha szeretne valahol csoportot szervezni.

Kép

Kunné Ország Mariann

Miről szólnak, hogyan zajlanak az alkalmak?

A kurzus végigmegy egy tematikán, megbeszéljük, hogy mi a folyamata a válás feldolgozásának, melyek a stádiumai: sokk, harag, önvád, magány, megbocsátás, felépülés, újrakezdés, újabb párkapcsolat.

A Válóháló budapesti központja által készített húszperces filmek segítségével dolgozzuk fel a témákat. Ezekben az epizódokban lelkigondozók, pszichológusok, családterapeuták, lelkészek szólalnak meg, akik elvált emberekkel foglalkoznak, továbbá egykori Válóháló-tagok beszélnek a saját tapasztalataikról. 

Minden egyes témánkhoz egy-egy bibliai történet kapcsolódik. Ezek után következnek a kérdések, azokról beszélgetünk, a résztvevők feltárják a személyes problémáikat, egyéni történetüket.

Hogyan tovább? Mi lesz a gyerekeimmel? Miként lehetek elég jó szülő az új helyzetben? Hogyan fogunk megélni, hol fogunk lakni? Lehetek-e még boldog? Mit mond a Biblia a válásról? Hogyan tudok megbocsátani a másiknak és önmagamnak? Felvetődik a magány, a depresszió, a férfi–női szerepek, újrakezdett kapcsolatok, megbocsátás, a helyes énkép kialakítása és a pénzkezelés kérdése is.

Egy alkalom háromórás. Az elején énekelünk, feloldásként játszunk, majd megosztjuk, hogy kivel mi történt az elmúlt két hétben, utána nézzük a filmet és beszélgetünk a témáról. Az első néhány alkalom után kialakul egy bizalmi légkör, amikor már egymást ismerik, számontartják, akkor már bátrabban nyílnak meg. Egymásnak és egymásról beszélnek: ők hogyan élik meg, mit éreztek akkor, nekik mi segített, mi volt az, ami nagyon rosszul esett.

Tehát tanulnak egymás történetéből? 

Igen. Például sokan küzdenek a gyermekelhelyezés, gyermekláthatás problémájával, ezen a téren óriási indulatok feszülnek egymásnak. Volt egy anya, aki azt mondta, hogy nem engedi oda a gyerekét az apához. Erre néhány édesapa elmagyarázta neki, hogy milyen rossz az apának, ha nem láthatja a gyerekét. 

Az apák szemszögéből is látnia kell a helyzetet, hogy ők is szeretik a gyereküket, és fáj nekik, ha nem láthatják. Sokat segít, ha nézőpontot váltanak, és megpróbálnak a másik fejével is gondolkodni.

Kérdéseket teszek fel, hogy mit gondolnak egy-egy témáról. Például: mikor éreztétek magatokat magányosnak? Akkor elhangzik, hogy már korábban, a válás előtt kezdődött, aztán a másik is hozzáteszi az övét. Egyetértek, nem értek egyet, így érzem, nem is gondoltam erre… Akik ugyanazon mentek keresztül, azok megértik és támogatják egymást, lassan a helyes önértékelésük is kialakul. Ha szeretettel meghallgatjuk őket, az már elindítja a gyógyulást.

Mi segít az újrakezdésben? 

A Válóháló vezérfonala és jelmondata: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok." (Jer 29,11.) A legfontosabb kapaszkodót abban látjuk, hogy Istennek gondja van az elváltakra, és szeretné őket vezetni, csak rá kell figyelni és ráhangolódni. Rátalálni Istenre, vagy visszatalálni hozzá. Meg kell tanulni egyedül élni, az önálló életet kialakítani és végiggondolni, hogy eddig mit csinált jól és mit nem, miben kellene változnia, fontos az önvizsgálat. A lelki gyógyulás után kezdődhet az újrakezdés, ahol lényeges szempont, hogy ugyanazt a hibát, rossz forgatókönyvet ne kövesse el újra valaki mással. 

Hangsúlyozzuk, ha valaki új társat keres, azt ne frissen a válás után tegye, csak miután meggyógyult, mert így van esélye egy egészséges párkapcsolat kialakításának.

Milyen visszajelzéseket kaptál, melyek a szolgálat gyümölcsei?

Szerveztem egy tízéves találkozót azoknak, akik az elmúlt tíz évben részt vettek a Válóhálóban. Sokan eljöttek, nagyon jó volt látni őket! Csináltunk egy közös fotót, valaki megjegyezte a csoportképről: ha nem mondtad volna, hogy elváltak szerepelnek rajta, nem hittem volna. Beszámoltak róla, hogyan alakult az életük, hogy nekik milyen sokat jelentett a csoport, átbillentette őket. Valaki egyedül maradt, más pedig párt talált azóta, de többnyire Isten békességében élnek. Egyikük elmondta, hogy a kurzus elején a százas papír zsebkendő alig volt elég, de a végén már alig fogyott. Nagyszerű látni, hogy az eleinte még megtört arcok, gyötrődő tekintetek szépen kisimulnak, és a végére felderülnek. Egyre többet mosolyognak, reménnyel néznek a jövőbe. 

Az utolsó alkalmunk az Istenhez közelebb címet kapta. Arról szól, hogy ez az egész kalamajka, ami történt, hogyan tudta közelebb vinni őket Istenhez. Felemelő látni, ahogy a reménytelen, szomorú arcok bizakodók, vidámak lesznek.